JELENTÉS a tulajdonjogoknak, a tulajdoni rendnek és a jólét megteremtésének a szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés előmozdítása szempontjából betöltött szerepéről a fejlődő országokban
21.2.2014 - (2013/2026(INI))
Fejlesztési Bizottság
Előadó: Nirj Deva
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
a tulajdonjogok, a tulajdoni rend és a jólét megteremtése szerepéről a szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés előmozdítása szempontjából a fejlődő országokban
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának a tulajdonhoz való jogról szóló 17. cikkére,
– tekintettel a millenniumi fejlesztési célokat kijelölő 2000. szeptember 8-i Millenniumi Nyilatkozatra, különösen az 1., a 3. és a 7. célra,
– tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság által elfogadott, „Az Európai Unió fejlesztési politikájáról: Az európai konszenzus” című 2005. december 20-án aláírt együttes nyilatkozatra, különösen annak 11. és 92. bekezdésére;
– tekintettel „Az Európai Unió iránymutatásai a reformfolyamatok és a termőföldre irányuló politikák tervezésének támogatására a fejlődő országokban” című, 2004. október 19-i bizottsági közleményre (COM(2004)0686), tekintettel „Az Európai Unió termőföld-politikai iránymutatásai:
– tekintettel „A fejlődő országok élelmezésbiztonsági kihívásainak kezeléséhez nyújtott segítség uniós szakpolitikai kerete”című, 2010. március 31-i bizottsági közleményre (COM(2010)0127), tekintettel a Bizottságnak „Az EU fejlesztéspolitikája az inkluzív növekedés és a fenntartható fejlődés támogatására:
– tekintettel a Bizottság „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című, 2011. október 13-i közleményére (COM(2011)0637),
– tekintettel a Bizottság „Méltó életet mindenkinek: A szegénység felszámolása és a világ fenntartható jövőjének biztosítása” című, 2013. február 27-i közleményére (COM(2013)0092),
– iránymutatások a termőföld-politika tervezésének és a termőföld-politikai reformfolyamatoknak a támogatásához a fejlődő országokban” című, a Bizottság által 2004. novemberében elfogadott dokumentumra,
– tekintettel az ENSZ Emberi Települések Programjának (UN-HABITAT) „Biztos földtulajdonjogot mindenkinek” című 2008. évi tanulmányára, és a UN-HABITAT „Hogyan alakítsunk ki szegényeket támogató földpolitikát: folyamat, iránymutatás és tanulságok” című iránymutatására,
– tekintettel az élelmiszerhez való joggal foglalkozó ENSZ-különelőadó, Olivier de Schutter által készített, „Nagyarányú földszerzések és földbérletek: az emberi jogi kihívás kezelésére szolgáló alapvető elvek és intézkedések” című, 2009. június 11-i jelentésre,
– tekintettel a kenyai Nairobiban 2009-ben elfogadott, „Az urbanizáció kihívásai és a szegénység csökkentése az afrikai, karibi és csendes-óceáni államokban” című nyilatkozatra,
– tekintettel a Rómában 2010-ben megrendezett élelmezésbiztonsági világ-csúcstalálkozón kiadott nyilatkozatra,
– tekintettel a marokkói Rabatban 2012. november 26–28-án megrendezett nemzetközi konferencián elfogadott, „Kilépés a nyomornegyedekből: globális kihívás 2020-ig” című nyilatkozatra,
– tekintettel a ruandai Kigaliban 2013. szeptember 3–6-án megrendezett második háromoldalú AKCS–EB–UN-HABITAT konferencián elfogadott, a szegénység felszámolására irányuló fenntartható urbanizációról szóló nyilatkozatra,
– tekintettel az őshonos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatra (UNDRIP), valamint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet őslakos és törzsi népekről szóló, 1989. évi 169. sz. egyezményére,
– tekintettel a jogokat, a megélhetést és az erőforrásokat tiszteletben tartó, felelősségteljes mezőgazdasági beruházásra vonatkozó elvekre (PRAI), az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének a nemzeti élelmezésbiztonság keretében a földművelés, a halászat és az erdőgazdálkodás felelősségteljes irányítására vonatkozó önkéntes iránymutatásaira, valamint az Afrikai Uniónak az Afrikában követett földpolitikára vonatkozó keretrendszerére és iránymutatásaira (ALPFG),
– tekintettel a 2015 utáni fejlesztési menetrenddel foglalkozó magas szintű munkacsoport arra irányuló ajánlásaira, hogy a menetrendbe vegyenek fel a nők és férfiak földbirtoklásának szabályozására vonatkozó célt, és ismerjék el, hogy a nőknek és lányoknak többek között egyenlő jogokkal kell rendelkezniük a föld és más vagyontárgyak tulajdonlása terén;
– tekintettel a fejlődő országok élelmezésbiztonsági kihívásainak kezeléséhez nyújtott segítség uniós szakpolitikai keretéről szóló, 2011. szeptember 27-i állásfoglalására[1],
– tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,
– tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0118/2014),
A. mivel a tulajdonjogok azon jogokként határozhatók meg, amelyek formális jogalkotás vagy szokásjog révén szabályozzák az egyének, közösségek, állami és magánszereplők tárgyi eszközökhöz és immateriális javakhoz jutásának feltételeit; mivel a UN-HABITAT szerint a földbirtoklási jogok eredete lehet formális (örök szabad tulajdonban lévő földbirtok, haszonbérletbe vett földbirtok, állami és magán bérlemény), szokásjogon alapuló vagy vallási; mivel az uniós termőföld-politikai iránymutatások kimondják, hogy a földtulajdonjog nem mindig korlátozódik a szigorú értelemben vett magántulajdonra, hanem igen sokféle egyensúlyt jelenthet különböző szinteken az egyéni jogok és kötelezettségek, valamint a kollektív szabályozások között;
B. mivel világszerte 1,2 milliárd ember él olyan ingatlanon vagy ingatlanban, amelynek birtoklására nincs hivatalos joga, és állandó otthon, vagy földhöz való hozzáférés nélkül él; mivel a szubszaharai Afrika vidéki lakosságának több mint 90%-a (akik közül 370 millió ember minősül szegénynek) jogilag bizonytalan, szokásjogon alapuló és informális földbirtoklási rendszereken keresztül jut hozzá a földhöz és a természeti erőforrásokhoz;
C. míg a törvényen kívüli és be nem jegyzett teljes vagyon becsült összértéke meghaladja a 9,3 billió dollárt, amely 93-szorosa a fejlődő országoknak az elmúlt 30 év során nyújtott külföldi segélyek teljes összegének;
D. mivel annak ellenére, hogy a 7. millenniumi fejlesztési célt (11. részcél) (a nyomornegyedekben élők közül mintegy 100 millió fő életének javítása 2020-ig) sikerült elérni, a 2012-ben 863 millió fősre becsült ilyen lakosság száma abszolút értékben továbbra is növekszik; mivel a UN-HABITAT becslése szerint nem kevesebb, mint egymilliárd ember él nyomornegyedekben, és becslések szerint 2050-re hárommilliárdan fognak nyomornegyedekben élni; mivel a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló nemzetközi egyezségokmány egyetemes jogként ismeri el a lakhatáshoz való jogot és az életkörülmények folyamatos javításához való jogot;
E. mivel a vidéki térségekben mintegy 200 millió ember (a világ szegényeinek csaknem 20 százaléka) nem jut hozzá a megélhetésükhöz elegendő földhöz; mivel a vidéki földterületekre többszörös nyomás nehezedik a népességnövekedés, a földhasználat átalakulása, a kereskedelmi beruházások, az aszályok, a talajerózió és a tápanyagok elfogyása miatti környezetromlás, valamint a természeti katasztrófák és a konfliktusok miatt; és mivel a társadalmi stabilitás előmozdításához biztosítani kell a földtulajdonjogokat, csökkentve a bizonytalanságot és a földért folyó konfliktusokat;
F. mivel a magánbefektetők és a kormányzatok egyre nagyobb érdeklődést tanúsítanak nagy szántóföldi területek megszerzése vagy hosszú távú bérlése iránt, főként Afrika és Latin-Amerika fejlődő országaiban;
G. mivel a kötelező célértékek meghatározásával és a bioüzemanyagok támogatásával az EU legalábbis közvetve hozzájárul a nagyarányú földszerzésekhez a fejlődő országokban, tekintve hogy az ösztönzi a szántóföldekkel, különösen a legtermékenyebb és a kikötők vagy utak közelében elhelyezkedő szántóföldekkel kapcsolatos spekulációt; mivel ebből adódóan tovább nőttek a mezőgazdasági kistermelők földbirtoklásának biztonságát fenyegető veszélyek, ami negatív következményekkel járhat a helyi közösségek élelmezésbiztonságára nézve;
H. mivel a politikai hatóságok önkényes földterület-kijelölései korrupciót, bizonytalanságot, szegénységet és erőszakot szülnek;
I. mivel a földpolitikai kérdések szoros összefüggésben állnak a 21. század fő kihívásaival – az élelmezésbiztonsággal, az energiaszűkösséggel, a városok és a népesség növekedésével, a környezetkárosodással, az éghajlatváltozással, a természeti katasztrófákkal vagy akár a konfliktusrendezéssel –, ami hangsúlyosabbá teszi az átfogó földreform prioritássá tételének szükségességét;
J. mivel a becslések szerint a világon 1,4 milliárd hektárra szokásjogi normák vonatkoznak; mivel Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában a meglévő földbirtoklási struktúrák jelentősen eltérnek egymástól, és a kialakult helyi szokásjogi rendszerek – legyenek azok szabad tulajdonban lévő vagy közösségi földterületek – nem hagyhatók figyelmen kívül a tulajdonjogok hivatalossá tételekor;
K. mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 25. cikke értelmében mindenkinek joga van ahhoz, hogy a megélhetéséhez szükséges mennyiségű élelmiszerrel, illetve annak előállításához vagy megszerzéséhez szükséges eszközzel rendelkezzen;
L. mivel a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezmény (CEDAW) megállapítja, hogy a tulajdonjog és a tulajdonszerzés tekintetében a nők és házastársak egyenlő jogokkal rendelkeznek; mivel azonban a földbirtoklási és a tulajdonjogi rendszerek formálisan vagy a gyakorlatban megkülönböztetést alkalmaznak a nőkkel szemben;
M. mivel sok fejlődő országban a nők tulajdonjogai, a nők biztos hozzáférése a földhöz, valamint a megtakarításokhoz és a hitelhez társadalmilag nem elismert; mivel az ilyen megkülönböztető jellegű kiinduló helyzetben a nőknek rendkívül nehéz jogi úton érvényesíteniük a tulajdonhoz, különösen pedig az örökléshez való jogukat;
N. mivel a fejlett országoknak olyan kereskedelmi vagy stratégiai célokból történő nagyarányú földtulajdonszerzése, mint a mezőgazdasági termelés növelése, az élelmezés biztonsága vagy az energia- és bioüzemanyag-előállítás, a fejlődő országokban növekvő mértékben sérti különösen a nők földtulajdonhoz való jogát; mivel a nőknek gyakran nincs lehetőségük arra, hogy jogsegéllyel éljenek és jogi képviselettel rendelkezzenek, hogy sikeresen tudjanak fellépni a tulajdonjogok megsértése ellen a fejlődő országokban;
O. mivel a biztos földtulajdonjogok nők számára történő garantálása fontos a szegénység csökkentése szempontjából, figyelembe véve a nők élelmiszer-termelőként betöltött szerepét a vidéki és városközeli térségekben, valamint a családtagok élelmezésében vállalt felelősségüket; mivel a nők, akik Afrika gazdálkodóinak 70%-át teszik ki, hivatalosan a föld mindössze 2%-át birtokolják; mivel a nemrégiben Indiában, Kenyában, Hondurasban, Ghánában, Nicaraguában és Nepálban végrehajtott programok megállapították, hogy a nők által vezetett háztartásokban a férfiak által vezetett háztartásokhoz képest jobb az élelmezésbiztonság és az egészségügyi ellátás, és nagyobb az oktatásra fektetett hangsúly;
P. mivel az éhezők több mint 60%-a a nők és a gyermekek köréből kerül ki, és mivel az élelmiszerek 60–80%-át nők állítják elő[2];
Q. mivel a becslések szerint világszerte 370 millió őshonos embert fűz erős spirituális, kulturális, társadalmi és gazdasági kapcsolat a hagyományos földterületéhez, amelyeken rendszerint közösségi alapú gazdálkodás folyik;
R. mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 17. cikke elismeri, hogy minden személynek – mind egyénileg, mind pedig másokkal együttesen – joga van a tulajdonhoz, és senkit sem lehet tulajdonától önkényesen megfosztani;
S. mivel az őshonos népek földhöz jutása az ILO 169. sz. egyezménye és az őshonos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozat alapján a védelem különleges formáiban részesül;
T. mivel az őshonos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozat 10. cikke garantálja az őshonos népeknek azt a jogot, hogy nem kényszeríthetők földjük vagy területük elhagyására, valamint hogy szabad, előzetes és tájékozott beleegyezésük nélkül nem telepíthetők át, az áttelepítés után pedig igazságos és tisztességes kártérítésben kell részesülniük, lehetőség szerint a visszatérés lehetősége mellett;
A földdel kapcsolatos jogok, köztük a földtulajdonjog, valamint a jólét megteremtése
1. úgy véli, hogy a bejegyzett tulajdonjogok és a földdel kapcsolatos jogbiztonság a gazdasági növekedés hajtóerői, növelik a termelékenységet és a beruházások mennyiségét a tőkéhez jutás révén, fedezetként használva a földet, miközben a társadalmi kohézió és a béke előmozdítására is alkalmasak;
2. hangsúlyozza, hogy a földtulajdonjogok biztosítása, a földhöz jutás terén pedig a nagyobb fokú egyenlőség megteremtése biztos alapot nyújt a megélhetéshez, a gazdasági lehetőségekhez, a vidéki területeken pedig a háztartások élelmiszer-termeléséhez;
3. hangsúlyozza, hogy az egyes telekkönyvezési rendszerek mellett különböző alternatív földbirtoklási lehetőségeket is el kell ismerni, ideértve azt is, hogy a szokásjogon alapuló földbirtokrendszerekre támaszkodnak ahhoz, hogy jogilag biztosítsák a háztelkekkel, mezőgazdasági területekkel és természeti erőforrásokkal kapcsolatos jogokat, ahogyan azt a UN-HABITAT is szorgalmazza;
4. hangsúlyozza, hogy a földtulajdonjog biztonsága a kistermelők számára – akik a fejlődő országok potenciális földbirtokosainak 95%-át teszik ki – ösztönzi a helyi gazdaság fejlődését, növeli az élelmezésbiztonságot, csökkenti az elvándorlást és lassítja a városi nyomornegyedek kialakulását; rámutat, hogy például Etiópiában, ahol tulajdonjogokat vezettek be, három év alatt akár 40%-kal növekedett az egy holdra eső termelékenység, egyedül ennek a változtatásnak köszönhetően[3];
5. aggodalommal jegyzi meg, hogy a kulturális hagyományok miatt a nők a földtulajdon biztonsága tekintetében gyakran függő helyzetbe kerülnek a férfi rokonoktól, és jogvédelem nélkül maradnak; hangsúlyozza, hogy az államok nemzetközi kötelezettsége a minimális gazdasági, szociális és kulturális jogok biztosítása, ami magában foglalja a kormányok kötelezettségét annak biztosítására, hogy a földgazdálkodás nem megkülönböztető jellegű, különösen a nőkre és a szegényekre nézve, és nem sért egyéb emberi jogokat;
6. kiemeli, hogy amennyiben az emberek számára lehetővé teszik, hogy saját erőforrásaik felől hozzanak döntéseket, úgy ez – kiegészítve az öröklésre vonatkozó jogi szabályozással – erős ösztönzést ad a kisbefektetőknek, hogy fenntartható beruházásokat hajtsanak végre földjeiken, teraszos földművelést és öntözőrendszereket alakítva ki, amelyek enyhítik az éghajlatváltozás következményeit; ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy egyes tanulmányok például rámutattak arra, hogy a biztos tulajdonjogokkal és átruházható földdel rendelkező háztartás a becslések szerint 59,8%-kal nagyobb valószínűséggel ruház be a teraszos gazdálkodásba, mint az, amelyik a következő 5 évben a faluban a tulajdonjog újraelosztására számít;
7. megjegyzi, hogy a föld tulajdonjogát igazoló okiratokkal egy személy ésszerű kamatok mellett vehet fel kölcsönt, amely egy vállalkozás létrehozására vagy fejlesztésére használható fel; hangsúlyozza, hogy a tulajdonjogok védelme előmozdíthatja a versengő üzleti környezetet, amelyben erősödhet a vállalkozói és innovatív szellem;
8. elismeri, hogy a kihívás abban áll, hogy felülemelkedjenek a jogszerűség, a legitimitás és a gyakorlatok közötti megosztottságon olyan földbirtoklási mechanizmusok kiépítésével, amelyek közös normákon alapulnak, kezdve a létező jogok elismerésével, miközben biztosítják, hogy a fejlődő országokban a nők, férfiak és a kiszolgáltatott közösségek biztos tulajdonjogokkal rendelkezzenek a földek és a vagyontárgyak felett, és teljes körű védelmet élvezzenek azon egyéni érdekekkel szemben, amelyek a tulajdon kisajátításához vezethetnek;
9. mélyen elítéli a nagyarányú földszerzések (land grabbing) gyakorlatát, amely törvénytelenül megfosztja a földtől a szegény vidéki népességet és a hagyományos nomád népességet, megfelelő kompenzáció nélkül; hangsúlyozza, hogy 2000 és 2013 között világszerte legalább 32 millió hektár földről döntöttek hasonló, legalább 886, nagyméretű földterületre vonatkozó transznacionális megállapodás keretében[4]; kiemeli, hogy az adatok valószínűleg jelentősen alábecsülik a nagyméretű földterületekre vonatkozó megállapodások pontos számát;
10. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fejlesztéstámogatási politikáik keretében foglalkozzanak a fejlett országok befektetőinek a fejlődő országokban, különösen az afrikai kontinensen történő nagyarányú földterületszerzésével kapcsolatos kérdéssel – amely kihat a helyi mezőgazdasági termelőkre és amelynek borzasztó hatásai vannak a nőkre és a gyerekekre nézve –, hogy meg lehessen védeni a nőket és a gyermekeket az elszegényedéstől és az éhezéstől, valamint a falvaikból és földjeikről való elűzéstől;
11. hangsúlyozza, hogy a nagyarányú földszerzés elleni küzdelem egyik módja a növényi eredetű bioüzemanyagok állami ösztönzőinek és támogatásainak megszüntetése;
12. emlékeztet arra, hogy ha a földtulajdonjogokat nem biztosítják, a kormányzás pedig gyenge, az nagy kockázatokkal jár a helyi közösségekre nézve az élelmezésbiztonság hiánya, a lakóhelyelhagyás veszélye, valamint a mezőgazdasági termelők és az állattenyésztők elűzése tekintetében; ennek megfelelően sürgeti az uniós tagállamokat, hogy támogassák a fejlődő országoknak a kormányzási rendszerük erősítésére irányuló nemzeti képességét;
13. kiemeli, hogy mind a polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmány, mind pedig a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló nemzetközi egyezségokmány elismeri az önrendelkezési jogot, amelyet úgy határoz meg, mint minden ember ahhoz való jogát, hogy szabadon rendelkezzen a természeti vagyona és erőforrásai felett, és mindkét okmány előírja, hogy senki sem fosztható meg saját megélhetési forrásaitól; ennek megfelelően hangsúlyozza, hogy a nagyarányú földbérletekre és földvásárlásokra irányuló tárgyalásoknak megfelelően tükrözniük kell az átláthatóságot, a földbérletben vagy földvásárlásban érintett helyi közösségek megfelelő és tájékozott részvételét, valamint a bevételek felhasználását illetően elszámoltathatóságot, aminek a helyi lakosság javát kell szolgálnia;
14. kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ENSZ keretében vizsgálják meg e területszerzéseknek a mezőgazdasági földterületek elsivatagosodására, a nők – különösen az egyedülálló és a női családfők – tartózkodási és tulajdonjogának elvesztésére, az élelmezésbiztonságra, valamint a saját, a gyermekeik és az eltartottjaik létfenntartására gyakorolt hatását;
15. hangsúlyozza, hogy a nagyarányú földvásárlásokra vagy földbérletre vonatkozó befektetési megállapodásoknak kellőképpen figyelembe kell venniük a jelenlegi földhasználók jogait, valamint a mezőgazdasági üzemekben foglalkoztatott munkavállalók jogait; úgy véli, hogy egyértelműen meg kell határozni a befektetők kötelezettségeit, amelyeknek végrehajthatónak kell lenniük, például azáltal, hogy szankcionálási mechanizmusokat vezetnek be az emberi jogok tiszteletben tartásának elmulasztása esetén; úgy véli, hogy a földterületekre vonatkozó összes megállapodásnak jogi kötelezettséget is tartalmaznia kell arra vonatkozóan, hogy a terményeket egy bizonyos minimális százalékos arányban a helyi piacon értékesítik;
Ütemterv a földdel kapcsolatos jogok, köztük a tulajdonjogok biztosításához és a fenntartható földpolitika kialakításához a fejlődő államokban
16. kiemeli, hogy a földreform végrehajtása során rugalmasságra van szükség, tekintetbe kell venni a helyi, társadalmi és kulturális feltételeket, például a törzsi tulajdon hagyományos formáját, és a legkiszolgáltatottabbak jogait kell erősíteni;
17. kiemeli, hogy a fejlődő országokban a szokásjogon alapuló földtulajdon-rendszerek és a rájuk kényszerített koloniális modellek egymás melletti létezése a fejlődő országok széles körében elterjedt jelenség, a bizonytalan földtulajdonjogok egyik fő oka; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy el kell ismerni a szokásjogon alapuló földbirtokrendszerek legitimitását, amelyek törvényben előírt jogokat garantálnak az egyéneknek és a közösségeknek, és megakadályozzák a földtulajdonjogoktól való megfosztást vagy az azokkal való visszaélést, ami különösen az afrikai közösségekben és Latin-Amerika nagy őshonos népessége körében elterjedt;
18. hangsúlyozza, hogy a birtokviszonyok biztonsága jogszabályi feltételeinek a városi házfoglalók vonatkozásában történő megteremtése jelentős hatást gyakorol a lakóingatlan-beruházásokra, ugyanis a tanulmányok azt mutatják, hogy ilyenkor a lakásfelújítások aránya több mint 66%-kal nő;
19. hangsúlyozza, hogy a földtulajdonjogra vonatkozó reformot a földre vonatkozó adatok pontos összegyűjtésével kell kezdeni, valamint a rendszerezett telekkönyvezéssel, kataszteri térképek elkészítésével, alacsony költségű technológiákat, például mobil technológiákat, GPS-t, GPRS-t és GIS nyomon követési eszközöket alkalmazva; teljes nyitottságot szorgalmaz, valamint ösztönzi a földrajzi információs rendszerek fejlesztését és régión belüli megosztását, ideértve a műholdas és légi felvételeket is, figyelembe véve a részvétel feltérképezésére szolgáló technológiákat; üdvözli a Ruanda által a földügyek területén elért haladást, ami lehetővé tette, hogy az egész ország kataszteri felmérését figyelemre méltó idő alatt elvégezzék;
20. óva int attól, hogy a földtulajdon biztosítása érdekében egy általános megközelítést alkalmazzanak; hangsúlyozza, hogy a hivatalos földhivatali szolgáltatások akkor a leghatékonyabbak, ha azokat helyi szinten nyújtják; úgy véli, hogy ezért a megbízható földtulajdonjogok hatékony biztosítása a központi állami földhivatalok reformjától függ, amelynek célja, hogy a helyi és szokásjogon alapuló intézményekre ruházzák át a felelősségi köröket; úgy véli, hogy a földtulajdon bejegyzése javítható a földnyilvántartások és a kataszteri rendszerek számítógépes feldolgozásával;
21. emlékeztet arra, hogy a vidéki közösségek számára a mezőgazdaság továbbra is a megélhetés és az élelmezésbiztonság alapvető forrása; ugyanakkor megjegyzi, hogy a vidéki földterületekre többszörös nyomás nehezedik a népességnövekedés, a földhasználat átalakulása, a kereskedelmi beruházások, az aszályok, a talajerózió és a tápanyagok elfogyása miatti környezetromlás, valamint a természeti katasztrófák és a konfliktusok miatt; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy a vidéki közösségek számára a földtulajdonjogok biztosítása elengedhetetlen a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez; úgy véli, hogy számos szakpolitikai eszköz segíthet e kihívások kezelésében, és azokat hozzá kell igazítani a helyi körülményekhez;
22. úgy véli, hogy a kormányzati tisztviselőknek először a már létező földgazdálkodási és földbirtokrendszereket kell azonosítaniuk, másodsorban pedig ezen rendszerekre kell építeniük a szegény és kiszolgáltatott csoportok érdekében;
23. bízik abban, hogy a földhivatalok decentralizációja megerősíti a helyi közösségek és egyének jogait, és felhívja a figyelmet a korrupt gyakorlatok megszüntetésének szükségességére, amelyeket a külföldi befektetőkkel megállapodásokat kötő helyi hatalmasságok folytatnak, illetve arra, hogy érvényteleníteni kell a nyilvántartásba nem vett földekre általuk benyújtott igényeket;
24. hangsúlyozza, hogy a földhasználat megváltoztatása csak az érintett helyi közösségek szabad, előzetes és tájékozott beleegyezése alapján történhet meg; emlékeztet arra, hogy az őshonos népek a nemzetközi jog alapján a védelem sajátos formáiban részesülnek a földhöz való jogaik tekintetében; az őshonos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozattal összhangban ragaszkodik ahhoz, hogy az államok biztosítsanak hatékony mechanizmusokat minden olyan intézkedéssel szembeni védelemre és jogorvoslatra, amelynek célja vagy folyománya az őshonos népek földjeiktől, területeiktől vagy erőforrásaiktól való megfosztása;
25. rámutat, hogy Afrikában csak a földek korlátozott hányadáról (10%) készült nyilvántartás, amelyet elavult, nagy hibaszázalékú rendszerek révén rögzítenek; hangsúlyozza a tényt, hogy a Világbank becslései szerint[5] az a 27 gazdaság, amely modernizálta nyilvántartását az elmúlt hét év során, felére csökkentette a tulajdon átírására fordított átlagos időt, ezáltal növelve az átláthatóságot, csökkentve a korrupciót és egyszerűsítve a díjak beszedését; hangsúlyozza, hogy a fejlesztéspolitikának kiemelten kell kezelnie a földnyilvántartások létrehozását és javítását a fejlődő országokban;
26. emlékeztet arra, hogy a birtokviszonyok biztonsága különböző formákban védelmezhető, amennyiben a földhasználók és földtulajdonosok jogai egyértelműek; emlékeztet rá, hogy a hivatalos tulajdonjogon túl a biztonság egyértelmű, hosszú távú bérleti szerződésekkel, vagy a szokásjogon alapuló tulajdonjog és az informális települések hivatalos elismerésével is elérhető, hozzáférhető és hatékony vitarendezési mechanizmusok mellett; felhívja az Uniót, hogy támogassa a fejlődő országok képességfejlesztési és képzési programjait a földgazdálkodás terén azzal a céllal, hogy biztosítsa a szegény és kiszolgáltatott csoportok számára a földtulajdonjogokat, többek között a kataszteri felmérésen, a nyilvántartásba vételen, valamint az oktatási intézmények felszerelésére fordított erőfeszítéseken keresztül is;
27. kéri az Uniót, hogy segítse elő a fejlődő országok bíróságai kapacitásának növelését a tulajdonjog hatékony érvényesítésére, a földdel kapcsolatos viták megoldására, és a kisajátítások kezelésére, egy átfogó megközelítés részeként, amelynek célja a jogrendszerek és a jogállamiság megszilárdítása;
28. kéri az Uniót, hogy támogassa a fejlődő országokban a földreformok végrehajtását, többek között annak érdekében, hogy elősegítsék minden érintett fél bevonását, és ezzel párhuzamosan a tudatosságot növelő programokat, teljes mértékben tiszteletben tartva ezáltal minden érintett fél, különösen a szegények és kiszolgáltatott rétegek jogait; megemlíti Madagaszkár és az ottani földhivatalok példáját, ahol az egyszerű helyi kezdeményezések nagyban megkönnyítették a tulajdonjogok nyilvántartásba vételét;
29. kiemeli a tényt, hogy a stabil költségvetési politikák kialakítása a fejlődő országokban a földek nyilvántartásba vétele és az értékelő funkciók meghatározása révén jelentősen megnöveli a földek adásvételéből származó éves bevételt, mint ahogy Thaiföldön is történt, ahol ez az összeg tíz év alatt hatszorosára nőtt;
30. felhívja az Uniót, hogy kiegészítő támogatási mechanizmusokon keresztül határozottan támogassa az újonnan bejegyzett földtulajdonosok új eszközökbe történő beruházásait, elősegítve egyszersmind a technológiaátadást, valamint az új földtulajdonosok képzését az innovatív technikák és bevált gyakorlatok alkalmazása terén;
31. rámutat, hogy a nők földtulajdonjogának elismerése nem jár automatikusan együtt e jogok hatékony végrehajtásával; felhívja az Uniót, hogy földreformprogramjaiban fordítson különös figyelmet arra, hogy a nők kiszolgáltatottak a családszerkezet változásaival szemben, valamint arra is, hogy milyen mértékben tudják érvényesíteni jogaikat, és biztosítsa, hogy a gyakorlatban a háztartás tulajdonjogot igazoló okirata a földhasználati jogcímet mindkét házastárs számára garantálja;
32. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fejlesztési és humanitárius politikájukban biztosítsák, hogy ezek a fejlődő országok a nemek közötti egyenlőségre és a tulajdonjog tekintetében az etnikai hovatartozáson, fajon és polgári jogi jogálláson alapuló, a megkülönböztetésmentességre irányuló jogalkotási intézkedéseket vezetnek be, valamint hogy foglalkoznak azzal, miként lehetne megszüntetni a földhöz való jogok megszerzése tekintetében meglévő jelentős társadalmi, politikai és kulturális korlátokat;
33. kéri a fejlődő országokban működő uniós küldöttségeket, hogy kövessék nyomon a nők tulajdonjogait annak érdekében, hogy azok ne sérüljenek, és elkerülhető legyen a nők szegénysége és társadalmi kirekesztése;
34. felhívja az Uniót, hogy támogassa a fejlődő országok földbérleti piacok reformjára irányuló erőfeszítéseit a szegények földhöz jutásának biztosítása és a növekedés előmozdítása érdekében, ezzel egyidejűleg elkerülve a földbérleti piacok túlzott mértékű korlátozását;
A földdel kapcsolatos jogoknak, köztük a földtulajdonjogoknak az uniós fejlesztési politika középpontjába helyezése
35. kiemeli, hogy a nagyarányú földszerzések többek között a fejlődő államok elégtelen földpolitikájának egyenes következményei; hangsúlyozza, hogy az egyének és közösségek jogainak erősítése az egyértelmű és biztos tulajdonjogok révén lehetővé teszi a szerződéses megállapodások felügyelet alá vonását, és megelőzi a nagyarányú földszerzést (land grabbing); hangsúlyozza, hogy az EU támogatásának hozzá kell járulnia a biztos földtulajdonjogok odaítéléséhez szükséges intézményi kapacitás kiépítéséhez annak érdekében, hogy leküzdjék a járadékvadászatot, a bürokrácia tehetetlenségét, valamint a korrupt, nem elszámoltatható gyakorlatokat;
36. javasolja, hogy az Unió vegyen részt a földtulajdonnal foglalkozó globális kezdeményezésekben; kiemeli, hogy a világ legnagyobb fejlesztési szereplőjeként az Unió rendelkezik az ahhoz szükséges eszközökkel, hogy bővítse jelenleg korlátozott fellépését mind annak hatókörét, mind ismertségét tekintve, a földtulajdonjog problémájának kezelése érdekében;
37. megjegyzi, hogy a fejlődő országokban a tulajdonjogi rendszerek javítása mellett az Uniónak törekednie kell annak biztosítására, hogy az egyének hozzáférjenek a szociális védelmi és biztosítási rendszerekhez annak érdekében, hogy megvédjék megélhetésüket és vagyonukat katasztrófák és sokkhatások esetén;
38. ajánlja a 2004-es termőföld-politikai iránymutatások felülvizsgálatát, a tagállamokkal együttműködve, a jelenlegi, tulajdonviszonyokkal kapcsolatos kihívások értékelése érdekében, valamint a földterületek feltérképezésére és nyilvántartására szolgáló új, alacsony költségű technológiák bevezetésének támogatása érdekében.
39. kéri a földművelés, a halászat és az erdőgazdálkodás felelősségteljes irányítására vonatkozó önkéntes iránymutatások végrehajtását;
40. sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon létre egy egyértelműen meghatározott, a tulajdonjogra vonatkozó költségvetési tételt, a kisebb léptékű megközelítésről áttérve a hosszú távú földpolitikai reformokra, a földtulajdonjogok egységesítésének céljával;
41. hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás nyomása alatt valószínűleg növekedni fog a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyek és menekültek biztos földtulajdonjogainak garantálásával kapcsolatos kihívás; ugyanígy hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen olyan legitim intézmények létrehozása, amelyek szabályozzák a migránsok és menekültek visszatelepülési célú földhöz jutását, ahogy elengedhetetlen az eredeti tulajdonosok tulajdonának visszaszolgáltatása is; ezért sürgeti az Uniót ezzel összefüggésben arra, hogy korszerűsítse támogatását a földtulajdonjogoknak a katasztrófákat és a polgári konfliktusokat követő humanitárius és fejlesztési válaszadásba történő beépítését illetően, aminek nyomán a földpolitikáknak igazságos módon garantálniuk kell a különböző etnikai, társadalmi és generációs csoportok biztos földtulajdonjogait;
42. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék lehetővé a nők számára, hogy érvényesíthessék jogaikat a földhöz jutás, az öröklés, valamint a hitelhez és a megtakarításokhoz való hozzáférésük tekintetében a konfliktus utáni helyzetekben, különösen azokban az országokban, ahol a nők jogai törvényileg nem érvényesíthetők és társadalmilag nem elismertek, és ahol a nemek szempontjából elfogult törvények, a nőkkel kapcsolatos hagyományos beállítottság, valamint a férfiközpontú társadalmi hierarchia megakadályozza a nőket abban, hogy egyenlő és méltányos jogokra tegyenek szert; felszólítja az EU-t, hogy e tekintetben támogassa az ENSZ női jogegyenlőséggel és a nemek közötti esélyegyenlőséggel foglalkozó, újonnan létrehozott szervezetét (UN Women).
43. üdvözli a G8-ak által 2013 júniusában az EITI (a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezés) alapján elindított, a földviszonyok átláthatóságára irányuló kezdeményezést, valamint annak elismerését, hogy a szegénység csökkentése szempontjából döntő jelentősége van a vállalatok tulajdonjogával és a földtulajdonnal kapcsolatos átláthatóságnak, amihez szilárd tulajdonjogoknak és erős intézményeknek kell társulniuk; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy fokozni kell az erőfeszítéseket a hatékony földreform végrehajtásának elősegítése céljából;
44. javasolja, hogy a 2015 utáni fejlesztési menetrendbe célkitűzésként építsék be a tulajdonjogok és a földtulajdonjog biztonságának garantálását mindenki számára a megbízható földgazdálkodás érdekében, amely a millenniumi fejlesztési célok elérésének és a szegénység felszámolásának kulcsa;
45. újólag megerősíti az Európai Unió az iránti elkötelezettségét, hogy a fenntartható fejlődés keretében csökkenti a szegénységet a világban, és hogy az EU erőteljes nemi dimenziót fog beépíteni a fejlődő országokkal fenntartott kapcsolatai összefüggésében alkalmazott valamennyi politikájába és gyakorlatába[6];
46. hangsúlyozza, hogy a fejlődő országokban meg kell erősíteni a nőknek a férfiakéval azonos alapú tulajdonjogának kialakítására irányuló politikákat; véleménye szerint ezt figyelembe kell venni az országok programjaiban, és ahhoz megfelelő pénzügyi támogatási mechanizmusokat (mint takarékosság, hitelezés, támogatás, mikrohitelek és biztosítás) kell biztosítani; úgy véli, hogy a határozott politikai intézkedések a nők és a nem kormányzati szervezetek szerepének megerősítését eredményezik, és serkentik a nők vállalkozó kedvét; úgy véli, hogy ezek javítják a nők jogi és pénzügyi műveltségét, támogatják a lányok oktatásban való részvételét, növelik az információterjesztést és az információhoz való hozzáférést, valamint jogi segítségnyújtást bocsátanak rendelkezésre és a pénzügyi szolgáltatók számára a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos képzést biztosítanak;
47. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fejlesztési tevékenységeik során a nők férjüktől való gazdasági függetlenségének és az adott ország gazdaságának megerősítése részeként aktívan támogassák a nők vállalkozó kedvét és tulajdonjogát;
48. emlékeztet, hogy október 15-én van a vidéken élő nők világnapja, és felkéri az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy szervezzenek a tudatosság fokozására irányuló kampányokat a fejlődő országokban;
*
* *
49. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, a Világbank elnökének, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, valamint az AKCS–EU közös parlamenti közgyűlésnek.
- [1] HL C 56. E, 2013.2.26., 75. o.
- [2] Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO), 5. politikai összefoglaló, Economic and Social Perspectives, 2009. augusztus
- [3] USAID Ethiopia, http://ethiopia.usaid.gov/programs/feed-future-initiative/projects/land-administration-nurture-development-land
- [4] http://www.landmatrix.org/get-the-idea/global-map-investments/
- [5] 2012b. Világbank: „Doing Business 2012: Doing Business in a More Transparent World. Washington, DC
- [6] HL C 46., 2006.2.24.
INDOKOLÁS
Tulajdonjogok és a földtulajdonjog biztonságának status quo-ja a fejlődő országokban
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 17. cikke szerint „Minden személynek, mind egyénileg, mind másokkal együttesen joga van a tulajdonhoz” és „Senkit sem lehet tulajdonától önkényesen megfosztani.”
Azonban világszerte 1,2 milliárd ember él olyan ingatlanon vagy ingatlanban, amelynek birtoklására nincs hivatalos joga, és állandó otthon, vagy földhöz való hozzáférés nélkül él[1].
Azonban, noha a millenniumi fejlesztési célok elismerték a fejlődő országok nyomornegyedek és a városi házfoglalók biztonsági problémái megoldásának szükségességét, és vállalták legalább 100 millió nyomornegyedben lakó megsegítését 2020-ig, a megvalósítás messze elmarad a célkitűzés mögött; a Szubszaharai-Afrika új városi településeinek 90%-a nyomornegyedek formájában jön létre, és a becslések szerint 2050-re 3 milliárdan fognak nyomornegyedekben élni[2].
Azonban ezeket a tulajdonokat nem lehet megvédeni vagy értékesíteni. Halott, törvényen kívüli tőkét képeznek. Senki sem képes megállapítani, ki a jogos tulajdonos, a források tőkeértéke nem állapítható meg, és a vagyontárgyak nem értékesíthetők, csak a helyiek szűk körében, akik ismerik egymást és bíznak egymásban, és nem használhatók zálogként vagy garanciaként jövőbeni befektetésekre.
Ugyanakkor a fejlődő országokban az illegalitásból való kitörés és a hivatalos bejegyzés jelentős pénzbeli és bürokratikus költségekkel jár, és évekig is eltarthat. Hernando de Soto kutatócsoportjainak tanulmánya alapján Peruban a hivatalos engedély a házépítésre egy állami tulajdonú telken, és jogcím megszerzése erre a telekre hat évbe és 11 hónapba telt, 728 lépcsős eljárást követően[3].
A törvényen kívüli és be nem jegyzett teljes vagyon becsült értéke meghaladja a 9,3 billió dollárt, amely 93-szorosa a fejlődő országok számára az elmúlt 30 év során nyújtott külföldi segélyek teljes összegének[4]. A tulajdonjog létrehozása, és az emberek jogainak garantálása arra, hogy saját erőforrásaikkal gazdálkodjanak, a 21. század legnagyobb fejlesztési vállalkozása lehet, ám egyben a legnagyobb kihívást is jelenti.
A tulajdonjogok és a földtulajdonjog biztonságának lehetséges hatásai a fejlődő országokban
Az a tézis, hogy a tulajdonjogok alapvetően befolyásolják a gazdasági fejlődést és csökkentik a szegénységet, nem elméleti modellen alapul. Elég a 19. századra tekintenünk, hogy meglássuk, hogy a tulajdonjogok rendszere volt az a lépcső, amely az Egyesült Államokat és a nyugati államokat az erőforrások természetes állapotától a tőkefelhalmozás fogalmi univerzumába emelte, amelyben az erőforrások összes produktív lehetősége kiaknázható.
A mai fejlődő országok, mint az Egyesült Államok 200 évvel ezelőtt, három lehetőség közül választhatnak: nem vesznek tudomást a „földnélküli szegények” és a városi házfoglalók törvényen kívüli viszonyairól, felszínes engedményeket tesznek, vagy a törvényen kívüli tulajdon bajnokai lesznek.
A 21. század fő kihívásai – az élelmezési biztonság, az energia- és vízszűkösség, a városok és a népesség növekedése, a környezetkárosodás, az éghajlatváltozás, a természeti katasztrófák és az államok sebezhetősége – mind összefüggésbe hozhatók a földgazdálkodási kérdésekkel, ami hangsúlyosabbá teszi az átfogó földreform prioritássá tételének szükségességét;
Gazdasági növekedés és a szegénység enyhítése
Az elismert és bejegyzett tulajdonjogok a gazdasági növekedés hajtóerői, növelik a beruházási lehetőségeket a tőkéhez és alacsony kamatú hitelhez jutás révén, a földet zálogként használva fel. A biztos jogviszonyok nagyobb termelékenységet eredményeznek, és ösztönzik a vállalkozó kedvet a működő bérlési és kereskedelmi piacokhoz való hozzáférés révén, növelik a kereskedelmi értéket a földtulajdon, és a kis- és középvállalkozások megfelelő bejegyzése révén.
Míg a nem átlátható, korrupt és nem hatékony földhivatali rendszerek nagyban gátolják a kis- és középvállalkozások indítását, a könnyen átiratható földtulajdonjog csökkenti a hitelhez jutás költségeit, és növeli a nyereséges foglalkoztatás lehetőségeit, hozzájárulva az innovációhoz és a technológiai haladáshoz.
Kínában például a mezőgazdasági reform és a fejlettebb földtulajdonjog csökkentette az alultápláltak számát, az 1969-es 387 millió főről 150 millió főre a 2000-es évek közepén.
Mezőgazdasági termelékenység és élelmezésbiztonság
A kisgazdálkodók a potenciális földtulajdonosok 95%-át teszik ki a fejlődő országokban, és ők a legkiszolgáltatottabb csoport. Az általuk művelt földekre vonatkozó szilárd rendelkezések, a bejegyzett tulajdonjogok és a törvényes döntési jogok erős ösztönző erővel bírnak a földtulajdonosok számára, hogy innovatív beruházásokat hajtsanak végre, amelyek növelik a mezőgazdaság és a földek termelékenységét, hozzáférést biztosítanak a tőkéhez és a piacokhoz, ösztönzik a helyi gazdaságot, növelik az élelmezésbiztonságot, csökkentik az elvándorlást és lassítják az urbanizációt.
Etiópiában a US AID együttműködött a kormánnyal a földtulajdonosokra vonatkozó egyértelmű jogviszonyok kialakításában. A programban részt vevő 32 kísérleti kerületben az elmúlt 3 év során 40%-kal nőtt a termelékenység, bármilyen más tényező hozzáadása nélkül[5]. Ez eloszlatta a kormány kezdeti aggodalmait, amely lehetővé tette az egész országra kiterjedő reform megvalósítását.
Városi növekedés és népességnövekedés
Mivel 2050-ig a világ népességének 70%-a városokban fog élni, csak a tulajdonjogok nyilvántartásának rendszere lesz képes arra, hogy a nyomornegyedek lakóit és a városi házfoglalókat a formális gazdaságba terelje, vagyonukat valóban mérhető és átruházható vagyonná téve, amely révén gazdasági lehetőségek nyílnak meg előttük.
Környezetvédelem és az éghajlatváltozás enyhítése
Amennyiben az emberek jogokat kapnak arra, hogy saját erőforrásaikról dönthessenek, kiegészítve ezt az öröklésre vonatkozó hivatalos rendelkezésekkel, és védelemmel a tulajdon kisajátítása ellen, úgy ez erős ösztönzés a földbirtokosok számára hogy fenntartható beruházásokat hajtsanak végre a földjükön, megelőzzék a környezeti károsodást, a talajeróziót, teraszos földművelés és öntözés révén; a LANDESA által végzett tanulmány megállapította, hogy „a teljesen biztonságos és átruházható földdel rendelkező háztartás kb. 59,8%-kal nagyobb valószínűséggel ruház be a teraszos gazdálkodásba, mint az, amelyik a következő 5 évben a tulajdonjog újraelosztására számít.”
A nők földhöz való jogai
A nők, akik Afrika gazdálkodóinak 70%-át teszik ki, a hagyományok szerint ki vannak zárva a jogos birtoklásból. Hivatalosan a föld mindössze 2%-át birtokolják. Azonban, még ha el is ismerik jogaikat, és elismert és megkülönböztetésmentes jogi reformra kerül sor, a hagyományos gondolkodásmód sok helyen akadályozza a megfelelő végrehajtást. A nőket gyakran megfosztják még a jogaik puszta ismeretétől is, ezért az ismeretterjesztő programok alapvető fontosságúak ahhoz, hogy valóban döntéshozókká és gazdasági szereplőkké váljanak.
A konfliktusokon átesett és instabil államok
A stabil és fenntartható fejlődés fő pillérei a szilárd földgazdálkodási rendszerek és a földdel kapcsolatos viták megoldása, a konfliktusokon átesett és instabil államokban fennmaradó feszültségek kezelése révén
Nagyarányú földszerzések (land-grabbing)
Afrikában csupán a földek 10%-ának tulajdonjoga van hivatalosan bejegyezve, ám 90%-a törvényen kívül kezelt. A történelem során a nemzeti elitek és a helyi hatalmasságok tartották ellenőrzés alatt a nyilvántartásba nem vett földeket. Etiópiában, ahol az US AID úttörő szerepet játszott a földek nyilvántartásba vételében, és biztosította a tulajdonjogot, a gazdálkodók korábban folyamatos és váratlan kisajátítások, önkényes újraosztások és államosítások áldozatai voltak.
Ebből következően a nagyarányú földszerzések a fejlődő országok gyenge vagy hiányzó földgazdálkodásának egyenes következményei, olyan jogi űrben, ahol számos lehetőség nyílik a korrupcióra, a megfelelő kártalanítás nélküli kisajátításra, az érdekeltek jogainak megsértésére. 2000 és 2010 között világszerte 203 millió hektárnyi földről döntöttek hasonló, nagyméretű földterületre vonatkozó megállapodások keretében[6]; A svájci Addax Bioenergy nagy kiterjedésű sierra leonei ültetvényeinek a környező helyi közösségekre tett hatását vizsgáló Action Aid közlése alapján a megkérdezettek 99%-a szerint csökkent az élelmiszertermelés a régióban[7].
Lépések a bejegyzett tulajdonjogok és a fenntartható földpolitika kialakítása felé a fejlődő országokban
Az intézményi reform és a képességfejlesztés elősegítik a hatékony földgazdálkodás fenntarthatóságát, és az egyéni földtulajdonjogok és kisvállalkozások bejegyzési folyamatának kísérői
A kormányzati szervek fontos szerepet játszanak a tulajdonjogok meghatározásában és garantálásában, a bíróságok és a rendőrség révén. Azonban az általános tévképzettel ellentétben az állam nem a tulajdon forrása vagy elosztója, hanem a védelmezője. Sok esetben a nemzeti telekkönyvezési rendszerek a földtulajdonra vonatkozó jogos igényeket védő szervezetekből a földtolvajlást legalizáló szervezetekké váltak.
A földreform és a tulajdonjogok rendszerének fejlesztése nagyfokú rugalmasságot igényel, a helyi, kulturális és szociális feltételekhez való alkalmazkodás révén, az alábbi keret alapján:
1. A földre vonatkozó megbízható adatok gyűjtése, és a földek különböző típusainak felmérése;
2. A föld nyilvántartásba vétele és rendszeres telekkönyvezése kataszteri térképek elkészítésével, alacsony költségű technológia és infrastruktúra alkalmazása révén;
3. A földhivatalok decentralizációja megerősíti a helyi közösségek és egyének jogait, ösztönzi a korrupt gyakorlatok megszüntetését, amelyeket a külföldi befektetőkkel megállapodásokat kötő helyi hatalmasságok űznek, nyilvántartásba nem vett földeket igényelve;
4. A földgazdálkodás modernizációja és számítógépesítése növeli a hatékonyságot, az átláthatóságot, és megkönnyíti a díjak beszedését. Indiában csupán Karnataka tartományban megnégyszereződtek a földdel kapcsolatos bevételek, a 2000-es 120 millió dollárról 480 millió dollárra 2008-ban; A számítógépesítés révén a földbirtokosok elkerülték 16 millió dollárnyi kenőpénz kifizetését[8].
5. Az összes érintett részvétele és közreműködése alapvető fontosságú annak biztosítása érdekében, hogy minden fél, különösen a szegény és sebezhető rétegek érdekei érvényre jussanak.
6. A fejlődő országok bíróságai kapacitásának növelése a földdel kapcsolatos viták megoldására, és a kisajátítások kezelésére egy átfogó megközelítés részét képezi, amelynek célja a jogrendszerek és a jogállamiság megszilárdítása. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni a helyi politikai szervezeteket, amelyek a földtulajdonjogok védelmére jöttek létre, ezek gyakran demokratikusak és legitimek, ám a kívülállók számára nem átláthatóak és nem képesek a földtulajdonjogok pontos dokumentálására.
7. A fejlődő országoknak szilárd költségvetési politikára van szükségük, amely méltányos adópolitikára és dokumentált adóügyintézésre épül, amelyhez viszont a telekkönyvezés megerősítése és az értékelő funkciók meghatározása szükséges, a földek adásvételéből származó éves adóbevétel pontos rögzítése érdekében; Thaiföldön a reform eredményeképpen a földek adásvételéből származó éves adóbevétel 10 év alatt a hatszorosára növekedett.
8. Az újonnan bejegyzett földtulajdonosokat támogató mechanizmusok ösztönzik az új eszközökbe való beruházást és növelik a mezőgazdasági termelést. A technológiai transzfer megkönnyítése és az új földtulajdonosok képzése az innovatív technológiák használata és a bevált gyakorlatok terén alapvető fontosságú a földtulajdon bejegyzése utáni első évek során.
A tulajdonjogoknak az uniós fejlesztési politika középpontjába helyezése
Az Európai Uniónak a nagyarányú földszerzések elleni küzdelem élén kell állnia. A fejlődő országok gyenge vagy hiányzó földgazdálkodási rendszereinek átalakítása, az emberek jogainak erősítése az egyértelmű és biztosított tulajdonjogok révén lehetővé teszi a szerződéses megállapodások felügyelet alá vonását, és megelőzi a kisajátítást, a méltányos kártalanítás nélküli újraelosztást és a hanyagságot;
A biztos földtulajdonjogi rendszerek kialakítása nem rövid távú vállalkozás, hosszú távú megközelítést igényel, és számos szereplő együttes elkötelezettségét, az államoktól kezdve a civil társadalmon, a nemzetközi adományozókon át a köz- és magánszereplőkig.
Ahhoz, hogy az Európai Unió jelentős szereplővé váljon a tulajdonjogok előmozdítása terén, és a nagyarányú földszerzések elleni küzdelemben, a jelentés a következőket ajánlja:
· a Bizottság hozzon létre egy egyértelműen meghatározott, a fejlődő országok tulajdonjogára vonatkozó költségvetési tételt, a hosszú távú földgazdálkodási reformok támogatására, a földtulajdonjogok egységesítésének és a országos stratégiai dokumentumok végrehajtásának céljával;
· A tulajdonjogok hivatalossá tétele és a telekkönyvezés képezze a 2015 utáni fejlesztési menetrend részét.
Átfogó jogi elszámoltathatósági mechanizmus kialakítása az ENSZ égisze alatt a földreform támogatásának, a földgazdálkodás átlátható és elszámoltatható módon történő ellenőrzésének kifejezett céljával, valamint az országok ösztönzése érdekében az egyének és közösségek termőföldhöz való jogának tiszteletben tartására és garantálására.
- [1] Tim Hansted, President and CEO Landesa (Rural Development Institute)
- [2] Global Land Tool Network Brief 1, 2010. március
- [3] Hernando De Soto, The Mystery of Capital - Why Capitalism Triumphs in the West and Fails Everywhere Else, 2001.
- [4] Ugyanott.
- [5] USAID Ethiopia, http://ethiopia.usaid.gov/programs/feed-future-initiative/projects/land-administration-nurture-development-land
- [6] http://www.landmatrix.org/get-the-idea/global-map-investments/
- [7] Action Aid, Broken promises: The impacts of Addax Bioenergy in Sierra Leone on hunger and livelihoods, September 2013.
- [8] Deininger, K., H. Selod, and A. Burns. 2012. “The Land Governance Assessment Framework: Identifying and Monitoring Good Practice in the Land Sector.” Világbank, Washington, DC.
VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (15.7.2011)
a Fejlesztési Bizottság részére
a tulajdonjogok, a tulajdoni rend és a jólét megteremtése szerepéről a szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés előmozdítása szempontjából a fejlődő országokban
(2011/2009(INI))
A vélemény előadója: Silvia Costa
JAVASLATOK
A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja a Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:
A. mivel a fejlődő országokban a tulajdonjogok és a tulajdoni rend tekintetében a nemek közötti egyenlőtlenségek különösen sújtják a nőket, különösen a termelési erőforrásokhoz – például a termőföldhöz vagy az állatokhoz – való hozzáférés tekintetében; mivel a nők kezelésében kevesebb termőföld van, mint a férfiakéban, és a nők földjei gyakran gyengébb minőségűek; mivel a nemek közötti egyenlőtlenségek megszüntetése a termelési erőforrásokhoz való hozzáférés tekintetében a világ éhező lakosságának arányát 12–17%-kal csökkentené[1];
B. mivel az éhezők több mint 60%-a a nők és a gyermekek köréből kerül ki, és mivel az élelmiszerek 60–80%-át nők állítják elő[2];
C. mivel sok fejlődő országban a nők tulajdonjogai, a nők biztos hozzáférése a földhöz, valamint a megtakarításokhoz és a hitelhez társadalmilag nem elismert; mivel az ilyen megkülönböztető jellegű kiinduló helyzetben a nőknek rendkívül nehéz jogi úton érvényesíteniük a tulajdonhoz, különösen pedig az örökléshez való jogukat;
D. mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 25. cikke értelmében mindenkinek joga van ahhoz, hogy a megélhetéséhez szükséges mennyiségű élelmiszerrel, illetve annak előállításához vagy megszerzéséhez szükséges eszközzel rendelkezzen;
E. mivel a fejlett országoknak olyan kereskedelmi vagy stratégiai célokból történő nagyarányú földtulajdonszerzése, mint a mezőgazdasági termelés növelése, az élelmezés biztonsága vagy az energia- és bioüzemanyag-előállítás, a fejlődő országokban növekvő mértékben sérti különösen a nők tulajdonhoz való jogát; mivel a nőknek gyakran nincs lehetőségük arra, hogy jogsegéllyel éljenek és jogi képviselettel rendelkezzenek, hogy sikeresen tudjanak fellépni a tulajdonjogok megsértése ellen a fejlődő országokban;
1. felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fejlesztési támogatásaik keretében biztosítsanak elegendő pénzügyi forrást és költséghatékony, megfelelő és gyakorlatias módon használják ki a meglévő pénzügyi forrásokat, valamint fogadjanak el egyedi politikai rendelkezéseket a nemek közötti egyenlőtlenségek megszüntetésére a földhöz és a tulajdonjogokhoz, illetve a tulajdoni rendhez való biztos hozzáférés tekintetében, többek között azáltal, hogy megszüntetik a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden törvényesített formáját a pekingi nyilatkozatban meghatározott elvekkel összhangban;
2. újólag megerősíti az Európai Unió az iránti elkötelezettségét, hogy a fenntartható fejlődés keretében csökkenti a szegénységet a világban, és hogy az EU erőteljes nemi dimenziót fog beépíteni a fejlődő országokkal fenntartott kapcsolatai összefüggésében alkalmazott valamennyi politikájába és gyakorlatába[3];
3. hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen, hogy a fejlődő országokban meg lehessen erősíteni a nőknek a férfiakéval azonos alapú tulajdonjogának kialakítására irányuló politikákat; véleménye szerint ezt figyelembe kell venni az országok programjaiban, és ahhoz megfelelő pénzügyi támogatási mechanizmusokat (mint takarékosság, hitelezés, támogatás, mikrohitelek és biztosítás) kell biztosítani; úgy véli, hogy a határozott politikai intézkedések a nők és a nem kormányzati szervezetek szerepének megerősítését eredményezik, és serkentik a nők vállalkozó kedvét; úgy véli, hogy javítják a nők jogi és pénzügyi műveltségét, támogatják a lányok oktatásban való részvételét, növelik az információterjesztést és az információhoz való hozzáférést, valamint jogi segítségnyújtást bocsátanak rendelkezésre és a pénzügyi szolgáltatók számára a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos képzést biztosítanak;
4. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fejlesztési tevékenységeik során a nők férjüktől való gazdasági függetlenségének és az adott ország gazdaságának megerősítése részeként aktívan támogassák a nők vállalkozó kedvét és tulajdonjogát;
5. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fejlesztéstámogatási politikáik keretében foglalkozzanak a fejlett országok befektetőinek a fejlődő országokban, különösen az afrikai kontinensen történő nagyarányú földterületszerzésével kapcsolatos kérdéssel – amely kihat a helyi mezőgazdasági termelőkre és amelynek borzasztó hatásai vannak a nőkre és a gyerekekre nézve –, hogy meg lehessen védeni a nőket és a gyermekeket az elszegényedéstől és az éhezéstől, valamint a falvaikból és földjeikről való elűzéstől;
6. kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ENSZ keretében vizsgálják meg e területszerzéseknek a mezőgazdasági földterületek elsivatagosodására, a nők – különösen az egyedülálló és a női családfők – tartózkodási és tulajdonjogának elvesztésére, az élelmezésbiztonságra, valamint a saját, a gyermekeik és az eltartottjaik létfenntartására gyakorolt hatását;
7. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fejlesztési és humanitárius politikájukban biztosítsák, hogy ezek a fejlődő országok a nemek közötti egyenlőségre és a tulajdonjog tekintetében az etnikai hovatartozáson, fajon és polgári jogi jogálláson alapuló, a megkülönböztetésmentességre irányuló jogalkotási intézkedéseket vezetnek be, valamint hogy foglalkoznak azzal, miként lehetne megszüntetni a földhöz való jogok megszerzése tekintetében meglévő jelentős társadalmi, politikai és kulturális korlátokat;
8. kéri a fejlődő országokban működő uniós küldöttségeket, hogy kövessék nyomon a nők tulajdonjogait annak érdekében, hogy azok ne sérüljenek, és elkerülhető legyen a nők szegénysége és társadalmi kirekesztése;
9. emlékeztet, hogy október 15-én van a vidéken élő nők világnapja, és felkéri az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy szervezzenek a tudatosság felkeltésére irányuló kampányokat a fejlődő országokban;
10. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék lehetővé a nők számára, hogy érvényesíthessék jogaikat a földhöz jutás, az öröklés, valamint a hitelhez és a megtakarításokhoz való hozzáférésük tekintetében a konfliktus utáni helyzetekben, különösen azokban az országokban, ahol a nők tulajdonjogai jogilag nem érvényesíthetők és társadalmilag nem elismertek, és ahol a nemek szempontjából elfogult törvények, a nőkkel kapcsolatos hagyományos beállítottság, valamint a férfiközpontú társadalmi hierarchia megakadályozza a nőket abban, hogy egyenlő és méltányos jogokra tegyenek szert; felszólítja az EU-t, hogy e tekintetben támogassa az ENSZ női jogegyenlőséggel és a nemek közötti esélyegyenlőséggel foglalkozó, újonnan létrehozott szervezetét (UN Women).
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE
|
Az elfogadás dátuma |
13.7.2011 |
|
|
|
|
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
29 0 1 |
|||
|
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
Regina Bastos, Edit Bauer, Marije Cornelissen, Silvia Costa, Edite Estrela, Ilda Figueiredo, Zita Gurmai, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Nicole Kiil-Nielsen, Astrid Lulling, Barbara Matera, Angelika Niebler, Siiri Oviir, Antonyia Parvanova, Nicole Sinclaire, Joanna Katarzyna Skrzydlewska, Eva-Britt Svensson, Britta Thomsen, Marina Yannakoudakis, Anna Záborská |
||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Izaskun Bilbao Barandica, Vilija Blinkevičiūtė, Christa Klaß, Mojca Kleva, Mariya Nedelcheva, Norica Nicolai, Chrysoula Paliadeli, Antigoni Papadopoulou, Sirpa Pietikäinen |
||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk, (2) bekezdés) |
Jacek Włosowicz |
||||
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE
|
Az elfogadás dátuma |
11.2.2014 |
|
|
|
|
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
15 4 5 |
|||
|
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
Thijs Berman, Ricardo Cortés Lastra, Véronique De Keyser, Nirj Deva, Leonidas Donskis, Charles Goerens, Catherine Grèze, Mikael Gustafsson, Bill Newton Dunn, Jean Roatta, Birgit Schnieber-Jastram, Michèle Striffler, Keith Taylor, Anna Záborská, Iva Zanicchi |
||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Philippe Boulland, Emer Costello, Edvard Kožušník, Csaba Őry, Cristian Dan Preda, Judith Sargentini |
||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés) |
Josefa Andrés Barea, Małgorzata Handzlik, Tadeusz Ross |
||||