Eljárás : 2015/2058(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0184/2015

Előterjesztett szövegek :

A8-0184/2015

Viták :

PV 07/07/2015 - 16
CRE 07/07/2015 - 16

Szavazatok :

PV 08/07/2015 - 4.14
CRE 08/07/2015 - 4.14
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0265

JELENTÉS     
PDF 214kWORD 173k
9.6.2015
PE 551.919v02-00 A8-0184/2015

az adókikerülésről és az adócsalásról mint a fejlődő országok kormányzása, szociális védelme és fejlődése számára jelentett kihívásról

(2015/2058(INI))

Fejlesztési Bizottság

Előadó: Elly Schlein

A vélemény előadója (*):

Hugues Bayet, Gazdasági és Monetáris Bizottság

(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 54. cikke

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről
 NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az adókikerülésről és az adócsalásról mint a fejlődő országok kormányzása, szociális védelme és fejlődése számára jelentett kihívásról

(2015/2058(INI))

Az Európai Parlament,

–       tekintettel a Monterrey-i Nyilatkozatra (2002), a dohai fejlesztésfinanszírozási konferenciára (2008), a Párizsi Nyilatkozatra (2005) és az accrai cselekvési programra (2008),

–       tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az etiópiai Addisz-Abebában 2015. július 13-tól 16-ig tartandó harmadik nemzetközi fejlesztésfinanszírozási konferenciáról szóló 68/204. és 68/279. sz. határozataira,

–       tekintettel az ENSZ nemzetközi adóügyi együttműködési szakértői bizottságának munkájára(1),

–       tekintettel az ENSZ fejlett és fejlődő országok közötti kettős adóztatás elkerüléséről szóló modellegyezményére(2),

–       tekintettel a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–       tekintettel az „Adók és a fejlesztés – Együttműködés a fejlődő országokkal a jó adóügyi kormányzás előmozdítása terén” című, 2010. április 21-i bizottsági közleményre (COM(2010)0163),

–       tekintettel a „Globális partnerség a szegénység felszámolásáért és a fenntartható fejlődésért 2015 után” című, 2015. február 5-i bizottsági közleményre (COM(2015)0044),

–       tekintettel a Bizottságnak az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelmet szolgáló adózási átláthatóságról szóló 2015. március 18-i közleményére (COM(2015)0136),

–       tekintettel az adócsalás, az adóelkerülés és az adóparadicsomok elleni küzdelemről szóló 2013. május 21-i állásfoglalására(4),

–       tekintettel az „Adók és a fejlesztés – Együttműködés a fejlődő országokkal a jó adóügyi kormányzás előmozdítása terén” című, 2011. március 8-i állásfoglalására(5),

–       tekintettel a jó kormányzás adóügyek terén történő előmozdításáról szóló, 2010. február 10-i állásfoglalására(6),

–       tekintettel a „Korrupció a köz- és a magánszférában: hatása az emberi jogokra a harmadik országokban” című, 2013. október 8-i állásfoglalására(7),

–       tekintettel a fejlődés felelősségteljes üzleti gyakorlatok révén történő előmozdításáról, ezen belül a nyersanyag-kitermelő iparágak fejlődő országokban betöltött szerepéről szóló, 2014. február 26-i állásfoglalására(8),

–       tekintettel a 2015 utáni uniós és globális fejlesztési keretről szóló, 2015. november 25-i állásfoglalására(9),

–       tekintettel a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló 2013. évi uniós jelentésről szóló 2014. március 13-i állásfoglalására(10),

–       tekintettel az EUMSZ 208. cikkére, amely kimondja, hogy az Unió fejlesztési politikája elsődleges célként a szegénység felszámolására irányul, és megalapozza a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvét,

–       tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–       tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A8–0184/2015),

A.     mivel az illegális pénzmozgások – azaz valamennyi nem nyilvántartott, olyan tőkét érintő magánpénzmozgás, amelyet illegálisan kerestek meg, utaltak át vagy használtak fel – tipikusan adócsalásból és adókikerülésből, például a transzferárakkal való visszaélésből származnak, és sértik az adóknak a nyereség keletkezése helyén történő megfizetésének elvét, és mivel a fejlesztésfinanszírozásról szóló valamennyi fontosabb nemzetközi dokumentum és konferencia az adócsalást és adókikerülést nevezi meg a hazai bevételek fejlesztési célú mozgósítása egyik fő akadályaként;

B.     mivel a Global Financial Integrity kutatóintézet 2014-es jelentése szerint a 2003 és 2012 közötti közvetlen külföldi befektetések és hivatalos fejlesztési támogatások összesített értéke alig volt kevesebb, mint az illegális pénzkiáramlásoké; mivel az illegális pénzmozgások a fejlődő országok által a szegénység felszámolása, a jólét és a fenntartható fejlődés céljából kapott támogatások körülbelül tízszeresét teszik ki, ami a becslések szerint évente 1 milliárd dollár illegális tőkekiáramlást jelent a fejlődő országokból;

C.     mivel a nyersanyag-kitermelő iparágakból származó állami bevételek előteremtése alapvetően szükséges számos fejlődő ország, különösen a legkevésbé fejlett országok fejlesztési stratégiája számára, azonban összességében nem használják ki jól a nyersanyag-kitermelő iparágakban rejlő potenciált a költségvetési bevételek növelésére, a nem megfelelő adószabályok vagy az azok végrehajtásával kapcsolatos nehézségek miatt, mert a fejlődő országok kormányai és a kitermelő vállalatok közötti megállapodások általában eseti jellegűek, továbbá azokat átláthatatlan módon és egyértelmű iránymutatások nélkül tárgyalják meg;

D.     mivel a fejlődő országok gazdaságában a jelentős méretű informális ágazatok csaknem lehetetlenné teszik a szélesebb bázison történő adóztatást, és mivel az olyan országokban, ahol a lakosság nagy része szegénységben él, a GDP számottevő része nem adóztatható;

E.     mivel a kiegyensúlyozott, hatékony és átlátható adórendszerek biztosítják a kormányok számára a létfontosságú finanszírozást, hogy fedezzék azokat az alapvető közszolgáltatásokat, amelyekre a polgárok jogosultak, így például az általános egészségügyi ellátást és oktatást, és mivel a hatékony redisztributív fiskális politikák hozzájárulnak a növekvő egyenlőtlenségek leginkább segítségre szorulókra gyakorolt hatásának csökkentéséhez;

F.     mivel az UNCTAD szerint a határokon átnyúló vállalati beruházási állomány mintegy 30%-a közvetítő országokon ment keresztül, mielőtt termelési eszközként elérte volna végcélját;

G.     mivel a társasági adóból származó bevételek a fejlődő országok nemzeti jövedelmének jelentős részét teszik ki, ami miatt a vállalatok általi adókikerülés őket különösen nagy mértékben érinti, és az elmúlt éves során a fejlődő országok folyamatosan csökkentették a társaságiadó-kulcsokat;

H.     mivel az adóparadicsomok és a banktitkot fenntartó országok, amelyek lehetővé teszik a banki és pénzügyi információk titokban tartását, az olyan tőkét és bevételt vonzó adómentes rendszerekkel kombinálva, amelyeket más országokban kellene megadóztatni, káros adóversenyhez vezetnek, veszélyeztetik az adórendszer méltányosságát és torzítják a versenyt és a befektetéseket, ami különösen a fejlődő országokat érinti, és ami a becslések szerint évi 189 milliárd dolláros adóbevétel-kiesést eredményez;

I.      mivel az adózás a fejlődő országok bevételeinek megbízható és fenntartható forrása lehet és a stabilitás előnyével jár az olyan hagyományos fejlesztésfinanszírozási mechanizmusokkal szemben, mint a kedvezményes hitelek, amennyiben méltányos, kiegyensúlyozott, hatékony és átlátható adózási rendszer van hatályban, az adózási fegyelem előmozdítását szolgáló adóigazgatás hatékony és eredményes, valamint a költségvetési bevételek felhasználása felelősségteljes és elszámoltatható;

J.      mivel a hatékony és átlátható adó- és fiskális politikák potenciális előnyei túlmutatnak a fejlődés előmozdítására rendelkezésre álló erőforrások növelésén, és közvetlen pozitív hatást gyakorolnak a jó kormányzásra és az államépítésre a demokratikus intézmények, a jogállamiság, valamint a kormány és a polgárok közötti társadalmi szerződés megerősítése révén, az adók, a közszolgáltatások és a szociális szolgáltatások közötti kölcsönös kapcsolat megteremtése, valamint a kormányzati költségvetések stabilitásának előmozdítása érdekében, ezáltal egyúttal elősegítik a külföldi támogatásoktól való hosszú távú függetlenséget és lehetővé teszik a fejlődő országok számára, hogy a nemzeti célokra érzékenyek és azokkal kapcsolatban elszámoltathatók legyenek, valamint saját szakpolitikai választásaikért felelősséget vállaljanak;

K.     mivel a pénzügyi és gazdasági válság következtében sürgetőbbé vált a belföldi bevételek növelésének szükségessége;

L.     mivel a fejlődő országok által a belföldi bevételek mozgósítása révén nyert források összege folyamatosan emelkedik, és a nemzetközi adományozók segítségével a közelmúltban fontos előrelépés történt ezen a területen;

M.    mivel a fejlődő országok jelentős politikai, adminisztratív és technikai korlátokkal szembesülnek az adóbevételek növelése terén az adóbeszedéshez rendelkezésre álló humán és pénzügyi erőforrások elégtelensége, a transznacionális vállalatoktól való adóbeszedés összetettségének kezeléséhez gyenge igazgatási kapacitások, az adóbeszedési kapacitások és infrastruktúra hiánya, a szakképzett alkalmazottak adóigazgatásból való elszívása, a korrupció, a politikai rendszer legitimitásának hiánya, a nemzetközi adóügyi együttműködésben való részvétel hiánya, valamint a bevételek igazságtalan megoszlása és a gyenge adóügyi kormányzás miatt;

N.     mivel a kereskedelem jelenlegi globális szintű liberalizációja és a kereskedelmi akadályok elmúlt évtizedekben történt folyamatos lebontása növelte az áruk és szolgáltatások határokon keresztüli kereskedelmét, ami ugyanakkor nehézségeket okozott a nagymértékben a kereskedelem adóztatására támaszkodó fejlődő országok, különösen az LDC-országok számára a kereskedelmi adók csökkenésének ellensúlyozása és a más belföldi erőforrások – különösen egy kiegyensúlyozott adószerkezetet – felé való elmozdulás terén;

O.     mivel az elmúlt évek során nőtt az olyan fejlett és fejlődő országok közötti adóegyezmények száma, amelyeket arra használtak, hogy csökkentsék a határokon átnyúló pénztranszferek adóterheit, ezzel minimálisra csökkentve a fejlődő országok belföldi források mobilizálására való képességét, és különböző lehetőségeket teremtve a multinacionális vállalatok számára az adózás elkerülésére; mivel egy holland hatóságok által nemrég készített hatásvizsgálat(11) arra a következtetésre jutott, hogy a holland adórendszer megkönnyíti a forrásadó kikerülését, ami a fejlődő országokban évente mintegy 150–550 millió euró összegű elmaradt osztalékhoz és forrásadó-bevételből származó kamathoz vezet;

P.     mivel a fejlődő országok összehasonlítva lényegesen kevesebb bevételre tesznek szert, mint a fejlett gazdaságok (mivel GDP-arányos adórátájuk 10–20%, szemben az OECD országok 30–40%-os arányával), továbbá nagyon szűk adóbázis jellemzi őket; mivel jelentős potenciál van az adóbázis kiterjesztésére és az adóbevételek növelésére az alapvető kormányzati feladatok ellátásához szükséges eszközök biztosítása érdekében;

Q.     mivel a fejlődő országok elsősorban úgy próbálnak befektetőket vonzani, hogy különféle adókedvezményeket és mentességeket kínálnak, amelyek nem átláthatóak, nem megfelelő költség-haszon elemzésen alapulnak, gyakran nem képesek valódi és fenntartható beruházásokat bevonzani, a fejlődő gazdaságokat a legkedvezőbb adózási feltételek biztosítása tekintetében egymás versenytársaivá téve, ami az adórendszerek hatékonysága és eredményessége szempontjából elégtelen eredményekhez és káros adóversenyhez vezet;

R.     mivel a tagállamok már elkötelezték magukat amellett, hogy bruttó nemzeti jövedelmük (GNI) 0,7%-át hivatalos fejlesztési támogatásra fordítják, és mivel a hazai erőforrások mobilizálásának előmozdítása érdekében nyújtott támogatás összege még mindig alacsony – 2011-ben a teljes hivatalos fejlesztési támogatás kevesebb mint egy százalékát tette ki – és a becslések szerint 2012-ben a hivatalos fejlesztési támogatásnak csak 0,1%-át (118,4 millió dollárt) fordították adóügyi kapacitásépítésre;

S.     mivel sok fejlődő ország nem tudja elérni még az alapvető működése, a közszolgáltatások és a szegénységcsökkentési törekvései finanszírozásához szükséges minimális adószintet sem;

T.     mivel az Európai Beruházási Bank (EBB), az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) és a tagállamok fejlesztésfinanszírozási intézményei a fejlődő országokban közvetlenül támogatnak magántársaságokat kölcsönök nyújtása révén, illetve közvetetten, pénzügyi közvetítők – például kereskedelmi bankok és magántőkealapok – támogatása révén, amelyek aztán kölcsönöket nyújtanak vállalkozások számára, vagy befektetnek azokba;

U.     mivel a fejlődő országoknak jobb képviselettel kellene rendelkezniük a nemzetközi adóügyi együttműködés struktúráiban és eljárásaiban annak érdekében, hogy a globális adópolitikák kialakításában és reformjában egyenlő feltételekkel vegyenek részt;

V.     mivel az ENSZ nemzetközi adóügyi együttműködési szakértői bizottsága kisegítő testületként működik a Gazdasági és Szociális Tanács mellett, amely különleges figyelmet fordít a fejlődő országokra és az átalakulóban lévő gazdasággal rendelkező országokra;

W.    mivel a megfelelő szintű államháztartási bevételek beszedése döntő szerepet játszhat az olyan méltányosabb társadalmak előmozdításában, amelyek elutasítják a férfiak és nők közötti hátrányos megkülönböztetést, és amelyek különleges támogatást biztosítanak a gyermekek és a más kiszolgáltatott csoportok számára;

1.      felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul terjesszen elő nagyratörő cselekvési tervet egy közlemény formájában annak érdekében, hogy támogassa a fejlődő országokat az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelemben és a méltányos kiegyensúlyozott és átlátható adórendszerek létrehozásában, figyelembe véve az OECD Fejlesztési Támogatási Bizottságának az Addisz-Abebában, Etiópiában 2015. július 13–16. között megtartásra kerülő nemzetközi fejlesztésfinanszírozási konferenciát megelőző munkáját, valamint a nemzetközi adóegyezmények fejlődő országokra gyakorolt hatását;

2.      kitart amellett, hogy a hazai erőforrások hatékony mobilizálása és az adórendszerek megerősítése elengedhetetlen tényező lesz a millenniumi fejlesztési célokat felváltó 2015 utáni keret elérésében, ami életképes stratégiát jelent a külföldi segélyektől való függőség hosszú távú leküzdésében, valamint hogy a hatékony és méltányos adórendszerek döntő fontosságúak a szegénység felszámolása, az egyenlőtlenségek elleni küzdelem, a jó kormányzás és az államépítés szempontjából; emlékeztet arra, hogy bizonyos transznacionális gazdasági tevékenységek hatással voltak az országok hazai kormányzati bevételeinek beszedéséhez és az adóztatási szerkezet megválasztásához való képességére, miközben a tőke megnövekedett mobilitása az adóparadicsomok használatával párosulva nagymértékben módosította az adóztatás feltételeit; aggodalmának ad hangot továbbá a korrupció szintjével és az átláthatatlan közigazgatással kapcsolatban, ami megakadályozza az adóbevételek államépítésbe, közszolgáltatásokba vagy állami infrastruktúrákba való befektetését;

3.      megjegyzi, hogy a legtöbb fejlődő országban az adóbevételek GDP-hez viszonyított aránya továbbra is alacsony, ezért ezek az országok különösen kiszolgáltatottak az egyéni adófizetők és a vállalatok adócsalási és adókikerülési tevékenységével szemben; hangsúlyozza, hogy ez jelentős pénzügyi veszteséget jelent a fejlődő országok számára, ami korrupcióra ösztönöz és káros az EU fejlesztési politikája számára, továbbá hogy az EU-nak és tagállamainak kiemelt prioritásként kellene kezelnie az ilyen gyakorlatokkal szembeni megfelelő nemzeti, uniós és nemzetközi szintű intézkedések megtételét, figyelembe véve a fejlődő országok azon szükségleteit és korlátait, amelyekkel az adóbevételeikhez való hozzáférés terén szembesülnek; úgy véli, hogy jó példával elöl járva az Európai Uniónak vezető szerepet kellene vállalnia az adóparadicsomok, adócsalás és adókijátszás elleni küzdelemre irányuló nemzetközi erőfeszítésekben, továbbá hogy együtt kell működnie a fejlődő országokkal a bizonyos multinacionális vállalatok által folytatott agresszív adókikerülési gyakorlatok elleni fellépésben, valamint a tekintetben, hogy segítsen nekik ellenállni az adóversenyben való részvételre ösztönző nyomásnak;

Cselekvési terv az adókikerülés és az adócsalás leküzdésére a fejlődő országokban

4.      sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen konkrét és hatékony intézkedéseket annak érdekében, hogy támogassa a fejlődő országokat és a regionális adóigazgatási keretrendszereket – például az afrikai adóigazgatási fórumot és az adóhatóságok Amerika-közi központját – az adócsalással és az adókikerüléssel szembeni küzdelemben, a méltányos, kiegyensúlyozott, hatékony és átlátható adópolitikák kialakításában, az adminisztratív reformok előmozdításában, továbbá annak érdekében, hogy a támogatás és a fejlesztés tekintetében növekedjen a fejlődő országok nemzeti adóigazgatása számára biztosított pénzbeli és technikai segítségnyújtás részaránya; úgy véli, hogy ezt a támogatást ezen országok igazságszolgáltatása és korrupcióellenes hivatalai megerősítése céljára is biztosítani kell; felhív a tagállamok és a kedvezményezett országok közszférára vonatkozó szakértelmének egyesítésére az együttműködési tevékenységek fokozása érdekében, valamint hogy konkrét előzetes eredményeket hozzanak a kedvezményezett országok számára; támogatja munkaértekezletek, képzések, szakértői missziók, tanulmányutak és tanácsadás megszervezését;

5.      kéri a Bizottságot, hogy a (politikai, fejlesztési és kereskedelmi) politikai párbeszéd napirendjében, továbbá a partnerországokkal kötött fejlesztési együttműködési megállapodásokban helyezze előkelő helyre a jó adóügyi kormányzást és a méltányos, kiegyensúlyozott, hatékony és átlátható adóbeszedést, fokozva a felelősségvállalást és a hazai elszámoltathatóságot azáltal, hogy olyan környezetet mozdítanak elő, amelyben a nemzeti parlamentek képesek érdemben hozzájárulni a nemzeti költségvetések kialakításához és felügyeletéhez, ideértve a hazai bevételeket és az adóügyeket is, valamint támogatva a civil társadalom szerepét az adóügyi kormányzás nyilvános ellenőrzésének biztosításában és az adócsalási ügyek figyelemmel kísérésében, többek között azáltal, hogy eredményes rendszereket hoznak létre a visszaélést jelentő személyek és az újságírói források védelmére;

6.      sürgősen felszólít arra, hogy a társaságok, kezelt vagyonok és más intézmények tényleges tulajdonosaira vonatkozó információkat tegyék nyilvánosan hozzáférhetővé nyílt adatformátumban annak megakadályozása érdekében, hogy az anonim fedőcégeket és más hasonló jogalanyokat pénzmosásra, illegális tevékenységek vagy terrorista tevékenységek finanszírozására, korrupt és bűnöző személyek személyazonosságának leplezésére, továbbá ellopott közpénzek és illegális kereskedelemből, illetve illegális adókijátszásból származó nyereség elrejtésére lehessen felhasználni; úgy véli továbbá, hogy minden országnak el kellene fogadnia és teljes mértékben végre kellene hajtania legalább a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) pénzmosás elleni ajánlásait;

7.      felhívja az EU-t és tagállamait, hogy minden ország és minden ágazat vállalataira vonatkozóan standardként érvényesítsék a tőzsdén jegyzett vagy nem jegyzett multinacionális vállalatok, és különösen a természeti erőforrások kitermelésével foglalkozó vállalatok tekintetében az országonkénti beszámolási kötelezettség elvét, amely megkövetelné tőlük, hogy éves beszámolójuk részeként országonként valamennyi működési területükre vonatkozóan közzétegyék minden leányvállalatuk nevét, ezek pénzügyi teljesítményét, a releváns adózási információkat, az eszközeikre vonatkozó adatokat és az alkalmazottak számát, valamint hogy biztosítsák ezen információk nyilvános hozzáférhetőségét, egyúttal minimalizálják az adminisztratív terheket a mikrovállalkozások kizárása révén; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot a számviteli irányelv ennek megfelelő módosítására; emlékeztet arra, hogy a nyilvános átláthatóság elengedhetetlen lépés a jelenlegi adórendszer hibáinak kijavításához és a közbizalom megteremtéséhez; felhívja az OECD-t annak ajánlására, hogy az általa javasolt országonkénti beszámoló sablont valamennyi multinacionális vállalat tegye közzé, továbbá biztosítsa, hogy minden ország valamennyi adóhatósága hozzáférhessen a részletes információkhoz, amelyek lehetővé teszik számukra a transzferárazással kapcsolatos kockázatok felmérését és az ellenőrzési erőforrások leghatékonyabb felhasználási módjának meghatározását; hangsúlyozza, hogy a külföldi befektetők számára kétoldalú adómegállapodások révén nyújtott adómentességek és adókedvezmények a multinacionális vállalatok számára tisztességtelen versenyelőnyt biztosítanak a hazai cégekhez, különösen a kkv-khoz képest;

8.      felhív a kitermelő iparágak működését szabályozó adózási feltételek és szabályok felülvizsgálatára; felhívja az Uniót, hogy növelje segítségnyújtását a fejlődő országokban azzal a céllal, hogy megfelelően megadóztassák a természeti erőforrások kitermelését, hogy megerősödjön a fogadó országok alkupozíciója a természeti erőforrásaikból szerzett jövedelem növelése tekintetében és gazdaságuk diverzifikációjának ösztönzése érdekében; támogatja a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezést (EITI) és annak a termelő és a nyersanyag-kereskedő vállalatokra történő kiterjesztését;

9.      üdvözli az automatikus információcsere-mechanizmus elfogadását, amely alapvető eszköze a globális átláthatóság növelésének és az adókikerüléssel, illetve az adócsalással szembeni küzdelem területén való együttműködésnek; elismeri azonban, hogy folyamatos pénzügyi és technikai szakértői támogatásra, valamint időre van szükség ahhoz, hogy a fejlődő országok kiépítsék az információk küldéséhez és feldolgozásához szükséges kapacitásokat; hangsúlyozza ezért, hogy fontos biztosítani, hogy az OECD automatikus információcserére vonatkozó új nemzetközi standardja foglaljon magában egy átmeneti időszakot a fejlődő országokra vonatkozóan, felismerve azt, hogy a standard viszonossági alapúvá tétele miatt gyakorlatilag kívül rekedhetnek a rendszeren azok az országok, amelyek nem rendelkeznek az előírt információk gyűjtéséhez, kezeléséhez és megosztásához nélkülözhetetlen infrastruktúra létrehozásához szükséges erőforrásokkal és képességekkel; úgy véli továbbá, hogy a titoktartásra vonatkozóan egységes standardot kellene előirányozni;

10.    felhív arra, hogy 2015 végére állapítsák meg az adóparadicsomok fogalmának nemzetközileg elfogadott meghatározást, az ezeket igénybe vevő gazdasági szereplőkre vonatkozó szankciókat, továbbá állítsanak össze feketelistát azon országokról – az uniós országokat is ideértve –, amelyek nem harcolnak az adócsalás ellen vagy elfogadják azt; felszólítja az EU-t, hogy támogassa az adóparadicsomként szolgáló fejlődő országok gazdasági szerkezetátalakítását; kéri az Unió részét nem képező fennhatóságokkal és területekkel rendelkező tagállamokat, hogy a szóban forgó területek igazgatásával együttműködve törekedjenek az adózási átláthatóság elveinek elfogadására, valamint biztosítsák, hogy e területek egyike se szolgáljon adóparadicsomként;

11.    felszólítja az Európai Uniót és tagállamait, hogy az adóegyezmények fejlődő országokkal való tárgyalása során biztosítsák, hogy a határokon átnyúló tevékenységből származó jövedelem vagy nyereség után a forrásországban kelljen adózni, ahol az értéket kitermelik vagy létrehozzák; hangsúlyozza e tekintetben, hogy az ENSZ adózásról szóló modellegyezménye biztosítja az adóztatáshoz való jogoknak a forrásország és az illetőség szerinti ország közötti méltányos felosztását; hangsúlyozza, hogy az adóegyezményekre irányuló tárgyalások során az Európai Uniónak és tagállamainak be kell tartaniuk az EUMSZ 208. cikkében rögzített fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvét;

12.    sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy egyes tagállamok példáját követve végezzenek az európai adópolitikák fejlődő országokra gyakorolt hatásával kapcsolatos hatásvizsgálatokat, továbbá osszák meg a bevált gyakorlatokat a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia növelése és a jelenlegi gyakorlatok javítása, valamint a fejlődő országokra átgyűrűző negatív hatások és ezen országok különleges szükségleteinek nagyobb mértékű figyelembe vétele érdekében; üdvözli ezzel összefüggésben a Bizottság 2015-ben előterjesztendő, adócsalásról és adókikerülésről szóló felülvizsgált cselekvési tervét, és sürgeti a tagállamokat, hogy mielőbb állapodjanak meg a közös konszolidált társaságiadó-alapról;

13.    határozottan támogatja a globális rendszer reformjára irányuló különféle jelenlegi nemzetközi kezdeményezéseket, ideértve az OECD adóalap-erózióval és a nyereségátcsoportosítással kapcsolatos (BEPS) kezdeményezését is, a fejlődő országoknak a nemzetközi adóügyi együttműködési struktúrákban és eljárásokban való fokozott részvételére összpontosítva; sürgeti az EU-t és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy az ENSZ adóügyi bizottsága az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa keretében valódi kormányközi testületté alakuljon át, amelynek rendelkezésére állnak a megfelelő kiegészítő erőforrások, biztosítva, hogy a minden ország egyenlő feltételekkel vehessen részt a globális adópolitikák kialakításában és reformjában; hangsúlyozza, hogy szankciókat kell fontolóra venni a nem együttműködő országokra és az adóparadicsomokban működő pénzügyi intézményekre vonatkozóan;

14.    hangsúlyozza, hogy a megfelelő szintű közfinanszírozás hozzájárulhat a nemek közötti egyenlőtlenségek kiegyensúlyozásához, és eszközt adhat a gyermekek és a társadalom más kiszolgáltatott csoportjainak jobb támogatásához, és elismeri, hogy míg az adócsalás kihat az egyének jólétére, az különösen káros a szegény és alacsony jövedelmű háztartások számára, amelyekben a nők aránytalanul felülreprezentáltak;

15.    aggodalommal jegyzi meg, hogy sok fejlődő ország rendkívül gyenge alkupozícióban van egyes külföldi közvetlen befektetőkkel szemben; úgy tartja, hogy a vállalatoktól meg kell követelni, hogy pontosan meghatározott kötelezettségvállalásokat tegyenek a befektetéseiknek a fogadó ország helyi és/vagy nemzeti társadalmi-gazdasági fejlődésére gyakorolt pozitív átgyűrűző hatásai tekintetében; felhívja a Bizottságot, a Tanácsot és a partnerkormányokat annak biztosítására, hogy az adóösztönzők ne adjanak további lehetőségeket az adókikerülésre; hangsúlyozza, hogy az ösztönzőket átláthatóbbá kell tenni és azoknak ideális esetben a fenntartható fejlődésbe való befektetések előmozdítására kell irányulniuk;

16.    felszólítja az EBB-t, az EBRD-t és a tagállamok fejlesztésfinanszírozási intézményeit, hogy ellenőrizzék és biztosítsák, hogy a támogatásban részesülő vállalatok és más jogalanyok ne vegyenek részt adócsalásban és adókikerülésben offshore központokban és adóparadicsomokban letelepedett pénzügyi közvetítőkkel való kapcsolatok, vagy az illegális tőkemozgások elősegítése révén, valamint hogy javítsák átláthatósági politikáikat, például azáltal, hogy valamennyi jelentésüket és vizsgálatukat nyilvánosan hozzáférhetővé teszik; felszólítja az EBB-t, hogy járjon el kellő körültekintéssel, követelje meg az országonkénti éves jelentéseket, kövesse nyomon a valódi tulajdonosokat, valamint ellenőrizze a transzferárakat a beruházások átláthatóságának biztosítása, valamint az adócsalás és az adókikerülés megakadályozása érdekében;

17.    utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)

http://www.un.org/esa/ffd/tax/

(2)

http://www.un.org/esa/ffd/tax/unmodel.htm

(3)

HL L 309., 2005.11.25., 15. o.

(4)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0205.

(5)

HL C 199. E., 2012.7.7., 37. o.

(6)

HL C 341. E., 2010.12.16., 29. o.

(7)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0394.

(8)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0163.

(9)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0059.

(10)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0251.

(11)

„Evaluation issues in financing for development Analysing effects of Dutch corporate tax policy on developing countries” („Értékelési kérdések a fejlesztésfinanszírozásban – A holland társaságiadó-politika fejlődő országokra gyakorolt hatásainak elemzése”), a holland külügyminisztérium politikai és műveleti értékeléssel foglalkozó osztálya által rendelt tanulmány, 2013. november.


INDOKOLÁS

I. A hazai forrásokból származó bevételek mobilizálása fejlődő országokban

Miért fontos a bevételek mobilizálása?

A fejlődő országok számára a hazai források képezték és képezik a finanszírozás legnagyobb forrását. Bár GDP-hez képesti arány az elmúlt évtized során növekedett, a fejlődő országokban az átlagos GDP-arányos adóráta még mindig túl alacsony: a fejlett gazdaságokkal összehasonlítva a fejlődő országok lényegesen kevesebb bevételre tesznek szert. Az alacsony jövedelmű országok GDP-arányos adórátája 10% és 20% közé esik, és sok országban nem éri el a 15%-ot (rendszerint ezt tekintik olyan küszöbértéknek, amely alatt a kormányok nehezen tudják finanszírozni alapvető működésüket és az alapszolgáltatásokat). Az OECD országokban ez az arány 30–40%. A szakértők egyetértenek abban, hogy komoly lehetőség van az adóbeszedés növelésére: az Oxfam 52 fejlődő országban elvégzett számításai azt mutatják, hogy az adóbeszedés jelentős mértékű javításával további 269 milliárd dollár lenne mobilizálható a közszolgáltatások finanszírozására. Ezért elengedhetetlenül fontos biztosítani a nemzeti adóbeszedés kiszámíthatóbbá, stabilabbá és erőteljesebbé válását, valamint azt, hogy a társadalom valamennyi része – a magánszemélyek és a vállalatok is – anyagi lehetőségeinek megfelelően fizessen.

Milyen problémák vannak a jelenlegi rendszerekkel?

•  Kereskedelem: a fejlődő országokban az állami források aránytalanul nagy része származik a kereskedelemből, ami könnyen adóztatható, azonban kiszolgáltatottá teszi a költségvetést a nyersanyagárak volatilitásával szemben, és nem ad elég teret az adóbevételek bővítésére. A fejlődő országok nehezen tudják kompenzálni a kereskedelmi adóknak a kereskedelem jelenlegi globális szintű liberalizációjából eredő visszaesését, és elmozdulni a hazai források más típusai felé.

•  Informalitás: az informalitás korlátot jelent a bevételek mobilizálása szempontjából, különösen a fejlődő országokban, ahol az a városi és vidéki területeken egyaránt széles körben elterjedt jelenség. Az informális szektor elérésének költségei potenciálisan magasak, hiszen az természetéből adódóan kiesik az adóügyi tisztviselők látóköréből, és a kiterjedt informális szektor csaknem lehetetlenné teszi a szélesebb bázison nyugvó jövedelemadóztatást.

•  Politikai korlátok: a társadalmi-gazdasági érdekcsoportok nagy valószínűséggel a kormányoknál fiskális kedvezmények megszerzése érdekében lobbiznak, és folyamatos nyomás alatt tartják az adópolitika, illetve az adóigazgatás területén dolgozó tisztviselőket, ezáltal előmozdítva a korrupciót.

•  Adminisztratív korlátok: a jogszabályok végrehajtása és betartásuk biztosítása terén eltérőek az adóigazgatási adottságok. Különösen akkor, amikor az országoknak multinacionális vállalatokra kellene adókat kivetniük, a kihívás összetettsége komoly akadályt jelent a fejlődő országoknak. A szakképzett alkalmazottak elszivárgása az adóigazgatásból a nemzetközi szervezetekhez és a magánszférabeli vállalatokhoz, az adóbeszedési infrastruktúra hiánya és az it-rendszerek korszerűsítésének szükségessége további példák a fejlődő országok előtt álló nehézségekre.

•  Gazdasági korlátok: a fejlődő országok gyakran csak szűk adózói bázisra támaszkodhatnak. Azokban az országokban, ahol a népesség nagy része szegénységben él, a GDP jelentős része nem adóztatható. Az alacsony gazdasági fejlettségre tekintettel az ipari ágazat tipikusan alulfejlett, míg a mezőgazdasági ágazat jelentős, és az előbbi ágazattól rendszerint könnyebb az adók beszedése.

•  Negatív verseny: az elmúlt évek során a fejlődő országok kormányai folyamatosan csökkentették a társasági adókulcsokat, és különféle adókedvezményeket és -mentességeket ajánlottak fel a befektetők vonzására és a gazdasági növekedés elősegítésére törekedve. A bizonyítékok azonban azt mutatják, hogy ezek az ösztönzők nem fontos mozgatórugói a külföldi befektetéseknek. Az ilyen gyakorlatok ezért egymással szembeállították a gazdaságokat, amelyek az adózás szempontjából lehető legkedvezőbb megítélés felkínálása érdekében versengenek. Ez a „negatív verseny” nagyobb hasznot hoz a multinacionális vállalatok számára, mint a fejlődő országoknak.

•  Nyersanyag-kitermelő iparágak: az erőforrásokból származó bevételek befektetők és kormányok közötti megosztásával kapcsolatos kérdések a fejlődő országok számára kulcsfontosságúak. A bányászati befektetések fiskális kezelése az egyes országokban nagymértékben eltérő, és a megállapodások gyakran eseti jellegűek és nem túlságosan átláthatók, ezekről a politikusok és a vállalatok közvetlenül, az adórendszer keretein kívül és világos iránymutatások nélkül tárgyalnak. Nagy esély van ezért a korrupcióra és a bevételből való alacsonyabb részesedésre.

Mik a következmények?

Az illegális pénzmozgások azok a nem nyilvántartott, olyan tőkét érintő magánpénzmozgások, amelyet illegálisan kerestek meg, utaltak át vagy használtak fel. 2011-ben a fejlődő országok által az illegális pénzmozgások miatt elveszített hazai források több mint 630 milliárd dollárt tettek ki, ami a fejlődő országok GDP-jének 4,3%-át jelenti (ami különösen az alacsony jövedelmű országokat érinti). Az illegális pénzmozgások csak az egyik okát jelentik annak, amiért a fejlődő országok elesnek a vállalkozásoktól származó adóbevételektől. Egy további jelentős probléma a visszaélésszerű adókikerülés – amikor a társaságok komplex belső struktúrák és adójogi joghézagok révén megpróbálják kikerülni az adókat. A társasági nyereségadó világszerte csökken. Ez különösen a fejlődő országokra van hatással, mivel ők nagymértékben függenek a társasági adótól: nemzeti jövedelmük jelentős részét a társasági adóból származó bevétel teszi ki.

Az e témával kapcsolatos szakirodalom, illetve adatok hiányosak, és ennek oka részben az, hogy az adócsalás és az adókikerülés mértéke nehezen mérhető. Nagy vonalakban a ONE becslése szerint a fejlődő országokból évente legalább 1000 milliárd dollárt visznek ki korrupt tevékenységek hálózata révén, amelyek többek között a természeti erőforrásokra vonatkozó homályos megállapodásokat, anonim fedőcégeket, pénzmosást és illegális adókijátszást foglalnak magukban. A Global Financial Integrity becslése szerint a fejlődő világ az illegális pénzmozgások következtében 2003 és 2012 között 6600 milliárd dollárt veszített el. Az Oxfam jelentése a társaságok által a fejlődő országokban meg nem fizetett adókötelezettség összegét évi 104 milliárd dollárra becsülte. Az Actionaid becslése szerint a fejlődő országokban az adókikerülés és az adócsalás miatt keletkező jellemző társasági adórés (a várható adóbevétel és a ténylegesen beszedett adók különbözete) 20% körüli.

Az adócsalás módszerei a fejlődő országokban:

•   A személyi jövedelem vagy a társasági nyereség nem valós bevallása és a bevallás elmulasztása a közvetlen jövedelemadózás vagy adókötelezettségek megkerülése érdekében.

•   Nem valós kereskedelmi árak alkalmazása összejátszó exportőrök és importőrök közötti hamis számlák révén, amely szokásos módja a pénz illegális átutalásának a fejlődő országokból külföldi bankszámlákra, adócsalás céljából.

•   Héacsalás, ami a héaköteles gazdasági ügyletekre vonatkozó valótlan nyilatkozatok megtételével jár.

•   Adóhatósági tisztviselők megvesztegetése.

Az adókikerülés módszerei a fejlődő országokban:

•  Nyereségátcsoportosítás: az adójogszabályok joghézagainak jogszerű kihasználását jelenti. Az adóhatóságok a multinacionális vállalatok leányvállalatait jellemzően önálló jogi személyként kezelik. A nyereségátcsoportosítás a transzferárak manipulálásával, vagy a csoporton belüli kölcsönök kihasználásával érhető el. Ezenfelül a multinacionális vállalatok torzíthatják a transzferárakat annak érdekében, hogy csökkentsék a csoport egészének adóterheit úgy, hogy a nyereséget megosztják a magas és alacsony adóterhelésű országok között.

•  Bizonyos immateriális eszközök elhelyezésének tudatos megválasztása (szabadalmak, védjegyek és szerzői jogok) lehetőséget ad a multinacionális vállalatok számára teljes adókötelezettségük legális keretek közötti csökkentésére.

•  Az adókedvezmények és adómentességek bizonyos körülmények között (nepotizmus, korrupció, alacsony átláthatóság) „hivatalosan jóváhagyott adócsalás” eszközei. Az adókedvezmények a külföldi cégek számára lehetővé tehetik nemcsak az adózás kikerülését, hanem a belföldi vállalatok illegális adócsalási tevékenységének is táptalajt nyújthatnak azáltal, hogy a belföldi befektetéseket közvetlen külföldi befektetésként újracímkézik („round-tripping” – a tőke körbeáramoltatása), vagy azáltal hogy egyes üzleteket új befektetőnek álcázott leányvállalatoknak adnak el annak érdekében, hogy olyan adókedvezményekre legyenek jogosultak, amelyeket kizárólag új befektetők számára biztosítanak („double-dipping”).

II. A jelenlegi helyzet globális szintű elemzése

A fejlett és a fejlődő országok közötti adóegyezmények

Az elveszett adóbevételeket a nemzetközi adószabályozás kulcselemét jelentő adóegyezmények is tovább növelhetik. A kettős adóztatás elkerülését célzó bilaterális szerződésekben a két aláíró ország felosztja egymás között az adóztatási jogokat. A fejlett és a fejletlen országok közötti bilaterális adóegyezményeket illetően általános aggodalom tárgya, hogy a fejlett országok jobban meg tudják védeni érdekeiket, mint a fejlődő országok. Másodsorban, mivel az adóegyezményeket a határokon átnyúló pénzmozgások után fizetendő adók csökkentésére használták, a transznacionális vállalkozások számára kulcsfontosságú eszközzé váltak arra, hogy nyereségeiket átcsoportosítsák a nyereség keletkezésének országából olyan országokba, ahol a multinacionális vállalatok adót csak keveset, vagy egyáltalán nem fizetnek.

A világon a legtöbb adóegyezmény az OECD adóztatásról szóló modellegyezményén alapul, amelyik meghatározza az adóztatási jogok kormányok közötti megosztásának kereteit az egyik országban székhellyel rendelkező (az illetőség állama, rendszerint egy fejlett ország) és egy másik országban működő (a forrásország, gyakran fejlődő ország) vállalatokra vonatkozóan. Mivel az OECD modellegyezményéről úgy vélték, hogy az az illetőség államát (azaz az OECD-országokat) részesíti előnyben, ezért az ENSZ égisze alatt kidolgozásra került egy másik adózásról szóló modellegyezmény annak érdekében, hogy kiegyensúlyozottabb megközelítést biztosítson az adóztatási jogok felosztása terén. Sok fejlett ország azonban a fejlődő országokkal való tárgyalások során még mindig ragaszkodik az OECD modellegyezmény alkalmazásához.

Globális szintű fellépés: az OECD–BEPS cselekvési terv

Az OECD által javasolt és a G20 által jóváhagyott, az adóalap-erózióval és a nyereségátcsoportosítással foglalkozó cselekvési terv (BEPS) a nemzetközi adózási szabályok újrafogalmazására törekszik a nyereségátcsoportosításra irányuló tevékenységek visszaszorítása céljából, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a vállalatok ott adózzanak, ahol a gazdasági tevékenység folyik, és ahol értéket teremtenek. Tekintettel a fejlődő országok társasági adótól való nagymértékű függőségére, a folyamat rendkívül előnyös lenne számukra. Ez a folyamat azonban – több okból is – jelenlegi formájában nem fog olyan végeredménnyel járni, amely világszerte progresszívabb adórendszerekhez vezetne, és nem származik belőle a fejlődő országoknak előnye:

•  A BEPS hatálya túl szűk, és túlságosan a gazdag országok (OECD-tagok) érdekeire összpontosít. A 15 fellépésből álló terv nem foglalkozik számos kulcskérdéssel (például az adókedvezmények problémájával), és a fejlődő országok számára fontos fellépésekkel kapcsolatban csak lassan történik előrelépés.

•  Mivel azt elsősorban a fejlett országok számára alakították ki, a fejlődő országok nem rendelkeznek az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás kezeléséhez szükséges jogi eszközökkel. Nehézséget jelent számukra a rendkívül összetett szabályok végrehajtásához és a multinacionális vállalatokkal szembeni fellépéshez szükséges kapacitások kiépítése, és fellépéseiket gyakran hátráltatja az információk hiánya.

A kormányzás tekintetében az OECD csak tagjai felé tartozik felelősséggel, és a BEPS-folyamat nem biztosít megfelelő képviseletet és elszámoltathatóságot. A fejlődő országokkal konzultáltak, azonban a mellékszereplőként folytatott konzultációk nem pótolhatják az egyenrangú félként való részvétel lehetőségének hiányát.

A fejlődő országokban az adókikerüléssel és az adócsalással szembeni küzdelemmel foglalkozó cselekvési terv szükségessége

Tekintettel a hazai erőforrások jobb mobilizálásának fontosságára és a fejlődő országok adókikerülés és adócsalás elleni küzdelme során felmerülő problémákra, az előadó javasolja, hogy az EP támogasson egy sor határozott ajánlást, tekintettel az Addisz-Abebában tartandó nemzetközi fejlesztésfinanszírozási konferenciára és a globális adórendszer reformját célzó nemzetközi kezdeményezések sorára.

Ezek többek között: a fejlődő országoknak és a regionális adóigazgatási keretrendszereknek biztosított pénzügyi támogatás és technikai segítségnyújtás megerősítése; az adófizetés megkerülése elleni küzdelemben az átláthatóság és az együttműködés fokozása érdekében szilárd megoldások, például az automatikus információcsere-mechanizmus és az országonkénti beszámolás elfogadása, figyelembe véve a fejlődő országok szükségleteit és korlátait; hatásvizsgálat készítése uniós és tagállami szinten az adópolitikák fejlődő országokra gyakorolt hatásáról; a forrásország adóztatási jogainak megőrzése az adóegyezmények tárgyalása során, valamint egy olyan valóban nemzetközi szerv létrehozása, amelyben a fejlődő országok egyenrangú félként vehetnének részt a meglévő nemzetközi adózási szabályok globális reformjában.


VÉLEMÉNY a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről (8.5.2015)

a Fejlesztési Bizottság részére

az adókikerülésről és az adócsalásról mint a fejlődő országok kormányzása, szociális védelme és fejlődése számára jelentett kihívásról

(2015/2058(INI))

A vélemény előadója: Hugues Bayet

(*)       Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 54. cikke

JAVASLATOK

A Gazdasági és Monetáris Bizottság felhívja a Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  emlékeztet annak égető szükségességére, hogy a fejlődő és fejlett országok egyaránt azon a helyen adóztassák meg a profitot, ahol a gazdasági tevékenységek zajlanak; hangsúlyozza, hogy ugyanez a helyzet az adózási megállapodások fejlődő országokkal való tárgyalása vonatkozásában is;

2.  üdvözli az eddigi, különösen az OECD keretében tett erőfeszítéseket, melyek célja a fejlődő országok támogatása adórendszerük megerősítése és az adócsalás, adókikerülés és az illegális pénzmozgások elleni fellépés terén;

3.  aggodalmának ad hangot a számos fejlődő országban tapasztalható korrupció szintjével és az átláthatatlan közigazgatással kapcsolatban, ami megakadályozza az adóbevételek államépítésbe, közszolgáltatásokba vagy állami infrastruktúrákba való befektetését;

4.  felhívja a tagállamokat, hogy mielőbb állapodjanak meg a közös konszolidált társaságiadó-alapról (KKTA), amely első lépésben az európai vállalatok és európai szövetkezetek számára lenne kötelező, második lépésben minden más vállalat számára – kivéve a mikro-, kis- és középvállalkozásokat –, a közös konszolidált társaságiadó-alapról szóló tanácsi irányelvre(1) vonatkozó javaslatról szóló, 2012. április 19-i európai parlamenti jogalkotási állásfoglalásban előírtak szerint;

5.  megismétli, hogy 2015 végéig el kell készíteni ezen adóparadicsomok és a kedvező adózási feltételekkel a versenyt torzító országok – az ilyen uniós tagállamokat is magában foglaló – feketelistáját; úgy véli, hogy az adóparadicsomok fogalommeghatározásnak legalább az OECD által megfogalmazott kritériumokat és a következőket kell tartalmaznia: „olyan adóügyi intézkedések meghozatala, amelyek azzal járnak, hogy nem léteznek adók vagy csak névleges adók léteznek, nincs hatékony információcsere a külföldi adóhatóságokkal, valamint a jogalkotási, jogi és igazgatási előírások terén hiányzik az átláthatóság, vagy amelyek révén előnyöket biztosítanak valós gazdasági tevékenység végzése vagy tényleges gazdasági jelenlét nélkül az adózási előnyöket biztosító országon belül”; felszólít továbbá egy nemzeti szinten (pl. az ENSZ által) megfogalmazott fogalommeghatározásra;

6.  kéri az Unió részét nem képező fennhatóságokkal és területekkel rendelkező tagállamokat, hogy a szóban forgó államokkal együtt törekedjenek az adózási átláthatóság elveinek elfogadására, valamint hogy biztosítsák, hogy e területek egyike se szolgáljon adóparadicsomként;

7.  felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre a fejlődő országok számára az adócsalás, a korrupció, az adókikerülés és agresszív adótervezés elleni küzdelemre irányuló, a Fiscalis és a Hercules programhoz hasonló segélyprogramot, amely a humánerőforrást és az adminisztratív struktúrák kialakítását célzó képzéshez nyújtott technikai segítséget foglalna magában; hangsúlyozza, hogy az ilyen segítséget átlátható módon kell nyújtani;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy fejlesszen ki további kezdeményezéseket a jó adóügyi kormányzás harmadik országokban történő előmozdítása, az agresszív adótervezés kezelése és a kettős (nem) adóztatás hiányosságainak felszámolása, valamint a mesterséges adórendelkezések elleni küzdelem érdekében; kijelenti, hogy az uniós tagállamok és a harmadik országok között létrejött, kettős (nem) adóztatásról szóló megállapodásoknak közös szabályokon kell alapulniuk; ragaszkodik ahhoz, hogy ne jöjjenek létre kettős (nem) adóztatási megállapodások adóparadicsomokkal vagy nem együttműködő joghatóságokkal;

9.  felszólítja az európai ügynökségeket, hogy ne működjenek együtt azokkal a joghatóságokkal, amelyeket adóügyi kérdésekben nem tekintenek együttműködőnek, vagy azokkal a vállalkozásokkal, amelyeket adócsalás, adókikerülés vagy agresszív adótervezés miatt elítéltek, például biztosítva, hogy az olyan intézmények, mint az Európai Beruházási Bank (EBB) és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) pénzügyi közvetítőik révén ne mûködjenek többé együtt az adóügyi kérdésekben nem együttmûködõ joghatóságokkal, amelyek olyan adóügyi intézkedéseket hoznak, amelyek azzal járnak, hogy nem léteznek adók vagy csak névleges adók léteznek, amelyek nem folytatnak hatékony információcserét a külföldi adóhatóságokkal, valamint ahol a jogalkotási, jogi és igazgatási előírások terén hiányzik az átláthatóság, továbbá kötelezettséget vállalva arra, hogy nem nyújtanak uniós finanszírozást azoknak a vállalatoknak, amelyeket adócsalás, adókikerülés vagy agresszív adótervezés miatt elítéltek;

10. emlékeztet a tagállamok azon kötelezettségvállalására, hogy GDP-jük 0,7%-át a millenniumi fejlesztési célok keretében a lehető leghamarabb hivatalos fejlesztési támogatásra fordítják;

11. kéri a Bizottságot, hogy teljes mértékben működjön együtt az OECD-vel, a G20-akkal és a fejlődő országokkal az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás kezelésében, és rendszeresen tegyen jelentést a Parlamentnek és a Tanácsnak az elért eredményekről; üdvözli a közelgő, az adókijátszásról és adókikerülésről szóló 2015. évi felülvizsgált bizottsági cselekvési tervet, és felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy, az adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás elleni küzdelmet célzó uniós irányelvet;

12. szorgalmazza, hogy az új globális normák végrehajtásának részeként egy átmeneti, de nem kölcsönös időszakra indítsanak kísérleti projekteket az adózási információk fejlődő országokkal való automatikus cseréje céljából;

13. felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy javasoljon olyan változtatásokat az uniós társasági jogban, amely hatékonyan betiltja a fedőcégeket és hasonló jogalanyokat például azáltal, hogy kötelező követelményeket vezet be, és korlátozza a több igazgatói tisztség betöltését;

14. kedvezően fogadja a Tax Inspectors Without Borders (adóellenőrök határok nélkül) kezdeményezést és kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyenek részt ebben a projektben;

15. hangsúlyozza, hogy sürgősen hatásvizsgálatot kell készíteni a nemzetközi adóügyi megállapodásokról és elemezni kell a nemzeti társaságiadó-rendszerek és a fejlődő országokkal kötött kétoldalú adómegállapodások átgyűrűző hatásait, a Nemzetközi Valutaalap által korábban végzett tanulmányok elvei és módszertana alapján; kéri még a nemzeti adópolitikák, valamint a különleges célú gazdasági egységek és más hasonló jogi konstrukciók hatásvizsgálatát;

16. felszólítja az OECD-tagországokat, hogy az adórendszerek hatékony irányítása érdekében készítsenek magatartási kódexet kormányaik számára a társasági adózással foglalkozó csoport meglévő uniós magatartási kódexével kapcsolatos munka felülvizsgálatát alapul véve;

17. hangsúlyozza, hogy a kreatív adótervezés kiterjedése a vállalkozások esetében csökkenthető, például azáltal, hogy kötelező erejű globális szabványokat írnak elő, ami azt eredményezi, hogy az olyan gyakorlatok, mint például a nyereségátcsoportosítás és a nyereség mesterséges csökkentése többé nem térül meg;

18. felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák az adócsalás elleni küzdelem 2015 utáni fejlesztési menetrendbe történő belefoglalását;

19. felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a nemzeti adóhatóságok közötti kötelező automatikus információcserét az egész világon;

20. felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy standardként, minden ágazatban és országban érvényesítsék a multinacionális vállalatok – az adminisztratív terhek minimalizálása érdekében a kkv-k kivételével – általi országonkénti beszámolási kötelezettség elvét (éves beszámolójuk részeként közzétéve);

21. kéri, hogy az ENSZ égisze alatt hozzanak létre egy kormányközi adóhatóságot annak biztosítása céljával, hogy a fejlődő országok egyenrangú félként vehessenek részt a globális adópolitikák kialakításában és reformjában;

22. kéri a pénzmosás elleni irányelvről született háromoldalú megállapodást és a pénzátutalásokat kísérő adatokról szóló rendelet gyors végrehajtását; úgy véli azonban, hogy további javítások szükségesek, és sürgeti a tagállamokat, hogy használják ki – a különösen a pénzmosás elleni irányelv révén – a rendelkezésre álló rugalmasságot a vállalatok, trösztök, alapítványok és egyéb jogi szervezetek tényleges tulajdonosaira vonatkozó információkhoz való korlátlan nyilvános hozzáférés igénybevételéhez;

23. üdvözli, hogy a Bizottság átláthatósági csomagjának része volt egy arra vonatkozó kötelezettségvállalás, hogy hatáselemzést végez az országonkénti jelentéstétel nyilvánosságra hozatalának lehetőségére vonatkozóan valamennyi gazdasági ágazat tekintetében; hangsúlyozza, hogy nemcsak az országonkénti jelentéstétel nyilvánosságra hozatalának költségeit kell megvizsgálni, hanem az európai és a fejlődő országokban biztosított előnyöket is; emlékeztet arra, hogy a nyilvános átláthatóság elengedhetetlen lépés a jelenlegi adórendszer hibáinak kijavításához és az általános bizalom megteremtéséhez; határozottan ösztönzi a Bizottságot annak biztosítására, hogy ez az információ nyilvánosan hozzáférhető legyen.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

6.5.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

43

2

5

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Burkhard Balz, Hugues Bayet, Pervenche Berès, Esther de Lange, Fabio De Masi, Markus Ferber, Jonás Fernández, Sven Giegold, Neena Gill, Roberto Gualtieri, Brian Hayes, Gunnar Hökmark, Cătălin Sorin Ivan, Petr Ježek, Othmar Karas, Georgios Kyrtsos, Alain Lamassoure, Bernd Lucke, Olle Ludvigsson, Ivana Maletić, Fulvio Martusciello, Marisa Matias, Costas Mavrides, Bernard Monot, Luděk Niedermayer, Stanisław Ożóg, Dimitrios Papadimoulis, Dariusz Rosati, Alfred Sant, Molly Scott Cato, Peter Simon, Theodor Dumitru Stolojan, Paul Tang, Michael Theurer, Ramon Tremosa i Balcells, Marco Valli, Tom Vandenkendelaere, Cora van Nieuwenhuizen, Miguel Viegas, Jakob von Weizsäcker, Marco Zanni

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Isabella De Monte, Marian Harkin, Eva Joly, Eva Kaili, Barbara Kappel, Verónica Lope Fontagné, Jacek Saryusz-Wolski, Romana Tomc, Beatrix von Storch

(1)

HL C 258. E., 2013.9.7., 134. o.


NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS

Mellette: 24

PPE: Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Maurice Ponga, Cristian Dan Preda, Paul Rübig, Davor Ivo Stier, Bogdan Brunon Wenta, Rainer Wieland, Anna Záborská

 

S-D: Enrique Guerrero Salom, Arne Lietz, Louis-Joseph Manscour, Linda McAvan, Norbert Neuser, Elly Schlein, Pedro Silva Pereira

 

ECR: Bernd Lucke

 

ALDE: Beatriz Becerra Basterrechea, Charles Goerens, Paavo Väyrynen

 

GUE/NGL: Dennis De Jong, Miguel Urbán Crespo

 

Verts/ALE:Heidi Hautala, Maria Heubuch

 

EFDD: Ignazio Corrao

Ellene: 0

 

Tartózkodás: 0

 


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

1.6.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

24

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Beatriz Becerra Basterrechea, Ignazio Corrao, Charles Goerens, Enrique Guerrero Salom, Heidi Hautala, Maria Heubuch, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Arne Lietz, Linda McAvan, Norbert Neuser, Maurice Ponga, Cristian Dan Preda, Elly Schlein, Pedro Silva Pereira, Davor Ivo Stier, Paavo Väyrynen, Bogdan Brunon Wenta, Rainer Wieland, Anna Záborská

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Bernd Lucke, Louis-Joseph Manscour, Paul Rübig

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Miguel Urbán Crespo, Dennis de Jong

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat