JELENTÉS a Lisszaboni Szerződésnek az Európai Parlament tekintetében való végrehajtásáról

17.2.2014 - (2013/2130(INI))

Alkotmányügyi Bizottság
Előadó: Paulo Rangel

Eljárás : 2013/2130(INI)

A dokumentum állapota a plenáris ülésen

Válasszon egy dokumentumot :

A7-0120/2014

Előterjesztett szövegek :

A7-0120/2014

Viták :

Szavazatok :

PV 13/03/2014 - 14.13
CRE 13/03/2014 - 14.13
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2014)0249

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
INDOKOLÁS
VÉLEMÉNY a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részéről
VÉLEMÉNY a Jogi Bizottság részéről
VÉLEMÉNY az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részéről
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a Lisszaboni Szerződésnek az Európai Parlament tekintetében való végrehajtásáról

(2013/2130(INI))

Az Európai Parlament,

– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

– tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás felülvizsgálatáról szóló, 2010. október 20-i határozatára[1],

– tekintettel a 2014. évi európai parlamenti választásokról szóló, 2012. november 22-i állásfoglalására[2], valamint a 2014. évi európai parlamenti választások megszervezésének javításáról szóló, 2013. július 4-i állásfoglalására[3],

– tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásra[4],

– tekintettel az Európai Parlamentnek a biztonság- és védelempolitika területével kapcsolatos minősített tanácsi információkhoz való hozzáféréséről szóló, 2002. november 20-i, az Európai Parlament és a Tanács közötti intézményközi megállapodás[5] felülvizsgálatáról szóló, folyamatban lévő tárgyalásokra,

– tekintettel az Európai Parlament új szerepéről és a Lisszaboni Szerződés végrehajtásával kapcsolatos felelősségeiről szóló 2009. május 7-i állásfoglalására[6],

– tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

– tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Jogi Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A7‑0120/2013),

A. mivel a Lisszaboni Szerződés az Európai Bizottság elnökének a megválasztásához és az Európai Bizottság beiktatásához vezető folyamat során az Európai Parlament által betöltött szerep megerősítésével elmélyíti az Európai Unió demokratikus legitimitását;

B. mivel a Lisszaboni Szerződésben az Európai Bizottság elnökének megválasztására vonatkozóan meghatározott új eljárás értelmében a Parlament tagjainak többségével választja meg az Európai Bizottság elnökét;

C. mivel a Lisszaboni Szerződés megállapítja, hogy az Európai Tanácsnak figyelembe kell vennie az európai parlamenti választások eredményét, és egyeztetnie kell az új Parlamenttel mielőtt a Bizottság elnöki tisztségére jelöltet javasol;

D. mivel az összes jelentős európai párton belül jelenleg állítanak saját jelölteket a Bizottság elnöki tisztségére;

E. mivel az új Bizottság megválasztott elnökének teljes mértékben érvényesítenie kell a Lisszaboni Szerződéssel ráruházott előjogokat, és meg kell tennie minden megfelelő lépést annak biztosítására, hogy a következő Bizottság hatékonyan tudjon működni – méretétől függetlenül, amely a Lisszaboni Szerződésben előirányzottakkal ellentétben az Európai Tanács határozatai következtében nem lesz kisebb;

F. mivel az Unió éves és többéves programozása segítségével, valamint a Bizottság elnökének megválasztásához és a bizalmatlansági indítványhoz szükséges többség közötti szimmetria létrehozásával erősíteni kell a Bizottságnak a Parlament felé való elszámoltathatóságát;

G. mivel erősíteni kell a Parlamentnek a politikai menetrend kialakításában betöltött meghatározó szerepét, és hiánytalanul meg kell valósítani a Lisszaboni Szerződésben meghatározott alapelvet, amely szerint a jogalkotási kérdésekben a Parlament és a Tanács egyenrangú felekként vesznek részt;

H. mivel az új Bizottság beiktatása alkalmából felül kell vizsgálni és tovább kell fejleszteni a meglévő intézményközi megállapodásokat;

I. mivel az Európai Unióról szóló Szerződés (EUSZ) 36. cikke kimondja, hogy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének rendszeresen konzultálnia kell az Európai Parlamenttel a közös kül- és biztonságpolitika, valamint a közös biztonság- és védelempolitika főbb vonatkozásairól és alapvető választási lehetőségeiről, továbbá folyamatosan tájékoztatnia kell ezen politikák alakulásáról; gondoskodnia kell arról, hogy az Európai Parlament nézeteit kellőképpen figyelembe vegyék.

J. mivel a főképviselő által az EKSZ-ről szóló tanácsi határozat elfogadása során a politikai elszámoltathatóságról tett nyilatkozat[7] kimondja, hogy a főképviselő felülvizsgálja és szükség esetén kiigazítja az Európai Parlament képviselőinek a biztonság- és védelempolitika területével kapcsolatos minősített dokumentumokhoz és adatokhoz való hozzáférésére vonatkozó hatályos rendelkezéseket[8];

K. mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 218. cikkének (10) bekezdése kimondja, hogy a nemzetközi megállapodások tárgyalására és megkötésére vonatkozó eljárás minden szakaszában haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatni kell az Európai Parlamentet, és mivel ezt a rendelkezést a közös kül- és biztonságpolitika területén megkötött megállapodásokra is alkalmazni kell;

A Bizottság legitimitása és politikai elszámoltathatósága

(A Bizottság beiktatása és feloszlatása)

1. hangsúlyozza a Bizottság demokratikus legitimitása, függetlensége és politikai szerepe elmélyítésének szükségességét; megállapítja, hogy az új eljárás – melynek során a Bizottság elnökét a Parlament választja meg – erősíteni fogja a Bizottság legitimitását és politikai szerepét, és meg fogja növelni az európai választások jelentőségét azáltal, hogy a választók európai választások során hozott döntését közvetlenebbül összekapcsolja a Bizottság elnökének megválasztásával;

2. hangsúlyozza, hogy maradéktalanul valóra kell váltani az Európai Unió demokratikus legitimitásának a Lisszaboni Szerződésen keresztüli megerősítésében rejlő lehetőségeket például azáltal, hogy a Bizottság elnöki posztjára az európai politikai pártok állítanak jelölteket, új politikai dimenzióval bővítve az európai választásokat, valamint még szorosabban összekapcsolva a polgárok választását a Bizottság elnöke Európai Parlament általi megválasztásával;

3. szorgalmazza, hogy a következő konvent a Bizottság demokratikus legitimitásának megerősítése céljából vizsgálja meg a Bizottság megalakításának módját; sürgeti a Bizottság következő elnökét, hogy vizsgálja meg, milyen módon erősítik a testület összetétele, felépítése és politikai prioritásai a polgárokhoz közel álló politikát;

4. megerősíti, hogy az európai választások tervezett időpontját megelőzően valamennyi európai politikai pártnak kellő időben meg kell neveznie jelöltjét a Bizottság elnöki posztjára;

5. elvárja a Bizottság elnöki posztjának jelöltjeitől, hogy saját európai politikai pártjuk politikai programjának valamennyi tagállamban történő terjesztésével és támogatásával jelentős szerepet töltsenek be az európai választási kampányban;

6. megismétli arra irányuló kérését, hogy az Európai Tanács a választások előtt kellő időben tisztázza, hogy a Bizottság elnöki tisztségére jelölt személy megnevezésekor hogyan kívánja figyelembe venni az európai parlamenti választásokat és tiszteletben tartani a polgárok választását a Parlament és az Európai Tanács között a Lisszaboni Szerződéshez csatolt 11. nyilatkozat szerint lebonyolított konzultációk keretében; ebben az összefüggésben ismételten felhívja az Európai Tanácsot, hogy állapodjon meg az Európai Parlamenttel az EUSZ 17. cikkének (7) bekezdésében említett egyeztetésről és biztosítsa az Európai Bizottság elnökének megválasztásához vezető eljárás zökkenőmentes lefolytatását az EUSZ 17. cikkének (6)–(7) bekezdéséről szóló 11. sz. nyilatkozatban foglaltaknak megfelelően;

7. kéri, hogy a következő Bizottság tagjait a lehető legnagyobb számban az Európai Parlament újonnan megválasztott képviselői közül válasszanak ki;

8. azon a véleményen van, hogy a Bizottság megválasztott elnökének a többi bizottsági tag kiválasztása során önállóbban kell eljárnia; felkéri a tagállamok kormányait, hogy a jelöltekre nemi szempontból kiegyensúlyozott javaslatokat tegyenek; szorgalmazza, hogy a Bizottság megválasztott elnöke ragaszkodjon ahhoz, hogy a tagállamok kormányai olyan biztosi jelöltlistát állítsanak össze, amely lehetővé teszi számára a nemek szempontjából kiegyensúlyozott biztosi testület összeállítását, illetve lehetőséget biztosít arra, hogy visszautasítsa az általános alkalmasságukat, európai elkötelezettségüket vagy kétségbevonhatatlan függetlenségüket bizonyítani nem képes jelölteket;

9. úgy véli, hogy az Európai Tanács 2008. december 11–12-i ülésén elért politikai egyetértés nyomán, valamint az Európai Bizottság tagjainak számáról szóló, 2013. május 22-i európai tanácsi határozatot követően a Bizottság hatékonyabb működése – többek között tárca nélküli biztosok kinevezése, illetve egy, a legfontosabb szakterületért felelős és az adott területen folyó tevékenységek összehangolása terén kompetenciákkal rendelkező bizottsági alelnökök rendszerének létrehozása – érdekében további intézkedésekre van szükség, a tagállamonkénti egy biztos kinevezésére való jognak és valamennyi biztos szavazati jogának a sérelme nélkül;

10. kéri a következő konventet, hogy tárgyalja újra a Bizottság méretének, valamint szervezeti felépítésének és működésének kérdését;

11. úgy véli, hogy az Európai Bizottság összeállításának biztosítania kell a tárcák számának és tartalmának stabilitását, ugyanakkor garantálnia kell a kiegyensúlyozott döntéshozatali eljárást;

12. hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás (2) bekezdése szerint a Bizottság elnöki posztjára jelölt személyt – az Európai Tanács általi jelölését követően – fel kell kérni, hogy terjessze az Európai Parlament elé a megbízatásának idejére vonatkozó politikai irányelveit, és a Parlament csak az ezt követő átfogó véleménycsere után választja meg a Bizottság elnökének;

13. szorgalmazza, hogy a Bizottság következő elnökjelöltje kellő mértékben vegye figyelembe a Parlament által az európai uniós jogszabályokra vonatkozóan előzetesen, az Európai Parlament képviselőinek széles körű támogatását élvező, saját kezdeményezésű jelentések és állásfoglalások alapján készített javaslatokat és ajánlásokat, amelyeket az előző Bizottság a megbízatása végéig nem követett nyomon kielégítően;

14. úgy véli, hogy a Szerződések jövőbeli felülvizsgálata során az EUMSZ 234. cikke szerint a Bizottság elleni bizalmatlansági indítványhoz jelenleg szükséges többséget az intézmények működésének veszélyeztetése nélkül úgy kellene csökkenteni, hogy az csak az Európai Parlamentet alkotó képviselők többségét jelentse;

15. úgy véli, hogy – bár a biztosok testülete kollektív felelősséggel tartozik a Bizottság intézkedéseiért – az egyes biztosok felelősségre vonhatók a főigazgatóságuk intézkedéseiért;

Jogalkotási javaslatok és tevékenység

(Parlament hatáskörei és parlamenti ellenőrzés)

16. hangsúlyozza, hogy a Lisszaboni Szerződést az átláthatóbb és demokratikusabb döntési folyamat biztosítása felé tett előrelépés céljával dolgozták ki, tükrözve a Szerződés elkötelezettségét Európa népeinek szorosabb uniója iránt, amely unióban a döntések a lehető legnyíltabban és a polgárokhoz a lehető legközelebbi szinten születnek, erősítve az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek szerepét, így demokratikusabb és átláthatóbb eljárásokkal szolgálva az uniós jogi aktusok elfogadásához, amelyek alapvető fontosságúak a jogi aktusok által a polgárokra és vállalkozásokra gyakorolt hatás fényében; rámutat azonban, hogy e demokratikus cél nem érhető el, ha az uniós intézmények nem tartják tiszteletben egymás hatáskörét, a Szerződésekben lefektetett eljárásokat és a lojális együttműködés elvét;

17. hangsúlyozza, hogy a jogalkotási folyamatban részt vevő intézmények őszinte együttműködésére van szükség a dokumentumok – például a jogi vélemények – kölcsönös rendelkezésre bocsátása terén annak érdekében, hogy közöttük építő, tisztességes és jogi szempontból érvényes párbeszéd alakulhasson ki.

18. megjegyzi, hogy az EUMSZ hatálybalépése óta a Parlament elkötelezett és felelősségteljes társjogalkotónak bizonyult, a Parlament és a Bizottság közös munkája pedig összességében kedvezően alakult, a gördülékeny kommunikáció és az együttműködő hozzáállás jegyében;

19. úgy véli, hogy bár a Parlament és a Bizottság közötti intézményközi kapcsolatok megítélése összességében kedvező, továbbra is fennállnak olyan problémák és hiányosságok, amelyek fokozott figyelmet és beavatkozást igényelnek;

20. hangsúlyozza, hogy a hatékonyságra való törekvés nem jelentheti a jogalkotás minőségének romlását vagy a Parlament saját célkitűzéseinek feladását; úgy véli, hogy a hatékonyságra való törekvés mellett a Parlamentnek megfelelő jogalkotási színvonalat kell fenntartania, és saját célkitűzései megvalósításán kell dolgoznia, miközben biztosítja, hogy a jogszabályok jól kidolgozottak legyenek, egyértelműen meghatározott igényeken alapuljanak és megfeleljenek a szubszidiaritás elvének;

21. hangsúlyozza, hogy az átláthatóság jelentette kihívások – különösen az első olvasat során történő megállapodásokat illetően – valamennyi intézményben folyamatosan fennállnak; megjegyzi, hogy a Parlament megfelelően reagált erre a kihívásra, és eljárási szabályzatához két új cikket (70. és 70a.) fogadott el;

22. aggályosnak találja a rendes jogalkotási eljárás alkalmazása – különösen a közös agrárpolitika (KAP), a közös halászati politika (KHP) és a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség („Stockholmi Program”) keretében –, valamint a korábbi harmadik pillér jogi aktusainak a Lisszaboni Szerződés jogszabályi hierarchiájával való összehangolása során továbbra is létező problémákat, valamint általánosságban a Bizottságnak a jogalkotó hatalom két ága által végzett előkészítő munkában való részvételének átláthatósága kapcsán folyamatosan fennálló aszimmetriát; ebben az összefüggésben hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Tanács munkamódszerei úgy módosuljanak, hogy az intézmények jóhiszemű és kölcsönös együttműködésének elve alapján indokolt esetben lehetővé tegyék a Parlament képviselőinek részvételét a Tanács egyes ülésein;

23. rámutat, hogy a megfelelő jogalap megválasztása, ahogy a Bíróság is megerősítette, alkotmányos természetű kérdés, mivel meghatározza az uniós hatáskör fennállását és terjedelmét, a követendő eljárásokat, és a jogi aktusok elfogadásában részt vevő intézményi szereplők egyedi hatáskörét; sajnálja ezért, hogy a Parlamentnek a jogalap megválasztása miatt ismételten az Európai Unió Bíróságához kellett fordulnia a Tanács által elfogadott jogi aktusok megsemmisítése érdekében, beleértve két olyan aktust, amelyeket az elavult „harmadik pillér” alapján fogadtak el, jóval a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően[9];

24. figyelmeztet rá, hogy nem szabad kikerülni a Parlament jogalkotáshoz való jogát olyan rendelkezések beillesztésével a tanácsi jogi aktusokra irányuló javaslatokba, amelyeket rendes jogalkotási eljárásnak kellene alávetni, továbbá pusztán bizottsági iránymutatások vagy nem alkalmazandó végrehajtási aktusok vagy felhatalmazáson alapuló jogi aktusok felhasználásával, vagy a közös kereskedelempolitika, illetve a nemzetközi kereskedelmi és befektetési megállapodások végrehajtásához szükséges jogszabályokra irányuló javaslatok előterjesztésének elmulasztásával;

25. felkéri a Bizottságot, hogy jobban aknázza ki a jogalkotás előkészítő szakaszát, különösen a zöld és a fehér könyvek alapján összegyűjtött értékes adatokat, valamint hogy a Tanáccsal egyenrangú félként rendszeresen tájékoztassa az Európai Parlamentet a szervezeti egységei által végzett előkészítő munkáról;

26. úgy véli, hogy a Parlamentnek tovább kellene fejlesztenie, valamint teljes mértékben ki kellene használnia autonóm struktúráját a Bizottság által benyújtott eredeti javaslat jelentős változtatásainak vagy módosításának hatásvizsgálata érdekében;

27. hangsúlyozza, hogy az Európai Parlamentnek is meg kellene erősítenie a jogalkotási folyamat során vizsgált jogalkotási javaslatokkal és módosításokkal összefüggő, alapvető jogokra vonatkozó független hatásvizsgálatát, és létre kellene hoznia az emberi jogi jogsértéseket figyelemmel kísérő ellenőrzési mechanizmusokat;

28. sajnálatát fejezi ki, hogy bár a Bizottság formálisan teljesíti kötelezettségeit és három hónapon belül válaszol a Parlament jogalkotási kezdeményezésekre vonatkozó kéréseire, nem mindig tett javaslatot tényleges és érdemi nyomon követésre;

29. kéri, hogy a Szerződések következő felülvizsgálata során teljes mértékben ismerjék el a Parlament jogalkotási kezdeményezési jogát azzal, hogy a Bizottság számára kötelezővé teszik a Parlament által az EUMSZ 225. cikke szerint benyújtott valamennyi kérés nyomon követését a jogalkotási javaslat megfelelő határidőn belül történő benyújtása révén;

30. úgy véli, hogy a Szerződések következő felülvizsgálata során a Bizottság jogalkotási javaslatok visszavonására vonatkozó hatáskörét azokra az esetekre kellene korlátozni, amikor a Parlament állásfoglalásának első olvasatban való elfogadását követően a Parlament egyetért azzal, hogy a megváltozott körülmények következtében a javaslat már nem indokolt;

31. rámutat, hogy a Parlament elvben üdvözölte az EUMSZ 290. cikkében szereplő felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat, mivel azok nagyobb felügyeleti hatásköröket biztosítanak, azonban hangsúlyozza, hogy az ilyen felhatalmazások megadása, illetve a végrehajtási hatáskörök 291. cikk szerinti átruházása sohasem kötelező; elismeri, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alkalmazását meg kell fontolni akkor, ha rugalmasságra és hatékonyságra van szükség, és ez a rendes jogalkotási eljárás keretében nem biztosítható, feltéve, hogy a felhatalmazás célja, tartalma, alkalmazási köre és időtartama egyértelműen meghatározásra kerül és a felhatalmazásra vonatkozó feltételek pontosan rögzítve vannak az alap-jogiaktusban; aggodalmát fejezi ki a Tanács azon tendenciája miatt, hogy ragaszkodik a végrehajtási aktusokhoz olyan rendelkezések esetében, amelyeknél csak az alap-jogiaktust vagy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat kellene alkalmazni; hangsúlyozza, hogy a jogalkotó csak azon elemek esetében határozhat úgy, hogy lehetővé teszi azok végrehajtási jogi aktusok útján történő elfogadását, amelyek nem vezetnek további politikai iránymutatáshoz; elismeri, hogy a 290. cikk kifejezetten a jogalkotási aktusok nem lényeges elemeire korlátozza a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hatályát, és hogy ezért az érintett jogszabály szabályozási tárgyköre szempontjából alapvető fontosságú szabályokra felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat szintén nem lehet alkalmazni;

32. felhívja a figyelmet arra, hogy megfelelően különbséget kell tenni a jogalkotási aktus alapvető fontosságú elemei – amelyekről a jogalkotó hatóság csak magában a jogalkotási aktusban tud határozni – és a nem alapvető fontosságú elemek között, amelyeket felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén lehet kiegészíteni vagy módosítani;

33. tudatában van annak, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok rugalmas és hatékony eszközök lehetnek; hangsúlyozza a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási aktusok közötti választás fontosságát a Szerződésben foglalt követelményeknek a Parlament jogalkotási előjogainak védelme melletti tiszteletben tartása szempontjából, és megismétli a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett kérését, hogy állapodjanak meg a Parlamenttel az EUMSZ 290. és 291. cikkének alkalmazására vonatkozó feltételek meghatározásáról, annak érdekében, hogy a végrehajtási aktusokat ne használják a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok helyett;

34. szorgalmazza, hogy a Bizottság kellőképpen vonja be a Parlamentet a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítő szakaszába, és az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás (15) bekezdésének megfelelően lássa el a képviselőket minden vonatkozó információval;

35. felkéri a Bizottságot, hogy teljesítse a keretmegállapodást a Parlament szakértőinek a Bizottság szakértői ülésein való részvétele tekintetében, és akadályozza meg, hogy ezeket „komitológiai” bizottsági üléseknek tekintsék, feltéve, hogy nem a 182/2011/EU rendelet szerinti végrehajtási aktusokat tárgyalnak;

36. hangsúlyozza, hogy az Alapjogi Charta Lisszaboni Szerződésbe való foglalásának különös jelentősége és következményei vannak; rámutat, hogy a Charta jogilag kötelező erejűvé vált az EU intézményei és a tagállamok számára az uniós jog végrehajtása során, és ezzel konkrét jogokká alakította az alapvető értékeket;

37. emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés az európai polgári kezdeményezés formájában új jogot vezetett be; hangsúlyozza, hogy fel kell számolni az európai polgári kezdeményezés hatékony alkalmazását továbbra is gátló valamennyi technikai és bürokratikus akadályt, és ösztönzi az uniós szakpolitikák formálásában való aktív polgári részvételt;

38. kiemeli a Lisszaboni Szerződés által a nemzeti parlamenteknek biztosított nagyobb szerepet, és hangsúlyozza, hogy a szubszidiaritás és arányosság elve tiszteletben tartásának ellenőrzésén kívül lehetőségük nyílik érdemben hozzájárulni a politikai párbeszédhez, és élnek is ezzel a lehetőségükkel; úgy véli, hogy a nemzeti parlamentek által a Miniszterek Tanácsának az irányításában betölthető aktív szerep, az Európai Parlament és a nemzeti Parlamentek közötti jó együttműködéssel párosulva, elősegítheti a végrehajtó hatalom gyakorlásával szembeni egészséges parlamenti ellensúly kialakulását az Unió működésében; utal továbbá a nemzeti parlamenteknek a 2. jegyzőkönyv 7. cikkének (2) bekezdése szerint benyújtott indokolással ellátott véleményeire, amelyek szerint az EUMSZ 290. cikkén alapuló széles körű felhatalmazás egy javasolt jogi aktusban nem teszi lehetővé annak értékelését, hogy a konkrét jogalkotási valóság megfelelne-e a szubszidiaritás elvének vagy sem;

Nemzetközi kapcsolatok

(A Parlament hatáskörei és parlamenti ellenőrzés)

39. emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés növelte az Európai Parlament szerepét és hatáskörét a nemzetközi megállapodások terén, és rámutat, hogy a nemzetközi megállapodások egyre inkább kiterjednek a polgárok mindennapi életével kapcsolatos területekre, amelyek hagyományosan és az Unió elsődleges joga alapján a rendes jogalkotási eljárások hatálya alá tartoznak; úgy véli, hogy elengedhetetlen az EUMSZ 218. cikke (10) bekezdését – amely szerint az Európai Parlamentet a nemzetközi megállapodások megkötését célzó eljárás minden szakaszában haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatni kell – olyan módon alkalmazni, amely megfelel az EUSZ 10. cikkének, miszerint az Unió működése a képviseleti demokrácián alapul, amelyhez átláthatóság és az eldöntendő kérdésekről folytatott demokratikus viták szükségesek;

40. megjegyzi, hogy a Parlament a SWIFT- és az ACTA-megállapodás elutasításával demonstrálta, hogy él az újonnan szerzett előjogaival;

41. hangsúlyozza a főképviselőnek/alelnöknek az Unió egységes külső fellépésének biztosításával kapcsolatos, az EUSZ 18. cikkén alapuló felelősségét; hangsúlyozza továbbá, hogy a főképviselő/alelnök az EUSZ 17. és 36. cikke szerint elszámoltatható a Parlament felé és a Szerződésen alapuló kötelezettségei vannak a Parlamenttel szemben;

42. emlékeztet a nemzetközi megállapodások tekintetében a Parlament azzal kapcsolatos előjogára, hogy felkérje a Tanácsot arra hogy, mindaddig ne engedélyezze a tárgyalások megnyitását, amíg a Parlament nem ismertette a javasolt tárgyalási meghatalmazásra vonatkozó álláspontját, és úgy véli, hogy fontolóra kell venni egy Tanáccsal kötendő keretmegállapodás lehetőségét;

43. hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a Bizottság előzetesen tájékoztassa a Parlamentet a nemzetközi tárgyalások indítására irányuló szándékáról, valamint hogy a Parlamentnek valóban legyen lehetősége a tárgyalási meghatalmazásokkal kapcsolatos megalapozott vélemény kifejtésére, és hogy a véleményét vegyék figyelembe; ragaszkodik ahhoz, hogy a nemzetközi megállapodások tartalmazzák a megfelelő feltételeket az EUSZ 21. cikkének való megfelelés érdekében;

44. nagy jelentőséget tulajdonít az emberi jogi záradékok nemzetközi megállapodásokba, valamint a fenntartható fejlődésről szóló fejezetek kereskedelmi és beruházási megállapodásokba történő belefoglalásának, és elégedettséggel nyugtázza az alapvető feltételekre vonatkozó ütemtervek elfogadásával kapcsolatos parlamenti kezdeményezéseket; emlékezteti a Bizottságot arra, hogy figyelembe kell venni a Parlament nézeteit és állásfoglalásait, és visszajelzéseket kell adni arra vonatkozóan, hogy azokat miként foglalták bele a nemzetközi megállapodásokról szóló tárgyalásokba és a jogszabálytervezetekbe; reményének ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az uniós befektetési politika fejlesztéséhez szükséges eszközök a kellő időben működőképesek lesznek;

45. úgy véli, hogy a viszonosság fényében fontolóra kell venni az európai parlamenti képviselők megfigyelőként való részvételének lehetőségét a nemzetközi megállapodásokról szóló tárgyalásokon;

46. követeli az EUMSZ 218. cikkének (10) bekezdésével összhangban, hogy a Parlamentet haladéktalanul, teljes mértékben és pontosan tájékoztassák a – többek között a közös kül- és biztonságpolitika területén kötött – nemzetközi megállapodások megkötési folyamatának valamennyi szakaszáról, illetve megfelelő eljárások és feltételek mellett biztosítsanak számára hozzáférést az Unió által tárgyalt szövegekhez annak érdekében, hogy a Parlament végső döntését a kérdéses tárgykör teljes körű ismeretében hozhassa meg; hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy ez a rendelkezés értelmet kapjon, az érintett bizottsági tagok számára hozzáférést kell biztosítani a tárgyalási meghatalmazásokhoz és a tárgyaláshoz kapcsolódó egyéb dokumentumokhoz;

47. rámutat arra, hogy – azon elv tiszteletben tartása mellett, hogy a Parlament nemzetközi megállapodásokhoz adott jóváhagyása nem köthető feltételekhez – a Parlament jogosult javaslatokat tenni a megállapodások gyakorlati alkalmazása tekintetében; e célból kéri, hogy a Bizottság rendszeresen nyújtson be jelentéseket a Parlamentnek a nemzetközi megállapodások végrehajtásáról, többek között a megállapodások emberi jogokhoz kötődő és egyéb feltételeiről;

48. emlékeztet arra, hogy el kell kerülni a nemzetközi megállapodások ideiglenes alkalmazását azelőtt, hogy a Parlament jóváhagyná ezeket, kivéve, ha a Parlament egyetért a kivétel alkalmazásával; kiemeli, hogy a nemzetközi megállapodások belső alkalmazásához szükséges szabályokat nem fogadhatja el egyedül a Tanács a megállapodás megkötéséről szóló határozatában, továbbá hangsúlyozza, hogy a Szerződések szerinti megfelelő jogalkotási eljárásoknak teljes mértékben meg kell felelni;

49. megerősíti, hogy a Parlamentnek el kell fogadnia a megfelelő intézkedéseket a nemzetközi megállapodások végrehajtásának ellenőrzése érdekében;

50. ragaszkodik ahhoz, hogy a Parlamentnek legyen beleszólása az olyan nemzetközi megállapodások felfüggesztéséről vagy megszüntetéséről szóló határozatokba, amelyek esetében a Parlament jóváhagyására volt szükség;

51. felszólítja a főképviselőt/alelnököt, hogy – a politikai elszámoltathatóságról szóló nyilatkozattal összhangban – fokozza a Parlamenttel az új stratégiai dokumentumokra, szakpolitikai dokumentumokra és meghatalmazásokra vonatkozóan folytatott rendszeres előzetes konzultációt;

52. kéri, hogy a főképviselő/alelnök által a politikai elszámoltathatóságról szóló nyilatkozatban tett kötelezettségvállalással összhangban sürgősen zárják le az Európai Parlamentnek a Tanács és az Európai Külügyi Szolgálat biztonsági és védelmi politikai minősített adataihoz való hozzáféréséről szóló, az Európai Parlament a Tanács és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője közötti megállapodásra irányuló tárgyalásokat;

53. ismételten kéri, hogy az uniós küldöttségek tegyenek politikai jelentést a Parlament kulcsfontosságú tisztségviselőinek, szabályozott hozzáférés keretében;

54. kéri az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság és az EKSZ közötti, a külkapcsolatok terén koherens és hatékony információnyújtásról szóló négyoldalú egyetértési megállapodás elfogadását;

55. emlékeztet arra, hogy a biztonságpolitikák terén az Európai Parlament jelenleg teljes jogú intézményi szereplő, ezért jogosult aktívan részt venni az említett politikák sajátos jellemzőinek és prioritásainak meghatározásában és e terület eszközeinek értékelésében, amely feladatokat az Európai Parlament, a nemzeti parlamentek és a Tanács közösen végzik; úgy véli, hogy az Európai Parlamentnek központi szerepet kell játszania a belső biztonságpolitikák értékelésében és meghatározásában, mivel ezek messzemenően érintik az Unióban élő személyek alapvető jogait; hangsúlyozza ezért, hogy biztosítani kell, hogy ezek a politikák az ellenőrzést és a demokratikus felügyeletet ellátó egyetlen, közvetlenül választott európai intézmény hatáskörébe tartozzanak;

56. rámutat arra, hogy az EUMSZ kibővítette az Unió kizárólagos hatásköreinek alkalmazási körét a közös kereskedelempolitika terén, amely most már nem csupán a kereskedelem valamennyi szempontjára, hanem a közvetlen külföldi befektetésre is kiterjed; kiemeli, hogy a Parlament immáron teljes mértékben jogosult arra, hogy a Tanáccsal együtt határozzon a jogalkotásról, valamint a kereskedelmi és beruházási megállapodások elfogadásáról;

57. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a jogszabályok és nemzetközi megállapodások mérlegelésekor az uniós intézmények a lojalitást szem előtt tartva, hatékony módon működjenek együtt saját hatáskörükön belül azzal a céllal, hogy előrevetítsék a kereskedelmi és gazdasági tendenciákat, azonosítsák a prioritásokat és az opciókat, közép- és hosszú távú stratégiákat dolgozzanak ki, meghatározzák a nemzetközi megállapodásokra vonatkozó megbízatásokat, elemezzék/kidolgozzák és elfogadják a különféle jogszabályokat, valamint nyomon kövessék a kereskedelmi és beruházási megállapodások végrehajtását, valamint a hosszú távú kezdeményezéseket a közös kereskedelempolitika terén;

58. kiemeli a hatékony képességek kialakítására irányuló folyamat fenntartásának fontosságát – beleértve a szükséges személyzet és a pénzügyi források hozzárendelését – a kereskedelem és a beruházás területére vonatkozó politikai célkitűzések tevékeny meghatározása és teljesítése érdekében a jogbiztonság, az Unió hatékony külső fellépései, valamint a Szerződésekben rögzített elvek és célkitűzések tiszteletben tartásának szavatolása mellett;

59. hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a jól időzített, pontos, átfogó és pártatlan információk folyamatos áramlását, lehetővé téve olyan kiváló minőségű elemzés elkészítését, amelyre szükség van a parlamenti döntéshozók hatásköreinek és szerepvállalásának megerősítéséhez, ami fokozottabb intézményközi szinergiát eredményez a közös kereskedelempolitika terén, miközben biztosítani kell, hogy a Parlament minden egyes szakaszban teljes körű és pontos tájékoztatásban részesüljön, többek között az Unió által tárgyalt szövegekhez megfelelő eljárások és feltételek mellett történő hozzáférés révén, és a Bizottságnak proaktívan kell fellépnie és minden tőle telhetőt meg kell tennie ezen információáramlás biztosítása érdekében; hangsúlyozza továbbá a Parlament tájékoztatásának fontosságát az intézmények közötti esetleges félreértésekhez vezető nemkívánatos helyzetek elkerülése érdekében, és e tekintetben üdvözli a Bizottság által számos témában rendszeresen megtartott technikai jellegű tájékoztatókat; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a vonatkozó információk több esetben is alternatív csatornákon, nem pedig a Bizottságon keresztül jutottak el a Parlamenthez;

60. emlékeztet annak szükségességére, hogy az intézmények közösen dolgozzanak a Szerződések, a másodlagos jogi aktusok és a keretmegállapodás végrehajtásán, illetve hogy a Bizottság mindvégig függetlenül és átlátható módon végezze munkáját a közös kereskedelempolitika területét érintő jogszabályok előkészítése, elfogadása és végrehajtása során, és úgy véli, hogy szerepe a folyamat egészében kulcsfontosságú;

Alkotmányos dinamika

(Intézményközi kapcsolatok és intézményközi megállapodások)

61. hangsúlyozza, hogy az EUSZ 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság feladata, hogy kezdeményezéseket tegyen az Unió éves és többéves programozására vonatkozó intézményközi megállapodások elérése céljából; felhívja a figyelmet annak szükségességére, hogy ne csak a Parlamentet, de a Tanácsot is korai szakaszban bevonják a Bizottság éves munkaprogramjának előkészítésébe, és hangsúlyozza a reális és megbízható, hatékonyan végrehajtható és az intézményközi tervezés alapjául szolgáló programozás biztosításának fontosságát; úgy véli, hogy a Bizottság Parlament előtti politikai elszámoltathatóságának növelése érdekében tervbe lehetne venni egy időközi felülvizsgálatot a Bizottság által meghirdetett megbízatás teljesítésének átfogó értékelésére;

62. emlékeztet arra, hogy az EUSZ 17. cikkének (8) bekezdése kifejezetten rendelkezik arról, hogy a Bizottság politikailag az Európai Parlamentnek tartozik felelősséggel, ami kulcsfontosságú az Európai Unió politikai rendszerének megfelelő működéséhez;

63. hangsúlyozza, hogy az EUSZ 48. cikkének (2) bekezdése értelmében a Parlament hatáskörébe tartozik a Szerződés módosításának kezdeményezése, és a Parlament ezt a jogot arra fogja felhasználni, hogy új elképzeléseket ismertessen Európa jövőjével és az EU intézményi keretével kapcsolatban;

64. úgy véli, hogy a Parlament és a Bizottság között megkötött megállapodás és annak rendszeres aktualizálása elengedhetetlen a két intézmény közötti strukturált együttműködés megerősítéséhez és fejlesztéséhez;

65. üdvözli, hogy a 2010-ben elfogadott keretmegállapodás jelentősen megerősítette a Bizottságnak a Parlamenttel szembeni politikai elszámoltathatóságát;

66. hangsúlyozza, hogy a párbeszédre és az információhoz való hozzáférésre vonatkozó szabályok lehetővé teszik a Bizottság tevékenységének átfogóbb parlamenti ellenőrzését, és ezáltal hozzájárulnak ahhoz, hogy a Bizottság a Parlamentet a Tanáccsal egyenlő bánásmódban részesítse;

67. megjegyzi, hogy a jelenlegi keretmegállapodás bizonyos rendelkezéseit még végre kell hajtani és tovább kell fejleszteni; javasolja, hogy a leköszönő Parlament fogadja el az általános javítási irányvonalakat annak érdekében, hogy a soron következő Parlament megfelelő javaslatokat tudjon fontolóra venni;

68. felkéri a Bizottságot, hogy a Parlamenttel közösen építő jelleggel tekintsék át a hatályos keretmegállapodást és annak végrehajtását, különös figyelmet fordítva a nemzetközi megállapodások megtárgyalására, elfogadására és végrehajtására;

69. úgy véli, hogy a jelenlegi megbízatásnak teljes mértékben fel kell tárnia a hatályos Szerződések adta lehetőségeket a végrehajtás politikai elszámoltathatóságának megerősítése és a jogalkotási és politikai együttműködésre vonatkozó jelenlegi rendelkezések egyszerűsítése érdekében;

70. emlékeztet arra, hogy számos kérdést – például a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat, a végrehajtási intézkedéseket, a hatásvizsgálatot, a jogalkotási javaslatok és a parlamenti kérdések kezelését – újra meg kell vizsgálni a jelenlegi parlamenti ciklus tapasztalatainak tükrében;

71. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a jogalkotás minőségéről szóló 2003. évi intézményközi megállapodásnak a Lisszaboni Szerződés által létrehozott új szabályozási környezet figyelembevétele, a jelenlegi bevált gyakorlat megszilárdítása és a megállapodásnak az intelligens szabályozás menetrendjével összhangban való korszerűsítése érdekében való újratárgyalására irányuló ismételt felhívása megválaszolatlanul maradt;

72. felkéri a Miniszterek Tanácsát, hogy nyilvánítsa ki véleményét arról a lehetőségről, hogy a Parlamenttel és a Bizottsággal háromoldalú megállapodást hozzanak létre a jogalkotás minőségéről szóló intézményközi megállapodásban már említett kérdések területén való további előrelépések céljából;

73. úgy véli, hogy a Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokat érintő ügyeknek továbbra is egy kétoldalú keretmegállapodás hatálya alá kell tartozniuk; nyomatékosítja, hogy a Parlament a meglévő keretmegállapodás keretében elért eredményeknél kevesebbet nem tud elfogadni;

74. úgy véli, hogy a Lisszaboni Szerződés alkotmányos keretével kapcsolatos egyik legnagyobb kihívást annak a kockázata jelenti, hogy a kormányköziség veszélyezteti a „közösségi módszert”, és így a tagállamok kormányait képviselő intézmények javára gyengíti a Parlament és a Bizottság szerepét;

75. rámutat, hogy az EUSZ 2. cikke tartalmazza az Unió alapjául szolgáló közös értékek felsorolását; véleménye szerint az Uniónak és a tagállamoknak egyaránt megfelelően biztosítaniuk kell ezen értékek tiszteletben tartását; rámutat arra, hogy az uniós értékek védelme érdekében megfelelő jogalkotási és intézményi rendszert kell létrehozni;

76. felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamok kormányait és parlamentjeit, hogy a Lisszaboni Szerződés által létrehozott új intézményi és jogi keretre alapozva alakítsanak ki az Unió számára olyan átfogó belső emberi jogi politikát, amely nemzeti és uniós szinten hatékony elszámoltathatósági mechanizmusokat biztosít az emberi jogok megsértéseinek kezelésére;

77. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

[1] HL C 70., 2012.3.8., 98. o.
[2] Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0462.
[3] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0323.
[4] HL L 304, 2010.11.20., 47. o.
[5] HL C 298., 2002.11.30., 1.o.
[6] HL C 212. E, 2010.8.5., 37. o.
[7] HL C 210., 2010.8.3., 1. o.
[8] Az Európai Parlament és a Tanács közötti, 2002. november 20-i intézményközi megállapodás a biztonsági és védelmi politika területén az Európai Parlamentnek a Tanács minősített információjához történő hozzáférésről (HL C 298., 2002.11.30., 1. o.)
[9] Lásd a 4-metilamfetamin ellenőrzési intézkedéseknek történő alávetéséről szóló 2013. március 7-i 2013/129/EU tanácsi határozatot, és az 5-(2-amino-propil)indol ellenőrzési intézkedések alá vonásáról szóló 2013. október 7-i 2013/496/EU tanácsi végrehajtási határozatot.

INDOKOLÁS

Ennek a jelentésnek az a célja, hogy értékelje a Lisszaboni Szerződés végrehajtását, különös tekintettel a Szerződés hatálybalépése óta az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti intézményközi kapcsolatokra vonatkozóan bevezetett főbb változtatások következményeinek elemzésére.

E tekintetben és figyelembe véve, hogy a Lisszaboni Szerződés az Európai Unió demokratikus értékeinek megerősítését célozza, az előadó mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy szükség van a választói döntés közvetlenebb összekapcsolására a Bizottság elnökének megválasztásával. Bár a Lisszaboni Szerződés nem kérdőjelezte meg a Bizottság „Európa motorjaként” betöltött szerepét, a Bizottság az elmúlt négy évben a gyakorlatban veszített politikai befolyásából az Európai Unió intézményi szerkezetén belül. A Bizottság befolyásának csökkenése jelentős mértékben összefügg a gazdasági és pénzügyi válsággal, amely elősegíti az Európai Tanács beavatkozásának és hatáskörének erősödését, és a közösségi módszerrel szemben a kormányköziségnek kedvez.

Ebben az összefüggésben és mivel az európai integráció elmélyítése és a közösségi módszer védelme erősebb, az európai intézményi keretben kulcsfontosságú szerepet betöltő Bizottságot igényel, kiemelkedően fontos, hogy a demokratikus legitimitásának, politikai befolyásának és hatékonyságának megerősítése érdekében minden lehetséges megoldást figyelembe kell venni, vagy a meglévő Szerződések alapján, vagy a Szerződések jövőbeni felülvizsgálatának keretében.

A jelenlegi Szerződések alapján és a 2014. évi európai parlamenti választások érdekében az előadó támogatja azt a javaslatot, hogy az európai politikai pártok nevezzenek meg jelölteket a Bizottság elnöki posztjára. Az előadó mindazonáltal úgy véli, hogy a Bizottság legitimitásának ezt a kérdését a Szerződések jövőbeni felülvizsgálata során alaposan elemezni kell. Ezzel kapcsolatban és függetlenül attól, hogy a parlamentáris modellt vagy a Bizottság elnökének közvetlen megválasztásával járó elnöki megközelítést részesíti előnyben, az előadó úgy véli, hogy a Parlament ellenőrzési hatásköre megerősítésének sérelme nélkül el kell kerülni a rendszer túlzott parlamentarizálását, és figyelni kell a hatáskörök szétválasztásának elvére. Ezért, valamint a Parlament ellenőrzési hatásköre megerősítésének céljából a jelentés a Bizottság elleni bizalmatlansági indítványhoz az EUMSZ 234. cikke szerint jelenleg szükséges többség csökkentését javasolja, felkéri a Bizottság elnöki posztjának várományosát, hogy politikai programját terjessze az Európai Parlament elé, valamint felhívja a figyelmet az Unió éves és többéves programozásának fontosságára. Másfelől – és egyben a rendszer túlzott parlamentarizálásának elkerülése érdekében – az előadó megvédi azt az elképzelést, hogy a hatáskörök szétválasztásának elvével összhangban növelni kell a Bizottság elnökének autonómiáját csapata tagjainak kiválasztásában és abban, hogy ne kényszeríthessék arra, hogy a biztosokat lemondásra szólítsa fel. A jelentés ezért nem említi az egyes biztosok elleni bizalmatlansági szavazást.

A Bizottság hatékonyságával kapcsolatban – mivel az ír kormány kérésére az Európai Tanács úgy határozott, hogy a Bizottság méretének az EUSZ 17. cikkének (5) bekezdésében előirányzott csökkentése 2014-ben nem lép hatályba – az előadó egy olyan rendszer létrehozását javasolja, amely a tárcával rendelkező és a tárca nélküli biztosok szigorúan egyenrangú váltakozására épül, tükrözve valamennyi tagállam demográfiai és földrajzi változatosságát. Ez a rendszer a tárcák számának és tartalmának viszonylagos állandósága biztosításával és a belső koordinálási folyamatok elősegítésével javítaná a Bizottság működését, és ezzel egyidejűleg biztosítaná, hogy a Bizottság a döntéshozatal során figyelembe vegye valamennyi tagállam sajátosságainak és érdekeinek képviseletét. E célból az összes biztost továbbra is azonos jogok illetnék meg, és teljes mértékben el kellene ismerni a tárca nélküli biztosok jogát a döntéshozatali folyamatban való részvételre.

A továbbiakban az előadó – figyelembe véve, hogy a Lisszaboni Szerződés az uniós jogalkotás és a nemzetközi szerződések területén biztosított fontos új jogkörök segítségével jelentősen erősítette az Európai Parlament szerepét – értékeli a Parlament és a Bizottság e területeken megvalósult teljesítményét és együttműködését. E tekintetben az előadó arra a következtetésre jut, hogy a Parlamentnek sikerült elismertetnie új hatásköreit és felelős társjogalkotói funkcióját, de a Bizottsággal való kapcsolatában a jelentős előrelépések ellenére továbbra is vannak olyan kérdések és hiányosságok, amelyek több figyelmet és beavatkozást igényelnek – konkrétan az információmegosztás, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási aktusok, a hatásvizsgálat, a jogalkotási javaslatok és parlamenti kérdések kezelése terén.

Végezetül, figyelemmel az intézmények jóhiszemű és kölcsönös együttműködésének elvére, a jelentés ajánlásokat tesz az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás felülvizsgálatára vonatkozóan, és felkéri a Tanácsot, hogy a Parlamenttel és a Bizottsággal együtt vegyen részt egy különálló, háromoldalú megállapodásban, hogy továbbfejlessze az eddig a jogalkotás minőségéről szóló intézményközi megállapodásban, a Parlament és a Miniszterek Tanácsa között létrejött kétoldalú megállapodásban, valamint részben a keretmegállapodásban meghatározott technikai kérdések némelyikét.

VÉLEMÉNY a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részéről (21.1.2014)

az Alkotmányügyi Bizottság részére

a Lisszaboni Szerződés végrehajtásáról az Európai Parlament vonatkozásában
(2013/2130(INI))

Előadó: Vital Moreira

JAVASLATOK

A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság felhívja az Alkotmányügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1. rámutat arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) kibővítette az Unió kizárólagos hatásköreinek alkalmazási körét a közös kereskedelempolitika terén, amely most már nem csupán a kereskedelem valamennyi szempontjára, hanem a működőtőke-befektetésre is kiterjed; kiemeli, hogy a Parlament immáron teljes mértékben jogosult arra, hogy a Tanáccsal együtt határozzon a jogalkotásról, valamint a kereskedelmi és beruházási megállapodások elfogadásáról;

2. megjegyzi, hogy az EUMSZ hatálybalépése óta a Parlament elkötelezett és felelősségteljes társjogalkotónak bizonyult, a Parlament és a Bizottság közös munkája pedig összességében kedvezően alakult, a gördülékeny kommunikáció és az együttműködő hozzáállás jegyében;

3. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a jogszabályok és nemzetközi megállapodások mérlegelésekor az uniós intézmények a lojalitást szem előtt tartva, hatékony módon működjenek együtt saját hatáskörükön belül azzal a céllal, hogy előrevetítsék a kereskedelmi és gazdasági tendenciákat, meghatározzák a prioritásokat és az opciókat, közép- és hosszú távú stratégiákat dolgozzanak ki, meghatározzák a nemzetközi megállapodásokra vonatkozó megbízatásokat, elemezzék/kidolgozzák és elfogadják a különféle jogszabályokat, valamint nyomon kövessék a kereskedelmi és beruházási megállapodások végrehajtását, illetve a hosszú távú kezdeményezéseket a közös kereskedelempolitika terén;

4. kiemeli a hatékony képességek kialakítására irányuló folyamat fenntartásának fontosságát – beleértve a szükséges személyzet és a pénzügyi források hozzárendelését – a kereskedelem és a beruházás területére vonatkozó politikai célkitűzések tevékeny meghatározása és teljesítése érdekében a jogbiztonság, az Unió hatékony külső fellépései, valamint a Szerződésekben rögzített elvek és célkitűzések tiszteletben tartásának szavatolása mellett;

5. nagy jelentőséget tulajdonít az emberi jogi záradékok nemzetközi megállapodásokba, valamint a fenntartható fejlődésről szóló fejezetek kereskedelmi és beruházási megállapodásokba történő belefoglalásának, és elégedettséggel nyugtázza az alapvető feltételekre vonatkozó ütemtervek elfogadásával kapcsolatos parlamenti kezdeményezéseket; emlékezteti a Bizottságot arra, hogy figyelembe kell venni a Parlament nézeteit és állásfoglalásait, és visszajelzéseket kell adni arra vonatkozóan, hogy azokat miként foglalták bele a nemzetközi megállapodásokról szóló tárgyalásokba és a jogszabálytervezetekbe; reményének ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az uniós befektetési politika fejlesztéséhez szükséges eszközök a kellő időben működőképesek lesznek;

6. hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a jól időzített, pontos, átfogó és pártatlan információk folyamatos áramlását, lehetővé téve olyan kiváló minőségű elemzés elkészítését, amelyre szükség van a parlamenti döntéshozók hatásköreinek és szerepvállalásának megerősítéséhez, ami fokozottabb intézményközi szinergiát eredményez a közös kereskedelempolitika terén, miközben biztosítani kell, hogy a Parlament minden egyes szakaszban teljes körű és pontos tájékoztatásban részesüljön, többek között az Unió által tárgyalt szövegekhez megfelelő eljárások és feltételek mellett történő hozzáférés révén, és a Bizottságnak proaktívan kell fellépnie és minden tőle telhetőt meg kell tennie ezen információáramlás biztosítása érdekében; hangsúlyozza továbbá a Parlament tájékoztatásának fontosságát az intézmények közötti esetleges félreértésekhez vezető nemkívánatos helyzetek elkerülése érdekében, és e tekintetben üdvözli a Bizottság által számos témában rendszeresen megtartott technikai jellegű tájékoztatókat; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a vonatkozó információk több esetben is alternatív csatornákon, nem pedig a Bizottságon keresztül jutottak el a Parlamenthez;

7. újfent megismétli annak szükségességét, hogy az intézmények közösen dolgozzanak a Szerződések, a másodlagos jogi aktusok és a keretmegállapodás végrehajtásán[1], illetve hogy a Bizottság mindvégig függetlenül és átlátható módon végezze munkáját a közös kereskedelempolitika területét érintő jogszabályok előkészítése, elfogadása és végrehajtása során, és úgy véli, hogy szerepe a folyamat egészében kulcsfontosságú;

8. felkéri a Bizottságot, hogy a Parlamenttel közösen építő jelleggel tekintsék át a hatályos keretmegállapodást és annak végrehajtását, különös figyelmet fordítva a nemzetközi megállapodások megtárgyalására, elfogadására és végrehajtására;

9. sürgeti az intézményeket, hogy folytassanak szoros együttműködést a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási aktusok vonatkozásában; tisztában van azzal, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok rugalmas és hatékony eszközként szolgálhatnak, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy teljes mértékben tiszteletben kell tartani a Parlament előjogait és kötelezettségeit, többek között az alap-jogiaktus betartásával, valamint a Parlament időben történő és kimerítő tájékoztatásával, hogy levetővé váljon a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok felett gyakorolt megfelelő ellenőrzés; ebben az összefüggésben rámutat arra, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok megfelelő tájékoztatás nélküli, vagy az idő szorításában történő elfogadása gyengítheti a Parlament ellenőrzését; másrészről azonban üdvözli a Parlament szakértői találkozókon való részvételét, amint arról a keretmegállapodás is rendelkezik, biztosítandó, hogy a jogalkotó jogi minősítéssel kapcsolatos esetleges technikai kifogásainak elkerülése érdekében a Bizottság által elfogadott valamennyi jogszabálytervezet megfelelő formájú legyen; ragaszkodik ahhoz, hogy a végrehajtási aktusokat jogi szempontból indokolt esetekre korlátozzák, és azokat ne a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alternatíváiként alkalmazzák; reméli, hogy a jövőben a kereskedelem területén történő jogalkotásban bekövetkező késedelem nem lesz olyan huzamos, mint a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok/végrehajtási aktusok új rendszerének esetében;

10. figyelmeztet rá, hogy nem szabad kikerülni a Parlament jogalkotáshoz való jogát olyan rendelkezések beillesztésével a tanácsi jogi aktusokra irányuló javaslatokba, amelyeket rendes jogalkotási eljárásnak kellene alávetni, továbbá pusztán bizottsági iránymutatások vagy nem alkalmazandó végrehajtási aktusok vagy felhatalmazáson alapuló jogi aktusok felhasználásával, vagy a közös kereskedelempolitika, illetve a nemzetközi kereskedelmi és befektetési megállapodások végrehajtásához szükséges jogszabályokra irányuló javaslatok előterjesztésének elmulasztásával;

11. a nemzetközi megállapodásokat illetően emlékeztet a Parlament azzal kapcsolatos előjogára, hogy felkérje a Tanácsot, mindaddig ne engedélyezze a tárgyalások megnyitását, amíg a Parlament nem ismertette a javasolt tárgyalási meghatalmazásra vonatkozó álláspontját, és úgy véli, hogy fontolóra kell venni egy Tanáccsal kötendő keretmegállapodás lehetőségét; emlékezteti a Bizottságot arra, hogy – azoktól az esetektől eltekintve, amikor a Parlament erre kifejezetten engedélyt ad – tartózkodni kell a kereskedelmi megállapodások átmeneti alkalmazásától még mielőtt a Parlament hozzájárulását adta volna azok megkötéséhez, annak érdekében, hogy teljes mértékben tiszteletben tartsák a lojalitás jegyében megvalósuló együttműködés elvét, és elkerüljék a jogbizonytalanságot; úgy véli, hogy a Parlamentnek el kellene fogadnia a nemzetközi megállapodások végrehajtásának, valamint a bennük foglalt kötelezettségek teljesítésének nyomon követéséhez szükséges intézkedéseket;

12. úgy véli, hogy – tekintettel mindkét fél érdekeire a vegyes megállapodásokat és a végrehajtó hatalom feletti ellenőrzést érintő információcsere és a bevált gyakorlatok cseréje terén – komolyan fontolóra kell venni a nemzeti parlamentek és a nemzeti szakértők fokozottabb bevonását a Parlament munkájába.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	21.1.2014
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	27 0 2
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Laima Liucija Andrikienė, Maria Badia i Cutchet, David Campbell Bannerman, Daniel Caspary, María Auxiliadora Correa Zamora, Christofer Fjellner, Yannick Jadot, Metin Kazak, Franziska Keller, Bernd Lange, David Martin, Vital Moreira, Paul Murphy, Godelieve Quisthoudt-Rowohl, Niccolò Rinaldi, Helmut Scholz, Peter Šťastný, Robert Sturdy, Henri Weber, Jan Zahradil, Paweł Zalewski
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Catherine Bearder, Béla Glattfelder, Syed Kamall, Elisabeth Köstinger, Katarína Neveďalová, Tokia Saïfi, Peter Skinner, Jarosław Leszek Wałęsa
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Sophie Auconie, Franco Frigo

[1] HL L 304., 2010.11.20., 47. o.

VÉLEMÉNY a Jogi Bizottság részéről (23.1.2014)

az Alkotmányügyi Bizottság részére

a Lisszaboni Szerződés Európai Parlament tekintetében történő végrehajtásáról
(2013/2130(INI))

A vélemény előadója: Eva Lichtenberger

JAVASLATOK

A Jogi Bizottság felhívja az Alkotmányügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1. hangsúlyozza, hogy a Lisszaboni Szerződést az átláthatóbb és demokratikusabb döntési folyamat biztosítása felé tett előrelépés céljával dolgozták ki, tükrözve a Szerződés elkötelezettségét Európa népeinek szorosabb uniója iránt, amely unióban a döntések a lehető legnyíltabban és a polgárokhoz a lehető legközelebbi szinten születnek, erősítve az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek szerepét, így demokratikusabb és átláthatóbb eljárásokkal szolgálva az uniós jogi aktusok elfogadásához, amelyek alapvető fontosságúak a jogi aktusok által a polgárokra és vállalkozásokra gyakorolt hatás tekintetében; rámutat azonban, hogy e demokratikus cél nem érhető el, ha az uniós intézmények nem tartják tiszteletben egymás hatáskörét, a Szerződésekben lefektetett eljárásokat és a lojális együttműködés elvét;

2. rámutat, hogy a megfelelő jogalap megválasztása, ahogy a Bíróság is megerősítette, alkotmányos természetű kérdés, mivel meghatározza az uniós hatáskör fennállását és kiterjedését, a követendő eljárásokat, és a jogi aktusok elfogadásában részt vevő intézményi szereplők egyedi hatáskörét; sajnálja ezért, hogy a Parlamentnek a jogalap megválasztása miatt ismételten az Európai Unió Bíróságához kellett fordulnia a Tanács által elfogadott jogi aktusok megsemmisítése érdekében, beleértve két olyan aktust, amelyeket az elavult „harmadik pillér” alapján fogadtak el, jóval a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően[1];

3. emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés növelte az Európai Parlament szerepét és hatáskörét a nemzetközi megállapodások terén, és rámutat, hogy a nemzetközi megállapodások egyre inkább kiterjednek a polgárok mindennapi életével kapcsolatos területekre, amelyek hagyományosan és az Unió elsődleges joga alapján a rendes jogalkotási eljárások hatálya alá tartoznak; úgy véli, hogy elengedhetetlen az EUMSZ 218. cikke (10) bekezdését – amely szerint az Európai Parlamentet a nemzetközi megállapodások megkötését célzó eljárás minden szakaszában haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatni kell – olyan módon alkalmazni, amely megfelel az EUSZ 10. cikkének, miszerint az Unió működése a képviseleti demokrácián alapul, amelyhez átláthatóság és az eldöntendő kérdésekről folytatott demokratikus viták szükségesek;

4. hangsúlyozza, hogy mivel a nemzetközi megállapodásokat illetően a Parlament csak beleegyezését adhatja vagy tagadhatja meg, lehetőséget kellene kapnia arra, hogy még a tárgyalási meghatalmazás kidolgozása előtt megalapozott véleményt nyilváníthasson az Európai Unió által a tárgyalások során követendő célokról; sajnálatának ad hangot ebben az összefüggésben például a Szellemi Tulajdon Világszervezetének keretében a látássérült személyekre vonatkozó kivételekről kötendő egyezményről folyó tárgyalásokon tapasztalt nehézségek miatt, és rámutat, hogy a kellő időben történő tájékoztatás és a Parlament véleményének figyelembevétele könnyebbé tenné a Parlament későbbi beleegyezésének megszerzését;

5. megjegyzi, hogy mikor a Lisszaboni Szerződés létrehozta az Európai Tanácsot mint intézményt, feladatait az EUSZ 15. cikke ekképp határozta meg: „megadja a fejlődéséhez szükséges ösztönzést, és meghatározza annak általános politikai irányait és prioritásait”, kifejezetten kizárva a jogalkotási feladatok ellátását; rámutat, hogy az Európai Tanács beavatkozott a jogalkotási folyamatba azzal, hogy bizonyos elemek eltávolításáról döntött a Parlament és a Tanács által már elfogadott szövegekből; emlékeztet ezzel összefüggésben az egységes hatályú európai szabadalomról szóló rendeletjavaslat 6. és 8. cikkének de facto törlésére az elfogadott szövegből, és jogszerűtlennek vél egy ilyen beavatkozást az Európai Tanács részéről[2];

6. rámutat, hogy a Parlament elvben üdvözölte az EUMSZ 290. cikkében szereplő felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat, mivel azok nagyobb áttekintési hatásköröket nyújtanak, azonban hangsúlyozza, hogy az ilyen felhatalmazások megadása, illetve a végrehajtási hatáskörök 291. cikk szerinti átruházása sohasem kötelező; elismeri, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alkalmazását meg kell fontolni akkor, ha rugalmasságra és hatékonyságra van szükség, és ez a rendes jogalkotási eljárás keretében nem biztosítható, feltéve, hogy a felhatalmazás célja, tartalma, alkalmazási köre és időtartama egyértelműen meghatározásra kerül és a felhatalmazásra vonatkozó feltételek pontosan rögzítve vannak az alap-jogiaktusban; aggodalmát fejezi ki a Tanács azon tendenciája miatt, hogy ragaszkodik a végrehajtási aktusokhoz olyan rendelkezések esetében, amelyeknél csak az alap-jogiakust vagy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat kellene alkalmazni; hangsúlyozza, hogy a jogalkotó csak azon elemek esetében határozhat úgy, hogy lehetővé teszi azok végrehajtási jogi aktusok útján történő elfogadását, amelyek nem vezetnek további politikai iránymutatáshoz; elismeri, hogy a 290. cikk kifejezetten a jogalkotási aktusok nem lényeges elemeire korlátozza a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hatályát, és hogy ezért az érintett jogszabály szabályozási tárgyköre szempontjából alapvető fontosságú szabályokra felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat szintén nem lehet alkalmazni;

7. kiemeli a Lisszaboni Szerződés által a nemzeti parlamenteknek biztosított nagyobb szerepet, és hangsúlyozza, hogy a szubszidiaritás és arányosság elve tiszteletben tartásának ellenőrzésén kívül lehetőségük nyílik érdemben hozzájárulni a politikai párbeszédhez, és élnek is ezzel a lehetőségükkel; úgy véli, hogy az aktív szerep, amelyet a nemzeti parlamentek játszhatnak a Miniszterek Tanácsának irányításában, és a jó együttműködés az Európai Parlament és a nemzeti Parlamentek között elősegítheti az egészséges parlamenti ellensúly kialakulását a végrehajtó hatalom gyakorlásával szemben az Unió működésében; utal továbbá a nemzeti parlamentek 2. jegyzőkönyv 7. cikkének (2) bekezdése szerinti indokolással ellátott véleményeire, amelyekben kifejtették, hogy az EUMSZ 290. cikke szerinti széles körű felhatalmazás egy javasolt jogi aktusban nem teszi lehetővé annak értékelését, hogy a konkrét jogalkotási valóság megfelelne-e a szubszidiaritás elvének vagy sem.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	21.1.2014
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	20 1 1
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Raffaele Baldassarre, Sebastian Valentin Bodu, Françoise Castex, Christian Engström, Marielle Gallo, Giuseppe Gargani, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Sajjad Karim, Klaus-Heiner Lehne, Antonio López-Istúriz White, Antonio Masip Hidalgo, Alajos Mészáros, Bernhard Rapkay, Evelyn Regner, Francesco Enrico Speroni, Rebecca Taylor, Alexandra Thein, Cecilia Wikström, Tadeusz Zwiefka
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Eva Lichtenberger, Angelika Niebler, Axel Voss
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	María Irigoyen Pérez

[1] Lásd a 4-metilamfetamin ellenőrzési intézkedéseknek történő alávetéséről szóló 2013. március 7-i 2013/129/EU tanácsi határozatot, és az 5-(2-amino-propil)indol ellenőrzési intézkedések alá vonásáról szóló 2013. október 7-i 2013/496/EU tanácsi végrehajtási határozatot.
[2] Az Európai Tanács 2012. június 29-én hozta meg döntését a fent említett cikkek tényleges eltávolítására a rendeletjavaslatból.

VÉLEMÉNY az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részéről (31.1.2014)

az Alkotmányügyi Bizottság részére

a Lisszaboni Szerződés végrehajtásáról, tekintettel az Európai Parlamentre
(2013/2130(INI))

A vélemény előadója: Nuno Melo

JAVASLATOK

Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság felhívja az Alkotmányügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1. rámutat, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) hatálybalépése óta az Európai Parlament jogalkotói hatáskörét az együttműködési eljárás gyakoribb alkalmazásával kiterjesztették; rámutat, hogy ezentúl a büntetőügyekben való igazságügyi együttműködésre és a rendőrségi együttműködésre vonatkozó jogi aktusokat főszabályként rendes jogalkotási eljárással kell meghatározni; sajnálatosnak tartja, hogy több mint négy évvel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után a korábban a harmadik pillérhez tartozó aktusok végrehajtására vonatkozó, a Parlamentet gyakran kizáró vagy azzal pusztán konzultációt előíró eljárásokat még mindig alkalmazzák; felszólítja a Bizottságot, hogy a munkaprogramjába építsen be a korábban a harmadik pillérhez tartozó aktusoknak a Lisszaboni Szerződéssel való összehangolására vonatkozó javaslatokat, vagyis igazítsa őket az alap-jogiaktusok, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási aktusok új irányadó hierarchiájához;

2. rámutat, hogy az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikke tartalmaz egy listát az Unió alapvető közös értékeiről; véleménye szerint az Uniónak és a tagállamoknak egyaránt megfelelően biztosítaniuk kell ezen értékek tiszteletben tartását; rámutat arra, hogy az uniós értékek védelme érdekében megfelelő jogalkotási és intézményi rendszert kell létrehozni;

3. emlékeztet arra, hogy a biztonságpolitikák terén az Európai Parlament jelenleg teljes jogú intézményi szereplő, ezért jogosult aktívan részt venni az említett politikák sajátos jellemzőinek és prioritásainak meghatározásában és e terület eszközeinek értékelésében, amely feladatokat az Európai Parlament, a nemzeti parlamentek és a Tanács közösen végzik; úgy véli, hogy az Európai Parlamentnek központi szerepet kell játszania a belső biztonságpolitikák értékelésében és meghatározásában, mivel ezek messzemenően érintik az Unióban élő személyek alapvető jogait; hangsúlyozza ezért, hogy biztosítani kell, hogy ezek a politikák az ellenőrzést és a demokratikus felügyeletet ellátó egyetlen, közvetlenül választott európai intézmény hatáskörébe tartozzanak;

4. hangsúlyozza, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája Lisszaboni Szerződésbe való foglalásának különös jelentősége és következményei vannak; rámutat, hogy a Charta kötelező erejűvé vált az EU intézményei és a tagállamok számára az uniós jog végrehajtása tekintetében, és ezzel konkrét jogokká alakította az alapvető értékeket;

5. felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamok kormányait és parlamentjeit, hogy a Lisszaboni Szerződés által létrehozott új intézményi és jogi keretre alapozva alakítsanak ki az Unió számára olyan átfogó belső emberi jogi politikát, amely nemzeti és uniós szinten hatékony elszámoltathatósági mechanizmusokat biztosít az emberi jogok megsértéseinek kezelésére;

6. emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés az európai polgári kezdeményezés formájában új jogot vezetett be; hangsúlyozza, hogy fel kell számolni az európai polgári kezdeményezés hatékony alkalmazását továbbra is gátló valamennyi technikai és bürokratikus akadályt, és ösztönzi az uniós szakpolitikák formálásában való aktív polgári részvételt;

7. rámutat, hogy a Szerződés úgy rendelkezik, hogy jogalkotási aktus útján felhatalmazás adható a Bizottság részére nem jogalkotási aktusok elfogadására; felszólítja a Bizottságot, hogy a jogszabályi javaslatok előterjesztésekor tegyen megfelelő módon különbséget a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási aktusok között annak érdekében, hogy biztosítsa a megfelelő típusú aktus alkalmazását; véleménye szerint az alap-jogiaktus által megállapított szabályoktól való sürgős átmeneti eltérést magában foglaló intézkedéseket felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén kell elfogadni, amennyiben az alap-jogiaktust rendes jogalkotási eljárás keretében fogadják el;

8. megállapítja, hogy a Bizottság köteles valamennyi szakaszban azonnal és teljes körűen tájékoztatni az Európai Parlamentet a nemzetközi megállapodásokkal kapcsolatos, folyamatban lévő tárgyalásokról, különösen ha ezek a megállapodások befolyásolják az uniós polgárok alapvető jogait (az EUMSZ 218. cikke);

9. hangsúlyozza, hogy az Európai Parlamentnek is meg kellene erősítenie a jogalkotási folyamat során vizsgált jogalkotási javaslatokkal és módosításokkal összefüggő, alapvető jogokra vonatkozó független hatásvizsgálatát, és létre kellene hoznia az emberi jogi jogsértéseket figyelemmel kísérő ellenőrzési mechanizmusokat;

10. emlékezteti az Európai Bizottságot, hogy tegyen eleget az EUSZ 17. cikkének (1) bekezdésében foglaltaknak, amelynek értelmében a Bizottság az intézmények közötti megállapodások létrehozása céljából indítványt tesz az Unió tevékenységének éves és többéves programjára;

11. a jogalkotási folyamatban részt vevő intézmények közötti jóhiszemű együttműködés, valamint a nyitott és folyamatos párbeszéd biztosításának céljával arra sürgeti a Tanácsot, hogy fontolja meg annak a lehetőségét, hogy az Európai Parlament képviselői (a Bizottság képviselőihez hasonlóan) bizonyos esetekben (például a munkacsoportok és a COREPER esetében) részt vehessenek a Tanács ülésein.

12. üdvözli azt a tényt, hogy a Lisszaboni Szerződés égisze alatt a további demokratizálódási folyamat együtt jár a nemzeti parlamenteknek az arányosság és a szubszidiaritás elvével kapcsolatos jogalkotási aktusok elfogadását célzó eljárásba való nagyobb mértékű bevonásával;

13. emlékeztet arra, hogy az EUSZ 17. cikkének (8) bekezdése kifejezetten rendelkezik arról, hogy a Bizottság politikailag az Európai Parlamentnek tartozik felelősséggel, ami kulcsfontosságú az Európai Unió politikai rendszerének megfelelő működéséhez;

14. hangsúlyozza, hogy a jogalkotási folyamatban részt vevő intézmények közötti építő, őszinte és jogi szempontból is megfelelő párbeszédhez valódi együttműködésre van szükség a dokumentumok – így például a jogi vélemények – kölcsönös rendelkezésre bocsátása terén.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	30.1.2014
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	45 2 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Jan Philipp Albrecht, Edit Bauer, Rita Borsellino, Arkadiusz Tomasz Bratkowski, Salvatore Caronna, Philip Claeys, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Ioan Enciu, Frank Engel, Cornelia Ernst, Kinga Gál, Kinga Göncz, Nathalie Griesbeck, Sylvie Guillaume, Salvatore Iacolino, Sophia in ‘t Veld, Svetoslav Hristov Malinov, Nuno Melo, Claude Moraes, Georgios Papanikolaou, Judith Sargentini, Birgit Sippel, Renate Sommer, Axel Voss, Renate Weber, Josef Weidenholzer, Cecilia Wikström, Auke Zijlstra
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Michael Cashman, Anna Maria Corazza Bildt, Cornelis de Jong, Mariya Gabriel, Stanimir Ilchev, Iliana Malinova Iotova, Ulrike Lunacek, Marian-Jean Marinescu, Jan Mulder, Hubert Pirker, Raül Romeva i Rueda, Carl Schlyter, Joanna Senyszyn
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Pablo Arias Echeverría, Zuzana Brzobohatá, Erik Bánki, Santiago Fisas Ayxela, Jens Geier, María Irigoyen Pérez, Evelyn Regner, Bart Staes, Tadeusz Zwiefka

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	11.2.2014
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	18 4 1
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Andrew Henry William Brons, Zdravka Bušić, Carlo Casini, Andrew Duff, Ashley Fox, Roberto Gualtieri, Zita Gurmai, Gerald Häfner, Daniel Hannan, Stanimir Ilchev, Constance Le Grip, Morten Messerschmidt, Sandra Petrović Jakovina, Paulo Rangel, Tadeusz Ross, Algirdas Saudargas, Indrek Tarand, Luis Yáñez-Barnuevo García
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Elmar Brok, Zuzana Brzobohatá, Vital Moreira, Helmut Scholz, György Schöpflin, Rainer Wieland

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat