JELENTÉS a büntetőeljárás során az ártatlanság vélelme egyes vonatkozásainak és a saját tárgyaláson való jelenlét jogának megerősítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról

20.4.2015 - (COM(2013)0821 – C7‑0427/2013 – 2013/0407(COD)) - ***I

Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság
Előadó: Nathalie Griesbeck

AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE

a büntetőeljárás során az ártatlanság vélelme egyes vonatkozásainak és a saját tárgyaláson való jelenlét jogának megerősítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról

(COM(2013)0821 – C7‑0427/2013 – 2013/0407(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–       tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0821),

–       tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 82. cikke (2) bekezdésének b) pontjára, amely alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamentnek (C7‑0427/2013),

–       tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–       tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–       tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A8-0133/2015),

1.      elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.      felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.      utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Módosítás  1 Irányelvre irányuló javaslat -1 preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(-1) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 82. cikkének (1) bekezdése szerint „az Unióban a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés (...) a bírósági ítéletek és határozatok kölcsönös elismerésének elvén alapul...”, míg a büntetőügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerésének előfeltétele, hogy a tagállamok megbízzanak egymás büntető igazságszolgáltatási rendszerében.
Módosítás  2 Irányelvre irányuló javaslat -1 a preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg Módosítás   (-1a) Az ENSZ által 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 11. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy minden büntetendő cselekménnyel vádolt személyt ártatlannak kell vélelmezni mindaddig, amíg bűnösségét nyilvánosan lefolytatott perben, a védelméhez szükséges valamennyi biztosíték mellett, törvényesen megállapítják. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 14. cikke előírja, hogy minden bűncselekmény elkövetésével vádolt személynek joga van arra, hogy ártatlannak tekintsék mindaddig, amíg bűnösségét a törvény szerint be nem bizonyították, továbbá hogy a tárgyaláson személyesen jelen lehessen, és személyesen vagy az általa választott védő útján védekezhessék. Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (EJEE) 6. cikke védi a tisztességes tárgyaláshoz való jogot, amelyből következik, hogy minden bűncselekménnyel gyanúsított személyt mindaddig ártatlannak kell vélelmezni, amíg bűnösségét a törvénynek megfelelően meg nem állapították, és joga van arra, személyesen, vagy az általa választott védő segítségével védekezhessék. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának (Charta) 47. és 48. cikke előírja, hogy minden gyanúsított személyt mindaddig ártatlannak kell vélelmezni, amíg bűnösségét a törvénynek megfelelően meg nem állapították, és hogy minden gyanúsított személy számára biztosítani kell a védelemhez való jogának tiszteletben tartását.
Módosítás  3 Irányelvre irányuló javaslat 1 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg Módosítás (1) Ezen irányelv célja a büntetőeljárásban a tisztességes eljáráshoz való jog erősítése azáltal, hogy az ártatlanság vélelme jogának egyes vonatkozásait és a tárgyaláson való jelenlét jogát szabályozó minimumszabályokat rögzíti. (1) Ezen irányelv célja a büntetőeljárásban a tisztességes eljáráshoz való jog erősítése azáltal, hogy rögzíti az ártatlanság vélelmének egyes vonatkozásaival és a tárgyaláson való jelenlét jogával kapcsolatos minimumszabályokat, továbbá annak biztosítása, hogy a tagállamokban a büntetőeljárásban a gyanúsítottakat és a vádlottakat Unió-szerte közös és magas szintű védelem illesse meg, az eljárási biztosítékok teljes tiszteletben tartása mellett, az esetlegesen az adott tagállamban alkalmazandó, magasabb szintű védelmet biztosító előírások sérelme nélkül.
Módosítás 4 Irányelvre irányuló javaslat 2 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg Módosítás (2) A gyanúsítottak vagy vádlottak eljárási jogainak védelmét szolgáló minimumszabályok lefektetésével jelen irányelv megerősíti a tagállamok egymás büntető igazságszolgáltatási rendszereibe vetett bizalmát és elősegítheti a büntetőügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerésének megkönnyítését. A közös minimumszabályokkal a polgárok szabad áramlásának akadályai is megszüntethetők a tagállamok egész területén. (2) A gyanúsítottak vagy vádlottak eljárási jogainak védelmét szolgáló minimumszabályok lefektetésével jelen irányelv megerősíti a tagállamok egymás büntető igazságszolgáltatási rendszereibe vetett bizalmát és elősegítheti a büntetőügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerésének megkönnyítését.
Indokolás
Bár az irányelv közvetett módon hatást gyakorolhat a polgárok szabad mozgására, a javaslat egyik eleme sem irányul kifejezetten e cél elérésére.
Módosítás  5 Irányelvre irányuló javaslat 2 a preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(2a) Noha mindegyik tagállam részes fele az EJEE-nek és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának, a tapasztalatok szerint ez önmagában nem minden esetben nyújt alapot arra, hogy kellő mértékben megbízzanak a többi tagállam büntető igazságszolgáltatási rendszerében.
Módosítás  6 Irányelvre irányuló javaslat 6 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(6) Ez az irányelv kizárólag büntetőeljárásokra vonatkozik. A jogkövetkezményeket eredményező közigazgatási eljárások – például versenyjogi, kereskedelmi, adóügyi, pénzügyi szolgáltatásokról szóló eljárások és más, közigazgatási hatóságok által ezen eljárásokhoz kapcsolódó vizsgálatok –, valamint a polgári jogi eljárások nem tartoznak az irányelv hatálya alá.	(6) Ez az irányelv a büntetőeljárásokra, továbbá azokra a hasonlóan büntetőjogi jellegű eljárásokra vonatkozik, amelyek hasonló, büntető és visszatartó jellegű szankciók – például szabadságelvonás – kiszabását vonhatják maguk után, függetlenül attól, hogy az eljárás büntetőeljárásnak minősül-e. Az Európai Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlatának fényében a tisztességes tárgyalásra vonatkozó biztosítékok akkor alkalmazandók, ha az eljárás az EJEB meghatározása szerinti „büntetőügy” fogalmi körébe tartozik. Ennek értelmében annak megállapítása során, hogy az eljárás a büntetőügy fogalmi körébe tartozik-e, nem mindig elegendő a nemzeti jog szerinti minősítésének vizsgálata, hanem figyelembe kell venni az adott jogsértés jellegét és/vagy az érintett személyre kiszabható büntetés súlyosságát is. Az ezen irányelv által előírt biztosítékokat ezért alkalmazni kell valamennyi olyan büntetőjogi jellegű eljárásra, amelyben büntetésként korlátozó intézkedés, többek között szabadságelvonás szabható ki – azok kivételével, amelyek jellegük, időtartamuk vagy végrehajtási módjuk folytán nem okozhatnak jelentős hátrányt –, valamint azokra az eljárásokra, amelyek a bűnügyi nyilvántartásba történő bejegyzésre adhatnak okot.
Módosítás  7 Irányelvre irányuló javaslat 7 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(7) Ezen irányelv – a tisztességes eljáráshoz való jog biztosítása érdekében – az ártatlanság vélelméhez való jog és különböző vonatkozásai, valamint a saját tárgyaláson való részvétel joga gyakorlati alkalmazásának megkönnyítésére törekszik.	(7) Ezen irányelv – a tisztességes eljáráshoz való jog biztosítása érdekében – az ártatlanság vélelméhez fűződő jog és különböző vonatkozásai, valamint a saját tárgyaláson való részvétel joga gyakorlati alkalmazásának megkönnyítésére törekszik a kontradiktórius eljárás elve és a felek jogai közötti egyensúly megfelelő tiszteletben tartása mellett.
Módosítás  8 Irányelvre irányuló javaslat 8 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(8) Ezt az irányelvet bűncselekmény elkövetésével gyanúsított vagy vádlott természetes személyekre nézve kell alkalmazni. Az irányelvet az eljárás bármely stádiumában alkalmazni kell, már az előtt is, amikor valamely tagállam illetékes hatóságai – hivatalos értesítéssel vagy más módon – az érintett személy tudomására hozták azt, hogy bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják vagy vádolják, egészen az eljárás befejezéséig.	(8) Ezt az irányelvet bűncselekmény elkövetésével gyanúsított vagy vádolt természetes személyekre, és adott esetben jogi személyekre kell alkalmazni. Az irányelvet az eljárás minden szakaszában alkalmazni kell, attól a pillanattól kezdve, hogy ezeket a személyeket bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják vagy vádolják, egészen az eljárás befejezéséig, ami annak a kérdésnek a végleges eldöntését jelenti, hogy a gyanúsított vagy a vádlott elkövette-e a bűncselekményt.
Módosítás  9 Irányelvre irányuló javaslat 8 a preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(8a) Számos tagállam nemzeti joga már ismeri a jogi személy büntetőjogi felelősségének fogalmát. Ez az irányelv ilyen esetekben is alkalmazandó, azonban nem követeli meg a jogi személy büntetőjogi felelősségének bevezetését azokban a tagállamokban, ahol ezt a megközelítést nem alkalmazzák.
Módosítás  10 Irányelvre irányuló javaslat 10 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(10) A nemzeti jogalkotások és a nemzeti szintű ítélkezési gyakorlat, valamint a Bíróság jelenlegi ítélkezési gyakorlatának jelenlegi állása szerint korai lenne az uniós szintű jogalkotás a jogi személyek ártatlanság vélelméhez való jogáról.	törölve
Módosítás  11 Irányelvre irányuló javaslat 11 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(11) A jogi személyek ártatlanság vélelméhez való jogát a meglévő jogi biztosítékok és ítélkezési gyakorlat biztosítja, amelynek jövőbeli változása meghatározza majd az uniós szintű intézkedések szükségességének felmérését.	(11) Ha egy a gyanúsítottól vagy vádlottól eltérő személy, például egy tanú gyanúsítottá vagy vádlottá válik, védeni kell e személynek az ártatlanság vélelméhez és az önvádra kötelezés tilalmához fűződő jogát, ezenkívül e személyt meg kell, hogy illesse a hallgatáshoz való jog, amint azt az EJEB ítélkezési gyakorlata megerősíti. Ez az irányelv ezért kifejezetten hivatkozik arra a gyakorlatban előforduló helyzetre, amikor a rendőrség vagy egyéb bűnüldöző vagy igazságszolgáltatási hatóság által valamely büntetőeljárással összefüggésben végzett kihallgatás során ilyen személy gyanúsítottá vagy vádlottá válik.
Módosítás  12 Irányelvre irányuló javaslat 11 a preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg Módosítás   (11a) Ezt az irányelvet alkalmazni kell az EUMSZ 86. cikkének (1) bekezdésében említett, Európai Ügyészség által kezdeményezett eljárásokra.
Módosítás  13 Irányelvre irányuló javaslat 12 a preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(12a) A hatékony jogorvoslathoz való hozzáférés joga magában foglalhatja például szankciók kiszabását, a perújítás jogát vagy kártalanításra irányuló intézkedéseket.
Módosítás  14 Irányelvre irányuló javaslat 13 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(13) Az ártatlanság vélelme megsértésre kerül, ha – anélkül, hogy a vádlottat előzetesen a jogszabályok szerint bűnösnek nyilvánították volna – az igazságügyi vagy más közhatóságok bírói határozatban vagy nyilvános közleményben a gyanúsítottakat vagy vádlottakat elítéltként mutatják be.	(13) Az ártatlanság vélelmét sérti, ha – anélkül, hogy a vádlottat előzetesen a jogszabályok szerint bűnösnek nyilvánították volna – az igazságügyi vagy más közhatóságok bírói határozatban vagy nyilvános közleményben a gyanúsítottakat vagy vádlottakat úgy mutatják be, mintha a bűnösségük minden kétséget kizáróan bebizonyosodott volna.
Módosítás  15 Irányelvre irányuló javaslat 13 a preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(13a) Ezen irányelv alkalmazásában „nyilvános nyilatkozat” az igazságügyi hatóság vagy más közhatóság minden olyan hivatalos, nem hivatalos vagy informális nyilatkozata vagy más cselekménye, amely folyamatban lévő büntetőeljárásról tartalmaz információt, és amely valamely bűncselekménnyel kapcsolatos. Ide tartoznak a kapcsolódó későbbi eljárásokkal kapcsolatos nyilatkozatok, amelyek a gyanúsított vagy vádlott jogerős felmentésével zárultak, valamint a bíróságon a tárgyalást megelőző eljárási szakaszban tett nyilatkozatok.
Módosítás  16 Irányelvre irányuló javaslat 13 b preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(13b) Ezen irányelv alkalmazásában „közhatóság”: minden, akár igazságügyi, közigazgatási vagy politikai közfeladatot ellátó személy, illetve közhatóság bármely alkalmazottja vagy hivatalos képviselője.
Módosítás  17 Irányelvre irányuló javaslat 13 c preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(13c) A sajtószabadságot és a tájékoztatáshoz való jogot nem érintve az ártatlanság vélelme akkor is sérülhet, amikor a sajtó a gyanúsítottat vagy vádlottat úgy mutatja be, mintha már elítélték volna. Ezért a tagállamoknak olyan intézkedéseket kell elfogadniuk, amelyek megtiltják, hogy a közhatóságok folyamatban lévő büntetőeljárásokra vonatkozóan olyan információkat adjanak át a médiának vagy fedjenek fel a média előtt, amelyek sérthetik az ártatlanság vélelmét, ideértve többek között a média által vagy a médiával összefüggésben kiadott interjúkat és közleményeket, valamint a sajtónak olyan információk kiszivárogtatását, amelyek a gyanúsítottal vagy vádlottal szemben előítéletet vagy elfogultságot kelthetnek azelőtt, hogy bűnösségét a bíróság jogerősen megállapította volna. A tagállamoknak meg kell továbbá tenniük a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy védelmet nyújtsanak azzal szemben, hogy valakit a bűnösség megállapítása előtt nyilvánosan bűnösnek nyilvánítsanak, továbbá a médiával együttműködve elő kell mozdítaniuk gyakorlati etikai kódexek elfogadását. A tagállamoknak emellett független módon ki kell vizsgálniuk a büntetőeljárásokról a nyilvánosságnak történő kiszivárogtatásokat.
Módosítás  18 Irányelvre irányuló javaslat 13 d preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(13d) Annak érdekében, hogy megfelelően védjék a gyanúsítottakat vagy vádlottakat a bűnösség megállapítása előtt a bűnösségre utaló nyilvános kijelentésektől, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a gyanúsítottnak vagy vádlottnak a tárgyalóteremben való bemutatása a tárgyalás előtt és közben is megfelelő legyen, mivel ha a gyanúsítottat vagy vádlottat a médiában üvegfülkében, válaszfal mögött vagy bilincsben, lábbilincsben vagy rabruhában mutatják be, az már kezdettől fogva a bűnösség benyomását keltheti.
Módosítás  19 Irányelvre irányuló javaslat 15 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg Módosítás (15) Ugyanakkor bizonyos ügyekben a bizonyítási teher áthárítása a védelemre nem összeférhetetlen az ártatlanság vélelmével, amennyiben bizonyos biztosítékokat betartanak: biztosítani kell, hogy a ténybeli vagy jogi vélelmek olyan ésszerű határokon belül maradnak, amelyek figyelembe veszi a tét jelentőségét, és amelyek megdönthetőek, például enyhítőre körülményekre vonatkozó új bizonyíték előkerülésekor vagy vis maior esetében. törölve
Indokolás
A büntetőeljárások során a bizonyítási teher megfordulása nem elfogadható. Fenn kell tartani azt az elvet, amely szerint a bizonyítási teher a vádlóra hárul.
Módosítás  20 Irányelvre irányuló javaslat 15 a preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(15a) A gyanúsítottak vagy vádlottak bűnösségének megállapításához szükséges bizonyítás terhe a vádhatóságra hárul, és a kétséges tényeket nem lehet a gyanúsított, illetve vádlott terhére értelmezni. Ez nem érinti a bíró, illetve az illetékes bíróság azon kötelességét, hogy feltárja mind a bűnösséget, mind az ártatlanságot alátámasztó bizonyítékokat.
Módosítás  21 Irányelvre irányuló javaslat 16 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg Módosítás (16) Az önvádra kötelezés tilalma és az együttműködés megtagadásához való jog fontos vonatkozásai az ártatlanság vélelmének. A gyanúsítottakat vagy vádlottakat nem szabad kényszeríteni vallomás megtételére vagy kérdések megválaszolására annak érdekében, hogy olyan bizonyítékokat, dokumentumokat vagy információt biztosítsanak, amik önmagukra nézve terhelő lehet. (16) Az önvádra kötelezés tilalma és az együttműködés megtagadásához való jog, valamint a hallgatáshoz való jog fontos vonatkozásai az ártatlanság vélelmének. E jogok annak a tilalmát jelentik, hogy az illetékes hatóságok a gyanúsítottakat vagy vádlottakat bármilyen módon vallomás megtételére vagy kérdések megválaszolására kötelezzék vagy kényszerítsék annak érdekében, hogy olyan bizonyítékokat, dokumentumokat vagy információt biztosítsanak, amelyek önmagukra nézve terhelőek lehetnek.
Indokolás
Il est nécessaire d'insister davantage sur l'interdiction de contraindre ou forcer les personnes accusées ou poursuivies. Il faut qu'apparaisse clairement dans la Directive que toute utilisation de violence physique ou psychologique ou de menace contre une personne soupçonnée ou accusée est interdite, en ce qu'elle violerait le droit à la dignité humaine et à un procès équitable. Cet amendement se fonde sur la jurisprudence de la CEDH (arrêt Gäfgen c. Allemagne 2005, arrêt El-Masri c. Macédoine, 2012, arrêt El-Haski c. Belgique, 2012).
Il est également nécessaire de préciser clairement que le droit de garder le silence ne se borne pas aux affaires dans lesquelles l'accusé a été soumis à une pression ou bien dans lesquelles on a carrément passé outre sa volonté ; ce droit se trouve également compromis lorsque, le suspect ayant choisi de garder le silence pendant l'interrogatoire, les autorités usent d'un subterfuge pour lui soutirer des aveux ou d'autres déclarations l'incriminant qu'elles n'ont pu obtenir au cours de l'interrogatoire, selon la jurisprudence de la Cour Allan c. UK du 5 novembre 2002.
Módosítás  22 Irányelvre irányuló javaslat 16 a preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(16a) A hallgatáshoz való jog és az önvádra kötelezés tilalmának megsértése nélkül szerezhetők be a gyanúsítottól vagy vádlottól jogszerű eszközök alkalmazásával azok az anyagok, amelyek a gyanúsított vagy vádlott akaratától függetlenül léteznek, így például a bíróság rendelkezésére beszerzett anyagok, azok az anyagok, amelyek őrzésére és kiadására jogi kötelezettség áll fenn, vagy a lehelet-, vér- és vizeletminták, illetve a testszövetek.
Módosítás  23 Irányelvre irányuló javaslat 17 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(17) Bármilyen kényszert, amelyet a vádlottra vagy gyanúsítottra információ nyújtás érdekében tett nyomásgyakorlásként alkalmaznak, korlátozni kell. Annak meghatározása érdekében, hogy a kényszer megsértette-e a fenti jogokat, a következőket kell figyelembe venni az ügy valamennyi körülményének fényében: a bizonyíték beszerzése érdekében használt kényszer jellegét és mértékét, az adott bűncselekmény felderítése és a szankcionálása iránti közérdek súlyát, az eljárásban bármilyen releváns biztosíték meglétét és az így szerzett anyagok felhasználási módját. Ugyanakkor a gyanúsítottakra vagy vádlottakra az ellenük felhozott vádakkal kapcsolatos információnyújtás érdekében gyakorolt nyomás mértéke nem semmisítheti meg az önvádra kötelezés tilalmának és a hallgatáshoz való joguknak lényegét, még a biztonság és a közrend érdekében sem.	törölve
Indokolás
Elfogadhatatlan, hogy egy irányelv azt tartalmazza, hogy a hatóságok információszerzés érdekében kényszert alkalmazhatnak a gyanúsítottal vagy a vádlottal szemben. Az irányelvben egyértelművé kell tenni, hogy tilos a gyanúsítottakkal vagy vádlottakkal szemben bármilyen fizikai vagy pszichikai erőszakot, illetve fenyegetést alkalmazni, mivel az sértené az emberi méltósághoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot.
Módosítás  24 Irányelvre irányuló javaslat 19 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(19) Az önvádra kötelezés tilalma fontos vonatkozása az ártatlanság vélelmének. Az önvád elleni védelem része.	(19) A hallgatáshoz való jog fontos vonatkozása az ártatlanság vélelmének. Az önvád elleni védelem része. A hallgatáshoz való jog semmiképpen sem használható fel a gyanúsított vagy vádlott ellen, és nem tekinthető a vádak alátámasztásának.
Módosítás  25 Irányelvre irányuló javaslat 19 a preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg Módosítás   (19a) A hallgatáshoz való jog gyakorlása sohasem tekinthető tények megerősítésének. A hallgatáshoz való jog gyakorlása az eljárás egyetlen szakaszában sem használható fel a gyanúsított vagy vádlott ellen. Ezenkívül a gyanúsított vagy vádlott nem sújtható szankcióval amiatt, hogy megtagadja az együttműködést vagy az önmagára nézve terhelő vallomástételt, vagy gyakorolja hallgatáshoz való jogát.
Indokolás
A módosítás célja annak egyértelmű meghatározása, hogy mit jelent a gyakorlatban a hallgatás jogának gyakorlása, és annak világossá tétele, hogy e jog gyakorlása nem tekinthető tények megerősítésének.
Módosítás  26 Irányelvre irányuló javaslat 19 b preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(19b) A hallgatáshoz való jog és az önvádra kötelezés tilalma esetleges megsértésének értékelése során figyelembe kell venni valamennyi releváns tényezőt, ideértve a fizikai kényszer alkalmazását, a 2012/13/EU irányelv szerinti tájékoztatási kötelezettségek betartását és az előzetes letartóztatás hatóságok általi kilátásba helyezését, amelynek célja a hallgatáshoz való jog gyakorlásától való elbátortalanítás.
Módosítás  27 Irányelvre irányuló javaslat 20 a preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg Módosítás   (20a) Az ezen irányelvben meghatározottak szerinti önvádra kötelezés tilalmának, együttműködés megtagadásához való jognak és hallgatáshoz való jognak a megsértésével beszerzett bármilyen bizonyítékot elfogadhatatlannak kell nyilvánítani. Az EJEE kínzás tilalmáról szóló 3. cikkének megsértésével beszerzett bármely bizonyítékot ki kell zárni az eljárásból. A büntetőeljárás során az e jogok megsértésével beszerzett vallomások vagy bizonyítékok felhasználása automatikusan tisztességtelenné teszi az eljárás egészét. Ezek az elvek nemcsak akkor érvényesek, ha az EJEE 3. cikkével ellentétes bánásmód áldozata maga a vádlott, hanem akkor is, ha az harmadik személy.
Indokolás
Cet amendement est en lien avec l'amendement concernant l'article 10 sur les voies de droit.
Il se fonde sur la Convention des Nations Unis contre la torture et autres peines ou traitements cruels, inhumains ou dégradants du 10 décembre 1984 et son article 15 qui dispose que "tout Etat partie veille à ce que toute déclaration dont il est établi qu'elle a été obtenue par la torture ne puisse être invoquée comme un élément de preuve dans une procédure, si ce n'est contre la personne accusée de torture pour établir qu'une déclaration a été faite", sur l'observation générale n°20 du Comité des Droits de l'Homme des Nations Unis qui dispose qu'il "importe que la loi interdise d'utiliser ou déclare irrecevables dans une procédure judiciaire des déclarations et aveux obtenus par la torture ou tout autre traitement interdit", ainsi que sur la jurisprudence de la CEDH (arrêt de la Grande Chambre Gäfgen c. Allemagne 2005, arrêt El-Haski c. Belgique, 2012...).
Módosítás  28 Irányelvre irányuló javaslat 20 b preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(20b) Az önvádra kötelezés tilalma és az együttműködés megtagadásához való jog, valamint a hallgatáshoz való jog megsértésével beszerzett bizonyítékok elfogadhatatlanságának ki kell terjednie az olyan eljárásokban beszerzett bizonyítékokra is, amelyek formálisan nem büntetőeljárások, azonban büntetőjogi szankciók kiszabásához vezethetnek.
Módosítás  29 Irányelvre irányuló javaslat 21 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(21) A tisztességes tárgyaláshoz való jog a demokratikus társadalom egyik alapelve. A vádlott személy joga a tárgyaláson való jelenlétre ezen a jogon alapul és az egész Unióban garantálni kell.	(21) A Charta 47. cikkében és az EJEE 6. cikkében rögzített tisztességes eljáráshoz való jog a demokratikus társadalom egyik alapelve. A vádlott tárgyaláson való jelenléthez való joga ezen a jogon alapul, és azt az egész Unióban garantálni kell.
Módosítás  30 Irányelvre irányuló javaslat 21 a preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(21a) A saját tárgyaláson való jelenléthez való jog alapvető jog. Következésképpen a gyanúsított vagy vádlott távollétében csak akkor lehet eljárást lefolytatni, ha a gyanúsított vagy vádlott, a tárgyalásról való megfelelő tájékoztatást követően kifejezetten és kétséget kizáró módon lemondott a jelenléthez való jogáról, és csak ha őt az eljárás során képviselik. A gyanúsított vagy vádlott távollétében eljárás lefolytatása csak akkor lehetséges, ha az eljárás tárgyát képező bűncselekmény pénzbírsággal büntetendő, és a vádlott vagy gyanúsított jelenléte mindig kötelező, ha a bűncselekmény szabadságvesztéssel büntetendő.
Indokolás
A büntetőeljárásnak a vádlott távollétében való lefolytatása a vádlott eljárási jogainak nyilvánvalóan súlyos megsértését képezi. Az EJEB ítélkezési gyakorlata (a Sejdovic kontra Olaszország ügyben 2006. március 1-jén és a Sztojcskov kontra Bulgária ügyben 2005. március 24-én hozott ítélet) egyértelműen rögzíti, hogy a vádlott joga az az eljárás során a személyes jelenléthez az EJEE 6. cikkének (1) és (3) bekezdése által védett alapvető jog. Szigorúan a minimálisra kell tehát korlátozni azokat az eseteket, amikor a vádlott távollétében ítéletet lehet hozni.
Módosítás  31 Irányelvre irányuló javaslat 22 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(22) Ugyanakkor a vádlott tárgyaláson való jelenlétének joga nem abszolút. Bizonyos feltételek esetén a vádlott – kifejezetten vagy hallgatólagosan – lemondhat erről a jogról.	(22) Ugyanakkor a vádlott tárgyaláson való jelenléthez való joga nem abszolút. Bizonyos feltételek esetén a vádlott – kifejezetten és kétséget kizáróan – lemondhat erről a jogról.
Indokolás
Nem lehet hallgatólagosan lemondani a saját tárgyaláson való részvételről.
A büntetőeljárásnak a vádlott távollétében való lefolytatása a vádlott eljárási jogainak nyilvánvalóan súlyos megsértését képezi. Az EJEB ítélkezési gyakorlata (a Sejdovic kontra Olaszország ügyben 2006. március 1-jén és a Sztojcskov kontra Bulgária ügyben 2005. március 24-én hozott ítélet) egyértelműen alátámasztja, hogy az illető személy eljáráson való személyes jelenléte az EJEE 6. cikkének (1) és (3) bekezdése által védett alapvető jog. Szigorúan korlátozni kell tehát azokat az eseteket, amikor a vádlott távollétében ítéletet lehet hozni.
Módosítás  32 Irányelvre irányuló javaslat 23 a preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(23a) Amennyiben valamely gyanúsított vagy vádlott rajta kívül álló okok vagy vis maior fennállása miatt akadályoztatva van a tárgyaláson való megjelenésben, akkor ennek a gyanúsítottnak vagy vádlottnak mindig joga van a perújításhoz.
Indokolás
Az irányelvnek rendelkeznie kell perújítás kérelmezéséhez való jogról azokban az esetekben, amikor valaki rajta kívül álló okok, például betegség vagy súlyosan akadályoztatott közlekedés miatt rövid időn belül nem tud megjelenni.
Módosítás  33 Irányelvre irányuló javaslat 24 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(24) Ezen irányelv nem szabályozza az ebben megjelölt, a saját tárgyaláson való jelenléthez való joghoz kapcsolódó eredmények eléréséhez használt formákat és módszereket – beleértve az eljárási szabályokat –, ezek ugyanis a tagállamok nemzeti jogának hatálya alá tartoznak.	törölve
Módosítás  34 Irányelvre irányuló javaslat 25 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(25) Annak megítélésekor, hogy a tájékoztatás módja kielégítő-e annak biztosításához, hogy a személy tudomást szerezzen a tárgyalásról, különös figyelem fordítható adott esetben arra is, hogy az érintett személy milyen gondosságot tanúsított annak érdekében, hogy a neki címzett információt megkapja.	(25) Annak megítélésekor, hogy a tájékoztatás módja kielégítő-e annak biztosításához, hogy a személy tudomást szerezzen a tárgyalásról, különös figyelmet kell fordítani adott esetben egyrészt arra, hogy a közhatóságok milyen gondosságot tanúsítottak annak érdekében, hogy az érintett személyt tájékoztassák, másrészt arra, hogy az érintett személy milyen gondosságot tanúsított annak érdekében, hogy a neki címzett információt megkapja.
Módosítás  35 Irányelvre irányuló javaslat 26 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(26) Az uniós jog hatékony érvényesülésének elve megköveteli, hogy a tagállamok megfelelő, hatékony jogorvoslati lehetőségeket alakítsanak ki az uniós jog által az egyénekre ruházott jogok megsértése esetére. A jelen irányelvben foglalt bármely alapelv megsértése esetére olyan hatékony jogorvoslati megoldásokat kell alkalmazni, amelyek révén a gyanúsított vagy vádlott személyt olyan helyzetbe hozzák, amelybe akkor került volna, ha a jogsértés nem következik be.	(26) Az uniós jog hatékony érvényesülésének elve megköveteli, hogy a tagállamok megfelelő, hatékony jogorvoslati lehetőségeket alakítsanak ki az uniós jog által az egyénekre ruházott jogok megsértése esetére, a fellebbezési jogot is beleértve. A jelen irányelvben foglalt bármely alapelv megsértése esetére olyan hatékony jogorvoslati megoldásokat kell alkalmazni, amelyek megfelelő kártérítési mechanizmusokat is magukban foglalnak, és amelyek révén a gyanúsítottat vagy vádlottat olyan helyzetbe hozzák, amelybe akkor került volna, mintha a jogsértés nem következik be.
Módosítás  36 Irányelvre irányuló javaslat 27 a preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(27a) A kiszolgáltatott személyeknek sajátos szintű védelmet kell biztosítani, ezért az ezen irányelvben meghatározott jogok némelyike tekintetében további eljárási biztosítékokat kell alkalmazni. A gyermekek számára, akik a legkiszolgáltatottabbak, sajátos szintű védelmet kell biztosítani, ezért a jelen irányelvben szabályozott egyes jogok tekintetében kiegészítő eljárási biztosítékokat kell alkalmazni, amelyeket a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékokról szóló irányelv határoz meg.
Módosítás  37 Irányelvre irányuló javaslat 29 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(29) Mivel ezen irányelv a minimumszabályokat fekteti le, a tagállamok kiterjeszthetik az ezen irányelvben meghatározott jogokat annak érdekében, hogy magasabb szintű védelmet nyújtsanak. A védelem magasabb szintje nem akadályozhatja a bírósági határozatok kölcsönös elismerését, amelynek a megkönnyítése e minimumszabályok célja. A védelem szintje sosem csökkenhet az Európai Unió Alapjogi Chartájában vagy az európai emberi jogi egyezményében biztosított, a Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatával értelmezett standardok alá.	(29) Mivel ezen irányelv a minimumszabályokat fekteti le, a tagállamok kiterjeszthetik az ezen irányelvben meghatározott jogokat annak érdekében, hogy magasabb szintű védelmet nyújtsanak. A védelem szintje sosem lehet alacsonyabb annál, mint amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartájában vagy az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményében meghatározott normák biztosítanak, a Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatában adott értelmezésnek megfelelően.
Módosítás  38 Irányelvre irányuló javaslat 29 a preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(29a) Ezen irányelv átültetésének hozzá kell járulnia az Unión belüli szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrejöttéhez, amelyben az alapvető jogok tiszteletben tartása átfogó értéket képez. Ezért ha alapos okkal feltételezhető, hogy ezen irányelv olyan hatással járhat, hogy módosítja az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkében foglalt alapvető jogok és jogelvek – köztük a büntetőeljárás alá vont személyek jogainak – közhatóságok általi tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettséget, e kötelezettségek változatlanok maradnak.
Módosítás  39 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
Az irányelvet a büntetőeljárásban gyanúsított vagy vádlottak természetes személyekre kell alkalmazni az eljárás befejezéséig.	Ez az irányelv a büntetőeljárásokra és az ahhoz hasonló büntetőjogi jellegű eljárásokra alkalmazandó, amelyek hasonló, büntető és visszatartó jellegű szankciók kiszabását vonják maguk után az eljárásban vádolt természetes személlyel, illetve adott esetben jogi személlyel szemben, állampolgárságtól, lakóhelytől, illetve a bejegyzés helyétől vagy az alapító okirat szerinti székhelytől függetlenül, valamennyi szakaszban, a gyanúsítottá vagy a vádlottá válástól kezdve az eljárás jogerős ítélettel való befejezéséig.
Módosítás  40 Irányelvre irányuló javaslat 3 cikk
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
A tagállamok biztosítják, hogy a gyanúsítottakat és a vádlottakat mindaddig ártatlannak kell vélelmezni, amíg bűnösségüket a törvénynek megfelelően meg nem állapították.	A tagállamok biztosítják, hogy a gyanúsítottakat és a vádlottakat mindaddig ártatlannak vélelmezzék, amíg a bűnösségüket a törvénynek megfelelően meghozott jogerős határozatban meg nem állapították egy olyan nyilvános tárgyalás során, amelyben a védelmükhöz szükséges valamennyi biztosíték a rendelkezésükre állt.
Módosítás  41 Irányelvre irányuló javaslat 4 cikk
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
4. cikk	4. cikk
A bűnösségre történő nyilvános utalások elítélés előtt	A bűnösségre történő nyilvános utalások a bűnösség megállapítása előtt
A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a jogerős elítélés előtt a közhatóságok által közzétett nyilatkozatok és hivatalos döntések nem elítéltként tesznek említést a gyanúsítottakról vagy vádlottakról.	(1) A tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a bűnösséget megállapító jogerős ítélet előtt, vagy a jogerős felmentés előtt vagy után a közhatóságok által közzétett nyilatkozatok és hivatalos határozatok – ideértve az előzetes letartóztatásra vonatkozó és az egyéb cselekményeket is – ne utaljanak úgy a gyanúsítottakra vagy vádlottakra, mintha bűnösök lennének.
	A nyilatkozatok különösen nem tükrözhetnek olyan véleményt, hogy az adott személy bűnös, és nem lehetnek olyan jellegűek, amely potenciálisan arra ösztönzi a közvéleményt, hogy a gyanúsított vagy vádlott személy bűnösnek tekintse, és/vagy hogy prejudikálják a tényállás illetékes igazságügyi hatóság által értékelését.
	(2) A tagállamok megfelelő intézkedéseket fogadnak el annak tiltására, hogy a közhatóságok folyamatban lévő büntetőeljárásokra vonatkozóan a médiának átadjanak vagy a média előtt felfedjenek bármely olyan információt, amely sértheti az ártatlanság vélelmének elvét.
A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy ezen előírás megszegése esetén megfelelő intézkedésekre kerül sor.	(3) E követelmények megsértésének esetére a tagállamok biztosítják a megfelelő intézkedések megtételét, a jogsértéssel kapcsolatos független vizsgálat lefolytatását, továbbá a 10. cikkben garantáltaknak megfelelően biztosítják a hatékony jogorvoslathoz való hozzáférést azon gyanúsított vagy vádlott számára, akinek az ártatlanság vélelméhez fűződő jogát megsértették.
Módosítás  42 Irányelvre irányuló javaslat 4 a cikk (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	4a. cikk
	A gyanúsítottak vagy vádlottak megjelenítése
	(1) A tagállamok biztosítják, hogy a gyanúsítottat vagy vádlottat a bűnösség jogerős megállapítása előtt ne jelenítsék meg a bíróság és a nyilvánosság előtt olyan fényben, amely bűnösségét sugallja.
	(2) Ez nem akadályozza meg a tagállamot abban, hogy olyan intézkedéseket alkalmazzon, amelyek a gyanúsított vagy vádlott által jelentett, beazonosított konkrét kockázatok alapján az adott ügyben biztonsági okokból valóban szükségesek.
Módosítás  43 Irányelvre irányuló javaslat 5 cikk
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
5. cikk	5. cikk
A bizonyítási teher és a szükséges bizonyítási küszöb	A bizonyítási teher és a szükséges bizonyítási küszöb
(1) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a gyanúsítottak vagy vádlottak bűnösségének megállapításához szükséges bizonyítékok beszerzése a vádhatóságot terheli. Ez nem érinti a tárgyalást lefolytató bíróság bármilyen hivatalból történő tényfeltáró tevékenységét.	(1) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a gyanúsítottak vagy vádlottak bűnösségének megállapításához szükséges bizonyítékok beszerzése a vádhatóságot terheli. Ez nem érinti a tárgyalást lefolytató bíróságnak a tényállás hivatalból történő feltárására vonatkozó hatáskörét és a védelem ahhoz való jogát, hogy az alkalmazandó nemzeti jogszabályoknak megfelelően bizonyítékokat terjesszen elő.
(2) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy bármilyen vélelem, ami a bizonyítási terhet átfordítja a gyanúsítottra vagy vádlottra, kellő fontosságú legyen ahhoz, hogy felülírja az alapelvet, valamint megdönthető legyen.
Az ilyen vélelem megdöntése érdekében elegendő, ha a védelem elég bizonyítékot hoz fel arra, hogy ésszerű kétely támadjon a gyanúsított vagy vádlott személy bűnösségére nézve.
	(2a) A tagállamok biztosítják, hogy a büntetőeljárásban bármely kételyt mindig a gyanúsított vagy vádlott javára kell értékelni.
(3) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy ahol a tárgyalást lefolytató bíróság a gyanúsított vagy vádlott bűnösségét mérlegeli, ha ésszerű kétely merül fel a gyanúsított vagy vádlott személy bűnösségére nézve, az érintett személyt fel kell menteni.	(3) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy ahol a tárgyalást lefolytató bíróság a gyanúsított vagy vádlott bűnösségét mérlegeli, ha kétely merül fel a gyanúsított vagy vádlott személy bűnösségére nézve, az érintett személyt fel kell menteni.
Módosítás  44 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
6. cikk	6. cikk
Az önvádra kötelezés tilalma és az együttműködés megtagadásához való jog	Az önvádra kötelezés tilalma és az együttműködés megtagadásához való jog
(1) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a gyanúsított vagy vádlott nem kötelezhető saját magára nézve terhelő vallomást tenni és a hatóságokkal együttműködni bármilyen büntetőeljárásban.	(1) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a gyanúsított vagy vádlott nem kötelezhető saját magára nézve terhelő vallomást tenni és a hatóságokkal együttműködni bármilyen büntetőeljárásban.
	(1a) A tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a gyanúsítottat vagy a vádlottat arról a jogáról, hogy nem kötelezhető arra, hogy saját magára nézve terhelő vallomást tegyen, és hogy együttműködjön, és elmagyarázzák ezen jog tartalmát, valamint az e jogra való hivatkozás és az e jogról való lemondás következményeit. Ezt a közhatóságok általi kihallgatás előtt kell megtenni, illetve az előtt, hogy a gyanúsított vagy vádlott vallomást tesz a bíróságon, továbbá a letartóztatás pillanatában.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt jog nem terjed ki a büntetőeljárásban olyan anyagok felhasználására, amelyeket a gyanúsítottól vagy vádlottól jogszerű kényszerítő erővel be lehet szerezni, de amelyek a gyanúsítottak vagy vádlottak akaratától függetlenül léteznek.	(2) Az (1) bekezdésben foglalt jog nem terjed ki a büntetőeljárásban olyan anyagok felhasználására, amelyek a gyanúsítottól vagy vádlottól jogszerű eszközökkel törvényesen beszerezhetők, de amelyek a gyanúsított vagy vádlott akaratától függetlenül léteznek.
	(2a) Az önvádra kötelezés tilalmának és az együttműködés megtagadásához való jognak a gyakorlása soha nem tekinthető tények megerősítésének, vagy önmagában elégséges indoknak szabadságkorlátozó intézkedés elrendelésére vagy fenntartására, mielőtt a bűnösség kérdésében végleges határozatot nem hoztak.
	(2b) A tagállamok a konkrét szankció kiszabása során mindazonáltal enyhítő körülményként figyelembe vehetik a gyanúsított vagy vádlott együttműködő magatartását.
(3) Az önvádra kötelezés tilalma vagy az együttműködés megtagadásának joga nem használható fel az eljárás későbbi szakaszában a gyanúsított vagy vádlott ellen, és nem tekinthető a tények megerősítésének.	(3) Az önvádra kötelezés tilalma vagy az együttműködés megtagadásához való jog gyakorlása nem használható fel az eljárás egyetlen szakaszában sem a gyanúsítottal vagy vádlottal szemben.
(4) A jelen bekezdés megsértésével szerzett bármilyen bizonyítékot ki kell zárni az eljárásból, hacsak az ilyen bizonyíték felhasználása nem sérti meg az eljárás általában vett tisztességes mivoltát.
Módosítás  45 Irányelvre irányuló javaslat 7 cikk
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
7. cikk	7. cikk
A hallgatáshoz való jog	A hallgatáshoz való jog
(1) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a gyanúsítottnak vagy vádlottnak a bűnüldöző vagy igazságügyi hatóságok általi kihallgatás során jogukban áll hallgatni azzal a bűncselekménnyel kapcsolatosan, amelynek elkövetésével gyanúsítják vagy vádolják őket.	(1) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a gyanúsítottnak vagy vádlottnak a bűnüldöző vagy igazságügyi hatóságok általi kihallgatás során jogukban áll hallgatni azzal a bűncselekménnyel kapcsolatosan, amelynek elkövetésével gyanúsítják vagy vádolják őket.
(2) A tagállamok azonnal tájékoztatják a gyanúsítottat vagy a vádlottat a hallgatáshoz való jogról és elmagyarázzák ezen jog tartalmát, valamint a joggal való élés és a jogról való lemondás következményeit.	(2) A tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a gyanúsítottat vagy a vádlottat a hallgatáshoz való jogról és elmagyarázzák ezen jog tartalmát, valamint az e jogra való hivatkozás és az arról való lemondás jogi következményeit. Ezt a tájékoztatást haladéktalanul biztosítani kell a gyanúsított vagy vádlott számára, a hatóságok vagy a bíróság általi kihallgatás előtt, továbbá a letartóztatáskor.
	(2a) A hallgatáshoz való jog gyakorlása soha nem tekinthető tények megerősítésének, és semmilyen módon nem értékelhető a büntetőjogi felelősség megállapítása céljából, vagy önmagában elégséges indokként szabadságkorlátozó intézkedés elrendelésére vagy fenntartására, mielőtt a bűnösség kérdésében végleges határozatot hoztak volna.
(3) Az önvádra kötelezés tilalma nem használható fel az eljárás későbbi szakaszában a gyanúsított vagy vádlott ellen, és nem tekinthető a tények megerősítésének.	(3) A hallgatáshoz való jog gyakorlása nem használható fel az eljárás későbbi szakaszában a gyanúsított vagy vádlott ellen.
(4) A jelen bekezdés megsértésével szerzett bármilyen bizonyítékot ki kell zárni az eljárásból, hacsak az ilyen bizonyíték felhasználása nem sérti meg az eljárás általában vett tisztességes mivoltát.
Módosítás  46 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
8. cikk	8. cikk
A saját tárgyaláson való jelenlét joga	A saját tárgyaláson való jelenlét joga
(1) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a gyanúsítottnak vagy vádlottnak jogában áll saját tárgyalásán jelen lenni.	(1) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a gyanúsítottnak vagy vádlottnak jogában áll saját tárgyalásán jelen lenni.
(2) A tagállamok rendelkezhetnek olyan lehetőségről, amelynek értelmében a tárgyaló bíróság a gyanúsított vagy vádlott távollétében dönt a bűnösségről, feltéve, hogy a gyanúsítottat vagy vádlottat:	(2) A tagállamok rendelkezhetnek olyan lehetőségről, amelynek értelmében a tárgyalást lefolytató bíróság a gyanúsított vagy vádlott távollétében dönt a bűnösségről, feltéve, hogy a gyanúsítottat vagy vádlottat:
a) kellő időben:	a) kellő időben:
i. személyesen idézték, és ily módon tájékoztatták a tárgyalásnak a kitűzött időpontjáról és helyéről, vagy az érintett más módon ténylegesen hivatalos tájékoztatást kapott a szóban forgó tárgyalás kitűzött időpontjára és helyére vonatkozóan, mégpedig oly módon, hogy egyértelműen megállapítást nyert, hogy a kitűzött tárgyalásról tudomást szerzett;	i. személyesen idézték, és ily módon egyértelműen és a tévedés lehetőségét kizárva tájékoztatták a tárgyalás kitűzött időpontjáról és helyéről; továbbá
továbbá
ii. tájékoztatták arról, hogy a határozat meghozatalára meg nem jelenése esetén is sor kerülhet; vagy	ii. tájékoztatták arról, hogy a határozat meghozatalára meg nem jelenése esetén is sor kerülhet, és az indokolatlan távolmaradás következményeiről;
b) az érintett személy a kitűzött tárgyalás ismeretében meghatalmazta vagy az általa választott vagy az állam által kirendelt jogi képviselőt arra, hogy a tárgyalás során a védelmét ellássa, és az említett jogi képviselő ténylegesen ellátta az érintett személy védelmét a tárgyaláson.	b) az érintett személy a kitűzött tárgyalás ismeretében meghatalmazta vagy az általa választott vagy az állam által kirendelt jogi képviselőt arra, hogy a tárgyalás során a védelmét ellássa, és az említett jogi képviselő ténylegesen ellátta az érintett személy védelmét a tárgyaláson.
	(2a) A tagállamok csak azokban az esetekben tehetik lehetővé a tárgyalást lefolytató bíróság számára, hogy a gyanúsított vagy vádlott távollétében döntsön a bűnösségről, ha az eljárás tárgyát képező cselekmény pénzbírsággal büntetendő, és semmilyen esetben sem tehetik ezt lehetővé, ha e bűncselekmény szabadságvesztéssel büntetendő.
(3) Amennyiben a (2) bekezdésben foglalt feltételek nem teljesülnek, a tagállam akkor tehet lépéseket az említett bekezdésben szereplő határozat végrehajtására, ha – a határozat kézbesítését követően, amelyben kifejezetten tájékoztatják az újratárgyalás vagy fellebbezés jogáról, amelyre az érintett személy jogosult és amely lehetővé teszi az ügy érdemi részének új elbírálását, ideértve új bizonyíték megvizsgálását, és amely az eredeti határozat hatályon kívül helyezéséhez vezethet – az érintett személy:	(3) Amennyiben a (2) bekezdésben foglalt feltételek nem teljesülnek, a tagállam akkor tehet lépéseket az említett bekezdésben szereplő határozat végrehajtására, ha – a határozat kézbesítését követően, amelyben kifejezetten tájékoztatják az újratárgyalás vagy fellebbezés jogáról, amelyre az érintett személy jogosult és amely lehetővé teszi az ügy érdemi részének új elbírálását, ideértve új bizonyíték megvizsgálását, és amely az eredeti határozat hatályon kívül helyezéséhez vezethet – az érintett személy:
a) egyértelműen kijelenti, hogy nem vitatja a határozatot;	a) egyértelműen kijelenti, hogy nem vitatja a határozatot;
vagy	vagy
b) ésszerű határidőn belül nem kér perújítást vagy nem fellebbez.	b) ésszerű határidőn belül nem kér perújítást vagy nem fellebbez.
Módosítás  47 Irányelvre irányuló javaslat 9 cikk
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy ha a gyanúsított vagy vádlott nem volt jelen a 8. cikk (1) bekezdésében említett tárgyaláson és a 8. cikk (2) és (3) bekezdésében lefektetett feltételek nem állnak fenn, az érintett személynek joga van egy új tárgyaláshoz, amelyen jogában áll jelen lenni és amely lehetővé teszi az ügy érdemi részének új elbírálását, ideértve új bizonyíték megvizsgálását, és amely az eredeti határozat hatályon kívül helyezéséhez vezethet.	A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy ha a gyanúsított vagy vádlott nem volt jelen a 8. cikk (1) bekezdésében említett tárgyaláson és a 8. cikk (2) és (3) bekezdésében lefektetett feltételek nem állnak fenn, az érintett személynek joga van egy új tárgyaláshoz, amelyen jogában áll jelen lenni és amely lehetővé teszi az ügy érdemi részének új elbírálását – lehetőséget adva új bizonyítékok beszerzésére és adott esetben a korábbi bizonyítékok kontradiktórius vizsgálat általi megkérdőjelezésére –, és amely az eredeti határozat hatályon kívül helyezéséhez vezethet.
Indokolás
Az új bizonyítékok begyűjtésének, továbbá a gyanúsított távollétében korábban bemutatott bizonyítékokkal (például tanúvallomásokkal) kapcsolatos vita újraindításának lehetősége is a tisztességes eljárásra vonatkozó elvek tiszteletben tartásának egyik alapvető feltétele.
Módosítás  48 Irányelvre irányuló javaslat 9 a cikk (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	9a. cikk
	Kiszolgáltatott személyek
	A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy ezen irányelv alkalmazása során figyelembe vegyék a kiszolgáltatott személyek speciális szükségleteit, ha e személyek gyanúsítottá vagy vádlottá válnak.
Indokolás
Szükséges e rendelkezés, amely a kiszolgáltatott személyek védelmét célozza ezen irányelv alkalmazása során. E rendelkezés ezenkívül az eljárási jogokra vonatkozó ütemtervhez tartozó több irányelvben is szerepel.
Módosítás  49 Irányelvre irányuló javaslat 10 cikk
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
10. cikk	10. cikk
Jogorvoslatok	Jogorvoslatok
(1) A tagállamoknak biztosítaniuk kell a gyanúsítottak vagy vádlottak számára hatékony jogorvoslati eszközöket arra az esetre, ha a jelen irányelv által biztosított jogaik sérülnek.	(1) A tagállamoknak biztosítaniuk kell a gyanúsítottak vagy vádlottak számára hatékony jogorvoslati eszközöket arra az esetre, ha a jelen irányelv által biztosított jogaik sérülnek.
(2) A jogorvoslatnak a gyanúsítottat vagy vádlottat a lehető leginkább olyan helyzetbe kell hoznia, amelybe a jogsértés hiányában került volna, a tisztességes tárgyaláshoz és a védelemhez való jog védelme érdekében.	(2) A jogorvoslatnak megfelelő kártérítési mechanizmust is magában kell foglalnia, továbbá a gyanúsítottat vagy vádlottat olyan helyzetbe kell hoznia, amelybe a jogsértés hiányában került volna, a tisztességes tárgyaláshoz és a védelemhez való jog védelme érdekében.
	(3) A 6. és 7. cikk megsértésével beszerzett bizonyítékot ki kell zárni az eljárásból.
Módosítás  50 Irányelvre irányuló javaslat 11 a cikk (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	11a. cikk
	Jelentés
	A Bizottság legkésőbb ...-án/-én [az átültetési határidő után 2 évvel] jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé, amelyben értékeli, hogy a tagállamok milyen mértékben tették meg az irányelvnek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket.
Indokolás
A Bizottság e jelentéstételi kötelezettsége az eljárási jogokra vonatkozó ütemtervhez tartozó többi irányelvben is szerepel.
Módosítás  51 Irányelvre irányuló javaslat 12 cikk – 1 a bekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	Ez az irányelv nem módosítja az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkében foglalt alapvető jogok és jogelvek – köztük a büntetőeljárás alá vont személyek jogai – tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettséget, és nem befolyásolja a közhatóságok e tekintetben fennálló kötelezettségeit.

INDOKOLÁS

Az előadó üdvözli, hogy a Bizottság előterjesztette az eljárási jogokról szóló végleges csomagot, amely az eljárási jogok megerősítését célzó európai uniós ütemterv[1] keretében elfogadott első három eszköz nyomán három irányelvjavaslatot tartalmaz. Ez a három irányelv lehetővé teszi az Európai Unióban a büntetőeljárásokban a gyanúsítottak vagy vádlottak védelmét szolgáló jogokkal kapcsolatos, meglévő európai jogi eszköztár véglegesítését: A három irányelv alapvető eszköz a tisztességes eljárás egész Európai Unióban történő garantálása, valamint az uniós Szerződésekben, az Európai Unió Alapjogi Chartájában és az emberi jogok európai egyezményében (EJEE) garantált védelemhez való jog teljes körű tiszteletben tartásának biztosítása érdekében.

Az előadó üdvözli tehát a büntetőeljárás során az ártatlanság vélelme egyes vonatkozásainak és a saját tárgyaláson való jelenlét jogának megerősítéséről szóló bizottsági irányelvjavaslatot. Az ártatlanság vélelme alapvető jog és lényeges alapelv, amely az önkényesség és a visszaélések elkerülését szolgálja a büntetőeljárások során, továbbá a tisztességes eljáráshoz való jog védelmét megalapozó elv, az emberi jogok európai egyezményének 6. cikke, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 48. cikke, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata értelmében. Ez az irányelvjavaslat annál is inkább fontos, mert napjainkban az Európai Unió számos tagállamában a gyanúsítottak és vádlottak jogainak csorbulása és az ártatlanság vélelme elvének megkopása tapasztalható.

Az előadó ugyanakkor úgy véli, hogy a Bizottság túlzottan minimalista megközelítést fogadott el, és hogy az eredeti javaslat nem eléggé ambiciózus és a nemzeti rendelkezéseket „alacsonyabb szintű” harmonizáció felé mozdíthatja el. Ezenkívül az eredeti javaslat egyes rendelkezései vitathatóak vagy egyenesen elfogadhatatlanok, mint például a (17) preambulumbekezdés, amely tartalmazza azt a lehetőséget, hogy a közhatóságok kényszert alkalmazzanak. Az előadó tehát az eredeti javaslatot több helyen módosítani kívánja, és valamennyi módosításával azt az általános célkitűzést igyekszik szolgálni, hogy a gyanúsítottak és vádlottak jobb védelemben részesüljenek Európában.

Az első módosítás először is hangsúlyozza annak a szükségességét, hogy az irányelv erőteljesebben hivatkozzon az emberi jogok európai egyezményére, az Európai Unió Alapjogi Chartájára, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára.

A módosítások második része az irányelv hatályának pontosítását célozza: a módosítások pontosítani kívánják az irányelv személyi hatályát (az irányelvet a jogi személyekre is alkalmazni kell, ugyanis a jogi személyekkel szemben folytatott büntetőeljárásokban ugyanolyan tisztességesen kell eljárni, mint a természetes személyekkel szembeniek során; valamint azokra a tanúként beidézett vagy kihallgatott személyekre is, akik a kihallgatás során válnak vagy válhatnak gyanúsítottá), időbeli hatályát (az irányelvet a személyek gyanúsítottá vagy vádlottá válásának pillanatától kezdve és az eljárás valamennyi szakaszában, az adott eljárás befejezéséig alkalmazni kell) és tárgyi hatályát (az irányelv akkor alkalmazandó, ha a jogeset az EJEB által meghatározott „büntetőügy” fogalmi körébe tartozik).

Az irányelvjavaslat 4. cikke egy alapvető rendelkezés, amely a gyanúsítottaknak vagy vádlottaknak a bűnösségükre vonatkozó idő előtti nyilatkozatokkal szembeni védelmét szolgálja. E cikk minimalista szövegezése azonban nem szolgál elegendő útmutatással e védelem végrehajtására nézve. Az előadó által javasolt módosítások célja e cikk tartalmának pontosítása, valamint azoknak a személyeknek és hatóságoknak a meghatározása, akikre és amelyekre a bűnösség megállapítása előtti nyilvános nyilatkozattétel tilalma vonatkozik. Mindemellett az ártatlanság vélelmét a média és a sajtó rendszeresen megsérti. Biztosítani kell, hogy a tagállamok megfelelő jogszabályokat alkossanak ennek megelőzésére.

A tisztességes eljáráshoz való jog biztosítása érdekében alapvető az az elv, amely szerint a bizonyítás terhe a vádhatóságra hárul, és amely szerint a bűnösséggel kapcsolatban bármely esetleges kétség – az in dubio pro reo elvet alkalmazva – a gyanúsított vagy vádlott javára kell, hogy szolgáljon. Az előadó ezért veszélyesnek tartja a bizonyítás terhét ténylegesen megfordító elvnek az 5. cikk (2) bekezdésébe – egy jogszabályi szöveg rendelkező részébe – történő beillesztését.

A hallgatáshoz való jog, az önvádra kötelezés tilalma és az együttműködés megtagadásához való jog – amelyeket az irányelvjavaslat 6. és 7. cikke említ – szintén az ártatlanság vélelmének lényeges elemei. Fontos pontosítani, hogy a hallgatáshoz való jog nem annak kimondását jelenti, hogy a vallomás megtagadása nem büntetendő, hanem azt, hogy az eljáró bíró egy adott személy bűnösségének értékelése során semmilyen következtetést nem vonhat le a vádlott hallgatásából. Az előadó üdvözli a 6. cikk (4) bekezdését és a 7. cikk (4) bekezdését, amelyek szabályként rögzítik az e cikkek megsértésével szerzett bizonyítékok elfogadhatatlanságát. Ezt az elvet fenn kell tartani és meg kell erősíteni. A 6. cikk szerinti önvádra kötelezés tilalmának és együttműködés megtagadásához való jognak a megsértésével, illetve a 7. cikk szerinti hallgatáshoz való jognak a megsértésével szerzett bármilyen bizonyítékot ki kell zárni az eljárásból. Ugyanis a büntetőeljárás során az e jogok megsértésével szerzett vallomások vagy bizonyítékok felhasználása automatikusan megszünteti az egész eljárás tisztességes voltát.

Végül, a saját tárgyaláson való jelenlét joga az ártatlanság vélelmének alapvető eleme, amelyet az uniós jogban jelenleg kizárólag az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó európai szabályozás és a vádlott távollétében hozott határozatok elismeréséről szóló kerethatározat részesít védelemben. Az irányelvjavaslat lehetőséget nyújt az e jogi eszköz által nyújtott védelem javítására és annak biztosítására, hogy a büntetőeljárásokban érintett valamennyi vádlott és gyanúsított részesüljön e védelemben. A 8. cikk (2) bekezdésében foglalt azon eseteket, amelyekben az eljárás lefolytatása a vádlott távollétében is engedélyezett, szigorúan a lehető legminimálisabbra kell korlátozni.

• [1]  A Tanács 2009. november 30-i állásfoglalása a büntetőeljárásokban a gyanúsítottak vagy vádlottak eljárási jogainak megerősítését célzó ütemtervről (2009/ C 295/01).

VÉLEMÉNY a Jogi Bizottság részéről (25.3.2015)

az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részére

a büntetőeljárás során az ártatlanság vélelme egyes vonatkozásainak és a saját tárgyaláson való jelenlét jogának megerősítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról
(COM(2013)0821 – C7‑0427/2013 – 2013/0407(COD))

A vélemény előadója: Pascal Durand

RÖVID INDOKOLÁS

Az irányelv jogalapja az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 82. cikke (2) bekezdésének b) pontja, és célja különösen az, hogy valamennyi tagállamban garantálja az ártatlanság vélelme alapelve védelmének minimális szintjét, továbbá megerősítse a gyanúsítottak saját tárgyaláson való jelenlétéhez való jogát.

A javaslat ezért elsősorban az ártatlanság vélelmének elvére, a bizonyítási teherre, az önvádra kötelezés tilalmára, az együttműködés megtagadásához való jogra, a hallgatáshoz való jogra, a saját tárgyaláson való jelenlét jogára, valamint a perújítás jogára összpontosít.

A Jogi Bizottság a hetedik parlamenti ciklus végén már foglalkozott ezzel a javaslattal, és néhány módosítást egyhangúlag elfogadott. Az új előadó általában véve üdvözli az akkoriban alkalmazott megközelítést, és támogatja szinte az összes módosítást, különösen azokat, amelyek arra törekednek, hogy a gyanúsítottak vagy a vádlottak kárára ne lehessen megfordítani a bizonyítási terhet, és hogy ne legyenek elfogadhatók az ártatlanság vélelme elvének megsértésével beszerzett bizonyítékok. Ezen felül további módosításokra is javaslatot tesz, melyek célja, hogy még pontosabban meghatározza az ártatlanság vélelmének terjedelmét, különösen az elítélés előtt a bűnösségre történő nyilvános utalásokra vonatkozóan (lásd a javaslat 4. pontját), és hogy ezáltal biztosítsa, hogy a gyanúsítottak vagy a vádlottak az egész Unióban kellően magas szintű védelemben részesüljenek.

MÓDOSÍTÁSOK

A Jogi Bizottság felkéri az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy vegye figyelembe az alábbi módosításokat:

Módosítás  1 Irányelvre irányuló javaslat -1 preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg Módosítás   (-1) Az ENSZ által 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 11. cikke kimondja, hogy minden büntetendő cselekménnyel vádolt személyt ártatlannak kell vélelmezni mindaddig, amíg bűnösségét nyilvánosan lefolytatott perben, a védelméhez szükséges valamennyi biztosíték mellett, törvényesen megállapítják. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. és 48. cikke, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. cikke, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 14. cikke rögzítik az ártatlanság vélelmének elvét és a tisztességes eljáráshoz való jogot.
Módosítás  2 Irányelvre irányuló javaslat 1 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg Módosítás (1) Ezen irányelv célja a büntetőeljárásban a tisztességes eljáráshoz való jog erősítése azáltal, hogy az ártatlanság vélelme jogának egyes vonatkozásait és a tárgyaláson való jelenlét jogát szabályozó minimumszabályokat rögzíti. (1) Ezen irányelv célja a büntetőeljárásban a tisztességes eljáráshoz való jog erősítése azáltal, hogy rögzíti az ártatlanság vélelmének egyes vonatkozásaival és a tárgyaláson való jelenlét jogával kapcsolatos minimumszabályokat, továbbá annak biztosítása, hogy a gyanúsítottakat és a vádlottakat EU-szerte közös és magas szintű védelem és ehhez kapcsolódó eljárási biztosítékok illessék meg, az esetlegesen az adott tagállamban alkalmazandó, magasabb szintű védelmet biztosító előírások sérelme nélkül.
Indokolás
Mivel az irányelv közös minimumkövetelményeket kíván rögzíteni, az egyes tagállamokban alkalmazott magasabb szintű védelemnek vagy eljárási biztosítékoknak mindig elsőbbséget kell élvezniük.
Módosítás  3 Irányelvre irányuló javaslat 2 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(2) A gyanúsítottak vagy vádlottak eljárási jogainak védelmét szolgáló minimumszabályok lefektetésével jelen irányelv megerősíti a tagállamok egymás büntető igazságszolgáltatási rendszereibe vetett bizalmát és elősegítheti a büntetőügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerésének megkönnyítését. A közös minimumszabályokkal a polgárok szabad áramlásának akadályai is megszüntethetők a tagállamok egész területén.	(2) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 82. cikkének (1) bekezdése alapján „az Unióban a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés a büntetőügyekben hozott bírósági ítéletek és határozatok kölcsönös elismerésének elvén alapul …”, míg a büntetőügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerésének előfeltétele a tagállamok egymás büntető igazságszolgáltatási rendszereibe vetett bizalma. Az ítéletek és az igazságügyi hatóságok által hozott egyéb határozatok kölcsönös elismerésének elve az Unióban mind a polgári, mind a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés sarokkövét jelenti. A gyanúsítottak vagy vádlottak eljárási jogainak védelmét szolgáló minimumszabályok lefektetésével jelen irányelv célja, hogy megerősítse a tagállamok egymás büntető igazságszolgáltatási rendszereibe vetett bizalmát, és ezáltal elősegítheti a büntetőügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerésének megkönnyítését. A közös minimumszabályok hatással lehetnek a polgároknak a tagállamok egész területén való szabad mozgása előtt álló akadályok megszüntetésére.
Módosítás  4 Irányelvre irányuló javaslat 4 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(4) A Stockholmi Programban az Európai Tanács felkérte a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a gyanúsítottak, illetve a vádlottak minimális eljárási jogainak további elemeit, és mérje fel, hogy az e területen való jobb együttműködés elősegítése érdekében szükséges-e foglalkozni egyéb kérdésekkel, például az ártatlanság vélelmével.	(4) A Stockholmi Programban az Európai Tanács felkérte a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a gyanúsítottak, illetve a vádlottak minimális eljárási jogainak további elemeit, és mérje fel, hogy egyéb kérdésekkel – például az ártatlanság vélelmével – szükséges-e foglalkozni az illetékes tagállami hatóságok közötti jobb együttműködés elősegítése érdekében e területen.
Módosítás  5 Irányelvre irányuló javaslat 6 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(6) Ez az irányelv kizárólag büntetőeljárásokra vonatkozik. A jogkövetkezményeket eredményező közigazgatási eljárások – például versenyjogi, kereskedelmi, adóügyi, pénzügyi szolgáltatásokról szóló eljárások és más, közigazgatási hatóságok által ezen eljárásokhoz kapcsolódó vizsgálatok –, valamint a polgári jogi eljárások nem tartoznak az irányelv hatálya alá.	(6) Ez az irányelv kizárólag a büntetőeljárásokra és azokra a közigazgatási eljárásokra vonatkozik, amelyek büntetés – például szabadságelvonás – kiszabását vonhatják maguk után, függetlenül attól, hogy az eljárás büntetőeljárásnak minősül-e.
Módosítás  6 Irányelvre irányuló javaslat 7 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(7) Ezen irányelv – a tisztességes eljáráshoz való jog biztosítása érdekében – az ártatlanság vélelméhez való jog és különböző vonatkozásai, valamint a saját tárgyaláson való részvétel joga gyakorlati alkalmazásának megkönnyítésére törekszik.	(7) Ezen irányelv – a tisztességes eljáráshoz való jog biztosítása érdekében – az ártatlanság vélelméhez való jog és különböző vonatkozásai, valamint a saját tárgyaláson való részvétel joga gyakorlati alkalmazásának megkönnyítésére törekszik a kontradiktórius eljárás elve és a felek jogai közötti egyensúly megfelelő tiszteletben tartása mellett.
Módosítás  7 Irányelvre irányuló javaslat 8 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(8) Ezt az irányelvet bűncselekmény elkövetésével gyanúsított vagy vádlott természetes személyekre nézve kell alkalmazni. Az irányelvet az eljárás bármely stádiumában alkalmazni kell, már az előtt is, amikor valamely tagállam illetékes hatóságai – hivatalos értesítéssel vagy más módon – az érintett személy tudomására hozták azt, hogy bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják vagy vádolják, egészen az eljárás befejezéséig.	(8) Ezt az irányelvet a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított vagy vádolt természetes személyekre kell alkalmazni. Az irányelvet az eljárás bármely szakaszában alkalmazni kell, már az előtt is, amikor valamely tagállam illetékes hatóságai – hivatalos értesítéssel vagy más módon – az érintett személy tudomására hozták azt, hogy bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják vagy vádolják, egészen az eljárás jogerős ítélettel történő lezárásáig.
Módosítás  8 Irányelvre irányuló javaslat 13 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(13) Az ártatlanság vélelme megsértésre kerül, ha – anélkül, hogy a vádlottat előzetesen a jogszabályok szerint bűnösnek nyilvánították volna – az igazságügyi vagy más közhatóságok bírói határozatban vagy nyilvános közleményben a gyanúsítottakat vagy vádlottakat elítéltként mutatják be.	(13) Az ártatlanság vélelme sérül, ha – anélkül, hogy a vádlottat bűnösségét előzetesen a jogszabályok szerint bizonyították volna – akár igazságügyi, közigazgatási vagy politikai közfeladatot ellátó személy olyan nyilatkozatot vagy utalást tesz, illetve cselekedetet hajt végre, amely a gyanúsítottat vagy vádlottat bűnösként mutathatja be. Ezen irányelv alkalmazásában „nyilvános nyilatkozat”: az igazságügyi hatóságok, a rendőrség vagy bármely más közhatóság – a minisztereket és egyéb közhivatalnokokat is beleértve – által tett olyan nyilatkozat, amely bűncselekménnyel kapcsolatos. A sajtószabadság és a tájékoztatáshoz való jog sérelme nélkül az ártatlanság vélelmét sérti az is, amikor a sajtó a gyanúsítottat vagy vádlottat úgy mutatja be, mintha őt már bűnösnek találták volna.
Módosítás  9 Irányelvre irányuló javaslat 14 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(14) A bizonyítási teher a vádhatóságra hárul és a bűnösséggel kapcsolatban felmerülő bármilyen kétely a vádlott javára szolgál. Ennek megfelelően az ártatlanság vélelme sérül akkor, ha a bizonyítási teher átfordul a vádhatóságról a védelemre; ez nem érinti a bíróság bármilyen lehetséges, hivatalból történő tényfeltáró tevékenységét és a bíróság függetlenségét a gyanúsított vagy a vádlott bűnösségének megállapításakor.	(14) A bizonyítási teher a vádhatóságra hárul. A gyanúsítottnak joga van ahhoz, hogy ügyvédjét megbízza azzal, hogy a védelem érdekében nyomozást folytasson. A vádlottnak minden esetben joga van ahhoz, hogy a védelmet alátámasztó bizonyítékot mutasson be, ezáltal biztosítva, hogy a bizonyítékok beszerzése megfeleljen kontradiktórius eljárás elvének. Amennyiben az eljárás alapján nincs elegendő bizonyíték valamennyi ésszerű kétség eloszlatására, az „in dubio pro reo” elv érvényesül. Ez nem érinti a bíróság bármely esetleges, a tényállás hivatalból történő feltárására vonatkozó hatáskörét, és nem érinti a bíróság függetlenségét a gyanúsított vagy a vádlott büntetőjogi felelősségének értékelése során.
Módosítás  10 Irányelvre irányuló javaslat 15 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg Módosítás (15) Ugyanakkor bizonyos ügyekben a bizonyítási teher áthárítása a védelemre nem összeférhetetlen az ártatlanság vélelmével, amennyiben bizonyos biztosítékokat betartanak: biztosítani kell, hogy a ténybeli vagy jogi vélelmek olyan ésszerű határokon belül maradnak, amelyek figyelembe veszi a tét jelentőségét, és amelyek megdönthetőek, például enyhítőre körülményekre vonatkozó új bizonyíték előkerülésekor vagy vis maior esetében. törölve
(Lásd az 5. cikk (2) bekezdésének módosítását.)
Indokolás
A bizonyítási teher megfordulása a szándékosság bizonyítását megkövetelő büntetőügyekben nem elfogadható, és ezt a kérdést nem lehet megoldani azon általános elv kimondásával, hogy a bizonyítási teher a vád javára megfordítható.
Módosítás  11 Irányelvre irányuló javaslat 16 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(16) Az önvádra kötelezés tilalma és az együttműködés megtagadásához való jog fontos vonatkozásai az ártatlanság vélelmének. A gyanúsítottakat vagy vádlottakat nem szabad kényszeríteni vallomás megtételére vagy kérdések megválaszolására annak érdekében, hogy olyan bizonyítékokat, dokumentumokat vagy információt biztosítsanak, amik önmagukra nézve terhelő lehet.	(16) Az önvádra kötelezés tilalma és a hallgatáshoz való jog alapvető vonatkozásai az ártatlanság vélelmének. Vallomás megtételére vagy kérdések megválaszolására való felszólítás esetén a gyanúsítottak, illetve vádlottak semmilyen módon nem kényszeríthetők olyan bizonyítékok vagy dokumentumok bemutatására, vagy olyan információk közlésére, amelyek rájuk nézve terhelők.
Módosítás  12 Irányelvre irányuló javaslat 17 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg Módosítás (17) Bármilyen kényszert, amelyet a vádlottra vagy gyanúsítottra információ nyújtás érdekében tett nyomásgyakorlásként alkalmaznak, korlátozni kell. Annak meghatározása érdekében, hogy a kényszer megsértette-e a fenti jogokat, a következőket kell figyelembe venni az ügy valamennyi körülményének fényében: a bizonyíték beszerzése érdekében használt kényszer jellegét és mértékét, az adott bűncselekmény felderítése és a szankcionálása iránti közérdek súlyát, az eljárásban bármilyen releváns biztosíték meglétét és az így szerzett anyagok felhasználási módját. Ugyanakkor a gyanúsítottakra vagy vádlottakra az ellenük felhozott vádakkal kapcsolatos információnyújtás érdekében gyakorolt nyomás mértéke nem semmisítheti meg az önvádra kötelezés tilalmának és a hallgatáshoz való joguknak lényegét, még a biztonság és a közrend érdekében sem. törölve
Indokolás
Teljességgel elfogadhatatlan a gyanúsított vagy a vádlott információ közlésére való kényszerítése, különösen a vád „segítése” érdekében.
Módosítás  13 Irányelvre irányuló javaslat 18 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg Módosítás (18) Az önvádra kötelezés tilalma és az együttműködés megtagadásához való jog nem terjed ki a büntetőeljárásban olyan bizonyítékok felhasználására, amelyeket a gyanúsítottól vagy vádlottól jogszerű kényszerítő erő segítségével beszerezhetőek, de amelyek a gyanúsítottak vagy vádlottak akaratától függetlenül léteznek, így például a bíróság rendelkezésére beszerzett olyan anyagok, amelyek őrzésére és megkeresésre történő kiadására jogi kötelezettség áll fenn. Ilyenek lehetnek a lehelet-, vér- és vizeletminták, illetve a testszövetek DNS-teszt elvégzése érdekében. (18) A személyi szabadságot jelentősebb mértékben sértő bizonyítási eljárásoknak a bizonyítottan szükséges, törvény által szabályozott esetekre kell korlátozódniuk. Ha a gyanúsított vagy vádlott a hozzájárulást megtagadja, az olyan bizonyítékok büntetőeljárásban való felhasználása, amelyek a gyanúsítottól, illetve vádlottól jogszerű kötelező erő segítségével beszerezhetők, de a gyanúsítottak, illetve vádlottak akaratától függetlenül léteznek, kizárólag a bíróság rendelkezése alapján engedhető meg, az ügyészség kifejezett, később írásban is megerősített hozzájárulásával. Ez csak a bíróság rendelkezése alapján beszerzett anyagokra vagy olyan anyagokra vonatkozik, amelyek megőrzésére és kérelemre történő kiadására jogi kötelezettség áll fenn, valamint a DNS-teszt elvégzésére szolgáló lehelet-, vér- és vizeletmintákra, illetve testszövet-mintákra, figyelembe véve azonban, hogy az ilyen módszerek jogszerűtlennek minősülhetnek, ha nem elfogadható invazív orvosi beavatkozásokat alkalmaztak a gyanúsítottal vagy vádlottal szemben felhasználható bizonyíték szerzése céljából.
(Lásd a 6. cikk (2) bekezdésének módosítását.)
Indokolás
A jogbiztonság érdekében – amely büntetőjogban kulcsfontosságú – csak egyértelműen meghatározott esetekben lehetséges az, hogy az ártatlanság vélelmének elve ne terjedjen ki más, potenciálisan önváddal járó elemekre.
Módosítás  14 Irányelvre irányuló javaslat 19 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(19) Az önvádra kötelezés tilalma fontos vonatkozása az ártatlanság vélelmének. Az önvád elleni védelem része.	(19) Az önvádra kötelezés tilalma fontos vonatkozása az ártatlanság vélelmének. Az önvád elleni védelem része. A hallgatáshoz való jog semmilyen körülmények között nem használható fel a gyanúsítottal vagy vádlottal szemben, és nem tekinthető a vádak elismerésének.
Módosítás  15 Irányelvre irányuló javaslat 20 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(20) Az önvádra kötelezés tilalma, továbbá az együttműködés megtagadásához való jog, és a hallgatáshoz való jog a bűncselekménnyel kapcsolatos kérdésekre vonatkozik, amelynek elkövetésével valakit gyanúsítanak vagy vádolnak, és nem például a gyanúsított vagy vádlott személy azonosításához kapcsolódó kérdésekre.	(20) Az önvádra kötelezés tilalma, továbbá az együttműködés megtagadásához való jog és a hallgatáshoz való jog az azon bűncselekménnyel kapcsolatos érdemi kérdésekre vonatkozik, amelynek elkövetésével valakit gyanúsítanak vagy vádolnak.
Módosítás  16 Irányelvre irányuló javaslat 22 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg Módosítás (22) Ugyanakkor a vádlott tárgyaláson való jelenlétének joga nem abszolút. Bizonyos feltételek esetén a vádlott – kifejezetten vagy hallgatólagosan – lemondhat erről a jogról. (22) Ugyanakkor a vádlott tárgyaláson való jelenlétének joga nem abszolút. Bizonyos feltételek esetén a vádlott kifejezetten és egyértelműen lemondhat erről a jogról.
Indokolás
A hallgatólagos lemondás meghatározásánál fogva nem lehet egyértelmű, mivel nincs kimondva.
Módosítás  17 Irányelvre irányuló javaslat 26 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(26) Az uniós jog hatékony érvényesülésének elve megköveteli, hogy a tagállamok megfelelő, hatékony jogorvoslati lehetőségeket alakítsanak ki az uniós jog által az egyénekre ruházott jogok megsértése esetére. A jelen irányelvben foglalt bármely alapelv megsértése esetére olyan hatékony jogorvoslati megoldásokat kell alkalmazni, amelyek révén a gyanúsított vagy vádlott személyt olyan helyzetbe hozzák, amelybe akkor került volna, ha a jogsértés nem következik be.	(26) Az uniós jog hatékony érvényesülésének elve megköveteli, hogy a tagállamok megfelelő, hatékony jogorvoslati lehetőségeket alakítsanak ki az uniós jog által az egyénekre ruházott jogok megsértése esetére. A jogorvoslati lehetőségeket minden egyes tagállam nemzeti jogába bele kell foglalni és Unió-szerte lehetőleg egységesen kell alkalmazni. A jelen irányelvben foglalt bármely alapelv megsértése esetére olyan hatékony jogorvoslatnak kell rendelkezésre állnia, amely egyaránt magában foglal egy megfelelő kártérítési mechanizmust és amely révén a gyanúsítottat vagy vádlottat olyan helyzetbe hozzák, amelybe akkor került volna, ha a jogsértés nem következik be, ilyen például szükség esetén a tárgyalás kezdeti szakasztól történő újrafelvétele, vagy a tárgyalás újrafelvétele attól a szakasztól, amely során az ezen irányelvben foglalt szabályokat és jogokat megsértették.
Módosítás  18 Irányelvre irányuló javaslat 27 a preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(27a) A kiszolgáltatott személyeknek ezért sajátos szintű védelmet kell biztosítani az ezen irányelvben foglalt jogok némelyike tekintetében, és további eljárási biztosítékokat kell alkalmazni. A gyermekekkel kapcsolatban a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékokról szóló irányelvben meghatározott kiegészítő eljárási biztosítékokat kell majd alkalmazni.
Módosítás  19 Irányelvre irányuló javaslat 29 a preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg Módosítás   (29a) Ezen irányelv átültetésének hozzá kell járulnia az Unión belüli szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozásához. Ezért ezen irányelv alkalmazása nem járhat olyan hatással, hogy veszélyeztesse az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkében foglalt alapvető jogok és jogelvek – köztük a büntetőeljárás alá vont személyek jogainak – hatóságok általi tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettséget.
(Lásd a 12. cikk címére és új (1a) albekezdésére vonatkozó módosításokat.)
Indokolás
Az alapvető jogok tiszteletben tartása jelenti az Unióban a gyanúsítottakat és a vádlottakat megillető jogok és eljárási biztosítékok megfelelően magas szintű védelmének végső biztosítékát. Az alapvető jogokat nem veszélyeztetheti ezen irányelv különbségtétel nélküli alkalmazása.
Módosítás  20 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – a pont
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
a) a büntetőeljárás során az ártatlanság vélelme jogának egyes vonatkozásai;	a) a büntetőeljárás során az ártatlanság vélelmének egyes vonatkozásai, például az a jog, hogy a vádlottat a hatóságok a jogerős ítélet előtt nyilvánosan bűnösként ne mutassák be, annak biztosítása, hogy a bizonyítási teher a vádhatóságra háruljon és a bűnösséggel kapcsolatban felmerülő bármilyen ésszerű kételyt a vádlott javára vegyenek figyelembe, a büntetőeljárásban a vádról való tájékoztatás joga, továbbá más kapcsolódó jogok, például az önvádra kötelezés tilalma, az együttműködés megtagadásához való jog, a hallgatáshoz való jog, a bűnösség be nem ismeréséhez való jog, jog ahhoz, hogy senkit ne kötelezzenek önmaga elleni vallomás tételére, a szabadsághoz és az előzetes letartóztatás elkerüléséhez való jog, amely jogok az EJEE 6. cikkében rögzített tisztességes tárgyaláshoz való jog lényegét képezik;
Módosítás  21 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk
A Bizottság által javasolt szöveg Módosítás Az irányelvet a büntetőeljárásban gyanúsított vagy vádlottak természetes személyekre kell alkalmazni az eljárás befejezéséig. Az irányelvet a természetes személy gyanúsítottakra vagy vádlottakra kell alkalmazni a büntetőeljárás minden szakaszában, állampolgárságuktól vagy lakóhelyüktől függetlenül, már azelőtt is, hogy a tagállami hatóságok hivatalos értesítés útján vagy más módon közölték volna velük, hogy őket bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják vagy vádolják, és addig, amíg az eljárást akár a nyomozó hatóságok végérvényesen, vagy az ártatlanságot vagy bűnösséget megállapító végleges és megfellebbezhetetlen bírói ítélet jogerősen befejezi. Ezt az irányelvet alkalmazni kell az Európai Unió működéséről szóló szerződés 86. cikkének (1) bekezdésében említett Európai Ügyészség által kezdeményezett eljárásokra is.
Indokolás
E módosítás hangsúlyozni kívánja, hogy az irányelv nem csak az uniós polgárok érdekeit szolgálja; emellett az Európai Ügyészség jövőbeli létrehozására tekintettel pontosítani kívánja a javaslat hatályát.
Módosítás  22 Irányelvre irányuló javaslat 3 cikk
A Bizottság által javasolt szöveg Módosítás A tagállamok biztosítják, hogy a gyanúsítottakat és a vádlottakat mindaddig ártatlannak kell vélelmezni, amíg bűnösségüket a törvénynek megfelelően meg nem állapították. A tagállamok biztosítják, hogy a gyanúsítottakat és a vádlottakat mindaddig ártatlannak vélelmezzék, amíg büntetőjogi felelősségüket jogerős ítéletben a jogszabályoknak megfelelő büntetőeljárásban meg nem állapították egy olyan nyilvános tárgyalás során, amelyben a védelmükhöz szükséges valamennyi biztosíték teljes mértékben rendelkezésükre állt.
Módosítás  23 Irányelvre irányuló javaslat 4 cikk – 1 bekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a jogerős elítélés előtt a közhatóságok által közzétett nyilatkozatok és hivatalos döntések nem elítéltként tesznek említést a gyanúsítottakról vagy vádlottakról.	A tagállamok megteszik a szükséges lépéseket annak biztosítására, hogy a jogerős ítélet előtt az akár igazságügyi, közigazgatási, politikai vagy egyéb közfeladatot ellátó személyek tartózkodjanak az olyan cselekedetektől, utalásoktól vagy nyilatkozatoktól amelyek a gyanúsítottat vagy a vádlottat úgy tüntethetik fel, mintha őket elítélték vagy bűnösnek találták volna.
Módosítás  24 Irányelvre irányuló javaslat 4 cikk – 2 bekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg Módosítás A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy ezen előírás megszegése esetén megfelelő intézkedésekre kerül sor. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy ezen előírás megszegése esetén megfelelő intézkedések – például büntetések és kártérítés – álljanak rendelkezésre és kerüljenek alkalmazásra az e cikkben rögzített előírás megsértése esetére, valamint hogy az ártatlanság vélelméhez fűződő jogában megsértett gyanúsítottnak vagy vádlottnak megfelelő jogorvoslati lehetőség – például szükség esetén perújítás – álljon rendelkezésére. A tagállamok biztosítják, hogy a sajtó ne sértse meg az ártatlanság vélelmét azáltal, hogy a gyanúsítottat vagy vádlottat úgy mutatja be, mintha őt már elítélték volna.
(Lásd a 4. cikk (1) bekezdésének módosítását.)
Módosítás  25 Irányelvre irányuló javaslat 5 cikk – 1 bekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg Módosítás (1) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a gyanúsítottak vagy vádlottak bűnösségének megállapításához szükséges bizonyítékok beszerzése a vádhatóságot terheli. Ez nem érinti a tárgyalást lefolytató bíróság bármilyen hivatalból történő tényfeltáró tevékenységét. (1) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a gyanúsítottak vagy vádlottak bűnösségének megállapításához szükséges bizonyítékok beszerzése a vádhatóságot terhelje. Ez nem érinti a tárgyalást lefolytató bíróságnak a tényállás hivatalból történő feltárására vonatkozó bármely hatáskörét és a védelem azon jogát, hogy a vonatkozó nemzeti jogszabályoknak megfelelően bizonyítékokat nyújthasson be, ideértve a védelmet alátámasztó bizonyítékok benyújtását vagy a védelem érdekében folytatott nyomozást. . A tagállamoknak továbbá biztosítaniuk kell, hogy a bűnösségükkel kapcsolatos bármely kételyt a gyanúsított vagy a vádlott javára vegyenek figyelembe.
Módosítás  26 Irányelvre irányuló javaslat 5 cikk – 2 bekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg Módosítás (2) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy bármilyen vélelem, ami a bizonyítási terhet átfordítja a gyanúsítottra vagy vádlottra, kellő fontosságú legyen ahhoz, hogy felülírja az alapelvet, valamint megdönthető legyen. törölve Az ilyen vélelem megdöntése érdekében elegendő, ha a védelem elég bizonyítékot hoz fel arra, hogy ésszerű kétely támadjon a gyanúsított vagy vádlott személy bűnösségére nézve.
(Lásd a (15) preambulumbekezdéshez fűzött módosítást.)
Indokolás
A büntetőügyekben a bizonyítási teher megfordulása aligha elfogadható, és a kérdés alapos megfontolást igényel.
Módosítás  27 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk – 1 bekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(1) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a gyanúsított vagy vádlott nem kötelezhető saját magára nézve terhelő vallomást tenni és a hatóságokkal együttműködni bármilyen büntetőeljárásban.	(1) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a gyanúsított vagy vádlott semmilyen büntetőeljárásban ne legyen arra kötelezhető, hogy saját magára nézve terhelő vallomást tegyen.
Módosítás  28 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk – 2 bekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg Módosítás (2) Az (1) bekezdésben foglalt jog nem terjed ki a büntetőeljárásban olyan anyagok felhasználására, amelyeket a gyanúsítottól vagy vádlottól jogszerű kényszerítő erővel be lehet szerezni, de amelyek a gyanúsítottak vagy vádlottak akaratától függetlenül léteznek. (2) Az (1) bekezdésben említett jog nem terjed ki az alábbi anyagok büntetőeljárásban való felhasználására, feltéve hogy azokat a gyanúsítottól vagy vádlottól jogszerűen, nem elfogadott invazív orvosi eljárások alkalmazása nélkül szerezték be:   a) a bíróság rendelkezésére beszerzett anyagok;   b) olyan anyagok, amelyek megőrzésére és megkeresésre történő kiadására jogi kötelezettség áll fenn;   c) DNS-teszt elvégzésére szolgáló lehelet-, vér- és vizeletminták, illetve testszövetek.
(Lásd a (18) preambulumbekezdéshez fűzött módosítást.)
Indokolás
A jogbiztonság érdekében – amely büntetőjogban kulcsfontosságú – csak egyértelműen meghatározott esetekben lehetséges az, hogy az ártatlanság vélelmének elve ne terjedjen ki más, potenciálisan önváddal járó elemekre.
Módosítás  29 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk – 3 bekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(3) Az önvádra kötelezés tilalma vagy az együttműködés megtagadásának joga nem használható fel az eljárás későbbi szakaszában a gyanúsított vagy vádlott ellen, és nem tekinthető a tények megerősítésének.	(3) Az önvádra kötelezés tilalma az eljárás egyetlen szakaszában sem használható fel a gyanúsított vagy vádlott ellen, és nem tekinthető a tények megerősítésének.
Módosítás  30 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk – 4 bekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(4) A jelen bekezdés megsértésével szerzett bármilyen bizonyítékot ki kell zárni az eljárásból, hacsak az ilyen bizonyíték felhasználása nem sérti meg az eljárás általában vett tisztességes mivoltát.	(4) Az e cikk megsértésével szerzett bizonyítékot az eljárás egyetlen szakaszában sem lehet bizonyítékként felhasználni és az ügyiratból el kell távolítani.
Indokolás
A törvénytelenül megszerzett bizonyítékok semmilyen formában nem fogadhatók el. Továbbá az ilyen bizonyítékok nem maradhatnak az ügyiratban, mert a bírót öntudatlanul is befolyásolhatják.
Módosítás  31 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk – 4 a bekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(4a) Az ártatlanság vélelmének elve és a sajtószabadság közötti megfelelő egyensúly megőrzése érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az újságírók mindenkor megőrizzék az információforrásaik titokban tartásához való jogot.
Módosítás  32 Irányelvre irányuló javaslat 7 cikk – 1 bekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(1) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a gyanúsítottnak vagy vádlottnak a bűnüldöző vagy igazságügyi hatóságok általi kihallgatás során jogukban áll hallgatni azzal a bűncselekménnyel kapcsolatosan, amelynek elkövetésével gyanúsítják vagy vádolják őket.	(1) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a büntetőeljárás egésze folyamán a gyanúsítottnak vagy vádlottnak a bűnüldöző vagy igazságügyi hatóságok általi kihallgatás során jogukban álljon hallgatni azzal a bűncselekménnyel kapcsolatban, amelynek elkövetésével őket gyanúsítják vagy vádolják.
Módosítás  33 Irányelvre irányuló javaslat 7 cikk – 2 bekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(2) A tagállamok azonnal tájékoztatják a gyanúsítottat vagy a vádlottat a hallgatáshoz való jogról és elmagyarázzák ezen jog tartalmát, valamint a joggal való élés és a jogról való lemondás következményeit.	(2) A tagállamok az illetékes hatóságok útján haladéktalanul tájékoztatják a gyanúsítottat vagy a vádlottat a hallgatáshoz való jogról olyan nyelven, amelyet megért, és elmagyarázzák e jog tartalmát, valamint az e jogra való hivatkozás és az e jogról való lemondás következményeit.
Módosítás  34 Irányelvre irányuló javaslat 7 cikk – 3 bekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(3) Az önvádra kötelezés tilalma nem használható fel az eljárás későbbi szakaszában a gyanúsított vagy vádlott ellen, és nem tekinthető a tények megerősítésének.	(3) A hallgatáshoz való jog gyakorlása az eljárás egyetlen szakaszában sem használható fel a gyanúsított vagy vádlott ellen, és nem tekinthető a tények megerősítésének, továbbá semmilyen módon sem vehető figyelembe a büntetőjogi felelősség megállapításához vagy használható fel a büntetés kiszabásához, még hallgatólagosan sem.
Módosítás  35 Irányelvre irányuló javaslat 7 cikk – 4 bekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg Módosítás (4) A jelen bekezdés megsértésével szerzett bármilyen bizonyítékot ki kell zárni az eljárásból, hacsak az ilyen bizonyíték felhasználása nem sérti meg az eljárás általában vett tisztességes mivoltát. (4) Az e cikk megsértésével szerzett bármilyen bizonyítékot ki kell zárni az eljárásból.
Indokolás
A javaslatban foglalt kivétel ellentétes lehet azon átfogó céllal, hogy megerősítsék az ártatlanság vélelmét és az ahhoz kapcsolódó jogokat.
Módosítás  36 Irányelvre irányuló javaslat 7 cikk – 4 a bekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(4а) A tagállamok biztosítják, hogy a gyanúsítottat vagy vádlottat ne terhelje büntetőjogi felelősség a büntetőeljárás bármely szakaszában adott valótlan magyarázatokért.
Módosítás  37 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – cím
A Bizottság által javasolt szöveg Módosítás A saját tárgyaláson való jelenlét joga A saját tárgyaláson való jelenlét joga és az érintett személy távollétében hozott határozatok
Indokolás
A javaslat 8. cikke az érintett személy távollétében hozott határozatokkal is foglalkozik, ezért a címet ennek megfelelően módosítani kell.
Módosítás  38 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – 2 bekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(2) A tagállamok rendelkezhetnek olyan lehetőségről, amelynek értelmében a tárgyaló bíróság a gyanúsított vagy vádlott távollétében dönt a bűnösségről, feltéve, hogy a gyanúsítottat vagy vádlottat:	(2) A tagállamok rendelkezhetnek olyan lehetőségről, amelynek értelmében a tárgyaló bíróság a vádlott távollétében dönt a büntetőjogi felelősségéről, feltéve, hogy a vádlottat:
a) kellő időben:	a) kellő időben:
i. személyesen idézték, és ily módon tájékoztatták a tárgyalásnak a kitűzött időpontjáról és helyéről, vagy az érintett más módon ténylegesen hivatalos tájékoztatást kapott a szóban forgó tárgyalás kitűzött időpontjára és helyére vonatkozóan, mégpedig oly módon, hogy egyértelműen megállapítást nyert, hogy a kitűzött tárgyalásról tudomást szerzett;	i. személyesen idézték, és ily módon idézés útján tájékoztatták az eljáráshoz kapcsolódó valamennyi tárgyalás kitűzött időpontjáról és helyéről, vagy az érintett más módon ténylegesen hivatalos tájékoztatást kapott a szóban forgó eljáráshoz kapcsolódó valamennyi tárgyalás kitűzött időpontjára és helyére vonatkozóan, mégpedig oly módon, hogy egyértelműen megállapítást nyert, hogy a személyét érintő, folyamatban lévő tárgyalásról tudomást szerzett;
továbbá	továbbá
ii. tájékoztatták arról, hogy a határozat meghozatalára meg nem jelenése esetén is sor kerülhet; vagy	ii. tájékoztatták arról, hogy a határozat meghozatalára meg nem jelenése esetén is sor kerülhet;
b) az érintett személy a kitűzött tárgyalás ismeretében meghatalmazta vagy az általa választott vagy az állam által kirendelt jogi képviselőt arra, hogy a tárgyalás során a védelmét ellássa, és az említett jogi képviselő ténylegesen ellátta az érintett személy védelmét a tárgyaláson.	b) az érintett személy a kitűzött tárgyalás ismeretében meghatalmazta az általa választott jogi képviselőt arra, hogy a tárgyalás során a védelmét ellássa, és az említett jogi képviselő ténylegesen ellátta az érintett személy védelmét a tárgyaláson, vagy a vádlott által választott jogi képviselő hiányában a bíróság rendelt ki jogi képviselőt annak biztosítására, hogy az érintett személy védelmét a tárgyaláson teljes körűen ellássák.
	A tagállamok biztosítják, hogy ne születhessen határozat az érintett személy távollétében azokban a kellően indokolt esetekben, amikor a gyanúsított vagy a vádlott igazolja, hogy saját ügyének tárgyalásáról elfogadható okból maradt távol.
Módosítás  39 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – 3 bekezdés – bevezető rész
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(3) Amennyiben a (2) bekezdésben foglalt feltételek nem teljesülnek, a tagállam akkor tehet lépéseket az említett bekezdésben szereplő határozat végrehajtására, ha – a határozat kézbesítését követően, amelyben kifejezetten tájékoztatják az újratárgyalás vagy fellebbezés jogáról, amelyre az érintett személy jogosult és amely lehetővé teszi az ügy érdemi részének új elbírálását, ideértve új bizonyíték megvizsgálását, és amely az eredeti határozat hatályon kívül helyezéséhez vezethet – az érintett személy:	(3) A tagállam akkor tehet lépéseket a vádlott büntetőjogi felelősségével kapcsolatos határozat végrehajtására, ha – a határozat kézbesítését és azt követően, hogy kifejezetten tájékoztatták őt a perújításhoz vagy fellebbezéshez való jogáról, amely eljárásban joga van részt venni, és amely lehetővé teszi az ügy újbóli érdemi vizsgálatát – beleértve az új bizonyítékokat –, és amely az eredeti határozat hatályon kívül helyezéséhez vezethet – az érintett személy:
Módosítás  40 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – 3 bekezdés – b pont
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
b) ésszerű határidőn belül nem kér perújítást vagy nem fellebbez.	b) nem kér perújítást vagy nem nyújt be fellebbezést a fellebbezésre vonatkozóan a törvény által meghatározott határidőn belül.
Indokolás
A fellebbezést nem „ésszerű határidőn belül”, hanem a törvény által meghatározott határidőn belül kell benyújtani.
Módosítás  41 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – 3 a bekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg Módosítás   (3a) Az e cikkben foglalt feltételek tiszteletben tartása mellett a tagállamok a kisebb súlyú bűncselekményekkel kapcsolatos büntetőeljárásokban szabadon alkalmazhatnak egyszerűsített eljárásokat. A tagállamok értesítik a Bizottságot a nemzeti jogukban e tekintetben meghatározott kivételekről.
Indokolás
Az ártatlanság vélelme elvének sérelme nélkül a büntetőeljárások hosszának és összetettségének arányban kell állnia a bűncselekmény súlyával. Ugyanakkor intézkedéseket kell hozni annak biztosítására, hogy az egyszerűsített eljárásokat ne alkalmazzák indokolatlanul.
Módosítás  42 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – 3 b bekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg Módosítás   (3b) A (3a) bekezdés értelmében „kisebb súlyú bűncselekmény:” a nemzeti jog szerinti olyan bűncselekmény, amely a büntetőeljárást lefolytató tagállam joga szerint a szabadságvesztés-büntetésnél enyhébben büntetendő.
Módosítás  43 Irányelvre irányuló javaslat 9 cikk
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy ha a gyanúsított vagy vádlott nem volt jelen a 8. cikk (1) bekezdésében említett tárgyaláson és a 8. cikk (2) és (3) bekezdésében lefektetett feltételek nem állnak fenn, az érintett személynek joga van egy új tárgyaláshoz, amelyen jogában áll jelen lenni és amely lehetővé teszi az ügy érdemi részének új elbírálását, ideértve új bizonyíték megvizsgálását, és amely az eredeti határozat hatályon kívül helyezéséhez vezethet.	A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy ha a gyanúsított vagy vádlott nem volt jelen a 8. cikk (1) bekezdésében említett tárgyaláson és a 8. cikk (2) és (3) bekezdésében lefektetett feltételek nem állnak fenn, az érintett személynek jogában álljon új tárgyalást kérelmezni vagy fellebbezni, amelyen jogában áll jelen lenni, és amely lehetővé fogja tenni az ügy újbóli érdemi vizsgálatát, ideértve új bizonyítékok vizsgálatát is, és amely az eredeti határozat hatályon kívül helyezéséhez vezethet. Az új tárgyalást a visszavonhatatlan jogerős ítélet meghozataláig az ártatlanság vélelmének megfelelően kell lefolytatni.
	Amennyiben olyan új bizonyítékok merülnek fel, amelyek az érintett személy számára kedvezőbb határozat meghozatalát teszik lehetővé, vagy amennyiben bebizonyosodott, hogy az ítélet bírói tévedés eredménye, a tagállamok biztosítják a vádlott büntetőjogi felelősségét megállapító határozat felülvizsgálatához való jogot.
Módosítás  44 Irányelvre irányuló javaslat 10 cikk – 2 bekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(2) A jogorvoslatnak a gyanúsítottat vagy vádlottat a lehető leginkább olyan helyzetbe kell hoznia, amelybe a jogsértés hiányában került volna, a tisztességes tárgyaláshoz és a védelemhez való jog védelme érdekében.	(2) A jogorvoslatnak megfelelő kártérítési mechanizmust kell magában foglalnia, továbbá a gyanúsítottat vagy vádlottat olyan helyzetbe kell hoznia, amelybe a jogsértés hiányában került volna, a tisztességes tárgyaláshoz és a védelemhez való jog védelme érdekében.
	A tagállamok biztosítják, hogy a tisztességes tárgyaláshoz való jog védelme érdekében az a gyanúsított vagy vádlott, akinek az ezen irányelv szerinti jogait megsértették, jogorvoslati lehetőségekkel rendelkezzen, amelyek magukban foglalhatják a következőket:
	a) az ügy újrafelvétele, szükség esetén a kezdeti szakasztól, az ezen irányelvben előírt minimumszabályoknak és összes jognak megfelelően: az a jog, hogy a vádlottat a hatóságok a jogerős ítélet előtt nyilvánosan bűnösként ne mutassák be, az a tény, hogy a bizonyítási teher a vádhatóságra hárul és a bűnösséggel kapcsolatban felmerülő bármilyen ésszerű kételyt a vádlott javára kell figyelembe venni, az önvádra kötelezés tilalma, az együttműködés megtagadásához való jog, a hallgatáshoz való jog és a saját tárgyaláson való jelenlét joga;
	b) az ügy újrafelvétele attól a szakasztól, amikor megsértették az ezen irányelvben előírt szabályokat és jogokat.
	Az uniós jogalkotás beavatkozásának „lépésről lépésre” megközelítési módjával összhangban az Európai Ügyészség által folytatott büntetőeljárás esetében az ezzel kapcsolatos további kezdeményezések a nemzeti jogalkotás és az ítélkezési gyakorlat változása tükrében fontolhatók meg, amely bizonyos tagállamokban sokkal korlátozóbb lehet, mint az ezen irányelvben megállapított minimumszabályok.
Módosítás  45 Irányelvre irányuló javaslat 12 cikk – cím
A Bizottság által javasolt szöveg Módosítás Csökkentést kizáró rendelkezés A védelem szintje
(Lásd a (29a) preambulumbekezdésre és a 12. cikk új (1a) albekezdésére vonatkozó módosításokat.)
Indokolás
Mivel e cikk címe homályosnak tűnhet és korántsem tükrözi a rendelkezés tartalmát, a módosítás az Európai Unió Alapjogi Chartája 53. cikkének címét veszi mintául, amely hasonló elvet vezet be.
Módosítás  46 Irányelvre irányuló javaslat 12 cikk – 1 a bekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg Módosítás   Ez az irányelv nem módosítja az alapvető jogok és jogelvek – köztük a büntetőeljárás alá vont személyek jogainak – tiszteletben tartására vonatkozó, az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkében előírt kötelezettséget. Az irányelv nem érinti a hatóságok e tekintetben fennálló bármely más nemzeti, regionális vagy nemzetközi kötelezettségeit.
Indokolás
Az alapvető jogok tiszteletben tartása jelenti az Unióban a gyanúsítottakat és a vádlottakat megillető jogok és eljárási biztosítékok megfelelően magas szintű védelmének végső biztosítékát. Az alapvető jogokat nem veszélyeztetheti ezen irányelv különbségtétel nélküli alkalmazása.

ELJÁRÁS

Cím	A büntetőeljárás során az ártatlanság vélelme joga egyes vonatkozásainak és a saját tárgyaláson való jelenlét jogának megerősítése
Hivatkozások	COM(2013)0821 – C7-0427/2013 – 2013/0407(COD)
Illetékes bizottság        A plenáris ülésen való bejelentés dátuma	LIBE 13.1.2014
Véleményt nyilvánított        A plenáris ülésen való bejelentés dátuma	JURI 13.1.2014
A vélemény előadója        A kijelölés dátuma	Pascal Durand 3.9.2014
Vizsgálat a bizottságban	20.1.2015	9.3.2015
Az elfogadás dátuma	24.3.2015
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	23 2 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Joëlle Bergeron, Marie-Christine Boutonnet, Jean-Marie Cavada, Kostas Chrysogonos, Therese Comodini Cachia, Mady Delvaux, Andrzej Duda, Rosa Estaràs Ferragut, Laura Ferrara, Enrico Gasbarra, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Mary Honeyball, Dietmar Köster, Gilles Lebreton, António Marinho e Pinto, Jiří Maštálka, Emil Radev, Julia Reda, Evelyn Regner, Pavel Svoboda, Axel Voss, Tadeusz Zwiefka
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Daniel Buda, Pascal Durand, Angel Dzhambazki, Jytte Guteland, Heidi Hautala, Victor Negrescu

ELJÁRÁS

Cím	A büntetőeljárás során az ártatlanság vélelme egyes vonatkozásainak és a saját tárgyaláson való jelenlét jogának megerősítése
Hivatkozások	COM(2013)0821 – C7-0427/2013 – 2013/0407(COD)
Az Európai Parlamentnek történő benyújtás dátuma	27.11.2013
Illetékes bizottság        A plenáris ülésen való bejelentés dátuma	LIBE 13.1.2014
Véleménynyilvánításra felkért bizottságok        A plenáris ülésen való bejelentés dátuma	JURI 13.1.2014
Előadók        A kijelölés dátuma	Nathalie Griesbeck 22.7.2014
Vizsgálat a bizottságban	16.10.2014	5.2.2015	5.3.2015	31.3.2015
Az elfogadás dátuma	31.3.2015
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	48 8 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Jan Philipp Albrecht, Heinz K. Becker, Michał Boni, Caterina Chinnici, Rachida Dati, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Frank Engel, Cornelia Ernst, Tanja Fajon, Laura Ferrara, Monika Flašíková Beňová, Kinga Gál, Ana Gomes, Nathalie Griesbeck, Sylvie Guillaume, Jussi Halla-aho, Monika Hohlmeier, Filiz Hyusmenova, Sophia in ‘t Veld, Iliana Iotova, Eva Joly, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Barbara Kudrycka, Kashetu Kyenge, Marju Lauristin, Juan Fernando López Aguilar, Vicky Maeijer, Roberta Metsola, Louis Michel, Claude Moraes, Péter Niedermüller, Judith Sargentini, Birgit Sippel, Branislav Škripek, Helga Stevens, Traian Ungureanu, Marie-Christine Vergiat, Udo Voigt, Josef Weidenholzer, Cecilia Wikström, Kristina Winberg, Tomáš Zdechovský
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Laura Agea, Carlos Coelho, Pál Csáky, Dennis de Jong, Edouard Ferrand, Marek Jurek, Jean Lambert, Luigi Morgano, Artis Pabriks, Barbara Spinelli, Kazimierz Michał Ujazdowski, Axel Voss
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)	Dario Tamburrano, Janusz Wojciechowski
Benyújtás dátuma	21.4.2015