JELENTÉS az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelve irányuló javaslatról
25.3.2014 - (COM(2012)0363 – C7‑0192/2012 – 2012/0193(COD)) - ***I
Költségvetési Ellenőrző Bizottság
Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság
Előadók: Ingeborg Gräßle, Juan Fernando López Aguilar
A vélemény előadója (*):
Tadeusz Zwiefka, Jogi Bizottság
(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 50. cikke
(Közös bizottsági ülésekkel lefolytatott eljárás – az eljárási szabályzat 51. cikke)
AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE
az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelve irányuló javaslatról
(COM(2012)0363 – C7-0192/2012 – 2012/0193(COD))
(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0363),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 325. cikkének (4) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0192/2012),
– tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapra vonatkozó véleményére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,
– tekintettel a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolással ellátott véleményre, melyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,
– tekintettel a Számvevőszék 2012. november 15-i véleményére[1],
– tekintettel a Régiók Bizottsága 2012. október 10-i véleményére[2],
– tekintettel eljárási szabályzata 55. és 37. cikkére,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által az eljárási szabályzat 51. cikke alapján folytatott közös tanácskozásra,
– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A7‑0251/2014),
1. elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;
2. felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.
Módosítás 1 Irányelvre irányuló javaslat 1 bevezető hivatkozás | ||||||||||||||||||||||
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás | |||||||||||||||||||||
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 325. cikke (4) bekezdésére, |
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 83. cikke (2) bekezdésére, | |||||||||||||||||||||
Módosítás 2 Irányelvre irányuló javaslat 2 preambulumbekezdés | ||||||||||||||||||||||
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás | |||||||||||||||||||||
(2) Annak érdekében, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű védelmet biztosítsanak az Unió pénzügyi érdekei számára, a tagállamok büntetőjogának – az e területre vonatkozó legsúlyosabb és csaláshoz kapcsolódó elkövetési magatartás típusok esetén – továbbra is ki kell egészítenie a közigazgatási és a polgári jog alapján biztosított védelmet, ugyanakkor ki kell küszöbölni az említett jogterületeken belüli és azok között következetlenségeket. |
(2) Annak érdekében, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű védelmet biztosítsanak a csaláshoz kapcsolódó legsúlyosabb elkövetési magatartástípusokkal szemben, valamint az Unió pénzügyi érdekeinek legmegfelelőbb védelme céljából a közigazgatási és a polgári jog alapján elfogadott intézkedéseket ki kell egészíteni a tagállamok büntetőjogi rendelkezéseivel, ugyanakkor ki kell küszöbölni az említett jogterületeken belüli és azok közötti következetlenségeket. | |||||||||||||||||||||
Módosítás 3 Irányelvre irányuló javaslat 3 preambulumbekezdés | ||||||||||||||||||||||
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás | |||||||||||||||||||||
(3) Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme indokolja az EU költségvetésének terhére elkövetett – a kiadási és a bevételi oldalt is érintő –, és a csalárd magatartást is felölelő csalás fogalmának közös meghatározását. |
(3) Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme indokolja az Unió költségvetésének terhére elkövetett – a kiadásokat, a bevételeket, az eszközöket és a forrásokat is érintő –, és a csalárd magatartást is felölelő csalás fogalmának közös meghatározását, beleértve a hitelfelvételi és hitelnyújtási műveleteket is. | |||||||||||||||||||||
Módosítás 4 Irányelvre irányuló javaslat 6 preambulumbekezdés | ||||||||||||||||||||||
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás | |||||||||||||||||||||
(6) Az Unió pénzügyi érdekei sérülhetnek, amennyiben az egyes ajánlattevők – közvetve vagy közvetlenül – a pályáztató szervtől jogosulatlanul megszerzett adatok alapján szolgáltatnak információt az ajánlatkérő vagy odaítélő hatóságoknak, azzal a céllal, hogy megkerüljék vagy eltorzítsák a közbeszerzési vagy odaítélési eljárásra vonatkozó szabályokat. E magatartás nagyon hasonlít a csaláshoz, de az ajánlattevő részéről nem feltétlenül kell megvalósulnia a csalás teljes tényállásának, mivel a benyújtott pályázat teljes mértékben megfelelhet valamennyi követelménynek. A pályázók közötti ajánlattételi összejátszás sérti az uniós versenyjogot és az egyenértékű tagállami jogszabályokat; e magatartással szemben állami bűnüldözési intézkedéseket és szankciókat alkalmaznak az Unió egész területén, és továbbra sem tartozhat az irányelv hatálya alá. |
(6) Az Unió pénzügyi érdekei sérülhetnek, amennyiben az egyes ajánlattevők – közvetve vagy közvetlenül – a pályáztató szervtől jogellenesen megszerzett adatok alapján szolgáltatnak információt az ajánlatkérő vagy odaítélő hatóságoknak, azzal a céllal, hogy megkerüljék vagy megszegjék a közbeszerzési vagy odaítélési eljárásra vonatkozó szabályokat. Jóllehet az efféle magatartás hasonlít a csaláshoz, mégsem áll fenn szükségszerűen az ajánlattevő részéről elkövetett egyértelmű csalás bűncselekményének valamennyi ismérve, mivel a benyújtott pályázat megfelelhet minden előírt feltételnek. A pályázók közötti ajánlattételi összejátszás sérti az uniós versenyjogot és az egyenértékű tagállami jogszabályokat; e magatartással szemben állami bűnüldözési intézkedéseket és szankciókat alkalmaznak az Unió egész területén, és továbbra sem tartozhat az irányelv hatálya alá. | |||||||||||||||||||||
Módosítás 5 Irányelvre irányuló javaslat 8 preambulumbekezdés | ||||||||||||||||||||||
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás | |||||||||||||||||||||
(8) A korrupció – amely sok esetben csalárd magatartással is összekapcsolódhat – rendkívül súlyos fenyegetést jelent az Unió pénzügyi érdekeire. Ezért ezen a területen külön büntetendőségre van szükség. Biztosítani kell, hogy a fogalommeghatározás kiterjedjen a vonatkozó bűncselekményekre, akár hivatali kötelességek megsértésével követték el azokat, akár nem. Ami a passzív korrupció és a hűtlen kezelés bűncselekményét illeti, a fogalommeghatározásba bele kell foglalnia a tisztviselő fogalmának valamennyi érintett – akár kinevezett, választott, vagy szerződés alapján alkalmazott, illetve hivatalos tisztséget betöltő – tisztviselőre kiterjedő meghatározását, valamint ezen belül a kormány és egyéb közintézmények részéről a polgárok számára történő szolgáltatásnyújtási feladatot, vagy általános közérdeket hivatalos tisztség betöltése nélkül ellátó személyek (például az uniós pénzeszközök kezelésében részt vevő vállalkozók) meghatározását. |
(8) A korrupció – amely sok esetben csalárd magatartással is összekapcsolódhat – rendkívül súlyos fenyegetést jelent az Unió pénzügyi érdekeire. Ezért ezen a területen külön büntetendőségre van szükség. Biztosítani kell, hogy a fogalommeghatározás kiterjedjen a vonatkozó bűncselekményekre, akár hivatali kötelességek megsértésével követték el azokat, akár nem. Ami a passzív korrupció és a hűtlen kezelés bűncselekményét illeti, a fogalommeghatározásba bele kell foglalni a tisztviselő fogalmának valamennyi érintett – akár a tagállamokban, akár harmadik országokban kinevezett, választott, vagy szerződés alapján alkalmazott, illetve hivatalos uniós tisztséget betöltő – tisztviselőre kiterjedő meghatározását. Az uniós pénzügyi eszközök kezelésében egyre gyakrabban vesznek részt magánszemélyek is. Az uniós pénzügyi eszközöknek a korrupcióval és a hűtlen kezeléssel szembeni megfelelő védelme érdekében ezen irányelv alkalmazásában a „tisztviselő” fogalmának ki kell terjednie minden olyan személyre – így például az ilyen uniós pénzeszközök kezelésében részt vevő vállalkozókra – is, akik bár nem töltenek be hivatalos tisztséget, de az uniós pénzügyi eszközökkel kapcsolatban – hasonló módon – megbízás alapján közfeladatot látnak el. | |||||||||||||||||||||
Módosítás 6 Irányelvre irányuló javaslat 9 preambulumbekezdés | ||||||||||||||||||||||
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás | |||||||||||||||||||||
(9) Sérthetik az Unió pénzügyi érdekeit a tisztviselők egyes olyan magatartástípusai, amelyek pénzeszközök vagy egyéb eszközök rendeltetésellenes, és az Unió pénzügyi érdekei megkárosításának szándékával történő felhasználására irányulnak. Ezért be kell vezetni az e magatartásra kiterjedő bűncselekmény pontos fogalommeghatározását. |
(9) Sérthetik az Unió pénzügyi érdekeit a tisztviselők egyes olyan magatartástípusai, amelyek pénzeszközök vagy egyéb eszközök rendeltetésellenes, és az Unió pénzügyi érdekei megkárosításának szándékával történő felhasználására irányulnak. Ezért be kell vezetni az e magatartásra kiterjedő bűncselekmény pontos és egyértelmű fogalommeghatározását. | |||||||||||||||||||||
Módosítás 7 Irányelvre irányuló javaslat 9 a preambulumbekezdés (új) | ||||||||||||||||||||||
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás | |||||||||||||||||||||
|
(9a) Az ezen irányelvben meghatározott természetes személy által elkövetett bűncselekmények esetében a szándéknak a bűncselekmény minden tényállási elemére ki kell terjednie. Természetes személyek által elkövetett, szándékosságot nem igénylő bűncselekményekre ezen irányelv hatálya nem terjed ki. | |||||||||||||||||||||
Módosítás 8 Irányelvre irányuló javaslat 14 a preambulumbekezdés (új) | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Módosítás 9 Irányelvre irányuló javaslat 14 b preambulumbekezdés (új) | ||||||||||||||||||||||
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás | |||||||||||||||||||||
|
(14b) Az Unió pénzügyi érdekeinek védelmével összefüggésben az uniós jog koherenciájának biztosítása érdekében helyénvaló egyes minimális szankciómértékek bevezetése az irányelvben meghatározott bűncselekmények vonatkozásában. Ez az irányelv minimumszabályokat állapít meg. A tagállamoknak továbbra is jogukban áll az ilyen bűncselekményekre szigorúbb büntetéseket bevezetni vagy fenntartani. | |||||||||||||||||||||
Módosítás 10 Irányelvre irányuló javaslat 17 preambulumbekezdés | ||||||||||||||||||||||
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás | |||||||||||||||||||||
(17) Az uniós jog szerinti egyéb kötelezettségek sérelme nélkül, megfelelő intézkedést kell hozni a tagállamok és a Bizottság közötti együttműködés tekintetében, annak biztosítása céljából, hogy – a tagállamok és a Bizottság közötti információcserét is beleértve – hatékonyan lépjenek fel az Unió pénzügyi érdekeit érintő, ezen irányelvben meghatározott bűncselekményekkel szemben. |
(17) Az uniós jog szerinti egyéb kötelezettségek sérelme nélkül, megfelelő intézkedést kell hozni a tagállamok és a Bizottság közötti együttműködés tekintetében, annak biztosítása céljából, hogy – a tagállamok, az Eurojust és a Bizottság közötti információcserét is beleértve – hatékonyan lépjenek fel az Unió pénzügyi érdekeit érintő, ezen irányelvben meghatározott bűncselekményekkel szemben. | |||||||||||||||||||||
Módosítás 11 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Módosítás 12 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – bevezető rész | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Indokolás | ||||||||||||||||||||||
Ez a fogalommeghatározás bővebb, és magában foglalja az eszközöket és a forrásokat is, csakúgy mint a hitelnyújtási és hitelfelvételi tevékenységet. | ||||||||||||||||||||||
Módosítás 13 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – b pont | ||||||||||||||||||||||
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás | |||||||||||||||||||||
b) a Szerződések alapján létrehozott intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek költségvetései, vagy az általuk kezelt vagy ellenőrzött költségvetések. |
b) a Szerződések alapján létrehozott intézmények, szervek és hivatalok költségvetései, vagy az általuk közvetlenül vagy közvetve kezelt vagy ellenőrzött költségvetések. | |||||||||||||||||||||
Módosítás 14 Irányelvre irányuló javaslat 4 cikk – 1 bekezdés | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Indokolás | ||||||||||||||||||||||
Fontos kifejezetten utalni a pályázati eljárásokkal kapcsolatos szabálytalan tevékenységekre. | ||||||||||||||||||||||
Módosítás 15 Irányelvre irányuló javaslat 4 cikk – 2 bekezdés | ||||||||||||||||||||||
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás | |||||||||||||||||||||
(2) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy bűncselekményként büntetendő legyen az ezen irányelv hatálya alá tartozó bűncselekményekből származó tulajdont érintő, a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv33 1. cikke (2) bekezdésének meghatározása szerinti pénzmosás. |
(2) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy bűncselekményként büntetendő legyen az ezen irányelv hatálya alá tartozó bűncselekményekből származó tulajdont vagy jövedelmet érintő, a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv33 1. cikke (2) bekezdésének meghatározása szerinti pénzmosás. | |||||||||||||||||||||
__________________ |
__________________ | |||||||||||||||||||||
33 HL L 309., 2005.11.25., 15. o. |
33 HL L 309., 2005.11.25., 15. o. | |||||||||||||||||||||
Módosítás 16 Irányelvre irányuló javaslat 4 cikk – 3 bekezdés | ||||||||||||||||||||||
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás | |||||||||||||||||||||
(3) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy szándékos elkövetés esetén bűncselekményként büntetendők legyenek az alábbi magatartások: |
(3) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy szándékos elkövetés esetén az aktív és a passzív hivatali vesztegetés bűncselekményként büntetendő legyen. | |||||||||||||||||||||
a) azon tisztviselő által elkövetett cselekmény, aki közvetlenül vagy közvetítő útján bármilyen előnyt kér, vagy az előnyt elfogadja a maga vagy harmadik személy javára, vagy ilyen előny ígéretét elfogadja azért, hogy hivatali kötelességét megszegve, hatáskörébe tartozó intézkedést vagy hatásköre gyakorlása során intézkedést tegyen vagy ne tegyen, aminek révén sérti vagy esetleg sértheti az Unió pénzügyi érdekeit (passzív megvesztegetés); |
a) Ezen irányelv alkalmazásában a „passzív hivatali vesztegetés”: azon tisztviselő által elkövetett cselekmény, aki közvetlenül vagy közvetítő útján bármilyen előnyt vagy ilyen előny ígéretét kéri, vagy előre elfogadja a maga vagy harmadik személy javára azért, hogy hatáskörébe tartozó intézkedést vagy hatásköre gyakorlása során intézkedést tegyen, ne tegyen, vagy intézkedés megtételével késlekedjen, aminek révén sérti vagy esetleg sértheti az Unió pénzügyi érdekeit, függetlenül attól, hogy ezzel hivatali kötelességét megszegi-e.
| |||||||||||||||||||||
b) bármely olyan személy által elkövetett cselekmény, aki közvetlenül vagy közvetítő útján bármilyen előnyt ígér vagy nyújt kifejezetten a tisztviselő számára vagy harmadik személy javára, azért, hogy a tisztviselő hivatali kötelességét megszegve, hatáskörébe tartozó intézkedést vagy hatásköre gyakorlása során intézkedést tegyen vagy ne tegyen, aminek révén sérti vagy esetleg sértheti az Unió pénzügyi érdekeit (aktív megvesztegetés). |
b) Ezen irányelv alkalmazásában az „aktív hivatali vesztegetés”: bármely olyan személy által elkövetett cselekmény, aki közvetlenül vagy közvetítő útján bármilyen előnyt ígér, ajánl vagy nyújt kifejezetten a tisztviselő számára vagy harmadik személy javára, azért, hogy a tisztviselő hatáskörébe tartozó intézkedést vagy hatásköre gyakorlása során intézkedést tegyen, ne tegyen, vagy intézkedés megtételével késlekedjen, aminek révén sérti vagy esetleg sértheti az Unió pénzügyi érdekeit, vagy azért, hogy ilyen cselekményeket a múltban elkövetett. | |||||||||||||||||||||
Módosítás 17 Irányelvre irányuló javaslat 4 cikk – 4 bekezdés | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Módosítás 18 Irányelvre irányuló javaslat 4 cikk – 5 bekezdés | ||||||||||||||||||||||
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás | |||||||||||||||||||||
E cikk alkalmazásában „tisztviselő”: |
E cikk alkalmazásában „tisztviselő”: | |||||||||||||||||||||
a) jogalkotási, közigazgatási vagy bírói tisztséget betöltő személy, aki az Unióban vagy a tagállamokban, illetve harmadik országokban közfeladatot lát el; |
a) uniós vagy nemzeti tisztviselő, ideértve más tagállamok nemzeti tisztviselőit és harmadik országok nemzeti tisztviselőit is; | |||||||||||||||||||||
|
„uniós tisztviselő”: | |||||||||||||||||||||
|
i. minden olyan személy, aki az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata, illetve az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek („személyzeti szabályzat”) értelmében tisztviselőnek vagy egyéb szerződéses alkalmazottnak minősül, | |||||||||||||||||||||
|
ii. minden olyan személy, akit valamely tagállam vagy valamely köz-vagy magánjogi szerv az Unió intézményéhez, szervéhez vagy hivatalához kirendelt, és aki az uniós tisztviselők vagy egyéb alkalmazottak által ellátott feladatokkal egyenértékű feladatokat lát el. | |||||||||||||||||||||
|
A Szerződések alapján létrehozott szervek tagjai és az ilyen szervek, hivatalok vagy ügynökségek személyzete uniós tisztviselőnek tekintendő, még akkor is, ha a személyzeti szabályzat nem vonatkozik rá. | |||||||||||||||||||||
|
a „nemzeti tisztviselő” fogalma alatt az azon tagállam vagy harmadik ország nemzeti joga szerint meghatározott tisztviselő értendő, amelyben a szóban forgó személy a feladatát ellátja; | |||||||||||||||||||||
|
Olyan eljárás esetében azonban, amelyben valamely tagállami vagy harmadik országbeli nemzeti tisztviselő érintett, és azt egy másik tagállam indította, ez utóbbi tagállamnak nem kötelessége a „nemzeti tisztviselő” fogalmát alkalmaznia, kivéve, ha az a nemzeti jogával összeegyeztethető; | |||||||||||||||||||||
b) az Unióban vagy a tagállamokban, illetve harmadik országokban közfeladatot ellátó, ilyen tisztséggel nem rendelkező személy, akik részt vesz az Unió pénzügyi érdekeinek kezelésében, vagy az arra vonatkozó döntések meghozatalában. |
b) minden olyan személy, aki a tagállamokban vagy harmadik országokban megbízás alapján olyan közfeladatot lát el, amely kiterjed az Unió pénzügyi érdekeinek kezelésére vagy az arra vonatkozó döntések meghozatalára. | |||||||||||||||||||||
Indokolás | ||||||||||||||||||||||
A módosítás a tisztviselő jelenlegi hivatalos meghatározásán alapul, amely a tagállamok által jól ismert és elfogadott hatályos PIF-egyezmény első jegyzőkönyvében található. | ||||||||||||||||||||||
Módosítás 19 Irányelvre irányuló javaslat 5 cikk – 1 bekezdés | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Indokolás | ||||||||||||||||||||||
Technikai változtatás. | ||||||||||||||||||||||
Módosítás 20 Irányelvre irányuló javaslat 5 cikk – 2 bekezdés | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Indokolás | ||||||||||||||||||||||
Technikai változtatás. | ||||||||||||||||||||||
Módosítás 21 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Indokolás | ||||||||||||||||||||||
Technikai változtatás. | ||||||||||||||||||||||
Módosítás 22 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk – 2 bekezdés | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Indokolás | ||||||||||||||||||||||
Technikai változtatás. | ||||||||||||||||||||||
Módosítás 23 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk – 3 bekezdés | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Indokolás | ||||||||||||||||||||||
Technikai változtatás. | ||||||||||||||||||||||
Módosítás 24 Irányelvre irányuló javaslat 7 cikk – 1 bekezdés | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Indokolás | ||||||||||||||||||||||
Technikai változtatás. | ||||||||||||||||||||||
Módosítás 25 Irányelvre irányuló javaslat 7 cikk – 2 bekezdés | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Módosítás 26 Irányelvre irányuló javaslat 7 cikk – 3 bekezdés | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Módosítás 27 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés – a pont | ||||||||||||||||||||||
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás | |||||||||||||||||||||
a) minimális büntetésként legalább 6 hónapos szabadságvesztés; |
törölve | |||||||||||||||||||||
Indokolás | ||||||||||||||||||||||
A minimális büntetés nincs tekintettel a jogrendszerek sokféleségére és a bírói mérlegelés szükségességére. E helyütt való bevezetése nem állna összhangban az euro és más valuták hamisítás elleni, büntetőjog általi védelméről szóló irányelvtervezettel kapcsolatos parlamenti állásponttal sem. | ||||||||||||||||||||||
Módosítás 28 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés – a pont | ||||||||||||||||||||||
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás | |||||||||||||||||||||
a) minimális büntetésként legalább 6 hónapos szabadságvesztés; |
törölve | |||||||||||||||||||||
Indokolás | ||||||||||||||||||||||
A minimális büntetés nincs tekintettel a jogrendszerek sokféleségére és a bírói mérlegelés szükségességére. E helyütt való bevezetése nem állna összhangban az euro és más valuták hamisítás elleni, büntetőjog általi védelméről szóló irányelvtervezettel kapcsolatos parlamenti állásponttal sem. | ||||||||||||||||||||||
Módosítás 29 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – 1 bekezdés – 2 a albekezdés (új) | ||||||||||||||||||||||
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás | |||||||||||||||||||||
|
Ez a bekezdés nem érinti a tagállami bíróságok és bírák azzal kapcsolatos mérlegelési jogát, hogy bármely egyedi ügyben a legmegfelelőbb és legarányosabb ítéletet hozzák meg. | |||||||||||||||||||||
Módosítás 30 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – 2 bekezdés | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Módosítás 31 Irányelvre irányuló javaslat 8 a cikk (új) | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Indokolás | ||||||||||||||||||||||
Helyesebb ezt az esetet súlyosbító körülménynek és nem külön bűncselekménynek minősíteni. | ||||||||||||||||||||||
Módosítás 32 Irányelvre irányuló javaslat 9 cikk – a a pont (új) | ||||||||||||||||||||||
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás | |||||||||||||||||||||
|
aa) az Unió pályázati eljárásaiból való ideiglenes vagy állandó kizárás; | |||||||||||||||||||||
Módosítás 33 Irányelvre irányuló javaslat 9 a cikk (új) | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Módosítás 34 Irányelvre irányuló javaslat 11 cikk – 1 bekezdés | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Indokolás | ||||||||||||||||||||||
Az (1) bekezdés b) pontja módosításának célja az irányelv hatályának kiterjesztése. Az (1) bekezdés c) pontjában egy harmadik elkövetői kategória felvétele az OLAF működési tapasztalatait tükrözi: a nem uniós állampolgárságú és nem az Unió területén (hanem küldöttségekben) tevékenykedő tisztviselőkre is ki kell terjeszteni az Unió pénzügyi érdekei védelmének hatályát. | ||||||||||||||||||||||
Módosítás 35 Irányelvre irányuló javaslat 13 cikk | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Módosítás 36 Irányelvre irányuló javaslat 15 cikk – cím | ||||||||||||||||||||||
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás | |||||||||||||||||||||
A tagállamok és az Európai Bizottság (Európai Csalás Elleni Hivatal) közötti együttműködés |
Együttműködés | |||||||||||||||||||||
Indokolás | ||||||||||||||||||||||
Indokolás: Ezen irányelv alkalmazásában az együttműködés nem korlátozódhat csupán a tagállamok és a Bizottság közötti együttműködésre, hanem a tagállamok egymás közötti együttműködésére is ki kell terjednie. | ||||||||||||||||||||||
Módosítás 37 Irányelvre irányuló javaslat 15 cikk – 1 bekezdés | ||||||||||||||||||||||
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás | |||||||||||||||||||||
(1) A tagállamok és a Bizottság együttműködnek egymással a II. címben említett bűncselekmények elleni küzdelem terén. Ennek érdekében a Bizottság technikai és operatív támogatást nyújt, mivel az illetékes nemzeti hatóságoknak szükségük lehet a nyomozati együttműködés elősegítésére. |
(1) A büntetőügyekben való határokon átnyúló együttműködésre és a kölcsönös bűnügyi jogsegélyre vonatkozó szabályok sérelme nélkül a tagállamok, az Eurojust és a Bizottság saját hatáskörük keretein belül együttműködnek egymással a 3., a 4. és az 5. cikkben említett bűncselekmények elleni küzdelem terén. Ennek érdekében a Bizottság és adott esetben az Eurojust technikai és operatív támogatást nyújt, mivel az illetékes nemzeti hatóságoknak szükségük lehet a nyomozati együttműködés elősegítésére. | |||||||||||||||||||||
Módosítás 38 Irányelvre irányuló javaslat 15 cikk – 2 bekezdés | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Módosítás 39 Irányelvre irányuló javaslat 15 cikk – 2 a bekezdés (új) | ||||||||||||||||||||||
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás | |||||||||||||||||||||
|
(2a) A Számvevőszék, a nemzeti ellenőrző intézmények (például a megosztott irányítás körébe tartozó ügyletek ellenőrzése során), valamint a Szerződések alapján létrehozott intézmények, szervek és hivatalok költségvetései, illetve az intézmények által kezelt vagy ellenőrzött költségvetések ellenőrzésével megbízott ellenőrök kötelesek bejelenteni az OLAF-nak a feladatuk ellátása során tudomásukra jutott bűncselekményeket. | |||||||||||||||||||||
Módosítás 40 Irányelvre irányuló javaslat 15 cikk – 2 b bekezdés (új) | ||||||||||||||||||||||
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás | |||||||||||||||||||||
|
(2b) Az uniós tisztviselők kötelesek bejelenteni az OLAF-nak a kiküldetésük során tudomásukra jutott bűncselekményeket. | |||||||||||||||||||||
Módosítás 41 Irányelvre irányuló javaslat 17a cikk (új) | ||||||||||||||||||||||
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás | |||||||||||||||||||||
|
17a. cikk | |||||||||||||||||||||
|
Jelentéstétel, statisztikák és értékelés | |||||||||||||||||||||
|
(1) A Bizottság [az irányelv végrehajtására vonatkozó határidőt követően 24 hónappal]-ig, és ezt követően évente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli, hogy a tagállamok milyen mértékben tették meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy ezen irányelvnek megfeleljenek, valamint hogy az irányelv mennyiben bizonyult hatékonynak célkitűzései elérése szempontjából. | |||||||||||||||||||||
|
Ezekben a jelentésekben hivatkozni kell a tagállamok által a (2) bekezdés alapján rendelkezésre bocsátott információkra. | |||||||||||||||||||||
|
(2) A tagállamok az általuk az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére létrehozott rendszerek hatékonyságának vizsgálata céljából rendszeresen gyűjtik és őrzik az illetékes hatóságoktól származó átfogó statisztikákat. Az érintett statisztikákat évente meg kell küldeni a Bizottságnak, és tartalmazniuk kell az alábbi adatokat: | |||||||||||||||||||||
|
a) a megindított büntetőeljárások száma, amelyen belül külön meg kell jelölni a megszüntetett eljárások, a felmentéssel végződő eljárások, az elítéléssel végződő eljárások és a folyamatban lévő eljárások számát, | |||||||||||||||||||||
|
b) a büntetőeljárást követően visszafizetett és vissza nem fizetett összegek, | |||||||||||||||||||||
|
c) a más tagállamoktól érkezett jogsegély iránti megkeresések száma, amelyen belül külön meg kell jelölni a teljesített és az elutasított megkeresések számát. | |||||||||||||||||||||
|
(3) A Bizottság [az irányelv végrehajtására vonatkozó határidőt követően 60 hónappal]-ig az Európai Parlament és a Tanács elé terjeszti ennek az irányelvnek a teljes körű értékelését, a szerzett tapasztalatok, és különösen az (1) és (2) bekezdés szerinti jelentések és statisztikák alapján. Az értékelés eredményét megfelelően figyelembe véve adott esetben a Bizottság ugyanekkor javaslatot terjeszt elő ennek az irányelvnek a módosítására. |
INDOKOLÁS
Az előadók üdvözlik az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló bizottsági javaslatot. Az előadók egyetértenek különösen azzal, hogy az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás és más kapcsolódó jogellenes tevékenységek az Unió költségvetését – és ezáltal az adófizetőket – károsító súlyos problémát jelentenek, és ezért arra sürgetik az európai intézményeket, hogy gondoskodjanak arról, hogy a közpénzeket a strukturális növekedésnek, a fiskális konszolidációnak és a foglalkoztatásnak szenteljék.
Az Unió költségvetésének sérelmére elkövetett csalás tekintetében az előadók komoly aggodalmuknak adnak hangot a tagállamok jogi és szankciórendszerei között meglévő különbségek miatt. E tekintetben az előadók felismerik, hogy a csalás elleni küzdelem területén a közösségi vívmányok jól strukturált rendszere létezik. Azonban ezek végrehajtása a tagállamok részéről ezidáig csak nem megfelelően harmonizált és közelített szabályok és rendelkezések elfogadására terjedt ki, a szankciókat is ideértve. Ez a töredezett jogi keretrendszer a lehetséges elkövetők számára ösztönzést ad arra, hogy Európa területén belül a legkedvezőbb igazságszolgáltatási rendszerrel rendelkező helyre menjenek. Az Európai Parlament úgy véli, hogy az Uniónak és a tagállamoknak egységesen, visszatartó hatású intézkedésekkel, és a tagállamokban hatékony és azonos szintű védelem biztosításával kell válaszolniuk az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalásra és bármely más jogellenes tevékenységre.
E tekintetben a Bizottság javaslata a megfelelő irányba mutat azzal, hogy a csalás és az Unió költségvetését károsító egyéb jogellenes tevékenységgel szembeni fellépés érdekében a nemzeti jogrendszerek közelítését célzó rendelkezéseket, többek közt büntetőjogi intézkedéseket tartalmaz. Az előadók azonban szeretnék a javaslatot tovább javítani a következők elfogadásával:
- Az Unió költségvetését károsító csalás fogalmának pontosabb és átfogóbb meghatározása. Ebben a pontban az Európai Parlament üdvözli a Bizottság javaslatát, mely természetesen az irányelvbe foglalja a héa-csalást;
- az uniós pályázatokhoz való hozzáféréssel – többek közt a pályázók közötti verseny torzításával és kiiktatásával – kapcsolatos csalárd tevékenységgel szembeni intézkedések közelítését elősegítő rendelkezés,
- Olyan rendelkezések, amelyek az Unió költségvetését károsító „bármely” bűncselekményt „önmagában” bűncselekménynek minősítik anélkül, hogy az érintett összeg mértékétől függően különbséget tennének kisebb súlyú és súlyos bűncselekmények között. Ezzel kapcsolatban a nemzeti rendelkezéseket uniós szinten figyelembe véve az előadók a bűncselekményi értékhatárt 10 000 euróról 5 000 euróra csökkentik annak érdekében, hogy ha a tagállamok úgy kívánják, lehetőségük legyen az ezen értékhatárt el nem érő csalásra a büntetőjogi szankcióktól eltérő szankciókat megállapítani. Az előadók ezzel egyben határozottan jelezni kívánják a csalók felé, hogy ezen értékhatár felett tevékenységük Európa-szerte bárhol bűncselekménynek tekintendő.
- Az Unió költségvetésével szembeni és más illegális tevékenységre vonatkozóan a szabadságvesztésre alacsonyabb küszöbértékek megállapítása annak elősegítése érdekében, hogy a nemzeti jogszabályokat egy jól meghatározott szint felé közelítse. Az előadók véleményüket a tagállamokban meglévő jelenlegi rendelkezések összehasonlító elemzésére alapították. Az Európai Parlament úgy véli, hogy fontos annak az üzenetnek az elküldése, hogy az Unió költségvetése elleni csalás elkövetése többé nem tűrhető el.
- Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében a tagállamok és a Bizottság között folytatott együttműködésben az Eurojust szerepét figyelembe vevő rendelkezés.
Az előadók úgy vélik, hogy az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás elleni küzdelemről szóló irányelvre irányuló bizottsági javaslat fontos lépés az uniós büntetőjog területén. Ez a terület a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta jelentősen bővült, a három pillérre épülő rendszer eltörlésével és az Európai Parlament teljes körű társjogalkotói minőségének megszilárdításával a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének európai térsége területén.
A javaslat általános célkitűzése az Unió pénzügyi érdekeinek hatékony, arányos és visszatartó erejű védelme. Ennek érdekében a javasolt irányelv büntetőjogi minimumszabályokat határoz meg, köztük a bűncselekmények definícióit, valamint a minimális, illetve maximális szankciókat a csalás elleni, valamint az Unió pénzügyi érdekeit érintő egyéb jogellenes tevékenységek elleni harcban.
Az előadók hangsúlyozzák, hogy az irányelv célja annak a keretrendszernek a megteremtése, amelyben a jövőbeli Európai Ügyészség működne. Jelentős előrelépést jelent az európai büntető igazságszolgáltatási térség létrehozásában.
Az előadók úgy vélik, hogy a jogbiztonság érdekében helyesebb elkerülni a bűncselekmények „kisebb súlyú” és/vagy „súlyos” kategóriákba való besorolását. E tekintetben az előadók egyetértenek azzal, hogy az EU pénzügyi érdekeit sértő valamennyi csalást komolyan kell venni.
A Bizottság véleményével az előadók abban is egyetértenek, hogy a csalást el kell határolni a vesztegetéstől és a pénzmosástól. A Bizottsággal ellentétben azonban az előadók véleménye szerint a javasolt minimális szankcióknak tükrözniük kell az említett bűncselekmények közötti különbséget (és nem pusztán az érintett összeget).
Az előadók véleménye szerint továbbá, ha az Európai Unió pénzügyi érdekei forognak kockán, helyénvaló megállapítani a büntetőjogi szankciók minimális szintjét annak érdekében, hogy biztosítsák az EU pénzügyi érdekeivel szembeni csalást elkövetőkkel szemben EU-szerte kiszabott büntetések bizonyos szintű egységességét. Ezt a lépést az európai büntető igazságszolgáltatási térség továbbfejlődése részének, és egyúttal olyan eszköznek kell tekinteni, amely a pénzmosást és csalást elkövetőket eltántorítja a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztására irányuló törekvésektől. Az ilyen szankciók azonban nem sérthetik a tagállamok egyedi bíróságainak és bíráinak fenntartott előjogokat.
Az előadók biztosítani kívánják a tagállamok és az érintett uniós intézmények és ügynökségek közötti szoros együttműködést a csalással kapcsolatos nyomozás és büntetőeljárás lefolytatása során. E tekintetben különösen fontos annak felismerése, hogy az Eurojust megnövekedett szerepet játszhat az uniós büntető igazságszolgáltatás jövőbeli fejlődésében.
Az előadók tudatában vannak annak, hogy az EU költségvetésének sérelmére elkövetett csalástól való hatékony visszatartó erő megteremtése mellett a büntető eljárásokra vonatkozó magas szintű eljárási garanciákat az EU-ban mindenhol meg kell őrizni, különös tekintettel a „ne bis in idem” elvére.
E jelentéssel az előadók választ adnak a polgárok és az adófizetők aggodalmaira, továbbá szilárdabb alapot kínálnak az Unió pénzügyi érdekeinek hatékony, és az Unió teljes területén azonos szintű védelméhez.
A JOGI BIZOTTSÁG VÉLEMÉNYE A JOGALAPRÓL
Michael Theurer úr
elnök
Költségvetési Ellenőrző Bizottság
BRÜSSZEL
Tárgy: Vélemény az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat jogalapjáról (COM(2012)0363 – C7 0192/2012 – 2012/0193(COD))
Tisztelt Elnök Úr!
November 27-i ülésén a Jogi Bizottság úgy határozott, hogy a Parlament Eljárási Szabályzata 37. cikkének (3) bekezdése alapján fennálló saját kezdeményezésére foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy megfelelő-e megváltoztatni a az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat (COM(2012)0363) jogalapját azáltal, hogy az EUMSZ 325. cikkének (4) bekezdését, amelyet a Bizottság terjesztett elő jogalapként, az EUMSZ 83. cikkének (2) bekezdésével váltják fel.
Háttér
1. A javaslat
A javasolt irányelv harmonizált büntető jogi rendelkezéseket határoz meg, köztük a bűncselekmények definícióit, valamint a minimális, illetve maximális szankciókat a csalás elleni harcban, valamint az Unió pénzügyi érdekeinek védelmében.
A javaslat részleteiben szabályozza, hogy milyen magatartás büntetendő az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalásként (3. cikk), illetve az Unió pénzügyi érdekeit érintő, csaláshoz kapcsolódó bűncselekményekként (4. cikk), mint például a közbeszerzési vagy odaítélési eljárások akadályozása, pénzmosás, aktív vagy passzív korrupció és a pénzeszközök hűtlen kezelése. Ebben az összefüggésben a javaslat szintén tartalmazza a „tisztviselő” definícióját (4. cikk (5) bekezdés). Megállapítja továbbá, hogy a felbujtás, a bűnsegély és a kísérlet e bűncselekmények esetében büntetendő (5. cikk) és rendelkezik a jogi személyek felelősségéről is (6. cikk). Meghatározza azt is, hogy mely (különösen súlyos) bűncselekmények büntetendők szabadságvesztéssel, valamint meghatározza ezek minimális és maximális terjedelmét (8. cikk). A javaslat a tagállamok számára különösen kötelezővé teszi, hogy legalább 6 hónapos szabadságvesztés, illetve legfeljebb 5 éves szabadságvesztést írjanak elő az ilyen súlyos esetekre, illetve legalább 10 éves szabadságvesztéssel büntessék, ha a bűncselekményt bűnszervezet tagjaként követték el. Definiálja a jogi személyekre vonatkozó minimális szankciótípusokat is (9. cikk). Tartalmaz továbbá rendelkezéseket a befagyasztásról és elkobzásról (10. cikk), valamint a joghatóságról (11. cikk). Szintén harmonizálja a törvényes elévülés aspektusait (12. cikk), beleértve a legalább 5 éves elévülési időszakokat és az elévülési időszakok megszakadására és kezdetére vonatkozó szabályokat.
A javaslat végül rendelkezéseket tartalmaz az Unió egyéb alkalmazandó jogi aktusaival való kapcsolatról (14. cikk), valamint a tagállamok és az OLAF közötti együttműködésről (15. cikk).
2. A szóban forgó jogalapok
a) A javaslat jogalapja
A bizottsági javaslat az EUMSZ 325. cikkének (4) bekezdésén alapszik, amely így szól:
„(4) Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében és a Számvevőszékkel folytatott konzultációt követően meghozza az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalások megelőzése és az azok elleni küzdelem terén a szükséges intézkedéseket azzal a céllal, hogy hathatós és azonos mértékű védelmet nyújtsanak a tagállamokban, valamint az Unió intézményeiben, szerveiben és hivatalaiban.”
b) A jogalap javasolt módosítása
A Jogi Bizottságot felhívják, hogy vizsgálja meg, hogy helyes-e, hogy az EUMSZ 83. cikke (2) bekezdése jogalapként felváltja a 325. cikk (4) bekezdését. Az EUMSZ 83. cikkének (2) bekezdése a következőképpen szól:
„(2) Ha valamely harmonizációs intézkedések hatálya alá tartozó területen az Unió politikájának eredményes végrehajtásához elengedhetetlen a tagállamok büntetőügyekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítése, irányelvekben szabályozási minimumokat lehet megállapítani e területen a bűncselekményi tényállások és a büntetési tételek meghatározására vonatkozóan. A 76. cikk sérelme nélkül az ilyen irányelveket ugyanazon rendes vagy különleges jogalkotási eljárás keretében kell elfogadni, mint amely szerint az említett harmonizációs intézkedéseket elfogadták.”
Elemzés
1. Az Európai Bíróság által megállapított elvek
A Bíróság ítélkezési gyakorlata a jogalap megválasztásával kapcsolatban bizonyos alapelvek irányába mutat. Először is, az anyagi hatáskör és az eljárás szempontjából a jogalap következményeit tekintve a helyes jogalap megválasztása alkotmányos jelentőséggel bír[1]. Másodsorban az EUSZ 13. cikkének (2) bekezdése értelmében az egyes intézmények a Szerződésben rájuk ruházott hatáskörök keretén belül járnak el[2]. Harmadszor, a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint „egy közösségi intézkedés jogalapjának megválasztásakor objektív, bírósági felülvizsgálatnak alávethető tényezőkből kell kiindulni, többek között elsősorban az intézkedés céljából és tartalmából”[3].
2. A Bizottság által választott jogalap
A Bizottság a jogalap megválasztását a következőképpen indokolja: „A 325. cikk megállapítja az EU azon hatáskörét, hogy elfogadja a csalás és az Unió pénzügyi érdekeit sértő minden egyéb jogellenes tevékenység ellen meghozandó olyan szükséges intézkedéseket, amelyeknek „elrettentő hatásuk van”[4]. A 325. cikk (4) bekezdése előírja „azon szükséges intézkedések elfogadására irányuló jogalkotási eljárást, amelyek célja, hogy hathatós és azonos mértékű védelmet nyújtsanak.”[5] A Bizottság továbbá azzal a magyarázattal szolgál, hogy „az Unió pénzügyi érdekeit érintő illegális tevékenységek elleni küzdelem rendkívül sajátos szakpolitikai terület”, és hogy a 325. cikk célja „az ezen elsőbbséget élvező szakpolitika lényegét jelentő közös érdek, vagyis az uniós közpénzek védelme, azok beszedése vagy elköltése során”.
3. A javasolt irányelv célja és tartalma
A javasolt irányelv – bűncselekmények és szankciók meghatározása révén – megállapítja az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás és egyéb jogellenes tevékenységek megelőzése és az azok ellen küzdelem terén szükséges intézkedéseket” (1. cikk). A (2) preambulumbekezdés tovább megy, amennyiben így fogalmaz: „annak érdekében, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű védelmet biztosítsanak az Unió pénzügyi érdekei számára, a tagállamok büntetőjogának – az e területre vonatkozó legsúlyosabb és csaláshoz kapcsolódó elkövetési magatartás típusok esetén – továbbra is ki kell egészítenie a közigazgatási és a polgári jog alapján biztosított védelmet, ugyanakkor ki kell küszöbölni az említett jogterületeken belüli és azok között következetlenségeket.”
A javaslat ezen célkitűzés elérésére irányuló fő elemei a bűncselekmények meghatározása, a minimális szankciók bevezetése és a törvényes elévülés aspektusainak harmonizációja. Ezen intézkedéseket fentebb részletesen ismertettük ("Háttér" 1. pont).
Ezért úgy tűnik, hogy mind a büntetőjogi rendelkezések tagállamokban történő megerősítése a csalás elleni küzdelem és az Unió pénzügyi érdekeinek javítása érdekében, valamint e rendelkezések harmonizációja, illetve egy egyszerűsítés és egy jogtechnikai felülvizsgálat képezi a javasolt irányelv fő céljait.
A kérdés, miszerint az EUMSZ 325. cikkének (4) bekezdése vagy 83. cikkének (2) bekezdése a megfelelő jogalap a vizsgált javaslathoz, lényegében ezért arra a kérdésre vonatkozik, hogy e rendelkezések közül melyik a lex specialis a jelenlegi ügyre nézve: az EUMSZ 325. cikkének (4) bekezdése lenne a lex specialis a csalás elleni küzdelem/az EU pénzügyi érdekeinek területének védelme során hozott intézkedésekre vagy pedig az EUMSZ 83. cikkének (2) bekezdése lenne a lex specialis a nemzeti büntetőjogok harmonizálásának egyes elemei esetében, amikor ez a harmonizáció alapvető fontosságú az uniós politika hatékony végrehajtása érdekében egy olyan területen, amely a harmonizációs intézkedések hatálya alá tartozott eddig?
Az EUMSZ 325. cikke kapcsán meg kell jegyezni, hogy az a korábbi EKSz. 280. cikkének (4) bekezdése helyébe lépett, amely korlátozta az annak alapján meghozandó intézkedéseket az alábbiak szerint: „Ezek az intézkedések nem érintik sem a nemzeti büntetőjog alkalmazását, sem a nemzeti igazságszolgáltatást”[6]. Az EUMSZ 325. cikkének (4) bekezdése már nem tartalmazza ezt a kizárást. Ezért azzal lehet érvelni, hogy ez a cikk jelenleg magában foglalja azt a hatáskört, hogy a büntetőjog harmonizálására hozzanak intézkedéseket. Ez a megállapítás természetesen alátámasztani látszik a Bizottság indokolását a javaslathoz fűzött magyarázó memorandumban, noha a kérdéssel kifejezetten nem foglalkozik.
Másrészt fontos emlékeztetni arra, hogy a Lisszaboni Szerződés az EUMSZ 83. cikkének (2) bekezdésében új jogalapot vezetett be az anyagi büntető jog harmonizációjára azon uniós politikák hatékony végrehajtásának biztosítására, amelyek harmonizációs intézkedések hatálya alá tartoztak. Ez a rendelkezés az Európai Bíróság korábbi ítélkezési gyakorlatát támasztja alá, amely szerint annak ellenére, hogy főszabályként a büntetőjog nem tartozott az Unió hatáskörébe, voltak kivételek, mint például amikor a hatékony, arányos és elrettentő büntetések alkalmazása volt alapvetően fontos a súlyos környezetvédelmi bűncselekmények elleni küzdelemben a hatékonyság biztosítása érdekében[7]. Az EKSz. 280. cikkének (4) bekezdésének utolsó mondata ezért ezen új jogalap bevezetésének is betudható. Érdekes megjegyezni, hogy hasonló törlésre került sor a vámegyüttműködés területén: Az EKSz. 135. cikke[8] ugyanazt a mondatot tartalmazta, mint az EKSz. 280. cikke, míg az EUMSZ szerinti megfelelő cikkében, az EUMSZ 33. cikkében[9] már nem szerepel.
Ami az EUMSZ 83. cikkének (2) bekezdését illeti, érdemes megjegyezni, hogy az Egyezmény dokumentumaiban bizonyíték van arra, hogy a büntető anyagi jogra vonatkozó minimumszabályok elfogadását lehetővé tevő jogalap Szerződésbe történő illesztését megfelelőnek tekintették az EU pénzügyi érdekeinek védelmének összefüggésében.[10] Ez összhangban áll azzal az elképzeléssel, hogy a 83. cikk (2) bekezdés - amely ezen új jogalapról rendelkezik - lex specialis a büntető anyagi jog kapcsán fennálló hatáskör átruházása vonatkozásában. Meg kell jegyezni továbbá, hogy az EUMSZ 83. cikkének (2) bekezdése konkrét előírásokat tartalmaz („az Unió politikájának eredményes végrehajtásához elengedhetetlen [...]”) és korlátozza azon szabályok tartalmát, amelyek ezen rendelkezésen alapulnak („e területen a bűncselekményi tényállások és a büntetési tételek meghatározására vonatkozó minimumszabályok”). Emellett a 83. cikk (3) bekezdésében rendelkezés szerepel egy speciális vészfék-mechanizmusról. Meglepő lenne, ha e korlátozásokat egy másik anyagi jogalap igénybe vétele ásná alá. A lényegi politikákra vonatkozó különböző lehetséges jogalapok igénybe vételének lehetővé tétele szintén korlátozná a büntetőjogi harmonizáció területén a jövőbeli jogszabályok egységes fejlődését. A Lisszaboni Szerződésnek ez biztosan nem volt célja.
Végül érdemes megemlíteni, hogy az EUMSZ 86. cikke rendelkezést tartalmaz az Európai Ügyészség létrehozásáról „az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények üldözésére”[11]. Ez azt mutatja, hogy nem minden csalás elleni küzdelemmel kapcsolatos intézkedést és az Unió pénzügyi érdekeit érintő tevékenységet szabályoz taxatíve az EUMSZ 325. cikke, ami lehetővé teszi, hogy az EUMSZ 83. cikkének (2) bekezdés e célból szabályozza az anyagi büntetőjog rendszerét.
Ezzel a háttérrel és annak érdekében, hogy az EUMSZ 83. cikkének (2) bekezdése kiterjedjen a javasolt irányelvre, meg kellene állapítani, hogy a javasolt intézkedések „elengedhetetlenek” a csalás elleni küzdelem politikájában. A Bizottság határozott érveket sorakoztat fel e célból a javaslathoz fűzött magyarázó memorandumban.
A javasolt intézkedések tartalma kapcsán a javaslatokat értékelni kellene abból a szempontból, hogy nem terjednek-e túl „e területen a bűncselekményi tényállások és a büntetési tételek meghatározására vonatkozó minimumszabályokon”. Első látásra, mivel a Bizottság főként harmonizált definíciókat és minimumszankciókat javasolt, valamint bizonyos kísérő intézkedéseket, az EUMSZ 83. cikkének (2) bekezdése, úgy tűnik, hogy kiterjed a javaslat fő elemeire. A kérdést azonban szem előtt kell tartani a jogalkotási eljárás soráni további vita céljából.
A Jogi Bizottság ajánlása
A Jogi Bizottság 2012. november 27-i ülésén tárgyalt a fenti kérdésről. Ülésén ennek megfelelően egyhangúlag, 17 igen szavazattal és tartózkodás nélkül[12], úgy határozott, hogy azt az ajánlást teszi, hogy a megfelelő jogalap az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat esetén az EUMSZ 83. cikkének (2) bekezdése legyen.
Kérem, fogadja megkülönböztetett nagyrabecsülésem.
Klaus-Heiner Lehne
- [1] 2/00. sz. vélemény a Cartagenai Jegyzőkönyvről, EBHT 2001., I-9713. o., 5. pont; C-370/07. sz., Bizottság kontra Tanács ügy, EBHT 2009., I-8917. o., 46–49. pont; 1/08. sz. vélemény a Szolgáltatások Kereskedelméről szóló Általános Egyezményről, EBHT 2009., I-11129. o., 110. pont.
- [2] C-403/05. sz., Parlament kontra Bizottság ügy, EBHT 2007., I-9045. o., 49. pont és az abban hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
- [3] Lásd legutóbb a C-411/06 sz., Bizottság kontra Európai Parlament és Tanács ügyet (EBHT 2009., I-7585. o.).
- [4] Az EUMSZ 325. cikkének (1) a következőképpen szól: „(1) Az Unió és a tagállamok küzdenek a csalás és az Unió pénzügyi érdekeit sértő minden egyéb jogellenes tevékenység ellen az e cikknek megfelelően meghozandó olyan intézkedésekkel, amelyeknek elrettentő hatásuk van és hathatós védelmet nyújtanak a tagállamokban, valamint az Unió intézményeiben, szerveiben és hivatalaiban.”
- [5] COM(2012)0363, Indokolás, 6. o.
- [6] Az EKSz. 280. cikkének (4) bekezdése: "4. A Tanács a 251. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően és a Számvevőszékkel folytatott konzultációt követően meghozza a Közösség pénzügyi érdekeit sértő csalások megelőzése és az azok elleni küzdelem terén a szükséges intézkedéseket azzal a céllal, hogy hathatós és azonos mértékű védelmet nyújtsanak a tagállamokban. Ezek az intézkedések nem érintik sem a nemzeti büntetőjog alkalmazását, sem a nemzeti igazságszolgáltatást.” (Kiemelés utólag)
- [7] C-176/03. sz., Bizottság kontra Tanács ügy, EBHT 2005., I-07879. o., 48-51. pont; C-440/05. sz., Bizottság kontra Tanács ügy, EBHT 2007., I-09097. o., 66-69. pont
- [8] Az EK-Szerződés 135. cikke: E szerződés alkalmazási körében a Tanács a 251. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően intézkedéseket tesz a tagállamok közötti, valamint a tagállamok és a Bizottság közötti vámügyi együttműködés erősítésére. Ezek az intézkedések nem érintik sem a nemzeti büntetőjog alkalmazását, sem a nemzeti igazságszolgáltatást.” (Kiemelés utólag)
- [9] Az EUMSZ 33. cikke: A Szerződések alkalmazási körében az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket tesz a tagállamok közötti, valamint a tagállamok és a Bizottság közötti vámügyi együttműködés erősítésére.
- [10] Az X munkacsoport zárójelentése „Szabadság, biztonság és igazságszolgáltatás” CONV 426/02, 10. o.: „A munkacsoport ezért alkalmasnak véli minimumszabályok elfogadását lehetővé tevő jogalapnak az új Szerződésbe történő beillesztését [...], ha a bűncselekmény olyan közös európai érdek ellen irányul, amely már magában az Unió közös politikájának tárgya (pl. euró hamisítás, az Uniós pénzügyi érdekeinek védelme), az anyagi büntető jog közelítésének a rendelkezésre álló intézkedések részét kellene, hogy képezzék ezen politika végrehajtásához, amennyiben a nem büntetőjogi szabályok nem elegendőek.”
- [11] EUMSZ 86. cikk (1) bekezdés: "1. Az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények üldözésére a Tanács különleges jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben az Eurojustból Európai Ügyészséget hozhat létre. A Tanács az Európai Parlament egyetértését követően, egyhangúlag határoz.
- [12] A következő képviselők voltak jelen a zárószavazáson: Raffaele Baldassarre (alelnök), Sebastian Valentin Bodu (alelnök), Françoise Castex (alelnök), Sergio Gaetano Cofferati, Christian Engström, Marielle Gallo, Giuseppe Gargani, Klaus-Heiner Lehne (elnök), Eva Lichtenberger, Antonio Masip Hidalgo, Mészáros Alajos, Angelika Niebler, Evelyn Regner (alelnök), Rebecca Taylor, Alexandra Thein, Axel Voss, Cecilia Wikström.
VÉLEMÉNY a Jogi Bizottság részéről (*) (6.11.2013)
a Költségvetési Ellenőrző Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részére
az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelve irányuló javaslatról
(COM(2012)0363 – C7‑0192/2012 – 2012/0193(COD))
A vélemény előadója (*): Tadeusz Zwiefka
(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 50. cikke
MÓDOSÍTÁSOK
A Jogi Bizottság felkéri a Költségvetési Ellenőrző Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy jelentésébe foglalja bele az alábbi módosításokat:
Módosítás 1 Irányelvre irányuló javaslat 1 bevezető hivatkozás | |
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 325. cikke (4) bekezdésére, |
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 83. cikke (2) bekezdésére, |
Módosítás 2 Irányelvre irányuló javaslat 2 preambulumbekezdés | |
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
(2) Annak érdekében, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű védelmet biztosítsanak az Unió pénzügyi érdekei számára, a tagállamok büntetőjogának – az e területre vonatkozó legsúlyosabb és csaláshoz kapcsolódó elkövetési magatartás típusok esetén – továbbra is ki kell egészítenie a közigazgatási és a polgári jog alapján biztosított védelmet, ugyanakkor ki kell küszöbölni az említett jogterületeken belüli és azok között következetlenségeket. |
(2) Annak érdekében, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű védelmet biztosítsanak a csalással kapcsolatos legsúlyosabb elkövetési magatartás típusokkal szemben, valamint az Unió pénzügyi érdekeinek legmegfelelőbb védelme céljából a közigazgatási és a polgári jog alapján elfogadott intézkedéseket ki kell egészíteni a tagállamok büntetőjoga szerinti rendelkezésekkel, ugyanakkor ki kell küszöbölni az említett jogterületeken belüli és azok között következetlenségeket. |
Módosítás 3 Irányelvre irányuló javaslat 6 preambulumbekezdés | |
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
(6) Az Unió pénzügyi érdekei sérülhetnek, amennyiben az egyes ajánlattevők – közvetve vagy közvetlenül – a pályáztató szervtől jogosulatlanul megszerzett adatok alapján szolgáltatnak információt az ajánlatkérő vagy odaítélő hatóságoknak, azzal a céllal, hogy megkerüljék vagy eltorzítsák a közbeszerzési vagy odaítélési eljárásra vonatkozó szabályokat. E magatartás nagyon hasonlít a csaláshoz, de az ajánlattevő részéről nem feltétlenül kell megvalósulnia a csalás teljes tényállásának, mivel a benyújtott pályázat teljes mértékben megfelelhet valamennyi követelménynek. A pályázók közötti ajánlattételi összejátszás sérti az uniós versenyjogot és az egyenértékű tagállami jogszabályokat; e magatartással szemben állami bűnüldözési intézkedéseket és szankciókat alkalmaznak az Unió egész területén, és továbbra sem tartozhat az irányelv hatálya alá. |
(6) Az Unió pénzügyi érdekei sérülhetnek, amennyiben az egyes ajánlattevők – közvetve vagy közvetlenül – a pályáztató szervtől jogellenesen megszerzett adatok alapján szolgáltatnak információt az ajánlatkérő vagy odaítélő hatóságoknak, azzal a céllal, hogy megkerüljék vagy megszegjék a közbeszerzési vagy odaítélési eljárásra vonatkozó szabályokat. Jóllehet az efféle magatartás nagyon hasonlít a csaláshoz, mégsem áll fenn szükségszerűen az ajánlattevő részéről elkövetett egyértelmű csalás bűncselekményének valamennyi ismérve, mivel a benyújtott pályázat megfelelhet minden előírt feltételnek. A pályázók közötti ajánlattételi összejátszás sérti az uniós versenyjogot és az egyenértékű tagállami jogszabályokat; e magatartással szemben állami bűnüldözési intézkedéseket és szankciókat alkalmaznak az Unió egész területén, és továbbra sem tartozhat az irányelv hatálya alá. |
Módosítás 4 Irányelvre irányuló javaslat 8 preambulumbekezdés | |
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
A korrupció – amely sok esetben csalárd magatartással is összekapcsolódhat – rendkívül súlyos fenyegetést jelent az Unió pénzügyi érdekeire. Ezért ezen a területen külön büntetendőségre van szükség. Biztosítani kell, hogy a fogalommeghatározás kiterjedjen a vonatkozó bűncselekményekre, akár hivatali kötelességek megsértésével követték el azokat, akár nem. Ami a passzív korrupció és a hűtlen kezelés bűncselekményét illeti, a fogalommeghatározásba bele kell foglalnia a tisztviselő fogalmának valamennyi érintett – akár kinevezett, választott, vagy szerződés alapján alkalmazott, illetve hivatalos tisztséget betöltő – tisztviselőre kiterjedő meghatározását, valamint ezen belül a kormány és egyéb közintézmények részéről a polgárok számára történő szolgáltatásnyújtási feladatot, vagy általános közérdeket hivatalos tisztség betöltése nélkül ellátó személyek (például az uniós pénzeszközök kezelésében részt vevő vállalkozók) meghatározását. |
A korrupció – amely sok esetben csalárd magatartással is összekapcsolódhat – rendkívül súlyos fenyegetést jelent az Unió pénzügyi érdekeire. Ezért ezen a területen külön büntetendőségre van szükség. Biztosítani kell, hogy a fogalommeghatározás kiterjedjen a vonatkozó bűncselekményekre, akár hivatali kötelességek megsértésével követték el azokat, akár nem. Ami a passzív korrupció és a hűtlen kezelés bűncselekményét illeti, a fogalommeghatározásba bele kell foglalni a tisztviselő fogalmának valamennyi érintett – akár a tagállamokban, akár harmadik országokban kinevezett, választott, vagy szerződés alapján alkalmazott, illetve hivatalos uniós tisztséget betöltő – tisztviselőre kiterjedő meghatározását. Az uniós pénzügyi eszközök kezelésében egyre gyakrabban vesznek részt magánszemélyek is. Az uniós pénzügyi eszközöknek a korrupcióval és a hűtlen kezeléssel szembeni megfelelő védelme érdekében ezen irányelv alkalmazásában a „tisztviselő” fogalmának ki kell terjednie minden olyan személyre – így például az ilyen uniós pénzeszközök kezelésében részt vevő vállalkozókra – is, akik bár nem töltenek be hivatalos tisztséget, de az uniós pénzügyi eszközökkel kapcsolatban – hasonló módon – megbízás alapján közfeladatot látnak el. |
Módosítás 5 Irányelvre irányuló javaslat 9 preambulumbekezdés | |
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
(9) Sérthetik az Unió pénzügyi érdekeit a tisztviselők egyes olyan magatartástípusai, amelyek pénzeszközök vagy egyéb eszközök rendeltetésellenes, és az Unió pénzügyi érdekei megkárosításának szándékával történő felhasználására irányulnak. Ezért be kell vezetni az e magatartásra kiterjedő bűncselekmény pontos fogalommeghatározását. |
(9) Sérthetik az Unió pénzügyi érdekeit a tisztviselők egyes olyan magatartástípusai, amelyek pénzeszközök vagy egyéb eszközök rendeltetésellenes, és az Unió pénzügyi érdekei megkárosításának szándékával történő felhasználására irányulnak. Ezért be kell vezetni az e magatartásra kiterjedő bűncselekmény pontos és egyértelmű fogalommeghatározását. |
Módosítás 6 Irányelvre irányuló javaslat 12 preambulumbekezdés | |
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
(12) Annak érdekében, hogy az Unió pénzügyi érdekei azonos védelemben részesüljenek az annak egész területére kiterjedő, elrettentő hatású intézkedések révén, a tagállamoknak egyes minimális szankciótípusokat- és mértékeket is elő kell irányozniuk legalább azokra az esetekre, amikor az irányelvben meghatározott bűncselekményeket követnek el. A szankciók mértéke nem lépheti túl a bűncselekmény súlyával arányos mértéket, ezért olyan pénzösszegben kifejezett küszöbértéket kell bevezetni, amely alatt nem szükséges büntetendővé nyilvánítani az adott cselekményt. |
(12) Annak érdekében, hogy az Unió pénzügyi érdekei azonos védelemben részesüljenek az annak egész területére kiterjedő, elrettentő hatású intézkedések révén, a tagállamoknak egyes szankciótípusokat és -mértékeket is elő kell irányozniuk, amikor az ezen irányelvben meghatározott bűncselekményeket követik el. |
Módosítás 7 Irányelvre irányuló javaslat 14 preambulumbekezdés | |
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
(14) Súlyosabb esetekben a természetes személyekkel szembeni szankcióknak elő kell irányozniuk a szabadságvesztés terjedelmét. Az említett súlyos eseteket bizonyos, pénzösszegben kifejezett minimális teljes kárra történő hivatkozással kell meghatározni. A bűncselekménynek legalább ekkora kárt kell okoznia az Unió – és esetleg egyéb szerezet – költségvetésének. A minimális és maximális terjedelmű szabadságvesztés bevezetése annak garantálása érdekében szükséges, hogy az Unió pénzügyi érdekei egyenlő védelemben részesüljenek egész Európában. A hathónapos minimális szankció biztosítja, hogy az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározat 2. cikkében felsorolt bűncselekmények esetében ki lehessen adni és végre lehessen hajtani az európai elfogatóparancsot, elérve ezáltal, hogy a lehető leghatékonyabb igazságügyi és bűnüldözési együttműködés valósuljon meg. E szankciók emellett erős elrettentő hatást fejtenek ki a potenciális bűnözőkre Európa minden részében. Szigorúbb szankciómértékeket kell kiszabni azokban az esetekben, amikor a bűncselekményt a 2008/841/IB kerethatározat szerinti bűnszervezetben követik el. |
(14) A természetes személyekkel szembeni szankcióknak elő kell irányozniuk a szabadságvesztés terjedelmét. A minimális és maximális terjedelmű szabadságvesztés bevezetése annak garantálása érdekében szükséges, hogy az Unió pénzügyi érdekei egyenlő védelemben részesüljenek egész Európában. A hathónapos minimális szankció biztosítja, hogy az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározat 2. cikkében felsorolt bűncselekmények esetében ki lehessen adni és végre lehessen hajtani az európai elfogatóparancsot, elérve ezáltal, hogy a lehető leghatékonyabb igazságügyi és bűnüldözési együttműködés valósuljon meg. E szankciók emellett Európa minden részében erős elrettentő hatást fejtenek ki a potenciális bűnözőkre. Szigorúbb szankciómértékeket kell kiszabni azokban az esetekben, amikor a bűncselekményt a 2008/841/IB kerethatározat szerinti bűnszervezetben követik el. |
Módosítás 8 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – b pont | |
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
b) a Szerződések alapján létrehozott intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek költségvetései, vagy az általuk kezelt vagy ellenőrzött költségvetések. |
b) a Szerződések alkalmazásával létrehozott intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek költségvetései, vagy az általuk kezelt vagy ellenőrzött költségvetések. |
Módosítás 9 Irányelvre irányuló javaslat 4 cikk – 5 bekezdés | |
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
E cikk alkalmazásában „tisztviselő”: |
E cikk alkalmazásában „tisztviselő”: |
a) jogalkotási, közigazgatási vagy bírói tisztséget betöltő személy, aki az Unióban vagy a tagállamokban, illetve harmadik országokban közfeladatot lát el; |
a) „uniós” vagy „nemzeti tisztviselő”, ideértve más tagállamok nemzeti tisztviselőit és a harmadik országok nemzeti tisztviselőit is; |
|
i. „uniós tisztviselő”: |
|
– minden olyan személy, aki az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata, illetve az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek értelmében tisztviselőnek vagy egyéb szerződéses munkavállalónak minősül, |
|
– minden olyan személy, akit valamely tagállam vagy valamely köz-vagy magánjogi szerv az Európai Unióhoz kirendelt, és aki az uniós tisztviselők vagy egyéb alkalmazottak által ellátott feladatokkal egyenértékű feladatokat lát el. |
|
A Szerződések alapján létrehozott szervek tagjai és e szervek személyzete uniós tisztviselőknek tekintendők, amennyiben az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata, illetve az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek nem vonatkoznak rájuk; |
|
ii. a „nemzeti tisztviselő” fogalma alatt az azon állam nemzeti joga szerint meghatározott tisztviselők értendők, amelyben a szóban forgó személy a feladatát ellátja; |
|
Olyan eljárás esetében azonban, amelyben valamely tagállami vagy harmadik országbeli nemzeti tisztviselő érintett, és azt egy másik tagállam indította, ez utóbbi tagállamnak nem kötelessége a „nemzeti tisztviselő” fogalmát alkalmaznia, kivéve, ha az a nemzeti jogával összeegyeztethető; |
b) az Unióban vagy a tagállamokban, illetve harmadik országokban közfeladatot ellátó, ilyen tisztséggel nem rendelkező személy, akik részt vesz az Unió pénzügyi érdekeinek kezelésében, vagy az arra vonatkozó döntések meghozatalában. |
b) minden olyan személy, aki a tagállamokban vagy harmadik országokban megbízás alapján olyan közfeladatot lát el, amely kiterjed az Unió pénzügyi érdekeinek kezelésére vagy az arra vonatkozó döntések meghozatalára. |
Indokolás | |
A módosítás a tisztviselő jelenlegi hivatalos meghatározásán alapul, amely a tagállamok által jól ismert és elfogadott hatályos PIF-egyezmény első jegyzőkönyvében található. | |
Módosítás 10 Irányelvre irányuló javaslat 15 cikk – cím | |
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
A tagállamok és az Európai Bizottság (Európai Csalás Elleni Hivatal) közötti együttműködés |
A tagállamok, az Európai Számvevőszék, a nemzeti ellenőrző intézmények, az európai közszolgálati hivatalok és az Európai Bizottság (Európai Csalás Elleni Hivatal) ellenőrei közötti együttműködés. |
Módosítás 11 Irányelvre irányuló javaslat 15 cikk – 2 a bekezdés (új) | |
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(2a) Az Európai Számvevőszék, a nemzeti – például a megosztott irányításból fakadó kérdések ellenőrzésével megbízott – ellenőrző intézmények, valamint a Szerződések alkalmazásával létrehozott intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek költségvetései, illetve az általuk kezelt vagy ellenőrzött költségvetések ellenőrzésével megbízott ellenőrök büntetőjogi felelősségük terhe mellett kötelesek bejelenteni az OLAF-nak a feladatuk ellátása során tudomásukra jutott bűncselekményeket; és e bejelentésük miatt felelősségre nem vonhatók; |
Módosítás 12 Irányelvre irányuló javaslat 15 cikk – 2 b bekezdés (új) | |
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(2b) Az európai közszolgálati tisztviselők büntetőjogi felelősségük terhe mellett kötelesek bejelenteni az OLAF-nak a tudomásukra jutott bűncselekményeket; és e bejelentésük miatt felelősségre nem vonhatók; |
ELJÁRÁS
Cím |
Az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelem |
||||
Hivatkozások |
COM(2012)0363 – C7-0192/2012 – 2012/0193(COD) |
||||
Illetékes bizottságok A plenáris ülésen való bejelentés dátuma |
CONT 11.9.2012 |
LIBE 11.9.2012 |
|
|
|
Véleményt nyilvánított A plenáris ülésen való bejelentés dátuma |
JURI 11.9.2012 |
||||
Társbizottság(ok) - a plenáris ülésen való bejelentés dátuma |
13.6.2013 |
||||
A vélemény előadója A kijelölés dátuma |
Tadeusz Zwiefka 18.9.2012 |
||||
51. cikk - Közös bizottsági ülések A plenáris ülésen való bejelentés dátuma |
10.6.2013 |
||||
Vizsgálat a bizottságban |
30.5.2013 |
9.7.2013 |
|
|
|
Az elfogadás dátuma |
5.11.2013 |
|
|
|
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
19 1 0 |
|||
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
Raffaele Baldassarre, Luigi Berlinguer, Sebastian Valentin Bodu, Françoise Castex, Christian Engström, Marielle Gallo, Giuseppe Gargani, Sajjad Karim, Klaus-Heiner Lehne, Antonio Masip Hidalgo, Alajos Mészáros, Bernhard Rapkay, Evelyn Regner, Rebecca Taylor, Alexandra Thein, Cecilia Wikström, Zbigniew Ziobro, Tadeusz Zwiefka |
||||
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Eva Lichtenberger, József Szájer |
||||
ELJÁRÁS
Cím |
Az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelem |
||||
Hivatkozások |
COM(2012)0363 – C7-0192/2012 – 2012/0193(COD) |
||||
Az Európai Parlamentnek történő benyújtás dátuma |
11.7.2012 |
|
|
|
|
Illetékes bizottságok A plenáris ülésen való bejelentés dátuma |
CONT 11.9.2012 |
LIBE 11.9.2012 |
|
|
|
Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok) A plenáris ülésen való bejelentés dátuma |
ECON 11.9.2012 |
JURI 11.9.2012 |
|
|
|
Nem nyilvánított véleményt A határozat dátuma |
ECON 11.9.2012 |
|
|
|
|
Társbizottság(ok) A plenáris ülésen való bejelentés dátuma |
JURI 13.6.2013 |
|
|
|
|
Előadó(k) A kijelölés dátuma |
Ingeborg Gräßle 9.12.2013 |
Juan Fernando López Aguilar 9.12.2013 |
|
|
|
51. cikk - Közös bizottsági ülések A plenáris ülésen való bejelentés dátuma |
10.6.2013 |
||||
A jogalap vizsgálata A JURI véleményének dátuma |
JURI 27.11.2012 |
|
|
|
|
Vizsgálat a bizottságban |
22.1.2014 |
20.2.2014 |
20.3.2014 |
|
|
Az elfogadás dátuma |
20.3.2014 |
|
|
|
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
44 2 5 |
|||
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
Jan Philipp Albrecht, Marta Andreasen, Inés Ayala Sender, Arkadiusz Tomasz Bratkowski, Zuzana Brzobohatá, Philip Claeys, Carlos Coelho, Ioan Enciu, Frank Engel, Cornelia Ernst, Monika Flašíková Beňová, Kinga Gál, Kinga Göncz, Ingeborg Gräßle, Nathalie Griesbeck, Sylvie Guillaume, Anna Hedh, Lívia Járóka, Timothy Kirkhope, Juan Fernando López Aguilar, Monica Luisa Macovei, Svetoslav Hristov Malinov, Anthea McIntyre, Nuno Melo, Louis Michel, Claude Moraes, Jan Mulder, Monika Panayotova, Antigoni Papadopoulou, Carmen Romero López, Paul Rübig, Birgit Sippel, Csaba Sógor, Renate Sommer, Rui Tavares, Kyriacos Triantaphyllides, Axel Voss, Renate Weber, Cecilia Wikström, Tatjana Ždanoka, Auke Zijlstra |
||||
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Cornelis de Jong, Mariya Gabriel, Iliana Malinova Iotova, Jean Lambert, Hubert Pirker, Olle Schmidt, Czesław Adam Siekierski, Joachim Zeller |
||||
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés) |
Jo Leinen, Emilio Menéndez del Valle, Luis Yáñez-Barnuevo García |
||||
Benyújtás dátuma |
25.3.2014 |
||||