Eljárás : 2014/2146(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0187/2015

Előterjesztett szövegek :

A8-0187/2015

Viták :

PV 06/07/2015 - 14
CRE 06/07/2015 - 14

Szavazatok :

PV 07/07/2015 - 5.12
CRE 07/07/2015 - 5.12
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0249

JELENTÉS     
PDF 220kWORD 185k
12.6.2015
PE 541.637v02-00 A8-0187/2015

az uniós tejágazat kilátásairól – a tejágazati csomag végrehajtásának felülvizsgálata

(2014/2146(INI))

Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság

Előadó: James Nicholson

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Költségvetési Ellenőrző Bizottság részéről
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az uniós tejágazat kilátásairól – a tejágazati csomag végrehajtásának felülvizsgálata

(2014/2146(INI))

Az Európai Parlament,

–       tekintettel az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a tej- és tejtermék-ágazati szerződéses kapcsolatok tekintetében történő módosításáról szóló, 2012. március 14-i 261/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–       tekintettel a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról, és a 922/72/EGK, a 234/79/EK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–       tekintettel a tejpiaci helyzet alakulásáról és a „tejágazati csomag” rendelkezéseinek alkalmazásáról szóló, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, 2014. június 13-i bizottsági jelentésre (COM(2014)0354),

–       tekintettel a Bizottság 2014. decemberi jelentésére az uniós mezőgazdasági piacok 2014–2024 közötti kilátásairól és bevételeiről,

–       tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 349. cikkére az EU legkülső régiói vonatkozásában,

–       tekintettel „A piaci helyzet alakulása és a tejkvótarendszer zökkenőmentes és fokozatos megszüntetésének ebből következő feltételei – a fokozatos kvótamegszüntetésről szóló második jelentés” című, 2012. december 10-i bizottsági jelentésre (COM(2012)0741),

–       tekintettel a tejtermelés hegyvidéki térségekben, hátrányos helyzetű területeken és legkülső régiókban történő, a tejkvótarendszer megszűnését követő fenntartásáról szóló, 2013. december 11-i állásfoglalására(3),

–       tekintettel „Az EU-ban tapasztalható fehérjehiány: mi a megoldás erre a régóta fennálló problémára?” című, 2011. március 8-i állásfoglalására(4),

–       tekintettel a tejtermelő ágazat válságáról szóló, 2009. szeptember 17-i állásfoglalására(5),

–       tekintettel az élelmiszer-ellátási lánc vállalkozások közötti, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatainak kezeléséről szóló, 2014. július 15-i bizottsági közleményre (COM(2014)0472),

–       tekintettel az Unió legkülső régiói részére egyedi mezőgazdasági intézkedések megállapításáról szóló 247/2006/EU rendeletre(6),

–       tekintettel a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló, 2012. november 21-i 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–       tekintettel az Európai Stratégiai Beruházási Alapról szóló rendeletre irányuló, 2015. január 13-i bizottsági javaslatra (COM(2015)0010),

–       tekintettel a Régiók Bizottságának „A tejipar jövője” című véleménytervezetére,

–       tekintettel az Európai Bizottság és az Európai Beruházási Bank által az EU-ban a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés terén folytatott együttműködés tekintetében 2015. március 23-án aláírt egyetértési megállapodásra,

–       tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–       tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményére (A8-0187/2015),

A.     mivel a „tejágazati csomag” 2012. október 3-án lépett hatályba, és 2020. június 30-ig alkalmazandó;

B.     mivel a KAP 2003-as félidős értékelése során született döntés szerint a tejágazati kvóták 2015. március 31-én megszűnnek;

C.     tekintettel a tejtermelés hegyvidéki térségekben, hátrányos helyzetű területeken és az EU legkülső régióiban történő, a tejkvótarendszer megszűnését követő fenntartásáról szóló, 2013. december 11-i állásfoglalásban szereplő intézkedések fontosságára és aktualitására;

D.     mivel a tejtermékek világpiaca egyre inkább ingadozik, és 2014 januárjában elérte az eddigi legmagasabb árat, amióta megkezdték az árak nyilvántartását, amit 2014 hátralévő részében az árak jelentős visszaesései követtek; mivel az áringadozás problémája különösen hangsúlyos az állattartás és a tejtermelésben használt inputok vonatkozásában, azt eredményezve, hogy a mezőgazdasági termelőknek fizetett árak a termelési költségek alatt vannak;

E.     mivel a fenntartható gazdálkodás mint a kiváló minőségű élelmiszerek forrása csak akkor biztosítható, ha a mezőgazdasági termelőknek megfelelő árat fizetnek, amely fedezi a fenntartható termelés összes költségét;

F.     mivel az európai tejtermékekre vonatkozó, 2014 augusztusa óta tartó orosz tilalom negatív hatással volt az EU belső piacára, bizonyítva ezzel annak szükségességét, hogy késznek kell lenni a válsággal kapcsolatos piaci intézkedések alkalmazására, továbbá annak fontosságát, hogy különféle exportpiacokat kell biztosítani az uniós termékek számára, különösen mivel az előrejelzések szerint a tejtermékek világkereslete nőni fog, stabil és fizetőképes hazai piacot biztosítva;

G.     mivel a tejágazati csomag lehetőséget adott a tagállamoknak arra, hogy kötelező szerződéseket vezessenek be, ezzel segítve a termelőket és a feldolgozókat termelési mennyiségeik tervezésében, valamint arra, hogy megerősítse az ellátási láncok struktúráját a tejkvóták megszüntetése miatt, és mivel a mai napig kevés tagállam élt ezzel a kiváltsággal;

H.     mivel a tejágazati csomag kötelezte a tagállamokat a termelői szervezetek és társulásaik, valamint a szövetkezetek továbbra is rendkívül fontos szerepének elismerésére, szem előtt tartva, hogy a termelők tárgyalási pozíciójának javítása érdekében a kínálati oldal koncentrációjára van szükség;

I.      mivel 2014 áprilisában létrehozták a Tejágazati Megfigyelőközpontot, hogy a Bizottság és az ágazat érdekében egyaránt javítsák a tejágazat nyomon követését, és mivel a különböző méretű, földrajzi elhelyezkedésű és eltérő termelési és elosztási módszerekkel bíró tejgazdaságokat szolgáló, hatékony ágazati válság-előrejelző mechanizmus bevezetése céljából meg kell erősíteni e központok szerepét;

J.      mivel a jelenlegi biztonsági háló túl alacsony ahhoz, hogy a tejár zuhanása esetén védelmet nyújtson;

K.     mivel a KAP egyik fő célja a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi szempontból kiegyensúlyozott területfejlesztés; mivel ehhez a hátrányos helyzetű, legkülső, távoli vagy hegyvidéki területeken meg kell őrizni a produktív és fenntartható mezőgazdaságot;

L.     mivel a tejkvóták megszűnése rendkívül kedvezőtlen hatással lesz a legkülső régiókra, különösen az Azori-szigetekre, ahol a tejtermelés a fő gazdasági tevékenység, amely a regionális gazdaság mintegy 46%-át teszi ki;

M.    mivel a hátrányos helyzetű, legkülső, szigeti, távoli és hegyvidéki területeken található nagyszámú tejtermelő gazdaság esetében a tej és a tejtermékek termelési, begyűjtési és a termelési területen kívüli forgalombahozatali költségei sokkal magasabbak, mint más térségekben, és mivel e régiók természeti hátrányai miatt a kvóták megszüntetésével megteremtett növekedési lehetőségeket nem tudják azonos mértékben kihasználni; ezen okok miatt az ilyen termelőket az a veszély fenyegetheti, hogy a termelés egyre inkább a gazdasági szempontból legjobb helyzetű területekre koncentrálódik az EU-n belül;

N.     mivel 2015. április 1-jétől kezdődően kötelező nyilatkozatot kell tenni a szállított tej mennyiségéről;

O.     mivel a működő és fenntartható európai tejágazathoz döntő fontosságú a generációs megújulás, a modernizáció és a beruházások;

P.     mivel az EU-ban előállított tej és különösen az oltalom alatt álló eredetmegjelölésű (OEM), oltalom alatt álló földrajzi jelzésű (OFJ) és a hagyományos különleges termékek (HKT) jelentősen hozzájárulnak az EU agrár-élelmiszeripari ágazatának sikeréhez és a vidéki gazdaságok virágzásához – amelyek túlnyomó részét kis és közepes méretű családi gazdaságok alkotják és ahol a tejtermelést az egész területen fenn kell tartani –, rendkívül sok magánszektorbeli és szövetkezeti feldolgozóipari vállalkozás számára biztosítanak alapanyagot, megőrzik az európai agrár-élelmiszeripari örökség sokszínűségét, kulcsfontosságú szerepet játszanak az európai terület és környezet alakításában és az európai szociális dimenzióban, valamint multiplikátorhatást gyakorolnak más ágazatokra, például az idegenforgalomra;

Q.     mivel a mezőgazdasági termelőkre és tejtermelőkre néhány tagállamban jelentős illetékeket szabtak ki az utóbbi két kvótaévben a tejkvóta túllépése miatt;

1.      emlékeztet arra, hogy a tejágazati csomag célja egy, a tejágazati termelők számára tisztességes javadalmazást biztosító, válaszképes eszközökkel rendelkező, az Unió területén életképes, fenntartható és versenyképes tejágazat; hangsúlyozza, hogy a tejágazati csomagban azonosított problémák továbbra is akadályozzák a fenntartható, versenyképes és méltányos tejpiacot és azt, hogy a termelők tisztességes jövedelemhez jussanak;

2.      emlékeztet arra, hogy a tejtermelés fontos a vidéki térségekben a területrendezés és a foglalkoztatás, valamint számos európai mezőgazdasági régió gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi fejlődése szempontjából;

3.      kiemeli, hogy a tejtermelők, különösen a kisebb családi gazdálkodók a magas tőkeköltségek, a termékek romlandósága, az ingadozó tejpiaci nyersanyagárak, a ráfordítási és energiaköltségek miatt különösen kiszolgáltatottak a jövedelmi változásoknak és kockázatoknak, és hogy a tejelő állomány tartásából fenntartható megélhetésre szert tenni folyamatos kihívást jelent, mivel a termelési költségek gyakran megközelítik vagy meghaladják a mezőgazdasági termelőknek fizetett árakat;

4.      hangsúlyozza, hogy az európai mezőgazdasági termelőknek a termelési tényezők – többek között a takarmány ára – miatt magas költségekkel kell szembenézniük, és hogy a szigorú európai állatjóléti és takarmánybiztonsági szabályozás következtében csökken versenyképességük a harmadik országok termelőihez képest;

Az orosz embargó és a tejágazat jelenlegi válságának hatása

5.      sürgeti a Bizottságot, hogy mérlegelje a válság okait és intézkedések életbe léptetését a jövőbeli válságok megelőzése érdekében a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló, 2013. december 17-i 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 219., 221. és 222. cikkében jelzettek szerint;

6.      sürgeti a Bizottságot, hogy további célzott piaci intézkedések révén kezelje a tagállami tejpiacokat jelenleg érintő válságot, amelyet a megfelelő válságkezelési eszközök hiánya, a globális kereslet visszaesése, a világpiaci áringadozás és az orosz embargó következtében leszorított árak okoztak, és ismerje el az orosz embargó hatásának kezelése során eddig tett első lépéseket;

7.      rámutat arra, hogy az Oroszországgal hagyományos kereskedelmi kapcsolatokat ápoló tagállamokból származó tejtermékek többlete jelentős egyensúlyhiányt teremt e tagállamok hazai piacán, ami az árak meredek zuhanásához vezet, és azt eredményezi, hogy a helyi termelők versenyképtelenné válnak; felhívja a Bizottságot, hogy e tekintetben elemezze az újonnan kialakult helyzetet, és hozzon elsőbbségi intézkedéseket;

8.      emlékeztet arra, hogy a 2009-es tejágazati válság a kvótarendszer alatt és a tejtermék-értéklánc működési zavara miatt következett be, lenyomva a termelőknek fizetett árakat; emlékezteti a Bizottságot arra, hogy a válságra való reagálás késedelme sok tejtermelőt az ágazat elhagyására kényszerített, és aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság mennyire képes gyorsan és eredményesen reagálni a piaci válságokra; kiemeli, hogy a termelői árak állattenyésztőket sújtó csökkenése a fogyasztói árakban nem tükröződött, ami rámutat a tejágazati élelmiszerlánc különböző szereplői közötti jelentős egyenlőtlenségekre;

9.      sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács elutasította a Parlament azon kérését, hogy súlyos válság esetén vezessenek be támogatást a termelésüket önként csökkentő termelők részére; hangsúlyozza, hogy fontos újraindítani a vitát erről a válságkezelési eszközről;

10.    hangsúlyozza, hogy fennáll annak a veszélye, hogy a kvóták eltörlése a tejtermelés még nagyobb koncentrációját idézi elő a nagyobb tejgazdaságok javára és a kisebb gazdaságok kárára anélkül, hogy ez a helyzet garanciát jelentene a hatékonyságra vagy a jövedelemre;

A tejágazat előtt álló kihívások és lehetőségek

11.    megjegyzi, hogy a tejágazat közép- és hosszú távú kilátásai mind a belföldi, mind a globális piacokon továbbra is kedvezőek némi ingadozó kereslet mellett, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a tejágazat az agrár-élelmiszeripari ágazat kulcsfontosságú részeként jelentős hosszú távú növekedési, munkahely-teremtési és fejlődési potenciállal rendelkezik a vidéki területeken, amelyet az új beruházási terv keretében célzottan figyelembe kell venni;

12.    hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy az ágazathoz tartozó termelők és vállalkozások a gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi elvárásokhoz igazíthassák eszközeiket, fontos ösztönözni az innovációt és a kutatást;

13.    kiemeli a generációs megújulás fontosságát a tejágazat jövője szempontjából, és a fiatal mezőgazdasági termelők jelentős lehetőségeit a tejtermelésben;

14.    felhívja a Bizottságot, hogy – többek között az Európai Beruházási Bank (EBB) támogatásai révén – alakítson ki olyan új típusú finanszírozási módokat a tagállamok számára, amelyek lehetővé teszik a tejágazat átalakítását; alapvető fontosságúnak tartja az EBB által rendelkezésre bocsátott forrásokból származó pénzügyi támogatást (garanciaalap, megújuló segélyalap, beruházáshoz nyújtott tőke) az európai strukturális és befektetési alapok szintjén történő fellépés elősegítése érdekében, különösen a vidékfejlesztéssel összhangban; mindez lehetővé tenné a többszörös, növekedés- és jövedelemösztönző hatás elérését, valamint a tejtermelők számára megkönnyítené a hitelhez való hozzájutást; üdvözli e tekintetben a tejágazat mezőgazdasági termelői számára az Európai Beruházási Bank új alapja által kínált finanszírozási lehetőségeket, amely alacsonyabb kamatot kínál a gazdaságokban végrehajtott beruházások és a modernizáció elősegítéséhez, finanszírozási lehetőségeket biztosítva a fiatal mezőgazdasági termelők számára vállalkozásuk fellendítéséhez; kiemeli továbbá az Európai Stratégiai Beruházási Alap által nyújtott finanszírozás kiegészítő jellegét, amely a tejágazat fejlődését segítené azzal, hogy az elszámoltathatóság és a beruházási hatékonyság javítása céljából magántőkét vonz az ágazatba;

15.    megállapítja, hogy az árak nagy ingadozása és a visszatérő válságok – amelyek összeegyeztethetetlenek az állatállományba való nagy beruházásokkal és új termelők letelepedésével – jelentik a tejágazat legnagyobb kihívásait; sürgeti a Bizottságot, hogy mérlegeljen intézkedéseket a világpiacnak való fokozott kitettségből eredő kockázatok mérséklésére, szorosabban kísérje figyelemmel a tej és a tejtermékek egységes piacának megfelelő működését és dolgozzon ki cselekvési tervet annak bemutatása érdekében, hogy miként tervezi mérsékelni ezeket a kockázatokat;

Fenntartható tejágazat biztosítása a hátrányos helyzetű, hegyvidéki, szigeti és legkülső régiókban

16.    kötelezettséget vállal a tejtermelés fenntartására, mivel a tejtermelés EU-szerte fontos társadalmi-gazdasági hozzájárulást nyújt a mezőgazdaságban és vidékfejlesztésben, és kiemeli különös fontosságát a hátrányos helyzetű, hegyvidéki, szigeti és legkülső régiókban, ahol egyes esetekben ez az egyetlen lehetséges gazdálkodási mód; hozzáteszi, hogy e régiók számára ez az ágazat biztosítja a társadalmi, gazdasági és területi kohéziót, sok család megélhetését, a területek fejlesztését, hasznosítását és védelmét, a kulturális és hagyományos gyakorlatok fenntartását, valamint azt, hogy a tejelő állomány tartásának köszönhetőn ezekben a térségekben évszázados kulturális tájegységek alakultak ki, fontos alapot teremtve az idegenforgalom számára; kiemeli, hogy e régiókban a tejtermelés megszüntetése egyenlő a mezőgazdasági tevékenység felszámolásával;

17.    hangsúlyozza, hogy a legkülső régiókban a mezőgazdasági termelők és az ágazat védelme érdekében, létre kell hozni egy, a tejkvóták megszüntetése és a piacliberalizáció közötti átmeneti mechanizmust;

18.    

         csalódottságának ad hangot a tejágazati csomaghoz tartozó intézkedések alacsony mértékű végrehajtása miatt a legkülső régiókban és a hegyvidéki, szigeti és hátrányos helyzetű térségekben, és hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen a tejgazdaságok életképes és versenyképes vállalkozásokként történő fenntartása az Unió egész területén; e tekintetben úgy véli, hogy e térségekre különös figyelmet kell fordítani és a Bizottságnak és a tagállamoknak külön tanulmányokat kell ezekről készíteniük, és hogy ösztönözni kell a rövid ellátási láncok igénybevételét – amelyekben e konkrét esetekben a helyi termelés élvez elsőbbséget –, biztosítva a folyamatos termelést e régiókban és elkerülve az ágazat megszűnését; sürgeti továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák és fejlesszék az iskolai tejosztást célzó programokat, előnyben részesítve a rövid ellátási láncokat és ezáltal lehetővé téve a termelés egy részének felhasználását e régiókban; kiemeli, hogy e térségekben a termelési költségek jellemzően megközelítik vagy meghaladják a mezőgazdasági termelőknek fizetett árakat, és úgy véli, hogy az ágazat jelenlegi bizonytalanságai elsősorban e nagyobb kötöttségekkel és mérsékelt méretgazdaságossági lehetőségekkel jellemzett területeknek okoznak kárt; emlékeztet, hogy a termelők mezőgazdasági termelése e térségekben – földrajzi elszigeteltségük folytán – közvetlenül és kizárólag néhány bemeneti szállítótól és felvásárlótól függ; hangsúlyozza, hogy a termelői szervezetek beindításához és a tevékenységeikhez nyújtott támogatásnak jobban kell tükröznie e régiók valós helyzetét; hangsúlyozza, hogy ambiciózus támogatási politikát kell folytatni e régiókra vonatkozóan a vidékfejlesztési politikák, a beruházási terv, illetve a KAP-támogatások előmozdítására és kiegyensúlyozására irányuló politikák segítségével; ezért felhívja a Bizottságot, hogy bátorítsa a tagállamokat ilyen jellegű intézkedések végrehajtására a tejtermelés e régiókban való fenntartásának érdekében; sürgeti a Bizottságot, hogy szorosan kísérje figyelemmel a tejtermelés alakulását e területeken, és értékelje a tejkvótarendszer megszűnésének a tejgazdaságokra gyakorolt gazdasági hatásait; úgy véli, hogy további erőforrások biztosítására van szükség a POSEI-programhoz, hogy támogatást lehessen nyújtani a tejtermelők számára a piacok deregulációja által előidézett hatásokhoz való alkalmazkodáshoz, és ahhoz, hogy fenntartsák az életképes és az európai térség többi részéhez képest versenyképes tejipari termelést;

20.    hangsúlyozza az 1151/2012/EU rendelet szerinti „hegyvidéki termék” minőségre utaló választható kifejezés alkalmazásának fontosságát; felhívja a Bizottságot, hogy ezt a megnevezést az eladások ösztönzésén keresztül is támogassa;

21.    hangsúlyozza az őshonos hegyi szarvasmarhafajok fontosságát a hegyvidéki területeken folyó tejtermelésben; felhívja a Bizottságot e hegyi szarvasmarhafajok támogatására szolgáló intézkedések megerősítésére;

Áringadozás és a tejkvóták vége

22.    ajánlja, hogy a további piaci instabilitás megelőzése érdekében tartsák fenn a tejkvótákra vonatkozó korábbi határozatokat;

23.    az az álláspontja, hogy a tejkvótarendszer vége után az uniós tejágazati politikát el kell látni az uniós gazdaság bővülésében rejlő valamennyi lehetőség kihasználását szolgáló eszközökkel annak érdekében, hogy a tejtermelést vonzóvá tegyék a gazdálkodók számára, és úgy véli, hogy bármely jövőbeni intézkedésnek erősítenie kell az ágazat versenyképességét és stabilitását a mezőgazdasági ágazat fenntartható növekedése és innovációja megkönnyítése érdekében, valamint a vidéki térségek életszínvonalának növelése érdekében;

24.    felszólítja a Bizottságot, hogy határozzon meg megfelelő jogi keretet annak érdekében, hogy a tejágazatban a kínálat szabályozásával lehessen szervezni a termelést;

25.    tudomásul veszi a kvótarendszer keretében a mezőgazdasági termelőkre kirótt végső pénzbírságok kifizetésének három évre történő szétterítésére vonatkozó döntést, de megállapítja, hogy a legutóbbi kvótaévben a kiegészítő illeték végrehajtásával jelentős forrásokat vontak meg a tejágazattól, ezért azt ajánlja, hogy ezek a bevételek maradjanak a KAP-költségvetésben, és a tejágazat versenyképességének erősítésére használják fel őket;

26.    felszólítja a Bizottságot, hogy mutasson be egy vagy több olyan szabályozó eszközt, amely lehetővé teszi a tejágazat újabb válságainak megelőzését és hatékony kezelését, többek között elősegítve azt, hogy a tejtermelés szervezése a kínálat szabályozása alapján történjen; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy az ágazat összes érintett szereplőjével kezdjen formális párbeszédet;

27.    úgy véli, hogy a versenyképesség megerősítésének a területi egyensúlyt és a termelők kiegyensúlyozottabb javadalmazását szolgáló eszköznek kell lennie a tejágazati értékláncon belül;

A tejágazati csomag végrehajtása

28.    kiemeli, hogy a tejágazati csomag végrehajtása még mindig korai szakaszban jár; a kötelező szerződések alacsony mértékű végrehajtása miatt mindazonáltal csalódottságának ad hangot, és ezért sürgeti, hogy azokat terjesszék ki valamennyi tagállamra; ezért felszólítja az Európai Bizottságot, hogy készítsen mélyreható elemzést a tejágazati csomag végrehajtásának akadályairól és azokról az intézkedésekről, amelyek lehetővé teszik a tagállamok rendelkezésére bocsátott eszközök optimális használatának biztosítását;

29.    sajnálja, hogy a Bizottság 2015. évi munkaprogramjában nem tekintették prioritásnak a tejpiaci csomagot, és kéri, hogy a Bizottság sürgősen egészítse ki a munkaprogramot ezzel a prioritással;

30.    sajnálja, hogy a jelentésből nem derül ki, elégedett-e a Bizottság az új szabályozási eszköz végrehajtásával, és hogy a Bizottság nem számszerűsíti, hány új termelői szervezetre, részt vevő tagállamra vagy kollektív tárgyalásra számíthatunk; megjegyzi, hogy az új eszközök tejárakra gyakorolt hatása sem világos; e tekintetben kéri, hogy készítsenek pontos felmérést a tejárakra gyakorolt hatásokról, és pontos összeírást a részt vevő termelői szervezetekről;

31.    azt ajánlja, hogy a Bizottság fogadjon el világos célkitűzéseket a termelői szervezetekkel, a szerződésekkel és a kollektív tárgyalásokkal kapcsolatosan;

32.    emlékeztet arra, hogy az 1308/2013/EU rendelet előírja, hogy „a termelés megvalósítható fejlesztésének és így a tejtermelők megfelelő életszínvonalának biztosítása érdekében meg kell erősíteni a tárgyalási pozíciójukat a feldolgozókkal szemben, hogy ennek eredményeként az ellátási láncban a hozzáadott érték méltányosabb eloszlása valósuljon meg”;

33.    megállapítja, hogy a szerződéses modellt eddig nem a tervezettek szerint hajtották végre, mivel a tejtermelők piaci helyzete továbbra is gyenge, a szerződések nem tartalmaznak minimumszabályokat, és a szövetkezeteket kizárták ezekből a szerződésekből;

34.    hangsúlyozza, hogy a szerződéses kapcsolatok megerősítése és javítása, és a többek között a nagykereskedelem bevonása érdekében az egész ágazatra történő kiterjesztésük segíti a bevétel ellátási lánc mentén történő méltányos elosztásának biztosítását, ezáltal nagyobb hozzáadott értéket téve lehetővé, és megerősíti az érdekelt feleknek a piaci helyzet figyelembevételével és a megfelelő válaszadással kapcsolatos felelősségét; hangsúlyozza a kockázatkezelési képzés és oktatás fontosságát a mezőgazdasági tanterv szerves részeként, hogy a mezőgazdasági termelők megbirkózzanak az áringadozással, és hatékonyan használják a rendelkezésre álló kockázatkezelési eszközöket;

35.    kiemeli annak kockázatát, hogy az ágazat bármely tagállamban olyan túlzó záradékokat írhat elő a szerződésekben, amelyek semlegesítik a szállítások stabilitására vonatkozó, a tejgazdaságok életképességének fenntartásához szükséges célkitűzést;

36.    megállapítja, hogy az ágazat tovább vizsgálhatná a teljes ellátási láncot lefedő, hosszabb távú integrált szerződések, a tőzsdén kívüli határidős ügyletek és a rögzített értékkülönbözetű szerződések kínálta lehetőségeket, valamint az előállítási költségen alapuló tejár meghatározott időre történő rögzítésének lehetőségét; úgy véli, hogy a szerződéses kapcsolatokban elérhetőnek kell lennie új eszközök igénybevételi lehetőségének, és rendelkezésre kell bocsátani szerződésközvetítési eszközöket is;

A termelői szervezetek szerepe

37.    kiemeli a termelői szervezetek (tsz-ek) és társulásaik fontos szerepét a termelők alkuerejének és az ellátási láncban, valamint a kutatásban és az innovációban gyakorolt befolyásának növelésében, és sajnálja, hogy csak kevés lépés történt tsz-ek létrehozása érdekében, különösen az új tagállamokban; úgy véli, hogy a termelői szervezetek elismerésére vonatkozó szabályokat meg kell erősíteni, hatékonyan növelve ezzel a termelők befolyását a szerződések tárgyalása során; kiemeli, hogy a tsz-ek pénzügyi támogatásban részesülhetnek a II. pillér keretében, és további ösztönzőket sürget uniós és tagállami szinten a tsz-ek létrehozására, például további információk rendelkezésre bocsátásán és azon érdekelt felekre háruló adminisztratív teher csökkentésén keresztül, akik tsz-eket akarnak létrehozni vagy azokhoz csatlakozni kívánnak annak érdekében, hogy különböző módokon részt vegyenek azok tevékenységeiben és oktatási tevékenységeket végezzenek a termelők körében a tsz-ekről mint az ellátási lánc egyensúlyhiányainak kezelésére szolgáló eszközökről; úgy véli, hogy javítani kell a termelői szervezetek piacszabályozási és -szervezési képességét;

38.    hangsúlyozza, hogy javítani kell a tejágazati csomag rendelkezéseit, mindenekelőtt azzal a céllal, hogy jobb irányítási és piaci tárgyalási képességekkel rendelkező termelői szervezetek jöjjenek létre;

39.    megjegyzi, hogy a tsz-ek létrehozása olyan proaktív politikai támogatással mozdítható elő, ami arra ösztönzi a mezőgazdasági termelőket, hogy mérlegeljék a tsz-eket mint megfelelő eszközöket;

40.    hangsúlyozza, hogy fontos előmozdítani a termelők és a termelői szervezetek közötti információcserét és egyeztetést, hogy figyelembe vehessék a piaci változásokat és megelőzhessék a válságokat;

41.    hangsúlyozza, hogy a termelői szervezeteknek megfelelő méretűeknek kell lenniük és jogi kapcsolatot kell fenntartaniuk a partner gazdaszervezetek termelésével, mivel a pusztán reprezentatív termelői szervezetek nem képesek biztosítani a szerződésekben megállapított minőségi és mennyiségi feltételek teljesülését, és nem tudnak az ágazatban kellő súlyú, jelentős szereplőként megjelenni;

42.    kéri, hogy szélesebb körű tájékoztatási tevékenység és az irányítási tevékenység támogatása révén hatékonyabban támogassák a független termelői szervezetek létrehozását, arra ösztönözve ezáltal a mezőgazdasági termelőket, hogy hatékony eszközként tekintsenek e szervezetekre és belépjenek azokba;

43.    felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló 1308/2013/EU rendeletben meghatározott szakmaközi kezelési eszközöket;

44.    hangsúlyozza a szövetkezetek szerepét abban, hogy hosszú távú stabilitást biztosítanak a tagjaiknak; felkéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a bevált gyakorlatok megosztását;

45.    megjegyzi a szakmaközi szervezetek létrehozásának fontosságát az átláthatóság biztosítása és a bevált gyakorlatok megosztása szempontjából;

46.    emlékezteti a Bizottságot az átláthatóság fontosságára az ágazat egész ellátási láncában, ha az ágazat arra akarja ösztönözni az érdekelt feleket, hogy reagáljanak a piaci jelzésekre; megállapítja, hogy a kvóták megszűnése utáni piacon fokozott jelentőséggel bírnak majd a pontos és kellő időben adott információk;

A Tejpiaci Megfigyelőközpont megerősítése

47.    üdvözli a Tejpiaci Megfigyelőközpont létrehozását, és hangsúlyozza fontosságát a piaci adatok terjesztésében és elemzésében, továbbá fokozott szerepet kér a Tejpiaci Megfigyelőközpont számára; ajánlja egy piaci index meghatározását, amely magában foglalja a termék árfolyamainak tendenciáit, a tejárakat és a termelési költségeket; ajánlja, hogy a Bizottság hozza meg a szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy egyrészt a Tejpiaci Megfigyelőközpont képes legyen egyrészt pontos és valós idejű adatokat előállítani, másrészt még korábbi és még gyakoribb figyelmeztetéseket, piaci elemzéseken és előrejelző eszközökön alapuló válságmegelőzést és ajánlott fellépéseket közölni a Bizottsággal, a tagállamokkal és az érintett érdekelt felekkel, ha a piaci index egy bizonyos szint alá esik, és ha a piaci helyzet úgy kívánja; úgy véli, hogy a Tejpiaci Megfigyelőközpont által szolgáltatott információknak magukban kell foglalniuk a piaci és ártrendekre, a termelési költségekre és a marhahús- és tejtermelés közötti kölcsönhatásokra, az európai szinten behozott vagy kivitt tej termelésére, fogyasztására, készletállományára, áraira, valamint kereskedelmére vonatkozó naprakész adatokat; megjegyzi, hogy célszerű beépíteni a termelési költségek nyomon követését és a nemzetközi piacok figyelését is a tendenciák megfigyelése és a kiviteli lehetőségek megragadása érdekében; hangsúlyozza, hogy az adatoknak valamennyi érdekelt fél számára könnyen hozzáférhetőnek és felhasználóbarátnak kell lenniük;

48.    hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok valamennyi érdekelt fél érdekében kellő időben biztosítsák a Tejpiaci Megfigyelőközpont számára a vonatkozó információkat, valamint hogy a Tejpiaci Megfigyelőközpont közzétegye a kapott havi adatokat, és ajánlja, hogy a Bizottság mérlegeljen további intézkedéseket ezen információk kellő időben történő beérkezésének biztosítása céljából; felszólítja a Bizottságot, hogy pontosan határozza meg a tagállamokra vonatkozó adattovábbítási szabályokat annak biztosítása érdekében, hogy az információk európai szinten összehasonlíthatóak legyenek;

49.    felhívja a Bizottságot, hogy minden mezőgazdasági ágazat számára építsen ki teljes körűen kialakított saját adatgyűjtési struktúrákat;

A KAP intézkedései és a tejipar

50.    megállapítja, hogy az I. pillér keretében a tejágazat segítésére rendelkezésre álló eszköz a termeléstől függő opcionális támogatás, a II. pillér keretében pedig a termelők tanácsadási szolgáltatásokat vehetnek igénybe az üzleti döntések és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás támogatásához – a tagállamok szükség esetén biztosítási intézkedéseket vehetnek igénybe, mint amilyen például a jövedelemstabilizáló eszköz, továbbá dönthetnek a vidékfejlesztési intézkedések átcsoportosításáról és arról, hogy azokat magasabb támogatási intenzitás mellett az ágazatra irányítják;

51.    felhívja az ágazatot, hogy a tejárak ingadozásának csökkentése és az európai tejipari vállalkozások bevételkiesésének megakadályozása érdekében akkor vizsgálja meg további biztosítási eszközök kialakítását, amikor erős a piac; hangsúlyozza, hogy tanulmányozni kell annak a lehetőségét, hogy a kockázatkezeléshez igénybe vett eszközök – mint az árrés védelmén alapuló programok – szintén a KAP első pilléréhez tartozzanak;

52.    hangsúlyozza, hogy az 1307/2013/EU rendelet végrehajtása során több tagállam úgy döntött, hogy a lassú és hiányos belső konvergenciát részesíti előnyben, így nyújtva további segítséget a jó körülmények között tevékenykedő síkvidéki gazdaságoknak;

53.    hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni a vidékfejlesztésen belül rendelkezésre álló jövedelemstabilizáló mechanizmus működésbe léptetésére vonatkozó követelményeket, mivel túlzottnak tartja, hogy a közösségi támogatásokhoz való hozzáféréshez legalább 30%-os veszteségnek kell bekövetkeznie;

Az uniós tejágazat világpiaci lehetőségei

54.    rámutat arra, hogy az előrejelzések szerint a tejtermékek világkereslete évente 2%-kal nőni fog, lehetőségeket kínálva az Unióból származó termékek számára, de hangsúlyozza, hogy az exportlehetőségeket stabil hazai piaccal kell kiegyensúlyozni, amely az Európában termelt tej felvevőpiacainak 90%-át teszi ki; megállapítja azonban, hogy a piacot egyre inkább a szárított tejtermékek uralják;

55.    rámutat, hogy az EU továbbra is a világ első számú mezőgazdasági importőre, és hogy az exportra szánt tejtermelés növekedése a takarmányimporttól függ;

56.    hangsúlyozza, hogy a kétoldalú kereskedelmi megállapodások stratégiai lehetőségeket jelenthetnek az uniós tejágazat számára, amivel kapcsolatban felhívja a Bizottságot, hogy tegyen többet az új, harmadik országbeli piacok megnyitása és a kereskedelem akadályainak felszámolása terén, és sürgeti a Bizottságot, hogy fordítson kellő figyelmet az oltalom alatt álló eredetmegjelölésű (OEM), oltalom alatt álló földrajzi jelzésű (OFJ) és a hagyományos különleges termékekkel (HKT) kapcsolatos aggodalmakra a kereskedelmi tárgyalások során, feltéve, hogy megvédik és értékre emelik az európai minőségi, egészségi és biztonsági szabványokat a termelésben és a fogyasztói kínálatban;

57.    hangsúlyozza, hogy folyamatosan szükség van új piacok azonosítására és kialakítására, az EU világpiaci részesedésének növelésére, a tisztességes hozzáférés uniós exportőrök számára történő biztosítására és az export fenntartható növekedésének ösztönzésére; felszólítja a Bizottságot, hogy tegye meg e tekintetben a szükséges lépéseket és vegyen részt aktívabban új exportpiacok beazonosításában; úgy véli, hogy jövőbeli lehetőségeket kell felderíteni a harmadik országokkal való kereskedelmi kapcsolatok javítása és a tejágazat dinamizálása révén, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a jövőbeli változásokra megfelelő időben adandó válaszokhoz szükséges kapacitások kiépítése érdekében tudatában kell lenni az e piacokon uralkodó fogyasztási tendenciáknak;

58.    megjegyzi továbbá, hogy az uniós vállalatok versennyel szembesülnek néhány erős globális exportőr részéről (köztük Új-Zéland, az Amerikai Egyesült Államok és Ausztrália), amelyek történelmi kapcsolat alapján hozzáféréssel rendelkeznek az ázsiai piacokhoz, és amelyek döntően befolyásolják a tejtermékek világpiaci árát;

Népszerűsítés és minőségi rendszerek

59.    rámutat arra, hogy a tejágazatnak hasznára válna, ha az új promóciós intézkedések keretében fokoznák a promóciós kezdeményezéseket a belföldi és a harmadik országbeli piacokon, és arra ösztönzi a termelőket, hogy az új promóciós szabályozás 2016. évi hatálybalépését követően vegyenek részt a kampányokban, figyelembe véve, hogy várhatóan növekedni fog az uniós pénzügyi támogatás;

60.    hangsúlyozza, hogy az ágazatnak a legnagyobb értékteremtési potenciálja nem a feldolgozatlan termékek előállításában van; úgy véli, hogy maradéktalanul ki kell használni a kutatási intézkedéseket, hogy innovatív, nagy értékű tejtermékeket – például gyógyászati célú tápszereket, valamint csecsemőknek, időseknek és sportolóknak szánt tápszereket – lehessen kifejleszteni a gyorsan bővülő piacokon;

61.    megjegyzi, hogy a Horizont 2020 program keretében a mezőgazdaság termelékenységét és fenntarthatóságát célzó európai innovációs partnerség (EIP-AGRI) támogathatja az olyan innovatív projekteket, amelyek a nagy hozzáadott értékű tejtermékek iránti globális kereslet kielégítése érdekében hozzájárulnak a fenntartható és rendkívül termelékeny tejágazathoz;

62.    kiemeli, hogy fontos az oktatási intézményekben történő tejosztáshoz kapcsolódó támogatási program megerősítése, ösztönözve a tsz-ek részvételét, és elsőbbséget biztosítva a helyi tejtermékeknek és a rövid ellátási láncoknak annak érdekében, hogy hozzájáruljanak az egészséges étkezési szokások népszerűsítéséhez az európai fogyasztók körében;

63.    megállapítja, hogy az ágazat eddig nem vett részt minden tagállamban érdemben és egyenlő módon az oltalom alatt álló eredetmegjelölések (PDO), az oltalom alatt álló földrajzi jelzések (PGI) és a hagyományos különleges termékek (HKT) rendszerében; felhívja a Bizottságot, hogy a kistermelők és -vállalkozások számára egyszerűsítse az e rendszerekhez való hozzáférést, valamint ezek jóváhagyásának adminisztratív követelményeit a pályázati eljáráshoz kapcsolódó adminisztratív terhek csökkentése érdekében, egyúttal biztosítsa, hogy e rendszerek az európai termékek minősége tekintetében továbbra is olyan referenciát jelentsenek, amelyekkel szemben nem merül fel kétség az EU exportpiacain, és célzottan támogassa az e termékekre vonatkozó forgalomba hozatali tevékenységeket;

64.    felhívja a Bizottságot, hogy egyszerűsítse az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel rendelkező sajtok kínálatának szabályozásával kapcsolatos szabályokat, különös tekintettel a rendszerek jóváhagyásához szükséges minimumkövetelményekre;

65.    felszólítja a Bizottságot, hogy a lehető legrövidebb időn belül tegye közzé az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásról szóló, 1169/2011/EU rendelet 26. cikkében előírt, a tej és tejtermékek származási országának vagy eredete helyének kötelező feltüntetésével kapcsolatos hatásvizsgálatról szóló jelentést; sajnálja, hogy az Unió végrehajtó szerve még nem dolgozta ki e jelentést, amelyet pedig 2014. december 31-ig elő kellett volna terjesztenie;

A kockázat kezelése a tejtermelő ágazatban

66.    hangsúlyozza, hogy a „biztonsági háló” meglévő intézkedései, például az állami intervenció és a magántárolási támogatás, önmagukban nem alkalmas eszközök a tartós áringadozás vagy a válságok megoldására a tejágazatban; az intervenciós árak túlságosan alacsonyak és már nincs kapcsolatuk a jelenlegi piaci árakkal, hosszú távon pedig eredménytelennek bizonyultak a mezőgazdasági termelőknek fizetett megfelelő és stabil árak garantálása terén;

67.    emlékezteti a Bizottságot az 1308/2013/EU rendelet 219. cikke szerinti kötelezettségére, miszerint nemcsak kezelnie kell a tényleges piaci zavarokat, hanem azonnal fel kell lépnie a piaci zavar megelőzése érdekében, beleértve azokat az eseteket is, amikor fellépésre van szükség annak megakadályozása érdekében, hogy a piaci zavar kialakuljon, fennmaradjon, és súlyosabb vagy elhúzódó piaci zavarrá fajuljon, illetve amikor az azonnali fellépés késleltetése a piaci zavar tényleges bekövetkezéséhez vagy súlyosbításához vezetne, illetve a későbbiekben már több intézkedést tenne szükségessé a veszély vagy zavar orvoslására, vagy pedig káros hatást gyakorolna a termelésre vagy a piaci feltételekre;

68     felhívja a Bizottságot, hogy folytasson megbeszéléseket az ágazati érdekelt felekkel, és a Tejpiaci Megfigyelőközpont ajánlásai alapján hajtson végre a biztonsági háló részét képező hatékonyabb és reálisabb rendelkezéseket, amelyek biztonságot nyújtanak válság idején, amikor a tejárak jelentős visszaesése és a nyersanyagárak ezzel egyidejű jelentős növekedése súlyos hatást gyakorol a mezőgazdasági termelők árrésére; felszólít az intervenciós ár oly módon történő aktualizálására, hogy tükrözze a termelési költségeket, és jobban igazodjon a piac változásaihoz;

69.    felhívja a Bizottságot, hogy a biztonsági háló részeként hajtson végre hatékonyabb és reálisabb rendelkezéseket, hogy az intervenciós ár tükrözze jobban a valós termelési költségeket és a valós piaci árakat, és azt a piac változásának megfelelően igazítsák ki; ezért kéri az intervenciós árak azonnali kiigazítását a Bizottságtól; elismeri továbbá, hogy az export-visszatérítéseket piaci válságok esetén objektív feltételrendszer alapján, ideiglenes jelleggel vissza kellene állítani;

70.    felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt az érdekelt felekkel a termelés költségeire vonatkozó mutatók meghatározása érdekében, amelyek figyelembe veszik az energiaköltségeket, a műtrágyákat, a takarmányt, a fizetéseket, a bérleti díjat és más kulcsfontosságú termelési költségeket, és ennek megfelelően vizsgálja felül a referenciaárakat; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy működjön együtt az érdekelt felekkel egy piaci index meghatározása érdekében, amely magában foglalja a termék árfolyamainak tendenciáit, a tejárakat és a termelési költségeket, és amelynek alapján a kínálati oldalt kezelő eszközöket vezetnek be, amikor a piaci index egy előre meghatározott szintre esik, és felfüggesztik a kínálati oldalt kezelő eszközöket, ha az index helyreáll;

71.    hangsúlyozza, hogy az orosz embargóval kapcsolatos jelenlegi tapasztalatok azt mutatják, hogy a tagállamok, a Bizottság és a Parlament által megvitatott, és az intézkedések aktivizálásához útmutatóul szolgáló iránymutatásokkal kellene rendelkezni;

72.    hangsúlyozza egy hatékonyabb és reálisabb válságkezelési eszköz fontosságát, és ajánlja, hogy a Bizottság és a Parlament – mint társjogalkotó – az ágazattal közösen dolgozzon kockázatkezelési eszközök – például a tőzsdei határidős ügyletek piaca – alkalmazásának lehetőségén, hogy kihasználja az ágazaton belüli áringadozást, növelve annak versenyképességét; úgy véli, hogy tanulmányozni kell továbbá olyan új jövedelemstabilizáló eszközök lehetőségét, mint a jövedelembiztosítás vagy egy tejtermelői árrésvédelmi program végrehajtása;

73.    kéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és a tejágazati szereplőkkel együttműködve dolgozzon ki hatékony és megfelelő biztonsági eszközöket a tejár jelentős és meredek csökkenése ellen;

Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok a tejtermék-ellátási láncban

74.    hangsúlyozza, hogy tejtermelők – főleg a kisebb tejtermelők – különösen kiszolgáltatottak az ellátási lánc egyensúlyhiányainak, különösen az ingadozó kereslet, a növekvő termelési költségek és a mezőgazdasági termelőknek fizetett árak csökkenése miatt, de az egyes tagállamok gazdasági prioritásai miatt is; úgy véli, hogy az árak kiskereskedők általi leszorítása – amely a saját márkás címkézésre és a folyékony tej kiskereskedők általi, veszteséggel értékesített húzótermékként történő tartós felhasználására vezethető vissza – aláássa a tejágazatban a termelők munkáját és beruházásait, és leértékeli a végterméket a fogyasztók szemében; hangsúlyozza, hogy az élelmiszerlánc különböző szereplői számára a bevált gyakorlatokra vonatkozó kódexet kell bevezetni; hangsúlyozza, hogy olyan mechanizmusokat kell kialakítani, amelyek valóban megvédik a mezőgazdasági termelőket az ágazat és a forgalmazók visszaéléseitől és a kiskereskedelmi piacon meglévő erőfölényüktől, és kéri a Bizottságot, hogy a lehető legrövidebb időn belül mutassa be a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok visszaszorítására vonatkozó javaslatát, valamint vizsgálja meg a versenyjog és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok ágazati megközelítésének lehetőségét;

75.    úgy véli, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok erősen korlátozzák az ágazat beruházási és alkalmazkodási képességét, és hogy ezekkel mind az Európai Unió, mind pedig a tagállamok szintjén szembe kell szállni;

76.    megállapítja, hogy válságkezelési program nélkül a tejtermelők még gyengébb pozícióban lennének, míg a tejipar és a nagy élelmiszerkonszernek még nagyobb hatalomhoz jutnának;

77.    kéri a tejtermelők és szervezeteik szélesebb körű bevonását az élelmiszer-ellátási lánc irányítási mechanizmusaiba, csoportjaiba vagy kezdeményezéseibe;

78.    utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)

HL L 94., 2012.3.30., 38. o.

(2)

HL L 347., 2013.12.20., 671. o.

(3)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0577.

(4)

HL C 199. E, 2012.7.7., 58. o.

(5)

HL C 224. E, 2010.8.19., 20. o.

(6)

HL L 42., 2006.2.14., 1. o.

(7)

HL L 343., 2012.12.14., 1. o.


INDOKOLÁS

A tejágazat előtt álló kihívások és lehetőségek

2003-ban a KAP félidős értékelése kapcsán az uniós tagállamok megállapodtak abban, hogy 2015. március 31-től véget vetnek a kvótarendszernek. A tejtermelési kvótarendszer harminc év eltelte után történő megszüntetése egyszerre jelent kihívásokat és lehetőségeket a tejágazat számára.

Az áringadozás folyamatos kihívást jelent majd, amellyel a tejágazatnak szembe kell néznie. A tejtermelők a nagy tőkeköltségek, a tejágazati nyersanyagárak ingadozása és az ingadozó ráfordítási és energiaköltségek miatt különösen kiszolgáltatottak a jövedelmek változásainak. Ezenfelül a tejtermelők gyakran gyenge pozíciót töltenek be a teljes élelmiszer-ellátási láncban, és különösen ki vannak téve a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoknak. Ugyancsak aggodalomra ad okot a tejtermelők korszerkezetének öregedése, és az ágazat jövőbeni növekedéséhez és fenntarthatóságához elengedhetetlen a generációs megújulás új és meglévő eszközök segítségével történő ösztönzése és támogatása.

A tejágazat közép- és hosszú távú kilátásai összességében mind a belső, mind a világpiacon kedvezőek. A kereslet erős, különösen a feltörekvő gazdaságokban. Az OECD és a FAO legújabb mezőgazdasági kitekintő jelentésükben (Agricultural Outlook) 2023-ig a világ tejtermékek iránti keresletének évi 2%-os növekedését jelzik előre.

Az ágazatnak prioritásként kell kezelnie az exportpiacok azonosítását és biztosítását, és a tejtermékek harmadik piacokon történő népszerűsítésének célzottnak és eredményesnek kell lennie. A tudásátadás javítása, a kutatás, az innováció és a minőség és a címkézés javítására irányuló intézkedések tovább fogják növelni az uniós tejtermékek hozzáadott értékét, és növelni fogják versenyképességüket a belső és a világpiacon.

Maradéktalanul fel kell deríteni az ágazat számára az Európai Stratégiai Beruházási Alap eszközeinek keretében a növekedéshez és a fejlesztéshez rendelkezésre álló lehetőségeket, és az ágazatot segíteni kell abban, hogy kibontakoztassa a benne rejlő lehetőségeket, fenntartható munkahelyeket alakítson ki és EU-szerte fellendítse a vidéki térségekben a gazdasági növekedést.

Sok hátrányos helyzetű területen és legkülső régióban továbbra is a tejelő állomány tartása a gazdaságok jövedelmének és a foglalkoztatásnak az egyetlen motorja, és ennek folytatása elengedhetetlen a földek elhagyásának elkerüléséhez. Jóllehet egyelőre korai lenne teljes körűen megvizsgálni a tejágazati csomag által a hátrányos helyzetű régiók tejágazatára gyakorolt hatásokat, egyértelmű, hogy a csomag keretében előterjesztett intézkedéseket ki kell egészíteni azokkal a KAP alapján a tagállamok rendelkezésére álló lehetőségekkel, amelyek célja a termelők támogatása és e régiókban a kisméretű tejgazdaságok gazdasági és társadalmi hozzájárulásának folyamatos biztosítása. A bizottsági jelentés felveti a hátrányos helyzetű régiók segítésére irányuló célzottabb megközelítés lehetőségét, tekintettel e területek tagállamok közti heterogenitására.

Az utóbbi hónapokban a külső piacok keresletének visszaesése, a globális áringadozás és az orosz embargó fokozott nyomás alá helyezték az ágazatot, és lefelé szorították az árakat. Noha dicséretes az Európai Bizottság által az orosz embargó – különösen a balti tagállamokban kifejtett – hatásának kezelése érdekében tett gyors intézkedés, egyértelmű, hogy az Európai Unióban rendelkezésre álló válságkezelő intézkedések és eszközök kialakítása nem felel meg a modern tejágazat realitásainak.

A biztonsági háló meglévő intézkedései, például az állami intervenció és a magántárolás támogatása, nem alkalmasak a tartós áringadozás vagy a válságok megoldására a tejágazatban. A bizottsági jelentés megjegyzi, hogy még nem sikerült minden kételyt eloszlatni azzal kapcsolatban, hogy az EU szabályozási kerete képes lesz-e megbirkózni a szélsőséges piaci ingadozásokkal vagy a kvótarendszer eltörlése utáni válsághelyzettel, különös tekintettel a tejtermelés kiegyensúlyozott fejlődésének Unió-szerte történő biztosítására és a legjelentősebb termelőterületeken esetlegesen bekövetkező túlzott mértékű koncentráció elkerülésére. E tekintetben a Bizottságnak hatékonyabb és reálisabb biztonsági hálót kell kialakítania, és az intervenciós árnak jobban kell tükröznie a termelési költségeket. A jelenlegi, 2008 óta változatlan árat módosítani kell, figyelembe véve a növekvő termelési és ráfordítási költségeket, és azt rendszeres jelleggel felül kell vizsgálni.

Az előadó álláspontja a tejágazati csomag működésével kapcsolatban

A 2012 októbere óta hatályos tejágazati csomag eszközöket kínált a termelőknek a tejágazat előtt álló kihívásoknak való megfeleléshez. A termelői szervezetek és a szakmaközi szervezetek révén sor került a szerződéses kapcsolatok megerősítésére és a tárgyalási pozíció javítására. Az előadónak továbbra is az az álláspontja, hogy az átláthatóság javítása céljából előterjesztett intézkedések és az uniós tejtermelés fokozott, átfogó adatelemzése nélkülözhetetlenek a tejágazat fenntarthatóságához és jó működéséhez.

A formalizált írásbeli szerződések használata és a szerződéses kapcsolatok megerősítése erős eszközt kínált a termelőknek, és megerősítette a tejtermék-ellátási lánc szereplőinek a piaci jelzések figyelembevétele, az ártranszmisszió javítása és a kínálat kereslethez való igazítása iránti felelősségét, valamint segít a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elkerülésében. A tagállamokat kötelezték arra, hogy hivatalosan elismerjék a termelői szervezeteket (tsz-ek), de rugalmasan meghatározhatnak valamilyen minimális taglétszámot vagy minimális értékesíthető termelési mennyiséget, amely már tsz-t alkot.

A csomagban előterjesztett intézkedések végrehajtása nem egyenletes a tagállamok körében, az alkalmazás pedig csalódást kelt. Annak okaként, hogy a termelők vonakodnak tsz-ekbe szerveződni, a tejágazat általános erejét és az intervenciós időszakban fennálló kedvező piaci feltételeket jelölték meg. Azonosítani kell az egyéb akadályokat is – mint amilyen a tsz-ek szerepére vonatkozó ismeretek hiánya –, és ezekre megoldást kell találni. Az előadó azt ajánlja, hogy ösztönözzék további módszerekkel a tsz-ek mint az ellátási lánc egyensúlyhiányainak kezelésére szolgáló eszközök létrehozását és az azokhoz való csatlakozást.

A tejágazati csomag működéséről szóló bizottsági jelentés

A közös piacszervezésről szóló rendelet 225. cikkének b) pontja alapján a Bizottságnak 2014. június 30-ig jelentést kellett benyújtania a piaci helyzet alakulásáról az EU tejágazatában, valamint a tejágazati csomag működéséről. A Bizottság jelentése a következő három fő területtel foglalkozott:

•  piacelemzés

•  a tejágazati csomag működése és bevezetése a tagállamokban

•  a tejtermelők helyzete a hátrányos helyzetű régiókban.

A jelentés megállapítja, hogy az átdolgozott KAP keretében számos eszköz létezik, amely kivételes körülmények esetén segítheti a tejágazatot, például a termeléstől függő támogatás és a biztonsági háló további rendelkezései, valamint a vidékfejlesztési programok intézkedései; a jelentés ugyanakkor nem zárja ki a kvóták megszűnésének kezelésére szolgáló további eszközök lehetőségét.

A jelentés azt is elismeri, hogy csak kevés tagállam alkalmazott szabályokat az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel (OEM) vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel (OFJ) ellátott sajtok kínálatának szabályozása érdekében valamely tsz, szakmaközi szervezet vagy OEM-/OFJ-csoportosulás kérésére.

A tejágazati csomag működését illetően a jelentés azt érzékelteti, hogy az az egész ellátási láncban javította a kapcsolatokat, noha még mindig túl korai lenne azt állítani, hogy a csomag jelentős hatással lett volna a tejágazatra.

A versenyképes és fenntartható tejágazat támogatása

Tekintettel arra, hogy a tejágazati csomagba tartozó intézkedések végrehajtásának mértéke kiábrándító, az előadó arra biztatja az érdekelt feleket az egész tejtermék-ellátási láncban, hogy használják ki a tejágazati csomag intézkedéseit, valamint új eszközökre vonatkozó ajánlásokat tesz, amelyeket a Bizottságnak és az ágazatnak mérlegelnie kellene.

Az előadó arra számít, hogy a 2014 áprilisában elindított Európai Tejpiaci Megfigyelőközpont az elkövetkező években létfontosságú és fokozott szerepet fog játszani az EU tejágazatában. A Tejpiaci Megfigyelőközpont piaci adatokat terjeszt el és elemez, lehetővé téve az érdekelt felek számára, hogy jobb pénzügyi és beruházási döntéseket hozzanak. A Bizottság 2014. júniusi jelentésében előirányozták, hogy a Tejpiaci Megfigyelőközpont képes lesz arra, hogy „korai előrejelzést küldjön a bizottsági szolgálatok számára”, lehetővé téve a Bizottság számára, hogy a válságok kezdeti szakaszaiban gyorsabban tudjon fellépni.

Ez a jelentés azt az álláspontot hangoztatja, hogy a Bizottságnak meg kell hoznia a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy a Tejpiaci Megfigyelőközpont a benne rejlő lehetőségeket teljes mértékben ki tudja bontakoztatni. A Tejpiaci Megfigyelőközpont által nyújtott információknak magukban kell foglalniuk a piaci és ártrendekre vonatkozó frissítéseket, a jelenleginél könnyebben hozzáférhető és még inkább felhasználóbarát formában. A tagállamoknak támogatniuk kell a Tejpiaci Megfigyelőközpont működését azzal, hogy kellő időben megadják az érintett információkat, és azt is ajánlja, hogy a Bizottság vizsgáljon meg olyan további eszközöket, amelyekkel biztosítható ezen információk kellő időben történő beérkezése. 2014 decemberében 9 tagállam nem adta meg időben az információkat a Bizottságnak.

A kvótarendszer utáni időszakban jelentősen megnő a pontos és kellő időben megadott információk jelentősége, és a Tejpiaci Megfigyelőközpontnak törekednie kell arra, hogy gyakoribb és frissebb információt biztosítson valamennyi érintett érdekelt fél számára. A rendelkezésre bocsátott adatok segíthetnek a szerződéses kapcsolatok erősítésében, és felhasználhatók lennének működőképes tejágazati származtatott ügyletekben is.

A Bizottságnak meg kell vizsgálnia egy határidős piac lehetőségét. hogy középtávon kiszámíthatóvá tegye az árképzési szerkezeteket, és növelje az ágazat versenyképességét. Egy ilyen piac a termelők és a feldolgozók számára egyaránt módot adna arra, hogy azáltal, hogy előre ismerik az árakat, fedezzék a kockázatokat, ami jobb beruházási döntéseket tenne lehetővé.

A szerződéses kapcsolatok tejágazati csomagban tervbe vett megerősítése egy konkrét módszert jelent az ellátási lánc mentén történő méltányosabb elosztás biztosítására. A jelentés arra kéri a Bizottságot és az uniós tejágazat más szereplőit, hogy vizsgálják meg a teljes ellátási láncot lefedő, hosszabb távú integrált szerződések, a tőzsdén kívüli határidős ügyletek, a rögzített értékkülönbözetű szerződések, és az A B szerződések kínálta lehetőségeket, valamint a tejár meghatározott időre történő rögzítésének lehetőségét. Sok példa van arra, hogy maga az ágazat is lépést tesz ezen intézkedések irányába, és ezeket tovább kell mérlegelni, mivel a fedezeti eszközök, így a rögzített értékkülönbözetű szerződések bizonyosságot, rugalmasságot és válaszképes opciókat kínálhatnának a termelők számára. Az áringadozás kezelésére szolgáló hosszú távú tervezés és gazdaságirányítás fontosabb, mint valaha, és az ágazat versenyképessége és fenntarthatósága a termelők és a kínálat érdekében szerződések révén megerősíthető lenne.


VÉLEMÉNY a Költségvetési Ellenőrző Bizottság részéről (25.2.2015)

a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részére

az uniós tejágazat kilátásairól – a tejtermékekre vonatkozó jogszabálycsomag végrehajtásának felülvizsgálata

(2014/2146(INI))

A vélemény előadója: Petri Sarvamaa

JAVASLATOK

A Költségvetési Ellenőrző Bizottság felhívja a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

–   tekintettel a Bizottság Európai Parlamentnek és Tanácsnak szóló jelentésére a tejpiaci helyzet alakulásáról és a „tejágazati csomag” rendelkezéseinek alkalmazásáról (COM(2014)0354) (a továbbiakban: a jelentés);

–   tekintettel a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról és a 922/72/EGK, a 234/79/EGK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 225. cikke b) pontjára;

–   tekintettel a Bizottság 2014. decemberi jelentésére az uniós mezőgazdasági piacok 2014–2024 közötti kilátásairól és bevételeiről;

1.  rámutat, hogy a Bizottság jelentését az orosz embargó kivetése előtt tették közzé, ezért nem tükrözi a tejágazat valódi helyzetét;

2.  hangsúlyozza, hogy a tejtermelők számára az áringadozás problémája jelenti a legnagyobb kihívást;

3.  e tekintetben megjegyzi, hogy a mezőgazdasági termékekre a közelmúltban kivetett orosz embargó drámaian jelezte, hogy a szélsőséges piaci ingadozásokra vonatkozó szabályozási keretet meg kell erősíteni;

4.  megjegyzi, hogy úgy tűnik, hogy az árváltozások tagállamonként eltérőek, és hogy a tejárak reálértékben kifejezett változásait és annak okait sokkal jobban ki lehetett volna emelni a jelentésben;

5.  azt ajánlja, hogy a piac még bizonytalanabbá válását megelőzendő, a tejkvótákra vonatkozó korábbi határozatokat tartsák fent, és a tejkvótarendszert a rendszer utolsó évében már ne igazítsák ki;

6.  emlékeztet arra, hogy az 1308/2013/EU rendelet előírja, hogy „a termelés megvalósítható fejlesztésének és így a tejtermelők megfelelő életszínvonalának biztosítása érdekében meg kell erősíteni a tárgyalási pozíciójukat a feldolgozókkal szemben, hogy ennek eredményeként az ellátási láncban a hozzáadott érték méltányosabb eloszlása valósuljon meg”;

7.  sajnálja, hogy a jelentésből nem derül ki, elégedett-e a Bizottság az új szabályozási eszköz végrehajtásával, és hogy a Bizottság nem számszerűsíti, hány új termelői szervezetre, részt vevő tagállamra vagy kollektív tárgyalásra számíthatunk; megjegyzi, hogy az új eszközök tejárakra gyakorolt hatása sem világos; e tekintetben kéri, hogy készítsenek pontos felmérést a tejárakra gyakorolt hatásokról, és pontos összeírást a részt vevő termelői szervezetekről;

8.  kéri a Bizottságot, hogy 2015 végéig készítsen tagállamonkénti értékelő tanulmányt a kollektív megállapodások termelésre és árakra gyakorolt nemzeti szintű hatásának felmérése céljából;

9.  azt ajánlja, hogy a Bizottság fogadjon el világos célkitűzéseket a termelői szervezetekkel, a szerződésekkel és a kollektív tárgyalásokkal kapcsolatosan;

10. hangsúlyozza, hogy a termelői vagy szakmaközi szervezetek szerepének és az új szabályozási eszköz tejárakra gyakorolt várt hatásának megfelelő felülvizsgálata nélkül nem lehetséges a tejtermékekre vonatkozó jogszabálycsomag kiigazítása;

11. támogatólag viszonyul a Tejpiaci Megfigyelőközpont létrehozásához, de hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági termelők számára hasznos, világos ár- és mennyiséginfomációs eszközre van szükség; úgy véli, hogy a Megfigyelőközpontnak segítenie kell a Bizottságot azzal, hogy az új helyzetben elemzi a tejpiacot, pontosabban mutatja be az adatokat és piaci tendenciákat, valamint felhívja a figyelmet a piac kiegyensúlyozatlanságához kapcsolódó kockázatokra, miközben a Bizottság feladata a szükséges döntések meghozatala az adatok alapján;

12. hangsúlyozza, hogy e megfigyelőközpontot jobban ki kellene aknázni a válság egész Unióra érvényes mutatókon alapuló mértékének meghatározása révén, ami lehetővé tenné a megelőző és korai előrejelző mechanizmusok alkalmazását;

13. megjegyzi, hogy a Bizottság szerint „a tagállamok nem számoltak be arról, hogy a tejágazati csomagnak jelentős hatása lett volna az ágazatra a hátrányos helyzetű régiókban, valószínűleg azért, mert a rendelkezések csak mostanában kerültek bevezetésre […]” és „a tejágazat helyzete és fejlődése […] eléggé heterogén, és célzott megközelítést igényelne”;

14. azt ajánlja, hogy hosszú távú stratégiai megközelítés keretében növeljék és tartsák fenn a tejtermeléshez rendelt támogatást és a hátrányos helyzetű régiók tejtermeléséhez kapcsolódó támogatást;

15. ajánlja, hogy a kedvezőtlen adottságú területekre vonatkozó jogi keretet erősítsék meg;

16. hangsúlyozza, hogy a piaci helyzet fejleményeit és az eszközök hatékonyságát a tejkvótarendszer megszűnte után kell értékelni; a kvótarendszer megszűnését követő két éven belül, 2017-ben nyomon követési jelentést kell készíteni.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

24.2.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

26

0

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Nedzhmi Ali, Inés Ayala Sender, Zigmantas Balčytis, Ryszard Czarnecki, Dennis de Jong, Deutsch Tamás, Martina Dlabajová, Jens Geier, Ingeborg Gräßle, Rina Ronja Kari, Verónica Lope Fontagné, Fulvio Martusciello, Dan Nica, Gilles Pargneaux, Georgi Pirinski, Petri Sarvamaa, Bart Staes, Michael Theurer, Marco Valli, Derek Vaughan, Anders Primdahl Vistisen, Tomáš Zdechovský

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Karin Kadenbach, Marian-Jean Marinescu, Julia Pitera, Patricija Šulin

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Judith Sargentini

(1)

         HL L 347., 2013.12.20., 671. o.


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

8.6.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

34

9

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

John Stuart Agnew, Clara Eugenia Aguilera García, Eric Andrieu, Richard Ashworth, José Bové, Paul Brannen, Daniel Buda, Nicola Caputo, Matt Carthy, Viorica Dăncilă, Michel Dantin, Paolo De Castro, Albert Deß, Diane Dodds, Herbert Dorfmann, Norbert Erdős, Luke Ming Flanagan, Beata Gosiewska, Martin Häusling, Esther Herranz García, Jan Huitema, Peter Jahr, Jarosław Kalinowski, Elisabeth Köstinger, Zbigniew Kuźmiuk, Mairead McGuinness, Nuno Melo, Giulia Moi, Ulrike Müller, James Nicholson, Marijana Petir, Laurenţiu Rebega, Bronis Ropė, Jordi Sebastià, Lidia Senra Rodríguez, Czesław Adam Siekierski, Marc Tarabella, Janusz Wojciechowski, Marco Zullo

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Franc Bogovič, Angélique Delahaye, Stefan Eck, Fredrick Federley, Momchil Nekov, Ricardo Serrão Santos

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Martina Anderson, Ivo Vajgl

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat