JELENTÉS a mezőgazdasági kisüzemek jövőjéről

    15.1.2014 - (2013/2096(INI))

    Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság
    Előadó: Czesław Adam Siekierski


    Eljárás : 2013/2096(INI)
    A dokumentum állapota a plenáris ülésen
    Válasszon egy dokumentumot :  
    A7-0029/2014
    Előterjesztett szövegek :
    A7-0029/2014
    Elfogadott szövegek :

    AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

    a mezőgazdasági kisüzemek jövőjéről

    (2013/2096(INI))

    Az Európai Parlament,

    –   tekintettel a közös agrárpolitikának az Európai Unió működéséről szóló szerződés 39. cikkében meghatározott céljaira, különös tekintettel a mezőgazdasági termelékenység növelésére a műszaki fejlődés előmozdításával, valamint a mezőgazdasági termelés ésszerű fejlesztésének és a termelési tényezők, így különösen a munkaerő lehető legjobb hasznosításának biztosításával és a mezőgazdasági népesség megfelelő életszínvonalának biztosítására, különösen a mezőgazdaságban dolgozók egy főre jutó jövedelmének növelésével,

    –   tekintettel a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint a 637/2008/EK tanácsi rendelet és a 73/2009/EK tanácsi rendelet és különösen ennek a támogatások újraelosztásáról, illetve a mezőgazdasági kistermelői támogatási rendszerről szóló 32. és 61. cikkének hatályon kívül helyezéséről szóló 2013. december 17-i 1307/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[1],

    –   tekintettel az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról, valamint az 1698/2005/EK tanácsi rendelet és különösen annak a tematikus alprogramokról szóló 7. cikkének és a mezőgazdasági üzemek és vállalkozások fejlesztéséről szóló 19. cikkének hatályon kívül helyezéséről szóló 2013. December 17-i 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[2],

       tekintettel a 2011. május 3-i, „Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia” című bizottsági közleményre (COM(2011)0244),

    –   tekintettel a „Tisztességes jövedelem a gazdáknak: hatékonyabban működő élelmiszer-ellátási lánc Európában” című 2010. szeptember 7-i állásfoglalásra[3];

    –   tekintettel a Parlament B. Tematikus Főosztálya (Strukturális és kohéziós politikák) által készített, „Félig önellátó mezőgazdaság – Értékek és fejlődési irányok” című 2013-as tanulmányra,

    –   tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

    –   tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0029/2014),

    A. mivel Európában a mezőgazdasági kisüzemeknek helyt kell állniuk az állandó demográfiai nyomással, valamint a kereskedelmi és technológiai nyomással szemben, ami a mezőgazdaság jelentőségének lassú visszaszorulásához és a falvak népességének csökkenéséhez vezet az elsősorban ilyen üzemekkel rendelkező vidéki térségekben, valamint azt eredményezi, hogy tömegesen hagyják el a kisméretű állattenyésztő gazdaságokat, és megszüntetik bizonyos területspecifikus termények termesztését;

    B.  mivel ezek a kisüzemek egy szociális jellegű mezőgazdasági modellt testesítenek meg, amely még ma is a legelterjedtebb az EU-ban, és amelynek az egyéb, nagyobb méretű és piacorientáltabb mezőgazdasági modellekkel párhuzamosan lehet és kell működnie;

    C. mivel a mezőgazdasági kisüzemek nem csupán termelő feladatot látnak el, hanem fontos funkciókat töltenek be a közjavak előállításával összefüggésben is; mivel ezek a természettel és a tájjal kapcsolatos szerepeket (hozzájárulnak az európai vidék jellegzetes tájképének, valamint a vidéki területek biológiai sokféleségének megőrzéséhez), szociális szerepeket (emberek millió számára biztosítják a megélhetést Európában, megelőzik a szegénységet, valamint tartalék munkaerőt biztosítanak az ipar és más gazdasági ágak, például az idegenforgalom számára), és kulturális szerepeket (csodálatos hagyományokat, népszokásokat és egyéb immateriális történelmi javakat ápolnak, valamint regionális és hagyományos termékeket állítanak elő) is magukban foglalnak;

    D. mivel a mezőgazdasági kisüzemek kedvező feltételeket teremtenek a környezetbarát és az állatjólléti szempontoknak megfelelő mezőgazdasági tevékenységek számára;

    E.  mivel a népesség csökkenése és a vidékről való elvándorlás rendkívül káros hatást gyakorol a vidéki közösségek életkörülményeire és így a mezőgazdasági termelők életminőségére és munkakörülményeire, és gyakran döntő súllyal esnek latba a kisüzemek fenntartására vagy feladására irányuló döntések meghozatalakor; mivel a vidéki térségekben a maradásra ösztönző kilátások különösen a fiatalok számára történő megteremtése kulcsfontosságú a mezőgazdasági kisüzemek jövője szempontjából;

    F.  mivel egyes területeken a mezőgazdasági kisüzemek jelenléte és túlélése jövedelemforrást garantál, valamint korlátozza az elnéptelenedést;

    G. mivel a piaci árak ingadoznak, amit sokszor még tovább súlyosbít, hogy az árakat a termelők gyenge helyzetét kihasználva a közvetítő kereskedők diktálják;

    H. mivel a mezőgazdasági kisüzemek rendszerint rugalmasabbak és könnyebben tudnak alkalmazkodni a piaci válságokhoz;

    I.   mivel számos mezőgazdasági kisüzem szakosodott és tömörült termelői szervezetekbe, ami lehetővé teszi, hogy jogos igényt támasszanak arra, hogy a nagyobb üzemekhez hasonlóan közvetlenül az élelmiszerpiacra termeljenek;

    J.   mivel a mezőgazdasági kisüzemek problémái átfogó megközelítést igényelnek; mivel a lehetséges alternatív jövedelmi források támogatása és a diverzifikáció lehetősége, valamint a vidéki térségekben a nem mezőgazdasági munkahelyek létrehozása és a közszolgáltatások biztosítása kulcsfontosságú a mezőgazdasági kisüzemek és vidéki közösségek jövője szempontjából;

    K. mivel a közös agrárpolitika (KAP) keretében a mezőgazdasági kisüzemek nem kapnak elég figyelmet, és mivel ez többek között arra vezethető vissza, hogy a KAP keretén belüli támogatási struktúra túlnyomórészt a területen és a történelmi termelési szinteken alapul, és ezért képtelen megfelelő választ adni a mezőgazdasági kisüzemek helyzetét és funkcióját érintő problémákra, továbbá arra, hogy néhány tagállam a második pilléren belül minimumkövetelményeket állapít meg a támogathatóságra, valamint hogy a tagállamok nem olyan végrehajtási rendelkezéseket vezetnek be, amelyek megfelelnek a mezőgazdasági kisüzemek szükségleteinek;

    L.  mivel a kistermelők számára nehézséget okoz, hogy pénzügyi támogatáshoz jussanak, mivel előfordulhat, hogy pl. nehezen férnek hozzá az uniós programokból származó pénzeszközökhöz, mivel képtelenek megfelelni a támogathatóságra vonatkozó, tőke- és/vagy kapacitáskövetelményeknek, vagy mivel rossz a hitelképességük, vagy egyáltalán nem hitelképesek;

    M. mivel a tevékenységüket kétszeres nehézségek közepette folytató legkülső régióbeli mezőgazdasági kisüzemekre is külön figyelmet kell fordítani;

    N. mivel a kiegészítő és mellékes keresőtevékenységek sok mezőgazdasági kisüzem számára rendkívül fontosak;

    O. mivel a mezőgazdasági kisüzemek bizonyos típusai, mint például a saját szükségletre termelő üzemek, pufferként szolgálnak a teljes nélkülözéssel szemben azáltal, hogy legalább csekély mértékű élelmiszert és jövedelmet biztosítanak;

    P.  mivel bizonyos esetekben a kistermelők nem részesülnek elég adminisztratív támogatásban vagy jó minőségű tanácsadásban; mivel a tagállamok gyakran szükségtelen bürokráciát hoznak létre, és egyes kistermelők nem rendelkeznek a vonatkozó adminisztratív eljárások hatékony követéséhez szükséges forrásokkal és tapasztalattal;

    Q. mivel a mezőgazdasági üzemek földrajzi szétszóródottságuk miatt sokkal rosszabb tárgyalási helyzetben vannak az élelmiszerláncban, mint más piaci szereplők, ami különösen a mezőgazdasági kisüzemek számára érezhető;

    R.  mivel a mezőgazdasági kisüzemek sajátos szerepet játszanak egyes régiók, például a hegyvidéki térségek, a hátrányos helyzetű térségek és a legkülső régiók, valamint azon régiók életképességének fenntartásában, amelyekben a földrajzi és morfológiai korlátozó tényezők következtében a mezőgazdaság egyike a kevés gazdaságilag fenntartható tevékenységnek, hacsak nem az egyetlen ilyen;

    S.  mivel a megélhetésüket a mezőgazdasági kisüzemekben előteremtő családok jövedelmi szintje és életszínvonala sokkal alacsonyabb, mint azoké a gazdálkodóké, akik nagyüzemekben vagy más gazdasági ágazatokban dolgoznak;

    T.  mivel számos kisebb mezőgazdasági üzem nem képes megélni kizárólag a mezőgazdaságból, és mivel a megélhetés biztosításához alternatív jövedelmi forrásokra van szükség; mivel ugyanakkor e kistermelőknek fokozottabban tevékenységeik jövedelmezőségére és termelékenységére kell helyezniük a hangsúlyt;

    U. mivel a mezőgazdasági kisüzemek számos régióban olyan családok megélhetését biztosítják, amelyeknek nincs lehetőségük arra, hogy más jövedelemforrást találjanak;

    V. mivel nem állnak rendelkezésre kellően hiteles információk a mezőgazdasági kisüzemek helyzetéről és a KAP eszközeinek e szektorra gyakorolt hatásairól, és a kisüzem fogalmát az egyes tagállamokban rendkívül eltérően határozzák meg;

    W. mivel egyes mezőgazdasági kistermelők, mint például a méhészek, nem birtokolnak vagy művelnek földet, és ezáltal ki vannak zárva a mezőgazdasági kistermelői támogatási rendszerből;

    X. mivel az Egyesült Nemzetek Közgyűlése a 2014-es évet a Családi Gazdálkodás Nemzetközi Évévé nyilvánította;

    1.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket az új közös agrárpolitika keretében és a 2020 utáni időszakra állapítsanak meg olyan irányelveket, amelyek fokozottabban figyelembe veszik a családi mezőgazdasági kisüzemek sajátos igényeit, mivel ezek az európai mezőgazdasági modell fontos részét, valamint a vidéki térségek többfunkciós fejlesztésének és általában a régiók fenntartható fejlődésének központi elemét képezik;

    2.  kéri a mezőgazdasági földterületek konszolidációjának támogatására irányuló politika folytatását, valamint – a mezőgazdasági termelési struktúra javítására irányuló hatékony eszközként –a pénzügyi támogatások odaítélésének folytatását azon mezőgazdasági termelők számára, akik részt vesznek a mezőgazdasági kistermelői támogatási rendszerben, és akik mezőgazdasági földterületeiket végérvényesen más termelőnek adták át;

    3.  úgy véli, hogy a szerkezetátalakítási intézkedések fő célját nem a mezőgazdasági kisüzemek számának csökkentése kellene, hogy képezze, mivel ez nem növeli a nagyobb üzemek versenyképességét; ezzel kapcsolatban felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki megfelelő megoldási javaslatokat és modelleket a mezőgazdasági kisüzemek fejlesztésére, és ennek során vegyék figyelembe a mezőgazdaság sajátos jellemzőit az adott országban, valamint a regionális különbségeket, erősítsék ezen üzemek versenyképességét, életképességét és jövedelmezőségét, ösztönözzék a vállalkozó szellemet, teremtsenek munkahelyeket, és állítsák meg a vidéki térségek népességcsökkenésének folyamatát;

    4.  úgy véli, hogy annak érdekében, hogy a mezőgazdasági kisüzemek számára megfelelő környezetet és ezáltal telephelyükön hosszú távú lehetőségeket lehessen nyújtani, sürgősen fel kell lépni a vidékről való elvándorlás és a vidéki térségek népességcsökkenése ellen; felszólítja a tagállamokat, hogy a városi és vidéki életkörülmények egységességének biztosítása céljából használja fel hatékonyan a rendelkezésre álló uniós eszközöket az infrastruktúra, az oktatási, orvosi és az ápolási létesítmények, a gyermekgondozás, a nagysebességű internethez való hozzáférés és a kkv-k kialakítása és fejlesztése előmozdításának érdekében; javasolja, hogy az érdekelt felek erőfeszítéseinek középpontjában elsősorban a fiatalok, a jól képzettek és a nők fenntartható jövőbeli kilátásainak megteremtése álljon;

    5.  szorgalmazza a helyi és regionális piacokon történő, a hagyományos termékeket is felölelő közvetlen értékesítés fokozását és a kisméretű gazdaságokban a feldolgozás fenntartható, felelős formájának, valamint egy nélkülözhetetlen és arányos ellenőrzési rendszer kialakítását; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják felül az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos jelenlegi előírásokat, azoknak a terheknek a csökkentése és azoknak az akadályoknak a felszámolása céljából, amelyeket ezen előírások okozhatnak az élelmiszerek mezőgazdasági kisüzemek általi feldolgozásának és értékesítésének a fejlesztése szempontjából; arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre platformot az élelmiszerek mezőgazdasági kisüzemek általi feldolgozásának szabályozása és nyomon követése tekintetében bevált gyakorlatok cseréjéhez; ezen túlmenően felhívja a regionális hatóságokat, hogy fokozottabban vegyenek részt a közvetlen értékesítés infrastruktúrájának fejlesztésben, a vidéki és városi piacokat is beleértve, megkönnyítve ezáltal, hogy a fogyasztók olcsó, egészséges és jó minőségű mezőgazdasági termékekhez férjenek hozzá;

    6.  úgy véli, hogy a mezőgazdasági kisüzemek problémáinak megoldási folyamatába a KAP mellett be kell vonni az Unió más szakpolitikai területeit is, beleértve a kohéziós politikát, hogy azok hozzájáruljanak a műszaki infrastruktúra és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés javításához a vidéki térségekben, míg az Európai Szociális Alap forrásait a társadalmi integrációt, oktatást, képzést és tudástranszfert magában foglaló közösségi és társadalmi tevékenységek finanszírozására kell felhasználni; ezen túlmenően úgy véli, hogy a Bizottsággal egyeztetett szabályokkal összhangban és a verseny akadályozása nélkül engedélyezni kellene a nemzeti forrásokból történő kiegészítő támogatást, mivel ezek a kisméretű gazdaságok nem gyakorolnak jelentős befolyást a piacra;

    7.  felhívja a figyelmet arra, hogy az új tagállamokban a földpiac közelgő liberalizációja felfelé nyomja a mezőgazdasági földterületek árát; rámutat arra, hogy a földárak emelkedése a mezőgazdasági kistermelőket fogja a legsúlyosabban érinteni;

    8.  felszólítja a tagállamokat, biztosítsák, hogy képzési rendszereik megfelelő képzési infrastruktúrával rendelkeznek a mezőgazdasági szakképzéshez;

    9.  felhívja a figyelmet arra, hogy a városok terjeszkedése felfelé ható nyomást gyakorol a mezőgazdasági földterületek árára;

    10. üdvözli, hogy a KAP első pillére keretében támogatási mechanizmust hoztak létre a mezőgazdasági kistermelők számára, azonban úgy véli, hogy csupán a transzfer formáját egyszerűsítették, miközben az alacsonyabb mértékű közvetlen kifizetések nem nyújtanak lehetőséget a fejlődésre, és ezért ezek az intézkedések még mindig nem elégségesek a mezőgazdasági kisüzemek helyzetének javítására az EU-ban; úgy véli, hogy egy olyan mechanizmust kell bevezetni, amely lehetővé teszi a mezőgazdasági kisüzemek számára a közvetlen kifizetések iránti kérelmek több évre szóló benyújtását, amelyeket csak a szóban forgó gazdaságban végrehajtott módosítások esetén aktualizálnak;

    11. ismételten felhívja a figyelmet a különböző tagállamokban nyújtott agrártámogatások közötti, az új tagállamok hátrányára mutatkozó lényeges különbségekre;

    12. hangsúlyozza, hogy mivel a KAP első pillérében foglalt mezőgazdasági kistermelői támogatási rendszer önkéntes jellegű, a második pillérben a kistermelők támogatására nyíló minden lehetőséget számba kell venni és ki kell használni;

    13. úgy véli, hogy ezenkívül meg kell találni a hatékony módját azon mezőgazdasági kistermelők támogatásának, akik tevékenységei és termékei nem kötődnek mezőgazdasági terület birtoklásához és használatához;

    14. felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak létre megfelelő pénzügyi eszközöket, például mikrohitelek, kölcsönökhöz nyújtott kamattámogatások, pénzügyi lízing, részletfizetés vagy kölcsöngarancia formájában; úgy véli továbbá, hogy ebbe a támogatási folyamatba be kell vonni a regionális és helyi hatóságokat;

    15. hangsúlyozza, hogy még a mezőgazdasági kisüzemek számára is mérvadók a helyes mezőgazdasági gyakorlatokra vonatkozó követelmények és különösen a mezőgazdasági termelésre és a fogyasztóvédelemre vonatkozó, európai és nemzeti előírások, ezért elengedhetetlen, hogy a gazdálkodók minimális képzettségi szinttel rendelkezzenek; ezzel kapcsolatban felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, vizsgálják meg, hogyan lehet biztosítani a szóban forgó képesítések általános megszerezhetőségét, illetve azoknak a kisméretű gazdaságok igényeihez való hozzáigazíthatóságát;

    16. szorgalmazza, hogy az ingyenes tanácsadás jobban igazodjon a mezőgazdasági kisüzemek szükségleteihez, hogy a tájékoztatással, képzéssel, kockázatfelméréssel és egészségügyi felülvizsgálattal kapcsolatos eljárások egyszerűsödjenek, hogy induljanak tájékoztatási kampányok, továbbá kéri a rövid élelmiszer-ellátási láncok legjobb gyakorlatainak megosztását és technikai segítségnyújtás biztosítását az uniós támogatást igénylők segítése érdekében, valamint az olyan jellegű tanácsadást, amelynek segítségével a kisüzemek termelési tevékenységük profilját hozzá tudják igazítani a termelési és a környezeti potenciáljukhoz;

    17. ennek során hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági kisüzemeknek szervezetekbe, termelői csoportokba vagy szövetkezetekbe kell tömörülniük, és közös marketingprogramokat kell elfogadniuk; úgy véli, hogy a mezőgazdasági kistermelők valamennyi – szövetkezeti, termelői szervezeti vagy az erőforrások, így a gépek közös használatában megnyilvánuló – együttműködési formáját különleges támogatásban kell részesíteni az unió és nemzeti mechanizmusok keretében;

    18. úgy véli, hogy a hegyvidéki térségekben, a hátrányos helyzetű térségekben és a legkülső régiókban lévő mezőgazdasági kistermelők számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a termeléstől függő támogatásban részesüljenek, például az állattenyésztés tekintetében, ha ennek során bizonyos környezetvédelmi funkciókat is ellátnak;

    19. úgy véli, hogy a mezőgazdasági tevékenységek minden eddiginél inkább stratégiai tevékenységekké váltak, amelyekre minden tagállamnak figyelmet kell fordítania, amikor megoldásokat keres annak érdekében, hogy lehetővé tegye a mezőgazdasági kistermelők számára tevékenységeik fenntartását, hogy a mezőgazdasági termékek eladási árai egyensúlyban legyenek a termelési költségekkel;

    20. felszólítja a tagállamokat, hogy az első és második pillérbe tartozó programjaikba vegyenek fel a kisbirtokokra irányuló alprogramokat és intézkedéseket; rámutat arra, hogy az elegendő bevétel megtermelése érdekében különösen a kisüzemeknek van szükségük kiegészítő és mellékes tevékenységekre, például az idegenforgalom területén; ezzel kapcsolatban fontosnak tartja annak biztosítását, hogy a KAP második pillére bőséges forrásokkal rendelkezzen, valamint hogy a vidékfejlesztési programok megfelelően igazodjanak a kisüzemek igényeihez;

    21. ajánlja, hogy a mezőgazdasági számviteli információs hálózatok (FADN) körét bővítsék, hogy megvizsgálják a kisüzemek helyzetét és a KAP erre gyakorolt hatásait, és azt is tanácsolja, hogy tervezzék meg ezek továbbfejlesztését;

    22. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

    • [1]  HL L 347., 2013.12.20., 608. o.
    • [2]  HL L 347., 2013.12.20., 487. o.
    • [3]  HL C 308. E, 2011.10.20., 22. o.

    INDOKOLÁS

    A mezőgazdasági kisüzemek az európai vidéki térség szilárd elemét képezik, és számos közjavat állítanak elő, többek között hozzájárulnak a táj sokféleségének megőrzéséhez, emberek millióinak megélhetését biztosítják, főként az úgynevezett új tagállamokban, illetve sokrétű, évszázados népi hagyományokat és szokásokat ápolnak vidéken. Működésük számos család életével kapcsolódik össze, gyakran generációkon átívelően. Ennek ellenére a KAP keretében továbbra is a piaci feltételeknek megfelelő nagy üzemeket részesítik előnyben, amelyek egyedül a méretük alapján jutnak előnyhöz.

    A kis üzemeket az alacsonyabb hatékonyság, a foglalkoztatottak nagyobb száma és a termelés diverzitása jellemzi. Tulajdonosaik jórészt idősebb emberek, akik az agráripari gazdálkodókhoz képest alacsonyabb képzettséggel rendelkeznek, ráadásul azzal küzdenek, hogy nincsenek aktív utódjaik. A mezőgazdasági kisüzemek jövőjét gyakran a nemzedékváltás dönti el. Azért is támogatni kell ezeket az üzemeket, hogy tulajdonosaik aktív életük végéig itt dolgozhassanak.

    A technológiai fejlődés és a mezőgazdaság piaci orientációja az üzemen belüli fogyasztás csökkenéséhez és a termelés volumenének növekedéséhez vezet, szorosabban összekapcsolva az üzemeket a piaccal.

    A kisüzemek ágazata mind az EU-12-ben, mint pedig az EU-15-ben jelen van. Az EU-15 országai között emellett meg kell különböztetni a déli országok csoportját, azaz Spanyolországot, Portugáliát, Olaszországot és Görögországot, ahol az üzemek kis területe történelmi körülményekre és a termelés jellegére vezethető vissza. Még lényegesebb, hogy ez a sokszínűség az új tagállamokban is megjelenik. Az EU-12 tagállamaiban, különösen az egykori szocialista blokk országaiban az üzemek kis területe szintén történelmi és politikai folyamatok következménye. A történelem során (1945–1948) a nagyüzemeket felosztották, amikor a nagybirtokosoktól elvették a földjüket, és kisbirtokosok között osztották el. Később (1948 és 1955 között) kényszerkollektivizálásra került sor, majd a rendszerváltás során a 90-es években ismét földosztás történt a kisebb üzemek között. Jelenleg a koncentráció folyamata figyelhető meg a nagyobb üzemek csoportjában.

    Nincs kétség afelől, hogy egy déli ország mezőgazdasági kisüzeme, amely szilár piaci és jövedelmi pozícióval rendelkezik, más, mint egy tipikus lengyelországi kisüzem, amely gyakran saját tradícióval és hagyományos gazdálkodási formákkal rendelkezik, ahol a tulajdonjog nemzedékekről nemzedékekre száll át, és még inkább más, mint egy olyan üzem, amely a kelet-európai rendszerváltást követően egy állami vagy szövetkezeti üzem felbomlása után jött létre egy meghatározott földbirtok kiosztását követően (Romániában, Bulgáriában stb.).

    A 2004-ben és azt követően az új tagállamok csatlakozása nem csak az egész mezőgazdaság szerkezetét változtatta meg, hanem a kisüzemek ágazatát is jelentősen átalakította az EU-ban. Nem kétséges, hogy a régi EU-ban stabilabbak a kisüzemek, mint az új EU-ban. Az uniós csatlakozást követően csökkent a kisüzemek jövedelmezősége az EU-12-ben, ott azonban, ahol a KAP keretében támogatásban részesültek, javult a jövedelmi helyzet. A kisüzemeknél ott jelentkezik probléma, ahol a mezőgazdaság rossz állapotban van, a talaj pedig rossz minőségű.

    Az agráripari üzemek számának csökkenését láthatjuk Európában. Az üzemek általános mérete minden országban nőtt. Vannak azonban regionális különbségek. 2010-ben az üzemek átlagos mérete az EU-ban 14,2 ha volt, ugyanakkor ez az érték északnyugaton 50,1 ha-t, délen 12,0 ha-t, az új tagállamokban pedig csak 7,1 ha-t tett ki. A kisüzemek számának csökkenését mutató tendencia ellenére hangsúlyozni kell, hogy válság idején vagy az ipari szerkezetátalakítás alatt a kisüzemekben foglalkoztatottak számának növekedését lehet megfigyelni, amikor is a felmondások következtében nő azoknak a személyeknek a száma, akik visszatérnek vidékre a gazdálkodó családokba vagy a mezőgazdaságba. Azt is el lehet mondani, hogy a gazdasági növekedés és az alacsonyabb munkanélküliség időszakában más ágazatok „kiszivattyúzzák” a munkaerőt a mezőgazdaságból, ami felgyorsítja a munkaerő-szükséglet csökkentését lehetővé tevő technológiák bevezetését, valamint a mezőgazdasági struktúrák átalakítását. Ezzel szemben a gazdasági recesszió korában, ami jelenleg a déli tagállamokban állandósult, a munkanélküliséget kiegyenlítő pufferként működve újra a mezőgazdaság „szívja fel” a munkaerőt. Gazdasági szempontból nézve ez egy pozitív jelenség, azonban ha a vidékről és a mezőgazdaságból kiinduló migráció mértéke a munkaerő tőkével való helyettesítése miatt nagymértékű és tartós, akkor ez erősítheti a népességcsökkenést, és ennek következtében falvak és települések eltűnéséhez vezethet a vidéki térségben.

    Mindeddig kevés figyelmet fordítottak a kisüzemek és a félig önellátó üzemek ágazatára. Az utóbbi években azonban nőtt az érdeklődés a témakör iránt. Itt érdemes megemlíteni a romániai Nagyszebenben 2010-ben tartott konferenciát vagy a lengyelországi Krakkóban 2011 és 2013 között megrendezett három nemzetközi konferenciát.

    Az előadó előtt álló egyik kihívás a kisüzem európai szintű fogalommeghatározásának kérdése volt. Mélyreható elemzést követően az előadó arra a következtetésre jutott, hogy nem lehetséges egyetemes fogalommeghatározást elfogadni. Számos kísérlet történt ugyan egy kisüzem vagy félig önellátó üzem fogalmának többé-kevésbé találó meghatározására, azonban a mezőgazdasági termelés tagállamok és ágazatok közötti nagy eltérései miatt lehetetlen bármelyik ilyen fogalommeghatározást európai összefüggésben alkalmazni. Emellett a fogalommeghatározások azon szükségletek tekintetében is eltérőek, amelyekre vonatkozóan megfogalmazták őket, ráadásul egységes kritériumok sem léteznek.

    Olyan fogalommeghatározások állnak tehát rendelkezésre, amelyek az üzem gazdasági méretén – az úgynevezett európai méretegységen (EUME) – és az üzemben dolgozó személyek számán alapulnak, ez képezi az éves munkaerőegység (ÉME) alapját; emellett egy ideje egyre népszerűbb egy új kategória, az euróban kifejezett standard termelési érték (SO). A FADN új tipológiájában a nagyon kis üzemek a 8000 euró SO alatti üzemek, kisüzemek pedig azok, ahol az SO 8000 és 25 000 euró közötti.

    A legnépszerűbb, ugyanakkor a legkevésbé tökéletes fogalommeghatározás a területi kritériumon alapul, azaz a hektárban kifejezett hasznosított mezőgazdasági terület (UAA). Ennek alapján azt feltételezik, hogy a kisüzemek területe 2 és 5 ha UAA közötti. Ha a 2 hektáros kritériumból indulunk ki, akkor az EU-ban az összes üzem majdnem fele ebbe a csoportba tartozik. Az 5 hektár alatti kritériumba tartozik az üzemeknek akár 2/3-a is az Unióban. Ez a módszer nem tökéletes, főként a tagállamok és a mezőgazdasági termelésre használt területek óriási eltérései miatt. Romániában például az üzemek több, mint 90%-a 5 ha alatti, míg Dániában, Svédországban, a Benelux-államokban vagy Csehországban ez a területnagyság az üzemek teljes számának csupán elenyészően csekély arányát képviseli.

    Emellett például egy 4 hektáros üzem, amely intenzív zöldségtermesztéssel foglalkozik, és több személyt foglalkoztat, nem hasonlítható össze az olyan tipikus kisüzemekkel, amelyek sok területen tevékenykednek. Ugyanígy az a 10 hektáros családi üzem, amely mezgazdaságilag kedvezőtlen területen fekszik, ugyanolyan problémákkal szembesülhet, mint amelyek a kis területen folytatott mezőgazdaságra jellemzőek.

    Létezik az úgynevezett félig önellátó üzem fogalma is; ezek olyan üzemek, amelyek termelésüknek kevesebb, mint 50%-át viszik a piacra, a többi pedig belső felhasználásra szolgál. Azt feltételezik, hogy az EU-ban 5,8 millió üzem, azaz a teljes szám majdnem fele félig önellátó jellegű.

    A kisüzemeknek alapvetően négy cselekvési lehetősége van:

    – fejlődés a terület és a termelés növelésén keresztül, hogy teljes szereplővé váljanak a piacon;

    – a tevékenység folytatása változtatásokkal összekapcsolva, a jövedelmi források diverzifikálásán, valamint az új jövedelmet kínáló kiegészítő területeken folytatott termelésen keresztül is, illetve az üzemen kívüli részmunkán keresztül;

    – felszámolás a föld fejlődőképes üzemeknek való átadásával, a tulajdonos pedig nyugdíjba vonul, vagy más foglalkoztatási formát választ;

    – az üzem fenntartása az eddigi formában, majd később az üzem átvétele a következő nemzedék által, akinek nincsenek foglalkoztatási lehetőségei és más jövedelemforrásai.

    Az előadó véleménye szerint a KAP keretében a kisüzemeket támogató intézkedéseknek figyelembe kellene venniük a fent említett fejlődési lehetőségeket, különösen a második pillér intézkedéseit kellene rugalmasabbá tenni és bizonyos fokozatos jelleggel felruházni, abból kiindulva, hogy választott intézkedések eredménytelennek bizonyulnak. Az előadó véleménye szerint például jó megoldás lenne egy olyan lehetőség megteremtése, hogy a mezőgazdasági kistermelői támogatási rendszer keretében 2020-ig minden kifizetést egy meghatározott támogatással együtt kifizetnének, amelyet például biztosítási díjra vagy más célokra fordítanának, ha a tulajdonos az üzemét egy agráripari vagy fejlődőképes gazdálkodónak adja el.

    Az előadó véleménye szerint a kisüzemeket az eddigi közös agrárpolitika keretében nem megfelelően kezelték. Ezért elégedetten veszi tudomásul a KAP-reform keretében ezeknek az üzemeknek biztosított új támogatási formákat, valamint a bizonyos fokú egyszerűsítést (többek között a környezetbarát szempontok érvényesítésének kizárását), mégis jelenleg úgy véli, hogy ezek az intézkedések nem elégségesek. A fő akadályt az első pillér jellege (a területen és a korábbi termelési értékeken alapul, és nem veszi figyelembe a foglalkoztatási és jövedelmi szintet), valamint a második pillér támogathatóságra vonatkozó minimumkövetelményei jelentik.

    Az előadó a kisüzemek számára abban lát lehetőséget, hogy különböző termelési és a tevékenységi módokat kezdjenek más gazdasági ágazatok kis cégeinek mintájára, és ne csak egy szociális jellegű átmeneti formát válasszanak, ami a kevésbé fejlett, átalakulóban lévő uniós államokra jellemző. Ezért bizonyos termelési piaci réseket kell megtalálniuk, mivel egy kisüzem nem tudja ugyanazt termelni, amit egy nagy, és amivel elégséges jövedelmet lehet elérni. Másrészt az előadó tudatában van annak, hogy mindez egy életmód is lehet a kevésbé aktív emberek számára, vagy egy ökológiai élelmiszerek előállításával kapcsolatos„hobbi”.

    Az előadó meg van győződve arról, hogy a kisüzemek nem érnek el kielégítő jövedelmet, ha nem összpontosítanak a nagy hozzáadott értéket igénylő speciális termelési területekre. Nagy lehetőséget kínál a regionális termékek gyártása is, amelyeket közvetlenül értékesítenek a rövid ellátási láncok keretében. Az előadó rámutat arra is, hogy a mezőgazdasági kisüzemeknek a gyenge pontjaik körülhatárolásában általában véve aktívabbnak kell lenniük.

    Ugyanakkor az előadó tudatában van annak, hogy a kisüzemeknek csak egy kis része tud speciális termelési területekbe kezdeni. Ezért az előadó fontosnak tartja, hogy a vidéki térségekben új munkahelyeket hozzanak létre a gazdaság nem mezőgazdasági ágazataiban. A kisüzemek tulajdonosainak egy jelentős része már most is nem mezőgazdasági tevékenységekből, illetve a mezőgazdaság és a nem mezőgazdasági szektor számára nyújtott szolgáltatásokból tesz szert jövedelemre, amely tevékenységeket az üzem infrastruktúrája keretében gyakorolja. A kisüzemek tulajdonosainak egy része minden bizonnyal a mezőgazdaságon kívül vállal munkát, ha lehetőségük nyílik erre, részmunkaidőben pedig az üzemben dolgoznak. Az üzemek tulajdonosainak egy jelentős része, különösen az új tagállamokban, a mezőgazdaságon kívül vállalna munkát, üzemét pedig felszámolná, ha ezt a munkaerőpiac lehetővé tenné.

    Az előadó véleménye szerint a kisüzemek problémáinak megoldása során nem csak a KAP két pillére játszik kulcsszerepet, hanem az EU kohéziós politikája is, amelynek a vidéki térségben lévő kisüzemek számára szükséges infrastruktúrát, valamint az Európai Szociális Alap igénybevételével bizonyos társadalmi-szociális intézkedéseket kellene finanszíroznia a társadalmi integráció, az oktatás és a képzés területén. A helyi önkormányzatok részéről is nagyobb aktivitásra van szükség. A kisüzemek nem gyakorolnak nagy befolyást a piacra, ezért uniós szinten engedélyezni kellene a kisüzemek számára nyújtott hazai támogatás bizonyos formáit, a versenypolitikai elvek betartása mellett. Államilag finanszírozott különleges tanácsadásra is szükség van.

    Az előadó a helyes politikai döntések meghozatalához szükségesnek tartja azt is, hogy megfelelő adatokat biztosítsanak az elemzéshez. Ezért kéri a FADN egyszerűsített formában való kibővítését.

    I. MELLÉKLET

    1. táblázat: A mezőgazdasági kisüzemek és a félig önellátó mezőgazdasági üzemek száma az EU-27 országaiban, a tagállamok alcsoportjaiban és az egyes tagállamokban 2010-ben (ezerben kifejezve)

    Tagállam

    Az üzemek és mezőgazdasági kisüzemek teljes száma

    Félig önellátó mezőgazdasági üzem

    Össze-sen

    Keve-sebb, mint 2 ha

    Keve-sebb, mint 5 ha

    Stan-dard termelési érték kevesebb, mint 2000 euró

    Stan-dard terme-lési érték keve-sebb, mint 8000 euró

    Össze-sen

    Keve-sebb, mint 2 ha

    Keve-sebb, mint 5 ha

    Stan-dard termelési érték kevesebb, mint 2000 euró

    Stan-dard termelési érték kevesebb, mint 8000 euró

    EU-27

    12 015

    5 637

    8 056

    5 132

    8 507

    5 842

    4 053

    5 186

    3 906

    5 487

    EU-15

    5 225

    1 728

    2 728

    1 167

    2 669

    845

    660

    786

    501

    758

    EU-15 (ÉNY)*

    1 586

    119

    267

    109

    388

    20

    10

    17

    7

    16

    EU-15 (D)*

    3 639

    1 609

    2 461

    1 058

    2 281

    825

    649

    769

    494

    742

    12 új tagállam*

    6 789

    3 909

    5 328

    3 965

    5 838

    4 997

    3 393

    4 401

    3 406

    4 729

    Ausztria

    150

    16

    46

    21

    55

    0

    0

    0

    0

    0

    Belgium

    43

    4

    9

    1

    6

    0

    0

    0

    0

    0

    Bulgária

    370

    295

    325

    254

    340

    177

    163

    171

    153

    176

    Ciprus

    39

    29

    34

    22

    32

    20

    19

    20

    16

    20

    Cseh Köztársaság

    23

    2

    3

    1

    8

    2

    0

    1

    0

    2

    Dánia

    42

    1

    1

    1

    6

    0

    0

    0

    0

    0

    Észtország

    20

    2

    6

    5

    11

    6

    1

    3

    3

    5

    Finnország

    64

    1

    6

    3

    20

    0

    0

    0

    0

    0

    Franciaország

    516

    67

    129

    42

    116

    20

    10

    17

    7

    16

    Németország

    299

    14

    26

    1

    34

    0

    0

    0

    0

    0

    Görögország

    723

    367

    551

    236

    511

    119

    117

    118

    113

    117

    Magyarország

    577

    413

    459

    359

    496

    454

    367

    395

    323

    424

    Írország

    140

    2

    10

    18

    60

    0

    0

    0

    0

    0

    Olaszország

    1 621

    819

    1 177

    495

    995

    645

    485

    592

    343

    568

    Lettország

    83

    10

    28

    39

    64

    59

    9

    25

    35

    51

    Litvánia

    200

    32

    117

    97

    170

    114

    24

    82

    65

    109

    Luxemburg

    2

    0

    0

    0

    0

    0

    0

    0

    0

    0

    Málta

    13

    11

    12

    5

    8

    7

    6

    6

    3

    3

    Hollandia

    72

    8

    19

    0

    9

    0

    0

    0

    0

    0

    Lengyelország

    1 507

    355

    823

    443

    1 007

    511

    171

    373

    195

    447

    Portugália

    305

    152

    230

    117

    237

    57

    44

    55

    36

    55

    Románia

    3 859

    2 732

    3 459

    2 717

    3 632

    3 590

    2 608

    3 277

    2 593

    3 438

    Szlovákia

    24

    9

    15

    8

    18

    13

    7

    11

    6

    13

    Szlovénia

    75

    20

    45

    16

    51

    44

    17

    37

    15

    42

    Spanyolország

    990

    270

    503

    211

    538

    4

    4

    4

    1

    2

    Svédország

    71

    1

    8

    6

    29

    0

    0

    0

    0

    0

    Egyesült Királyság

    187

    4

    13

    16

    54

    0

    0

    0

    0

    0

    * Az EU-15 (ÉNY) kategóriájába az EU-15 országai tartoznak Görögország, Olaszország, Spanyolország és Portugália kivételével; az EU-15 (D) kategóriája Görögországot, Olaszországot, Spanyolországot és Portugáliát öleli fel; a 12 új tagállamhoz tartozik minden új tagállam, amelyek 2004-ben és 2007-ben csatlakoztak az EU-hoz.

    Forrás: „Produkcja rolna częściowo na własne potrzeby – jej wartość i kierunki rozwoju” – Az Európai Parlament B. Tematikus Főosztálya (Strukturális és kohéziós politika), 2013. április, 27. o.

    II. MELLÉKLET

    2. táblázat: A mezőgazdasági kisüzemek és a félig önellátó mezőgazdasági üzemek aránya az EU-27 országaiban, a tagállamok alcsoportjaiban és az egyes tagállamokban 2010-ben (százalékban kifejezve)

    Tagállam

    A félig önellátó mezőgazdasági üzemek %-os aránya a mezőgazdasági üzemek teljes számához képest az adott tagállamban

    A félig önellátó mezőgazdasági üzemek %-os aránya azon mezőgazdasági üzemek teljes számához képest az adott tagállamban, amelyek területe kevesebb mint 2 ha

    A félig önellátó mezőgazdasági üzemek %-os aránya azon mezőgazdasági üzemek teljes számához képest az adott tagállamban, amelyek területe kevesebb mint 5 ha

    A félig önellátó mezőgazdasági üzemek %-os aránya azon mezőgazdasági üzemek teljes számához képest az adott tagállamban, amelyek standard termelési értéke kevesebb, mint 2000 euró

    A félig önellátó mezőgazdasági üzemek %-os aránya azon mezőgazdasági üzemek teljes számához képest az adott tagállamban, amelyek standard termelési értéke kevesebb, mint 8000 euró

    EU-27

    49

    72

    64

    76

    64

    EU-15

    16

    38

    29

    43

    28

    EU-15 (ÉNY)*

    1

    8

    6

    6

    4

    EU-15 (D)*

    23

    40

    31

    47

    33

    12 új tagállam*

    74

    87

    83

    86

    81

    Ausztria

    0

    0

    0

    0

    0

    Belgium

    0

    0

    0

    0

    0

    Bulgária

    48

    55

    53

    60

    52

    Ciprus

    51

    66

    59

    73

    63

    Cseh Köztársaság

    9

    0

    33

    0

    25

    Dánia

    0

    0

    0

    0

    0

    Észtország

    30

    50

    50

    60

    45

    Finnország

    0

    0

    0

    0

    0

    Franciaország

    4

    15

    13

    17

    14

    Németország

    0

    0

    0

    0

    0

    Görögország

    16

    32

    21

    48

    23

    Magyarország

    79

    89

    86

    90

    85

    Írország

    0

    0

    0

    0

    0

    Olaszország

    40

    59

    50

    69

    57

    Lettország

    71

    90

    89

    90

    80

    Litvánia

    57

    75

    70

    67

    64

    Luxemburg

    0

    0

    0

    0

    0

    Málta

    54

    55

    50

    60

    38

    Hollandia

    0

    0

    0

    0

    0

    Lengyelország

    34

    48

    45

    44

    44

    Portugália

    19

    29

    24

    31

    23

    Románia

    93

    95

    95

    95

    95

    Szlovákia

    54

    78

    73

    75

    72

    Szlovénia

    59

    85

    82

    94

    82

    Spanyolország

    0

    1

    1

    0

    0

    Svédország

    0

    0

    0

    0

    0

    Egyesült Királyság

    0

    0

    0

    0

    0

    * Az EU-15 (ÉNY) kategóriájába az EU-15 országai tartoznak Görögország, Olaszország, Spanyolország és Portugália kivételével; az EU-15 (D) kategóriája Görögországot, Olaszországot, Spanyolországot és Portugáliát öleli fel; a 12 új tagállamhoz tartozik minden új tagállam, amelyek 2004-ben és 2007-ben csatlakoztak az EU-hoz.

    Forrás: „Produkcja rolna częściowo na własne potrzeby – jej wartość i kierunki rozwoju” – Az Európai Parlament B. Tematikus Főosztálya (Strukturális és kohéziós politika), 2013. április, 28. o.

    A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

    Az elfogadás dátuma

    17.12.2013

     

     

     

    A zárószavazás eredménye

    +:

    –:

    0:

    22

    2

    4

    A zárószavazáson jelen lévő tagok

    Liam Aylward, José Bové, Luis Manuel Capoulas Santos, Michel Dantin, Paolo De Castro, Albert Deß, Herbert Dorfmann, Mariya Gabriel, Iratxe García Pérez, Julie Girling, Béla Glattfelder, Martin Häusling, Esther Herranz García, Peter Jahr, Elisabeth Jeggle, Jarosław Kalinowski, James Nicholson, Marit Paulsen, Britta Reimers, Czesław Adam Siekierski, Sergio Paolo Francesco Silvestris, Alyn Smith, Ewald Stadler, Marc Tarabella, Janusz Wojciechowski

    A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

    Anthea McIntyre, Milan Zver

    A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

    Enrique Guerrero Salom