Eljárás : 2015/2036(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0171/2015

Előterjesztett szövegek :

A8-0171/2015

Viták :

PV 10/06/2015 - 13
CRE 10/06/2015 - 13

Szavazatok :

PV 11/06/2015 - 5.4
CRE 11/06/2015 - 5.4
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0232

JELENTÉS     
PDF 179kWORD 111k
21.5.2015
PE 546.620v04-00 A8-0171/2015

a Fekete-tenger medencéjének stratégiai katonai helyzetéről a Krím félsziget Oroszország általi jogellenes elcsatolása után

(2015/2036(INI))

Külügyi Bizottság

Előadó: Ioan Mircea Pașcu

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a Fekete-tenger medencéjének stratégiai katonai helyzetéről a Krím félsziget Oroszország általi jogellenes elcsatolása után

(2015/2036(INI))

Az Európai Parlament,

–       tekintettel az Ukrajnáról szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen 2015. január 15-i állásfoglalására(1),

–       tekintettel a közös biztonság- és védelempolitika tengerészeti vonatkozásairól szóló 2013. szeptember 12-i(2), a Tanács által az Európai Parlamenthez intézett, a közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó éves jelentésről szóló, 2012. szeptember 12-i(3), a keleti partnerség kereskedelmi vonatkozásairól szóló, 2012. július 3-i(4) és az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló, 2011. december 14-i(5) állásfoglalásaira;

–       tekintettel az EU fekete-tengeri stratégiájáról szóló, 2011. január 20-i állásfoglalására(6),

–       tekintettel a Tanács 2014. március 17-i, 2014. március 21-i és 2014. december 18-i következtetéseire,

–       tekintettel a Külügyek Tanácsának Ukrajnáról szóló, 2014. november 17-i és 2015. január 29-i következtetéseire,

–       tekintettel a Külügyek Tanácsának 2015. február 9-i és 2015. március 16-i közleményeire;

–       tekintettel az EU Ukrajnával, Moldovával és Grúziával kötött társulási megállapodásaira,

–       tekintettel az Oroszországi Föderációról szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen az Ukrajna elleni orosz invázióról szóló, 2014. március 13-i állásfoglalására(7), a keleti partnerség országaira gyakorolt orosz nyomásról, és különösen Kelet-Ukrajna destabilizálásáról szóló, 2014. április 17-i állásfoglalására, valamint az ukrajnai helyzetről és az EU és Oroszország közötti kapcsolatok jelenlegi állásáról szóló, 2014. szeptember 18-i állásfoglalására(8),

–       tekintettel a walesi NATO-csúcstalálkozón kiadott 2014. szeptember 5-i nyilatkozatra,

–       tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–       tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0171/2015),

A.     mivel a Fekete-tenger medencéje stratégiai szempontból a világ egyik legfontosabb régiója, kulcsfontosságú az Unió és tagállamai számára, különösen biztonságuk és védelmük biztosítása, valamint az európai szomszédságpolitika és a keleti partnerség szempontjából, mivel a fekete-tengeri szinergia – az Unió 2008-ban indult regionális politikája – elismerte az Európai Unió és a régió országai közötti szorosabb együttműködés jelentőségét, és mivel a Moldovai Köztársaságban (Dnyeszter-mellék) és Grúziában (Dél-Oszétia és Abházia) zajló, illetve az Örményország és Azerbajdzsán (Hegyi-Karabah) közötti elhúzódó konfliktusok mind a Fekete-tenger medencéjében törtek ki;

B.     mivel a Fekete-tenger medencéje az Európai Unió rendkívül fontos külső határa;

C.     mivel az Európai Tanács határozottan elítélte a Krím félsziget és Szevasztopol Oroszország általi jogellenes, az ENSZ Alapokmányát, a Párizsi Chartát, az EBESZ Helsinki Záróokmányát, valamint Oroszországnak az 1994-es budapesti megállapodás szerinti kötelezettségeit sértő elcsatolását, és nem fogja elismerni azt; mivel Oroszország tevékenységével destabilizálta a kelet-ukrajnai helyzetet; mivel ennek következményeként az Unió és a Krím félsziget közötti kereskedelemre vonatkozó korlátozások kerültek bevezetésre;

D.     mivel a NATO elítélte az Orosz Föderáció által előidézett katonai eszkalációt a Krím félszigeten, a Krím félsziget illegális és jogtalan elcsatolását, és Oroszország folyamatos és szándékos, a nemzetközi joggal szembemenő destabilizációs tevékenységét Kelet-Ukrajnában;

E.     mivel a Fekete-tenger medencéjében a Krím félsziget jogellenes elcsatolása után eltolódott a katonai egyensúly, és Oroszország jogtalanul tart ellenőrzése alatt egy több száz kilométer hosszú partszakaszt a szomszédos vizekkel együtt, amelyek a NATO és az EU tengeri határaival szemben helyezkednek el; mivel Oroszország erőszakos cselekményeket támogatott Ukrajna területén;

F.     mivel az illegális elcsatolást megelőzően az orosz szárazföldi és légi haderők jelenléte a Krím félszigeten minimális volt, és főleg Szevasztopol – az orosz fekete-tengeri flotta fő bázisa – és két szomszédos haditengerészeti bázis védelmére korlátozódott; mivel a Krím félsziget elcsatolása súlyosan meggyengítette az ukrán fegyveres erőket, különösen a tengerészetet, amely felett orosz csapatok vették át az ellenőrzést; mivel az elcsatolást követően Oroszország fokozta katonai jelenlétét a Krím félszigeten és a Fekete-tenger medencéjében, és a haditengerészetet, a szárazföldi és légi csapatokat magában foglaló közös támadó, csapásmérő haderőt hozott létre;

G.     mivel Oroszország az elcsatolást követően felgyorsította a fekete-tengeri flotta bővítését és modernizációját; mivel a fekete-tengeri flotta modernizációs terve a 2011–2020-as orosz állami fegyverbeszerzési program egyik legambiciózusabb pontja; mivel 2014 decemberében az orosz kormány új katonai doktrínát fogadott el, amely a NATO-t az Oroszország biztonságát fenyegető fő veszélyek közé sorolja;

H.     mivel Oroszország 2007-ben felfüggesztette az európai hagyományos fegyveres erőkről szóló szerződésben való részvételét; mivel az Orosz Föderáció 2015. március 11-én megszüntette részvételét az európai hagyományos fegyveres erőkről szóló szerződés közös tanácsadó csoportjában, és ennélfogva kilépett a szerződésből;

I.      mivel Törökország uniós tagjelölt országként a NATO szövetségese, jelentős tengeri haderővel bír, a térség külpolitikájának aktív szereplője, és az Unió egyik kulcsfontosságú partnere, nem utolsósorban az energiabiztonság és a határok biztonságának tekintetében; mivel Törökország stratégiai elhelyezkedése szintén rendkívül fontos a NATO-t és az Uniót fenyegető másik fő veszély, az önhatalmúlag kikiáltott Dáis (Iszlám Állam) tekintetében; mivel Törökország fontos szerepet játszhat a fekete-tengeri fenyegetettségek és a Dáis elleni fellépésben; mivel Törökország annak ellenére, hogy jogtalannak tartja a Krím félsziget Oroszország általi elcsatolását, nem foglalt egyértelműen állást ezzel és a következményekkel kapcsolatban; mivel a török diplomácia közelmúltbeli irányultsága, különösen a térségben zajló konfliktusokat illetően, teret nyit a kétértelműségnek és nem áll összhangban az Unió és a NATO álláspontjával; mivel Törökország stratégiai biztonsági partner és többek között az 1936. évi montreux-i egyezményben foglaltak értelmében sajátos szerepet tölthet be a fekete-tengeri térségben;

J.      mivel az Unió reakciója Oroszország Grúzia elleni 2008-as agressziójára és Grúzia területi integritásának megsértésére ösztönzést adhatott Oroszország számára, hogy Ukrajnában hasonlóképp cselekedjen; mivel az Unió, a NATO és az Egyesült Államok elítélték a 2014 novemberében és 2015 márciusában Oroszország és az abháziai, illetve dél-oszétiai szeparatista hatóság között született „megállapodásokat”, és megerősítették támogatásukat Grúzia önállósága és területi integritása iránt; mivel ezek a „szerződések” megszegik a nemzetközi jog alapvető elveit, valamint Oroszország nemzetközi kötelezettségeit, beleértve a 2008. augusztus 12-i tűzszüneti megállapodásban foglaltakat;

K.     mivel az orosz megszállás óta Abházia és Csinvali régióban/Dél-Oszétiában és újabban a Krím félszigeten emberi jogi jogsértések történtek; mivel a Krím félszigeten a kisebbségek és az orosz megszállás ellenzői emberi jogi jogsértéseknek vannak kitéve, különösen az őslakos krími tatárok, az ukránbarát és a civil társadalmat képviselő aktivisták, valamint az ukrán állampolgárságukat megtartani kívánók;

A Fekete-tenger stratégiai és biztonsági viszonyainak megváltozása

1.      határozottan kiáll a Krím félsziget Oroszország általi jogellenes elcsatolásának el nem ismerése mellett; hangsúlyozza elkötelezettségét Ukrajna függetlensége, szuverenitása és területi integritása iránt, az Egyesült Nemzetek Alapokmányával, különösen annak 2. cikkével összhangban; teljes mértékben támogatja az Európai Tanács következtetéseit, amelyek szerint az Unió nem fogja elismerni a Krím félsziget és Szevasztopol illegális elcsatolását; hangsúlyozza, hogy az elcsatolás az Ukrajna és az Orosz Föderáció között létrejött 1997. évi barátsági, együttműködési és partnerségi szerződést is sérti; hangsúlyozza, hogy az Uniónak és tagállamainak egységes álláspontot kell képviselniük az Oroszországgal való viszonyt illetően;

2.      aggodalommal jegyzi meg, hogy a Krím félsziget jogellenes elcsatolása jelentős változást idézett elő a Fekete-tenger medencéje és a környező térség stratégiai viszonyaiban; véleménye szerint Oroszország agresszív fellépése visszalépést jelent a blokkok közötti ellenségeskedéssel jellemzett megközelítéshez; figyelmeztet arra, hogy a teljes félsziget elfoglalásával Oroszország fontos ugródeszkára tett szert, mind nyugat (Dnyeszter-mellék és a Duna-delta), mind a Balkán és dél (Földközi-tenger keleti térsége) felé, ahol állandó tengeri haderőt hozott létre, valamint arra, hogy a Krím félsziget illegális elcsatolása egy „déli Kalinyingrád” Oroszország számára, vagyis még egy, a NATO-val határos előretolt állás;

3.      úgy véli, hogy a stratégiai viszonyok változása, a Fekete-tenger medencéjében kialakulóban lévő katonai helyzet és a Krím félsziget erőszakos annektálása Oroszország által szélesebb körű és rendszerszintű kihívást jelent a hidegháború utáni, normákon alapuló európai biztonsági architektúrára nézve; úgy véli, hogy az Unió és a tagállamok biztonságpolitikájának választ kell adnia ezekre a kihívásokra, illetve ezek fényében újra kell gondolniuk biztonság- és külpolitikájukat, valamint hogy e kihívásoknak meg kell jelenniük a felülvizsgált európai biztonsági stratégiában és az európai tengerbiztonsági stratégiában, és az Unió fekete-tengeri stratégiájában; aggasztja az Unió keleti határára, többek közt Romániára, Lengyelországra és a Balti államokra nehezedő megnövekedett orosz nyomás, amely jelentős kockázatot jelent;

4.      az Uniónak emellett meg kell erősítenie saját ellenálló képességét, és fel kell lépnie az információ fegyverként történő alkalmazása és az információbiztonság jelentette kihívással szemben; üdvözli a Tanács március 19–20-i határozatát az orosz propaganda elleni küzdelemre, többek között több orosz nyelvű televíziós csatorna finanszírozására vonatkozó projekt elindításáról;

5.      mélyen aggasztja a védelmi és offenzív orosz katonai jelenlét fokozása a Fekete-tengeren, valamint Oroszország fekete-tengeri flottájának tervezett bővítése és modernizációja, többek között öt új, modern, dízel meghajtású, „Rosztov-na Donu” típusú tengeralattjáróval, és hat új, „Grigorovics Admirális” osztályú fregattal; emlékeztet arra, hogy a támadó légierő állomásoztatása, és a Krím félsziget katonai infrastruktúrájának fejlesztése javítani fogja Oroszország katonai támadóképességét, valamint képességét a haderő telepítésére területén kívül;

6.      aggodalommal veszi tudomásul az orosz katonai jelenlét folyamatos fokozódását Grúzia Abházia és Csinvali/Dél-Oszétia megszállt régióiban; megjegyzi, hogy ez a mind védelmi, mind offenzív jellegű, nagy hatótávolságú katonai infrastruktúra komoly fenyegetést jelent az egész fekete-tengeri térségre nézve;

7.      aggodalommal jegyzi meg, hogy Oroszország jelentősen növelte légi és tengeri védelmi haderejét a Fekete-tenger medencéjében, új haditengerészeti védelmi (hajó elleni) rakétákat fejlesztve ki (amelyek hatótávolsága 600 km, képesek elérni a Boszporusz-szorost), valamint biztosítva, hogy az orosz vadászgépek ellenőrizzék a Fekete-tenger medencéje légterének háromnegyedét (gyakorlatilag megháromszorozva a Krím félsziget reptereinek számát); ebben a tekintetben megjegyzi, hogy Oroszország mind stratégiai, mind taktikai szempontból növelte kapacitásait; stratégiai szempontból nagy hatótávolságú bombázók révén, amelyek képesek irányított rakéták hordozására, valamint felderítő repülőgépek révén, amelyek a Fekete-tenger nyugati partja közelében kerülnek bevetésre, és mélyen behatolhatnak Közép-Európa légterébe; taktikai szempontból két tengerészgyalogsági dandár révén, amelyeket Misztrál típusú helikopterhordozók támogathatnak, és amelyek jelentős fenyegetést képviselnek partraszállás esetén; sürgeti Franciaországot, hogy egyértelműen és végleg hagyjon fel kétéltű támadó hajók Oroszországnak történő értékesítésével;

8.      mély aggodalommal tölti el Putyin elnök nyilatkozata, amely szerint a Krím félsziget elfoglalásakor készültségbe helyezte volna az orosz nukleáris arzenált, ha a nyugat fellépett volna az elcsatolás ellen; mély aggodalommal töltik el továbbá azok a magas rangú orosz tisztségviselők által tett fenyegető kijelentések, amelyek szerint Oroszországnak joga van atomfegyvereket telepíteni és állomásoztatni a Krím félszigeten, ami globális következményekkel járna; aggodalommal jegyzi meg, hogy 2015 márciusában Oroszország katonai gyakorlatozás során ismeretlen számú stratégiai, TU22M3-as típusú, nukleáris fegyverek hordozására képes nehézbombázót telepített a Krím félszigetre; aggasztja a 2014. decemberi új orosz katonai doktrína, amely lehetővé teszi a nukleáris fegyverek használatát olyan országgal szemben, amely nem rendelkezik nukleáris fegyverekkel;

9.      megjegyzi, hogy a kettős rendeltetésű fegyverrendszerek telepítése a Krím félszigetre kétséget ébreszt Oroszország elkötelezettségét illetően az előrelépés iránt a többoldalú nukleáris leszerelés ütemtervében az atomsorompó-szerződés felülvizsgálatával foglalkozó soron következő konferencián, amely alááshatja az e téren tett eddigi erőfeszítéseket;

10.    úgy véli, hogy az orosz vadászgépek közelmúltban történt átrepülései a NATO hadihajói és megfigyelőállásai felett egyértelműen jelzik az orosz fél agresszívabb hozzáállását a Fekete-tenger medencéjében, és felvetik az eszkaláció megnövekedett kockázatát; közvetlen kommunikációs csatorna kialakítását sürgeti a katonai szereplők között, hogy elkerülhetők legyenek a messzemenő katonai és biztonsági következményekkel járó tragikus félreértések;

11.    mélyen aggasztja a rendkívül súlyos kelet-ukrajnai helyzet – ahol a háború Ukrajna és az egész térség destabilizációjához vezet –, beleértve a lehetséges szándékot a szárazföldi folyosó kialakítására Oroszország és a Krím félsziget között a szeparatisták által ellenőrzött területen, az Azovi-tenger nyugati partjánál (Mariupol), amely teljes mértékben megszüntetheti Ukrajna tengeri kapcsolatát; sürgeti Ukrajnát és a Moldovai Köztársaságot, hogy tegyenek intézkedéseket a Dnyeszter-mellék térségébe irányuló katonai és fegyverszállítmányok szárazföldi és légi úton történő eljuttatásának megakadályozására;

12.    elítéli, hogy Oroszország közvetlen és közvetett támogatást – többek között fegyvereket és besorozott katonákat – biztosít a szeparatisták tevékenységéhez, ezzel elősegítve a háború folytatását; aggodalmát fejezi ki az Oroszország által támogatott szeparatisták által ellenőrzött területeken elkövetett háborús bűncselekményekről érkező hírek, többek között az MH-17-es utasszállító repülőgép lelövése miatt, amely ügyben jelenleg független és nemzetközi vizsgálat folyik; kéri Oroszországot, hogy haladéktalanul vonja ki katonai erőit Ukrajna területéről, és tartsa be a minszki megállapodásokat; kéri Oroszországot és minden részes felet, hogy vessék latba befolyásukat az erőszakos cselekmények és a további háborús bűnök megszüntetése, valamint az újabb áldozatok elkerülése érdekében; ismételten kijelenti, hogy az elkövetett háborús bűnökre nem adható amnesztia.

13.    sajnálja, hogy fekete-tengeri regionális biztonságpolitikai együttműködési kezdeményezések – a BLACKSEAFOR és a Black Sea Harmony, amelyek célja annak demonstrálása a külvilág számára, hogy a part menti országok képesek vállalni az elsődleges felelősséget saját biztonságukért, noha továbbra is alkalmasak az esetleges jövőbeni együttműködés felélesztésére ezen államok között, jelenleg cselekvésképtelenek;

Határozott álláspont képviselete és az Oroszországgal folytatott párbeszéd

14.    hangsúlyozza, hogy az Oroszországgal fenntartott viszonynak – mivel a nemzetközi rendszer fő szereplője – hosszú távon általában az együttműködésen, és nem a konfliktuson kell alapulnia; úgy véli azonban, hogy rövid és hosszú távon, az Oroszország legutóbbi tevékenységéből következő bizalomvesztés miatt az együttműködés újrakezdésének először is azon kell alapulnia, hogy a NATO erős stratégiai biztonságot kínáljon keleti tagállamai számára, másodsorban azon, hogy Oroszország megváltoztassa Ukrajnával kapcsolatos politikáját, különösen a 2014. szeptemberi és 2015. februári minszki megállapodások (amelyek csak a kelet-ukrajnai konfliktusra vonatkoznak) teljes körű és feltétel nélküli végrehajtása által, és a Krím félsziget Ukrajnához való visszacsatolása, vagyis az ukrán hatóságok által az ország nemzetközileg elismert határokon belüli területe fölött gyakorolt ellenőrzés visszaállítása által;

15.    reményének ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a 2015. február 12-én elért tűzszüneti megállapodás tartós lesz, és így elegendő idő áll majd rendelkezésre a tárgyalásos politikai megoldás elérésére; aggasztja, hogy számos jelzés érkezik a megállapodásnak az orosz fél és a szeparatisták általi megszegéséről; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi nemzetközi jogi keretet teljes mértékben tiszteletben kell tartani;

16.    úgy véli, hogy amennyiben Oroszország nem hajtja végre teljes mértékben a minszki tűzszüneti megállapodásokat, és folytatja Kelet-Ukrajna destabilizálását és a Krím félsziget illegális elfoglalását, a szankciórendszert folytatni és szigorítani kell, és Ukrajna védelmi fegyverekkel történő ellátásának lehetőségét is mérlegelni kell, valamint Ukrajna támogatását védelmi képességeinek bővítése terén; úgy véli, hogy a part menti államok csatlakozása a fenti erőfeszítésekhez fontos hozzájárulás lehet, ezért felkéri Ukrajnát, a Moldovai Köztársaságot és Grúziát, hogy fontolják meg együttműködésük fokozásának lehetőségét, többek közt katonai téren, például egy nemzetközi alakulat létrehozása révén, és felkéri a NATO tagállamait, hogy fontolják meg az e téren tett kezdeményezések támogatását; úgy véli, hogy az Uniónak egységes, szolidáris és elkötelezett módon kell szankcionálnia Oroszország azon tetteit, amelyek sértik az alkalmazandó nemzetközi jogot;

17.    felszólítja az uniós tagállamokat, hogy továbbra is határozottan és egységesen alkalmazzák az Oroszország ellen elfogadott szankciókat, többek között a katonai és védelmi együttműködés teljes befagyasztásával és a szerződések – például a Misztrál-osztályú kétéltű támadó hajók Oroszországba történő szállítására vonatkozó szerződés – felmondásával;

A határok biztonsága, energia- tengerhajózási és humánbiztonság a fekete-tengeri térségben

18.    üdvözli az összes tagállam energiabiztonságának megvalósítására irányuló uniós energiapolitika végrehajtását; sürgeti a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket energiafüggőségük csökkentése, valamint a fekete-tengeri térség olaj- és gázkitermelése, illetve szállítása biztonságának megteremtése érdekében; felszólítja az Európai Uniót, hogy energiafüggetlenségi stratégiája részeként tartsa fenn a fekete-tengeri energiaforrások diverzifikálását célzó kezdeményezéseket, beleértve a beruházási és pénzügyi lépéseket; felhívja az Európai Bizottságot, hogy kezdje újra a Nabucco gázvezeték építésével kapcsolatos munkát; úgy véli, hogy a szomszédos országok konstruktív és bizalmon alapuló kapcsolata a legjobb garancia a tagállamok energiaellátására;

19.    aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a fekete-tengeri olaj- és gázkitermelés, illetve szállítás haszna növekvő mértékben függ a Krím félsziget Oroszország általi jogellenes elcsatolása által kiváltott militarizációtól, illetve az orosz katonai jelenlét elcsatolást követő fokozásától; megerősíti, hogy tekintettel a bizonytalan helyzet kialakulásának lehetőségére és különösen arra, hogy Európa az energiaellátás terén rá van utalva a fekete-tengeri szállításra, az Uniónak stratégiai érdeke fűződik ahhoz, hogy a regionális szereplőket elrettentse a katasztrófapolitikától, és e célból szükséges lehet, hogy európai tengeri és légi eszközöket vessen be a Fekete-tengeren; kéri a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket az olaj- és gázkitermelés, illetve szállítás biztonságának megteremtésére a fekete-tengeri térségben;

20.    hangsúlyozza, hogy a jelenlegi válság egyéb fontos területeken is befolyásolja az együttműködést, úgy mint a határigazgatás és -biztonság (különösen a bevándorlás ellenőrzése), a csempészet és a szervezett bűnözés elleni küzdelem;

21.    elítéli a Krím félszigeten az orosz erők megszállása óta zajló emberi jogi jogsértéseket, beleértve a megfélemlítést és a növekvő számú erőszakos eltüntetést(9), a szólásszabadság cenzúra általi korlátozását és a kisebbségek üldözését, különösen az etnikai és nemzeti kisebbségekét; elítéli a módszeres üldöztetést, amely az ukrán területi integritás melletti tüntetéseken részt vevő őslakos krími tatárok ellen irányul; emlékeztet arra, hogy több ezer krími tatár menekült el szülőföldjéről, mivel féltek az üldöztetéstől, és Ukrajna más régióiban kerestek menedéket; kifejezi irántuk szolidaritását, és a helyzet javítására irányuló lépéseket sürget; felszólítja az orosz hatóságokat, hogy azonnal hagyjanak fel a krími tatárok végreható szervének, a Medzslisznek a zaklatásával; felszólítja Oroszországot, hogy tartsa tiszteletben a Krím félsziget helyi lakosságának emberi jogait, és felhívja Ukrajnát, az Uniót és tagállamait, hogy kísérjék figyelemmel az emberi jogok tiszteletben tartását a Krím félszigeten;

22.    vizsgálatokat sürget, valamint szorgalmazza, hogy a nemzetközi emberi jogi megfigyelő szervezetek kapjanak fokozott hozzáférést a Krím félszigeten elkövetett súlyos emberi jogi jogsértések eseteihez; felhívja az ukrán kormányt, hogy vessen be minden rendelkezésére álló eszközt a területén elkövetett háborús bűntettek felderítése és az azokkal kapcsolatos eljárások lefolytatása érdekében; felszólítja a nemzetközi közösséget és ezen belül a Hágai Törvényszéket, hogy kezdje meg a Krím félsziget jogellenes elcsatolása és a kelet-ukrajnai konfliktus során elkövetett esetleges bűncselekmények kivizsgálását;

23.    felhívja a figyelmet a Fekete-tenger medencéje rendkívüli környezeti sérülékenységére, hangsúlyozza, hogy a régió fokozott militarizálódása további kockázatokat jelent e törékeny ökoszisztéma számára, és hatékony incidensmegelőzési mechanizmus létrehozására hív fel, amely vészhelyzetben valamennyi part menti ország között megbízható információcsere-rendszert biztosítana;

24.    emlékeztet arra, hogy az Uniónak egységben kell maradnia, és egységes álláspontot kell kilakítania Ukrajnában az orosz hibrid hadviseléssel szemben; szilárd meggyőződése, hogy az ukrajnai orosz katonai és nem katonai tevékenység együtteséből fakadó mindennemű biztonsági fenyegetettségre és politikai kihívásra csakis egységes válasz adható;

Az EU és a nemzetközi szereplők szerepvállalása

25.    hangsúlyozza, hogy a fekete-tengeri térségnek prioritást kell élveznie az Unió számára, úgy véli, hogy a fekete-tengeri szinergia jelenlegi kerete idejétmúlt; ismét felhívja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy mielőbb dolgozzanak ki a fekete-tengeri térségre vonatkozó átfogó uniós stratégiát; hangsúlyozza, hogy az uniós tengerbiztonsági stratégia rendelkezéseit a Fekete-tenger esetében is alkalmazni kell; felszólít az európai biztonsági stratégia felülvizsgálatára, és arra számít, hogy az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata nyomán szorosabbá válik a Fekete-tenger partja menti partnerállamokkal folytatott közös biztonság- és védelempolitikai együttműködés;

26.    hangsúlyozza, hogy bár a fekete-tengeri szinergia gyakorlatilag szünetel, folytatni kell a hatékony együttműködést a Fekete-tenger medencéjének államaival; üdvözli a jelenleg zajló KBVP-missziókat – az uniós tanácsadó missziót, az uniós megfigyelő missziót, és az uniós határellenőrzést segítő missziót –, amelyek a régió elhúzódó konfliktusainak megoldását célzó uniós közreműködés fontos elemei; üdvözli az uniós tagállamoknak a fekete-tengeri part menti államok katonai képességének növelését célzó erőfeszítéseit, amelyekkel javítani kívánják ezen államoknak a régióbeli válsághelyzetekre való reagálási képességét; úgy véli, hogy az Uniónak bátor és eredménycentrikus megközelítésre van szüksége, különösen a gazdaság, a védelem és a biztonság területén, hogy ezáltal belülről megerősítse az EU-t, aktualizálja és tökéletesítse a meglévő eszközöket, és reagálási képességét az európai biztonságot is érintő szomszédos helyzet alakulásának megfelelően tudja növelni;

27.    hangsúlyozza az egyeztetés szükségességét a NATO-val, különösen a NATO-tag fekete-tengeri part menti államokkal és az Egyesült Államokkal, mivel a Fekete-tenger medencéje az euro-atlanti biztonság kulcseleme; hangsúlyozza, hogy a Fekete-tenger uniós és NATO-tagsággal is rendelkező part menti államai katonai képességeinek korszerűsítése és megerősítése kulcsfontosságú a régió biztonságának és stabilitásának megteremtése szempontjából; üdvözli a NATO elkötelezettségét a Fekete-tenger part menti államainak a biztonság és stabilitás megteremtésére irányuló erőfeszítéseinek támogatása iránt; kiemeli, hogy az Uniónak és a NATO-nak támogatnia kell a Fekete-tenger nyitott gazdasági térségként történő fenntartását; felhívja az EBESZ-t, hogy fokozza a Fekete-tenger biztonságára vonatkozó erőfeszítéseit; felhívja az Európai Uniót, hogy támogassa a régióban az EBESZ fokozott jelenlétét és új kezdeményezéseit, amelyek célja a biztonsági helyzet könnyítése;

28.    emlékeztet arra, hogy különösen a Fekete-tenger medencéjében kialakult biztonsági helyzet miatt az EUSZ 42. cikkének (7) bekezdésével összhangban valamennyi uniós tagállamnak azonos szintű védelmet kell élveznie;

29.    üdvözli a NATO tagállamok elkötelezettségét a kollektív biztonság, valamint szükség esetén a Washingtoni Szerződés 5. cikkének törvénybe iktatása iránt; üdvözli a NATO walesi csúcsán született döntést a stratégiai biztosítási intézkedésekről és a Készenléti Cselekvési Tervről, amelyek fontosak a leginkább érintett NATO-tagállamok biztonsága szempontjából; felhívja a NATO-t, hogy fejlessze kiber- és rakétavédelmi képességeit, beleértve a Fekete-tenger térségében, valamint dolgozzon ki készenléti terveket az asszimetrikus és hibrid hadviselés megelőzésére és elhárítására;

30.    sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamok olyan megoldások meghatározására irányuló törekvéseit, amelyekkel védelmi költségvetésüket 2%-os szintre emelhetnék; üdvözli a NATO legutóbbi, newporti csúcsán a szövetség tagjai által tett ígéretet, amelynek értelmében biztosítják, hogy védelmi kiadásaik 2024-re legalább a GDP 2%-át elérjék; aggodalmának ad hangot néhány szövetséges bejelentését követően, akik védelmi költségvetésük új csökkentéséről adtak hírt, és ezzel összefüggésben emlékeztet a Washingtoni Szerződés 3. cikkére;

31.    emlékeztet arra, hogy noha 2008-ban elutasították Grúziának és Ukrajnának a NATO tagsági cselekvési tervhez való csatlakozási kérelmét, a NATO a bukaresti csúcson bejelentette, hogy Grúzia és Ukrajna a szövetség tagjává válik; megjegyzi, hogy a 2008. évi grúziai háborút és a Krím félsziget 2014. évi jogellenes elcsatolását követően Oroszország a két ország területét azért csonkította meg, hogy megfossza őket a NATO-tagság jogától; úgy véli, hogy noha közvetlenül nem tudja megvédeni őket, a NATO-nak erkölcsi kötelessége támogatni Grúzia és Ukrajna önvédelmi képességeit;

32.    hangsúlyozza, hogy a NATO-nak meg kell őriznie általános tengeri és légi fölényét a Fekete-tenger medencéjében, és fenn kell tartania képességét a térség megfigyelésére;

33.    utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az uniós tagállamok kormányának és parlamentjének, valamint a fekete-tengeri országoknak.

(1)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0011.

(2)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0380.

(3)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0334.

(4)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0276.

(5)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0576.

(6)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0025.

(7)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0248

(8)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0025

(9)

A Római Statútum 7. cikke (1) bekezdésének j) pontja értelmében.


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

4.5.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

42

13

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Lars Adaktusson, Michèle Alliot-Marie, Francisco Assis, Petras Auštrevičius, Bas Belder, Goffredo Maria Bettini, Mario Borghezio, Klaus Buchner, Fabio Massimo Castaldo, Lorenzo Cesa, Aymeric Chauprade, Arnaud Danjean, Mark Demesmaeker, Georgios Epitideios, Anna Elżbieta Fotyga, Eugen Freund, Michael Gahler, Sandra Kalniete, Eduard Kukan, Barbara Lochbihler, Sabine Lösing, Andrejs Mamikins, Ramona Nicole Mănescu, David McAllister, Francisco José Millán Mon, Javier Nart, Ioan Mircea Paşcu, Tonino Picula, Kati Piri, Cristian Dan Preda, Jozo Radoš, Sofia Sakorafa, Jaromír Štětina, Charles Tannock, Johannes Cornelis van Baalen, Geoffrey Van Orden

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Reinhard Bütikofer, Neena Gill, Ana Gomes, Andrzej Grzyb, Liisa Jaakonsaari, Anneli Jäätteenmäki, Marek Jurek, Antonio López-Istúriz White, Norbert Neuser, Urmas Paet, Gilles Pargneaux, Soraya Post, Marietje Schaake, Renate Sommer, István Ujhelyi, Traian Ungureanu, Paavo Väyrynen, Janusz Zemke

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Victor Boştinaru, Jonás Fernández

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat