JELENTÉS a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a nők elleni erőszakról

31.1.2014 - (2013/2004(INL))

Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság
Előadó: Antonyia Parvanova
(Kezdeményezés – az eljárási szabályzat 42. cikke)
PR_INI_art42

Módosítások

• 001-010 (PDF - 131 KB)
• 001-010 (DOC - 211 KB)
• 011-018 (PDF - 113 KB)
• 011-018 (DOC - 204 KB)
• 019-019 (PDF - 92 KB)
• 019-019 (DOC - 261 KB)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a nők elleni erőszakról

(2013/2004(INL))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 225. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. és 3. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 23., 24. és 25. cikkére,

–   tekintettel „A női nemi szervi csonkítás elleni küzdelemről az EU-ban” című, 2009. március 24-i állásfoglalására[1] és a női nemi szervek megcsonkításának felszámolásáról szóló, 2012. június 14-i állásfoglalására[2],

–   tekintettel a „Mondj nemet a nők elleni erőszakra” kampányról szóló 2009. április 22-i nyilatkozatára[3],

–   tekintettel a 2009. november 26-i, a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló állásfoglalására[4],

–   tekintettel a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést célzó, új uniós politikai keret prioritásairól és körvonalairól szóló, 2011. április 5-i állásfoglalására[5],

–   tekintettel az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságának a nőkkel és leányokkal szembeni erőszak minden formájának kiküszöbölésével és megelőzésével foglalkozó 57. ülésszakáról szóló, 2013. február 6-i állásfoglalására[6],

–   tekintettel „Az asszonygyilkosságokról (feminicídiumokról) Közép-Amerikában és Mexikóban és az Európai Unió szerepéről az e jelenség elleni küzdelemben” című, 2007. október 11-i állásfoglalására[7],

–   tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló, 2010 és 2015 közötti időszakra vonatkozó, 2010. szeptember 21-én előterjesztett bizottsági stratégiára,

–   tekintettel a stockholmi program végrehajtásáról szóló bizottsági cselekvési tervre (COM(2010)0171),

–   tekintettel a „Jogok, egyenlőség és polgárság 2014–2020” programra,

–   tekintettel a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanácsnak „A nők elleni erőszak felszámolása az Európai Unióban” című, 2010. március 8-i következtetéseire,

–   tekintettel a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelvre[8],

–   tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak „A nők ellen irányuló családon belüli erőszak felszámolása” című, 2012. szeptember 18-i véleményére[9],

–   tekintettel a nők és lányok elleni erőszakról, valamint a velük szembeni megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemről szóló európai uniós iránymutatásokra,

–   tekintettel az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és az ellene való küzdelemről szóló egyezményére (Isztambuli Egyezmény),

–   tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, az ENSZ Közgyűlése által 1979. december 18-án elfogadott 34/180. számú határozat 11. cikke (1) bekezdésének d) pontjára,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezete jogi eszközeire az emberi jogok, különösen a nők jogai terén, mint például az ENSZ Alapokmánya, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya, a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya, az emberkereskedelem, illetve mások prostitúciós kizsákmányolásának megszüntetéséről szóló egyezmény, a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény (CEDAW) és annak fakultatív jegyzőkönyve, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetések elleni egyezmény, a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi genfi egyezmény és a visszaküldés tilalma, valamint a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény,

–   tekintettel a nőkkel szembeni erőszakról szóló ENSZ-dokumentumokra, például az 1993. június 25-i bécsi nyilatkozat és cselekvési program, amit az emberi jogi világkonferencia fogadott el (A/CONF. 157/23), valamint a nőkkel szembeni erőszak felszámolásáról szóló 1993. december 20-i nyilatkozat (A/RES/48/104),

–   tekintettel a nőkkel szembeni erőszak felszámolására irányuló bűnmegelőzésről és büntető intézkedésekről szóló, 1997. december 12-i ENSZ közgyűlési határozatra (A/RES/52/86), a becsület nevében a nők ellen elkövetett bűncselekmények felszámolásáról szóló, 2002. december 18-i ENSZ közgyűlési határozatra (A/RES/57/179), a nők ellen elkövetett családon belüli erőszak felszámolásáról szóló, 2003. december 22-i ENSZ közgyűlési határozatra (A/RES/58/147), valamint az ENSZ-közgyűlésnek a női nemi szervek megcsonkításának felszámolására irányuló globális erőfeszítések fokozásáról szóló, 2013. március 5-i határozatára (A/RES/67/146),

–   tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztossága különelőadójának a nőkkel szembeni erőszakról szóló jelentéseire, illetve a nőkkel szembeni megkülönböztetés felszámolásával foglalkozó bizottság 19. számú általános ajánlására (1992, 11. ülésszak),

–   tekintettel az 1995. szeptember 15-én Pekingben, a Nők Negyedik Világkonferenciáján elfogadott nyilatkozatra és cselekvési platformra, továbbá a pekingi cselekvési platform nyomon követéséről szóló 2000. május 18-i[10], a Nők Negyedik Világkonferenciája cselekvési platformjának (Peking + 10) nyomon követéséről szóló 2005. március 10-i[11], valamint a „Peking +15 – az ENSZ cselekvési platformja a nemek közötti egyenlőségért” című, 2010. február 25-i[12] parlamenti állásfoglalásokra,

–   tekintettel a nők elleni erőszak minden formájának megszüntetésére irányuló erőfeszítések fokozásáról szóló, 2006. december 19-i ENSZ közgyűlési határozatra (A/RES/61/143) és az ENSZ Biztonsági Tanácsa nőkről, békéről és biztonságról szóló 1325. és 1820. sz. határozataira,

–   tekintettel a Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottság a nők és lányok elleni erőszak valamennyi formájának felszámolásáról és megelőzéséről szóló 57. ülésének következtetéseire,

–   tekintettel az ENSZ különleges előadója, Rashida Manjoo nők elleni erőszakról, annak okairól és következményeiről szóló, 2012. május 16-i jelentésére,

–   tekintettel az időskorra vonatkozó madridi cselekvési terv 5. cikkére,

–   tekintettel az európai hozzáadott érték értékelésére[13],

–   tekintettel eljárási szabályzata 42. és 48. cikkére,

–   tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A7-0075/2014),

A. mivel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU irányelv[14] értelmében nemi alapú erőszaknak a személy ellen neme, nemi identitása vagy annak kifejezése miatt irányuló erőszak, vagy az olyan erőszak minősül, amely aránytalanul nagy számban egy adott nemhez tartozó személyek ellen irányul; mivel a nemi alapú erőszak következménye az áldozat által elszenvedett fizikai, szexuális, érzelmi vagy pszichológiai károsodás vagy gazdasági hátrány lehet, továbbá a diszkrimináció egyik formája, valamint az áldozat alapvető szabadságainak megsértése, és magában foglalja a hozzátartozók közötti erőszakot, a szexuális erőszakot (beleértve az erőszakos közösülést, a szemérem elleni erőszakot és a szexuális zaklatást), az emberkereskedelmet, a rabszolgaságot és az olyan káros gyakorlatok különböző formáit, mint a kényszerházasság, a nők nemi szerveinek megcsonkítása, valamint az úgynevezett „becsületbeli” bűncselekmények.

B.  mivel a nemi alapú erőszak áldozatai és elkövetői bármely életkori, iskolázottsági, jövedelemi vagy társadalmi csoportból kikerülhetnek, és az erőszak e fajtája összefügg a hatalom férfiak és nők közötti egyenlőtlen elosztásával, és a társadalmunkban meglévő sztereotípiákon alapuló elképzelésekkel és magatartásokkal, amelyek ellen a lehető legkorábbi szakaszban meg kell kezdeni a küzdelmet a szemléletváltás érdekében;

C. mivel a férjek/volt férjek és partnerek/volt partnerek egyre többféle formában követnek el erőszakot a nők ellen, és mivel ezek az esetek egyes országokban egyre több áldozatot követelnek és egyre súlyosabb – akár halálos – következményekkel járnak, illetve a statisztikák azt mutatják, hogy az összes halálos áldozaton belül egyre nagyobb arányú a nők száma;

D. mivel egyes országok statisztikai felmérései azt mutatják, hogy bár az emberölések száma nem nőtt, az összes áldozaton belül a nők száma emelkedett, ami megerősíti a nők elleni erőszak növekedésének tényét;

E.  mivel a mélyszegénység növeli az erőszak és a kizsákmányolás egyéb formáinak kockázatát, amelyek gátolják a nők teljes körű részvételét az élet minden területén és a nemek közötti egyenlőség megvalósulását;

F.  mivel a nők függetlenségének, valamint a gazdasági és szociális életben való részvételének növelése lehetővé teszi a nemi alapú erőszaknak való kitettségük csökkentését;

G. mivel a közösségi oldalak egyre terjedő használata kapcsán új sztereotípiák, a diszkrimináció és az erőszak új formái alakultak ki, többek között a szexuális visszaélés céljából történő elcsábítás, amely főképp serdülőkorúak ellen irányul;

H. mivel a fiatalabb generáció körében is tovább élnek a nemi szerepekkel kapcsolatos szexista attitűdök; társaik és a társadalom többi része továbbra is az erőszak áldozatául esett fiatal nőket hibáztatja, és megbélyegzi őket;

I.   mivel az erőszak minden férfi, nő vagy gyermek számára traumatikus élmény, de a nemi alapú erőszakot elsősorban férfiak követik el nők és lányok ellen – mindez tükrözi és hangsúlyozza a nők és a férfiak közötti egyenlőtlenségeket, és veszélyezteti az áldozatok egészségét, emberi méltóságát, biztonságát és függetlenségét;

J.   mivel azt a gyermeket, aki közeli hozzátartozó elleni erőszakos cselekmény szemtanúja volt, figyelembe kell venni és róla gondoskodni kell a szükségszerű pszichológiai kezelés és jóléti rendelkezések értelmében, továbbá mivel annak a gyermeknek az esetében, aki erőszakos cselekmény szemtanúja volt, nagy a kockázat az érzelmi és kapcsolatteremtési zavarok jelentkezésének;

K. mivel a nemi alapú erőszak női áldozatai és gyermekeik gyakran különleges támogatást és védelmet igényelnek, az ilyen erőszakkal kapcsolatos másodlagos és ismételt áldozattá válás, megfélemlítés és megtorlás nagy kockázata miatt;

L.  mivel az erőszakos cselekményeket átélő nőknek és gyermekeknek speciális menedékhelyekre van szükség, ahol megfelelő egészségügyi szolgáltatásokat, jogi segítséget és pszichológiai tanácsadást és terápiát biztosítanak számukra; mivel a tagállamoknak megfelelően kell finanszírozni a női menedékhelyeket;

M. mivel a férfiak által nők ellen elkövetett erőszak megváltoztatja a nők társadalomban betöltött szerepét és önrendelkezését az egészségük, a foglalkoztatáshoz és oktatáshoz való hozzáférésük, a társas és kulturális tevékenységekben való részvételük, gazdasági függetlenségük, a közéletben és a politikai életben, valamint a döntéshozásban való részvételük, és a férfiakkal való kapcsolataik, valamint saját önbecsülésük tekintetében;

N. mivel a nők elleni erőszak mély testi és lelki sebeket okozhat, károsíthatja a nők és lányok egészségét, beleértve reproduktív és szexuális egészségüket, és bizonyos esetekben halált okozhat, amelyet feminicídiumnak is neveznek;

O. mivel nagyon fiatal kortól kezdve szükség van az oktatásra és a szakképzésre a nőkkel szembeni erőszak és általában a nemi alapú erőszak leküzdéséhez, mivel ez fejleszti a fiatalok ahhoz szükséges készségeit, hogy társaikkal a nemre való tekintet nélkül tisztelettel bánjanak és tudatában legyenek az egyenlőség alapelveinek;

P.  mivel a nők elleni erőszak egyre elfogadhatatlanabb formákat ölt, beleértve a nők bevonását a szexuális kizsákmányolás céljából nőkereskedelem megszervezésével foglalkozó csoportokba;

Q. mivel a nők elleni erőszakkal kapcsolatos vizsgálatok becslései alapján az európai nők egyötöde-egynegyede szenvedett már el felnőttkorában legalább egyszer fizikai erőszakot, és több mint egytizedüket ért szexuális erőszak, amely során fizikai erőt alkalmaztak[15];

R.  mivel az európai hozzáadott érték értékelése alapján a nőkkel szembeni nemi alapú erőszak éves költsége hozzávetőleg 228 milliárd EUR-t tett ki az EU-ban (az uniós GDP 1,8%-a), amelyből évi 45 milliárd EUR-t költöttek köz- és állami szolgáltatásokra, a kiesett gazdasági termelés pedig 24 milliárd EUR-t tesz ki;

S.  mivel az Alapjogi Ügynökség 2013 márciusában kiadta a nőkkel szembeni erőszakkal foglalkozó európai felmérésének néhány előzetes eredményét, amelyekből – többek között – a következők derülnek ki: a nem a partnere által elkövetett legsúlyosabb erőszakos cselekményt követően ötből négy nő nem fordult semmilyen szolgálathoz, például egészségügyi, szociális szolgálathoz vagy az áldozatok támogatásával foglalkozó szolgálathoz; azok a nők, akik segítséget vettek igénybe, leginkább orvoshoz fordultak, ami nyomatékosítja, hogy biztosítani kell, hogy az egészségügyi szakemberek kezelni tudják az erőszak áldozatául esettek szükségleteit; ötből két nő nem volt tisztában a családon belüli erőszak esetén a nők védelmét célzó jogszabályokkal vagy politikai kezdeményezésekkel, és a nők fele nem tudott semmilyen megelőző jogszabályról vagy kezdeményezésről;

T.  mivel a nemek közötti egyenlőség 2010–2015 közötti időszakra vonatkozó stratégiájában a Bizottság hangsúlyozza, hogy a nemi alapú erőszak az egyik olyan kulcsfontosságú probléma, amelyet a nemek közötti valódi egyenlőség megteremtése érdekében meg kell oldani;

U. mivel a Lisszaboni Szerződésben meghatározott jogi keret új lehetőségeket biztosít az uniós szintű büntető igazságszolgáltatási politika területén a fokozott együttműködés kialakításához, lehetővé téve az intézmények és a tagállamok számára, hogy biztos alapokon dolgozzanak együtt, és kialakítva a nők elleni erőszak valamennyi formájának és a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetésnek a felszámolását célzó közös uniós jogi kultúrát, amely tiszteletben tartja a nemzeti jogi rendszereket és hagyományokat, anélkül hogy helyettesítené azokat;

V. mivel a hatékony megelőzési stratégiának fontos összetevője a tudatosság növelése és a mozgósítás, többek között a média és a közösségi média útján is;

W. mivel egyetlen intézkedés nem képes megszüntetni a nők elleni erőszakot, de az infrastrukturális, jogi, igazságügyi, végrehajtási, kulturális, oktatási, szociális, egészségügyi és szolgáltatáshoz kapcsolódó egyéb intézkedések kombinációja jelentős mértékben növelheti a tudatosságot, illetve csökkentheti az erőszakot és annak következményeit;

X. mivel a nőkkel szemben elkövetett erőszak elleni küzdelmet szolgáló minden intézkedés mögött hat, egymástól elválaszthatatlan célkitűzést húzódik meg: a szakpolitika, a megelőzés, a védelem, a büntetőeljárás, a gondoskodás és a partnerség;

Y. mivel fontos fokozni a fellépést azon iparág ellen, amely a fiatal lányokat és nőket szexuális tárgynak tekinti;

Z.  mivel a tagállamokban érvényesülő, többek között a bűncselekmények meghatározása, a jogszabályok hatálya tekintetében különböző szakpolitikák és jogi szabályozás miatt az Unióban a nőket nem védik egyenlően a férfiak által elkövetett erőszakos cselekményekkel szemben, ezért kiszolgáltatottak az ilyen erőszaknak;

AA.     mivel az olyan tényezők miatt, mint például a faj, az etnikum, a vallás vagy meggyőződés, az egészség, a családi állapot, a lakhatás, a migrációs jogállás, az életkor, a fogyatékosság, az osztály, a nemi irányultság és a nemi azonosság, a nőknek egyedi igényeik lehetnek és kiszolgáltatottabbak lehetnek a többszörös megkülönböztetésnek;

AB.     mivel lélektani, gazdasági, társadalmi és kulturális tényezőket is felölelő összetett és sokféle okból kifolyólag, továbbá néha az abba vetett bizalom hiánya miatt, hogy a rendőrség, az igazságszolgáltatás, valamint a szociális és egészségügyi szolgálatok képesek számukra konkrét segítséget nyújtani, a nők gyakran nem tesznek feljelentést az ellenük elkövetett nemi alapú erőszakos cselekményekről; mivel néhány esetben a hatóságok a nemi alapú erőszakot családi problémának tekintik, amelyet következésképp a család szintjén lehet megoldani;

AC.     mivel a reproduktív egészséggel kapcsolatos politikát kell e vita középpontjába állítani;

AD.     mivel a nők ellen az Unión belül elkövetett erőszak valós mértékének megismeréséhez, valamint hatékony szakpolitikai lépések kidolgozásához alapvető fontosságú az összevethető, lebontott, minőségi és mennyiségi, a probléma valamennyi aspektusára kiterjedő adatok gyűjtése;

AE.     mivel az Európai Parlament 2012. december 12-én elutasította a bűnözéssel szembeni biztonságra vonatkozó európai statisztikákról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatot[16], és hangsúlyozta, hogy továbbra is szükség van egy olyan új uniós jogalkotási javaslatra, amely összefüggő rendszert alakít ki a nők elleni erőszakra vonatkozó statisztikák összegyűjtéséhez a tagállamokban, és mivel 2012. decemberi következtetéseiben a Tanács felszólított az adatgyűjtés javítására, valamint a nőkkel szembeni erőszak valamennyi formájára vonatkozó összehasonlítható, megbízható és rendszeresen frissített adatok terjesztésére, nemzeti és uniós szinten egyaránt;

AF.     mivel a női nemi szervek megcsonkítását nemzetközi szinten az emberi jogok megsértéseként, a lányok és nők kínzásának egyik formájaként ismerik el, és a nemek között mélyen gyökerező egyenlőtlenséget tükrözi; mivel a női nemi szervek megcsonkítása a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés szélsőséges formájának minősül, szinte mindig kiskorúakon hajtják végre és sérti a gyermekek jogait;

AG.     mivel a prostitúciót a nők elleni erőszak egyik formájának tekinthető a fizikai és mentális egészségre kifejtett hatásai miatt, különösen a kényszerített prostitúció és a prostitúció céljából folytatott nőkereskedelem esetén;

AH.     mivel az Európai Unió határain belül egyre inkább erősödik a főképp fiatal lányokat érintő becsületbeli gyilkosságok veszélyes trendje;

AI. mivel az idősekkel szembeni rossz bánásmódot nemzetközi szinten az idősebb nők emberi jogai megsértéseként ismerik el, és mivel valamennyi uniós országban meg kell előzni az idősekkel szembeni rossz bánásmódot és küzdeni kell az ellen;

AJ. mivel nők és lányok elleni erőszakról, valamint a velük szembeni megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemről szóló iránymutatások, valamint az uniós emberi jogi stratégiai keret és cselekvési terv nők nemi alapú erőszakkal szembeni védelmével foglalkozó külön fejezetének elfogadásával az EU kinyilvánította azt az egyértelmű politikai szándékot, hogy a nők jogainak kérdését prioritásként kezelje, és e téren hosszú távra szóló fellépést tegyen; mivel az emberi jogi politikák belső és külső dimenziói közötti összhang vizsgálata esetenként eltérésekre mutat rá a szavak és a tettek között;

AK.    mivel az Amnesty International és a Bizottság jelentései szerint a női nemi szervek megcsonkítása nők és lányok százezreit érinti Európában, ennek kapcsán gyakran emlegetnek 500 000 áldozatot; mivel a tagállami jogi rendelkezések közötti eltéréseket kihasználva az EU-ban kialakult az a jelenség, hogy a női nemi szervek megcsonkítását más országokban végeztetik el;

AL.     mivel továbbra is szükség van az EU harmadik országokkal való együttműködésére annak érdekében, hogy felszámolják a női nemi szervek megcsonkításának erőszakos gyakorlatát; mivel azoknak a tagállamoknak és harmadik országoknak, amelyekben a női nemi szervek megcsonkítása a nemzeti jogszabályok szerint büntetendő, feltétlenül alkalmazniuk kell ezeket a jogszabályokat;

1.  kéri, hogy a Bizottság az Európai Unió működéséről szóló szerződés 84. cikke alapján 2014 végéig nyújtson be javaslatot, amely intézkedéseket állapít meg a nők és a lányok elleni erőszak megelőzése területén megvalósuló tagállami fellépés előmozdítására és támogatására, az alábbi mellékletben meghatározott részletes ajánlásokat követve;

2.  felkéri a Bizottságot arra, hogy az európai statisztikákról szóló rendelethez nyújtson be egy felülvizsgált javaslatot, amely a nőkkel szemben elkövetett erőszakos bűncselekmények valamennyi formájával foglalkozna, és amelyben a nemi alapú erőszakról szóló tagállami statisztikák összegyűjtésére szolgáló koherens rendszer is szerepelne;

3.  felkéri a Tanácsot arra, hogy aktiválja az áthidaló klauzulát, azaz fogadjon el egyhangú határozatot arról, hogy a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak (és a nemi alapú erőszak egyéb formái) is az Európai Unió működéséről szóló szerződés 83. cikkének (1) bekezdésében felsorolt bűncselekmények közé tartozik;

4.  felkéri a Bizottságot arra, ösztönözze a tagállami megerősítéseket, és indítsa el az arra irányuló eljárást, hogy a nőkkel szembeni erőszakról szóló Isztambuli Egyezményből származó hatások és hozzáadott érték értékelését követően az EU csatlakozzon a szóban forgó egyezményhez;

5.  felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő az EU egészére kiterjedő stratégiát, valamint egy cselekvési tervet a nők és lányok elleni erőszak leküzdésére, a Stockholmi Programot végrehajtó 2010. évi cselekvési tervben foglaltaknak megfelelően a nők személyi sérthetetlensége, egyenlősége (az EUSZ 2. cikke) és jóléte (az EUSZ 3. cikkének (1) bekezdése) kézzel fogható és hatékony védelmének céljából a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben, és ezek keretében fordítson különös figyelmet arra, hogy megismertesse a nőkkel saját jogaikat, valamint tudatosítsa a férfiakban és a fiúkban (már a legfiatalabb kortól) a nők fizikai és lelki sérthetetlensége tiszteletben tartásának szükségességét, hogy ily módon lehetővé váljon az erőszak megelőzése, és hangsúlyozza, hogy olyan megfelelő képzést kell biztosítani a rendőrség és az igazságszolgáltatás számára, amely lehetővé teszi a nemi alapú erőszak sajátos kihívásainak megismerését, továbbá ösztönözze a tagállamokat, hogy nyújtsanak segítséget az áldozatok számára az életük újbóli felépítésével kapcsolatos terveik meghatározásához és önbizalmuk visszanyeréséhez, hogy ne kerüljenek ismét kiszolgáltatott vagy függő helyzetbe; a stratégiának különösen figyelembe kell vennie a sérülékeny csoportokat, például az időseket, a fogyatékossággal élőket, a bevándorlókat és az LMBT (leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű) közösséghez tartozókat; valamint az erőszakos cselekményeknél tanúként jelen lévő gyermekek támogatása és áldozatként való kezelése érdekében is intézkedéseket kell tartalmaznia;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy a nőkkel szembeni erőszak felszámolására irányuló eredményes stratégia előkészítése és megvalósítása érdekében mozdítsa elő a tagállamok és a nőjogi nem kormányzati szervezetek és egyéb szervezetek közötti együttműködést;

7.  ösztönzi a Bizottságot, hogy tegye meg az első lépéseket a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak európai megfigyelőközpontja létrehozása érdekében, a meglévő intézményi struktúrákra alapozva (Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete, EIGE) és a nők és lányok elleni erőszakkal foglalkozó uniós koordinátor vezetésével;

8.  sürgeti a Bizottságot, hogy az elkövetkező három év során hirdesse meg a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak elleni küzdelem európai évét, hogy felhívja a polgárok és valamennyi politikus figyelmét is erre az összes tagállamot érintő kiterjedt problémára, azzal a céllal, hogy világos cselekvési tervet dolgozzanak ki a nőkkel szembeni erőszak felszámolása érdekében;

9.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy lépjenek fel annak érdekében, hogy a nők igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének javítása, az elkövetők büntetlenségének megszüntetése, az adatgyűjtés felbontása és a nemzeti kapacitás és segítségnyújtás támogatása révén véget vessenek a feminicídium és a nőkkel szembeni bármilyenfajta erőszak büntetlenségének;

10. felkéri a tagállamokat, hogy mielőbb erősítsék meg az Isztambuli Egyezményt, mint a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak elleni egyik legátfogóbb nemzetközi eszközt;

11. felhívja a tagállamokat, hogy a nemi alapú erőszak nők halálát okozó eseteit jogilag minősítsék feminicídiumnak, és dolgozzanak ki jogi keretet ennek felszámolására;

12. biztatja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre és ezt követően érvényesítsenek olyan nemzeti jogszabályokat, amelyek a nők elleni erőszak valamennyi formáját büntetik;

13. kéri a tagállamokat, hogy lépjenek fel a becsületbeli gyilkosságokkal szemben oly módon, hogy oktatást és menedékhelyeket biztosítanak a lehetséges áldozatoknak, továbbá indítsanak tudatosságnövelő kampányokat, amelyek felhívják a figyelmet az emberi jogi visszaélések szélsőséges formájára és a becsületbeli gyilkosságok által okozott tragikus halálesetek számára;

14. sürgeti a tagállamokat, hogy ültessék át a 2012/29/EU, a 2011/99/EU[17] és a 2011/36/EU[18] irányelvet, valamint felszólítja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon ezek alkalmazását;

15. kéri a tagállamokat és az érintett feleket, hogy a Bizottsággal együttműködésben támogassák a nők elleni erőszak leküzdésére irányuló uniós programokról és az általuk nyújtott finanszírozási lehetőségekről szóló információk terjesztését;

16. emlékeztet, hogy a nők elleni erőszak nem korlátozódik Európa határaira; egyértelműen elítéli a nők ellen elkövetett szexuális erőszak háborús fegyverként történő folyamatos alkalmazását, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy együttműködési és fejlesztési programjaikban foglalkozzanak a nők ellen elkövetett erőszak kérdésével; hangsúlyozza, hogy többet kell tenni a nemzetközi jog tiszteletben tartásának, a konfliktusok során erőszaknak kitett nők és lányok megfelelő egészségügyi ellátáshoz és pszichológiai támogatáshoz való hozzáférésének, valamint az áldozatok védelmének biztosítása érdekében;

17. felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy dolgozzon ki részletes cselekvési tervet a nőkkel szembeni mindenfajta erőszak leállítása céljából; felkéri az EKSZ-t, hogy működjön együtt harmadik országokkal a nőkkel szemben elkövetett nemi alapú gyilkosságok vagy feminicídium felszámolása érdekében;

18. sürgeti az Európai Uniót, hogy a segélyek feltételekhez való kötése révén biztosítsa, hogy a harmadik országok megvédjék a nőket és a lányokat az erőszak valamennyi formájától; felhívja a Tanácsot, hogy függessze fel azoknak az országoknak a segélyezését, amelyek nőkkel és lányokkal szembeni erőszakot alkalmaznak, és a segélyt irányítsa át az áldozatok támogatására; sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a harmadik országokkal kötött valamennyi új szabadkereskedelmi megállapodás rendelkezzen a nők és lányok védelmére irányuló szigorú kötelezettségekről;

19. felhívja az EU-t, hogy a harmadik országokkal az emberi jogokról folytatott párbeszéd során mozdítsa elő a nőkkel szembeni mindenfajta erőszak – különösen az erőszaknak és az emberi jogi visszaéléseknek jobban kitett LMBT-közösség tagjaival szemben elkövetett erőszak – megelőzését, kivizsgálását és büntetőjogi üldözését;

20. megerősíti, hogy az ajánlások tiszteletben tartják az alapvető jogokat és a szubszidiaritás, valamint az arányosság elvét;

21. úgy véli, hogy a kért javaslat pénzügyi vonatkozásait az uniós költségvetés III. szakaszából kell fedezni (a javaslat tárgyával kapcsolatos, meglévő költségvetési sorral való kiegészítő jelleg teljes körű biztosítása mellett);

22. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a kísérő, részletes ajánlásokat a Bizottságnak, a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európa Tanácsnak és a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE).

• [1]       HL C 117. E, 2010.5.6., 52. o.
• [2]       HL C 332. E, 2013.11.15., 87. o.
• [3]       HL C 184. E, 2010.7.8., 131. o.
• [4]       HL C 285. E, 2010.10.21., 53. o.
• [5]       HL C 296. E, 1012.10.2., 26. o.
• [6]       Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0045.
• [7]       HL C 227. E, 2008.9.4., 140. o.
• [8]       HL L 335., 2011.12.17., 1. o.
• [9]       HL C 351., 2012.11.15., 21. o.
• [10]     HL C 59., 2001.2.3., 258. o.
• [11]     HL C 320. E, 2005.12.15., 247. o.
• [12]     HL C 348. E, 2010. 12.21., 11. o.
• [13]     PE 504.467.
• [14]     Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 2012/29/EU irányelve a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról (HL L 315., 2012.11.14., 57. o.).
• [15]     Az Európa Tanács nők elleni erőszakkal – ezenbelül a családon belüli erőszakkal – foglalkozó munkacsoportjának (EG-TFV) záró tevékenységi jelentése, 2008. szeptember.
• [16]     Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0494.
• [17]     Az Európai Parlament és a Tanács 2011/99/EU irányelve (2011. december 13.) az európai védelmi határozatról (HL L 338., 2011.12.21., 2. o.).
• [18]     Az Európai Parlament és a Tanács 2011/36/EU irányelve (2011. április 5.) az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról (HL L 101., 2011.4.15., 1. o.).

MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNYHOZ:A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓ RÉSZLETES AJÁNLÁSOK

1. ajánlás az elfogadandó rendelet célkitűzéséről és hatályáról

A rendelet célja, hogy intézkedéseket állapítson meg a nemi alapú erőszak megelőzése terén megvalósuló tagállami fellépés előmozdítására és támogatására.

Nemi alapú erőszaknak (amint azt a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv is megfogalmazta) a személy ellen neme, nemi identitása vagy annak kifejezése miatt irányuló erőszak, vagy az olyan erőszak minősül, amely aránytalanul nagy számban egy adott nemhez tartozó személyek ellen irányul. A nemi alapú erőszak következménye az áldozat által elszenvedett fizikai, szexuális, érzelmi vagy pszichológiai károsodás vagy gazdasági hátrány lehet, és magában foglalhatja a hozzátartozók közötti erőszakot, a szexuális erőszakot (beleértve az erőszakos közösülést, a szemérem elleni erőszakot és a szexuális zaklatást), az emberkereskedelmet, a rabszolgaságot és az olyan káros gyakorlatok különböző formáit, mint a kényszerházasság, a nők nemi szerveinek megcsonkítása, valamint az úgynevezett becsületbeli bűncselekmények.

2. ajánlás a megelőző és a leküzdésre irányuló intézkedésekről

A tagállamoknak számos intézkedést kell kidolgozniuk a nők és lányok elleni, nemi alapú erőszak megelőzésére és leküzdésére. Az intézkedéseknek különösen a következőkre kell irányulniuk:

–   éves átfogó stratégiák és programok kialakítása, végrehajtása és értékelése, ideértve azokat a közoktatási programokat, valamint a tanároknak és a szabadidős ágazatban tevékenykedő szakembereknek szóló képzéseket, amelyek célja, hogy megszüntessék azokat az akadályokat, amelyek miatt a nők és lányok nem élhetnek maradéktalanul jogaikkal és szabadságaikkal erőszaktól mentesen, továbbá célja a társadalmi és kulturális szemlélet gyökeres megváltoztatása;

–   kutatások végzése a nemi alapú erőszakról, ezenbelül az erőszak okairól és indítékairól, továbbá adatok gyűjtése és elemzése, eközben törekedve a nemi alapú erőszak nyilvántartásba vételének szabványosítására az összegyűjtött adatok összehasonlíthatóságának biztosítása érdekében;

–   képzés szervezése a nemi alapú erőszak eseteivel várhatóan kapcsolatba kerülő – többek között a bűnüldözés, a szociális védelem, a gyermekjólét (az áldozatok vagy az erőszakos cselekmények tanúi számára) és az egészségügy terén és a vészhelyzeti központokban tevékenykedő – tisztviselők és szakemberek számára, hogy segítsék őket az ilyen esetek felderítésében, azonosításában és megfelelő kezelésében, különös figyelmet fordítva az áldozatok szükségleteire és jogaira;

–   szakismeretek, tapasztalatok, információk és bevált gyakorlatok cseréje az európai bűnmegelőzési hálózat (EUCPN) keretében;

–   tudatosító kampányok – többek között kifejezetten férfiaknak szóló kampányok – végrehajtása, nem kormányzati szervekkel, egyesületekkel, a médiával és más érdekeltekkel konzultálva és adott esetben együttműködve;

–   ingyenesen hívható, szakemberekkel működtetett országos segélyvonalak létrehozása – amennyiben még nincs ilyen – és támogatása;

–   különleges menedékhelyek (a nők számára nyújtott azonnali segítség, és a biztonságos és az erőgyűjtést segítő hely értelmében egyaránt) rendelkezésre állásának biztosítása, illetve a menedékhelyek eszközökkel és megfelelően képzett személyzettel való ellátása, 10 000 lakos után legalább 1 nőnek helyet biztosítva.

–   a női nem kormányzati szervek, valamint a nők és lányok elleni, nemi alapú erőszak megakadályozása érdekében tevékenykedő civil társadalom támogatásának biztosítása;

–   olyan mechanizmusok létrehozása, amelyek elősegítik az ingyenes jogsegély elérhetőségét, ami lehetővé teszi az áldozatok számára, hogy jogaikat az egész Unióban érvényesíthessék;

–   az áldozatok azonnali és a lényeges információkra kiterjedő tájékoztatása a védelem és a segítségnyújtás lehetőségeiről, valamint a már létező jogi eszközökről, nem utolsó sorban annak érdekében, hogy ösztönözzék az áldozatokat a vallomástételre;

–   a nemi alapú erőszakkal foglalkozó szakosodott bíróságok létrehozása vagy számuk növelése; a források és a tartalmak növelése a bírák, ügyészek és ügyvédek nemi alapú erőszakra vonatkozó képzése terén; a rendőri erők speciális egységeinek megerősítése az állomány növelése, valamint képzettségének és felszereltségének javítása által;

–   a támadók büntetésének biztosítása a bűncselekmény súlyának megfelelően;

–   a társadalom figyelmének felkeltése a nőkkel szembeni erőszakkal és a nők társadalmi szerepével kapcsolatos problémák iránt;

–   egészségügyi szakellátás biztosítása közegészségügyi intézményekben;

–   a különleges szükségletekkel rendelkező áldozatok – mint a kiskorúak, a fogyatékkal élő nők, a bevándorlók, a kisebbségekhez tartozók, az idős nők, a képzettség nélküli vagy alacsonyan képzett nők, a társadalmi kirekesztettség által veszélyeztetett nők – sajátos szükségleteinek megfelelő figyelembevétele az összes kezdeményezett programban, intézkedésben és fellépésben;

–   elsőbbség biztosítása a nemi alapú erőszak áldozatainak a szociális lakások odaítélésekor.

3. ajánlás a nemzeti előadókról vagy ezzel egyenértékű mechanizmusokról

E rendelet hatálybalépésétől számított egy éven belül a tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket a nemzeti előadók kijelölésére vagy az azzal egyenértékű mechanizmusok létrehozására. Az ilyen mechanizmusok feladatai közé kell tartoznia a nemi alapú erőszakra jellemző tendenciák értékelésének, a nemi alapú erőszak leküzdésére nemzeti és helyi szinten tett intézkedések eredményei mérésének, a statisztikai adatok gyűjtésének, valamint a Bizottságnak és az Európai Parlament illetékes bizottságainak szóló éves jelentéstételnek.

4. ajánlás a nőkkel szembeni erőszak elleni uniós stratégia koordinálásáról

A nőkkel szembeni erőszak elleni összehangolt és összevont uniós stratégiához való hozzájárulás érdekében a tagállamoknak továbbítaniuk kell a Bizottságnak a 3. ajánlásban említett információkat.

5. ajánlás a jelentéstételről

A Bizottság az e rendelet hatálybalépését követő évtől kezdve minden év december 31-éig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli, hogy a tagállamok milyen mértékben hozták meg az e rendelet szerinti intézkedéseket.

A jelentésnek tartalmaznia kell a megtett intézkedéseket, és ki kell emelnie a bevált gyakorlatokat.

6. ajánlás egy civil társadalmi fórum létrehozásáról

A Bizottság szoros párbeszédet folytat a nemi alapú erőszak elleni küzdelem területén fellépő helyi, regionális, nemzeti, európai vagy nemzetközi szintű érintett civil társadalmi szervezetekkel és illetékes szervekkel, és e célból civil társadalmi fórumot hoz létre.

A fórum megteremti az információcsere és az ismeretek megosztásának mechanizmusát. Biztosítja az uniós intézmények és az érintett érdekeltek közötti szoros párbeszédet.

A fórumban az első bekezdés szerinti érintett érdekelt felek vehetnek részt. A fórum évente egyszer ülésezik.

7. ajánlás a pénzügyi támogatásról

A rendeletnek létre kell hoznia a pénzügyi támogatás forrását a 3. ajánlásban felsorolt fellépésekre vonatkozó uniós költségvetés (III. szakasz) keretei között.

INDOKOLÁS

A nők elleni erőszak az emberi jogok durva megsértése és a nemi alapú megkülönböztetés egyik formája. A nemek közötti egyenlőtlenség kiváltó oka, mivel akadályozza a nők gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális életben való részvételét. Az erőszakkal szembesülő nők hosszú távon súlyos lelki és fizikai traumákat szenvednek el. A nők elleni erőszak ezenkívül jelentős gazdasági terhet jelent az egészségügyi kiadásokat, a rendőrségi és jogi költségeket, valamint a kiesett termelést és béreket tekintve.

Európában a nők 20-25%-ának volt része felnőtt élete során legalább egyszer fizikai erőszakban, és több mint 10%-ukat ért szexuális erőszak, amely során fizikai erőszakot alkalmaztak velük szemben. A nők mintegy 45%-a szenvedett el életében valamiféle erőszakot, továbbá Európában a nők 12-15%-a családon belüli erőszakot kénytelen elszenvedni, amelynek következtében az Európai Unióban naponta hét nő veszti életét (PE 504.467)..

A gazdasági válságot követően bevezetett költségvetési megszorítások következtében a leggyakoribb érv az, hogy az országok nem képesek több forrást biztosítani a nemi alapú erőszak elleni küzdelemre, illetve az ilyen erőszak megakadályozására. Vizsgálatok szerint 2011-ben az EU-ban a nők elleni erőszak becsült gazdasági költsége éves szinten 228 milliárd eurót tesz ki – ebből 45 milliárd eurót fordítanak a szolgáltatásokra, 24 milliárd eurót tesz ki a kiesett gazdasági termelés, és 159 milliárd eurót fordítanak az elszenvedett lelki és fizikai bántalmak ellentételezésére. A megelőző intézkedések költsége ugyanakkor lényegesen alacsonyabb az erőszakkal járó költségeknél (PE 504.467).

Uniós jogalkotási aktusra van szükség a nők elleni erőszak megelőzése területén megvalósuló tagállami fellépés előmozdítására és támogatására

Jelenleg nincs olyan uniós jogalkotási aktus, amely intézkedéseket állapít meg a nők elleni erőszak megelőzése területén megvalósuló tagállami fellépés előmozdítására és támogatására, és átfogó stratégia sem létezik a nők elleni erőszak leküzdésére.

Az Európai Parlament évek óta hangoztatja, hogy szükség van egy, a nők elleni erőszak leküzdéséről szóló irányelvre irányuló javaslatra. 2010-ben az EP által a nemzetközi nőnap alkalmából tartott rendezvény a nők elleni erőszakkal foglalkozott. Az Eva-Britt Svensson által kidolgozott, a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést célzó, új uniós politikai keret prioritásairól és körvonalairól szóló, 2011. április 5-én elfogadott jelentés (2010/2209(INI)) „új, átfogó politikai megközelítést javasol a nemi alapú erőszak ellen, ideértve […] egy büntetőjogi [eszközt] – egy [irányelvet] – a nemi alapú erőszak ellen”. 2012-ben az Európai Parlament a Sophie In’t Veld által kidolgozott, „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2011” című jelentésben (2011/2244(INI)) ismételten intézkedésre szólított fel. A 2012. március 13-án elfogadott jelentésben az Európai Parlament ismételten hangsúlyozta, „hogy a Bizottságnak egy, az egész Unióra kiterjedő stratégiát kell előterjesztenie a nők elleni erőszak felszámolása érdekében, ideértve egy a nemi alapú erőszak elleni büntetőjogi jogalkotási eszközt, ahogyan ezt a Parlament több állásfoglalásában is kérte”.

A nemzeti jogszabályokban valóban nincs közös megegyezés a nők elleni erőszak kérdésében, ahogyan közös fogalommeghatározás és a problémával foglalkozó közös rendszer sincsen.

Ezért a nőknek és lányoknak az erőszak minden formájával szembeni védelmének szintjei, valamint a védelem terén elért eredmények között hatalmas különbségek vannak az EU 28 tagállamában. Az erőszak megelőzése és az erőszak áldozatainak védelme érdekében előbb vagy utóbb uniós szinten minimális harmonizációt kell megvalósítani, legalább a jelenség közös és átfogó értelmezésének biztosítása érdekében.

A nők elleni erőszak határokon átnyúló jelleggel bír, amit uniós szinten kell kezelni. Figyelembe véve a polgárok mobilitását Európában, a lehetséges áldozatok számára védelmet kell nyújtani, függetlenül attól, hogy hol tartózkodnak az EU-ban, például azoknak a nőknek, akik származási tagállamuktól eltérő tagállamban élnek és egy harmadik uniós országban dolgoznak. Minimumszabályokra és közös fogalommeghatározásokra van szükség, közös fellépés szükséges a nők elleni erőszak leküzdése és annak biztosítása érdekében, hogy az uniós népesség több mint fele maradéktalanul élhessen a szabad mozgás jogával az EU-n belül.

A jogalkotási aktusnak elő kell mozdítania és támogatnia kell az erőszak megelőzése területén megvalósuló tagállami fellépéseket (azaz információgyűjtés és -csere, az érintett tisztviselők képzése, tapasztalatok és bevált módszerek megosztása, figyelemfelhívás, finanszírozás stb.).

Az EU-nak ezért a nemi alapú erőszak megelőzésének vezető nemzetközi szereplőjévé kell válnia, és sikeres példaként kell szolgálnia mindazok számára, akik világszerte a nők elleni erőszak és a nemi alapú megkülönböztetés felszámolásáért küzdenek (jogi, kulturális és politikai eszközökkel).

Az előadó úgy véli, hogy a rendelet a legalkalmasabb eszköz e cél eléréséhez, mivel közvetlenül alkalmazandó, nem igényel végrehajtási intézkedéseket, továbbá jogszabályként azonnal végrehajthatóvá válik valamennyi tagállamban.

A nők elleni erőszakkal kapcsolatos adatgyűjtés problémái

Jelenleg az EU szintjén nyilvánvaló hiány van a nők elleni erőszak témájában rendelkezésre álló, szisztematikusan gyűjtött adatokból. Először is nagyon nehéz mérni a nők elleni erőszak valódi mértékét, mivel a családon belüli erőszak és a szexuális zaklatás eseteinek többsége bejelentetlen marad. Másodszor, nem könnyű összehasonlítható elemzést végezni, mivel nincs egyeztetett közös módszertan a közigazgatási adatok megszerzéséhez.

A Parlament már számos állásfoglalásban szorgalmazta, hogy a tagállamok közöljenek adatokat a nőkkel szembeni erőszakról, és 2011. novemberben felkérte az Alapjogi Ügynökséget a nőkkel szembeni erőszakkal kapcsolatos összehasonlítható adatok gyűjtésére[1]. A Tanács a 2012. decemberi következtetéseiben felszólított az adatgyűjtés javítására és a nőkkel szembeni erőszak valamennyi formájára vonatkozó összehasonlítható, megbízható és rendszeresen frissített adatok terjesztésére is, nemzeti és uniós szinten egyaránt.

Ezért továbbra is szükség van egy olyan új uniós jogalkotási javaslatra, amely összefüggő rendszert alakít ki a nőkkel szembeni erőszakra vonatkozó statisztikák összegyűjtéséhez a tagállamokban. Ezenkívül egyes uniós tagállamokban a kormányzati rendszerek összetettsége hatással lehet arra, hogy a jogsértéseket miként határozzák meg a jogszabályokban, miként szervezik meg az adatgyűjtést vagy, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésre a védelem és a megelőzés terén. Az előadó kitart amellett, hogy közös módszertanra van szükség a nők elleni erőszakkal kapcsolatos adatok összegyűjtéséhez, és sürgeti a Bizottságot, hogy az európai statisztikákról szóló rendelethez nyújtson be egy felülvizsgált javaslatot, amelyben a nőkkel szembeni erőszakról szóló tagállami statisztikák összegyűjtésére szolgáló koherens rendszer is szerepelne, figyelembe véve az Alapjogi Ügynökség által végzett munkát, amelynek során uniós szintű felmérése keretében összehasonlítható adatokat gyűjtött.

Áthidaló klauzula

Az előadó az áthidaló klauzula aktiválását javasolja, azaz egyhangú határozat elfogadását arról, hogy a nemi alapú erőszak (beleértve a női nemi szervek megcsonkítását) is a 83. cikk (1) bekezdésében felsorolt bűncselekmények közé tartozzon.

A Lisszaboni Szerződés hatáskört biztosított az EU számára ahhoz, hogy harmonizációs céllal közös rendelkezéseket vezessen be a büntetőjog területén. Az EU-nak ezenkívül joga van a bűncselekmények definícióira és a büntetésekre vonatkozó minimumszabályok megállapításához olyan súlyos bűncselekmények esetében, amelyek a bűncselekmény jellege és hatásai miatt határokon átnyúló cselekménynek minősülnek. Ez a hatáskör azokban az esetekben is alkalmazandó, amikor kifejezetten konszenzust kell elérni a bűncselekmények elleni fellépés módjáról. A Szerződés szövege kiváltképpen az emberkereskedelmet, valamint a nők és gyerekek szexuális kizsákmányolását nevezi meg. A határokon átnyúló dimenzióval rendelkező büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés tekintetében az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak lehetősége van közös minimumszabályok meghatározására.

A női nemi szervek megcsonkítása

A női nemi szervek megcsonkítását nemzetközileg a lányok és nők emberi jogainak megsértéseként ismerik el. A csonkítás tükrözi a nemek között mélyen gyökerező egyenlőtlenséget, és a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés szélsőséges formájának minősül. Szinte mindig kiskorúakon hajtják végre, ezért sérti a gyermekek jogait. A nők elleni erőszaknak kétségtelenül ez az egyik legkegyetlenebb formája. A gyakorlat súlyos rövid és hosszú távú fizikai és pszichológiai következményekkel jár az áldozatok számára.

Az Európai Bizottság ebben az évben nyilvános konzultációt indított a női nemi szervek megcsonkításáról, és jelenleg 68 válasz elemzésén dolgozik. Ez, valamint a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének a női nemi szervek megcsonkításáról szóló jelentése további politikai kezdeményezésekhez fog majd alapul szolgálni, amelyek bel- és külügyekre egyaránt ki fognak terjedni. Az említett kezdeményezések elindítása a nőkkel szembeni erőszak elleni világnap (november 25.) környékére fog esni, de a pontos formájukról és tartalmukról még nem született döntés.

Az előadó sürgeti az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő egy uniós cselekvési tervet a női nemi szervek megcsonkításáról, amely több kérdéssel, például a megelőzéssel és a védelemmel is foglalkozik.

Közös uniós szakpolitikát kell elfogadni azokra a nőkre és lányokra vonatkozóan, akik a női nemi szervek megcsonkítása miatt kérnek menedékjogot, és ebben figyelembe kell venni a nemzetközileg elfogadott normákat, az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) pedig a női nemi szervek megcsonkítását is felvehetné a képzésekkel és információterjesztéssel kapcsolatos munkájának tematikájába. Az EU-nak ezenkívül a nem uniós államokkal folytatott politikai párbeszéd keretében is aktívan kell foglalkoznia a női nemi szervek megcsonkításának ügyével.

Az Isztambuli Egyezmény

Az előadó a nőkkel szembeni erőszakról szóló Isztambuli Egyezmény megerősítésére sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, és nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy indítsa el az arra irányuló eljárást, hogy a nőkkel szembeni erőszakról szóló Isztambuli Egyezményből származó hatások értékelését követően az EU csatlakozzon a szóban forgó egyezményhez.

Egyelőre az Isztambuli Egyezmény a leghatásosabb jogi eszköz a nők elleni erőszak terén, amely képes arra, hogy hatékonyan megelőzze a nők elleni erőszakot Európában és azon kívül, illetve eredményesen felvegye a küzdelmet az erőszak e formájával szemben. Határozott fellépésre van szükség annak érdekében, hogy az egyes államok és az Európai Unió aláírják, megerősítsék és – ami a legfontosabb – végrehajtsák az Európa Tanács nők elleni erőszakról és a családon belüli erőszakról szóló egyezményét. Az egyezmény az EP által már számos alkalommal kért, ún. „hat P” keretet írja elő (policy, prevention, protection, prosecution, provision, and partnership, azaz politika, megelőzés, védelem, vádemelés, gondoskodás és partnerség), és az erőszak elleni összehangolt fellépés érdekében felszólít az összes vonatkozó állami ügynökség és szolgálat részvételére.

A jogi következmények mellett az EU Isztambuli Egyezményhez való csatlakozása rendkívül fontos politikai üzenetet hordozna.

Az erőszakkal foglalkozó európai megfigyelőközpont

Az előadó a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete hatásköreinek kibővítését javasolja, hogy az fokozatosan egy erőszakkal foglalkozó európai megfigyelőközponttá fejlődhessen. Véleménye szerint helyénvalóbb lenne, ha e feladatot a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének hatáskörébe helyeznék. Az előadó úgy döntött, hogy e kérdés ne legyen az emberkereskedelem elleni küzdelem európai uniós koordinátora megbízatásának része, mivel akkor csak belügyi és határokon átnyúló kérdésnek tekintenék, nem pedig a nemek közötti egyenlőséggel és az emberi jogokkal kapcsolatos kérdésnek. Fontos, hogy a megbízatást a nemek közötti egyenlőség és az alapvető jogok összefüggésébe helyezzék.

A nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem európai éve

Az előadó javasolja, hogy Bizottság az elkövetkező három év során hirdesse meg a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem európai évét, hogy felhívja a polgárok figyelmét erre a problémára.

• [1]     Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége ezt követően 20 uniós tagállamban végzett felmérést a nemi alapú erőszak témájában. A felmérés eredményeit 2014-ben teszik közzé.

VÉLEMÉNY az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részéről (14.1.2014)

a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részére

a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a nők elleni erőszakról
(2013/2004(INL))

Előadó: Roberta Angelilli

(Kezdeményezés – az eljárási szabályzat 42. cikke)

JAVASLATOK

Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság felkéri a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy:

–   állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.      hangsúlyozza, hogy az EU-Szerződés 3. cikkének (2) bekezdése értelmében az Unió egy belső határok nélküli, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan térséget kínál polgárai számára, amelyen belül biztosított a személyek szabad mozgása, többek között a bűnmegelőzés és a bűnüldözés terén hozott megfelelő intézkedésekkel;

2.      hangsúlyozza, hogy az EUSZ 2. cikkével összhangban az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartásának, az egyenlőségnek, a jogállamiságnak, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásának az értékein alapul egy olyan társadalomban, amelyben érvényesül többek között a nők és a férfiak közötti egyenlőség és a népek jóléte (az EUSZ 3. cikkének (1) bekezdése);

3.      megjegyzi, hogy „a nők elleni erőszak” kifejezést a nőkkel szembeni azon erőszakos cselekmények leírására használják, amelyek elsődleges indoka az áldozat neme; a nőkkel szembeni számos erőszakos cselekmény közé tartozhat – nem kizárólagosan – a hozzátartozók közötti erőszak, az erőszakos közösülés, többek között a házasságon belüli erőszakos közösülés, a hozománygyilkosság, a női nemi szervek megcsonkítása, a savval leöntés, a kényszerházasság, a szexuális erőszak, a kényszerprostitúció és -pornográfia, a nőkkel való emberkereskedelem és a kényszer hatására elkövetett öngyilkosság; véleménye szerint a nők elleni erőszak az emberi jogok súlyos megsértését jelenti, amely semmilyen esetben sem igazolható a vallás, a kultúra vagy a hagyományok alapján;

4.      emlékeztet, hogy a Lisszaboni Szerződésben meghatározott jogi keret új lehetőségeket biztosít az uniós szintű büntetőügyi igazságszolgáltatási politika területén a fokozott együttműködés kialakításához, lehetővé téve az intézmények és a tagállamok számára, hogy biztos alapokon dolgozzanak együtt, és kialakítva a nők elleni erőszak valamennyi formájának és a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetésnek a felszámolását célzó közös uniós jogi kultúrát, amely tiszteletben tartja a nemzeti jogi rendszereket és hagyományokat, anélkül hogy helyettesítené azokat;

5.    sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményét (Isztambuli Egyezmény) csak három európai uniós tagállam ratifikálta. felszólítja egyrészt a tagállamokat, hogy haladéktalanul ratifikálják az egyezményt, másrészt a Bizottságot, hogy indítsa el az egyezményhez való uniós csatlakozási eljárást;

6.      emlékeztet, hogy a nőkkel szemben elkövetett erőszak elleni küzdelemnek három, egymástól elválaszthatatlan célja van: a megelőzés, az áldozatoknak biztosított védelem és segítségnyújtás, valamint a bűncselekmények elkövetőivel szembeni büntetőeljárás;

7.      ösztönzi a tagállamokat, hogy alkalmazzanak és hajtsanak végre a nők ellen irányuló erőszak valamennyi formáját büntetni rendelő nemzeti jogszabályokat, és felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre az EUMSZ 84. cikkén alapuló jogszabályt a bűnmegelőzés területén tett tagállami fellépések támogatására; hangsúlyozza, hogy a Stockholmi Programot végrehajtó 2010. évi cselekvési tervben foglaltaknak megfelelően a nők ellen irányuló erőszak valamennyi formájának leküzdése és felszámolása globális és multidiszciplináris európai stratégiát igényel (szociális, politikai és jogi természetű intézkedések), amely a nők személyiségi jogainak, egyenlőségének (az EUSZ 2. cikke) és jólétének (az EUSZ 3. cikkének (1) bekezdése) konkrét és hatékony védelmére irányul a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben; a stratégiának különösen figyelembe kell vennie a sérülékeny csoportokat, például az időseket, a fogyatékossággal élőket, a bevándorlókat és az LMBT közösséghez tartozókat; valamint az erőszakos cselekményeknél tanúként jelen lévő gyermekek támogatása és áldozatként való kezelése érdekében is intézkedéseket kell tartalmaznia;

8.      emlékeztet, hogy mivel Európa sokszínűsége a gazdagsága forrása, a kulturális háttér semmiféle erőszakos cselekedetet nem indokolhat; különösen aggodalmát fejezi ki a – többek között az etnikai kisebbségekhez tartozó, fogyatékkal élő, leszbikus, biszexuális, transznemű vagy interszexuális, vallási kisebbséghez tartozó, fiatal vagy idős koruk miatt kiszolgáltatott helyzetben lévő – nőkkel szemben kisebbségi hovatartozásuk miatt alkalmazott hátrányos megkülönböztetés vagy az ellenük elkövetett erőszak kapcsán; kéri a Bizottságot, az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és a tagállamokat, hogy az e területen kifejtett fellépéseik során vegyék figyelembe a többszörös megkülönböztetés jelenségét is;

9.    emlékeztet, hogy a nők elleni erőszak nem korlátozódik Európa határaira; egyértelműen elítéli a nők ellen elkövetett szexuális erőszak háborús fegyverként történő folyamatos alkalmazását, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy együttműködési és fejlesztési programjaikban foglalkozzanak a nők ellen elkövetett erőszak kérdésével; hangsúlyozza, hogy többet kell tenni a nemzetközi jog betartása, a konfliktusok során erőszaknak kitett nők és lányok megfelelő egészségügyi ellátáshoz és pszichológiai támogatáshoz való hozzáférése, valamint az áldozatok védelmének biztosítása érdekében;

10.    úgy véli, hogy a reproduktív egészséggel kapcsolatos politikát kell e vita középpontjába állítani;

11.    kéri a Tanácsot, hogy a nők elleni erőszakot azonosítsa a bűncselekmények egyik különösen súlyos fajtájaként, amelyek esetében az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdése szerint különösen szükséges, hogy az ellenük folytatott küzdelem közös alapokon nyugodjék, és hogy szabályozási minimumokat állapítsanak meg a bűncselekményi tényállások és a büntetési tételek meghatározására vonatkozóan, azzal a feltétellel, hogy hogy az uniós büntető anyagi jogi rendelkezésekre irányuló javaslatoknak teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk a szubszidiaritás és arányosság elvét; sürgeti a tagállamokat a nőkkel szembeni erőszakos cselekményeket elkövetők büntetőeljárás alá vonására;

12.    arra sürgeti a tagállamokat, hogy állapítsanak meg a nemi alapú erőszaknak kitett gyermekek támogatására irányuló saját intézkedéseket, figyelembe véve, hogy az erőszak ezen formája – amelynek a gyermekek akaratukon kívül tanúivá válhatnak – jelentős és hosszan tartó viselkedésbeli, érzelmi és fizikai hatásokkal járhat, amennyiben nem kezelik azokat;

13.    hangsúlyozza, hogy a nemi alapú megkülönböztetéssel a többszörös megkülönböztetéssel összefüggésben kell foglalkozni annak érdekében, hogy biztosítsák a nőkkel szembeni gyűlöletbeszéd és gyűlölet-bűncselekmények kivizsgálását, feminicídiumként ismerjék el a nők nemük miatti meggyilkolását, a bármilyen indokon, többek között a nemen alapuló gyűlöletkeltést tiltó jogszabályokat fogadjanak el, valamint biztosítsák a nők elleni gyűlölet-bűncselekmények áldozatainak jogait;

14.    felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy azoknak az áldozatoknak, akiknek a tartózkodási engedélye a nemzeti jog értelmében a házastárs vagy a partner tartózkodási engedélyétől függ, adjanak önálló tartózkodási engedélyt;

15.    sürgeti a tagállamokat, hogy ültessék át a 2012/29/EU, 2011/99/EU, 2011/92/EU és 2011/36/EU irányelveket, valamint felszólítja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon az alkalmazásukat.

16.    felszólítja a tagállamokat, hogy azonnal és megfelelően tájékoztassák az áldozatokat a védelem és a segítségnyújtás lehetőségeiről, valamint a meglévő jogi eszközökről, többek között a gyermekek védelmére irányuló rendelkezésekről és meglévő iránymutatásokról, hogy a nők megtörhessék a csöndet, a magányt, valamint a bűntudat és a félelem ördögi körét; véleménye szerint a rendőrségi, igazságügyi és más hatóságok, valamint a nemi alapú erőszak területén működő civil társadalmi szervezetek közötti fokozott együttműködés fontos a nők arra való ösztönzése érdekében, hogy jelentsék be az erőszakot és tanúskodjanak annak kapcsán;

17.    úgy véli, hogy a nők elleni erőszak hatékony leküzdése érdekében a nőkkel és a gyermekekkel kapcsolatos társadalmi hozzáállás megváltoztatására van szükség, mivel a nőket túl gyakran alárendelt szerepekben ábrázolják, az ellenük irányuló erőszakot pedig túl gyakran elnézik, vagy lebecsülik annak súlyát; hangsúlyozza e tekintetben, hogy az oktatási rendszer elsődleges szerepet játszhat a nők és a férfiak társadalmi és kulturális magatartásának megváltoztatásában, és ezáltal az előítéletek, szokások, hagyományok, valamint a hátrányos megkülönböztetésen vagy a női és férfi szerepekkel kapcsolatos sztereotípiákon alapuló bármely más gyakorlatok felszámolásában;

18.    felhívja a tagállamokat olyan nyilvános tájékoztató és ismeretterjesztő intézkedések végrehajtására, amelyek hangsúlyozzák a férfiak és fiúk felelősségét és központi szerepét a nők elleni erőszak felszámolásában; e tekintetben alapvető fontosságúnak tartja a – különösen a férfiaknak és fiúknak szóló – ismeretterjesztő politikák és kampányok előmozdítását és támogatását;

19.    felhívja a tagállamokat, hogy – a Bizottság támogatásával – segítse elő a nemzeti stratégiákkal, a végrehajtásukhoz biztosított forrásokkal, a partnerségekkel, az egyedi projektekkel, az áldozatoknak és a szakosodott személyzetnek szóló tájékoztató kampánnyal, valamint az elért eredményekkel kapcsolatos bevált gyakorlatok cseréjét;

20.      hangsúlyozza, hogy a nők ellen elkövetett erőszak valós mértékének és következményeinek megismeréséhez, valamint hatékony intézkedések, stratégiák és fellépések kidolgozásához alapvetően fontos a lebontott, kvalitatív és kvantitatív, összevethető és rendszeresen frissített adatok gyűjtése;

21.      üdvözli a „Jogok, egyenlőség és polgárság 2014–2020” programot, amelynek célkitűzései között szerepel a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítása, a gyermekek, a nők és más veszélyeztetett csoportok elleni erőszak valamennyi formája elleni küzdelem, valamint az ilyen erőszak áldozatainak védelme;

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	9.1.2014
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	47 2 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Jan Philipp Albrecht, Roberta Angelilli, Edit Bauer, Emine Bozkurt, Salvatore Caronna, Philip Claeys, Carlos Coelho, Ioan Enciu, Frank Engel, Cornelia Ernst, Tanja Fajon, Kinga Gál, Kinga Göncz, Nathalie Griesbeck, Sylvie Guillaume, Salvatore Iacolino, Sophia in ‘t Veld, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Timothy Kirkhope, Baroness Sarah Ludford, Svetoslav Hristov Malinov, Véronique Mathieu Houillon, Anthea McIntyre, Claude Moraes, Antigoni Papadopoulou, Judith Sargentini, Birgit Sippel, Csaba Sógor, Renate Sommer, Wim van de Camp, Axel Voss, Renate Weber, Cecilia Wikström, Tatjana Ždanoka, Auke Zijlstra
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Alexander Alvaro, Lorenzo Fontana, Mariya Gabriel, Stanimir Ilchev, Ulrike Lunacek, Hubert Pirker, Zuzana Roithová, Joanna Senyszyn, Marie-Christine Vergiat
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Leonardo Domenici, Christian Engström, Enrique Guerrero Salom, Nadja Hirsch, Olle Ludvigsson

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	23.1.2014
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	18 1 7
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Edit Bauer, Marije Cornelissen, Edite Estrela, Iratxe García Pérez, Zita Gurmai, Mikael Gustafsson, Mary Honeyball, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Constance Le Grip, Astrid Lulling, Elisabeth Morin-Chartier, Krisztina Morvai, Angelika Niebler, Siiri Oviir, Antonyia Parvanova, Joanna Senyszyn, Joanna Katarzyna Skrzydlewska, Marina Yannakoudakis, Inês Cristina Zuber
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Izaskun Bilbao Barandica, Anne Delvaux, Iñaki Irazabalbeitia Fernández, Nicole Kiil-Nielsen, Christa Klaß, Angelika Werthmann
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Elisabetta Gardini, Anna Hedh