Eljárás : 2014/2233(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0182/2015

Előterjesztett szövegek :

A8-0182/2015

Viták :

PV 06/07/2015 - 16
CRE 06/07/2015 - 16

Szavazatok :

PV 07/07/2015 - 5.13
CRE 07/07/2015 - 5.13
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0250

JELENTÉS     
PDF 240kWORD 190k
5.6.2015
PE 544.336v02-00 A8-0182/2015

az uniós kereskedelmi és beruházási politikáknak a köz- és magánszféra harmadik országokban működő kezdeményezéseire gyakorolt külső hatásáról

(2014/2233(INI))

Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság

Előadó: Jan Zahradil

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság részéről
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az uniós kereskedelmi és beruházási politikáknak a köz- és magánszféra harmadik országokban működő kezdeményezéseire gyakorolt külső hatásáról

(2014/2233(INI))

Az Európai Parlament,

–       tekintettel a Lisszaboni Szerződés 208. cikkére,

       tekintettel a koncessziós szerződésekről szóló 2014. február 26-i 2014/23/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,(1)

       tekintettel a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2014. február 26-i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,(2)

       tekintettel a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről és a 2004/17/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2014. február 26-i 2014/25/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,(3)

       tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságnak a közbeszerzésről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2011)0896), a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2011)0895), valamint a koncessziós szerződések odaítéléséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2011)0897) szóló véleményeire,

–       tekintettel „A magán- és állami beruházások mobilizálása a gazdasági fellendülés és a hosszú távú szerkezeti változások érdekében: a köz-magán társulások fejlesztése” című bizottsági közleményre (COM(2009)0615), „A magánszektor meghatározóbb szerepe a fejlődő országok inkluzív és fenntartható növekedésének elérése érdekében” című bizottsági közleményre (COM (2014)0263), az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010) 2020), a „Kereskedelem, növekedés és globális ügyek – A kereskedelempolitika mint az Európa 2020 stratégia kulcseleme” című bizottsági közleményre (COM(2010)0612), az „Út a munkahelyteremtő fellendülés felé” című bizottsági közleményre (COM(2012)0173) és „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–2014)” című bizottsági közleményre (COM(2011)0681),

–       tekintettel az Európa 2020 stratégia keretében kialakítandó új európai kereskedelempolitikáról szóló, 2011. szeptember 27-i állásfoglalására(4), „A társadalmi érdekek előmozdítása, valamint a fenntartható és inkluzív fellendüléshez vezető út” című, 2013. január 29-i állásfoglalására(5), valamint a magán- és közszféra közötti partnerségekről, valamint a közbeszerzésről és a koncessziókról szóló közösségi jogról szóló, 2006. október 26-i állásfoglalására(6),

–       tekintettel az EIM európai kkv-k nemzetközivé válásáról szóló, az Európai Bizottság részére készített 2010. évi jelentésére,

–       tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia 2010–2015” című bizottsági közlemény (COM(2010)0491) 5. pontjára, az ENSZ által 2010 márciusában közzétett, a nők szerepvállalásával kapcsolatos elvekre, az üzleti vállalkozásokra és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvekre és a Külügyek Tanácsának 2009. december 8-i következtetéseire, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete fenntartható fejlődésről (Rio+20) szóló konferenciája záródokumentumának 46. pontjára,

–       tekintettel a köz-magán társulások állami irányítására vonatkozó, 2012. májusi OECD-ajánlásra(7), a nemzetközi kereskedelmi ügyletekben külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelemről szóló 1997. évi OECD-egyezményre, valamint az OECD multinacionális vállalkozások számára szóló, 2011 májusában frissített iránymutatásaira(8),

–       tekintettel az ILO idevágó egyezményeire,

       tekintettel az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának a köz-magán társulások esetében a jó kormányzás előmozdításáról szóló 2008. évi útmutatójára,(9)

       tekintettel az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottságának (UNCITRAL) a magánfinanszírozásból megvalósuló infrastrukturális projektekre vonatkozó 2001-es jogalkotási útmutatójára(10) és a UNCITRAL köz-magán társulásokkal foglalkozó, 2013. május 2–3-án, Bécsben tartott nemzetközi konferenciáján ismertetett tanulmányokra,

       tekintettel az „Infraestructura pública y participación privada: conceptos y experiencias en América y España” című 2010-es CAF-jelentésre,

       tekintettel az Ázsiai Fejlesztési Bank (ADB), az Amerika-közi Fejlesztési Bank (IDB), a Világbank Csoport és a köz-magán infrastrukturális tanácsadó eszköz (Public-Private Infrastructure Advisory Facility, PPIAF) köz-magán társulásokról szóló, 2014. júliusi útmutatójára (Public-Private Partnerships Reference Guide: Version 2.0),(11)

       tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–       tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére, valamint a Jogi Bizottság és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményeire (A8-0182/2015),

A.     mivel az országok társadalmára, gazdasági szerkezetére és annak dinamizmusára kedvezőleg hat a többek között közös kezdeményezések és vállalkozások révén a köz- és magánszféra közötti interakciót és a köz- és magánszervezetek közötti együttműködést elősegítő környezet;

B.     mivel bár a köz-magán társulások (PPP-k) eszközével a kormányzati politikák régóta élnek nemzetközi, nemzeti, regionális és helyi szinten, nincs rájuk vonatkozó, nemzetközileg elismert fogalommeghatározás és átfogó szabályozási keret; mivel a gyakorlatban a PPP-k „közszereplők (kormányok, ügynökségek és nemzetközi szervezetek, vagy ezek keveréke) és magánszereplők (vállalkozások vagy nonprofit szervezetek) közötti, széleskörű és sokféle formát öltő együttműködésre” utalnak, és általában hagyományosan a kormányok által biztosított infrastruktúra vagy eszközök magánszektor általi biztosítását jelentik;

C.     mivel a PPP-k az egységes piacon és külföldön egyaránt fontos eszközei a gazdasági növekedésnek, az innovációnak, a versenyképességnek és a munkahelyteremtésnek, stratégiai szerepet töltenek be az az infrastruktúra – különösen az energiával kapcsolatos, vízi, közúti és digitális infrastruktúra – modernizálásában; mivel az uniós vállalatok kellő felkészültséggel rendelkeznek ahhoz, hogy ilyen megállapodásokért versenyezzenek és ezeket működtessék;

D.     mivel a PPP-k különböző formákat ölthetnek, és az egységes piacra vonatkozó jogszabályok magas szintű eljárási normákat határoznak meg; mivel ezeket a jogszabályokat felülvizsgálták és összevonták a közbeszerzésekről szóló 2014/24/EU és 2014/25/EU irányelvben, a koncessziókról szóló 2014/23/EU irányelvben, illetve a köz- és magánszféra közötti intézményesített partnerségekre vonatkozó iránymutatásban;

E.     mivel az infrastruktúrák, javak és alapszolgáltatások biztosítására irányuló köz-magán társulások technikai szempontból bonyolultak;

F.     mivel a gazdasági világválság 2007-től kezdődően jelentős mértékben sújtott valamennyi fejlett, feltörekvő és fejlődő országot, és kihatott a költségvetési politikákra, az intézmények és a magánszervezetek – különösen a kkv-k – projektek végrehajtásához szükséges forrásokhoz való hozzáférésére, az infrastruktúra-fejlesztésre és egyéb tőkeigényes projektekre, valamint az alapvető szolgáltatások biztosítására;

G.     mivel a gazdasági válság és az államadósság-válság következtében súlyosbodó költségvetési megszorítások miatt egyre több kormány folyamodik innovatív megoldásokhoz – pl. PPP-k –, amelyek megfelelő végrehajtás esetén – a köz- és magánszereplők megfelelő bevonása révén – hozzájárulhatnak a közszolgáltatások költségek, hatékonyság és eredményesség, valamint minőség szempontjából történő javításához, valamint a közhasználatú infrastruktúra időben történő kialakításához;

H.     mivel a PPP-k pozitív hatásai többek között az alábbiakból erednek: a projektek jobb megvalósítása, jó haszon-költség arány, a költségek hosszú távú finanszírozási lehetősége, továbbá a rugalmasabb és nagyobb szakértelemmel bíró irányítási környezet;

I.      mivel a kereskedelem és a beruházások liberalizálása nem önmagáért történik, hanem eszközként szolgál a világ lakossága jólétének megteremtésére és életminőségének javítására, és mivel ebben az értelemben lehetőség van innovatív politikák kifejlesztésére, olyan új eszközök mellett, mint az újonnan kialakított pénzügyi eszközök és a szabadkereskedelmi megállapodások egész hálózata, melyek hasznosak a harmadik országok kormányai számára a közérdekű infrastruktúrák, javak és szolgáltatások biztosítása érdekében, egyúttal még inkább elősegítik az uniós vállalkozások külföldi beruházási projektekben való részvételét, összehozva a magánvállalkozásokat az állami szervekkel;

J.      mivel a PPP-ket hosszú, gyakran 10–30 évet felölelő életciklus jellemzi, és mivel jelentőséget kell tulajdonítani a PPP-k életciklusának, amelynek összhangban kell állnia a kitűzött célokkal a munka, illetve a nyújtandó áruk és szolgáltatások tekintetében, anélkül, hogy mesterségesen torzítaná a versenyt vagy magasabb költségeket és szükségtelen terhet róna a közigazgatásra és az adófizetőkre;

K.     mivel az EU kereskedelempolitikájának nem szabad elősegítenie vagy hátráltatnia azt a szuverén döntést, hogy PPP-k alkalmazására van-e szükség, ugyanakkor amint a döntés megszületik, az EU-nak biztosítania kell vállalatainak – beleértve a nagyvállalatokat, a kis- és középvállalkozásokat és a mikrovállalkozásokat – a partnerország közbeszerzési piacához való legteljesebb hozzáférését, hozzáadott értéket teremtve a helyi közösség számára, összhangban a nyitottság, a részvétel, a felelősség, a hatékonyság és a szakpolitikai koherencia elvével;

L.     mivel abból adódóan, hogy a magánszektor alulértékelheti a szociális infrastruktúra jelentőségét és az általa biztosított védelmet, hogy az infrastruktúra-biztosítás jelentős költségekkel jár, valamint hogy néhány ágazat természetes monopóliummal vagy stratégiai jelentőséggel rendelkezik, a nyílt verseny és a privatizáció sok esetben nem a legmegfelelőbb szakpolitikai alternatíva akkor, amikor a közérdeknek kell érvényesülnie;

M.    mivel ebből adódóan a PPP-k célja a két rendszer legjobb tulajdonságainak ötvözése: közérdekű szolgáltatások és infrastruktúra biztosítása a magánszektor erőteljesebb bevonása révén privatizáció helyett;

N.     mivel számos feltörekvő és fejlődő ország esetében egyensúlyhiány áll fenn a magánvállalkozások dinamizmusa és a megbízható állami infrastruktúra hiánya miatt; mivel ez a szakadék – amely India és Brazília esetében különösen szembeötlő – aláássa a potenciális növekedést, csökkenti a kiviteli/behozatali kapacitást, illetve zavart okoz a gyártás során, mivel nem áll rendelkezésre elegendő kikötői infrastruktúra, hiányosságok jellemzik a belső közlekedést (vasutak, teherszállítás vagy autópályák), vagy nem működnek megfelelően az energiatermelési egységek és az energiaelosztó-hálózatok; mivel e szakadék hatással van az emberi jólétre is (a szennyvíztisztító- és vízelosztó-hálózatok hiánya következtében); mivel a PPK-k integrált megoldásokat kínálnak, amelyek keretében egy partner vagy konzorcium biztosítja az „építést” (építési, mérnöki és építészeti szolgáltatások), a „finanszírozást” (magánforrások biztosítása legalább a projekt előfinanszírozására) és a „kihasználást” (karbantartási, felügyeleti és igazgatási szolgáltatások);

O.     mivel PPP-ket kormányközi szervezetek is használtak a legkevésbé fejlett országok megsegítésére a fejlesztés és együttműködés terén működő partnerségeken keresztül: többek között a Világbank, regionális újjáépítési bankok, az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet, az Egészségügyi Világszervezet és az ENSZ Gyermekalap (UNICEF) mind használtak PPP-ket különféle intézkedések megvalósításához; mivel földrajzi eloszlást tekintve PPP-vel kapcsolatos tapasztalatokkal rendelkeznek olyan országok, mint az USA, Ausztrália, Japán, Malajzia, Szingapúr, az Egyesült Arab Emírségek és egyéb ázsiai és latin-amerikai országok (főként Chile); mivel OECD-országok (Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Olaszország, Írország, Hollandia, Portugália és Spanyolország) is rendelkeznek vonatkozó jogszabályokkal; mivel az Egyesült Királyság rendelkezik a legfejlettebb PPP-programmal (a magánfinanszírozási kezdeményezés az állami beruházások mintegy 20%-át fedi le); mivel az infrastrukturális PPP-projektek piacát az EU vezeti, itt koncentrálódik ugyanis a PPP-k névleges értékének több mint 45%-a;

P.     mivel PPP-k alkalmazására került sor az alábbiak terén: strukturális alapok, bővítés, transzeurópai hálózatok, közös technológiai kezdeményezések, Európa 2020 stratégia, k+f (a jövő üzemei, energiatakarékos épületek, környezetbarát járművek kezdeményezés, fenntartható feldolgozóipar, fotonika, robotika, nagyteljesítményű számítástechnika és 5G hálózatok), e-tanulás, egyetemekkel végrehajtott kutatási projektek és egyéb programok az egészségügy területén (például az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezés); mivel az Európai Beruházási Bank és az Európai PPP Szakértői Központ projekteket hajtott végre az EU-ban, annak szomszédságában és azon túl; mivel az EU a Globális Energiahatékonysági és Megújulóenergia-alapon keresztül is hozzájárul e területhez; mivel az Európai Stratégiai Beruházási Alap számos PPP támogatását tervezi az EU-ban, és ezekben részt vehetnek a kereskedelmi partnerek vállalkozásai;

Q.     mivel az EU eddig teljes mértékben nyitva tartotta a nemzetközi verseny előtt a közbeszerzési piacait, az egységes piacon a tisztességes és hatékony verseny biztosítását célzó normákkal rendelkezik,továbbá egyenlő versenyfeltételeket biztosít a nemzetközi befektetők számára; mivel az EU-ban nem létezik a külföldi tulajdonláson vagy felügyeleten alapuló megkülönböztetés, és a külföldi vállalatok helyben is letelepedhetnek, hogy részt vehessenek a köz-magán társulásokban;

R.     mivel az EU szabadkereskedelmi megállapodásai a piaci hozzáférésre és a beruházások befogadására vonatkozó (pre-establishment) rendelkezések révén lehetővé teszik a vállalkozások PPP-kben való részvételét; mivel a Koreával, Kolumbiával/Peruval, Közép-Amerikával, Szingapúrral és Kanadával (továbbá Vietnammal és Japánnal) kapcsolatos bánásmód és lehetőségek különbözőképpen és konkrétan meghatározásra kerültek; mivel viszonylag rugalmas megközelítésre van szükség a különböző partnerekkel folytatott tárgyalások tekintetében; mivel továbbra is a fenntartható társadalmi, gazdasági és környezeti fejlődéshez, a demokráciához és a jó kormányzáshoz, az emberi jogok tiszteletben tartásához, nemzetközileg elismert védelmi normákhoz való hozzájárulást, valamint tisztességes munkahelyek teremtését kell célul kitűzni; mivel többoldalú szinten a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény (GATS) és a közbeszerzésről szóló megállapodás (GPA) szintén számos kötelezettséget állapít meg, csakúgy, mint egyéb többoldalú eszközök, úgymint a szolgáltatáskereskedelmi megállapodás (TiSA); mivel ennek következtében az EU-n belül egyre nő a verseny;

Háttér-információk

1.  hangsúlyozza, hogy a tisztességes foglalkoztatást, a versenyképességet és a termelékenységet ösztönözni kell az EU-ban és harmadik országokban olyan innovatív politikák és új eszközök révén, amelyek a fenntartható növekedés újraindítása érdekében a gazdasági szereplők aktivizálását célozzák, többek között az egységes piacon kívüli beruházásokon keresztül; úgy véli, hogy a PPP-k – több lehetőség közül az egyikként – az európai vállalatok számára jelentős növekedési forrást jelenthetnek, ugyanakkor hasznosak lennének a partnerországok számára is, mivel közérdekű infrastruktúrákat, javakat és szolgáltatásokat biztosíthatnak;

2.  emlékeztet arra, hogy a PPP-k magas hozzáadott értéket kell nyújtaniuk a polgárok és a fogyasztók számára, minőségi szolgáltatásokat és/vagy árukat kell biztosítaniuk, konkrét verseny- és gazdasági előnyöket kell biztosítaniuk a közigazgatások számára kormány- és helyi szinten egyaránt, ugyanakkor nem szabad további terheket vagy veszteségeket okozniuk a közszféra számára;

3.  kéri, hogy a Bizottság támogassa a PPP-k fogalmának nemzetközi szinten elfogadott meghatározását, mely szerint a köz-magán társulás egy állami kezdeményező és magánberuházók között kialakított, hosszú távú kapcsolat, amely az adott szerződésben egyértelműen meghatározott feltételek mellett minőségi és elérhető szolgáltatások és infrastruktúrák biztosítását célozza, a szerződéses feltételek tiszteletben tartása esetén igazságos és megfelelő javadalmazást garantáló nyomon követési mutatók alkalmazása mellett;

4.  megállapítja, hogy a kkv-k és a nagyobb vállalkozások egyaránt a magánszektorra jellemző egyedi know-how-val és tapasztalatokkal, bevált gyakorlattal, valamint nem uniós országok közigazgatási szerveit is magukban foglaló hálózatokkal rendelkeznek, ami ténylegesen elősegíti a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos szakpolitikák megvalósítását; úgy véli, hogy a kkv-k akkor tudják leginkább megvalósítani a bennük rejlő lehetőségeket, ha hálózatokat hoznak létre és globális szinten teljesítenek, és Európán kívüli piacokra is behatolnak, többek között PPP-ken keresztül; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő és ösztönözze konzorciumok és egyéb együttműködési formák kialakítását a nagyvállalatok és a kkv-k között, az utóbbiak PPP-projektekhez való hozzáférésének megkönnyítése érdekében;

5.  hangsúlyozza, hogy a PPP-k kialakítása során figyelembe kell venni különösen azt, hogy az uniós székhellyel rendelkező kkv-k milyen kihívásokkal néznek szembe, amikor PPP-k résztvevőjeként nemzetközi piacokon versenyeznek, és biztosítani kell a kkv-k tényleges és méltányos hozzáférését, nevezetesen a közüzemi ágazatokban, a 2014/25/EU irányelvben foglaltak szerint; ebben az összefüggésben hangsúlyozza azoknak a konkrét szabályoknak a jelentőségét, amelyek lehetővé teszik a kkv-k számára a klaszterekben vagy csoportosan való ajánlattételt, továbbá lehetővé teszik a nyitott és átlátható alvállalkozói láncokat;

Kihívások

6.  sajnálatosnak tartja, hogy míg az EU eddig kormányzati közbeszerzési piacait jórészt nyitva tartotta a nemzetközi verseny előtt, az uniós vállalatok jelentős akadályokba ütköznek külföldön; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az EU kereskedelmi megállapodásai tartalmazzanak arra szolgáló eszközöket, hogy az uniós vállalkozások – különösen a kkv-k – külföldön a hazai vállalatokkal azonos feltételek mellett versenyezhessenek; kéri továbbá, hogy egyértelműen szabályozzák, és tegyék könnyen hozzáférhetővé a közbeszerzésekkel és az odaítélési kritériumokkal kapcsolatos információkat, és számolják fel a diszkriminatív és indokolatlan kereskedelmi akadályokat az állami közbeszerzések, a szolgáltatások és a beruházások terén (pl. fiskális megkülönböztetés, szabályozási korlátok fiókvállalatok és leányvállalatok létrehozása előtt és a finanszírozáshoz való hozzáférés korlátozása); felhívja a partnerországokat, hogy alkalmazzák a „nyílt kormányzás” elveit az átláthatóság biztosítása és az összeférhetetlenségek elkerülése érdekében, és óvatosan alkalmazzák a PPP-ket, a költség-haszon elemzéseken és a projektek életképességén kívül figyelembe véve az állami hatóságok pénzügyi és technikai kapacitását is a szolgáltatások felügyelete vagy az infrastruktúra általános közérdekkel összhangban történő biztosítása terén;

7.  elismeri, hogy a PPP-vel kapcsolatos kihívásokat le lehet küzdeni a jó kormányzás olyan elveinek alkalmazása révén, mint a szabályok átláthatósága és egyértelműsége, ahol is kulcsfontossággal bírnak az alábbiak: a projektek odaítélése, végrehajtása és kezdeti szakaszoktól induló értékelése; a kockázat-átruházás modellezése és meghatározása (különös tekintettel a közép- és hosszú távú költséghatékonyság értékelésére); az érintettek és civil szervezetek részvétele; a korrupció és a csalás elleni küzdelem; az illetékes igazgatás pénzügyi és technikai kapacitása a szerződések megfelelő megtervezésére és végrehajtásuk felügyeletére; a jogbiztonság megerősítése olyan keretek között, amelyek biztosítják a közintézmények számára törvényes hatáskörük gyakorlását; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat – amelyek e tekintetben kulcsszerepet töltenek be – ezen elvek és a kapcsolódó bevált gyakorlatok EU-n kívüli alkalmazásának előmozdítására;

8.  emlékeztet arra, hogy a PPP-ket a magas érték és a technikai összetettség, valamint a felek hosszú távú elkötelezettsége jellemzi; megjegyzi, hogy ezért megfelelő szintű rugalmasságra és eljárási garanciákra van szükségük az átláthatóság, a megkülönböztetésmentesség és az egyenlő elbánás biztosítása érdekében;

9.  emlékeztet arra, hogy – különösen az ingatlanokkal, a környezettel, a telekommunikációval és az energiahálózatokkal kapcsolatos – infrastrukturális projektekkel kockázatok is járnak, és a kormány a PPP-ken keresztül e kockázat egy részét a magánvállalkozóra terheli, hogy mindketten részesülhessenek az előnyökből, de megosszák a projektekkel járó kockázatokat és felelősségeket is; hangsúlyozza továbbá, hogy a kockázat megfelelő megosztása alapvető fontosságú a projekt költségeinek csökkentése, illetve sikeres végrehajtásának és az életképességének biztosítása érdekében;

10. emlékeztet rá, hogy a sikeres végrehajtás és a PPP-k életképességének biztosítása érdekében elengedhetetlen, hogy a lakosságnak nyújtott szolgáltatások magas színvonalúak, elérhetőek és költséghatékonyak legyenek az EU-n belül és azon kívül egyaránt; emlékeztet rá, hogy a projektek alakulására kihat a modellek és szerződések közötti választás összetettsége; figyelmeztet rá, hogy egy időben a PPP-ket csupán az államadóssági célkitűzések hivatalos teljesítésének céljára használták; hangsúlyozza, hogy megfelelő intézményi keretre van szükség a politikai elkötelezettség, a jó kormányzás és a megfelelő alap-jogszabályok ötvözésével annak biztosítása céljából, hogy a PPP-k jobb minőségű és szélesebb körű szolgáltatásokat kínáljanak a polgároknak; e tekintetben hangsúlyozza az érintett vállalkozások profilja és tapasztalatai megfelelő értékelésének fontosságát, az általuk biztosított szolgáltatások minőségének, valamint annak meghatározása céljából, hogy üzleti magatartásuk felelősségteljes volt-e;

A magánszektor bevonása a fejlesztésbe

11. hangsúlyozza, hogy az uniós kereskedelmi, beruházási és fejlesztési politikák összefonódnak, és hogy a Lisszaboni Szerződés 208. cikke létrehozza a politikák fejlesztési célú koherenciájának elvét, előírva, hogy a fejlődő országokat nagy valószínűséggel érintő szakpolitikákban vegyék figyelembe a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit; hangsúlyozza továbbá annak fontosságát, hogy az EU beruházással kapcsolatos szakpolitikái olyan pénzügyi döntésekre irányuljanak, amelyek kiterjednek a társadalmi hatások tényleges értékelésére;

12. hangsúlyozza a PPP-ben rejlő növekvő lehetőségeket, mivel többek között azok jelentik az egyik olyan eszközt, amely képes előmozdítani az innovatív megoldásokat, fejlesztési célkitűzések érdekében mobilizálva a hosszú távú magánfinanszírozást és a hazai forrásokat, mivel a fejlődő országokban az infrastruktúra, valamint a víz- és energiaellátás tekintetében jelentős beruházásokra van szükség, melyeket a közszektor önmagában nem képes biztosítani, és melyek többsége esetében a magánszektor bevonásának jótékony hatásai lennének; úgy véli, hogy a PPP-k a technológiai és az üzleti modellek terén is elősegíthetik az innovációt, és olyan mechanizmusokat tudnak kiépíteni, amelyek biztosítják a magánszektor elszámoltathatóságát; rámutat azonban egyes példákra, amikor is a magánszektor PPP-kben való részvétele fejlődő országokban nem vezetett a vár eredményekre; ezért megjegyzi, hogy technikai segítségnyújtásra van szükség a PPP-k kidolgozása jogi és intézményi kereteinek megerősítése érdekében, különösen, ami az ilyen projektek megfelelő értékelésére, tervezésére és végrehajtásának felügyeletére szolgáló kapacitást illeti, és lehetőséget kell biztosítani az állami partnerek számára arra, hogy kártérítést követeljenek a szerződés teljesítésének elmaradása esetén;

13. megállapítja, hogy a PPP-k a fejlesztési menetrend élén szerepelnek, és azokat a fejlett és a fejlődő országokban egyaránt egyre inkább előmozdítják az infrastruktúra-finanszírozási hiányok megszüntetésének lehetőségeként;

14. sürgeti a Bizottságot – miután jelezte, hogy az elkövetkező években jelentősen bővíteni kívánja a támogatások és hitelek ötvözésének alkalmazását –, hogy hajtsa végre az Európai Számvevőszék által a támogatások és hitelek ötvözéséről szóló különjelentésben tett ajánlásokat, és megfelelően értékelje a kölcsönök és vissza nem térítendő támogatások ötvözésének mechanizmusait, különösen a fejlesztés és pénzügyi kiegészítő jelleg, az átláthatóság és az elszámoltathatóság tekintetében;

15. felhívja az uniós szerveket, hogy ösztönözzék a harmadik országokban – különösen a legkevésbé fejlett országokban – PPP-kben részt vevő uniós vállalkozásokat arra, hogy a fejlesztési együttműködés célkitűzéseinek figyelembevétele érdekében a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvével összhangban végezzék tevékenységeiket, alkalmazkodva a multinacionális vállalkozásokra vonatkozó meglévő OECD-útmutatókhoz; felhívja a Bizottságot, hogy különösen a hazai gazdaság hosszú távú fejlesztésének előtérbe helyezése révén a fejlesztési célokat figyelembe véve ösztönözze a fenntartható beruházásokat és mozdítsa elő a környezetvédelemre, a szegénység csökkentésére, az oktatásra, a hulladékgazdálkodásra vagy például a megújuló energiaforrások használatára összpontosító projekteket;

16. hangsúlyozza, hogy a fejlesztési támogatás tekintetében a PPP-k hatékony eszközt jelentenek az uniós források oly módon történő elköltésére, hogy közben uniós prioritásokat támogatnak, és előmozdítják a többi szakpolitikával való összhangot; kéri, hogy a Bizottság erőteljesebben vegyen részt a fejlesztési célú PPP-kben, és fokozza az e célú beruházásokat, továbbá használja a PPP-ket az Unió korlátozott fejlesztési költségvetésének kiegészítésére;

17. rámutat, hogy valószínűleg a magánberuházások és a magánfinanszírozás jelentik a fenntartható növekedés legfontosabb mozgatórugóját, amely növekedés az elkövetkezendő évekre vonatkozó előrejelzések szerint a fejlődő országokban körülbelül 5%-os lesz; elismeri, hogy a magánfinanszírozás segíthet a helyi vállalatok és a helyi gazdaságok támogatásában, és tisztességes munkahelyeket biztosíthat – következésképp a szegénység felszámolását eredményezheti –, feltéve hogy a közvetlen külföldi befektetést megfelelően szabályozzák és a partnerországok gazdaságának – többek között a technológiaátadás és helyi munkaerő számára teremtett képzési lehetőségek révén elért – konkrét előrelépéseihez kapcsolják; úgy véli, hogy ilyen körülmények között a PPP-k a legkevésbé fejlett országok javát szolgálhatják, hiszen az aránytalan befektetési kockázat nem ösztönzi kellő mértékben a magánberuházást; hangsúlyozza, hogy a 2015 utáni időszakra vonatkozó fejlesztési menetrend keretében a jövőbeli PPP-knek a szegénység csökkentésére és az egyéb fenntartható fejlesztési célok elérésére kell törekedniük, és azokat összhangba kell hozni a partnerországok nemzeti fejlesztési terveivel;

18. megjegyzi, hogy a megfelelően felépített és hatékonyan végrehajtott PPP-k számos olyan előnnyel szolgálnak, mint például az innováció, az erőforrások hatékonyabb felhasználása, valamint a minőségbiztosítás és az ellenőrzés; megjegyzi emellett, hogy a fejlődő országokban a PPP-ket annak alapján kell értékelni, hogy mennyire képesek fejlesztési eredményeket elérni, továbbá hogy tisztességesen kell elosztani a kockázati terhet a köz- és a magánszektor között; rámutat, hogy a fejlődő országokban működő PPP-k eddig elsősorban az energia- és a távközlési ágazatban koncentrálódtak, miközben továbbra sem jellemző a magánszektor bevonódása a szociális infrastruktúrába; ezért olyan PPP-k elindítására ösztönöz, melyek elsődlegesen a fenntartható fejlesztési célok elérésére törekednek;

19. felszólít a partnerországok kormányainak biztosított technikai segítségnyújtás fokozására – mely magában foglalja a helyi személyzet képzését és a technológiamegosztást –, ily módon fokozva képességüket arra, hogy felelősséget viseljenek a PPP-kért, és részt vállaljanak a PPP-projektek irányításának feladatában, és támogatva őket olyan bankrendszerek és adóhatóságok felállításában, amelyek képesek ellátni a pénzügyi irányítást, valamint a köz- és magánszférabeli források kezelését; rámutat, hogy bizonyos múltbeli tapasztalatok azt mutatják, hogy a rossz alkuk eredményeként létrejött PPP-szerződések adott esetben növelhetik az államok eladósodottságát, ezért sürgeti a felelős finanszírozást szolgáló szabályozási keret felállítását; felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg annak a lehetőségét, hogy a fejlődő országok számára műszaki segítséget nyújtson és tanácsot adjon arra vonatkozóan, hogy hogyan tudják előkészíteni és végrehajtani az uniós szabványokat a piacaikon;

20. határozottan támogatja az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek EU-n belül és kívül történő eredményes és átfogó elterjesztését és végrehajtását, és hangsúlyozza, hogy minden szükséges politikai és jogalkotási intézkedést meg kell tenni az említett – többek között az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésre vonatkozó – ENSZ-alapelvek eredményes végrehajtásában tapasztalható hiányosságok kezelésére;

21. hangsúlyozza, hogy a fejlesztési ügynökségeknek biztosítaniuk kell, hogy a közszektorból származó fejlesztésfinanszírozást a fejlődő ország helyi gazdasági hálózatainak támogatására használják fel, és ne térítsék el az adományozó országokból származó magáncégek és multinacionális vállalatok támogatására; hangsúlyozza különösen, hogy a PPP-knek a hazai mikro-, kis- és középvállalkozások kapacitásainak építésére kell törekedniük;

22. emlékeztet az Európai Unió az iránti elkötelezettségére, hogy valamennyi fellépésében előmozdítsa a nemek közötti egyenlőséget és biztosítsa a nemek közötti egyenlőség szempontjainak érvényesülését; sürgeti a nemi dimenzió PPP-k tervezésébe és végrehajtásába való beépítését, például a célzott beruházások vonatkozásában nemek szerint bontott adatok használata és nemi szempontú elemzés, valamint a nők számára kínált előnyöket jellemző fő teljesítménymutatók szerződésekben való szerepeltetése révén; ezzel összefüggésben felszólít a helyi – különösen a nők vezette – kkv-k fokozottabb támogatására, lehetővé téve számukra, hogy részesüljenek a magánszektor által generált növekedés előnyeiből;

Uniós vállalkozások EU-n kívüli PPP-kben való részvételét biztosító lehetséges eszközök

23. felhívja a Bizottságot, hogy nemzetközi szinten a Kereskedelmi Világszervezetben és a harmadik országokkal jelenleg is folytatott kétoldalú tárgyalások során a nemzetközi versenyt lehetővé tevő pozitív, és a kölcsönösséget kiemelő megközelítést követve próbáljon jelentős kötelezettségvállalásokat elérni a piaci hozzáférés tekintetében, kijavítandó a kereskedelmi partnerek által alkalmazotthoz képest az uniós kormányzati közbeszerzési piacok nyitottsága tekintetében meglévő aszimmetriát; kéri, hogy a Bizottság lépjen fel azon adminisztratív, eljárási vagy technikai korlátok felszámolása érdekében, amelyek akadályozzák az uniós vállalkozások külföldi PPP-kben való részvételét;

24. felhívja a Bizottságot, hogy a kereskedelmi és beruházási megállapodásokról más országokkal folytatott tárgyalások során támogassa az uniós vállalkozások – különösen a kkv-k – előtt álló akadályok megszüntetését, hogy ezekben az országokban PPP-kbe léphessenek be, továbbá támogassa az uniós polgárok szakmai mobilitását ezekben az államokban, abból a célból, hogy lehetővé tegye számukra, hogy a belföldi vállalatokkal és a harmadik országokból érkező vállalatokkal egyenlő esélyekkel versenyezhessenek;

25. felhívja a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel a külföldön működő uniós vállalkozásokat, és vonja le a következtetéseket a sikertörténetekből, modellekből, bevált módszerekből, annak érdekében, hogy iránymutatást tudjon készíteni, és fontolja meg virtuális központok és megfigyelőközpontok létrehozását az uniós vállalatok – különösen a kkv-k – PPP-kkel kapcsolatos lehetőségekre vonatkozó információkhoz való hozzáférésének elősegítése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze felhasználóbarát fórumok és hálózatok létrehozását az érintettek közötti strukturált párbeszéd előmozdítása érdekében, valamint biztosítson technikai segítségnyújtást a jogi keret és a várt kihívások tekintetében; kéri, hogy a Bizottság tanulmányozza az Unió szabadkereskedelmi megállapodásainak hatásait és azok alkalmazását az európai vállalkozások külföld PPP-khez való hozzáférése tekintetében; úgy véli, hogy egy ilyen tanulmány rávilágítana a szabadkereskedelmi megállapodások PPP-k tekintetében gyakorolt konkrét hatásaira, és adott esetben felfedne olyan akadályokat, melyekkel eddig nem foglalkoztak;

26. felhívja a Bizottságot, hogy a PPP-kkel összefüggésbe hozott bizonytalanságok csökkentése érdekében támogassa egyértelmű és átfogó elszámolási szabályok nemzetközi szinten való használatát, egyidejűleg előmozdítva a hatékony és eredményes költségvetési politikát és a projektek fenntarthatóságát;

27. felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az EU által támogatott szervek – például a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség (EASME) és az európai vállalkozási hálózat (EEN) – is hozzáférhessenek az arra vonatkozó információhoz, hogy az Unión kívüli országokban hogyan lehet csatlakozni PPP-khez, és ezeket az információkat megoszthassák a kkv-kkal, továbbá támogassa a kis- és középvállalkozásoknak a harmadik országok köz- és magánszféra közötti partnerségeiben való részvételét;

28. hangsúlyozza, hogy a határokon átnyúló magánszektorbeli finanszírozás PPP-k iránti érdeklődésének felkeltése érdekében alapvető jelentőségű megfelelő biztosítékot nyújtani abban a tekintetben, hogy e hosszú távú beruházások egyértelmű, stabil és biztonságos környezetben, jó kormányzás, jogbiztonság, átláthatóság, egyenlő bánásmód, megkülönböztetésmentesség és hatékony vitarendezés mellett fognak megvalósulni; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az illetékes nemzetközi fórumokon és a nemzetközi pénzintézetekben működjenek együtt annak biztosításában, hogy e területen létezzen a szükséges jogi keret, és hogy az átlátható, demokratikus, befogadó, eredményes és költséghatékony legyen;

PPP-k az EU-n kívül: új munkahelyek és növekedési lehetőségek az uniós vállalkozások számára

29. meggyőződése, hogy az uniós vállalkozások nagy nemzetközi PPP-kben való részvételének fokozódása jelentős előnyökkel járna Európa számára a tisztességes munkahelyek teremtése, a termelékenység, a versenyképesség, valamint a technológiai képességek és az innovációs fejlődés szempontjából; emlékeztet rá, hogy az európai kkv-k nemzetközivé válásáról szóló 2010-es bizottsági tanulmány a termékek, a szolgáltatások és a folyamatok szempontjából kiemeli a nemzetközivé válás és az innováció közötti pozitív kapcsolatot;

30. hangsúlyozza, hogy az e téren elvégzett munka során figyelembe kell venni különösen azt, hogy az uniós székhellyel rendelkező kkv-k milyen kihívásokkal néznek szembe, amikor PPP-k résztvevőjeként nemzetközi piacokon versenyeznek, és biztosítani kell a kkv-k tényleges és méltányos hozzáférését; ebben az összefüggésben hangsúlyozza azoknak a konkrét szabályoknak a jelentőségét, amelyek lehetővé teszik a kkv-k számára a klaszterekben vagy csoportosan való ajánlattételt, továbbá lehetővé teszik a nyitott és átlátható alvállalkozói láncokat; ebben az összefüggésben hangsúlyozza azoknak a konkrét szabályoknak a jelentőségét, amelyek lehetővé teszik a kkv-k számára a klaszterekben vagy csoportosan való ajánlattételt, továbbá lehetővé teszik a nyitott és átlátható alvállalkozói láncokat;

31. emlékeztet az EU által PPP-k használatának köszönhetően elért eredményekre az infrastruktúrafejlesztés terén, élen járó technológiai területeken, a kutatás, az e-tanulás terén, valamint egyéb, nagy hozzáadott értékkel bíró ágazatokban, és ösztönzi a Bizottságot az EU-ban a legjobb eredményeket hozó projektek beazonosítására, valamint az összes típusú uniós vállalkozás, különösen a kkv-k ilyen külföldi kezdeményezésekben való részvételének támogatására;

o

o         o

32. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Európai Beruházási Banknak.

(1)

HL L 94., 2014.3.28., 1. o.

(2)

HL L 94., 2014.3.28., 65. o.

(3)

HL L 94., 2014.3.28., 243. o.

(4)

HL C 56E, 2013.2.26., 87. o.

(5)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0050.

(6)

HL C 313E., 2006.12.20., 447. o.

(7)

http://www.oecd.org/governance/budgeting/PPP-Recommendation.pdf.

(8)

http://www.oecd.org/daf/anti-bribery/ConvCombatBribery_ENG.pdf.

(9)

www.unece.org/fileadmin/DAM/ceci/publications/ppp.pdf.

(10)

http://www.uncitral.org/pdf/english/texts/procurem/pfip/guide/pfip-e.pdf.

(11)

http://api.ning.com/files/Iumatxx-0jz3owSB05xZDkmWIE7GTVYA3cXwt4K4s3Uy0NtPPRgPWYO1lLrWaTUqybQeTXIeuSYUxbPFWlysuyNI5rL6b2Ms/PPPReferenceGuidev02Web.pdf.


INDOKOLÁS

Az előadó úgy véli, hogy a PPP-kkel kapcsolatos pozitív tapasztalatok többek között az alábbiakból erednek: a projektek jobb megvalósítása (az időben történő és az adott költségvetésnek megfelelő megvalósítás tekintetében), jó ár-érték arány, az infrastruktúra-kiépítés költségeinek hosszú távú finanszírozási lehetősége, az innováció és a kutatás ösztönzése, a magánszektor bevonása az építésbe, a működtetésbe és a finanszírozásba, rugalmasabb és nagyobb szakértelemmel bíró irányítási környezet, az erőforrások tekintetében az EU-ban sikeresen működő vállalkozások és kkv-k esetében jelentkező kedvező hatás, az uniós vállalkozások versenyképességének erősödése harmadik országokban megrendezett közbeszerzésekben való részvétel tekintetében.

Az előadó véleménye szerint az infrastruktúrák kiépítése, kezelése, fenntartása és működtetése a közlekedés (utak, vasutak, metrók), a középületek (börtönök, iskolák, kórházak) és az abban található berendezések, a környezetvédelem (víz- és hulladékkezelés vagy -gazdálkodás), a közművek, a telekommunikációs vagy energiahálózatok, illetve új technológiák vagy termékek kifejlesztése terén számos lehetséges előnnyel jár és kockázatot rejt, melyeket meg lehet osztani a magán- és az állami szektor között.

Az előadó véleménye szerint az uniós vállalkozások nagy nemzetközi projektekben, és elsősorban PPP-kben való részvételének fokozódása jelentős előnyökkel járna a munkahelyteremtés, a termelékenység, a versenyképesség, valamint a technológiai fejlődés és az innováció szempontjából, előnyöket és gazdasági növekedést teremtve szerte az EU-ban és a fogadó államokban. Ezért az előadó hangsúlyt kíván fektetni a nem uniós országokban zajló PPP-kben rejlő lehetőségekre, és sürgeti az uniós intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket az uniós vállalkozások, és különösen a kkv-k PPP-projektekben való részvételének előmozdítására.


VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről (8.5.2015)

a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részére

az uniós kereskedelmi és beruházási politikáknak a köz- és magánszféra harmadik országokban működő kezdeményezéseire gyakorolt külső hatásáról

(2014/2233(INI))

A vélemény előadója: Brian Hayes

JAVASLATOK

A Fejlesztési Bizottság felhívja a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza, hogy az uniós kereskedelmi, beruházási és fejlesztési politikák összefonódnak, és hogy a Lisszaboni Szerződés 208. cikke létrehozza a politikák fejlesztési célú koherenciájának elvét, előírva, hogy a fejlődő országokat nagy valószínűséggel érintő szakpolitikákban vegyék figyelembe a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit; hangsúlyozza továbbá annak fontosságát, hogy az Európai Unió beruházással kapcsolatos szakpolitikái olyan pénzügyi megoldásokat részesítsenek előnyben, amelyek kiterjednek a társadalmi hatások tényleges értékelésére;

2.  rámutat, hogy valószínűleg a magánberuházások és a magánfinanszírozás jelentik a fenntartható növekedés legfontosabb mozgatórugóját, amely növekedés az elkövetkezendő évekre vonatkozó előrejelzések szerint a fejlődő országokban körülbelül 5%-os lesz; elismeri, hogy a magánberuházások és a magánfinanszírozás segíthetnek a helyi vállalatok és a helyi gazdaságok támogatásában, és tisztességes munkahelyeket biztosíthatnak – következésképp a szegénység felszámolását eredményezhetik –, feltéve hogy a közvetlen külföldi befektetést megfelelően szabályozzák és a partnerországok gazdaságának – többek között a technológiaátadás és helyi munkaerő számára teremtett képzési lehetőségek révén elért – konkrét előrelépéseihez kapcsolják; úgy véli, hogy ilyen körülmények között a köz-magán társulások (PPP-k) a legkevésbé fejlett országok javát szolgálhatják, hiszen az aránytalan befektetési kockázat nem ösztönzi kellő mértékben a magánberuházást; hangsúlyozza, hogy a 2015 utáni időszakra vonatkozó fejlesztési menetrend keretében a jövőbeli PPP-knek a szegénység csökkentésére és az egyéb fenntartható fejlesztési célok elérésére kell törekedniük, és azokat összhangba kell hozni a partnerországok nemzeti fejlesztési terveivel;

3.  megjegyzi, hogy a megfelelően felépített és hatékonyan végrehajtott PPP-k számos olyan előnnyel szolgálnak, mint például az innováció, az erőforrások hatékonyabb felhasználása, valamint a minőségbiztosítás és az ellenőrzés; megjegyzi emellett, hogy a fejlődő országokban a PPP-ket annak alapján kell értékelni, hogy mennyire képesek fejlesztési eredményeket elérni, továbbá hogy tisztességesen kell elosztani a kockázati terhet a köz- és a magánszektor között; rámutat, hogy a fejlődő országokban működő PPP-k eddig elsősorban az energia- és a távközlési ágazatban koncentrálódtak, miközben továbbra sem jellemző a magánszektor bevonódása a szociális infrastruktúrába; ezért olyan PPP-k elindítására ösztönöz, melyek elsődlegesen a fenntartható fejlesztési célok elérésére törekednek;

4.  felszólít a partnerországok kormányainak biztosított technikai segítségnyújtás fokozására – mely magában foglalja a helyi személyzet képzését és a technológiamegosztást –, ily módon fokozva képességüket arra, hogy felelősséget viseljenek a PPP-kért, és részt vállaljanak a PPP-projektek irányításának feladatában, és támogatva őket olyan bankrendszerek és adóhatóságok felállításában, amelyek képesek ellátni a pénzügyi irányítást, valamint a köz- és magánszférabeli források kezelését; rámutat, hogy bizonyos múltbeli tapasztalatok azt mutatják, hogy a rossz alkuk eredményeként létrejött PPP-szerződések növelhetik az államok eladósodottságát, ezért sürgeti a felelős finanszírozást szolgáló szabályozási keret felállítását;

5.  határozottan támogatja az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek EU-n belül és kívül történő eredményes és átfogó elterjesztését és végrehajtását, és hangsúlyozza, hogy minden szükséges politikai és jogalkotási intézkedést meg kell tenni az említett – többek között az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésre vonatkozó – ENSZ-alapelvek eredményes végrehajtásában tapasztalható hiányosságok kezelésére;

6.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy nem minden esetben vannak érvényben a közpénzek átgondolt felhasználását garantáló biztosítékok; megállapítja különösen, hogy a PPP-k céljait gyakran nagyon általános módon határozzák meg, míg a konkrét, mérhető, elérhető és határidőhöz kötött célkitűzések kritériumai rendszerint hiányoznak; hangsúlyozza, hogy a PPP-nek olyan eszköznek kell lennie, amely jutalmazza a magáncégek felelős magatartását; ennek megfelelően úgy ítéli meg, hogy szilárd szabályozási keretet kell létrehozni annak biztosítása érdekében, hogy ezek a beruházások megfeleljenek az emberi jogi, szociális, környezeti és átláthatósági normáknak, annak biztosítása mellett, hogy a magánszektor kifizesse az adók rá eső tisztességes részét; rámutat továbbá, hogy minden olyan PPP-projekt esetében, amely hivatalos fejlesztési támogatásban részesül, a szegények érdekeit szolgáló fejlesztésre vonatkozó – az emberek jogait, különösen a földhöz, a vízhez és az alapvető szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférést biztosító – előzetes hatásvizsgálatra van szükség; hangsúlyozza, hogy a projektek előkészítő fázisa során a civil társadalommal folytatott konzultáció mellett meg kell egyezni a mérhető kimeneti mutatókról és a nyomon követésről, valamint az értékelési mechanizmusokról, és azokat hatékonyan végre kell hajtani; kiemeli a parlamentek és a civil társadalom hivatalos konzultációs és ellenőrző szerepét a teljes körű átláthatóság, legitimáció és elszámoltathatóság biztosítása érdekében;

7.  úgy véli, hogy a PPP-k az állami beruházások egyre nagyobb hiányának problémájára adott kulcsfontosságú innovatív megoldást jelentik; elismeri, hogy a PPP-k szervezeti és intézményi szempontból kihívást jelenthetnek a közszektor számára, mivel jellegük összetett, és különböző típusú készségeket és új támogató intézményeket igényelnek; hangsúlyozza e tekintetben a jó kormányzás, a jogállamiság és az inkluzív, nyílt és átlátható közintézmények fontosságát; újra hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU a 2015 utáni globális fejlesztési keretről folyó kormányközi tárgyalások keretében vezető szerepet vállaljon az igazságszolgáltatásra és az eredményes intézményekre vonatkozó 16. fenntartható fejlesztési cél megerősítésében;

8.  sürgeti a Bizottságot – miután jelezte, hogy az elkövetkező években jelentősen bővíteni kívánja a támogatások és hitelek ötvözésének alkalmazását –, hogy hajtsa végre az Európai Számvevőszék által a támogatások és hitelek ötvözéséről szóló különjelentésben tett ajánlásokat, és megfelelően értékelje a kölcsönök és vissza nem térítendő támogatások ötvözésének mechanizmusait, különösen a fejlesztés és pénzügyi kiegészítő jelleg, az átláthatóság és az elszámoltathatóság tekintetében;

9.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a PPP-kben részt vevő vállalatok a projektek teljes időtartama alatt tartsák tiszteletben a vállalati társadalmi felelősségvállalás elveit, ideértve az ENSZ emberi jogokról szóló globális megállapodását, az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelveket, az ILO alapvető munkaügyi normáit, a környezeti normákat, valamint az ENSZ korrupcióellenes egyezményét; úgy véli, hogy a projektek teljes életciklusa során figyelembe kell venni az OECD-irányelveket, különös tekintettel az emberi jogok tiszteletben tartásával foglalkozó IV. fejezetben szereplő elvekre; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat végrehajtható elszámoltathatósági mechanizmusok létrehozására;

10. ösztönzi az EU-t, hogy támogassa az emberi jogok tekintetében a transznacionális vállalatokra és más üzleti vállalkozásokra vonatkozó, jogilag kötelező nemzetközi ENSZ-eszköz kidolgozásának jelenleg zajló folyamatát, mivel az tisztázni fogja a transznacionális vállalatok emberi jogok területén fennálló kötelezettségeit, valamint a vállalatok államokkal szembeni kötelezettségeit, és előírja eredményes jogorvoslatok létrehozását az áldozatok számára azokban az esetekben, amikor a hazai jogrendszer egyértelműen képtelen az adott vállalatokat eredményesen büntetőeljárás alá vonni;

11. felhívja a figyelmet arra, hogy a fejlődő országokban a munkahelyek 90%-át létrehozó kkv-k jelentik a munkahelyteremtés és a jólét megteremtésének hajtóerejét; a hosszú távú finanszírozás mozgósítása, a technológiák és az üzleti modellek terén innováció teremtése és a magánszektor elszámoltatására szolgáló mechanizmusok kiépítése érdekében elengedhetetlennek tartja a – belföldi erőforrások mozgósításához és a munkahelyteremtéshez elengedhetetlen – helyi magánszektor és az európai kkv-k és induló vállalkozások fokozottabb bevonását a PPP-kbe;

12. hangsúlyozza, hogy a fejlesztési ügynökségeknek biztosítaniuk kell, hogy a közszektorból származó fejlesztésfinanszírozást a fejlődő ország helyi gazdasági hálózatainak támogatására használják fel, és ne térítsék el az adományozó országokból származó magáncégek és multinacionális vállalatok támogatására; hangsúlyozza különösen, hogy a PPP-knek a hazai mikro-, kis- és középvállalkozások kapacitásainak építésére kell törekedniük;

13. emlékeztet az Európai Unió az iránti elkötelezettségére, hogy valamennyi fellépésében előmozdítsa a nemek közötti egyenlőséget és biztosítsa a nemek közötti egyenlőség szempontjainak érvényesülését; sürgeti a nemi dimenzió PPP-k tervezésébe és végrehajtásába való beépítését, például a célzott beruházások vonatkozásában nemek szerint bontott adatok használata és nemi szempontú elemzés, valamint a nők számára kínált előnyöket jellemző fő teljesítménymutatók szerződésekben való szerepeltetése révén; ezzel összefüggésben felszólít a helyi – különösen a nők vezette – kkv-k fokozottabb támogatására, lehetővé téve számukra, hogy részesüljenek a magánszektor által generált növekedés előnyeiből;

14. azt javasolja, hogy a különböző érdekelt felek – például a kormányok, az adományozók, a magánszektor, a humanitárius alapítványok, a helyi hatóságok, a civil társadalmi szervezetek és a nem kormányzati szervezetek – közötti bizalom kiépítése, valamint közös céljaik megtalálása érdekében a Bizottság segítse elő a több érdekelt fél – például a munkavállalók képviseleti szervezetei, a vállalkozók és a munkaadók – részvételével zajló strukturális párbeszédet szolgáló fórumok kialakítását, a beruházási és adminisztratív szempontból egyértelmű helyzet kialakítása céljából; hangsúlyozza e tekintetben a különböző országban működő uniós küldöttségek fontos szerepét az ilyen párbeszédek elősegítésében.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

6.5.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

18

0

6

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Louis Aliot, Beatriz Becerra Basterrechea, Nirj Deva, Charles Goerens, Enrique Guerrero Salom, Heidi Hautala, Maria Heubuch, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Stelios Kouloglou, Arne Lietz, Norbert Neuser, Maurice Ponga, Cristian Dan Preda, Lola Sánchez Caldentey, György Schöpflin, Pedro Silva Pereira, Davor Ivo Stier, Paavo Väyrynen, Bogdan Brunon Wenta, Anna Záborská

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Joachim Zeller

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Daniela Aiuto, Tiziana Beghin, Julie Ward


VÉLEMÉNY a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság részéről (7.5.2015)

a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részére

az uniós kereskedelmi és beruházási politikáknak a köz- és magánszféra harmadik országokban működő kezdeményezéseire gyakorolt külső hatásáról

(2014/2233(INI))

A vélemény előadója: Dita Charanzová

JAVASLATOK

A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság felhívja a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  emlékeztet a köz- és magánszféra közötti partnerségek jelentőségére, amelyek a gazdasági növekedés, az innováció, a versenyképesség és a munkahelyteremtés eszközei az egységes piacon és külföldön; hangsúlyozza a köz- és magánszféra közötti partnerségek által az infrastruktúra – különösen az energiával kapcsolatos, vízi, közúti és digitális infrastruktúra – modernizálásában betöltött stratégiai szerepet; megjegyzi, hogy az európai vállalatok kellő felkészültséggel rendelkeznek ahhoz, hogy ilyen megállapodásokért versenyezzenek és ezeket működtessék;

2.  hangsúlyozza, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerségek pozitív hatásai többek között az alábbiakból erednek: a projektek jobb megvalósítása, jó haszon-költség arány, a költségek hosszú távú finanszírozási lehetősége, továbbá a rugalmasabb és nagyobb szakértelemmel bíró irányítási környezet;

3.  figyelembe veszi, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerségeket hosszú, gyakran 10–30 évet felölelő életciklus jellemzi. Úgy véli, hogy jelentőséget kell tulajdonítani a köz- és magánszféra közötti partnerségek életciklusának, amelynek összhangban kell állnia a kitűzött célokkal a munka, illetve a nyújtandó áruk és szolgáltatások tekintetében, anélkül, hogy mesterségesen torzítaná a versenyt vagy magasabb költségeket és szükségtelen terhet róna a közigazgatásra és az adófizetőkre;

4.  emlékeztet arra, hogy – különösen az ingatlanokkal, a környezettel, a telekommunikációval és az energiahálózatokkal kapcsolatos – infrastrukturális projektekkel kockázatok is járnak, és a kormány a köz- és magánszféra közötti partnerségeken keresztül e kockázat egy részét a magánvállalkozóra terheli, hogy mindketten részesülhessenek az előnyökből, de megosszák a projektekkel járó kockázatokat és felelősségeket is; hangsúlyozza továbbá, hogy a kockázat megfelelő megosztása alapvető fontosságú a projekt költségeinek csökkentése, illetve sikeres végrehajtásának és az életképességének biztosítása érdekében;

5.  emlékeztet arra, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerségeket a magas érték és a technikai összetettség, valamint a felek hosszú távú elkötelezettsége jellemzi; megjegyzi, hogy ezért megfelelő szintű rugalmasságra és eljárási garanciákra van szükségük az átláthatóság, a megkülönböztetésmentesség és az egyenlő elbánás biztosítása érdekében;

6.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a tisztességes versenyt és a hozzáférést a köz- és magánszféra közötti partnerségek valamennyi résztvevője számára, nevezetesen tisztességes és átlátható kiválasztási eljárások által, amelyek révén a kormányok kialakítják az ilyen partnerségeket;

7.  hangsúlyozza, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerségek kialakítása során figyelembe kell venni különösen azt, hogy az uniós székhellyel rendelkező kkv-k milyen kihívásokkal néznek szembe, amikor köz- és magánszféra közötti partnerségek résztvevőjeként nemzetközi piacokon versenyeznek, és biztosítani kell a kkv-k tényleges és méltányos hozzáférését, nevezetesen a közüzemi ágazatokban, a 2014/25/EU irányelvben foglaltak szerint; ebben az összefüggésben hangsúlyozza azoknak a konkrét szabályoknak a jelentőségét, amelyek lehetővé teszik a kkv-k számára a klaszterekben vagy csoportosan való ajánlattételt, továbbá lehetővé teszik a nyitott és átlátható alkvállalkozói láncokat;

8.  emlékeztet arra, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerségeknek magas hozzáadott értéket kell nyújtaniuk a polgárok és a fogyasztók számára, minőségi szolgáltatásokat és/vagy árukat kell biztosítaniuk, konkrét verseny- és gazdasági előnyöket kell biztosítaniuk a közigazgatások számára kormány- és helyi szinten egyaránt, ugyanakkor nem szabad további terheket vagy veszteségeket okozniuk a közszféra számára;

9.  hangsúlyozza, hogy míg a köz- és magánszféra közötti partnerségek különböző formákat ölthetnek, az egységes piacra vonatkozó jogszabályok magas szintű eljárási normákat határoznak meg; megjegyzi, hogy ezeket a jogszabályokat felülvizsgálták és összevonták a közbeszerzésekről szóló 2014/24/EU és 2014/25/EU irányelvben, a koncessziókról szóló 2014/23/EU irányelvben, illetve a köz- és magánszféra közötti intézményesített partnerségekre vonatkozó iránymutatásban; felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg annak a lehetőségét, hogy a fejlődő országok számára műszaki segítséget nyújtson és tanácsot adjon arra vonatkozóan, hogy hogyan tudják előkészíteni és végrehajtani az uniós szabványokat a piacaikon;

10. hangsúlyozza, hogy az uniós közbeszerzési piacok nagyrészt nyitottak a nemzetközi verseny előtt, és a rájuk vonatkozó szabályok az egységes piacon belüli tisztességes és hatékony versenyt célozzák, a versenytárgyalásokra beérkezett, gazdasági szempontból legelőnyösebb ajánlatok szerint odaítélt szerződések elvén alapuló inkluzív növekedést érnek el, továbbá egyenlő versenyfeltételeket biztosítanak a nemzetközi befektetők számára; hangsúlyozza, hogy nem létezik a külföldi tulajdonláson vagy felügyeleten alapuló megkülönböztetés, és hogy a külföldi vállalatok helyben is letelepedhetnek, hogy részt vehessenek a köz- és magánszféra közötti partnerségekben;

11. sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy az Unió kereskedelmi megállapodásai tartalmazzák a szükséges feltételeket ahhoz, hogy lehetővé tegyék az európai vállalatok számára, hogy külföldön a hazai vállalatokkal azonos feltételek mellett versenyezhessenek; úgy véli, hogy ehhez hozzátartozik a kapcsolódó szolgáltatásokhoz való hozzáférés, a pályázati információkhoz való hozzáférésre és az odaítélési kritériumokra vonatkozó szabályokkal együtt; hangsúlyozza, hogy a nagyobb átláthatóság és az online eljárások kialakítása különösen fontos a kis- és középvállalkozások számára, és a köz- és magánszféra közötti tartós és inkluzív partnerségek megkötéséhez;

12. hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy a magánszektort – különösen határokon átnyúlva – a köz- és magánszféra közötti partnerségekbe vonzzák, létfontosságú a beruházók számára elegendő biztosítékot nyújtani arra vonatkozóan, hogy a hosszú távú beruházásuk biztonságos környezetben, jogbiztonságban és jó kormányzásban részesül; hangsúlyozza ezért, hogy biztosítani kell az európai vállalatok beruházásainak és gazdasági javainak hatékony védelmét a köz- és magánszféra közötti partnerségek Unión kívüli megállapodásainak részeként;

13. felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon a kereskedelmi szakpolitikák és megállapodások területén azzal a céllal, hogy piaci hozzáférést biztosíthasson az európai vállalatok számára a köz- és magánszféra közötti partnerségek Unión kívüli megállapodásainak összefüggésében;

14. felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az EU által támogatott szervek – például a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség (EASME) és az európai vállalkozási hálózat (EEN) – is hozzáférhessenek az arra vonatkozó információhoz, hogy az Unión kívüli országokban hogyan lehet csatlakozni PPP-khez, és ezeket az információkat megoszthassák a kkv-kkal, továbbá támogassa a kis- és középvállalkozásoknak a harmadik országok köz- és magánszféra közötti partnerségeiben való részvételét;

15. felhívja a Bizottságot, hogy a kereskedelmi és beruházási megállapodásokról más országokkal folytatott tárgyalások során támogassa az uniós vállalkozások – különösen a kkv-k – előtt álló akadályok megszüntetését, hogy ezekben az országokban köz- és magánszféra közötti partnerségekbe léphessenek be, továbbá támogassa az uniós polgárok szakmai mobilitását ezekben az államokban, abból a célból, hogy lehetővé tegye számukra, hogy a belföldi vállalatokkal és a harmadik országokból érkező vállalatokkal egyenlő esélyekkel versenyezhessenek.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

7.5.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

29

5

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Dita Charanzová, Anna Maria Corazza Bildt, Nicola Danti, Dennis de Jong, Ildikó Gáll-Pelcz, Evelyne Gebhardt, Maria Grapini, Sergio Gutiérrez Prieto, Robert Jarosław Iwaszkiewicz, Liisa Jaakonsaari, Antonio López-Istúriz White, Marlene Mizzi, Eva Paunova, Jiří Pospíšil, Marcus Pretzell, Robert Rochefort, Virginie Rozière, Christel Schaldemose, Andreas Schwab, Igor Šoltes, Ivan Štefanec, Róża Gräfin von Thun und Hohenstein, Mylène Troszczynski, Mihai Țurcanu, Anneleen Van Bossuyt, Marco Zullo

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Pascal Arimont, Biljana Borzan, Birgit Collin-Langen, Jens Nilsson, Julia Reda, Sabine Verheyen

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Petras Auštrevičius, Damiano Zoffoli


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

28.5.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

34

5

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

William (The Earl of) Dartmouth, Maria Arena, Tiziana Beghin, David Borrelli, Daniel Caspary, Marielle de Sarnez, Santiago Fisas Ayxelà, Christofer Fjellner, Eleonora Forenza, Yannick Jadot, Ska Keller, Jude Kirton-Darling, Bernd Lange, Jörg Leichtfried, David Martin, Emmanuel Maurel, Emma McClarkin, Anne-Marie Mineur, Alessia Maria Mosca, Franz Obermayr, Artis Pabriks, Franck Proust, Godelieve Quisthoudt-Rowohl, Inmaculada Rodríguez-Piñero Fernández, Tokia Saïfi, Matteo Salvini, Marietje Schaake, Helmut Scholz, Joachim Schuster, Joachim Starbatty, Adam Szejnfeld, Iuliu Winkler, Jan Zahradil

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Goffredo Maria Bettini, Dita Charanzová, Georgios Epitideios, Seán Kelly, Sander Loones, Adina-Ioana Vălean, Jarosław Wałęsa

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Cecilia Wikström

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat