JELENTÉS az Európai Unió tagállamainak a kohéziós politika új programozási időszakának hatékony és időbeni elindítására való felkészültségéről

7.1.2014 - (2013/2095(INI))

Regionális Fejlesztési Bizottság
Előadó: Derek Vaughan

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az Európai Unió tagállamainak a kohéziós politika új programozási időszakának hatékony és időbeni elindítására való felkészültségéről

(2013/2095(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 174. és az azt követő cikkére,

–   tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendeletre[1],

–   tekintettel a Közös Stratégiai Kerethez tartozó Európai Regionális Fejlesztési Alapra, Európai Szociális Alapra, Kohéziós Alapra, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, valamint az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló módosított bizottsági javaslatra (COM(2013)0246),

–   tekintettel a Bizottság ötödik kohéziós jelentéséről és a 2013 utáni kohéziós politikai stratégiáról szóló 2011. július 5-i állásfoglalására[2],

–   tekintettel az EU 2013 utáni kohéziós és regionális politikájáról szóló, 2010. október 7-i állásfoglalására[3],

–   tekintettel az ERFA és a többi strukturális alap jelenlegi helyzetéről és a hatékonyságuk növelését szolgáló jövőbeli szinergiákról szóló 2011. június 23-i állásfoglalására[4],

–   tekintettel az Európai Szociális Alap jövőjéről szóló, 2010. október 7-i állásfoglalására[5],

–   tekintettel a „Helyes kormányzás az EU regionális politikája területén: az Európai Bizottság segítségnyújtási eljárásai és az általa végzett ellenőrzés” című, 2010. december 14-i állásfoglalására[6],

–   tekintettel „A strukturális és kohéziós alapok felhasználásáról: tanulságok az EU jövőbeli kohéziós politikájára nézve” című, 2011. szeptember 27-i állásfoglalására[7],

–   tekintettel „Az Európa 2020 keretei közötti fenntartható növekedéshez hozzájáruló regionális politika” című, 2011. január 26-i bizottsági közleményre (COM(2011)0017) és az azt kísérő szolgálati munkadokumentumra (SWD(2011)0092),

–   tekintettel a Bizottságnak a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló, 2013. június 26-i nyolcadik helyzetjelentésére (COM(2013)0463),

–   tekintettel a „Kohéziós politika: 2013. évi stratégiai jelentés a 2007–2013 közötti programok végrehajtásáról” című, 2013. április 18-i bizottsági jelentésre (COM(2013)0210) és az azt kísérő szolgálati munkadokumentumra (SWD(2013)0129),

–   tekintettel „A partnerség elve a közös stratégiai kerethez tartozó alapok végrehajtásában: a partnerségről szóló európai magatartási kódex elemei” című, 2012. április 24-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2012)0106),

–   tekintettel „A 2014–2020-as időszakra szóló közös stratégiai keret elemei – Az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap, a Kohéziós Alap, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap és az Európai Tengerügyi és Halászati Alap” című, 2012. március 14-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2012)0061, I. és II. rész),

–   tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak „A kohéziós politika szerepe és prioritásai az Európa 2020 stratégián belül” című, 2011. június 16-i véleményére (CESE 994/2011 – ECO/291),

–   tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak „A partnerség elve a közös stratégiai kerethez tartozó alapok végrehajtásában – a partnerségről szóló európai magatartási kódex elemei” című, 2012. december 12-i véleményére (CESE 1396/2012 – ECO/330),

–   tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a „Szociális beruházás a növekedés és a kohézió érdekében – többek között a 2014–2020-as Európai Szociális Alap végrehajtása révén” című, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának benyújtott bizottsági közleményről szóló, 2013. május 22-i véleményére (CESE 1557/2013 – SOC/481),

–   tekintettel a Régiók Bizottságának „A 2013 utáni kohéziós politikáról szóló jogalkotási csomag” című, 2013. január 31. – február 1-i állásfoglalására (2013/C 62/01),

–   tekintettel a Régiók Bizottságának az „Ajánlás a kiadások javítására” című, 2013. október 7–9-i véleménytervezetére (COTER-V-040),

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A7-0007/2014),

A. mivel a tagállamok az új, 2014–2020-as tervezési időszakra vonatkozó partnerségi megállapodásaikon és operatív programjaikon (OP-k) dolgoznak;

B.  mivel az európai strukturális és beruházási alapokra vonatkozó jogi keretekről szóló végleges megállapodás várhatóan 2013 végéig megszületik;

C. mivel a közös rendelkezésekről szóló rendelet (CPR) közös szabályokat állapít meg a következő öt európai uniós alapra vonatkozóan: az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap, a Kohéziós Alap, az Európai Vidékfejlesztési Mezőgazdasági Alap és az Európai Tengerügyi és Halászati Alap;

D. mivel a kohéziós politika a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítésén keresztül az Unió régiói közötti egyenlőtlenségek felszámolására irányul;

E.  mivel a kohéziós politika hozzájárul az Európa 2020 intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló céljainak megvalósításához;

F.  mivel az Európai Unió fejlődésének fő szakpolitikáját jelentő kohéziós politika a tagállamok legtöbbjében hozzájárul a gazdasági válság legyőzéséhez;

G. mivel minden lehetséges erőfeszítést meg kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy a 2014–2020-as időszakra vonatkozó kohéziós politikával kapcsolatos programok végrehajtása és megvalósítása valamennyi hatóság és kedvezményezett számára a lehető legegyszerűbb legyen;

A kohéziós politika új tervezési időszaka hatékony és időbeni elindításának biztosítása

1.  elismeri, hogy az utóbbi években a kohéziós politikai támogatások keretében Unió-szerte eurómilliárdokat fektettek be sikeresen új munkahelyek teremtésébe, innovatív vállalkozások támogatásába és a közlekedési kapcsolatok fejlesztésébe;

2.  kiemeli azonban az Unió régiói között még mindig fennálló – sőt, egyes esetekben növekvő – egyenlőtlenségek tényét, és azt, hogy az uniós támogatások helyi és regionális szintű befektetésének folyamatos fenntartása elengedhetetlen annak biztosításához, hogy azok eljussanak a gazdasági, társadalmi és környezeti megújulásra váró területekre;

3.  hangsúlyozza, hogy a kohéziós politikának egyebek mellett kezelnie kell a fiatalok növekvő munkanélküliségét az Európai Unióban;

4.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi gazdasági, pénzügyi és szociális válság idején a kohéziós politikai finanszírozás számos tagállamban a közbefektetés kulcsfontosságú forrását jelenti, és ez a helyzet az érintett tagállam rugalmasságát teszi szükségessé a gazdaság talpra állítása érdekében; e tekintetben kiemeli annak fontosságát, hogy biztosítani kell, hogy a tagállamok és régiók 2014 elején minél hamarabb készen álljanak a kohéziós politikai finanszírozás újabb fordulójának megvalósítására;

5.  üdvözli a 2014–2020-as többéves pénzügyi keret és a kohéziós politikára vonatkozó jogi keret elfogadását; hangsúlyozza, hogy kielégítő eredményt értek el az új kohéziós politika gyors és hatékony elindításának biztosítása érdekében;

6.  emlékeztet arra, hogy a 2007–2013 közötti többéves pénzügyi keret végén felhalmozódott „fennálló kötelezettségvállalások” (RAL [francia: „reste à liquider”]) szintje a kohéziós politika kétharmadát teszi ki[8]; kiemeli, hogy stabil megoldást kell találni annak a veszélynek a csökkentésére, hogy fizetéselmaradás miatt befagyasszák az uniós programok végrehajtását; felhívja a figyelmet, hogy az N+3 szabály – miközben szükséges a kohéziós politika által támogatott projektek végrehajtásának biztosításához – hatással lesz a RAL elkövetkező évekbeli felhalmozódására, különösen az új programok késedelmes elindítása esetén;

7.  azt is hozzáteszi, hogy a kohéziós politika új tervezési időszakának hatékony és időbeni elindítása mellett rendkívül fontos a partnerségi megállapodások és az operatív programok minőségének biztosítása annak érdekében, hogy a támogatásokat hosszú távon a lehető legteljesebb mértékben kihasználják;

8.  emlékeztet álláspontjára, miszerint fontos a következő többéves pénzügyi keret 2016 vége előtti kötelező értékelése és felülvizsgálata annak érdekében, hogy a következő Bizottság és Parlament újraértékelhesse az EU elsődleges politikai céljait, a többéves pénzügyi keretet szükség esetén az új kihívásokhoz igazíthassa és teljes mértékben figyelembe vehesse a legújabb makrogazdasági előrejelzéseket;

A közös rendelkezésekről szóló rendelet

9.  üdvözli a rendeletre vonatkozó javításokat, amelyek a közös stratégiai keret kohéziós politikai finanszírozásának szigorúbb és integráltabb megközelítését vezetik be; felismeri, hogy ezek elengedhetetlenek annak biztosítása érdekében, hogy a projektek nagyobb hatással legyenek és kézzelfoghatóbb eredményeket hozzanak; felszólítja a tagállamokat, hogy vezessenek be még több, a programokkal kapcsolatos bürokráciát és adminisztrációt egyszerűsítő intézkedést; meggyőződése, hogy ez a támogatások zökkenőmentesebb végrehajtásához és hatékonyabb lehívásához vezetne;

10. üdvözli a közös rendelkezésekről szóló rendelet egészére irányuló egyszerűsítési intézkedések bevezetésére vonatkozó javaslatokat, melyek célja az adminisztratív terhek csökkentése; úgy véli, hogy a pályázókra, a kedvezményezettekre és az irányító hatóságokra vonatkozó folyamatok egyszerűsítése hozzáadott értéket teremt az uniós finanszírozáshoz;

11. elismeri, hogy a kohéziós politika alapvetően hozzájárul az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósításához, ezért kiemeli a kohéziós politika néhány célkitűzésre történő tematikus koncentráció segítségével az Európa 2020 stratégia célkitűzéseihez való igazításának fontosságát; hangsúlyozza, hogy ez a megközelítés elég rugalmasságot biztosít a helyi és regionális szükségletek figyelembevételéhez;

12. kiemeli az intelligens szakosodási stratégia mint olyan eszköz fontosságát, amely azáltal, hogy a versenyképesség területeinek beazonosítására és kiaknázására, a legjobb gyakorlatok terjesztésére, valamint a kutatás, az innováció és az oktatás uniós partnerségeken keresztül történő integrálására összpontosít, kiegészíti az Európa 2020 növekedési stratégia célkitűzéseit;

13. hangsúlyozza azt a tényt, hogy noha a kohéziós politika már tartalmaz feltételességi intézkedéseket, a következő programozási időszak úgy igyekszik fokozni a finanszírozás hatékonyságát, hogy azt bizonyos kritériumok teljesülésének függvényévé teszi; véleménye szerint a kohéziós politika a régiók közötti kohéziót elősegítő politika, amely nem szolgálhat az tagállamok makrogazdasági reformjaira irányuló más uniós politikák biztosítékaként;

14. rámutat, hogy a CPR-rel bevezetett változtatásokhoz való igazodás némileg késleltetheti a partnerségi megállapodások és OP-k elkészítését;

A tagállamok előkészületei

15. felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a tagállamok az előkészületek egyértelműen nagyon különböző szakaszaiban vannak; elismeri, hogy míg egyes tagállamok jól haladnak és már benyújtották jóváhagyásra a partnerségi megállapodásra vonatkozó tervezeteiket a Bizottsághoz, mások le vannak maradva az előkészületekkel;

16. rámutat arra, hogy egészében véve azok az újabb tagállamok (EU-12), amelyek a 2000–2006-os programokat részben, a 2007–2013-as programokat pedig teljes egészében megtapasztalták, jobban állnak az előkészületeikkel, mint némelyik EU-15 ország;

17. kiemeli, hogy vannak olyan tagállamok, amelyeknek jelentősen alacsonyabb költségvetéssel kell számolniuk a következő programozási időszakra vonatkozóan, míg másoknál még zajlanak a viták a költségvetés tagállami elosztásáról; elismeri, hogy ez a két kérdés fennakadást okozhat az előkészületekben;

18. kiemeli azt a tényt, hogy azok a tagállamok, amelyek a kohéziós politikai finanszírozás következő szakaszára való felkészülésben elöl járnak, már 2013 júniusában vagy júliusában benyújtották partnerségi megállapodásra és az operatív programokra vonatkozó tervezeteiket a Bizottsághoz, hogy az megtehesse informális észrevételeit;

19. elismeri, hogy a jól teljesítő tagállamok közül többen már akár 2010-ben megkezdték az előkészületi folyamatokat, és meghívták az érdekelt feleket a szükségletek és prioritások megfogalmazására irányuló vitákra; ezért üdvözli a felkészülési folyamatok mielőbbi megkezdésére irányuló erőfeszítéseket és hisz abban, hogy ez egyértelműen elősegíti a jobb felkészültséget;

20. hangsúlyozza, hogy az előrehaladott felkészülés attól függ, hogy a felelős hatóságok és szervezetek már az előkészületek korai szakaszában megfelelő időbeli és pénzbeli kapacitással, valamint elegendő személyzettel rendelkeztek-e;

21. elismeri, hogy az előrehaladott előkészületek azt is jelentették, hogy bizonyos esetekben az előzetes értékelést és a stratégiai környezeti hatásvizsgálatokat kellő időben elvégezték, ami lehetővé tette, hogy ezen értékelések eredményeit alapul véve a tervezeteket 2013 szeptemberében és októberében módosítsák;

22. elismeri, hogy egyes tagállamoknak kormányváltással is szembesülnie kellett, ami akadályozhatta a következő programozási időszakra való felkészülést; felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy ilyen esetekben a zökkenőmentes előkészületek szempontjából kulcsfontosságúak azok az előnyök, amelyeket a kormányzásban történő változásoktól függetlenül valamennyi adminisztratív munka folyamatosságát biztosító rendszerek megléte nyújt;

23. felhívja emellett a figyelmet arra, hogy annak biztosítása érdekében, hogy a partnerségi megállapodás a kormányok számára is elsőbbséget élvezzen, szükség van a kohéziós politikai finanszírozásra való előkészületeket politikai szinten is keresztülvinni;

A partnerségi megállapodások és az operatív programok helyzete

24. kiemeli, hogy egyes tagállamok tervbe vették operatív programjaik tartalmának megváltoztatását; üdvözli néhány tagállam azon döntését, hogy elmozdul a több oldalról finanszírozott programok vagy a regionális szintű OP-k számának csökkentése irányába;

25. megjegyzi, hogy a központi kormány által a regionális közigazgatási szervekre bízott ellenőrzési és koordinációs hatáskör nagysága jelentősen különbözik attól függően, hogy az egyes tagállamok hogyan szerveződnek, így vannak olyan régiók, amelyek nagyon aktívak és szinte teljes mértékben ellenőrzik a kohéziós politikai finanszírozás legtöbb területét és a partnerségi megállapodásokban való képviseletet; ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet a magatartási kódexre, amely elismeri a helyi és a regionális szereplők, valamint a civil társadalmi szervezetek központi szerepét, és amelyben megőrzik a partnerség elvét a 2014–2020-as kohéziós politika számára;

26. hangsúlyozza, hogy teljes mértékben figyelembe kell venni a helyi és a regionális szempontokat; kiemeli a régiók által betöltött fontos szerepet a versenyképesség területeinek kiválasztásában;

27. hangsúlyozza, hogy a regionális hatóságokat is működtető tagállamokban a partnerségi megállapodásokra vonatkozó megközelítés érvényesülése biztosításának egyik módja az lehet, hogy a partnerségi megállapodásokba a regionális hatóságok által készített önálló fejezeteket illesztenek; nyomatékosítja, hogy ez a megközelítés biztosítja, hogy az európai finanszírozási programok tekintetében decentralizált hatáskörrel rendelkező közigazgatási szervek közvetlenebbül részt vegyenek a partnerségi megállapodások kidolgozásában, és lehetőségük nyíljon a programokra vonatkozó saját elképzeléseik és saját végrehajtási mechanizmusaik megfogalmazására;

28. elismeri azonban, hogy mindez hatással lehet az egyes tagállamok egészének felkészültségére;

29. felhívja a figyelmet arra, hogy a partnerségi megállapodások kellő időben történő megkötése érdekében tagállami szinten hatékony koordinációra van szükség a helyi és regionális fejlesztési szükségleteket tükröző operatív programok határidejének betartásához, mivel azok tartalmáért és kezeléséért adott esetben – az egyes tagállamok belső szervezeti felépítésével összhangban – a helyi és a regionális közigazgatási szerveknek kell felelniük;

30. elismeri ugyanakkor, hogy az operatív programok számának regionális szinten történő csökkentése alapvető irányítási és szervezeti változásokat vonna maga után, és magában hordozná a kezdeti késés fokozott kockázatát is azokból a változásokból adódóan, amelyek az operatív programok és a tervezés egyidejű, különböző nemzeti és regionális szintű megvalósításának összetett folyamatából származnak;

31. megállapítja, hogy a Bizottság tudatában van a CPR rendelkezéseinek megfelelő, több oldalról finanszírozott programok iránti jelentős érdeklődésnek, és annak, hogy a 2014–2020-as programozási időszakban sok tagállam tervez legalább egy vagy többféle több oldalról finanszírozott programot; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy ezt a megközelítést a lehető leghatékonyabban kellene alkalmazni oly módon, hogy ne vezessen szűk keresztmetszetekhez vagy késedelmekhez; megállapítja, hogy a CPR elismeri a tagállamok különböző intézményi kereteit, és rendelkezéseket irányoz elő az egyedi esetek kezelésére; hangsúlyozza, hogy a regionális és helyi szint a legmegfelelőbb a fejlesztési szükségletek megállapításához és a programoknak az érintett polgárokhoz, szervezetekhez, vállalkozásokhoz és hatóságokhoz közeli végrehajtásához;

32. elismeri, hogy a partnerségi megállapodások és az operatív programok előkészületeinek előrehaladott állapotában a tagállamok eredményessége azon múlik, hogy elvégezték-e az ország helyzetének és jövőben várható folyamatainak megfelelő előzetes elemzéseit; hangsúlyozza, hogy mindez biztosítja azt, hogy az uniós források hatékonyabban járuljanak hozzá az ország célkitűzéseinek megvalósításához;

33. felszólítja a Bizottságot, hogy hozza nyilvánosságra a tagállamok partnerségi megállapodásainak készültségi fokát például az előkészületek állásra, a javasolt tartalomra és az érdekelt felekkel történő konzultációkra vonatkozó tájékoztatást tartalmazó tagállamonkénti összefoglalók formájában, hogy a többi tagállam és hatóság tanulhasson a bevált gyakorlatokból és megközelítésekből;

A 2007–2013-as időszak tanulságai

34. felhívja a figyelmet arra, hogy a 2007–2013-as programozási időszakban alkalmazott módszerek és mechanizmusok 2013 utáni időszakra történő átültetése számos tagállam számára központi kérdést jelent; kiemeli, hogy a folyamatban lévő projektek további hatékonyságának biztosítása, és ezzel egyidejűleg az új projektek kidolgozása szintén kihívást jelent;

35. felismeri, hogy sok olyan tagállam van, ahol az előkészületek több időt vettek igénybe annál, mint amire a 2007–2013-as programozási időszak kezdetén számítottak; nyomatékosítja, hogy ezt azonban számos kormányzat már orvosolta annak biztosítása által, hogy az új partnerségi megállapodások és operatív programok rövidebb időn belül elkészüljenek;

36. úgy ítéli meg, hogy a tagállamok által nyújtott példák egyértelműen azt mutatják, hogy javítani kell a különböző intézkedések, operatív programok és alapok koordinációját, és elő kell segíteni a helyi hatóságok, regionális szervezetek, valamint szociális és gazdasági partnerek bevonását;

37. felismeri, hogy az előző programozási időszakban közös problémaként azonosított jelenségek között szerepelnek a túl nagy vonalakban megfogalmazott prioritások; ezért kéri, hogy a jövőben a prioritásokat inkább stratégiai szempontból és egyszerűsítettebben közelítsék meg, és kevesebb legyen az adott célkitűzésekre irányuló prioritások száma;

38. üdvözli, hogy az előző finanszírozási időszakból származó sikeres tapasztalatok talaján a tagállamok törekednek a magánszektorból származó források bevonására, hogy lehetőség nyíljon alternatív források megnyitására a hagyományos finanszírozási módozatok kiegészítésének céljából; hangsúlyozza, hogy a komoly költségvetési megszorítások és a magánszektor csökkent hitelezőképességének időszakában a pénzügyi eszközök fokozott használata ösztönözheti a köz- és magánszféra közötti partnerségeket, az EU költségvetésével együtt multiplikátorhatást fejthet ki, alternatív finanszírozási forrásokat nyithat meg, és jelentős pénzügyi forrásokat biztosíthat a stratégiai regionális beruházásokhoz; kiemeli ezért, hogy meg kell határozni az innovatív pénzügyi eszközök – például a vissza nem térítendő támogatások kiegészítőiként a kölcsönök, garanciák és tulajdonviszonyt megtestesítő befektetések– alkalmazásának egyértelmű szabályait a vállalkozások, a közszféra szervezetei és az oktatási intézmények közötti együttműködés ösztönzése érdekében;

Az alapok hatékonysága

39. rámutat arra, hogy a korábbi finanszírozási programokban szerzett tapasztalatok alapján egyértelmű, hogy a támogatások pozitív, hosszú távú hatásának biztosítása alapvető fontosságú; továbbá ragaszkodik ahhoz, hogy fontos a programok minősége és a források elköltésének objektivitása;

40. felhívja a figyelmet arra, hogy számos tagállam a következő finanszírozási időszakra való felkészülés céljai között említette az eredményorientált megközelítés központi szerepét; üdvözli azokat a példákat, amelyeket egyes tagállamok adtak az elvárt eredmények hatékonyabb előzetes meghatározására, lehetővé téve ezáltal azt, hogy a finanszírozást az e célkitűzések megvalósítására vonatkozó javaslatok felé irányítsák;

41. kiemeli, hogy számos tagállam alapvető fontosságúként jelölte meg a különböző szakpolitikai területek összehangolását és a regionális gazdasági, szociális és környezetvédelmi prioritások felismerését; úgy véli, hogy a nemzeti operatív programoknak adott esetben figyelembe kell venniük a helyi és regionális szintű fejlesztési célkitűzéseket; rámutat arra, hogy amennyiben növelni szeretnénk az Unió közberuházásainak hatékonyságát, ösztönözni kell a rendelkezésre álló uniós finanszírozás különböző forrásai és a tagállamok, valamint a regionális és helyi hatóságok költségvetései közötti szinergiák kialakítását;

Szinergia a többi szakpolitikával és eszközzel

42. alapvető fontosságúnak tartja, hogy a tagállamoknak felismerjék a CPR alá tartozó valamennyi támogatási forma összehangolásában rejlő lehetőségeket;

43. biztatónak értékeli, hogy néhány tagállam elkezdte az olyan új eszközök felhasználásának kidolgozását, mint a közösségi szinten irányított helyi fejlesztés, az integrált területi beruházások és a közös cselekvési tervek; tudatában van annak azonban, hogy az új eszközök fogadtatása vegyes, és a tagállamok jelenlegi terveinek vizsgálata alapján megállapítható, hogy a közösségi szinten irányított helyi fejlesztést – különösen az ERFA-hoz képest az EMVA-ban – gyakrabban fogják alkalmazni, mint az integrált területi beruházásokat, mivel a közösségi szinten irányított helyi fejlesztés régebb óta létezik, az integrált területi beruházások pedig új eszközt jelentenek, amelynek megfelelő alkalmazásához időre van szükség; elismeri, hogy egyelőre a jövő kérdése az, hogy a kezdeti előkészületek miként eredményezik majd ezeknek az eszközöknek a teljes mértékű kihasználását;

44. úgy véli a vidékfejlesztési LEADER-program múltbeli sikere alapján, hogy a közösségi szinten irányított helyi fejlesztés nagyszerű eszköz a közösségi szereplői csoportok keresztmetszete alulról felfelé irányuló részvételének ösztönzésére; felszólítja a tagállamokat és a régiókat, hogy éljenek a közösségi szinten irányított helyi fejlesztés nyújtotta lehetőségekkel;

45. a közös cselekvési terveket az eredményalapú irányítás felé tett kedvező lépésként értékeli, a 2013 utáni kohéziós politika átfogó céljainak egyikével összhangban;

Egyszerűsítés

46. hangsúlyozza a projektekre vonatkozó egyszerűbb előkészületi és végrehajtási módszerek alkalmazásának fontosságát, és biztatónak értékeli az arra utaló jelzéseket, hogy a tagállamok mindezt meg is valósítják;

47. üdvözli a CPR egyszerűsítésének hangsúlyozását; megjegyzi azonban, hogy az egyszerűsítés valójában nem lesz könnyű az alapok között továbbra is fennálló, az egyes alapokra vonatkozó rendeletekből adódó eltérések miatt;

48. üdvözli a pozitív lépéseket, melyek az európai strukturális és beruházási alapok kezelése tekintetében az egyszerűsítés és az átláthatóbbá tétel irányába mutatnak; rámutat, hogy a kedvezményezettekre vonatkozó egyszerűsített pályázati eljárást – amely az eljárással és a finanszírozási lehetőségekkel kapcsolatosan egyértelmű és hozzáférhető tájékoztatást tartalmaz – több tagállam is a 2014–2020-as programozási időszakra irányuló előkészületek fontos tényezőjeként jelölte meg; ezt örömmel fogadja, hiszen ezáltal biztosítható az, hogy a projektek előkészületei és megvalósítása zökkenőmentes legyen és a pályázók számára kevesebb bürokráciával járjon; felszólítja a tagállamokat, valamint a regionális és a helyi hatóságokat, hogy osszák meg egymással az eljárások egyszerűsítésére irányuló bevált gyakorlataikat, elismerve ugyanakkor azt, hogy szigorú szabályokra van szükség az ellenőrzések és a könyvvizsgálat kapcsán annak biztosítása érdekében, hogy azok arányosak legyenek, és így ne hozzanak létre indokolatlan terheket;

49. felismeri, hogy az e-kohézió elengedhetetlen szerepet tölthet be a szűk keresztmetszetek számának csökkentésében és az egyszerűsítés biztosításában, és örömmel fogadja, hogy egyes tagállamok utalást tettek a használatára; úgy véli, hogy az e-kohézió jelentősen hozzájárulhat a jövőbeli finanszírozási programokra való felkészüléshez;

Partnerség

50. hangsúlyozza, hogy az Unió kohéziós politikai finanszírozásra vonatkozó programjainak tervezése, fejlesztése és megvalósítása során a döntéshozatali folyamatnak és a partnerségi megállapodások megfogalmazásának nemzeti, regionális és helyi együttműködéssel kell együtt járnia; úgy véli, hogy a többszintű kormányzás elve nélkülözhetetlen a kohéziós politika hatékony kezeléséhez; ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy a programok előkészítésébe, végrehajtásába és értékelésébe teljes mértékben be kell vonni a regionális és helyi hatóságokat és érdekelt feleket; hangsúlyozza, hogy e hatóságok számára fontos a megfelelő információáramlás, a kapacitásépítés és a műszaki segítségnyújtás biztosítása annak érdekében, hogy e folyamat minden szakaszában megkönnyítsék és optimalizálják hozzájárulásukat;

51. üdvözli az érdekelt felek, a helyi és regionális képviselők, a nem kormányzati szervezetek, a gazdasági és szociális partnerek, a magánvállalkozások és az egyetemek megnövekedett részvételét, amit a tagállamok által nyújtott példák is alátámasztanak; fontosnak tartja a különböző gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi nézeteket képviselő szervezetekkel és érdekelt felekkel való együttműködés fejlesztését;

52. kiemeli, hogy a sikeres partnerség biztosítása mind a lentről felfelé, mind a fentről lefelé irányuló megközelítés elvét alkalmazhatja; kiemeli, hogy a köz-, a magán- és a harmadik szféra képviselőivel folytatott kiterjedt párbeszédet megvalósító, lentről felfelé építkezés elvének alkalmazását az egyik olyan tagállam adta példaként, amely elöl jár az előkészületekben;

53. felhívja a figyelmet arra, hogy ezek a lentről felfelé és a fentről lefelé irányuló megközelítések biztosítják, hogy a társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi helyzetre irányuló nemzeti stratégiákkal együtt a kiterjedt regionális és helyi szintű részvétel is megjelenjen a partnerségben; üdvözli ezt a hatékony módszert, amellyel biztosítani lehet a stratégiai elvárásoknak való megfelelést, és ezzel egy időben lehetőség szerint minél jobban be lehet vonni az érintett feleket az előkészületekbe;

Következtetések

54. üdvözli a kohéziós politikára vonatkozó jogi keretről szóló megállapodást, valamint a CPR-rel kapcsolatos tárgyalások lezárását és a többéves pénzügyi keret elfogadását;

55. elismeri a többszintű kormányzási rendszernek az előkészületi szakaszokban betöltött fontos szerepét, és rámutat arra, hogy a legelőrehaladottabb állapotban lévő előkészületek esetében több alkalommal a regionális és helyi szintű érdekeltekkel folytatott párbeszédből indultak ki;

56. felhívja a figyelmet a Bizottság tagállamokhoz és régiókhoz intézett felszólítására, hogy törekedjenek annak biztosítására, hogy az előkészített partnerségi megállapodások és operatív programok színvonala a lehető legmagasabb legyen; megállapítja, hogy mindez elősegíti a jó minőségű, konkrét célokra irányuló projektjavaslatok kidolgozását annak biztosítása érdekében, hogy az uniós finanszírozás a lehető legeredményesebb legyen;

57. tudatában van annak, hogy az előkészületek előrehaladását előnyösen befolyásolhatják a Bizottsággal is kapcsolatban álló, aktív és jól informált nemzeti és regionális hatóságok; ezért határozottan ajánlja a Bizottság, valamint a nemzeti és regionális hatóságok közötti folyamatos információáramlás biztosítását, többek között a várható végrehajtási aktusok részleteiről;

58. javasolja, hogy a komoly késedelemmel küzdő tagállamok szigorúan kövessék a Bizottság által kiadott ajánlásokat; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak fokoznia kell támogatását annak biztosítása érdekében, hogy minél hamarabb elfogadják a fenti tagállamok partnerségi megállapodásait és operatív programjait; ezzel összefüggésben megállapítja, hogy a késedelmek csökkentésében segítene az, ha az előkészületi fázisokban felülvizsgálnák a tagállamok előrehaladását; megjegyzi továbbá, hogy a végrehajtási szakaszban a Bizottság kisegíthetné a lemaradt tagállamokat;

59. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamoknak.

• [1]  HL L 210., 2006.7.31., 25. o.
• [2]  HL C 33 E, 2013.2.5., 21. o.
• [3]  HL C 371 E, 2011.12.20., 39. o.
• [4]  HL C 390 E, 2012.12.18., 27. o.
• [5]  HL C 371 E, 2011.12.20., 41. o.
• [6]  HL C 169 E, 2012.6.15., 23. o.
• [7]  HL C 56 E, 2013.2.26., 22. o.
• [8]  2013 végén – és ha a 2/2013. számú költségvetés-módosítás összesen 11,2 milliárd eurós összegét elfogadják – a RAL általános becsült szintje elérheti a 224 milliárd eurót, míg a Bizottság kezdeti számításai szerint a RAL 2013 végére 180 milliárd eurót fog elérni.

INDOKOLÁS

Ez a saját kezdeményezésű jelentés azt vizsgálja, hogy a tagállamok milyen mértékben készültek fel a kohéziós politikai finanszírozás következő fordulójára. A dokumentum a különböző tagállamoktól kapott bizonyítékokat felhasználva rávilágít arra, hogy a tagállamok milyen mértékben készültek fel a következő programozási időszakra, és bemutat néhány nemzeti és regionális szinten alkalmazott módszert is. Az előadó üdvözli a jelentés tárgyára irányuló további vitát.

Egyértelmű, hogy a jelenlegi gazdasági légkör egyre növekvő nyomást gyakorol a nemzeti, helyi és regionális költségvetésekre. Ezért számos tagállam és régió életében egyre fontosabb szerepet tölt be a kohéziós politikai finanszírozás. Éppen ezért kiemelt fontossággal bír a pénzösszegek hatékonyabb elköltésének biztosítása, hogy a polgárok teljes mértékben hozzáférjenek az uniós finanszírozás nyújtotta előnyökhöz. Ezt szem előtt tartva elengedhetetlen, hogy a tagállamok és a régiók megtegyék a partnerségi megállapodások és az operatív programok (OP-k) kellő időben történő és hatékony elkészítéséhez szükséges lépéseket, hogy a közös rendelkezésekről szóló rendeletre vonatkozó megállapodás elfogadását követően minél hamarabb készen álljanak a finanszírozás megvalósítására.

A 2014–2020 közötti kohéziós politikára vonatkozó jogalkotási csomagról szóló tárgyalások végéhez közelítve és a többéves pénzügyi keretről szóló megállapodás 2013 végén várható elfogadásának tükrében remélhetőleg 2014 elején minél hamarabb lehetőség nyílik az európai strukturális és beruházási finanszírozások projektekhez való hozzárendelésére. Elengedhetetlen fontossággal bír, hogy a projektek 2014 kezdetén a lehető leghamarabb beinduljanak, hogy az uniós finanszírozást teljes mértékben fel tudják használni a régiók növekedésének serkentéséhez.

A 2013 utáni kohéziós politikáról szóló tárgyalások során az Európai Parlament sikerrel járt annak elérésében, hogy fokozott figyelmet fordítsanak a helyi és regionális hatóságok bevonására és több mozgásteret adjanak a régióknak saját területi szükségleteiket figyelembe vevő prioritásaik meghatározásában. A Parlament továbbá előtérbe helyezett olyan kérdéseket, mint például annak jelentősége, hogy a befektetéseket a növekedés és a versenyképesség elősegítésére irányozzák, kiemelve, hogy a pénzügyi eszközök e célkitűzések megvalósításának fontos mechanizmusai.

A tagállamok és az Európai Bizottság között létrejött partnerségi megállapodások meghatározzák a közös rendelkezéseket megállapító rendelethez tartozó összesen öt alap – az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap, a Kohéziós Alap, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap és az Európai Tengerügyi és Halászati Alap – programmenedzsmentjének alapvető alkotóelemeit.

Egyértelmű, hogy a tagállamok az előkészületi folyamatok nagyon eltérő szakaszaiban vannak, és vannak olyanok is, amelyek már benyújtották partnerségi megállapodásra vonatkozó tervezeteiket és OP-tervezeteiket a Bizottsághoz. Az előadó a jelentésben található néhány késedelem okait a következőkben látja: olyan változások, amelyeket a tagállamok az előző finanszírozási időszakhoz képest az előkészületekre vonatkozóan bevezetnek, például az operatív programok strukturális változtatásai; új adminisztratív struktúrák; a tematikus célkitűzések koncentrációjáról szóló viták.

A partnerség és a többszintű kormányzási rendszerek elengedhetetlenek az előkészületi és a megvalósítási szakaszban, és az előadó úgy véli, hogy fenn kell tartani a tagállamok és a regionális és helyi hatóságok közötti párbeszédet annak biztosítása érdekében, hogy a finanszírozás a nemzeti és regionális célkitűzések megvalósítására irányuljon. Azok a régiók tudták érdekeik és szükségleteik figyelembevételét biztosítani, amelyek a kohéziós politika valamennyi előkészületi és megvalósítási szakaszában jó kapcsolatokat ápoltak a tagállamokkal.

Az előző finanszírozási programból levont tanulságok szintén kiemelkedő fontossággal bírnak a tagállamok számára a 2014–2020-as programra való felkészülés során. Az előadó üdvözli a számos tagállam és régió által tett erőfeszítéseket, amelyek arra irányulnak, hogy alaposan elemezzék a 2007–2013 közötti program sikereit és hibáit a meglévő elképzelések kibővítésének és javításának, valamint ezzel egyidejűleg a kohéziós politikai finanszírozás hatékony megvalósítását biztosító stratégiák kidolgozásának céljával.

Végezetül e jelentéstervezet előadója sürgeti a kohéziós politikára vonatkozó jogalkotási csomagról szóló tárgyalások mihamarabbi lezárását és a TPK elfogadását. A partnerségi szerződéseik és operatív programjaik elfogadásában késlekedő tagállamok remélhetőleg időben végeznek az előkészületekkel ahhoz, hogy 2014-ben minél hamarabb beindulhassanak a programjaik.

VÉLEMÉNY a Költségvetési Bizottság részéről (15.11.2013)

a Regionális Fejlesztési Bizottság részére

az Európai Unió tagállamainak a kohéziós politika új programozási időszakának hatékony és időbeni elindítására való felkészültségéről
(2013/2095(INI))

A vélemény előadója: Frédéric Daerden

JAVASLATOK

A Költségvetési Bizottság felhívja a Regionális Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  üdvözli a 2014–2020 közötti többéves pénzügyi keretről szóló 2013. június 27-i politikai megállapodást; hangsúlyozza, hogy az új kohéziós politika gyors és hatékony elindításának biztosítása érdekében rendkívül fontos a jogalkotási csomaggal, a partnerségi megállapodásokkal és az operatív programokkal foglalkozó tárgyalások mihamarabbi lezárása; hangsúlyozza, hogy költségvetési szempontból a késedelmek miatt a kifizetési kérelmek az időszak végére fognak összpontosulni;

2.  emlékeztet, hogy a 2007–2013 közötti többéves pénzügyi keret végén felhalmozódott „fennálló kötelezettségvállalások” (RAL [francia: „reste à liquider”]) szintje a kohéziós politika kétharmadát teszi ki[1]; kiemeli, hogy stabil megoldást kell találni annak a veszélynek a csökkentésére, hogy fizetéselmaradás miatt befagyasztják az uniós programok végrehajtását; felhívja a figyelmet, hogy az N+3 szabály – miközben szükséges a kohéziós politika által támogatott projektek végrehajtásának biztosításához – hatással lesz a RAL elkövetkező évekbeli felhalmozódására, különösen az új programok késedelmes elindítása esetén;

3.  úgy véli, hogy a többszintű kormányzás elve nélkülözhetetlen az új kohéziós politika hatékony kezeléséhez; úgy véli, hogy ily módon a helyi és regionális önkormányzatokat hatáskörük szerint teljes mértékben be kell vonni a programok és megállapodások előkészítésébe, azok megvalósításába és értékelésébe; hangsúlyozza, hogy e hatóságok számára fontos a megfelelő információáramlás és a műszaki segítségnyújtás biztosítása annak érdekében, hogy e folyamat minden szakaszában megkönnyítsék és optimalizálják hozzájárulásukat;

4.  hangsúlyozza, hogy az arra irányuló erőfeszítéshez, hogy növekedjen az Unió közberuházásainak hatékonysága, mindenképpen szinergiát kell kialakítani egyrészről az Unió, másrészről a tagállamok, illetve a regionális és helyi önkormányzatok költségvetése között; megismétli a Bizottsághoz intézett kérését, hogy e tekintetben határozza meg, milyen módon kívánja megerősíteni az Unió költségvetésének szerepét;

5.  ismét hangsúlyozza, hogy az uniós segély hatásának maximalizálása érdekében elengedhetetlen az integrált megközelítés alkalmazása és a rendelkezésre álló finanszírozás különböző lehetőségei közötti koordináció, valamint a meglévő politikák és szabályozások közötti koherencia annak érdekében, hogy orvosolni lehessen a költségvetés-megerősítési politikák hátrányos következményeit;

6.  emlékeztet álláspontjára, miszerint fontos a következő többéves pénzügyi keret 2016 vége előtti kötelező értékelése és felülvizsgálata annak érdekében, hogy a következő Bizottság és Parlament újraértékelhesse az EU elsődleges politikai céljait, a többéves pénzügyi keretet szükség esetén az új kihívásokhoz igazíthassa és teljes mértékben figyelembe vehesse a legújabb makrogazdasági előrejelzéseket;

7.  üdvözli a pozitív lépéseket, melyek az Unió pénzeszközeinek kezelése tekintetében az egyszerűsítés és az átláthatóbbá tétel irányába mutatnak; hangsúlyozza, hogy egyszerűbb eljárásokkal csökkenthetők a hiányosságok, és jobban kihasználhatók az európai források; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak ambiciózusabb megközelítést kell alkalmazniuk annak érdekében, hogy a pénzeszközök megszerzésére irányuló eljárásokhoz való hozzáférés, valamint a közbeszerzéssel és az ellenőrző mechanizmusokkal kapcsolatos szabályok egyszerűsödjenek, továbbá hogy a forrásokból részesülő kedvezményezettekkel és a finanszírozási lehetőségekkel kapcsolatosan egyértelmű és hozzáférhető tájékoztatást lehessen biztosítani.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	14.11.2013
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	27 3 2
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Marta Andreasen, Jean-Luc Dehaene, José Manuel Fernandes, Eider Gardiazábal Rubial, Salvador Garriga Polledo, Ivars Godmanis, Ingeborg Gräßle, Lucas Hartong, Anne E. Jensen, Ivailo Kalfin, Sergej Kozlík, Jan Kozłowski, Alain Lamassoure, Jan Mulder, Juan Andrés Naranjo Escobar, Nadezhda Neynsky, Dominique Riquet, Alda Sousa, Derek Vaughan, Jacek Włosowicz
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	François Alfonsi, Maria Da Graça Carvalho, Frédéric Daerden, Edit Herczog, Paul Rübig, Peter Šťastný
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Pablo Arias Echeverría, Jean-Paul Besset, Arkadiusz Tomasz Bratkowski, Jolanta Emilia Hibner, Helmut Scholz, Tadeusz Zwiefka

• [1]  2013 végén – és ha a 2/2013. számú költségvetés-módosítás összesen 11,2 milliárd eurós összegét elfogadják – a RAL általános becsült szintje elérheti a 224 milliárd eurót, míg a Bizottság kezdeti számításai szerint a RAL 2013 végére 180 milliárd eurót fog elérni.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	18.12.2013
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	35 1 3
A zárószavazáson jelen lévő tagok	François Alfonsi, Luís Paulo Alves, Charalampos Angourakis, Catherine Bearder, Victor Boştinaru, Francesco De Angelis, Tamás Deutsch, Rosa Estaràs Ferragut, Danuta Maria Hübner, María Irigoyen Pérez, Seán Kelly, Mojca Kleva Kekuš, Constanze Angela Krehl, Iosif Matula, Jens Nilsson, Jan Olbrycht, Younous Omarjee, Markus Pieper, Ovidiu Ioan Silaghi, Georgios Stavrakakis, Nuno Teixeira, Lambert van Nistelrooij, Oldřich Vlasák, Kerstin Westphal, Hermann Winkler, Joachim Zeller
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Jan Březina, Catherine Grèze, Juozas Imbrasas, Karin Kadenbach, James Nicholson, Marie-Thérèse Sanchez-Schmid, Vilja Savisaar-Toomast, Elisabeth Schroedter, Richard Seeber, Czesław Adam Siekierski, Michael Theurer, Derek Vaughan
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Carl Schlyter