JELENTÉS az Európai Unióban okmányokkal nem rendelkező migráns nőkről

20.12.2013 - (2013/2115(INI))

Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság
Előadó: Norica Nicolai

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az Európai Unióban okmányokkal nem rendelkező migráns nőkről

(2013/2115(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, és különösen annak 24. és 28. cikkére,

–   tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. évi ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–   tekintettel az ENSZ-főtitkár által az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének benyújtott, „A migráns női munkavállalókkal szembeni erőszak” című 2013. július 23-i jelentésre,

–   tekintettel az ENSZ keretében létrejött Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 12. cikkére,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések kiküszöbölésével foglalkozó bizottságának a migráns nőkről szóló, 2008. december 5-i 26. sz. általános ajánlására,

–   tekintettel a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi ENSZ-egyezményre,

–   tekintettel az ENSZ migráns munkavállalókkal foglalkozó bizottságának a rendezetlen jogállású migráns munkavállalók és családtagjaik jogairól szóló 2. sz. általános feljegyzésére,

–   tekintettel az emberi jogok európai egyezményére (EJEE),

–   tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményére,

–   tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a háztartási alkalmazottak méltányos módon történő foglalkoztatásáról szóló egyezményére,

–   tekintettel az Európai Szociális Charta 13. és 17. cikkének a Szociális Jogok Európai Bizottsága általi értelmezésére,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 79., 153. és 168. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 1.,14., 31., 35. és 47. cikkére,

–   tekintettel „A stockholmi program – A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa” című dokumentumra[1],

–   tekintettel a jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás meghatározásáról szóló, 2002. november 28- i 2002/90/EK tanácsi irányelvre[2],

–   tekintettel az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókra és intézkedésekre vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2009. június 18-i 2009/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[3],

–   tekintettel a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16-i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[4],

–   tekintettel a harmadik országok emberkereskedelem áldozatává vált vagy az illegális bevándorlás megkönnyítésére irányuló cselekményektől érintett, a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal együttműködő állampolgárai részére kiállított tartózkodási engedélyről szóló, 2004. április 29-i 2004/81/EK tanácsi irányelvre[5],

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének „A rendezetlen jogállású migránsok alapvető jogai az Európai Unióban” című, 2011. évi jelentésére,

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének „A rendezetlen jogállású migránsok őrizetbe vétele – alapjogi megfontolások” című, 2012. évi iránymutatásaira,

–   tekintettel a „Clandestino” európai kutatási projektre és az „Undocumented Worker Transitions” elnevezésű projektre, amelyeket a Bizottság a hatodik kutatási és technológiafejlesztési keretprogramból finanszírozott,

–   tekintettel „A bevándorlásról és a menekültügyről szóló negyedik éves jelentés (2012)” című, 2013. június 17-i bizottsági közleményre (COM(2013)0422),

–   tekintettel az EU-ban az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentéséről szóló, 2011. március 8-i állásfoglalására[6],

–   tekintettel „A válság hatása a kiszolgáltatott helyzetű csoportok ellátáshoz való hozzáférésére” című, 2013. július 4-i állásfoglalására[7],

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0001/2014),

A. mivel fogalommeghatározása szerint az „okmányokkal nem rendelkező migráns” alatt az a harmadik országbeli állampolgár értendő, akinek a jelenléte valamely tagállam területén nem vagy már nem felel meg a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex 5. cikkében meghatározott beutazási feltételeknek vagy az adott tagállamban érvényes egyéb beutazási, tartózkodási vagy letelepedési feltételeknek[8], és akinek bevándorlási hatóságok általi felderítése kiutasítási határozat meghozatalához vagy kitoloncoláshoz vezetne;

B.  mivel a háborúk által előidézett összetett körülmények, amelyeket világszerte humanitárius válságok súlyosbítanak, hozzájárulnak a menekülthullámok növekedéséhez, amelyek nagy számban tartalmaznak okmányokkal nem rendelkező nőket és gyermekeket;

C. mivel a tagállamok jogosultak saját bevándorlási politikájuk meghatározására; mivel ugyanakkor a tagállamokra nézve kötelező uniós és nemzetközi joggal összhangban védelmezni és garantálni kell a bevándorlók alapvető jogait;

D. mivel az okmányokkal nem rendelkező migránsok esetében gyakran szűkösek az anyagi források, ami kiteszi őket az alultápláltság és a romló egészségi állapot kockázatának, és aminek következtében méltatlan megoldásokat kell keresniük a megélhetéshez szükséges anyagi fedezet biztosításához; mivel továbbá a nőket gyakran gyermekek is kísérik, akikről gondoskodniuk kell, ami még inkább arra ösztönzi őket, hogy lehetséges megoldásokat keressenek a létfenntartásra és a túlélésre;

E.  mivel jogállásukból fakadóan az okmányokkal nem rendelkező migránsok gyakran nem férnek hozzá a tisztességes lakhatáshoz, az alapvető és sürgősségi egészségügyi szolgáltatásokhoz és az oktatáshoz; mivel az okmányokkal nem rendelkező személyek e jogállásuk miatt nem élveznek védelmet a munkahelyi kizsákmányolással vagy a fizikai és lelki bántalmazással szemben; mivel jogállásukból fakadóan nem férhetnek hozzá az igazságszolgáltatáshoz;

F.  mivel az okmányokkal nem rendelkező migráns nők és az általuk eltartott személyek különösen ki vannak szolgáltatva az e jogállásukból fakadó kockázatoknak, mivel a férfiakhoz képest nagyobb mértékben vannak kitéve a fizikai, szexuális vagy lelki bántalmazás, a rossz munkakörülmények, a munkáltatók általi kizsákmányolás és a kettős – faji és nemi alapú – megkülönböztetés lehetőségének;

G. mivel az okmányokkal nem rendelkező migráns nők különösen kiszolgáltatottak lehetnek az emberkereskedőkkel szemben, ezért az emberkereskedelem áldozataivá válhatnak;

H. mivel az okmányokkal nem rendelkező migránsok korlátozott mértékben férnek hozzá a szociális lakhatáshoz, és továbbra is a magántulajdonú lakások piacától függenek; mivel az okmányokkal nem rendelkező migráns nők vannak leginkább kitéve a magánszemély lakástulajdonosok által elkövetett fizikai vagy nemi erőszak formáját öltő visszaélések kockázatának;

I.   mivel az okmányokkal nem rendelkező migráns nők nagyobb valószínűséggel válnak erőszak és visszaélés, többek között szexuális visszaélés áldozatává, valamint a szexuális kizsákmányolás és általában az emberkereskedelem potenciális áldozatai; mivel az állam által működtetett női menedékotthonokhoz való hozzáférést hivatalos személyazonosító okmányhoz vagy tartózkodási engedélyhez kötik, és mivel az áldozatoknak ezért nem marad más választásuk, minthogy a visszaéléssel járó helyzetben maradnak vagy utcára kerülnek; mivel a rendőrséggel való kapcsolatfelvétellel a kitoloncolást kockáztatják;

J.   mivel a nemekkel kapcsolatos sztereotípiák mélyebben gyökereznek a bevándorló közösségekben, és a migráns nők gyakrabban válnak a nők elleni erőszak különböző megnyilvánulásai, különösen a kényszerházasságok, a női nemi szervek megcsonkítása, az úgynevezett becsületbeli gyilkosságok, a kapcsolaton belüli bántalmazások, a munkahelyi szexuális zaklatás, sőt az emberkereskedelem és a szexuális kizsákmányolás áldozataivá;

K. mivel a tagállamok között jelentős eltérések mutatkoznak a tekintetben, hogy az illegális migránsok számára milyen szintű hozzáférést biztosítanak az egészségügyi szolgáltatásokhoz, és a migránsokról való jelentéstétel terén vagy más kérdésekben milyen feltételeket írnak elő az egészségügyi szolgáltatók számára;

L.  mivel az okmányokkal nem rendelkező migráns nők egész életük során ki vannak téve annak az aránytalanul nagy kockázatnak, hogy amennyiben sürgős egészségügyi ellátásra szorulnak, rendkívül magas összeget számláznak ki részükre a kórházi ellátásért azokban az országokban, ahol nem jogosultak a támogatott ellátásra; mivel e számlák kifizetésétől való félelmük miatt az okmányokkal nem rendelkező nők egy része otthon, orvosi segítség nélkül ad életet gyermekének;

M. mivel az okmányokkal nem rendelkező migránsok – a személyazonosítási követelmény, a kezelések magas ára, valamint a felderítéstől és a hatóságoknál való feljelentéstől való félelem miatt – csak jelentős korlátozásokkal vagy egyáltalán nem férnek hozzá a legalapvetőbb egészségügyi szolgáltatásokhoz, így például a sürgősségi ellátásokhoz; mivel az okmányokkal nem rendelkező migráns nők különösen ki vannak téve a különböző veszélyeknek, hiszen nem részesülnek olyan, nemek szerinti speciális ellátásban, mint a terhesgondozás és a szülészeti és gyermekágyi ellátások; mivel egyes, okmányokkal nem rendelkező migránsok még csak nem is ismerik a célországban őket megillető egészségügyi jogosultságokat;

N. mivel a felderítéstől és a hatóságoknál való feljelentéstől való félelem miatt a visszaéléssel járó helyzetekben lévő, okmányokkal nem rendelkező migráns nők még a bevándorlók számára nyújtott jogi tanácsadásra szakosodott nem kormányzati szervezetektől sem mernek segítséget kérni; mivel ennek következtében e migráns személyek ténylegesen elesnek attól a lehetőségtől, hogy megismerjék a jogaikat, és azokat érvényesítsék; mivel ugyanezen okokból kifolyólag a civil társadalmi szervezetek csak nehezen tudnak segítséget és támogatást nyújtani;

O. mivel az európai prostitúciós piacok és iparág jelentős mértékben a migráns nők és lányok kiszolgáltatott helyzetéből táplálkoznak, és mivel számos prostitúciót folytató nő nem rendelkezik okmányokkal, ami tovább fokozza a prostitúciós iparban eredendően benne rejlő visszaéléseket és kiszolgáltatottságot;

P.  mivel az okmányokkal nem rendelkező családokból származó migráns gyermekeket és lányokat nem járatják iskolába, mert tartanak a felderítéstől, és nem tudják bemutatni a beiratkozáshoz szükséges hivatalos okmányokat; mivel az okmányokkal nem rendelkező serdülő lányok jelentős akadályokkal szembesülnek a felsőoktatáshoz és a felsőfokú képzéshez való hozzáférés terén;

Q. mivel számos migráns nő részére – akiknek többsége nem rendelkezik okmányokkal – vonzó lehetőséget jelent a háztartási, illetve az ápolási-gondozási ágazatban foglalkoztatott egyének iránti növekvő kereslet; mivel az említett ágazatokban munkát vállaló, okmányokkal nem rendelkező nőket fenyegeti leginkább saját munkáltatóik részéről az alacsony fizetés, a lelki bántalmazás, a bérek és az útlevelek visszatartása, sőt olykor a fizikai erőszak veszélye is; mivel az okmányokkal nem rendelkező nők nagy valószínűséggel nem fordulnak bírósághoz jogorvoslatért;

R.  mivel az okmányokkal nem rendelkező migráns női munkavállalóknak – gazdasági és társadalmi elszigeteltségük, alapvető jogaikkal kapcsolatos tájékozatlanságuk és a kitoloncolástól való félelmük miatt – aligha áll rendelkezésükre jogorvoslat arra nézve, hogy tisztességes munkakörülményekre vagy méltányos bérekre formáljanak igényt;

S.  mivel az okmányokkal nem rendelkező migránsok „jogi szürke zónában”[9] vannak, ezért nem részesülnek védelemben az önkényes letartóztatással és/vagy az azt követő fogva tartással szemben;

T.  mivel az okmányokkal nem rendelkező migráns nők különösen ki vannak szolgáltatva a fizikai, lelki és szexuális bántalmazásnak letartóztatáskor és az idegenrendészeti fogdákban;

Ajánlások

1.  emlékeztet arra, hogy a nemzetközi szervezetek – így az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése –, valamint az ENSZ nemzetközi emberi jogi eszközei és az uniós jog számos alkalommal hangsúlyozták, hogy védelmezni kell az okmányokkal nem rendelkező migránsok alapvető jogait; ezzel összefüggésben hivatkozik az Európa Tanácsnak a a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményére, amely megtiltja a szexuális irányultságon, a nemi identitáson, valamint a migráns, menekült vagy egyéb jogálláson alapuló megkülönböztetést;

2.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy az okmányokkal nem rendelkező migráns nőket kifejezetten ismerjék el kiszolgáltatott, a csempészetnek, a megkülönböztetésnek és a munkaerő-piaci kizsákmányolásnak kitett társadalmi csoportként;

3.  emlékeztet arra, hogy a bevándorlási politika és a – legális vagy illegális – migrációs áramlatok kezelése az Unió tagállamainak közös és együttes felelőssége;

4.  hangsúlyozza, hogy a hivatalos okmányokkal nem rendelkező leszbikus, biszexuális és transzszexuális bevándorlókat kettős megkülönböztetés éri, és az egyébként is nehéz helyzetüket csak tovább súlyosbítják azok a bizonytalan körülmények, amelyek okmányok nélküli külföldiként e személyeket jellemzik;

5.  hangsúlyozza, hogy az illegális bevándorlás kimondottan időszerű jelenség napjainkban, és a migrációs politikák terén közös jogi keretre van szükség a migránsok és a potenciális áldozatok – különösen a nők és gyermekek – védelme érdekében, akik a migráció és emberkereskedelem összefüggésében ki vannak szolgáltatva a szervezett bűnözés különböző formáinak; egyúttal hangsúlyozza, hogy az illegális migráció közös jogi keret révén csökkenthető;

6.  elítéli, hogy származási országukban sok migráns nőt félrevezetnek a fejlett országokba szóló munkaszerződések ígéretével, sőt egyeseket szexuális kizsákmányolás céljával szervezett bűnözők és embercsempészettel foglalkozó hálózatok elrabolnak; felszólítja a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az ilyen visszaélésszerű és embertelen gyakorlatok elleni küzdelem terén;

7.  ösztönzi a tagállamokat, hogy a jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás meghatározásáról szóló irányelv végrehajtásakor gondoskodjanak arról, hogy a kizsákmányolással vagy visszaéléssel járó helyzetek kockázatának csökkentése érdekében ne gátolják az okmányokkal nem rendelkező migránsokat abban, hogy a szabadpiacon béreljenek lakást;

8.  emlékeztet az emberi jogok európai egyezményének a személyek testi épségének tiszteletben tartásával kapcsolatos 8. cikkére, ezért arra sürgeti a tagállamokat, hogy a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő, okmányokkal nem rendelkező migránsok esetében tekintsenek el az okmányok bemutatásának követelményétől az állam által fenntartott menedékotthonokhoz való hozzáférésük érdekében, figyelembe véve különösen a várandós vagy kisgyermekes nők, illetve a más személyekről gondoskodó nők sajátos igényeit;

9.  ragaszkodik ahhoz, hogy vegyék figyelembe a sajátos szükségletekkel rendelkező egyének különösen kiszolgáltatott helyzetét, ideértve a gyermekeket és a serdülőket, az időseket, a fogyatékkal élő személyeket, az írástudatlan vagy alacsony képzettségű személyeket, a kisebbségekhez tartozókat, a hazájukban meggyőződésük, szexuális irányultságuk vagy testi adottságaik miatt üldözött bevándorlókat, valamint a nemi alapú erőszak női áldozatait is;

10. rámutat arra, hogy az egészséghez való jog alapvető emberi jog, ösztönzi ezért a tagállamokat hogy válasszák külön az egészségügyi szakpolitikákat a határt átlépő személyforgalom ellenőrzésétől, és ily módon tartózkodjanak attól, hogy az egészségügyi ellátást nyújtó szakembereket az okmányokkal nem rendelkező migránsokra vonatkozó jelentéstételre kötelezzék; arra is ösztönzi a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a nemek szerinti sajátos igényeket figyelembe vevő megfelelő ellátásról és támogatásról; ehhez hasonlóan arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az okmányokkal nem rendelkező nőkkel foglalkozó tisztviselők számára nyújtsanak speciális képzést a nemi kérdésekről, és ne írják elő az iskolák számára az okmányokkal nem rendelkező migránsok gyermekeiről való jelentéstételt;

11. ösztönzi a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő pszichológiai, egészségügyi és jogi támogatást az okmányokkal nem rendelkező nők számára;

12. emlékeztet arra, hogy a bűncselekmények áldozatairól szóló irányelvben[10] foglalt jogok nem függnek az áldozatok tartózkodásának jogcímétől; ezért határozottan arra bátorítja a tagállamokat, hogy válasszák külön az okmányokkal nem rendelkező migráns nőkkel szembeni erőszak üldözését a határt átlépő személyforgalom ellenőrzésétől, hogy az áldozatok kockázatok nélkül jelenthessék a bűncselekményeket;

13. elítéli az okmányokkal nem rendelkező nők elleni erőszak, a velük folytatott emberkereskedelem, az őket érő bántalmazás és megkülönböztetés minden formáját; hangsúlyozza, hogy szükség van az ilyen helyzetekben rendelkezésre álló segítségnyújtáshoz oly módon való hozzáférés biztosítására, hogy ne kelljen attól félni, hogy ez közvetlenül a tartózkodás megszüntetésére irányuló intézkedésekhez vezet;

14. felszólít a kényszermunkáról szóló 29. sz. ILO-egyezmény végrehajtására; felszólít, hogy vegyék figyelembe a kényszermunkában – beleértve nemcsak a kényszerprostitúciót, hanem valamennyi nem önkéntes munkát, az otthoni környezetet is ideértve – érintett nők speciális helyzetét, és hogy nyújtsanak védelmet az okmányokkal nem rendelkező érintett migráns nőknek;

15. felszólítja a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket a prostitúció és a kényszermunka migráns nők körében való terjedésének megelőzése érdekében;

16. felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a munkáltatókkal szembeni szankciókról szóló irányelv 6. cikkében foglalt biztosíték helyes alkalmazását, amely előírja a tagállamok számára olyan mechanizmusok bevezetését, amelyek lehetővé teszik az okmányokkal nem rendelkező migráns munkavállalók számára, hogy keresetet nyújtsanak be a munkáltató ellen az őket megillető járandóság kifizetésére; felszólítja a tagállamokat, a nem kormányzati szervezeteket és az okmányokkal nem rendelkező migránsokkal foglalkozó minden egyéb civil társadalmi szervezetet, hogy indítsanak figyelemfelkeltő kampányokat, amelyek e jogról tájékoztatják az okmányokkal nem rendelkező migránsokat;

17. felszólítja a tagállamokat, hogy vessenek véget a hátrányos megkülönböztetést alkalmazó gyakorlatoknak, lépjenek fel a be nem jelentett munkavégzés és a munkaerő kizsákmányolása ellen, többek közt munkaügyi ellenőrzések révén, ismerjék el az okmányokkal nem rendelkező nőket áldozatként, és tegyék lehetővé számukra az alapvető egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést;

18. felszólítja a tagállamokat, hogy alakítsanak ki megfelelő képzéseket a rendőrségi erők és más állami szolgálatok számára, amelyeket adott esetben felkérhetnek az okmányokkal nem rendelkező migráns nőkkel kapcsolatos munkára, a képzés tárgyát pedig a szexuális erőszak és a szexuális kizsákmányolás képezze, amelynek az említett nők is áldozatul eshetnek;

19. határozottan javasolja a Bizottságnak, hogy a munkáltatókkal szembeni szankciókról szóló irányelv jövőbeli felülvizsgálatának részeként vezessen be olyan mechanizmusokat, amelyek révén az illegális migránsok névtelenül és hivatalosan panaszt nyújthatnak be a visszaélést elkövető munkáltatóval szemben;

20. arra sürgeti valamennyi tagállamot, hogy ratifikálják az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményét (isztambuli egyezmény), és alkalmazzák helyesen annak rendelkezéseit, különösen 59. cikkét, amely egyértelműen kimondja, hogy a részes feleknek meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket a kitoloncolási eljárások felfüggesztése érdekében és/vagy a házasság felbontása esetén önálló tartózkodási engedélyt kell adniuk azon migráns nők számára, akiknek tartózkodási jogállása a házastársuktól függ;

21. felszólítja a tagállamokat a vendégmunkások és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi ENSZ-egyezmény ratifikálására, ezáltal elismerve a migráns munkavállalók emberi jogait, és előmozdítva az igazságszolgáltatáshoz, valamint az emberhez méltó és jogszerű munka- és életkörülményekhez való jogukat;

22. javasolja a tagállamok számára, hogy találják meg az olyan nők által végzett munka értékének elismerési módjait, akik – jóllehet nem rendelkeznek okmányokkal – értékes szolgáltatásokat nyújtanak és hozzájárulnak a fogadó ország társadalmának működéséhez;

23. felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az okmányokkal nem rendelkező migráns nőket is beleértve, valamennyi migráns nő számára, akik bántalmazás vagy nemi alapú erőszak áldozatává váltak – beleértve a prostitúció ágazatában kizsákmányolt migráns nőket – nyújtsanak védelmet és támogatást, és esetükben tekintsék meglévőnek a menedékjog vagy az állandó tartózkodási engedély humanitárius alapú megadásának különleges kívánalmait;

24. felszólítja a tagállamokat, hogy hatékonyan hajtsák végre az ENSZ migráns munkavállalókkal foglalkozó bizottságának a rendezetlen jogállású migráns munkavállalók és családtagjaik jogairól szóló 2. sz. általános feljegyzését, különös tekintettel az okmányokkal nem rendelkező női munkavállalók erőszakkal és kizsákmányolással szembeni védelmének biztosítására;

25. felszólítja a tagállamokat a visszatérésről szóló irányelv maradéktalan végrehajtására, és arra, hogy a „jogi szürke zónák” kialakulásának elkerülése érdekében bocsássanak ki a kiutasítási határozat végrehajtásának elhalasztását igazoló, az irányelvben előírt dokumentumot;

26. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy adatokat gyűjtsenek az okmányokkal nem rendelkező nők egyedi tapasztalatairól, és nyomatékosítja, hogy megbízható, pontos, időszerű és összehasonlítható adatokra van szükség az Európai Unióban az okmányokkal nem rendelkező nőket érintő, nemekhez köthető veszélyekről és az igazságszolgáltatáshoz való joguk, valamint a szolgáltatásokhoz való hozzáférésük hiányáról, ezáltal támogatva az egységes közpolitikák kialakítását és irányítását;

27. felszólítja a Bizottságot, hogy a visszatérésről szóló irányelv értékelésének keretében végezze el az irányelv felülvizsgálatát is, megerősítve a fogva tartott migránsok alapvető jogainak védelmét;

28. hangsúlyozza, hogy a bevándorlási politikák felderítéssel kapcsolatos aspektusa nem áshatja alá az emberi méltóságot és az alapvető jogokat, illetve nem teheti ki a nőket az erőszak és a visszaélés fokozott kockázatának; ezért felszólítja az Európai Bizottságot, hogy módosítsa a visszatérésről szóló irányelvet a rendezetlen helyzetű migránsok, és különösen a terhes nők és a gyermekek emberi jogai tiszteletben tartásának biztosítása érdekében;

29. emlékeztet arra, hogy a visszatérésről szóló irányelv értelmében a tagállamoknak az idegenrendészeti fogdákban lévő harmadik országbeli állampolgárokkal „emberséges és méltó módon”, alapvető jogaikat maradéktalanul betartva kell bánniuk; sajnálatának ad hangot az idegenrendészeti fogdákban a nőkkel szemben alkalmazott erőszakról szóló beszámolók miatt; felszólítja ezért a tagállamokat a fogvatartottak fizikai bántalmazásával kapcsolatos állítások kivizsgálására;

30. sürgeti a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe az arra utaló jeleket, hogy az okmányokkal nem rendelkező migráns nőkkel szemben kényszerítést vagy embertelen bánásmódot alkalmaznak;

31. felszólítja a tagállamokat, hogy az idegenrendészeti fogdák alternatíváinak meglelése érdekében erősítsék meg az e kérdéssel foglalkozó nem kormányzati szervezetekkel és civil társadalmi szervezetekkel való együttműködésüket, és törekedjenek annak biztosítására, hogy az okmányokkal nem rendelkező migráns nőknek ne kelljen tartaniuk a támogatásukra hivatott személyekkel való együttműködéstől;

32. felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy továbbra is a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményben megállapított előírások álljanak a gyermekjogokkal kapcsolatos valamennyi fellépés középpontjában, és felszólítja a tagállamokat arra, hogy mielőbb maradéktalanul szüntessék meg a gyermekek bevándorlási jogálláson alapuló fogva tartását, a migrációs politikák és eljárások keretében védjék meg a gyermekeket a jogsértésekkel szemben, valamint fogadjanak el a fogva tartást felváltó olyan alternatívákat, amelyek révén a gyermekek együtt maradhatnak családtagjaikkal és/vagy gyámjukkal;

33. felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy biztosítsanak finanszírozást az okmányokkal nem rendelkező migráns nők számára jogi, humanitárius és szociális segítséget kínáló szervezeteknek, továbbá arra, hogy az Európai Szociális Alap és az Európai Integrációs Alap hatályát tartózkodási jogállásától függetlenül valamennyi migránsra terjesszék ki;

34. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Európában élő, okmányokkal nem rendelkező személyek létszámára és helyzetére vonatkozóan intenzívebb és összehangoltabb kutatás révén pótolják a rendelkezésre álló ismeretek és megbízható adatok hiányosságait, hívják fel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) figyelmét az okmányokkal nem rendelkező nők helyzetére, valamint az Európa 2020 stratégia befogadással kapcsolatos célkitűzéseinek végrehajtása során fokozottabban vegyék figyelembe ezeket a nőket;

35. felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy Unió-szerte dolgozzanak ki figyelemfelkeltő kampányokat az okmányokkal nem rendelkező nők jogaikról való tájékoztatása érdekében;

36. kéri, hogy a migránsok származási országainak nyújtott fejlesztési segélyek biztosítása által elősegített, a migráció megelőzésére irányuló erőfeszítések keretében összpontosítsanak a nők oktatására és jogaira;

37. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak elegendő női kapcsolattartó személyzetet, egészségügyi szakembert, tisztviselőt, értékelőt és egyéb személyzetet; kéri az ilyen intézkedések megtételét a más vallások és kultúrák iránti tiszteletből, valamint mert védelmet kell nyújtani a megkülönböztetés ellen;

38. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

• [1]  HL C 115., 2010.5.4., 1. o.
• [2]  HL L 328., 2002.12.5., 17. o.
• [3]  HL L 168., 2009.6.30., 24. o.
• [4]  HL L 348., 2008.12.24., 98. o.
• [5]  HL L 261., 2004.8.6., 19. o.
• [6]  HL C 199. E, 2012.7.7., 25. o.
• [7]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0328.
• [8]  A 2008/115/EK irányelv 3. cikke.
• [9]  Az a helyzet, amikor a bevándorlási hatóságok letartóztatják és azonosítják az okmányokkal nem rendelkező migránsokat, majd kiutasítási határozatot bocsátanak ki velük szemben, de annak végrehajtását elhalasztják, ugyanakkor nem állítanak ki számukra az említett határozat végrehajtásának elhalasztását igazoló dokumentumot.
• [10]  A bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) preambulumbekezdése.

INDOKOLÁS

Fogalommeghatározása szerint az „okmányokkal nem rendelkező migráns” alatt olyan harmadik országbeli állampolgár értendő, aki pillanatnyilag jogellenesen tartózkodik az Unió területén, és így nem rendelkezik az őt erre feljogosító tartózkodási engedéllyel. A migráns személy vagy jogellenesen lépett az Unió területére, vagy vízumának érvényességi idejét meghaladóan tartózkodik ott, vagy elutasították a menedékjog iránti kérelmét. Az okmányokkal nem rendelkező migránsok sokszor találják magukat „jogi szürke zónában”, ami annyit jelent, hogy a bevándorlási hatóságok letartóztatják és azonosítják a migráns személyt, majd kiutasítási határozatot bocsátanak ki vele szemben, de azt nem hajtják végre vagy annak végrehajtását elhalasztják, ugyanakkor a hatóságok nem állítanak ki számára az említett határozat végrehajtásának elhalasztását igazoló hivatalos dokumentumot. Ilyen esetekben a migráns személy ki van téve az újbóli letartóztatás és fogva tartás veszélyének, és nem tudja érvényesíteni jogait. Jogállásukból fakadóan az okmányokkal nem rendelkező migránsok a fogadó országban csak csekély mértékben vagy egyáltalán nem férnek hozzá az alapvető szolgáltatásokhoz. A sürgősségi egészségügyi ellátásokhoz való hozzáféréshez, a lakásbérléshez vagy a képzési tanfolyamokra való jelentkezéshez érvényes személyazonosító okmányra és/vagy tartózkodást igazoló dokumentumra van szükség, amelyeket az okmányokkal nem rendelkező migránsok nem tudnak bemutatni. Ehhez társul az attól való félelem, hogy a szolgáltatók feljelentik őket a bevándorlási hatóságoknál. A jelentéstételi követelmények különböző tagállamokban a nyújtott szolgáltatás függvényében eltérőek, és bár az oktatók vagy az orvosok a jogszabályok értelmében nem feltétlenül kötelesek jelenteni az illegális bevándorlókat, nincs biztosíték arra, hogy ezt nem fogják megtenni. Magától értetődő, hogy a migránsok esetében szóba sem kerül a bűncselekmények vagy a munkáltató általi kizsákmányolás rendőrségen való jelentése.

Az okmányokkal nem rendelkező migráns nők helyzete általában súlyosabb a férfiakénál, mivel nemük és jogállásuk alapján kettős – sőt a fajukat is figyelembe véve akár hármas – megkülönböztetéssel szembesülnek. A migráns nők általában véve jobban ki vannak téve a fizikai bántalmazás kockázatának, az okmányokkal nem rendelkezők pedig különösen, mivel a jogállásukból fakadóan nem fordulhatnak segítségért a rendőrséghez, a kórházakhoz vagy a menedékotthonokhoz, ezzel pedig a visszaélést elkövető személy is tisztában van, és ezt ki is használja. Előfordultak például olyan esetek, ahol a gátlástalan bérbeadók kihasználták az okmányok nélküli migráns nők kiszolgáltatott helyzetét, és a lakhatásért cserébe fizikai és szexuális bántalmazásnak vetették alá őket. A visszaéléssel járó helyzetbe kerülő és okmányokkal nem rendelkező migráns nők még a női menedékotthonokhoz sem férhetnek hozzá közvetlenül. Az állam által fenntartott női menedékotthonok többsége az adott személy befogadásához megköveteli a személyazonosság valamilyen formában történő igazolását, így az áldozatok azzal a borzasztó döntéssel szembesülnek, hogy a visszaéléssel járó helyzetben maradnak vagy hajléktalanná válnak.

Az okmányokkal nem rendelkező migráns nők emellett a nemek szerinti speciális egészségügyi ellátáshoz, így például a terhesgondozáshoz vagy a gyermekágyi ellátásokhoz sem férhetnek hozzá közvetlenül. És ami még ennél is rosszabb: azon nem kormányzati szervezetekkel és civil társadalmi szervezetekkel is félnek felvenni a kapcsolatot, akik ténylegesen segítséget tudnak nyújtani számukra, és fordítva, a nem kormányzati szervezetek is nehezen érik el őket.

A jelentésben javasolt ajánlások három fő pontra összpontosítanak. Az első pont arra ösztönzi a tagállamokat, hogy válasszák külön a bevándorlási politikákat az egészségügyi ellátástól, az oktatástól, valamint az okmányokkal nem rendelkező migránsokkal szemben elkövetett bűncselekmények üldözésétől. Az alapvető egészségügyi ellátásokhoz és az oktatáshoz való hozzáférés, valamint a testi épség védelme alapvető jogok, amelyek az okmányokkal nem rendelkező migránsokat tartózkodásuk jogszerűségétől és jogállásuktól függetlenül megilletik. Ezért biztosítani kell, hogy a migránsok hozzáférhessenek az említett alapvető szolgáltatásokhoz, valamint hogy a letartóztatástól és kitoloncolástól való félelem nélkül feljelenthessék a visszaélést elkövető személyeket a rendőrségen.

A második pont ajánlása szerint a munkáltatókkal szembeni szankciókról szóló irányelv és a visszatérésről szóló irányelv jövőbeli felülvizsgálatakor a Bizottságnak meg kell erősítenie az okmányokkal nem rendelkező migránsok és köztük különösen a migráns nők alapvető jogainak védelmét. A munkáltatókkal szembeni szankciókról szóló irányelv 6. cikke biztosítékot tartalmaz, amely előírja a tagállamok számára olyan mechanizmusok bevezetését, amelyek biztosítják, hogy az okmányokkal nem rendelkező migráns nők keresetet nyújthassanak be a munkáltató ellen az őket megillető járandóság kifizetésére, vagy felhívhassák az érintett tagállam illetékes hatóságát a járandóság kifizettetéséhez szükséges eljárások megindítására. A tagállamok számos vizsgálat szerint nem alkalmazzák megfelelően e védzáradékot. Ezenfelül az okmányokkal nem rendelkező migránsok nincsenek is tudatában az említett, őket megillető jognak. A jelentés felszólítja a tagállamokat és e konkrét kérdéssel foglalkozó civil társadalmi szervezeteket, hogy indítsanak figyelemfelkeltő kampányokat, amelyek tájékoztatják az okmányokkal nem rendelkező migránsokat a járandóság munkáltatójuk általi visszatartása esetén őket megillető jogorvoslati lehetőségről. A jelentés emellett javasolja egy olyan új mechanizmus bevezetését, amelynek révén a migránsok – az egyes tagállamok jogi szabályozásától függően a civil társadalmi szervezeteken vagy szakszervezeteken keresztül – hivatalosan, ám névtelenül panaszt nyújthatnak be a visszaélést elkövető munkáltatóval szemben. A második pont emellett ismételten felhívja a tagállamokat arra, hogy maradéktalanul alkalmazzák a kiutasítási határozat végrehajtásának elhalasztását igazoló hivatalos dokumentum kibocsátásának követelményét, ezzel megelőzve a „jogi szürke zónák” kialakulását, amelyekbe egyes, okmányokkal nem rendelkező migránsok kerülnek. Ez a jövőbeli letartóztatások és/vagy fogva tartások megelőzése mellett azért is fontos, mert a jogállástól függően változik az az alapvető védelem – különösen az önkényes fogva tartással szembeni védelem –, amelyre az okmányokkal nem rendelkező migráns jogosult.

A jelentésben foglalt ajánlások harmadik pontja az idegenrendészeti fogdák helyzetével foglalkozik. A migránsokat gyakran méltatlan körülmények között tartják fogva, ahol lelki sérülést szenvedhetnek. Az okmányokkal nem rendelkező migráns nőket gyakran fizikai bántalmazás éri letartóztatáskor és a fogva tartás során. A jelentés arra kéri a tagállamokat, hogy teljes mértékben vizsgálják ki a fogvatartottak fizikai bántalmazással kapcsolatos állításait, és a nem kormányzati szervezetekkel együttműködve találják meg a börtönöket idéző idegenrendészeti fogdák emberhez méltóbb alternatíváit. A jelentés végül felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak fokozott finanszírozást az okmányokkal nem rendelkező migránsokkal foglalkozó nem kormányzati szervezetek és civil társadalmi szervezetek számára.

VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről (27.11.2013)

a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részére

az Európai Unióban okmányokkal nem rendelkező migráns nőkről
(2013/2115(INI))

A vélemény előadója: Martin Kastler

JAVASLATOK

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felhívja a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.   megállapítja, hogy az okmányokkal nem rendelkező nők rendezetlen jogi helyzete Európa-szerte szinte lehetetlenné teszi alapvető emberi jogaik, köztük az oktatáshoz és egészséghez való joguk tiszteletben tartását, ami különösen kiszolgáltatottá teszi ezeket a nőket a kizsákmányolás valamennyi formájának, az alacsony béreknek, a bizonytalan munkakörülményeknek és a társadalmi kirekesztésnek; úgy véli, hogy helyzetük folyamatos javításának legjobb módja az lenne, ha a törvényesen létrehozott rendszereken belülre kerülnének, mivel rendezetlen jogi helyzetük megfosztja őket a társadalombiztosítástól és a munkaviszonyhoz kapcsolódó egyéb juttatásoktól; megjegyzi, hogy ezenfelül még inkább hátrányos helyzetbe kerülhetnek az írástudatlanság, illetve a nyelvi és beilleszkedési nehézségek miatt;

2.   felhívja a tagállamokat a következő intézkedések megtételére: szüntessék meg a diszkriminatív gyakorlatokat; küzdjenek a nem bejelentett munkavégzés és a munkaerő kizsákmányolása ellen, többek közt munkaügyi ellenőrzések révén; ismerjék el az okmányokkal nem rendelkező nőket áldozatként, és tegyék lehetővé számukra az alapvető egészségügyi szolgáltatásokhoz, a munkahelyekhez és az oktatáshoz való hozzáférést, biztosítsák számukra vészhelyzet esetén a jogrendszerhez és a bizalmas tanácsadáshoz való hozzáférést oly módon, hogy ne kelljen attól tartaniuk, hogy ez a tartózkodásuk megszüntetésére irányuló intézkedésekhez vezet; biztosítsák a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformjának, valamint a segélyszervezetek, az egyházak és a civil társadalmi szervezetek hálózatainak bevonását ebbe a fellépésbe; emellett, szükség esetén hozzák létre az adatvédelem különleges formáit az érintett nők számára;

3.   felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy az okmányokkal nem rendelkező migráns nőket kifejezetten ismerjék el kiszolgáltatott, a csempészetnek, a megkülönböztetésnek és a munkaerő-piaci kizsákmányolásnak kitett társadalmi csoportként;

4.   felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fordítsanak figyelmet az okmányokkal nem rendelkező migráns nők munkakörülményeire, ami fontos lépés az őket a munkaerőpiacon érő nehézségek megfogalmazása és elismerése felé, illetve az alapvető jogaik tiszteletben tartásának biztosítása céljából;

5.   ösztönzi a tagállamokat, hogy tevékenyen bővítsék az okmányokkal nem rendelkező személyek lehetőségeit a hivatalos okmányok megszerzésére annak érdekében, hogy könnyebb legyen a munkaerőpiachoz való hozzáférésük, és javuljon a társadalmi befogadásuk;

6.   hangsúlyozza, hogy különösen az okmányokkal nem rendelkező nők gyakran bizonytalan, elszigetelt vagy egészségtelen munkakörülmények áldozatai, gyakran alkalmazzák őket a képzettségüknél alacsonyabb szinten, bizonyos esetekben bántalmazást vagy erőszakot szenvednek el, és a munkáltatójuktól való szélsőséges mértékű függés folytán nem tudják gyakorolni alapvető és munkavállalói jogaikat; felhívja a tagállamokat és a szociális partnereket arra, hogy támogassák az okmányokkal nem rendelkező nőket abban, hogy a törvényesen létrehozott rendszer keretein belülre kerüljenek, ezáltal lehetővé téve számukra jogaik hatékonyabb érvényesítését – ideértve az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókra és intézkedésekre vonatkozó minimumszabályokról szóló 2009/52/EK uniós irányelv alkalmazását is – a munkajog és a kollektív szerződések tiszteletben tartásával;

7.   felszólít a kényszermunkáról szóló 29. sz. ILO-egyezmény végrehajtására; felszólít, hogy vegyék figyelembe a kényszermunkában – beleértve nemcsak a kényszerprostitúciót, hanem valamennyi nem önkéntes munkát, a háztartási területet is ideértve – érintett nők speciális helyzetét, és hogy nyújtsanak védelmet az okmányokkal nem rendelkező érintett migráns nőknek;

8.   hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak az okmányokkal nem rendelkező migráns munkavállaló nők kizsákmányolása, valamint az alapvető emberi jogaik megsértése elleni küzdelem érdekében meg kell szigorítaniuk a munkaügyi ellenőrzéseket;

9.   kéri az adatvédelem speciális formáinak kialakítását azon okmányokkal nem rendelkező nőkre – köztük az emberkereskedelem áldozataira – vonatkozóan, akik ilyen helyzetekben kórházakhoz, orvosokhoz, a hatóságokhoz és non-profit szervezetekhez fordulnak segítségért és iránymutatásért, továbbá bántalmazott nők menedékotthonaihoz, tanácsadókhoz vagy lelkészhez, valamint kéri, hogy nyújtsanak védelmet az ilyen a létesítményekben dolgozó olyan munkavállalók számára, akik tudomást szereznek a szabálytalan tartózkodásról; úgy véli, hogy az emberkereskedelem megelőzéséről és az ellene folytatott küzdelemről, valamint az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelvvel összhangban segítséget és támogatást kell nyújtani, továbbá kéri, hogy ezt az irányelvet valamennyi tagállamban hajtsák végre; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy azok a nők, akiknek a tartózkodási engedélye rendezetlen vagy bizonytalan, a kiutasítás kockázata nélkül férhessenek hozzá az egészségügyi ellátáshoz;

10. elítéli az okmányokkal nem rendelkező nők elleni erőszak, a velük folytatott emberkereskedelem, az őket érő bántalmazás és megkülönböztetés minden formáját; hangsúlyozza, hogy szükség van az ilyen helyzetekben rendelkezésre álló segítségnyújtáshoz oly módon való hozzáférés biztosítására, hogy ne kelljen attól tartani, hogy ez közvetlenül a tartózkodás megszüntetésére irányuló intézkedésekhez vezet;

11. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak elegendő női kapcsolattartó személyzetet, egészségügyi szakembert, tisztviselőt, értékelőt és egyéb személyzetet; kéri az ilyen intézkedések megtételét a más vallások és kultúrák iránti tiszteletből, valamint mert védelmet kell nyújtani a megkülönböztetés ellen;

12. hangsúlyozza, hogy az okmányokkal nem rendelkező nők kiszolgáltatottak a bántalmazással szemben, és a jogi eljárások elindításának akadályai gyakran abban keresendők, hogy – a menedékotthonok hiánya és az eljárási akadályok miatt – attól tartanak, hogy a biztonságuk nem garantált; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az ilyen helyzetben lévő nők számára, hogy bejelenthessék, ha bármilyen bántalmazást szenvedtek el, valamint hogy védve legyenek a megtorlás minden formájával szemben; úgy véli, hogy intézkedéseket kell bevezetni az ilyen kiszolgáltatott nők segítésére, többek között menedékotthonok biztosítása révén; felhívja a tagállamokat, hogy ennek megfelelően tegyék meg a szükséges intézkedéseket e bántalmazások azonosítása, valamint az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés biztosítása érdekében;

13. felhívja a figyelmet különösen az okmányokkal nem rendelkező várandós vagy gyermekes nők helyzetére; hangsúlyozza, hogy szükségük van a különleges védelemre, az egészségügyi ellátás igénybevételének jogára, valamint az ENSZ gyermekek jogairól szóló egyezményének 7. cikke értelmében joguk van a gyermekük születésének anyakönyvezéséhez; hangsúlyozza, hogy a megfelelő egészségügyi ellátáshoz és nyilvántartó hivatalokhoz oly módon kell hozzáférniük, hogy ne kelljen attól tartaniuk, hogy ez a tartózkodásuk megszüntetésére irányuló intézkedésekhez vezet; kéri az adatvédelem speciális formáinak kialakítását azokra a nőkre vonatkozóan, akik ilyen helyzetekben orvosokhoz, kórházakhoz és nyilvántartó hivatalokhoz fordulnak;

14. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Európában élő, okmányokkal nem rendelkező személyek létszámára és helyzetére vonatkozóan intenzívebb és integráltabb kutatás révén pótolják a rendelkezésre álló ismeretek és megbízható adatok hiányosságait, hívják fel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) figyelmét az okmányokkal nem rendelkező nők helyzetére, valamint az Európa 2020 stratégia befogadással kapcsolatos célkitűzéseinek végrehajtása során fokozottabban vegyék figyelembe a nők e csoportját;

15. ösztönzi a tagállamokat, hogy biztosítsák az oktatási rendszerhez való hozzáférést azon a nők gyermekei számára, akiknek a tartózkodási engedélye rendezetlen vagy bizonytalan, anélkül, hogy emiatt őket büntetőeljárás alá vonás és/vagy kiutasítás fenyegetné;

16. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy csökkentsék a migráns munkavállalók és az uniós munkavállalók között a munkavállalás terén mutatkozó egyenlőtlenségeket azáltal, hogy középfokú oktatást és szakképzést biztosítanak annak érdekében, hogy a nők – különösen a migráns nők – új készségeket tudjanak elsajátítani, és így lehetőségeik ne korlátozódjanak az alacsonyan fizetett munkahelyekre;

17. kéri, hogy a migránsok származási országainak nyújtott fejlesztési segélyek biztosítása által a migráció megelőzésére irányuló erőfeszítések keretében összpontosítsanak a nők oktatására és jogaira;

18. kéri, hogy a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságnak a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszerének nemi szempontjairól szóló, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részére adott véleményét ebben az összefüggésben is vegyék figyelembe.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	26.11.2013
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	30 5 2
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Heinz K. Becker, Phil Bennion, Pervenche Berès, Vilija Blinkevičiūtė, Alejandro Cercas, Derek Roland Clark, Minodora Cliveti, Emer Costello, Frédéric Daerden, Sari Essayah, Richard Falbr, Nadja Hirsch, Stephen Hughes, Ádám Kósa, Jean Lambert, Patrick Le Hyaric, Verónica Lope Fontagné, Olle Ludvigsson, Csaba Őry, Konstantinos Poupakis, Sylvana Rapti, Elisabeth Schroedter, Nicole Sinclaire, Jutta Steinruck, Ruža Tomašić, Traian Ungureanu
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Georges Bach, Jürgen Creutzmann, Liisa Jaakonsaari, Jelko Kacin, Martin Kastler, Anthea McIntyre, Birgit Sippel, Csaba Sógor
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Jolanta Emilia Hibner, Sławomir Nitras, Maurice Ponga

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	16.12.2013
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	11 0 5
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Edit Bauer, Iratxe García Pérez, Mikael Gustafsson, Lívia Járóka, Constance Le Grip, Astrid Lulling, Elisabeth Morin-Chartier, Norica Nicolai, Britta Thomsen, Anna Záborská
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Izaskun Bilbao Barandica, Doris Pack, Rui Tavares, Angelika Werthmann
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Biljana Borzan, Hans-Peter Mayer