JELENTÉS az átfogó uniós megközelítés és következményei az Unió külső tevékenységeinek következetességére nézve

21.2.2014 - (2013/2146(INI))

Külügyi Bizottság
Előadó: Arnaud Danjean

Módosítások

Eljárás : 2013/2146(INI)

A dokumentum állapota a plenáris ülésen

Válasszon egy dokumentumot :

A7-0138/2014

Előterjesztett szövegek :

A7-0138/2014

Viták :

PV 03/04/2014 - 4
CRE 03/04/2014 - 4

Szavazatok :

PV 03/04/2014 - 7.10
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2014)0286

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
KISEBBSÉGI VÉLEMÉNY
VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről
VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az átfogó uniós megközelítés és következményei az Unió külső tevékenységeinek következetességére nézve

(2013/2146(INI))

Az Európai Parlament,

– tekintettel a Tanács által az Európai Parlament számára készített, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentésre,

– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 21., 24. és 36. cikkére,

– tekintettel az EUSZ V. címére és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

– tekintettel az EUSZ 21. cikkének (3) bekezdésére, amely előírja, hogy a főképviselő segíti a Tanácsot és a Bizottságot az uniós külpolitika különböző területei közötti összhang biztosításában,

– tekintettel az EUSZ 24. cikkének (3) bekezdésére, amely előírja, hogy a tagállamok az Unió kül- és biztonságpolitikáját a lojalitás és a kölcsönös szolidaritás jegyében tevékenyen és fenntartások nélkül támogatják és tiszteletben tartják az Unió e területen folytatott tevékenységét; hogy a tagállamok tartózkodnak minden olyan cselekvéstől, amely ellentétes az Unió érdekeivel, illetve ronthatja az Unió mint kohéziós erő eredményességét a nemzetközi kapcsolatokban; valamint hogy a Tanács és a főképviselő gondoskodik ezeknek az elveknek a tiszteletben tartásáról,

– tekintettel az Európai Tanács 2012. december 14-i következtetéseire,

– tekintettel a közös kül- és biztonságpolitikáról és a közös biztonság- és védelempolitikáról szóló parlamentközi konferencia 2013. szeptember 6-i következtetéseire,

– tekintettel a Bizottság és a főképviselő/alelnök által az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „Az EU átfogó megközelítése a külső konfliktusok és válságok tekintetében” című, 2013. december 11-i közös közleményre (JOIN(2013)0030),

– tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez és az Európai Bizottság alelnökéhez, a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, az EKSZ szervezetének és működésének 2013. évi felülvizsgálatáról szóló, 2013. június 13-i ajánlására[1], valamint az EKSZ-nek a főképviselő által 2013 júliusában bemutatott 2013. évi felülvizsgálatára[2],

– tekintettel a KKBP-ről és a KBVP-ről szóló parlamenti állásfoglalásokra, különösen „A közös biztonság- és védelempolitika szerepe éghajlat okozta válságok és természeti katasztrófák esetén” című, 2012. november 22-i állásfoglalására[3],

– tekintettel a fejlesztési politikára vonatkozó európai konszenzusra,

– tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/az Európai Bizottság alelnökének a közös biztonság- és védelempolitikáról szóló, 2013. október 15-i jelentésére,

– tekintettel a Politikai és Biztonsági Bizottság (PBB) által 2013. június 18-án elfogadott, a KBVP válságkezelési eljárásainak felülvizsgálatáról szóló EKSZ-jelentésre,

– tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

– tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

– tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0138/2014),

A. mivel a Lisszaboni Szerződés és a jelenlegi döntéshozatali eljárások már előírják annak biztosítását, hogy az Unió „külső tevékenységeinek különböző területei egymással, illetve az egyéb uniós politikákkal összhangban legyenek”; mivel ez a célkitűzés könnyebben megvalósítható lenne, ha a Parlament hangsúlyosabb szerepet töltene be a külkapcsolatok terén;

B. mivel az átfogó jelleg nem csupán az uniós eszközök és erőforrások együttes alkalmazását jelenti, hanem az uniós szintű szereplők és a tagállamok közös felelősségét is, amelyeknek politikáikkal, tevékenységeikkel és támogatásukkal hozzá kell járulniuk az EU külső tevékenységeinek egységesebbé és hatékonyabbá válásához;

C. mivel a Lisszaboni Szerződéssel az EU nemrég új eszközökre tett szert külső tevékenységeihez, amelyek lehetővé teszik számára egy aktívabb, egységes és valódi uniós külpolitika kialakítását;

Az Európai Unió szerepe a változó világban

1. úgy véli, hogy napjainkban a világ más részein is jelentős geostratégiai változások mennek végbe, ami különösen abból ered, hogy többpólusú nemzetközi közeg alakult ki, új szereplők jelentek meg, versenyképes regionális és globális törekvésekkel, egyre nagyobb a kölcsönös függőség, többdimenziós aszimmetrikus fenyegetések keletkeztek, az amerikai biztonságpolitikában az ázsiai–csendes-óceáni térségre helyeződött a hangsúly, egyre nagyobb problémát jelent az energia- és az erőforrás-biztonság, mindinkább súlyosbodnak az éghajlatváltozás hatásai, és súlyos, hosszan tartó globális pénzügyi és gazdasági válság sújtja az EU valamennyi tagállamát;

2. hangsúlyozza, hogy az EU-nak ebben a geopolitikai légkörben meg kell őriznie és támogatnia kell az értékeit, érdekeit és a globális színtér stabilitását, továbbá védenie kell polgárainak biztonságát és jólétét; hangsúlyozza, hogy ez új megközelítést tesz szükségessé egy új, többpólusú világrend – stratégiai partnereinkkel együttműködésben történő – kialakításában, amely befogadó, hiteles, igazságos és együttműködő, alapjául pedig az emberi jogok tiszteletben tartása, a jogállamiság és a demokrácia szolgál, és amely a különbségek megoldását fegyveres konfliktusok nélkül kívánja elérni;

Átfogó uniós megközelítés: a politikai keret megvalósításának állása

3. hangsúlyozza, hogy az EU erőssége abban rejlik, hogy a diplomáciai, biztonsági, védelmi, gazdasági, kereskedelmi, fejlesztési és humanitárius eszközök teljes skáláján képes erőforrásokat mozgósítani – az ENSZ Alapokmányában foglalt rendelkezések teljes betartásával –, és hogy ezeket az eszközöket átfogó megközelítést alkalmazva használja, ami által egyedülálló rugalmassággal képes hatékonyan foglalkozni a legnagyobb kihívást jelentő nemzetközi kérdésekkel és elérni saját szakpolitikai céljait;

4. hangsúlyozza, hogy fontos az Európai Unió külső fellépésének hatékony koordinációja és koherenciája; egyetért azzal a nézettel, hogy a fejlesztési, politikai és biztonsági szféra kölcsönösen függ egymástól, és hogy az EU által a bonyolult vészhelyzetekre való reagálás által nyújtott hozzáadott érték onnan ered, hogy az EU képes ágazatközi és intézményközi szinergiák létrehozására, annak érdekében, hogy fenntartható eredményeket tudjon nyújtani a helyszínen és hosszú távú stratégiai célokat tudjon megvalósítani;

5. hangsúlyozza, hogy az átfogó megközelítésről ma minden érintett nemzetközi szereplő (köztük a multilaterális szervezetek és államok) azt tartja, hogy ez a legjobb módszer a többdimenziós válsághelyzetekre adandó eredményes válasz megfogalmazására és a humánbiztonság világszerte történő előmozdítására, ami közvetlenül következik abból a régóta fennálló felismerésből, hogy valószínűleg kudarcot vallanak az olyan törekvések, amikor a stabilitást egyetlen módszerrel próbálják elérni;

6. különösen emlékeztet arra, hogy az ENSZ 2006-ban kidolgozta a konfliktushelyzetek és a konfliktus utáni helyzetek „integrált megközelítését”, illetve a NATO-tagok a 2010-es lisszaboni csúcstalálkozón új stratégiai koncepciót fogadtak el, amely a válságkezelésben átfogó megközelítés alkalmazását szorgalmazza;

7. hangsúlyozza azt a tényt, hogy a Lisszaboni Szerződés biztosítja a keretet ahhoz, hogy az Unió koherensebb, összetartó és átfogó megközelítést valósítson meg az uniós külkapcsolatok hatékony folytatása érdekében, például azzal, hogy kinevezte az Unió három területért felelős külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, aki egyben a Bizottság alelnöke és a Külügyi Tanács elnöke is, valamint hogy létrehozta az egységes és hatékony Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ);

8. sajnálattal tölti el, hogy a Lisszaboni Szerződés újításai ellenére a fejlesztéshez, a kereskedelemhez, az energiához, a környezethez, a migrációhoz és az egyéb globális kérdésekhez kapcsolódó területeken továbbra sincs javulás az Unió külső tevékenységeinek összhangjában; aggódik amiatt, hogy a Bizottság gyakran alkalmaz korlátozó megközelítést, saját hatásköreit védelmezve ezeken a területeken és minimálisra csökkentve a koordinációs feladatokat az EKSZ-szel;

9. szorgalmazza, hogy a tagállamok tegyenek eleget a Szerződésen alapuló kötelezettségvállalásaiknak, miszerint a kölcsönös szolidaritás jegyében tevékenyen támogatják az Unió kül- és biztonságpolitikáját, valamint hogy a saját politikájukban tartsák tiszteletben az Unió e területen folytatott tevékenységét; felhívja a tagállamokat, hogy töltsenek be konstruktív szerepet az uniós szintű stratégiai politikai koordináció elősegítésével; hangsúlyozza, hogy az uniós külpolitika csak akkor lehet hatékony, ha a tagállamok – különösen a multilaterális szervezeteken, például az Egyesült Nemzeteken belül – hajlandóak és képesek közös szakpolitikai irányokat kialakítani;

10. üdvözli „Az EU átfogó megközelítése a külső konfliktusok és válságok tekintetében” című, december 11-i közös közleményt; sajnálattal tölti el azonban, hogy az inkább meglévő folyamatokra támaszkodik ahelyett, hogy új, konkrét módszereket tárna fel az intézményi és a gyakorlati együttműködés elősegítésére;

11. kitart amellett, hogy a közös megközelítés az uniós intézményeknél, az EU-tagállamokban és a harmadik országbeli helyszíneken működő összes uniós szereplő közös felelőssége, ennek ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben kell tartania az egyes intézmények és szereplők egyedi kompetenciáit;

12. aktív elköteleződésre és párbeszédre szólít fel a polgárokkal és a civil társadalommal az átfogó megközelítés és általában véve az uniós külpolitika legitimitásának, illetve ezek tekintetében a közös felfogás biztosítása érdekében;

13. úgy véli, hogy a közös megközelítés folytatásában a fogalmaktól a tettekig vezető úthoz kiindulásképpen a következő négy területtel kell foglalkozni;

1. Intézményi koherencia

14. úgy véli, hogy az átfogó megközelítés fogalmát úgy kell érteni, hogy az összes érintett intézmény (az EKSZ és a Bizottság megfelelő szolgálatai, köztük az ECHO, a DEVCO, a TRADE, az ELARG, ugyanakkor a Parlament és a Tanács) összehangoltan dolgozik az uniós szinten kialakított, egyeztetett kereten belüli közös célkitűzések elérésén és mozgósítja a legmegfelelőbb eszközeit, köztük a KBVP-t, ha a biztonsági helyzet úgy kívánja; úgy véli, hogy az intézményi és eljárási hiányosságok eddig nagymértékben akadályozták az ilyen koherens uniós külső fellépést a legtöbb olyan válságterületen, ahol az EU fellépett, ezzel sértve az EU globális szinten fellépő biztonsági szereplőként meglévő hitelességét;

15. emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés azért hozta létre az EKSZ-t és a három területért felelős főképviselőt/alelnököt, hogy biztosítsa az EU külső fellépésének egységességét, koherenciáját, láthatóságát és hatékonyságát; hangsúlyozza, hogy eddig nem sikerült teljes mértékben kiaknázni a három szerepben rejlő lehetőségeket; kéri a főképviselő/alelnök bizottsági alelnökként betöltött, döntő fontosságú koordinátori szerepének megerősítését a Bizottságon belül, amihez intézményesíteni kellene a RELEX biztosi testület rendszeres üléseit, a főképviselő/alelnök elnökségével, és ki kellene bővíteni más érintett biztosokkal is; a szűkös pénzügyi források legjobb felhasználásának biztosítása érdekében az EKSZ haladéktalan megreformálására szólít fel a 2013-as felülvizsgálat és a Parlament iránymutatásai alapján;

16. hangsúlyozza, hogy bár az együttműködés alapvető fontosságú, teljes mértékben tiszteletben kell tartani az összes intézményi és tagállami kompetenciát és eljárást; felhívja ezért az összes uniós szereplőt arra, hogy jóhiszeműen járjanak el, és tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy közös megközelítést lehessen követni;

17. úgy véli, hogy az átfogó megközelítéshez az EKSZ-en belül rugalmasan reagáló, eredményes struktúrák kellenek; emlékeztet arra a véleményére, hogy az EKSZ intézményi felépítését úgy kell racionalizálni, hogy biztosítsa a hatékony döntéshozatalt és az eszközeinek használatát, beleértve a KBVP polgári és katonai eszközöket is, amint azt a Parlament e tárgyról szóló 2013-as jelentésében kérte;

18. hangsúlyozza, hogy az átfogó megközelítés kialakításakor valamennyi uniós külső fellépés kialakítása, továbbfejlesztése és végrehajtása tekintetében biztosítani kell a nemek közötti egyenlőség érvényesülését, és fenn kell tartani a nemek közötti egyensúlyt;

19. hangsúlyozza, hogy a közvetítés és a párbeszéd fontos szerepet tölt be a konfliktusok megelőzésében és békés rendezésében; elismerően nyilatkozik az EKSZ által a közvetítési kapacitásai megerősítése terén elért haladásról, és megismétli, hogy támogatja Európa e téren meglévő kapacitásainak további erősítését, továbbá szorgalmazza, hogy a közvetítést tegyék az adott válságrégiókra vonatkozó, jövőbeni átfogó megközelítések lényeges általános elemévé; hangsúlyozza a Parlament közös külpolitika kialakításában és nyomon követésében betöltött szerepét, és felszólítja a következő Parlamentet, hogy biztosítsa e politika hatékonyságát és mindenekelőtt a következetességét; figyelmeztet a Parlament azon kötelezettségvállalására, hogy aktív részt vállal a választási megfigyelésben, a közvetítésben és demokrácia támogatásában; úgy véli, hogy a Parlament közvetítési folyamatokban való sikeres részvétele Ukrajnában és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban bizonyította, hogy a parlamenti képviselők fontos szerepet tölthetnek be e téren;

20. emlékeztet arra, hogy külön figyelmet kell fordítani a humanitárius segély elveinek betartására (függetlenség, pártatlanság, semlegesség); úgy véli, hogy az érintett népcsoportok biztonságos megközelítése és a humanitárius munkatársak biztonsága mindenekelőtt attól függ, hogy a befolyásos szereplők hogyan látják őket a helyszínen, és ezért mindenfajta partizán politikai vonaltól függetlennek kell mutatkozniuk; rámutat ugyanakkor arra, hogy a Bizottság humanitárius segéllyel és polgári védelemmel foglalkozó szolgálata (ECHO) még mindig az EU része, és ezt figyelembe véve szilárd meggyőződése, hogy többet kellene tenni az ECHO és az EKSZ közötti együttműködés és koordináció javításáért;

21. üdvözli a 2013. december 11-i, az „EU átfogó megközelítése a külső konfliktusok és válságok tekintetében” című (JOIN(2013)0030) közös közleményt, amely lehetőséget kínál ennek a megközelítésének az új, Lisszaboni Szerződést követően kialakult intézményi keretben történő tisztázására és működtetésére, valamint arra, hogy az EU megerősítse az iránti elkötelezettségét, hogy átfogó keretben tevékenykedjen a külkapcsolatok területén; elismeri egy ilyen ambiciózus politika előmozdításával és megvalósításával járó jelentős kihívásokat; mindenekelőtt üdvözli a biztonság és fejlesztés kapcsolatára helyezett hangsúlyt, amelynek a legfontosabb alapelvnek kell lennie egy átfogó uniós megközelítés alkalmazása során;

22. erőteljesen támogatja a következetesebb külső fellépésre vonatkozó elképzelést; hangsúlyozza, hogy az EU nem fogadhatja el az átfogó megközelítés szűk értelmezését; üdvözli, hogy a közös közlemény az átfogó megközelítésnek egy olyan értelmezését szorgalmazza, amely a konfliktusciklusok vagy más külső válságok valamennyi fázisára kiterjed a gyors helyreállítás, a stabilizáció és a béketeremtés érdekében történő korai előrejelzés, felkészültség, a konfliktusok megelőzése, a válsághelyzetekre való reagálás és a válságkezelés révén, hogy segítsen az országoknak visszatalálni a fenntartható és hosszú távú fejlődés útjára; mélységesen aggódik amiatt, hogy a külpolitikai célokat esetlegesen a fejlesztési elveknél és az elveken nyugvó humanitárius segítségnyújtásnál előbbre helyezik;

23. emlékeztet arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 208. cikke létrehozza a politikák fejlesztési célú koherenciájának elvét; hangsúlyozza, hogy adott esetben feszültség keletkezhet egyrészről a politikák fejlesztési célú koherenciája, másrészről az Európai Unión kívüli válságkezelés átfogó megközelítése között; hangsúlyozza, hogy az EU fejlesztési politikájának fő célja a szegénység felszámolása, és ezért elengedhetetlen, hogy a szegénység elleni küzdelemmel kapcsolatos célkitűzések ne szoruljanak háttérbe az uniós külpolitikán belül, és az átfogó megközelítés ne gyengítse a fejlesztési együttműködés polgári jellegét; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a külpolitikai célok megvalósítására irányuló integrált törekvésből fakadóan esetleg arra irányuló nyomást keletkezhet, hogy a fejlesztési támogatást a stratégiai prioritással rendelkező területek számára irányozzák elő; tudomásul veszi, hogy a közös közlemény az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjére/a Bizottság alelnökére és a Bizottság elnökére ruházza annak felelősségét, hogy garantálják a külkapcsolatok stratégiai és működési koherenciáját, a belső politikák külső hatásainak vonatkozásában is; arra szólítja az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét/a Bizottság alelnökét és a Bizottság elnökét, hogy kötelezzék el magukat emellett;

24. rámutat arra, hogy mind az EUMSZ 214. cikke, mind a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos 2008. évi európai konszenzus védelmezi az elveken nyugvó humanitárius segítségnyújtást; felszólít az emberiesség, a semlegesség, a pártatlanság és a függetlenség alapvető humanitárius elveinek védelmére, melyek egyaránt elengedhetetlenek a humanitárius cselekvés és a cselekvésben részt vevők biztonsága szempontjából; nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a terrorizmus elleni küzdelem és a biztonsági menetrendek nem veszélyeztethetik a humanitárius szereplők segítségnyújtási képességét, valamint hogy a humanitárius segítségnyújtás semmiképpen nem szolgálhat politikai célokat, és nem szabad rá válságkezelő eszközként tekinteni; rámutat, hogy a rászoruló lakossághoz való eljutás érdekében a humanitárius segítségnyújtásnak nem csak semlegesnek kell lennie, de ilyennek is kell tűnnie; miközben elismeri, hogy a szükségleteken alapuló humanitárius segélyszállítmányokat továbbra is külön kell kezelni, a humanitárius szereplők melletti szélesebb körű elköteleződésre szólít fel annak érdekében, hogy jobban meg tudja határozni ezen szereplők átfogó megközelítéshez fűződő viszonyának paramétereit;

25. úgy véli, hogy szoros a kapcsolat a fejlesztés és a konfliktusmegelőzés között, mivel a szegénység gyakran a konfliktus elsődleges forrása és eredménye; hangsúlyozza, hogy a megelőzés hozzájárul a békéhez, a biztonsághoz és a fenntartható fejlődéshez; üdvözli, hogy a közös közlemény összpontosít a megelőzésre, és kéri az EU korai figyelmeztető rendszereinek erősítését; felszólítja az Európai Uniót, hogy továbbra is támogassa a bizonytalan helyzetű országokat, annak érdekében, hogy megtalálhassák a kiváltó okokat, és olyan működő és elszámoltatható intézményeket hozhassanak létre, amelyek alapvető szolgáltatásokat tudnak nyújtani és hozzájárulnak a szegénység csökkentéséhez. kiemeli, hogy szükség van egy olyan, a bizonytalan helyzetű államokkal kapcsolatos uniós stratégia kidolgozására, amely integrálja az uniós rendszerbe az OECD-DAC bizonytalan helyzetű államokkal kapcsolatos alapelveit és a bizonytalan helyzetű államokról szóló, 2011 decemberében, Puszanban kötött új megállapodás céljait;

26. üdvözli a hosszú távú stratégia iránti elkötelezettség közös közleményben való kinyilvánítását, mivel csak a hosszú távú szerepvállalással egybekötött fenntartható fejlődés segítheti elő a békét és a biztonságot; felszólít az uniós politikák rövid és hosszú távú céljainak jobb koordinációjára, a helyi érdekeltek szempontjainak megfelelő figyelembevételével;

27. hangsúlyozza, hogy a hatékonyság érdekében az EU átfogó megközelítésének, amennyire csak lehet, az EU rendszerén keresztüli közös elemzésre, értékelésre és tervezésre kell alapulnia, a felelősség egyértelmű megosztásával; ebben az összefüggésben rámutat a közös ütemezés jelentőségére a külső fellépés következetessége elérésének eszközeként;

28. úgy véli, hogy az átfogó megközelítésnek egy olyan jövőképből kell kiindulnia, amellyel az uniós fellépés hátterében alakuló stratégiai közeg valamennyi uniós szereplője egyetért; ezért az uniós szereplők között rendszeresebb, átlátható információcserére, politikai egyeztetésre és csapatmunkára hív fel az uniós fellépés minden szakaszában; felhív továbbá olyan hivatalos struktúrák kialakítására, amelyek teret adhatnak az ilyen információcserének, és ahol a korai előrejelzést, helyzetelemzést, válságfigyelést és válság utáni nyomon követést le lehet bonyolítani, esetleg a meglévő struktúrák (például az EU SitRoom, az Európai Veszélyhelyzet-reagálási Központ és az ARGUS) beépítésével; ismételten jelzi, hogy az EKSZ-en belül szükség van egy „válságreagálási tanácsra”, amelyben a főképviselő/alelnök lenne az elnök, és összefogná a válságkezelésben érintett összes szereplőt;

29. úgy véli, hogy az átfogó megközelítés követéséhez a főképviselő/alelnök vezetésével javítani kell a koordinációt az EU jelentős külpolitikai dimenzióval rendelkező belső politikáival, például a belső piaccal, a migrációval, a környezetvédelemmel és az energiaüggyel;

30. nagyobb összhang megteremtését szorgalmazza a kereskedelempolitika és a közös külpolitika között, ideértve az emberi jogokat és a fejlesztést is;

31. hangsúlyozza, hogy az uniós külpolitikák gyenge helyszíni végrehajtásáért részben az érintett intézmények közötti rossz koordináció és politikai tervezés a felelős; megjegyzi, hogy a helyzet javul, amióta az uniós küldöttségek átvették az EU és a tagállamok közötti koordináció feladatát, de további előrehaladást kell elérni az uniós külpolitikák helyszíni végrehajtásának további javítása érdekében, különösen a válság sújtotta régiókban és a KKBP keretében végzett tevékenységek tekintetében;

32. a globális kihívások kezelésére szolgáló uniós kapacitások, különösen az éghajlat-diplomácia megerősítését szorgalmazza; felszólítja az EKSZ-t, hogy azonosítsa a politikai alkukat és kössön politikai megállapodásokat az EU és a partnerországai közötti kapcsolatok éghajlat-változási és egyéb szempontjainak összekapcsolásával; reméli, hogy a 2015-ben Párizsban megrendezésre kerülő ENSZ éghajlat-változási konferencia előtt az EKSZ elkezdi arra használni az uniós küldöttségekből álló, a világ minden részén működő kiterjedt hálózatát , hogy Európa alaposabban megismerje a partnerországok éghajlat-politikával kapcsolatos érdekeit és belpolitikai intézkedéseit;

2. Pénzügyi koherencia

33. hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek feltett szándéka biztosítani, hogy az Unió 2014–2020 közötti időszakra szóló külső pénzügyi eszközeit úgy alakítsák ki, hogy megkönnyítsék az uniós külkapcsolatokkal szembeni átfogó megközelítés folytatását, különösen olyan eszközök létrehozásával, amelyek a konfliktusmegelőzés, válságkezelés, béketeremtés, fejlesztési együttműködés és a stratégiai partnerségek megerősítése közötti összefüggések egész hálózatában működnek; kiemeli, hogy az új Partnerségi Támogatási Eszköz emellett a harmadik országokkal folytatott külpolitikai tevékenységekhez kapcsolódó uniós pénzügyi eszköz; hangsúlyozza azon szándékát, hogy ezen eszközök végrehajtása felett teljes mértékben gyakorolja a demokratikus ellenőrzését annak érdekében, hogy az Unió fontos, de véges erőforrásait eredményesen és költséghatékonyan használják fel az eredmények elérésére; hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek a külső pénzügyi eszközök félidős felülvizsgálata keretében joga van felülvizsgálni az eszközök végrehajtását, és megtenni a szükséges módosításokat;

34. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 2014–2020 közötti időszakot érintő külső fellépésre irányuló uniós költségvetés a törekvések hiányát tükrözi; kéri az uniós stratégiák végrehajtásához szükséges finanszírozási igények jobb előrejelzését; sajnálja, hogy az uniós fellépés egyes esetekben pénzügyi kérdések miatt késedelmet szenved; felszólít az ilyen strukturális problémák jövőbeni rendezésére, többek között a Stabilitási és Béketeremtési Eszköz (ISP) által biztosított, a polgári stabilizációs missziókban való részvételi és telepítési kapacitások megerősítéséről szóló új rendelkezések (4. cikk c) pont) alkalmazásával; emlékeztet ezenkívül arra, hogy felül kell vizsgálni a KBVP keretében végrehajtott katonai műveletek finanszírozási mechanizmusát (az ATHENA mechanizmust), hogy lehetővé váljon az uniós katonai műveletek költségeinek megfelelőbb és méltányosabb megosztása, és ekképpen valamennyi tagállam hozzájárulhasson e műveletekhez a haderő létrehozása vagy a támogatás költségeinek finanszírozása terén;

35. emlékezteti a főképviselőt/alelnököt, hogy a Parlament felülvizsgálta az Unió 2014–2020 közötti időszakra szóló külső pénzügyi eszközeit, hogy teret biztosítson azon hasonló gondolkodású nemzetközi, regionális, kormányzati és civil társadalmi szereplők kapacitásainak megerősítéséhez, akik hajlandóak együttműködni az Unióval a célkitűzések elérésében, alapvető értékeink – például a demokrácia előmozdítása – fenntartása mellett;

3. Koherencia a gyakorlatban

36. üdvözli az EU által a közelmúltban kidolgozott regionális stratégiákat, amelyek politikai prioritásokat határoznak meg, politikai célkitűzéseket közvetítenek, összehangolják a politikai válaszokat, partnerségeket hoznak létre és a források végrehajtására helyezik a hangsúlyt; felszólít az Unió helyszíni fellépéseinek keretet és összhangot biztosító uniós stratégiák módszeres kidolgozására, amelyeket az EKSZ és a Bizottság megfelelő szolgálatai (konkrétan a DEVCO és az ECHO) közösen állítanak össze, a főképviselő/alelnök vezetésével; felszólítja a Bizottságot, hogy már e koordináció kezdetétől fogva vállaljon tevékeny részt a hatásköréhez tartozó területeken;

37. kitart amellett, hogy az ilyen stratégiáknak világosan meg kell határozniuk az uniós célkitűzéseket és prioritásokat, a végrehajtás konkrét határidejét, és hogy mely eszközök a legalkalmasabbak a fellépésekhez (többek között a humanitárius és fejlesztési támogatás, a diplomáciai fellépés és közvetítés, a gazdasági szankciók és a KBVP); kitart amellett, hogy a KBVP szerepének és közreműködésének a kiinduló politikai elemzés és a politikai célkitűzések meghatározásának részét kell képeznie, megkönnyítve ezáltal a KBVP-tervezők és a vonatkozó európai és nemzeti szintű parlamenti szervek korai bevonását; üdvözli ezzel összefüggésben a KBVP missziókra és műveletekre vonatkozó válságkezelési módszertan politikai keretének kedvező alakulását, és felszólít ennek kiterjesztésére az összes válságreagálási kezdeményezésre;

38. üdvözli különösen az Északkelet-Afrikára vonatkozó uniós stratégiai keretet, amelynek célja e stratégiai régió stabilitásának elérése azáltal, hogy fellép a kalózkodás és a hátterében álló okok ellen, legitim hatóságokat hoz létre Szomáliában és az uniós külső eszközök egyidejű használata révén ösztönzi a regionális együttműködést, a helyszínen érintett partnerekkel együttműködésben; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy a régióban való uniós fellépés úttörő jelentőségű KBVP-kezdeményezések (konkrétan az EUNAVFOR Atalanta és az EUTM Szomália) alapján épült fel, amelyeket azután más uniós eszközök követtek, így a közös megközelítés Északkelet-Afrika esetében inkább utólagos empirikus, pragmatikus vívmány, nem pedig jól kigondolt és megtervezett stratégia; szilárd meggyőződése, hogy a jövőben az uniós stratégiákat még azelőtt kell kidolgozni, hogy az EU megjelenik egy régióban, nem utána;

39. sajnálja, hogy még ha a stratégiákat meg is határozzák, az EU-nak gyakran nem sikerül végrehajtania ezeket, és ehelyett kénytelen rendkívüli és vészhelyzeti intézkedéseket tenni; emlékeztet arra, hogy éppen ez történt a Száhil övben, amelyre vonatkozóan egyhangúlag jóváhagytak egy nagyon széles körű, gondosan kidolgozott uniós stratégiai dokumentumot (a 2011-es uniós stratégia a Száhil öv biztonságáért és fejlődéséért), de ez nem vezetett kielégítő végrehajtáshoz, amíg Maliban drámai mértékben nem romlott a helyzet; felszólít e konkrét eset tanulságainak elemzésére, valamint általában a legfontosabb instabil régiók jobb korai előrejelzést adó elemzésére, hogy konkrét konfliktusmegelőzési és közvetítési kezdeményezéseket lehessen kialakítani, és ezáltal javuljanak a válaszlépések, a reagálást a középpontba helyező megközelítések helyett a megelőzést előtérbe helyező, megfelelőbb és hatékonyabb megközelítésre való szakpolitikai átállással;

40. rámutat, hogy számos jelenlegi nemzeti, regionális és nemzetközi konfliktus az éghajlatváltozáshoz köthető, következésképpen az átfogó megközelítésnek magában kell foglalnia a humánbiztonság fogalmát; emlékeztet az UNEP 2011 decemberében közzétett, a Száhil övben uralkodó állapotról szóló elemzésére, amely megállapította, hogy a hőmérséklet-emelkedés vízhiányhoz vezet, és különösen nagy nyomást gyakorol a helyi népességre, amelynek megélhetése a természeti erőforrásokat használó tevékenységektől, például a mezőgazdasági termeléstől, a halászattól és a legeltetéstől függ, és ez a helyzet bizonyos esetben erőszakot és fegyveres konfliktusokat szül;

41. meggyőződése, hogy olyan esetekben, amikor a válságot nem lehet elkerülni, az EU-nak képesnek kell lennie arra, hogy a válságkezelési műveletek teljes skáláján, köztük a humanitárius válságok esetében is gyorsan és hatékonyan megtervezze és bevesse a megfelelő polgári és katonai eszközöket, valamint kiegészítő uniós eszközöket mozgósítson; felszólít a Szerződés vonatkozó cikkeinek végrehajtására a gyors reagálás területén, az EUSZ 44. cikkét is beleértve; hangsúlyozza ezzel összefüggésben a politikai és biztonsági szakértők szükségességét az érintett uniós küldöttségeknél;

42. kitart amellett, hogy az EU-nak képesnek kell lennie arra, hogy hosszabb távon megszilárdítsa a békét és a stabilitást; felszólít, hogy már jóval a gyors válságreagálási eszközök (konkrétan a diplomáciai, KBVP, ECHO-eszközök és az új ISP) és a válság utáni eszközök (nevezetesen az ISP és a fejlesztési segítségnyújtás) előtt meg kell határozni az átmenetre szóló világos stratégiákat, hogy fenn lehessen tartani a helyszínen elért előrehaladást; fontos első lépésként üdvözli az EKSZ és a Bizottság közötti hatékony együttműködést a mali KBVP misszió támogatásában és az EUTM Malihoz tartozó kivonulási stratégia korai szakaszban való mérlegelését;

43. felhívja az EU-t, hogy tegyen további előrelépést az országos szintű, egységes fellépés terén, a felelősségek világos szétválasztásával, az országra vonatkozó uniós külpolitika végrehajtásáért felelős küldöttségvezető irányítása alatt, ugyanakkor helyben egyeztessen a tagállamokkal, valamint a fogadó kormánnyal, a civil társadalommal és más nemzetközi partnerekkel; felszólítja a tagállamokat, hogy kötelezzék el magukat a harmadik országokban végrehajtandó egységes uniós fellépés mellett, és gondoskodjanak arról, hogy a helyszíni fellépések koordinációját és összekapcsolását megfelelően egyeztessék az uniós intézményekkel, nevezetesen a Bizottsággal és az EKSZ-szel; e tekintetben sajnálatosnak tartja, hogy a tagállamok által harmadik országokban – különösen a konfliktus utáni és demokratizálódó társadalmakban – az adott tagállam és az EU helyi küldöttsége közötti megfelelő kommunikáció nélkül végrehajtott tevékenységek aláássák az EU céljait és érdekeit, illetve a harmadik országgal és más nemzetközi partnerekkel szembeni hitelességét;

4. Partnerségek

44. hangsúlyozza, hogy a sikeres közös megközelítéshez az uniós intézményeken és tagállamokon kívüli partnerségeket is ki kell alakítani, hogy más nemzetközi és multilaterális partnereket, stratégiai partnereket, fogadó országokat, regionális szervezeteket, civil társadalmi szereplőket és a magánszektort is be lehessen vonni, megfelelően tiszteletben tartva az EU döntéshozatali függetlenségét;

45. annak biztosítására kéri az Uniót, hogy az EU a regionális integrációs szervezeti jogállásából adódó összes hatáskört felhasználva hatékonyan vehessen részt az ENSZ Közgyűlésének munkájában;

46. a Lisszaboni Szerződésben foglalt, az uniós külpolitika, valamint az EU globális békében, biztonságban és szabályozásban betöltött szerepének erősítésére vonatkozó célokkal összhangban ismételten hangsúlyozza, hogy az Európai Unió központi, hosszú távú célja marad, hogy külön helyet kapjon a kibővített Biztonsági Tanácsban; felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy e célból tegyen kezdeményezést a tagállamok közös álláspontjának kialakítására; e cél jövőbeni elérése érdekében javasolja, hogy az Európai Tanácson belül előzetesen jobban hangolják össze az ENSZ BT új tagjainak beiktatásával kapcsolatos álláspontot, valamint az ENSZ BT döntéshozatali eljárását alakítsák át a súlyozott minősített többségi döntéshozatal esetleges alkalmazása irányába;

47. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

[1] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0278.
[2] http://eeas.europa.eu/library/publications/2013/3/2013_eeas_review_hu.pdf
[3] Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0458.

KISEBBSÉGI VÉLEMÉNY (18.2.2014)

a Külügyi Bizottság részére

az átfogó uniós megközelítésről és következményeiről az Unió külső tevékenységeinek következetességére nézve
(2013/2146(INI))

előterjesztette: Sabine Lösing

A jelentés az átfogó megközelítést támogatja a külpolitikában, különösen a katonai/védelmi és a humanitárius/fejlesztési támogatás összevonását; támogatja a polgári-katonai együttműködést és a civil struktúrák és ágazatok további militarizálódását.

Ellenezzük a jelentést, mivel az:

- támogatja a fejlesztési politikáról (EUMSZ 208. cikke) szóló európai konszenzus homályossá tételét, például az afrikai békefenntartási mechanizmus (biztonsági műveletek finanszírozására szolgáló eszköz) Európai Fejlesztési Alapból (EFA) történő finaszírozását;

- az átfogó megközelítés révén bevett gyakorlatként támogatja a fejlesztési támogatás (EFA-alap) katonai missziók finanszírozására történő felhasználását;

- támogatja a KBVP, a parancsnoki lánc és a döntéshozatal minden állami ellenőrzés nélküli további központosítását azáltal, hogy felhatalmazza a három területért felelős főképviselőt/alelnököt és az EKSZ-t, hogy végső illetékes hatóságokként hajtsák végre az átfogó megközelítést és használjanak minden eszközt, ideértve a katonai eszközöket is;

- a konfliktusokra nem javasol tisztán polgári megoldásokat, a konfliktusrendezés tekintetében ehelyett az uniós védelemre, beavatkozásra, és militarizálásra helyezi a hangsúlyt;

- támogatja és ösztönzi a további polgári-katonai együttműködést, és helyesli a politikaterületek KBVP-nek való alárendelését;

Követeljük, hogy:

- az Unió fejlesztési politikájának elsődleges célja továbbra is a szegénység felszámolása legyen, és ezt ne szorítsák perifériára és semmilyen más uniós politikának ne rendeljék alá, továbbá a humanitárius segítségnyújtáshoz hasonlóan legyen semleges, általános, pártatlan és független;

- mellőzzék a fejlesztési támogatás katonai célokra való felhasználását;

- minden tevékenység szigorúan tartsa tiszteletben az ENSZ alapokmányát és a nemzetközi jogot;

- jöjjön létre a polgári jellegű EU, a konfliktusok megoldására alkalmazzanak polgári megközelítést, továbbá válasszák külön a polgári és katonai fellépéseket;

- az EU-t különítsék el a NATO-tól;

VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről (21.1.2014)

a Külügyi Bizottság részére

az átfogó uniós megközelítésről és következményeiről az Unió külső tevékenységeinek következetességére nézve
(2013/2146(INI))

A vélemény előadója: Enrique Guerrero Salom

JAVASLATOK

A Fejlesztési Bizottság felhívja a Külügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1. hangsúlyozza, hogy fontos az Európai Unió külső fellépésének hatékony koordinációja és koherenciája; egyetért azzal a nézettel, hogy a fejlesztési, politikai és biztonsági szféra kölcsönösen függ egymástól, és hogy az EU által a bonyolult vészhelyzetekre való reagálás által nyújtott hozzáadott érték onnan ered, hogy az EU képes ágazatközi és intézményközi szinergiák létrehozására, annak érdekében, hogy fenntartható eredményeket tudjon nyújtani a helyszínen és hosszú távú stratégiai célokat tudjon megvalósítani;

2. üdvözli a 2013. december 11-i, az „EU átfogó megközelítése a külső konfliktusok és válságok tekintetében” című (JOIN(2013)0030) közös közleményt, amely lehetőséget kínál ennek a megközelítésének az új, Lisszaboni Szerződést követően kialakult intézményi keretben történő tisztázására és működtetésére , valamint arra, hogy az EU megerősítse az iránti elkötelezettségét, hogy átfogó keretben tevékenykedjen külkapcsolatai területén; elismeri egy ilyen ambiciózus politika előmozdításával és megvalósításával járó jelentős kihívásokat; mindenekelőtt üdvözli a biztonság és fejlesztés kapcsolatára helyezett hangsúlyt, amelynek a legfontosabb alapelvnek kell lennie egy átfogó uniós megközelítés alkalmazása során;

3. erőteljesen támogatja a következetesebb külső fellépésre vonatkozó elképzelést; hangsúlyozza, hogy az EU nem fogadhatja el az átfogó megközelítés szűk értelmezését; üdvözli, hogy a közös közlemény az átfogó megközelítésnek egy olyan értelmezését szorgalmazza, amely a konfliktusciklusok vagy más külső válságok valamennyi fázisára kiterjed a gyors helyreállítás, a stabilizáció, a béketeremtés érdekében történő korai előrejelzés, a felkészültség, a konfliktusok megelőzése, a válsághelyzetekre való reagálás és a válságkezelés révén, hogy segítsen az országoknak visszatalálni a fenntartható és hosszú távú fejlődés útjára; mélységesen aggódik amiatt, hogy a külpolitikai célok vezérelhetik a fejlesztési elveket és az elveken nyugvó humanitárius segítségnyújtást;

4. üdvözli, hogy a közös közlemény kitér a fejlesztési segély és a humanitárius tevékenység konkrét elveire, melyeknek az átfogó megközelítés keretében kell meghatározniuk az EU tevékenységét; felszólítja az EKSZ-t, a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a fejlesztési politikák és a humanitárius segélyek átfogó megközelítésbe történő beépítése kellőképpen tiszteletben tartsa azoknak a politikáknak az elveit, amelyek mellett az EU elkötelezte magát;

5. emlékeztet arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 208. cikke létrehozza a politikák fejlesztési célú koherenciájának elvét; hangsúlyozza, hogy adott esetben feszültség keletkezhet egyrészről a politikák fejlesztési célú koherenciája, másrészről az Európai Unión kívüli válságkezelés átfogó megközelítése között; hangsúlyozza, hogy az EU fejlesztési politikájának fő célja a szegénység felszámolása, és ezért elengedhetetlen, hogy a szegénység elleni küzdelemmel kapcsolatos célkitűzések ne szoruljanak háttérbe az uniós külpolitikán belül, és az átfogó megközelítés ne gyengítse a fejlesztési együttműködés polgári jellegét; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a külpolitikai célok megvalósítására irányuló integrált törekvésből fakadóan esetleg arra irányuló nyomást keletkezhet, hogy a fejlesztési támogatást a stratégiai prioritással rendelkező területek számára irányozzák elő; tudomásul veszi, hogy a közös közlemény az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjére/a Bizottság alelnökére és a Bizottság elnökére ruházza annak felelősségét, hogy garantálják a külkapcsolatok stratégiai és működési koherenciáját, a belső politikák külső hatásainak vonatkozásában is; arra szólítja az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét/a Bizottság alelnökét és a Bizottság elnökét, hogy kötelezzék el magukat emellett;

6. emlékeztet arra, hogy mind az EUMSZ 214. cikke, mind a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos 2008. évi európai konszenzus védelmezi az elveken nyugvó humanitárius segítségnyújtást; felszólít az emberiesség, a semlegesség, a pártatlanság és a függetlenség alapvető humanitárius elveinek védelmére, melyek egyaránt elengedhetetlenek a humanitárius cselekvés és a cselekvésben részt vevők biztonsága szempontjából; nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a terrorizmus elleni küzdelem és a biztonsági menetrendek nem veszélyeztethetik a humanitárius szereplők segítségnyújtási képességét, valamint hogy a humanitárius segítségnyújtás semmiképpen nem szolgálhat politikai célokat, és nem szabad rá válságkezelő eszközként tekinteni; rámutat, hogy a rászoruló lakossághoz való eljutás érdekében a humanitárius segítségnyújtásnak nem csak semlegesnek kell lennie, de ilyennek is kell tűnnie; miközben elismeri, hogy a szükségleteken alapuló humanitárius segélyszállítmányokat továbbra is külön kell kezelni, a humanitárius szereplők melletti szélesebb körű elköteleződésre szólít annak érdekében, hogy jobban meg tudja határozni ezen szereplők átfogó megközelítéshez fűződő viszonyának paramétereit;

7. úgy véli, hogy szoros a kapcsolat a fejlesztés és a konfliktusmegelőzés között, mivel a szegénység gyakran a konfliktus elsődleges forrása és eredménye; hangsúlyozza, hogy a megelőzés hozzájárul a békéhez, a biztonsághoz és a fenntartható fejlődéshez; üdvözli, hogy a közös közlemény összpontosít a megelőzésre, és kéri az EU korai figyelmeztető rendszereinek erősítését; felszólítja az Európai Uniót, hogy továbbra is támogassa a bizonytalan helyzetű országokat, annak érdekében, hogy megtalálhassák a kiváltó okokat, és olyan működő és elszámoltatható intézményeket hozhassanak létre, amelyek alapvető szolgáltatásokat tudnak nyújtani és hozzájárulnak a szegénység csökkentéséhez. kiemeli, hogy szükség van egy olyan, a bizonytalan helyzetű államokkal kapcsolatos uniós stratégia kidolgozására, amely integrálja az uniós rendszerbe az OECD-DAC bizonytalan helyzetű államokkal kapcsolatos alapelveit és a bizonytalan helyzetű államokról szóló, 2011 decemberében, Puszanban kötött új megállapodás céljait;

8. üdvözli a hosszú távú stratégia iránti elkötelezettség közös közleményben való kinyilvánítását, mivel csak a hosszú távú szerepvállalással egybekötött fenntartható fejlődés segítheti elő a békét és a biztonságot; az uniós politikák rövid és hosszú távú céljainak jobb koordinációjára szólít, a helyi érdekeltek szempontjainak megfelelő figyelembevételével;

9. hangsúlyozza, hogy a hatékonyság érdekében az EU átfogó megközelítésének, amennyire csak lehet, az EU rendszerén keresztüli közös elemzésre, értékelésre és tervezésre kell alapulnia, a felelősség egyértelmű megosztásával; ebben az összefüggésben rámutat a közös ütemezés jelentőségére a külső fellépés következetessége elérésének eszközeként.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	21.1.2014
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	23 1 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Thijs Berman, Michael Cashman, Ricardo Cortés Lastra, Véronique De Keyser, Leonidas Donskis, Charles Goerens, Mikael Gustafsson, Filip Kaczmarek, Miguel Angel Martínez Martínez, Gay Mitchell, Norbert Neuser, Bill Newton Dunn, Maurice Ponga, Jean Roatta, Birgit Schnieber-Jastram, Michèle Striffler, Alf Svensson, Keith Taylor, Ivo Vajgl, Iva Zanicchi
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Philippe Boulland, Emer Costello, Enrique Guerrero Salom, Cristian Dan Preda

VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (23.10.2013)

a Külügyi Bizottság részére

„Az átfogó uniós megközelítés és következményei az Unió külső tevékenységeinek következetességére nézve” című jelentésről
(2013/2146(INI))

A vélemény előadója: Minodora Cliveti

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja a Külügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1. üdvözli az Európai Bizottság által mind szakpolitikai szinten, mind a finanszírozási eszközein és költségvetési támogatási mechanizmusain keresztül végzett munkát, melynek célja, hogy növelje a nők szerepvállalásának fokozására irányuló kötelezettségvállalásait, különösen oly módon, hogy a nők prioritásait és szükségleteit igyekszik beépíteni az Unió külső tevékenységeinek valamennyi kulcsfontosságú területén;

2. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy pénzeszközöket bocsássanak olyan kezdeményezések számára, amelyek révén a nők részt tudnak venni és át tudják venni a vezető szerepet a közösségi élet újjáépítésében, az infrastruktúrához – például a vízellátáshoz, az elektromossághoz, az iskolákhoz, a kórházakhoz és az utakhoz – való hozzáférés biztosításában, valamint az állam jogi és igazgatási struktúráinak (újjá)építésében;

3. felhívja az EKSZ-t, hogy a küldöttségvezetők kinevezésére irányuló javaslatok során a nemek közötti egyensúly biztosítása érdekében növelje kapacitását;

4. felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak aktív intézkedéseket a KKBP keretében – többek között a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze felhasználásával – a nemen, etnikai származáson, fogyatékosságon, valláson, életkoron és szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetésmentesség elősegítésére és a többszörös megkülönböztetés megelőzésére;

5. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nőket és a nők jogainak előmozdításával foglalkozó nem kormányzati szervezeteket már az Unió külső politikáinak szövegezési szakaszába be kell vonni, különösen a nemekkel kapcsolatos kérdésekről szóló képzések révén az EKSZ-ben és az Unió harmadik országokban lévő küldöttségein;

6. hangsúlyozza a nők szerepét a fejlesztési politikák előmozdításában az ilyen politikák kidolgozásában és végrehajtásában történő részvételük révén, így ugyanis biztosítják, hogy a politikai és gazdasági tárgyalások során figyelembe vegyék a nők érdekeit, és így olyan kedvező körforgás alakul ki, amelyben a nők alkotják a fejlesztési politika motorját;

7. hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a fiatal lányok véleménynyilvánítási jogának tiszteletben tartását, valamint az egészségüket és emberi méltóságukat befolyásoló ügyekben a meghallgatáshoz való jogukat, hangsúlyozva, hogy a gyermek legjobb érdekét kell elsődlegesen figyelembe venni; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy valamennyi gyermeket – és különösen a fiatal lányokat – olyan családi környezetben neveljék fel, amelyet béke, méltóság, tolerancia, szabadság, megkülönböztetésmentesség, nemek közötti egyenlőség és szolidaritás jellemez; felszólít a gyermek jogairól szóló Genfi Nyilatkozat és a nők jogairól szóló Pekingi Nyilatkozat szigorú betartására;

8. felszólítja az EKSZ-t, hogy minden erejével próbálja megakadályozni a formális gyermekházasságokat azokban az országokban, ahol elterjedt ez a jelenség;

9. hangsúlyozza, hogy alacsony a politikában és a kormányzati rendszerekben – többek között a különböző nemzeti tárgyaló- és közvetítőtestületekben – részt vevő nők aránya; hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni az intézményi mechanizmusokat ahhoz, hogy elő lehessen mozdítani a nemek közötti egyenlőséget, illetve hogy szükség esetén ideiglenes intézkedéseket lehessen hozni, például pozitív diszkriminációt, preferenciális elbánást lehessen alkalmazni vagy kvótákat lehessen előírni a nők parlamenti életben, illetve általában a politikában, valamint az intézményekben, küldöttségekben és a fontos nemzeti, regionális és nemzetközi projektekben (például a béketámogató műveletekben) való részvételének lehetővé tétele érdekében;

10 felhívja a figyelmet arra, hogy a nemzeti kormányoknak, valamint a regionális szint alatti, a regionális és a nemzetközi szervezeteknek támogatniuk kellene minden olyan állami, közösségi vagy magánkezdeményezést, melynek célja, hogy a nők számára fokozott hozzáférést biztosítson az erőforrásokhoz, illetve nagyobb gazdasági függetlenséget nyújtson számukra, előmozdítva mindeközben a nők belépését az üzleti világba, valamint segítve a piacokhoz és a hitelekhez való hozzáférésüket, különösen a vidéki területeken; hangsúlyozza, hogy a helyi szervezetek számára könnyebb hozzáférést kell biztosítani a nemzeti és a nemzetközi közfinanszírozáshoz, valamint hogy a nőket – akár résztvevőként, akár kedvezményezettként – egyenértékű félként kell bevonni a helyi fejlesztési és munkahely-teremtési programokba, például a fiatalok foglalkoztatásába, a közszolgáltatások nyújtásába és a gazdasági fellendülést célzó programokba a konfliktusok által sújtott területeken;

11. rámutat, hogy gyakran nem ismerik el a nőknek a béke előmozdítására tett erőfeszítéseit, és hogy a háborús országokban a nők rendkívüli szenvedésnek vannak kitéve;

12. azt állítja, hogy a támogatási intézkedéseknek figyelembe kell venniük a válságok és a vészhelyzetek sajátos jellemzőit, illetve az olyan országokét, ahol komoly hiányosságok mutatkoznak az alapvető szabadságok terén, vagy ahol a nem kormányzati szervezetek nehéz körülmények között dolgoznak; arra ösztönzi az EKSZ-t, hogy az érintett népcsoportok képviselőivel együtt határozzon meg korlátozott számú prioritási területet, amellyel először, mindenekelőtt és párhuzamosan kell foglalkozni, amelynek révén a pénzeszközöket és a forrásokat a célok hatékonyabb elérésére lehet koncentrálni; hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani azokra a helyzetekre, amikor a nők fizikai és pszichológiai erőszaknak vannak kitéve;

13 hangsúlyozza a nők és a leánygyermekek elleni erőszak felszámolásának fontosságát, tekintettel arra, hogy egyes fegyveres konfliktusok során a nők elleni erőszak elterjedt és rendszeres jelenség, például azokban az esetekben, amelyekben a szexuális erőszak különböző formáit, például a nemi erőszakot, a kényszerprostitúciót, az embercsempészetet vagy a rabszolgatartást a fegyveres csoportok háborús taktikaként alkalmazzák, hogy ezzel terrorizálják vagy eltávolítsák a civileket, illetve kedvezzenek a konfliktus egyes résztvevőinek;

14. kéri, hogy építsenek ki olyan támogatási rendszereket, illetve ruházzanak be olyan specializált szolgáltatások kialakításába, melyek célja a konfliktusok során vagy háborús időszakokban elkövetett, nemi alapú erőszak áldozatainak, illetve az ilyen traumától szenvedőknek a segítése;

15. hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a nők szerepét az emberi jogok és a demokratikus átalakulás előmozdításában, a konfliktusmegelőzés támogatásában, a politikai részvétel és képviselet megerősítésében, valamint a béketárgyalások, a béketeremtési műveletek és a konfliktus utáni tervezés minden fázisában, illetve fel kell hívni a figyelmet erre a szerepre; megjegyzi továbbá ezzel kapcsolatban, hogy figyelembe kell venni az uniós választási megfigyelő missziók által készített jelentésekben a nők választási folyamatban való részvételéről megfogalmazott ajánlásokat;

16. rámutat, hogy az Unió külső tevékenységének hitelessége attól is függ, hogy az mennyire felel meg a belső szakpolitikák és a fejlesztési célok közötti következetesség elvének.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	21.10.2013
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	23 0 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Regina Bastos, Marije Cornelissen, Edite Estrela, Iratxe García Pérez, Zita Gurmai, Mikael Gustafsson, Mary Honeyball, Silvana Koch-Mehrin, Elisabeth Morin-Chartier, Norica Nicolai, Antonyia Parvanova, Joanna Senyszyn, Joanna Katarzyna Skrzydlewska, Britta Thomsen, Inês Cristina Zuber
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Izaskun Bilbao Barandica, Minodora Cliveti, Rosa Estaràs Ferragut, Mariya Gabriel, Nicole Kiil-Nielsen, Christa Klaß, Antigoni Papadopoulou, Angelika Werthmann

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	17.2.2014
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	23 1 5
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Arnaud Danjean, Mark Demesmaeker, Ana Gomes, Richard Howitt, Liisa Jaakonsaari, Anneli Jäätteenmäki, Evgeni Kirilov, Wolfgang Kreissl-Dörfler, Krzysztof Lisek, Francisco José Millán Mon, María Muñiz De Urquiza, Annemie Neyts-Uyttebroeck, Raimon Obiols, Ria Oomen-Ruijten, Ioan Mircea Paşcu, Alojz Peterle, Tonino Picula, Bernd Posselt, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Werner Schulz, Charles Tannock, Nikola Vuljanić, Sir Graham Watson
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Andrew Duff, Elisabeth Jeggle, Barbara Lochbihler, Indrek Tarand
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Paul Rübig, Dubravka Šuica

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat