JELENTÉS a környezetben található műanyaghulladékokkal kapcsolatos európai stratégiáról

6.12.2013 - (2013/2113(INI))

Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság
Előadó: Vittorio Prodi

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a környezetben található műanyaghulladékokkal kapcsolatos európai stratégiáról

(2013/2113(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. november 19-i 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (hulladék keretirányelv),

–   tekintettel az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és-akkumulátorokról, továbbá a 91/157/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. szeptember 6-i 2006/66/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–   tekintettel a poliklórozott bifenilek és a poliklórozott terfenilek (PCB/PCT) ártalmatlanításáról szóló, 1996. szeptember 16-i 96/59/EK tanácsi irányelvre,

–   tekintettel az elhasználódott járművekről szóló, 2000. szeptember 18-i 2000/53/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–   tekintettel a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása során a környezet és különösen a talaj védelméről szóló, 1986. június 12-i 86/278/EGK tanácsi irányelvre,

–   tekintettel a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (csomagolási irányelv),

–   tekintettel a hulladékszállításról szóló 2006. június 14-i 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–   tekintettel az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló, 2011. június 8-i 2011/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a veszélyes anyagok alkalmazását korlátozó irányelv),

–   tekintettel a hulladéklerakókról szóló, 1999. április 26-i 1999/31/EK tanácsi irányelvre,

–   tekintettel a hulladékok égetéséről szóló, 2000. december 4-i 2000/76/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–   tekintettel az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló, 2012. július 4-i 2012/19/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–   tekintettel a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (REACH-rendelet),

–   tekintettel a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv),

–   tekintettel a hatékony európai nyersanyag-politikai stratégiáról szóló, 2011. szeptember 13-i állásfoglalására[1],

–   tekintettel az „Innováció a fenntartható növekedésért: az európai biogazdaság” című, 2012. február 13-i bizottsági közleményre (COM(2012)0060),

–   tekintettel az „Erőforrás-hatékony Európa – Az Európa 2020 stratégia keretébe illeszkedő kiemelt kezdeményezés” című, 2011. január 16-i bizottsági közleményre (COM(2011)0021), valamint az erőforrás-hatékony Európáról szóló, 2012. május 24-i európai parlamenti állásfoglalásra[2],

–   tekintettel az „Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia” című bizottsági közleményre (COM(2011) 244), valamint az „Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia” című, 2012. április 20-i állásfoglalására[3],

–   tekintettel a környezetben található műanyaghulladékokkal kapcsolatos európai stratégiáról szóló bizottsági zöld könyvre (COM(2013)0123),

–   tekintettel a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról szóló, xxxx/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0453/2013),

A. mivel az uniós jogszabályok nem foglalkoznak kifejezetten a műanyaghulladékokkal és azokat sajátos jellemzőik ellenére az általános hulladékáram részeként kezelik; mivel az ilyen típusú műanyaghulladékra a továbbiakban már nem pusztán hulladékként, hanem sokkal inkább erőforrásként kell tekinteni;

B.  mivel a műanyagok egyre változatosabbak és használatuk egyre kiterjedtebb, ami nagyobb hulladékmennyiséghez és más anyagokkal és vegyületekkel való egyre több kombinációhoz vezet; mivel a műanyag nagy mennyiségben felhalmozódik (a becslések szerint az Atlanti- és a Csendes-óceánban összesen 80 MT sodródik), és a környezetben évszázadokon át megmarad, elpusztítva a tengeri élővilágot, mérgező reakciókat kiváltva és hormonháztartást zavaró vegyületeket, karcinogén, mutagén vagy reprodukciót károsító anyagokat, nanorészecskéket és a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokat bocsátva ki az ökoszisztémákba és ezáltal a táplálékláncba; mivel csak 2010-ben 95,5 milliárd műanyag tasak került az Unió piacára, melyek többségét egyszeri használatra szánták, holott számos országban korlátozások vonatkoznak rájuk vagy betiltották őket;

C. mivel a hulladékokra vonatkozó uniós szabályozás tagállamok általi nem kielégítő végrehajtása és érvényesítése, a vonatkozó célkitűzések és ármechanizmusok hiánya, az újrafeldolgozott anyagok iránti elégtelen belső kereslet, az illegális hulladéklerakás, továbbá a műanyaghulladék jogellenes kivitele, nem megfelelő tárolása, feldolgozása és szállítása az emberi egészségben és a környezetben – többek közt a tengeri élővilágban – okozott jelentős globális károkhoz és a hulladékexport növekedéséhez vezetett, ami az Unió számára nyersanyagok és munkahelyek elvesztését eredményezi;

D. mivel a műanyaghulladék lerakásának tilalma önmagában nem vezet a nyersanyag kívánt visszanyeréséhez, ha ez a mennyiség azután a hulladékégetőkbe kerül;

E.  mivel a műanyaghulladékok esetében a megelőzésre és a minimalizálásra kell helyezni a hangsúlyt, elősegítve, hogy termékeik tervezésekor a gyártók alternatív és fenntarthatóbb anyagokat válasszanak;

F.  mivel az európai versenyképesség szempontjából döntő fontosságú a műanyag termékekkel kapcsolatos ökoinnováció és -tervezés, ami segíti az ipart abban, hogy az erőforrások magas áraiból és a nyersanyagok szűkösségéből eredő nyomáshoz alkalmazkodjon, valamint fejlessze a fenntartható társadalom érdekében kulcsfontosságú alaptechnológiákat;

G. mivel az újrafeldolgozás növelése által a kiegyensúlyozott, erőforrás-hatékony, ártalmatlan, a hulladék nem veszélyes nyersanyagforrásként való felfogásán alapuló „bölcsőtől bölcsőig” szemléletű körkörös gazdaság felé történő elmozdulás iránti erőteljes erőfeszítések a munkahelyteremtés és növekedés szempontjából az Unió előnyére válhatnak; mivel a műanyaghulladék újrafeldolgozásában rejlő gazdasági potenciál jelenleg jóval magasabb, mint a műanyag csomagolóanyag hulladékkal kapcsolatban elért 33% és a teljes műanyaghulladék mennyiséggel kapcsolatban elért 25%, a magas újrafeldolgozási arány megoldást jelenthet nyersanyaghiány esetén;

H. mivel a műanyagipar mintegy 1,6 millió embert foglalkoztat az Unióban;

I.   mivel az Európa 2020 stratégia intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést szorgalmaz;

1.  üdvözli a Bizottság zöld könyvét és felismeri a műanyaghulladékkal célzottan foglalkozó intézkedések szükségességét az uniós szabályozásban, csakúgy mint a hulladékra vonatkozó jelenlegi szabályozás egységesebb, következetesebb és szigorúbb végrehajtásának és érvényesítésének szükségességét, különösen a hulladékhierarchia – megelőzés, újrahasználat, újrafeldolgozás és hasznosítás – tekintetében, és különösen a meglévő újrafeldolgozási célkitűzéseket még nem teljesítő tagállamokban;

2.   úgy véli, hogy a stratégiai tervezés a hatékony hulladékgazdálkodás kiindulópontjául szolgálhat;

3.  hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy a hulladékáramokkal és a körkörös gazdasággal kapcsolatos uniós megközelítést következetesebbé tegyék a jelenleg folyamatban lévő, a jogalkotás célravezetőségére irányuló ellenőrzés keretében, valamint tekintettel arra, hogy míg a műanyaghulladék körülbelül 40%-át a csomagolóanyagok és főként az egyszer használatos termékek teszik ki, jelenleg egyedül a csomagolási irányelv határoz meg konkrét célt a műanyaghulladék begyűjtésével kapcsolatban, ezért sürgősen szükség van ezen irányelv felülvizsgálatára, és ennek során a termékekre vonatkozó előírások és szabványok keretein túllépő műanyaghulladék normákra vonatkozó javaslatok megtételére; úgy véli, hogy ennek érdekében, és jövőbeli javaslatai kidolgozása során a Bizottságnak figyelembe kell vennie, hogy a műanyaghulladék nem homogén anyag, hanem e hulladékáramok valójában különböző anyagokból, adalékanyagokból vagy különféle műanyagkeverékekből tevődnek össze, amelyek különböző kezelést igényelnek; megjegyzi azonban, hogy ugyan a műanyag csomagolás segít a termékek minőségének megőrzésében és eltarthatóságuk meghosszabbításában, nem mindig van rá szükség a termékek tartósításához;

4.  hangsúlyozza, hogy a műanyaghulladékra vonatkozó uniós szabályozásnak elsődlegesen a csökkentésre kell irányulnia, és ezért felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy magában foglalja:

–   a különféle hulladékáramokkal (például az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai, elhasználódott járművek, csomagolás, mezőgazdasági hulladék, építési hulladék stb.) kapcsolatos hulladékgyűjtésre, illetve a szelektív hulladékgyűjtésre (amely elérheti az ambiciózus 80%-os szintet) és újrafeldolgozásra vonatkozó konkrét, kötelező erejű célokat, valamint az újrafeldolgozhatóság kötelező kritériumait (tisztázva a mechanikus/szerves újrafeldolgozás és hasznosítás/égetés közötti különbséget); a cél egy progresszív és ambiciózus célkitűzés az új termékekben már fel nem használható ártalmas adalékanyagoktól mentes újrafeldolgozott műanyagra vonatkozóan, amelyet 2020-ra kellene elérni; az európai szinten meghatározott célkitűzések megvalósításához egyes tagállamoknak átmeneti időszakra lesz szükségük;

–   a hulladékhierarchiának megfelelő, egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében a begyűjtésre, a szétválogatásra és az általános hulladékgazdálkodásra vonatkozó kritériumok uniós szintű harmonizálását, mely magában foglalja az újrafeldolgozás műszaki, szabályozási, adminisztratív és pénzügyi akadályainak felszámolását is;

–   a fogyasztót a termék mechanikus vagy szerves újrafeldolgozhatóságáról tájékoztató különleges címkézést, amely kiterjed annak megjelölésére is, hogy a fogyasztó miként tudna hozzájárulni a szelektív hulladékgyűjtés és az újrafeldolgozás mértékének növeléséhez; továbbá

–   az egyszer használatos, rövid élettartamú műanyag termékeknek az újra felhasználható és tartósabb anyagokkal való felváltására vonatkozó kritériumok meghatározását;

5.  egyetért azzal, hogy a műanyaghulladékot az újrafelhasználás, az újrafeldolgozás és a hasznosítás támogatása és a megfelelő piaci környezet megteremtésének elősegítése által értékes erőforrásként kell kezelni; kéri a Bizottságot, hogy 2014-ig tegyen javaslatot az újrafeldolgozható és hasznosítható hulladékok lerakásának 2020-ig történő fokozatos kivezetésére, olyan módon, hogy ez ne eredményezze az újrafeldolgozás rovására az energetikai hasznosítás ösztönzését, valamint biztosítva azt, hogy valamennyi lehetőség esetében környezetvédelmi hatékonysági kritériumokat alkalmazzanak; úgy véli, hogy ezért a fent említett újrafeldolgozási célok mellett elengedhetetlen megfelelő intézkedéseket bevezetni az újrahasznosítható, komposztálható vagy biológiailag lebomló műanyagok égetésének visszaszorítására vonatkozóan valamennyi műanyagtípus életciklusának a hulladékhierarchia tiszteletben tartása melletti optimalizálása érdekében; rámutat arra, hogy ez egyúttal megfordítaná azt a nem fenntartható tendenciát, mely ez idáig a drágább újrafeldolgozott termékek helyett az újonnan előállított termékek használatát részesítette előnyben; hangsúlyozza, hogy a termékek újrafeldolgozhatóságát és javíthatóságát már a tervezési szakaszban figyelembe kell venni; ezért arra kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan tervezéssel kapcsolatos intézkedésekre, amelyek összességében javítják a termékek környezeti hatásait, megakadályozzák a többlethulladék keletkezését és támogatják az újrafeldolgozási piacokat; úgy véli, hogy a műanyag termékeket mindenképpen úgy kell megtervezni, hogy azok tartóssága a termék teljes életciklusát figyelembe véve a lehető legnagyobb legyen; rámutat arra, hogy a Bizottságnak a műanyaghulladékokra vonatkozó új szabályozás keretében meg kell fontolnia a hulladékok lerakóban történő elhelyezésének fokozottabb felügyeletét 2020-ig, valamint a hulladékégetőkben végrehajtott ellenőrzések számának növelését;

6.  sürgeti, hogy a műanyaghulladékok energetikai hasznosítására csak az összes egyéb lehetőség kimerítése esetén és csak akkor kerüljön sor, ha megfelelő tisztítóberendezésekkel ellátott olyan technológiákat alkalmaznak, amelyek révén elkerülhetőek a környezeti károk és az emberi egészségügyi ártalmak;

7.  úgy véli, hogy a legveszélyesebb műanyagokat – amelyek tudományos bizonyítékok alapján az emberi egészségre és a környezetre a leginkább ártalmasak (például a mikro- és az oxo-biodegradációs úton lebomló műanyagok), és amelyek az újrafeldolgozást is megnehezítő nehézfémeket és egyéb anyagokat tartalmaznak – 2020 előtt a lehető leghamarabb fokozatosan ki kell vonni a piacról vagy egyenesen be kell azokat tiltani az újrafelhasznált és újrafeldolgozott anyagok piacának kifejlesztése érdekében, és úgy véli, hogy ezek külön gyűjtését szintén haladéktalanul meg kell valósítani; ennek keretében úgy véli, hogy a veszélyes műanyagok és adalékanyagok helyettesítését szintén támogatni kell, többek közt az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelvben szereplő korlátozott anyagok jegyzékének kiterjesztése által; úgy véli továbbá, hogy az európai polgárok és fogyasztók[4] többsége követelésének megfelelően az egyszer használatos, újrafeldolgozásra alkalmatlan, biológiai úton nem lebomló és nem komposztálható műanyag tasakok mennyiségét radikálisan csökkenteni kell, és ezeket lehetőség szerint fokozatosan ki kell vezetni, továbbá hogy fontos foglalkozni a hulladékkeletkezés megelőzésének kihívásával, a túlfogyasztás és az egyszer használatos termékek felelőtlen kidobásának megakadályozására irányuló hatékonyabb intézkedések révén;

8.  rámutat arra, hogy a mai világban, amikor a természeti erőforrások, és ezen belül többek közt a megművelhető földterületek, egyre szűkösebben állnak rendelkezésre, a fenntarthatóságot az erőforrások felhasználásának abszolút csökkentésével, és nem azok puszta helyettesítésével lehet megvalósítani; hangsúlyozza, hogy a biológiai úton lebomló, bioalapú és komposztálható műanyagok támogatására megfelelő intézkedéseket kell elfogadni, feltéve, hogy ezek előállítása nincs kedvezőtlen hatással az emberi vagy állati fogyasztási célú mezőgazdasági termelésre vagy a környezetre; hangsúlyozza továbbá, hogy építeni kell a már elismert európai szabványokra (pl. CEN 13432) annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a lebomló, biológiai úton lebomló és komposztálható műanyag termékek jobb megkülönböztetését, valamint hogy egyértelműbben tájékoztassák a fogyasztókat, az újralfeldolgozókat és a hulladék kezelésével foglalkozó létesítmények működtetőit a termékek jellemzőiről, újrafelhasználhatóságáról és az újrahasználat lehetőségeiről;

9.  felhív a köz- és magánberuházások növelésére azon kutatások és technológiák terén, amelyek célja, hogy az anyag minőségét nem befolyásolva (azaz kevesebb nyersanyag felhasználásával ugyanazt a minőséget, újrafelhasználhatóságot és újrafeldolgozhatóságot biztosítva) fenntarthatóbb műanyagokat állítsanak elő, és hogy a különböző típusú gyártási folyamatok és újrafeldolgozási tevékenységek integrációját javítsák; úgy gondolja, hogy új technológiákra van szükség a műanyag biológiai lebomlási folyamatai, a hulladékszelektálási módszerek, a feldolgozás és a mechanikus újrafeldolgozás, az óceánból begyűjtött műanyagok hasznosítása, az ökotervezés és az „okos csomagolás” fejlesztéséhez; ezért úgy gondolja, hogy a Horizont 2020 lehetőséget adhatna arra, hogy erre a fontos társadalmi igényre reagáljanak, ami a környezetre és a polgárokra nézve egyaránt messzemenő előnyökkel járna, az új gazdasági tevékenységek (például emberi munkaerővel végzett magas színvonalú szelektálás) létrehozásától kezdve a tengeri szemét és az egészségügyi kockázatok csökkentéséig; rámutat, hogy ez különösen a fiatalok számára lehetőséget kínálhat arra, hogy új tevékenységi területeken keresztül beilleszkedjenek a munkaerőpiacra; rámutat arra, hogy a hulladékra vonatkozó uniós szabályozás maradéktalan végrehajtása évente 72 milliárd eurós megtakarítást eredményezhetne, az uniós hulladékgazdálkodási és -újrafeldolgozási ágazat éves forgalmát 42 milliárd euróval növelhetné, és 2020-ig több mint 400 000 munkahelyet teremthetne; hangsúlyozza, hogy más uniós alapok is jelentősen hozzájárulhatnak a hulladékgyűjtési és újrafeldolgozási infrastruktúra kiépítéséhez, amennyiben következetesen tiszteletben tartják a hulladékokról szóló keretirányelvben foglalt hulladékhierarchiát;

10. olyan intézkedéseket szorgalmaz, amelyek – a környezetvédelmi célok elérésének legjobb lehetőségeként – előmozdítják a műanyagok újrafeldolgozását; kéri, hogy több közbeszerezési eljárás, köztük az európai intézmények közbeszerezési eljárásai is tartalmazzanak világos követelményeket a műanyaghulladék újrafeldolgozásával, valamint azzal kapcsolatban, hogy lehetőség szerint az újrafeldolgozott hulladék használatát kell előnyben részesíteni;

11. úgy véli, hogy a tagállamoknak és a Bizottságnak is merészebb lépéseket kell tenniük a műanyaghulladék illegális kivitele és lerakása ellen – ideértve az uniós szállítási szabályozás szigorúbb betartatását, és a kikötőkben, illetve valamennyi hulladékfeldolgozó létesítményben szigorúbb, a gyaníthatóan illegális átadásokat célzó és a hulladék (főleg elhasználódott járművek és az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai) újrahasználati célú kivitele elleni küzdelemre irányuló megfigyelési és ellenőrzési rendszerek alkalmazását –, továbbá biztosítani kell, hogy a kivitel csak olyan létesítményekbe irányulhasson, amelyek eleget tesznek a hulladékszállítási rendelet 49. cikkében megállapított, a környezetet nem veszélyeztető hulladékkezeléssel kapcsolatos követelményeknek; megjegyzi, hogy a kiterjesztett gyártói felelősség elvének alkalmazása, csakúgy mint a fogyasztók tudatossága is szerepet játszanak az illegális kivitel megakadályozásában és a környezetben található műanyaghulladék mennyiségének jelentős csökkentésében; úgy gondolja továbbá, hogy az Uniónak valamennyi lehetséges nemzetközi fórumon, megállapodásban és szervezetben támogatnia kell a koherens hulladékgazdálkodási megközelítést; hangsúlyozza, hogy az Uniónak az óceánokon sodródó műanyaghulladék nyomon követését és jelentős csökkentését célzó globális kezdeményezés élére kell állnia; elengedhetetlennek tartja továbbá, hogy megbízható és összehasonlítható adatok legyenek hozzáférhetők a hulladékáramokról, az Európába be- és kiáramló hulladékról, ezek mennyiségéről és a hulladékgazdálkodási rendszerekről;

12. úgy véli, hogy a hulladék újrafeldolgozási infrastruktúrák finanszírozásának elsőbbséget kellene élveznie a hulladéklerakás és -égetés finanszírozásával szemben, természetesen az egyes közösségek igényeinek figyelembevétele mellett; arra bátorítja az európai önkormányzatokat és helyi kormányzati szerveket, a műanyagipart, valamint a feldolgozó és hulladékgazdálkodási ágazatot, hogy tegyenek meg minden lehetséges erőfeszítést annak érdekében, hogy a polgárokat és a vállalkozásokat ösztönözzék a műanyaghulladékkal kapcsolatban a körkörös gazdaság koncepciójának elfogadására, a tervezett elavulásról folytatott széleskörű vitával kezdve, továbbá az egyszerű és hatékony szelektív gyűjtési, újrahasználati és újrafeldolgozási rendszerek elősegítése, és megfelelő műanyaghulladék-gyűjtő pontok létrehozása révén, különösen a partmenti és környezeti szempontból sérülékeny területeken, kiemelten kezelve a tagállamok által védett területnek és/vagy nemzeti parknak nyilvánított területeket; úgy gondolja továbbá, hogy nagymértékben hozzájárulhatnának a hulladékgazdálkodás európai szintű harmonizációjához azzal, ha megállapodnának közös előírásokról és gyakorlatokról; felhívja a regionális hatóságokat, hogy az integrált hulladékgazdálkodás tervezése területén működjenek együtt, ha ez környezeti és pénzügyi szempontból is életképes, és különösen hogy támogassák „mezőgazdasági gyűjtőpontok” létrehozását a mezőgazdasági műanyaghulladék-áramok (pl. melegházakhoz használt műanyagok) számára;

13. a tudatosság növelésének előmozdítása céljából támogatja a konkrét fellépéseket és kampányokat, például a Műanyaghulladék Európai Napjának létrehozását, amely napon a polgároknak az előzetesen meghatározott helyszíneken lehetőségük lenne bármekkora mennyiségű műanyaghulladékot visszaszolgáltatni, például megfelelő pénzbeli kompenzáció ellenében, ezzel biztosítva az újrafeldolgozásra alkalmas műanyag alapanyagot és növelve az újrafeldolgozással és az erőforrás-hatékonysággal kapcsolatos társadalmi tudatosságot; úgy gondolja, hogy ez az esemény egyúttal közösségi takarítással is párosulhatna (pl. strandokon), ezzel szimbolikusan hozzájárulva a műanyaghulladék általi szennyezés visszaszorításához; felszólít arra, hogy biztosítsák ezen esemény és a „Let’s do it” kampányok, a hulladékcsökkentés európai hete és a jövőbeli „hulladékmentesítő napok” kezdeményezés közötti szinergiát; üdvözli a Bizottság MARELITT elnevezésű kísérleti projektjét, amely arra irányul, hogy Európa négy tengeri régiójában felszámolják a tengeri hulladékot, valamint mérsékeljék a tengeri műanyaghulladék környezeti, egészségügyi, gazdasági és társadalmi hatásait; javasolja, hogy a tengeri műanyaghulladék jelentette problémák hatékonyabb kezelése érdekében a Bizottság fokozza a harmadik országokkal, többek között a fekete-tengeri felségvizekkel rendelkező országokkal folytatott párbeszédet;

14. hangsúlyozza, hogy a környezetpolitika, ökoinnováció, hulladékgazdálkodás és biogazdaság területére vonatkozó uniós szintű új kezdeményezéseket a környezetbarát munkahelyek létrehozása érdekében szilárd, társadalmi következményeikre és a létrehozott munkaerő-piaci lehetőségeikre – különös tekintettel munkahely-teremtési potenciáljukra és az alapképzés és a szakképzés bevezetésének szükségességére – is kiterjedő hatásvizsgálatoknak kell megelőzniük;

15. emlékeztet arra, hogy az Európa 2020 stratégiával összhangban a tagállamoknak a gazdasági és környezetvédelmi szempontok összehangolásával egyidejűleg támogatást kell nyújtaniuk a legnagyobb foglalkoztatási potenciállal rendelkező, tisztességes munkát biztosító ágazatok fejlesztését előmozdító, különösen pedig a fenntartható gazdaság felé vezető átmenetet és a kevésbé erőforrás-igényes gazdaságon belüli fenntartható, minőségi munkahelyek létrehozását segítő kezdeményezések számára; felhívja a helyi és a regionális hatóságokat, hogy a többféle cél elérése és a környezetbarát munkahelyek e folyamaton belüli ösztönzése érdekében hangolják össze a közszolgáltatásokat a környezetvédelmi célkitűzésekkel és célokkal;

16. kiemelten fontosnak tartja a jövőbeni munkaerő-piaci szükségletek és képzettséggel kapcsolatos jövőbeli követelmények azonosítását; hangsúlyozza a munkavállalók képzettségét a munkaerőpiac jövőbeli szükségleteivel összehangoló stratégiák szükségességét; e tekintetben kiemeli, hogy a kevésbé erőforrás-igényes gazdaságra való áttérés által támasztott kihívásoknak való megfelelés érdekében az ökoinnováció felfutásához és az EU hulladékokkal kapcsolatos jogszabályainak helyes végrehajtásához megfelelő szintű képzés és képességek szükségesek; javasolja a tagállamoknak, hogy a körkörös gazdaság modelljét integrálják szakképzési rendszereikbe; rámutat arra, hogy a képzés révén javítható az újrafeldolgozás területén végzett munka érzékelt státusza, valamint elősegíthetők a személyzet megtartását, illetve az egészségvédelmet és a biztonságot célzó intézkedések; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy a Bizottság által 2013 februárjában bemutatott szociális beruházási csomaggal összhangban az Európai Szociális Alap a szakképzés és a munkahelyi oktatás előmozdítása révén hasznos segítséget nyújthat a kevésbé erőforrás-igényes iparon belüli fenntartható, minőségi munkahelyek iránti kereslet kielégítésében.

17. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

• [1]  HL C 51. E, 2013.2.22., 21. o.
• [2]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0223.
• [3]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0146.
• [4]  Konzultáció a műanyag hordtasakok használatának csökkentésére irányuló lehetőségekről, valamint az 94/62/EK irányelvben a csomagolás és a csomagolási hulladék biológiai úton való lebonthatóságára vonatkozóan meghatározott követelmények javításának lehetőségeiről,valamint a biológiai úton lebomló csomagolási termékek fogyasztók általi ismertségéről – statisztikák:
  http://ec.europa.eu/environment/waste/packaging/pdf/statistics_consultation.xls

INDOKOLÁS

Az európai műanyagipar éves forgalma körülbelül 300 milliárd euró, az iparág 1,54 millió embert foglalkoztat, azonban a keletkezett hulladékra vonatkozóan még mindig nem állnak rendelkezésre konszolidált adatok: az Európai Bizottság szerint 2008-ban a keletkezett mennyiség 25 millió tonna, míg az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint 2010-ben 13 millió tonna volt. A műanyagok gyártására, begyűjtésére, szelekciójára, újrafeldolgozására, hasznosítására és ártalmatlanítására vonatkozó megbízható és összehasonlítható adatok hiányában nehéz célzott és hatékony politikát kialakítani, különösen az illegális hulladékáramok elleni fellépést illetően. Nyilvánvaló, hogy a műanyag környezeti hatása még mindig alulbecsült.

A zöld könyv időszerű lehetőséget kínál az összehangolt és nagyra törő jogharmonizációra a hulladékáramra vonatkozó irányelvek folyamatban lévő célravezetőségi vizsgálatának keretén belül. Első lépésként tehát meg kellene teremteni a műanyaghulladékra vonatkozó specifikus uniós szabályozást, az ahhoz kapcsolódó célok kitűzése és a jelenlegi szabályok szigorú végrehajtása mellett.

Figyelemmel arra, hogy a hulladék körülbelül 40%-át a csomagoló anyagok teszik ki, célszerű lenne az értékelést ezzel kezdeni. A műanyaghulladékokra a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló irányelv kivételével – mely a begyűjtendő műanyag mennyiségét 22,5%-ban rögzíti, és amelyet 1994 óta nem módosítottak – nem határoztak meg célokat. Eljött az idő, hogy a szabályokat az új gyártási helyzethez igazítsuk, és összhangba hozzuk más ágazatok környezetvédelmi kötelezettségeivel a hulladék keretirányelvben meghatározott hulladékhierarchia figyelembevételével. Ha a csomagolásról és a csomagolási hulladékokról szóló irányelvet nem alakítjuk át és nem különítjük el a kereskedelmi/ipari/versenyjogi előírásokat és normákat a környezetvédelmi kötelezettségektől, a probléma 40%-át nem fogjuk tudni kezelni. A csomagolási irányelv felülvizsgálatának ki kell terjednie az ökotervezés szabályaira, melyeknek lehetővé kell tenniük a szelektív gyűjtést és így a hatékony újrafeldolgozást, új technológiák (például az infravörös technológia és a speciális címkézés) és újrafeldolgozásra alkalmas anyagok felhasználása révén. Ez az európai ipar számára is lehetőséget adna szabványok kialakítására globális versenyképességük megőrzése vagy akár növelése mellett.

Ezenfelül az ipari szereplőknek nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük az átlátható tájékoztatás terén annak érdekében, hogy világosan megjelöljék az általuk piacra bocsátott termékek jellemzőit: a fogyasztóknak a szétválogatás megkönnyítése érdekében tudniuk kell, hogy az általuk megvásárolt műanyag újrafeldolgozásra, komposztálásra alkalmas-e, biológiai úton lebomlik-e, vagy egyéb módon újrahasznosítható-e. Ez a fajta innováció a kutatási és fejlesztési tevékenységeket is ösztönözné, elősegítené a munkahelyteremtést, és egyúttal kedvező hatással lenne a környezetre is. Mindez a gyakorlatban is végrehajtaná a hulladékhierarchiát, és a műanyag újrafeldolgozását a rangsorban az újrafelhasználás mögé, de az égetéses energetikai újrahasznosítás elé helyezné. Az általánosan elfogadott vélemény szerint a hulladéklerakó a műanyaghulladék kezelése esetében mint életképes megoldás fel sem merülhet, és reméljük, hogy betiltásukra konkrét időpontot határoznak meg (erre 2020-at javasoljuk, figyelembe véve azt, hogy egyes tagállamokban még mindig problémát jelent a szelektív hulladékgyűjtés széles körű kivitelezése, ezért nem számolhatnak más lehetőséggel).

A műanyag túlságosan értékes erőforrás ahhoz, hogy hulladéklerakóba kerüljön, vagy akár egyszerűen elégessék. Ha következetessé kívánjuk tenni az energiahatékonyságra és a körkörös gazdaság koncepciójának a műanyagokra való kiterjesztésére irányuló európai kiemelt kezdeményezést, akkor be kell szüntetni azon tevékenységek támogatását, melyek olyan fenntarthatatlan eljárásokat részesítenek előnyben, mint a hulladék lerakása vagy az újrafeldolgozásra alkalmas műanyag elégetése.

Különösen fontos és szükséges a hasznosítás fogalmának világos meghatározása, és azon hiedelem eloszlatása, hogy ez az újrafeldolgozással egyenlő (különösen, ha a műanyagok elégetése általi energetikai hasznosításról van szó). Ezeket nem szabad egyenrangú választási lehetőségként kezelni, hanem sorrendet kell felállítani, elsőként a csökkentés, másodsorban az újrahasználat és végül az újrafeldolgozás ösztönzésével. Hogyan tehető vonzóbbá az újrafeldolgozott műanyag, annak tükrében, hogy az aktuális piaci árak túl magasak ahhoz, hogy az újrafeldolgozott műanyagot jobban lehessen integrálni az új műanyag gyártási folyamatába? Miért drágább az újrafeldolgozott műanyag, mint az újonnan előállított? Ez esetben az égetés helyett (ahogy eddig tettük) nem kellene inkább az újrafeldolgozást ösztönözni, hogy az újrafeldolgozásra alkalmas és biológiailag lebomló műanyag égetése megdráguljon és kimenjen a divatból? Végső soron ez egy olyan probléma, amellyel egyre többször találkozunk; mit kíván kezdeni Európa azokkal a hulladékégetőivel, melyeknek túltelítettség melletti fenntartását közvetlen vagy közvetett támogatások teszik lehetővé? Itt az ideje, hogy ehelyett az újrafeldolgozó üzemeket támogassuk közvetve vagy közvetlenül. Több újrafeldolgozott anyagot kell a piacra juttatnunk, hogy az egy egységre eső gyártási költség csökkenjen, és hogy az újrafeldolgozott műanyag a jelenlegi rendszer életképes részévé váljon, ezzel együtt környezetbarát munkahelyeket is teremtve.

Ebből a célból az újrafeldolgozott műanyagokra vonatkozó – 2020-ig 75%-os – célkitűzés, az újrafeldolgozásra alkalmasság kötelező kritériumainak meghatározása, a szétválogatást elősegítő specifikus címkézés bevezetése, eszmecseréket fog beindítani és ösztönzést ad a fejlettebb és hatékonyabb hulladékáram-kezelési rendszerek alkalmazásához. Ezt a folyamatot tovább segíti (és egyben biztosítja a célok elérését) a jobb újrafeldolgozásra, begyűjtési és szelekciós technikákra, valamint különösen az újrafelhasználhatóságuk és tartósságuk tekintetében korszerű anyagokra irányuló kutatás és fejlesztés finanszírozása.

Azokat a műanyagokat, melyek nem illeszkednek ebbe a modellbe, melyek a környezetre és emberi egészségre leginkább ártalmasak és nincsenek összhangban az erőforrás-hatékonyság megvalósításának ütemtervével – például az oxo-biodegradációs, mikro- és egyszer használatos műanyagok – fokozatosan ki kell vonni a piacról vagy egyszerűen be kell őket tiltani.

Egy másik alapvető lépés a polgárok, gyártók, a közigazgatás és a szakmai szervezetek kollektív elkötelezettségének biztosítása. Ennek keretén belül elengedhetetlen a tudatosság növelése a közvélemény felvilágosítására irányuló tájékoztató kampányok, például a Műanyaghulladék Európai Napja révén. A legnagyobb erőfeszítést itt a helyi önkormányzatoknak kell megtenniük: ők felelnek a műanyagok ártalmatlanításával kapcsolatos valamennyi művelet megszervezéséért, nemcsak a háztartási hulladékot, hanem az ipari és veszélyes hulladékot, és nem utolsó sorban a parti és tengeri létesítményekből származó hulladékot illetően is.

A tengeri szemét egy súlyos probléma, melyet önmagában egyetlen kampány sem képes megoldani. Az önkéntes tevékenységnek döntő szerepe lesz a tudatosság növelésében és egy másfajta, felelős megközelítés előmozdításában azzal kapcsolatban, hogy hogyan kezeljük tengereinket, hogyan őrizzük meg a biológiai sokféleséget és egyben egy értékes élelmiszerforrást.

A probléma részben a nemzetközi közlekedéshez és a Bázeli Egyezmény nem megfelelő végrehajtásához kapcsolódik: ezen a területen az EU és a nemzeti kormányok részéről is határozottabb elkötelezettségre van szükség. Kezdeti lépés lehet a hulladékáramok szigorúbb ellenőrzésének biztosítása, és a nemzetközi szerződéseinkben világosabb szabályok alkalmazása, még az olyan látszólag lényegtelen területeken is, mint a technológiamegosztás vagy az oktatás: támogatnunk kell a környezetbarát anyagainkat, eljárásainkat és projektjeinket, az európai szabvány globális elfogadtatása érdekében.

VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről (18.10.2013)

a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére

a környezetben található műanyaghulladékokkal kapcsolatos európai stratégiáról
(2013/2113(INI))

A vélemény előadója: Jean Lambert

JAVASLATOK

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  mivel az Európa 2020 stratégia intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést szorgalmaz;

2.  mivel a műanyagipar mintegy 1,6 millió embert foglalkoztat az Unióban;

3.  mivel a műanyag-újrafeldolgozó ágazat körülbelül 162 000 munkahelyet teremthet az Unióban, amennyiben az újrafeldolgozási arányt 70%-ra emelnék 2020-ra;

4.  hangsúlyozza, hogy az uniós szintű új környezetpolitikai, ökoinnovációs, hulladékgazdálkodási és biogazdasági kezdeményezéseket a környezetbarát munkahelyek létrehozása érdekében szilárd, társadalmi következményeikre és munkaerő-piaci lehetőségeikre – különös tekintettel munkahely-teremtési potenciáljukra és az alapképzés és a szakképzés bevezetésének szükségességére – is kiterjedő hatásvizsgálatoknak kell megelőzniük;

5.  emlékeztet arra, hogy az Európa 2020 stratégiával összhangban a tagállamoknak a gazdasági és környezetvédelmi szempontok összehangolásával egyidejűleg támogatást kell nyújtaniuk a legnagyobb foglalkoztatási potenciállal rendelkező, tisztességes munkát biztosító ágazatok fejlesztését előmozdító, különösen pedig a fenntartható gazdaság felé vezető átmenetet és a kevésbé erőforrás-igényes gazdaságon belüli fenntartható, minőségi munkahelyek létrehozását segítő kezdeményezések számára; felhívja a helyi és a regionális hatóságokat, hogy a többféle cél elérése és a környezetbarát munkahelyek e folyamaton belüli ösztönzése érdekében hangolják össze a közszolgáltatásokat a környezetvédelmi célkitűzésekkel és célokkal;

6.  hangsúlyozza, hogy a hulladékokról szóló keretirányelv, a csomagolásról szóló irányelv és az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelv továbbgyűrűző hatásaik révén új foglalkoztatási lehetőségeket teremtenek különböző ágazatokban, tehát támogatni kell a kedvező környezet létrejöttét a megfelelő iparágak számára munkahelyteremtő potenciáljuk maximális kihasználása érdekében; rámutat, hogy ez különösen a fiatalok számára lehetőséget kínál arra, hogy új tevékenységi területeken keresztül beilleszkedjenek a munkaerőpiacra; rámutat arra, hogy a hulladékra vonatkozó uniós szabályozás maradéktalan végrehajtása évente 72 milliárd eurós megtakarítást eredményezhetne, az uniós hulladékgazdálkodási és -újrafeldolgozási ágazat éves forgalmát 42 milliárd euróval növelné, és 2020-ig 400 000 munkahelyet teremtene;

7.  rámutat arra, hogy nagy lehetőségek rejlenek a körkörös gazdaság modelljében, amely azáltal, hogy lehetővé teszi a növekedésnek és az erőforrások kimerülésének egymástól való szétválasztását, regeneratív modellként működik, amely az összes ágazatra hatással lehet, és a munkahelyteremtés forrásává válhat; hangsúlyozza, hogy a körkörös gazdaság előfeltétele a termékekről alkotott felfogásunk radikális megváltozása, és hogy e változásnak a termék életciklusának összes szakaszában – a környezetbarát tervezéstől a javításon és a felújításon át az újrafeldolgozásig – való követéséhez új munkahelyekre van szükség;

8.  rámutat arra, hogy az elektromos készülékek újrafeldolgozására vonatkozó szigorú európai szabályok gyakran azzal a következménnyel járnak, hogy az elektromos hulladék jelentős részét az emberre és a természetre nézve rettenetes körülmények között dolgozzák fel újra Nyugat-Afrikában; sürgeti, hogy a jövőben az Unión belüli szigorúbb ellenőrzésekkel vessenek véget ennek a gyakorlatnak; úgy véli, hogy a Kínához és Malajziához hasonló országok környezetvédelmi jogszabályainak a fogyasztóktól származó mosatlan műanyag behozatalát érintő változása jelentős lendületet adhat az Unión belüli hulladékhasznosításba és újrafeldolgozásba való beruházás fokozásához és a további munkahelyteremtéshez;

9.  emlékeztet arra, hogy a hulladékokra vonatkozó uniós jogszabályok jobb végrehajtása hozzájárul a gazdasági fejlődéshez, így a munkahelyteremtéshez is; hangsúlyozza, hogy munkaerő-igényes ágazatként az újrafeldolgozás és az újrafelhasználás a munkahelyek jelentős forrása lehet, és a legmegfelelőbb esetekben előnyben kell részesíteni az EU felülvizsgált hulladékpolitikai keretében;

10. ugyanakkor rámutat arra, hogy az újrafeldolgozó ágazatban rejlő foglalkoztatási potenciál nem áshatja alá az ágazat erőforrás-intenzitásának és erőforrásoktól való függőségének csökkentésére irányuló elsődleges erőfeszítéseket, amely kihívás szintén kínál új foglalkoztatási lehetőségeket;

11. emlékeztet arra, hogy a műanyaggyártásban (nem utolsósorban a nanotechnológia területén) jelenleg megvalósuló újítások és ezek műanyaghulladékok kezelésére gyakorolt hatásai új kihívásokat vetnek fel a munkahelyi egészségvédelem és biztonság tekintetében, és felhívja a Bizottságot, hogy a műanyaghulladékokkal kapcsolatos jövőbeli fellépése során az összes érintett személyre – munkavállalóra, szolgáltatóra és bármilyen formában működő önálló vállalkozóra – vonatkozó, kielégítő európai munkaügyi és egészségvédelmi normák révén gondoskodjon e kockázatok megfelelő kezeléséről;

12. kiemelten fontosnak tartja a jövőbeni munkaerő-piaci szükségletek és képzettséggel kapcsolatos jövőbeli követelmények azonosítását; hangsúlyozza a munkavállalók képzettségét a munkaerőpiac jövőbeli szükségleteivel összehangoló stratégiák szükségességét; e tekintetben kiemeli, hogy a kevésbé erőforrás-igényes gazdaságra való áttérés által támasztott kihívásoknak való megfelelés érdekében az ökoinnováció felfutásához és az EU hulladékokkal kapcsolatos jogszabályainak helyes végrehajtásához megfelelő szintű képzés és képességek szükségesek; javasolja a tagállamoknak, hogy a körkörös gazdaság modelljét integrálják szakképzési rendszereikbe; rámutat arra, hogy a képzés révén javítható az újrafeldolgozás területén végzett munka érzékelt státusza, valamint elősegíthetők a személyzet megtartását, illetve az egészségvédelmet és a biztonságot célzó intézkedések; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy a Bizottság által 2013 februárjában bemutatott szociális beruházási csomaggal összhangban az Európai Szociális Alap a szakképzés és a munkahelyi oktatás előmozdítása révén hasznos segítséget nyújthat a kevésbé erőforrás-igényes iparon belüli fenntartható, minőségi munkahelyek iránti kereslet kielégítésében.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	17.10.2013
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	33 2 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Edit Bauer, Heinz K. Becker, Jean-Luc Bennahmias, Phil Bennion, Vilija Blinkevičiūtė, Philippe Boulland, Alejandro Cercas, Ole Christensen, Minodora Cliveti, Marije Cornelissen, Emer Costello, Frédéric Daerden, Richard Falbr, Thomas Händel, Stephen Hughes, Danuta Jazłowiecka, Patrick Le Hyaric, Olle Ludvigsson, Thomas Mann, Csaba Őry, Sylvana Rapti, Licia Ronzulli, Elisabeth Schroedter, Nicole Sinclaire, Jutta Steinruck, Andrea Zanoni, Inês Cristina Zuber
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Georges Bach, Sergio Gutiérrez Prieto, Anthea McIntyre, Csaba Sógor, Tatjana Ždanoka
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Eric Andrieu, Pilar Ayuso, Eduard-Raul Hellvig

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	28.11.2013
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	60 1 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Elena Oana Antonescu, Pilar Ayuso, Paolo Bartolozzi, Sandrine Bélier, Sergio Berlato, Lajos Bokros, Franco Bonanini, Biljana Borzan, Yves Cochet, Spyros Danellis, Chris Davies, Esther de Lange, Bas Eickhout, Edite Estrela, Jill Evans, Karl-Heinz Florenz, Elisabetta Gardini, Gerben-Jan Gerbrandy, Matthias Groote, Françoise Grossetête, Satu Hassi, Jolanta Emilia Hibner, Dan Jørgensen, Martin Kastler, Holger Krahmer, Corinne Lepage, Kartika Tamara Liotard, Linda McAvan, Miroslav Ouzký, Gilles Pargneaux, Andrés Perelló Rodríguez, Pavel Poc, Frédérique Ries, Anna Rosbach, Oreste Rossi, Dagmar Roth-Behrendt, Carl Schlyter, Theodoros Skylakakis, Bogusław Sonik, Claudiu Ciprian Tănăsescu, Salvatore Tatarella, Thomas Ulmer, Glenis Willmott, Sabine Wils, Marina Yannakoudakis
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Erik Bánki, Gaston Franco, Julie Girling, Eduard-Raul Hellvig, Georgios Koumoutsakos, Marusya Lyubcheva, Judith A. Merkies, Miroslav Mikolášik, James Nicholson, Alojz Peterle, Vittorio Prodi, Marita Ulvskog, Vladimir Urutchev, Anna Záborská, Andrea Zanoni
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Kārlis Šadurskis