JELENTÉS a Zbigniew Ziobro mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről

24.1.2014 - (2013/2189(IMM))

Jogi Bizottság
Előadó: Cecilia Wikström

AZ EURÓPAI PARLAMENT HATÁROZATÁRA IRÁNYULÓ JAVASLAT

a Zbigniew Ziobro mentelmi jogának felfüggesztése iránti kérelemről

(2013/2189(IMM))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Lengyel Köztársaság államügyésze által 2013. június 24-én előterjesztett és a 2013. szeptember 9-i plenáris ülésen bejelentett kérelemre, amelynek tárgya Zbigniew Ziobro mentelmi jogának felfüggesztése a Varsói Városi Központi Kerületi Bíróság V. sz. (Büntető) Kollégiuma előtt folyamatban lévő büntetőeljárással (ügyszám: V K199/12) kapcsolatban,

–   tekintettel Zbigniew Ziobrónak az eljárási szabályzat 7. cikke (5) bekezdése szerinti meghallgatására,

–   tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–   tekintettel az Európai Unió Bírósága 1964. május 12-i, 1986. július 10-i, 2008. október 15-i és 21-i, 2010. március 19-i, valamint 2011. szeptember 6-i ítéletére[1],

–   tekintettel a Lengyel Köztársaság alkotmányának 105. cikkére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 6. cikkének (1) bekezdésére és 7. cikkére,

–   tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A7-0045/2014);

A. mivel a Lengyel Köztársaság államügyésze egy állítólagos bűncselekmény tárgyában folyó bírósági eljárással kapcsolatban kérte az Európai Parlament egyik képviselője, Zbigniew Ziobro mentelmi jogának felfüggesztését;

B.  mivel az államügyész kérelme a lengyel büntető törvénykönyv 212. cikkének (1) és (2) bekezdése szerinti magánvádas bűncselekménnyel függ össze;

C. mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 8. cikke értelmében a feladataik ellátása során kifejtett véleményük vagy leadott szavazatuk miatt az Európai Parlament tagjai ellen nem folytatható vizsgálat, nem vehetők őrizetbe és nem vonhatók bírósági eljárás alá;

D. mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 9. cikke értelmében az Európai Parlament tagjai saját államuk területén a parlamentjük tagjaira vonatkozó mentességet élvezik;

E.  mivel a Lengyel Köztársaság alkotmányának 105. cikke értelmében „a képviselő nem vonható felelősségre a mandátuma keretén belül folytatott tevékenységéért annak ideje alatt, sem annak lejártát követően. Az ilyen tevékenységek tekintetében a képviselő csak a Szejm előtt vonható felelősségre, és abban az esetben, ha megsértette harmadik személyek jogait, akkor csak a Szejm hozzájárulásával lehet ellene bíróság előtt eljárást indítani”;

F.  mivel egyedül a Parlament dönthet arról, hogy egy adott ügyben felfüggesztik-e a mentelmi jogot, vagy sem; mivel a Parlament ésszerű módon figyelembe veheti a képviselő álláspontját annak eldöntésekor, hogy felfüggeszti-e a képviselő mentelmi jogát[2];

G. mivel az állítólagos bűncselekmény nem kapcsolódik közvetlenül vagy nyilvánvalóan Zbigniew Ziobro európai parlamenti képviselőként végzett feladatainak ellátásához, és az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 8. cikke értelmében vett európai parlamenti képviselői feladatainak gyakorlása során leadott szavazatnak, illetve kifejtett véleménynek sem minősül;

H. mivel a Zbigniew Ziobro ellen indított büntetőeljárás nem áll összefüggésben Ziobro úr európai parlamenti képviselői tisztségével;

I.   mivel a jelen esetben a Parlament nem talált bizonyítékot a fumus persecutionis-ra, azaz arra, hogy komoly és megalapozott gyanú állna fenn arra vonatkozóan, hogy az ügyet az érintett képviselőnek való politikai kár okozása szándékával nyújtották volna be a bírósághoz;

J.   mivel a kérelmet viszontvád nyomán nyújtották be, és mivel ebben az összefüggésben a képviselő mentelmi jogának felfüggesztését megtagadó határozat akadályozná a másik magánfelet abban, hogy igényét védekezése részeként bíróság előtt érvényesítse;

1.  úgy határoz, hogy felfüggeszti Zbigniew Ziobro mentelmi jogát;

2.  utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és illetékes bizottsága jelentését a Lengyel Köztársaság illetékes hatóságának és Zbigniew Ziobrónak.

• [1]  A C-101/63. sz. Wagner kontra Fohrmann és Krier ügy (EBHT 1964, 195. o.), a C-149/85. sz. Wybot kontra Faure és társai ügy (EBHT 1986., 2391. o.), a T-345/05. sz. Mote kontra Parlament ügy (EBHT 2008., II-2849. o.), a C-200/07. sz. és C-201/07 sz. Marra kontra De Gregorio és Clemente egyesített ügyek (EBHT 2008., I-7929. o.), a T-42/06. sz. Gollnisch kontra Parlament ügy (EBHT 2010., II-01135. o.) és a C-163/10. sz. Patriciello-ügy (EBHT 2011., I-07565. o.).
• [2]  A T-345/05. sz. Mote kontra Parlament ügy (EBHT 2008., II-2849. o.) 28. pontja.

INDOKOLÁS

1. Háttér

2011. november 24-én a lengyel Kaczyński-kormány volt igazságügyi minisztere, Zbigniew Ziobro – az Artur Balazs volt mezőgazdasági miniszterrel készített, a www.wpolityce.pl oldalon közzétett interjúra válaszul – a következő kijelentést tette a „Ziobro beperelné Balazst” című cikkben, amely a Gazeta Polska Codzienne című napilap 5. oldalán, majd ugyanazon a napon a www.niezalezna.pl weboldalon is megjelent: „Teljesen egyértelmű, hogy Balazs szerepet tévesztett; úgy gondolta, utasíthatja az ügyészeket, hogy azt tegyék, amit ő szeretne. Megpróbált ugyanis beavatkozni az üzemanyag-maffiával szemben folyó nyomozásba. Azt szeretné, hogy mozdítsam el a Balazs vagy társai és a maffia közötti homályos kapcsolatok után nyomozó ügyészt.”

2012. április 10-én, miután Ziobro úr bíróság elé vitte a Balazzsal készített interjú ügyét, Balazs úr magánvádlóként viszontvádat terjesztett elő a Varsói Városi Központi Kerületi Bíróság V. sz. Büntető Kollégiumánál azon a címen, hogy Ziobro úr a fenti nyilatkozatával úgy járt el, hogy az – akár országos szinten is – hiteltelenítheti őt a közvélemény szemében, illetve bizalomvesztést válthat ki a politikai tevékenységének végzésére vagy közhivatal betöltésére irányuló képessége tekintetében.

A bíróság javasolta, hogy az ügyet utalják közvetítésre, amit Balazs úr elfogadott, Ziobro úr viszont elutasította.

A 2013. szeptember 9-i ülésen az elnök az eljárási szabályzat 7. cikke (1) bekezdése alapján bejelentette, hogy 2013. június 24-i keltezéssel kérelmet kapott a lengyel államügyész hivatalától Zbigniew Ziobro parlamenti mentelmi jogának – az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 8. és 9. cikke értelmében történő – felfüggesztésével kapcsolatban.

Az eljárási szabályzat 7. cikkének (1) bekezdése értelmében az elnök a fenti kérelmet a Jogi Bizottsághoz utalta. Ziobro urat a bizottság 2014. január 21-én – az eljárási szabályzat 7. cikke (5) bekezdésének megfelelően – meghallgatta.[1]

2. Az Európai Parlament képviselőinek mentelmi jogára vonatkozó jogszabályok és eljárás

Az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv (7. jegyzőkönyv) 8. és 9. cikke így rendelkezik:

8. cikk

A feladataik ellátása során kifejtett véleményük vagy leadott szavazatuk miatt az Európai Parlament tagjai ellen nem folytatható vizsgálat, nem vehetők őrizetbe, és nem vonhatók bírósági eljárás alá.

9. cikk

Az Európai Parlament ülésszakainak ideje alatt, az Európai Parlament tagjai:

a) saját államuk területén a parlamentjük tagjaira vonatkozó mentességet élvezik,

b) a többi tagállam területén mentességet élveznek mindenfajta őrizetbe vételre és bírósági eljárásra vonatkozó intézkedés alól.

A mentesség akkor is megilleti a tagokat, amikor az Európai Parlament üléseinek helyére utaznak, illetve onnan visszatérnek.

Nem lehet hivatkozni a mentességre olyan esetben, amikor valamely tagot bűncselekmény elkövetésében tetten érnek, továbbá a mentesség nem akadályozhatja meg az Európai Parlamentet azon jogának gyakorlásában, hogy valamely tagjának mentességét felfüggessze.

Az Európai Parlament eljárási szabályzatának 6. és 7. cikke így rendelkezik:

6. cikk – A parlamenti mentelmi jog

1. Hatáskörének gyakorlása során a kiváltságok és a mentességek tekintetében a Parlament elsődlegesen arra törekszik, hogy demokratikus jogalkotó gyűlésként megőrizze integritását és biztosítsa a képviselők függetlenségét feladataik teljesítése során. A mentelmi jog felfüggesztésére irányuló kérelmeket az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 7., 8. és 9. cikke és az e cikkben említett elvek alapján kell értékelni. (...)

7. cikk – A mentelmi joggal kapcsolatos eljárások

1. A tagállamok illetékes hatóságai által benyújtott, egy képviselő mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló, illetve egy jelenlegi vagy volt képviselő által benyújtott, a kiváltságok és mentességek fenntartására irányuló, az elnökhöz intézett kérelmét a Parlament plenáris ülésén jelentik be, és az illetékes bizottsághoz utalják.

2. A bizottság a mentelmi jog felfüggesztésére, illetve a kiváltságok és a mentességek fenntartására irányuló kérelmeket haladéktalanul, de összetettségükre figyelemmel vizsgálja meg.

3. A bizottság indokolt határozati javaslatot tesz, amelyben a mentelmi jog felfüggesztésére vagy a mentelmi jog és a kiváltságok fenntartására irányuló kérelem elfogadására vagy elutasítására tesz ajánlást.

4. A bizottság felkérheti az érintett hatóságot, hogy a mentelmi jog felfüggesztésével, illetve fenntartásával kapcsolatos véleménye kialakításához szükséges bármely információt vagy felvilágosítást bocsásson rendelkezésére.

5. Az érintett képviselő lehetőséget kap a meghallgatásra és az általa a tárgyhoz tartozónak ítélt bármely iratot vagy egyéb írásos bizonyítékot előterjeszthet. Képviseletében másik képviselő is eljárhat.

A képviselő a meghallgatása kivételével nem vehet részt a mentelmi joga felfüggesztésére vagy fenntartására irányuló kérelemmel kapcsolatos vitán.

A képviselőt a bizottság elnöke hívja meg a meghallgatásra, a dátum és az időpont megjelölésével. A képviselő elállhat a meghallgatáshoz való jogától.

Ha a képviselő a meghívás ellenére nem vesz részt a meghallgatáson, úgy kell tekinteni, hogy lemondott a meghallgatáshoz való jogáról, kivéve, ha az okok megjelölésével kimenti magát a javasolt időpontban rendezett meghallgatáson való részvétel alól. A bizottság elnöke dönt abban a kérdésben, hogy a megjelölt okokra tekintettel elfogadja-e a kimentés iránti kérelmet; e tekintetben fellebbezésnek helye nincs.

Ha a bizottság elnöke helyt ad a kimentés iránti kérelemnek, új nap és időpont megjelölésével meghívja a képviselőt a meghallgatásra. Ha a képviselő nem tesz eleget a meghallgatásra kapott második meghívásnak, az eljárás a képviselő meghallgatása nélkül folytatódik. Kimentésre vagy meghallgatásra irányuló további kérelem nem fogadható el. (...)

7. A bizottság az érintett hatóság hatáskörére és a kérelem elfogadhatóságára vonatkozóan indokolással alátámasztott véleményt adhat, de semmiképpen nem nyilatkozhat a képviselő bűnösségével, illetve ártatlanságával kapcsolatban, sem arról, hogy a neki tulajdonított vélemény vagy cselekedetek indokolttá tesznek-e büntetőeljárást, még abban az esetben sem, ha a kérelem vizsgálata során a tényállásról részletes tudomást szerez. (...)

A Lengyel Köztársaság alkotmánya 105. cikkének (1) bekezdése a következőképpen szól:

A képviselő nem vonható felelősségre a mandátuma keretén belül folytatott tevékenységéért annak ideje alatt, sem annak lejártát követően. Az ilyen tevékenységek tekintetében a képviselő csak a Szejm előtt vonható felelősségre, és abban az esetben, ha megsértette harmadik személyek jogait, akkor csak a Szejm hozzájárulásával lehet ellene bíróság előtt eljárást indítani. (...)

A lengyel büntető törvénykönyv 212. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen szól:

(1) Azon személlyel szemben, aki más személynek, személyek csoportjának, intézménynek vagy jogi személyiség nélküli szervezeti egységnek olyan magatartást vagy tulajdonságokat tulajdonít, amely a közvélemény szemében az említetteket hiteltelenítheti, illetve az adott tisztség, foglalkozás vagy adott típusú tevékenység végzéséhez szükséges bizalom csorbítását eredményezheti, pénzbüntetés, a személyes szabadság korlátozása vagy szabadságvesztés büntetés szabható ki.

(2) Ha az elkövető az (1) bekezdésben meghatározott cselekményt tömegtájékoztatási eszközök útján követi el, pénzbüntetés, a személyes szabadság korlátozása vagy egy évig terjedő szabadságvesztés büntetés szabható ki vele szemben. (...)

3. A javasolt határozat indokolása

Ebben az ügyben az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 9. cikkét kell alkalmazni. Való igaz, hogy az állítólagosan rágalmazó nyilatkozatok – főszabály szerint – a jegyzőkönyv (a képviselő feladatainak ellátása során kifejtett véleményekre utaló) 8. cikkében említett abszolút mentelmi jog hatálya alá tartozhatnak. A Bíróság azonban egyértelműen rögzítette e rendelkezések korlátait, amikor megállapította, hogy „az európai parlamenti képviselő által az Európai Parlamenten kívül tett olyan nyilatkozat, amelynek következtében az e képviselő származása szerinti tagállamban hamis vád bűncselekménye miatt büntetőeljárás indult, csak akkor minősül a parlamenti képviselői feladatok ellátása során kifejtett, az e rendelkezés szerinti mentelmi jog hatálya alá tartozó véleménynek, ha e nyilatkozat olyan szubjektív értékelésnek számít, amely közvetlen és nyilvánvaló kapcsolatot mutat az ilyen feladatok ellátásával”[2]. Ezenkívül a Bíróság a közelmúltban emlékeztetett a Gollnisch-ügyben[3] követett ítélkezési gyakorlatára, amely szerint egy európai parlamenti képviselő (legtágabb értelemben vett) véleménye csak akkor tartozik az uniós jogszabályok alapján megállapított mentelmi jog hatálya alá, ha a képviselő „feladatainak ellátása során” fejezte ki, azaz a kifejezett vélemény és a parlamenti feladatok ellátása között kapcsolatnak kell lennie. A kapcsolatnak közvetlennek és nyilvánvalónak kell lennie.

Ezen ügy tényállása alapján az előírt közvetlen és nyilvánvaló kapcsolat nem állapítható meg. Az ügy nem tartozik Ziobro úr európai parlamenti képviselői politikai tevékenységének körébe, mivel tisztán nemzeti jellegű tevékenységeket érint. Ziobro úr állításait valójában a volt lengyel mezőgazdasági miniszterrel készített interjúra válaszul tette, és 2006-ban történt eseményekre utalt, amikor Ziobro úr igazságügyi miniszter volt a Jarosław Kaczyński vezette kormányban. A szóban forgó események tehát európai parlamenti képviselői tevékenységét megelőzően, attól elkülönülten történtek. Az állítólagos cselekmény így nem kapcsolódik közvetlenül és nyilvánvalóan Zbigniew Ziobro európai parlamenti képviselőként végzett feladatainak ellátásához, továbbá az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. cikke szerinti, feladatainak ellátása során kinyilvánított véleménynek sem minősül. Ezenkívül a Ziobro úr ellen indított büntetőeljárás nem áll összefüggésben Ziobro úr jelenlegi európai parlamenti képviselői tisztségével.

A jegyzőkönyv 9. cikke szerint a képviselők saját államuk területén a parlamentjük tagjaira vonatkozó mentességet élvezik. A lengyel alkotmány 105. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a lengyel Szejm tagja a mandátuma keretén belül folytatott tevékenységéért annak ideje alatt, vagy annak lejártát követően kizárólag a lengyel Szejm előtt vonható felelősségre, és amikor harmadik személyek jogait sértette meg, csak a lengyel Szejm hozzájárulásával lehet ellene bíróság előtt eljárást indítani. Az Európai Parlament határozata szükséges tehát ahhoz, hogy a Ziobro úr elleni büntetőeljárás folytatódhasson.

Annak eldöntésekor, hogy egy adott ügyben felfüggeszti-e egy képviselő mentelmi jogát vagy sem, a Parlament saját következetes elveit alkalmazza. Bár úgy tűnik, ezt a magánvádas ügyet politikai összecsapás keretében indították, a bizottság nem talált bizonyítékot a fumus persecutionis-ra, azaz arra, hogy komoly és megalapozott gyanú állna fenn arra vonatkozóan, hogy az ügyet az érintett képviselőnek való politikai kár okozása szándékából nyújtották volna be a bírósághoz.

Érdemes felidézni, hogy a kérelmet viszontkereset nyomán nyújtották be, és ebben az összefüggésben a képviselő mentelmi jogának felfüggesztését megtagadó határozat akadályozná a másik magánfelet abban, hogy igényét védekezése részeként bíróság előtt érvényesítse.

Végül, de nem utolsósorban a felfüggesztés iránti kérelem benyújtásakor az államügyész nem tett mást, mint jóváhagyta a magánvád előterjesztését és egyértelművé tette, hogy közérdeken alapuló okból nem foglalkozott az üggyel, nem indított eljárást, és nem is vesz részt az eljárásban.

4. Végkövetkeztetés

A fenti megfontolások alapján, továbbá az eljárási szabályzat 7. cikkének (3) bekezdése szerint a Jogi Bizottság azt javasolja, hogy az Európai Parlament függessze fel Zbigniew Ziobro parlamenti mentelmi jogát.

• [1]  Érdemes lehet felidézni, hogy korábban, 2013 januárjában már benyújtottak egy kérelmet a Parlamenthez Ziobro úr mentelmi jogának felfüggesztésére vonatkozóan. A korábbi kérelmet azonban a magánfél kérelmére a Varsói Városi Központi Kerületi Bíróság V. sz. (Büntető) kollégiumának bírája terjesztette elő, nem pedig az Államügyész Hivatala, ahogyan azt a lengyel hatóságok egy korábbi, 2011. július 26-i levelükben jelezték. A Jogi Bizottság álláspontja szerint ennélfogva a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló Európai Parlamenthez címezett kérelem nem az az illetékes hatóságtól származott, ezért a kérelmet elfogadhatatlannak nyilvánította.
• [2]  A Patriciello-ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet rendelkező részében és 41. pontjában. (Kiemelés a szerzőtől.)
• [3]  A fent hivatkozott T-346/11. sz. és T-347/11. sz. Bruno Gollnisch kontra Parlament egyesített ügyek.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	21.1.2014
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	10 0 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Sajjad Karim, Klaus-Heiner Lehne, Antonio Masip Hidalgo, Bernhard Rapkay, Evelyn Regner, Francesco Enrico Speroni, Dimitar Stoyanov, Cecilia Wikström, Tadeusz Zwiefka