Eljárás : 2014/2147(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0170/2015

Előterjesztett szövegek :

A8-0170/2015

Viták :

PV 06/07/2015 - 17
CRE 06/07/2015 - 17

Szavazatok :

PV 07/07/2015 - 5.14
CRE 07/07/2015 - 5.14
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0251

JELENTÉS     
PDF 220kWORD 199k
19.5.2015
PE 546.720v02-00 A8-0170/2015

a gyümölcs- és zöldségágazat 2007. évi reformot követő alakulásáról

(2014/2147(INI))

Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság

Előadó: Nuno Melo

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Költségvetési Ellenőrző Bizottság részéről
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a gyümölcs- és zöldségágazat 2007. évi reformot követő alakulásáról

(2014/2147(INI))

Az Európai Parlament,

–       tekintettel a 2007. évi reformot követően a gyümölcs- és zöldségágazatban működő termelői szervezetekre, működési alapokra és operatív programokra vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról szóló bizottsági jelentésre (COM(2014)0112),

–       tekintettel a fent említett bizottsági jelentésről szóló, 2014. június 16-i tanácsi következtetésekre,

–       tekintettel a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló, 2013. december 17-i 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–       tekintettel „Az európai kertészeti ágazat jövője – növekedési stratégiák” című, 2014. március 11-i állásfoglalására(2),

–       tekintettel a „The EU fruit and vegetables sector: Overview and post 2013 CAP perspective” (Az uniós gyümölcs- és zöldségágazat: áttekintés és kilátások a 2013 utáni időszakra vonatkozó KAP keretében) című, az Európai Parlament védnöksége alatt készült, 2011. évi jelentésre,

–       tekintettel a „Towards new rules for the EU’s fruit and vegetables sector” (Úton az uniós gyümölcs- és zöldségágazatra vonatkozó új szabályok felé) című, az Assemblée des Régions Européennes Légumières et Horticoles (AREFLH), illetve a Wageningeni Egyetem által a 2015. január 22-én megrendezett európai parlamenti munkaértekezletre készített két tanulmányra,

–       tekintettel „Az élelmiszer-ellátási lánc vállalkozások közötti, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatainak kezelése” című bizottsági közleményre (COM(2014)0472),

–       tekintettel „A 2014. évi amerikai gazdálkodói törvény által támogatott kockázatkezelési eszközök és a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó KAP összehasonlító elemzése” című, az Európai Parlament megrendelésére készült 2014. évi tanulmányra,

–       tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–       tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményére (A8-0170/2015),

A.     mivel az 1990-es évek óta a gyümölcs- és zöldségágazatra irányuló uniós politika középpontjában a termelői szervezetek szerepének megerősítése áll;

B.     mivel a 2007-es reform célja a gyümölcs- és zöldségágazatban működő termelői szervezetek megerősítése volt, egyrészt többek között a piaci kockázatok megelőzésének és kezelésének lehetővé tétele érdekében eszközök szélesebb körének biztosításával, másrészt a kínálat javításával és koncentrációjával, a minőség és versenyképesség fokozásával, a kínálat piachoz történő hozzáigazításával és a környezetbarát termelés technikai támogatásával;

C.     mivel a termelői szervezetekre a magánkézben lévő kereskedelmi vállalatokhoz viszonyítva számos korlátozás vonatkozik, például a jövedelemszerkezettel kapcsolatos beruházások alkalmazására vagy az értékesítés szükségességére vonatkozó korlátozások érvényesülnek;

D.     lényegesnek tartja a gyümölcs- és zöldségágazat támogatását az Unió egész területén, tekintettel a hozzáadott érték és a foglalkoztatás terén tapasztalt jelentőségére, valamint arra, hogy az ágazat az egészséges és kiegyensúlyozott étrend révén érdekelt az egészségmegőrzésben;

E.     mivel a termelői szervezetek és a termelői szervezetek társulásainak uniós támogatása az ágazat versenyképességének javítását, az innováció támogatását, a termelékenység fokozását, a reklámtevékenység elősegítését, a termelők alkupozíciójának erősítését és az élelmiszer-ellátási lánc egyensúlyának helyreállítását célozza, és ezzel egyidejűleg törekszik a környezeti szempontoknak a gyümölcs- és zöldségtermelésbe, illetve a forgalmazásba történő beépítésére, valamint ez egyes termelők helyzetének megfelelő figyelembe vételére;

F.     mivel ösztönzőket hoztak létre a termelői szervezetek közötti és a termelői szervezetekből álló egyesületek közötti összeolvadás, valamint a nemzetközi együttműködés elősegítése érdekében, ezzel javítandó a termelői szervezetek alkupozícióját az értékesítési láncban;

G.     mivel uniós szinten a gyümölcs- és zöldségtermelők többsége kis-vagy közepes méretű mezőgazdasági üzem;

H.     mivel a gyümölcs- és zöldségágazat piacszervezési rendszeréről az Európai Parlament számára készített 2011. évi tanulmány szerint a termelői szervezetek számára ösztönzőket kell nyújtani, mivel „a jelek szerint a relatív termelői árak csökkenését megállító bármely sikeres stratégiának előfeltétele a termelői szintű közös fellépés és a láncon belüli hatékony koordináció”;

I.      mivel a gyümölcs- és zöldségágazatban működő termelői szervezetek és a termelői szervezetekből álló egyesületek működési alapot hozhatnak létre a tagállamok által jóváhagyott operatív programok finanszírozására;

J.      mivel ezen alapok finanszírozását a termelői szervezet tagjaitól vagy magától a termelői szervezettől származó hozzájárulások, valamint uniós pénzügyi támogatás biztosítja, és mivel ez a fajta társfinanszírozás elősegíti a kedvezményezettek elköteleződését és azt, hogy a támogatást megfelelő módon használják fel, továbbá multiplikátor hatással bír;

K.     mivel a régi KAP keretében óriási volt a jelentősége az újonnan alakult zöldség-gyümölcs termelői szerveződések beruházásaira vonatkozó uniós támogatásnak − különösen a közép-, kelet- és dél-európai tagállamokban, a tengerentúli területeken és a szigeteken −, amelyet a 2013-as reform megszüntetett;

L.     tudomásul véve:

a)      a szervezettségi fok javulását, amit az mutat, hogy a termelői szervezetek és a termelői szervezetekből álló egyesületek által forgalmazott gyümölcs- és zöldségtermékek teljes értékének aránya 2010-ben 43% volt (a 2004-es 34%-hoz képest),

b)     a termelői szervezetek növekvő vonzerejét, amit az mutat, hogy a termelői szervezetekben részt vevő gyümölcs- és zöldségtermelők aránya a 2004-es 10,4%-ról 2010-ben 16,5%-ra nőtt; valamint

c)      a termelői szervezetekből álló egyesületek növekvő vonzerejét, amit bizonyít az ilyen egyesületek számának gyors emelkedése, valamint a termelői szervezetekből álló egyesületekhez tartozó termelői szervezetek számának és arányának jelentős növekedése;

M.    mivel az Unió egészére vonatkozó értékek átlagszámok, amelyek az egyes tagállamokat jellemző, rendkívül eltérő helyzeteket takarnak, sőt egy-egy tagállamon belül is eléggé eltérőek; mivel  e helyzeteket, amelyek a termelői szervezetek létrehozására ösztönző más-más kiindulópontokat tükröznek, a termelői szervezetek létrehozására való különböző mértékű termelői hajlandósággal magyarázható történelmi tényezőknek, a mezőgazdaságiüzem-szerkezetnek, a különböző piaci feltételeknek és akadályoknak, a jelenleg nyújtott támogatás elégtelenségének és annak tudhatók be, hogy sok tagállamban az ágazatot kistermelők dominálják;

N.     mivel az uniós gyümölcs- és zöldségágazat rendszerének a Bizottság által 2012. június 4. és szeptember 9. között lefolytatott felülvizsgálatával összefüggő, szakpolitikai alternatívákról szóló nyilvános konzultációból és ezen alternatívák hatásvizsgálatából az derül ki, hogy a többség a rendszer folytatását támogatja, néhány szórványos javítással módosítva azt;

O.     mivel a termelők a versenyképesség, a jövedelmezőség, a nemzetközivé válás, a minőség és a környezeti fenntarthatóság terén azokban a régiókban értek el magasabb szintet, ahol a termelés jobban szervezett;

P.     mivel általánosságban továbbra is alacsony − és egyes tagállamokban jóval az uniós átlag alatti − a termelők szervezettségi foka, noha ez az állítás az egyes területek termelésének és áruforgalmazásának korszerűsége szerint árnyalható; mivel az alacsony átlaghoz hozzájárul a termelői szervezetek felfüggesztése és elismerésük visszavonása, ami bizonytalanságot kelt a termelők körében;

Q.     mivel bár a nemzeti pénzügyi támogatás (lásd az 1308/2013/EU rendeletet) fontos pénzügyi eszközt jelentett a termelési kínálat koncentrációja tekintetében, növelni kell annak hatékonyságát;

R.     mivel a termelői szervezetek által az új piacok megnyitásában, a fogyasztás ösztönzésében vagy az innovációba való beruházásban betöltött szerep az egész gyümölcs- és zöldségágazatra kedvező hatást gyakorol;

S.     mivel az Európai Unióban a gyümölcs- és zöldségágazat a mezőgazdasági termelés összértékének 18%-át teszi ki, a művelt földterületeknek mindössze 3%-át hasznosítja, és a termelés értéke meghaladja az 50 milliárd EUR-t;

T.     mivel a gyümölcs- és zöldségellátási lánc becsült forgalma meghaladja a 120 000 milliárd EUR-t, mintegy 55 000 főt foglalkoztat, és uniós szinten gazdasági multiplikátorhatást kifejtő szereplőként lép fel, miközben a keresletet és a hozzáadott érték teremtését egyaránt ösztönzi más gazdasági ágazatokban;

U.     mivel a gyümölcs- és zöldségtermesztés céljából igénybe vett összes uniós mezőgazdasági terület 2003 és 2010 között 6%-kal csökkent, ami arra utal, hogy a termelők más termények termesztésére tértek át, vagy, ahogy azt számos példa bizonyítja, felhagytak tevékenységükkel; mivel az AREFLH 2015. évi tanulmánya szerint a csökkenés mértéke Dél-Európában nagyobb volt, mint Észak-Európában;

V.     mivel az elmúlt években a gyümölcs- és zöldségtermelés volumene is visszaesett, míg reálértéke többnyire nem változott, és 2012-ben elérte a 48,25 milliárd eurót, ám ennek ellenére nem sikerült a termelési költségekkel és a munkabérekkel összhangban levő termelői árakat elérni;

W.    mivel az elégtelen fogyasztás, valamint az elmúlt évek alatti termeléskiesés nagy problémát jelent a gyümölcs- és a zöldségágazat számára;emlékeztetve a Freshfel Europe adataira, amelyekből az derül ki, hogy az EU-28-ban az egy főre jutó frissgyümölcs- és zöldségfogyasztás mennyisége 2012-ben napi 387 gramm volt, ami a 2007–2011 közötti időszak átlagával összehasonlítva 8,7%-os csökkenést jelent; mivel ez a csökkenés feltehetően a feldolgozott élelmiszerek fokozott fogyasztása felé mutató hosszú távú tendenciákat és a gazdasági válság hatását tükrözi;

X.     mivel az Európai Unióban 22 millió gyermek túlsúlyos, míg a kamaszok az ajánlott napi gyümölcs- és zöldségadagnak csak átlagosan 30–50%-át fogyasztják;

Y.     mivel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint a krónikus betegségek, például a szívbetegségek, a rák, a cukorbetegség és különösen a gyermekek körében tapasztalható elhízás kialakulásának megelőzése érdekében legalább napi 400 gramm gyümölcs és zöldség fogyasztása javasolt; mivel a mai napig csupán négy uniós tagállam teljesítette ezt az ajánlást;

Z.     mivel 2012-ben az uniós gyümölcs- és zöldségágazat kereskedelmi hiánnyal küzdött, elsősorban amiatt, hogy a gyümölcsbehozatal – a magas termelési költségekből fakadóan – jelentősen meghaladta a kivitelt;

AA.  mivel az AREFLH 2015. évi tanulmánya rámutat, hogy az uniós piac viszonylag nyitott az importra, míg az európai exporttermények a kereskedelmi partnereknél komoly vám- és nem vámjellegű akadályokba ütköznek, amelyek akadályozzák a kivitel diverzifikálódásának lehetőségét; mivel noha a harmadik országokból származó behozatal közvetlen versenyben áll a hasonló uniós termékekkel, azok termesztése során egyes esetekben nem ugyanazokat a környezetvédelmi, élelmiszerbiztonsági és szociális előírásokat alkalmazzák;

AB.  mivel a gyümölcs- és zöldségágazatban gyakran alakul ki piaci válság, hiszen a termelői árak akár kisebb többlet esetén is jelentősen visszaeshetnek; mivel a gyümölcs és a zöldség romlandó élelmiszer, és ezért mielőbb értékesíteni kell, ami miatt az ágazati termelők strukturális szempontból gyenge alkupozícióba kerülnek a nagy viszonteladókkal és feldolgozókkal szemben;

AC.  mivel az orosz tilalom nyomán kialakult válság súlyos kedvezőtlen hatást gyakorolt és a jövőben is hatást gyakorol a gyümölcs- és zöldségágazatra, és továbbra is a gyümölcs- és zöldségtermelők vesztesége a legnagyobb; mivel hangsúlyozni kell az olyan erős termelői szervezetek meglétének fontosságát, amelyek szerkezetüknek köszönhetően közösen fellépve – elégséges és az egyes válsághelyzetek súlyosságához igazodó közösségi eszközök igénybevételével, vagy adott esetben az 1308/2014 rendeletben említett rendkívüli intézkedések életbe léptetésével – meg tudnak birkózni a váratlan és nehéz helyzetekkel;

AD.  mivel a Bizottság jelentése elismeri, hogy a 2007. évi reform óta a gyümölcs- és zöldségágazatban csak alacsony mértékben vettek igénybe válságmegelőzési eszközöket, és hogy ezek az eszközök nem bizonyultak elégségesnek az olyan súlyos válságok következményeinek az enyhítésében, mint az E. coli vagy az orosz tilalom miatti jelenlegi válság; mivel az esetek többségében – a forgalomból való kivonástól eltekintve – azok a kapcsolódó, nem egyértelmű szabályozások miatt adminisztratív szempontból nehezen alkalmazhatók;

AE.   mivel az iskolagyümölcs-program, amelynek keretében idényjellegű gyümölcs- és zöldségféléket használnak, érdeklődésre tart számot és sikeres;

AF.   mivel az a lehetőség, hogy az uniós pénzügyi támogatás a válságmegelőző és -kezelő intézkedések finanszírozására szolgáló kölcsönök tőkéjének és kamatainak visszafizetésére is fordítható, az operációs programokon belül a piaci bizonytalanságok kezelésének fontos eszköze volt;

AG.  mivel a Bizottság jelentése a szabályok összetettségét és a jogi egyértelműség hiányát a jelenlegi gyümölcs- és zöldségágazat gyengeségeiként határozza meg; mivel Hogan biztos kötelezettséget vállalt arra, hogy hivatali ideje első évében javítani fogja a rendszert, az egyes tagállamok kulturális különbségeire és piaci realitásuk jelentős eltéréseire, valamint az ágazat versenyképessége és innovációs ereje fellendítésének szükségességére is figyelemmel;

AH.  mivel a Wageningeni Egyetem tanulmánya megállapítja, hogy az uniós végrehajtási jogszabály eltérő értelmezései jogbizonytalanságot teremtettek a nemzeti kormányok és a termelői szervezetek számára, ami fokozott adminisztratív teherrel jár és kockázatkerülést eredményez, valamint visszatartó erővel bír a termelői szervezetek létrehozása tekintetében;

AI.    mivel az egyértelmű és kiszámítható ellenőrzési eljárások elengedhetetlenek a gyümölcs- és zöldségágazati rendszer működéséhez; mivel annak megelőzéséhez, hogy a tagállamok a szükségesnél nagyobb korrekciókkal szembesüljenek, az egymást követő ellenőrzések átfedését kerülni kell, és mivel utóellenőrzéseket nem szabad azt megelőzően végezni, hogy a záróelszámolás végleges döntést hozott volna egy korábbi ellenőrzésről;

AJ.   mivel a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló 1308/2013/EU rendelet már figyelembe vett a bizottsági közleményben szereplő tényezők közül néhányat, és mivel indokolt stabilizálni a jelenlegi európai uniós szabályozást;

AK.  mivel a gyümölcs- és zöldségágazaton belüli jogbizonytalanság csökkentésében az arányosságnak alapvető szerepet kell betöltenie, biztosítva azt, hogy a termelői szervezet egészét ne érje hátrány az egyéni jogsértők jogsértései miatt;

AL.   mivel a termelői szervezetek gyakran nehezen találnak és tudnak kiképezni olyan vezetőket, akik rendelkeznek az ahhoz szükséges készségekkel, hogy az agrárüzleti ágazatot jellemző versengő környezetben kereskedelmi tevékenységeket végezzenek; mivel a Bizottság jelentése kimondja, hogy a termelői szervezetek keveset költöttek képzési és tanácsadói szolgáltatásokra;

AM. mivel az EU-28-ban a mezőgazdasági termelők gyors elidősödése figyelhető meg, és mivel átlagosan minden kilenc 55 év feletti termelőre mindössze egy 35 év alatti termelő jut;

1.      üdvözli a Bizottság jelentését, amely kiegyensúlyozott képet ad a gyümölcs- és zöldségágazat piacszervezési rendszerének a 2007. évi reform óta tartó fejlődéséről, megerősíti az ágazat szervezeti alapstruktúrájának helytállóságát, valamint meghatározza azokat a területeket, ahol sikerült előrelépni, mint például a termelői szervezetekbe tömörülés erősödő tendenciája, ami javítja az ágazat pozícióját az élelmiszer-ellátási láncban, ugyanakkor a fennálló problémákra is kitér;

2.      úgy véli, hogy a támogatásnak ellensúlyoznia kell a termelői szervezetek számára előírt korlátozások – piaci szempontból – negatív következményeit;

3.      üdvözli az uniós zöldség- és gyümölcságazati rendszer azon intézkedéseit, amelyek az uniós termelők körében a piacközpontúság erősítését szolgálják, a termelői szervezetek és termelői szervezetek társulásainak támogatása és az ágazatközi szervezetek elismerése révén ösztönzik az innovációt, népszerűsítik a zöldség- és gyümölcstermékeket, erősítik a termelők versenyképességét, és javítják az értékesítést, a termékek minőségét és a termelés környezetvédelmi szempontjait, valamint ösztönzik a klaszterek létrejöttét, amelyek új befektetésekre felhasználható új bevételi forrásokat teremtenek;

4.      üdvözli, hogy az új KAP megőrizte a gyümölcs-és zöldségágazati rendszert; emellett azonban elismeri, hogy a meglévő eszközök nem minden esetben hatékonyak, amit „A gyümölcs- és zöldségágazat uniós rendszerének felülvizsgálata” című, nyilvános konzultációról szóló dokumentumban a Bizottság is elismer, ezért támogatja a Newcastle Csoportnak az uniós gyümölcs- és zöldségágazat rendszerének továbbfejlesztését célzó munkáját, amelynek figyelembe kell vennie az egyes tagállamok szövetkezetekre vonatkozó jogszabályi sajátosságait annak érdekében, hogy ne gördítsenek akadályokat az új termelői szervezetek létrehozása elé, tiszteletben tartva ugyanakkor azt, hogy a termelők dönthetnek úgy, hogy kívül maradnak a termelői szervezeteken;

5.      felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza az élelmiszer-ellátási láncon belüli tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kezelését célzó erőfeszítéseit, ezek ugyanis csökkentik a termelők nyereségét és jövedelmét, valamint veszélyeztetik az ágazat életképességét és fenntarthatóságát; úgy véli, hogy a tisztességtelen gyakorlatok és a nagy értékesítési láncok által a – szervezetekbe tömörült vagy nem megszerveződött – termelőkre gyakorolt nyomás jelentik a legfőbb akadályát annak, hogy a gyümölcs- és zöldségtermesztők tisztességes jövedelemhez jussanak; rámutat, hogy a termelők védtelenségét fokozza, hogy termékeik romlandók; úgy véli, hogy az említett problémák, mint a földek elhagyása vagy az aktív gazdálkodó népesség elöregedése csak akkor szűnik meg, ha a termelésből származó nyereség elegendő lesz a szakma jövőjének biztosításához és fiatal munkaerő megnyeréséhez;

6.      felhívja a Bizottságot, hogy határozzon meg egyértelmű uniós szabványokat az élelmiszer-ellátási láncon belüli helyes gyakorlatok elvei tekintetében, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó szabályok közös értelmezése érdekében;

7.      felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a termelői szervezetek termékeinek direkt marketingjét ösztönző kezdeményezéseket; úgy véli, hogy a közvetlen értékesítés a nagykereskedelmi terjesztés és az az által az élelmiszerhez, a mezőgazdasághoz és a környezethez fűződő kapcsolat tekintetében képviselt értékek alternatívája;úgy véli, hogy a közvetlen értékesítésben alkalmazott piaci árak – pontosan a terjesztők és a logisztikai költségek kiküszöbölésének köszönhetően – elmaradnak a nagykereskedelmi terjesztés áraitól; e tekintetben úgy véli, hogy az ellátási lánc lerövidülése tisztességes jövedelmet biztosít a mezőgazdasági termelők számára, és lehetővé teszi a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok leküzdését;

8.      megjegyzi, hogy számos tagállam bevezetett a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kezelésére szolgáló intézkedéseket, és összehangolt uniós fellépést sürget a mezőgazdasági termékek belső piaca működésének megerősítése céljából;

9.      hangsúlyozza a friss gyümölcsökre és zöldségekre vonatkozó európai minőségi szabványok fenntartásának fontosságát annak érdekében, hogy a teljes ellátási láncon belül biztosítható legyen a végső fogyasztó hasznát szolgáló kiváló és megbízható minőség;

10.    sürgeti a Bizottságot annak tisztázására, hogyan szándékozik alkalmazni a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló 1308/2013/EU rendelet 209. cikkének (1) bekezdését, hogy – az EUMSZ 101. cikke szerinti versenyszabályok szigorú betartása mellett – előmozdítsák az EUMSZ 39. cikke szerinti célkitűzések elérésével kapcsolatos nagyobb jogbiztonságot;

11.    megjegyzi, hogy az ágazat szervezettségi foka – a termelői szervezetek által forgalmazott gyümölcs- és zöldségtermelés összértékének részesedését tekintve – az elmúlt években fokozatosan nőtt az Unió egész területén, de ez a növekedés csak néhány tagállamnak tulajdonítható;

12.    hangsúlyozza, hogy e növekedés ellenére a termelők szervezettségi foka átlagosan továbbra is alacsony − és egyes tagállamokban jóval az uniós átlag alatti −, valamint hogy e probléma megoldása kulcsfontosságú a gyümölcs- és zöldségágazat piacszervezési rendszerének jövője szempontjából, nem kevésbé a jelentős regionális különbségek mérséklése révén; továbbá hangsúlyozza, hogy ezt azt alacsony szervezettségi szintet nem segíti a termelői szervezetekre vonatkozó szabályozás összetettsége, ami egyes tagállamokban a termelői szervezetek felfüggesztéséhez és elismerésük visszavonásához vezet; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy a rendszer szabályainak egyszerűsítésével fordítsa meg ezt a csökkenést, annak érdekében, hogy vonzóbbá tegye a termelői szervezetekhez csatlakozást;

13.    emlékeztet rá, hogy az ágazatban növelni kell a szervezettség fokát, figyelembe véve, hogy az egyértelműen magasabb azon térségekben, ahol a termelés és forgalmazás korszerűbb és exportorientáltabb, és alacsonyabb azon országokban, ahol sok éven keresztül nem volt lehetőség a működési alapok felhasználására;

14.    elengedhetetlennek tartja a válságkezelési eszközök bevezetésének előirányozását, az egyes termelői szervezetek ezzel kapcsolatban szerzett sikeres tapasztalatainak egyértelműen meghatározhatóaknak kell lenniük ahhoz, hogy azok mindenütt megismétlődhessenek, ahol lehetséges; ebben a tekintetben azt kéri a Bizottságtól, hogy segítse elő az e téren kiemelkedő termelői szervezetek ismereteit és szakértelmét;

15.    emlékeztet arra, hogy a termelői szervezetek a termelők jövedelmének védelme érdekében a termelők piaci szerveződését szolgáló eszközök, továbbá arra, hogy a termelői szervezetek különösen hasznosak azokon a termelési területeken, amelyeknek a termékeit fogyasztási területekre történő feladásra szánják, ugyanakkor e szervezeteket alig veszik igénybe egyes termelők, illetve bizonyos helyi vagy réspiacok esetében;

16.    ebben az összefüggésben kiemeli, hogy növelni kell a termelői szervezeteknek nyújtott támogatás átfogó mértékét, és hogy mind a meglévő termelői szervezetek termelői szervezetekből álló egyesületekbe való tömörítéséhez, mind pedig az újak − nemzeti és nemzetközi viszonylatban való − létrehozásához erőteljesebb ösztönzőket kell nyújtani, ugyanakkor szorgalmazza a termelői szervezetek létrehozásához nyújtott támogatások befektetésének ellenőrzését, hogy ezeket az összegeket ténylegesen olyan célokra fordítsák, amelyek növelik a szervezetbe tömörült termelők jövedelmét;

17.    sajnálatosnak tartja, hogy egyes tagállamokban a termelői szervezetekbe tömörülés mértéke rendkívül alacsony, és azt ajánlja a tagállamoknak, hogy kezeljék prioritásként a termelői szövetségek előmozdításának hangsúlyozását; felszólítja a Bizottságot arra, hogy vizsgálja meg azon tagállamok sajátosságait, amelyekben alacsony fokú a termelők szervezettsége;

18.    ebben az összefüggésben kéri a Bizottságtól, hogy állítsa vissza az újonnan alakult zöldség-gyümölcs termelői szerveződések beruházásaira vonatkozó uniós támogatást; véleménye szerint e nélkül a megalakuló szerveződések rendkívül nehezen tudják megszerezni a működéshez szükséges állami elismerést; úgy véli ezért, hogy ez az egyik leghatékonyabb eszköz a szerveződések fejlesztésére és a szerveződési szint növelésére;

19.    felhívja a Bizottságot, hogy a KAP egyszerűsítése keretében tegye hatékonyabbá a termelői szervezeteket a termelési kínálat koncentrációja tekintetében, különösen kiemelve a gyümölcs- és zöldségellátási láncon belüli kereskedelmi szerepük központi voltát;

20.    úgy véli, hogy mindenképpen előnyöket kell biztosítani azon termelői szervezetek számára, amelyek úgy határoznak, hogy fiatal gazdákat vesznek fel soraik közé; hangsúlyozza, hogy a termelői szervezetek lehetőséget kínálnak a mezőgazdasági ágazaton belüli generációváltás elősegítéséhez;

21.    azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy – az 1308/2013/EU rendeletben meghatározottaknak megfelelően – gondoskodjon egyrészt a gyümölcs- és zöldségágazati rendelkezések, másrészt a termelői szervezetekre és a szakmaközi szervezetekre vonatkozó rendelkezések gyors és harmonizált végrehajtásáról;

22.    ismételten hangsúlyozza azt illető mély aggodalmát, hogy az uniós mezőgazdasági termelőknek jelenleg mindössze 7,5%-a 35 év alatti, és úgy véli, hogy a fiatalokat vonzó, jól működő termelői szervezetek szerepet játszhatnak ennek a fenntarthatatlan demográfiai tendenciának a megfordításában;

23.    kiemeli, hogy a termelői szervezeteken belüli kutatás és innováció szintjének emelése érdekében ösztönzőket kell biztosítani; úgy véli, hogy több innovációval versenyképesebbé válnának a termelői szervezetek, és képesek lennének szembenézni az európai mezőgazdaságban kárt tevő „gyilkos baktériumokkal”;

24.    hangsúlyozza, hogy segítséget kell nyújtani a termelői szervezeteknek ahhoz, hogy megerősítsék exporttevékenységüket, és közben kell járni új, külföldi piacok keresése érdekében;

25.    szükségesnek tartja a termelői szervezetek vonzerejének növelését a bürokrácia csökkentésével és az Európai Unió által e csoportoknak nyújtott támogatások növelésével, valamint a válságkezelési mechanizmusok javításával;

26.    sürgeti a Bizottságot, hogy a végrehajtási jogszabály várható felülvizsgálata során és az „egyszerűsítési” menetrend részeként javítsa a jogbiztonságot a nemzeti kormányok, a termelő szervezetek és a termelő szervezetek társulásai számára, és enyhítse a rájuk nehezedő adminisztratív terheket; hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálat nem változtathatja meg a gyümölcs- és zöldségágazat piacszervezési rendszerének alapvető struktúráját, illetve nem sértheti az ágazat termelőinek érdekeit és a jövedelmüket sem befolyásolhatja hátrányosan;

27.    aggodalommal állapítja meg, hogy a termelői szervezetek szabályai tágan értelmezhetők a Bizottság ellenőrei számára, ami magas fokú bizonytalansághoz vezet, a tagállamokat pedig az elutasítás és a bírósági felülvizsgálati eljárások kockázatának teheti ki; hangsúlyozza azt is, hogy az ellenőrzési eljárásokat és a pénzügyi kiigazításokat még inkább a kellő időben és a megállapodás szerinti ellenőrzési időszakon belül kell végrehajtani;

28.    arra kéri a Bizottságot, hogy jelentősen rövidítse le a feldolgozási időszakot, amelynek során a megfelelőséget ellenőrzi;

29.    kéri a Bizottságot, hogy – ugyancsak a rendszer jogbiztonságának javítása érdekében – ésszerűsítse az ellenőrzéseket és elsősorban az operatív programon belül jóváhagyott egyes tevékenységek vagy intézkedések tényleges végrehajtását, valamint az azokhoz rendelt összegek elköltését kísérje figyelemmel, pontosan meghatározva, mire irányul az ellenőrzés és kinek a feladata annak végrehajtása;

30.    arra kéri a Bizottságot, hogy alkalmazza az arányosság elvét a szankciókkal kapcsolatban, és biztosítsa, hogy a termelői szervezetek és tagjaik jogbiztonságának fokozása érdekében az ellenőrzések meghatározott határidőn belül záruljanak le;

31.    hangsúlyozza, hogy a támogatás iránti kérelem feltételei és e kérelmek indoklásának feltételei sok helyen túlzottak és pontatlanok, és azokat számos, különböző szintű igazgatási szervnek kell többszörösen ellenőriznie, amely ellenőrzések sokszor nem egységesek és pontosak, aminek következtében bizonyos típusú partnerek kiléphetnek a rendszerből, egyes termelői szervezetek pedig úgy dönthetnek, hogy nem nyújtanak be működési programot; ebben az összefüggésben alapvető fontosságúnak tartja a termelői szervezetek elismerésére vonatkozó uniós szabályozás egyértelművé tételét a rendszer jogbiztonságának szavatolása és a termelőket érintő bizonytalanságok elkerülése érdekében;

32.    sürgeti a Bizottságot, hogy tegye egyértelművé a nemzetközi termelői szervezetek (azok nemzetközi társulásainak) létrehozására vonatkozó szabályokat, és különösen a felelősségre vonatkozó szabályokat, annak érdekében, hogy jogbiztonságot teremtsen az érintett nemzeti közigazgatási hatóságok és termelői szervezetek számára;

33.    arra szólít fel, hogy a szakmaközi szervezetek feladatait terjesszék ki többek között az általános kommunikáció és tájékoztatás, valamint a fogyasztó polgár – többek között táplálkozással kapcsolatos – oktatása területére;

34.    kiemeli a szakmaközi szervezetek szerepét az ágazaton belüli párbeszéd javításában;

35.    aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az uniós pénzügyi támogatás hozzávetőlegesen 70%-át a legnagyobb termelői szervezetek (az összes termelői szervezet mintegy 18%-a, 20 millió eurót meghaladó forgalommal) kapják;

36.    úgy véli, hogy az egyszerűsítés az első lépés – többek között az új termelői szervezetek a nemzeti vagy nemzetközi szintéren való létrehozására vonatkozó szabályok terén – ahhoz, hogy vonzóbbá tegyük ezeket a szervezeteket a termelők számára, amely lépés nélkül leértékelődhet a termelői szervezetek rendszere és csökkenhet a termelők képessége a hatékony piaci fellépésre;felkéri a Bizottságot, hogy határozzon meg további olyan intézkedéseket, amelyek növelhetik a termelői szervezetek vonzerejét, különösen azokban a tagállamokban, amelyekben alacsony szintű a szervezettség;

37.    felszólítja a Bizottságot, hogy körültekintően alkalmazza az arányosság elvét, biztosítva azt, hogy az egyének által elkövetett hibákat ne a termelői szervezet minden tagja hozza helyre;

38.    úgy véli, hogy az elismerési folyamat egyszerűsítése semmilyen esetben sem csorbíthatja azokat a nemzeti előírásokat, amelyek szerint a gyümölcs- és zöldségtermelői szervezeteknek, így például a szövetkezeteknek, igazolniuk kell bizonyos megkövetelt feltételek teljesítését;

39.    felszólítja a Bizottságot, a gyümölcs- és zöldségágazati rendszer felülvizsgálata során – a nemzeti hatóságok általi félidős értékelés eltörlésével – csökkentse a termelői szervezetek adminisztratív terhét; megjegyzi, hogy ezek az értékelések gyakran megismétlik a nemzeti hatóságok éves jelentésében tárgyalt kérdéseket és nem biztosítanak nyilvánvaló előnyt; továbbá felkéri a Bizottságot arra, hogy a bürokrácia csökkentése keretében csökkentse a nemzeti hatóságoktól és a termelői szervezetektől az éves jelentésekben kért információmennyiséget, és biztosítsa, hogy csak a Bizottság által a rendszer hatékonyságának nyomon követéséhez ténylegesen felhasznált adatokat gyűjtsék;

40.    sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a 2014. március 11-i 499/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendeletet, amely bonyolultabb ellenőrzéseket vezetett be a termelői szervezetek esetében, többek között aránytalan szankciókat írt elő az összetett elismerési követelmények teljesítésének elmulasztására; hangsúlyozza, hogy a szankcióknak arányosaknak kell lenniük, ha ösztönözni szeretnénk azt, hogy új mezőgazdasági termelők csatlakozzanak a rendszerhez és meg szeretnénk akadályozni, hogy a meglévő tagok újra átgondolják a részvételt;

41.    úgy véli, hogy a termelői szervezetek versenyképessége sokban függ azok vezetői irányításától; sürgeti a Bizottságot, hogy fejlessze tovább a meglévő intézkedéseket vagy dolgozzon ki újakat, többek között képzési intézkedéseket és a bevált gyakorlatok cseréjére szolgáló kezdeményezéseket, amelyek javíthatják a termelői szervezetek irányítását, valamint versenypozíciójukat az élelmiszer-ellátási láncon belül, emellett biztosítsa a termelői szervezeteken belül a piacorientált magatartás fokozottabb szerepét; hangsúlyozza, hogy a termelői szervezeteket marketinghez értő és a mezőgazdasági ágazat válságából adódó helyzetekkel szembenézni képes személyeknek kell vezetniük;

42.    azt ajánlja a Bizottságnak, hogy összpontosítson a termelői szervezeteket integráló termelési és forgalmazási modellekre, és felszólítja a helyi és a regionális hatóságokat arra, hogy biztosítsanak logisztikai és értékesítési támogatást a regionális termelői szervezetek termékeihez;

43.    kéri a Bizottságot, hogy hozza meg azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a termelői szervezetek teljes mértékben betölthessék a termelők jövedelmének növelését célzó eszközkénti szerepüket;

44.    felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg a megelőző és válságkezelő intézkedések (kölcsönszerződések tőkéjének és kamatainak visszatérítéséhez nyújtott pénzügyi támogatásra való jogosultság) finanszírozása kiterjesztésének a lehetőségét a termelői szervezetek és azok társulásai által alkalmazott operatív programokban foglalt egyéb célkitűzések megvalósítására is;

45.    sürgeti a Bizottságot, hogy alkosson olyan intézkedéseket, amelyek keretében a számos termelői szervezettel rendelkező tagállamok átadják a termelői szervezetek szerveződésének módjára vonatkozó adminisztratív és strukturális know-how-t azoknak a tagállamoknak, amelyekben alacsony mértékű a termelők termelői szervezetekbe tömörülése;

46.    megállapítja, hogy a környezet szempontjából kedvező gyakorlatokat hosszabb távon és folyamatosan kell végezni, és hogy a különböző operatív programok keretében történő finanszírozásuk folytatását következésképp ösztönözni kell, és a finanszírozás hatókörét ki kell terjeszteni azokra a termelőkre, akiknek a parcellái egy termelői szervezet tagjai által művelt parcellák közé esnek;

47.    úgy véli, hogy a termelői szervezetek társulásai fontos szerepet játszhatnak a termelők alkupozíciójának erősítésében, és szorgalmazza, hogy a Bizottság fokozottan ösztönözze termelői szervezetek társulásainak létrehozását mind nemzeti, mind uniós szinten, jogi téren támogassa intézkedési képességüket és irányozza elő azt a lehetőséget, hogy intézkedéseikbe bevonhassák a termelői szervezethez nem tartozó termelőket, annak érdekében, hogy a jövőben komolyabb szerephez jussanak; hangsúlyozza, hogy a termelői szervezetek társulásai nemcsak az ellátás koncentrációjának és fokozásának hatékony megvalósítására képesek, hanem – az operációs szinten megvalósítandó, összehangolt fellépésnek köszönhetően – a beavatkozások hatékonyabb lebonyolítására is;

48.    úgy véli, hogy a gyümölcs- és zöldségágazat jobb szerveződésének biztosítása érdekében ösztönözni kell a szakmaközi szervezeteket; úgy véli, ezek a szervezetek fontos szerepet tölthetnek be a hozzáadott érték teremtése, az ágazat többi szereplője közötti megosztása, a minőség, a termékek fenntartható hasznosítása, valamint a piacszabályozás és a válságkezelés területén;

49.    úgy véli, hogy a termelői szervezetek társulásai fontos szerepet tölthetnének be a konjunkturális válságok előrejelzésében és kezelésében; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ebbe – a termelők közös fellépésének hatékonyabbá tétele érdekében – önkéntes alapon be lehessen vonni a termelői szervezethez nem tartozó termelőket;

50.    hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a termelői szervezetek és a termelői szervezetek társulásainak struktúrája és működése a függetlenség és a demokratikusság elvein alapuljon, a termelők közötti kölcsönös bizalom növelése, valamint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok és az opportunista viselkedés elleni küzdelem érdekében;

51.    megingathatatlan azon álláspontjában, hogy a harmadik országok EU-ba irányuló exportja termelési módszereinek ugyanolyan egészségügyi, élelmiszer-biztonsági, állatjóléti, fenntartható fejlődési és minimális szociális normákat kell biztosítaniuk az európai fogyasztók számára, mint amilyeneket az uniós termelőktől megkövetelnek; ezért szükségesnek tartja, hogy az EU a harmadik országokkal kötött szerződésekben ragaszkodjon a valódi kölcsönösséghez mind a piacokhoz való hozzáférés, mind az uniós termelőkre vonatkozó termelési szabályok tiszteletben tartása tekintetében;

52.    hangsúlyozza, hogy a termelők számára meg kell könnyíteni a harmadik országok piacaira való bejutást; felhívja a Bizottságot a gyümölcs- és zöldségexportőrök támogatására fordított erőfeszítéseinek fokozására annak érdekében, hogy az exportőrök leküzdhessék az egyre növekvő számú nem vámjellegű akadályt, így például az egyes harmadik országbeli növény-egészségügyi előírásokat, amelyek megnehezítik – ha éppen nem lehetetlenné teszik – az uniós kivitelt;

53.    úgy véli, hogy annak érdekében, hogy az importáruk egyenlőbb feltételek mellett versenyezzenek a közösségi piacon és a növény-egészségügyi követelmények terén érvényesüljön a kölcsönösség, az Európai Uniónak meg kell erősítenie a behozatal-ellenőrzési rendszerét, hogy az megegyezzen a kereskedelmi partnereinek nagy többsége által alkalmazott rendszerrel;

54.    üdvözli a mezőgazdasági termékek promóciójáról szóló, nemrégiben elfogadott új horizontális rendeletet, valamint az elsősorban harmadik országokbeli új piacok felkutatására fordítandó összegek növelésére vonatkozó célkitűzést, és arra biztatja a Bizottságot, hogy folytassa a promóciós eszközök javítására irányuló munkát a következő években;

55.    kéri az Európai Bizottságot, hogy fokozza a harmadik országokkal folytatott kereskedelmi tárgyalásokon kifejtett erőfeszítéseit, és igyekezzen elérni az európai termékek előtt álló vámjellegű és növény-egészségügyi akadályok megszüntetését, lehetővé téve ezáltal új piacok megnyitását az Unióban megtermelt gyümölcsök és zöldségek számára;

56.    felszólítja a Bizottságot, hogy határozza meg a kisebb szezonális válsághelyzetek kezelésére szolgáló válságmegelőzési és -kezelési eszközök alacsony mértékű igénybevételének okait (a termelői szervezetek mindössze 16%-a élt ezzel, ami az összes támogatásnak csupán 2,8%-át tette ki), és mérlegelje, hogyan javíthatná a helyzetet, a meglévő termelői szervezetek körében alkalmazott bevált gyakorlati példákra és tapasztalatokra is figyelemmel;

57.    kéri a Bizottságot, hogy az egységes európai piac és a saját termékek fogyasztásának ösztönzése és védelme érdekében első válságkezelési eszközként minden esetben a helyi termékekre vonatkozó preferencia elvét alkalmazza; azt javasolja a Bizottságnak, hogy aktívan foglalkozzon kockázatkezelési eszközökkel, amelyek a termelői szervezetek mezőgazdasági termelésének biztosításához feltétlenül szükséges intézkedések;

58.    sürgeti a Bizottságot, hogy annak elkerülése érdekében, hogy a piaci válságok súlyos, hosszan tartó zavarokká alakuljanak és jelentős jövedelemkiesést okozzanak a gyümölcs- és zöldségtermelőknek, dolgozzon ki egy jobban koordinált mechanizmust a forgalomból történő kivonásra válsághelyzet esetén;

59.    hangsúlyozza, hogy a termékek piacról való visszavonására szolgáló mechanizmus nem bizonyult hatékonynak, és hogy a válságkezelési intézkedéseket át kell alakítani többek között a következők szerint: az uniós pénzügyi hozzájárulás arányának növelése, a kivonáskor alkalmazandó árak aktualizálása, az előállítási költségek figyelembe vétele, a forgalomból kivonható mennyiség növelése, valamint a zöldségek és gyümölcsök ingyenes szétosztása támogatásának fokozása a csomagolás és szállítás tekintetében, annak érdekében, hogy a támogatásokat rugalmassá téve a válság jellegéhez és súlyosságához lehessen alkalmazkodni;

60.    kéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra hozzájárulás nyújtását a válságmegelőzési és -kezelési intézkedésként igénybe vehető befektetési alapok részére, hogy ezáltal a jelentős bevételcsökkenést eredményező piaci válságok esetén hatékonyabb védelmet nyújthasson a termelők számára, azonban ezek az alapok sohasem képezhetik részét a Bizottság által a mezőgazdaságra és a vidékfejlesztésre szánt pénzeszközöknek, ha a válságot az ágazathoz nem kapcsolódó okok váltják ki, mint például az orosz tilalom; úgy véli, hogy ezekben az esetekben a Bizottságnak más forrásokat kellene keresnie a gyümölcs- és zöldségkereskedelemre gyakorolt kedvezőtlen hatások semlegesítésére;

61.    úgy véli, hogy nem a termelőknek kell viselniük azoknak a válságoknak a költségeit, amelyeket a mezőgazdasági ágazaton kívüli körülmények váltottak ki, mint az Oroszország által az Európai Unióból származó termékekkel kapcsolatban elrendelt tilalom, amely súlyosan érintett számos európai gyümölcs- és zöldségtermesztőt, ráadásul elmélyített bizonyos piaci válságokat, így például a csonthéjas magvú gyümölcsök piacán tapasztalható válságot; kéri, hogy ilyen körülmények között a közösségi támogatási intézkedéseket a szükséges ideig, a rendes piaci helyzet helyreállásáig hosszabbítsák meg;

62.    hangsúlyozza, hogy operatív programjaik keretében a termelői szervezetek érdemben elősegíthetik a környezetvédelmi célok elérését és az élelmiszer-biztonsági előírások javítását; üdvözli a rendszer környezetvédelmi célkitűzéseit, de felszólítja a Bizottságot, hogy tegye lehetővé azt, hogy a termelői szervezetek az érettségük szintjéhez igazíthassák operatív programjaikat, forrásaikat pedig az ágazat általános versenyképességének javítását célzó szélesebb intézkedéssorozatra irányítsák; hangsúlyozza, hogy az innovációt és a hozzáadott értéket célzó intézkedések hangsúlyosabb kezelésében rejlik a legtöbb lehetőség a termelői jövedelmek növelésére és ezáltal a termelői szervezetekhez csatlakozás vonzóbbá tételére;

63.    sürgeti a Bizottságot, hogy stabilizálja az iskolai gyümölcs- zöldség- és tejosztási támogatási rendszereket, figyelembe véve azt, hogy a legfiatalabb életkortól fontos népszerűsíteni az egészséges és kiegyensúlyozott táplálkozást, a fiatal fogyasztók helyi termelőkhöz közelítésével egyidejűleg;

64.    elengedhetetlennek tartja a növények harmadik országokból származó károsítók bevezetése elleni védelmével kapcsolatos, hatályos uniós szabályozás hatékonyságának javítását; rámutat, hogy a kereskedelem fokozódásával e károsítók előfordulása növekszik az Európai Unióban, és gyakran érinti a gyümölcs- és zöldségágazatot;

65.    úgy véli, hogy a termelői szervezetek – más ágazatokhoz (olívaolaj) hasonlóan – garanciát és koordinációs szerepet vállalhatnának a különböző uniós támogatási rendszerek egymást kiegészítő és koherens voltának biztosítása, a rendszer nagyobb átláthatósága és ezáltal a kettős támogatások elkerülése érdekében;

66.    sürgeti a Bizottságot, hogy alkosson olyan iránymutatásokat vagy szakpolitikai szabályokat, amelyek egyértelművé teszik azokat a feltételeket, amelyek mellett a termelői szervezetek számára az EUMSZ 101. cikkének (1) bekezdésétől ideiglenesen eltérés biztosítható a 222. cikk(3) alapján, amely lehetővé teszi, hogy a termelői szervezetek súlyos piaci egyensúlyhiányos időszakokban intézkedéseket hozzanak az ágazat stabilizálására;

67.    hangsúlyozza a rövid ellátási láncok fontosságát, továbbá felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy ösztönözzék a gyümölcs- és zöldségforgalmazásra szolgáló helyi piacok fejlesztését;

68.    felhívja a Bizottságot, hogy fokozza az uniós zöldség- és gyümölcstermesztés özönfajok – például a pettyesszárnyú muslica – általi veszélyeztetettségére vonatkozó kutatást és nyomon követést;

69.    helyteleníti bizonyos nemzeti stratégiák kialakításának alábbi hiányosságait: a célkitűzések túlságosan magas száma, az egyes célkitűzések esetében a pontos, előre megállapított célértékek hiánya, valamint különösen sajnálatosnak tartja a válságmegelőzési és -kezelési eszközkészlet működési hatékonyságának rendkívül alacsony voltát, ami elsősorban a betakarítási biztosításra, a promócióra és kommunikációra, valamint a forgalomból történő kivonásra összpontosul, főként mivel ezeket más strukturális intézkedések rovására kell finanszírozni, és mivel a forgalomból történő kivonásra irányuló támogatások sok esetben nem elégségesek, amit jelentős bürokratikus terhek is súlyosbítanak; helyteleníti, hogy ezek az eszközök csupán egyedi válságokra képesek választ adni, ám nem elégségesek például a jelenlegi orosz embargó miattihoz hasonló nagyságrendű válságok kezeléséhez;

70.    szükségesnek tartja az olyan megelőző intézkedések elfogadását, amelyek segítségével a termelői szervezetek az előre megállapított teljesítménymutatókat meg tudnák érteni, megfelelően ki tudnák számítani és használni tudnák, és hangsúlyozza, hogy sok esetben túl sok eredménymutató létezik, ami jelentősen megnehezítik az eljárást mind a termelői szervezetek, mind az igazgatási szervek számára; úgy véli, hogy ebben a tekintetben jóval hasznosabb lenne, ha kevesebb, ám lényegibb mutatókat alkalmaznának;

71.    meggyőződése, hogy az egészségesebb táplálkozási szokások ösztönzése együtt jár a mezőgazdasági és az élelmiszer-termelés mikéntjének jobb megismerésével, és ebben az összefüggésben támogatja az iskolagyümölcs-, iskolazöldség- és iskolatejprogram oktatási dimenziójának erősítését, valamint az 1308/2013/EU rendeletet és az 1306/2013/EU rendeletet az oktatási intézmények gyümölcs- és zöldségfélékkel, banánnal és tejjel való ellátását célzó támogatási program tekintetében módosító európai parlamenti és tanácsi rendelet lehetőleg mielőbbi elfogadására irányuló felhívásokat; ebben a tekintetben hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a termelői szervezetek vegyenek részt az iskolagyümölcs-programban, hogy ily módon ösztönözzék a rövid ellátási láncot, valamint azt, hogy a gyermekek helyi és idényjellegű gyümölcs- és zöldségféléket fogyasszanak;

72.    úgy véli, hogy a gyümölcs- és zöldségtermelő ágazat helyzetének elemzése során az ágazatban tevékenykedő gazdálkodók jövedelmének alakulása jelenti a központi tényezőt, azért kéri a Bizottságot, hogy készítsen egy erre irányuló tanulmányt, amelyből kiderül, hogy a végrehajtott intézkedések, mint a termelői szervezetek megerősítése, valóban eredményesek voltak-e;

73.    kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy sürgősségi tervet a fiatalok mezőgazdasági ágazatba történő bevonására annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a szakma elöregedése és a földek és a termelés ebből következő elhagyása;

74.    utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)

HL L 347., 2013.12.20., 671. o.

(2)

HL C , a Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

(3)

Az 1308/2013/EK rendelet.


INDOKOLÁS

1. A gyümölcs- és zöldségágazat piacszervezési rendszerének alakulása és a 2007. évi reform

Az elmúlt 20 évben a közös agrárpolitika (KAP) fokozatosan mérsékelte a mezőgazdasági piacok szabályozását, teret engedve annak, hogy a piaci erők határozzák meg a termelést. Ezt az általános megközelítést különösen a gyümölcs- és zöldségágazat piacszervezési rendszerére alkalmazták, ahol felhagytak az olyan eszközök alkalmazásával, mint az export-visszatérítések vagy a feldolgozók által a termelőknek bizonyos termékekért kötelezően fizetendő minimumárak meghatározása.

Az Unió ezzel a liberalizációs folyamattal egyidejűleg a termelői szervezetek megerősítését célzó politikát vezetett be azzal a céllal, hogy alkalmassá tegye a termelőket saját érdekeik védelmére például azáltal, hogy közösen értékesítik terményeiket vagy a mezőgazdasági üzemben végzett feldolgozás révén hozzáadott értékkel ruházzák fel azokat.

A KAP ezért pénzügyi támogatást nyújt a termelői szervezeteknek, amelyet „operatív programjaik” végrehajtására használhatnak fel. Ezek a programok az egyes termelői szervezetek sajátos helyzetéhez igazodva számos különféle cél, például piaci kampányokba való beruházás vagy képzési tevékenységek megvalósítását szolgálhatják. Az operatív programok célját nagy vonalakban az egységes közös piacszervezésről szóló (1308/2013/EU) rendelet határozza meg.

A gyümölcs- és zöldségágazat piacszervezési rendszerének 2007. évi reformja megerősítette és kibővítette a termelői szervezetek, illetve a termelői szövetségek szerepének növelését célzó politikát. Az elmúlt években az Unió növelte az operatív programokhoz nyújtott támogatás összegét. Az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet értelmében az Unió és a termelői szervezetek általános szabály szerint egyenlő félként egyaránt 50%-ban járulnak hozzá a működési alapok forrásaihoz. Az uniós pénzügyi segítség ugyanakkor többnyire az érintett termelői szervezet által forgalmazott termékek értékének 4,1%-ára korlátozódik.

A gyümölcs- és zöldségágazat piacszervezési rendszere környezetvédelmi kötelezettségeket is magában foglal. Az 1308/2013/EU rendelet kimondja, hogy az operatív programok költségvetésének legalább 10%-át környezetvédelmi intézkedésekre kell fordítani. Emellett a szakpolitikai végrehajtás nyomon követésére szolgáló eljárásokat határoz meg, kötelezve a tagállamokat arra, hogy „nemzeti környezetvédelmi intézkedési keretet” is tartalmazó, „operatív programokra vonatkozó nemzeti stratégiát” dolgozzanak ki.

Nem szabad szem elől téveszteni, hogy noha az ágazatnak nyújtott KAP-támogatás fontos, továbbra is szerény mértékű, hiszen az uniós termelés összértékének mindössze körülbelül 1,5%-át teszi ki (a Bizottság 2012. évi adatai alapján). Ez az érték a termelői szervezetek számára közvetlenül rendelkezésre álló forrásokat jelzi.

2. A gyümölcs- és zöldségágazat 2007. évi reformot követő helyzetéről szóló, 2014. márciusi bizottsági jelentés (COM(2014)0112)

Az 1234/2007/EK rendelet 184. cikke értelmében a Bizottságot felkérték, hogy készítsen jelentést a gyümölcs- és zöldségágazat piacszervezési rendszerére vonatkozó, a 2007. évi reform keretében kidolgozott új szabályok végrehajtásáról, többek között a termelői szervezetek, a működési alapok és az operatív programok tekintetében. A Bizottság ennek megfelelően 2014 márciusában közzétette jelentését.

Az előadó úgy véli, hogy a túlnyomórészt tényszerű jelentés kiegyensúlyozott képest fest a gyümölcs- és zöldségágazat helyzetéről, meghatározza azokat a területeket, ahol sikerült előrelépni, ugyanakkor egyes továbbra is fennálló problémákra is kitér. A jelentésben szereplő adatok többsége 2010-ből származik, ezért a csupán 2008 és 2009 során végrehajtott 2007. évi reform hatásainak elemzése szempontjából csak kevés haszonnal bír. A jelentés tehát nem tesz kísérletet a reform értékelésére, és nem kíván ötletekkel szolgálni a jövőre vonatkozóan. Ennek ellenére tartalmaz néhány említésre méltó megállapítást.

•   2004 és 2010 között 6%-kal csökkent a gyümölcs- és zöldségtermesztés céljából igénybe vett uniós területek nagysága;

•   A termelői szervezetek által forgalmazott gyümölcs- és zöldségtermelés összértékének részesedése, az úgynevezett „szervezettségi fok” az EU-28 egészében a 2004. évi 31%-ról 2010-ben 48%-ra emelkedett. Az ágazat szervezettségi foka azonban tagállamonként továbbra is jelentősen eltér;

•   Az ágazatnak nyújtott összes uniós pénzügyi támogatás mértéke a 2004-es évi 380 millió euróról 2010-ben évi 671 millió euróra nőtt (inflációs kiigazítás nélkül, folyó árakon);

•   A válságmegelőzési és -kezelési eszközök igénybevétele alacsony fokú volt;

•   Képzési és tanácsadói szolgáltatásokra, illetve kutatásra és kísérleti termelésre még ennél is kevesebbet fordítottak;

•   Egyes tagállamokban az operatív programok – a termelői szervezetek értékesítési láncon belüli rossz alkupozíciója miatt – csak elenyésző mértékben járultak hozzá a termékek kereskedelmi értékének növeléséhez;

•   A hatályos szabályok kevéssé járultak hozzá egyes környezetvédelmi célkitűzések – például a tájmegőrzés, az éghajlatváltozás mérséklése, a levegőminőség megőrzése és a hulladékképződés mérséklése – megvalósításához.

A fent vázoltak kiegészítéseként az előadó az alábbi észrevételekkel él:

•   Az elmúlt években folytatódott az Unióban a gyümölcs- és zöldségfogyasztás régebb óta megfigyelhető csökkenése, amihez a gazdasági válság feltehetően még inkább hozzájárult (lásd a jelentéstervezetben szereplő adatokat);

•   Az Unió a gyümölcs- és zöldségágazatban, és különösen a gyümölcsök tekintetében kereskedelmi hiánnyal küzd, és az elmúlt években megnyitotta saját piacát.

3. Az előadó álláspontja

Az előadó úgy véli, hogy az ágazat szervezettségi fokának csaknem valamennyi uniós tagállamban megfigyelhető növekedése az elmúlt években azt jelzi, hogy a termelői szervezetek létrehozását és fejlesztését célzó uniós politika bizonyos szempontból sikerrel járt. Az egyes tagállamok szervezettségi fokának jelentős különbségei a termelői szervezetek létrehozására ösztönző más-más kiindulópontokat tükrözik, ezért ez nem tekinthető a politika kudarcának.

Az előadó szerint a szervezettségi fok Unió-szerte történő növelése továbbra is kiemelt cél a gyümölcs- és zöldségágazat piacszervezési rendszere számára. Ennélfogva meg kell erősíteni a termelői szervezetek és termelői szövetségek létrehozását, valamint az ezek egyesítését célzó ösztönzőket. Fontos, hogy vonzóbbá tudjuk tenni a termelői szervezeteken belüli tagságot.

Az Európai Parlamentben 2015 januárjában bemutatott bizottsági jelentés és a Wageningeni Egyetem tanulmánya egyaránt azt jelzi, hogy a gyümölcs- és zöldségágazat piacszervezési rendszere túlságosan összetett, és nem szavatolja a jogbiztonságot. A jogbiztonság hiánya komoly akadályt gördít a szervezettség fokának javítása elé, mivel az olyan termelői szervezetet létrehozó termelők, amelynek elismerését később visszavonják vagy megkérdőjelezik, elméletben kötelezhetők arra, hogy saját zsebükből fizessék vissza a kapott uniós támogatást.

Az előadó ezért úgy véli, hogy az összetettség és a bizonytalanság csökkentése az első lépés a termelői szervezetek vonzerejének növelése felé. Üdvözli Hogan biztos arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy egyszerűsíteni fogja a gyümölcs- és zöldségágazat piacszervezési rendszerét.

A jelentéstervezetben foglaltak szerint nagyobb figyelmet kell fordítani a termelői szervezetek irányításának javítására. A termelői szervezetekkel való közvetlen egyeztetések során az előadó számára világossá vált, hogy sok esetben hiányoznak az olyan képzett vezetők, akik rendelkeznek a versengő és nemzetközi jellegű agrárüzleti ágazatban való szervezetirányításhoz szükséges készségekkel és ismeretekkel. Úgy véli ezért, hogy több uniós forrást kell rendelkezésre bocsátani a termelői szervezetek „humán tőkéjének” fejlesztésére. Nyilvánvaló, hogy saját prioritásaikat és szükségleteiket maguk a termelői szervezetek határozzák meg.

A jelek szerint egyetértés van abban, hogy a válságmegelőzési és -kezelési eszközöket nem használják ki megfelelően. Ez azért is aggasztó, mert a gyümölcs- és zöldségtermelés rendszeres velejárói a piaci válságok, hiszen akár a legkisebb, például kedvező időjárási viszonyoknak köszönhető termelésnövekedés is számottevő áresést eredményezhet. A gyümölcs és a zöldség többnyire romlandó élelmiszer, kedvezőtlen piaci feltételek esetén ezért a termelők különösen kiszolgáltatott tárgyalási pozícióba kerülnek a nagy- vagy kiskereskedőkkel szemben. Mivel ezek a válságok visszatérő jelenségek, a jelentéstervezetben arra kérik a Bizottságot, hogy vegye fontolóra hozzájárulás nyújtását a válságmegelőzési és -kezelési intézkedésként igénybe vehető befektetési alapok részére, ezáltal segítve a termelőket abban, hogy ki tudják védeni a jelentős bevételcsökkenést. Válság nemcsak a piaci körülmények, hanem talán ritkábban, de higiéniai problémák (például a 2011. évi E. coli járvány) és politikai feszültség (a jelenlegi oroszországi tilalom) miatt is kialakulhat.

Az előadó felszólítja a Bizottságot, hogy fokozottan törekedjen a termelőknek a nagy viszonteladók tisztességtelen kereskedelmi gyakorlataival szembeni védelmére. Nem sok értelme van forrásokat ölni a termelői szervezetek megerősítésébe és létrehozásába – ami egy lassú és nehézkes folyamat –, ha az élelmiszer-ellátási láncon belül továbbra is minden alkutényező a viszonteladók kezében összpontosul. Mindemellett mivel ezeket a problémákat számos tagállam nemzeti intézkedésekkel próbálja orvosolni, a belső piac megfelelő működésének biztosítása érdekében szükség van bizonyos mértékű uniós koordinációra. Az Európai Parlament mindenesetre részletesebben foglalkozik majd a kérdéssel abban a jelentésben, amelyet a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi (IMCO) Bizottság az elkövetkező hetekben fog kidolgozni.


VÉLEMÉNY a Költségvetési Ellenőrző Bizottság részéről (11.3.2015)

a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részére

a gyümölcs- és zöldségágazat 2007. évi reformot követő alakulásáról

(2014/2147(INI))

A vélemény előadója: Julia Pitera

JAVASLATOK

A Költségvetési Ellenőrző Bizottság felhívja a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

–   tekintettel a 2007. évi reformot követően a gyümölcs- és zöldségágazatban működő termelői szervezetekre, működési alapokra és operatív programokra vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról szóló, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági jelentésre (COM(2014)0112),

–   tekintettel a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló 1234/2007/EK tanácsi rendelet 18. cikkének (4) bekezdésére(1),

A. mivel a 2007-es reform célja a gyümölcs- és zöldségágazatban működő termelői szervezetek megerősítése volt, egyrészt többek között a piaci kockázatok megelőzésének és kezelésének lehetővé tétele érdekében eszközök szélesebb körének biztosításával, másrészt a kínálat javításával és koncentrációjával, a minőség és versenyképesség fokozásával, a kínálat piachoz történő hozzáigazításával és a környezetbarát termelés technikai támogatásával;

B.  mivel ösztönzőket hoztak létre a termelői szervezetek közötti és a termelői szervezetekből álló egyesületek közötti összeolvadás, valamint a nemzetközi együttműködés elősegítése érdekében, ezzel javítandó a termelői szervezetek alkupozícióját az értékesítési láncban;

C. mivel a gyümölcs- és zöldségágazatban működő termelői szervezetek működési alapot hozhatnak létre a tagállamok által jóváhagyott operatív programok finanszírozására;

D. mivel ezen alapok finanszírozását a termelői szervezet tagjaitól vagy magától a termelői szervezettől származó hozzájárulások, valamint uniós pénzügyi támogatás biztosítja, és mivel ez a fajta társfinanszírozás elősegíti a kedvezményezettek elköteleződését és azt, hogy a támogatást megfelelő módon használják fel, továbbá multiplikátor hatással bír;

E.  mivel bizonyos régiókban átmeneti, termelői csoportok alakítását célzó támogatás adható azon termelők részére, amelyek meg kívánják szerezni a termelői szervezeti státuszt, és mivel ezt a támogatást az Unió részben visszatérítheti, illetve a támogatás megszűnik, amint a termelői csoportot termelői szervezetként ismerik el;

1.  felhívja a figyelmet arra, hogy az uniós gyümölcs- és zöldségágazat rendszerének a Bizottság által 2012. június 4. és szeptember 9. között lefolytatott felülvizsgálatával összefüggő, szakpolitikai alternatívákról szóló nyilvános konzultációból és ezen alternatívák hatásvizsgálatából az derül ki, hogy a többség a rendszer folytatását támogatja;

2.  megjegyzi, hogy a fent említett jelentés adatai szerint:

a)  2003–2010 között mérsékelt (6%-os) csökkenés következett be a gyümölcs- és zöldségtermesztés céljából igénybe vett uniós területeket nézve, a gyümölcs- és zöldségtermelő gazdaságok számát tekintve pedig ennél drasztikusabb (39%-os) visszaesés volt megfigyelhető,

b)  gazdasági üzemenként nőtt a gyümölcs- és zöldségtermelésre használt területek átlagos nagysága,

c)  az EU-ban kismértékben csökkent a gyümölcs- és zöldségtermelés volumene, ami azt jelenti, hogy 2008–2010 között a 2004–2006 közötti időszakhoz viszonyítva a gyümölcs-és zöldségtermelés átlagértékeit tekintve 3%-os csökkenés volt megfigyelhető, valamint

d)  ugyanebben az időszakban a gyümölcs- és zöldségtermelés átlagos értéke – folyó árakon – kismértékben (6,5%-kal) nőtt;

3.  üdvözli

a)  a szervezettségi fok javulását, amit az mutat, hogy a termelői szervezetek és a termelői szervezetekből álló egyesületek által forgalmazott gyümölcs- és zöldségtermékek teljes értékének aránya 2010-ben 43% volt (a 2004-es 34%-hoz képest),

b)  a termelői szervezetek növekvő vonzerejét, amit az mutat, hogy a termelői szervezetekben részt vevő gyümölcs- és zöldségtermelők aránya a 2004-es 10,4%-ról 2010-ben 16,5%-ra nőtt, valamint

c)  a termelői szervezetekből álló egyesületek növekvő vonzerejét, amit bizonyít az ilyen egyesületek számának gyors emelkedése, valamint a termelői szervezetekből álló egyesületekhez tartozó termelői szervezetek számának és arányának jelentős növekedése;

4.  sajnálja, hogy számos tagállamban továbbra is alacsony a szervezettségi fok és a termelői szervezetek taglétszámukat és a piaci termelés összértékét tekintve egyaránt kicsik, valamint hogy a legtöbb termelő – különösen egyes déli tagállamokban és egyes 2004-ben vagy azt követően csatlakozott tagállamban – nem részesül a gyümölcs- és zöldségágazatra vonatkozó uniós rendszer közvetlen előnyeiből;

5.  emlékeztet rá, hogy az ágazatban növelni kell a szervezettség fokát, figyelembe véve, hogy az egyértelműen magasabb azon térségekben, ahol a termelés és forgalmazás korszerűbb és exportorientáltabb, és alacsonyabb azon országokban, ahol sok éven keresztül nem volt lehetőség a működési alapok felhasználására;

6.  ezért szükségesnek tartja a termelői szervezetek vonzerejének növelését a bürokrácia csökkentésével és az Európai Unió által e csoportoknak nyújtott támogatások növelésével, valamint a válságkezelési mechanizmusok javításával;

7.  hangsúlyozza, hogy a támogatás iránti kérelem feltételei és e kérelmek indoklásának feltételei sok helyen túlzottak és pontatlanok, és azokat számos, különböző szintű igazgatási szervnek kell többszörösen ellenőriznie, amely ellenőrzések sokszor nem egységesek és pontosak, aminek következtében bizonyos típusú partnerek kiléphetnek a rendszerből, egyes termelői szervezetek pedig úgy dönthetnek, hogy nem nyújtanak be működési programot; ebben az összefüggésben alapvető fontosságúnak tartja a termelői szervezetek elismerésére vonatkozó uniós szabályozás egyértelművé tételét a rendszer jogbiztonságának szavatolása és a termelőket érintő bizonytalanságok elkerülése érdekében;

8.  hangsúlyozza, hogy a 2007-es reform során kitűzött azon cél, hogy 2013-ra megvalósuljon a 60%-os arány, túlzott és önkényes volt, mivel nem vett figyelembe olyan fontos tényezőket, mint például a kelet-európai országok belépése, valamint hogy ezen országoknak igazodniuk kell a rendszer sajátosságaihoz;

9.  aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az uniós pénzügyi támogatás hozzávetőlegesen 70%-át a legnagyobb termelői szervezetek (az összes termelői szervezet mintegy 18%-a, 20 millió eurót meghaladó forgalommal) kapják;

10. úgy véli, hogy a belga, a ciprusi, a cseh, a dán, a német, a spanyol, a francia, a magyar, az olasz, a holland, az osztrák, a portugál és a brit hatóságok által küldött 2012. évi értékelő jelentések azt bizonyítják, hogy a termelési költségek optimalizálása, a termelői árak stabilizálása és a termelői szervezetek vonzerejének növelése érdekében javítani kell a működési programokat; hangsúlyozza, hogy ezek a programok hozzájárulnak egyes környezetvédelmi célkitűzések – például a tájmegőrzés, az éghajlatváltozás mérséklése, a levegő-, víz- és talajminőség megőrzése és a hulladékképződés mérséklése – megvalósításához;

11. helyteleníti bizonyos nemzeti stratégiák kialakításának alábbi hiányosságait: a célkitűzések túlságosan magas száma, az egyes célkitűzések esetében a pontos, előre megállapított célértékek hiánya, valamint különösen sajnálatosnak tartja a válságmegelőzési és -kezelési eszközkészlet működési hatékonyságának rendkívül alacsony voltát, ami elsősorban a betakarítási biztosításra, a promócióra és kommunikációra, valamint a forgalomból történő kivonásra összpontosul, főként mivel ezeket más strukturális intézkedések rovására kell finanszírozni, és mivel a forgalomból történő kivonásra irányuló támogatások sok esetben nem elégségesek, amit jelentős bürokratikus terhek is súlyosbítanak; helyteleníti, hogy ezek az eszközök csupán egyedi válságokra képesek választ adni, ám nem elégségesek például a jelenlegi orosz embargó miattihoz hasonló nagyságrendű válságok kezeléséhez;

12. szükségesnek tartja az olyan megelőző intézkedések elfogadását, amelyek segítségével a termelői szervezetek az előre megállapított teljesítménymutatókat meg tudnák érteni, megfelelően ki tudnák számítani és használni tudnák, és hangsúlyozza, hogy sok esetben túl sok eredménymutató létezik, ami jelentősen megnehezítik az eljárást mind a termelői szervezetek, mind az igazgatási szervek számára; úgy véli, hogy ebben a tekintetben jóval hasznosabb lenne, ha kevesebb, ám lényegibb mutatókat alkalmaznának;

13. sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság elmulasztott jelentést tenni a termelői szervezetekkel és az operatív programokkal kapcsolatos ellenőrzési rendszerek hiányosságairól, és hangsúlyozza, hogy az Európai Számvevőszék 2013-as éves jelentésében hiányosságokat tárt fel a lengyelországi termelői csoportok elismerésének megadásával kapcsolatban;

14. hangsúlyozza, hogy a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság főigazgatója 2013-as éves tevékenységi jelentésében fenntartást alkalmazott az ausztriai, hollandiai, lengyelországi és egyesült királysági termelői csoportok elismerésének megadása tekintetében; megjegyzi, hogy a becslések szerint az összes kiadás akár 25%-a is veszélyben lehet; úgy véli, hogy ebben az összefüggésben igen fontos megállapítani, hogy egy adott termelői szervezet lehetséges kizárása annak tulajdonítható-e vagy sem, hogy a nemzeti hatóságok azt nem megfelelő módon ismerték el, ami e hatóságok kizárását kell, hogy eredményezze, mivel nem felelnek meg a rendszer célkitűzéseinek, vagy hogy a kizárás oka a szabályozás egyértelműségének hiánya, ami a szabályok egyértelművé tételét teszi szükségessé;

15. rámutat arra, hogy az orosz embargó és a Bizottság által 2014 augusztusában és szeptemberében elfogadott, a romlandó gyümölcsöket és zöldségeket érintő sürgősségi piactámogatási intézkedések egyaránt bizonyítják, hogy valóban mindenképpen szükség van a válságmegelőzés és -kezelés javítására;

16. arra kéri a Bizottságot, hogy tegyen jelentést arról, hogyan hajtották végre azt a szabályt, amely előírja, hogy valamennyi operatív programban legalább 10%-ot fordítsanak olyan környezetvédelmi fellépésekre, amelyek túlmutatnak a kötelező normákon (vagy hogy minden program tartalmazzon legalább 2 ilyen fellépést).

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

24.2.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

25

2

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Nedzhmi Ali, Inés Ayala Sender, Zigmantas Balčytis, Ryszard Czarnecki, Dennis de Jong, Tamás Deutsch, Martina Dlabajová, Jens Geier, Ingeborg Gräßle, Rina Ronja Kari, Verónica Lope Fontagné, Fulvio Martusciello, Dan Nica, Gilles Pargneaux, Georgi Pirinski, Petri Sarvamaa, Bart Staes, Michael Theurer, Marco Valli, Derek Vaughan, Anders Primdahl Vistisen, Tomáš Zdechovský

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Karin Kadenbach, Marian-Jean Marinescu, Julia Pitera, Patricija Šulin

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Judith Sargentini

(1)

HL L 154., 2009.6.17., 1. o.


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

5.5.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

37

0

6

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Clara Eugenia Aguilera García, Eric Andrieu, José Bové, Paul Brannen, Daniel Buda, Nicola Caputo, Matt Carthy, Viorica Dăncilă, Michel Dantin, Paolo De Castro, Albert Deß, Herbert Dorfmann, Norbert Erdős, Edouard Ferrand, Luke Ming Flanagan, Beata Gosiewska, Martin Häusling, Anja Hazekamp, Esther Herranz García, Jan Huitema, Jarosław Kalinowski, Elisabeth Köstinger, Zbigniew Kuźmiuk, Philippe Loiseau, Mairead McGuinness, Nuno Melo, Giulia Moi, Ulrike Müller, James Nicholson, Marit Paulsen, Marijana Petir, Laurenţiu Rebega, Jens Rohde, Bronis Ropė, Jordi Sebastià, Lidia Senra Rodríguez, Czesław Adam Siekierski, Marc Tarabella, Marco Zullo

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Bas Belder, Franc Bogovič, Jens Gieseke, Momchil Nekov, Sofia Ribeiro

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Stanisław Ożóg, Marco Valli, Ángela Vallina

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat