JELENTÉS a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló 2013. évi uniós jelentésről

6.3.2014 - (2013/2058(INI))

Fejlesztési Bizottság
Előadó: Charles Goerens

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló 2013. évi uniós jelentésről

(2013/2058(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament, valamint a Bizottság által elfogadott, az Európai Unió fejlesztési politikájáról szóló „Az európai konszenzus” című együttes nyilatkozat 9. és 35. cikkére[1],

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikkére, amely újra megerősíti, hogy „az Unió azon politikáinak végrehajtásakor, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra, figyelembe veszi a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit”,

–   tekintettel a Tanács üléseinek egymás utáni következtetéseire, a Bizottság kétéves jelentéseire és az Európai Parlamentnek a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló állásfoglalásaira és különösen a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló 2011. évi uniós jelentésről szóló, 2012. október 25-i állásfoglalására[2]

–   tekintettel a nemek közötti egyenlőségre és a fejlesztési együttműködésben a nők szerepének erősítésére irányuló, a 2010–2015 közötti időszakra vonatkozó uniós cselekvési tervről szóló bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2010)0265) és a millenniumi fejlesztési célokról szóló, 2010. június 14-i tanácsi következtetésekre, amelyekben támogatják az említett uniós cselekvési tervet,

–   tekintettel a Bizottság politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló 2013. évi munkadokumentumára (SWD(2013)0456),

–   tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–   tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0161/2014),

A. mivel az Unió emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos, 2012-ben elfogadott stratégiai kerete és cselekvési terve kimondja, hogy az Unió külső tevékenységének valamennyi területén, kivétel nélkül az emberi jogok érdekében munkálkodik majd;

B.  mivel kizárólag egy szolidaritáson alapuló – a „belső” és az Unió határain kívül létező szegénységet tovább nem mélyítő – európai jövőkép képes túllépni a különböző uniós politikák összeférhetetlenségén és azokat a fejlesztési prioritásokkal összeegyeztetni;

C. mivel a politikák fejlesztési célú koherenciáját ma már kötelezettségként ismerik el, valamint átfogó politikai eszköznek és folyamatnak tekintik, amelyek célja, hogy a fejlesztés sokféle dimenziója a politikák kidolgozásának valamennyi szakaszában helyet kapjon;

D. mivel mindegyik uniós szakpolitikának vannak külső hatásai, e politikákat úgy kell kialakítani, hogy azok gondoskodni tudjanak a fejlődő országok fenntartható szükségleteiről a szegénység ellen folytatott küzdelem, a szociális biztonsági ellátás és tisztességes jövedelem garantálása, és az alapvető emberi jogok, valamint a gazdasági és környezetvédelmi jogok védelme tekintetében;

E.  mivel a szakpolitikák fejlesztési célú koherenciájának az országok vagy régiók azon jogának elismerésén kell alapulnia, hogy lakosaik megélhetésének biztosítása érdekében demokratikus módon határozhatják meg saját politikáikat, prioritásaikat és stratégiáikat;

F.  mivel az Uniónak valódi vezető szerepet kell betöltenie a szakpolitikák fejlesztési célú koherenciájának előmozdításában;

G. mivel a jelenlegi uniós fejlesztési keretből hiányoznak az Unió által végrehajtott szakpolitikákból eredő inkoherenciák megelőzéséhez vagy orvoslásához szükséges hatékony mechanizmusok;

H. mivel az Európai Parlamentnek, miközben a fejlesztésre jelentős hatást gyakorló szakpolitikák nyomon követésében jelentős előrelépéseket tett, még hosszú utat kell megtennie ahhoz, hogy optimális koherenciát biztosítson és megelőzzön bizonyos következetlenségeket annak érdekében, hogy a részére kijelölt intézményi szerepet maradéktalanul betöltse;

I.   mivel a 2015 utáni időszakra vonatkozó keretben a politikák fejlesztési célú koherenciájának a közös, de differenciált felelősségekre irányuló fellépésen kell alapulnia, amely elősegíti az inkluzív politikai párbeszédet;

J.   tekintettel az OECD országok tapasztalataiból levont tanulságokra, és különösen az OECD főtitkárságán belül működő, a politikák fejlesztési célú koherenciájával foglalkozó egység munkájára;

K. mivel az uniós tagállamok fejlesztési politikáinak és segélyezési programjainak összehangolása lényeges része a politikák fejlesztési célú koherenciájára vonatkozó menetrendnek; mivel becslések szerint évente akár 800 millió euró megtakarítás lenne elérhető a tranzakciós költségek csökkentésével, ha az Unió és tagállamai kevesebb országra és tevékenységre összpontosítanák segélyezési törekvéseiket;

L.  mivel az uniós fejlesztési politika hatékonyságát hátráltatja a segélyezési politikák és programok széttagoltsága és párhuzamos megvalósítása a tagállamok körében; mivel egy összehangoltabb, Unió-szerte érvényesített megközelítés csökkentené az adminisztratív terhet és mérsékelné a kapcsolódó költségeket;

M. mivel az ENSZ Népesedési Alapjának 2014. február 14-én kiadott, a 2014-et követő nemzetközi népesedési és fejlesztési konferenciákra vonatkozó globális jelentése kihangsúlyozza, hogy az erőszaknak kitett nők és serdülők védelmét a nemzetközi fejlesztési menetrendben prioritásként kell kezelni;

A politikák fejlesztési célú koherenciájának működésbe lépése

1.  javasolja, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciájának biztosítása érdekében vezessenek be választottbírósági eljárást, amelyre az Európai Bizottság elnöke kapna megbízást, valamint azt, hogy a különböző uniós szakpolitikák közötti eltérés esetén az átfogó iránymutatásokat illető politikai felelősségét maradéktalanul felvállalva a döntést a politikák fejlesztési célú koherenciájával kapcsolatban az Unió által vállalt kötelezettségeknek megfelelően a Bizottság elnöke hozza meg; úgy véli, hogy a problémák feltérképezését követően a Bizottság szolgálatain belül át kell dolgozni a döntéshozatali folyamatokat és a szolgálatok közötti együttműködést;

2.  felszólítja az Európai Uniót, a tagállamokat és azok partnerintézményeit, hogy biztosítsák, hogy a 2015 utáni időszakra vonatkozó új keret tartalmazzon a szakpolitikák fejlesztési célú koherenciájával kapcsolatos célkitűzést, amely a támogatók és a partnerországok által elért előrehaladás mérésére és a különböző politikák fejlődésre gyakorolt hatásának értékelésére szolgáló megbízható mutatók kidolgozását teszi lehetővé különösen azzal, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciájának szemszögéből vizsgál olyan kulcskérdéseket, mint a demokratikus növekedés, a globális élelmiszerbiztonság, az illegális pénzmozgások, a migráció, az éghajlatváltozás és a zöld növekedés;

3.  emlékeztet az Európai Külügyi Szolgálat által a politikák fejlesztési célú koherenciájának megvalósításában betöltött szerep fontosságára, különös tekintettel az uniós küldöttségeknek az ellenőrzésben, a megfigyelésben, valamint az érdekelt felekkel és a partnerországokkal az uniós szakpolitikáknak a fejlődő országokban kifejtett hatásairól folytatott konzultációk és párbeszédek elősegítésében vállalt szerepére; rámutat arra, hogy a kérdés szélesebb körű megvitatására van szükség valamennyi érdekelt féllel, így például a nem kormányzati szervezetekkel és a civil társadalmi szervezetekkel;

4.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság által előterjesztett SWD(2013)0456 dokumentum csupán egy egyszerű munkadokumentum, amelyhez a 2011-es munkadokumentum után eredetileg előirányzott közleménytől eltérően nincs szükség a biztosok testületének jóváhagyására, ami viszont paradox egy olyan szöveg esetében, amely olyan szakpolitikai területre vonatkozik, mint a politikák fejlesztési célú koherenciája;

5.  felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is kötelezze el magát a fejlesztés és az emberi jogok mellett, és emlékeztet a Bizottságnak az uniós szakpolitikák ösztönzése és összehangolása területén betöltött szerepére; úgy véli, hogy a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása és a vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében a Bizottságnak tevőlegesen elő kell mozdítania az emberi fejlődés koherens és modern jövőképét;

6.  felkéri a Bizottságot, hogy végeztesse el a kulcsfontosságú szakpolitikák fejlesztési hatásainak rendszeres és független utólagos vizsgálatát, a Tanács kérésének megfelelően; hangsúlyozza, hogy javítani kell a Bizottság hatásvizsgálati rendszerét azáltal, hogy kifejezetten a politikák fejlesztési célú koherenciájára helyezik a hangsúlyt, valamint gondoskodnak arról, hogy a gazdasági, társadalmi és környezeti hatások mellett a fejlesztés váljon az elemzés negyedik központi elemévé;

7.  hangsúlyozza, hogy ki kell dolgozni annak pedagógiáját, hogy a szakpolitikák fejlesztési célú koherenciája hogyan építhető be a politikai fellépés különböző területeibe, mert a pedagógia az a kulcselem, amellyel a „2015 – A fejlesztés európai éve” program keretében növelhető az európai polgárok tudatossága; felkéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy biztosítson szakirányú képzést a politikák fejlesztési célú koherenciája és a fejlesztési hatások tárgyában a fejlesztés területén kívül működő szolgálatok munkatársai számára;

8.  megerősíti, hogy a 2015 utáni időszak fejlesztési menetrendjéhez állandó előadót kell kinevezni, akinek azt is biztosítania kell, hogy a szakpolitikák fejlesztési célú koherenciája megfelelő súllyal essen latba;

9.  hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament fontos szerepet játszhat a szakpolitikák fejlesztési célú koherenciájának előmozdításában azzal, hogy a parlamenti menetrendekben elsőbbséget biztosít e kérdésnek, több bizottságközi és parlamentközi ülést tart a politikák fejlesztési célú koherenciájáról, előmozdítja a partnerországokkal a politikák fejlesztési célú koherenciájáról folytatott párbeszédet és elősegíti a civil társadalommal folytatott eszmecserét; emlékeztet arra, hogy a tagállamok nemzeti parlamentjei és az Európai Parlament közötti éves, szervezett találkozók a politikák fejlesztési célú koherenciája és a koordináció megerősítésének fontos eszközei;

10. hangsúlyozza, hogy az Unióban független mechanizmust kell létrehozni az uniós szakpolitikák által érintett polgárok vagy közösségek által benyújtott panaszok fogadására és hivatalos kezelésére;

11. hangsúlyozza a politikák fejlesztési célú koherenciájának szükségességét a civil társadalom – köztük a női csoportok – aktív részvételének, a nők döntéshozatali folyamatokban való részvételének, valamint a nemi kérdésekkel foglalkozó szakértők teljes körű bevonásának biztosítása érdekében;

Kiemelt cselekvési területek

12. arra szólít fel, hogy a migrációs áramlások kezelése legyen összhangban az Unió és a partnerországok fejlesztési politikáival; úgy véli, hogy ehhez a politikai, társadalmi-gazdasági és kulturális adottságokat figyelembe vevő olyan stratégiára van szükség, amelynek célja az Unió közvetlen szomszédjaival fenntartott kapcsolatainak újraélesztése; hangsúlyozza továbbá annak fontosságát, hogy foglalkozzanak a migránsok társadalmi és munkaerő-piaci integrációjával, valamint az állampolgársággal összefüggő kérdésekkel a tranzit- és a származási országgal folytatott együttműködés keretében;

13. hangsúlyozza, hogy a kereskedelem és a fejlesztés nem mindig illenek össze tökéletesen; úgy véli, hogy a fejlődő országoknak szelektív piacnyitást kellene végrehajtaniuk; hangsúlyozza a magánszektor társadalmi és környezetvédelmi felelősségvállalásának fontosságát, és úgy véli, hogy a kereskedelem liberalizációja során nem szabad megfeledkezni az olyan társadalmi és környezetvédelmi feltételekről, mint az ILO által megállapított normák; emlékeztet arra, hogy a szociális és környezeti dömping elkerülése érdekében ezeket a referenciákat bele kell foglalni a WTO-megállapodásokba;

14. ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy az ilyen normák beépítésének költsége jóval alacsonyabb, mint az azok be nem tartása esetén a szociális védelem, az emberi egészség és a várható élettartam szempontjából megnyilvánuló következmények;

15. üdvözli, hogy az Unió elismeri a kistermelői gazdálkodás éhezés elleni küzdelemben betöltött lényeges szerepét, és kéri, hogy szisztematikusan értékeljék az uniós agrár-, kereskedelem- és energiapolitika – köztük az uniós bioüzemanyag-politika – által a fejlődő országokra gyakorolt előreláthatóan negatív hatást;

16. megismétli, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani az uniós éghajlat-változási politikák és az uniós fejlesztési célkitűzések közötti szinergiák maximalizálására, különös tekintettel az alkalmazott eszközökre, valamint a fejlesztésből és/vagy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásból származó járulékos előnyökre;

17. úgy véli, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos kihívást strukturális reformokon keresztül kell megközelíteni, és felszólít egy, a politikai tervezés és döntéshozatal minden szempontjára – beleértve a kereskedelmet, a mezőgazdaságot és az élelmezésbiztonságot érintő területekre – kiterjedő, szisztematikus éghajlat-változási kockázatelemzésre; kéri, hogy ezen értékelés eredményeit használják fel a 2014–2020 közötti időszakra szóló fejlesztési együttműködési eszköz keretében annak érdekében, hogy világos és koherens nemzeti és regionális stratégiai dokumentumokat fogalmazzanak meg;

18. miközben elismeri a politikák fejlesztési célú koherenciájának különböző szempontjaira fordított figyelmet, úgy véli, hogy az EU-nak konkrét lépéseket kellene tennie az adócsalás elleni küzdelem és az adóparadicsomok kérdésének kezelése terén; felszólítja a Bizottságot, hogy a nyersanyag-politikai kezdeményezés megvalósításáról szóló éves jelentésbe foglaljon bele információkat az új megállapodások, programok és kezdeményezések által az erőforrásban gazdag fejlődő országokra gyakorolt hatásokról;

19. elismeri, hogy az Unióra komoly felelősség hárul annak biztosításában, hogy az uniós halászat – az uniós vizeken és azokon kívül egyaránt – az ökológiai és társadalmi fenntarthatóság, valamint az átláthatóság tekintetében azonos normákon alapuljon; megjegyzi, hogy ez a fajta egységesség koordinációt tesz szükségessé a Bizottságon belül, valamint a Bizottság és az egyes tagállamok kormányai között;

20. hangsúlyozza, hogy az Unió és a harmadik országok – különösen a fejlődő országok – között létrejövő halászati megállapodásoknak elsősorban az Unió és a fejlődő országok közötti partnerségi kapcsolatok megerősítését szolgáló eszközöknek kell lenniük, és az ezeket az országokat a saját gazdaságuk fejlesztésében segítő fenntartható halászat tágabb kontextusába kell illeszkedniük;

21. külön emlékeztet azon kötelezettségvállalására, hogy kerüli az olyan nagyszabású energetikai infrastruktúrák finanszírozását, amelyek negatív társadalmi és környezeti következményekkel járnak;

22. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

• [1]  HL C 46., 2006.2.24., 1. o.
• [2]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0399.

INDOKOLÁS

A politikák fejlesztési célú koherenciája ma már átfogó politikai eszköz.

Ez az „eszköz” arra törekszik, hogy elejét vegye az EU által gyakorolt politikákból származó inkoherenciáknak, azért, hogy a fejlődő országokra ezek ne gyakoroljanak visszaeső negatív hatást.

Mivel az előző évi Schnieber-Jastram jelentés (2012/2063(INI)) egyike a legrészletesebbeknek, és iránymutatásként is szolgál, az előadó bizonyos következetlenségek elkerülése érdekében az ideális koherenciát biztosítani képes módszerre és mechanizmusokra kíván összpontosítani.

A jelentés az alábbi javaslatok köré épül:

–  az Európai Bizottság elnökére háruló választottbírósági eljárás (mechanizmus), amelynek az Unió által a politikák fejlesztési célú koherenciájának terén vállalt kötelezettségeknél fogva kell feloldania az ellentéteket (1. pont);

–  az Európai Parlamentre váró fontos szerep, amelyet a politikák fejlesztési célú koherenciájának előmozdítása során játszhat (7. pont);

–  annak szükségessége, hogy az Unióban kialakuljon egy független mechanizmus az uniós szakpolitikák által érintett polgárok vagy közösségek által benyújtott panaszok fogadására és hivatalos kezelésére (8. pont).

Végezetül az előadó sajnálja, hogy az eredetileg tervezett közlemény hiányában a Bizottság mindössze egy egyszerű munkadokumentumot terjesztett elő.

Ez annál is inkább sajnálatos, mivel egy ilyen dokumentum esetében nincs szükség a biztosi testület jóváhagyására, annak ellenére, hogy nagy horderejű politikai javaslatról van szó.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	3.3.2014
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	15 0 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Ricardo Cortés Lastra, Véronique De Keyser, Eva Joly, Miguel Angel Martínez Martínez, Gay Mitchell, Bill Newton Dunn, Maurice Ponga, Michèle Striffler, Ivo Vajgl
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Kriton Arsenis, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Isabella Lövin, Csaba Őry, Judith Sargentini, Horst Schnellhardt