JELENTÉS a nyolcadik, kilencedik és tizedik Európai Fejlesztési Alap 2013-as pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről

31.3.2015 - (2014/2077(DEC))

Költségvetési Ellenőrző Bizottság
Előadó: Martina Dlabajová

Eljárás : 2014/2077(DEC)

A dokumentum állapota a plenáris ülésen

Válasszon egy dokumentumot :

A8-0102/2015

Előterjesztett szövegek :

A8-0102/2015

Viták :

PV 28/04/2015 - 16
CRE 28/04/2015 - 16

Szavazatok :

PV 29/04/2015 - 10.11
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0120

1. AZ EURÓPAI PARLAMENT HATÁROZATÁRA IRÁNYULÓ JAVASLAT

1. AZ EURÓPAI PARLAMENT HATÁROZATÁRA IRÁNYULÓ JAVASLAT

a nyolcadik, kilencedik és tizedik Európai Fejlesztési Alap 2013-as pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről

(2014/2077(DEC))

Az Európai Parlament,

– tekintettel a nyolcadik, kilencedik és tizedik Európai Fejlesztési Alap 2013-as pénzügyi évre vonatkozó pénzügyi kimutatásaira, valamint bevételi és kiadási kimutatásaira (COM(2014)0487 – C8‑0146/2014),

– tekintettel a nyolcadik, kilencedik és tizedik Európai Fejlesztési Alap 2013. évi pénzgazdálkodásáról szóló, 2014. április 14-i éves bizottsági jelentésre,

– tekintettel az Európai Fejlesztési Alapokkal kapcsolatos pénzügyi információkra (COM(2014)0350),

– tekintettel a Számvevőszéknek a nyolcadik, kilencedik és tizedik Európai Fejlesztési Alap által támogatott tevékenységekről szóló, a 2013-as pénzügyi évre vonatkozó éves jelentésére, a Bizottság válaszaival együtt[1],

– tekintettel a Számvevőszéknek a 2013-as pénzügyi év tekintetében az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti nyilatkozatára[2],

– tekintettel az Európai Fejlesztési Alap 2013-as pénzügyi évre vonatkozó tevékenységeinek végrehajtására vonatkozóan a Bizottságnak adandó mentesítésről szóló, 2015. február 17-i tanácsi ajánlásokra (05135/2015 – C8-0050/2015, 05136/2015 – C8-0051/2015, 05138/2015 – C8-0052/2015),

– tekintettel a Bizottság által a 2012. évi mentesítés nyomon követéséről készített jelentésre (COM(2014)0607) és az ezt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumokra (SWD(2014)0285 és SWD(2014)0286),

– tekintettel az egyrészről az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni államok (AKCS), másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti, 2000. június 23-án Coutonouban aláírt[3] és 2010. június 22-én Ouagadougouban (Burkina Faso) módosított partnerségi megállapodásra[4],

– tekintettel az Európai Közösség és a tengerentúli országok és területek társulásáról szóló 2001. november 27-i 2001/822/EK tanácsi határozatra („tengerentúli társulási határozat”)[5],

– tekintettel a negyedik AKCS–EK egyezmény második pénzügyi jegyzőkönyve keretében nyújtott közösségi támogatás finanszírozásáról és igazgatásáról szóló, a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között 1995. december 20-án létrejött belső megállapodás[6] 33. cikkére,

– tekintettel a 2000. június 23-án Cotonouban (Benin) aláírt, az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, illetve az Európai Közösség és tagállamai között létrejött partnerségi megállapodás pénzügyi jegyzőkönyvén alapuló közösségi támogatás finanszírozásáról és igazgatásáról, illetve az EK-Szerződés negyedik részében foglalt tengerentúli országok és területek számára nyújtott támogatás elosztásáról a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között 2000. szeptember 18-án létrejött belső megállapodás[7] 32. cikkére,

– tekintettel a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között az AKCS–EK partnerségi megállapodással összhangban a 2008–2013 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret értelmében nyújtandó közösségi támogatás finanszírozásáról és az EK-Szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtandó pénzügyi támogatás elosztásáról szóló, 2006. július 17-i belső megállapodás[8] 11. cikkére,

– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,

– tekintettel a negyedik AKCS–EU egyezmény értelmében folytatott fejlesztési finanszírozási együttműködésre vonatkozó, 1998. június 16-i pénzügyi szabályzat[9] 74. cikkére,

– tekintettel a kilencedik Európai Fejlesztési Alapra vonatkozó, 2003. március 27-i pénzügyi szabályzat[10] 119. cikkére,

– tekintettel a 10. Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi szabályzatról szóló, 2008. február 18-i 215/2008/EK tanácsi rendelet[11] 142. cikkére,

– tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és 94. cikke harmadik francia bekezdésére, valamint V. mellékletére,

– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0102/2015),

1. mentesítést ad a Bizottság számára a nyolcadik, kilencedik és tizedik Európai Fejlesztési Alap 2013-as pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2. megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;

3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Bíróságának, a Számvevőszéknek és az Európai Beruházási Banknak és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.

2. AZ EURÓPAI PARLAMENT HATÁROZATÁRA IRÁNYULÓ JAVASLAT

a nyolcadik, kilencedik és tizedik Európai Fejlesztési Alap 2013-as pénzügyi évre vonatkozó elszámolásainak lezárásáról

(2014/2077(DEC))

Az Európai Parlament,

– tekintettel a nyolcadik, kilencedik és tizedik Európai Fejlesztési Alap 2013. évi pénzgazdálkodásáról szóló, 2014. április 14-i éves bizottsági jelentésre,

– tekintettel az Európai Fejlesztési Alapokkal kapcsolatos pénzügyi információkra (COM(2014)0350),

– tekintettel az egyrészről az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni államok (AKCS), másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti, 2000. június 23-án Coutonouban aláírt[14] és 2010. június 22-én Ouagadougouban (Burkina Faso) módosított partnerségi megállapodásra[15],

– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,

– tekintettel a negyedik AKCS–EU egyezmény értelmében folytatott fejlesztési finanszírozási együttműködésre vonatkozó, 1998. június 16-i pénzügyi szabályzat[20] 74. cikkére,

– tekintettel a kilencedik Európai Fejlesztési Alapra vonatkozó, 2003. március 27-i pénzügyi szabályzat[21] 119. cikkére,

– tekintettel a 10. Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi szabályzatról szóló, 2008. február 18-i 215/2008/EK tanácsi rendelet[22] 142. cikkére,

– tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és 94. cikke harmadik francia bekezdésére, valamint V. mellékletére,

– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0102/2015),

1. megállapítja, hogy a nyolcadik, kilencedik és tizedik Európai Fejlesztési Alap végleges éves beszámolója megfelel a Számvevőszék éves jelentésében lévő 2. táblázatban szereplő adatoknak;

2. jóváhagyja a nyolcadik, kilencedik és tizedik Európai Fejlesztési Alap 2013-as pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;

3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Bíróságának, a Számvevőszéknek és az Európai Beruházási Banknak és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.

3. AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a nyolcadik, kilencedik és tizedik Európai Fejlesztési Alap 2013-as pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel

(2014/2077(DEC))

Az Európai Parlament,

– tekintettel a nyolcadik, kilencedik és tizedik Európai Fejlesztési Alap 2013-as pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,

– tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és 94. cikke harmadik francia bekezdésére, valamint V. mellékletére,

– tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0102/2015),

A. mivel az Unió afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal (AKCS-országok) és tengerentúli országokkal és területekkel (TOT-ok) fenntartott kapcsolatainak kereteit biztosító Cotonoui Megállapodás fő célja a szegénység mérséklése, és végső fokon felszámolása, összhangban a fenntartható fejlődésre, valamint az AKCS-országok és a tengerentúli országok és területek világgazdaságba való fokozatos integrációjára vonatkozóan megfogalmazott célkitűzésekkel;

B. mivel az egyes fejlesztési szakpolitikai célkitűzéseket az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) keretében fent kell tartani; hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi politikához, illetve a kül- és biztonságpolitikához hasonló egyéb megfontolásoknak nem szabad rányomniuk bélyegüket az uniós fejlesztési prioritásokra;

C. mivel a tagállamok által finanszírozott Európai Fejlesztési Alap (EFA) az Unió legfontosabb pénzügyi eszköze az AKCS-országokkal folytatott fejlesztési együttműködés terén, amelyért a Bizottság a mentesítési eljáráson keresztül számol el;

D. mivel az Európai Bizottság által fizetett előfinanszírozási eszközök 424 millió euróra rúgtak, és mivel a 2013-as pénzügyi évben a működési bevétel 124 millió eurót tett ki;

E. mivel az EFA politikai preferenciák, továbbá általános hatékonysági kritériumokhoz kapcsolódó gazdasági és pénzügyi kritériumok alapján határozta meg stratégiáját és prioritási területeit, továbbá megfelelő pénzügyi eszközökkel dolgozik ahhoz, hogy a fenntarthatóságot és a hosszú távot szem előtt tartva meghatározott prioritásokat teljesíteni tudja;

F. mivel a fejlődő országokban a gyakran instabilitással és törékenységgel járó geopolitikai, intézményi és közigazgatási környezet miatt magas az eredendő kockázati kitettség;

G. mivel az uniós kötelezettségvállalás szintjét és jellegét a különböző területeken, például a demokratizálódás, az emberi jogok, a jó kormányzás, a fenntartható társadalmi-gazdasági fejlődés, a jogállamiság, az átláthatóság, továbbá a korrupció elleni küzdelem terén elért mérhető eredmények alapján differenciálni kell és feltételektől függővé kell tenni;

H. mivel az összekapcsolási mechanizmusokhoz hasonló innovatív pénzügyi eszközök alkalmazása a támogatásokhoz és kölcsönökhöz hasonló, rendelkezésre álló eszközök hatályát kibővítő egyik módszer és kihívásokat foglal magában a felügyelet és az irányítás vonatkozásában;

I. mivel az uniós beavatkozások esetében elsőrendű fontosságú az uniós értékek előmozdítása és az Unió láthatóságának biztosítása;

J. mivel továbbra is a Parlament egyik prioritása az EFA „költségvetésiesítése”, ami az EFA uniós költségvetési struktúrába történő bevonását és integrációját jelenti; mivel amennyiben az EFA az uniós költségvetés részévé válna, ez nagyobb pénzügyi biztonságot, illetve fokozottabb politikai koherenciát és demokratikus ellenőrzést eredményezne a kedvezményezett országok számára;

K. mivel a költségvetési támogatás jelentős pénzkezelési kockázattal jár például az átláthatósággal, az elszámoltathatósággal és a gondos pénzkezeléssel kapcsolatos kihívások tekintetében; mivel a költségvetési támogatás szoros nyomonkövetést és szakpolitikai párbeszédet tesz szükségessé az Unió és a partnerország között a célkitűzések, az elért eredmények és a teljesítménymutatók, valamint a rendszerszintű kockázatelemzés és a kockázatcsökkentési stratégiák tekintetében, melyeket meg kell erősíteni.

Megbízhatósági nyilatkozat

A beszámoló megbízhatósága

1. üdvözli a Számvevőszék véleményét, miszerint a nyolcadik, kilencedik és tizedik Európai Fejlesztési Alapnak a 2013-as évre vonatkozó végleges éves beszámolója minden lényeges szempontból híven és az EFA-k pénzügyi szabályzata rendelkezéseinek, valamint a közszféra nemzetközileg elfogadott számviteli standardjainak megfelelően tükrözi az EFA-k 2013. december 31-i pénzügyi helyzetét, a tárgyévi gazdasági események eredményét, a pénzforgalmat, és a nettó eszközérték változásait;

2. elégedetten veszi tudomásul, hogy 2012-höz képest nőtt a visszafizettetések száma és értéke, 2013-ban összesen 24 visszafizettetésre került sor 4,7 millió euró értékben, míg 2012-ben csak 13-ra 1,3 millió euró értékben;

3. mélységesen aggódik azonban amiatt, hogy a megbízott engedélyezésre jogosult tisztviselők még mindig nem tesznek eleget minden esetben annak a szabálynak, hogy a 750 000 eurót meghaladó előfinanszírozási kifizetések esetében a Bizottságnak éves alapon vissza kell fizettetnie a kamatot, és hogy a beszámolóban szereplő kamatbevételek egy része becsléseken alapul;

4. sajnálja továbbá, hogy a 250 000 és 750 000 euró közötti előfinanszírozási összegekre felszámított kamatot továbbra sem tekintik pénzügyi bevételnek a pénzügyi kimutatásokban, mert még nem fejezték be a Közös Relex Információs Rendszer (CRIS) fejlesztését;

A beszámoló alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűsége és szabályszerűsége

5. üdvözli a Számvevőszék véleményét, miszerint a 2013-as évről szóló beszámoló alapját képező bevételek és kötelezettségvállalások minden lényeges szempontból jogszerűek és szabályszerűek voltak;

6. aggodalmát fejezi ki azonban a Számvevőszéknek a beszámoló alapjául szolgáló kifizetések jogszerűségéről és szabályszerűségéről adott véleménye miatt, mely szerint a EuropeAid központjában és az uniós küldöttségekben alkalmazott felügyeleti és kontrollrendszerek összességükben csak részben eredményesek a beszámoló alapjául szolgáló kifizetések jogszerűségének és szabályszerűségének biztosításában;

7. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék becslése szerint a nyolcadik, kilencedik és tizedik EFA kifizetési tranzakcióit jellemző legvalószínűbb hibaarány 3,4%, amely 2012-höz (3%) képest némi növekedést mutat, de még mindig elmarad a 2011-es csúcstól (5,1%);

8. tudomásul veszi, hogy az EFA 2013-as pénzügyi évéről szóló éves számvevőszéki jelentés szerint az előző évhez képest növekedett a hibaarány, és hogy ez a hibaarány túl magas; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a hibaarányt leszorítsa a kitűzött 2%-os célértékre;

9. tudomásul veszi és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a beszámoló alapjául szolgáló kifizetéseket a felügyeleti rendszer hiányosságai miatt lényeges hibaszint jellemzi; megállapítja, hogy a kifizetések 27%-a volt hibás, egészen pontosan a vizsgált 165 kifizetési tranzakcióból 45;

10. tudomásul veszi a mintavétel eredményeit azon projektekkel kapcsolatosan, ahol 130 kifizetés közül 42 volt hibás (32%), és különösen azt a tényt, hogy e 42 kifizetésből 30-nál a hiba számszerűsíthető, és hogy 17 végső tranzakciót engedélyeztek az összes előzetes ellenőrzés végrehajtása után;

11. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 2013 májusában felállított kiigazító intézkedési terv ellenére az azonosított hibák típusai javarészt hasonlóak a korábbi évekéihez, nevezetesen hiányoznak a bizonylatok, a kedvezményezettek nem teljesítik a közbeszerzésre vonatkozó rendelkezéseket és jogosulatlan kiadásokat számolnak el; megállapítja, hogy ezek a hibák az alábbi tevékenységekhez kapcsolódó tranzakciókhoz köthetők: i. programbecslések, ii. támogatások és iii. a Bizottság és nemzetközi szervezetek közötti hozzájárulási megállapodások;

12. sürgeti a Bizottságot, hogy a kockázatkezelési módszerek, valamint az átfogó ellenőrző és irányítási rendszerek javítására irányuló általános erőfeszítés részeként az együttműködés e konkrét területein fokozza erőfeszítéseit a felállított kiigazító intézkedési terv finomításával, különösen olyan esetekben, amikor a számszerűsíthető hibák arra mutatnak, hogy a nemzetközi szervezet hiányosan ellenőrzi a szerződéses feltételek betartását;

Az ellenőrző mechanizmusok szabályszerűségéhez és hatékonyságához kapcsolódó mechanizmusok

13. elismeri, hogy az EFA-k végrehajtása magas belső kockázattal jár, mivel számos módszert és különböző teljesítési módokat alkalmaznak (központosított közvetlen irányítás és nem közvetlen irányítás), a szabályok és eljárások gyakran összetettek, többek között a pályázati és szerződés-odaítélési eljárások is, továbbá kiterjedt a földrajzi lefedettség is, és így igen nehéz optimalizálni az ellenőrző rendszereket és megerősíteni az EFA-k finanszírozásának átláthatóságát;

14. mélységesen aggasztja, hogy a projektekhez kapcsolódó kifizetési tranzakciókat megelőző ellenőrzések tekintetében a Számvevőszék szerint még mindig tapasztalhatók jelentős hiányosságok;

15. felszólítja a Bizottságot, hogy rendszeresen felügyelje a különböző szereplők (a Bizottság személyzete és a külső ellenőrök) által végzett előzetes ellenőrzések minőségét és megfelelőségét, még a projektekkel kapcsolatos kifizetések teljesítése előtt, különös tekintettel a politikai és működési kockázatoknak erősen kitett környezetre;

16. tudomásul veszi, hogy a költségvetés-támogatás (2013-ban 718 millió eurónyi kifizetés az EFA-ból), illetve az ENSZ és hasonló nemzetközi szervezetek által végrehajtott többadományozós projektekhez történő uniós hozzájárulás (2013-ban 458 millió eurónyi kifizetés az EFA-ból) területén a kifizetési feltételek jellege miatt a tranzakciók hibáknak való kitettsége korlátozott;

17. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a külső ellenőrzések és a költségvizsgálatok ellenére ismét találtak hibákat a végső költségelszámolásokban;

18. sürgeti a Bizottság Fejlesztési és Együttműködési Főigazgatóságát (DG DEVCO), hogy a Számvevőszék 2011-es ajánlásának megfelelően minél hamarabb növelje belső ellenőrzési kapacitását, hogy az hatékonyabban tudja feladatait végezni;

Stratégia és prioritások

19. hangsúlyozza, hogy valamennyi EFA-tevékenységnek pontosan kell követnie a politikai preferenciákon, valamint gazdasági és pénzügyi hatékonysági kritériumokon alapuló általános stratégiát és prioritási területeket, melyek az irányítás eredményességében, többek között a kockázatkezelés és az ellenőrző tevékenységek, valamint az e célú pénzügyi eszközök konkrét formájában is tükröződnek;

20. az uniós segélyek eredményességére fektetett megnövekedett hangsúlyra való tekintettel felhívja a figyelmet arra, hogy a Szubszaharai-Afrika a legelmaradottabb térség a millenniumi fejlesztési célok tekintetében, és az egész világon ez az egyetlen térség, ahol az előrejelzések szerint a szegénység aránya nagy valószínűség szerint nem csökken a felére 2015-ig; aggódik amiatt, hogy a szociális szolgáltatásokhoz, különösen az oktatási és a reproduktív egészségügyi ágazathoz nyújtott hivatalos fejlesztési támogatás elmúlt néhány évben csökkenő szintje azzal fenyeget, hogy a humántőke-fejlesztés tekintetében visszájára fordul az előrelépés;

21. úgy véli, hogy fokozni kell az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy Afrikában felgyorsítsuk a millenniumi fejlesztési célok kitűzött 2015-ös időpontig való elérését; felhívja a Bizottságot, hogy a számvevőszéki teljesítményértékelés kiindulópontjaként vegye figyelembe a 2015 utáni fejlesztési menetrendet és a fenntartható fejlesztési célkitűzésekről folyó tárgyalások kimenetelét; üdvözli, hogy az Európai Fejlesztési Alapok, amelyek az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok számára a fejlesztési együttműködés keretében nyújtott uniós segély fő eszközét jelentik, a DG DEVCO által 2013-ban kötött új szerződések teljes összegének 45%-át tették ki;

22. megjegyzi, hogy 2013-ban megállapodás született a 11. Európai Fejlesztési Alap létrehozásáról közel 27 milliárd euró összértékben (2011-es árakon), azaz gyakorlatilag a források befagyasztásáról a tizedik Európai Fejlesztési Alap szintjén, a Bizottság által javasolt 13%-os növekedéssel szemben, az Unió azon állandó kötelezettségvállalása ellenére, hogy a fejlesztésfinanszírozást növeli az elkövetkező években;

Monitoring és felügyelet

23. továbbra is komolyan aggasztja, hogy a vezetői információs rendszerben hiányosságok vannak a külső ellenőrzések, a kiadásellenőrzés és a monitoringlátogatások eredményeivel és nyomon követésével kapcsolatban annak ellenére, hogy a Bizottság kötelezettséget vállalt a CRIS rendszerben lévő adatok minőségének javítására;

24. emlékeztet, hogy a vezetői információs rendszer megbízhatósága és pontossága alapvető szerepet játszik, és ennél most folyamatos nagyobb fokú elővigyázatosságra van szükség; sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit és a CRIS vezetői rendszerben alakítson ki és indítson el új funkciókat, különösen valamennyi ellenőrzési jelentés és értékelési típus nyomon követésére; alapvető fontosságúnak véli az egységes, eredményorientált ellenőrzési rendszereket ahhoz, hogy a stratégiai prioritások kiigazítása érdekében megfelelő és megbízható információk álljanak rendelkezésre az elért eredményekről;

25. mivel az uniós küldöttségek az EFA-k legnagyobb részét átruházás útján hajtják végre, felkéri a DG DEVCO központját, hogy a CRIS-en keresztül kockázatösszetevőiknek megfelelően következetesen támogassa portfolióik kezelését; ismételten az uniós küldöttségek műveleteinek nyomon követése keretében történő kockázatértékelési lehetőségek jobb kihasználására ösztönöz;

26. üdvözli a lezárt tranzakciók fennmaradó hibaarányára vonatkozó felmérő tanulmány bevezetését, mint a bevált gyakorlat jó példáját a DG DEVCO irányítási környezetében;

27. megjegyzi, hogy a 2013-as második tanulmány alapján a becsült hibaarány a DG DEVCO szerint 3,35% (mintegy 228,55 millió euró), összehasonlítva a Számvevőszék által becsült 3,4%-kal; aggodalommal állapítja meg, hogy a fő okok a kedvezményezett szervezetek által benyújtott kielégítő dokumentáció hiánya, a tranzakciók szabályosságának ellenőrzéséhez szükséges nem megfelelő bizonyítékok miatti hibák, a közbeszerzési eljárásoknak való meg nem felelés és egyes összegek vissza nem fizetése és korrekciójának elmaradása;

28. véleménye szerint a rangsorolást be lehetne építeni a DG DEVCO által az enyhítő intézkedések végrehajtására kidolgozott cselekvési tervbe úgy, hogy az aggodalomra leginkább okot adó konkrét területekre és a költséghatékonyságot biztosító lehetőségekre fókuszálnak; felszólítja a DG DEVCO-t, hogy éves tevékenységi jelentésében jelezze a cselekvési terv végrehajtása során elért eredményeket és a felmerült konkrét nehézségeket;

29. véleménye szerint hasznos lesz egyértelműen azonosítani, hogy mely tevékenységalapú költségvetés-tervezési tevékenységek mutatják a legtöbb gyengeséget, hibát és a legmagasabb szintű sebezhetőséget; úgy gondolja, hogy az ellenőrzési költségek ésszerű szinten tartása érdekében e konkrét területek kezelését és elemzését többéves rotációs alapon kellene végezni;

30. az ellenőrző mechanizmusok költséghatékonyságával kapcsolatban elismeri, hogy a probléma nem az újabb ellenőrzési szintek hozzáadása, hanem az ellenőrzési tevékenységek kerete hatékonyságának fokozása és egymást kiegészítő jellege a jó kormányzás elveinek betartása mellett;

31. üdvözli valamennyi költség, köztük az igazgatási kiadások, valamint az ellenőrzési és nyomonkövetési rendszerek költségei áttekintésének az éves tevékenységi jelentésbe történő belefoglalását;

32. üdvözli a külső támogatások kezeléséről szóló jelentések áttekintését, amely immár magában foglalja az egyes megállapított hibákra vonatkozó korrekciós intézkedések összefoglalását és a küldöttségvezetők arra irányuló nyilatkozattételének bevezetését, hogy fokozni fogják elszámoltathatóságukat a globális felelősségvállalási láncban, továbbá az uniós küldöttségek jelentéstételének teljességét;

Költségvetés-támogatás

33. érdeklődéssel veszi tudomásul és üdvözli a Bizottság új költségvetés-támogatási megközelítésének végrehajtását; megállapítja, hogy 2013-ban összesen 660 millió euró juttatásban részesültek az új afrikai költségvetés-támogatási műveletek, amelyek részben a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos kezdeményezés végrehajtására kerültek felhasználásra azon országok támogatására, amelyek lemaradással küzdöttek olyan fontos ágazatokban, mint az egészségügy, a vízellátás, a higiénia, az élelmezésbiztonság és a táplálkozás;

34. figyelembe véve a költségvetés-támogatás célját, amely során a hozzájárulásokat közvetlenül a kedvezményezett országok általános költségvetésébe, illetve egy konkrét szakpolitikára vagy célra előirányzott költségvetésbe utalják, ragaszkodik ahhoz, hogy a költségvetés-támogatás tiszteletben tartsa az általános jogosultsági kritériumokat, és azokat szigorúan a partnerországok által elért érdemi eredményekhez kösse; a kockázatmérséklés érdekében örömmel fogadná kötelező erejű kulcsfontosságú teljesítménymutatók meghatározását;

35. emlékezet arra, hogy az uniós együttműködési stratégia által érintett összes kormányzati területen kitartóan fel kell lépni a csalás és a korrupció ellen; hangsúlyozza, hogy továbbra is jelentős a források elsikkasztásának kockázata, és hogy a korrupció és a csalás a közpénzek kezelésével függ össze;

36. ismételten emlékeztet arra, hogy mindenfajta folyamatos költségvetés-támogatási programra szigorú és ellenőrizhető kulcsfontosságú teljesítménymutatókat kell alkalmazni; rámutat, hogy hangsúlyt kell helyezni a differenciálás elvének alkalmazására a költségvetés-támogatás folyósítására vonatkozó feltételek tágabb értelmezésének elkerülése érdekében; kéri a korrupció elleni mechanizmusok eltökélt támogatását, mivel a korrupció az egyik olyan kulcsfontosságú kérdés, amely visszaveti a támogatási programok hatékonyságát, és ezáltal csökkenti az uniós fejlesztési együttműködés eredményességét; hangsúlyozza ezért, hogy erősíteni kell az együttműködést a jó kormányzásra irányuló és a korrupció elleni intézkedések érdekében;

37. helyteleníti, hogy az Unió által folyósított összegek végső felhasználásukkor keverednek a partnerország saját költségvetési forrásaival, és így az uniós támogatások nem követhetők nyomon; az uniós források átláthatóságának és nyomon követhetőségének fokozása érdekében részletes jelentéstételre szólít fel az alapok felhasználásáról;

38. ezzel kapcsolatban felkéri a Számvevőszéket, hogy fokozott erőkkel foglalkozzon a korrupció kérdésével, igyekezve számszerűsíteni azt, és különjelentéseiben és a Számvevőszék éves tevékenységi jelentésében jelezze a korrupció mértékét;

39. az ágazati költségvetés-támogatás tekintetében kéri, hogy módszeresen alkalmazzák az ágazati feltételrendszert, illetve erősítsék meg azt, továbbá határozzák meg az uniós beavatkozás megfelelő referenciaértékeit; üdvözölné, ha fokozatosan minden általános költségvetés-támogatási programot ágazati költségvetés-támogatási programmá alakítanának az ellenőrzés és az elszámoltathatóság szintjének növelése és az Európai Unió pénzügyi érdekeinek fokozott védelme érdekében;

40. hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a megfelelő ösztönzőkön alapuló politikai párbeszédet, az ágazati reformok folyamatos nyomon követését, a teljesítményt és az eredmények fenntarthatóságát mérő programok révén, a Bizottságnak a költségvetés-támogatás partnerországokban való végrehajtását szolgáló pénzügyi irányítási rendszere segítségével;

41. felhívja a Bizottságot, hogy határozottan támogassa a kedvezményezett országokban a parlamenti ellenőrzési és felügyeleti szervek és kapacitások fejlesztését, többek között a folyamatos technikai segítségnyújtás révén; ragaszkodik ahhoz, hogy a költségvetés-támogatás odaítélésének egyik feltétele egy független nemzeti ellenőrző testület megléte legyen;

42. határozottan támogatja, hogy az előzetes feltételek, különösen a kívánt makrogazdasági feltételek nemteljesülése esetén a Bizottság le tudja állítani a pénzeszközök átutalását a kedvezményezett országoknak; kéri a Bizottságot, hogy állítsa le a támogatások folyósítását azon országok esetében is, ahol elterjedt a korrupció, és az ellen nem is lépnek fel célzott politikai intézkedések révén;

Együttműködés a nemzetközi szervezetekkel

43. javasolja, hogy a kooperáció optimalizálása érdekében az új parlamenti ciklus során határozzanak meg további lépéseket a Világbank és az ENSZ intézményeivel való jobb információcsere érdekében;

44. ismételten hangsúlyozza, hogy a Parlament támogatja a bevált gyakorlatok meghatározását és cseréjét a hasonló és fenntartható bizonyossági alapelvek és az uniós költségvetési szabályoknak való megfelelőségre vonatkozó alapelvek kialakítása érdekében;

45. az uniós forrásokkal való jobb gazdálkodás érdekében támogatja az ENSZ intézményei által készített ellenőrzési jelentések fokozott közzétételét;

46. úgy véli, hogy folyamatosan közelíteni kell a megfelelő irányítási rendszereket, valamint a belső és külső ellenőrzést az adatok, a módszerek és az eredmények összehasonlítása céljából;

47. felszólít arra, hogy tartsák tiszteletben az uniós finanszírozás láthatóságát a több adományozót magában foglaló kezdeményezések során, különösen amikor az uniós pénzeszközöket kockázatos környezetben használják fel;

48. üdvözli az ENSZ Gyermekalap (UNICEF) és a Világbank, valamint az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) közötti kapcsolatoknak az információk és stratégiák cseréjére vonatkozó OLAF-iránymutatások elfogadása révén való elmélyítését;

49. ismételten aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a 11. EFA végrehajtása tekintetében a megbízott szervezetek szolgáltatási szerződés keretében további megbízást adhatnak a költségvetés végrehajtására vonatkozóan egyéb, magánjogi szervezeteknek, és így többszörös megbízási viszonyt hozhatnak létre; felszólítja a Bizottságot, hogy alkalmazzon szigorú feltételeket az alvállalkozásokra, és emlékeztet arra, hogy a végrehajtás e módja esetén a megbízott szervezeteknek garanciát kell vállalniuk az Unió pénzügyi érdekeinek magas szintű védelmére;

50. kéri, hogy sürgősen adjanak további felvilágosítást az alapok összevonásáról (beleértve a vagyonkezelői alapokat is) és a tranzakciók szabályszerűségéhez kapcsolódó kockázatokról, nevezetesen amikor a Bizottság több adományozó részvételével zajló projekthez nyújtott pénzügyi hozzájárulása úgy valósul meg, hogy a forrásokat összevonják más finanszírozóktól származó befizetésekkel, anélkül, hogy azokat a támogatható kiadások konkrét és azonosítható tételeihez kötnék;

51. tájékoztatást kér az ellenőrzésekre és irányítási rendszerekre vonatkozóan a Bizottság vagy egyéb kapcsolódó nemzetközi szervezetek által végzett előzetes felmérésekről; ezenkívül tájékoztatást kér a már meglévő rendszerek összehasonlíthatóságának és következetességének szintjéről

52. tájékoztatást kér azokról a megelőző, enyhítő vagy más intézkedésekről, amelyek abban az esetben alkalmazhatók, amikor eltérnek a vélemények az elérendő megbízhatósági szintre és az összes kiadáshoz kapcsolódó korrelált kockázatra vonatkozóan;

Európai Beruházási Bank beruházási eszköz

53. ismételten hangsúlyozza, és mély meggyőződése, hogy a Parlament általi mentesítési eljárásnak az Európai Beruházási Bank (EBB) által az Unió nevében kezelt beruházási keretre is vonatkoznia kell, mivel a beruházási keret finanszírozása az uniós adófizetők pénzéből történik;

54. rámutat arra, hogy az EBB uniós és tagállami pénzeszközök kezelésével összefüggő tevékenységeit érintő számvevőszéki ellenőrzések módja tekintetében az EBB, a Bizottság és a Számvevőszék közötti együttműködést szabályozó, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikkének (3) bekezdésében említett háromoldalú megállapodást 2015-ben meg kell újítani; kéri az EBB-t, hogy e tekintetben aktualizálja az Európai Számvevőszék feladatkörét, és azt terjesszék ki az Uniótól vagy az Európai Fejlesztési Alapból származó közpénzeket érintő valamennyi új EBB pénzügyi eszközre;

55. örömmel veszi tudomásul, hogy a Számvevőszék ellenőrzési munkatervébe belevette az EFA beruházási keretének ellenőrzését is, miután a Parlament a 2012. évi mentesítésben kérte azt, és 2015-ben várakozással tekint e különjelentés elé;

56. elismeri, hogy az EBB rendkívül kockázatos környezetben, nevezetesen a kedvezményezett országok instabilitásából következő politikai kockázat mellett megvalósuló projekteket támogat;

57. üdvözli az EBB eredményorientált megközelítését, nevezetesen az eredménymérési keret bevezetését, amely lehetővé teszi a projektek megalapozottságának, pénzügyi és gazdasági fenntarthatóságának, valamint az EBB által hozzáadott értéknek a felmérését; kéri, hogy biztosítsák a mérési mutatókról és az elért eredmények konvergenciájáról szóló folyamatos párbeszédet a társult partnerekkel;

58. rámutat az EBB zéró-tolerancia politikájának fontosságára a csalások és a korrupció terén; emlékeztet arra, hogy kerülni kell a csalásban és korrupcióban bizonyítottan érintett vállalkozások finanszírozását; elégtelennek tartja az EBB jelenlegi – a legutóbbi kiegészítést is magában foglaló – politikáját a nem együttműködő országokat és területeket illetően, és úgy véli, hogy az EBB-nek azonnali hatállyal új felelős adózási politikát kellene elfogadnia, amelynek keretében ellenőrizné a finanszírozott vállalkozások tulajdonosainak hátterét, illetve – amennyiben a finanszírozást multinacionális vállalatnak folyósítja – a támogatás megkezdése előtt működési terület szerinti, országokra lebontott adatokat kérne be a forgalomról, a bevételről és az egyes országokban befizetett adókról;

59. emlékezet annak fontosságára. hogy az EBB által finanszírozott projekteken keresztül széles körű társadalmi hatást kell gyakorolni, és el kell kerülni a spekulációt, illetve a helyi vállalkozásokat kell előnyben részesíteni; részletes éves értékelést kér az EBB által finanszírozott projektek társadalmi hatásáról;

60. kéri, hogy uniós támogatást csak olyan pénzügyi közvetítők kaphassanak, amelyek nem offshore pénzügyi központokban működnek, amelyekben jelentős a helyiek tulajdoni részesedése, és amelyek felkészültek az egyes műveleti országokban működő kis- és középvállalkozások sajátosságaihoz igazított, a fejlesztést támogató szemlélet megvalósítására; kéri, hogy az EBB ne működjön együtt az átláthatóság, csalás, korrupció, környezetvédelem és társadalmi hatások tekintetében korábban negatív eredményeket felmutató pénzügyi közvetítőkkel; hangsúlyozza, hogy az EBB-nek a Bizottsággal közösen össze kell állítania és közzé kell tennie a pénzügyi közvetítők kiválasztására vonatkozó szigorú követelmények listáját;

61. ösztönzi az EBB-t, hogy termelékeny beruházásokat finanszírozzon és szükség esetén a kölcsönöket ötvözze technikai segítségnyújtással a projektek eredményességének fokozása és valódi uniós hozzáadott érték biztosítása érdekében az addicionalitás tekintetében, továbbá hogy fokozza a fejlődésre gyakorolt hatást;

62. emlékeztet arra, hogy kulcsfontosságú az uniós célkitűzésekkel való összhang, és hogy kellő figyelmet kell fordítani az AKCS-államok támogatásfelhasználási képességére;

63. felszólít a potenciális helyi szereplők és közvetítők alapos vizsgálatára e szereplők és közvetítők azonosítása és kiválasztása során;

A finanszírozási források ötvözése

64. tudatában van annak, hogy az ötvözés iránti megnövekedett érdeklődést főként az okozza, hogy a jelentős fejlesztési kihívások együtt járnak az erősen korlátozott közforrásokkal, és ez új, az uniós támogatásokat visszafizetendő forrásokkal kombináló pénzügyi források kialakításához vezet; arra ösztönzi a Számvevőszéket, hogy nyújtson rendszeres, átfogó értékelést a finanszírozási eszközök ötvözése révén finanszírozott tevékenységekről;

65. tudatában van annak, hogy a támogatások további köz- és magánforrásokkal (például hitelekkel és tőkebefektetésekkel) való ötvözése révén a támogatások jelentős tőkeáttételi hatása és az uniós szakpolitikák erőteljesebb fejlesztő hatása érhető el a további finanszírozás bevonása érdekében;

66. hangsúlyozza, hogy valamennyi új pénzügyi eszköznek és ötvözésnek összeegyeztethetőnek kell lennie a hivatalos fejlesztési támogatási (ODA) kritériumokon alapuló és a Változtatási programban meghatározott uniós fejlesztéspolitikai célkitűzésekkel; úgy véli, hogy ezen eszközöknek azon uniós prioritásokra kell összpontosítaniuk, amelyek terén a legnagyobb a hozzáadott érték és a stratégiai hatást;

67. említést tesz az Unió külső együttműködési támogatáskombinációs platformja felülvizsgálatának eredményeiről, melynek eredeti célja, hogy növeljék a forrásokat ötvöző meglévő mechanizmusok és eszközök hatékonyságát, eredményességét és minőségét;

68. kéri a végrehajtásra vonatkozó egységes követelmények bevezetését az ilyen pénzügyi tevékenységek tekintetében, valamint bevált gyakorlatok és jogosultsági és értékelési kritériumok meghatározását; úgy véli, hogy a következetes irányítási szabályok – például a strukturált jelentéstétel, egyértelmű felügyeleti keretek és feltételek – segítségével csökkenteni lehet a tranzakciós költségeket, illetve a kétszeres kifizetéseket, a nagyobb mértékű átláthatóságnak és elszámoltathatóságnak köszönhetően;

69. annak érdekében, hogy a Parlament gyakorolhassa ellenőrzési és egyetértési hatáskörét, felszólít arra, hogy rendszeresen készítsenek jelentést a Parlament számára a szóban forgó pénzügyi eszközök használatáról és az általuk elért eredményekről, különösen a pénzügyi és nem pénzügyi pozitív hatásokat és kiegészítő jelleget illetően;

70. ismételten hangsúlyozza álláspontját a Kongói Demokratikus Köztársaságban (KDK) tapasztalható aggasztó helyzetre vonatkozóan, különösen az igazságügyi rendszer reformja, valamint a jogállamiság helyzete, az államháztartás és a decentralizálódás kérdése tekintetében;

71. üdvözli a Számvevőszék az Európai Unió EFA eszközökből finanszírozott fejlesztési segítségnyújtására vonatkozó értékelését; egyetért azzal, hogy a politikai akarat és a felvevőképesség hiánya jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaságban a kormányzás javítása terén csak minimális sikereket értek el;

72. elismeri, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság az általános vélekedés szerint a világ egyik leginstabilabb állama; határozottan javasolja, hogy a fejlődés megbízható értékelése érdekében alakítsanak ki kötelező fő eredményességi mutatókat és referenciaértékeket; ezenkívül határozottan javasolja, hogy a fő teljesítménymutatókat és referenciaértékeket megvalósítható módon alakítsák ki;

73. kéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy bocsássák rendelkezésre a KDK-ban megvalósuló európai fejlesztési támogatás prioritásainak legfrissebb listáját a tavalyi mentesítési jelentés nyomon követéseként, amely javasolja, hogy a jobb és célzottabb fejlesztési stratégia érdekében korlátozzák a prioritások számát;

A Haiti számára nyújtott uniós támogatás

74. ismételten hangsúlyozza, hogy összességében elégedett a Bizottság szolgálatai által a 2010-es haiti földrengésre válaszul elvégzett munkával és a megtett erőfeszítésekkel, melyekre az Unió küldöttsége és annak személyzete számára rendkívül kritikus körülmények között került sor; üdvözli, hogy a Bizottság képes volt kifizetéseket és folyósításokat visszatartani annak következtében, hogy a haiti kormány nem ért el elégséges előrehaladást a pénzgazdálkodás terén, és hiányosságok mutatkoztak a nemzeti közbeszerzési eljárásokban;

75. tudomásul veszi a Számvevőszék által a koordináció terén megállapított hiányosságokat, és ebben a tekintetben hangsúlyozza az adományozók és a Bizottság szolgálatai közti szoros koordináció fenntartásának fontosságát; kéri a humanitárius és a fejlesztési támogatás folyamatos hangsúlyozását, szorosabb kapcsolatot létrehozva a segélyezés, a helyreállítás és a fejlesztés (LRRD) között az ezeket végző szolgálatok közötti állandó platformon keresztül; úgy véli, hogy ahol csak lehet, integrált megközelítést kell alkalmazni, egyértelműen meghatározott koordinációs célkitűzésekkel, továbbá az ECHO és a EuropeAid közötti koherens országstratégiával, megosztva egymással a bevált gyakorlatokat; felkéri a Bizottságot, hogy kezdjen párbeszédet a Parlamenttel; továbbá úgy véli, hogy a helyi civil társadalom bevonása megerősítheti a helyi tudásbázis felhasználását;

76. emlékeztet a Költségvetési Ellenőrző Bizottság küldöttségének 2012. februári haiti látogatását követő ajánlásokra, ismételten ragaszkodik ahhoz, hogy az uniós fejlesztési támogatás nyomon követhetősége és elszámoltathatósága lényeges kérdés, különösen a tekintetben, hogy a költségvetés-támogatást egy adott teljesítménycéllal kapcsolják össze; kéri, hogy a Bizottság és az EKSZ helyezzen hangsúlyt az ágazati költségvetés-támogatásra vonatkozó feltételességi mátrixra;

77. emlékeztet arra, hogy az „államépítési” intézkedések az Unió fejlesztési stratégiájának központi elemei, és bármilyen válsághelyzeti cselekvési terv sarokkövei; kéri a helyes szakpolitikai mix meghatározását az uniós beavatkozással összhangban;

78. úgy véli, hogy az ilyen válsághelyzetek és instabil helyzetek új megközelítések kialakítását teszik szükségessé, különösen az olyan tevékenységek tekintetében, mint például 1. a kockázatmeghatározás a különböző operatív szinteken, 2. a valószínűsíthető következményekre vonatkozó előrejelzések elkészítése, valamint 3. olyan eszközök tervezése, amelyek csökkentik a kockázatokat és a potenciális katasztrófákat, valamint felkészítenek azokra, és amelyek lehetővé teszik a megfelelő szintű rugalmasságot, és a különböző területek szakértőinek mozgósítását;

79. arra ösztönzi a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy módszeresebben és közösen dolgozzák ki a katasztrófakezelési ciklus négy szakaszát; felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy tájékoztassák a Parlamentet az elért előrehaladásról, különös tekintettel a kockázatkezelésre és a katasztrófákat követő időszakokban a programok célkitűzéseinek végrehajtására és elérésére való felkészültségre;

80. emlékeztet arra, hogy ilyen válsághelyzetekben az uniós beavatkozás sikerének előfeltételeként megfelelő figyelmet kell szentelni a katasztrófakockázat-csökkentést célzó nemzeti irányítási keret megbízhatóságára és működésének hatékonyságára;

Az Európai Fejlesztési Alap jövője

81. javasolja, hogy az EFA jövőbeni tevékenységeire vonatkozó stratégiákat és prioritásokat pontosan határozzák meg, és hogy a pénzügyi eszközök rendszerét erre az alapra kell építeni, tiszteletben tartva a hatékonyság és az átláthatóság elvét;

82. sajnálja, hogy az EFA nem került bele az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom rendeletbe;

83. emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság megállapodott abban, hogy a 2014–2020 közötti többéves pénzügyi keretről folyó tárgyalások kimeneteléből adódóan szükségessé váló módosítások beillesztése érdekében felülvizsgálják e pénzügyi szabályokat, többek között az EFA uniós költségvetésbe történő beemelését illetően; ismét felkéri a Tanácsot és a tagállamokat, hogy egyezzenek meg az EFA uniós költségvetésbe történő teljes beemeléséről;

84. úgy véli, hogy az új parlamenti ciklus új politikai lehetőséget nyújt az uniós intézmények ösztönzésére, hogy a közeljövőben elemzést és értékelést kezdeményezzenek a jelenleg érvényes Cotonoui Megállapodás 2020 utáni időszakra vonatkozó lehetséges felváltására vonatkozó forgatókönyvről; emlékeztet arra, hogy a Parlament véleménye szerint az EFA-t a lehető leghamarabb be kell építeni az általános költségvetésbe;

85. azon a véleményen van, hogy az EFA általános költségvetésbe való integrálása megerősíti a demokratikus ellenőrzést azáltal, hogy bevonja a Parlamentet a stratégiai prioritások meghatározásába a források elosztása tekintetében és hatékonyabb végrehajtást is biztosít, jobb koordinációs mechanizmusokkal mind a Bizottság központjában, mind pedig helyi szinten; ismételten felkéri a Bizottságot, hogy következő értékelésében kellőképpen vegye figyelembe a tagállamok számára az EFA bevonásával járó pénzügyi hatásokat és a tagállamokra vonatkozó, kötelezően alkalmazandó hozzájárulási kulcsokat;

86. úgy véli, hogy az EFA szabályainak egyszerűsítése és közelítése valószínűleg csökkenteni fogja a hibák és hiányosságok kockázatát, és növelni fogja az átláthatóságot és a jogbiztonságot; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy javasoljon egy egységes, valamennyi EFA-ra kiterjedő pénzügyi szabályzatot; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 11. EFA-ra vonatkozó jövőbeni megállapodásról szóló tárgyalások keretében a Bizottság nem tett javaslatot az EFA irányításának egyszerűsítését célzó egységes pénzügyi szabályzatra;

A Parlament állásfoglalásainak nyomon követése

87. felkéri a Számvevőszéket, hogy következő éves jelentésébe foglalja bele a Parlament éves mentesítési jelentésében foglalt parlamenti ajánlások nyomon követésének áttekintését.

22.1.2015

VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről

a Költségvetési Ellenőrző Bizottság részére

a nyolcadik, kilencedik és tizedik Európai Fejlesztési Alap 2013-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről

(2014/2077(DEC))

A vélemény előadója: Linda McAvan

JAVASLATOK

A Fejlesztési Bizottság felhívja a Költségvetési Ellenőrző Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1. az uniós segélyek eredményességére fektetett megnövekedett hangsúlyra való tekintettel felhívja a figyelmet arra, hogy a Szubszaharai-Afrika a legelmaradottabb térség a millenniumi fejlesztési célok tekintetében, és az egész világon ez az egyetlen térség, ahol az előrejelzések szerint a szegénység aránya nagy valószínűség szerint nem csökken a felére 2015-ig; aggódik amiatt, hogy a szociális szolgáltatásokhoz, különösen az oktatási és a reproduktív egészségügyi ágazathoz nyújtott hivatalos fejlesztési támogatás elmúlt néhány évben csökkenő szintje azzal fenyeget, hogy a humántőke-fejlesztés tekintetében visszájára fordul az előrelépés[23];

2. úgy véli, hogy fokozni kell az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy Afrikában felgyorsítsuk a millenniumi fejlesztési célok kitűzött 2015-ös időpontig való elérését; üdvözli, hogy az Európai Fejlesztési Alapok, amelyek az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok számára a fejlesztési együttműködés keretében nyújtott uniós segély fő eszközét jelentik, a EuropeAid Fejlesztési és Együttműködési Főigazgatóság (DG DEVCO) által 2013-ban kötött új szerződések teljes összegének 45%-át tették ki;

3. megjegyzi, hogy 2013-ban megállapodás született a 11. Európai Fejlesztési Alap létrehozásáról közel 27 milliárd euró összértékben (2011-es árakon), azaz gyakorlatilag a források befagyasztásáról a tizedik Európai Fejlesztési Alap szintjén, a Bizottság által javasolt 13%-os növekedéssel szemben, az Unió azon állandó kötelezettségvállalása ellenére, hogy növeli a fejlesztésfinanszírozást az elkövetkező években;

4. érdeklődéssel követi a Bizottság új költségvetés-támogatási megközelítésének végrehajtását[24]; megállapítja, hogy 2013-ban összesen 660 millió euró juttatásban részesültek az új afrikai költségvetés-támogatási műveletek, amelyek részben a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos kezdeményezés végrehajtására kerültek felhasználásra azon országok támogatására, amelyek lemaradással küzdöttek olyan fontos ágazatokban, mint az egészségügy, a vízellátás, a higiénia, az élelmezésbiztonság és a táplálkozás; megjegyzi, hogy az új költségvetés-támogatási megközelítés gyümölcsözőnek tűnik, amit bizonyít az első állami építési szerződés megkötése Haitivel 2013 decemberében, valamint több olyan folyósítás felfüggesztése, amelyek esetében a feltételek nem teljesültek, mint például Zambiában és Mozambikban (makroökonómiai kérdések), illetve Malawiban és Ugandában (korrupció); üdvözli, hogy a költségvetés-támogatással kapcsolatos hibák száma 2011 és 2013 között 82%-kal csökkent;

5. a költségvetés-támogatás tekintetében ösztönzi a Bizottságot, hogy folytassa a partnerországokkal folytatott politikai párbeszéd mint a költségvetés-támogatás egyik alapvető alkotóeleme erősítését, növelje az ezt kísérő kapacitásbővítő intézkedések hatékonyságát, és javítsa a partnerországokban a költségvetés-támogatás végrehajtására szolgáló informatikai alapú pénzügyi irányítási rendszereinek stabilitását;

6. ragaszkodik ahhoz, hogy biztosítani kell az EFA előre jelezhető, de megfelelően rugalmas tervezését, hogy a forrásokat oda lehessen összpontosítani, ahol a legnagyobb szükség van rájuk, ezáltal hatékony fellépést és gyorsabb válaszadási képességet garantálva váratlan helyzetekben;

7. aggódik amiatt, hogy az Európai Számvevőszék úgy találta, hogy az Európai Fejlesztési Alapok 2013-as kifizetéseit ismét lényeges hibák befolyásolták, és a legvalószínűbb hibaarányt 3,4%-osra becsülte, amely nagyon közel áll a maga a DG DEVCO által számított fennmaradó hibaarányhoz (3,35%); megállapítja, hogy 2012-höz hasonlóan gyakrabban derült fény hibákra a nemzetközi szervezetekkel kapcsolatos tranzakcióknál, mint a támogatás egyéb formáinál;

8. kéri a Bizottságot, hogy értékelje az Európai Fejlesztési Alapok kifizetéseinek előzetes ellenőrzése terén tapasztalható meglévő hiányosságokat, amelyek a Számvevőszék szerint a gyakori hibák okai, és tegyen meg minden szükséges intézkedést e hiányosságok sürgős kezelésére;

9. sürgeti a DG DEVCO-t, hogy a Számvevőszék 2011-es ajánlásának megfelelően minél hamarabb növelje belső ellenőrzésének kapacitását, hogy az hatékonyabban tudja feladatait végezni;

10. ösztönzi a Bizottságot, hogy szélesebb körben javítsa ellenőrzési rendszerei hatékonyságát, és folytassa arra irányuló erőfeszítéseit, hogy valamennyi munkatársa megismerje és alkalmazza a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveit, ami a jövőben remélhetőleg az Európai Fejlesztési Alapok kifizetéseiben tapasztalható hibaaránynak a 2%-os lényegességi küszöb alá való csökkenéséhez vezethet.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	21.1.2015
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	23 1 1
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Louis Aliot, Beatriz Becerra Basterrechea, Kostas Chrysogonos, Nirj Deva, Doru-Claudian Frunzulică, Nathan Gill, Heidi Hautala, Maria Heubuch, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Linda McAvan, Norbert Neuser, Maurice Ponga, Cristian Dan Preda, Lola Sánchez Caldentey, Elly Schlein, György Schöpflin, Pedro Silva Pereira, Davor Ivo Stier, Paavo Väyrynen, Bogdan Brunon Wenta, Rainer Wieland, Anna Záborská
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Seb Dance, Louis-Joseph Manscour
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk, (2) bekezdés)	Rosa D’Amato

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	24.3.2015
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	21 6 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Nedzhmi Ali, Jonathan Arnott, Inés Ayala Sender, Zigmantas Balčytis, Ryszard Czarnecki, Dennis de Jong, Tamás Deutsch, Martina Dlabajová, Ingeborg Gräßle, Bernd Kölmel, Bogusław Liberadzki, Verónica Lope Fontagné, Monica Macovei, Fulvio Martusciello, Gilles Pargneaux, Georgi Pirinski, Petri Sarvamaa, Claudia Schmidt, Igor Šoltes, Bart Staes, Michael Theurer, Marco Valli, Derek Vaughan, Anders Primdahl Vistisen, Tomáš Zdechovský
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Iris Hoffmann, Karin Kadenbach, Andrey Novakov, Markus Pieper

[1] HL C 398., 2014.11.12., 1. o.
[2] HL C 401., 2014.11.13., 264. o.
[3] HL L 317., 2000.12.15., 3. o.
[4] HL L 287., 2010.11.4., 3. o.
[5] HL L 314., 2001.11.30., 1. o. és HL L 324., 2001.12.7., 1. o.
[6] HL L 156., 1998.5.29., 108. o.
[7] HL L 317., 2000.12.15., 355. o.
[8] HL L 247., 2006.9.9., 32. o.
[9] HL L 191., 1998.7.7., 53. o.
[10] HL L 83., 2003.4.1., 1. o.
[11] HL L 78., 2008.3.19., 1. o.
[12] HL C 398., 2014.11.12., 1. o.
[13] HL C 401., 2014.11.13., 264. o.
[14] HL L 317., 2000.12.15., 3. o.
[15] HL L 287., 2010.11.4., 3. o.
[16] HL L 314., 2001.11.30., 1. o. és HL L 324., 2001.12.7., 1. o.
[17] HL L 156., 1998.5.29., 108. o.
[18] HL L 317., 2000.12.15., 355. o.
[19] HL L 247., 2006.9.9., 32. o.
[20] HL L 191., 1998.7.7., 53. o.
[21] HL L 83., 2003.4.1., 1. o.
[22] HL L 78., 2008.3.19., 1. o.
[23] A millenniumi fejlesztési célokról szóló 2014. évi jelentés: Az Afrikában a millenniumi fejlesztési célok felé tett előrelépés értékelése, a 2015 utáni fejlesztési ütemtervről szóló közös afrikai álláspont elemzése, 2014. 90. oldal.
http://www.undp.org/content/dam/rba/docs/Reports/MDG_Africa_Report_2014_ENG.pdf
[24] Költségvetés-támogatási iránymutatások, Európai Bizottság, 2012. szeptember.
http://ec.europa.eu/europeaid/sites/devco/files/methodology-budget-support-guidelines-201209_en_2.pdf

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat