JELENTÉS a Stockholmi Program félidős értékeléséről

4.3.2014 - (2013/2024(INI))

Jogi Bizottság
Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság
Alkotmányügyi Bizottság
Előadó: Luigi Berlinguer, Juan Fernando López Aguilar, Carlo Casini
(Közös bizottsági ülésekkel lefolytatott eljárás – az eljárási szabályzat 51. cikke)

Módosítások

Eljárás : 2013/2024(INI)

A dokumentum állapota a plenáris ülésen

Válasszon egy dokumentumot :

A7-0153/2014

Előterjesztett szövegek :

A7-0153/2014

Viták :

PV 02/04/2014 - 17
CRE 02/04/2014 - 17

Szavazatok :

PV 02/04/2014 - 18.21
CRE 02/04/2014 - 18.21
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2014)0276

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
VÉLEMÉNY a Jogi Bizottság részéről
VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a Stockholmi Program félidős értékeléséről

(2013/2024(INI))

Az Európai Parlament,

– tekintettel „A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség a polgárok szolgálatában – a stockholmi program” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági közleményről szóló, 2009. november 25-i állásfoglalására,[1]

– tekintettel az Európai Tanács Stockholmi Programjára (A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa),[2]

– tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

– tekintettel a Jogi Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság által az eljárási szabályzat 51. cikke alapján folytatott közös tanácskozásokra,

– tekintettel a Jogi Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7‑0153/2013),

I. A Stockholmi Program és a Lisszaboni Szerződés

1. úgy véli, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése és az Európai Unió Alapjogi Chartája kötelező jogi erejének elismerése jelentős mértékben javította és erősítette az alkotmányos alapot, amelyre az uniós intézmények és a tagállamok támaszkodhatnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség kialakítására irányuló célkitűzés megvalósítása során, ugyanakkor megállapítja, hogy egyes területeken további erőfeszítésekre van szükség, különösen, ami a végrehajtást illeti; úgy véli, hogy ez a célkitűzés a Szerződések és a másodlagos jog egyforma alkalmazását követeli meg szerte az EU-ban; ezért egyetért azzal, hogy el kell kerülni, és szükség esetén meg kell szüntetni az önkéntes kívülmaradást és a különleges szabályozásokat; kéri, hogy a Bizottság és a Tanács elnöksége jobban teljesítsék azon kötelezettségüket, mely szerint a nemzetközi megállapodásokat megelőzően a Parlamentet az „eljárás minden szakaszában haladéktalanul és teljes körűen” tájékoztatják; sajnálja, hogy késedelmet szenved a korábbi harmadik pillérbe tartozó aktusok új jogszabályi hierarchiával – alap-jogiaktusok, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási aktusok – való összhangba hozatala, melyet a Lisszaboni Szerződésnek és az új intézményi struktúrának megfelelően kell végrehajtani;

A Bizottság jogalkotási kezdeményezési joga és a rendes jogalkotási eljárás

2. úgy véli, hogy a rendes jogalkotási eljárás kiterjesztése növelte a jogalkotás legitimitását és közelebb vitte azt a polgárokhoz, mivel megerősítette az Unió egyetlen közvetlenül választott intézményének, a Parlamentnek a befolyását; úgy véli, hogy a Szerződés jövőbeni felülvizsgálatakor meg kell szüntetni a rendes jogalkotási eljárás alkalmazása alóli fennmaradó kivételeket;

3. megállapítja, hogy „A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség a polgárok szolgálatában – a stockholmi program” című, 2010. április 20-i közleményében (COM(2010)0171) a Bizottság az uniós polgárok napi gondjaira és vágyaira való ambiciózusabb válaszadásra szólított fel, és hangsúlyozta, hogy „az Uniónak képesnek kell lennie reagálni a váratlan eseményekre, és hamar megragadni a lehetőségeket, valamint gyorsan megelőlegezni a jövőben kibontakozó folyamatokat és alkalmazkodni azokhoz”;

4. emlékeztet a rendes jogalkotási eljárás általános elvként való alkalmazására (a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatos szakpolitikák szélesebb körében lefedve a döntéshozatali eljárást), a Szerződésben szereplő követelményre, mely szerint „a döntéseket a lehető legnyilvánosabban és a polgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten kell meghozni”, valamint a rugalmasság fokozásának szükségességére; felhívja a Bizottságot, hogy éljen jogalkotási kezdeményezési jogával, teljes mértékben tiszteletben tartva a Szerződésekben és a bennük lefektetett elvekben meghatározott hatásköreit – ideértve a szubszidiaritást –, a társjogalkotókkal szoros együttműködésben;

Nemzeti parlamentek

5. úgy véli, hogy a nemzeti parlamenteknek az Unió tevékenységeiben való fokozottabb részvétele, amelyet az Európai Unióról és az Európai Unió működéséről szóló szerződésekhez csatolt, a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1., és a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv szentesít, pozitívan hatott a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség kialakítására és működésére, nem csak azért, mert nagyobb garanciát jelentett a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartására, hanem azért is, mert az uniós polgárok demokratikus folyamatba való szélesebb körű és szorosabb bevonása jelentős mértékben hozzájárult az uniós jogalkotáshoz és politikaformáláshoz;

6. felszólít a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament, valamint általában véve az uniós intézmények és szervek és a nemzeti parlamentek közötti együttműködés megerősítésére, annak biztosítása érdekében, hogy az uniós intézmények és szervek – lehetőség szerint – közvetlenül és késedelem nélkül tájékoztassák a nemzeti parlamenteket az uniós kezdeményezésekről;

Egységes választási törvény az európai parlamenti választások tekintetében

7. megállapítja, hogy bár nem született megállapodás az európai parlamenti választások tekintetében az egységes választási eljárásra vonatkozóan, a választási rendszerek fokozatosan közelítettek egymáshoz, különösen az uniós szintű politikai pártok és alapítványok létrehozása, az európai politikai pártokra vonatkozó szabályok megreformálására irányuló bizottsági javaslat alapján az európai jogállás létrehozására irányuló tevékenységek, valamint a kettős mandátum megtiltása révén, mely utóbbinak értelmében az európai parlamenti képviselői tisztséggel összeegyeztethetetlen a nemzeti parlamenti képviselőség; átláthatóbb eljárások kialakítására ösztönöz a jelöltállítás tekintetében, biztosítandó a jelöltek függetlenségét és a közvetlen választókerületek bevezetésének lehetőségét;

8. úgy véli, hogy a Parlament demokratikus szerepét még inkább ki kell emelni a közvélemény számára, és hogy az európai választási kampányoknak Európa jövője szempontjából valóban fontos kérdésekkel kell foglalkozniuk;

9. ezért úgy véli, hogy a Parlament legitimitásának és hatékonyságának fokozása érdekében a jövőben szükségesessé válik a választási eljárás reformja, melynek keretében meg kell erősíteni az EU demokratikus dimenzióját, és a Szerződésekben foglalt elvekkel összhangban biztosítani kell a képviselői helyek tagállamok közötti arányosabb elosztását; véleménye szerint e reform arra fogja ösztönözni a polgárokat, hogy részt vegyenek az európai választásokon a lakóhelyük szerinti tagállamban, amelynek nem állampolgárai;

10. üdvözli ugyanakkor a 93/109/EK irányelvnek az állampolgárságuk szerinti tagállamtól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok passzív választójogának az európai parlamenti választásokon történő gyakorlására vonatkozó egyes részletes rendelkezései tekintetében történő módosításáról szóló 2012. december 20-i 2013/1/EU tanácsi irányelv[3] elfogadását, mivel az az európai parlamenti választásokon való részvétel tekintetében lazít az egy bizonyos uniós tagállamban lakóhellyel rendelkező, ám állampolgársággal nem bíró polgárokra vonatkozó előírásokon; sürgeti a valamely tagállamban lakóhellyel igen, azonban állampolgársággal nem rendelkező uniós polgárok európai választásokon való részvételét hátráltató bürokratikus akadályok felszámolását, és ösztönzi a tagállamok közötti együttműködést az EU demokratikus normáit aláásó eme veszély felszámolása érdekében; ismételten hangsúlyozza, hogy további lépéseket kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi uniós polgár rendelkezzen szavazati joggal, függetlenül attól, hogy éppen melyik államban lakik;

Európai polgári kezdeményezés

11. üdvözli a polgári kezdeményezésről szóló rendelet[4] elfogadását, mivel az ugyanolyan politikai kezdeményezési joggal ruházza fel a polgárokat, mint amilyennel már a Parlament és a Tanács is rendelkezik;

12. úgy véli, hogy a polgári kezdeményezés kulcsfontosságú szerepet tölthet be azon ügyek meghatározásában, amelyekkel uniós szinten kell foglalkozni, emellett erősíti az uniós szintű politikai döntéshozatal legitimitását;

13. ugyanakkor sajnálattal veszi tudomásul a polgári kezdeményezések szervezői által tapasztalt technikai problémákat, és felszólítja a Bizottságot azok megoldására;

14. rámutat, hogy a polgári kezdeményezés hatékony alkalmazását a technikai problémákon túl a költségvetési források hiányából fakadó pénzügyi nehézségek is hátráltatják;

II. A Stockholmi Program és végrehajtásának értékelése

Alapvető jogok

15. úgy véli, hogy az EU-nak az emberi jogok lehető legmagasabb fokú védelmét kell előmozdítania, egyidejűleg az alapvető szabadságok mindenki számára történő biztosításával; véleménye szerint a Stockholmi Program állampolgárok jogainak előmozdításáról szóló fejezete összhangban áll ezzel az ambícióval; megjegyzi ugyanakkor, hogy az elért eredmények ellenére a fejezet végrehajtását fel kell gyorsítani;

16. felszólít az ún. koppenhágai dilemma kezelésére irányuló intézkedések mielőbbi meghozatalára, hogy tudniillik az Unió magas szintű követelményeket szab a tagjelölt országok számára, ám nem rendelkezik megfelelő eszközökkel a meglévő tagállamok tekintetében; felszólít a „koppenhágai bizottság” – lehetőség szerint intézményközi megállapodás keretében történő – létrehozására, amely magas szintű, független alapjogi szakértőkből állna, akiket többek között a Parlament nevezne ki, és amelynek célja az EUSZ 2. cikkében szentesített közös értékek összes tagállam általi betartásának biztosítása, a „koppenhágai kritériumok” folytonosságának garantálása, valamint az alapvető jogokkal kapcsolatos tanácsadás és jelentéstétel lenne, az Alapjogi Ügynökséget létrehozó rendelet[5] Parlament által több alkalommal is kért, az ügynökség hatáskörének kibővítését és jogainak megerősítését célzó módosításáig;

17. attól tart, hogy a gazdasági válság a demokrácia válságává alakulhat, és úgy véli, hogy a demokratikus vívmányok, a jogállamiság és az alapvető jogok védelme, a populizmus európai térnyerése elleni küzdelem, továbbá az uniós polgárság megerősítése érdekében erős politikai akaratra és a demokratikus intézmények nemzeti és európai szinten való, átlátható működésére van szükség; nyugtalanítja az uniós polgárok mobilitásával szemben tanúsított tolerancia egyértelmű hiánya, amelynek célja egyes új tagállamokból érkező munkavállalók jogainak aláásása;

18. úgy véli, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a kiszolgáltatott csoportok sajátos helyzetére való válaszadásra, valamint a rasszizmus, az idegengyűlölet, az antiszemitizmus, a vallási türelmetlenség, az iszlamofóbia, a cigányellenesség, a homofóbia és a transzfóbia elleni küzdelem megerősítésére;

19. úgy véli, hogy nélkülözhetetlen a gyűlölet-bűncselekményekre és a gyűlöletbeszédre, valamint az azokat népszerűsítő, támogató és elkövető személyekre vonatkozó jogszabály elfogadása és tényleges végrehajtása, és felszólít az e célt szolgáló szabályozás továbbfejlesztésére, teljes összhangban a szubszidiaritás elvével;

20. sajnálattal veszi tudomásul az előrelépés hiányát a nemzeti romaintegrációs stratégiák terén, és a romákkal szemben az Unióban továbbra is fennálló rasszizmust és diszkriminációt, ideértve a roma gyermekek oktatáson belüli szegregációját; felhívja a tagállamokat, hogy fokozott erőfeszítésekkel törekedjenek a romák alapvető jogainak és társadalmi befogadásának megerősítésére, és e célból mielőbb hajtsák végre a romák integrációját célzó hatékony tagállami intézkedésekről szóló, 2013. december 9-i tanácsi ajánlást[6]; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak pénzügyi támogatást a roma szervezetek részére, és a romákat érintő összes szakpolitikába vonják be őket;

21. hangsúlyozza, hogy az egyetemesség elve vonatkozik az alapvető jogokra és az egyenlő bánásmódra; sürgeti ezért a Tanácsot, hogy fogadja el a megkülönböztetés elleni irányelvről szóló javaslatot; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a fogyatékos személyek integrációját célzó politikák nem megfelelőek, és hogy a fogyatékosok jogait nem veszik kellően figyelembe;

22. üdvözli a bűncselekmények sértettjeinek támogatására, védelmére és jogaira vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU irányelv[7] elfogadását, amelyben különös figyelmet szánnak a hátrányos helyzetű csoportok, például a nők és a gyermekek védelmére; hangsúlyozza, hogy e csoportok gyakorta áldozatai az erőszak különböző formáinak, így többek között a családon belüli erőszaknak; ajánlja az emberi jogok ilyen súlyos megsértéseinek részletes kivizsgálását, beazonosítását és bűnvádi eljárás alá vonását; üdvözli az európai védelmi hálózatról szóló 2011/99/EU irányelv[8], valamint az emberkereskedelem megelőzéséről, az ellene folytatott küzdelemről és az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelv[9] (az emberkereskedelem elleni irányelv) elfogadását; felszólítja a tagállamokat az irányelvek mielőbbi átültetésére és végrehajtására;

23. utal az uniós polgárok tömeges elektronikus megfigyelésére vonatkozó, folyamatban lévő vizsgálatára; megerősíti „Az egyesült államokbeli NSA megfigyelési programja, a megfigyelést végző szervek a különféle tagállamokban és hatásuk az uniós polgárok magánéletére” című, 2013. július 4-i állásfoglalásában[10] kifejtett mélységes aggodalmát; úgy véli, hogy a tömeges megfigyelés komoly kifogásokat vet fel olyan uniós elvek tekintetében, mint a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok, és ragaszkodik a megfelelő és hatékony parlamenti és igazságügyi felügyelet és a biztonság megszervezéséhez uniós és nemzeti szinten; alapvetőnek tartja a fékek és ellensúlyok számának növelését, különösen az adatvédelemről szóló uniós jogi keret elfogadása révén, amelynek biztosítania kell az alapvető jogok teljes körű tiszteletben tartását; úgy véli, hogy lépéseket kell tenni az EU belső biztonságát fenyegető megfigyelés tekintetében;

24. úgy véli, hogy egy megfelelő elszámoltathatósági eljárás elengedhetetlen az emberi jogok hatékony védelme és előmozdítása, valamint a jogállamiságon alapuló, törvényes és hatékony biztonságpolitikák követése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan elszámoltathatósági mechanizmusra, amelynek célja az EU és a tagállamok emberi jogi jogsértések uniós szintű megelőzésére, kivizsgálására és orvoslására való képességének erősítése, különös tekintettel az annak kapcsán felmerülő jogsértésekre, hogy a CIA állítólagosan európai országokban szállít és tart fogva illegálisan foglyokat;

25. hangsúlyozza, hogy az Uniónak az emberi jogok európai egyezményéhez (EJEE) való csatlakozása, melyet az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének (2) bekezdése irányoz elő, még inkább erősíteni fogja az Alapjogi Charta és a Bíróság joggyakorlata által biztosított alapvető jogok védelmét;

26. megállapítja, hogy az EJEE-hez való csatlakozás az unió tevékenységeit illetően hasonló védelmet biztosít majd a polgároknak és az Unió felelősségi körébe tartozó más személyeknek, mint amilyenben az egyes tagállamok fellépéseinek tekintetében már részesülnek; emlékeztet rá, hogy ez azért is lényeges, mivel a tagállamok fontos jogköröket adtak át az Uniónak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében;

27. üdvözli az Európa Tanács 47 tagállama és az EU között ez utóbbinak az emberi jogok európai egyezményéhez való csatlakozása kapcsán elért megállapodástervezetet, és várakozással tekint az Európai Unió Bíróságának (EUB) az elfogadott szövegre vonatkozóan adott pozitív véleményére; felhívja a Parlamentet és a Tanácsot, hogy az EUB végleges határozatát követően mihamarabb hagyják jóvá a megállapodást;

28. üdvözli, hogy az EJEE-hez való csatlakozás a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében újabb jelentős védelmi eszközt fog biztosítani a polgárok és az Unió felelősségi körébe tartozó más személyek számára; kiemeli a csatlakozási tárgyalások lezárásának rendkívül hosszú határidejét, és sajnálattal veszi tudomásul, hogy az Európai Unió máig nem csatlakozott az EJEE-hez; emlékeztet arra, hogy az EU csatlakozásához az uniós tagállamok mellett az egyezmény egyéb részes államainak a jóváhagyására is szükség van; felhívja az összes érintett felet, hogy mielőbb hagyják jóvá az egyezményt;

29. határozottan elítéli az EJEE-hez való csatlakozási tárgyalások során az EU által tapasztalt akadályokat és késedelmeket, és felhívja az uniós intézményeket és tagállamokat, hogy gyorsítsák fel az EU EJEE-hez való csatlakozására irányuló eljárásokat, valamint utasítsák el az EJEE-nek a polgárok és az EU-ban tartózkodási engedéllyel rendelkező személyek emberi jogaival és alapvető szabadságaival összefüggő szerepét, hatásköreit és jogköreit aláásni kívánó további kísérleteket;

30. felszólít a dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló rendelet[11] Parlament javaslatai alapján történő felülvizsgálatára;

31. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az új információs és kommunikációs technológiák alapján dolgozzanak ki egyedi eszközöket a megkülönböztetés elleni küzdelemre vonatkozó bevált gyakorlatok uniós szinten történő megosztása érdekében;

32. hangsúlyozza a nemi dimenzió figyelembevételének jelentőségét a fogyatékosok, a bevándorlók, a romák és egyéb kisebbségek, valamint a kirekesztettek integrálását célzó összes stratégia tekintetében;

Polgári és büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés

33. megjegyzi, hogy a Stockholmi Program célja az uniós polgárok és az EU-ban tartózkodási engedéllyel rendelkező személyek szabad mozgásának előmozdítása az európai igazságszolgáltatási térség által biztosított valamennyi jog és kötelezettség védelme és tiszteletben tartása révén, és hogy az igazságügyi együttműködés e cél elérésének fő eszköze;

34. elismeri, hogy a jogi helyzetek, ítéletek és dokumentumok kölcsönös elismerése terén tett kezdeményezések nagyon fontos szerepet játszanak e tekintetben, mivel a kölcsönös elismerés változatlanul hagyja a tagállamok jogrendszereit, ugyanakkor csökkenti a Szerződésekben garantált szabadságaikat gyakorló polgárokra, családokra és vállalkozásokra háruló pénzügyi terheket és az előttük álló jogi akadályokat, egyidejűleg tiszteletben tartva a jogállamiságot és az alapvető jogokat;

35. emlékeztet arra, hogy a Stockholmi Program számos kezdeményezést tartalmaz a polgári jog területén, ilyen például az ítéletek könnyebb elismertetése, a végrendeletek uniós szintű érvényessége, a közokiratok elfogadását célzó könnyített eljárások, az adósságok egyszerűbb határokon átnyúló érvényesítése és a jogi képzés területét érintő uniós kezdeményezések;

36. megállapítja, hogy ezen a területen ez idáig mindössze három jogszabályt fogadtak el, mégpedig az átdolgozott Brüsszel I. rendeletet[12], az örökösödési rendeletet[13] és a Róma III. rendeletet[14], amelyek közül ma kizárólag a harmadik alkalmazandó, valamint hogy noha a Bizottság a Stockholmi Programban előírt számos javaslatot előterjesztett, több jelentős javaslat továbbra sem készült el, ideértve az anyakönyvi okmányok joghatásának kölcsönös elismerését és a 14. társasági jogi irányelvet;

37. úgy véli, hogy a kölcsönös elismeréshez szükség van arra, hogy a polgárok és a jogi szakemberek megbízzanak egymás jogintézményeiben; megállapítja, hogy a kölcsönös elismerés és bizalom alátámasztása szempontjából nagyon fontos szerepet játszik az alapvető jogokat és a szubszidiaritás és a bírói függetlenség elvét teljes mértékben tiszteletben tartó, ténylegesen európai jogi kultúra megerősítése, közös előírások kialakítása, valamint a más jogrendszerek megértése, különösen képzés útján; hangsúlyozza, hogy a kölcsönös elismerés és bizalom a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréje révén a nemzeti polgári jogi hagyományok fokozatos megváltozásához vezethet; úgy véli, hogy ez a csere nem csökkentené a nemzeti jogi hagyományok értékét;

38. megállapítja, hogy a polgári jog terén a jogalkotási kezdeményezések eddig főként az anyagi jogra összpontosítottak; kéri, hogy a jövőben több figyelmet szenteljenek az eljárási jognak;

39. ösztönzi a Bizottságot, hogy hatékonyan lépjen fel az ítéletek nemzetközi érvényességéről szóló egyezmény létrehozása érdekében, amely a Brüsszel I. rendeletéhez hasonló célokra törekedne;

40. üdvözli a tőzsdén jegyzett társaságok nem-ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról szóló irányelvre irányuló javaslatot[15]; hangsúlyozza a nők karrierjének útjában álló egyik legnagyobb akadály, a továbbra is létező „üvegplafon” elleni küzdelem szükségességét;

41. üdvözli a bizonyos közokiratok Európai Unión belüli elfogadásának egyszerűsítése révén a polgárok és a vállalkozások szabad mozgásának előmozdításáról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatot, amely felszámolja a bürokráciát, és áthidalja az uniós intézmények és a polgárok között fennálló szakadékot;

42. felszólítja a Bizottságot – összhangban a Parlament korábbi kötelezettségvállalásaival és a többszöri kérését követően –, hogy a meglévő terveknek megfelelően, átfogó megközelítést követve terjesszen elő javaslatot a családi állapotot igazoló valamennyi okmány joghatásának az EU egészében való teljes körű kölcsönös elismerésére, a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló nők és férfiak, valamint családjaik elé gördített diszkriminatív jogi vagy közigazgatási akadályok felszámolása érdekében, és abból a célból, hogy az uniós polgárok és az EU-ban tartózkodási engedéllyel rendelkező személyek, valamint családjaik az Unió egész területén megtarthassák a több európai joghatóságon belül jogilag már elismert családi állapotukból eredő, őket megillető jogokat;

43. ismételten felszólít az európai nemzetközi magánjogi kódex elfogadására;

44. felhívja a Bizottságot, hogy fejlessze tovább az e-igazságügyi programot, annak érdekében, hogy a polgárok közvetlenül hozzáférhessenek a jogi tájékoztatáshoz és az igazságszolgáltatáshoz;

45. elismeri a büntetőeljárásban a gyanúsítottak és a vádlottak eljárási jogainak megerősítéséről szóló ütemtervvel összefüggésben eddig megtett előrelépést, ideértve a büntetőeljárás során a tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról[16], a tájékoztatáshoz való jogról[17] és az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról[18] szóló irányelvek elfogadását; kéri ezek helyes és időben történő átültetését, valamint képzések szervezését kormánytisztviselők, bírák, ügyészek és védőügyvédek számára; ismételten hangsúlyozza, hogy ezek az intézkedések nélkülözhetetlenek a büntetőügyekben folytatott uniós együttműködés megfelelő működéhez, különös tekintettel a kölcsönös elismerés elvén alapuló intézkedések végrehajtására (pl. európai elfogatóparancs), és hogy a gyanúsítottak és a vádlottak jogainak védelme terén elengedhetetlen a további előrelépés; nyugtázza a jogi segítségnyújtásra, az ártatlanság vélelmére és a gyermekek megóvására vonatkozóan előterjesztett javaslatokat; határozott meggyőződése, hogy az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról szóló irányelv eredményes végrehajtásának biztosítása érdekében különösen a jogi segítségnyújtást kell ténylegesen garantálni; vitát szorgalmaz a tanúk és a visszaélést jelentő személyek védelméről; felszólít arra, hogy a Stockholmot követő programban prioritásként kezeljék a gyanúsítottak és a vádlottak büntetőeljárásokban biztosított jogainak megerősítését, és emlékeztet rá, hogy az ütemterv nem fed le minden kérdést;

46. sajnálja, hogy az előzetes letartóztatást, az őrizetet és a kiskorúak fogva tartását illetően a munka még nem fejeződött be, ezeken a területeken ugyanis az előírások számos tagállamban nem tartják tiszteletben az emberi jogokat és más nemzetközi normákat; elismeri, hogy értékelni kell a meglévő kerethatározatokkal kapcsolatos nem jogalkotási munka eredményességét, széles körben el kell ismerni az előzetes letartóztatással kapcsolatos jogot és gyakorlatot érintő, a bizottsági konzultáció keretében Európa-szerte feltárt problémákat, valamint kötelezettséget kell vállalni annak felülvizsgálatára, hogy indokolt-e az előzetes letartóztatásra vonatkozóan érvényesíthető minimumszabályok jogalkotási intézkedés útján történő meghatározása; felkéri a Bizottságot annak felülvizsgálatára, hogy indokolt-e az előzetes letartóztatásra, az őrizetre és a kiskorúak fogva tartására vonatkozóan végrehajtandó minimumszabályok jogalkotási intézkedés útján történő meghatározása;

47. határozottan úgy véli, hogy prioritásként kell kezelni az európai igazságszolgáltatási térség kialakítása során alkalmazott elvek következetességének biztosítását, és hogy e tekintetben az uniós intézményeknek szorosan együtt kell működniük egymással, ahogyan azt a büntetőjog uniós megközelítéséről szóló, 2012. május 22-i parlamenti állásfoglalás[19] is vázolja;

48. úgy véli, hogy az alapvető jogok büntetőeljárásokkal összefüggésben történő tiszteletben tartásának harmonizációja révén, az igazságszolgáltatás megfelelő működése és a helyes börtönigazgatás biztosítását célzó közös intézkedésekkel – amelyek hiánya a tagállamok közötti bizalmatlanság gyakori oka – meg kell szilárdítani a tagállamok közötti kölcsönös bizalmat, és hogy az uniós büntetőjog kölcsönös elismerése és harmonizációja nem haladhat előre e szabályok tagállami végrehajtására vonatkozó, komoly visszajelzések nélkül;

49. üdvözli az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatot (COM(2013)0354); határozott véleménye, hogy az Európai Ügyészség létrehozása fontos lépést jelentene a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség továbbfejlesztése szempontjából; úgy véli, hogy amennyiben az Európai Ügyészség létrehozása sikeresnek bizonyul, a Tanácsnak a jövőben meg kellene fontolnia az EUMSZ 86. cikke (4) bekezdésének alkalmazását az ügyészség hatáskörének uniós dimenziójú bűncselekményekre történő kiterjesztése érdekében; üdvözli továbbá a Büntető Igazságszolgáltatási Együttműködés Európai Ügynökségéről (Eurojust) szóló rendeletre irányuló javaslatot (COM(2013)0535);

50. úgy véli, hogy a büntetőügyekben hozott ítéletek végrehajtása terén további erőfeszítéseket kell tenni a bírósági határozatok kölcsönös elismerése elvének alkalmazása érdekében;

51. úgy véli, hogy egy hatékony, hozzáférhető, méltányos, az alapvető jogokat tiszteletben tartó igazságszolgáltatási rendszer erőteljes motorja a demokráciának, a polgárok bizalmának és jólétének, valamint egy virágzó gazdaságnak;

52. üdvözli az uniós intézmények és a tagállamok által a Nemzetközi Büntetőbíróság általános támogatásának elősegítéséért és az azzal folytatott együttműködésért tett folyamatos erőfeszítéseket, amelyek fontos eszközei annak, hogy a bűncselekmények áldozatai számára a nemzetközi jog keretében igazságot szolgáltassanak és hogy előmozdítsák a nemzetközi humanitárius és emberi jogi jogszabályok tiszteletben tartását; ösztönzi a tagállamokat, hogy kössenek keretmegállapodást a Nemzetközi Büntetőbírósággal, különösen a tanúk áttelepítésére, az ideiglenes szabadon bocsátásra, a felmentett személyek áttelepítésére és az ítéletek végrehajtására vonatkozóan; felszólítja az uniós tagállamokat mint a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának részes államait annak biztosítására, hogy a bíróság megfelelő forrásokkal rendelkezzen megbízatásának teljesítéséhez és a megalapozott, tisztességes és átlátható igazságszolgáltatáshoz;

53. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy azok a tisztviselők (rendőrök, egészségügyi szakszolgálatok dolgozói, bírósági személyzet stb.), akik találkozhatnak olyan esetekkel, amelyekben valamely személy – különösen a nemi alapú erőszak áldozatául esett nők – testi, lelki és szexuális épsége vélhetően veszélybe kerül, megfelelő képzésben részesüljenek; felkéri a tagállamokat, hogy támogassák a civil társadalom, különösen a nem kormányzati szervezetek, a nőjogi szervezetek és a szakértői segítséget nyújtó egyéb önkéntes szervezetek munkáját, és működjenek együtt ezekkel a szervezetekkel a nemi alapú erőszak áldozatául esett nők támogatása terén;

54. felszólítja a tagállamokat, hogy ratifikálják a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló Isztambuli Egyezményt, valamint a Bizottságot, hogy terjesszen elő tárgyalási irányelvekre vonatkozó javaslatokat az Unió ez utóbbihoz való haladéktalan csatlakozására vonatkozóan;

Belső biztonság

55. tudomásul veszi a tagállamok és a Bizottság által a belső biztonsági stratégia, valamint a szervezett és súlyos nemzetközi bűnözésre vonatkozó európai uniós szakpolitikai ciklus terén elért előrelépést, különös tekintettel az alábbi területekre: a terrorizmus és a határokon átnyúló szervezett bűnözés elleni küzdelem (beleértve a gazdasági bűnözést), a számítástechnikai bűnözés és a számítástechnikával támogatott bűnözés, például a gyermekpornográfia elleni küzdelem; a létfontosságú infrastruktúrák védelme; a korrupció, a pénzmosás, a terrorizmus finanszírozása, az erőszakos radikalizáció és az illegális lőfegyver-kereskedelem elleni küzdelem; hangsúlyozza azonban, hogy az összes fenti területen további előrehaladásra van szükség;

56. hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem súlyos bűncselekmény, amely különösen a nőket érinti, és az emberi jogok, illetve az emberi méltóság olyan megsértését jelenti, melyet az Unió nem tűrhet el; sajnálja, hogy az Unióba irányuló és az onnan kiinduló emberkereskedelem áldozatainak száma az emberkereskedelem elleni irányelv 2011. decemberi hatálybalépése ellenére egyre nő; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket ezen aggasztó tendencia megfékezése érdekében, biztosítva, hogy az irányelvvel összhangban kidolgozásra és végrehajtásra kerüljön egy különösen a nőkre és a kiskorúakra irányuló közös, összehangolt és ambiciózus európai stratégia, az embercsempészettel és emberkereskedelemmel, valamint az e területen működő nemzetközi szervezett bűnözői hálózatokkal szembeni küzdelmet szolgáló jogszabályokkal és intézkedésekkel együtt; hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem, a kényszermunka, az illegális bevándorlás és az embercsempészet elleni fellépésnek a kiváltó okokra kell összpontosítania;

57. sajnálja, hogy a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris biztonság (CBRN) Európai Unión belüli megerősítésére irányuló, 2010 és 2013 közötti cselekvési tervet (COM(2009)0273) a tagállamok nem hajtották végre teljes körűen, illetve nem vették figyelembe a nemzeti politikai döntéshozataluk során; ezért felhívja az Európai Uniót és tagállamait, hogy erősítsék meg a CBRN területén folytatott regionális és európai szintű együttműködést és koordinációt, továbbá e tekintetben felkéri a Tanácsot, hogy gondoskodjon a nemzeti hatóságok és a terrorizmus elleni küzdelem koordinátora közötti egyeztetésről;

58. sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza és erősítse meg az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére irányuló erőfeszítéseit, valamint hogy az adatvédelemhez való jog és a gyanúsítottak jogainak teljes körű integrálása révén, megfelelő büntetőjogi fogalommeghatározások alapján fejezze be az Európai Csalás Elleni Hivatal elhúzódó reformját;

59. üdvözli, hogy megállapodás született a bűncselekményekből származó jövedelemnek az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról (COM(2012)0085); emlékeztet arra, hogy a bűncselekményből származó vagyon elkobzása a bűnszervezetek elleni küzdelem egyik leghatékonyabb módja;

60. szilárd meggyőződése, hogy az Európai Unió terrorizmusellenes politikájának megoldást kell találnia az európai társadalmak egyes csoportjainak/tagjainak radikalizálódására, valamint a társadalmainkban egyre inkább egyénekhez kötődő terroristacselekmények problémájára; hatékonyabb koordinációt sürget az uniós terrorizmusellenes politikák végrehajtásában érintett uniós szolgálatok, azaz a terrorizmus elleni küzdelem uniós koordinátora, az Europol, a Belső Biztonságra Vonatkozó Operatív Együttműködéssel Foglalkozó Állandó Bizottság (COSI), valamint a terrorizmus-munkacsoport (nemzetközi vonatkozások) (COTER) és az Eurojust között;

61. sajnálatosnak tartja, hogy „Az Európai Unió belső biztonsági stratégiájának végrehajtásáról szóló második jelentés” című 2013. április 10-i bizottsági közlemény (COM(2013)0179) alig fogalmaz meg kritikát a belső biztonsági stratégia keretében végrehajtott intézkedésekkel kapcsolatban, és hogy ugyanazokat a prioritásokat erősíti meg újra, mint a 2010. novemberi első közleményben, anélkül, hogy figyelembe venné többek között az Alapjogi Charta integrálásának következményeit, miközben a Charta rendelkezéseinek többsége nem csak az uniós polgárokra, hanem az EU területén élő összes emberre vonatkozik;

62. emlékeztet arra, hogy a Parlament mára a biztonságpolitikai terület teljes jogú intézményi szereplőjévé vált, és így jogosult arra, hogy aktívan részt vegyen a belső biztonsági stratégia jellemzőinek és prioritásainak meghatározásában és ezen eszközök értékelésében, többek között a belső biztonsági stratégia végrehajtásának nyomon követése révén, amelyet az EUMSZ 70. és 71. cikke alapján az Európai Parlament, a nemzeti parlamentek és a Tanács közösen végeznek; úgy véli, hogy a Parlamentnek központi szerepet kell játszania a belső biztonsági politikák értékelésében és meghatározásában, mivel ezek messzemenően érintik az Unióban élő személyek alapvető jogait; hangsúlyozza ezért, hogy biztosítani kell, hogy ezek a politikák az ellenőrzésért és a demokratikus felügyeletért felelős, egyetlen közvetlenül választott európai intézmény hatáskörébe tartozzanak;

63. úgy véli, hogy a hatékony belső biztonsági stratégia alapvető előfeltétele a belső biztonság területére vonatkozó politikák és jogszabályok végrehajtásának, hatásainak és konkrét eredményeinek megfelelő értékelése, a kezelendő biztonsági fenyegetések megfelelő elemzése, az arányosság és a szükségesség elveinek figyelembevétele, valamint a demokratikus vita;

64. rámutat arra, hogy a jelenlegi belső biztonsági stratégia 2014-ben hatályát veszti; felszólítja a Bizottságot, hogy kezdje meg a 2015 és 2019 közötti időszakra vonatkozó új belső biztonsági stratégia előkészítését, amely figyelembe veszi a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését és az Alapjogi Charta uniós jogba való integrálását; felszólítja a Tanácsot, hogy az új belső biztonsági stratégia elfogadását megelőzően vegye kellően figyelembe a Parlament új stratégiával kapcsolatos észrevételeit; ennek vonatkozásában tudomásul veszi az Europol elemzéseit, köztük kockázatelemzését;

65. elismeri, hogy az Unióban terjed a határokon átnyúló bűnözés, és ezért rámutat a bűnüldözési célú együttműködés területén működő ügynökségek megfelelő finanszírozásának fontosságára; úgy véli, hogy az európai bűnüldözési célú információcsere különböző eszközeinek és csatornáinak jelenlegi tárháza nehezen átlátható és széttöredezett, aminek következtében a rendelkezésre álló eszközök felhasználása nem hatékony, az uniós szintű demokratikus felügyelet és elszámoltathatóság pedig nem megfelelő; jövőorientált elképzelést szorgalmaz arra vonatkozóan, hogy miként alakuljon és hogyan tökéletesedjen az adatok bűnüldözési célú megosztása az Unióban az alapvető jogok, köztük a magas szintű adatvédelem biztosítása mellett; megjegyzi, hogy az információcsere javítása érdekében meg kell erősíteni a bűnüldöző hatóságok közötti kölcsönös bizalmat;

66. elutasítja az előzetes gyanú nélküli prediktív rendfenntartás elképzelését, különösen az uniós utas-nyilvántartási adatállományt, valamint a terrorizmus finanszírozásának felderítésére szolgáló európai rendszer ötletét; kéri a Bizottságot, hogy helyezze hatályon kívül az adatmegőrzési irányelvet[20];

67. felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat a prostitúció által súlyosan érintett területeken olyan segélyközpontok létrehozására, amelyek azonnali pszichológiai és fizikai segítséget nyújtanak az áldozatok számára;

68. felhívja a Bizottságot, hogy mihamarabb nyújtson be javaslatokat arra nézve, hogy hogyan lehet a Lisszaboni Szerződés jogi keretei közé illeszteni a határokon átnyúló rendőrségi együttműködésnek a korábbi harmadik pillér alatt elfogadott eszközeit, például a prümi határozatot és a svéd kezdeményezést;

69. üdvözli a Lisszaboni Szerződésben meghatározott új jogalapon alapuló új Europol-rendeletre irányuló bizottsági javaslatot, és bízik abban, hogy e fontos jogalkotási anyag – a Szerződés alapelveinek mindenben megfelelve – gyorsan elfogadásra kerül annak érdekében, hogy az Europol hatékonyabban tudja ellátni a határokon átnyúló szervezett bűnözéssel szembeni küzdelemben betöltött szerepét;

70. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Unió még mindig nem rendelkezik megfelelő erőforrásokkal a természeti vagy az ember okozta katasztrófák megelőzéséhez és az azokra való reagáláshoz;

Határok és vízumok

71. üdvözli a schengeni kormányzásra vonatkozó csomagról folytatott tárgyalások lezárását; felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben töltse be szerepét a schengeni értékelések koordinátoraként és a Szerződések őreként, hogy megelőzzön minden olyan helyzetet, amely veszélybe sodorhatná a schengeni térség működését; emlékeztet arra, hogy a schengeni térség alapja a kölcsönös bizalom, valamint az, hogy minden tagállam a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex – a rendelkezésre álló technológiák alkalmazására is kiterjedő –rendelkezéseinek megfelelően teljesítse kötelezettségeit, ideértve a külső határok ellenőrzését; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a határokon felvegyék a küzdelmet az illegális kereskedelem és a csempészet, és azon belül a migránsokkal való kereskedelem ellen; megismétli azon álláspontját, hogy a schengeni térséget további késedelmek nélkül ki kell terjeszteni Romániára és Bulgáriára;

72. a belső határokon való ellenőrzés megszűnését az európai integráció egyik fő vívmányának tartja; kéri a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet arra, hogy a belső határokon ne legyenek ellenőrzések, és határozottan elutasít minden olyan, a személyek szabad mozgásának korlátozására irányuló kísérletet, amely nincs összhangban az uniós vívmányokkal;

73. tudomásul veszi, hogy a schengeni térség egyedülálló, és mindeddig lépésről lépésre fejlődött; ugyanakkor úgy véli, hogy további fejlődésére vonatkozóan hosszú távú gondolkodásra van szükség; meggyőződése, hogy a schengeni külső határokat a jövőben európai határőrség segítségével kell őrizni, akiknek képzése kiterjed az emberi jogi normákra;

74. üdvözli a FRONTEX megbízatásának reformját és az Eurosurra vonatkozó megállapodást; úgy véli, hogy mihamarabb meg kell állapodni a tengeri határőrizetre vonatkozó új szabályokról, és hogy prioritásként kell kezelni a migránsok életének megmentését, valamint a migránsok és a menedékkérők emberi jogainak – és azon belül a visszaküldés tilalmának –, illetve a gyermekek és az emberkereskedelem áldozataivá vált személyek jogainak tiszteletben tartását; emlékeztet arra, hogy az Unió és tagállamai a nyílt tengeri intézkedések során, illetve az Unió külső határainak őrizetére vonatkozó szabályok közzétételekor kötelesek tiszteletben tartani a nemzetközi jogot, a vívmányokat, és különösen az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlatát;

75. mély szomorúságának és sajnálatának ad hangot az Unió határain, különösen a Földközi-tengeren bekövetkezett tragikus halálesetek miatt; ismételten rámutat arra, hogy véleménye szerint a lampedusai eseményeknek fordulópontot kell jelenteniük az Unió számára, és hogy egy újabb tragédia csak úgy akadályozható meg, ha a tagállamok a közös eszközökre támaszkodva szolidaritáson és felelősségvállaláson alapuló összehangolt megközelítést fogadnak el;

76. felkéri a Bizottságot, hogy adjon tájékoztatást a fogdák helyzetéről, többek között az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozóan, és tegyen kezdeményezéseket az ilyen központok jövőbeli működését illetően;

77. riasztónak tartja, hogy az illegális migránsok Unióba való belépési kísérletei során egyre nagyobb számban fordulnak elő – különösen a tengeren – halálesetek, valamint emberi jogi jogsértések; kéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet, mielőtt bármilyen megállapodás születne a Frontex és valamely harmadik ország között; ragaszkodik ahhoz, hogy ezek a megállapodások szigorú biztosítékokat tartalmazzanak annak biztosítása érdekében, hogy – többek között a visszatérési, a közös járőrszolgálati, a keresési és mentési, illetve a feltartóztatási műveletek vonatkozásában – teljes mértékben tiszteletben tartsák az emberi jogi normákat;

78. emlékeztet arra, hogy a Frontex és az Európai Rendőrakadémia kulcsszerepet játszik a bűnüldöző szervek és a határőrök képzésében annak érdekében, hogy az európai igazságszolgáltatás és bűnüldözés a migránsok emberi jogainak tiszteletben tartása mellett folyjon;

79. határozottan támogatja az Európai Tanács arra vonatkozó felhívását, hogy a Stockholmi Programmal összhangban meg kell erősíteni a Frontex szerepét annak érdekében, hogy hatékonyabban tudjon reagálni a változó migrációs áramlatokra;

80. sajnálatának ad hangot a Schengeni Információs Rendszer második generációjára való késői átállás és a megnövekedett költségek miatt; üdvözli a Vízuminformációs Rendszer folyamatos bevezetését, valamint az annak operatív irányítását végző eu-LISA ügynökség felállítását; hangsúlyozza, hogy ezeknek az új rendszereknek most ki kell állniuk a mindennapi használat próbáját; megismétli azon felhívását, hogy „új határigazgatási eszközök és nagymérvű adattárolási rendszerek elindítására addig ne kerüljön sor, amíg a meglévő eszközök nem lesznek szükségesek, teljes mértékben működőképesek, biztonságosak és megbízhatóak”; mély aggodalmának ad hangot a Schengeni Információs Rendszer feltörésével kapcsolatos jelentések miatt, és úgy véli, hogy meg kellene vitatni a nagyméretű európai IT-rendszerek irányításával és működtetésével kapcsolatos tevékenységek kiszervezésének kérdését; felhívja a Bizottságot, hogy időben terjessze elő e rendszerek vonatkozó jogi eszközökben előírt értékelését; sajnálja, hogy nem történt előrelépés a biztonságos személyazonosító alapokmányok használatával kapcsolatban;

81. üdvözli a vízumokkal kapcsolatos vívmányok területén tett előrelépést, ugyanakkor felszólít a meglévő szabályok jobb végrehajtására; úgy véli, hogy a közös vízumigénylési központok hasznos eszköznek bizonyultak, és a jövőben általánossá válhatnának; meggyőződése szerint egy, a közös vízumpolitika célkitűzéseiről szóló intézményközi vita keretében kellene meghatározni a vízumeljárások további harmonizációjának szükséges lépéseit, ideértve a vízumok kiállítására vonatkozó közös szabályokat; sürgeti további vízumkönnyítési megállapodások megkötését, valamint a meglévők nyomon követését és tökéletesítését;

82. felhívja a tagállamokat, hogy éljenek a Vízumkódexben és a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódexben foglalt jelenlegi rendelkezésekkel, amelyek lehetővé teszik humanitárius vízumok kiadását, és könnyítsék meg a harmadik országokban veszélynek kitett emberi jogi jogvédők ideiglenes elhelyezését;

83. felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy ideiglenes vízumok engedélyezésével és a rendszerben már szereplő vízumok újraigénylésének megkönnyítésével javítsák a munkavállalók mobilitását; úgy véli, hogy mindez a jogbiztonság szavatolása és az Unión belüli belső mobilitás javítása révén eredményesen növelné a munkavállalói mobilitást;

84. felhívja a Bizottságot, hogy fejlessze az Unió és keleti szomszédjai között meglévő vízumkönnyítési megállapodásokat, valamint az emberek közötti személyes kapcsolatokat lehetővé tevő vízummentes utazási terület létrehozására irányuló munkát;

Menedék és migráció

85. emlékeztet arra, hogy a Stockholmi Programban az Európai Tanács hangsúlyozta, „hogy a megfelelően kezelt migráció valamennyi érdekelt számára hasznosnak bizonyulhat”; további előrelépésre számít a legális migrációval kapcsolatos jogszabályok elfogadása területén, és fokozottabb erőfeszítéseket kér a jövőben, tekintettel a demográfiai kihívásokra és a gazdaság szükségleteire; egyidejűleg úgy véli, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a migránsok integrálására;

86. felhívja az európai intézményeket és a tagállamok kormányait, hogy hívják fel a nyilvánosság és a munkaadók figyelmét az uniós bevándorlási portálra, felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a kék kártyáról szóló irányelv átültetését, és az irányelvben foglaltaknak megfelelően készítsen jelentést annak alkalmazásáról;

87. felszólít a fokozott átláthatóság mielőbbi megteremtésére, amelyhez a tagállamok kötelesek évente helyzetjelentést tenni az egyes kisebbségi csoportok esetében a munkaerő-piaci integráció területén elért előrelépésről és az esélyegyenlőségi politika hatásairól; szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság készítsen éves helyzetjelentést, amelyben megjelennek a társadalmi kohézióra vonatkozóan elfogadott és célként előirányzott összehasonlítható mutatók, ideértve az újonnan érkezők, a hosszú távú tartózkodási engedéllyel rendelkezők, a honosított migránsok és a migránsok gyermekei helyzetének uniós szintű nyomon követését esélyegyenlőségi alapú (azaz etnikai/faji hovatartozás, vallás/meggyőződés, nem, életkor, szexuális irányultság és fogyatékosság szerinti) bontásban, lehetővé téve a társadalmi befogadást célzó politikák terén az idők során elért eredmények mérését; véleménye szerint e célból a nyílt koordinációs módszert kell alkalmazni;

88. elismeri, hogy az Észak-Afrikában és a Közel-Keleten a közelmúltban bekövetkezett változások és zavargások miatt az Unió keleti és déli határaira fokozott nyomás nehezedik;

89. üdvözli a menekültügyi csomag elfogadását; felhívja a Bizottságot, hogy az alkalmazás első napjától kezdve kövesse nyomon a csomag tagállamok általi helyes végrehajtását, és tegye meg az annak biztosításához szükséges lépéseket, hogy a nemzeti jogszabályok összhangban álljanak az ítélkezési gyakorlattal; javasolja, hogy az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) az új jogszabályokat mostantól illessze be képzési programjába;

90. kéri egy nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó kapcsolattartási pont létrehozását az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalon belül;

91. sajnálattal veszi tudomásul a migránsok fogdákban való fogva tartásának folytatódó és módszeres gyakorlatát, amelyre a közelmúltban az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa is rámutatott; a fogva tartást helyettesítő alternatívák továbbfejlesztésére és bevezetésére szólít fel, ideértve az okmányokkal nem rendelkező migránsok helyzetének egyértelmű kritériumok alapján történő rendezését;

92. úgy véli, hogy a dublini rendszerrel összefüggésben a jövőben mérlegelni kellene annak lehetőségét, hogy a jelentős nyomás alatt álló tagállamokba történő átirányításokat felfüggesszék;

93. mélyen sajnálja, hogy nem sikerült átültetni a gyakorlatba a szolidaritásnak és a felelősség méltányos megosztásának az EUMSZ 80. cikkében rögzített elvét; úgy véli, hogy a jövőben fokozottabb és konkrétabb intézkedésekre lesz szükség, különösen a nagyszámú migránst és menedékkérelmet fogadó tagállamok esetében; egységes, önkéntes és állandó Unión belüli áttelepítési rendszer bevezetésére hív fel a nemzetközi védelemben részesülő személyek számára;

94. úgy véli, hogy a menekültügyi politika áttelepítéshez és védett belépési eljárásokhoz kapcsolódó külső dimenzióját ki kell terjeszteni; sajnálatosnak tartja, hogy a tagállamok ez idáig kevéssé működtek közre az áttelepítésben;

95. mély aggodalmát fejezi ki az uniós visszafogadási megállapodások értelmében visszafogadott harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek sorsa miatt, ideértve a határozatlan idejű fogva tartás eseteit, a jogilag bizonytalan helyzeteket, illetve a származási országba történő visszaküldést, és kéri a harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozó záradékok kizárását ezekből a megállapodásokból; hangsúlyozza a Bizottság visszafogadási megállapodásokról szóló értékelésében tett ajánlások végrehajtásának fontosságát;

A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség külső dimenziója

96. hangsúlyozza, hogy fontos megerősíteni a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatos európai politikák külső dimenzióját, és sürgeti, hogy minden szinten erősítsék meg az együttműködést a harmadik országokkal a biztonság, a migráció, az alapvető jogok és a határigazgatás területén;

97. rámutat arra, hogy az Európai Uniónak és a tagállamoknak a bevándorlást továbbra is be kell építeniük a fejlesztési együttműködésbe, és meg kell erősíteniük partnerségi megállapodásaikat, hogy az emberkereskedelem és az illegális bevándorlás kezelése, a családi kapcsolatok helyreállítása, a visszatérés és a visszafogadás területén fokozzák az együttműködést a nem uniós származási és tranzitországokkal az Európai Unió által ezekkel az országokkal folytatott rendszeres párbeszéd és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) által végzett tevékenység keretében; szolidaritásra hív fel azon harmadik országok tekintetében, amelyek polgári konfliktusok által sújtott országok szomszédságában találhatók, és befogadják a konfliktus elől menekülőket;

98. hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell az önkéntes visszatérési politikákat;

99. hangsúlyozza, hogy az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) az emberi jogokat, a demokráciát és a jogállamiságot – az EUSZ 2., 3. és 21. cikkében foglaltaknak megfelelően – az uniós belső és külső politikáknak egyaránt a középpontjába helyezi, és következésképpen úgy véli, hogy ezen értékek tiszteletben tartását, védelmét és előmozdítását koherens módon kell tökéletesíteni, hogy az Unió hiteles legyen a nemzetközi színtéren; sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság folyamatosan visszautasítja egy emberi jogi cselekvési tervnek az uniós értékek szabadságra, biztonságra és a jog érvényesülésére vonatkozó politikák külső dimenziójában való előmozdítása érdekében történő, a Stockholmi Programban is szorgalmazott kidolgozását;

100. sürgeti a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy tegyenek gyakorlati lépéseket az uniós belső és külső politikák közötti fokozottabb koherencia és következetesség biztosítása érdekében;

101. határozott meggyőződése, hogy az Uniónak és tagállamainak nem kellene aláírnia a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének területére vonatkozó megállapodásokat olyan harmadik országokkal, amelyekben komolyan fennáll az emberi jogok megsértésének kockázata, és amelyekben nem érvényesül a jogállamiság elve; hangsúlyozza, hogy az ilyen megállapodásokat alapos emberi jogi hatásvizsgálat után kellene megkötni, és az emberi jogokra vonatkozó felfüggesztési záradékkal kell ellátni;

102. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyre nehezebb követelményeket állítanak a szomszédságpolitikában részt vevő országok elé az Unió migrációs és határigazgatási politikájával összefüggésben; felszólít az Unió migrációs és határigazgatási politikájának emberi jogokon alapuló megközelítésére, hogy ezáltal elsődlegesen mindig a legális és illegális migránsok és egyéb kiszolgáltatott helyzetű csoportok jogait vegyék figyelembe; emlékeztet az emberi jogok európai egyezményének az Unió területén kívüli alkalmazására az Unió migrációs politikájának végrehajtása során, ahogy azt az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete kimondta;

103. jobb koordinációra szólít fel az emberi jogi párbeszédek, valamint a jog érvényesülésével, a szabadsággal és a biztonsággal foglalkozó, harmadik országokkal kötött megállapodások keretében létrehozott albizottságok között, különösen az európai szomszédságpolitika keretébe tartozó országokban és általában véve a visszafogadási megállapodások által érintett országokban;

104. felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon fellépéseket az emberkereskedelem és szexuális kizsákmányolás áldozatává vált nők védelmére és segítésére, olyan intézkedések révén, mint a kompenzációs rendszerek kidolgozása, a biztonságos visszatérés, önkéntes visszatérés esetén visszailleszkedési támogatás nyújtása a fogadó országban, támogatás és segítségnyújtás az Unióban való tartózkodás ideje alatt, valamint együttműködés a származási országok hatóságaival az emberkereskedelem és szexuális kizsákmányolás áldozatává vált személyek családtagjainak védelme érdekében;

Módszerek, eszközök és eljárások

105. meggyőződése szerint a politikai döntéshozatal folyamatának a lehető legmagasabb követelményeknek kell megfelelnie; úgy véli, hogy a problémák meghatározásának, a lehetséges megoldások megvitatásának és a lehetőségek közötti választásnak egymást kell követnie; megjegyzi, hogy nagyobb erőfeszítésekre van szükség európai szinten a kutatás terén, és hogy az európai intézmények és ügynökségek, valamint a tagállamok közötti szorosabb együttműködés és jobb információcsere javítaná a politikák kidolgozását és végrehajtását;

106. sajnálja, hogy hiányzik a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítása felé történő előrehaladásra vonatkozó objektív értékelés, és nincsenek megbízható információk a vívmányok tagállamok általi végrehajtására vonatkozóan;

107. javasolja a jogszabályok és végrehajtásuk módszeres, objektív és független utólagos értékelését, amelynek ki kell terjednie a területet érintő további jogszabályok szükségességének értékelésére is; rámutat különösen az erre irányuló hatásvizsgálatok Bizottság, Parlament és Tanács általi elvégzésének fontosságára, a követelmények fenntartása és a túlzott bürokrácia elkerülése mellett;

108. üdvözli az uniós igazságügyi eredménytábla elkészítésére irányuló bizottsági kezdeményezést, amelynek célja a minőségi igazságügyi rendszer biztosítása a polgári, a kereskedelmi és a közigazgatási jog területén, mivel a jogszabályok konkrét alkalmazása végső soron a bíróságokon múlik;

109. hangsúlyozza, hogy a minőségi igazságügyi rendszerek kulcsszerepet játszhatnak azáltal, hogy helyreállítják a bizalmat, ismét beindítják a növekedést, valamint hozzájárulnak a bizalomhoz és a stabilitáshoz; rámutat arra, hogy a kiszámítható, gyors és végrehajtható igazságszolgáltatási határozatok a vonzó üzleti környezet fontos szerkezeti összetevőit jelentik, amint azt „Az EU igazságügyi eredménytáblája – A hatékony igazságszolgáltatás és a növekedés előmozdításának eszköze” című bizottsági közlemény (COM(2013)0160) is megfogalmazza;

110. kéri a Bizottságot, hogy helyezzen nagyobb hangsúlyt az uniós jogszabályok tagállamok általi konkrét végrehajtásának felügyeletére és biztosítására; véleménye szerint ezt politikai prioritásként kell kezelni, tekintettel az európai szinten elfogadott politikák és azok nemzeti szintű végrehajtása közötti, gyakorta jelentős eltérésre; rámutat arra, hogy a stratégiai tervezés során minden esetben építeni kell a korábbi végrehajtás tapasztalataira, és ezért az ilyen tervezés nem állhat csupán célkitűzések és prioritások felsorolásából, hanem előre kell tekintenie, szem előtt tartva a végrehajtás értékelését; megjegyzi, hogy a polgárok és az Unióban tartózkodási engedéllyel rendelkezők jogait illető kérdésekben ezt az adott jogi aktus hatálybalépésének napján el kell kezdeni; véleménye szerint többet kellene tenni a megfelelő végrehajtás érdekében, többek között a Bizottság, a tagállamok és az ügynökségek közötti koordináció és együttműködés révén, illetve segítve a tagállamokat iránymutatásokkal, gyakorlati támogatással és a bevált gyakorlatok cseréjével; úgy véli, hogy – szükség esetén kötelezettségszegési eljárásokon keresztül – minden egyes esetben fel kell tárni és kezelni kell az uniós jogszabályok végre nem hajtásának okait;

111. úgy véli, hogy a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatos uniós jogszabályok minőségének javításához közös erőfeszítésekre van szükség a tagállamok és az uniós intézmények részéről az egyes nemzeti rendszerekre vonatkozó információcsere javítása és (a nemzeti/regionális szinten alkalmazandó jogszabályokat és normákat illető) pontos jogi információk nyújtása, valamint a végrehajtásra és a gyakorlatokra vonatkozó információk biztosítása érdekében; szorgalmazza az intézményközi koordináció javítását;

112. sajnálja, hogy a Tanács nem vonja be nagyobb mértékben a Parlamentet az olyan stratégiai dokumentumok kidolgozásába, mint a kábítószer elleni stratégia és a belső biztonsági stratégia;

113. úgy véli, az európai igazságügyi kultúra kialakulása kulcsfontosságú előfeltétele annak, hogy a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség valósággá váljon a polgárok számára, és biztosított legyen az uniós jog megfelelőbb alkalmazása; ennek fényében kéri, hogy fektessenek sokkal nagyobb hangsúlyt és fordítsanak sokkal nagyobb összegeket az uniós igazságügyi képzésre, minden jogi szakma esetében; rámutat annak fontosságára, hogy az igazságügyi képzési rendszerek vonatkozásában alulról felfelé irányuló megközelítésmód kerüljön alkalmazásra, webes technológia (azaz e-igazságügyi portál) segítségével biztosított legyen az európai jogi információforrásokhoz való jobb hozzáférés, javuljanak az európai joggal kapcsolatos ismeretek és a nyelvtudás az igazságszolgáltatás tagjainak körében, valamint hálózatok és a mindennapi igazságügyi együttműködést elősegítő egyéb intézkedések jöjjenek létre és működjenek ezen a területen a kölcsönös bizalom, valamint a következetes együttműködés és a kölcsönös elismerés biztosítása érdekében;

III. A következő lépések

114. úgy véli, hogy szükség van a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatban iránymutatásra, koherenciára és teljesítménymutatókra; úgy véli, hogy ezek a célkitűzések megfelelő programozást tesznek szükségessé a Lisszaboni Szerződés szellemében, a Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes fellépésével; meggyőződése, hogy a többéves programozásnak intézményközi megállapodáson kell alapulnia, az EUSZ 17. cikkének (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően; ezért elvárja a Bizottságtól, hogy ennek alapján terjesszen elő javaslatot;

115. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

[1] HL C 285. E, 2010.10.21., 12. o.
[2] HL C 115., 2010.5.4., 1. o.
[3] HL L 26., 2013.1.26., 27. o.
[4] Az Európai Parlament és a Tanács 211/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a polgári kezdeményezésről (HL L 65., 2011.3.11., 1. o.)
[5] A Tanács 168/2007/EK rendelete (2007. február 15.) az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének létrehozásáról, HL L 53, 2007.02.22., 1.o.
[6] HL C 378., 2013.12.24., 1. o.
[7] HL L 315., 2012.11.14., 57. o.
[8] HL L 338., 2011.12.21., 2. o.
[9] HL L 101., 2011.4.15., 1. o.
[10] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0322.
[11] Az Európai Parlament és a Tanács 2001. május 30-i 1049/2001/EK rendelete a nyilvánosságnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz történő hozzáféréséről (HL L 145., 2002.05.31., 43. o.).
[12] Az Európai Parlament és a Tanács 1215/2012/EU rendelete (2012. december 12.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (átdolgozás), (HL L 351., 20.12.12, 1. o.).
[13] Az Európai Parlament és a Tanács 650/2012/EU rendelete (2012. július 4.) az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről (HL L 201., 2012.07.27., 107. o.)
[14] A Tanács 1259/2010/EU rendelete (2010. december 20.) a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról, HL L 343., 2010.12.29., 10. o.
[15] COM(2012) 0614.
[16] Az Európai Parlament és a Tanács 2010/64/EU irányelve (2010. október 20.) a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról, HL L 280., 2010.10.26., 1.o.
[17] Az Európai Parlament és a Tanács 2012/13/EU irányelve (2012. május 22.) a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról, HL L 142., 2012.6.1., 1.o.
[18] Az Európai Parlament és a Tanács 2013/48/EU irányelve (2013. október 22.) a büntetőeljárás során és az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról, valamint valamely harmadik félnek a szabadságelvonáskor történő tájékoztatásához való jogról és a szabadságelvonás ideje alatt harmadik felekkel és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jogról, HL L 294., 2013.11.6., 1.o.
[19] HL C 264. E, 2013.9.13., 7. o.
[20] Az Európai Parlament és a Tanács 2006. március 15-i 2006/24/EK irányelve a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása, illetve a nyilvános hírközlő hálózatok szolgáltatása keretében előállított vagy feldolgozott adatok megőrzéséről és a 2002/58/EK irányelv módosításáról (HL L 105., 2006.4.13., 54. o.).

VÉLEMÉNY a Jogi Bizottság részéről (27.9.2013)

az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság részére

a Stockholmi Program félidős értékeléséről
(2013/2024(INI))

A vélemény előadója: Jean-Jacob Bicep

JAVASLATOK

A Jogi Bizottság felhívja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1. sürgeti a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy a külső és belső uniós politikák jobb összehangolása és a következetesség érdekében tegyen gyakorlati lépéseket a többek között „A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítása a polgárok szolgálatában – A Stockholmi Program végrehajtásáról szóló cselekvési terv” című bizottsági közleményben (COM(2010)0171) foglalt konkrét kötelezettségvállalásokkal összhangban;

2. hangsúlyozza, hogy az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) – az EUSZ 2., 3. és 21. cikkének megfelelően – az uniós bel-és külpolitikák középpontjába egyaránt az emberi jogokat, a demokráciát és a jogállamiságot helyezi, ezért véleménye szerint következetesen fokozni kell ezen értékek tiszteletben tartását, védelmét és előmozdítását annak érdekében, hogy az Unió hiteles szereplő legyen a világban; sajnálatát fejezi ki, hogy a Bizottság többször is visszautasította az uniós értékeknek a szabadságra, a biztonságra és a jog érvényesülésére vonatkozó politikák külső dimenziójában történő előmozdításáról szóló emberi jogi cselekvési terv kidolgozását, amire felkérte a Tanács a Stockholmi Programban; üdvözli az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós stratégiai keretet és a hozzá kapcsolódó cselekvési tervet, amelyek többek között az emberkereskedelem elleni küzdelemre, az emberi jogok nők általi gyakorlására, valamint a hontalanság és a migránsok harmadik országbeli önkényes fogva tartásának kérdéseire összpontosítanak, de megjegyzi, hogy a keret és az azt kísérő cselekvési terv nem helyettesítik az emberi jogi cselekvési tervet;

3. üdvözli az Európa Tanács 47 tagállama és az Unió között létrejött megállapodástervezetet az Uniónak az emberi jogok európai egyezményéhez való csatlakozásáról, és várja az Európai Unió Bíróságának (EUB) kedvező véleményét az elfogadott szövegről; felszólítja a Parlamentet és a Tanácsot, hogy az EUB végleges határozatát követően mihamarabb erősítsék meg az egyezményt;

4. határozott meggyőződése, hogy az Uniónak és tagállamainak nem kellene aláírnia a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése területén való megállapodásokat olyan harmadik országokkal, amelyekben komolyan fennáll az emberi jogok megsértésének veszélye, és amelyekben nem támogatják a jogállamiság elvét; hangsúlyozza, hogy az ilyen megállapodásokat egy alapos emberi jogi hatásvizsgálat után kellene megkötni, és ezekhez egy felfüggesztési záradékot kellene csatolni az emberi jogok vonatkozásában; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan ellenőrzési mechanizmusokat , amelyek lehetővé teszik a szabadságra, a biztonságra és a jog érvényesülésére vonatkozó politikák nyilvános ellenőrzését, többek között a harmadik országbeli civil társadalom bevonásával; felszólítja a Bizottságot, hogy ismertesse, milyen intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy a harmadik országok által az Europol-megállapodások alapján szolgáltatott információkhoz nem kínzás vagy rossz bánásmód által jutnak hozzá;

5. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyre nehezebb követelményeket állítanak a szomszédságpolitikában részt vevő országokkal szemben az Európai Unió migrációs és határigazgatási politikájára vonatkozóan; felszólít az Európai Unió migrációs és határigazgatási politikájának emberi jogokon alapuló megközelítésére, amely biztosítja, hogy elsődlegesen mindig a legális és illegális migránsok és egyéb kiszolgáltatott helyzetű csoportok jogait vegyék figyelembe; emlékeztet az emberi jogok európai egyezményének az Unió területén kívüli alkalmazására az Unió migrációs politikájának végrehajtása során, ami az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéletében is szerepel;

6. elismeri a különösen a görög–török határon történt emberi jogi visszaéléseket, ahol a görög hatóságok által épített kerítés, valamint a jelentésekben említett kollektív kitoloncolások (visszaküldések) és a menekültek, menedékkérők és illegális migránsok fogva tartásának módszeres meghosszabbítása, illetve a gyermekek fogva tartása sértik az európai és nemzetközi jogot;

7. emlékeztet arra, hogy a tagállamok közösen felelnek az Unió külső határaiért; továbbra is aggodalommal töltik el a Görögország és Törökország közötti határon, valamint a Ciprus, Málta és Olaszország határainál az illegális migránsok érkezésével kapcsolatos események, és felszólítja a tagállamokat, hogy a Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) támogatásával biztosítsák, hogy a nemzeti hatóságok – a nemzetközi és európai emberi jogi kötelezettségek alapján és a veszélyeztetett csoportok szükségleteinek figyelembevétele mellett – megvizsgálják a területükre érkező egyes személyek egyedi helyzetét; felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat az Unió területére érkező menekültek, menedékkérők és illegális migránsok számára a minimumszolgáltatások, így a megfelelő egészségügyi ellátás és szállás nyújtásában;

8. kéri a Bizottságot, hogy az emberi jogokra vonatkozó uniós cselekvési terv 14. pontjának d) alpontjában leírt kötelezettségvállalásával összhangban készítsen jelentést arról, milyen lépéseket tesz annak érdekében, hogy megelőzze a migránsok önkényes, harmadik országokban való fogva tartását;

9. riasztónak tartja a halálesetek növekvő számát, azon belül is különösen a tengeren bekövetkezett halálesetek számát és az illegális migránsok Unióba való belépési kísérletei során egyre nagyobb számban előforduló emberi jogi visszaéléseket; kéri a Bizottságot, hogy konzultáljon a Parlamenttel, mielőtt bármilyen megállapodás születne a Frontex és egy harmadik ország között; ragaszkodik ahhoz, hogy ezek a megállapodások magas szintű védelmet nyújtsanak annak érdekében, hogy teljes mértékben tiszteletben tartsák az emberi jogi normákat, ideértve a visszatérési, a közös járőrszolgálati, a keresési, a mentési és a megfigyelési műveleteket; felhívja a figyelmet a nemzetközi szervezetek (az Európa Tanács és az ENSZ), az Alapjogi Ügynökség és az európai ombudsman által az Unió külső határai igazgatásának a migránsok jogaira gyakorolt hatásáról és az alapvető jogok Frontex általi tiszteletben tartásáról készített különböző jelentésekre; és felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy minél hamarabb tegyék meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy véget vessenek a migránsok jogai megsértésének, amelyek esetenként halálesetekhez vezetnek, és határozottan felszólítja az Uniót és tagállamait nemzetközi kötelezettségeik betartására; arra sürgeti ezért az Uniót, hogy vizsgálja meg a Frontex által a migránsokkal, a menekültekkel és a menedékkérőkkel szemben a határokon tanúsított nem megfelelő bánásmódról szóló jelentéseket, különösen a fogva tartás körülményeit illetően; hangsúlyozza, hogy – különösen a közel-keleti és észak-afrikai régióban uralkodó különös instabilitásra és politikai zavargásokra tekintettel – a Bizottság érintett szervezeti egységeinek, az EKSZ-nek és az Unió különleges ügynökségeinek erőfeszítéseiket egy holisztikus megközelítés részeként össze kell hangolniuk annak érdekében, hogy a tagállamok felé irányuló illegális migráció kérdését az uniós elvekkel és értékekkel, és a régióban és a szélesebb déli partnerségben a közös kül- és biztonságpolitika /közös biztonság- és védelempolitika keretében történő stabilizációra és demokratizálódásra irányuló uniós erőfeszítésekkel összhangban kezeljék;

10. mély aggodalmát fejezi ki az EU által kötött visszafogadási megállapodások értelmében visszafogadott harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek sorsa miatt, ideértve a határozatlan idejű fogva tartási eseteket, jogilag bizonytalan helyzeteket vagy a származási országba történő visszaküldést, és kéri a harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozó záradékok kizárását ezekből a megállapodásokból; hangsúlyozza a Bizottság visszafogadási megállapodásokról szóló értékelésében tett ajánlások végrehajtásának fontosságát; kéri a Bizottságot, hogy engedélyezze a nem kormányzati szervezeteknek, a nemzetközi szervezeteknek és az európai parlamenti képviselőknek, hogy részt vehessenek a visszafogadási vegyes bizottságokban, és arra sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítson a Parlament számára hozzáférést az említett bizottságok által kidolgozott dokumentumokhoz; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy azonnal függesszék fel az EU által kötött visszafogadási megállapodások alkalmazását az emberi jogok megsértése esetén;

11. kéri a Bizottságot, hogy az összes tagjelölt és szomszédságpolitikában részt vevő országra terjessze ki az Alapjogi Ügynökség hatáskörét, ezáltal meghatározott szerepet biztosítva számára az uniós intézményeknek nyújtott tanácsadás terén, hogy miként tudják biztosítani a belső és külső emberi jogi politikák összehangolását és következetességét; kéri, hogy az alapvető jogok tiszteletben tartására vonatkozóan hozzanak létre valamennyi tagállamra azonosan irányadó mutatókat;

12. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges jogalkotási és közigazgatási lépéseket annak érdekében, hogy a harmadik országokban veszélynek kitett emberi jogi jogvédők részére lehetővé tegyék a sürgősségi vízumok kiadását és elősegítsék ideiglenes menedékhez jutásukat; kéri, hogy értékeljék a jelenlegi mobilitási partnerségeket, különösen a fejlesztési támogatás, a legális és az illegális migráció közötti összefüggéseket a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítésben meghatározottak alapján;

13. emlékeztet a Frontex és az Európai Rendőrakadémia (CEPOL) által a bűnüldöző személyzet és a határőrök képzésében betöltött kulcsfontosságú szerepre, a migránsok emberi jogainak tiszteletben tartásával végzett európai igazságügyi és bűnüldözési tevékenység biztosítása érdekében;

14. hangsúlyozza, hogy a tagállamok többször is visszautasították a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményhez való csatlakozást, amely az egyik legfontosabb nemzetközi emberi jogi egyezmény, és ez veszélyezteti az emberi jogok oszthatatlanságának elvét, valamint az EU hitelességét a harmadik országokkal történő, emberi jogi kérdésekben való együttműködés során;

15. határozottan támogatja az Európai Tanács azon felhívását, hogy a Stockholmi Programmal összhangban erősítsék meg a Frontex szerepét annak érdekében, hogy hatékonyabban tudjon reagálni a változó migrációs áramlásokra;

16. kéri, hogy a harmadik országokkal kötött megállapodások révén az emberi jogi párbeszédeket és a jog érvényesülésével, a szabadsággal és a biztonsággal foglalkozó albizottságok munkáját jobban hangolják össze, különösen az európai szomszédságpolitika hatálya alá tartozó országokban és általánosabban a visszafogadási megállapodások által érintett valamennyi országban;

17. kéri, hogy az Unió összpontosítson jobban a harmadik országokban tapasztalható hontalansággal kapcsolatos problémákra, például a harmadik országokkal ezen kérdések felvetése érdekében a Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat közötti közös keret kidolgozása révén, az emberi jogokra vonatkozó uniós cselekvési tervben bejelentetteknek megfelelően;

18. üdvözli az uniós intézményeknek és a tagállamoknak a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) általános támogatásának és a vele való együttműködésnek az elősegítéséért tett folyamatos erőfeszítéseit, ami a nemzetközi jog szerinti bűncselekmények áldozatainak biztosított igazságszolgáltatás és a nemzetközi jogi humanitárius és emberi jogi normák tiszteletben tartása előmozdításának rendkívül fontos eszköze; ösztönzi a tagállamokat, hogy kössenek keretmegállapodást a Nemzetközi Büntetőbírósággal, különösen a tanúk áttelepítésére, az ideiglenes szabadon bocsátásra, a felmentett személyek áttelepítésére és az ítéletek végrehajtására vonatkozóan; felszólítja az uniós tagállamokat mint a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának részes államait annak biztosítására, hogy a Bíróság megfelelő forrásokkal rendelkezzen megbízatásának teljesítéséhez és a megalapozott, tisztességes és átlátható igazságszolgáltatáshoz;

19. felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vegyék teljes mértékben figyelembe az Európai Parlament ajánlásait és vegyék fel azokat a Stockholmi Programot követő programba vagy stratégiába, amelynek rendelkeznie kell az Unió következő jogalkotási és szakpolitikai javaslatainak többéves tervezéséről, valamint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatos fellépésekről;

20. várakozással tekint az EU korrupcióellenes jelentése elé, amelyet a Bizottság 2013-ban tesz közzé ; reméli, hogy a tagállamokban a korrupció szempontjából veszélyeztetett területek Bizottság általi azonosítása fokozza majd a korrupció elleni erőfeszítéseket, elősegíti a bevált gyakorlatok cseréjét, feltárja az uniós tendenciákat, és ösztönzi az egymástól való tanulást, valamint az uniós és nemzetközi kötelezettségek további tiszteletben tartását; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a korrupció elleni küzdelemre vonatkozó jövőbeli uniós szakpolitikai kezdeményezések lehetőségét, különösen a legmagasabb szintű átláthatósági és feddhetetlenségi előírásokat tükröző, a tagállamokra és az intézményekre nézve kötelező jogszabályokat, kellő figyelmet fordítva a korrupt tevékenységek emberi jogokra gyakorolt negatív hatására az Unióban és a harmadik országokban;

21. arra sürgeti a tagállamokat, különösen Görögországot, Írországot, Lengyelországot, Luxemburgot és Svédországot, hogy erősítsék meg az Európa Tanács számítástechnikai bűnözésről szóló egyezményét; felszólítja a tagállamokat, hogy mihamarabb ültessék át nemzeti jogukba az információs rendszerek elleni támadásokról és a 2005/222/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2013. augusztus 12-i 2013/40/EU irányelvet[1];

22. kitart amellett, hogy – bár megerősíti a globális kérdésekben a transzatlanti kapcsolatok iránti elkötelezettségét és e kapcsolatok stratégiai fontosságát – a megfigyelési programok, így a PRISM, az emberi jogok, különösen a magánélet és a családi élet védelmének és a közlések titkosságának a megsértéséhez vezethetnek, valamint következményeket gyakorolhatnak az európai és a külföldi állampolgárok más emberi jogainak, például a véleménynyilvánítás szabadságának érvényesülésére; felszólítja az Egyesült Államok hatóságait, hogy késedelem nélkül nyújtsanak teljes körű tájékoztatást az EU számára az adatgyűjtéssel járó megfigyelési programokról, különös tekintettel azok jogalapjára, szükségességére és arányosságára, valamint az emberi jogok védelme érdekében alkalmazott biztosítékokra, beleértve a jogsértések esetén igénybe vehető jogorvoslati mechanizmusokat is;

23. ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság, a Tanács és a tagállamok megvizsgálják a rendelkezésükre álló valamennyi eszközt az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalásokkal összefüggésben; felszólít ezért az utas-nyilvántartási adatállományról (PNR) és a terrorizmus finanszírozásának felderítését célzó programról szóló megállapodások megfelelő időben való felfüggesztésére;

24. mély aggodalmának ad hangot a transznacionális és a számítógépes hálózatokat is felhasználó, növekvő emberkereskedelem miatt, amely súlyos veszélyt jelent a veszélyeztetett csoportokra, különösen a nőkre és a gyermekekre, főként gazdasági és társadalmi válság idején; hangsúlyozza ezért a különböző célkitűzések stratégiai összehangolásának, valamint a belső biztonsági stratégia és az európai biztonsági stratégia végrehajtásának fontosságát, amely utóbbi kapcsán mindkét dokumentum aktualizálása szükségessé válhat; javasolja a tagállamok számára, hogy – az emberkereskedelem felszámolására irányuló 2012. évi uniós stratégia ajánlásaival összhangban és az emberkereskedelem elleni küzdelem európai uniós koordinátorának koordinációja mellett – dolgozzanak ki és fogadjanak el az emberkereskedelem leküzdését célzó nemzeti terveket;

25. üdvözli az európai védelmi határozatról szóló 2011. december 13-i 2011/99/EU irányelv[2] és a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU irányelv[3] végrehajtását, amelyek jelentősen megerősítik a bűncselekmények áldozatainak emberi jogait az Európai Unióban;

26. hangsúlyozza a terrorizmusból és a szervezett bűnözésből fakadóan fenyegető, továbbra is jelentős veszélyeket; üdvözli az Europol és az Eurojust közötti operatív megállapodások megerősítését, valamint az általuk a Frontex-szel kötött, a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre irányuló munkamegállapodásokat;

27. aggodalmának ad hangot a számítástechnikai bűnözés, a gyermekekkel szembeni szexuális bűncselekmények és a csalás Unióban és a világban tapasztalható növekvő tendenciája, valamint e bűncselekmények által a polgároknak világszerte okozott hatalmas pénzügyi károk és lelki sérülések miatt; üdvözli a Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központ Europol keretében való létrehozását, amelynek célja, hogy felvegye a küzdelmet a számítógépes bűnözéssel azáltal, hogy operatív és elemzési kapacitásokat épít ki a nyomozásokhoz és a nemzetközi partnerekkel való együttműködéshez;

28. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy különös figyelmet fordítsanak a terrorizmus áldozataira, támogassák őket és biztosítsák társadalmi elismerésüket, és hangsúlyozza, hogy sürgősen létre kell hozni egy, a terrorizmus áldozatait célzó egyedi jogi aktust.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	24.9.2013
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	54 11 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Pino Arlacchi, Elmar Brok, Jerzy Buzek, Susy De Martini, Mark Demesmaeker, Michael Gahler, Marietta Giannakou, Ana Gomes, Takis Hadjigeorgiou, Anna Ibrisagic, Liisa Jaakonsaari, Jelko Kacin, Tunne Kelam, Nicole Kiil-Nielsen, Evgeni Kirilov, Maria Eleni Koppa, Andrey Kovatchev, Paweł Robert Kowal, Wolfgang Kreissl-Dörfler, Vytautas Landsbergis, Ryszard Antoni Legutko, Sabine Lösing, Marusya Lyubcheva, Willy Meyer, Francisco José Millán Mon, María Muñiz De Urquiza, Annemie Neyts-Uyttebroeck, Norica Nicolai, Raimon Obiols, Justas Vincas Paleckis, Pier Antonio Panzeri, Alojz Peterle, Bernd Posselt, Cristian Dan Preda, Fiorello Provera, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Werner Schulz, Sophocles Sophocleous, Laurence J.A.J. Stassen, Davor Ivo Stier, Charles Tannock, Eleni Theocharous, Geoffrey Van Orden, Nikola Vuljanić
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Charalampos Angourakis, Jean-Jacob Bicep, Biljana Borzan, Kinga Gál, Metin Kazak, Barbara Lochbihler, Emilio Menéndez del Valle, Norbert Neuser, Doris Pack, Jean Roatta, Potito Salatto, Marietje Schaake, Alf Svensson, Ivo Vajgl, Renate Weber
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	José Manuel Fernandes, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Isabella Lövin, Antonio Masip Hidalgo, Antigoni Papadopoulou, Jarosław Leszek Wałęsa

[1] HL L 218., 2013.8.14., 8. o.
[2] HL L 338., 2011.12.21., 2. o.
[3] HL L 315., 2012.11.14., 57. o.

VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (3.10.2013)

az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság részére

a stockholmi program félidős értékeléséről
(2013/2024(INI))

A vélemény előadója: Sirpa Pietikäinen

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A. mivel a Szerződés az EU célkitűzéseként határozza meg a társadalmi kirekesztés és megkülönböztetés elleni küzdelmet, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség előmozdítását, és mivel a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a stockholmi program végrehajtása az esélyegyenlőség és a nemek közötti egyenlőség tekintetében valóban tükrözze a polgárok igényeit;

1. hangsúlyozza, hogy az alapvető jogokra és az egyenlő bánásmódra az egyetemesség elve vonatkozik; sürgeti ezért a Tanácsot, hogy fogadja el a megkülönböztetés elleni irányelvről szóló javaslatot¹; hangsúlyozza, hogy különösen a nők válnak gyakran többszörös megkülönböztetés áldozataivá, és hogy meg kell vizsgálni a nők életét befolyásoló valamennyi tényezőt valamennyi alapvető jognak a sértettek védelmére és a jogsértők elleni büntetőjogi fellépésre irányuló közös stratégiák kialakítása révén történő megerősítése érdekében, előmozdítva egyúttal a nők és férfiak közötti egyenlőséget, különös figyelmet fordítva a kiszolgáltatott nőkre és különösen a fogyatékkal élő nőkre; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák a kiszolgáltatott felnőttek védelmét, és írják alá, ratifikálják és hajtsák végre a felnőttek nemzetközi védelméről szóló 2000. évi hágai egyezményt;

2. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fejlesszenek ki az új információs és kommunikációs technológiákon alapuló speciális eszközöket a megkülönböztetés elleni küzdelem terén alkalmazott bevált gyakorlatok európai szintű megosztására;

3. szorgalmazza, hogy a Bizottság tegyen hathatós lépéseket az ítéletekről szóló nemzetközi egyezmény létrehozásának irányába, amely a Brüsszel I. rendelethez hasonló célokat szolgálna;

4. felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre olyan panasztételi eljárásokat, amelyek biztosítják, hogy a többszörös megkülönböztetést elszenvedők a diszkrimináció több formájára vonatkozóan egyetlen panaszt nyújthassanak be, figyelembe véve, hogy a többszörös megkülönböztetés különösen a nőkre irányul; úgy véli, hogy támogatni kell az emberi jogokat védelmezők tevékenységét és a társadalom peremére szorult személyek és közösségek általi közös fellépések kidolgozását;

5. hangsúlyozza annak a fontosságát, hogy a fogyatékkal élő személyek, a bevándorlók, a romák és más kisebbségek és a kirekesztett személyek integrálására irányuló valamennyi stratégiában vegyék figyelembe a nemek közötti egyenlőség szempontjait;

6. üdvözli a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló irányelv[1] elfogadását, amelyben különös figyelmet fordítanak a hátrányos helyzetű személyek, például a nők és a gyermekek védelmére; hangsúlyozza, hogy e személyek gyakran válnak az erőszak valamennyi típusának – többek között a családon belüli erőszak – áldozatává; javasolja az emberi jogok megsértése e súlyos eseteinek mélyreható kivizsgálását, azonosítását és a büntetőeljárás megindítását ezekben az esetekben; üdvözli az európai védelmi határozatról szóló irányelvet[2] és az emberkereskedelem megelőzéséről, az ellene folytatott küzdelemről és az áldozatok védelméről szóló irányelvet[3]; kéri a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb ültessék át jogrendszereikbe és hajtsák végre ezeket az irányelveket;

7. hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem és az embercsempészet súlyos bűncselekmény, amely elsősorban a nőket érinti, és az emberi jogok és az emberi méltóság olyan mértékű sérelmét jelenti, amelyet az Unió nem tűrhet el; sajnálattal állapítja meg, hogy az emberkereskedelem elleni uniós irányelv 2011. decemberi hatályba lépése ellenére az EU-ba irányuló és az EU-ból kifelé tartó emberkereskedelem áldozatainak száma növekszik; felszólítja az Unió tagállamait, hogy erősítsék az ezen aggasztó tendencia megfékezésére irányuló erőfeszítéseiket, és ennek jegyében az irányelvvel összhangban dolgozzanak ki és hajtsanak végre az emberkereskedelem és az e területen működő szervezett nemzetközi bűnözői hálózatok elleni küzdelmet célzó közös, összehangolt és ambiciózus európai stratégiát és jogszabályokat és intézkedéseket, amelyek elsősorban a nőket és a kiskorúakat célozzák; hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem, a kényszermunka és az illegális bevándorlás elleni küzdelmet szolgáló intézkedéseknek a problémák kiváltó okaira, így például a világban fennálló egyenlőtlenségekre kell összpontosítaniuk; felhívja ezért a tagállamokat, hogy teljesítsék a fejlesztési segélyekkel és a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos kötelezettségvállalásaikat, és erősítsék meg a harmadik országokkal folytatott együttműködést és koordinációt;

8 hangsúlyozza, hogy a prostitúció növekvő – egyes tagállamokban legalizált és intézményesített – piacai bizonyítottan ösztönzik az emberkereskedelmet, ezért felszólít arra, hogy hozzanak intézkedéseket a prostitúció piacainak visszaszorítására, így például sújtsák büntetéssel e piacok kiaknázóit, többek között a kerítőket és a szexuális szolgáltatások vásárlóit; felszólítja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy növeljék az emberkereskedelem áldozatává vált személyeket – különösen a prostituált nőket – célzó kilépési programok finanszírozását;

9. üdvözli a tőzsdén jegyzett társaságok nem-ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról szóló irányelvre irányuló javaslatot[4]; hangsúlyozza, hogy meg kell szüntetni a makacsul fennálló „üvegplafon-jelenséget”, amely továbbra is a nők munkahelyi előmenetelének fő akadálya;

10. sajnálja, hogy a Bizottság, sok kötelezettségvállalása ellenére, nem hozott jogszabályt a nők elleni erőszakra, a politikai döntéshozatal terén való egyenlőségre vagy a nemek közötti bérszakadékra vonatkozó irányelv felülvizsgálatára vonatkozóan;

11. sürgeti a Bizottságot, hogy – amint azt a stockholmi programban ígérte, és a Parlament számos állásfoglalásában kérte – terjesszen elő a nők elleni erőszak felszámolására irányuló átfogó stratégiáról szóló javaslatot; ismételten hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak büntetőjogi eszközt kell létrehoznia a nők és a gyermekek elleni erőszak valamennyi formájának felszámolása és jogaik védelme érdekében; emellett felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzák létre a nők elleni erőszakkal foglalkozó uniós koordinátor intézményét;

12. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy azok a tisztviselők (rendőrök, egészségügyi szakszolgálatok dolgozói, bírósági személyzet), akik találkozhatnak olyan esetekkel, amelyekben valamely személy – különösen a nemi alapú erőszak áldozatául esett nők – testi, lelki és szexuális épsége vélhetően veszélybe kerül, megfelelő képzésben részesüljenek; felkéri a tagállamokat, hogy támogassák a civil társadalom, különösen a nem kormányzati szervezetek, a nőjogi szervezetek és a szakszerű segítséget nyújtó egyéb önkéntes szervezetek munkáját, és működjenek együtt ezekkel a szervezetekkel a nemi alapú erőszak áldozatául esett nők támogatása terén;

13. felszólítja a tagállamokat, hogy ratifikálják a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló Isztambuli Egyezményt, valamint a Bizottságot, hogy terjesszen elő tárgyalási iránymutatásokra vonatkozó javaslatokat az Unió ezen egyezményhez való haladéktalan csatlakozására vonatkozóan;

14. felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a nők elleni erőszak előfordulását elősegítő gazdasági és társadalmi okok, például a munkanélküliség, az alacsony bérek és nyugdíjak, a lakhatás hiánya, a szegénység és – különösen az egészségügyi, oktatási és a szociális védelmi szolgáltatások területén – a nem létező vagy rossz minőségű közszolgáltatások leküzdésére;

15. sürgeti a Bizottságot, hogy haladéktalanul vizsgálja felül a 2006/54/EK irányelvet, és a 2012. május 24-i parlamenti állásfoglaláshoz tartozó mellékletben megfogalmazott részletes ajánlásokat követve az irányelv 32. cikkével összhangban és az EUMSZ 157. cikke alapján javasoljon módosításokat, különösen az alábbiak tekintetében:

– a bérezési adatok jobb átláthatósága,

– átlátható munkaértékelés és munkaköri besorolás, valamint

– a szankciókra vonatkozó jogszabályok megerősítése,

16. felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a nemek szerinti megközelítés és a nemek közötti egyenlőség érvényesülését a különböző érdekelt felek számára az Európai Igazságügyi Képzési Hálózat, az Európai Jogi Akadémia és egyéb illetékes hatóságok által az igazságügyi és rendőri együttműködés terén nyújtott valamennyi jogi képzésben; kéri a nemi alapú erőszakkal és az áldozatok támogatását szolgáló megfelelő eljárásokkal kapcsolatos speciális modulok beillesztését a képzésbe;

17. javasolja olyan társadalmi felvilágosító kampány elindítását, amelynek közös, európai szintű kritériumként fel kell hívnia a figyelmet a nemi alapú erőszak problémájának súlyosságára; véleménye szerint egy ilyen kampány céljává azt kell tenni, hogy az egyéni dimenzión túl a közösséget is érintő bűncselekmények és merényletek egyéb formái – például a terrorizmus – elleni küzdelemhez kapcsolódó egyéb fellépésekkel megegyező mértékben ösztönözze a társadalmi tudatosságot, a polgárok mozgósítását és az intézményi fellépést; úgy véli, hogy ez a fajta társadalmi válaszlépés jelentős szerepet játszott abban, hogy az erőszak egyéb formái elveszítették minden legitimációjukat, ezért ezt a nemi alapú erőszakkal szemben is be kell vetni;

18. kéri egy a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó tematikus központ létrehozását az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalon belül;

19. üdvözli az egyes közokiratok Európai Unión belüli elfogadásának egyszerűsítése – és ezáltal a bürokrácia, valamint az uniós intézmények és a polgárok között meglévő szakadék megszüntetése – révén a polgárok és a vállalkozások szabad mozgásának előmozdításáról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatot;

20. a Parlament korábbi kötelezettségvállalásaival összhangban és többszöri kérését követően felszólítja a Bizottságot, hogy a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló polgárok – férfiak és nők egyaránt – és családjaik elé gördített diszkriminatív jogi vagy közigazgatási akadályok felszámolása érdekében terjesszen elő a családi állapotot igazoló valamennyi dokumentum joghatásának az EU egészében való kölcsönös elismeréséről szóló rendeletre irányuló javaslatot;

21. felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy építsék be az állami, regionális és helyi szintű valamennyi közszolgálat és illetékes hatóság véleményét, mivel ők felelnek a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos szakpolitikákhoz kötődő szolgáltatások megtervezéséért és nyújtásáért;

22. ismételten szorgalmazza egy európai nemzetközi magánjogi kódex elfogadását;

23. felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a közkiadások csökkentésének a nőkre és a férfiakra gyakorolt eltérő – és a nemek közötti egyenlőséget közvetetten érintő – hatásait; ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy a kisebb adóbevételek és az esetleges költségvetési megszorítások a közkiadások mérsékléséhez vezetnek, ami középtávon valószínűleg a közkiadásokat, így az oktatást, a képzést és a szociális ellátást – ezáltal pedig a nőket, mint e szolgáltatások igénybe vevőit – sújtja;

24. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ismerjék el azokat a regionális rendőri erőket, melyek hatáskörrel rendelkeznek a szervezett és/vagy határokon átnyúló bűnözői csoportok által a nők ellen elkövetett bűncselekményekkel szembeni fellépésre, és fokozottabban hangolják össze e rendőri erők, valamint az operatív biztonsági szolgálatok és rendőri erők munkáját;

25. megdöbbenéssel állapítja meg, hogy a tagállamokban a kényszermunka áldozatainak becsült száma 880 000 fő; a becslések szerint e személyek 30%-a szexuális kizsákmányolás áldozata, 70%-uk pedig kényszermunka révén történő, más típusú kizsákmányolás áldozata, és az áldozatok többsége nő;

26. felszólítja a Bizottságot, hogy fejlessze tovább az e-igazságszolgáltatási programot, hogy a polgárok internetes tájékoztatás révén közvetlenül hozzáférjenek a jogi tájékoztatáshoz és az igazságszolgáltatáshoz;

27. ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan együttműködési intézkedésekre, amelyek célja a származási országokban működő konzuli szolgálatok mozgósítása a hamis vízumok kiadásának megelőzése és a potenciális áldozatoknak, különösen a nőknek és a gyermekeknek szóló – a helyi hatóságokkal együttműködve végrehajtott – tájékoztató kampányok lebonyolítása érdekében, továbbá tegyen javaslatot olyan intézkedésekre, amelyek célja a hatékonyabb határellenőrzés az emberkereskedelem és az illegális bevándorlás megelőzése érdekében;

28. felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az emberkereskedelem és a szexuális kizsákmányolás áldozatául esett nők védelmét és segítését célzó fellépésekre olyan intézkedések révén, amelyek magukban foglalják kárenyhítési rendszerek kidolgozását, a biztonságos visszatérés garantálását, önkéntes visszatérés esetén a származási ország társadalmába való visszailleszkedés támogatását, az EU-ban való tartózkodás alatti segítségnyújtást és támogatást, valamint a származási országok hatóságaival való együttműködést az emberkereskedelem és a szexuális kizsákmányolás áldozatául esettek családjainak védelme érdekében;

29. emlékeztet arra, hogy az uniós migránsok mintegy fele nő, és a nők önálló migrációs jogállásának és a házastársak munkához való jogának megteremtése a tényleges beilleszkedés biztosításának döntő fontosságú elemei;

30. hangsúlyozza a szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos jogok védelmének szükségességét, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamokban korlátozzák a fogamzásgátlókhoz és a szexuális és reproduktív egészséggel összefüggő szolgáltatásokhoz, különösen az abortuszhoz való hozzáférést.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	3.10.2013
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	17 3 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Regina Bastos, Andrea Češková, Edite Estrela, Iratxe García Pérez, Mary Honeyball, Astrid Lulling, Elisabeth Morin-Chartier, Krisztina Morvai, Joanna Senyszyn, Joanna Katarzyna Skrzydlewska, Britta Thomsen, Marina Yannakoudakis
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Izaskun Bilbao Barandica, Minodora Cliveti, Mariya Gabriel, Nicole Kiil-Nielsen, Christa Klaß, Doris Pack, Angelika Werthmann
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Gesine Meissner

[1] Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 2012/29/EU irányelve a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról
[2] Az Európai Parlament és a Tanács 2011. december 13-i 2011/99/EU irányelve az európai védelmi határozatról
[3] Az Európai Parlament és a Tanács 2011. április 5-i 2011/36/EU irányelve az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról
[4] COM(2012)0614

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	24.2.2014
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	50 6 33
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Roberta Angelilli, Edit Bauer, Luigi Berlinguer, Sebastian Valentin Bodu, Rita Borsellino, Emine Bozkurt, Arkadiusz Tomasz Bratkowski, Andrew Henry William Brons, Zdravka Bušić, Salvatore Caronna, Carlo Casini, Philip Claeys, Carlos Coelho, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Andrew Duff, Ioan Enciu, Frank Engel, Cornelia Ernst, Tanja Fajon, Monika Flašíková Beňová, Marielle Gallo, Giuseppe Gargani, Kinga Göncz, Roberto Gualtieri, Enrique Guerrero Salom, Sylvie Guillaume, Zita Gurmai, Gerald Häfner, Ágnes Hankiss, Anna Hedh, Salvatore Iacolino, Sophia in ‘t Veld, Lívia Járóka, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Rina Ronja Kari, Timothy Kirkhope, Klaus-Heiner Lehne, Juan Fernando López Aguilar, Antonio López-Istúriz White, Baroness Sarah Ludford, Monica Luisa Macovei, Svetoslav Hristov Malinov, David Martin, Antonio Masip Hidalgo, Clemente Mastella, Véronique Mathieu Houillon, Nuno Melo, Roberta Metsola, Louis Michel, Claude Moraes, Sandra Petrović Jakovina, Paulo Rangel, Bernhard Rapkay, Evelyn Regner, Tadeusz Ross, Judith Sargentini, Algirdas Saudargas, Birgit Sippel, Csaba Sógor, Francesco Enrico Speroni, Rui Tavares, Rebecca Taylor, Alexandra Thein, Nils Torvalds, Kyriacos Triantaphyllides, Wim van de Camp, Axel Voss, Renate Weber, Cecilia Wikström, Tatjana Ždanoka, Auke Zijlstra, Tadeusz Zwiefka
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	John Stuart Agnew, Marino Baldini, Elmar Brok, Sergio Gaetano Cofferati, Luis de Grandes Pascual, Lorenzo Fontana, Mariya Gabriel, Anneli Jäätteenmäki, Franziska Keller, Jean Lambert, Eva Lichtenberger, Ulrike Lunacek, Marian-Jean Marinescu, Vital Moreira, Jan Mulder, Juan Andrés Naranjo Escobar, Andrés Perelló Rodríguez, György Schöpflin, Janusz Wojciechowski
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Richard Ashworth, Margrete Auken, Zoltán Bagó, Karin Kadenbach, Krzysztof Lisek, Catherine Stihler, Csaba Sándor Tabajdi, Jarosław Leszek Wałęsa, Anna Záborská

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat