JELENTÉS az európai ombudsman 2013. évi tevékenységéről szóló éves jelentésről
9.12.2014 - (2014/2159(INI))
Petíciós Bizottság
Előadó: Jarosław Leszek Wałęsa
PR_INI_AnnOmbud
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
az európai ombudsman 2013. évi tevékenységéről szóló éves jelentésről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az európai ombudsman 2013. évi tevékenységéről szóló éves jelentésre,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 228. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 43. cikkére,
– tekintettel az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262/ESZAK, EK, Euratom európai parlamenti határozatra[1],
– tekintettel a helyes hivatali magatartás európai kódexére, annak az Európai Parlament által 2001 szeptemberében elfogadott formájában,
– tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által közzétett, a lobbitevékenység átláthatóságához és integritásához fűződő elvekre,
– tekintettel az európai ombudsman tevékenységéről szóló korábbi állásfoglalásaira,
– tekintettel eljárási szabályzata 220. cikke (2) bekezdésének második és harmadik mondatára,
– tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére (A8-0058/2014),
A. mivel az európai ombudsman 2013. évi tevékenységéről szóló éves jelentést 2014. szeptember 15-én hivatalosan benyújtották a Parlament elnökéhez, és mivel az ombudsman, Emily O’Reilly 2014. szeptember 24-én Brüsszelben a Petíciós Bizottság elé terjesztette jelentését;
B. mivel az EUMSZ 24. cikke rögzíti azt az elvet, miszerint minden uniós polgárnak joga van a 228. cikkben intézményesített ombudsmanhoz fordulni;
C. mivel az EUMSZ 228. cikke felhatalmazza az európai ombudsmant az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok – kivéve az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Európai Unió Bíróságát – tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokra vonatkozó panaszok átvételére;
D. mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke kimondja, hogy „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék.”;
E. mivel a charta 43. cikke kimondja, hogy „Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerint székhellyel rendelkező bármely természetes vagy jogi személy jogosult az európai ombudsmanhoz fordulni az Unió intézményeinek, szerveinek vagy hivatalainak – kivéve az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Európai Unió Bíróságát – tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságok esetén.”;
F. mivel e meghatározás értelmében a hivatali visszásság nem korlátozódik azokra az esetekre, amikor egy jogilag kötelező szabályt vagy elvet sértenek meg; mivel a megfelelő ügyintézés elvei túlmutatnak a jogszabályokon; mivel az első európai ombudsman szerint „hivatali visszásság abban az esetben történik, ha egy közjogi szerv elmulasztja a rá vonatkozó szabálynak vagy elvnek való megfelelést”; mivel ez az az uniós intézményektől, szervektől és hivataloktól nemcsak jogi kötelezettségeik tiszteletben tartását követeli meg, hanem azt is, hogy legyenek szolgálatkészek, és a nyilvánosság tagjai számára biztosítsák a megfelelő bánásmódot és jogaik teljes körű gyakorlását;
G. mivel a megfelelő ügyintézés fogalmát ki kellene terjeszteni a jobb ügyintézésre, amelyet folyamatos javítási folyamatként kell értelmezni;
H. mivel az európai ombudsman kiemelt prioritása annak biztosítása, hogy a polgárok jogait maradéktalanul tiszteletben tartsák, a megfelelő ügyintézéshez való jog pedig az uniós intézményektől, szervektől, hivataloktól és ügynökségektől elvárt legmagasabb szintű normákat tükrözi; mivel az európai ombudsman alapvetően fontos szerepet tölt be abban a tekintetben, hogy segíti az uniós intézményeket a nyitottabbá, hatékonyabbá és polgárközelibbé válásban, azzal a céllal, hogy növelje a polgárok Unióba vetett bizalmát;
I. mivel az Európai Parlament 2013. július 3-i plenáris ülésén európai ombudsmanná választotta Emily O’Reillyt, aki 2013. szeptember 30-án letette a hivatali esküt;
J. mivel 2013-ban 23 245 polgár fordult az európai ombudsman hivatalához segítségért; mivel a fentiek tekintetében 19 418 polgár kapott tanácsot az ombudsman honlapján működő interaktív útmutató segítségével, míg 1 407 tájékoztatási kérelem volt; mivel 2 420 kérelmet panaszként rögzítettek (2012-ben 2 442 panasz volt); mivel az ombudsman a 2013-ban beérkezett panaszok alapján 2 354 intézkedést hajtott végre;
K. mivel fontos, hogy az ombudsman részletesebb tájékoztatást nyújtson a panasztípusok formátumáról annak érdekében, hogy az egyes éveket össze lehessen hasonlítani az európai ombudsman interaktív honlapján keresztül elektronikus formában, illetve az offline beérkezett panaszok tekintetében;
L. mivel 2013-ban az ombudsman 350 vizsgálatot indított (2012-ben 465-öt), amelyek közül 341-et panaszok alapján indított, míg 9 hivatalból indított vizsgálat volt;
M. mivel 2013-ban az ombudsman 461 vizsgálatot zárt le (2012-ben 390-et), amelyek közül 441-et panaszok alapján indított, 20-at pedig hivatalból; mivel a lezárt vizsgálatok közül 340-et (77,1%) állampolgárok nyújtottak be, míg 101-et (22,9%) vállalatok, egyesületek vagy más jogi személyek;
N. mivel a 2013-ban lezárt vizsgálatok tájékoztatási kérelmekre és dokumentumokhoz való hozzáférésre (25,6%), a Bizottságra mint a Szerződések őrére (19,1%), intézményi és szakpolitikai kérdésekre (17,6%), igazgatási és a személyzeti szabályzattal kapcsolatos ügyekre (16,5%), a versenyvizsgákra és a felvételi eljárásokra (14,8%), szerződések vagy támogatások odaítélésére (9,5%), valamint szerződések teljesítésére (7,4%) vonatkoztak;
O. mivel 2013-ban az ombudsman által hivatalból indított vizsgálatok fő témái a következők voltak: átláthatóság az uniós intézményekben, etikai kérdések, a polgárok részvétele az uniós döntéshozatalban, uniós finanszírozású projektek és programok, alapvető jogok, valamint a szolgáltatási kultúra;
P. mivel az átláthatósággal kapcsolatos legáltalánosabb problémák a dokumentumokhoz vagy információkhoz való hozzáférés elutasítását érintették, zárt ülésekkel és az uniós szakértői bizottságokba történt kinevezésekkel kapcsolatos nyitottság hiányával összefüggésben; mivel a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés az Európai Unió Alapjogi Chartája által biztosított jogok egyike;
Q. mivel az ombudsman szorosan együttműködik különböző hálózatokkal, melyek közül a legkiemelkedőbb az Ombudsmanok Európai Hálózata, amely 35 európai ország 94 hivatalát öleli fel; mivel az ombudsman hatáskörén kívül eső panaszokat a hálózat azon tagjához utalják, amelyik a legjobb helyzetben van az ügy kezeléséhez; mivel a beérkezett panaszok 52,5%-át a hálózat más tagjaihoz továbbították;
R. mivel a Parlament Petíciós Bizottsága az Ombudsmanok Európai Hálózatának teljes jogú tagja; mivel 2013-ban az ombudsman 51 ügyet utalt ehhez a bizottsághoz; mivel 178 ügyet utalt az Európai Bizottsághoz és 503-at más intézményekhez és szervekhez;
S. mivel az ombudsman együttműködik más nemzetközi szervezetekkel, így például az Egyesült Nemzetek Szervezetével; mivel az ombudsman, a Parlament, a Bizottság, az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) és az Európai Fogyatékosügyi Fórum (EDF) együtt alkotják az Egyesült Nemzetek fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménye (UNCRPD) uniós keretét; mivel e keret feladata az egyezmény uniós intézmények szintjén történő védelme, előmozdítása és végrehajtásának ellenőrzése;
T. mivel a 2013-as éves jelentés nem tartalmaz pontos számokat arra vonatkozóan, hogy a panaszok milyen arányban tartoztak az ombudsman hatáskörébe, illetve estek az ombudsman hatáskörén kívül; mivel rendkívül fontos, hogy valamennyi jövőbeli éves jelentésben konkrét számok szerepeljenek annak érdekében, hogy összehasonlítást lehessen végezni az egyes évek között, és hogy könnyen lehessen trendeket és tendenciákat meghatározni a panaszok elfogadhatóságát/elfogadhatatlanságát illetően; mivel a jelentés szerint 100 beérkezett tipikus panasz közül 68 az ombudsman hatáskörén kívül esik és azokat vagy továbbítják a nemzeti vagy regionális ombudsmanokhoz vagy a Parlament Petíciós Bizottságához, vagy más, panaszkezelő szervekhez, mint például az Európai Bizottsághoz, a SOLVIT-hoz, a Your Europa Advice-hoz vagy az Európai Fogyasztói Központokhoz utalják; mivel a más intézményekhez vagy szervekhez eljuttatott panaszok esetében nyomonkövetési eljárásokra és tájékoztatásra van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a polgárok ügyeit pártatlanul, tisztességesen és ésszerű időn belül intézzék;
U. mivel jellemzően 100 beérkezett panasz közül csupán 32 tartozik az ombudsman hatáskörébe; mivel ezek közül 17 nem vezet vizsgálathoz (9-et elfogadhatatlannak minősítenek és 8-at elfogadhatónak minősítenek ugyan, de úgy ítélik meg, hogy nem tartalmaznak elegendő indokot a vizsgálat elindításához); mivel jellemzően 100 beérkezett panaszból 15 ad okot vizsgálatra; mivel ezek közül 4-et a vizsgálat alatt megoldanak, 4 olyan megállapításokhoz vezet, amelyek alapján nem fordult elő hivatali visszásság, 1 annak megállapításához vezet, hogy visszásság fordult elő és 6-tal kapcsolatban úgy ítélik meg, hogy azok esetében nem indokolt a további vizsgálat;
V. mivel azon vizsgálatok 80%-át (40 ügy), amelyek esetében hivatali visszásságot állapítottak meg, azzal zárták le, hogy kritikai észrevételeket intéztek az érintett intézményhez, 18%-át pedig (9 ügy) azzal zártak le, hogy ajánlástervezeteket adtak ki, amelyeket az intézmény teljes mértékben vagy részben elfogadott; mivel egy esetben (2%) az ombudsman különjelentést készített „Az európai ombudsman különjelentése a Frontex kapcsán végzett OI/5/2012/BEH-MHZ számú, hivatalból indított vizsgálatról” címmel; mivel az európai ombudsman évente átlagosan egy különjelentést készít;
W. mivel a különjelentés az európai ombudsman rendelkezésére álló végső eszköz az uniós intézmények, szervek, hivatalok vagy ügynökségek által elkövetett hivatali visszásságok kezelésére; mivel az európai ombudsmannak folytatnia kellene politikai hatalmának kiterjesztését, és tovább kellene fejlesztenie a rendelkezésére álló eszközöket;
X. mivel 2012-ben az ombudsman javaslatainak való megfelelés 80%-os volt; mivel az ombudsman vizsgálatai a legnagyobb arányban a Bizottságra irányulnak, és a Bizottság megfelelési aránya 84%-os volt; mivel az ombudsman minden évben átfogó beszámolót tesz közzé arról, hogy az uniós intézmények miként feleltek meg az ombudsmannak az uniós ügyintézés tökéletesítésére irányuló javaslatainak; mivel az, hogy az ombudsman ajánlásait az esetek 20%-ában nem tartják be, komoly veszélyt jelent a tekintetben, hogy a polgároknak az európai intézmények hatékonyságába vetett bizalma tovább romlik;
Y. mivel az Európai Bizottság az az intézmény, amellyel kapcsolatban az ombudsmanhoz a legtöbb panasz érkezik be; mivel a 2013-ban lezárt egyik vizsgálat az Egyesült Királyságra vonatkozó, az Európai Unió Alapjogi Chartájával kapcsolatos kimaradási záradékot érintő dokumentumokra irányult;
Z. mivel az ombudsman által 2013-ban lezárt vizsgálatok átlagos időtartama 13 hónap volt; mivel az ügyek 22%-át 3 hónapon belül, 37%-át 3–12 hónapon belül, 14%-át 12–18 hónapon belül, 27%-át pedig több mint 18 hónap után zárták le;
AA. mivel az ombudsman 2013-as költségvetése 9 731 371 euró volt, és mivel az ombudsman létszámterve 67 álláshelyből áll; mivel az ombudsman szervezeti egységei hatékonyságának biztosításához és a polgárok panaszaira való gyors válaszadáshoz alapvetően fontos az elegendő költségvetési és emberi erőforrások fenntartása;
AB. mivel Emily O’Reilly az első nő, akit az európai ombudsman tisztségére megválasztottak;
1. jóváhagyja az európai ombudsman által benyújtott, 2013-ra vonatkozó éves jelentést; gratulál Emily O’Reillynak ombudsmanként benyújtott első éves jelentéséhez, és üdvözli azon szándékát, hogy továbbra is pozitív munkakapcsolatot tartson fenn és együttműködjön a Parlamenttel, különösen annak Petíciós Bizottságával; elismeri, hogy 2013 átmeneti év volt, és hogy az éves jelentés nagy része a leköszönő európai ombudsman, Nikiforosz Diamandurosz professzor munkájára vonatkozik, és tisztelettel adózik öröksége előtt;
2. kötelezettséget vállal a Parlament azon gyakorlatának visszaállítására, hogy közvetlenül megválasztását követően meghívja az ombudsmant plenáris ülésére;
3. teljes mértékben támogatja az új ombudsman kimondott legfőbb célját, ami az elszámoltathatóság és átláthatóság európai szintű struktúráinak és intézményeinek megerősítése a valamennyi uniós polgárt és lakost megillető megfelelő ügyintézés elősegítése és az európai unióbeli demokrácia minőségének javítása érdekében; ismételten hangsúlyozza, hogy az európai ombudsman alapvetően fontos szerepet tölt be a polgárok aggályainak kezelésében és a közöttük és az uniós intézmények között tátongó szakadék áthidalásában;
4. hangsúlyozza a közösségi média mint kommunikációs csatorna jelentőségét, és az ombudsman hivatalát arra ösztönzi, hogy ezeket nagyobb mértékben használja fel az ombudsman tevékenységével kapcsolatos tudatosság fokozása és az uniós polgárok jogainak előmozdítása érdekében; úgy ítéli meg azonban, hogy az ombudsman szolgáltatásainak további digitalizálása nem szabad, hogy egyes, az internethez hozzá nem férő vagy azt használni nem tudó polgárok kirekesztését eredményezze; kéri az európai ombudsmant, hogy fordítson külön figyelmet az említett polgárok szükségleteire, annak érdekében, hogy minden uniós polgár egyenlő hozzáférésben részesüljön, és teljes mértékben élni tudjon az ombudsman által kínált szolgáltatásokkal;
5. megjegyzi, hogy az ombudsman éves jelentését 2013-ban megújították és hogy a hagyományos nyomtatott változaton felül ezúttal letölthető interaktív változat is rendelkezésre áll elektronikus könyv formátumban; megjegyzi továbbá, hogy a jelentést két részre osztották, amelyek közül az egyik egy könnyen olvasható referenciaszöveg, amely bemutatja a legfontosabb tényeket és számokat az ombudsman 2013-as munkájával kapcsolatban, a másik pedig részletes beszámolót tartalmaz az ombudsman által 2013-ban vizsgált legfontosabb ügyekről[2];
6. elismerését fejezi ki az ombudsman új megközelítése miatt, amelyet azért vezetett be, hogy tükrözze azt a kívánságát, hogy intézményét minél elérhetőbbé és felhasználóbarátabbá tegye; arra ösztönzi az érdekelt feleket, hogy olvassák el a részletes vizsgálatokat tartalmazó részt, melynek címe: „Megfelelő ügyintézés a gyakorlatban: az európai ombudsman 2013-as határozatai”, és szívleljék meg az ombudsman megfontolásait és ajánlásait;
7. megjegyzi, hogy 2013-ban a legnagyobb számban Spanyolországból érkeztek panaszok (416), ezután Németország (269), Lengyelország (248) és Belgium (153) következett; megjegyzi, hogy a tagállamonként indított vizsgálatok számát illetően Belgium (53) áll az első helyen, majd Németország (40), Olaszország (39) és Spanyolország (34) következik;
8. megjegyzi, hogy a legtöbb ügy ismét az átláthatósággal volt kapcsolatos az ombudsman által lezárt vizsgálatok jegyzékén (64,3%), ami a 2012-es arányhoz (52,7%) képest növekedést jelent; megállapítja, hogy a panaszokban felmerült további főbb témák a következők voltak: etikai kérdések, a polgárok részvétele az uniós döntéshozatalban, uniós finanszírozású projektek, alapvető jogok, valamint szolgáltatási kultúra;
9. úgy véli, hogy az átláthatóság, a nyitottság, az információhoz való hozzáférés, az európai polgárok jogainak tiszteletben tartása és a szigorú etikai normák alapvetőek a polgárok és a lakosok európai közszolgálatba vetett bizalmának kialakításában és fenntartásában; hangsúlyozza, hogy a polgárok, a lakosok és az intézmények közötti bizalom a mai nehéz gazdasági helyzetben kiemelkedő jelentőséggel bír; egyetért az ombudsmannal abban, hogy az átláthatóság a fejlett demokrácia egyik sarokköve, amely lehetővé teszi, hogy ellenőrizzék a hatóságok tevékenységeit, értékeljék teljesítményüket és elszámoltassák őket; egyetért az ombudsmannal abban is, hogy a nyitottság és a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés lényeges részét képezi az intézményi fékek és ellensúlyok rendszerének; elismeri a polgárok magánélethez és személyes adataik védelméhez való jogát;
10. megjegyzi, hogy az ajánlások és a kritikai észrevételek jogilag nem kötelező érvényűek, azonban hangsúlyozza, hogy az uniós intézmények felhasználhatják ezeket egy-egy probléma megoldására, a jövőre vonatkozó tanulságok levonására és a hasonló hivatali visszásságok újbóli előfordulásának megelőzésére; arra ösztönzi az Unió valamennyi intézményét, szervét és hivatalát, hogy teljes körűen működjenek együtt az ombudsmannal és biztosítsák az ombudsman ajánlásainak való teljes mértékű megfelelést és a kritikai észrevételek maradéktalan figyelembevételét; emlékeztet arra, hogy az Alapjogi Chartában (41. cikk) az uniós polgárok egyik alapvető jogaként szerepel a megfelelő ügyintézéshez való jog;
11. megállapítja, hogy az ombudsman által az elmúlt évben végzett vizsgálatok nagy többsége (64,3%) az Európai Bizottsággal volt kapcsolatos; elismeri, hogy a Bizottság az az intézmény, amelynek döntései a legnagyobb valószínűséggel közvetlen hatással lehetnek a polgárokra, a civil társadalmi szervezetekre és a vállalkozásokra; tudomásul veszi, hogy ezért a Bizottság a nyilvános ellenőrzés legfőbb tárgya; aggodalommal jegyzi meg ugyanakkor, hogy a Bizottsággal kapcsolatos panaszok aránya 2012-höz képest nőtt, mivel akkor ez az arány 52,7% volt; arra ösztönzi az ombudsmant, hogy vizsgálja ki e növekedés indokait annak érdekében, hogy segítsen javítani a Bizottság igazgatását, és ezáltal segítse elő az uniós intézmények egésze hitelességének fokozását; felhívja az új Bizottságot, hogy tegyen gyors lépéseket teljesítménye javítása érdekében azzal a céllal, hogy csökkenjen a vele szemben benyújtott panaszok száma;
12. aggodalommal jegyzi meg, hogy az uniós ügynökségekkel kapcsolatos panaszok aránya majdnem megduplázódott: a 2012. évi 12,5%-ról 2013-ra 24%-ra nőtt; azt javasolja, hogy az ombudsman jelezze, hogy ez a növekedés annak az eredménye-e, hogy a széles körű nyilvánosság jobban megismerte a panasztételi eljárásokat, vagy pedig más tényezők okozták, például az, hogy az uniós ügynökségek esetleg nem tettek eleget az ombudsman előző években kiadott ajánlásainak; arra ösztönzi az ombudsmant, hogy kövesse figyelemmel az ügynökségekkel kapcsolatos fejleményeket és kellő időben számoljon be róluk; támogatja az ombudsman arra vonatkozó terveit, hogy kapcsolatba lép a különböző ügynökségekkel annak érdekében, hogy kihangsúlyozza számukra a megfelelő ügyintézés, panaszkezelés és szolgáltatási kultúra fontosságát;
13. örömmel állapítja meg, hogy az Európai Személyzeti Felvételi Hivatallal (EPSO) kapcsolatos panaszok aránya 2013-ban kevesebb mint a felére csökkent: a 2012-es 16,8%-os arány 2013-ra 7,1%-ra csökkent; örömmel nyugtázza azt is, hogy az Európai Parlament ellen tett panaszok aránya is csökkent: míg 2012-ben 5,2%, 2013-ban csak 4,3% volt az arányuk; elismeri az ombudsmannak és az EPSO-nak a hivatal elleni panaszok számának csökkentése érdekében végzett munkáját;
14. megjegyzi, hogy 2013-ban az ombudsman közzétette a helyes hivatali magatartás európai kódexének új változatát; felhívja az összes intézményt, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben és alkalmazzák a kódexet; felkéri az új Bizottságot arra, hogy fogadjon el közös, kötelező erejű szabályokat és elveket az európai igazgatásban alkalmazott igazgatási eljárásra vonatkozóan, és különösen arra, hogy e célból terjesszen elő rendelettervezetet; emlékeztet arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke kimondja, hogy „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék.”;
15. arra ösztönzi az Unió valamennyi intézményét, szervét és hivatalát, hogy javítsák teljesítményüket azáltal, hogy megerősítik a megfelelő ügyintézés és a polgárokat szolgáló szolgáltatási kultúra elvei iránti elkötelezettségüket; felszólítja őket, hogy segítsék az ombudsmant azzal, hogy gyorsan válaszolnak vizsgálataira és szorosabban együttműködnek vele a panaszok vizsgálati eljárásán belüli határidők lerövidítése érdekében; támogatja az ombudsman arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a vizsgálati eljárást még jobban felgyorsítsa és tovább csökkentse a panaszok feldolgozásának időkeretét annak érdekében, hogy a polgárok jogaikat időben és megfelelő módon gyakorolhassák;
16. megjegyzi, hogy az ombudsman ajánlásainak való általános megfelelés 2012-ben 80%-os volt, ami a 2011-es 82%-hoz képest kismértékű csökkenést jelent; támogatja az ombudsman arra vonatkozó célkitűzését, hogy javuljon a megfelelési arány; arra ösztönzi különösen a Bizottságot, hogy tegyen meg minden erőfeszítést megfelelési arányának javítása érdekében; aggodalmának ad hangot a 20%-os meg nem felelési arány miatt, és felhívja az uniós intézményeket, szerveket, hivatalokat és ügynökségeket, hogy az európai ombudsman kritikai észrevételeire ésszerű időn belül válaszoljanak és reagáljanak, valamint hogy az ombudsman ajánlásainak és kritikai észrevételeinek mielőbbi végrehajtása révén tegyenek meg minden erőfeszítést a nyomonkövetési arány javítása érdekében; várakozással tekint az ombudsman 2013-as megfelelésre vonatkozó, következő éves jelentésében foglalt konkrét információk elé;
17. megjegyzi, hogy az ombudsman a 2013-ban lezárt vizsgálatok 10,8%-a esetében állapított meg visszásságot, és ezeknek az ügyeknek a 80%-a esetében kritikai észrevételeket intézett az érintett intézményhez; megjegyzi, hogy a megállapított visszásságok 18%-a esetében az ombudsman ajánlástervezetét az intézmény teljes mértékben vagy részben elfogadta;
18. megjegyzi, hogy az ombudsman egy különjelentést nyújtott be a Parlamenthez arról, hogy a Frontex ügynökség nem rendelkezik mechanizmussal az alapjogoknak az ügynökség munkája során történő megsértésével kapcsolatos panaszok kezelésére; biztos benne, hogy a különjelentésről Petíciós Bizottsága az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságával együttműködve jelentést fog készíteni;
19. arra ösztönzi az ombudsmant, hogy mélyítse el kapcsolatait és együttműködését a különböző hálózatokkal, különösen az Ombudsmanok Európai Hálózatával és az Egyesült Nemzetek fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménye uniós keretével; emlékeztet a Parlamentnek a Petíciós Bizottság 2012-es éves jelentésében megfogalmazott arra vonatkozó felhívására, hogy a Parlament hozzon létre egy olyan hálózatot, amely a tagállamokban működő petíciós bizottságokat foglalná magában, és kiegészítené az Ombudsmanok Európai Hálózatának tevékenységét;
20. emlékeztet arra, hogy a Parlament Petíciós Bizottsága a korábban említett mindkét hálózatnak teljes jogú tagja; megállapítja, hogy 2013-ban az ombudsman 51 panaszt utalt e bizottság elé;
21. tudomásul veszi az ombudsman új, „2019 felé” elnevezésű stratégiáját, amely a hatás, relevancia és láthatóság szavakkal megjelölt három fő pillérből áll; tudomásul veszi, hogy az ombudsman nagyobb hatást kíván elérni azáltal, hogy stratégiai vizsgálatokat végez a rendszerszintű problémákra vonatkozóan, hogy meg kívánja erősíteni szerepét azáltal, hogy hozzájárul a fő uniós vitákhoz, és hogy növelni kívánja láthatóságát azáltal, hogy javítja kapcsolatait az érdekelt felekkel és felhívja figyelmüket a fontos ügyekre;
22. nyomatékosan kéri az ombudsmant, hogy folytassa a kommunikációs csatornák javítására irányuló erőfeszítéseit, és támaszkodjon a 2013-as Polgárok Európai Éve keretében végzett munkára, továbbá javítsa az európai polgároknak szánt tájékoztatást annak érdekében, hogy megfelelő információkat kapjanak az ombudsman szolgáltatásairól és felelősségi köréről;
23. ismételten emlékeztet az európai polgári kezdeményezés mint a polgároknak az európai jogszabályok előkészítése során a döntéshozatali folyamatban való közvetlen részvételét lehetővé tevő új eszköz jelentőségére;
24. üdvözöl számos, az ombudsman által elindított fontos vizsgálatot, így például azokat, amelyek a következőkre irányulnak: a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségre (TTIP) irányuló tárgyalások átláthatósága, visszaélés bejelentése az Európai Unió intézményeiben, átláthatóság a Bizottság szakértői csoportjaiban, a „forgóajtó-effektus” típusú ügyek, alapvető jogok a kohéziós politikában, valamint az európai polgári kezdeményezés; várakozással tekint e vizsgálatok megállapításai elé;
25. üdvözli az Európai Unió Tanácsának arra vonatkozó határozatát, hogy közzéteszi az Európai Unió és az Egyesült Államok között folyamatban lévő TTIP-tárgyalásokra vonatkozó uniós tárgyalási irányvonalakat; szintén üdvözli a Bizottság arra vonatkozó határozatát, hogy több uniós tárgyalási szöveget tesz közzé, és szélesebb körű hozzáférést tesz lehetővé más dokumentumokhoz a TTIP-tárgyalásokkal összefüggésben; úgy véli, hogy a TTIP-tárgyalások átláthatóságának az ombudsman általi szoros megfigyelése megerősítette az ombudsmannak az Unió átláthatóságának őreként betöltött szerepét; támogatja az ombudsman átlátható szakpolitikai megközelítésre vonatkozó felhívását, és azt, hogy felkérte az uniós intézményeket, hogy tartsanak tájékoztató kampányt a TTIP-vel kapcsolatban; elkötelezi magát amellett, hogy figyelemmel fogja kísérni a TTIP átláthatóságára irányuló konzultáció eredményeit, többek között azáltal, hogy figyelembe veszi az e témával kapcsolatban beérkezett petíciókat, különösen a TTIP és egyéb kereskedelmi tárgyalások uniós polgárok életére gyakorolt lehetséges hatásai tekintetében;
26. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a Petíciós Bizottság jelentését a Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint ombudsmanjainak vagy ennek megfelelő intézményeinek.
INDOKOLÁS
Az Európai Parlament 2013. július 3-án választotta európai ombudsmanná Emily O’Reillyt, aki szeptember 30-án tette le az Európai Unió Bírósága előtt a hivatali esküt. Az ombudsman 2013-as éves jelentésének ezért csak egy része vonatkozik az ombudsman intézményének az ő vezetése alatt végzett munkájára. A jelentés nagy része elődjének, Nikiforosz Diamandurosznak a munkájára vonatkozik. Az ombudsman éves jelentését az Európai Parlament elnökéhez 2014. szeptember 15-én nyújtotta be, a Petíciós Bizottsághoz pedig 2014. szeptember 24-én.
Az éves jelentést megújították annak érdekében, hogy tükrözze O’Reilly asszony azon kívánságát, hogy az ombudsman intézményét minél elérhetőbbé és felhasználóbarátabbá tegye. A jelentést két részre osztották. Az egyik egy nyomtatott, illetve letölthető kiadvány (rendelkezésre áll elektronikus könyv (ePub) formátumban is), amely az ombudsman 2013-as munkájával kapcsolatos legfontosabb tényeket és számokat tartalmazza. A másik rész pedig részletes beszámolót tartalmaz az ombudsman által 2013-ban vizsgált legfontosabb ügyekről, ennek a résznek a címe: „Megfelelő ügyintézés a gyakorlatban: az európai ombudsman 2013-as határozatai”[1]. Sajnos a kiadvány csak angolul érhető el, ami leszűkíti az olvasók körét.
2013-ban az ombudsman hivatala 23 245 kapcsolatfelvételt rögzített a polgárok részéről, akik az ombudsman portálján keresztül kérték a hivatal segítségét. Ezek nagy többségében (19 418 esetben) a panaszosok az ombudsman honlapján működő interaktív útmutató segítségével kaptak tanácsot. A többi vagy tájékoztatási kérelem volt (1 407), amelyekre az ombudsman hivatala választ adott, vagy panasz volt (2 420), amelyeket rögzítettek.
A 2013-as éves jelentés nem tartalmaz pontos számokat arra vonatkozóan, hogy a panaszok milyen arányban tartoztak az ombudsman hatáskörébe, illetve estek azon kívül. Azon túl, hogy bemutatták 100 tipikus panasz útját, rendkívül fontos lenne, hogy valamennyi éves jelentésben konkrét számok is szerepeljenek annak érdekében, hogy összehasonlítást lehessen végezni az egyes évek között, és hogy könnyen lehessen trendeket és tendenciákat meghatározni a panaszok elfogadhatóságát/elfogadhatatlanságát illetően.
Az ombudsman 341 vizsgálatot indított panaszok alapján, 9-et pedig hivatalból, illetve 441 panasz alapján indított vizsgálatot és 20 hivatalból indított vizsgálatot zárt le. A panaszosok legnagyobb számban polgárok (340), valamint vállalatok, egyesületek és más jogi személyek (101) voltak.
A panaszok számának országok szerinti származását illetően Spanyolország állt az első helyen (416), ezután pedig Németország (269), Lengyelország (248) és Belgium (153) következett. Az, hogy sok panasz érkezik egy adott tagállamból, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ezek alapján indított vizsgálatok száma a panaszok számával arányosan alakul. 2013-ban például a Belgiumból érkezett 153 panasszal kapcsolatban 53 vizsgálatot indítottak, míg a Spanyolországból érkezett 416 panasz alapján csak 34 vizsgálat indult.
A ombudsman által indított 350 vizsgálatból 225 (64,3%) az Európai Bizottsággal, 84 (24%) az uniós ügynökségekkel, 28 (8%) egyéb szervekkel, 25 (7,1%) az Európai Személyzeti Felvételi Hivatallal (EPSO), 15 (4,3%) az Európai Parlamenttel, 14 (4%) az Európai Külügyi Szolgálattal, 10 (2,9%) pedig az Európai Beruházási Bankkal volt kapcsolatos. Mivel az Európai Bizottság a legfőbb olyan uniós intézmény, amelynek határozatai közvetlenül érintik a polgárokat, logikus, hogy leggyakrabban ez a szerv a polgárok panaszainak tárgya.
A 2012-höz képest a listában bekövetkezett legjelentősebb változás az, hogy az EPSO, amely 2012-ben a második helyen szerepelt, jelenleg a negyedik helyen van. Az EPSO-val kapcsolatos panaszok száma a 2012-es 78-ról (16,8%) 2013-ban 25-re (7,1%) csökkent.
Az ombudsman által lezárt vizsgálatok tárgyát illetően az mondható el, hogy ezek közül tájékoztatási kérelmekre és dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozott a legtöbb (118), amit a Bizottságra mint a Szerződések őrére (88), az intézményi és szakpolitikai kérdésekre (81), az igazgatási és a személyzeti szabályzattal kapcsolatos ügyekre (76), a versenyvizsgákra és a felvételi eljárásokra (68), a szerződések vagy támogatások odaítélésére (44), valamint a szerződések teljesítésére (34) vonatkozó vizsgálatok követtek.
2013-ban az ombudsman 2 354 beérkezett panasszal kapcsolatban járt el. 1 359 ügyben az ombudsman hivatala tanácsot adott vagy továbbutalta az ügyet (például az Ombudsmanok Európai Hálózata valamelyik tagjához vagy a Parlament Petíciós Bizottságához), 654 ügyben a panaszost tájékoztatták arról, hogy a hivatalnak nem áll módjában további tanácsot adni, 341 ügyben pedig vizsgálatot indítottak.
A 2013-ban vizsgált ügyek fő témái a következők voltak: átláthatóság (például dokumentumokhoz való hozzáférés), etikai kérdések (például „forgóajtó-effektus” típusú és összeférhetetlenséggel kapcsolatos ügyek), a polgárok részvétele az uniós döntéshozatalban (például az európai polgári kezdeményezés), uniós finanszírozású projektek és programok (például késedelmes fizetések és pályázati felhívásokkal kapcsolatos problémák), alapvető jogok (például visszaélés bejelentése az Európai Unió Alapjogi Ügynökségével kapcsolatban), valamint szolgáltatási kultúra (például késedelmes intézkedés vagy az intézmények intézkedésének elmaradása)[2].
Az intézményeket a Szerződés arra kötelezi, hogy munkájukat a lehető legnyitottabban végezzék, hogy ezzel elősegítsék a helyes kormányzást és biztosítsák a civil társadalom részvételét. Az EUMSZ 15. cikkének (3) bekezdése és az Alapjogi Charta 42. cikke rendelkezik az intézmények dokumentumaihoz való hozzáférés jogáról. Ezt a jogot jelenleg az 1049/2001/EK rendelet érvényesíti.
Az ombudsman által 2013-ban lezárt 118 vizsgálat (25,6%) esetében a panasz tárgyát képező ügyet megoldotta az érintett intézmény, illetve sikerült békés megoldást elérni. 202 ügyben (43,8%) nem volt indokolt további vizsgálatot folytatni. 120 ügyben (26%) nem állapítottak meg visszásságot és 50 ügyben (10,8%) hivatali visszásságot állapítottak meg. 19 ügyben (4,1%) egyéb intézkedést hoztak[3].
Az ombudsman az Európai Parlament és az Európai Bizottság jóváhagyásával a következőképpen határozta meg a hivatali visszásság fogalmát: „Hivatali visszásság abban az esetben történik, ha egy közjogi szerv elmulasztja a rá vonatkozó szabálynak vagy elvnek való megfelelést.” Az intézmények szempontjából ez magában foglalja a jogállamiság, a megfelelő ügyintézés alapelveinek és az alapvető jogoknak a tiszteletben tartását.
Az ombudsman lehetőség szerint igyekszik kedvező kimenetelt elérni, és ennek érdekében olyan békés megoldásra törekszik, amely a panaszos és az érintett intézmény számára egyaránt kielégítő. Ha azonban nem lehetséges békés megoldást elérni, az ombudsman kritikai észrevétellel zárja le az ügyet, vagy ajánlástervezet tesz közzé.
Kritikai észrevételre olyankor kerül sor, amikor az intézménynek már nem áll módjában megszüntetni a hivatali visszásságot, a hivatali visszásság nem jár általános következményekkel vagy az ombudsman részéről további intézkedés nem tűnik szükségesnek. Az ombudsman abban az esetben is tehet kritikai észrevételt, ha úgy véli, hogy egy ajánlástervezet nem lenne hatásos, illetve amikor az érintett intézmény nem fogadja el az ajánlástervezetet, azonban a hivatali visszásság esete nem indokolja különjelentés benyújtását az Európai Parlamenthez. A kritikai észrevétel mindazonáltal megerősíti a panaszost abban, hogy panasza indokolt volt, és egyúttal világosan jelzi az érintett intézménynek, hogy miben járt el helytelenül, annak érdekében, hogy a jövőben elkerülhesse az ilyen intézkedéseket.
A további észrevételek eszközét az ombudsman olyankor veszi igénybe, amikor egy ügy kezelése kapcsán lehetőséget lát az igazgatás színvonalának javítására. A további észrevételekkel az ombudsmannak nem az a célja, hogy bírálja az érintett intézményt, hanem hogy útmutatást és tanácsot adjon arra vonatkozóan, hogy az intézmény hogyan javíthatna szolgáltatási színvonalán.
Az ombudsman olyan esetekben ad ki ajánlástervezetet, amikor az érintett intézmény még megszüntetheti a hivatali visszásságot, vagy ha a hivatali visszásság különösen súlyos, vagy általános következményekkel jár. Ajánlástervezet esetén az érintett intézménynek a Szerződés szerint kötelessége három hónapon belül részletes véleményt küldeni az ombudsmannak.
Amennyiben egy uniós intézmény, hivatal vagy szerv nem válaszol megfelelően egy ajánlástervezetre, az ombudsman különjelentést készíthet és küldhet az Európai Parlamentnek. A különjelentés az ombudsman végső eszköze, és egyben ez jelenti az utolsó lépést, amelyet az ombudsman egy panasz ügyének kezelése során tehet. Ettől kezdve a Parlamentnek kell döntenie az esetleges további lépésekről, például egy állásfoglalás készítéséről. A különjelentéseket a Petíciós Bizottsághoz kell benyújtani, mivel ez a bizottság felel az ombudsmannal fenntartott kapcsolatokért.
2013-ban az ombudsman 40 ügyben intézett kritikai észrevételt az intézményekhez. 9 ügyben (18%) ajánlástervezetet adott ki, amelyet az intézmény teljes mértékben vagy részben elfogadott. Az ombudsman egy ügyben készített különjelentést[4].
Az európai ombudsman szoros együttműködést folytat a tagállamokban dolgozó kollégáival. Erre az együttműködésre az Ombudsmanok Európai Hálózatának égisze alatt kerül sor, amely 35 országban több mint 94 hivatalt fog össze. A hálózat magában foglalja az Európai Unió tagállamainak, az uniós tagjelölt országoknak, valamint az Európai Gazdasági Térség, illetve a schengeni térség más országainak nemzeti és a regionális ombudsmanjait, petíciós bizottságait és hasonló szerveit. A Petíciós Bizottság a hálózat tagja.
A hálózat évente tart szemináriumot, felváltva a nemzeti, illetve a regionális ombudsmanok számára. Az európai ombudsman és Írország ombudsmanja (a jelenlegi európai ombudsman) közösen szervezte meg a hálózat 9. nemzeti szemináriumát. A szemináriumra 2013. szeptember 15–17-én Dublinban került sor.
Az Egyesült Nemzetek fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménye 33. cikkének (2) bekezdése rendelkezik egy uniós keret létrehozásáról, amelynek feladata az egyezmény védelme, előmozdítása és végrehajtásának ellenőrzése. Az európai ombudsman, a Parlament Petíciós Bizottsága, Foglalkoztatási és Szociális Bizottsága, az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége, az Európai Bizottság, valamint az Európai Fogyatékosügyi Fórum egyaránt tagja ennek a keretnek.
Az európai ombudsman feladata a fogyatékossággal élő személyek jogainak védelme, valamint annak biztosítása, hogy az uniós igazgatás tudatában legyen az e jogokkal kapcsolatos felelősségének. Azoknak a személyeknek, akik véleménye szerint egy uniós intézmény nem az egyezménynek megfelelően jár el, joguk van jogorvoslatért az ombudsmanhoz fordulni. 2014 eleje óta egy kirendelt nemzeti szakértő is dolgozik az ombudsman csapatában, hogy segítsen meghatározni a fogyatékossággal élő személyekkel kapcsolatos munkaprogramot és feltárni, hogy milyen módon lehet jobban elérni a polgárokat és az uniós alkalmazottakat, hogy tájékoztassák őket az egyezménnyel kapcsolatos jogaikról és kötelezettségeikről.
Az ombudsman ezenkívül rendszeresen találkozik az Unió intézményeinek tagjaival és tisztviselőivel annak érdekében, hogy megvitassák, milyen módon lehetne az igazgatás színvonalát javítani, hogy kihangsúlyozza számukra a megfelelő panaszkezelés fontosságát, valamint hogy megbizonyosodjon ajánlásainak és jelentéseinek megfelelő hasznosulásáról. Az uniós igazgatás szolgáltatási kultúrájának javítása érdekében az ombudsman 2013-ban kiadta a helyes hivatali magatartás európai kódexének új változatát.
Az ombudsman költségvetése az Európai Unió költségvetésének önálló szakasza. Az ombudsman 2013-as költségvetése 9 731 371 euró volt, és az intézmény létszámtervében 67 álláshely szerepel.
Éves jelentésének a Petíciós Bizottság számára történt bemutatásakor az ombudsman vázolta „2019 felé” elnevezésű új stratégiáját. A stratégia három fő pilléren alapul: hatás, relevancia és láthatóság. Ezek alapján az ombudsman célja, hogy több stratégiai vizsgálatot végezzen a rendszerszintű problémákra vonatkozóan (hatás), megerősítse szerepét azáltal, hogy aktívan részt vesz a fő uniós vitákban (relevancia), és növelje intézménye láthatóságát azáltal, hogy javítja kapcsolatait az érdekelt felekkel, valamint kiemeli a fontos ügyeket és felhívja rájuk a nyilvánosság figyelmét (láthatóság). Az átláthatóság fokozása érdekében helyénvaló olyan vizsgálatokat indítani, amelyek jelentős közérdeklődésre tartanak számot. Ezért a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerséggel kapcsolatos tárgyalások szoros figyelemmel kísérése erősítené az ombudsmannak az „Unió átláthatóságának őreként” betöltött szerepét.
- [1] A kiadványok elérhetők az ombudsman honlapján: www.ombudsman.europa.eu
- [2] A legfontosabb 2013-as ügyek részletes vizsgálata a Megfelelő ügyintézés a gyakorlatban: az európai ombudsman 2013-as határozatai című kiadványban található, amely elérhető az európai ombudsman honlapján (www.ombudsman.europa.eu).
- [3] Megjegyzés: Egyes esetekben az ombudsman a vizsgálatot két vagy több ok alapján zárta le. A százalékos arányok összege ezért több mint 100%.
- [4] Az európai ombudsman különjelentése a Frontex kapcsán végzett OI/5/2012/BEH-MHZ számú, hivatalból indított vizsgálatról, elérhető az európai ombudsman honlapján (www.ombudsman.europa.eu).
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE
|
Az elfogadás dátuma |
2.12.2014 |
|
|
|
|
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
23 0 3 |
|||
|
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
Marina Albiol Guzmán, Margrete Auken, Beatriz Becerra Basterrechea, Heinz K. Becker, Soledad Cabezón Ruiz, Pál Csáky, Rosa Estaràs Ferragut, Eleonora Evi, Daniel Hannan, Peter Jahr, Rikke Karlsson, Jude Kirton-Darling, Svetoslav Hristov Malinov, Edouard Martin, Roberta Metsola, Marlene Mizzi, Julia Pitera, Gabriele Preuß, Sofia Sakorafa, Yana Toom, Jarosław Wałęsa, Cecilia Wikström |
||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok |
Demetris Papadakis, Ángela Vallina, Rainer Wieland |
||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés) |
Klaus Buchner, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska |
||||