Eljárás : 2013/2260(DEC)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0222/2014

Előterjesztett szövegek :

A7-0222/2014

Viták :

PV 02/04/2014 - 24
CRE 02/04/2014 - 24

Szavazatok :

PV 03/04/2014 - 7.12
CRE 03/04/2014 - 7.12
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2014)0288

JELENTÉS     
PDF 343kWORD 395k
21.3.2014
PE 521.628v02-00 A7-0222/2014

a Bizottság 2012. évi mentesítéséhez kapcsolódó számvevőszéki különjelentésekről

(2013/2260(DEC))

Költségvetési Ellenőrző Bizottság

Előadó: Markus Pieper

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a Bizottság 2012. évi mentesítéséhez kapcsolódó számvevőszéki különjelentésekről

(2013/2260(DEC))

Az Európai Parlament

–       tekintettel az Európai Unió 2012-es költségvetési évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

–       tekintettel az Európai Unió 2012-es pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2013)0570 - C7–0225/2013)(2),

–       tekintettel a Számvevőszéknek a 2012-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(3), valamint a Számvevőszék különjelentéseire,

–       tekintettel a Számvevőszék 2012-es pénzügyi évre vonatkozó, az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(4),

–       tekintettel az Európai Unió 2012-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (III. szakasz – Bizottság) szóló …-i határozatára(5), valamint a határozat szerves részét képező megjegyzéseket tartalmazó állásfoglalására,

–       tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke (4) bekezdésének második albekezdése értelmében elkészített számvevőszéki különjelentésekre,

–       tekintettel az Európai Unió 2012-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozóan a Bizottságnak adandó mentesítésről szóló, 2014. február 18-i tanácsi ajánlásra (05848/2014 – C7–0048/2014),

–       tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére és az Euratom-Szerződés 106a. cikkére,

–       tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre(6) és különösen annak 55., 145., 146. és 147. cikkére,

–       tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–       tekintettel korábbi mentesítési határozataira és állásfoglalásaira,

–       tekintettel eljárási szabályzata 76. cikkére és VI. mellékletére,

–       tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A7–0222/2014),

A.     mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság hajtja végre a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a tagállamokkal együttműködve, saját felelősségére végzi, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával,

B.     mivel a Számvevőszék különjelentései információkat szolgáltatnak a pénzeszközök felhasználásával kapcsolatos aggasztó kérdésekről, ezért hasznosak a Parlament számára a mentesítésért felelős hatóságként betöltött szerepének gyakorlása tekintetében,

C.     mivel a Parlament számvevőszéki különjelentésekkel kapcsolatos észrevételei szerves részét képezik a fent említett, az Európai Unió 2012-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság) vonatkozó mentesítésről szóló, …-i határozatának;

I. rész – A Számvevőszék 8/2012. sz. különjelentése: „A mezőgazdasági üzemek korszerűsítését célzó támogatás összpontosítása”

1.      üdvözli a Számvevőszék különjelentését a mezőgazdasági üzemek korszerűsítését célzó támogatás összpontosításáról, és elvben jóváhagyja annak ajánlásait;

2.      emlékeztet arra, hogy a mezőgazdasági üzemek korszerűsítésére irányuló beruházási projekteket támogató 121. intézkedés költségvetése összesen 11,1 milliárd euró, finanszírozása az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) történik (a pénzügyi adatok a 2012. januári helyzetet tükrözik, az állapotfelmérésből és az európai gazdaságélénkítési tervből származó 630 millió eurót is beleértve), ami a programozási időszak egészét tekintve az Unióban a vidékfejlesztésre tervezett összes uniós kiadás mintegy 11%-a; megállapítja, hogy a 121. intézkedést mindegyik tagállam alkalmazta;

3.      felhívja a Bizottságot a közös felügyeleti és értékelési keretszabályozás fejlesztésére, hogy hatékony eszköz álljon a tagállamok és a Bizottság rendelkezésére, amely megfelelő adatokat állít elő a 121. intézkedésre fordított forrásokkal elért eredmények ellenőrzéséhez; kitart amellett, hogy megbízható mutatókat kell kidolgozni, hogy lehetővé váljon a tagállamok (és/vagy régiók) összehasonlítása és az uniós prioritások megvalósításának ellenőrzése;

4.      úgy véli, hogy a tagállamoknak közös felügyeleti és értékelési rendszerrel kell rendelkezniük, hogy a Bizottság elemezni tudja az előrehaladás mértékét, a meghatározott célkitűzések elérését és ennek hatását, valamint az uniós szintű hatékonyságot;

5.      úgy véli, hogy a mezőgazdasági üzemek korszerűsítésére szolgáló támogatás felhasználásának a különböző területeken bizonyos mértékig egységesnek kellene lennie, ezért a szabályozás, az alkalmazás és a költségvetés terén el kell kerülni a széttagoltságot, és egységesíteni kell az intézkedés tagállamok általi végrehajtását;

6.      hangsúlyozza a mezőgazdasági üzemekről szóló strukturális intézkedések megerősítésének fontosságát, különös tekintettel a korszerűsítésre irányuló intézkedésekre, amelyek feltétlenül szükségesek a jobb hatékonyság és versenyképesség eléréséhez; megállapítja, hogy e tekintetben elegendő költségvetést kell biztosítani számukra, tekintettel a jelenlegi komoly hiányra, és figyelembe véve az uniós mezőgazdaságban jellemző erős versenyképességet és a világpiacok és a kereskedelem fokozatos liberalizációját;

7.      tudomásul veszi, hogy a 10 vizsgált vidékfejlesztési program közül kettő tartalmazott egyértelmű bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a 121. intézkedés megfelelő célra irányult (Olaszország (Veneto) és Magyarország); megállapítja, hogy hat másik esetben (Belgium (Vallónia), Németország (Baden-Württemberg), Spanyolország (Katalónia), Franciaország, Románia és Portugália) a vidékfejlesztési programok az említett támogatás-összpontosításra vonatkozóan csak kevés bizonyítékot szolgáltattak; megállapítja, hogy két vidékfejlesztési program (a luxemburgi és a lengyelországi) nem tartalmazott elegendő bizonyítékot arra, hogy a 121. intézkedésre összpontosítottak; megállapítja, hogy a Bizottság ugyanakkor mind a 10 vidékfejlesztési programot jóváhagyta;

8.      tudomásul veszi, hogy a Bizottság a következő programozási időszakra azt javasolta, hogy csak a kérelem benyújtását követően felmerülő és az illetékes hatóság által jóváhagyott kiadások legyenek támogathatóak;

9.      azon a véleményen van, hogy az Európai Unión belüli mezőgazdasági struktúrák összetettségét és sokféleségét figyelembe véve fenn kell tartani a mezőgazdasági célokat szolgáló, kapcsolódó működési rendszerek korszerűsítésére irányuló egyedi támogatást, mivel objektíven bebizonyosodott, hogy megoldja az elégtelen gazdasági méret és/vagy generációs változás problémáit;

10.    felhívja az Európai Számvevőszéket, hogy adja meg az ajánlásai alapját képező költség-haszon kritériumokat, valamint az innováció méréséhez szükséges konkrét kritériumokat;

II. rész – A Számvevőszék 11/2012. sz. különjelentése: „Az anyatehénre, illetve az anyajuhra és anyakecskére vonatkozó közvetlen támogatások az egységes támogatási rendszerrel (etr) kapcsolatos intézkedések részleges végrehajtása keretében”

11.    kéri, hogy a Bizottság a termeléshez kötött közvetlen támogatási rendszereket egészítse ki támogatás-összpontosítási követelményekkel; megállapítja, hogy a Bizottság végrehajtási szabályainak különösen azt kellene előírniuk a tagállamok számára, hogy indoklással ellátva határozzák meg azokat a mezőgazdasági területeket, ahol az állattartáshoz kapcsolódó, termeléshez kötött jövedelemtámogatások bizonyíthatóan kedvező hatással járhatnak, és ahol nincsenek reális életképes alternatívák;

12.    felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve tegye egyértelművé, hogy melyek a gazdálkodási tevékenység legmegfelelőbb típusai a kevés gazdasági alternatívával rendelkező régiókban a mezőgazdasági termelés és a gazdasági tevékenység fenntartásához, valamint környezeti előnyök létrehozásához, és összpontosítsa a támogatást a környezeti, társadalmi és gazdasági kockázatokkal szembenéző, hátrányos helyzetű régiókban található gazdaságokra és az e régiókban végzett konkrét gazdálkodási tevékenységekre;

13.    arra kéri a Bizottságot, hogy határozza meg pontosan az állattenyésztési ágazatoknak szánt támogatási rendszerek esetében a tagállamoktól elvárt monitoringkövetelményeket és -intézkedéseket, és ezeket foglalja olyan jogi eszközbe, amelyben előírja a tagállamok számára, hogy alkalmazzanak olyan megfelelő teljesítménymutatókat és naprakész adatokat, amelyek pontosan kapcsolódnak az állattartással összefüggő támogatási rendszerek tervezett eredményeihez; véleménye szerint a Bizottságnak olyan állandó monitoringkeretet kell végrehajtania, amely jelezné a tagállamok állattenyésztési ágazataira kifizetett összes közvetlen támogatást, többek között a nemzeti támogatásokat és a második pillér szerinti támogatást;

14.    felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve végezze el a különböző támogatási rendszerek hatásának átfogó értékelését, és adott esetben mérje fel az alternatív intézkedések hatásait a termelési minőségnek és a versenyképességnek – pl. az állományjavítás ösztönzése révén történő – javítása érdekében;

III. rész – A Számvevőszék 13/2012. sz. különjelentése: „A szubszaharai Afrika országaiban a biztonságos ivóvízhez és az alapvető higiéniához való hozzáférést finanszírozó európai uniós fejlesztési támogatások”

15.    megjegyzi, hogy a biztonságos ivóvízhez és az alapvető higiéniához való fenntartható hozzáférés egyetemes emberi jogként elismert és alapvető jelentőségű az emberi egészség(8) és jólét szempontjából; nyugtázza továbbá a számvevőszéki különjelentésben említett, észak-nigériai kisvárosokban végrehajtott, „Az egyenlőtlenségek megszüntetése” elnevezésű projekt sikerét;

16.    sajnálatát fejezi ki a Számvevőszék azon megállapításai miatt, hogy a 23 ellenőrzött projekt kevesebb mint fele ért el olyan eredményeket, amelyek kielégítik a kedvezményezettek szükségleteit, és az ellenőrzött projektek többségében az eredmények nem tűnnek fenntarthatónak, gyakran a telepített berendezések üzemeltetési költségeinek fedezésére vonatkozó, megfelelő rendelkezések hiánya miatt;

17.    egyetért a Számvevőszék azon ajánlásával, hogy ahhoz, hogy a vízügyi és higiéniai ágazatban az uniós fejlesztési kiadások által eredményezett haszon a lehető legnagyobb legyen, a Bizottságnak gondoskodnia kell az eljárások megfelelő alkalmazásáról, különösen a projektértékelési szakasz következő pontjait illetően:

a)      egyértelmű projektcélkitűzések meghatározása (mennyiségek, berendezés típusa, helyszín, közvetlen és közvetett kedvezményezettek);

b)     a javasolt technológiai megoldások leírása és a választott megoldás indoklása (adott esetben az alternatívákat is megemlítve); továbbá

c)      a projekteredmények méréséhez objektív és ellenőrizhető teljesítési mutatók, bázisértékek és számszerűsített célok kidolgozása;

18.    támogatja a Számvevőszék azon megállapítását, hogy a Bizottságnak megfelelő gazdasági és pénzügyi elemzést kell végeznie, hogy könnyű legyen megtalálni a várható jövőbeni projektfinanszírozási forrásokat (beleértve a hozzájárulás becsült nagyságát és ütemezését is) annak biztosítása érdekében, hogy a vízügyi és higiéniai összetevők technikai, de pénzügyi szempontból is fenntarthatók legyenek;

19.    hangsúlyozza, hogy az üzemeltetési költségek megfelelő elosztásához fontos annak meghatározása, hogy a vízellátási rendszert hány százalékban használják egyéni háztartások és közösségi közszolgáltatások, azaz iskolák, egészségügyi intézmények, és milyen arányban használják azt mezőgazdasági és ipari tevékenységhez;

20.    elismeri, hogy amennyiben a projektek üzemeltetése a partnerországok kormányzatának vagy önkormányzatainak finanszírozásától, technikai támogatásától vagy más intézkedésétől függ, az előbbieknek el kell kötelezniük magukat a fenntarthatóság biztosítása mellett; aggályainak ad hangot amiatt, hogy azon három projekt esetében, amelyekben történt hivatalos kötelezettségvállalás, azt nem tartották be, a többi 20 projektnél pedig nem került sor hivatalos kötelezettségvállalásra;

21.    üdvözli a Számvevőszék Bizottsághoz intézett ajánlását, hogy a projektek jóváhagyása előtt konkrétan vizsgálja meg, hogy a sikerhez szükséges feltételek, többek között a partnerországok kötelezettségvállalásai, várhatóan teljesülnek-e;

22.    felkéri a Bizottságot, hogy a hatékony és felelős vízhasználatot, -tisztítást és -elvezetést előmozdító, és a szubszaharai afrikai vízgyűjtők védelmét és megőrzését ösztönző jövőbeni projektekbe építsék be a szennyvízkezelést;

IV. rész – A Számvevőszék 14/2012. sz. különjelentése: „Az uniós higiéniai előírások végrehajtása az Európai Unióhoz 2004 óta csatlakozott tagállamok vágóhídjain”

23.    hangsúlyozza, hogy kulcsfontosságú feladat az élelmiszerek és takarmányok biztonságának garantálása és a közegészség védelme valamennyi uniós polgár tekintetében;

24.    tudomásul veszi „Az uniós higiéniai előírások végrehajtása az Európai Unióhoz 2004 óta csatlakozott tagállamok vágóhídjain” című számvevőszéki különjelentést és az abban foglalt ajánlásokat;

25.    aggodalmát fejezi ki a Számvevőszék által feltárt jelentős számú hiányosság miatt:

A Számvevőszék által feltárt hiányosságok

 

Bizottság

Tagállam

Létesítmények

 

 

N

%

N

%

Felügyelet

 

 

 

 

 

A jogszabályok végrehajtása

Részleges felülvizsgálat

 

 

 

 

Többéves nemzeti ellenőrzési tervek

 

3/5

60%

 

 

Állatorvosi ellenőrzések

 

4/5

80%

 

 

A vágóhidakon

 

 

 

 

 

Végrehajtási kötelezettségek

 

3/5

60%

9/25

36%

HACCP

 

 

 

5/25

20%

Az élelmiszer-ipari vállalk. saját ellenőrzési programja

 

3/5

60%

5/25

20%

Nyomonkövethetőség

 

 

 

6/25

24%

Képzés

 

 

 

 

 

„Jobb képzés a biztonságosabb élelmiszerekért”

Keretrendszer és nyomon követés

 

 

 

 

Iránymutatás és bevált gyakorlat

 

3/5

60%

 

 

Az uniós finanszírozás biztosítása*

 

 

 

 

 

Minimum ötéves időtartam

 

5/5

100%

2/25

8%

Odaítélési feltételek

 

1/5

20%

2/25

8%

26.    felkéri a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a Számvevőszék megállapításait és ajánlásait; arra biztatja a tagállamokat, hogy javítsák többéves nemzeti ellenőrzési terveiket, hogy hatékonyan végrehajtsák az állatorvosi ellenőrzéseket, és dolgozzanak ki nemzeti útmutatókat, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy megelőzhetők legyenek a számvevőszéki ellenőrzések során feltárt hiányosságok, továbbá javítsák az élelmiszer-ipari vállalkozások számára biztosított útmutatást és képzéseket;

27.    sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy tagállamok korlátozott választ adtak a számvevőszéki ellenőrzés megállapításaira. sajnálja például azt, hogy az állatorvosi ellenőrzések kulcsfontosságú területén megállapított hiányosságok tekintetében a négy tagállamból mindössze egy válaszolta azt, hogy lépéseket kíván tenni;

28.    határozottan biztatja a Bizottságot, hogy fejlessze az élelmiszer- és takarmányipari ágazat hatósági ellenőrzéseinek általa gyakorolt felügyeletét, és meggyőződése, hogy a hatósági takarmány- és élelmiszerellenőrzésekről szóló 882/2004/EK rendelet(9) a helyes irányba vezet;

29.    sürgeti a Bizottságot, hogy további késlekedés nélkül zárja le a 2004-es élelmiszer-higiéniai csomag végrehajtásának áttekintése nyomán a tagállamokhoz intézett korábbi javaslatainak nyomon követését; kéri a Bizottságot, hogy javítsa a többéves nemzeti ellenőrzési tervek tagállami kidolgozásának és végrehajtásának felügyeletét és az azokra vonatkozó iránymutatást, és tegyen lépéseket képzési intézkedéseinek javítása érdekében;

30.    határozottan sajnálja, hogy – a decentralizált irányítási struktúra miatt – nem áll rendelkezésre információ a vágóhidak európai uniós higiéniai jogszabályoknak megfelelő vágási tevékenysége arányáról a SAPARD-finanszírozás előtt, illetve a SAPARD által finanszírozott projektek végrehajtása után, és így nem lehet felmérni a projektek alapvető hatékonyságát, illetve az általuk nyújtott tényleges adalékot és teljesítményt;

31.    megjegyzi, hogy a SAPARD Bizottság által finanszírozott és a KPMG (Magyarország) által végrehajtott utólagos értékeléséről szóló összefoglaló tanulmány arra a következtetésre jut, hogy az európai uniós normáknak és a közösségi vívmányoknak való megfelelés támogatása a „legnagyobb eredményeket a higiéniai, az egészségügyi és az állat-egészségügyi körülmények, valamint a környezet terén érte el.”; megjegyzi azonban, hogy ez a tanulmány a kedvezményezettek körében végzett felmérésen alapul, és „A mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozásának és piaci értékesítésének javítása” II. intézkedés keretében biztosított SAPARD-támogatás hatását jelentősen komolyabbnak tartja az uniós környezetvédelmi normáknak való megfelelés elősegítése tekintetében (a kedvezményezettek 97%-a számolt be „bizonyos hatásról”), ehhez képest mindössze 46%-os volt a hatás a valamennyi vonatkozó uniós normának, többek között a higiéniai normáknak való teljes megfelelés elősegítése terén;

32.    sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság által a tagállamokban a SAPARD-programok értékeléséhez választott megközelítés nem tette lehetővé az uniós finanszírozás hatékonyságának sem minőségi, sem pedig mennyiségi értékelését, továbbá a program szintjének felmérését csak minőségi értékelésre korlátozta; sajnálja, hogy a SAPARD-rendeletekben nincsenek világos és specifikus kritériumok a vágóhidak támogatásához; felkéri a Bizottságot, hogy ragaszkodjon a számszerűsíthető célokat lehetővé tevő módszerekhez mind a programok, mind az intézkedések szintjén;

V. rész – A Számvevőszék 15/2012. sz. különjelentése: „Az összeférhetetlenség kezelése a kiválasztott uniós ügynökségeknél”

33.    pozitívan értékeli a Számvevőszéknek a kiválasztott négy uniós ügynökségről szóló jelentését, mivel a fogyasztók egészségére és biztonságára nézve létfontosságú területeken meglévő jelentős döntéshozatali hatásköreik következtében ezek az ügynökségek vannak a leginkább kitéve a részrehajlás kockázatának; emlékeztet arra, hogy e jelentést a Számvevőszék az EP arra irányuló felhívására készítette, hogy végezzen átfogó elemzést arról, milyen megközelítéssel kezelik az ügynökségek azokat a helyzeteket, amelyekben lehetséges összeférhetetlenségek állnak fenn; a Számvevőszék valamennyi ajánlását támogatja;

34.    hangsúlyozza, hogy az ügynökségek műszaki, működési és szabályozási feladatokat is ellátnak, és fontos szerepet játszanak az Unió politikáinak végrehajtásában és láthatóvá tételében; hangsúlyozza, hogy kiemelten fontos az ügynökségek autonómiája és függetlensége;

35.    emlékeztet arra, hogy valamennyi uniós intézmény, ügynökség és közös vállalkozás ki van téve az összeférhetetlenség kockázatának; hangsúlyozza azonban, hogy az ügynökségek munkájába bevont szereplők sokfélesége miatt a decentralizált ügynökségeknek sajátos igényeik vannak az összeférhetetlenségi esetek kezelésével kapcsolatban;

36.    emlékeztet arra, hogy az összeférhetetlenség nem megfelelő kezelése rendkívüli mértékben és tartósan rombolhatja az uniós intézményekről kialakult képet, valamint a polgárok abba vetett bizalmát, hogy az uniós intézmények a társadalom érdekeit tudják szolgálni;

37.    emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) és az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) 2010-es beszámolójára vonatkozó jóváhagyását(10) részben azért halasztotta el, mert véleménye szerint nem megfelelő módon kezelték az összeférhetetlenségi helyzeteket;

38.    sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az összeférhetetlenségre nézve jelenleg nincsen olyan átfogó uniós keretszabályozás, amely biztosítaná, hogy valamennyi uniós ügynökségre nézve összehasonlítható függetlenségi és átláthatósági alapkövetelményeket alkalmazzanak;

39.    elismeri az OECD összeférhetetlenségi helyzetek kezelésére vonatkozó iránymutatásainak hasznosságát, amelyek nemzetközi keretszabályozásként szolgálnak ezen a téren; hangsúlyozza azonban, hogy bár az OECD-iránymutatások nemzetközi keretszabályozásként szolgálnak ezen a területen, alapvetően a köztisztviselőkkel kapcsolatos összeférhetetlenségi helyzetekre vonatkoznak, és hogy ezért nem teszik lehetővé a vezető testületeken és az ügynökségek munkájában részt vevő egyéb testületeken belül – mint például az igazgatótanácsokban vagy a szakértői bizottságokban – esetlegesen előforduló összeférhetetlenségi helyzetek hatékony kezelését; elismeri azonban az OECD „útmutatójának” hasznosságát, különösen az ajándékok, a pénzjutalmak stb. önellenőrzési listáját, valamint azokat az ajánlásokat, amelyek a szankciókra, az érdekeltségi nyilatkozatok teljességének és tartalmának szükséges ellenőrzésére, továbbá az összeférhetetlenségi kockázatok meghatározása céljából a szakértelem kötelező igénybevételére vonatkoznak;

40.    emlékeztet arra, hogy 2012 júliusában a Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament – elemzésekkel és tárgyalásokkal töltött három év után – végül elfogadta az „egységes megközelítést”, azaz a decentralizált ügynökségek jövőjére és reformjára irányuló politikai megállapodást; üdvözli, hogy a Bizottság röviddel ezután ütemtervet fogadott el ezen „egységes megközelítés” alkalmazására; nyugtázza, hogy az ügynökségeknél az összeférhetetlenségi helyzetek megelőzése és kezelése a Bizottság 2013-as prioritásai között szerepel, azonban sajnálatát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság egyedül akarta megvalósítani és elindítani ezt az intézkedést;

41.    felhívja a Bizottság figyelmét arra, hogy ezen a területen közös keretszabályozásra van szükség; hangsúlyozza, hogy ezt összehangolt fellépéssel kell megvalósítani, és felszólít a Parlament szoros bevonására; kéri a Bizottságot, hogy tartsa be az ezen intézkedés végrehajtására javasolt határidőt, és 2014 májusáig tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az eredményekről, jelentéséhez mellékelve a vonatkozó jogalkotási javaslatokat is;

42.    felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is vegye figyelembe a kockázatok és az előnyök közötti egyensúly fenntartásának szükségességét, különösen az összeférhetetlenség kezelése, valamint a lehető legjobb tudományos vélemények biztosítására irányuló célkitűzés terén; aggodalommal állapítja meg továbbá, hogy az etikai normák, kódexek és iránymutatások elfogadása nem jelent biztosítékot az összeférhetetlenségi helyzetek előfordulása ellen; ehhez inkább egyszerű és alkalmazható, rendszeres és hatékony előzetes és utólagos ellenőrzésekkel és egyértelmű szankciókkal párosuló normák végrehajtására van szükség, amelyeknek a becsületesség, teljesség és átláthatóság kultúrájába kell illeszkedniük;

43.    megállapítja, hogy a Számvevőszék a munkaviszony megszűnése után felmerülő problémákkal összefüggő több jelentős hiányosságra is rámutatott (forgóajtó és bennfentes információk); hangsúlyozza, hogy ez a kérdés nem kizárólag az ügynökségekre korlátozódik; tekintettel arra, hogy a Bizottság hatást gyakorolt a róla kialakult képre, valamint az uniós polgárok bizalmára, felhívja a Bizottság figyelmét, hogy ezekkel a kérdésekkel a meghozandó intézkedések keretében mind az ügynökségek, mind az EU valamennyi intézménye szintjén mielőbb foglalkozni kell;

44.    üdvözli az európai ombudsmannak azt a döntését, hogy a Bizottságnak az elmúlt időkben jelentett különböző ügyekben saját kezdeményezésű vizsgálatot folytat a „forgóajtó” esetekhez kapcsolódó összeférhetetlenségi helyzetekről; egyetért az ombudsman figyelmeztetésével, amely szerint – bár a jó kormányzáshoz és az etikus magatartáshoz elengedhetetlen az összeférhetetlenség megfelelő kezelése – nem minden kormányzással kapcsolatos és etikai probléma von szükségszerűen maga után összeférhetetlenségi helyzeteket, ezért az összeférhetetlenségi helyzetet pontosan körül kell határolni, az uniós intézményekben pedig ösztönözni kell az ilyen helyzetekkel kapcsolatos képzésre és azok megelőzésére vonatkozó stratégiák kidolgozását;

45.    aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a kiválasztott négy ügynökség egyike sem kezelte megfelelő módon az összeférhetetlenségi helyzeteket a számvevőszéki elemzéskor;

46.    úgy véli, hogy a 15/2012. sz. számvevőszéki különjelentés legfontosabb hozzáadott értékét az ügynökségek által az összeférhetetlenségi helyzetek kezelésében és megelőzésében tett előrehaladás rendszeres nyomon követése képezi; üdvözli, hogy a számvevőszéki ellenőrzések és az Európai Parlament számára adott 2010-es és 2011-es mentesítés jóváhagyására vonatkozó ellenőrzési eljárások eredményeként jelentős javulások mentek végbe a szóban forgó ügynökségeknél;

47.    felszólítja a Számvevőszéket, hogy – ellenőrzési hatáskörét más ügynökségekre is kiterjesztve – továbbra is kövesse nyomon az ügynökségek által az ajánlásai teljesítésére hozott intézkedéseket, valamint hogy a közeljövőben egy ebben a tárgyban készült különjelentésben mutassa be észrevételeit; nyomatékosan kéri az ügynökségeket, hogy továbbra is tegyenek jelentést a mentesítésért felelős hatóságnak az ezen a területen elért előrehaladásról;

48.    emlékeztet az uniós ügynökségek közötti együttműködés, információcsere és a helyes gyakorlatok cseréjének fontosságára; felhívja a figyelmet arra, hogy az ügynökségek hálózata fontos szerepet tölt be ezen a téren, mind maguk az ügynökségek között, mind a köztük, a Bizottság, a Számvevőszék és a Parlament közötti információs kapcsolat és információcsere tekintetében;

49.    felhívja a figyelmet arra, hogy fontos meghatározni, hogy melyek azok az ügynökségek és beavatkozási területek, amelyek tekintetében a legnagyobb az összeférhetetlenség kockázata; ezzel összefüggésben üdvözli az érdekcsoportok képviselőire vonatkozó átláthatósági nyilvántartás felülvizsgálatát, továbbá nyomatékosan kéri a Bizottságot és az ügynökségeket, hogy az esetleges összeférhetetlenségi helyzetek vonatkozásában alkalmazzák az e felülvizsgálatból eredő intézkedéseket;

50.    emlékeztet arra, hogy a magas fokú átláthatóság elengedhetetlen az összeférhetetlenség kockázatának csökkentéséhez; felszólítja az ügynökségeket, hogy honlapjaikon tegyék nyilvánossá az igazgatósági és vezetőségi tagok, a külső és belső szakértők listáját, valamint e személyek érdekeltségi nyilatkozatait és szakmai önéletrajzát; javasolja továbbá, hogy az igazgatósági üléseikről szóló jegyzőkönyvet is rendszeresen tegyék közzé;

51.    rámutat arra, hogy a jelenlegi megszorító politikák következtében a közigazgatásban dolgozók létszámának csökkentése és a feladatoknak a magánszektorba való kiszervezése jelentősen növeli az összeférhetetlenség kockázatát; kéri az európai közszolgálat megerősítését;

52.    jóváhagyja azt a számvevőszéki ajánlást, amelynek értelmében valamennyi uniós intézménynek és decentralizált szervezetnek meg kell vizsgálnia, hogy a 15/2012. sz. különjelentésben foglalt ajánlások relevánsak és alkalmazhatóak-e az ő esetükben;

VI. rész – A Számvevőszék 16/2012. sz. különjelentése: „Az egységes területalapú támogatási rendszer – mint az új tagállamok mezőgazdasági termelőinek támogatására szolgáló átmeneti rendszer – eredményessége”

53.    üdvözli a Számvevőszék különjelentését az egységes területalapú támogatási rendszer hatékonyságáról, amely egy átmeneti támogatási rendszer az új tagállamok gazdálkodói számára, és elfogadja ajánlásait;

54.    úgy véli, hogy a jövőben jövedelemtámogatást a mezőgazdasági tevékenységet folytató aktív gazdálkodóknak kell nyújtani. úgy véli, hogy az egységes területalapú támogatási rendszerből származó jövedelemtámogatásból különösen az állami földterületeket kezelő, de mezőgazdasági tevékenységgel egyébiránt nem foglalkozó közintézményeket ki kell zárni; megállapítja, hogy tekintettel az új KAP-ra, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy csak aktív gazdálkodóknak nyújtsanak támogatást, és hogy ettől az elvtől ne lehessen eltérni; véleménye szerint a Bizottságnak biztosítania kell a szabályok következetes végrehajtását a tagállamokban, hogy garantálni lehessen például, hogy valamennyi tagállamban az ugyanazon típusú kedvezményezetteket zárják ki;

55.    hangsúlyozza, hogy egyértelműen meg kell határozni, hogy melyek a támogatható földterületek, és azokat olyan parcellákra kell korlátozni, amelyek esetében a jó mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó követelmények mezőgazdasági tevékenység végzését követelik meg; megállapítja, hogy tekintettel az új KAP-ra, egyértelműen meg kell határozni, hogy melyek a támogatható földterületek, hogy ki lehessen zárni azokat a földterületeket, amelyek nem járulnak hozzá a mezőgazdaság termelékenységének növeléséhez vagy a földterület környezeti értékének aktív fenntartásához; úgy véli, hogy a támogatást továbbá csak olyan földterületek után szabad fizetni, amelyeken jól meghatározott és szabályos tevékenységet végeznek;

56.    egyetért a Számvevőszék ajánlásával és a Bizottság javaslatával, hogy a támogatásokat kiegyensúlyozottabban osszák el különféle intézkedések, például a közvetlen kifizetések csökkentése és maximalizálása, valamint a nemzeti küszöbértékek regionális felosztása révén;

57.    felhívja a Bizottságot annak elemzésére, hogy a strukturális hiányosságok és a földárak milyen mértékben érintik hátrányosan a közvetlen kifizetések eredményességét és hatékonyságát; úgy véli, hogy ezen elemzés alapján a Bizottságnak kiegészítő intézkedéseket kell hoznia a mezőgazdasági ágazat szerkezetátalakítása, és versenyképességének javítása érdekében;

58.    felhívja a tagállamokat, hogy konzultáljanak a Bizottsággal egy olyan jövőbeli rendszer bevezetésére való felkészülés során, amely jogosultságokon alapul; úgy véli, hogy a tagállamok például igénybe vehetnék a Bizottság segítségét a nemzeti közigazgatásra és a gazdálkodókra vonatkozó alapvető követelmények meghatározása során;

59.    sajnálja, hogy az új KAP és különösen a közvetlen kifizetések pillére nem tartalmaz külön célkitűzéseket, célokat vagy elérendő eredményeket; megállapítja, hogy ez azt jelenti, hogy az EU költségvetésének legnagyobb önálló tétele egyértelmű célok és elérendő eredmények nélkül kerül kifizetésre;

VII. rész – A Számvevőszék 17/2012. sz. különjelentése: „Az Európai Fejlesztési Alap (EFA) hozzájárulása a szubszaharai Afrika úthálózatának fenntarthatóságához”

60.    üdvözli, hogy számos felkeresett partnerországban a műszaki együttműködés hozzájárult a közúti ágazati stratégiák kidolgozásához, és hogy a képzések jól szervezettek és eredményesek voltak, továbbá a műszaki tanulmányok hasznos információkat nyújtottak a szakpolitikai döntéshozatalhoz;

61.    sajnálja, hogy a Bizottság által nyújtott támogatás nem teljesen eredményes a szubszaharai Afrika közúthálózatának fenntarthatóságát akadályozó tényezők megszüntetésére irányuló ágazati szakpolitikai reformok elfogadásának és végrehajtásának előmozdításában;

62.    megjegyzi, hogy a partnerországok nem tesznek meg mindent a közúti infrastruktúra fenntarthatóságáért és az utak változó mértékű korai elhasználódása figyelhető meg; elismeri, hogy a legtöbb partnerországban jelentős előrelépések történtek az útkarbantartás terén, de azok továbbra sem elégségesek, és a karbantartást késve vagy hiányosan végzik el; megjegyzi továbbá, hogy a legtöbb partnerország nem ért el megfelelő eredményeket a járművek túlterhelésének csökkentése terén, aminek jelentős hatása van a közutak várható élettartamára és karbantartási költségeire;

63.    álláspontja szerint a magánvállalkozásoknak kiszervezett közút-karbantartásra lehetőleg helyi szinten kell sort keríteni, támogatva a kisvállalkozásokat és a helyi közösségeket, és ezzel a képzett munkaerő-állomány kialakulását;

64.    felszólítja a Bizottságot, hogy a pénzügyi támogatást kösse kötelező feltételekhez, és reagáljon megfelelően az olyan helyzetekre, amikor a partnerországok nem teljesítik kötelezettségvállalásaikat; szorgalmazza, hogy a Bizottság használja ki a politikai párbeszéd összes lehetőségét; megjegyzi, hogy ez a párbeszéd alapvető egyes területeken a fejlődés előmozdításában, különösen az intézményi keretet és a közút-karbantartás finanszírozását illetően; véleménye szerint a finanszírozott projektek csak akkor hagyhatóak jóvá, ha a közutak karbantartásához szükséges műszaki berendezések előzetesen rendelkezésre állnak vagy szükség esetén biztosíthatóak;

65.    egyetért a Számvevőszék azon ajánlásával, hogy a Bizottság a közúti ágazaton belül azokra a területekre összpontosítsa az EFA-támogatásokat, ahol azzal a legnagyobb hatást lehet elérni, i. a forrásoknak az olyan partnerországok közúti ágazataira való összpontosításával, amelyek megfelelő ágazati szakpolitikát hajtanak végre, ii. az EFA-forrásoknak azokra az országokra való összpontosításával, ahol az EFA korábban már jelentős közúti infrastrukturális beruházásokat finanszírozott, és iii. az EFA-források multiplikátor hatásának olyan módon történő erősítésével, hogy ezeket a vissza nem térítendő támogatásokat hitelekkel kombinálják, valamint az úthálózat korszerűsítésének és bővítésének finanszírozásába a magánszektort is bevonják;

66.    teljes mértékben egyetért a Számvevőszék azon ajánlásával, hogy a Bizottságnak az útkarbantartással és a járművek túlterhelésével kapcsolatos szakpolitikai reformok által igényelt egyértelmű, mérhető és határidőhöz kötött feltételeket kell meghatároznia, és rendszeres időközönként el kell végeznie a feltételek teljesülésének strukturált elemzését, valamint az országok közúti ágazatának időszakos értékelését és a projektek utólagos értékelését;

67.    felkéri a Bizottságot, hogy 6 hónapon belül nyújtson be jelentést arról, hogy a Bizottság közúti infrastrukturális szakpolitikája miként veszi figyelembe a környezetvédelmet és a közúti biztonság előmozdítását; e tekintetben megjegyzi, hogy a szubszaharai Afrika közúthálózatát mindenféle típusú – lassú és gyors közlekedést is elegyítő – tranzittevékenységre használják, például iskolások gyalogos közlekedésére, és ezért a biztonsági megfontolások kiemelkedő jelentőségűek; tájékoztatást kíván kapni arról is, hogy az uniós finanszírozású projekteket miként hangolják össze más támogatókkal és szervezetekkel, nemcsak az útépítés területén, hanem a tervezési és karbantartási tevékenységekkel kapcsolatos kérdésekben is;

68.    ajánlja, hogy a Bizottság reagáljon határozottan, arányos mértékben és megfelelő időben az olyan esetekre, ahol a kormányzatok nem mutatnak kellő elkötelezettséget a felmerült problémák megoldása és ajánlásainak végrehajtása terén, beleértve az egyedi programokhoz, illetve adott esetben a teljes közúti ágazat számára nyújtott EFA-támogatás felfüggesztésének vagy megszüntetésének értékelését;

69.    támogatja az Európai Számvevőszék azon javaslatát, hogy a Bizottságnak törekednie kell annak biztosítására, hogy a tervezett tevékenységek tekintetében hiteles kormányzati felelősségvállalás álljon fenn, fokozottabban összpontosítania kell a járművek túlterhelése mögötti alapvető okokra és támogatást kell nyújtania a partnerországok számára ahhoz, hogy alapos közgazdasági elemzést végezhessenek az utak karbantartása és az úthálózat bővítése közötti egyensúly biztosításához, figyelembe véve az összes vonatkozó gazdasági, társadalmi, környezeti, pénzügyi, műszaki és operatív kritériumot;

VIII. rész – A Számvevőszék 18/2012. sz. különjelentése: „A Koszovónak a jogállamiság területén nyújtott európai uniós támogatás”

70.    üdvözli „A Koszovónak a jogállamiság területén nyújtott európai uniós támogatás” című európai számvevőszéki különjelentés megállapításait és ajánlásait;

71.    megjegyzi, hogy az Unió jelentős támogatást nyújt Koszovónak a jogállamiság területén, és ezzel Koszovó kapja az egy főre jutó legtöbb uniós támogatást a világon;

72.    üdvözli a Számvevőszék azon megállapítását, amely szerint az uniós támogatás hozzájárult a koszovói vámhatóságok kapacitásépítése terén elért előrelépésekhez; aggodalommal említi meg ugyanakkor, hogy még jelentős előrehaladást kell elérni a szervezett bűnözés elleni küzdelem, a koszovói rendőrség kapacitásának javítása és a korrupció felszámolása érdekében; ezért felszólítja a koszovói hatóságokat, hogy az uniós előcsatlakozási támogatást továbbra is az igazságügyi reform, a korrupció elleni küzdelem és a jogállamiság megszilárdításának megerősítését célzó programokra és projektekre fordítsa;

73.    aggodalommal veszi tudomásul az Európai Unió oldalán meglévő korlátokat, különös tekintettel a koordinációra és az Európai Bizottság és az európai uniós jogállamiság-misszió (EULEX) szerepére a kapacitásépítési tevékenységeik értékelése és összehasonlítása tekintetében;

74.    sajnálatosnak tartja, hogy az EULEX hatékonysága és eredményessége megsínylette az erőforrásbeli korlátokat, amit a megfelelő szakértelemmel rendelkező és szakosodott személyzet – különösen tagállamokból való – felvételének nehézségeire visszavezethető korlátozott operatív képessége okozott; sürgeti ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezeljék a személyzet felvételével kapcsolatos kérdéseket, valamint teremtsenek megfelelő ösztönzőket a magasan képzett jelentkezők ösztönzésére és megnyerésére;

75.    felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják felül az EULEX-kirendelések időtartamára irányadó szabályokat; véleménye szerint a hosszabb időtartamok további ösztönzést jelentenének, amelyek révén képzett jelentkezőket nyerhetnek meg, valamint növelnék a felügyeleti, iránymutatási és tanácsadási intézkedések hatékonyságát;

76.    elismeri, hogy a Koszovónak nyújtott uniós támogatás által elért csekély előrelépés és korlátozott eredményesség részben a koszovói hatóságok politikai beavatkozásának, valamint az átláthatóság és a politikai akarat hiányának, a pénzügyi források szűkösségének és a civil társadalom korlátozott befolyásának tulajdonítható;

77.    elismeri, hogy Koszovóban nem képesek földrajzi szempontból egyenlően biztosítani a jogállamiságot, különösen amiatt, hogy a pristinai központú koszovói hatóságok nem gyakorolnak ellenőrzést Koszovó északi része felett; sürgeti a Bizottságot, hogy támogatásának tervezésekor vegye figyelembe az Észak-Koszovó előtt álló sajátos kihívásokat;

78.    elismeri, hogy növelni kell az uniós támogatás eredményességét és hatékonyságát; ezért fokozott erőfeszítésekre szólít fel az országban való uniós jelenlét kiemelése érdekében az uniós intézmények és a koszovói hatóságok közötti jobb koordináció és integráció révén;

79.    üdvözli a Koszovó és Szerbia által 2013. április 19-én aláírt megállapodást, amelynek célja a két ország közötti kapcsolatok rendezése; mindkét felet arra sürgeti, hogy alkalmazzák továbbra is ugyanazon építő jellegű megközelítést, amelynek célja e megállapodás végrehajtása és a kapcsolatok szemmel látható és tartós javítása;

80.    egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy a Koszovó elismerésével kapcsolatos közös uniós álláspont hiánya gyengíti az uniós csatlakozási kilátások fontos ösztönző hatását; ezzel összefüggésben utal a Koszovó európai integrációs folyamatáról szóló, 2013. április 18-i európai parlamenti állásfoglalásra(11), amely arra ösztönzi azt az öt tagállamot, amelyek ezt még nem tették meg, hogy ismerjék el Koszovót, és felkéri e tagállamokat, hogy tegyenek meg mindent polgáraik és a koszovói polgárok közti gazdasági, társadalmi és politikai kapcsolatok elősegítése érdekében;

81.    egyetért a Számvevőszék azon nézetével, amely szerint a Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) által alkalmazott ösztönzők és feltételrendszer mindeddig kevéssé bizonyultak hasznosnak a jogállamisággal kapcsolatos kérdések koszovói előmozdításában; ezért felszólítja a Bizottságot, az EKSZ-t és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a különösen a jogállamiság erősítéséről Koszovóval folytatott szakpolitikai párbeszédeiket kapcsolják konkrét ösztönzőkhöz és kiemelt feltételekhez;

IX. rész – A Számvevőszék 20/2012. sz. különjelentése: „A települési hulladékgazdálkodási infrastrukturális projekteket finanszírozó strukturális intézkedések eredményesen segítik-e a tagállamokat az uniós hulladékgazdálkodási politika céljainak elérésében?”

82.    üdvözli a Számvevőszéknek „A települési hulladékgazdálkodási infrastrukturális projekteket finanszírozó strukturális intézkedések eredményesen segítik-e a tagállamokat az uniós hulladékgazdálkodási politika céljainak elérésében?” című különjelentését, és támogatja annak ajánlásait;

83.    hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék megállapításai rámutatnak azon projektek változó, sőt gyenge teljesítményére, amelyek a települési hulladékgazdálkodás területén az infrastruktúrákra irányulóan uniós pénzügyi támogatásban részesültek az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap révén, így különösen arra, hogy:

–       a hét megvizsgált mechanikus-biológiai hulladékfeldolgozó közül mindössze egy járult hozzá ahhoz, hogy a hulladékot ne hulladéklerakóban helyezzék el, egy üzem pedig változó teljesítményt nyújtott, míg négy üzem nem csökkentette a hulladéklerakóban elhelyezett hulladék mennyiségét, egy pedig nem működött,

–       a hét ellenőrzött komposztálóüzem közül négy esetében az előállított komposzt mennyisége nem érte el a tervezett célt,

–       a kiválasztott nyolc régióban 31–55% között alakult a hulladéklerakókban elhelyezett biológiai szerves hulladék mennyisége, ami az ilyen hulladék nem megfelelő kezeléséből adódott,

–       az illetékes hatóságok a nyolc kiválasztott régió közül egyikben sem mérték a tájékoztató kampányok sikerességét, és nem tűztek ki mérhető célokat;

84.    aggodalommal jegyzi meg, hogy a Számvevőszék e megállapításai kétségeket vetnek fel a közpénzek Bizottság általi eredményes kezelésével kapcsolatban, és felszólítja a Bizottságot, hogy adjon magyarázatot a mentesítésért felelős hatóságnak e helyzetről és számoljon be arról, hogy milyen eszközöket alkalmaz és/vagy tervez bevezetni az ilyen és hasonló hiányosságok megelőzésére;

85.    emlékezteti a Bizottságot, hogy nemcsak az uniós kiadások jogszerűségére és szabályszerűségére kell összpontosítani, hanem azok teljesítményére mint fő célra is; ezzel összefüggésben elismerésének ad hangot a Számvevőszék ellenőrzési munkájával és különösen különjelentéseivel kapcsolatban, amelyek az uniós kiadások hatékonyságát és eredményességét helyezik a középpontba;

86.    úgy véli, hogy az uniós pénzügyi támogatást össze kell kapcsolni az uniós hulladékpolitikai célkitűzések elérésével; kéri a tagállamokat, hogy állítsanak fel megbízható hulladékgazdálkodási adatbázisokat, egyrészt az uniós hulladékpolitikai célkitűzések megvalósítása felé tett előrehaladás nyomon követése, másrészt a Bizottság felé történő jelentéstétel alátámasztása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a tagállamoktól kapott adatok megbízhatóságát;

87.    a „szennyező fizet” elvet illetően arra sürgeti a Bizottságot, hogy írja elő a tagállamok számára, hogy csökkentett arányban nyújtsanak támogatást, ha a háztartásoktól beszedett hulladékkezelési díjak nem fedezik a települési hulladékgazdálkodással kapcsolatos működési és értékcsökkenési költségeket, valamint hogy a főbb projektek jóváhagyásakor maga is ezt az elvet alkalmazza;

88.    hangsúlyozza a szelektív gyűjtés – többek között a biológiailag lebontható hulladék vonatkozásában történő – bevezetésének fontosságát a hulladékgazdálkodási infrastruktúra teljesítményének maximalizálása, valamint az uniós hulladékpolitikai célkitűzések megvalósítása felé történő előrehaladás érdekében; ösztönzi a tagállamokat, hogy vezessenek be gazdasági eszközöket a hulladékgazdálkodás területén a hulladékmegelőzés és –újrafeldolgozás előmozdítása érdekében, elsősorban hulladék-elhelyezési adó, a szemétmennyiséggel arányos fizetés elvén alapuló díjmegállapítási rendszerek és a háztartások által fizetett díjakba épített más ösztönzők formájában;

89.    felhívja a tagállamokat, hogy összpontosítsanak a keletkezés helyén már szétválogatott hulladékot feldolgozó hulladékgazdálkodási infrastruktúrákra, és biztosítsák, hogy a lerakókban elhelyezett települési hulladék elhelyezés előtt kezelésen menjen keresztül; hangsúlyozza, hogy a hulladéklerakóknak a bezárással, illetve az utógondozással kapcsolatos költségek fedezésére legalább 30 éves időszakra elegendő pénzügyi fedezettel kell rendelkezniük, és ennek összegét megfelelő módszerekkel kell kiszámítani;

90.    felszólítja a tagállamokat, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a lakosság tájékoztatására, illetve a hulladékgazdálkodási rendszerekbe történő bevonására, különösen ami a hulladéknak a keletkezés helyén, a háztartásoknál történő szétválogatását illeti, valamint hogy rendszeresen mérjék a tájékoztató kampányok és az oktatási stratégiák eredményeit;

X. rész – A Számvevőszék 21/2012. sz. különjelentése: „Az energiahatékonyságot célzó kohéziós beruházások költséghatékonysága”

91.    hangsúlyozza az energiahatékonyság fontosságát, tekintettel a fosszilis tüzelőanyagok szűkösségére és a szén-dioxid-kibocsátás által okozott környezeti károkra; ezért teljes mértékben támogatja, hogy az energiahatékonyság az Európa 2020 stratégia része;

92.    a teljesítményértékelés egy közelmúltbeli példájaként üdvözli az Európai Számvevőszéknek az energiahatékonyságot célzó kohéziós beruházások költséghatékonyságáról szóló különjelentését;

93.    megjegyzi, hogy az ellenőrzést a Cseh Köztársaságban, Olaszországban és Litvániában folytatták le, mivel abszolút értékben ezek az országok kapták a Kohéziós Alapból és az Európai Regionális Fejlesztési Alapból a 2007–2013-as programozási időszak során a legnagyobb hozzájárulást az energiahatékonysági intézkedésekhez, és ezek a tagállamok fordították 2009-ig a legtöbb forrást ilyen jellegű projektekre; nyugtázza, hogy az ellenőrzés négy operatív program és egy 24 középületre vonatkozó energiahatékonysági beruházási projektből álló minta vizsgálatára terjedt ki; elismeri, hogy a programok keretében az energiahatékonyságra elkülönített összegek a 2000–2013 közötti időszakban az energiahatékonyságra előirányzott források mintegy 28%-át tették ki;

94.    hangsúlyozza a gazdaságosság, a hatékonyság és az eredményesség elvét, amelyeket a költségvetési rendelet is tartalmaz; egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy a költséghatékonysági megfontolásoknak meghatározó szerepet kellene játszaniuk a megosztott irányítás keretében hozott, közkiadásokkal kapcsolatos döntésekben;

95.    egyetért azzal, hogy a beruházásoknak megfelelő igényfelmérésen kell alapulniuk; úgy véli, hogy az uniós szintű prioritásokat a nemzeti és a nemzeti szint alatti energiahatékonysági terveknek is tükrözniük kell;

96.    támogatja azt az elképzelést, hogy az uniós pénzügyi támogatás végrehajtásának olyan teljesítménymutatókon kell alapulnia, mint amilyen például az egységnyi energiamegtakarításra jutó költség, az operatív program tervezett és tényleges megtérülési ideje, valamint a megvalósított energiamegtakarítás; ezeket a mutatókat rendszeresen ellenőrizni kell; egyetért azzal, hogy a teljesítménymutatók révén a tagállamoknak bizonyos mértékben összehasonlíthatóaknak kell lenniük, többek között egységes mértékegységek és módszertan használatával;

97.    nagyra értékeli a Számvevőszék által kifejezett azon kérést, hogy nemzeti szinten és az egyes energiafogyasztó ágazatokon belül meg kell állapítani az egységnyi energiamegtakarításra eső általános beruházási költségeket; tudomásul veszi a Bizottság azon aggodalmát, hogy a berendezések eltérő árai és a már elért megtakarítások különböző szintjei miatt jelentős különbségek mutatkoznak a tagállamok között a költségek terén; szükségesnek tartja ezen felvetés további vizsgálatát;

98.    véleménye szerint a projektek rendkívül hosszú megtérülési időszakai, amelyek általában 50 évet tesznek ki, egyes esetekben azonban elérhetik akár a 150 évet is, nem elfogadhatók, és nincsenek összhangban a gazdaságosság, a hatékonyság és az eredményesség elvével;

99.    tudomásul veszi a Bizottság azon álláspontját, amely szerint a középületekkel kapcsolatos energiahatékonysági beruházások esetében fontos az integrált megközelítés alkalmazása és az, hogy az energiahatékonysági fejlesztéseket ne önmagukban hajtsák végre, hanem azokat az adott épület általános javulásához vezető átfogó felújítás részének tekintsék;

100.  hangsúlyozza, hogy az átfogó energiahatékonysági politika csak a 2007–2013-as időszakra szóló programok kidolgozását, megtárgyalását és jóváhagyását követően alakult ki teljes mértékben;

101.  a fentiekben javasolt, energiahatékonyságot célzó beruházások költséghatékonyságának méréséhez elengedhetetlen teljesítménymutatókon kívül támogatja a Bizottság azon javaslatait, hogy a 2014–2020 közötti következő programozási időszakban az energiával és éghajlatváltozással kapcsolatos beruházási prioritásokra vonatkozó közös kimeneti mutatókat vegyenek fel a keretbe(12) és az ágazati rendeletekbe; véleménye szerint ezek az intézkedések a kohéziós politika integrált megközelítésével összefüggésben erősíteni fogják a költséghatékonyság elvét;

102.  hangsúlyozza, hogy a Parlament nagy jelentőséget tulajdonít a szóban forgó kérdésnek, amit „A 2011–2020-as időszakra vonatkozó új európai energiastratégia felé” című 2010. november 25-i(13) és az energiahatékonysági cselekvési terv felülvizsgálatáról szóló 2010. december 15-i(14) állásfoglalásai is alátámasztanak;

103.  rámutat az energiahatékonyságról szóló, 2012. október 25-i 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(15) jelentőségére, amelynek rendelkezései 2014. június 5-én lépnek hatályba;

104.  támogatja az energetikai auditokkal kapcsolatos elképzelést, mivel azok megfelelő eszközök az energiamegtakarítás megvalósításához, különösen az épületek és az ipar terén; megjegyzi, hogy a közszférában nem kötelezőek az energetikai auditok, és azokat csak néhány tagállam vezette be; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a közszférabeli energetikai auditok kötelező elvégzéséről mint a projektek uniós költségvetésből való társfinanszírozásának előfeltételéről;

105.  hangsúlyozza, hogy az energetikai ellenőröknek alkalmazniuk kell a költséghatékonyság elvét, amikor energiamegtakarítást célzó ajánlásokat tesznek;

106.  sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák a projektkiválasztási kritériumok átláthatóságát és hozzák azokat összhangba az energiahatékonysági követelményekkel; hangsúlyozza a projektkiválasztási kritériumok átláthatóságának és a projektek költséghatékonyságának biztosításával folytatott közbeszerzés – különösen az elektronikus közbeszerzés – fontosságát;

XI. rész – A Számvevőszék 22/2012. sz. különjelentése: „Az Európai Integrációs Alap és az Európai Menekültügyi Alap eredményesen járul-e hozzá a harmadik országok állampolgárainak integrációjához?”

107.  hangsúlyozza a migrációs áramlatok hatékony kezelése és a menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek befogadása biztosításának alapvető fontosságát; támogatja a harmadik országbeli állampolgárokkal szembeni tisztességes bánásmódot, továbbá társadalmi, állampolgári és kulturális integrációjukat;

108.  tudomásul veszi „Az Európai Integrációs Alap és az Európai Menekültügyi Alap eredményesen járul-e hozzá a harmadik országok állampolgárainak integrációjához?” című számvevőszéki különjelentést és annak ajánlásait;

109.  aggodalmának ad hangot a Számvevőszék által az ellenőrzés idején feltárt hiányosságok jelentős száma miatt, különös tekintettel az alábbiakra:

–       a jogszabályok késedelmes elfogadása, a Bizottság részéről a végrehajtási szabályok és az alapvető iránymutatások késedelmes benyújtása;

–       az alapok eredményességét nem lehetett mérni, mivel a tagállamok nem vezettek be hatékony ellenőrzési és értékelési rendszereket a programok eredményeiről szóló jelentéstételhez;

–       az ellenőrzött tagállamok éves programjaikban nem tűztek ki megfelelő célokat, és ezzel megakadályozták az alapok integrációhoz való hozzájárulásának megfelelő értékelését;

–       folyamatosan fennálló hiányosságok és problémák az igazoló és ellenőrző hatóságoknál; hiányosságok a tagállami irányítási és kontrollrendszerek bizottsági jóváhagyásában;

–       az alapok eredményességét a SOLID program (a 2007 és 2013 közötti időszakra szóló Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása keretprogram) felépítése is hátráltatta, mivel a program szétaprózott és nincs megfelelően koordinálva más uniós alapokkal;

–       a strukturális alapok terén szerzett tapasztalatot nem használták fel az Európai Menekültügyi Alap és az Európai Integrációs Alap tervezésekor;

–       késve nyújtották be a tagállamok jelentésén alapuló bizottsági időközi jelentést, amely az egyes tagállamokban finanszírozott projektek számán túl nem tartalmazott számszerű eredményeket, és a végrehajtás helyett a terveken alapult; a jelentés nem tesz említést az elköltött összegekről;

–       hosszú ellenőrzési láncolat a három hatóságnál, ami az érintett alapok méretéhez képest túlzott adminisztráció;

110.  üdvözli a Menekültügyi és Migrációs Alap létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatot(16), továbbá a Menekültügyi és Migrációs Alapra, valamint a rendőrségi együttműködés, a bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem, valamint a válságkezelés pénzügyi támogatására szolgáló eszközre vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatot(17);

111.  üdvözli, hogy a Bizottság megfogadta a Számvevőszék számos javaslatát, és belefoglalta a megfelelő rendelkezéseket a Menekültügyi és Migrációs Alappal kapcsolatos új javaslatába, és felkéri a Tanácsot, hogy támogassa e rendelkezéseket;

112.  üdvözli a Bizottság azon javaslatát, hogy hozzanak létre kötelező érvényű közös mutatókat a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó új program kezdetén, továbbá üdvözli a világos utalást a mutatókról szóló adatok tárolását és továbbítását szolgáló számítógépes rendszerekre;

113.  úgy véli, hogy ez döntő szerepet játszik annak lehetővé tételében, hogy a tagállamok a programozási időszak egésze alatt gyűjthessék az információkat;

114.  ezért sürgeti a tagállamokat, hogy nemzeti szinten vezessék be a saját megfelelő mutatóikat, és határozzanak meg célértékeket a nemzeti programokra vonatkozóan, valamint időben nyújtsák be a nemzeti értékelési jelentéseket;

115.  kéri a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a 2012. október 31-én esedékes nemzeti értékelési jelentéseket;

116.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Számvevőszék 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó ellenőrzése hiányosságokat tárt fel bizonyos tagállamokban a partnerekkel folytatott konzultáció tekintetében; aggasztja, hogy a partnerekkel való együttműködés hiánya különösen súlyos volt az ESZA hatóságai tekintetében, és átfedésekhez, valamint a szinergia terén elvesztett lehetőségekhez vezetett;

117.  ezzel összefüggésben üdvözli a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó javaslat megerősített rendelkezéseit, amelyek értelmében az együttműködés kiterjed az illetékes regionális, helyi, városi és más hatóságokra;

118.  üdvözli a vizsgálóbizottságok létrehozását „a nemzeti programok végrehajtásának segítése érdekében”; javasolja, hogy használják fel az ugyanezen mechanizmus strukturális alapokon belüli alkalmazása során szerzett tapasztalatokat;

119.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az éves programok rendszere túlzott adminisztratív terhet ró a tagállami hatóságokra és a Bizottságra egyaránt; üdvözli az új javaslatot, amely eltörölné az éves programokat, és helyükbe a 2014. január 1. és 2020. december 31. közötti időszakra vonatkozó nemzeti programokat léptetne;

120.  támogatja a Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy hozzanak létre a tagállamokból és a Bizottságból álló közös monitoring- és értékelési hálózatot az ellenőrzéssel és értékeléssel kapcsolatos bevált gyakorlatok cseréjének előmozdítása érdekében;

121.  üdvözli az igazoló hatóság megszüntetését, és úgy véli, hogy a kétszintű szerkezet (felelős hatóság és ellenőrző hatóság) jobban fog teljesíteni, ami a hatékonyságot és az ellenőrzések egyszerűsítését illeti;

122.  sürgeti a Bizottságot, hogy mihamarabb vitassa meg a tagállamokkal az új alap végrehajtását és adjon ki róla iránymutatásokat, megfelelően figyelembe véve az új alap elfogadására vonatkozó menetrendet;

123.  hangsúlyozza az előre be nem jelentett, helyszíni ellenőrzések fontosságát;

124.  úgy véli, hogy a tagállamokat nem indokolt felelősségük alól mentesíteni, ezért úgy gondolja, hogy a Bizottság javaslatában szereplő, gyorssegélyek esetén nyújtandó 100%-os kifizetést „több mint 90%”-ra kellene csökkenteni;

125.  támogatja a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a nemzeti programok rendszeresen legfeljebb 75%-os hozzájárulást kapjanak; úgy véli, hogy megfelelően és pontosan meg kell határozni, melyek a „kellően indokolt körülmények”, amelyek bevezetik az uniós költségvetésből történő 90%-os hozzájárulás lehetőségét;

126.  úgy gondolja, hogy a teljes programozási időszakra vonatkozó kezdeti 4%-os előfinanszírozást a likviditási problémák csökkentése érdekében ki kell egészíteni egy éves 2,5%-os előfinanszírozással is;

127.  tudomásul veszi a Menekültügyi és Migrációs Alap és az ESZA politikai prioritásai közötti átfedéseket, ami a harmadik országbeli állampolgárok integrációját illeti, és üdvözli a Bizottság terveit, amelyek értelmében „figyelembe veszi a különös rendeletek értelmében végrehajtott intézkedések és az egyéb releváns uniós szakpolitikák, eszközök és kezdeményezések értelmében végrehajtott intézkedések egymást kiegészítő jellegét”(18);

128.  úgy véli azonban, hogy helyénvaló lenne és megfelelne a szubszidiaritás elvének, ha az arra igényt tartó országok lehetőséget kapnának arra, hogy nemzeti programjukban előírják a két kérdéses alap közötti szinergia és kiegészítő jelleg szintjét és mértékét; e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy megfelelően fontolja meg és teremtse meg a lehetőséget a két alap közötti megerősített szinergiára a tagállamokkal kötendő partnerségi megállapodásokban;

129.  felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat részletesebb tájékoztatás nyújtására az uniós alapok közötti koherenciával és azok kiegészítő jellegével kapcsolatban;

130.  üdvözli az arra irányuló eredményes munkát, hogy közös informatikai rendszer álljon rendelkezésre az európai strukturális alapok és a Beruházási Alap számára;

XII. rész – A Számvevőszék 23/2012. sz. különjelentése: „Az uniós strukturális intézkedések sikeresen támogatták-e az ipari és katonai barnamezős területek rehabilitációját?”

131.  hangsúlyozza a katonai és ipari barnamezős helyszínek rehabilitációjának kulcsszerepét, amely az első lépést jelenti az adott régió vonzerejének növelése terén, és előfeltétele annak, hogy megkezdődjenek a munkahelyteremtő gazdasági tevékenységek, közterületeket hozzanak létre, stb.;

132.  tudomásul veszi „Az uniós strukturális intézkedések sikeresen támogatták-e az ipari és katonai barnamezős területek rehabilitációját?” című számvevőszéki különjelentést és az abban foglalt ajánlásokat;

133.  örvendetesnek tartja, hogy minden projekt rendelkezett néhány, a fenntarthatóságra pozitív hatást gyakorló főbb jellemzővel, és hogy a 22 befejezett projekt közül 18 teljes mértékben elérte céljait a tárgyi eredmények tekintetében, négy projekt esetében pedig a várt eredmények készültségi foka 90% és 100% közötti;

134.  hangsúlyozza, hogy elsőbbséget kell biztosítani az olyan rendezés számára, amely gazdasági tevékenységekre, például munkahelyteremtésre ad lehetőséget, és meggyőződése, hogy az uniós kiadások terén alapelvként a végső felhasználás elvét kell alkalmazni; hangsúlyozza, hogy a barnamezős területeket rehabilitálni kell, és csak utolsó lehetőségként, szorongató gazdasági szükségszerűségek fennállása esetén szabad zöldmezős területek felhasználásához folyamodni;

135.  hangsúlyozza, hogy az eredményesség biztosításához és a teljesítményértékeléshez megbízható adatokra van szükség, és felhívja a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket az ilyen adatok gyűjtése érdekében (leltár, szennyezettségi szint stb.); felkéri a tagállamokat, hogy készítsenek a barnamezős területeket felmérő leltárakat, és állítsanak össze adatokat az egyes barnamezős területek állapotáról (szennyezettségi szint), lehetővé téve ezzel az uniós finanszírozás prioritási sorrendjének megállapítását;

136.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden támogatási szerződésben szerepeltessenek visszatéríttetési rendelkezést; meggyőződése, hogy a visszatéríttetési rendelkezésnek hosszú távú / életcikluson alapuló megközelítést kell követnie, és hogy az újraszámításnak 15 éves időszakot kell figyelembe vennie, amely alatt a rehabilitációs projektnek már eredményt kell hoznia és bevételt kell termelnie;

137.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a hatóságok ismerik ugyan a „szennyező fizet” elvet, de a szennyező egyetlen esetben sem viselte a kármentesítés teljes költségét; elismeri, hogy a „szennyező fizet” elv gyakorlati alkalmazása nehézségekbe ütközik; mindazonáltal felkéri a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket a szennyező azonosításával kapcsolatos nehézségek leküzdésére, és sürgeti a Bizottságot, hogy az uniós források odaítélésének feltételeként írja elő a „szennyező fizet” elv alkalmazását;

138.  üdvözli a talajvédelmi keretirányelvre irányuló bizottsági javaslatot (COM(2006)0232), amelynek rendelkezései megoldást kínálnak a Számvevőszék által azonosított számos kérdésre és a számvevőszéki ajánlásokra, és sürgeti a Tanácsot, hogy támogassa a bizottsági javaslatot;

XIII. rész – A Számvevőszék 24/2012. sz. különjelentése: „A 2009-es abruzzói földrengést követően az Európai Unió Szolidaritási Alapja által nyújtott támogatás: az intézkedések helytállósága és költsége”

139.  az egy évet is meghaladó késedelem ellenére üdvözli a Számvevőszék 24/2012. sz. különjelentését(19); megállapítja, hogy ezzel a jelentéssel egy uniós intézmény végre válaszokat ad a Parlamentnek és az uniós adófizetőknek néhány kérdésre azok közül, amelyek az uniós források kezelése kapcsán Abruzzo régióban a 2009. évi földrengést követően felmerültek;

140.  elismerését fejezi ki a Számvevőszéknek azért, hogy őrködik az Európai Unió Szolidaritási Alapjáról (EUSZA) szóló rendelet (2012/2002/EK tanácsi rendelet(20)) végrehajtása felett a rendelet értelmében biztosítható szállástípusok tekintetében;

141.  teljes egészében egyetért a Számvevőszék azon megállapításával, hogy „az EUSZA-ból származó hozzájárulás mintegy 30%-át (144 millió eurót) olyan intézkedésekre különítették el, amelyek az EUSZA-rendelet alapján maradéktalanul megfeleltek a támogathatósági követelményeknek. A CASE projekt (Complessi Antisismici Sostenibili Ecocompatibili – földrengésbiztos és környezetvédelmi szempontból fenntartható épületeket jelölő olasz betűszó) ugyanakkor – noha tényleges szükségleteket elégít ki – nem felelt meg az EUSZA-rendelet egyedi rendelkezéseinek. Ez azért volt így, mert a projekt keretében új állandó létesítményeket építettek ideiglenes lakóházak helyett. A CASE projekt a támogatás 70%-át tette ki, 350 millió euróba került. A CASE projekt esetében választott stratégia a földrengés által sújtott lakosság közül 15 000 ember lakhatási igényeire nyújtott megoldást, de nem a megfelelő időben és nem a lakosság tényleges szükségleteinek kielégítéséhez elegendő kapacitással. A CASE lakóépületek sokkal drágábbnak bizonyultak a hagyományos lakóházaknál”(21); megjegyzi, hogy ennek oka a szükséghelyzet volt;

142.  megjegyzi, hogy Gabrielli prefektus 2012. április 3-i 1462. sz. rendelete megerősíti a Számvevőszék értékelését, így az a rendelet, amely L’Aquila város CASE projekt alá tartozó ingatlanjait átruházza, az 1. cikkben a CASE épületeket mint „tartós használatra szánt lakóegységeket”(22) határozza meg;

143.  tudomásul veszi a Bizottság által a 2012-es ellenőrzési jelentésben feltárt szabálytalanságokat; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság előzetes ellenőrzési jelentése bizalmas, ami azt jelenti, hogy az uniós polgárok nem férhetnek hozzá az azzal kapcsolatos információkhoz, hogy miként használták fel az adófizetők pénzét; tudomásul veszi, hogy a jelentés végleges olasz változatát a személyes adatok védelmére vonatkozó szokásos szabályok betartásával közzé lehet tenni;

144.  felhívja a Bizottságot annak tisztázására, hogy i. annak ellenére, hogy felhívták figyelmét a L’Aquila főügyésze által folytatott vizsgálatokra, a Bizottság miért utasította el mindenkor annak kivizsgálását, hogy az uniós forrásokat bűnszervezetekhez kötődő gazdasági szereplőknek fizették-e ki vagy sem; valamint hogy ii. noha felhívták a Bizottság figyelmét arra, hogy problémák adódhatnak a CASE projekt költségei terén, a Bizottság miért nem volt hajlandó nyomon követni ezt a kérdést;

145.  megállapítja, hogy a CASE lakóházak több mint 42%-át az uniós adófizetők pénzéből építették;

146.  sajnálja, hogy a Parlament továbbra is az OLAF tájékoztatására vár arra vonatkozóan, hogy megállapították-e szabálytalanságok elkövetését és szükség van-e további intézkedésre;

147.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az olasz hatóságok őrizetbe vettek nyolc személyt, akiket azzal gyanúsítanak, hogy az Abruzzo régióban és L'Aquila városában jelenleg folyó újjáépítési munkálatokhoz szükséges építési engedélyeket manipulálták; kéri a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az ügy alakulását és számoljon be a Parlamentnek a fejleményekről, többek között a büntetőügyekről is;;

148.  üdvözli az EUSZA-rendelet felülvizsgálatához kapcsolódó megbeszéléseket, amelyeken megvitatják az abruzzói földrengés kapcsán levont tanulságokat;

XIV. rész – A Számvevőszék 25/2012. sz. különjelentése: „Vannak-e olyan eszközök, amelyek révén figyelemmel lehet kísérni az Európai Szociális Alapnak az idősebb munkavállalókra irányuló kiadásait?”

149.  üdvözli a „Vannak-e olyan eszközök, amelyek révén figyelemmel lehet kísérni az Európai Szociális Alapnak az idősebb munkavállalókra irányuló kiadásait?” című számvevőszéki különjelentést, és a következő megjegyzéseket fűzi az abban foglalt ajánlásokhoz;

150.  üdvözli, hogy a Bizottság által javasolt, a 2014–2020 közötti új programozási időszakra szóló rendeletek kitérnek a Számvevőszék által felvetett bizonyos kérdésekre, így nagyobb hangsúlyt helyeznek a teljesítményre, és arra bátorítja a tagállamokat, hogy támogassák a Bizottság által követett irányvonalat;

151.  hangsúlyozza, hogy bár alapvető fontosságú a hibaarány minimálisra szorítása, ez olykor káros a program vagy a projekt általános teljesítményére; a szabályosságra és a jogszerűségre helyezett fokozott hangsúly a jobb teljesítmény ösztönzése helyett az Európai Szociális Alap kevésbé innovatív felhasználásához vezet;

152.  megjegyzi, hogy a teljesítmény és az eredmények előtérbe helyezése nem jár együtt a tagállamok részéről a teljesítménytartalékhoz való hozzájárulás hajlandóságával, és ez nem tekinthető megfelelő megoldásnak ebben a gazdasági bizonytalanság által jellemzett időszakban;

153.  felszólítja a tagállamokat, hogy operatív programjaikat úgy tervezzék meg, hogy mérhető legyen az Európai Szociális Alap teljesítménye, illetve határozzanak meg számszerűsített operatív célokat és mutatókat az outputok, eredmények és konkrét hatások mérésére, valamint jelöljenek ki köztes mérföldköveket és szabják meg a célértékek hierarchiáját, és az operatív program eredménycéljait és a konkrét hatásra vonatkozó céljait építsék be a projektekbe, mert ez lehetővé tenné, hogy a kifizetéseket a teljesítménytől tegyék függővé;

154.  felszólítja a tagállamokat, hogy monitoring- és értékelési rendszereiket úgy tervezzék meg, hogy az elért haladást minden célértéket illetően időben és közérthetően lehessen mérni, ami megfelelő időközönként lehetővé teszi korrekciós intézkedések megtételét, illetve a tanulságok levonását a jövőbeni döntéshozatalra nézve, valamint biztosítsák, hogy kellő időben releváns és ellenőrizhető adatokat gyűjtsenek be, hogy folyamatos legyen az értékelés, a foglalkoztatás növelését célzó ESZA-intézkedések esetén pedig mérjék a nettó foglalkoztatottságra gyakorolt hatást;

155.  felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő ezeket az ajánlásokat az operatív programokról folytatott tárgyalások során; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy szolgáljon megfelelő adatokkal az ESZA által alkalmazott eszközökről és az általa elért eredményekről, és biztosítsa, hogy a tagállamok következetes és megbízható információkat nyújtsanak, többek között azáltal, hogy közös mutatókat szab meg, amelyeket a tagállamoknak be kell építeniük saját operatív programjaikba; felszólítja a Bizottságot, hogy az irányítási és kontrollrendszerek értékelésekor mélyrehatóan elemezze a teljesítménnyel kapcsolatos kérdéseket;

XV. rész – A Számvevőszék 1/2013. sz. különjelentése: „Eredményesnek és hatékonynak bizonyult-e az élelmiszer-feldolgozó iparnak nyújtott uniós támogatás a mezőgazdasági termékek értékének növelése tekintetében?”

156.  tudomásul veszi az „Eredményesnek és hatékonynak bizonyult-e az élelmiszer-feldolgozó iparnak nyújtott uniós támogatás a mezőgazdasági termékek értékének növelése tekintetében?” című számvevőszéki különjelentést és annak ajánlásait;

157.  aggodalmának ad hangot a Számvevőszék által az ellenőrzés idején azonosított jelentős számú hiányosság miatt, és különös tekintettel arra, hogy az intézkedés kialakítása és programozása miatt nehezebb feladat a tagállamok számára, hogy elkerüljék a kockázatokat és a támogatandó egyedi projektek kiválasztása során biztosítsák az eredményességet és hatékonyságot, a nyomonkövetési és értékelési rendszerek pedig nem gyűjtenek adatokat az értéknövelésről, sem a mezőgazdaság versenyképességére gyakorolt hatásról; megállapítja, hogy ennek következtében nem áll rendelkezésre megfelelő alap a nyomon követéshez és értékeléshez, illetve az elszámoltathatósághoz;

158.  sajnálatosnak tartja, hogy a minimális szabályozás alkalmazása és a szabályozás egyszerűsítése miatt erőteljesen megkérdőjelezhető az intézkedés hozzáadott értéke; maga a jogszabály nem pontosítja, milyen jellegű legyen az értéknövelés, és azt sem, hogy ki részesüljön a hozzáadott érték hasznából;

159.  túlzottnak tartja a jelenlegi rugalmasságot, mivel így az intézkedés kevésbé célzottá vált és általános támogatássá alakult, és emiatt fennáll annak veszélye, hogy az intézkedés az élelmiszer-feldolgozó ágazat vállalkozásait célzó puszta pénzosztássá sorvad;

160.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a Számvevőszék által ellenőrzött 24 projekt közül mindössze hat projekt vezetett egyértelmű értéknövekedéshez és kapott a Számvevőszéktől „magas hozzáadott értéket termelő” projekt minősítést, míg további 12 projektet a Számvevőszék közepesre értékelt, a fennmaradó hat projekt eredményeképpen pedig nem vagy csak alig emelkedett a mezőgazdasági termékek értéke;

161.  véleménye szerint vidékfejlesztési programjaikban a tagállamoknak egyértelműen meg kell jelölniük, hogy hol és miért van szükség állami/uniós beavatkozásra a mezőgazdasági termékek értékének növelése és a mezőgazdaság versenyképességének javítása érdekében; úgy véli, hogy a vidékfejlesztési programoknak konkrét és mérhető célkitűzéseket kell meghatározniuk e szükségletekkel összefüggésben; sürgeti a Bizottságot, hogy csak olyan vidékfejlesztési programokat hagyjon jóvá, amelyek megindokolt és átfogó stratégiákat tartalmaznak, és világosan leírják és kimutatják, hogy az élelmiszeriparnak nyújtott pénzügyi támogatás hogyan javítja a mezőgazdaság versenyképességét;

162.  felszólítja a tagállamokat olyan kritériumok megfogalmazására és alkalmazására, amelyek biztosítják, hogy a tagállamok sajátos célkitűzései szempontjából eredményes és fenntartható projekteket válasszanak ki; felszólítja a Bizottságot e kritériumok helyes és folyamatos alkalmazásának biztosítására, és üdvözli a következő programozási időszakra vonatkozó bizottsági javaslatot, amelynek értelmében valamennyi intézkedés keretében meg kell állapítani a műveletekre alkalmazandó kiválasztási kritériumokat;

163.  ismételten hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a „talált pénz” effektus és a kiszorítás kockázatának enyhítése tekintetében bevált gyakorlatok bevezetését; felszólítja a tagállamokat, hogy vidékfejlesztési programjaik kialakításakor és a projektek kiválasztásakor egyaránt vegyék figyelembe a „talált pénz” effektus és a kiszorítás kockázatát, és olyan projektekre összpontosítsák a támogatást, amelyek kimutathatóan rászorulnak a köztámogatásra, és amelyek hozzáadott értéket biztosítanak; kéri a Bizottságot, hogy készítsen jelentést a mentesítésért felelős hatóság számára a „talált pénz” effektus” és a kiszorítás kockázatának enyhítésével kapcsolatos bevált gyakorlatok tagállamokkal való megosztása terén elért előrelépésekről;

164.  támogatja a Számvevőszék azon ajánlását, hogy az új programozási időszakban a Bizottságnak tökéletesítenie kell a közös monitoring- és értékelési keretszabályozást (CMEF), hogy a folyamatos értékelési tevékenységek javítása révén hasznos információkat szolgáltasson a finanszírozott projektek és intézkedések révén elért eredményekről; úgy véli, hogy a terjedelmes félidős értékelési jelentéseket alkalmazó jelenlegi módszertan elégtelennek bizonyult;

165.  üdvözli a 2014–2020 közötti időszakra szóló nyomonkövetési és értékelési rendszerre vonatkozó bizottsági javaslatokat, amelyek a félidős értékelés követelményét (2017-ben és 2019-ben benyújtandó) kibővített éves végrehajtási jelentésekkel váltják fel, amelyek célja a program célkitűzéseinek teljesítése terén elért előrelépések felmérése, továbbá üdvözli azon rendelkezést, amely szerint a tagállamoknak a programozási időszak során egy értékelési terv alapján értékeléseket kell végezniük; emlékezteti a Bizottságot, hogy az intézkedések szintjén történő részletes adatgyűjtés elengedhetetlen ahhoz, hogy a közös monitoring- és értékelési keretszabályozás keretében részletes tájékoztatást lehessen nyújtani az intézkedések sikeréről;

XVI. rész – A Számvevőszék 2/2013. sz. különjelentése: „Biztosította a Bizottság a hetedik kutatási keretprogram hatékony végrehajtását?”

Egyszerűsítés

166.  egyetért a Számvevőszék általános értékelésével, miszerint „a Bizottság számos lépést tett a részvételi szabályok egyszerűsítése érdekében” azáltal, hogy a hetedik keretprogram részvételi szabályaiban számos olyan igazgatási és pénzügyi egyszerűsítést vezetett be, amely csökkenti a kedvezményezettek igazgatási terheit és megkönnyíti a programhoz való hozzáférésüket; az időtartamokat azonban a jobb belső kommunikációra, a bevált gyakorlatok főigazgatóságok közötti megosztására, valamint hatékony, új informatikai eszközök időben történő bevezetésére építve tovább lehetne rövidíteni;

167.  üdvözli az átalányösszegek szélesebb körű alkalmazását a közvetlen és közvetett költségek tekintetében, ideértve az átlagos személyzeti költségek bevezetését; rámutat ugyanakkor arra, hogy tovább kell folytatni a költségtérítési gyakorlatok egységesítésére irányuló erőfeszítéseket;

168.  aggodalmát fejezi ki a költségszámítási módszerek jóváhagyására szolgáló igazolási mechanizmus létrehozására irányuló erőfeszítések sikertelensége miatt, amely mechanizmusnak az lenne a célja, hogy bizonyosságot adjon a kedvezményezettek által alkalmazott módszerek helyességéről; úgy véli, hogy a közvetett költségek átalányösszegeinek a Horizont 2020-ban való széles körű bevezetése még inkább hozzá fog járulni a lehetséges pénzügyi visszaélések megakadályozásához és a hibaarányok csökkentéséhez, és így előnyös lesz a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára, és meg fogja könnyíteni az új EU-12 tagállamokból származó lehetséges kedvezményezettek részvételét;

169.  egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy a Bizottság hatékony új ügyfélszolgálati informatikai eszközöket vezetett be, amelyek lényegesen könnyebbé teszik a kedvezményezettekkel folytatott kapcsolattartást, csökkentik mindkét oldal igazgatási terheit, és segítenek az esetleges párhuzamos finanszírozás kockázatának elkerülésében; aggodalmának ad hangot azonban amiatt, hogy egy jelenős probléma még megoldásra vár, nevezetesen a háttérirodai informatikai rendszerek optimalizálása, amely biztosítja az igazgatási teher további csökkentését, és garantálja a különböző főigazgatóságok által használt modulok közötti hatékony összekapcsolódást; üdvözli a közös háttérirodai informatikai eszköz (SYGMA) és a közös elektronikus munkafolyamati eszköz (COMPASS) kifejlesztésére irányuló munkát, amely jó időben elindult, és amely minden bizonnyal biztosítani fogja, hogy ezek az eszközök a Horizont 2020 programhoz már rendelkezésre álljanak;

Pénzügyi ellenőrzés

170.  hangsúlyozza, hogy meg kell találni a megfelelő egyensúlyt az igazgatási terhek csökkentése és az eredményes pénzügyi ellenőrzés között; megállapítja, hogy a kutatás területének sajátosságai miatt a kutatás kiválóságának és a projektek nagyobb hatásának elérése érdekében kockázattűrő és tudományosan megalapozott megközelítést kell ösztönözni; úgy véli, ez a megközelítés lehetővé fogja tenni a Bizottság számára, hogy fenntartsa a bizalom és az ellenőrzés közötti egyensúlyt;

171.  biztatja a Bizottságot azon számvevőszéki ajánlás követésére, miszerint a kockázatosabb kedvezményezettek előzetes ellenőrzésére kellene összpontosítani, bevezetve a kedvezményezetti kockázati profilt, amely az utólagos kontrollmechanizmusok eredményein és a múltbeli teljesítményeken alapul;

Hatékonyság és eredményesség

172.  szükségesnek tartja, hogy nagyobb hangsúly kerüljön az eredményességre, ami döntő fontosságú a kiváló minőségű európai kutatás biztosítása szempontjából, anélkül hogy alábecsülné az igazgatási és pénzügyi gyakorlatok és eljárások optimalizálását, ami alapvető a hetedik keretprogram hatékony végrehajtásához; úgy véli, hogy az európai kutatási térség megvalósítása az Unió hosszú távú gazdasági jólétének és versenyképességének egyik kulcseleme, és összekapcsolódik a hetedik keretprogram megállapított célkitűzéseinek és várt eredményeinek elérésével; e tekintetben üdvözli a Horizont 2020 programban a teljesítménymutatók bevezetését, amelyek a kimenetel, az eredmények és a konkrét hatások szempontjából fogják mérni a program végrehajtását, szem előtt tartva ugyanakkor a program célkitűzéseit;

173.  ösztönzi a kutatási eredményeknek a polgárok mindennapi életére kézzelfogható előnyös hatást gyakorló kezdeményezésekbe való becsatornázását, például olyan kezdeményezések révén, amelyek hozzájárulnak az intelligens városok koncepciójához, elkerülve a kutatás önmagáért való folytatását; úgy véli, hogy a technológiai és ipari bázis potenciális innovációs és fejlesztési területe a biztonság és a védelem; biztatja ezért a kutatási tevékenységek további folytatását e területen a kettős felhasználású technológiák és a polgári szektornak történő tudásátadás lehetőségének kihasználása céljából, a társadalmi kihívások jobb kezelése érdekében;

174.  a kutatási eredmények és a piacon sikeresen bevezetett termékek közötti állandó szakadékot felismerve sürgeti a Bizottságot, hogy mozdítsa elő még inkább a kutatás, az innováció és a piac egymással való összekapcsolását, hogy globális léptékben növelje az Unió viszonylagos gazdasági versenyképességét;

175.  megállapítja, hogy az Uniónak az élvonalbeli kutatási területeken fel kell ismernie versenyelőnyét, és arra kell törekednie, hogy a fiatal kutatókat világszínvonalú kutatás kialakítására ösztönözze Európában; úgy véli, hogy az innováció egységes és mindenre kiterjedő fogalommeghatározásának bevezetése megkönnyítené a pályázati folyamatot, és növelné a program vonzerejét a kedvezményezettek, különösen a korlátozott igazgatási kapacitásokkal rendelkező kkv-k szempontjából;

Új eszközök

176.  üdvözli a köz- és a magánszféra közötti partnerségek esetében alkalmazott kockázatitőke-eszközök új formáinak megvalósítását a hetedik keretprogram keretében, azaz a közös technológiai kezdeményezéseket és a kockázatmegosztó finanszírozási mechanizmust, valamint azokat az eredményeket, amelyeket ezekkel az eszközökkel sikerült elérni a hosszú távú ipari beruházások finanszírozásának biztosítása és a kutatásba történő magánbefektetés előmozdítása terén;

177.  elismeri, hogy egyes közös technológiai kezdeményezések (KTK-k) különösen sikeresen vonták be projektjeikbe a kkv-kat, és a KTK-k által biztosított teljes rendelkezésre álló finanszírozás átlagosan 21%-a került a kkv-khoz; megállapítja, hogy a KTK-k működését hátráltatta a túlságosan bonyolult jogi keret és a közös szolgáltatások végrehajtásának megtiltása, aminek következtében a személyi állomány 52%-ának adminisztratív feladatokkal kellett foglalkoznia;

178.  úgy véli, hogy az kockázatmegosztási finanszírozási mechanizmus végrehajtásának első éveiben a Bizottság által követett óvatosabb megközelítés ésszerű volt, és összhangban volt az európai gazdasági feltételekkel; ugyanakkor javasolja annak kétséget kizáró rögzítését, hogy az eszközt hatékony eszközként kell felhasználni olyan kockázatosabb kutatási projektekhez, amelyeket a kereskedelmi bankok máskülönben nem támogatnának, de amelyek jelentős innovációs áttöréshez vezethetnek; a helyes irányba tett lépésnek tartja a meglévő kockázatmegosztási finanszírozási mechanizmust kiegészítő és így a kutatással foglalkozó kkv-k részvételét biztosító kockázatmegosztó eszköz (RSI) létrehozását;

Szinergia

179.  megállapítja, hogy további erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy a Bizottság képes legyen eredményesen azonosítani a projektek végrehajtása terén alkalmazott eltérő gyakorlatokat, valamint biztosítani, hogy a különböző bizottsági főigazgatóságok és más végrehajtó szervezetek következetesen és egységesen kezeljék az összes kedvezményezettet, csökkentve ezzel igazgatási terheiket; rámutat annak szükségességére, hogy a meglévő Kutatási Tájékoztató Szolgálat és a Kutatási Egyeztető Bizottság ellássa az eredetileg az egységes információs központnak szánt feladatokat;

180.  elismeri a hetedik kutatási keretprogram és a strukturális alapok közötti jobb szinergia előmozdításának összetettségét; meggyőződése, hogy a Bizottság intenzívebbé tehetné a tagállamokkal folytatott kommunikációját azáltal, ha előterjesztene bizonyos helyes gyakorlatokat annak biztosítása érdekében, hogy a strukturális alapokat hatékonyan használják fel a szinergia előmozdítására mind a folyamat korábbi szakaszaiban (a projektek előkészítése, kapacitásépítés), mind pedig későbbi szakaszaiban (teljes körű demonstráció, piaci megvalósítás); úgy véli, hogy így erősíthető lenne a kutatás és innováció regionális dimenziója az innováció-kutatás-oktatás (az úgynevezett tudásháromszög) ösztönzésével és kiválósági pontok és regionális klaszterek létrehozásával, ezáltal – a projektek tagállamok közötti hatékony és eredményes elosztása céljából – bővítve a hetedik keretprogram földrajzi hatályát; elismeri, hogy jobban össze kell hangolni a strukturális alapok kutatási infrastruktúra fejlesztésére szolgáló előirányzatait, valamint a kutatási tevékenységeknek a keretprogramok keretében megvalósuló későbbi finanszírozását;

XVII. rész – A Számvevőszék 3/2013. sz. különjelentése: „Eredményesek voltak-e a Marco Polo programok a teherforgalom közutakról való átterelése tekintetében?”

181.  üdvözli az „Eredményesek voltak-e a Marco Polo programok a teherforgalom közutakról való átterelése tekintetében?” című számvevőszéki különjelentést, és támogatja annak ajánlásait;

182.  úgy véli, hogy a Marco Polo programoknak a teherforgalom közúti szállításról környezetbarátabb szállítási módok felé való átterelésére vonatkozó célkitűzései még mindig helytállóak, és a Parlament részéről teljes egyetértés tárgyát képező uniós fuvarozási politika egyik fő vetületét jelentik;

183.  véleménye szerint a programok megvalósításához vezető ötletek még mindig innovatívak, és hatékony és fenntartható fuvarozási szolgáltatásokat eredményezhetnek; ugyanakkor úgy véli, hogy az alkalmazott eszköz és módszer működése szempontjából nem felelt meg a program céljainak;

184.  véleménye szerint az eredményeket a piac változásának, illetve a gazdasági válság kihívásainak fényében is kell vizsgálni; úgy véli ugyanakkor, hogy a gazdasági hanyatlás nem szolgáltathat ürügyet a program várakozáson aluli teljesítményéhez; e tekintetben sürgeti a Bizottságot, hogy vonja le a következtetéseket a (folyamatban lévő) Marco Polo programok eredményeiből, és vegye át a bevált gyakorlatokat, de a jövőbeli programozás során tanuljon is a tervezési és végrehajtási hibákból;

185.  tudomásul veszi, hogy a 2014–2020-as programozási időszakra nem született külön rendelet a Marco Polo III finanszírozásáról, illetve hogy az áruszállítási szolgáltatások támogatásának általános kerete már 2011-ben az új transzeurópai közlekedési hálózatra (TEN-T) és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközre (CEF) tett bizottsági javaslatok részét képezte;

186.  tudomásul veszi, hogy a Bizottság éppen most javasolt egy új, megreformált programot NAIDADES II(23) néven a belvízi ágazat számára;

187.  emlékeztet arra, hogy a Bizottság „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című fehér könyve az infrastruktúra tekintetében egy teljes mértékben funkcionális és interoperábilis, az Unió egészére kiterjedő multimodális TEN-T alaphálózat 2030-ig történő megteremtésére törekszik, ugyanakkor tökéletesíteni szeretné a multimodális logisztikai láncok teljesítményét is, többek között az energiahatékonyabb módok jobb kihasználása révén;

188.  kiemeli, hogy az Európai Parlament „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című 2011. december 15-i állásfoglalásában a Marco Polo program 2013 utáni folytatására szólított fel a fuvarozásban rejlő potenciál hatékony kihasználása érdekében, ugyanakkor rámutatott arra is, hogy a programot egyszerűsíteni és javítani kell;

189.  tudomásul veszi, hogy az új jogi keretről folytatott háromoldalú egyeztetés(24) során a Parlament és a Tanács egyetértett abban, hogy az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközből a teherfuvarozási szolgáltatásokat is lehessen finanszírozni, és megállapodott abban is, hogy a transzeurópai közlekedési hálózat kapcsán kifejezett hivatkozás szerepeljen a fenntartható teherfuvarozási szolgáltatásokra, köztük külön kiemelve a „tengeri gyorsforgalmi utakat” (38. cikk);

190.  osztja a Bizottság azon nézetét, mely szerint a Marco Polo csak szerény mértékben járult hozzá a szállítási módok kiegyensúlyozásához, minthogy a részére elkülönített források is korlátozottak voltak;

191.  úgy véli, hogy a fuvarozási módok arányának változásai nemcsak a Marco Polo programok eredményével magyarázhatók, hanem más intézkedéseket is figyelembe kell venni; úgy véli, hogy a jövőbeni programok várható eredményeit a részükre elkülönített pénzösszegek és az általuk megcélzott ágazatok volumene alapján kell felmérni;

192.  úgy véli, hogy a rendelkezésre álló források korlátozott volta ellenére a Marco Polo programokat abban a reményben fogadták el, hogy lehetséges tovagyűrűző és demonstrációs hatásuk az eredetileg tervezettnél szélesebb körű eredményekhez vezet;

193.  osztja a Számvevőszék azon nézetét, hogy a nemzeti tapasztalatok szerinti bevált gyakorlatokat kellett volna alkalmazni a programok irányításának és meghatározásának javítása érdekében;

194.  ugyanakkor hangsúlyozza, hogy nem minden nemzeti tapasztalatot lehet uniós szintre kivetíteni, mivel az uniós közlekedési ágazat összetettebb és multimodális környezetben működik; megjegyzi, hogy az ágazat rendkívüli korlátokkal néz szembe (interoperabilitás, különböző nemzeti szabályozások, a verseny számára eltérő mértékben nyitott ágazatok), amelyek tekintetében a pénzügyi támogatáson kívül további intézkedésekre (szabályozásra, politikai akaratra, megfelelő végrehajtásra és érvényre juttatásra) van szükség;

195.  e tekintetben emlékeztet az egységes európai közlekedési térségről szóló 2011. december 15-i állásfoglalására, rámutatva, hogy a modális átállás nem jogalkotás útján érhető el, hanem csakis egy működő infrastruktúra, a vele járó előnyök és potenciál, illetve ösztönzők kihasználása révén;

196.  véleménye szerint a pályázatokra benyújtott projektek alacsony száma talán annak is tulajdonítható, hogy kevés a multimodális szereplő (fő kedvezményezetti célcsoport); úgy véli, hogy ez lehet a jellemzően egyetlen módban működő fuvarozók természetszerű magatartásának eredménye is; felszólítja a Bizottságot, hogy törekedjék az olyan, egyetlen módban működő szereplők részvételének fokozására, amelyek szintén előnyükre fordíthatják a jövőbeni kezdeményezéseket; ugyanakkor tudomásul veszi a Számvevőszék megjegyzését a program összetettsége tekintetében, amelyre a kedvezményezettek is rámutattak, akik elbátortalaníthatták az esetleges további érdekelteket;

197.  úgy véli, hogy egy rosszul adaptált szabályozói keret – megtetézve a programokról szóló érdemi információ és kommunikáció hiányával – ugyancsak figyelembe veendő elem a programok hiányosságainak elemzése során; felszólítja a Bizottságot, hogy a lehetséges kedvezményezettek körét bővítő és javító megoldásokra törekedjen a bonyolultság és az adminisztratív terhek csökkentése, valamint a jövőbeli fellépésekről szóló kommunikáció tökéletesítése révén;

198.  emlékeztet a Marco Polo sajátosságára: teljesítményen alapuló program, amelyben a finanszírozás folyósítása eredményfüggő; megjegyzi, hogy ez – az uniós alapok kezelése tekintetében pozitív – egyedi jelleg, az ágazat bonyolultságával és a gazdasági hanyatlással együtt hozzájárult ahhoz, hogy a program a vártnál rosszabbul teljesített;

199.  hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a Bizottságnak fokozottan figyelnie kellett volna a kedvezményezettek eredményeinek felmérése során; megjegyzi, hogy a Bizottság javított az eredményellenőrzésen;

200.  kiemeli, hogy eredményeken alapuló programokra van szükség ahhoz, hogy megbízható módszerek álljanak rendelkezésre a célkitűzések elérésének méréséhez; ebben az értelemben egyetért a Számvevőszék megállapításával, mely szerint fel kell frissíteni és pontossá kell tenni a teljesítmény kiszámításához alkalmazott módszert;

201.  úgy véli, hogy a megbízható módszer kifejlesztése a modális váltásban esetleg érdekelt potenciális működtetők tájékoztatására is szolgálhat, különösen az említett eszközök kifejlesztéséhez elegendő forrással nem rendelkező kkv-k esetében;

202.  emlékeztet arra, hogy a Marco Polo projekteket különösen sújtotta a gazdasági válság, és hogy ennek tulajdoníthatóan a vártnál kevesebb volt a program által támogatott projektek száma; mivel a Marco Polo eredményorientált program, a fuvarozás csökkenése is befolyásolta a más módokra áttérő teherfuvarozás tényleges volumenét;

203.  úgy véli, hogy a Számvevőszék által gyenge pontként megjelölt elégséges piaciigény-elemzés nem elegendő ahhoz, hogy a Marco Polo programok hatékonyságának jobb eredményeit biztosítsa; sürgeti a Bizottságot, hogy készítsen több mélyreható elemzést a modális váltással járó jövőbeli programok esetében;

204.  ugyanakkor úgy véli, hogy a piaci kereslet hiánya nem tekinthető a politikai fellépés akadályának, mivel az uniós fuvarozási politika egyik célja megkísérelni a fuvarozási módok kiegyensúlyozatlan megoszlásának orvoslását, illetve serkenteni a piac kibontakozását; felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a fokozottabb velejáró kockázatokat, és tanuljon a kudarccal járó tapasztalatokból, valamint hogy a pénzügyi ösztönzőket ötvözze az infrastruktúra pénzügyi támogatásával – ahogyan a Számvevőszék rámutatott – ,akárcsak a többi szabályozói intézkedéssel;

205.  aggódik a Számvevőszék azon megjegyzése miatt, mely szerint az új környezetvédelmi jogszabályok elfogadásának közvetett hatásaként kialakulhat a fordított irányú modális váltás helyzete (lásd: kénkibocsátási szabályok); felhívja a Bizottságot, hogy elemezze az esetleges fordított irányú modális váltás tendenciáit, dolgozzon ki megoldásokat, továbbá szorosan működjön együtt az igazgatóságokkal, hogy a jogalkotás során következetes megközelítést alkalmazzon, illetve tervezzen új pénzügyi támogatási programokat;

206.  sajnálja, hogy a keleti tagállamokat nem vonták be a projektekbe a kezdetektől fogva, és hangsúlyozza, hogy ezekben az országokban nincsenek ösztönző tényezők, mivel általában a regionális/kohéziós alapokból való igénylést részesítik előnyben magasabb társfinanszírozási aránnyal, és kevesebb adminisztratív teher mellett; ilyen értelemben örömmel fogadja a jogalkotók között az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz kapcsán elért megállapodást, mert a kohéziós országok a teherfuvarozási szolgáltatások kapcsán is ugyanolyan feltételek mellett pályázhatnak az uniós finanszírozásra, mint a Kohéziós Alap esetében.

XVIII. rész – A Számvevőszék 4/2013. sz. különjelentése: „Az Európai Unió együttműködése Egyiptommal a kormányzás terén”

207.  üdvözli a Számvevőszék „Az Európai Unió együttműködése Egyiptommal a kormányzás terén” című különjelentését, és a következő észrevételeket és ajánlásokat teszi:

208.  megállapítja, hogy az államháztartás-irányítási reformokat illetően létrejött egy 4 millió EUR összegű, az Unió, Franciaország és Románia által finanszírozott támogatási program Egyiptomban a korrupció és a pénzmosás elleni küzdelem, valamint a vagyonvisszaszerzés előmozdítása érdekében; megjegyzi, hogy a program végrehajtási szakasza 2011 júliusában indult, 2014 júliusáig tart, és ahogy az Uniótól mint fő támogatótól kérni fogják annak meghosszabbítását; megállapítja, hogy összesen 166 ügyész, a bűnüldözés terén működő, illetve pénzügyi hírszerzéssel foglalkozó tisztviselő részesült alapos képzésben. elismeri, hogy a programot a 2012. decemberi független ellenőrző jelentés kedvezően értékelte;

209.  elismeri, hogy a 2007–2013 közötti időszakban Egyiptom megközelítőleg 1.000 millió eurós uniós támogatásban részesült: ennek 60%-át az egyiptomi kormánynak nyújtott ágazati költségvetési támogatás tette ki, a fennmaradó részt pedig az egyiptomi hatóságokkal közösen meghatározott projekteken keresztül biztosították; megjegyzi, hogy az Egyiptomnak nyújtott támogatás végrehajtásához a Bizottság legfőbb eszköze a költségvetési támogatás; megállapítja azonban, hogy összességében az EKSZ és a Bizottság nem volt képes arra, hogy az egyiptomi kormányzás javítása érdekében hatékonyan kezelje és ellenőrizze az uniós támogatást;

210.  megállapítja, hogy a vagyonvisszaszerzés a Morsi-kormány idején kiemelt jelentőséget kapott, ami fontos előrelépést hozott; megjegyzi, hogy a vagyonvisszaszerzés a nemzetközi normáknak megfelelő, magas szintű igazságügyi intézkedéseket kíván, ezáltal hozzájárul az eljárások és a pénzgazdálkodás javításához. megállapítja, hogy Egyiptom továbbra a korrupciósindex-lista végén helyezkedik el, az erőfeszítések azonban nem voltak hiábavalóak és az előrelépés látható; elismeri, hogy uniós segítséggel a közelmúltban elkészült és elfogadásra vár a tanúvédelemről szóló törvénytervezet, valamint az összeférhetetlenség tilalmáról, illetve a dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló két további törvény is.

211.  rámutat arra, hogy az Unió és a USAID az egyiptomi államháztartás-irányítási programok donorkoordinátorai; megjegyzi, hogy Unió emellett az Egyiptom és a tagállamok között a vagyonvisszaszerzés terén folyó együttműködés koordinációjáért is felel, és hogy világszerte 1,2 milliárd EUR értékű vagyont fagyasztottak be;

212.  úgy véli, hogy fontos az ágazati költségvetés-támogatáson keresztül megvalósuló programok ellenőrzése, csakúgy, mint az elszámoltathatóság és az átláthatóság követelményének következetes érvényesítése az egyiptomi hatóságokkal folytatott párbeszéd során, a közkiadások pénzügyi elszámoltathatóságára vonatkozó nemzetközi keretrendszer (PEFA) részeként; véleménye szerint az ágazati költségvetés-támogatási programok felfüggesztésének lehetősége hasznos és szükséges eszköz e célkitűzés eléréséhez;

Következtetés

213.  megjegyzi, hogy az Európai Unió által a kormányzás terén Egyiptommal folytatott együttműködésről szóló számvevőszéki különjelentés számos fontos észrevételt tartalmaz, és fontos, hogy a Számvevőszék a pénzgazdálkodás minőségének értékelésén túl egyúttal az uniós programok teljesítményét is vizsgálja; ezért kéri a Bizottságot, hogy rendszeresen értékelje az elért eredményeket;

214.  megállapítja, hogy az Európai Parlamentnek fokozott politikai felelősséget kell vállalnia az ilyen típusú és más jellegű politikák végrehajtásának szigorú nyomon követése terén;

XIX. rész – A Számvevőszék 5/2013. sz. különjelentése: „Megfelelően használják-e fel a közúti beruházásokra fordított uniós kohéziós forrásokat?”

215.  üdvözli a Számvevőszék azon észrevételeit, amelyek megerősítik, hogy jelentős előrelépés történt a közúti közlekedés biztonsága terén, és a halálos balesetek száma nagymértékben (egyes esetekben nullára) csökkent; megjegyzi, hogy emellett a közútfejlesztések összességében az utazási idő csökkenését eredményezték;

216.  tudomásul veszi a Számvevőszék ajánlásait, miközben elfogadja a Bizottság egyes magyarázatait;

217.  megjegyzi, hogy miközben a közúti projektek vonatkozásában kitűzték a célokat, azok gazdasági fejlődésre gyakorolt hatását megfelelő mutatók hiányában nem lehetett értékelni; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az új programozási időszakra határozzanak meg megbízható és mérhető mutatókat e kérdés kezelése érdekében;

218.  rámutat arra, hogy az ellenőrzött tagállamok között különbségek mutatkoznak közbeszerzési eljárásaik terén; úgy véli, hogy a legmagasabb szintű költséghatékonyság és hatékonyság érdekében az összes tagállamban szigorúan alkalmazni kell az európai közbeszerzési irányelvet; úgy véli, hogy a jövőben az útépítési projektek társfinanszírozását a tagállamok részéről hozott olyan intézkedésektől kell függővé tenni, amelyek biztosítják a versenyt az építési piacokon azzal, hogy a közbeszerzési rendszerekben elsődleges cél legyen az, hogy a leggazdaságosabb ajánlatok érkezzenek be, illetve hogy ne legyenek akadályai a piacra jutásnak;

219.  felhívja a Bizottságot, hogy a továbbiakban is tegye naprakésszé és igazítsa ki a beruházási projektek költséghatékonyságának elemzésére vonatkozó, minden projektre érvényes útmutatóját, és továbbra is adjon iránymutatást a forgalom-előrejelzések elkészítésével kapcsolatban;

220.  felhívja a Bizottságot, hogy könnyítse meg a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét, egyrészt a megbízható forgalom-előrejelzések elkészítésére, másrészt az útépítések lehetséges gazdasági hatásainak kiszámítására vonatkozóan;

221.  úgy véli, hogy az útépítések költsége a talajviszonyoktól, a szeizmikus veszélyeztetettségtől, valamint a környezetvédelmi, régészeti, kulturális és egyéb korlátoktól, illetve a szükséges műtárgyak (például hidak és alagutak) számától is függ; véleménye szerint ezeket a tényezőket megfelelően figyelembe kell venni a számvevőszéki ellenőrzés során;

222.  kéri a Bizottságot és a Számvevőszéket, hogy nyújtsanak több információt az uniós szintű egységköltségek adatbázisáról, amelyet az új projektek költségbecsléseit készítő mérnökök számára hoznának létre annak érdekében, hogy segítsék a kedvezményezetteket a beszerzési költségeik csökkentésében;

XX. rész – A Számvevőszék 6/2013. számú különjelentése: „A tagállamok és a Bizottság optimálisan használták fel a forrásokat a vidéki gazdaság diverzifikációjával kapcsolatos intézkedések megvalósításakor?”

Általános megjegyzések

223.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az uniós finanszírozású programok és kezdeményezések megfelelő irányítása veszélybe kerül, ha a közszférában végrehajtott költségcsökkentések befolyásolják az illetékes közigazgatási szervek személyzettel való ellátottságát;

224.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a tagállamok különféle módokon hajtják végre az intézkedéseket, a Számvevőszék pedig sok esetben hozzájuk intézi megjegyzéseit;

225.  rámutat arra, hogy a hangsúlyt az egyértelmű szükségletekre vagy a konkrét célokra, illetve a segítséget igénylő térségek támogatására való képességre kellene helyezni;

226.  rámutat egy környezetbarátabb, méltányosabb és teljes mértékben legitim közös agrárpolitika szükségességére, amely a „közkiadások a közjavakért” elvet érvényesíti; úgy véli, hogy a vidékfejlesztési alapok fokozott szociálpolitikai felhasználása a növekedés és a munkahelyteremtés fellendüléséhez vezet a vidéki térségekben;

227.  rávilágít arra, hogy a diverzifikációra irányuló megfelelő projekteknek a helyi infrastruktúra és a helyi alapvető szolgáltatások fejlesztésére kell összpontosítaniuk a vidéki térségekben, az elnéptelenedés felé mutató tendenciák megelőzése érdekében; úgy véli, hogy az ilyen projekteknek továbbá célul kell kitűzniük a vidéki térségek vonzóbbá tételét a fiatalok számára, valamint tisztességes és jól fizetett új munkalehetőségekhez kell vezetniük;

A Számvevőszék megközelítése

228.  megjegyzi, hogy a különjelentés a III. tengelyhez tartozó diverzifikációs célkitűzésre koncentrált, továbbá hasznosnak találná megvizsgálni az életminőség javítására és a gazdasági tevékenység diverzifikálására irányuló célt is a vidéki térségekben;

229.  megjegyzi, hogy az ellenőrzött intézkedéseket úgy tervezték meg, hogy azok a foglalkoztatáson és a jövedelmen túlmutató hatást váltsanak ki, és céljuk a vidéki térség fenntarthatóságához való hozzájárulás;

Jövőbeli fejlemények

230.  üdvözli, hogy a következő programozási időszakra a Bizottság több kiigazítást is javasolt, amelyek várhatóan megoldást nyújtanak a Számvevőszék által ismertetett aggályos kérdések egy részére, nevezetesen az alábbiakra:

a. szilárdabb jogszabályi keret a stratégiák teljes körű leírásával és előzetes értékeléssel;

b. egyetlen intézkedés három helyett, fokozott célirányosság, világosabb támogathatósági feltételek (iránymutatásokkal) és kifizetési szabályok, valamint egyszerűsített költségelszámolás alkalmazása mellett;

c. a kiválasztási kritériumok jobb meghatározása, amelyek alkalmazását kötelezővé kell tenni;

d. a „talált pénz” effektus és a kiszorító hatás csökkentésére irányuló bevált gyakorlatok cseréje;

e. eredménymutatók a vidékfejlesztési program értékelésének részeként;

f.       közös monitoring- és értékelési keretszabályozás a közösen meghatározott célmutatók értékelésben történő alkalmazására;

231.  felkéri a tagállamokat, hogy vidékfejlesztési programjaik keretében tegyék világossá, ha a nem mezőgazdasági tevékenységekbe való beruházást célzó köztámogatás segít például a foglalkoztatást és a növekedést gátló nem megfelelő piaci működés javításában; úgy véli, hogy a tagállamoknak ezután konkrét és mérhető célkitűzéseket kell meghatározniuk e szükségletekkel összefüggésben és a Bizottságnak csak olyan vidékfejlesztési programokat szabad jóváhagynia, amelyek jól megindokolt és átfogó stratégiák révén, világosan leírják, hogy a szakpolitikai beavatkozások hogyan járulnak hozzá a növekedési feltételek és a foglalkoztatási lehetőségek megteremtésének, valamint a vidéki térségek elnéptelenedése elleni intézkedéseknek – mint stratégiai céloknak – a megvalósításához;

232.  felkéri a tagállamokat, hogy fogalmazzanak meg és alkalmazzanak következetesen olyan kritériumokat, amelyek biztosítják a tagállamok konkrét céljaival összhangban lévő legeredményesebb és leginkább fenntartható projektek kiválasztását; véleménye szerint a Bizottságnak biztosítania kell, hogy ezeket a kritériumokat helyesen és folyamatosan – ne csak költségvetési kerethiány esetén – alkalmazzák;

233.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy osszák meg egymással a „talált pénz” effektus és a kiszorítás kockázatának enyhítése tekintetében bevált gyakorlatokat, és mozdítsák elő azok bevezetését;

234.  elvárja a Bizottságtól, hogy ösztönözze a tagállamokat annak a gyakorlatnak az alkalmazására, amely szerint a beruházási kiadások csak a támogatás jóváhagyásának napjától támogathatók;

235.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tagállamok eredményes rendszerekkel rendelkezzenek a költségek ésszerűségének ellenőrzésére;

236.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák az adminisztratív terhek csökkentését és a kifizetések ésszerű időn belüli megvalósulásának biztosítását célzó törekvéseiket;

237.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a következő 2014–2020-as programozási időszakban releváns és megbízható információk álljanak rendelkezésre az intézkedések hatékony lebonyolításához és az eredmények figyelemmel kíséréséhez, továbbá annak bemutatásához, hogy a nyújtott támogatás milyen mértékben járul hozzá az átfogó uniós prioritások megvalósításához; úgy véli, hogy a munkahely-teremtési céloknak reálisnak kell lenniük, és pontosan nyomon kell követni a létrejött munkahelyek számát; véleménye szerint az intézkedéseket jobban kell irányítani a programozási időszak alatt, főleg akkor, ha kiderül, hogy a kitűzött célok nem teljesülnek;

XXI. rész – A Számvevőszék 7/2013. sz. különjelentése: „Hoztak létre uniós többletértéket az elbocsátott munkavállalók visszailleszkedését célzó EGAA-intézkedések?”

238.  hangsúlyozza a teljesítmény-ellenőrzések fontosságát a jogszerűségi és szabályszerűségi ellenőrzések mellett, ezért üdvözli a Számvevőszék különjelentését, mely a teljesítmény pozitívumait és negatívumait egyaránt megjelölve összességében kiegyensúlyozott képet nyújt;

239.  ugyanakkor tudatában van annak, hogy a teljesítmény értékelése csak a vonatkozó rendeletben meghatározott célok és mutatók alapján lehetséges; ezért felhívja a Bizottságot, hogy az új jogalkotási javaslatok elkészítése során vegye figyelembe a Parlament teljesítmény-ellenőrzésekkel kapcsolatos véleményét;

240.  üdvözli, hogy a legtöbb, a globalizáció és a válság miatti tömeges létszámleépítéssel érintett és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból (EGAA) támogatásban részesülő munkavállaló számára személyre szabott és jól összehangolt intézkedéseket kínáltak;

241.  megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az EGAA-intézkedések és a nemzeti intézkedések, illetve az Európai Szociális Alap (ESZA) intézkedései általában jól össze voltak hangolva;

242.  tudomásul veszi azon tagállamok érveit, amelyek nem kívánták nagymértékben igénybe venni az EGAA-t. megjegyzi, hogy az érvek a következők voltak:

–       az ESZA-társfinanszírozás aránya (amely egyes esetekben akár 85% is lehet) magasabb az EGAA-énál (maximum 65%), ami fékezően hat ez utóbbi igénybevételére; üdvözli ezért, hogy a Bizottság újragondolja a társfinanszírozási arányokat a következő EGAA-időszakra vonatkozóan;

–       az ESZA gyorsabban végrehajtható, mint az EGAA, illetve a nemzeti igazgatási szervek jobban ismerik az ESZA-t;

–       nincs EGAA-előfinanszírozás;

–       az EGAA-nak szigorúbbak a feltételei, különösen a kereskedelemre gyakorolt hatás kritériumát illetően, mely globalizáción alapuló kérelmek esetében a fő beavatkozási kritérium;

–       az EGAA-kérelmek jóváhagyására irányuló eljárás hosszadalmassága;

243.  mindazonáltal megismétli, hogy az EGAA és az ESZA egymást kiegészítő eszközöknek tekinthetők; kéri azonban a Bizottságot, hogy adjon világos magyarázatot az EGAA-nak az ESZA-tól való különválasztására, mivel egyes esetekben az ESZA megfelelőbbnek bizonyul gyors eredmények elérésére, és egyes esetekben kedvezőbb társfinanszírozási és előfinanszírozási arányokat biztosít; megjegyzi továbbá, hogy az ESZA az uniós lakosság körében egyes tagállamokban ismertebb, mint az EGAA(25);

244.  hangsúlyozza, hogy a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás célját szolgálja, ha megbízhatóan megállapítható a munkanélküliek újbóli beilleszkedése a munkaerőpiacra az EGAA-intézkedésekben való részvételt követően; úgy véli, hogy az EGAA-rendeletnek (1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(26)) ezért bátorítania kellene a tagállamokat arra, hogy a visszailleszkedést a program végrehajtását követő időszakban is mérjék, valamint hogy ezeknek az adatoknak összehasonlíthatónak kell lenniük és lehetőség szerint mennyiségi célkitűzésekkel kell összekapcsolni őket;

245.  üdvözli ezzel összefüggésben, hogy a 2014–2020-as tervezési ciklusra vonatkozó új EGAA-rendeletben (1309/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(27)) a Bizottság a visszailleszkedésre vonatkozóan azt a célt tűzte ki, hogy a leépített munkavállalók 50%-a találjon új munkát 12 hónapnyi végrehajtást követően; felteszi azonban a kérdést, hogy ez a szám milyen megfontoláson alapul;

246.  határozottan úgy véli, hogy az EGAA-támogatást elsősorban átképzésre és képesítés megszerzésére és más célzott aktív munkaerő-piaci intézkedésekre kell fordítani, nem pedig jövedelemtámogatásra, amit a nemzeti munkanélküliségi biztosítási rendszer amúgy is kifizetne; ezért kéri, hogy a jövedelemtámogatás mértékére vezessenek be az EGAA-intézkedés 25%-ának megfelelő korlátot;

247.  hangsúlyozza, hogy az uniós pénzügyi támogatásnak európai többletértéket kell teremtenie; ezért kéri az éves mentesítési eljárás során az EGAA-intézkedések és az ESZA-intézkedések uniós többletértékének minőségi és mennyiségi szempontból való összehasonlítását a lehető leghatékonyabb szakpolitikai mérések biztosítása céljából, vagy az ilyen adatok kihagyásának megindokolását; osztja a Számvevőszék azon véleményét, hogy az EGAA-támogatás iránti kérelem benyújtása és a tényleges kifizetés közötti 41 hetes időtartam elfogadhatatlanul hosszú, és ez eltántorítja a nehéz helyzetük miatt az uniós szolidaritásra rászoruló kérelmező országokat; tudomásul veszi azonban a Bizottság válaszaiban foglalt tájékoztatást; emlékeztet minden érintettet az Unió költségvetésére vonatkozó azon döntésre, hogy az EGAA a többéves pénzügyi keretnek nem része, ami azzal jár, hogy minden kérelem esetén külön költségvetési eljárást kell lefolytatni, és a fenti magyarázatoktól függetlenül kéri valamennyi érintett felet, hogy térjenek át az elektronikus kérelmek használatára, valamint hogy az eredeti kérelmet követően a további információk benyújtása csak a kivételes esetekre korlátozódjon és legfeljebb az eredeti kérelem benyújtását követő 3 hónapon belül kerüljön rá sor;

248.  mindazonáltal azon az állásponton van, hogy egy ilyen jelentős szakpolitikai eszközt alaposan ki kell értékelni, ezért javasolja, hogy a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó EGAA felülvizsgálatát kapcsolják össze a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret javasolt félidős felülvizsgálatával;

XXII. rész – A Számvevőszék 8/2013. sz. különjelentése: „Az erdők gazdasági értékének növeléséhez az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtott támogatás”

249.  megállapítja, hogy a Bizottságnak:

a)      meg kell határoznia és értékelnie kell az erdők gazdasági értékének növelésével kapcsolatos uniós szükségleteket, és e tekintetben integrálnia kell a kapcsolódó szakpolitikai területeken kifejtett erőfeszítéseket és elért eredményeket;

b)     egyértelműen meg kell határoznia, milyen alapvető jellemzők révén biztosítható, hogy az uniós támogatás e szükségletekre irányulva uniós értéknövelő hatást fejtsen ki.

250.  megállapítja, hogy a tagállamoknak:

a)      vidékfejlesztési programjaikban megfelelően részletezniük kell a különböző típusú erdőterületek és kedvezményezettek sajátos gazdasági szükségleteit és lehetőségeit;

b)     az erdőgazdaságok zömére vonatkozó erdőgazdálkodási tervek kidolgozásával hozzá kell járulnia az erdőgazdálkodás javításához, és ösztönözniük kell az erdőterületek tanúsítását;

251.  megállapítja, hogy a tagállamoknak:

a)      megfelelő követelményeket előírva biztosítaniuk kell, hogy az erdőgazdálkodási támogatás nyújtása a vidékfejlesztési politikába illeszkedve, az állami támogatásokra és egyéb szakpolitikai területekre vonatkozó rendelkezésekkel összhangban, és ezáltal a lehető legeredményesebben történjen;

b)     megfelelő eljárások bevezetésével biztosítaniuk kell, hogy a támogatás eredményes legyen, azaz ténylegesen növelje azoknak az erdőterületeknek a gazdasági értékét, amelyeken a beruházást végrehajtják;

252.  megállapítja, hogy a Bizottságnak javítania kell az intézkedés nyomon követését annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok azt a meghatározott konkrét célkitűzésekkel összhangban hajtsák végre, továbbá a rövid- és hosszú távú fenntarthatóság megvalósítása érdekében; megállapítja, hogy a tagállamoknak kifejezetten elő kell írniuk a kedvezményezettek számára az erdőterületeik értékével kapcsolatos adatszolgáltatást a támogatott beruházások előtt és után, az irányító testületeket pedig kötelezniük kell ezen értékek érvényesítésére;

XXIII. rész – A Számvevőszék 9/2013. sz. különjelentése: „A Kongói Demokratikus Köztársaság számára a kormányzáshoz nyújtott uniós támogatás”

253.  megállapítja, hogy a nemzeti hatóságokkal és a többi fejlesztési partnerrel, főként a tagállamokkal szorosan egyeztetve a Bizottságnak és az EKSZ-nek:

a)      EFA programozása és a későbbi uniós programok kialakítása során i. fokozott figyelmet kell fordítania a segély összes tartomány közötti megfelelő egyensúlyának biztosítására, különös tekintettel a szegényebb tartományokra, hogy fejlesztési támogatás elosztása során elkerüljék a földrajzi egyenlőtlenségeket, eközben azonban nem feledkezhet meg a Nagy-tavak régió egészének stabilizálásáról; (ii) a központi szintű támogatást olyan tartományi szintű programokkal kell kombinálnia, amelyek a politikai és területi decentralizáció mellett a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás stratégiájának javítására és az infrastruktúra helyreállítására és fejlesztésére is figyelmet fordítanak; valamint iii. a szükségletek átfogó értékelésére alapozva ismételten át kell gondolnia a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás javítását célzó uniós támogatást;

b)     a KDK kormányával folytatott párbeszéde keretében nagyobb hangsúlyt kell helyeznie arra, hogy a demokratikus választások a kormányzás kulcsfontosságú elemét jelentik, és gondosan értékelnie kell minden kockázatot annak biztosítása érdekében, hogy az e területen nyújtott uniós támogatás ne járuljon hozzá a rezsim bebetonozásához;

c)      elő kell mozdítania a kongói kormány elszámoltathatóságának javítását a nemzeti felügyeleti intézmények (különösen a nemzetgyűlés szakbizottságai és a legfőbb ellenőrző intézmény) kapacitásbővítéséhez nyújtott támogatás fokozásának megfontolása révén;

d)     az uniós együttműködési stratégia hatókörébe tartozó összes kormányzati területen szisztematikusan fel kell mérnie a csalás és a korrupció elleni küzdelem, valamint az igazságügyi reform támogatásának szükségességét.

254.  megállapítja, hogy a Bizottságnak:

a)      a programok indulásakor és azok végrehajtása során rendszeresen értékelnie kell a főbb kockázatok előfordulásának valószínűségét és a program célkitűzéseinek elérésére gyakorolt esetleges hatásait; megjegyzi, hogy ennek keretében i. a meglévő intézményi és pénzügyi források fényében fel kell mérnie az ország kormányzás javítására irányuló politikáinak és cselekvési terveinek relevanciáját és hitelességét, és ii. nyomon kell követnie a KDK hatóságai által tett kötelezettségvállalásokhoz viszonyított előrehaladást;

b)     intézkedéseket kell tennie a kockázatok megelőzése vagy csökkentése érdekében, és egyértelműen meg kell határoznia, hogy a kockázatok valós veszéllyé válása esetén mik a teendők, szem előtt tartva különösen a csalás és a korrupció kockázatait;

255.  megállapítja, hogy a Bizottságnak:

a)      a célkitűzéseket korlátozott számú prioritásra kell összpontosítania;

b)     a program környezetének megfelelőbb, félidős értékeléseket magában foglaló időkereteket jelöljön ki;

c)      gondoskodnia kell a program végrehajtásának rugalmasságáról, hogy szükség esetén rövid időn belül felül lehessen vizsgálni a célokat;

256.  megállapítja, hogy a Bizottságnak és az EKSZ-nek:

a)      meg kell erősítenie az országgal folytatott strukturált politikai és szakpolitikai párbeszédet; megállapítja, hogy ennek érdekében a Cotonoui Megállapodás (különösképp annak 96. cikke) teljes körű tiszteletben tartásával i. egyértelmű, releváns, reális és határidőhöz kötött feltételeket kell szabnia, amelyekről kölcsönösen megegyezett a nemzeti hatóságokkal, ii. a kormánnyal folytatott rendszeres politikai párbeszéd részeként rendszeres időközönként értékelnie kell a megállapodás célkitűzéseinek teljesítését, és iii. ha a KDK kormánya nem tanúsít kellő elkötelezettséget a feltételek teljesítése iránt, alapos vitát követően mérlegelnie kell a program módosítását, vagy – rendkívüli esetekben – annak felfüggesztését vagy megszüntetését;

b)     szükség esetén sürgesse a KDK kormányát a tematikus munkacsoportok működésének javításához szükséges intézkedések elfogadására, és kövesse nyomon ezeknek az intézkedéseknek a végrehajtását;

c)      aktívabb vezető szerepet kell vállalnia a tagállamok irányában a koordinált politikai párbeszéd ösztönzése és az Unió által a KDK kormányára gyakorolt befolyás növelése érdekében;

257.  megállapítja, hogy a Bizottságnak:

a)      2014 májusára áttekintést kell nyújtania a Parlament számára a Számvevőszék által felkeresett projektek aktuális állásáról; és

b)     2014 júniusára áttekintést kell nyújtania a Parlament számára a KDK-ban folyamatban lévő összes projektről, és tájékoztatnia kell arról, hogy milyen forrásokból és mennyi pénz áll majd még rendelkezésre;

XXIV. rész – A Számvevőszék 10/2013. sz. különjelentése: „Közös agrárpolitika: A 73/2009/EK tanácsi rendelet 68. cikke keretében nyújtott különleges támogatást jól alakították ki és hajtották végre?”

258.  megjegyzi, hogy az egyes mezőgazdasági tevékenységekre járó különleges támogatásnak a 68. cikk előírásainak szigorú betartásán kell alapulnia, és a felhatalmazáson alapuló új jogi aktusoknak meg kell követelniük az ilyen, termeléshez kötött támogatás megfelelő indoklását a Bizottság számára, amelynek ellenőriznie kell azt; megjegyzi, hogy ahhoz, hogy vállalni tudja a megosztott irányítás rendszere szerinti végső felelősségét, a Bizottságnak tevékenyebb szerepet kell játszania az intézkedések végrehajtását szabályozó feltételek megállapításában, és az intézkedések összehasonlítás alapján történő értékelésében az árak megmagyarázhatatlan és szélsőséges ingadozásának elkerülése érdekében, ahogy az ezen különjelentés kecskékről szóló példáiban feltárásra került; megállapítja, hogy az ehhez szükséges jogi eszközöket a felhatalmazáson alapuló új jogi aktusokban kell meghatározni; megjegyzi,hogy a tagállamoktól a felhatalmazáson alapuló új jogi aktusokban meg kell követelni annak bizonyítását, hogy az általuk bevezetni kívánt minden egyes különleges támogatás szükséges (az eltéréseken alapuló módszertan szükségessége és hozzáadott értéke tekintetében), megfelelő (a végrehajtási intézkedések, a pályázati feltételek és a segélyek összege tekintetében), valamint kielégíti a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás kritériumait; megjegyzi, hogy különösen a Számvevőszék által kifejtett azon pontra adott válaszként, hogy a „jól meghatározott esetek” nem voltak jól meghatározva, az új rendelet végrehajtásakor meg kell oldani a tagállamok által azonosított problémákat:

a)      világos célok meghatározása (a 966/2012/EU, Euratom költségvetési rendeletetnek megfelelően);

b)     szisztematikus nyomonkövetési rendszerek létrehozása az 1307/2013/EU rendelet új 52–55. cikke szerinti minden intézkedés esetében;

c)      az egységesség tiszteletben tartása az egész Unióra kiterjedő alkalmazásokban, hogy az irányítási és ellenőrzési rendszereket korszerűsíteni, egyszerűsíteni lehessen, és összehasonlíthatók legyenek;

d)     minden intézkedés/alintézkedés dokumentálásának biztosítása és adott esetben az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszerből (IIER) származó naprakész információ használata;

e)      szigorú helyszíni ellenőrzések végrehajtása regionális és tagállami szinten;

259.  megjegyzi, hogy a lehetséges intézkedések sokféleségére való tekintettel megfelelő nyomon követési rendszert kell létrehozni az utólagos értékelés megkönnyítésére;

260.  megállapítja, hogy az intézkedések bevezetése után a tagállamoknak megfelelő és átfogó irányítási és ellenőrzési rendszereket kell létrehozniuk annak biztosítására, hogy a 1307/2013/EU rendelet minden követelménye teljesíthető legyen; megjegyzi, hogy a korlátozott mértékű különleges támogatási intézkedésekkel járó aránytalan költségek elkerülése érdekében az ellenőrzések követelményét már az intézkedés tervezési szakaszában figyelembe kell venni (a végrehajtás egyszerűsége, a kritériumok „ellenőrizhetősége” stb.), vagy esetleg még az arról hozott döntés során is, hogy egy adott intézkedés bevezetésre kerüljön-e vagy sem.

XXV. rész – A Számvevőszék 12/2013. sz. különjelentése: „A Bizottság és a tagállamok tudják bizonyítani, hogy a vidékfejlesztési politikára előirányzott uniós költségvetést megfelelően költik el?”

261.  üdvözli „A Bizottság és a tagállamok tudják bizonyítani, hogy a vidékfejlesztési politikára előirányzott uniós költségvetést megfelelően költik el?” című számvevőszéki különjelentését, és általában támogatja annak ajánlásait;

262.  rámutat arra, hogy környezetbarátabb, méltányosabb és teljes mértékben legitim közös agrárpolitikára van szükség, amely megfelel a „közkiadások közjavakra fordítása” elvének, és ezáltal a KAP fejlődésének és korszerűsítésének irányába tett fontos lépést jelentene; emlékeztet arra, hogy az uniós agrárpolitikának előnyöket kell biztosítania nemcsak a mezőgazdasági termelők, hanem általában véve a lakosság számára is;

263.  rámutat arra, hogy a vidékfejlesztési programok a munkahelyteremtés és a növekedés előmozdításának, valamint a mezőgazdasági versenyképesség és a környezeti állapot javításának fontos eszközei; mivel a vidékfejlesztési kiadások a vidéki területek gazdaságait, mezőgazdasági üzemeit, kisvállalkozásait és közösségeit támogató intézkedésekre is kiterjednek; úgy véli, hogy ezen intézkedéseknek választ kell adniuk e változatos kedvezményezetti kör igényeire, ezáltal valósítva meg a különböző célkitűzéseket; rámutat arra, hogy a monitoring és az értékelés ebben kulcsfontosságú szerepet játszik, és fontosnak tartja, hogy az Európai Parlament és a nyilvánosság értesüljön arról, hogy az uniós pénzeket megfelelően költik-e el;

264.  kéri a tagállamokat, hogy vidékfejlesztési programjaikon belül állapítsanak meg konkrét és mérhető, a vidékfejlesztési kiadások által elérni kívánt célokra összpontosító célkitűzéseket; véleménye szerint a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a tagállamok vidékfejlesztési programjai még elfogadásuk előtt egyértelmű célkitűzéseket és értékelési terveket tartalmazzanak, amelyek tájékoztatást adnak a tervezett intézkedések által a megállapított célkitűzésekhez képest elért eredményekről, kellő időben ahhoz, hogy információkat biztosítsanak a következő programozási időszakra vonatkozó szakpolitikai döntésekhez;

265.  aggodalmának ad hangot a Számvevőszék azon megállapítása miatt, miszerint a jelenlegi monitoring- és értékelési rendszerek nem nyújtanak adatokat annak alátámasztására, hogy az intézkedések a szakpolitikai célkitűzések lehető leghatékonyabb megvalósítására irányulnak; kéri a Parlament egyértelmű tájékoztatását a vidékfejlesztési kiadások révén elért eredményekről;

266.  a 2007–2013 közötti időszakban a vidékfejlesztési célkitűzések elérésére fordított hatalmas, csaknem 100 milliárd eurós összegre, valamint a tagállamok 58 milliárd eurós saját forrására tekintettel egyetért a Számvevőszék azon megállapításával, miszerint az uniós költségvetés megfelelő célokra való elköltése érdekében a jelenlegi kiadási időszak fennmaradó részében (2015 végéig) javítani kell a monitoringot és az értékelést;

267.  felszólítja a tagállamokat, hogy mielőbb használják ki a monitoring és az értékelés kínálta lehetőségeket, és összpontosítsanak fokozottan az eredményekre, valamint javasolja a Bizottság és a tagállamok számára, hogy a jelenlegi finanszírozási időszakban javítsák a vidékfejlesztési programok eredményeinek értékelését, a megállapításokat pedig használják fel a 2014–2020 közötti finanszírozási időszak vidékfejlesztési programjainak javítására;

268.  felszólítja a Bizottságot a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó közös monitoring- és értékelési keret (CMEF) javítására annak érdekében, hogy olyan hatékony eszköz álljon a tagállamok és a Bizottság rendelkezésére, amely a monitoring és értékelés céljára felhasználható releváns adatokat nyújt; kitart amellett, hogy megbízható és a tagállamok (és/vagy a régiók) összehasonlíthatóságát biztosító mutatókat kell kidolgozni, amelyek segítségével nyomon követhetők a különböző vidékfejlesztési intézkedések eredményei és ezen intézkedéseknek az uniós prioritások megvalósításához való hozzájárulása;

269.  úgy véli, hogy a tagállamoknak rendelkezniük kell egy közös felügyeleti és értékelési rendszerrel, hogy a Bizottság elemezni tudja az előrehaladás mértékét, a meghatározott célkitűzések elérését és ennek hatását, valamint az uniós szintű hatékonyságot; üdvözli a Bizottság és a tagállamok arra irányuló jelenlegi munkáját, hogy a 2014–2020 közötti időszakra szóló monitoring- és értékelési keretszabályozásban a közös agrár- és vidékfejlesztési programokra vonatkozóan kötelező erejű közös mutatókat állapítsanak meg; felszólítja őket annak biztosítására, hogy a vidékfejlesztési programok kidolgozásakor legyen egyértelmű előírás az említett mutatók alkalmazása;

270.  úgy véli, hogy egy konkrét célkitűzés alkalmazásának bizonyos mértékben homogénnek kell lennie a különböző területeken, ezért el kell kerülni annak „szétforgácsolódását” a szabályozás, az alkalmazás és a költségvetés területein, és gondoskodni kell ezen intézkedés valamennyi tagállamban való egységes végrehajtásáról;

271.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az Európai Parlament kellő időben kézhez kapja a 2017-re és 2019-re kilátásba helyezett éves végrehajtási jelentéseket annak érdekében, hogy fel tudja mérni a vidékfejlesztési programok eredménymutatóit és hatását;

XXVI. rész – A Számvevőszék 14/2013. sz. különjelentése: „Az Európai Unió közvetlen pénzügyi támogatása a Palesztin Hatóságnak”

272.  üdvözli a Palesztin Hatóságnak nyújtott közvetlen uniós pénzügyi támogatást vizsgáló különjelentést, amely fontos hozzájárulást jelent az Európai Uniónak a Palesztin Hatósággal kapcsolatos, a kétállami megoldás felé történő előrehaladás támogatását célzó szerepvállalásáról szóló általános politikai és pénzügyi vitához, teljes mértékben összhangban mind a Palesztin Hatóság, mind pedig az Izrael állam által igazgatott terület szuverenitásának és területi integritásának tiszteletben tartására vonatkozó elvvel; tudomásul veszi a megállapításokat, következtetéséket és ajánlásokat, és az alábbiakban összefoglalja megjegyzéseit és ajánlásait;

Általános megjegyzések

273.  üdvözli a jelentés megállapításait, amelyek alátámasztják, hogy a jelenlegi PEGASE mechanizmus (a szociális és gazdasági segélyek kezelésére szolgáló palesztin–európai mechanizmus) fontos eredményeket ért el, ugyanakkor további előrelépésekre van szükség, kitérve az alábbiakra:

a)      a Bizottság ellenőrzési eljárásokat vezetett be, amelyek megfelelően vannak kialakítva annak biztosításához, hogy kizárólag olyan kedvezményezettek kapják meg a támogatásokat, akik megfelelnek a meghatározott támogathatósági feltételeknek;

b)     a jogosultság ellenőrzése megbízható, és a Bizottság foglalkozott a további egyszerűsítési igényekkel;

c)      a közvetlen pénzügyi támogatás hozzájárult ahhoz, hogy a Palesztin Hatóság jelentős előrelépéseket mutat a közpénzkezelés terén;

d)     a ciszjordániai és gázai villamosenergia-ágazat átalakítására beindított új uniós technikai segítségnyújtási projekt megfelelően van kialakítva ahhoz, hogy középtávon fenntarthatóbb eredményeket hozzon;

e)      a PEGASE-ből származó közvetlen pénzügyi támogatás eljutott a támogatásra jogosult kedvezményezettekhez, és fontos szerepet játszott a veszélyeztetett családok támogatásában, továbbá hozzájárult a szociális támogatások rendszerének reformjához;

f)      a PEGASE-ből származó közvetlen pénzügyi támogatás jelentősen hozzájárult az alapvető közszolgáltatások (például az oktatás és az egészségügyi ellátás) biztosításához;

274.  komoly aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy továbbra is számos hiányosság tapasztalható azzal kapcsolatban, ahogyan a Bizottság a PEGASE mechanizmust kezeli, például:

a)      a Bizottság a PEGASE-ből származó közvetlen pénzügyi támogatás programjára nézve nem alkalmazza a szabványos belső minőség-ellenőrzési eljárásait, ami megakadályozza abban, hogy átfogóan értékelje hatékonyságát és eredményességét a többi uniós segélyezési programhoz viszonyítva;

b)     a PEGASE-ből származó közvetlen pénzügyi támogatás finanszírozási megállapodásai nem tartalmaztak teljesítménymutatókat, megnehezítve ezzel a támogatásnak köszönhetően elért konkrét eredmények értékelését, különösen a tekintetben, hogy a jogosult kedvezményezetteknek kifizetett források százalékos mértékéhez viszonyítva a program forrásainak mekkora részét költötték igazgatási kiadásokra;

c)      a Bizottság nem mérte fel az olyan kockázatokat, mint például a bérelszámolási rendszer tekintetében Gázában tapasztalható korrupció, ami a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása kockázatával kapcsolatban is aggályokat vet fel;

d)     a Palesztin Hatóság közpénzkezelését még mindig komoly hiányosságok jellemzik, ezek közé tartozik például a költségvetés és a külső ellenőrzési jelentések feletti nem megfelelő jogalkotói ellenőrzés, valamint a közbeszerzés és a kötelezettségteljesítés megfelelő ellenőrzésének hiánya;

275.  sürgeti a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a Palesztin Hatósággal közösen cselekedve haladéktalanul keressenek megoldást az említett problémákra, és kellő időben tájékoztassák a Parlamentet és a Tanácsot az elért haladásról;

276.  üdvözli, hogy a Bizottság orvosolta a Számvevőszék által a közvetlen tárgyalásos eljárással kapcsolatban felvetett aggályokat, és örömmel látja a nagyobb versenyt biztosító pályázati eljárások alkalmazását; osztja a Számvevőszék azon álláspontját, amely szerint az igazgatási szolgáltatásokra vonatkozó és az ellenőrzési szerződések esetében érdemesebb versenyeljárást kiírni; sürgeti a Bizottságot, hogy tegye kötelezővé a versenyt biztosító pályázati eljárásokat annak érdekében, hogy megtalálja a legelőnyösebb ajánlatot és egyenlő versenyfeltételeket biztosítson valamennyi piaci szereplő számára;

277.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az uniós tagállamok és a nem uniós országok Palesztin Hatóságnak szánt adományai folyamatosan csökkennek; továbbá aggodalommal jegyzi meg, hogy a Számvevőszék megállapítása szerint a Bizottság és az EKSZ nem dolgozott ki világos stratégiát arra vonatkozóan, hogy miként csökkenthető a Palesztin Hatóság uniós pénzügyi támogatástól való függősége; tudomásul veszi a politikai korlátokat, amelyek nagyon megnehezítik a palesztinok külső támogatástól való függőségének hatékony mérséklését; arra sürgeti a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy folytassák a Palesztin Hatóság külső forrásoktól való pénzügyi függetlenségének növelésére irányuló erőfeszítéseiket;

278.  sürgeti a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy teljes mértékben vegye figyelembe a Számvevőszék azzal kapcsolatos megállapításait, hogy a Palesztin Hatóság számára nyújtott közvetlen uniós pénzügyi támogatás nincs feltételekhez kötve, ami csökkenti azt a hatást, amelynek révén a Bizottság és az EKSZ további reformokra szoríthatná a Palesztin Hatóságot; megjegyzi, hogy a feltételesség hiánya a Bizottság, az EKSZ és a tagállamok politikai döntése, amely megfelel a közel-keleti békefolyamattal kapcsolatos politikai céljaiknak, de úgy véli, hogy ezt esetleg felül kell vizsgálni a régióban megvalósuló uniós támogatások hatékonyságának növelése céljából;

279.  felszólítja ezért a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a PEGASE mechanizmus végrehajtása tekintetében mostantól alkalmazzák a „többet többért” elvet és szorosan kövessék nyomon a mechanizmus keretében történő kifizetéseket;

280.  aggodalmát fejezi ki a Számvevőszék azon megállapításai miatt, amelyek szerint a Palesztin Hatóság kevés előrelépést tett a közszolgálat és a nyugdíjrendszer reformja terén, amely szükséges ahhoz, hogy mérsékeljék a köztisztviselők és a nyugdíjasok növekvő számának költségvetési hatását; felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a Palesztin Hatósággal közösen haladéktalanul keressenek megoldást ezekre a strukturális problémákra, és rendszeresen tegyenek jelentést a Parlamentnek és a Tanácsnak a helyzet állásáról;

281.  a Számvevőszék megállapításaival összhangban sajnálatát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság és az EKSZ nem fordított kellő figyelmet a PEGASE keretében nyújtott támogatás helyettesíthetőségére; aggodalmát fejezi ki a Számvevőszék által is említett, azon veszélyekkel kapcsolatban, hogy a Palesztin Hatóság a PEGASE-ből származó közvetlen pénzügyi támogatást saját költségvetése helyett használja politikái közös védelempolitikai alkotóelemének támogatására, többek között a PEGASE-ből származó közvetlen pénzügyi támogatásra nem jogosult rendőrségi és biztonsági személyzet finanszírozására;

282.  ezzel összefüggésben nyomatékosan kéri a PEGASE-ből származó közvetlen pénzügyi támogatás kifizetésének igazságügyi ellenőrzését annak biztosítása érdekében, a támogatásból nem történik kifizetés, illetve a támogatásból nem juttatnak jogellenesen összegeket nem támogatható csoportok számára, és kitart amellett, hogy a Bizottság és az EKSZ hívja fel a Palesztin Hatóság figyelmét erre a problémára, hogy megakadályozzák a PEGASE keretében nyújtott támogatás minden további eltérítését 2014-ben;

283.  erősen foglalkoztatják a Számvevőszéknek az egyre növekvő számú gázai palesztin köztisztviselőre vonatkozó megállapításai is, akik a PEGASE-ből származó közvetlen pénzügyi támogatásból kapnak fizetést, de nem járnak dolgozni; helyesli ezért a Számvevőszék arra irányuló ajánlását, hogy véget kell vetni e támogatás folyósításának, mivel a virtuális köztisztviselőknek biztosított fizetés nincs összhangban a PEGASE-ből származó közvetlen pénzügyi támogatás célkitűzéseivel és a kifizetési feltételek egyértelmű megsértését jelenti;

284.  sürgeti a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy haladéktalanul hívja fel a Palesztin Hatóság figyelmét arra, hogy megbízható belső ellenőrzési mechanizmust kell létrehozni, hogy megakadályozza a saját költségvetéséből származó állami pénzeszközöknek vagy a PEGASE-ből származó közvetlen pénzügyi támogatásnak a – 2003 óta az Unióban terrorszervezetként számon tartott – Hamászt képviselő vagy ahhoz köthető bármely személy vagy jogi személy számára történő, minden további eltérítését 2014-ben;

285.  elismeri, hogy az izraeli kormány többek között a következő módokon korlátozza a Palesztin Hatóságot:

a)      az izraeli kormány időnként felfüggeszti az elszámolási bevételek – az Izrael által a Palesztin Hatóság nevében a behozott árukra kivetett, a Palesztin Hatóság költségvetésének mintegy 70%-át kitevő közvetett adó – átutalását;

b)     az Izrael által az értékesített árukért és szolgáltatásokért a Palesztin Hatóság terhére levont összegek tekintetében hiányzik az átláthatóság;

c)      Izrael továbbra is ellenőrzése alatt tartja Ciszjordánia „C övezetét”, ami jelentős mértékben akadályozza a Palesztin Hatóság hosszú távú és fenntartható fejlődését;

d)     az izraeli kormány a Számvevőszék jelentésében leírtak szerint korlátozásokat alkalmaz a palesztin vállalatokkal szemben;

286.  felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy folytassa az izraeli kormánnyal való együttműködést ezekben a kérdésekben, és folyamatosan emlékeztesse Izraelt a nemzetközi jog által megszálló hatalomként rárótt kötelezettségekre;

287.  felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a PEGASE-ből származó közvetlen pénzügyi támogatás mechanizmusának jövőbeli vizsgálatakor teljes mértékben vegye figyelembe a Számvevőszék megállapításait és következtetéseit, és maradéktalanul hajtsa végre ajánlásait;

Jövőbeli fejlemények

288.  rámutat arra, hogy az új, 2014–2020-as programozási időszak és az új EU – Palesztin Hatóság cselekvési terv által kínált lehetőségek alapján a Számvevőszék azt javasolja, hogy az EKSZ és az Európai Bizottság a következő bekezdésben felsorolt pontok figyelembevételével vesse alá nagyszabású felülvizsgálatnak a PEGASE mechanizmust;

289.  kéri, hogy az EKSZ és a Bizottság erősítse meg a PEGASE-ből származó jövőbeli közvetlen pénzügyi támogatás programozását, elsősorban a következő módokon:

a)      kapcsolják azt szorosabban az új EU – Palesztin Hatóság cselekvési tervhez;

b)     a juttatásokat többéves alapon tervezzék;

c)      dolgozzanak ki teljesítménymutatókat, különösen az egészségügy, az oktatás és a közpénzkezelés terén, hogy jobban tudják értékelni és alátámasztani az eredményeket;

d)     hozzanak létre egy megbízható belső ellenőrzési mechanizmust a kifizetési feltételek tiszteletben tartásának biztosítása és a PEGASE-ből származó közvetlen pénzügyi támogatás minden további eltérítésének megakadályozása érdekében;

290.  megállapítja, hogy a Bizottságnak csökkentenie kellene a PEGASE-ből származó közvetlen pénzügyi támogatás igazgatásának költségeit, a következőképpen:

a)      amikor csak lehetséges, versenyeztetéssel ítélje oda a PEGASE-ből származó közvetlen pénzügyi támogatás irányítására és kontrolljára vonatkozó szerződéseket;

b)     egyszerűsítse a PEGASE-ből származó közvetlen pénzügyi támogatás irányítási rendszerét azáltal, hogy a Palesztinában működő uniós képviselet feladatává teszi a PEGASE adatbázisának kezelését, valamint egyes jelenleg kiszervezett ellenőrzések elvégzését.

o

o       o

291.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bíróságnak és a Számvevőszéknek, valamint gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

18.3.2014

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

21

0

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Marta Andreasen, Inés Ayala Sender, Zuzana Brzobohatá, Tamás Deutsch, Martin Ehrenhauser, Jens Geier, Gerben-Jan Gerbrandy, Ingeborg Gräßle, Cătălin Sorin Ivan, Rina Ronja Kari, Monica Luisa Macovei, Jan Mulder, Eva Ortiz Vilella, Monika Panayotova, Crescenzio Rivellini, Bart Staes, Michael Theurer, Derek Vaughan

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Philip Bradbourn, Esther de Lange, Vojtěch Mynář, Markus Pieper

(1)

     HL L 56., 2012.2.29.

(2)

     HL C 334., 2013.11.15., 1. o.

(3)

     HL C 331., 2013.11.14., 1. o.

(4)

     HL C 334., 2013.11.15., 122. o.

(5)

     Elfogadott szövegek, P7_TA-PROV(2014)0000.

(6)

     HL L 248., 2002.9.16., 1. o.

(7)

     HL L 298., 2012.10.26., 1. o.

(8)

     Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése szerint a jobb vízellátás, szennyvízgyűjtés és higiénia segítségével világszerte megelőzhető lenne az elhalálozások 6,3%-a (a fejlődő országokat tekintve ez az érték 8%). A gyermekhalálozás e megelőzhető eseteinek zöme fejlődő országokban fordul elő.

(9)

     HL L 165., 2004.4.30., 1. o.

(10)

   HL L 286., 2012.10.17., 376. o.

(11)

   Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0187.

(12)

   COM(2013)0246, 2013. április 22.

(13)

   HL C 99. E, 2012.4.3., 64. o.

(14)

   HL C 169. E, 2012.6.15., 66. o.

(15)

   HL L 315., 2012.11.14., 1. o.

(16)

   COM(2011)0751, 2011. november 15.

(17)

   COM(2011)0752, 2011. november 15.

(18)

   COM(2011)0752, 50. cikk (6) bekezdés.

(19)

  Victor Caldera, a Számvevőszék elnöke levele, 2010. december 10. – CPT11656EN01-10PP-OR.doc

(20)

   HL L 311., 2002.11.14., 3. o.

(21)

  Európai Számvevőszék, ECA/13/05. sz. sajtóközlemény.

(22)

   Art. I. I moduli abitativi destinati ad una durevole utilizzazione di cui all'articolo 2 del decreto legge 28 aprile 2009, n. 39, convertito con modificazione alla legge 24 giugno 2009, 11.77, identificati dalle corrispondenti unita immobiliari riepilogate nell’allegato n. 1, che costituisce parte integrante e sostanziale del presente decreto, sono assegnati in proprietà a titolo gratuito al Comune di L'Aquila. A Bizottság véleménye szerint az „állandó” szó helytelen fordítása a „durabile” kifejezésnek; a helyes szó a „tartós”.

(23)

   COM(2013)0623, 2013. szeptember 10.

(24)

  Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 11-i 1315/2013/EU rendelete a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó uniós iránymutatásokról és a 661/2010/EU határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 348., 2013.12.20., 1. o.).

(25)

   http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/ebs/ebs_377_en.pdf

(26)

   HL L 406., 2006.12.30., 1. o.

(27)

   HL L 347., 2013.12.20., 855. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat