AJÁNLÁS az Európai Uniónak a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezményhez (CITES) való csatlakozásáról szóló tanácsi határozattervezetről

14.11.2014 - ((09412/2014 – C8‑0042/2014 – 2013/0418(NLE)) - ***

Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság
Előadó: Pilar Ayuso

AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE

az Európai Uniónak a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezményhez (CITES) való csatlakozásáról szóló tanácsi határozattervezetről

(09412/2014 – C8‑0042/2014 – 2013/0418(NLE))

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–       tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (09412/2014),

–       tekintettel a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezményre (CITES),

–       tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 192. cikke (1) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8‑0042/2014),

–       tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 192. cikkének (1) bekezdésére, 207. cikkére, valamint 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjára,

–       tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapra vonatkozó véleményére,

–       tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére és (2) bekezdésére, 108. cikkének (7) bekezdésére, valamint 39. cikkére,

–       tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság ajánlására (A8-0036/2014),

1.      egyetért az egyezményhez való csatlakozással;

2.      utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.

RÖVID INDOKOLÁS

A vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló washingtoni egyezmény jelentős nemzetközi okmány, amelynek célja a veszélyeztetett állat- és növényfajok védelmének biztosítása e fajok példányai nemzetközi kereskedelmének szabályozása révén. Az egyezmény 1975-ben lépett hatályba, és mára 178 szerződő felet számlál, beleértve az Európai Unió összes tagállamát. Körülbelül 35 000 fajra vonatkozik, amelyek a számukra szükséges védelem mértékének megfelelően három függelékben szerepelnek, és biztosítja, hogy a példányok nemzetközi kereskedelme ne veszélyeztesse az érintett fajok fennmaradását. Az egyezmény hatálya alá tartozó fajok példányainak behozatalához, kiviteléhez, újrakiviteléhez és tengerről való behozatalához engedélyt kell beszerezni.

Az egyezmény rendelkezéseit 1984. január 1-je óta valamennyi tagállamban egységes módon hajtják végre, jelenleg a 338/97/EK tanácsi rendelet és különböző bizottsági rendeletek (a 865/2006/EK bizottsági rendelet, a 792/2012/EU és az 578/2013/EU bizottsági végrehajtási rendelet) révén. A CITES által szabályozott ügyek a környezetvédelem és a kereskedelem tárgykörébe tartoznak. Az előbbi terén az Unió és tagállamai megosztott hatáskörökkel rendelkeznek. Az utóbbi terület kizárólagos uniós hatáskörbe tartozik.

Az egyezmény szövege eredetileg csak államok számára tette lehetővé a csatlakozást. Emiatt az Európai Unió eddig csak megfigyelőként vett részt az egyezményben.

A CITES gaborone-i módosítása, amelyet a Részes Felek Konferenciája 1983. április 30-án a botswanai Gaborone-ban fogadott el, olyan értelemben módosította az egyezmény XXI. cikkét, hogy az egyezményhez való csatlakozás – amely eddig csak államok számára volt lehetséges – megnyílhat az olyan, szuverén államok által alkotott regionális gazdasági integrációs szervezetek előtt is, amelyek a tagállamaik által rájuk ruházott hatáskör alapján részt vehetnek nemzetközi megállapodások tárgyalásában, megkötésében és alkalmazásában az egyezmény által szabályozott ügyekben.

A CITES gaborone-i módosítása 2013. november 29-én lépett hatályba, miután az elfogadása időpontjában tagsággal rendelkező 80 ország kétharmada megerősítette azt. Hatálybalépése lehetővé teszi, hogy az Európai Unió is részes fele legyen az egyezménynek.

Miután elfogadott gyakorlat, hogy a felek attól az időponttól kezdve fizetnek hozzájárulást, amikor csatlakoznak az egyezményhez, az Uniónak várhatóan évente be kell majd fizetnie a CITES vagyonkezelői alapja teljes összegének 2,5%-át (2015-ben megközelítőleg 115 000 eurót). A tagállamok befizetése ennek megfelelően csökkenni fog.

A tanácsi határozatra irányuló javaslat célja jóváhagyatni az Európai Uniónak a CITES-hez való csatlakozását, valamint felkérni a Tanács elnökét, hogy jelölje ki az egyezmény XXI. cikke (1) bekezdésének megfelelően az Európai Unió nevében a csatlakozási okmány és az egyezmény XXI. cikke (3) bekezdésének megfelelően a hatáskör ismertetésére vonatkozó értesítés letétbe helyezéséért felelős személyt.

Az Európai Uniónak az egyezményhez való csatlakozása lehetővé teszi, hogy az EU a Szerződésekkel és a külső képviseletre vonatkozó bevett gyakorlattal összhangban megfelelően képviseltethesse magát a CITES ülésein, és teljes körű szerepet vállaljon az egyezmény munkájában. A csatlakozás nyomán a Bizottság képviselhetné az Európai Uniót a tárgyalásokon, és előmozdíthatná a 28 tagállami álláspont közötti kiegyensúlyozott kompromisszum kialakítását. Az egyezmény részes felévé válva az Európai Unióra hivatalos kötelezettségek hárulnak majd, és elszámolással fog tartozni a többi fél felé az egyezmény végrehajtása és betartatása tekintetében.

Megjegyzendő, hogy az Európai Unió csatlakozása nem befolyásolja a tagállamok CITES keretében fennálló jogait és kötelezettségeit. Az egyezmény részes feleként az uniós hatáskörbe tartozó ügyekkel összefüggésben az Unióra hárul valamennyi jog és kötelezettség. Az Európai Unió szavaz majd minden olyan ügyben, amely a közösségi vívmányok körébe tartozik, vagy valószínűleg érinti azokat, például a 338/97 rendeletet[1] vagy más vonatkozó rendeleti jellegű uniós jogi aktust, az egyes tagállamok pedig továbbra is külön-külön szavaznak az egyéb ügyekről. Az egyezményhez való csatlakozás nem borítja fel az Unió belső döntéshozatali folyamatát sem. Különösen nem fogja befolyásolni azt, hogy az Unió és tagállamai saját hatáskörükön belül, a Szerződésekkel összhangban miként állapodnak meg a CITES részes feleinek konferenciáján képviselendő álláspontjukról.

Az előadó mindenekelőtt úgy véli, hogy az Európai Uniónak az egyezményhez való csatlakozása átláthatóbbá teszi az Európai Unió CITES-en belüli jogállását az egyezményben részes harmadik felek számára. A részes felek konferenciája ülésein és több fontos bizottságában és munkacsoportjában élvezett megfigyelői státus valójában negatív tényező ebben az összefüggésben.

Emellett az előadó meggyőződése, hogy az Európai Unió csatlakozása a CITES-hez logikus és szükséges lépés az uniós környezetvédelmi szakpolitika célkitűzéseinek maradéktalan teljesüléséhez. A csatlakozás lehetővé teszi, hogy a Bizottság az Európai Unió nevében egységes uniós álláspontot képviseljen az egyezménnyel összefüggő ügyekben, és jelentős szerepet játsszon a részes felek konferenciáin zajló tárgyalásokban.

Az előadó hangsúlyozni kívánja továbbá, hogy az EU CITES-hez való csatlakozása gyakorlatilag megfelel a jelenlegi gyakorlatnak, és egyúttal egyszerűbbé is teszi azt. A részes felek konferenciáin a tagállamok jelenleg egyenként, de valójában mindig a részes felek konferenciáin képviselt uniós álláspontot meghatározó tanácsi határozattal összhangban szavaznak. Az EU részes féllé válásával jogot kap arra, hogy – ahogyan jelenleg is történik – a részes felek konferenciáján azon álláspont alapján szavazzon, amelyben a tagállamok előzőleg megegyeztek (szavazata 28 szavazatnak számít majd).

A fenti megfontolások fényében az előadó javasolja, hogy az Európai Parlament járuljon hozzá az Európai Uniónak a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezményhez való csatlakozásához.

• [1]  A Tanács 338/97/EK rendelete (1996. december 9.) a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről (HL L 61., 1997.3.3., 1. o.).

A JOGI BIZOTTSÁG VÉLEMÉNYE A JOGALAPRÓL

Giovanni La Via úr

elnök

Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság

BRÜSSZEL

Tárgy:             Vélemény a vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) (COM(2013)0867 – C8 0042/2014 – 2013/0418(NLE)) jogalapjáról

Tisztelt Elnök Úr!

2014. szeptember 18-i levelében Ön az eljárási szabályzat 39. cikkének (2) bekezdésével összhangban felkérte a Jogi Bizottságot, hogy vizsgálja meg a Bizottság tárgyban szereplő javaslata jogalapjának megfelelőségét.

I – Háttér

A Bizottság által eredetileg javasolt jogalap az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 192. cikke – az Unió környezetpolitikájának jogalapja – és az EUMSZ közös kereskedelempolitikáról rendelkező 207. cikke volt, az EUMSZ nemzetközi szerződések megkötésének eljárási jogalapjáról rendelkező 218. cikke (6) bekezdésének a) pontjával együtt, amely a Parlament egyetértését írja elő.

A Tanács által a Parlamenthez megküldött egyetértésre irányuló kérelemből eltávolították az EUMSZ 207. cikkére való utalást, valamint a javaslat mellékletéből két mondatot, amelyek a belső piacra és az Unió vámunióval és közös kereskedelempolitikával kapcsolatos kizárólagos hatáskörére vonatkoztak.

A vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) tagállamok általi végrehajtásáról rendelkező rendelet átdolgozására irányuló folyamatban lévő jogalkotási eljárásnak[1] – amelynek célja a rendelet felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra és a végrehajtási aktusokra vonatkozó rendelkezések felvétele révén történő naprakésszé tétele – egyetlen jogalapja az EUMSZ 192. cikke.

A tanácsi határozatra irányuló javaslat az Unió CITES-hez való csatlakozására vonatkozik, ezért felmerül az EUMSZ 207. cikke jogalapok közé való felvételének kérdése.

II – A Szerződés vonatkozó cikkei

A Bizottság eredeti javaslatának jogalapjaként az EUMSZ alábbi cikkei kerültek feltüntetésre (utólagos kiemelés):

192. cikk

(az EKSz. korábbi 175. cikke)

(1) Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően határoz arról, hogy az Uniónak milyen lépéseket kell tennie a 191. cikkben említett célok elérése érdekében.

[...]

207. cikk

(az EKSz. korábbi 133. cikke)

(1) A közös kereskedelempolitika egységes elveken alapul; ez vonatkozik különösen a vámtarifák módosításaira, az áruk és szolgáltatások kereskedelméhez kapcsolódó vámtarifa- és kereskedelmi megállapodások megkötésére, valamint a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásaira, továbbá a külföldi közvetlen befektetésekre, a liberalizációs intézkedések egységesítésére, az exportpolitikára és az olyan kereskedelempolitikai védintézkedésekre, mint a dömping vagy szubvenció esetén meghozandó intézkedések. A közös kereskedelempolitikát az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni.

(2) A közös kereskedelempolitika végrehajtásának kereteit meghatározó intézkedéseket rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben az Európai Parlament és a Tanács határozza meg.

[...]

218. cikk

(az EKSz. korábbi 300. cikke)

[...]

(6) A Tanács a főtárgyaló javaslata alapján a megállapodás megkötéséről határozatot fogad el.

A kizárólag kül- és biztonságpolitikára vonatkozó megállapodások kivételével a Tanács a megállapodás megkötésére vonatkozó határozatot a következőképpen fogadja el:

a) az Európai Parlament egyetértését követően a következő esetekben:

i. társulási megállapodások megkötése;

ii. az Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozására irányuló megállapodás megkötése,

iii. együttműködési eljárások bevezetése útján külön intézményi keretet létrehozó megállapodások megkötése;

iv. az Unióra nézve jelentős költségvetési kihatásokkal járó megállapodások megkötése, és

v. a rendes jogalkotási eljárás, vagy a különleges, az Európai Parlament egyetértéséhez kötött jogalkotási eljárás alkalmazási körébe tartozó területekre vonatkozó megállapodások megkötése.

Az Európai Parlament és a Tanács sürgős helyzetben megállapodhat az egyetértés megadásának határidejében.

[...]

Az EUMSZ 191. cikkének szövege a következő (utólagos kiemelés):

191. cikk

(az EKSz. korábbi 174. cikke)

(1) Az Unió környezetpolitikája hozzájárul a következő célkitűzések eléréséhez:

– a környezet minőségének megőrzése, védelme és javítása;

– az emberi egészség védelme;

– a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű hasznosítása;

– a regionális vagy világméretű környezeti problémák leküzdésére, és különösen az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló intézkedések ösztönzése nemzetközi szinten.”

[...]

(4) Az Unió és a tagállamok hatáskörük keretén belül együttműködnek harmadik országokkal és a hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel. Az Unió által folytatott együttműködésre vonatkozó részletes szabályok az Unió és az érintett harmadik felek közötti megállapodások tárgyát képezhetik.

Az előző albekezdés nem érinti a tagállamok arra vonatkozó hatáskörét, hogy nemzetközi fórumokon tárgyalásokat folytassanak és nemzetközi megállapodásokat kössenek.

III – Ítélkezési gyakorlat a jogalap terén

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint „egy közösségi jogi aktus jogalapja megválasztásának olyan objektív elemeken kell alapulnia, amelyek alkalmasak a bírósági felülvizsgálatra, ilyen elemnek számít többek között a jogi aktus célja és tartalma”[2]. A nem megfelelő jogalap megválasztása tehát igazolhatja a szóban forgó aktus megsemmisítését.

Ebben az esetben ezért meg kell állapítani, hogy a javaslat:

1. kettős célkitűzést követ, vagy két összetevőből áll-e, és ezek egyike elsődlegesként vagy döntő jellegűként azonosítható-e, míg a másik csak járulékos jellegű; vagy

2. egyszerre több olyan célkitűzést is követ vagy több olyan összetevőből áll-e, amelyek elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz anélkül, hogy az egyik a másikhoz képest másodlagos vagy közvetett lenne.

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az első esetben a jogi aktust egyetlen jogalapra, azaz az elsődleges, illetve döntő jellegű célkitűzés vagy összetevő által megkövetelt jogalapra, míg a második esetben a különböző megfelelő jogalapokra kell alapítani.[3]

A Jogi Szolgálat utal a Bíróság C-94/03. sz. Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítéletére [EBHT 2006., I-0001. o.], amely ugyanazt a kérdést vetette fel, mint a jelenlegi tanácsi határozat. A Bíróság az alábbi következtetésre jutott:

51. Tekintettel a fenti megfontolások összességére, valamint az egyezmény nyolcadik preambulumbekezdéséből kifejezetten következőkre, amelynek értelmében a kereskedelmi és környezeti politikáknak kölcsönösen támogatniuk kell egymást abból a célból, hogy a fenntartható fejlődést meg lehessen valósítani, meg kell állapítani, hogy az egyezmény mind elérni kívánt céljait, mind tartalmát tekintve két, elválaszthatatlanul összekapcsolódó összetevőt foglal magában – a közös kereskedelempolitikát, valamint az emberi egészség és a környezet védelmét – úgy, hogy egymáshoz képest egyik sem másodlagos, vagy közvetett. A jelen ítélet 36. pontjában idézett ítélkezési gyakorlat alkalmazásával az egyezményt a Közösség nevében jóváhagyó határozatot tehát a két vonatkozó jogalapra kell alapítani, amelyek jelen esetben az EK 133. cikk és az EK 175. cikk (1) bekezdése, összefüggésben az EK 300. cikk vonatkozó rendelkezéseivel.

55. Végül meg kell állapítani, hogy az egyezményt jóváhagyó határozatnak az EK 133. cikk és az EK 175. cikk kettős jogalapjára történő alapításával a Közösség az egyezményben részes többi félnek is jelzéssel szolgál mind az egyezménnyel kapcsolatos közösségi hatáskör terjedelmét illetően, amely – mint a fentiekben kifejtésre került – a közös kereskedelempolitikára és a közösségi környezetvédelmi politikára egyaránt kiterjed, mind pedig a hatásköröknek a Közösség és tagállamai közötti megosztását illetően, mivel az említett hatásköri megosztást a egyezmény közösségi szintű végrehajtása során is figyelembe kell venni.

56. A fentiek összességére tekintettel a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni, amennyiben annak alapja egyedül az EK 175. cikk (1) bekezdése, összefüggésben az EK 300. cikk (2) bekezdése első albekezdésének első mondatával és (3) bekezdésének első albekezdésével.

IV – A javaslat célja és tartalma

A javaslat célja – annak (4) preambulumbekezdése szerint – a CITES-hez való csatlakozás lehetővé tétele az Európai Unió számára annak érdekében, hogy az EU teljes értékű tagként vegyen részt a CITES munkájában, továbbá hogy jogilag is kötelezze az Uniót és tagállamait az egyezmény alkalmazására és végrehajtására. A kötelezettségek hivatalossá válása azt jelenti, hogy az EU az egyezmény végrehajtása kapcsán elszámolással tartozik a többi fél felé.

A (3) preambulumbekezdés rögzíti továbbá, hogy a CITES által szabályozott ügyek a környezetvédelem és a kereskedelem tárgykörébe tartoznak, mely területeken az Unió nemzetközi megállapodások tárgyalására, megkötésére és végrehajtására vonatkozó hatáskörrel rendelkezik.

A javaslat melléklete tartalmaz egy nyilatkozatot az Unió részéről, melynek szövege a következő (utólagos kiemelés):

AZ EURÓPAI UNIÓNAK A VESZÉLYEZTETETT VADON ÉLŐ ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYFAJOK NEMZETKÖZI KERESKEDELMÉRŐL SZÓLÓ EGYEZMÉNY XXI. CIKKE (3) BEKEZDÉSE ALAPJÁN TETT NYILATKOZATA

„Az Európai Unió kijelenti, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel és különösen annak 191. cikkével összhangban hatásköre kiterjed olyan nemzetközi megállapodások megkötésére és az azokból eredő kötelezettségek teljesítésére, amennyiben azok hozzájárulnak a következő célkitűzések eléréséhez:

–  a környezet minőségének megőrzése, védelme és javítása;

–  az emberi egészség védelme;

–  a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű hasznosítása;

–  a regionális vagy világméretű környezeti problémák, ezen belül az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló intézkedések előmozdítása nemzetközi szinten.

Az Európai Unió a belső piac megfelelő működése érdekében uniós szinten hoz intézkedéseket.

A tagállamai közötti vámunió és a közös kereskedelempolitika tekintetében az Európai Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik.

Az Európai Unió kijelenti, hogy már elfogadott a tagállamai számára kötelező erővel bíró olyan jogi eszközöket, amelyek az egyezmény tárgykörébe tartozó kérdéseket szabályoznak, többek között különösen a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló, 1996. december 9-i 338/97/EK tanácsi rendeletet és a Bizottság 2006. május 4-i 865/2006/EK végrehajtási rendeletét.

Az Európai Unió kijelenti továbbá, hogy a hatályos európai uniós jog keretébe tartozó ügyekben felel a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezményből fakadó kötelezettségek teljesítéséért.

Az uniós hatáskör gyakorlása - természetéből adódóan - folyamatosan alakul.”

A fent aláhúzással jelölt két bekezdést a Parlamenthez egyetértésre megküldött tanácsi szövegből törölték.

A CITES preambulumában a következő negyedik preambulumbekezdés szerepel:

FELISMERVE továbbá, hogy a nemzetközi együttműködés alapvető jelentőségű a vadon élő állatok és növények bizonyos fajainak a nemzetközi kereskedelem útján történő túlzott mértékű kiaknázásától való megóvásában;

V – A megfelelő jogalap meghatározása

Figyelembe véve, hogy a javaslat célja, hogy jogilag is kötelezze az Uniót és tagállamait a CITES egyezmény alkalmazására és végrehajtására, ezért magának az egyezménynek a célja elengedhetetlen annak megállapításához, hogy a jogalap egyszerre követ-e két – egy környezetvédelmi, illetve egy kereskedelmi – célkitűzést, vagy hogy ezek egyike csak járulékos jellegű-e.

Először is megjegyzendő, hogy a CITES tagállamokbeli végrehajtásáról rendelkező rendelet egyedül a környezetvédelmi jogalapon alapul. Ebből le lehet vonni azt a következtetést, hogy a környezetvédelmi cél nem tekinthető bármely más lehetséges célhoz képest másodlagosnak, hanem legalább az egyik fő célnak kell tekinteni.

A kérdés így akként merül fel, hogy a kereskedelmi célt a környezetvédelmi célhoz képest járulékosnak kell-e tekinteni. A CITES preambulumának negyedik preambulumbekezdéséből világos, hogy annak célja a nemzetközi együttműködés biztosítása a fajok nemzetközi kereskedelem útján történő túlzott mértékű kiaknázásától való megóvása érdekében. Az EUMSZ 207. cikke szerint a közös kereskedelempolitikát az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni, amelyek az EUMSZ 192. cikke által hivatkozott 191. cikkének értelmében magukban foglalják a regionális vagy világméretű környezeti problémák leküzdésére irányuló intézkedések ösztönzését nemzetközi szinten. A javaslat kereskedelmi aspektusa ezért a környezetvédelmi célkitűzéshez képest nem tekinthető csak járulékosnak, nem utolsósorban arra is figyelemmel, hogy az Unió a közös kereskedelempolitika terén kizárólagos hatáskörrel rendelkezik.

A javaslat így egyszerre két célkitűzést – egy környezetvédelmi és egy tisztességes nemzetközi kereskedelemre irányuló – célkitűzést követ. A két összetevő elválaszthatatlanul kapcsolódik egymáshoz, anélkül hogy az egyik a másikhoz képest másodlagos vagy közvetett lenne. A javaslat jogalapjai közé ezért fel kell venni az EUMSZ 207. cikkét, és az nem alapulhat egyedül az EUMSZ 192. cikkén.

VI – Következtetés és ajánlás

A fenti elemzésre tekintettel az EUMSZ 192., 207. és 218. cikke képezi a javaslat megfelelő jogalapját.

A bizottság 2014. október 13-i ülésén megvizsgálta a fent említett kérdést. Ezen az ülésen a bizottság 15 szavazattal, 6 ellenszavazattal és tartózkodás nélkül[4] tehát úgy határozott, hogy az Európai Uniónak a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezményhez (CITES) való csatlakozásáról szóló tanácsi határozat megfelelő jogalapjaként az EUMSZ 192. cikkét, 207. cikkét és 218. cikke (6) bekezdésének a) pontját javasolja megjelölni.

Tisztelettel:

Pavel Svoboda

• [1]  Lásd a Parlament 2014. április 16-i jogalkotási állásfoglalását a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (átdolgozás) (P7_TA(2014)0397).
• [2]  C-45/86. sz. Bizottság kontra Tanács („Általános preferenciális vámkedvezmények”) ügy, [EBHT 1987., I-1439. o.], 5. pont; C-440/05 sz. Bizottság kontra Tanács ügy [EBHT 2007., I-9097. o.]; C-411/06. sz. Bizottság kontra Parlament és Tanács ügy [EBHT 2009., I-7585. o.].
• [3]  Lásd a fent hivatkozott C-411/06. sz. ügyben hozott ítélet 46–47. pontját.
• [4]  A zárószavazáson jelen voltak: Jean-Marie Cavada (megbízott elnök, alelnök), Max Andersson, Marie-Christine Boutonnet, Daniel Buda, Kostas Chrysogonos, Therese Comodini Cachia, Mady Delvaux (alelnök), Andrzej Duda, Pascal Durand, Angel Dzhambazki, Rosa Estaràs Ferragut, Jytte Guteland, Heidi Hautala, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Dietmar Köster, Gilles Lebreton, António Marinho e Pinto, Jiří Maštálka, Angelika Niebler, Julia Reda, Evelyn Regner, Virginie Rozière, Viktor Uspaskich, Tadeusz Zwiefka.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	5.11.2014
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	61 3 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Marco Affronte, Pilar Ayuso, Zoltán Balczó, Ivo Belet, Simona Bonafè, Lynn Boylan, Nessa Childers, Mireille D’Ornano, Miriam Dalli, Seb Dance, Angélique Delahaye, Jørn Dohrmann, Ian Duncan, Stefan Eck, Bas Eickhout, Eleonora Evi, José Inácio Faria, Karl-Heinz Florenz, Ashley Fox, Elisabetta Gardini, Enrico Gasbarra, Gerben-Jan Gerbrandy, Jens Gieseke, Julie Girling, Sylvie Goddyn, Matthias Groote, Françoise Grossetête, Andrzej Grzyb, Jytte Guteland, György Hölvényi, Anneli Jäätteenmäki, Jean-François Jalkh, Benedek Jávor, Josu Juaristi Abaunz, Karin Kadenbach, Syed Kamall, Kateřina Konečná, Peter Liese, Norbert Lins, Susanne Melior, Miroslav Mikolášik, Massimo Paolucci, Gilles Pargneaux, Piernicola Pedicini, Bolesław G. Piecha, Frédérique Ries, Michèle Rivasi, Teresa Rodriguez-Rubio, Annie Schreijer-Pierik, Davor Škrlec, Renate Sommer, Dubravka Šuica, Claudiu Ciprian Tănăsescu, Nils Torvalds, Glenis Willmott, Jadwiga Wiśniewska
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Renata Briano, Soledad Cabezón Ruiz, Ulrike Müller, József Nagy, Aldo Patriciello, Alojz Peterle, Christel Schaldemose, Bart Staes