Eljárás : 2013/2132(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0195/2014

Előterjesztett szövegek :

A7-0195/2014

Viták :

PV 02/04/2014 - 23
CRE 02/04/2014 - 23

Szavazatok :

PV 03/04/2014 - 7.62
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2014)0338

JELENTÉS     
PDF 201kWORD 158k
20.3.2014
PE 521.833v03-00 A7-0195/2014

az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről – a csalás elleni küzdelemről szóló 2012. évi éves jelentésről

(2013/2132(INI))

Költségvetési Ellenőrző Bizottság

Előadó: Inés Ayala Sender

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről – a csalás elleni küzdelemről szóló 2012. évi éves jelentésről

(2013/2132(INI))

Az Európai Parlament,

–       tekintettel a Bizottság és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) korábbi éves jelentéseiről szóló állásfoglalásaira,

–       tekintettel „Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem – 2012. évi éves jelentés” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett 2013. július 24-i bizottsági jelentésre (COM(2013)0548) és az azt kísérő dokumentumokra (SWD(2013)0283, SWD(2013)0284, SWD(2013)0285, SWD(2013)0286 és SWD(2013)0287),

–       tekintettel az OLAF 2012. évi éves jelentésére,

–       tekintettel a Számvevőszéknek a 2012-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(1),

–       tekintettel az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló rendeletre irányuló tanácsi javaslatra (COM(2013)0534),

–       tekintettel „Az OLAF irányításának javítása és a vizsgálatokra vonatkozó eljárási biztosítékok megerősítése: Az Európai Ügyészség létrehozását kísérő fokozatos megközelítés” című 2013. július 17-i bizottsági közleményre (COM(2013)0533),

–       tekintettel „Az Unió pénzügyi érdekeinek hatékonyabb védelme: az Európai Ügyészség felállítása és az Eurojust reformja” című 2013. július 17-i bizottsági közleményre (COM(2013)0532),

–       tekintettel „Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek a büntetőjog és igazgatási vizsgálatok által biztosított védelme – Integrált politika az adófizetők pénzének megóvására” című 2011. május 26-i bizottsági közleményre (COM(2011)0293),

–       tekintettel a Bizottság csalás elleni stratégiájáról szóló 2011. június 24-i bizottsági közleményre (COM(2011)0376),

–       tekintettel a „Cselekvési terv az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítésére” című 2012. december 6-i bizottsági közleményre (COM(2012)0722),

–       tekintettel az Európai Unió költségvetésének 2012 végéig megvalósított védelméről szóló 2013. szeptember 30-i bizottsági közleményre (COM(2013)0682),

–       tekintettel „A nettó pénzügyi korrekciók alkalmazása a tagállamokra a mezőgazdasági és a kohéziós politika terén” című 2013. december 13-i bizottsági közleményre (COM(2013)0934),

–       tekintettel „Az Európai Unió antikorrupciós jelentése” című, a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett bizottsági jelentésre (COM(2014)0038),

–       tekintettel a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a fordított adózás bizonyos, csalásra alkalmas termékek és szolgáltatások értékesítésére vonatkozó fakultatív és ideiglenes alkalmazása tekintetében történő módosításáról szóló, 2013. július 22-i 2013/43/EU tanácsi irányelvre(2)1,

–       tekintettel a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a héacsalás elleni gyorsreagálási mechanizmus tekintetében történő módosításáról szóló, 2013. július 22-i 2013/42/EU tanácsi irányelvre(3),

–       tekintettel az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2012)0363),

–       tekintettel az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme területén végzett tevékenységek előmozdítására irányuló program (Hercule III program) létrehozásáról és a 804/2004/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. …-i XXXX/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–       tekintettel a koncessziós szerződések odaítéléséről szóló 2014/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–       tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 325. cikkének (5) bekezdésére,

–       tekintettel az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. szeptember 11-i 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–       tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–       tekintettel az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) Felügyelő Bizottságának az OLAF vizsgálati politikájának prioritásairól szóló 1/2014. sz. véleményére,

–       tekintettel az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendeletre(7),

–       tekintettel az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről – a csalás elleni küzdelemről szóló 2011. évi éves jelentésről szóló 2013. július 3-i állásfoglalására(8),

–       tekintettel az EU korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiről szóló 2011. szeptember 15-i állásfoglalására(9),

–       tekintettel az Unió korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiről szóló 2010. május 18-i nyilatkozatára(10), valamint a korrupció elleni uniós küzdelemről szóló 2011. június 6-i bizottsági közleményre (COM(2011)0308),

–       tekintettel „A szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás problémája: megvalósítandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozó ajánlások” című 2013. október 23-i állásfoglalására(11),

–       tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–       tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A7-0195/2014),

A.     mivel a Bizottság becslései szerint az Európai Unióban évente 1 000 000 000 000 euró – azaz uniós polgáronként évi mintegy 2 000 euró – potenciális adóbevétel veszik el adócsalás, adókijátszás, adókikerülés és agresszív adótervezés miatt;

B.     mivel az EU pénzügyi érdekeinek védelme az EU politikai napirendjének kulcsfontosságú eleme, amely a polgárok bizalmának megerősítésére és fokozására szolgál, és annak biztosítékát képezi, hogy pénzük megfelelően kerül felhasználásra;

C.     mivel a Lisszaboni Szerződés jelentősen megerősítette az EU pénzügyi érdekeinek védelmét szolgáló eszközöket, és arra kötelezi az Uniót és tagállamait egyaránt, hogy az EU pénzügyi érdekeit sértő mindennemű jogellenes tevékenység ellen fellépjenek;

D.     mivel az Unión belüli jogrendszerek változatossága és egymástól eltérő hagyományai miatt elkerülhetetlen és különösen nagy kihívást jelent az EU pénzügyi érdekeinek csalással és más illegális tevékenységekkel szembeni védelme;

E.     mivel az Unió pénzügyi érdekeinek védelme és a csalás elleni küzdelem integrált megközelítést tesz szükségessé, amely a csalás és a korrupció elleni küzdelmet szolgáló, az Unió egészére kiterjedő hatékony, következetes és egyenértékű jogi lépésekből álló stratégiákat foglal magában; mivel az Európai Unió és a tagállamok közösen felelnek ezért, és mivel a Bizottság és a tagállamok közötti szoros együttműködés a költségvetési megszorítások idején különösen elengedhetetlen;

F.     mivel az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) feladata, hogy a csalás, a korrupció és az egyéb illegális tevékenységek kivizsgálásával védje az Unió pénzügyi érdekeit, és mivel Felügyelő Bizottságát azzal a céllal hozták létre, hogy az OLAF vizsgálati feladatai végrehajtásának rendszeres nyomon követésével megerősítse és garantálja az OLAF függetlenségét;

G.     mivel az uniós költségvetés mintegy 80%-ának végrehajtásáért elsődlegesen a tagállamok felelősek;

H.     mivel a tagállamok felelősek a harmonizált héaalap kiszámításáért, a héakulcsok módosításáért és az Unió saját forrásainak behajtásáért, és mivel ez a három tényező hatással van az uniós költségvetésre;

I.      mivel a Bizottság nemrégiben a Parlament kérésére fontos kezdeményezéseket tett a csalás elleni stratégiai intézkedésekkel kapcsolatban;

J.      mivel az Unión belüli mindennemű csalás és adókikerülés, illetve korrupció mértéke aláássa a polgároknak az Unióba vetett bizalmát; mivel erősebb garanciákra van szükség a közkiadások sértetlenségét és átláthatóságát illetően;

Az Európai Unió csalás elleni mechanizmusainak megerősítése

1.      hangsúlyozza, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés rendelkezései értelmében a Bizottságnak és a tagállamoknak is minden tőlük telhetőt meg kell tenniük a csalás, a korrupció és az Unió pénzügyi érdekeit sértő más illegális tevékenységek elleni küzdelem érdekében; emlékeztet arra, hogy a Bizottság és a tagállamok közötti szoros együttműködés és koordináció elengedhetetlen ahhoz, hogy hatékonyan lehessen biztosítani az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét, és hogy ezért elsődleges fontosságú az együttműködés és a koordináció erősítése és lehető leghatékonyabbá tétele; rámutat arra, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek védelme a források és a kiadások tekintetében egyforma szintű figyelmet követel meg;

2.  emlékeztet arra, hogy a csalás szándékosan elkövetett szabályellenes magatartás, amely bizonyos esetekben bűncselekménynek minősül, és hogy egy szabály tiszteletben tartásának elmulasztása szabálytalanságnak minősül; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság jelentése nem vizsgálja részletesen a csalást és igen elnagyoltan foglalkozik a szabálytalanságokkal; rámutat arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 325. cikke a csalásra és nem a szabálytalanságokra vonatkozik, és kéri a csalás és a hibák vagy szabálytalanságok egymástól való megkülönböztetését;

3.      tudomásul veszi „ Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem – 2012. évi éves jelentés” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági jelentést (a továbbiakban: a Bizottság éves jelentése); kiemeli, hogy a jelentés az Európai Parlament kérése nyomán tartalmaz két új elemet:

i.  a szabálytalanságok feltárása és tagállamok általi jelentése közötti összefüggés újbóli értékelését, valamint

ii.  a csalárdként jelzett szabálytalanságok alaposabb elemzését;

megállapítja, hogy e megközelítés célja a szabálytalanságok mértékének és jellegének, illetve tagállamok általi kezelésének jobb megértése;

4.      felkéri a Bizottságot, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló éves jelentés benyújtásához kapcsolódó eljárás elindításakor terjesszen jelentést a Parlament elé az Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló előző évi jelentés kapcsán a Parlament által elfogadott ajánlások nyomon követéséről és végrehajtásáról, valamint hogy adjon indokolással ellátott magyarázatot azon kérések tekintetében, amelyeket nem vett figyelembe vagy nem tudott végrehajtani; felkéri az OLAF-ot, hogy tegye meg ugyanezt azon intézkedések kapcsán, amelyeket a Parlament ugyanabban a jelentésben kért;

5.      üdvözli a Bizottság által a Parlament kérésére tett, a csalás elleni politikával kapcsolatos új európai jogszabályi környezet kialakítására irányuló főbb kezdeményezéseket, és különösen az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló irányelvre irányuló javaslatot, amelynek célja a tagállamok büntetőjogi rendelkezéseinek egyértelműsítése és harmonizálása az uniós költségvetést érintő bűncselekmények vonatkozásában (COM(2012)0363), az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatot (COM(2013)0534), valamint a Büntető Igazságszolgáltatási Együttműködés Európai Ügynökségének (Eurojust) létrehozásáról szóló rendeletjavaslatot (COM(2013)0535), továbbá az 1073/1999/EK rendeletnek az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokkal és az OLAF vizsgálataiban érintett személyek jogainak megerősítésével kapcsolatos módosítását; elismeri annak fontosságát, hogy ezek a különböző jogszabályok megfelelő kalibrálás és alapos értékelés tárgyát képezzék; kéri a Tanácsot, hogy szánja rá a szükséges időt a tárgyalásokra és ne zárja le azokat rohamtempóban, hogy szilárd európai jogi keretet hozzon létre és megerősítse az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére szolgáló meglévő intézményi eszközöket; hangsúlyozza, hogy kerülni kell a megerősített együttműködési eljárásra való elhamarkodott áttérést; üdvözli ezenkívül az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítését célzó cselekvési tervet és az uniós héarendszer reformját, amelyeket egyaránt 2011-ben kezdeményeztek;

6.      megállapítja, hogy 2012-ben a csalárd szabálytalanságok száma 2011-hez képest gyakorlatilag nem változott, mivel 1 231 csalárd szabálytalanságot jeleztek, ugyanakkor pénzügyi hatásuk némileg csökkent, összesen 392 millió euróra; megállapítja, hogy a legtöbb csalást a kohéziós politika és az agrárpolitika – különösen a vidékfejlesztés és a halászat – területén követték el, amely továbbra is a két legproblematikusabb ágazat, melyeken belül a csalások pénzügyi hatása a becslések szerint eléri a 279 millió, illetve 143 millió eurót; hangsúlyozza azonban, hogy a jelzett csalárd szabálytalanságok száma és a vonatkozó összegek általában a csalás tágabb fogalommeghatározására vezethetők vissza, ezért nem szabadna a csalások elterjedtségének megbízható mérőszámaiként tekinteni rájuk; kéri, hogy „Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem” című 2013-as éves jelentésben egyértelműen különböztessék meg egymástól a csalásokat, a hibákat és a szabálytalanságokat;

7.      megjegyzi, hogy 2012-ben a Bizottságnak jelentett nem csalárd szabálytalanságok száma 2011-hez képest közel 6%-kal nőtt, mintegy 2 900 000 000 eurónak megfelelő pénzügyi hatással (ami több mint kétszerese a 2011-es összegnek, és különösen a kohéziós politika és a közvetlen kifizetések területét érinti); aggodalommal állapítja meg, hogy e növekmény – noha főként a jelentős összegekkel kapcsolatos szabálytalanságok hatását tükrözi – a programok lezárásakor jelzett rendszerszintű szabálytalanságoknak is betudható;

8.      megjegyzi, hogy 2012-ben a Bizottság által a tagállamokkal szemben elfogadott korrekciós intézkedések összege jelentős mértékben, 3 700 000 000 euróra nőtt, főként a kohéziós politika területén, és hogy ez részben a 2000–2006-os programozási időszak lezárását tükrözi;

9.  megjegyzi, hogy a Bizottság által 2011-ben a tagállamoknak tett – különösen a jelzett csalárd és nem csalárd szabálytalanságokat, a szabálytalanul kifizetett összegek behajtását, a büntetőjogi vizsgálatok eredményeinek ellenőrzését és a csalással kapcsolatos nemzeti statisztikák javítását érintő – ajánlások összességében megfelelőek voltak, és sajnálja, hogy egyes aggodalmakat nem vettek teljes mértékben figyelembe; kéri a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket a Bizottság 2011-es és 2012-es ajánlásai nyomán, és biztosítsák a 2012-es jelentésében nekik címzett ajánlások maradéktalan teljesítését, illetve nyújtsanak indokolással ellátott magyarázatot abban az esetben, ha nem tudtak intézkedéseket tenni az ajánlások alapján;

10.    javasolja egy csalás elleni küzdelemre szakosodott európai vámtisztviselőkből álló, a nemzeti vámhatóságok munkáját segítő csoport létrehozásának mérlegelését;

11. nyugtázza, hogy a tradicionális saját források területén 2012-ben elkövetett csalásokat és más szabálytalanságokat követően visszatérítendő összeg elérte a 444 millió eurót, amiből a tagállamok 208 millió eurót már behajtottak; megjegyzi, hogy 2012-ben további 83 millió eurót térítettek vissza az 1989 és 2011 között feltárt esetekkel kapcsolatban;

Bevételek – Saját források

12.    sajnálattal állapítja meg, hogy a saját források már nem képezik az uniós költségvetés legfontosabb forrását, mivel annak 20%-át teszik ki, ily módon a héa és a vámok megfelelő beszedése közvetlen hatással van nem csak a tagállamok gazdaságára és az Európai Unió költségvetésére, hanem az európai adófizetőkre nézve is; emlékeztet arra, hogy a Bizottság becslései szerint az Unióban évi 1 000 milliárd euró veszik el adókikerülés és adócsalás miatt, ami évente mintegy 2 000 eurós költséget jelent minden egyes európai polgár számára;

13.    üdvözli a Bizottságnak az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítését célzó cselekvési tervét; hangsúlyozza, hogy mind a Bizottságnak, mind a tagállamoknak továbbra is abszolút prioritásként kell kezelniük az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelmet, amihez a tagállamok közötti, illetve a tagállamok és a Bizottság közötti olyan megerősített, többoldalú együttműködési és koordinációs stratégiát kell kidolgozni, amely lehetővé teszi a meglévő eszközök jobb felhasználását, a meglévő jogszabályok egységesítését, a függőben lévő javaslatok elfogadását és az adminisztratív együttműködést; alapvető fontosságú ezenkívül az egyes országokon belül az adóhatóságok, a rendőri és a bírói hatóságok közötti megerősített együttműködés; különös figyelmet kell fordítani a megelőző és korai észlelési mechanizmusok kidolgozására, az eredmények értékelésére, a bevételek beszedését biztosító rendszerek javítására, és mindenekelőtt meg kell erősíteni a vámfelügyeletet, mivel továbbra is ez az egyik olyan terület Európában, ahol a legmagasabb a korrupció szintje; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nemzetközi szinten is vállaljanak aktívabb szerepet annak érdekében, hogy olyan együttműködési szabályok kidolgozására kerülhessen sor, amelyek elsősorban az átláthatóság, a jó kormányzás és az információcsere elvein alapulnak;

14.    kéri a Bizottságot, hogy rendszeresen végezzen összehasonlító elemzést a hagyományos saját források beszedésére hivatott nemzeti rendszerek teljesítményének eltérése vonatkozásában, azonosítva és terjesztve a beszedési eljárás hatékonysága terén alkalmazott bevált gyakorlatokat valamennyi tagállamban, és adott esetben tegyen javaslatot a szükséges megfelelő intézkedésekre;

15.    aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy bár a hagyományos saját forrásokból származó bevételek tekintetében a bejelentett nem csalárd szabálytalanságok száma 2012-ben változatlan maradt, azok megállapított teljes összege 20%-kal meghaladta a 2008–2012 közötti időszak átlagát;

16.    kéri, hogy a Bizottság jelentése foglalkozzon a bevételek elméleti szintje és a ténylegesen beszedett héabevétel közti eltérés alapos elemzésével, hogy jobb képet lehessen kapni az uniós költségvetés elmaradt bevételeiről; emlékeztet, hogy az adócsalás és a feketegazdaság elleni küzdelem a Bizottság és a tagállamok állandó célkitűzése kell maradjon;

Jövedéki árumozgást ellenőrző rendszer (EMCS)

17.    elégedett azzal, hogy a hagyományos saját bevételek megállapított összegének 98%-át rendben beszedik, azonban felhívja a Bizottságot, hogy folytassa erőfeszítéseit a csalások és szabálytalanságok által érintett fennmaradó 2% vonatkozásában;

18.    megállapítja, hogy a bűnüldöző szervek a bűnszervezetek részéről a jövedéki árumozgást ellenőrző rendszerrel (EMCS) való visszaélés növekedését figyelték meg; úgy véli, hogy nem történik meg az EMCS keretében szállított áruk fizikai ellenőrzése; hangsúlyozza, hogy az ellenőrzésekkel kapcsolatos további beruházások segítségével növekedhet az adóbevétel és javulás érhető el az adóelkerülés megelőzése terén; megállapítja továbbá, hogy a 2008/118/EK tanácsi irányelv 21. cikkének (3) bekezdése és 24. cikkének (3) bekezdése értelmében a feladás helye, illetve a rendeltetési hely szerinti tagállamok illetékes hatóságai elektronikus úton ellenőrzik az elektronikus adminisztratív okmány tervezetében, illetve az átvételi elismervényben szereplő adatokat; határozott meggyőződése, hogy meg kell határozni azokat a kritériumokat, amelyek alapján az illetékes tagállami intézménynek fizikailag ellenőriznie kell a feladásra kész és/vagy átvett árukat;

19.    úgy véli, hogy a fokozott ellenőrzés szintén hozzájárulhat e vállalkozások vagy az olyan fedőcégek felszámolásához, amelyeket a bűnözők kizárólag a csalásaik megkönnyítése érdekében hoztak létre; megállapítja, hogy a jövedéki áruk naprakész feladását és átvételét a gazdálkodó alanyok saját maguk erősítik meg az EMCS rendszerben; kéri a Bizottságot, hogy kezdeményezze az EMCS-hez való hozzáférési jogok korlátozását, valamint építse be a rendszerbe az áruba bocsátás előtti megfelelés átfogó történetét, ami lehetővé teszi, hogy a gazdálkodó alanyok megszerezzék a „felhatalmazott gazdasági szereplő” („megbízható gazdálkodó alany”) státuszt, és ily módon kizárólag közvetlenül e jogalanyok üzemeltessék az EMCS rendszert; kéri a Bizottságot, hogy ismertesse a 2008/118/EK irányelv módosításának szükségességére vonatkozó jelenlegi vizsgálatok eredményét;

20.    kéri, hogy a nyilvántartásban szereplő személyek és vállalkozások tekintetében a tagállamok által végzett hitelesítő ellenőrzések legyenek szigorúbbak és átfogóbbak; úgy véli, hogy az áruk tekintetében könnyedén tehető félrevezető nyilatkozat, hogy elkerüljék a jövedéki adót; ezért az adóhatóságokkal nagyobb fokú együttműködést kér;

21.    úgy véli, hogy a jövedéki termékek engedélyezett raktárak közötti szállításánál irreálisan hosszú határidőt biztosítanak; úgy véli, hogy ez a szállítási dátum rendszerbe való bevitele előtt ugyanazon nyilatkozat alapján több szállítást, illetve az áru elterelését is lehetővé teszi; kéri, hogy a feladó haladéktalanul tájékoztassa a változásokról a bejelentett rendeltetési hely és az új rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes szervét; kéri továbbá, hogy a jövedéki áru átvételéről szóló jelentés bemutatására biztosított maximális idő egy munkanap legyen, valamint, hogy az egyes szállítmányokkal kapcsolatos szállítási időt az alkalmazott szállítási eszköz típusának és a feladási és rendeltetési hely közötti távolságnak megfelelően számítsák ki és állapítsák meg;

22.    úgy ítéli meg, hogy a vámraktárak létrehozásához szükséges garanciák a jövedéki áruk értékéhez képest túl alacsonyak; úgy véli, hogy egy, az áruk típusától és a tényleges kereskedelem értékétől függő változót kellene létrehozni;

23.    aggódik amiatt, hogy a tagállamok saját EMCS rendszerüket az Európai Bizottság által tágan meghatározott követelmények alapján valósították meg; ezért kéri a Bizottságot, hogy kezdeményezze egy egységesebb rendszer uniós szintű bevezetését;

Héa

24.    tudomásul veszi, hogy a Bizottság által az európai héarendszer reformja és az adóelkerülés visszaszorítása érdekében végzett munka keretében finanszírozott, a héahiányról szóló 2013-ban megjelent tanulmány szerint 2011-ben 193 000 000 000 euró héa-bevétel (a GDP 1,5%-a) úszott el meg nem felelés vagy be nem szedés miatt; hangsúlyozza azonban, hogy a héahiány nem csak csalások következménye, hanem többek között csőd és fizetésképtelenség, statisztikai hibák, késedelmes befizetés és adóelkerülés is okozza; hozzáteszi, hogy emiatt egyértelmű, hogy az adóhiánnyal szembeni eredményes fellépés multidiszciplináris és összehangolt megközelítést igényel; hangsúlyozza az új stratégiák végrehajtásának és a meglévő uniós struktúrák hatékonyabb kihasználásának fontosságát a héacsalások elleni eredményesebb küzdelem érdekében;

25.    üdvözli,, hogy a 2011 decemberében megkezdett héareform már fontos eszközöket biztosít a héacsalások elleni hatékonyabb védelem biztosításához; örül, hogy 2013 júliusában végre elfogadták a héacsalás elleni gyorsreagálási mechanizmusról szóló irányelvet, valamint a fordított adózás bizonyos, csalásra alkalmas termékek és szolgáltatások értékesítésére vonatkozó fakultatív és ideiglenes alkalmazásáról szóló irányelvet, és kéri a tagállamokat, hogy gyorsan hajtsák végre azokat;

26.    úgy véli továbbá, hogy hangsúlyozni kell a héarendszer európai vállalkozásokat szolgáló egyszerűsítésének szükségességét; kedvezően fogadja az elektronikus számlázás megkönnyítését célzó új intézkedéseket, valamint a kisvállalkozásokra vonatkozó, 2013-tól hatályos egyedi rendelkezéseket, és várja az EU egészében szabványos héabevallási nyomtatvány létrehozását; reméli, hogy az e-szolgáltatások és a távközlési vállalkozások esetében 2015-ben hatályba lépő egyablakos ügyintézés miatt valóban könnyebbé fog válni a megfelelés a vállalkozások számára a héaeljárások egyszerűsödése révén;

27. kéri a tagállamokat, hogy reformálják meg nemzeti adórendszerüket, hogy azok egyszerűbbé, igazságosabbá és hatékonyabbá váljanak, megkönnyítve a megfelelést, megelőzve, megakadályozva és szankcionálva az adócsalást és az adóelkerülést, továbbá javítva az adóbeszedés hatékonyságát; kéri továbbá a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a Bizottság által 2013-ban tett országspecifikus ajánlásokat; kedvezően fogadja a Bizottság tagállamokhoz intézett ismételt felhívását, hogy bővítsék ki a nemzeti adóalapokat és korlátozzák a mentességet és adócsökkentéseket, ami nem csak az adórendszer egyszerűsítését teszi lehetővé a tagállamoknak, hanem a rendes héakulcsok növelésének elkerülését is;

Csalárdnak jelzett és az uniós költségvetést károsan érintő szabálytalanságok

28.    hangsúlyozza, hogy a 2012-ben jelzett csalárd szabálytalanságok száma és hatásuk mértéke gyakorlatilag változatlan a korábbi évhez képest;

29. megállapítja, hogy a csalárd gyakorlat megkezdése és annak feltárása között átlagosan 2 év és 7 hónap telik el; ezenfelül megállapítja, hogy további 7 vagy 8 hónap telik el azelőtt, hogy a szabálytalanságot jelentik a Bizottságnak; aggódik amiatt, hogy az arra vonatkozó iránymutatások, hogy a tagállamok mikor jelentik a csalárd szabálytalanságokat és/vagy más szabálytalanságokat az OLAF-nak – már ha egyáltalán létezik ilyen iránymutatás –, nemcsak az egyes tagállamok között, hanem az egyes szakpolitikai területek között is eltérést mutatnak; elvárja, hogy a Bizottság európai szintű iránymutatásokat dolgozzon ki az OLAF felé jelentendő csalárd szabálytalanságok és/vagy más szabálytalanságok vonatkozásában; emlékeztet, hogy az európai intézmények munkatársai kötelesek haladéktalanul bejelenteni az OLAF-nak a feladatuk ellátása közben tudomásukra jutott csalásokat, anélkül, hogy az adott bejelentés miatt bármiféleképpen felelősségre vonhatók lennének;

30.    megjegyzi, hogy a bevételek vonatkozásában a 2012-ben jelzett csalások száma 20%-kal kevesebb mint a 2008–2012-es évek átlaga; örül, hogy a Bizottság elemzései szerint ebben az időszakban egyértelműen csökkenő tendenciát mutatott a csalások száma;

31.    a kiadásokra vonatkozóan megállapítja, hogy a csalárdként bejelentett szabálytalanságok mind számbeli, mind értékbeli növekedése enyhe, a szabálytalanságok formái már ismertek, és a 2008 és 2012 közötti időszakban a jelzett esetek 5%-ában került sor csalásra; megjegyzi, hogy az előző évekhez hasonlóan a csalárd szabálytalanságok többségét a kohéziós politika területén tárták fel; ez az összes eset 50%-át és a megfelelő összegek 63%-át jelenti; hangsúlyozza, hogy a csalárdként bejelentett 1 194 szabálytalanság közül 9 eset kapcsolódott a korrupcióhoz, és az összes esetet a kohéziós politika terén tárták fel; aggódik amiatt, hogy az ilyen esetek száma növekszik; aggódva hívja fel a figyelmet arra a tendenciára, hogy egyszerűbb csalásokat követnek el, ami kétségtelenül azt tükrözi, hogy azok a kedvezményezettek, akik normál körülmények között nem követtek volna el jogsértést, a gazdasági válság következtében csalni próbálnak; véleménye szerint az elkövetkező években érdemes lenne ezeket a tendenciákat nyomon követni és vizsgálni;

32.    kéri, hogy az EUMSZ 325. cikke (5) bekezdésének alkalmazása tekintetében az Európai Unió pénzügyi érdekeire hatást gyakorló korrupciót minősítsék csalásnak, és vegyék fel az Unió pénzügyi érdekeinek védelméről és a csalás elleni küzdelemről szóló éves bizottsági jelentésbe;

33.    megállapítja, hogy a természeti erőforrások (mezőgazdaság, vidékfejlesztés és halászat) esetében 2011-hez képest 2012-ben majdnem 50%-kal nőtt a csalárdként bejelentett szabálytalanságok száma, ami annak eredménye, hogy egyetlenegy ország 56 esetet jelzett, ahol minden esetben ugyanazt a módszert alkalmazták, és amelyek mindegyike ugyanazzal a vizsgálattal kapcsolatos és csak az EMGA-t érinti; megjegyzi, hogy a megállapított csalások aránya a mezőgazdaság területén némileg magasabb az átlagnál, a 2008 és 2012 közötti időszakban jelentett esetek kb. 6%-át teszi ki;

34.    elismeri, hogy a 2012-es pénzügyi évben a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés terén a tagállamok 169,4 millió eurót hajtottak be a kedvezményezettektől, jóllehet az említett pénzügyi év végén maradt 1216,8 millió euró, amelyet a kedvezményezetteknek még vissza kell téríteniük; tudomásul veszi, hogy a 43%-os visszatérítési arányt jelentősen meghatározza a hat tagállam esetében tapasztalható alacsony (30% alatti) visszatérítési arány(12); felszólítja ezeket a tagállamokat, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket egy jóval nagyobb visszatérítési arány biztosítása érdekében;

35.    elismeri, hogy a kohéziós politika több pénzügyi év óta a legkritikusabb ágazat, és ezen belül első helyen a regionális fejlesztési politika áll, ugyanakkor a csalárdként bejelentett szabálytalanságok száma az elmúlt három évben nem változott; megjegyzi, hogy a 2008 és 2012 közötti időszakra vonatkozóan a megállapított csalások aránya az átlagnál alacsonyabb, kb. 4%; üdvözli, hogy az utóbbi években a Bizottság által a nemzeti hatóságok irányában annak érdekében kifejtett erőfeszítések, hogy felhívják az ágazat figyelmét a csalásokra, eredményesnek bizonyultak, és hogy az uniós jogszabályok az esetek 59%-ában elősegítették a csalárd szabálytalanságok feltárását; kéri a Bizottságot, hogy fokozza és szilárdítsa meg a 2008-ban kezdeményezett, csalás elleni közös stratégiáját; üdvözli továbbá a csalások észlelését követően a bejelentésükre rendelkezésre álló határidő rövidülését;

36.    sajnálatosnak tartja azonban, hogy a 2012-es pénzügyi év tekintetében nem áll rendelkezésre információ a kohéziós politikához kapcsolódó visszatérítendő összegekről és visszatérítési arányról; kéri a Bizottságot, hogy a jövőbeli éves jelentésében erről nyújtson részletes tájékoztatást;

37.    üdvözli, hogy az előcsatlakozási támogatás keretében jelzett szabálytalanságok száma három éve folyamatosan csökken, és megállapítja, hogy a tizenkét új tagállam fokozatosan kilépett a rendszerből, és az előcsatlakozási támogatás gyakorlatilag lezárult; megjegyzi ugyanakkor, hogy az összeg jelentős mértékben megnőtt az ugyanazon állam által bejelentett két eset következtében; hozzáteszi a jelenlegi programozási időszakkal kapcsolatban, hogy az IPA-val összefüggésben jelzett csalárd szabálytalanságok kismértékű csökkenést mutatnak, ami minden bizonnyal az eszköz végrehajtásában bekövetkezett késedelemből adódik;

38.    emlékeztet arra, hogy a csalásra vonatkozó tagállami megközelítések egyre inkább eltérnek elsősorban azokból a jogszabályi és szervezési különbségekből adódóan, amelyek a tagállamok körében fennállnak, sőt az egyes közigazgatásokon belül is tapasztalhatók, továbbá a csalások felderítésének eltérő megközelítései miatt; különösen aggódik amiatt, hogy csalárd szabálytalanságok esetében néhány tagállam pénzügyi korrekciók alkalmazásra korlátozza fellépéseit ahelyett, hogy kivizsgálná az eseteleges bűncselekményeket; hangsúlyozza, hogy a bűncselekmények kivizsgálásának ilyetén elmaradása ösztönzőleg hathat a csalárd viselkedésre, ezért aláássa a csalás és a csalók ellen folytatott küzdelmet; felszólítja az érintett tagállamokat, hogy több erőforrás bevonásával – többek között büntetőeljárások keretében – vegyék fel a küzdelmet a csalásokkal; kéri a Bizottságot, hogy folytassa a tagállamokban alkalmazott felügyeleti és kontrollrendszerek működésének és hatékonyságának alapos nyomon követését, és hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak az értesítésre vonatkozóan valamennyi tagállamban egységes elveket kell kidolgoznia; kéri a tagállamokat, hogy hajtsák végre a Bizottság ajánlásait, különösen ami a korai felderítést, a szabályok egyszerűsítését és a gyors kommunikációt illeti;

39. arra is rámutat, hogy a tagállamok továbbra sem továbbítják az adatokat időben, vagy pontatlan adatokat adnak meg; ezenkívül emlékeztet arra, hogy a tagállamok a hasonló azonos típusú jogsértéseket eltérően definiálják, és nem minden tagállam gyűjt közös kritériumok alapján hasonló és részletes statisztikai adatokat, ami megnehezíti a megbízható és összehasonlítható statisztikai adatok uniós szintű gyűjtését, megakadályozva ezáltal azok összehasonlítását és a tagállamokban elkövetett csalások mértékének objektív értékelését; ismételten sajnálatának ad hangot amiatt, hogy ennek következtében az Európai Parlament, a Bizottság és az OLAF nem tud megfelelően eleget tenni annak a feladatának, hogy értékelje a szabálytalanságok és csalások jelenlegi mértékét az egyes tagállamokban, illetve hogy ajánlásokat fogalmazzon meg; sajnálatának ad hangot amiatt, hogy ennek következtében nem lehet azonosítani és megbüntetni a legtöbb szabálytalanságot és csalást felmutató tagállamokat, ahogy azt a Parlament többször is kérte; megjegyzi, hogy a Bizottság a csalással kapcsolatos statisztikai adataik javítására kérte a tagállamokat, valamint elkötelezte magát amellett, hogy nagyobb hangsúlyt fektet erre a kérdésre; hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy a Bizottság valamennyi tagállam vonatkozásában egységes jelentési elveket hozzon létre, hogy biztosítsa az összegyűjtött adatok összehasonlíthatóságát, megbízhatóságát és elegendőségét; ezért arra kéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet a nemzeti szinten összegyűjtött statisztikai adatok nagyobb fokú egységességének és összehasonlíthatóságának bevezetése érdekében kezdeményezett intézkedésekről; sürgeti a tagállamokat, hogy nyújtsanak időben és a csalások jelenlegi mértékét kellően tükröző, minél részletesebb tájékoztatást; arra kéri a Számvevőszéket, hogy kövesse nyomon az OLAF teljesítményéről szóló korábbi különjelentéseit annak érdekében, hogy megállapítsa az átszervezés hatásait;

40     hangsúlyozza, hogy a megfelelő ellenőrzéshez szükséges nagyobb átláthatóság kulcsfontosságú az adókijátszási konstrukciók feltárásához; emlékeztet arra, hogy a korábbi években a Parlament kérte a Bizottságot, hogy lépjen fel az uniós pénzeszközök bármely tagállamból származó valamennyi kedvezményezettje átláthatóságának egy lépésben történő biztosítása érdekében, és e célból a Bizottság internetes oldalán – az alap kezelőjétől függetlenül és a tagállamok által legalább az Unió egy munkanyelvén megadandó, szabványos információkategóriák alapján – tegye közzé az uniós pénzeszközök összes kedvezményezettjének listáját; felszólítja a tagállamokat, hogy működjenek együtt a Bizottsággal, valamint adjanak teljes körű és megbízható információkat a tagállamok által kezelt uniós pénzeszközök kedvezményezettjeiről; sajnálja, hogy ezt az intézkedést még nem hajtották végre, és annak mielőbbi végrehajtására kéri a Bizottságot;

41.    megállapítja, hogy 2012-ben az OLAF 54 igazságügyi fellépéssel kapcsolatos ajánlást készített, melyeket megküldtek a nemzeti hatóságoknak, és mintegy 284 000 000 euró összeg visszatérítését javasolta; sajnálatosnak tartja, hogy az Unió költségvetésének sérelmére elkövetett bűncselekményeket érintő ügyekben nem áll rendelkezésre információ az elindított bírósági eljárások számáról és az OLAF ajánlásai alapján ténylegesen visszatérített összegekről, valamint az elmarasztaló ítélettel végződő esetek arányáról; ismételten felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az ügyek OLAF általi kivizsgálása után tett ajánlások tényleges és időszerű végrehajtását;

42.    mindazonáltal komolyan aggódik amiatt, hogy néhány esetben az OLAF elutasította és megfelelő intézkedés céljából a főigazgatóságokhoz utalta az ügyeket, jóllehet azok nem rendelkeznek vizsgálati hatáskörrel;

OLAF

43. üdvözli, hogy végre elfogadták az OLAF működését szabályozó rendelkezések reformját, valamint üdvözli „Az OLAF irányításának javítása és a vizsgálatokra vonatkozó eljárási biztosítékok megerősítése: Az Európai Ügyészség létrehozását kísérő fokozatos megközelítés” című bizottsági közleményt; tudomásul veszi az OLAF vizsgálati eljárásai újjászervezésének és átalakításának első hatásait, amelyek révén remélhetőleg egyértelműbbé válnak a vizsgálat alá vont személyeket megillető eljárási jogok, javul az OLAF partnereivel folytatott együttműködés és párbeszéd, valamint a vizsgálatok hatékonysága, és elsősorban az ügyek kiválasztásának szakaszában csökken a vizsgálati tevékenységek feldolgozásának átlagos ideje; megállapítja ugyanakkor, hogy 2012. február 1-jén egyszerre összesen 421 ügyet nyitottak meg, amelyek többségét 2012 során ajánlás nélkül lezárták; azt is megjegyzi, hogy számos olyan, 24 hónapnál régebbi ügyet zártak le 2012-ben, amelyek esetében fennállt annak veszélye, hogy a lezárás időpontjában nem lehetett ajánlást adni; megállapítja továbbá, hogy a régi ügyek megnyitása miatt tartottak átlagosan rövidebb ideig a vizsgálatok;

44.    megállapítja, hogy 2012 óta az OLAF évente dolgozza ki vizsgálati politikai prioritásait annak érdekében, hogy javítsa vizsgálati kiválasztási eljárását; megfigyelései alapján jelentős változások vannak a 2012-ben, a 2013-ban és a 2014-ben kiválasztott vizsgálati politikai prioritások között, és ezért aggódik az általános vizsgálati kiválasztási eljárás terén tapasztalható következetlenségből fakadó kockázat miatt; úgy véli, hogy a jövőbeli vizsgálati politikai prioritásokat minden esetben alaposan értékelni kell a konkrét igények, a mérhető mutatók és a korábbi vizsgálati politikai prioritásokból levont tanulságok alapján; felkéri az OLAF-ot, hogy nyújtson részletes tájékoztatást arról, hogy miként dönt a vizsgálati politikai prioritásokról;

45.    tudomásul veszi az OLAF 2012. évi éves jelentését, és hogy az OLAF ebben az időszakban 431 vizsgálati és 287 koordinációs ügyet indított, valamint 465 ügyet zárt le, 54 igazságügyi eljárásra irányuló ajánlást küldött a nemzeti hatóságoknak, és mintegy 284 millió euró visszatéríttetésre tett ajánlást (165,8 millió euró a bevételekhez, 118,2 millió euró a kiadásokhoz kapcsolódóan), továbbá:

(i)     kéri, hogy alaposabban elemezzék a kiválasztási szakaszban beérkezett információk forrását, hogy jobban át lehessen látni a köz- és a magánszférából érkező adatok megoszlását, valamint a bejelentések tagállamonkénti igencsak eltérő számát;

(ii)     elismeri, hogy a közszférából érkező információk mennyiségének növekedése arra utaló kedvező jel lehet, hogy javul a tagállamokkal való együttműködés; megállapítja, hogy az OLAF megváltoztatta a bejövő információk számbavételének a módját; megállapítja, hogy a programozási időszak életciklusa miatt 2012-ben a programok lezárása következtében több csalárd szabálytalanságról számoltak be a hatóságok;

(iii)    újra megfogalmazza arra vonatkozó kérését, hogy kapjon részletes információkat az OLAF által kiadott ajánlásokat követő intézkedésekről, többek között arról, hogy a nemzeti bíróságoknak az OLAF által vizsgált hány ügyet nem volt lehetőségük nyomon követni a) az elégtelen bizonyítékok, b) az alacsony prioritás, c) a jogalap hiánya, d) a közérdek hiánya, e) az elévülési idő, f) eljárási hiba, g) egyéb okok miatt;

(iv)    ismételten kéri, hogy kapjon több információt az egyes tagállamokban végzett helyszíni ellenőrzések számáról;

(v)    ismételten kéri, hogy az összes tagállam vonatkozásában kapjon tájékoztatást az egyes vizsgálati területeken (mezőgazdaság, cigaretta, vámok, uniós belső politikák, külső segélyek, belső vizsgálatok, strukturális alapok, héa) végzett vizsgálgatok számáról;

(vi)    ismételten kéri, hogy az éves jelentésben – külső, belső, koordinációs és bűnügyi jogsegélynyújtási ügyek bontásában, különválasztva a folyamatban lévő és az év végén lezárt ügyeket – nyújtsanak részletes tájékoztatást a vizsgálatok időtartamáról;

(vii)   ismételten kéri, hogy tájékoztassák az egyes uniós intézményekben folyamatban lévő és már lezárt vizsgálatokról;

46.    tudomásul veszi a felügyelő bizottságnak az OLAF vizsgálati politikai prioritásairól szóló 1/2014. sz. véleményét, és megerősíti különösen az azzal kapcsolatos ajánlásait, hogy iránymutatásokat kell kidolgozni az arányossági kritériumként szolgáló pénzügyi mutatók alkalmazásáról, ami az ügy kiválasztásáért felelős egység számára e tekintetben világosabb iránymutatással szolgálna; elvárja továbbá, hogy a vizsgálati politikai prioritások jövőbeli alakulása során az OLAF főigazgatója és a vizsgálati politikai prioritások és az abban foglalt pénzügyi mutatók által érintett politikai területek főigazgatói folytassanak rendszeres párbeszédet egymással;

47.    tudomásul veszi a felügyelő bizottságnak az OLAF „de minimis” politikájával kapcsolatos észrevételeit; emlékeztet arra, hogy a „de minimis” politika nem az egyetlen kritérium az ügy kiválasztása tekintetében, valamint hogy e politika célja annak biztosítása, hogy az OLAF erőfeszítéseit és erőforrásait a komolyabb és összetettebb ügyekre összpontosítsa, továbbá hogy emberi erőforrásokat jelöljön ki annak érdekében, hogy maximalizálják az uniós költségvetésből jogosulatlanul kifizetett összegek visszatérítését; felszólítja a főigazgatót, hogy vegye figyelembe a felügyelő bizottság észrevételeit az OLAF „de minimis” politikájának felülvizsgálatakor; elvárja, hogy kellően tájékoztassák a főigazgató ezzel kapcsolatos döntéséről;

48.    kéri, hogy folytatódjon az OLAF irányításának javítása legfontosabb vizsgálati eljárásainak folyamatos felülvizsgálata és megszilárdítása révén; hangsúlyozza ebben az összefüggésben hogy az Európai Parlament különösen fontosnak tartja az eljárási garanciák és a valamely vizsgálatban érintett személyek alapvető jogai tiszteletben tartásának ellenőrzését;

A csalás elleni európai politika és programok új körvonalai

49.    üdvözli a Bizottság minden olyan kezdeményezését, amelynek célja, hogy általánosságban megerősítse a csalás elleni küzdelmet a szankciókkal kapcsolatos innovatív intézkedésekkel kiegészítve a megelőzésre és a felderítésre irányuló erőfeszítéseket; úgy véli, hogy a csalás elleni záradékok nemzetközi megállapodásokba és igazgatási együttműködési megállapodásokba történő beillesztése, valamint közbeszerzések terén való alkalmazása jelentős előrelépésnek számít az Unió pénzügyi érdekeinek védelme és a korrupció elleni küzdelem tekintetében is;

50.    emlékeztet arra, hogy a 2006. december 14-i 1848/2006/EK bizottsági rendelet 5. cikke szerint a tagállamok tájékoztatást nyújtanak a bejelentett szabálytalanságokkal kapcsolatos közigazgatási vagy büntetőjogi szankciók kivetésére vonatkozó eljárások kezdeményezéséről vagy megszüntetéséről, valamint ezen eljárások főbb eredményeiről; emlékeztet továbbá arra, hogy e tájékoztatásnak tartalmaznia kell továbbá az alkalmazott szankciók jellegét, és/vagy hogy az érintett szankciók kapcsolódnak-e a közösségi és/vagy nemzeti jog alkalmazásához, beleértve a szankciókat megállapító közösségi és/vagy nemzeti szabályokra történő hivatkozást; átfogó elemzések kíséretében részletes tájékoztatást kér az 1848/2006/EK bizottsági rendelet 5. cikke értelmében kapott jelentésekről; megállapítja, hogy a tagállamoknak csalás elleni felügyeleti eljárásokat kell bevezetniük, és hogy a bűncselekményekkel kapcsolatos statisztikák és azok eredményei hiányosak, ami megnehezíti a csalásokkal kapcsolatos, tagállamokon belüli vizsgálati és bűnvádi eljárások, illetve a jövőbeli alapvető szakpolitikák hatékonyságának értékelését;

51.    üdvözli a Bizottság első korrupció elleni jelentésének 2014. februári közzétételét, amely jelentés leszögezi, hogy a korrupció meglehetősen eltérő formában minden tagállamot érint, és az uniós gazdaságnak évente 120 milliárd euró költséget jelent, és üdvözli azokat a javaslatokat, amelyeknek elő kell segíteniük a működő bevált gyakorlatok cseréjét, és azonosítaniuk kell azokat az intézkedéseket, amelyeket uniós szinten meg kell hozni; hangsúlyozza, hogy ezzel összefüggésben az európai polgárok garanciákat követelnek a közkiadások teljes sértetlenségét és átláthatóságát illetően, különösen a gazdasági és pénzügyi válság nyomán keletkezett jelenlegi gazdasági kihívások közepette; egyetért a Bizottsággal abban, hogy az elfogadott kezdeményezések eredményei nagyon egyenetlenek, és hogy többet kell tenni a korrupció megelőzése és büntetése érdekében; sajnálja azonban, hogy a jelentés tartalma korlátozott áttekintést nyújt az Európai Unión belül korrupcióról; a kockán forgó társadalmi és gazdasági téttel arányos további erőfeszítéseket kér az európai gazdaságot és szociális modellt, valamint a tagállami adóbevételeket súlyosan károsító és a polgárok intézményeikbe vetett bizalmát aláásó korrupció hatékony megelőzése és szankcionálása érdekében;

52.    hangsúlyozza, hogy ezzel összefüggésben az európai polgárok – a gazdasági és pénzügyi válság nyomán keletkezett jelenlegi gazdasági kihívások közepette – garanciákat követelnek a közkiadások teljes sértetlenségét és átláthatóságát illetően;

53.    felkéri az Európai Számvevőszéket, hogy tanulmányozza a kérdést, és terjesszen elő a korrupcióról szóló bizottsági jelentésben meghatározott fő problémákat vizsgáló egy vagy több jelentés formájában a saját szempontjain és tapasztalatain alapuló ajánlásokat, figyelembe véve különösen az országonkénti jelentések eredményeit;

54.    üdvözli az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló rendeletre irányuló tanácsi javaslatot; hangsúlyozza, hogy koherens és kiegészítő jellegű rendszert kell létrehozni az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében; ösztönzi a Bizottságot, hogy megfelelően határozza meg a jövőbeli európai ügyész, az Eurojust és az OLAF uniós szintű feladatait és hatásköreit;

55.    üdvözli, hogy a Parlament kérésének eleget téve közzétették az Unión belül a közbeszerzések területén jelentkező korrupció meghatározásáról és csökkentéséről szóló bizottsági tanulmányt, amely az uniós pénzeszközökhöz kapcsolódó közbeszerzések területén jelentkező korrupció költségeinek mérésére szolgáló módszertant dolgozott ki; megállapítja, hogy becslések szerint a közbeszerzések területén jelentkező korrupció közvetlen összköltsége 2010-ben 1,4–2,2 milliárd euró volt 8 tagállamban(13) vizsgált öt ágazat tekintetében; hangsúlyozza, hogy a tanulmány többek között a következőket javasolta: nagyobb átláthatóság a közbeszerzések terén, jobb ellenőrzési és értékelési mechanizmusok, a közbeszerzési adatok központi gyűjtésének fejlesztése, a TED („Tenders Electronic Daily” – ajánlati felhívások elektronikus napilapja) adatbázis frissítése, valamint a visszaélést bejelentő személyek védelmének megerősítése; kéri a Bizottságot, hogy nyújtson tájékoztatást a végrehajtott politikákról és intézkedésekről annak érdekében, hogy foglalkozni tudjon az említett ajánlásokkal;

56.    megjegyzi, hogy hivatalos becslések szerint a tagállamok évente több mint 11 milliárd euró adóbevételtől esnek el a szervezett bűnözői hálózatok hasznát növelő cigarettacsempészet miatt; határozottan támogatja a Bizottságot és az OLAF-ot a cigarettacsempészet elleni harcra vonatkozó cselekvési terv végrehajtásában; ezzel kapcsolatban szorgalmazza az OLAF és az EUROPOL közötti jobb együttműködést;

57     elengedhetetlenül szükségesnek tartja a kapcsolattartó tisztviselők hálózatának kialakítását az OLAF égisze alatt a csempészet terén a legnagyobb kockázatnak kitett országok tekintetében;

58.    kéri, hogy tájékoztassák az egyeztetések során felmerülő minden olyan fejleményről, amely a meglévő megállapodások lehetséges újratárgyalására irányul, továbbá felszólít a dohányiparral kötött megállapodások független vizsgálatának elvégzésére az illegális dohánykereskedelem saját forrásokra gyakorolt hatásának számszerűsítése érdekében, valamint hogy a jelenlegi megállapodásokat az aktuálisan bevont gyártókon kívül lehetőség szerint másokra is kiterjesszék, hogy a termékeket a gyártástól a forgalmazási fázisig jobban nyomon lehessen követni;

59.    üdvözli a Hercule III program 2014–2020-as pénzügyi időszakra való létrehozásáról szóló rendelet elfogadását; megállapítja, hogy a csempészet és hamisítás elleni küzdelem megerősítése érdekében a 104 millió eurót meghaladó összegű költségvetéssel a program többek között társfinanszírozza majd a tehergépkocsikon szállított csempészáruk azonosítására szolgáló átvilágító berendezéseket, valamint az automatikus konténerazonosítókód-felismerő és rendszámfelismerő rendszereket; sajnálja, hogy a Hercule II program során a kedvezményezettek által vásárolt és használt műszaki berendezések tekintetében az átláthatóság hiánya volt tapasztalható, és emlékeztet arra, hogy a helyzet arra késztette a Parlamentet, hogy a 2013-as és 2014-es uniós költségvetésből az OLAF számára előirányzott összegek egy bizonyos részét visszatartsa attól függően, hogy megkapja-e az ezzel kapcsolatos megfelelő tájékoztatást; kéri az OLAF-ot, hogy továbbra is biztosítsa ezeket az információkat, ideértve a finanszírozott berendezések jelenlegi helyzetével és hatásával kapcsolatos részleteket, valamint biztosítson nagyobb átláthatóságot a Hercule III program végrehajtása során;

o

o       o

60. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Bíróságának, az Európai Számvevőszéknek, az OLAF felügyelő bizottságának, és az OLAF-nak.

(1)

HL L 331., 2013.11.14., 1. o.

(2)

1 HL C 201., 2013.7.26., 4. o.

(3)

HL L 201., 2013.7.26., 1. o.

(4)

A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

(5)

HL L 248., 2013.9.18., 1. o.

(6)

HL L 298., 2012.10.26., 1. o.

(7)

HL L 312., 1995.12.23., 1. o.

(8)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0318.

(9)

HL C 51. E/15, 2013.2.22., 121. o.

(10)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0176.

(11)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0444.

(12)

Belgium (23%), Bulgária (4%), Görögország (18%), Franciaország (22%), Szlovénia (25%) és Szlovákia (26%)

(13)

Közúti és vasúti szállítás, víz- és hulladékgazdálkodás, városfejlesztés/közműépítés, képzés, valamint kutatás és fejlesztés Franciaországban, Magyarországon, Olaszországban, Litvániában, Hollandiában, Lengyelországban, Romániában és Spanyolországban


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

17.3.2014

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

20

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Marta Andreasen, Jean-Pierre Audy, Zuzana Brzobohatá, Martin Ehrenhauser, Jens Geier, Gerben-Jan Gerbrandy, Ingeborg Gräßle, Rina Ronja Kari, Monica Luisa Macovei, Jan Mulder, Eva Ortiz Vilella, Paul Rübig, Petri Sarvamaa, Bart Staes, Georgios Stavrakakis, Derek Vaughan

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Amelia Andersdotter, Philip Bradbourn, Markus Pieper

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Thomas Ulmer

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat