JELENTÉS az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelve irányuló javaslatról

25.3.2014 - (COM(2012)0363 – C7‑0192/2012 – 2012/0193(COD)) - ***I

Költségvetési Ellenőrző Bizottság
Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság
Előadók: Ingeborg Gräßle, Juan Fernando López Aguilar
A vélemény előadója (*):
Tadeusz Zwiefka, Jogi Bizottság
(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 50. cikke
(Közös bizottsági ülésekkel lefolytatott eljárás – az eljárási szabályzat 51. cikke)


Eljárás : 2012/0193(COD)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
A7-0251/2014
Előterjesztett szövegek :
A7-0251/2014
Viták :
Elfogadott szövegek :

AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE

az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelve irányuló javaslatról

(COM(2012)0363 – C7-0192/2012 – 2012/0193(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0363),

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 325. cikkének (4) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0192/2012),

–   tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapra vonatkozó véleményére,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–   tekintettel a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolással ellátott véleményre, melyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–   tekintettel a Számvevőszék 2012. november 15-i véleményére[1],

–   tekintettel a Régiók Bizottsága 2012. október 10-i véleményére[2],

–   tekintettel eljárási szabályzata 55. és 37. cikkére,

–   tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által az eljárási szabályzat 51. cikke alapján folytatott közös tanácskozásra,

–   tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A7‑0251/2014),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Módosítás  1

Irányelvre irányuló javaslat

1 bevezető hivatkozás

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 325. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 83. cikke (2) bekezdésére,

Módosítás  2

Irányelvre irányuló javaslat

2 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2) Annak érdekében, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű védelmet biztosítsanak az Unió pénzügyi érdekei számára, a tagállamok büntetőjogának – az e területre vonatkozó legsúlyosabb és csaláshoz kapcsolódó elkövetési magatartás típusok esetén – továbbra is ki kell egészítenie a közigazgatási és a polgári jog alapján biztosított védelmet, ugyanakkor ki kell küszöbölni az említett jogterületeken belüli és azok között következetlenségeket.

(2) Annak érdekében, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű védelmet biztosítsanak a csaláshoz kapcsolódó legsúlyosabb elkövetési magatartástípusokkal szemben, valamint az Unió pénzügyi érdekeinek legmegfelelőbb védelme céljából a közigazgatási és a polgári jog alapján elfogadott intézkedéseket ki kell egészíteni a tagállamok büntetőjogi rendelkezéseivel, ugyanakkor ki kell küszöbölni az említett jogterületeken belüli és azok közötti következetlenségeket.

Módosítás  3

Irányelvre irányuló javaslat

3 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3) Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme indokolja az EU költségvetésének terhére elkövetett – a kiadási és a bevételi oldalt is érintő –, és a csalárd magatartást is felölelő csalás fogalmának közös meghatározását.

(3) Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme indokolja az Unió költségvetésének terhére elkövetett – a kiadásokat, a bevételeket, az eszközöket és a forrásokat is érintő –, és a csalárd magatartást is felölelő csalás fogalmának közös meghatározását, beleértve a hitelfelvételi és hitelnyújtási műveleteket is.

Módosítás  4

Irányelvre irányuló javaslat

6 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(6) Az Unió pénzügyi érdekei sérülhetnek, amennyiben az egyes ajánlattevők – közvetve vagy közvetlenül – a pályáztató szervtől jogosulatlanul megszerzett adatok alapján szolgáltatnak információt az ajánlatkérő vagy odaítélő hatóságoknak, azzal a céllal, hogy megkerüljék vagy eltorzítsák a közbeszerzési vagy odaítélési eljárásra vonatkozó szabályokat. E magatartás nagyon hasonlít a csaláshoz, de az ajánlattevő részéről nem feltétlenül kell megvalósulnia a csalás teljes tényállásának, mivel a benyújtott pályázat teljes mértékben megfelelhet valamennyi követelménynek. A pályázók közötti ajánlattételi összejátszás sérti az uniós versenyjogot és az egyenértékű tagállami jogszabályokat; e magatartással szemben állami bűnüldözési intézkedéseket és szankciókat alkalmaznak az Unió egész területén, és továbbra sem tartozhat az irányelv hatálya alá.

(6) Az Unió pénzügyi érdekei sérülhetnek, amennyiben az egyes ajánlattevők – közvetve vagy közvetlenül – a pályáztató szervtől jogellenesen megszerzett adatok alapján szolgáltatnak információt az ajánlatkérő vagy odaítélő hatóságoknak, azzal a céllal, hogy megkerüljék vagy megszegjék a közbeszerzési vagy odaítélési eljárásra vonatkozó szabályokat. Jóllehet az efféle magatartás hasonlít a csaláshoz, mégsem áll fenn szükségszerűen az ajánlattevő részéről elkövetett egyértelmű csalás bűncselekményének valamennyi ismérve, mivel a benyújtott pályázat megfelelhet minden előírt feltételnek. A pályázók közötti ajánlattételi összejátszás sérti az uniós versenyjogot és az egyenértékű tagállami jogszabályokat; e magatartással szemben állami bűnüldözési intézkedéseket és szankciókat alkalmaznak az Unió egész területén, és továbbra sem tartozhat az irányelv hatálya alá.

Módosítás  5

Irányelvre irányuló javaslat

8 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(8) A korrupció – amely sok esetben csalárd magatartással is összekapcsolódhat – rendkívül súlyos fenyegetést jelent az Unió pénzügyi érdekeire. Ezért ezen a területen külön büntetendőségre van szükség. Biztosítani kell, hogy a fogalommeghatározás kiterjedjen a vonatkozó bűncselekményekre, akár hivatali kötelességek megsértésével követték el azokat, akár nem. Ami a passzív korrupció és a hűtlen kezelés bűncselekményét illeti, a fogalommeghatározásba bele kell foglalnia a tisztviselő fogalmának valamennyi érintett – akár kinevezett, választott, vagy szerződés alapján alkalmazott, illetve hivatalos tisztséget betöltő – tisztviselőre kiterjedő meghatározását, valamint ezen belül a kormány és egyéb közintézmények részéről a polgárok számára történő szolgáltatásnyújtási feladatot, vagy általános közérdeket hivatalos tisztség betöltése nélkül ellátó személyek (például az uniós pénzeszközök kezelésében részt vevő vállalkozók) meghatározását.

(8) A korrupció – amely sok esetben csalárd magatartással is összekapcsolódhat – rendkívül súlyos fenyegetést jelent az Unió pénzügyi érdekeire. Ezért ezen a területen külön büntetendőségre van szükség. Biztosítani kell, hogy a fogalommeghatározás kiterjedjen a vonatkozó bűncselekményekre, akár hivatali kötelességek megsértésével követték el azokat, akár nem. Ami a passzív korrupció és a hűtlen kezelés bűncselekményét illeti, a fogalommeghatározásba bele kell foglalni a tisztviselő fogalmának valamennyi érintett – akár a tagállamokban, akár harmadik országokban kinevezett, választott, vagy szerződés alapján alkalmazott, illetve hivatalos uniós tisztséget betöltő tisztviselőre kiterjedő meghatározását. Az uniós pénzügyi eszközök kezelésében egyre gyakrabban vesznek részt magánszemélyek is. Az uniós pénzügyi eszközöknek a korrupcióval és a hűtlen kezeléssel szembeni megfelelő védelme érdekében ezen irányelv alkalmazásában a „tisztviselő” fogalmának ki kell terjednie minden olyan személyre – így például az ilyen uniós pénzeszközök kezelésében részt vevő vállalkozókra – is, akik bár nem töltenek be hivatalos tisztséget, de az uniós pénzügyi eszközökkel kapcsolatban – hasonló módon – megbízás alapján közfeladatot látnak el.

Módosítás  6

Irányelvre irányuló javaslat

9 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(9) Sérthetik az Unió pénzügyi érdekeit a tisztviselők egyes olyan magatartástípusai, amelyek pénzeszközök vagy egyéb eszközök rendeltetésellenes, és az Unió pénzügyi érdekei megkárosításának szándékával történő felhasználására irányulnak. Ezért be kell vezetni az e magatartásra kiterjedő bűncselekmény pontos fogalommeghatározását.

(9) Sérthetik az Unió pénzügyi érdekeit a tisztviselők egyes olyan magatartástípusai, amelyek pénzeszközök vagy egyéb eszközök rendeltetésellenes, és az Unió pénzügyi érdekei megkárosításának szándékával történő felhasználására irányulnak. Ezért be kell vezetni az e magatartásra kiterjedő bűncselekmény pontos és egyértelmű fogalommeghatározását.

Módosítás  7

Irányelvre irányuló javaslat

9 a preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(9a) Az ezen irányelvben meghatározott természetes személy által elkövetett bűncselekmények esetében a szándéknak a bűncselekmény minden tényállási elemére ki kell terjednie. Természetes személyek által elkövetett, szándékosságot nem igénylő bűncselekményekre ezen irányelv hatálya nem terjed ki.

Módosítás  8

Irányelvre irányuló javaslat

14 a preambulumbekezdés (új)

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(14a) Míg indokolt az ebben az irányelvben meghatározott bűncselekmények tekintetében a büntetések egyes minimális szintjeinek bevezetése, ezen irányelv egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, hogy az sérti a tagállamok bíróságainak és bíráinak azon előjogát, hogy az egyedi ügyekben mérlegelési jogkörüket gyakorolják.

Módosítás  9

Irányelvre irányuló javaslat

14 b preambulumbekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(14b) Az Unió pénzügyi érdekeinek védelmével összefüggésben az uniós jog koherenciájának biztosítása érdekében helyénvaló egyes minimális szankciómértékek bevezetése az irányelvben meghatározott bűncselekmények vonatkozásában. Ez az irányelv minimumszabályokat állapít meg. A tagállamoknak továbbra is jogukban áll az ilyen bűncselekményekre szigorúbb büntetéseket bevezetni vagy fenntartani.

Módosítás  10

Irányelvre irányuló javaslat

17 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(17) Az uniós jog szerinti egyéb kötelezettségek sérelme nélkül, megfelelő intézkedést kell hozni a tagállamok és a Bizottság közötti együttműködés tekintetében, annak biztosítása céljából, hogy – a tagállamok és a Bizottság közötti információcserét is beleértve – hatékonyan lépjenek fel az Unió pénzügyi érdekeit érintő, ezen irányelvben meghatározott bűncselekményekkel szemben.

(17) Az uniós jog szerinti egyéb kötelezettségek sérelme nélkül, megfelelő intézkedést kell hozni a tagállamok és a Bizottság közötti együttműködés tekintetében, annak biztosítása céljából, hogy – a tagállamok, az Eurojust és a Bizottság közötti információcserét is beleértve – hatékonyan lépjenek fel az Unió pénzügyi érdekeit érintő, ezen irányelvben meghatározott bűncselekményekkel szemben.

Módosítás  11

Irányelvre irányuló javaslat

1 cikk

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Ez az irányelv – bűncselekmények és szankciók meghatározása révén – megállapítja az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás és egyéb jogellenes tevékenységek megelőzése és az azok ellen küzdelem terén szükséges intézkedéseket.

Ez az irányelv – bűncselekmények és szankciók meghatározása révén – megállapítja az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás és egyéb jogellenes tevékenységek megelőzése és az azok elleni küzdelem terén szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a tagállamokban és az uniós intézményekben, szervekben és hivatalokban hatékony és egyenlő szintű védelmet biztosítson, valamint hogy fokozza az uniós intézmények és kezdeményezések hitelességét.

Módosítás  12

Irányelvre irányuló javaslat

2 cikk – bevezető rész

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

„az Unió pénzügyi érdekei”: az alábbiak által lefedett, azokból szerzett vagy származó valamennyi bevétel és kiadás:

Ezen irányelv alkalmazásában „az Unió pénzügyi érdekei”: az Unió és intézményei, szervei és hivatalai által vagy nevében kezelt valamennyi eszköz és forrás; és ezek valamennyi pénzügyi művelete, ideértve a hitelfelvételi és hitelnyújtási tevékenységeket is, valamint különösen az alábbiakból finanszírozott, szerzett vagy azokkal összefüggésben felmerült valamennyi bevétel és kiadás:

Indokolás

Ez a fogalommeghatározás bővebb, és magában foglalja az eszközöket és a forrásokat is, csakúgy mint a hitelnyújtási és hitelfelvételi tevékenységet.

Módosítás  13

Irányelvre irányuló javaslat

2 cikk – b pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

b) a Szerződések alapján létrehozott intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek költségvetései, vagy az általuk kezelt vagy ellenőrzött költségvetések.

b) a Szerződések alapján létrehozott intézmények, szervek és hivatalok költségvetései, vagy az általuk közvetlenül vagy közvetve kezelt vagy ellenőrzött költségvetések.

Módosítás  14

Irányelvre irányuló javaslat

4 cikk – 1 bekezdés

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a jogosultsági, kizárási, kiválasztási vagy odaítélési kritériumok alkalmazásának megkerülése vagy eltorzítása céljából történő szándékos elkövetés esetén bűncselekményként büntetendő legyen a jelöltek, vagy ajánlattevők, illetve az ajánlati felhívásokra történő válaszadásért vagy e résztvevők pályázatainak elkészítésért felelős, illetve azokban részt vevő személyek által, az Unió pénzügyi érdekeit érintő közbeszerzési vagy támogatás-odaítélési eljárás során az ajánlatkérő vagy támogatás odaítélő szervek vagy hatóságok számára nyújtott tájékoztatás, vagy e tájékoztatásnyújtás elmulasztása.

(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a jogosultsági, kizárási, kiválasztási vagy odaítélési kritériumok alkalmazásának megkerülése vagy eltorzítása, vagy a pályázók közötti természetes verseny torzítása vagy kiiktatása céljából történő szándékos elkövetés esetén bűncselekményként büntetendő legyen a jelöltek, vagy ajánlattevők, illetve az ajánlati felhívásokra történő válaszadásért vagy e résztvevők pályázatainak elkészítésért felelős, illetve azokban részt vevő személyek által, az Unió pénzügyi érdekeit érintő közbeszerzési vagy támogatás-odaítélési eljárás során az ajánlatkérő vagy támogatás odaítélő szervek vagy hatóságok számára nyújtott tájékoztatás, vagy e tájékoztatásnyújtás elmulasztása.

Indokolás

Fontos kifejezetten utalni a pályázati eljárásokkal kapcsolatos szabálytalan tevékenységekre.

Módosítás  15

Irányelvre irányuló javaslat

4 cikk – 2 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy bűncselekményként büntetendő legyen az ezen irányelv hatálya alá tartozó bűncselekményekből származó tulajdont érintő, a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv33 1. cikke (2) bekezdésének meghatározása szerinti pénzmosás.

(2) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy bűncselekményként büntetendő legyen az ezen irányelv hatálya alá tartozó bűncselekményekből származó tulajdont vagy jövedelmet érintő, a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv33 1. cikke (2) bekezdésének meghatározása szerinti pénzmosás.

__________________

__________________

33 HL L 309., 2005.11.25., 15. o.

33 HL L 309., 2005.11.25., 15. o.

Módosítás  16

Irányelvre irányuló javaslat

4 cikk – 3 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy szándékos elkövetés esetén bűncselekményként büntetendők legyenek az alábbi magatartások:

(3) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy szándékos elkövetés esetén az aktív és a passzív hivatali vesztegetés bűncselekményként büntetendő legyen.

a) azon tisztviselő által elkövetett cselekmény, aki közvetlenül vagy közvetítő útján bármilyen előnyt kér, vagy az előnyt elfogadja a maga vagy harmadik személy javára, vagy ilyen előny ígéretét elfogadja azért, hogy hivatali kötelességét megszegve, hatáskörébe tartozó intézkedést vagy hatásköre gyakorlása során intézkedést tegyen vagy ne tegyen, aminek révén sérti vagy esetleg sértheti az Unió pénzügyi érdekeit (passzív megvesztegetés);

a) Ezen irányelv alkalmazásában a „passzív hivatali vesztegetés”: azon tisztviselő által elkövetett cselekmény, aki közvetlenül vagy közvetítő útján bármilyen előnyt vagy ilyen előny ígéretét kéri, vagy előre elfogadja a maga vagy harmadik személy javára azért, hogy hatáskörébe tartozó intézkedést vagy hatásköre gyakorlása során intézkedést tegyen, ne tegyen, vagy intézkedés megtételével késlekedjen, aminek révén sérti vagy esetleg sértheti az Unió pénzügyi érdekeit, függetlenül attól, hogy ezzel hivatali kötelességét megszegi-e.

 

b) bármely olyan személy által elkövetett cselekmény, aki közvetlenül vagy közvetítő útján bármilyen előnyt ígér vagy nyújt kifejezetten a tisztviselő számára vagy harmadik személy javára, azért, hogy a tisztviselő hivatali kötelességét megszegve, hatáskörébe tartozó intézkedést vagy hatásköre gyakorlása során intézkedést tegyen vagy ne tegyen, aminek révén sérti vagy esetleg sértheti az Unió pénzügyi érdekeit (aktív megvesztegetés).

b) Ezen irányelv alkalmazásában az „aktív hivatali vesztegetés”: bármely olyan személy által elkövetett cselekmény, aki közvetlenül vagy közvetítő útján bármilyen előnyt ígér, ajánl vagy nyújt kifejezetten a tisztviselő számára vagy harmadik személy javára, azért, hogy a tisztviselő hatáskörébe tartozó intézkedést vagy hatásköre gyakorlása során intézkedést tegyen, ne tegyen, vagy intézkedés megtételével késlekedjen, aminek révén sérti vagy esetleg sértheti az Unió pénzügyi érdekeit, vagy azért, hogy ilyen cselekményeket a múltban elkövetett.

Módosítás  17

Irányelvre irányuló javaslat

4 cikk – 4 bekezdés

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(4) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek megsértésére irányuló szándékos elkövetés esetén bűncselekményként büntetendő legyen, ha a tisztviselő nem rendeltetésszerűen használ fel, illetve fizet ki pénzeszközöket, vagy sajátít ki, illetve használ fel eszközöket.

(4) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy szándékos elkövetés esetén a hűtlen kezelés bűncselekményként büntetendő legyen:

 

Ezen irányelv alkalmazásában „hűtlen kezelés”: ha valamely tisztviselő nem rendeltetésszerűen használ fel, illetve fizet ki pénzeszközöket, vagy sajátít ki, illetve használ fel eszközöket, aminek révén sérti az Unió pénzügyi érdekeit.

Módosítás  18

Irányelvre irányuló javaslat

4 cikk – 5 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

E cikk alkalmazásában „tisztviselő”:

E cikk alkalmazásában „tisztviselő”:

a) jogalkotási, közigazgatási vagy bírói tisztséget betöltő személy, aki az Unióban vagy a tagállamokban, illetve harmadik országokban közfeladatot lát el;

a) uniós vagy nemzeti tisztviselő, ideértve más tagállamok nemzeti tisztviselőit és harmadik országok nemzeti tisztviselőit is;

 

„uniós tisztviselő”:

 

i. minden olyan személy, aki az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata, illetve az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek („személyzeti szabályzat”) értelmében tisztviselőnek vagy egyéb szerződéses alkalmazottnak minősül,

 

ii. minden olyan személy, akit valamely tagállam vagy valamely köz-vagy magánjogi szerv az Unió intézményéhez, szervéhez vagy hivatalához kirendelt, és aki az uniós tisztviselők vagy egyéb alkalmazottak által ellátott feladatokkal egyenértékű feladatokat lát el.

 

A Szerződések alapján létrehozott szervek tagjai és az ilyen szervek, hivatalok vagy ügynökségek személyzete uniós tisztviselőnek tekintendő, még akkor is, ha a személyzeti szabályzat nem vonatkozik rá.

 

a „nemzeti tisztviselő” fogalma alatt az azon tagállam vagy harmadik ország nemzeti joga szerint meghatározott tisztviselő értendő, amelyben a szóban forgó személy a feladatát ellátja;

 

Olyan eljárás esetében azonban, amelyben valamely tagállami vagy harmadik országbeli nemzeti tisztviselő érintett, és azt egy másik tagállam indította, ez utóbbi tagállamnak nem kötelessége a „nemzeti tisztviselő” fogalmát alkalmaznia, kivéve, ha az a nemzeti jogával összeegyeztethető;

b) az Unióban vagy a tagállamokban, illetve harmadik országokban közfeladatot ellátó, ilyen tisztséggel nem rendelkező személy, akik részt vesz az Unió pénzügyi érdekeinek kezelésében, vagy az arra vonatkozó döntések meghozatalában.

b) minden olyan személy, aki a tagállamokban vagy harmadik országokban megbízás alapján olyan közfeladatot lát el, amely kiterjed az Unió pénzügyi érdekeinek kezelésére vagy az arra vonatkozó döntések meghozatalára.

Indokolás

A módosítás a tisztviselő jelenlegi hivatalos meghatározásán alapul, amely a tagállamok által jól ismert és elfogadott hatályos PIF-egyezmény első jegyzőkönyvében található.

Módosítás  19

Irányelvre irányuló javaslat

5 cikk – 1 bekezdés

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy bűncselekményként büntetendő legyen a II. címben említett bűncselekmények elkövetésére való felbujtás, és az azokhoz nyújtott bűnsegély.

(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy bűncselekményként büntetendő legyen a 3. és a 4. cikkben említett bűncselekmények bármelyikének elkövetésére való felbujtás, és az azokhoz nyújtott bűnsegély.

Indokolás

Technikai változtatás.

Módosítás  20

Irányelvre irányuló javaslat

5 cikk – 2 bekezdés

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy bűncselekményként büntetendő legyen a 3. cikkben, illetve a 4. cikk (4) bekezdésében említett bűncselekmény elkövetésének kísérlete.

(2) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy bűncselekményként büntetendő legyen a 3. cikkben és a 4. cikk (4) bekezdésében említett bűncselekmények bármelyikének elkövetésére irányuló kísérlet.

Indokolás

Technikai változtatás.

Módosítás  21

Irányelvre irányuló javaslat

6 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a jogi személyek felelősségre vonhatók legyenek a II. címben említett bármely bűncselekményért, amelyet akár saját nevében eljárva, akár a jogi személy valamely szervének tagjaként eljárva olyan személy követett el a jogi személy javára, aki a jogi személyen belül vezető tisztséget tölt be, amely a következők egyikén alapul:

(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a jogi személyek felelősségre vonhatók legyenek a 3., a 4. és az 5. cikkben említett bármely bűncselekményért, amelyet akár saját nevében eljárva, akár a jogi személy valamely szervének tagjaként eljárva olyan személy követett el a jogi személy javára, aki a jogi személyen belül vezető tisztséget tölt be, amely a következők egyikén alapul:

Indokolás

Technikai változtatás.

Módosítás  22

Irányelvre irányuló javaslat

6 cikk – 2 bekezdés

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2) A tagállamok továbbá megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a jogi személyek felelősségre vonhatók legyenek, amennyiben valamely, az (1) bekezdésben említett személy által gyakorolt felügyelet vagy ellenőrzés hiánya lehetővé tette, hogy az adott jogi személy javára egy neki alárendelt személy a II. címben említett valamely bűncselekményt elkövesse.

(2) A tagállamok továbbá megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a jogi személyek felelősségre vonhatók legyenek, amennyiben valamely, az (1) bekezdésben említett személy által gyakorolt felügyelet vagy ellenőrzés hiánya lehetővé tette, hogy az adott jogi személy javára egy neki alárendelt személy a 3., a 4. és az 5. cikkben említett valamely bűncselekményt elkövesse.

Indokolás

Technikai változtatás.

Módosítás  23

Irányelvre irányuló javaslat

6 cikk – 3 bekezdés

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3) A jogi személyek (1) és (2) bekezdés szerinti felelőssége nem zárja a büntetőeljárás lefolytatását a II. címben említett bűncselekményeket elkövető vagy a 5. cikk szerint büntetőjogilag felelős természetes személyekkel szemben.

(3) A jogi személyek (1) és (2) bekezdés szerinti felelőssége nem zárja ki a büntetőeljárás lefolytatását a 3. és a 4. cikkben említett bűncselekményeket elkövető vagy az 5. cikk szerint büntetőjogilag felelős természetes személyekkel szemben.

Indokolás

Technikai változtatás.

Módosítás  24

Irányelvre irányuló javaslat

7 cikk – 1 bekezdés

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1) A természetes személyek vonatkozásában a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a II. címben említett bűncselekmények hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi szankciókkal legyenek büntetendők, beleértve a 8. cikkben meghatározott pénzbüntetéseket és szabadságvesztést.

(1) A természetes személyek vonatkozásában a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a 3., 4., és 5. cikkben említett bűncselekmények hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi szankciókkal legyenek büntetendők, beleértve a 8. cikkben meghatározott pénzbüntetéseket és szabadságvesztést.

Indokolás

Technikai változtatás.

Módosítás  25

Irányelvre irányuló javaslat

7 cikk – 2 bekezdés

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2) 10 000 EUR-nál kevesebb kárt okozó, és 10 000 EUR-nál kevesebb előnyt eredményező, továbbá különösen súlyos körülmények megvalósulásával nem járó, kisebb súlyú szabálysértések esetén a tagállamok a büntetőjogi szankcióktól eltérő büntetéseket is előírhatnak.

(2) 5 000 EUR-nál kevesebb kárt okozó, és 5 000 EUR-nál kevesebb előnyt eredményező, továbbá súlyosbító körülmények megvalósulásával nem járó, kisebb súlyú szabálysértések esetén a tagállamok a büntetőjogi szankcióktól eltérő szankciók kiszabását is előírhatják.

Módosítás  26

Irányelvre irányuló javaslat

7 cikk – 3 bekezdés

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(3) Az (1) bekezdés nem érinti az illetékes hatóságok tisztviselőikkel szembeni fegyelmi jogköreinek gyakorlását.

(3) E cikk (1) bekezdése nem érinti az illetékes hatóságok tisztviselőikkel szembeni fegyelmi jogköreinek gyakorlását, a 4. cikk (5) bekezdésében meghatározottak szerint.

Módosítás  27

Irányelvre irányuló javaslat

8 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés – a pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

a) minimális büntetésként legalább 6 hónapos szabadságvesztés;

törölve

Indokolás

A minimális büntetés nincs tekintettel a jogrendszerek sokféleségére és a bírói mérlegelés szükségességére. E helyütt való bevezetése nem állna összhangban az euro és más valuták hamisítás elleni, büntetőjog általi védelméről szóló irányelvtervezettel kapcsolatos parlamenti állásponttal sem.

Módosítás  28

Irányelvre irányuló javaslat

8 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés – a pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

a) minimális büntetésként legalább 6 hónapos szabadságvesztés;

törölve

Indokolás

A minimális büntetés nincs tekintettel a jogrendszerek sokféleségére és a bírói mérlegelés szükségességére. E helyütt való bevezetése nem állna összhangban az euro és más valuták hamisítás elleni, büntetőjog általi védelméről szóló irányelvtervezettel kapcsolatos parlamenti állásponttal sem.

Módosítás  29

Irányelvre irányuló javaslat

8 cikk – 1 bekezdés – 2 a albekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

Ez a bekezdés nem érinti a tagállami bíróságok és bírák azzal kapcsolatos mérlegelési jogát, hogy bármely egyedi ügyben a legmegfelelőbb és legarányosabb ítéletet hozzák meg.

Módosítás  30

Irányelvre irányuló javaslat

8 cikk – 2 bekezdés

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a II. címben említett bűncselekmények legalább 10 éves szabadságvesztéssel legyenek büntetendők, amennyiben a bűncselekményt a 2008/841/IB kerethatározat meghatározása szerinti bűnszervezetben követték el.

(2) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a 3., a 4., és az 5. cikkben említett bűncselekmények legalább 10 éves szabadságvesztéssel legyenek büntetendők, amennyiben a bűncselekményt a 2008/841/IB kerethatározat értelmében bűnszervezetben követték el.

Módosítás  31

Irányelvre irányuló javaslat

8 a cikk (új)

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

8a. cikk

 

Súlyosbító körülmények

 

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy amennyiben megállapításra kerül, hogy a 3., a 4., vagy az 5. cikkben említett bűncselekményt a 2008/841/IB kerethatározat értelmében bűnszervezetben követték el, ezt a tényt a büntetés kiszabása során súlyosbító körülményként vegyék figyelembe.

Indokolás

Helyesebb ezt az esetet súlyosbító körülménynek és nem külön bűncselekménynek minősíteni.

Módosítás  32

Irányelvre irányuló javaslat

9 cikk – a a pont (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

aa) az Unió pályázati eljárásaiból való ideiglenes vagy állandó kizárás;

Módosítás  33

Irányelvre irányuló javaslat

9 a cikk (új)

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

9a. cikk

 

Ne bis in idem elv

 

A tagállamok nemzeti büntetőjogukban alkalmazzák a „ne bis in idem” elvét, melynek értelmében az ellen a személy ellen, akinek cselekményét valamely tagállamban jogerősen elbírálták, azonos tények alapján más tagállamban nem lehet büntetőeljárást indítani, feltéve, hogy büntetés kiszabása esetén azt végrehajtották, annak végrehajtása folyamatban van, vagy az ítélet meghozatalának helye szerinti állam jogszabályainak értelmében azt többé már nem lehet végrehajtani.

Módosítás  34

Irányelvre irányuló javaslat

11 cikk – 1 bekezdés

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a II. címben említett bűncselekményekre vonatkozóan megállapítsák joghatóságukat, amennyiben:

(1) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a 3., a 4. és az 5. cikkben említett bűncselekményekre vonatkozóan megállapítsák joghatóságukat, amennyiben:

a) a bűncselekményt részben vagy egészben a területükön követték el; vagy

a) a bűncselekményt részben vagy egészben a területükön követték el;

b) az elkövető az adott tagállam állampolgára.

b) az elkövető az adott tagállam saját állampolgára vagy az adott tagállam területén lakóhellyel rendelkezik; vagy

 

c) az elkövető a személyzeti szabályzat hatálya alatt áll, vagy a bűncselekmény elkövetésének idején a személyzeti szabályzat hatálya alatt állt.

Indokolás

Az (1) bekezdés b) pontja módosításának célja az irányelv hatályának kiterjesztése. Az (1) bekezdés c) pontjában egy harmadik elkövetői kategória felvétele az OLAF működési tapasztalatait tükrözi: a nem uniós állampolgárságú és nem az Unió területén (hanem küldöttségekben) tevékenykedő tisztviselőkre is ki kell terjeszteni az Unió pénzügyi érdekei védelmének hatályát.

Módosítás  35

Irányelvre irányuló javaslat

13 cikk

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Ez az irányelv nem érinti a II. címben említett bűncselekmények elkövetésével összefüggésben jogtalanul kifizetett összegek visszafizettetését.

Ez az irányelv nem érinti a 3., a 4. és az 5. cikkben említett bűncselekmények elkövetésével összefüggésben jogtalanul kifizetett összegek visszafizettetését.

 

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket az ilyen összegek azonnali visszafizetésének és az Unió költségvetése részére történő átutalásának biztosítására, a pénzügyi korrekcióra és a jogosulatlanul felhasznált összegek visszatérítésére irányadó vonatkozó uniós ágazatspecifikus szabályok sérelme nélkül. A tagállamok ezenfelül rendszeres nyilvántartást vezetnek a visszafizetett összegekről és tájékoztatják az érintett uniós intézményeket vagy szerveket ezekről az összegekről, illetve ha a visszafizetés nem történt meg, azokról az okokról, amelyek miatt a visszafizetésre nem volt lehetőség.

Módosítás  36

Irányelvre irányuló javaslat

15 cikk – cím

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A tagállamok és az Európai Bizottság (Európai Csalás Elleni Hivatal) közötti együttműködés

Együttműködés

Indokolás

Indokolás: Ezen irányelv alkalmazásában az együttműködés nem korlátozódhat csupán a tagállamok és a Bizottság közötti együttműködésre, hanem a tagállamok egymás közötti együttműködésére is ki kell terjednie.

Módosítás  37

Irányelvre irányuló javaslat

15 cikk – 1 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(1) A tagállamok és a Bizottság együttműködnek egymással a II. címben említett bűncselekmények elleni küzdelem terén. Ennek érdekében a Bizottság technikai és operatív támogatást nyújt, mivel az illetékes nemzeti hatóságoknak szükségük lehet a nyomozati együttműködés elősegítésére.

(1) A büntetőügyekben való határokon átnyúló együttműködésre és a kölcsönös bűnügyi jogsegélyre vonatkozó szabályok sérelme nélkül a tagállamok, az Eurojust és a Bizottság saját hatáskörük keretein belül együttműködnek egymással a 3., a 4. és az 5. cikkben említett bűncselekmények elleni küzdelem terén. Ennek érdekében a Bizottság és adott esetben az Eurojust technikai és operatív támogatást nyújt, mivel az illetékes nemzeti hatóságoknak szükségük lehet a nyomozati együttműködés elősegítésére.

Módosítás  38

Irányelvre irányuló javaslat

15 cikk – 2 bekezdés

 

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2) A tagállamok illetékes hatóságai információkat cserélhetnek a Bizottsággal, hogy megkönnyítsék a tények megállapítását, és a II. címben említett bűncselekményekkel szembeni hatékony fellépést. A Bizottság és az illetékes nemzeti hatóságok valamennyi konkrét ügyben figyelembe veszik a nyomozás titkosságára és az adatvédelemre vonatkozó előírásokat. Ezért a tagállamok, amennyiben információkat szolgáltatnak a Bizottságnak, sajátos feltételekhez köthetik az információknak a Bizottság, illetve – azok esetleges továbbítása esetén – egy másik tagállam általi felhasználását.

(2) A tagállamok illetékes hatóságai saját hatáskörük keretében információkat cserélhetnek a Bizottsággal és az Eurojusttal, hogy megkönnyítsék a tények megállapítását, és a 3., a 4. és az 5. cikkben említett bűncselekményekkel szembeni hatékony fellépést. A Bizottság, az Eurojust és az illetékes nemzeti hatóságok valamennyi konkrét ügyben betartják az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkét, az Európai Unió Alapjogi Chartájával és a személyes adatok védelmére vonatkozó uniós jogszabályokkal együtt, továbbá figyelembe veszik a nyomozás titkosságára vonatkozó előírásokat. Ezért a tagállamok, amennyiben információkat szolgáltatnak a Bizottságnak és az Eurojustnak, sajátos feltételekhez köthetik az információknak a Bizottság, az Eurojust illetve – azok esetleges továbbítása esetén – egy másik tagállam általi felhasználását.

Módosítás  39

Irányelvre irányuló javaslat

15 cikk – 2 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(2a) A Számvevőszék, a nemzeti ellenőrző intézmények (például a megosztott irányítás körébe tartozó ügyletek ellenőrzése során), valamint a Szerződések alapján létrehozott intézmények, szervek és hivatalok költségvetései, illetve az intézmények által kezelt vagy ellenőrzött költségvetések ellenőrzésével megbízott ellenőrök kötelesek bejelenteni az OLAF-nak a feladatuk ellátása során tudomásukra jutott bűncselekményeket.

Módosítás  40

Irányelvre irányuló javaslat

15 cikk – 2 b bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(2b) Az uniós tisztviselők kötelesek bejelenteni az OLAF-nak a kiküldetésük során tudomásukra jutott bűncselekményeket.

Módosítás  41

Irányelvre irányuló javaslat

17a cikk (új)  

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

17a. cikk

 

Jelentéstétel, statisztikák és értékelés

 

(1) A Bizottság [az irányelv végrehajtására vonatkozó határidőt követően 24 hónappal]-ig, és ezt követően évente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli, hogy a tagállamok milyen mértékben tették meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy ezen irányelvnek megfeleljenek, valamint hogy az irányelv mennyiben bizonyult hatékonynak célkitűzései elérése szempontjából.

 

Ezekben a jelentésekben hivatkozni kell a tagállamok által a (2) bekezdés alapján rendelkezésre bocsátott információkra.

 

(2) A tagállamok az általuk az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére létrehozott rendszerek hatékonyságának vizsgálata céljából rendszeresen gyűjtik és őrzik az illetékes hatóságoktól származó átfogó statisztikákat. Az érintett statisztikákat évente meg kell küldeni a Bizottságnak, és tartalmazniuk kell az alábbi adatokat:

 

a) a megindított büntetőeljárások száma, amelyen belül külön meg kell jelölni a megszüntetett eljárások, a felmentéssel végződő eljárások, az elítéléssel végződő eljárások és a folyamatban lévő eljárások számát,

 

b) a büntetőeljárást követően visszafizetett és vissza nem fizetett összegek,

 

c) a más tagállamoktól érkezett jogsegély iránti megkeresések száma, amelyen belül külön meg kell jelölni a teljesített és az elutasított megkeresések számát.

 

(3) A Bizottság [az irányelv végrehajtására vonatkozó határidőt követően 60 hónappal]-ig az Európai Parlament és a Tanács elé terjeszti ennek az irányelvnek a teljes körű értékelését, a szerzett tapasztalatok, és különösen az (1) és (2) bekezdés szerinti jelentések és statisztikák alapján. Az értékelés eredményét megfelelően figyelembe véve adott esetben a Bizottság ugyanekkor javaslatot terjeszt elő ennek az irányelvnek a módosítására.

  • [1]  HL C 383., 2012.12.12., 1. o.
  • [2]  HL C 391., 2012.12.18, 134. o.

INDOKOLÁS

Az előadók üdvözlik az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló bizottsági javaslatot. Az előadók egyetértenek különösen azzal, hogy az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás és más kapcsolódó jogellenes tevékenységek az Unió költségvetését – és ezáltal az adófizetőket – károsító súlyos problémát jelentenek, és ezért arra sürgetik az európai intézményeket, hogy gondoskodjanak arról, hogy a közpénzeket a strukturális növekedésnek, a fiskális konszolidációnak és a foglalkoztatásnak szenteljék.

Az Unió költségvetésének sérelmére elkövetett csalás tekintetében az előadók komoly aggodalmuknak adnak hangot a tagállamok jogi és szankciórendszerei között meglévő különbségek miatt. E tekintetben az előadók felismerik, hogy a csalás elleni küzdelem területén a közösségi vívmányok jól strukturált rendszere létezik. Azonban ezek végrehajtása a tagállamok részéről ezidáig csak nem megfelelően harmonizált és közelített szabályok és rendelkezések elfogadására terjedt ki, a szankciókat is ideértve. Ez a töredezett jogi keretrendszer a lehetséges elkövetők számára ösztönzést ad arra, hogy Európa területén belül a legkedvezőbb igazságszolgáltatási rendszerrel rendelkező helyre menjenek. Az Európai Parlament úgy véli, hogy az Uniónak és a tagállamoknak egységesen, visszatartó hatású intézkedésekkel, és a tagállamokban hatékony és azonos szintű védelem biztosításával kell válaszolniuk az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalásra és bármely más jogellenes tevékenységre.

E tekintetben a Bizottság javaslata a megfelelő irányba mutat azzal, hogy a csalás és az Unió költségvetését károsító egyéb jogellenes tevékenységgel szembeni fellépés érdekében a nemzeti jogrendszerek közelítését célzó rendelkezéseket, többek közt büntetőjogi intézkedéseket tartalmaz. Az előadók azonban szeretnék a javaslatot tovább javítani a következők elfogadásával:

-    Az Unió költségvetését károsító csalás fogalmának pontosabb és átfogóbb meghatározása. Ebben a pontban az Európai Parlament üdvözli a Bizottság javaslatát, mely természetesen az irányelvbe foglalja a héa-csalást;

-    az uniós pályázatokhoz való hozzáféréssel – többek közt a pályázók közötti verseny torzításával és kiiktatásával – kapcsolatos csalárd tevékenységgel szembeni intézkedések közelítését elősegítő rendelkezés,

-    Olyan rendelkezések, amelyek az Unió költségvetését károsító „bármely” bűncselekményt „önmagában” bűncselekménynek minősítik anélkül, hogy az érintett összeg mértékétől függően különbséget tennének kisebb súlyú és súlyos bűncselekmények között. Ezzel kapcsolatban a nemzeti rendelkezéseket uniós szinten figyelembe véve az előadók a bűncselekményi értékhatárt 10 000 euróról 5 000 euróra csökkentik annak érdekében, hogy ha a tagállamok úgy kívánják, lehetőségük legyen az ezen értékhatárt el nem érő csalásra a büntetőjogi szankcióktól eltérő szankciókat megállapítani. Az előadók ezzel egyben határozottan jelezni kívánják a csalók felé, hogy ezen értékhatár felett tevékenységük Európa-szerte bárhol bűncselekménynek tekintendő.

-    Az Unió költségvetésével szembeni és más illegális tevékenységre vonatkozóan a szabadságvesztésre alacsonyabb küszöbértékek megállapítása annak elősegítése érdekében, hogy a nemzeti jogszabályokat egy jól meghatározott szint felé közelítse. Az előadók véleményüket a tagállamokban meglévő jelenlegi rendelkezések összehasonlító elemzésére alapították. Az Európai Parlament úgy véli, hogy fontos annak az üzenetnek az elküldése, hogy az Unió költségvetése elleni csalás elkövetése többé nem tűrhető el.

-     Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében a tagállamok és a Bizottság között folytatott együttműködésben az Eurojust szerepét figyelembe vevő rendelkezés.

Az előadók úgy vélik, hogy az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás elleni küzdelemről szóló irányelvre irányuló bizottsági javaslat fontos lépés az uniós büntetőjog területén. Ez a terület a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta jelentősen bővült, a három pillérre épülő rendszer eltörlésével és az Európai Parlament teljes körű társjogalkotói minőségének megszilárdításával a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének európai térsége területén.

A javaslat általános célkitűzése az Unió pénzügyi érdekeinek hatékony, arányos és visszatartó erejű védelme. Ennek érdekében a javasolt irányelv büntetőjogi minimumszabályokat határoz meg, köztük a bűncselekmények definícióit, valamint a minimális, illetve maximális szankciókat a csalás elleni, valamint az Unió pénzügyi érdekeit érintő egyéb jogellenes tevékenységek elleni harcban.

Az előadók hangsúlyozzák, hogy az irányelv célja annak a keretrendszernek a megteremtése, amelyben a jövőbeli Európai Ügyészség működne. Jelentős előrelépést jelent az európai büntető igazságszolgáltatási térség létrehozásában.

Az előadók úgy vélik, hogy a jogbiztonság érdekében helyesebb elkerülni a bűncselekmények „kisebb súlyú” és/vagy „súlyos” kategóriákba való besorolását. E tekintetben az előadók egyetértenek azzal, hogy az EU pénzügyi érdekeit sértő valamennyi csalást komolyan kell venni.

A Bizottság véleményével az előadók abban is egyetértenek, hogy a csalást el kell határolni a vesztegetéstől és a pénzmosástól. A Bizottsággal ellentétben azonban az előadók véleménye szerint a javasolt minimális szankcióknak tükrözniük kell az említett bűncselekmények közötti különbséget (és nem pusztán az érintett összeget).

Az előadók véleménye szerint továbbá, ha az Európai Unió pénzügyi érdekei forognak kockán, helyénvaló megállapítani a büntetőjogi szankciók minimális szintjét annak érdekében, hogy biztosítsák az EU pénzügyi érdekeivel szembeni csalást elkövetőkkel szemben EU-szerte kiszabott büntetések bizonyos szintű egységességét. Ezt a lépést az európai büntető igazságszolgáltatási térség továbbfejlődése részének, és egyúttal olyan eszköznek kell tekinteni, amely a pénzmosást és csalást elkövetőket eltántorítja a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztására irányuló törekvésektől. Az ilyen szankciók azonban nem sérthetik a tagállamok egyedi bíróságainak és bíráinak fenntartott előjogokat.

Az előadók biztosítani kívánják a tagállamok és az érintett uniós intézmények és ügynökségek közötti szoros együttműködést a csalással kapcsolatos nyomozás és büntetőeljárás lefolytatása során. E tekintetben különösen fontos annak felismerése, hogy az Eurojust megnövekedett szerepet játszhat az uniós büntető igazságszolgáltatás jövőbeli fejlődésében.

Az előadók tudatában vannak annak, hogy az EU költségvetésének sérelmére elkövetett csalástól való hatékony visszatartó erő megteremtése mellett a büntető eljárásokra vonatkozó magas szintű eljárási garanciákat az EU-ban mindenhol meg kell őrizni, különös tekintettel a „ne bis in idem” elvére.

E jelentéssel az előadók választ adnak a polgárok és az adófizetők aggodalmaira, továbbá szilárdabb alapot kínálnak az Unió pénzügyi érdekeinek hatékony, és az Unió teljes területén azonos szintű védelméhez.

A JOGI BIZOTTSÁG VÉLEMÉNYE A JOGALAPRÓL

Michael Theurer úr

elnök

Költségvetési Ellenőrző Bizottság

BRÜSSZEL

Tárgy:             Vélemény az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat jogalapjáról (COM(2012)0363 – C7 0192/2012 – 2012/0193(COD))

Tisztelt Elnök Úr!

November 27-i ülésén a Jogi Bizottság úgy határozott, hogy a Parlament Eljárási Szabályzata 37. cikkének (3) bekezdése alapján fennálló saját kezdeményezésére foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy megfelelő-e megváltoztatni a az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat (COM(2012)0363) jogalapját azáltal, hogy az EUMSZ 325. cikkének (4) bekezdését, amelyet a Bizottság terjesztett elő jogalapként, az EUMSZ 83. cikkének (2) bekezdésével váltják fel.

Háttér

1. A javaslat

A javasolt irányelv harmonizált büntető jogi rendelkezéseket határoz meg, köztük a bűncselekmények definícióit, valamint a minimális, illetve maximális szankciókat a csalás elleni harcban, valamint az Unió pénzügyi érdekeinek védelmében.

A javaslat részleteiben szabályozza, hogy milyen magatartás büntetendő az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalásként (3. cikk), illetve az Unió pénzügyi érdekeit érintő, csaláshoz kapcsolódó bűncselekményekként (4. cikk), mint például a közbeszerzési vagy odaítélési eljárások akadályozása, pénzmosás, aktív vagy passzív korrupció és a pénzeszközök hűtlen kezelése. Ebben az összefüggésben a javaslat szintén tartalmazza a „tisztviselő” definícióját (4. cikk (5) bekezdés). Megállapítja továbbá, hogy a felbujtás, a bűnsegély és a kísérlet e bűncselekmények esetében büntetendő (5. cikk) és rendelkezik a jogi személyek felelősségéről is (6. cikk). Meghatározza azt is, hogy mely (különösen súlyos) bűncselekmények büntetendők szabadságvesztéssel, valamint meghatározza ezek minimális és maximális terjedelmét (8. cikk). A javaslat a tagállamok számára különösen kötelezővé teszi, hogy legalább 6 hónapos szabadságvesztés, illetve legfeljebb 5 éves szabadságvesztést írjanak elő az ilyen súlyos esetekre, illetve legalább 10 éves szabadságvesztéssel büntessék, ha a bűncselekményt bűnszervezet tagjaként követték el. Definiálja a jogi személyekre vonatkozó minimális szankciótípusokat is (9. cikk). Tartalmaz továbbá rendelkezéseket a befagyasztásról és elkobzásról (10. cikk), valamint a joghatóságról (11. cikk). Szintén harmonizálja a törvényes elévülés aspektusait (12. cikk), beleértve a legalább 5 éves elévülési időszakokat és az elévülési időszakok megszakadására és kezdetére vonatkozó szabályokat.

A javaslat végül rendelkezéseket tartalmaz az Unió egyéb alkalmazandó jogi aktusaival való kapcsolatról (14. cikk), valamint a tagállamok és az OLAF közötti együttműködésről (15. cikk).

2. A szóban forgó jogalapok

a) A javaslat jogalapja

A bizottsági javaslat az EUMSZ 325. cikkének (4) bekezdésén alapszik, amely így szól:

„(4) Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében és a Számvevőszékkel folytatott konzultációt követően meghozza az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalások megelőzése és az azok elleni küzdelem terén a szükséges intézkedéseket azzal a céllal, hogy hathatós és azonos mértékű védelmet nyújtsanak a tagállamokban, valamint az Unió intézményeiben, szerveiben és hivatalaiban.”

b) A jogalap javasolt módosítása

A Jogi Bizottságot felhívják, hogy vizsgálja meg, hogy helyes-e, hogy az EUMSZ 83. cikke (2) bekezdése jogalapként felváltja a 325. cikk (4) bekezdését. Az EUMSZ 83. cikkének (2) bekezdése a következőképpen szól:

„(2) Ha valamely harmonizációs intézkedések hatálya alá tartozó területen az Unió politikájának eredményes végrehajtásához elengedhetetlen a tagállamok büntetőügyekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítése, irányelvekben szabályozási minimumokat lehet megállapítani e területen a bűncselekményi tényállások és a büntetési tételek meghatározására vonatkozóan. A 76. cikk sérelme nélkül az ilyen irányelveket ugyanazon rendes vagy különleges jogalkotási eljárás keretében kell elfogadni, mint amely szerint az említett harmonizációs intézkedéseket elfogadták.”

Elemzés

1. Az Európai Bíróság által megállapított elvek

A Bíróság ítélkezési gyakorlata a jogalap megválasztásával kapcsolatban bizonyos alapelvek irányába mutat. Először is, az anyagi hatáskör és az eljárás szempontjából a jogalap következményeit tekintve a helyes jogalap megválasztása alkotmányos jelentőséggel bír[1]. Másodsorban az EUSZ 13. cikkének (2) bekezdése értelmében az egyes intézmények a Szerződésben rájuk ruházott hatáskörök keretén belül járnak el[2]. Harmadszor, a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint „egy közösségi intézkedés jogalapjának megválasztásakor objektív, bírósági felülvizsgálatnak alávethető tényezőkből kell kiindulni, többek között elsősorban az intézkedés céljából és tartalmából”[3].

2. A Bizottság által választott jogalap

A Bizottság a jogalap megválasztását a következőképpen indokolja: „A 325. cikk megállapítja az EU azon hatáskörét, hogy elfogadja a csalás és az Unió pénzügyi érdekeit sértő minden egyéb jogellenes tevékenység ellen meghozandó olyan szükséges intézkedéseket, amelyeknek „elrettentő hatásuk van”[4]. A 325. cikk (4) bekezdése előírja „azon szükséges intézkedések elfogadására irányuló jogalkotási eljárást, amelyek célja, hogy hathatós és azonos mértékű védelmet nyújtsanak.”[5] A Bizottság továbbá azzal a magyarázattal szolgál, hogy „az Unió pénzügyi érdekeit érintő illegális tevékenységek elleni küzdelem rendkívül sajátos szakpolitikai terület”, és hogy a 325. cikk célja „az ezen elsőbbséget élvező szakpolitika lényegét jelentő közös érdek, vagyis az uniós közpénzek védelme, azok beszedése vagy elköltése során”.

3. A javasolt irányelv célja és tartalma

A javasolt irányelv – bűncselekmények és szankciók meghatározása révén – megállapítja az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás és egyéb jogellenes tevékenységek megelőzése és az azok ellen küzdelem terén szükséges intézkedéseket” (1. cikk). A (2) preambulumbekezdés tovább megy, amennyiben így fogalmaz: „annak érdekében, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű védelmet biztosítsanak az Unió pénzügyi érdekei számára, a tagállamok büntetőjogának – az e területre vonatkozó legsúlyosabb és csaláshoz kapcsolódó elkövetési magatartás típusok esetén – továbbra is ki kell egészítenie a közigazgatási és a polgári jog alapján biztosított védelmet, ugyanakkor ki kell küszöbölni az említett jogterületeken belüli és azok között következetlenségeket.”

A javaslat ezen célkitűzés elérésére irányuló fő elemei a bűncselekmények meghatározása, a minimális szankciók bevezetése és a törvényes elévülés aspektusainak harmonizációja. Ezen intézkedéseket fentebb részletesen ismertettük ("Háttér" 1. pont).

Ezért úgy tűnik, hogy mind a büntetőjogi rendelkezések tagállamokban történő megerősítése a csalás elleni küzdelem és az Unió pénzügyi érdekeinek javítása érdekében, valamint e rendelkezések harmonizációja, illetve egy egyszerűsítés és egy jogtechnikai felülvizsgálat képezi a javasolt irányelv fő céljait.

A kérdés, miszerint az EUMSZ 325. cikkének (4) bekezdése vagy 83. cikkének (2) bekezdése a megfelelő jogalap a vizsgált javaslathoz, lényegében ezért arra a kérdésre vonatkozik, hogy e rendelkezések közül melyik a lex specialis a jelenlegi ügyre nézve: az EUMSZ 325. cikkének (4) bekezdése lenne a lex specialis a csalás elleni küzdelem/az EU pénzügyi érdekeinek területének védelme során hozott intézkedésekre vagy pedig az EUMSZ 83. cikkének (2) bekezdése lenne a lex specialis a nemzeti büntetőjogok harmonizálásának egyes elemei esetében, amikor ez a harmonizáció alapvető fontosságú az uniós politika hatékony végrehajtása érdekében egy olyan területen, amely a harmonizációs intézkedések hatálya alá tartozott eddig?

Az EUMSZ 325. cikke kapcsán meg kell jegyezni, hogy az a korábbi EKSz. 280. cikkének (4) bekezdése helyébe lépett, amely korlátozta az annak alapján meghozandó intézkedéseket az alábbiak szerint: „Ezek az intézkedések nem érintik sem a nemzeti büntetőjog alkalmazását, sem a nemzeti igazságszolgáltatást”[6]. Az EUMSZ 325. cikkének (4) bekezdése már nem tartalmazza ezt a kizárást. Ezért azzal lehet érvelni, hogy ez a cikk jelenleg magában foglalja azt a hatáskört, hogy a büntetőjog harmonizálására hozzanak intézkedéseket. Ez a megállapítás természetesen alátámasztani látszik a Bizottság indokolását a javaslathoz fűzött magyarázó memorandumban, noha a kérdéssel kifejezetten nem foglalkozik.

Másrészt fontos emlékeztetni arra, hogy a Lisszaboni Szerződés az EUMSZ 83. cikkének (2) bekezdésében új jogalapot vezetett be az anyagi büntető jog harmonizációjára azon uniós politikák hatékony végrehajtásának biztosítására, amelyek harmonizációs intézkedések hatálya alá tartoztak. Ez a rendelkezés az Európai Bíróság korábbi ítélkezési gyakorlatát támasztja alá, amely szerint annak ellenére, hogy főszabályként a büntetőjog nem tartozott az Unió hatáskörébe, voltak kivételek, mint például amikor a hatékony, arányos és elrettentő büntetések alkalmazása volt alapvetően fontos a súlyos környezetvédelmi bűncselekmények elleni küzdelemben a hatékonyság biztosítása érdekében[7]. Az EKSz. 280. cikkének (4) bekezdésének utolsó mondata ezért ezen új jogalap bevezetésének is betudható. Érdekes megjegyezni, hogy hasonló törlésre került sor a vámegyüttműködés területén: Az EKSz. 135. cikke[8] ugyanazt a mondatot tartalmazta, mint az EKSz. 280. cikke, míg az EUMSZ szerinti megfelelő cikkében, az EUMSZ 33. cikkében[9] már nem szerepel.

Ami az EUMSZ 83. cikkének (2) bekezdését illeti, érdemes megjegyezni, hogy az Egyezmény dokumentumaiban bizonyíték van arra, hogy a büntető anyagi jogra vonatkozó minimumszabályok elfogadását lehetővé tevő jogalap Szerződésbe történő illesztését megfelelőnek tekintették az EU pénzügyi érdekeinek védelmének összefüggésében.[10] Ez összhangban áll azzal az elképzeléssel, hogy a 83. cikk (2) bekezdés - amely ezen új jogalapról rendelkezik - lex specialis a büntető anyagi jog kapcsán fennálló hatáskör átruházása vonatkozásában. Meg kell jegyezni továbbá, hogy az EUMSZ 83. cikkének (2) bekezdése konkrét előírásokat tartalmaz („az Unió politikájának eredményes végrehajtásához elengedhetetlen [...]”) és korlátozza azon szabályok tartalmát, amelyek ezen rendelkezésen alapulnak („e területen a bűncselekményi tényállások és a büntetési tételek meghatározására vonatkozó minimumszabályok”). Emellett a 83. cikk (3) bekezdésében rendelkezés szerepel egy speciális vészfék-mechanizmusról. Meglepő lenne, ha e korlátozásokat egy másik anyagi jogalap igénybe vétele ásná alá. A lényegi politikákra vonatkozó különböző lehetséges jogalapok igénybe vételének lehetővé tétele szintén korlátozná a büntetőjogi harmonizáció területén a jövőbeli jogszabályok egységes fejlődését. A Lisszaboni Szerződésnek ez biztosan nem volt célja.

Végül érdemes megemlíteni, hogy az EUMSZ 86. cikke rendelkezést tartalmaz az Európai Ügyészség létrehozásáról „az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények üldözésére”[11]. Ez azt mutatja, hogy nem minden csalás elleni küzdelemmel kapcsolatos intézkedést és az Unió pénzügyi érdekeit érintő tevékenységet szabályoz taxatíve az EUMSZ 325. cikke, ami lehetővé teszi, hogy az EUMSZ 83. cikkének (2) bekezdés e célból szabályozza az anyagi büntetőjog rendszerét.

Ezzel a háttérrel és annak érdekében, hogy az EUMSZ 83. cikkének (2) bekezdése kiterjedjen a javasolt irányelvre, meg kellene állapítani, hogy a javasolt intézkedések „elengedhetetlenek” a csalás elleni küzdelem politikájában. A Bizottság határozott érveket sorakoztat fel e célból a javaslathoz fűzött magyarázó memorandumban.

A javasolt intézkedések tartalma kapcsán a javaslatokat értékelni kellene abból a szempontból, hogy nem terjednek-e túl „e területen a bűncselekményi tényállások és a büntetési tételek meghatározására vonatkozó minimumszabályokon”. Első látásra, mivel a Bizottság főként harmonizált definíciókat és minimumszankciókat javasolt, valamint bizonyos kísérő intézkedéseket, az EUMSZ 83. cikkének (2) bekezdése, úgy tűnik, hogy kiterjed a javaslat fő elemeire. A kérdést azonban szem előtt kell tartani a jogalkotási eljárás soráni további vita céljából.

A Jogi Bizottság ajánlása

A Jogi Bizottság 2012. november 27-i ülésén tárgyalt a fenti kérdésről. Ülésén ennek megfelelően egyhangúlag, 17 igen szavazattal és tartózkodás nélkül[12], úgy határozott, hogy azt az ajánlást teszi, hogy a megfelelő jogalap az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat esetén az EUMSZ 83. cikkének (2) bekezdése legyen.

Kérem, fogadja megkülönböztetett nagyrabecsülésem.

Klaus-Heiner Lehne

  • [1]  2/00. sz. vélemény a Cartagenai Jegyzőkönyvről, EBHT 2001., I-9713. o., 5. pont; C-370/07. sz., Bizottság kontra Tanács ügy, EBHT 2009., I-8917. o., 46–49. pont; 1/08. sz. vélemény a Szolgáltatások Kereskedelméről szóló Általános Egyezményről, EBHT 2009., I-11129. o., 110. pont.
  • [2]  C-403/05. sz., Parlament kontra Bizottság ügy, EBHT 2007., I-9045. o., 49. pont és az abban hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
  • [3]  Lásd legutóbb a C-411/06 sz., Bizottság kontra Európai Parlament és Tanács ügyet (EBHT 2009., I-7585. o.).
  • [4]  Az EUMSZ 325. cikkének (1) a következőképpen szól: „(1) Az Unió és a tagállamok küzdenek a csalás és az Unió pénzügyi érdekeit sértő minden egyéb jogellenes tevékenység ellen az e cikknek megfelelően meghozandó olyan intézkedésekkel, amelyeknek elrettentő hatásuk van és hathatós védelmet nyújtanak a tagállamokban, valamint az Unió intézményeiben, szerveiben és hivatalaiban.”
  • [5]  COM(2012)0363, Indokolás, 6. o.
  • [6]  Az EKSz. 280. cikkének (4) bekezdése: "4. A Tanács a 251. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően és a Számvevőszékkel folytatott konzultációt követően meghozza a Közösség pénzügyi érdekeit sértő csalások megelőzése és az azok elleni küzdelem terén a szükséges intézkedéseket azzal a céllal, hogy hathatós és azonos mértékű védelmet nyújtsanak a tagállamokban. Ezek az intézkedések nem érintik sem a nemzeti büntetőjog alkalmazását, sem a nemzeti igazságszolgáltatást.” (Kiemelés utólag)
  • [7]  C-176/03. sz., Bizottság kontra Tanács ügy, EBHT 2005., I-07879. o., 48-51. pont; C-440/05. sz., Bizottság kontra Tanács ügy, EBHT 2007., I-09097. o., 66-69. pont
  • [8]  Az EK-Szerződés 135. cikke: E szerződés alkalmazási körében a Tanács a 251. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően intézkedéseket tesz a tagállamok közötti, valamint a tagállamok és a Bizottság közötti vámügyi együttműködés erősítésére. Ezek az intézkedések nem érintik sem a nemzeti büntetőjog alkalmazását, sem a nemzeti igazságszolgáltatást.” (Kiemelés utólag)
  • [9]  Az EUMSZ 33. cikke: A Szerződések alkalmazási körében az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket tesz a tagállamok közötti, valamint a tagállamok és a Bizottság közötti vámügyi együttműködés erősítésére.
  • [10]  Az X munkacsoport zárójelentése „Szabadság, biztonság és igazságszolgáltatás” CONV 426/02, 10. o.: „A munkacsoport ezért alkalmasnak véli minimumszabályok elfogadását lehetővé tevő jogalapnak az új Szerződésbe történő beillesztését [...], ha a bűncselekmény olyan közös európai érdek ellen irányul, amely már magában az Unió közös politikájának tárgya (pl. euró hamisítás, az Uniós pénzügyi érdekeinek védelme), az anyagi büntető jog közelítésének a rendelkezésre álló intézkedések részét kellene, hogy képezzék ezen politika végrehajtásához, amennyiben a nem büntetőjogi szabályok nem elegendőek.”
  • [11]  EUMSZ 86. cikk (1) bekezdés: "1. Az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények üldözésére a Tanács különleges jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben az Eurojustból Európai Ügyészséget hozhat létre. A Tanács az Európai Parlament egyetértését követően, egyhangúlag határoz.
  • [12]  A következő képviselők voltak jelen a zárószavazáson: Raffaele Baldassarre (alelnök), Sebastian Valentin Bodu (alelnök), Françoise Castex (alelnök), Sergio Gaetano Cofferati, Christian Engström, Marielle Gallo, Giuseppe Gargani, Klaus-Heiner Lehne (elnök), Eva Lichtenberger, Antonio Masip Hidalgo, Mészáros Alajos, Angelika Niebler, Evelyn Regner (alelnök), Rebecca Taylor, Alexandra Thein, Axel Voss, Cecilia Wikström.

VÉLEMÉNY a Jogi Bizottság részéről (*) (6.11.2013)

a Költségvetési Ellenőrző Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részére

az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelve irányuló javaslatról
(COM(2012)0363 – C7‑0192/2012 – 2012/0193(COD))

A vélemény előadója (*): Tadeusz Zwiefka

(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 50. cikke

MÓDOSÍTÁSOK

A Jogi Bizottság felkéri a Költségvetési Ellenőrző Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy jelentésébe foglalja bele az alábbi módosításokat:

Módosítás  1

Irányelvre irányuló javaslat

1 bevezető hivatkozás

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 325. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 83. cikke (2) bekezdésére,

Módosítás  2

Irányelvre irányuló javaslat

2 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(2) Annak érdekében, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű védelmet biztosítsanak az Unió pénzügyi érdekei számára, a tagállamok büntetőjogának – az e területre vonatkozó legsúlyosabb és csaláshoz kapcsolódó elkövetési magatartás típusok esetén – továbbra is ki kell egészítenie a közigazgatási és a polgári jog alapján biztosított védelmet, ugyanakkor ki kell küszöbölni az említett jogterületeken belüli és azok között következetlenségeket.

(2) Annak érdekében, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű védelmet biztosítsanak a csalással kapcsolatos legsúlyosabb elkövetési magatartás típusokkal szemben, valamint az Unió pénzügyi érdekeinek legmegfelelőbb védelme céljából a közigazgatási és a polgári jog alapján elfogadott intézkedéseket ki kell egészíteni a tagállamok büntetőjoga szerinti rendelkezésekkel, ugyanakkor ki kell küszöbölni az említett jogterületeken belüli és azok között következetlenségeket.

Módosítás  3

Irányelvre irányuló javaslat

6 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(6) Az Unió pénzügyi érdekei sérülhetnek, amennyiben az egyes ajánlattevők – közvetve vagy közvetlenül – a pályáztató szervtől jogosulatlanul megszerzett adatok alapján szolgáltatnak információt az ajánlatkérő vagy odaítélő hatóságoknak, azzal a céllal, hogy megkerüljék vagy eltorzítsák a közbeszerzési vagy odaítélési eljárásra vonatkozó szabályokat. E magatartás nagyon hasonlít a csaláshoz, de az ajánlattevő részéről nem feltétlenül kell megvalósulnia a csalás teljes tényállásának, mivel a benyújtott pályázat teljes mértékben megfelelhet valamennyi követelménynek. A pályázók közötti ajánlattételi összejátszás sérti az uniós versenyjogot és az egyenértékű tagállami jogszabályokat; e magatartással szemben állami bűnüldözési intézkedéseket és szankciókat alkalmaznak az Unió egész területén, és továbbra sem tartozhat az irányelv hatálya alá.

(6) Az Unió pénzügyi érdekei sérülhetnek, amennyiben az egyes ajánlattevők – közvetve vagy közvetlenül – a pályáztató szervtől jogellenesen megszerzett adatok alapján szolgáltatnak információt az ajánlatkérő vagy odaítélő hatóságoknak, azzal a céllal, hogy megkerüljék vagy megszegjék a közbeszerzési vagy odaítélési eljárásra vonatkozó szabályokat. Jóllehet az efféle magatartás nagyon hasonlít a csaláshoz, mégsem áll fenn szükségszerűen az ajánlattevő részéről elkövetett egyértelmű csalás bűncselekményének valamennyi ismérve, mivel a benyújtott pályázat megfelelhet minden előírt feltételnek. A pályázók közötti ajánlattételi összejátszás sérti az uniós versenyjogot és az egyenértékű tagállami jogszabályokat; e magatartással szemben állami bűnüldözési intézkedéseket és szankciókat alkalmaznak az Unió egész területén, és továbbra sem tartozhat az irányelv hatálya alá.

Módosítás  4

Irányelvre irányuló javaslat

8 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A korrupció – amely sok esetben csalárd magatartással is összekapcsolódhat – rendkívül súlyos fenyegetést jelent az Unió pénzügyi érdekeire. Ezért ezen a területen külön büntetendőségre van szükség. Biztosítani kell, hogy a fogalommeghatározás kiterjedjen a vonatkozó bűncselekményekre, akár hivatali kötelességek megsértésével követték el azokat, akár nem. Ami a passzív korrupció és a hűtlen kezelés bűncselekményét illeti, a fogalommeghatározásba bele kell foglalnia a tisztviselő fogalmának valamennyi érintett – akár kinevezett, választott, vagy szerződés alapján alkalmazott, illetve hivatalos tisztséget betöltő – tisztviselőre kiterjedő meghatározását, valamint ezen belül a kormány és egyéb közintézmények részéről a polgárok számára történő szolgáltatásnyújtási feladatot, vagy általános közérdeket hivatalos tisztség betöltése nélkül ellátó személyek (például az uniós pénzeszközök kezelésében részt vevő vállalkozók) meghatározását.

A korrupció – amely sok esetben csalárd magatartással is összekapcsolódhat – rendkívül súlyos fenyegetést jelent az Unió pénzügyi érdekeire. Ezért ezen a területen külön büntetendőségre van szükség. Biztosítani kell, hogy a fogalommeghatározás kiterjedjen a vonatkozó bűncselekményekre, akár hivatali kötelességek megsértésével követték el azokat, akár nem. Ami a passzív korrupció és a hűtlen kezelés bűncselekményét illeti, a fogalommeghatározásba bele kell foglalni a tisztviselő fogalmának valamennyi érintett – akár a tagállamokban, akár harmadik országokban kinevezett, választott, vagy szerződés alapján alkalmazott, illetve hivatalos uniós tisztséget betöltő – tisztviselőre kiterjedő meghatározását. Az uniós pénzügyi eszközök kezelésében egyre gyakrabban vesznek részt magánszemélyek is. Az uniós pénzügyi eszközöknek a korrupcióval és a hűtlen kezeléssel szembeni megfelelő védelme érdekében ezen irányelv alkalmazásában a „tisztviselő” fogalmának ki kell terjednie minden olyan személyre – így például az ilyen uniós pénzeszközök kezelésében részt vevő vállalkozókra – is, akik bár nem töltenek be hivatalos tisztséget, de az uniós pénzügyi eszközökkel kapcsolatban – hasonló módon – megbízás alapján közfeladatot látnak el.

Módosítás  5

Irányelvre irányuló javaslat

9 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(9) Sérthetik az Unió pénzügyi érdekeit a tisztviselők egyes olyan magatartástípusai, amelyek pénzeszközök vagy egyéb eszközök rendeltetésellenes, és az Unió pénzügyi érdekei megkárosításának szándékával történő felhasználására irányulnak. Ezért be kell vezetni az e magatartásra kiterjedő bűncselekmény pontos fogalommeghatározását.

(9) Sérthetik az Unió pénzügyi érdekeit a tisztviselők egyes olyan magatartástípusai, amelyek pénzeszközök vagy egyéb eszközök rendeltetésellenes, és az Unió pénzügyi érdekei megkárosításának szándékával történő felhasználására irányulnak. Ezért be kell vezetni az e magatartásra kiterjedő bűncselekmény pontos és egyértelmű fogalommeghatározását.

Módosítás  6

Irányelvre irányuló javaslat

12 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(12) Annak érdekében, hogy az Unió pénzügyi érdekei azonos védelemben részesüljenek az annak egész területére kiterjedő, elrettentő hatású intézkedések révén, a tagállamoknak egyes minimális szankciótípusokat- és mértékeket is elő kell irányozniuk legalább azokra az esetekre, amikor az irányelvben meghatározott bűncselekményeket követnek el. A szankciók mértéke nem lépheti túl a bűncselekmény súlyával arányos mértéket, ezért olyan pénzösszegben kifejezett küszöbértéket kell bevezetni, amely alatt nem szükséges büntetendővé nyilvánítani az adott cselekményt.

(12) Annak érdekében, hogy az Unió pénzügyi érdekei azonos védelemben részesüljenek az annak egész területére kiterjedő, elrettentő hatású intézkedések révén, a tagállamoknak egyes szankciótípusokat és -mértékeket is elő kell irányozniuk, amikor az ezen irányelvben meghatározott bűncselekményeket követik el.

Módosítás  7

Irányelvre irányuló javaslat

14 preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

(14) Súlyosabb esetekben a természetes személyekkel szembeni szankcióknak elő kell irányozniuk a szabadságvesztés terjedelmét. Az említett súlyos eseteket bizonyos, pénzösszegben kifejezett minimális teljes kárra történő hivatkozással kell meghatározni. A bűncselekménynek legalább ekkora kárt kell okoznia az Unió – és esetleg egyéb szerezet – költségvetésének. A minimális és maximális terjedelmű szabadságvesztés bevezetése annak garantálása érdekében szükséges, hogy az Unió pénzügyi érdekei egyenlő védelemben részesüljenek egész Európában. A hathónapos minimális szankció biztosítja, hogy az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározat 2. cikkében felsorolt bűncselekmények esetében ki lehessen adni és végre lehessen hajtani az európai elfogatóparancsot, elérve ezáltal, hogy a lehető leghatékonyabb igazságügyi és bűnüldözési együttműködés valósuljon meg. E szankciók emellett erős elrettentő hatást fejtenek ki a potenciális bűnözőkre Európa minden részében. Szigorúbb szankciómértékeket kell kiszabni azokban az esetekben, amikor a bűncselekményt a 2008/841/IB kerethatározat szerinti bűnszervezetben követik el.

(14) A természetes személyekkel szembeni szankcióknak elő kell irányozniuk a szabadságvesztés terjedelmét. A minimális és maximális terjedelmű szabadságvesztés bevezetése annak garantálása érdekében szükséges, hogy az Unió pénzügyi érdekei egyenlő védelemben részesüljenek egész Európában. A hathónapos minimális szankció biztosítja, hogy az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározat 2. cikkében felsorolt bűncselekmények esetében ki lehessen adni és végre lehessen hajtani az európai elfogatóparancsot, elérve ezáltal, hogy a lehető leghatékonyabb igazságügyi és bűnüldözési együttműködés valósuljon meg. E szankciók emellett Európa minden részében erős elrettentő hatást fejtenek ki a potenciális bűnözőkre. Szigorúbb szankciómértékeket kell kiszabni azokban az esetekben, amikor a bűncselekményt a 2008/841/IB kerethatározat szerinti bűnszervezetben követik el.

Módosítás  8

Irányelvre irányuló javaslat

2 cikk – 1 bekezdés – b pont

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

b) a Szerződések alapján létrehozott intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek költségvetései, vagy az általuk kezelt vagy ellenőrzött költségvetések.

b) a Szerződések alkalmazásával létrehozott intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek költségvetései, vagy az általuk kezelt vagy ellenőrzött költségvetések.

Módosítás  9

Irányelvre irányuló javaslat

4 cikk – 5 bekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

E cikk alkalmazásában „tisztviselő”:

E cikk alkalmazásában „tisztviselő”:

a) jogalkotási, közigazgatási vagy bírói tisztséget betöltő személy, aki az Unióban vagy a tagállamokban, illetve harmadik országokban közfeladatot lát el;

a) „uniós” vagy „nemzeti tisztviselő”, ideértve más tagállamok nemzeti tisztviselőit és a harmadik országok nemzeti tisztviselőit is;

 

i. „uniós tisztviselő”:

 

– minden olyan személy, aki az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata, illetve az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek értelmében tisztviselőnek vagy egyéb szerződéses munkavállalónak minősül,

 

– minden olyan személy, akit valamely tagállam vagy valamely köz-vagy magánjogi szerv az Európai Unióhoz kirendelt, és aki az uniós tisztviselők vagy egyéb alkalmazottak által ellátott feladatokkal egyenértékű feladatokat lát el.

 

A Szerződések alapján létrehozott szervek tagjai és e szervek személyzete uniós tisztviselőknek tekintendők, amennyiben az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata, illetve az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek nem vonatkoznak rájuk;

 

ii. a „nemzeti tisztviselő” fogalma alatt az azon állam nemzeti joga szerint meghatározott tisztviselők értendők, amelyben a szóban forgó személy a feladatát ellátja;

 

Olyan eljárás esetében azonban, amelyben valamely tagállami vagy harmadik országbeli nemzeti tisztviselő érintett, és azt egy másik tagállam indította, ez utóbbi tagállamnak nem kötelessége a „nemzeti tisztviselő” fogalmát alkalmaznia, kivéve, ha az a nemzeti jogával összeegyeztethető;

b) az Unióban vagy a tagállamokban, illetve harmadik országokban közfeladatot ellátó, ilyen tisztséggel nem rendelkező személy, akik részt vesz az Unió pénzügyi érdekeinek kezelésében, vagy az arra vonatkozó döntések meghozatalában.

b) minden olyan személy, aki a tagállamokban vagy harmadik országokban megbízás alapján olyan közfeladatot lát el, amely kiterjed az Unió pénzügyi érdekeinek kezelésére vagy az arra vonatkozó döntések meghozatalára.

Indokolás

A módosítás a tisztviselő jelenlegi hivatalos meghatározásán alapul, amely a tagállamok által jól ismert és elfogadott hatályos PIF-egyezmény első jegyzőkönyvében található.

Módosítás  10

Irányelvre irányuló javaslat

15 cikk – cím

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

A tagállamok és az Európai Bizottság (Európai Csalás Elleni Hivatal) közötti együttműködés

A tagállamok, az Európai Számvevőszék, a nemzeti ellenőrző intézmények, az európai közszolgálati hivatalok és az Európai Bizottság (Európai Csalás Elleni Hivatal) ellenőrei közötti együttműködés.

Módosítás  11

Irányelvre irányuló javaslat

15 cikk – 2 a bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(2a) Az Európai Számvevőszék, a nemzeti – például a megosztott irányításból fakadó kérdések ellenőrzésével megbízott – ellenőrző intézmények, valamint a Szerződések alkalmazásával létrehozott intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek költségvetései, illetve az általuk kezelt vagy ellenőrzött költségvetések ellenőrzésével megbízott ellenőrök büntetőjogi felelősségük terhe mellett kötelesek bejelenteni az OLAF-nak a feladatuk ellátása során tudomásukra jutott bűncselekményeket; és e bejelentésük miatt felelősségre nem vonhatók;

Módosítás  12

Irányelvre irányuló javaslat

15 cikk – 2 b bekezdés (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

 

(2b) Az európai közszolgálati tisztviselők büntetőjogi felelősségük terhe mellett kötelesek bejelenteni az OLAF-nak a tudomásukra jutott bűncselekményeket; és e bejelentésük miatt felelősségre nem vonhatók;

ELJÁRÁS

Cím

Az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelem

Hivatkozások

COM(2012)0363 – C7-0192/2012 – 2012/0193(COD)

Illetékes bizottságok

       A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

CONT

11.9.2012

LIBE

11.9.2012

 

 

Véleményt nyilvánított

       A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

JURI

11.9.2012

Társbizottság(ok) - a plenáris ülésen való bejelentés dátuma

13.6.2013

A vélemény előadója

       A kijelölés dátuma

Tadeusz Zwiefka

18.9.2012

51. cikk - Közös bizottsági ülések

       A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

       

10.6.2013

Vizsgálat a bizottságban

30.5.2013

9.7.2013

 

 

Az elfogadás dátuma

5.11.2013

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

19

1

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Raffaele Baldassarre, Luigi Berlinguer, Sebastian Valentin Bodu, Françoise Castex, Christian Engström, Marielle Gallo, Giuseppe Gargani, Sajjad Karim, Klaus-Heiner Lehne, Antonio Masip Hidalgo, Alajos Mészáros, Bernhard Rapkay, Evelyn Regner, Rebecca Taylor, Alexandra Thein, Cecilia Wikström, Zbigniew Ziobro, Tadeusz Zwiefka

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Eva Lichtenberger, József Szájer

ELJÁRÁS

Cím

Az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelem

Hivatkozások

COM(2012)0363 – C7-0192/2012 – 2012/0193(COD)

Az Európai Parlamentnek történő benyújtás dátuma

11.7.2012

 

 

 

Illetékes bizottságok

       A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

CONT

11.9.2012

LIBE

11.9.2012

 

 

Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok)

       A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

ECON

11.9.2012

JURI

11.9.2012

 

 

Nem nyilvánított véleményt

       A határozat dátuma

ECON

11.9.2012

 

 

 

Társbizottság(ok)

       A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

JURI

13.6.2013

 

 

 

Előadó(k)

       A kijelölés dátuma

Ingeborg Gräßle

9.12.2013

Juan Fernando López Aguilar

9.12.2013

 

 

51. cikk - Közös bizottsági ülések

       A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

       

10.6.2013

A jogalap vizsgálata

       A JURI véleményének dátuma

JURI

27.11.2012

 

 

 

Vizsgálat a bizottságban

22.1.2014

20.2.2014

20.3.2014

 

Az elfogadás dátuma

20.3.2014

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

44

2

5

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Jan Philipp Albrecht, Marta Andreasen, Inés Ayala Sender, Arkadiusz Tomasz Bratkowski, Zuzana Brzobohatá, Philip Claeys, Carlos Coelho, Ioan Enciu, Frank Engel, Cornelia Ernst, Monika Flašíková Beňová, Kinga Gál, Kinga Göncz, Ingeborg Gräßle, Nathalie Griesbeck, Sylvie Guillaume, Anna Hedh, Lívia Járóka, Timothy Kirkhope, Juan Fernando López Aguilar, Monica Luisa Macovei, Svetoslav Hristov Malinov, Anthea McIntyre, Nuno Melo, Louis Michel, Claude Moraes, Jan Mulder, Monika Panayotova, Antigoni Papadopoulou, Carmen Romero López, Paul Rübig, Birgit Sippel, Csaba Sógor, Renate Sommer, Rui Tavares, Kyriacos Triantaphyllides, Axel Voss, Renate Weber, Cecilia Wikström, Tatjana Ždanoka, Auke Zijlstra

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Cornelis de Jong, Mariya Gabriel, Iliana Malinova Iotova, Jean Lambert, Hubert Pirker, Olle Schmidt, Czesław Adam Siekierski, Joachim Zeller

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Jo Leinen, Emilio Menéndez del Valle, Luis Yáñez-Barnuevo García

Benyújtás dátuma

25.3.2014