JELENTÉS a gazdasági kormányzás keretének felülvizsgálatáról: mérleg és főbb kérdések

17.6.2015 - (2014/2145(INI))

Gazdasági és Monetáris Bizottság
Előadó: Pervenche Berès

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a gazdasági kormányzás keretének felülvizsgálatáról: mérleg és főbb kérdések

(2014/2145(INI))

Az Európai Parlament,

–       tekintettel a pénzügyi stabilitásuk tekintetében súlyos nehézségekkel küzdő vagy súlyos nehézségek által fenyegetett euróövezeti tagállamok gazdasági és költségvetési felügyeletének megerősítéséről szóló, 2013. május 21-i 472/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[1],

–       tekintettel a költségvetésiterv-javaslatok monitoringjára és értékelésére, valamint az euróövezeti tagállamok túlzott hiánya kiigazításának biztosítására vonatkozó közös rendelkezésekről szóló, 2013. május 21-i 473/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[2],

–       tekintettel a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló 1466/97/EK tanácsi rendelet 5. cikke (1) bekezdésének alkalmazásáról a Bizottság akkori alelnöke, Olli Rehn által küldött 2013. július 3-i levélre,

–       tekintettel a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló 1466/97/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2011. november 16-i 1175/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[3],

–       tekintettel a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló 1467/97/EK rendelet módosításáról szóló, 2011. november 8-i 1177/2011/EU tanácsi rendeletre[4],

–       a költségvetési felügyelet euróövezetbeli eredményes érvényesítéséről szóló, 2011. november 16-i 1173/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[5], tekintettel a tagállamok költségvetési keretrendszerére vonatkozó követelményekről szóló, 2011. november 8-i 2011/85/EU tanácsi irányelvre[6],

–       tekintettel a makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzéséréről és kiigazításáról szóló, 2011. november 16-i 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[7],

–       tekintettel a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságoknak az euróövezeten belüli kiigazítására vonatkozó végrehajtási intézkedésekről szóló, 2011. november 16-i 1174/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[8],

–       tekintettel a trojkának (EKB, Bizottság és IMF) az euróövezet programországaival kapcsolatos szerepéről és műveleteiről szóló vizsgálatról szóló, 2014. március 13-i állásfoglalására[9],

–       tekintettel az Európai Unió többszintű irányításának alkotmányos problémáiról szóló, 2013. december 12-i állásfoglalására[10],

–       tekintettel a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszteréről szóló 2011. december 1-jei állásfoglalására[11],

–       tekintettel a pénzügyi, gazdasági és szociális válságról szóló, 2011. július 6-i állásfoglalására: a szükséges intézkedésekre és kezdeményezésekre irányuló ajánlások[12],

–       tekintettel „A gazdasági kormányzás felülvizsgálata – Jelentés az 1173/2011/EU, az 1174/2011/EU, az 1175/2011/EU, az 1176/2011/EU, az 1177/2011/EU, a 472/2013/EU és a 473/2013/EU rendelet alkalmazásáról” című, 2014. november 28-i bizottsági közleményre (COM(2014)0905),

–       tekintettel „A Stabilitási és Növekedési Paktum hatályos szabályai által biztosított rugalmasság legjobb kihasználása” című, 2015. január 13-i bizottsági közleményre (COM(2015)0012),

–       tekintettel a Bizottságnak a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló, 2014. július 23-i hatodik jelentésére (COM(2014)0473),

–       tekintettel az Európai Tanács 2014. júniusi és decemberi ülésének következtetéseire,

–       tekintettel a 2014. októberi euróövezeti csúcsértekezlet következtetéseire,

–       tekintettel a Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker által az Európai Parlamentben, 2014. július 15-én tartott beszédre,

–       tekintettel a Jackson Hole-ban tartott központi banki szimpóziumon, 2014. augusztus 22-én az EKB elnöke, Mario Draghi által tartott beszédre,

–       tekintettel az EKB „A költségvetési és makrogazdasági egyensúlyhiányok azonosítása – a megerősített uniós kormányzási keretben rejlő, kihasználatlan szinergiák” (The identification of fiscal and macroeconomic imbalances – unexploited synergies under the strengthened EU governance framework) című, 157. számú, 2014. novemberi alkalmi kiadványára,

–       tekintettel az OECD „Trendek a jövedelmek egyenlőtlenségében és annak a gazdasági növekedésre gyakorolt hatása” (Trends in income inequality and its impact on economic growth) című, 2014. december 9-i 163. számú, szociális, foglalkoztatási és migrációs munkadokumentumára,

–       tekintettel az IMF „Az euróövezeti költségvetési unió felé” (Towards a fiscal union for the euro area) című, 2013. szeptemberi személyzeti vitaanyagára,

–       tekintettel az EKB Kormányzótanácsának „A gazdasági kormányzás megerősítése az euróövezetben” című, 2010. június 10-i javaslataira,

–       tekintettel „A Stabilitási és Növekedési Paktum hatályos szabályai által biztosított rugalmasság legjobb kihasználása a ” című, 2015. január 13-i bizottsági közleményre (COM(2015)0012),

–       tekintettel a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló hatodik jelentésről (Befektetés a munkahelyekbe és a növekedésbe) az Általános Ügyek (Kohéziós Ügyek) Tanácsa által 2014. november 19-én elfogadott tanácsi következtetésekre,

–       tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–       tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, illetve az Alkotmányügyi Bizottság véleményeire (A8-0190/2015),

A.     mivel az euróövezeti gazdasági kormányzás, melynek célja a fenntarthatatlan államháztartások elkerülése és a költségvetési politikák koordinálása, a Stabilitási és Növekedési Paktummal kezdődött, amely két egyszerű szabályt fogalmazott meg a gazdasági és monetáris unió egészére gyakorolt káros hatások elkerülésére;

B.     mivel közvetlenül az euró bevezetése után konszolidációs kifáradás következett be e szabályok végrehajtása tekintetében, ami megalapozta a GMU jelenlegi válságának egyik elemét;

C.     mivel az eredeti Stabilitási és Növekedési Paktum reformjára 2005-ben került sor, amely több finomítást és nagyobb rugalmasságot vezetett be, de nem fordított kellő figyelmet a gyenge végrehajtási rendelkezések és koordináció jelentette problémákra;

D.     mivel ha több ország lenne kitéve az adósságszolgálat nemteljesítése kockázatának, ami a válság és a depresszió egész világon való elterjedését eredményezné, a helyzetet olyan ad hoc mechanizmusok bevezetésével lehetne kivédeni, mint az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) és az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus (EFSM);

E.     mivel az ilyen fajta válság ismételt előfordulásának, valamint annak elkerülése érdekében, hogy a válság a bankszektoron keresztül más országokra is átterjedjen, számos intézkedést hoztak, amelyek között szerepelt a bankunió létrehozása, az Európai Stabilitási Mechanizmus, a hatos és kettes csomag formájában megvalósuló, a gazdasági kormányzásra vonatkozó továbbfejlesztett jogszabály, a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés és az európai szemeszter, amelyek mindegyikét egy csomagnak kell tekinteni;

F.     mivel a Bizottság legfrissebb, tavaszi előrejelzése szerint két egymást követő, negatív növekedést eredményező év után a bruttó hazai termék (GDP) az euróövezetben várhatóan emelkedni fog, ami azt jelenti, hogy a gazdasági fellendülés lassan kezd teret nyerni, és azt tovább kell erősíteni, mivel a kibocsátási rés továbbra is nagy;

G.     mivel továbbra is jelentős különbségek vannak a tagállamok között a programok végrehajtása után is az államadósság aránya, a költségvetési hiány aránya, a munkanélküliség szintje, a folyó fizetési mérleg, valamint a szociális védelmi szintek vonatkozásában, ami tükrözi a válságok okainak eredete és kiindulási pontja közötti különbségeket, valamint az intézmények és az érintett tagállamok közötti megállapodás eredményeként megszületett intézkedések végrehajtása tekintetében mutatkozó ambíciót, hatást és nemzeti felelősségvállalást;

H.     mivel az euróövezetbeli beruházás 17%-kal csökkent a válság előtti időszakhoz képest és továbbra is gyenge; mivel mind a jövőorientált, növekedést előmozdító beruházások hiánya, mind pedig az állam és a magánszektor fenntarthatatlan adósságállománya bénító terhet ró a jövő nemzedékeire;

I.      mivel folyamatban van egy európai beruházási terv mint a magánberuházások ösztönzésére szolgáló fontos eszköz megvalósítása, amelynek keretében a következő három évben 315 milliárd euró összegű új beruházásra kerülhet sor; mivel amennyiben a javasolt pénzügyi célkitűzések megvalósulnak, ez a terv csak egy eleme a felhalmozódott beruházási hiány leküzdésének, ezen felül strukturális reformok végrehajtása is szükséges, hogy befektetőbarát környezet alakuljon ki a tagállamokban;

A jelenlegi gazdaságirányítási keret számbavétele

1.      üdvözli a Bizottság 2014. november 28-i, a gazdasági kormányzás felülvizsgálatáról szóló közleményét; úgy véli, hogy a Bizottság értékelése képet ad arról, hogy a különböző eszközöket és eljárásokat hogyan és milyen mértékben alkalmazták és hajtották végre;

2.      hangsúlyozza, hogy a gazdasági kormányzási rendszer középpontjában a túlzott hiány és adósságszint, valamint a túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány megakadályozása, illetve a gazdaságpolitikai koordináció áll; ezért hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálat során a központi kérdés az, hogy a GMU ellenállóbbá vált-e az új gazdasági kormányzási keret révén, nevezetesen azt illetően, hogy képes-e elkerülni, hogy egy tagállam adósságszolgálatát ne teljesítse, hozzájárulva egyúttal a tagállamok gazdaságpolitikáinak szorosabb összehangolásához és konvergenciájához, magas szintű átláthatóság, hitelesség és a demokratikus elszámoltathatóság biztosítása mellett;

3.      tudomásul veszi a tényt, hogy egyes tagállamokban előrelépés történt az adósság szintjének kezelése terén, illetve volt, akinek sikerült kikerülnie a túlzottdeficit-eljárásból;

4.      osztja a Bizottság elemzését, miszerint az új keret egyes részei értek el eredményeket, ám a szabályozás normál gazdasági időkben való hatékonyságával kapcsolatos következtetések levonására vonatkozó képesség korlátozott;

5.      elismeri, hogy a hatos és kettes csomag alkalmazásának értékelése ebben a szakaszban csak részleges és nem választható el az európai szemesztertől, az EUMSZ-től és a költségvetési paktumtól;

6.      üdvözli, hogy a hatos és kettes csomag kibővíti a Stabilitási és Növekedési Paktum hatályát azzal, hogy kiegészíti azt a tagállamokon belüli és a tagállamok közötti makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzésére és kiigazítására irányuló eljárásokkal, és hogy elmozdul attól a szemlélettől, hogy túlzottan a deficitkritériumra hagyatkoznak, és immár figyelembe veszi a deficitet és az általános adósságszintet is, valamint hogy ennek révén már korábbi szakaszban megpróbálja azonosítani és korrigálni a lehetséges problémákat, és így már a lehető legkorábbi szakaszban megelőzni a válságok kialakulását, ugyanakkor rugalmasságot biztosítva a strukturális reformokra, a beruházásokra és a gazdasági ciklus kedvezőtlen körülményei esetére bevezetett záradékok révén; emlékeztet arra, hogy a rugalmasság nem veszélyeztetheti a paktum prevenciós jellegét;

7.      hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az eredménytábla korai szakaszban azonosítsa a makrogazdasági egyensúlyhiányokat és a fenntartható strukturális reformok fontosságát, amikor megpróbálják leküzdeni a makrogazdasági egyensúlyhiányt;

8.      hangsúlyozza, hogy a keret valamennyi országban és hosszabb időn át történő következetes és méltányos végrehajtása hozzájárul a hitelességhez; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktumnak a hatos és kettes csomag értelmében végzett módosításait alkalmazza, és azok szellemében járjon el, különösen a végrehajtási rendelkezések tekintetében;

9.      úgy véli, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet a gyenge gazdasági növekedéssel és a magas munkanélküliséggel sürgős, átfogó és határozott intézkedéseket igényel holisztikus megközelítés keretében, amely növekedésbarát költségvetési konszolidáción, strukturális reformokon és a beruházások élénkítésén alapul a fenntartható növekedés és a versenyképesség helyreállítása, az innováció ösztönzése és a munkanélküliség elleni küzdelem érdekében, egyúttal kezelve a tartósan alacsony infláció kockázatát vagy a deflációs nyomás lehetséges veszélyét, valamint a tartós makrogazdasági egyensúlyhiányokat; hangsúlyozza, hogy a gazdasági kormányzás keretrendszerének a holisztikus megközelítés kulcsfontosságú elemét kell képeznie, hogy képes legyen kezelni e kihívásokat;

10.    egyetért Thyssen biztos azon állításával, hogy azon országok, amelyek kiváló minőségű munkahelyeket és jobb szociális védelmet biztosítanak, továbbá befektetnek a humántőkébe, ellenállóbbak a gazdasági válságokkal szemben; felszólítja a Bizottságot, hogy juttassa kifejezésre ezt az álláspontot valamennyi, az európai szemeszter politikájával kapcsolatos és országspecifikus ajánlásában;

11.    kiemeli azt a tényt, hogy a jelenlegi gazdasági kormányzási keretet végre kell hajtani, és szükség esetén tökéletesíteni kell a költségvetési stabilitás megteremtése, a növekedésbarát és felelős költségvetési gazdálkodást lehetővé tétele végett az euróövezet egészének átfogó értékeléséről folyó valódi vita elősegítése, az euróövezet gazdasági konvergenciája kilátásának javítása és a tagállamok különböző gazdasági és államháztartási helyzeteinek egyenrangú kezelése céljából; hangsúlyozza, hogy a keret vonatkozásában hiányzik a nemzeti szintű felelősségvállalás, és a keret korlátozott figyelmet fordít a nemzetközi gazdasági kilátásokra és a megfelelő demokratikus elszámoltathatósági mechanizmusra;

12.    hangsúlyozza, hogy a jelenlegi helyzet fokozott és inkluzív gazdasági koordinációt igényel, egészként tekintve az euróövezetre, és azt, hogy a szabályok végrehajtása tekintetében javítani kell a nemzeti felelősségvállalást és a demokratikus elszámoltathatóságot (a bizalom helyreállítása, a tagállamok közötti konvergencia, az államháztartás fenntarthatóságának javítása, a fenntartható strukturális reformok és a beruházások ösztönzése érdekében), valamint hogy gyorsan kell reagálni a legnyilvánvalóbb hibák javítása, a gazdasági kormányzási keret hatékonyságának javítása és a keret különböző országokban és hosszabb időn át tartó következetes és méltányos végrehajtásának biztosítása érdekében;

13.    hangsúlyozza, hogy a gazdasági kormányzásban egyszerű és átlátható eljárásokra van szükség, és figyelmeztet, hogy a jelenlegi bonyolult keretrendszer, valamint a végrehajtás és a felelősségvállalás hiánya rontja a keret hatékonyságát és a nemzeti parlamentek, helyi hatóságok, szociális partnerek és polgárok általi elfogadottságát a tagállamokban;

14.    elismeri, hogy előrelépés történt a középtávú költségvetési célra (MTO) vonatkozó vita terén és az euróövezeti tagállamokban a nemzeti vita iránti jobb felelősségvállalás tekintetében, a nemzeti költségvetési tanácsok hozzájárulásának is köszönhetően, amelyek független szervként eljárva nyomon követik a költségvetési szabályoknak és a makrogazdasági előrejelzéseknek való megfelelést; felhívja a Bizottságot, hogy adjon áttekintést a nemzeti költségvetési tanácsok felépítéséről és működéséről a különböző tagállamokban, továbbá arról, hogy e tanácsok hogyan javíthatják a nemzeti szintű felelősségvállalást;

15.    úgy véli, hogy a gazdasági kormányzási keretrendszer kulcsfontosságú politikai kezdeményezés, amely alátámasztja az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek és azon kiemelt kezdeményezéseinek alapjait, amelyek célja, hogy maradéktalanul kihasználják a belső piac kihasználatlan növekedési potenciálját; úgy véli, hogy az egységes piac kihasználatlan növekedési potenciáljának felszabadításával a tagállamok könnyebben meg tudják valósítani a gazdasági kormányzási keretrendszerben szereplő célokat; úgy véli továbbá, hogy az egységes piac elsődleges szereplői a fogyasztók és a vállalkozások;

Hogyan alkalmazható legjobban a rugalmassága hatályos szabályok keretében?

16.    hangsúlyozza, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum, amit annak érdekében vezettek be, hogy biztosítsák a gazdasági és monetáris unióban részt vevő tagállamok költségvetésének fenntarthatóságát, lehetővé teszi a tagállamok számára szükség esetén anticiklikus politika folytatását, és biztosítja a mozgásteret ahhoz, hogy az automatikus stabilizátorok megfelelően működjenek; kiemeli, hogy nem minden tagállam ért el többletet a gazdaság virágzása idején és hogy a szabályozásban tervezett meglévő rugalmassági záradékok közül néhányat nem használtak ki maradéktalanul a korábbi években;

17.    üdvözli, hogy a Bizottság a rugalmasságról szóló értelmező közleményében elismeri, hogy annak módja, ahogyan a jelenlegi költségvetési szabályokat értelmezik, egyik eleme az EU-ban a beruházási szakadék áthidalásának és a növekedést fokozó, fenntartható és társadalmilag kiegyensúlyozott strukturális reformok végrehajtása megkönnyítésének; megjegyzi, hogy a közlemény nem változtat a hiány kiszámítását illetően, de bizonyos beruházások igazolhatják az érintett tagállam középtávú költségvetési céltól (MTO) vagy az ahhoz vezető kiigazítási pályától való átmeneti eltérését;

18.    támogatja az Európai Bizottság által az új Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) finanszírozására javasolt ösztönzőket, elsősorban azt, hogy az alapba befizetett nemzeti hozzájárulások költségvetési szempontból semlegesek lesznek a középtávú költségvetési cél elérése és a szükséges költségvetési kiigazítás szempontjából, miközben a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós, illetve korrekciós ága nem módosul; tudomásul veszi a Bizottság azon szándékát, hogy nem indít túlzottdeficit-eljárást, ha egy tagállam hiánya – kizárólag az ESBA-ba befizetett hozzájárulás miatt – kicsit megnő, és átmenetileg a 3%-os deficitkorlát fölé kúszik; felhívja a figyelmet arra, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum létfontosságúan járul hozzá a bizalomépítéshez a külföldi befektetések bevonzásakor; hangsúlyozza az ESBA-finanszírozás addicionalitásának jelentőségét és azt, hogy semmiképpen sem kerülhet arra sor, hogy az ESBA által finanszírozott projektek csupán a helyébe lépjenek a már megtervezett beruházásoknak, és hogy ennek eredményeképpen ténylegesen növekednie kell a nettó beruházási szintnek;

19.    megjegyzi, hogy a bizottsági közlemény célja, hogy tisztázza a beruházási záradék hatályát, bizonyos mértékű átmeneti rugalmasságot téve lehetővé a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágában a középtávú költségvetési céltól való ideiglenes eltérés formájában, amennyiben az eltérés nem vezet a 3%-os deficitre vonatkozó referenciaérték és egy megfelelő biztonsági ráhagyás túllépéséhez, annak érdekében, hogy a tagállamok beruházási programokat hajthassanak végre, különösen a strukturális és kohéziós politika keretében megvalósuló projektekkel – így a fiatalok foglalkoztatására irányuló kezdeményezéssel, a transzeurópai hálózatokkal és az európai összekapcsolódási eszközzel – kapcsolatosan, valamint az ESBA keretében történő társfinanszírozást illetően;

20.    úgy véli, hogy a prevenciós ághoz tartozó, strukturális reformra vonatkozó záradék alkalmazásának és a korrekciós ág alatti strukturális reformok fontolóra vételének előfeltétele, hogy a nemzeti parlament hivatalosan reformot fogadjon el, és azt ténylegesen végre is hajtsa, ami nagyobb hatékonyságot és felelősségvállalást tesz lehetővé; hangsúlyozza, hogy a reformfolyamatba valamennyi szakaszban teljes mértékben be kell vonni a szociális partnereket;

21.    kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok folytassanak megerősített párbeszédet az országspecifikus ajánlásokban a Bizottság által javasolt strukturális reformok tartalmáról és típusáról, hogy azok a lehető legmegfelelőbbek és leghatékonyabbak legyenek, összeegyeztethetőek legyenek a Szerződésekkel és a másodlagos joggal, továbbá figyelembe vegyék a költség-haszon elemzéseket, az eredményközpontú értékeléseket és az időkeretekre gyakorolt hatást, valamint hozzájáruljanak a középtávú célkitűzések megvalósításához;

22.    szorgalmazza, hogy a tagállami költségvetésterveztek elfogadása előtt a nemzeti parlamentek pénzügyi bizottságai szisztematikusan hívják meg parlamentjeikbe nyilvános vitára a gazdasági kormányzás területén illetékes uniós biztosokat;

23.    úgy véli, hogy a nemzeti reformprogramokban előirányzott strukturális reformoknak közép- és hosszú távon pozitív gazdasági, társadalmi és környezeti hozadéka lesz, és javítani fogják az adminisztratív kapacitás hatékonyságát és eredményességét;

24.    tudomásul veszi, hogy annak elkerülése céljából, hogy az összes hipotézist felvesse, csak azt nem, amelyik majd megvalósul, a közlemény nem tér ki azon „rendkívüli események” természetének meghatározására, melyek felett a tagállamoknak nincs befolyása, és amelyek bekövetkezte esetén a tagállamok ideiglenesen eltérhetnek a középtávú célkitűzések megvalósítását szolgáló kijelölt korrekciós útvonaltól; hangsúlyozza, hogy a hasonló helyzeteket hasonló módon kell kezelni;

25.    felszólít a gazdasági és társadalmi kohéziónak az Európai Szociális Alap és a Kohéziós Alap megerősítése révén történő fokozására, a rendezett jogállású munkahelyek megóvása és újak teremtése érdekében, támogatva a munkanélküliség és a szegénység elleni küzdelmet;

26.    hangsúlyozza, hogy az európai gazdaságirányítási keret társadalmi elfogadottsága szempontjából fontos a gazdasági növekedés fellendítése és az új – különösen a fiatalok foglalkoztatását célzó – munkahelyek létesítése;

27.    mély aggodalommal jegyzi meg, hogy a válság ideje alatt kétszeresére nőtt a tartós munkanélküliség; megállapítja ezenkívül, hogy ez a növekedés még magasabb volt az alacsony képzettségű munkavállalók körében; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tartós munkanélküliség elleni fellépés szándéka tükröződjön a politikáiban és az országspecifikus ajánlásaiban is;

28.    úgy véli, hogy az Európán belüli növekvő mértékű egyenlőtlenségre kiemelt figyelmet kell fordítani az Unió gazdasági keretrendszerében; véleménye szerint úgy lehet a leghatékonyabban fellépni e növekvő egyenlőtlenséggel szemben, ha megkettőzzük a több minőségi európai munkahely létesítésére tett erőfeszítéseket;

Szorosabb koordináció, gazdasági konvergencia és az európai szemeszter ésszerűsítése

29.    sürgeti a Bizottságot, hogy teljes körűen alkalmazza a Stabilitási és Növekedési Paktumot, illetve biztosítsa annak igazságos, a hatos és kettes csomag közelmúltbeli felülvizsgálatának és a rugalmasságról szóló közleménynek megfelelő végrehajtását; úgy véli, hogy – ahol szükséges és lehetséges − az európai szemesztert ésszerűsíteni kell és meg kell erősíteni a jelenlegi jogi kereten belül; hangsúlyozza, hogy amennyiben az ésszerűsítésre és a megerősítésre sor kerül, annak stabilitásorientáltnak kell lennie;

30.    meggyőződése, hogy a bizottsági közlemény egyértelművé teszi, hogy hol van tere a rugalmasságnak a hatályos jogszabályok keretében; üdvözli azt a törekvést, hogy érthetőbbé tegyék e bonyolult témakört, és elvárja, hogy a meglévő szabályok szerint felhasználható rugalmassági eszközt a Bizottság a közleménnyel összhangban használja fel, biztosítva a gazdaságirányítási keretrendszer tervezhetőségét, átláthatóságát és hatékonyságát;

31.    felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy fejtsék ki jobban a költségvetési és makrogazdasági kereteket, lehetővé téve ezzel az érdekelt felek közötti korábbi és következetesebb vitát, figyelembe véve az e keretekhez fűződő uniós érdekeket, továbbá az euróövezeti tagállamok közötti konvergencia fokozásának szükségességét, a nemzeti parlamentek határozathozatalait, valamint a szociális partnerek és a helyi hatóságok által a fenntartható és szociálisan kiegyensúlyozott strukturális reformokkal kapcsolatos felelősségvállalásban játszott szerepet;

32.    kitart amellett, hogy az éves növekedési jelentést és az országspecifikus ajánlásokat jobban kell végrehajtani, és hogy azoknak figyelembe kellene venniük a költségvetési helyzetre vonatkozó megállapításokat, valamint az euróövezet egészében, illetve az egyes tagállamokban előrejelzett kilátásokat; javasolja, hogy a költségvetésiterv-javaslatok monitoringjára és értékelésére, valamint az euróövezeti tagállamok túlzott hiánya kiigazításának biztosítására vonatkozó közös rendelkezésekről szóló 473/2013/EU rendeletben előírt általános értékelést az Európai Tanács tavaszi ülését megelőzően nyújtsák be az Európai Parlamentnek − hogy az plenáris ülés keretében megvitathassa azt −, a Tanácsnak, az eurócsoport elnökének és a Bizottságnak, és azt megfelelően hajtsák végre az európai szemeszter során;

33.    tudatában van, hogy az európai szemeszter mind a nemzeti, mind az uniós szintű reformok fontos előmozdítójává vált, mivel biztosítja, hogy az EU és tagállamai összehangolják gazdaságpolitikájukat; sajnálatát fejezi ki azonban a felelősségvállalás hiánya miatt, ami az országspecifikus ajánlások nem megfelelő szintű végrehajtásához vezetett;

34.    úgy véli, hogy − a jelenlegi jogi keret módosítása nélkül − ésszerűsíteni kell és meg kell erősíteni az európai szemesztert, és hogy a szemeszterrel kapcsolatos dokumentumok készítését jobban össze kell hangolni, ezzel is fokozva a felelősségteljes gazdasági kormányzásra vonatkozó uniós célkitűzések megvalósításához szükséges összpontosítást, hatékonyságot és felelősségvállalást;

35.    kéri, hogy az országspecifikus ajánlásokat adott esetben jobban hangolják össze a túlzott hiány esetén követendő eljárás ajánlásaival annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a következetességet a költségvetési egyenleg felügyelete és a gazdaságpolitika koordinációja között;

36.    támogatja az uniós és nemzeti szintű megerősített folyamatot az országspecifikus ajánlások kidolgozása, nyomon követése, támogatása és monitoringja tekintetében, mivel ez lehetőséget nyújt a tényleges végrehajtás és a minőség ellenőrzésére;

37.    emlékeztet arra, hogy a jogszabályok értelmében az ajánlások kidolgozása során a Bizottságnak többek között figyelembe kell vennie a 2020-as célkitűzéseket is, továbbá hogy a jogszabályokban lefektetett elvek értelmében „a Tanács főszabályként köteles követni a Bizottság ajánlásait és javaslatait, vagy nyilvánosan ki kell fejtenie álláspontját...”;

38.    aggodalmát fejezi ki az olyan országok adósságának növekedése kapcsán, amelyekben már jelenleg is magas az adósságszint, ami szöges ellentétben áll az adósságcsökkentésre vonatkozó 1/20-as szabállyal; kéri a Bizottságot annak kifejtésére, hogy hogyan kívánja feloldani ezt az ellentmondást annak biztosítása érdekében, hogy az adóssághányadok – az SNP-vel összhangban – fenntartható szintekre csökkenjenek;

39.    támogatja a Bizottság 2015. évi éves növekedési jelentésében előterjesztett hárompillérű stratégiát (növekedést szolgáló beruházások, költségvetési konszolidáció, strukturális reformok), és kéri, hogy az euróövezet költségvetési helyzetére és kilátásaira vonatkozó átfogó értékelésben, valamint az országspecifikus ajánlásokban határozza meg azt még konkrétabban;

40.    tudatában van, hogy a tagállamok gazdasági kilátásait uniós szinten függetlenül és pluralista módon kell elemezni; ezzel összefüggésben sürgeti, hogy a Bizottság fejlessze tovább gazdasági elemzéssel foglalkozó osztályát, amely a releváns adatok alapján objektív, független és átlátható elemzéseket készít, amelyeket nyilvánosságra kellene hozni, és amelyeknek alapul kellene szolgálniuk a viták és a döntéshozatal során a Bizottságban, a Tanácsban és az Európai Parlamentben; kéri, hogy a vezető gazdasági elemző részére az összes releváns dokumentumot időben továbbítsák, hogy elláthassa feladatait; hangsúlyozza, hogy a nemzeti költségvetési tanácsok hasznos szerepet töltenek be mind nemzeti, mind uniós szinten, és ösztönzi ezek európai hálózatának létrehozását;

41.    emlékeztet arra, hogy a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás célja az, hogy a káros makrogazdasági egyensúlyhiányok korai, a kulcsfontosságú makrogazdasági mutatók alakulásának objektív értékelése révén történő azonosításán keresztül elkerülje a válságokat; úgy véli, hogy a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás alapján kell eredményes és hatékony módon meghatározni, hogy melyek a kulcsfontosságú makrogazdasági változók mind a deficites, mind a többlettel rendelkező országokban, különös tekintettel a versenyképesség erősítésére és jobban figyelembe véve az euróövezet egészét, ideértve a továbbgyűrűző hatásokat is; emlékeztet arra, hogy a makrogazdasági felügyelet arra is irányul, hogy azonosítsák azokat az országokat, amelyekben várhatóan egyensúlyhiány fog fellépni, és hogy azt fenntartható és szociálisan kiegyensúlyozott strukturális reformok időben történő elindítása révén elkerüljék, ha még nem késő;

42.    rámutat, hogy a Bizottság egyértelműen megkülönbözteti az SNP prevenciós és korrekciós ágát, különösen a beruházásokat illetően, a prevenciós ág keretében meghatározott biztonsági ráhagyáson belül megengedve a középtávú célkitűzéstől vagy a felé vezető korrekciós pályától való átmeneti eltéréseket; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy ezen a területen maradjanak összhangban a társjogalkotók az Európai Stratégiai Beruházási Alapról szóló rendelettel kapcsolatos álláspontjában megfogalmazott megállapításokkal;

43.    kéri a Bizottságot, hogy a tagállamok helyzetének gazdasági és fiskális elemzésekor vegye figyelembe az összes fontos tényezőt, többek között a reálnövekedést, az inflációt, a hosszú távú közberuházásokat és a munkanélküliség arányát, és sürgősen kezelje az Unióban tapasztalható beruházási rést oly módon, hogy a forrásokat a leginkább produktív, a fenntartható növekedést és a munkahelyteremtést célzó beruházásokra csoportosítja át;

44.    felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a túlzotthiány-eljárás keretében világos, számszerűsíthető és a minőséget is figyelembe vevő kritériumok alapján hozzák meg a konkrét intézkedéseket;

45.    kitart amellett, hogy az SNP 2005-ös reformja óta a strukturális hiányra helyezett hangsúly a kiadási szabály 2011-es reformmal történt bevezetésével és a nehezen számszerűsíthető termelési résérték fogalmával együtt bizonytalanságot és bonyolultságot eredményez, valamint mozgásteret hoz létre az SNP mérlegelésen alapuló végrehajtásához; attól tart, hogy a strukturális hiány és a kiadási szabály értékelésének alapjául szolgáló, potenciális növekedésre és termelésre vonatkozó számítás tényezői között több megkérdőjelezhető feltevés is szerepel, ami a Bizottság őszi és tavaszi előrejelzése között jelentős kilengéseket eredményez, így különféle számításokhoz és az SNP végrehajtását illetően eltérő értékelésekhez vezet;

46.    felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamok költségvetési helyzetének nyomon követése és értékelése során vegye figyelembe, hogy milyen gyakorlati következményei vannak az egyeztetett költségvetési intézkedéseknek és reformoknak; felhívja a Bizottságot, hogy törekedjen stabil és kiszámítható szakpolitikai döntéshozatalra, elemzéseit konkrét tényekre és megbízható adatokra alapozza, valamint különösen elővigyázatosan járjon el az olyan becslések felhasználásakor, mint a GDP alapján számított potenciális becsült növekedési érték és a termelési résértékek;

47.    hangsúlyozza, hogy a növekedés fellendülése és az új munkahelyek teremtése elengedhetetlen ahhoz, hogy a polgárok elfogadják a gazdaságirányítási keretrendszert, ezért felszólítja a Bizottságot, hogy javítsa a vállalkozási környezetet Európában, kiemelt figyelmet fordítva a kkv-kra, a bürokrácia felszámolására és a finanszírozáshoz való hozzáférésre; ebben az összefüggésben emlékeztet arra, hogy támogatni kell a kkv-kat, hogy lehetővé váljon számukra az Unión kívüli, például az egyesült államokbeli, kanadai, kínai és indiai piacra jutás;

Demokratikus elszámoltathatóság és a gazdaságirányítás elmélyítése során előttünk álló kihívások

48.    úgy véli, hogy a teljesebb és ellenállóbb GMU megvalósítása érdekében sürgősen csökkenteni kell annak komplexitását, valamint nagyobb felelősségvállalásra és átláthatóságra van szükség, és ezt nem helyettesíti az, ha pusztán a meglévő jogszabályokat egészítjük ki újabbakkal; hangsúlyozza, hogy mivel a gazdasági és monetáris unió terén a hatáskörök megoszlanak a nemzeti és az uniós szint között, kiemelt figyelmet kell fordítani a gazdasági kormányzás koherenciájának és elszámoltathatóságának biztosítására mind nemzeti, mind uniós szinten; úgy véli továbbá, hogy jelentős szerepet kell játszaniuk a demokratikusan elszámoltatható intézményeknek, és hangsúlyozza, hogy folyamatos parlamenti részvételre van szükség, ahol a felelősséget azon a szinten vállalják, amelyen a döntéseket hozzák vagy végrehajtják;

49.    elismeri a jelenlegi helyzet alapján, hogy a gazdaságirányítási keretet egyszerűsíteni kell, javítani kell a végrehajtását, és szükség esetén korrigálni kell és ki kell egészíteni annak érdekében, hogy az EU és az euróövezet meg tudjon felelni a konvergenciával, a fenntartható növekedéssel, a teljes foglalkoztatással, a polgárok jólétével, a versenyképességgel, a rendezett és fenntartható államháztartással, valamint a jövőorientált, kiváló társadalmi-gazdasági megtérülésű és hosszú távú beruházásokkal kapcsolatos kihívásoknak;

50.    úgy véli, hogy mivel a gazdaságpolitikai iránymutatások kidolgozásában való parlamenti részvétel minden demokratikus rendszer fontos része, az uniós szintű legitimációt az elkövetkezendő évek célzott prioritásait tartalmazó − a Szerződések soron következő módosításával bevezetésre kerülő együttdöntési eljárás keretében elfogadandó − konvergencia-iránymutatások elfogadása biztosíthatja;

51.    emlékeztet az Európai Parlament azon állásfoglalására, amely szerint az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM), valamint a stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés („költségvetési paktum”) uniós intézményi struktúrán kívüli létrehozása az Unió politikai integrációját illetően visszaesést jelent, és ezért kéri, hogy az ESM-et és a költségvetési paktumot teljes mértékben integrálják a közösségi keretbe, és tegyék formálisan elszámoltathatóvá a Parlament felé, az utóbbi esetében a végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok értékelése alapján a költségvetési paktum 16. cikke szerint;

52.    emlékeztet azon kérésére, hogy dolgozzanak ki alternatívákat a jövőbeli makrogazdasági kiigazítási programok új, a trojkát kiváltó jogi keretére vonatkozóan annak érdekében, hogy növekedjen e programok átláthatósága és a velük kapcsolatos felelősségvállalás, valamint hogy biztosítani lehessen azt, hogy lehetőleg az összes uniós döntést a közösségi módszer alapján hozzák meg; úgy véli, hogy az alkalmazott stabilitási mechanizmus és az igénybevételéért felelős intézmény jellege között némi átfedésnek kell lennie, tudatában ugyanakkor annak, hogy mivel az euróövezeti tagállamok biztosítják a pénzügyi támogatást, beleszólásuk van annak felosztásába;

53.    kéri, hogy végezzék el az eurócsoport döntéshozatali folyamatának átértékelését, hogy biztosítsák a megfelelő demokratikus elszámoltathatóságot üdvözli az eurócsoport elnökének hajlandóságát arra, hogy az ECOFIN Tanács elnökéhez hasonlóan rendszeresen részt vegyen az ECON-bizottság ülésein, hasonló mértékű demokratikus elszámoltathatóságot biztosítva ezzel;

54.    emlékeztet arra, hogy a hatos és a kettes csomag egy független biztos megerősített szerepére épül, akinek feladata a szabályok tisztességes és megkülönböztetésmentes alkalmazásának biztosítása, és úgy véli, hogy a gazdasági kormányzás intézményrendszere kiépítésének további lépései – pl. a gazdasági és monetáris ügyekért felelős biztos szerepének megerősítése vagy egy európai kincstári hivatal létrehozása – során tiszteletben kell tartani a hatáskörök egyes intézmények közötti felosztásának elvét, és – az Európai Parlament bevonásával – gondoskodni kell a demokratikus elszámoltathatóság és legitimitás megfelelő érvényesüléséről;

55.    emlékeztet arra, hogy a bankunió az újabb pénzügyi válságok elkerülésére, a bankok és az államok közötti ördögi kör megszakítására, valamint az államadósság-válságból eredő negatív továbbgyűrűző hatások minimalizálására irányuló politikai akarat eredménye volt, és hogy ugyanerre a politikai akaratra lesz szükség a szorosabb GMU megvalósításához;

56.    kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő ambiciózus menetrendet az elmélyített gazdasági és monetáris unió megvalósítására, amely figyelembe veszi az e jelentésben felvázolt javaslatokat és amely az euróövezeti csúcstalálkozón kiadott, az Európai Tanács által megerősített, az euróövezetben a gazdasági kormányzás javítását célzó következő lépések előkészítésére irányuló megbízáson, valamint a korábban végzett munkán – például „A valódi gazdasági és monetáris unió felé” című, 2012. november 20-i Thyssen-jelentésen, „A valódi, szoros gazdasági és monetáris unió tervezete – Európai vitaindító” című, 2012. november 28-i bizottsági közleményen és a négy elnök által 2012. december 5-én kiadott végleges jelentésen – alapul;

57.    felkéri a GMU elmélyítését célzó említett szükséges intézkedésekben érintett feleket, hogy vegyék figyelembe az euróövezet előrevetíthető jövőbeli bővítését, és vizsgálják meg az összes lehetőséget, amely hozzájárul a GMU elmélyítéséhez és megerősítéséhez, annak ellenállóbbá tételéhez, és ahhoz, hogy a GMU fokozottabban előmozdítsa a növekedést, a munkahelyteremtést és a stabilitást; e lehetőségek a következőket foglalják magukban:

a) fokozott demokratikus elszámoltathatósági mechanizmusok létrehozása mind uniós, mind nemzeti szinten, amelyek értelmében a felelősséget azon a szinten kell vállalni, amelyen a döntéseket hozzák, az együttdöntési eljárás keretében elfogadott konvergencia-iránymutatások alapján, és amelyek egy intézményközi megállapodás révén formalizálják az Európai Parlament európai szemeszterben betöltött ellenőrzési szerepét, és biztosítják, hogy valamennyi euroövezeti nemzeti parlament kövesse az európai szemeszter folyamatának minden egyes lépését;

b) az európai szociális piacgazdaság megőrzésére irányuló szociális dimenzió, amely tiszteletben tartja a kollektív tárgyaláshoz való jogot, amely biztosítaná a tagállamok szociális politikáinak összehangolását – ideértve az egyes tagállamok által a saját lehetőségeiknek megfelelően meghatározott minimálbér- vagy minimumjövedelem-mechanizmust –, és amely támogatja a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet, a munkavállalók munkaerőpiacra való visszajutását, a szakmák és a tagállamok közötti önkéntes mobilitást és rugalmasságot;

c) egy konkrét saját forrásokon alapuló euróövezeti költségvetési kapacitás, amely az uniós költségvetés keretében európai parlamenti ellenőrzés mellett támogatná a tagállamokat a közösen elfogadott strukturális reformok végrehajtásában bizonyos feltételek – többek között a nemzeti reformprogramok hatékony megvalósítása – mellett; e tekintetben üdvözli a saját forrásokkal foglalkozó, Mario Monti által elnökölt magas szintű munkacsoport munkáját;

d) a gazdasági és monetáris unió ellenálló képességének növelése a monetáris unióhoz közvetlenül kapcsolódó gazdasági megrázkódtatásokkal és vészhelyzetekkel szemben, az állandó fiskális transzferek minden formájának elkerülése mellett;

e) az adózást illetően kötelezettségvállalás az adócsalás és adókikerülés, valamint az agresszív társaságiadó-tervezés elleni, egész Európára kiterjedő intézkedések megtételére, együttműködés nemzeti adóhatóságok között az adócsalásra és adókikerülésre vonatkozó információk cseréje terén, intézkedések a tagállami adópolitikák közelítése céljából, közös konszolidált társaságiadó-alap, egyszerűbb és átláthatóbb adórendszerek és országonkénti jelentéstétel a vállalatok tekintetében, a kkv-k kivételével;

f)  a bankunió megvalósítása lépésről lépésre;

g) az európai stabilitási mechanizmus és a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés uniós jogba való beépítése, ezzel egyidejűleg fokozott gazdaságpolitikai koordináció, tényleges konvergencia, a közös szabályok érvényesítése, valamint a gazdaságilag és társadalmilag fenntartható strukturális reformokra vonatkozó egyértelmű kötelezettségvállalás;

h) a jelenlegi keret azon hiányosságainak kezelése, amelyek lehetővé teszik, hogy miközben a Bíróság biztosítani tudja a Szerződés egyes részeinek tiszteletben tartását, a Szerződés más részei felett nem tud ellenőrzést gyakorolni;

i)  az euróövezet külső szerepének növelése, ideértve képviseletének javítását is;

58.    kéri, hogy a GMU-n belüli lehetséges következő lépéseket a „4+1 elnök” megközelítés alapján dolgozzák ki, az EP elnökének bevonásával, akit minden ülésre meg kell hívni, mindenről teljes körűen tájékoztatni kell, és fel kell jogosítani a vitákban való részvételre; megjegyzi, hogy a Bizottság elnöke kifejezte azon szándékát, hogy a négy elnök jelentésének kidolgozása során az Európai Parlament elnökének hozzájárulásából kíván meríteni az észrevételeihez;

59.    kéri az elnököt, hogy folytasson előzetes egyeztetést a képviselőcsoportok elnökeivel, illetve a képviselőcsoportok vagy a Parlament által kifejezetten erre kijelölt képviselőkkel a Parlament e következő feladat során való képviseletével kapcsolatban, az ezen állásfoglalásban kapott megbízatás alapján, amely kiterjed többek között a négy elnök által készített „Az euróövezetben a gazdasági kormányzás javítását célzó következő lépések előkészítése” című elemző feljegyzésben foglalt kérdések megválaszolására;

60.    utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanács, a Bizottság, az eurócsoport és az EKB elnökének, valamint a nemzeti parlamenteknek.

• [1]  HL L 140., 2013.5.27., 1. o.
• [2]  HL L 140., 2013.5.27., 11. o.
• [3]  HL L 306., 2011.11.23., 12. o.
• [4]  HL L 306., 2011.11.23., 33. o.
• [5]  HL L 306., 2011.11.23., 1. o.
• [6]  HL L 306., 2011.11.23., 41. o.
• [7]  HL L 306., 2011.11.23., 25. o.
• [8]  HL L 306., 2011.11.23., 8. o.
• [9]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0239.
• [10]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0598.
• [11]  HL C 165. E, 2013.6.11., 24. o.
• [12]  HL C 33. E, 2013.2.5., 140. o.

INDOKOLÁS

Az ECON-bizottság koordinátoraitól 2014 szeptemberében kapott megbízás nyomán ez a jelentés hozzájárul a jogi keret eredményességének és különösen annak értékeléséhez, hogy a döntéshozatalt szabályozó rendelkezések kellően megalapozottnak bizonyultak-e, és hogy történt-e előrelépés az EUMSZ-szel összhangban a tagállamok gazdaságpolitikáinak szorosabb koordinációja és gazdasági teljesítményük egymáshoz való tartós közelítése terén. Azóta három jelentős fejlemény következett be: az euróövezeti csúcstalálkozón, 2014. október 24-én kérték a Bizottság elnökét, hogy folytatódjon a munka a négy elnök jelentésén, továbbá a Bizottság két közleményt tett közzé, egyet 2014. november 28-án, „A gazdasági kormányzás felülvizsgálata – Jelentés az [...] rendelet alkalmazásáról” címmel, egyet pedig „A Stabilitási és Növekedési Paktum hatályos szabályai által biztosított rugalmasság legjobb kihasználása” címmel.

A jelentés hátterét meghatározza, hogy több mint hét évvel a válság kezdete után az eurót megmentették, olyan lépéseknek – többek között a Stabilitási és Növekedési Paktum felülvizsgálatának, a költségvetési paktumnak, az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) rendezésének, a bankuniónak és az Európai Központi Bank vezető szerepének – köszönhetően, amelyek megvalósítását korábban senki nem tartotta elképzelhetőnek. Ugyanakkor Európában, az euróövezetben azzal kell szembenéznünk, hogy az Eurostat által kiadott legújabb adatok szerint 2014 novemberében a munkanélküliségi ráta 11,5%-on állt, az éves infláció pedig 2014 decemberében várhatóan -0,2%-ra esik, jóllehet az Európai Bizottság őszi előrejelzése szerint 2014-re gyenge gazdasági növekedés várható (+0.8%).

A jelentés alapjául ez a háttér, valamint a válság alatt módosított gazdaságirányítási keret végrehajtásának első éveire irányuló elemzés szolgál. A mai rálátás mellett, a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) befejezetlen jellege és az euróövezet 2011 óta nyújtott gyenge teljesítménye miatt vita indult az államadósság-válság nyomán elfogadott politikai csomagról, mivel az euróövezet lemaradozik társaitól. A Bizottság gazdasági tanulmánya[1] , amely az euróövezetet elemzi a 2011 és 2013 közötti időszakban, e gondolatmenetet követve megállapítja, hogy az euróövezeti országokban egyidejűleg zajló konszolidáció – amely a G20-csoport által a Lehman Brothers csődjét követően elfogadott expanzív politikákat követte – „nagy negatív kibocsátási hatásokkal” és „jelentős negatív tovagyűrűző hatásokkal” járt. A jelentés megjegyzi, hogy az új rendelkezések nem tették lehetővé a nemzeti szinten folytatott politikák halmozott, uniós szintű hatásának – különösen az összesített költségvetési irányvonalnak a – megfelelő figyelembevételét, és így nem kezelték az euróövezeti gazdaságok közötti növekvő eltérésekből eredő kockázatokat, a defláció fenyegetését, az alacsony növekedést és a magas munkanélküliséget.

A jelentés e háttérre tekintettel amellett érvel, hogy a költségvetési politikai megszorítások Európa-szerte történő egyidejű végrehajtása által a növekedési kilátásokra gyakorolt negatív hatást jelentősen alábecsülték, és hogy a Stabilitási és Növekedési Paktumban a potenciálisnál kisebb mértékű növekedés esetén a kontraciklikus gazdaságpolitikák végrehajtása céljából meghatározott rugalmassági záradékokat nem használták ki teljes mértékben, vagy azok egyelőre – a túlságosan szűk értelmezés miatt is – nem biztosítottak elegendő mozgásteret az EU előtt álló kihívásokkal való szembenézéshez.

Érdemes ezért megvitatni a strukturális hiány erőteljes középpontba helyezését az SNP rendelkezései végrehajtásának értékelésekor, amely önkényes értelmezéshez vezetett, mivel ez a mutató – kialakításából adódóan – több megkérdőjelezhető feltevésen alapul. Az elmúlt évekre jellemző, konszolidáció iránti elfogultság, amelyet az SNP végrehajtásának ez az értékelése tett lehetővé, időnként károsan hatott a strukturális reformok, többek között a rég esedékes beruházási igények finanszírozására, és ellentmondásokhoz vezethetett a szakpolitikai ajánlások szempontjából az EU 2020 stratégiában kitűzött célok teljesülését illetően.

Ezzel összefüggésben a Bizottság két közleményt terjesztett elő, amelyek meghatározzák a megvitatandó témák keretét. A rugalmasságról szóló közlemény egy értelmező jellegű, azonnali hatályú közlemény, amely örvendetes módon a meglévő szabályok keretén belül kedvez a beruházásnak és a növekedésnek. Azáltal, hogy az ESBA-hoz való nemzeti hozzájárulásokat az SNP-t illetően semlegesnek tekinti, ez a közlemény támogatja a Bizottság által elindított beruházási tervet. Az előadónak meggyőződése, hogy további előrelépést kell elérni, mégpedig a hozzájárulásokhoz való szimmetrikus megközelítés bevezetése révén, hogy az ESBA-n belül a projektek társfinanszírozására a prevenciós és a korrekciós ágon belül egy tágabb „beruházási záradék” alapján kerüljön sor. Ez a közlemény új módszert javasol a strukturális reformok végrehajtási költségeinek a tagállamok költségvetési helyzetének értékelése során történő figyelembe vételére is. A kapcsolódó rendelkezések javíthatják a reformok tagállamok általi végrehajtását, és növelhetik felelősségérzetüket, feltéve hogy a prevenciós és a korrekciós ágban ugyanazt a megközelítést követik.

A második közlemény egyfajta statisztikai számbavétele annak, hogy a 6+2 csomaggal bevezetett különböző eljárásokat hogyan használták fel: elismeri, hogy léteznek olyan területek, „amelyeken további előrelépést lehet tenni az átláthatóság, a szakpolitika-formálás összetettsége”, de ugyanakkor „ezek növekedésre, egyensúlyhiányokra és konvergenciára való hatása vonatkozásában” is, jóllehet a „Bizottság azt tervezi, hogy ezeket a következő hónapokban megvitatja az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal”.

Ezt a lépést monetáris oldalról még inkább megerősíti az EKB által 2015. január 22-én hozott döntés, amely szerint egy bővített eszközvásárlási programot indítanak el, amely az euróövezet központi kormányai által kibocsátott kötvényeket foglal majd magában, és amelynek összege legalább 2016. szeptemberig havonta 60 milliárd EUR-t tesz majd ki.

Az előadónak határozott meggyőződése, hogy az Európai Parlamentnek ki kell használnia ezt lehetőséget arra, hogy hozzájáruljon a GMU jobb működéséről folyó vitához, szem előtt tartva azt a vitát is, amelyet a négy elnök jelentése alapján hamarosan megnyitnak.

E szellemben úgy tűnik, hogy foglalkozni kell majd néhány kritikus ponttal.

1) Az euróövezet nélkülözi globális gazdasági helyzetének megfelelő értékelését, a közös diagnosztikát, amellyel egy közös pénznemet használó térségnek rendelkeznie kellene. Ezt nyilvánvalóvá tette az erőteljes eltérések megjelenése, amelyeket a jelenlegi válság és a trojka beavatkozása még tovább fokozott, valamint az EU-ban a beruházások történelmi léptékű visszaesése. A GMU szemmel láthatóan nem rendelkezik a megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy megfelelő vita folyjon arról a dinamikáról, amelyet a különböző tagállamoknak költségvetési pozíciójukat illetően követniük kellene. Ez annak a vitának a sarokköve, amely a GMU létrehozása óta folyik. Ezt különböző eszközökkel próbáltuk kezelni, többek között kezdetben az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokkal (BEPG). Akkor valahogy azt gondoltuk, hogy ez az európai szemeszteren belül az éves növekedési jelentés és a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás révén megvalósítható lesz. Ez utóbbi, el kell ismernünk, lehetővé tette számunkra a hiánnyal vagy többlettel rendelkező országok megfigyelésének elindítását, még ha nem is vezetett széles körű vitához az érdekelt felek körében, és lényegében arra szolgáló eszköznek tűnik, hogy a Bizottság megvitassa a tagállamokkal várható strukturális reformjaikat. Most, hogy az uniós gazdaság ilyen nyilvánvalóan belépett egy japán típusú forgatókönyv kockázati zónájába, lehetséges, hogy elérkezett a megfelelő idő e vitára és a hozzá szükséges megfelelő eszközök kiépítésére. Ezt valamiképpen az „euróövezeti költségvetési irányvonalról” folytatott jelenlegi vita nyitotta meg, de a kérdés annak kitalálása, hogy csak a megfigyelt nemzeti költségvetési pozíciók hozzáadásáról legyen-e szó, vagy egy, a ciklus előtt járó politikai megközelítésről, amely lehetővé teszi annak a dinamikus szerepnek a meghatározását, amelyet az egyes tagállamok betölthetnek annak érdekében, hogy az egész EU számára optimális eredményt lehessen elérni. E célból az előadó javasolja a Bizottság által készített euróövezeti ajánlás magasabb szintre emelését, így annak kötelezővé tételét és korábbi, a Tanács tavaszi ülése alatti elfogadását.

2) Immár a legtöbb megfigyelő, de a Bizottság is, felismeri, hogy a gazdaságirányítás a komplexitás olyan fokára jutott, hogy az már káros a demokráciára, az átláthatóságra és a felelősségvállalásra nézve. Ismerjük el, hogy ez annak a bizalomhiánynak a következménye, amely a már meglévő szabályok új szabályokkal való kiegészítéséhez vezetett. Ez megjelent a tagállamokban zajló „strukturális reformok” Bizottság általi, valamelyest tolakodó nyomon követésében is, amely egy bizonyos ponton túl a céllal ellentétes hatást fejthet ki. Az euró bevezetését követően a reformokra késztető nyomás ugyan alábbhagyhatott a legtöbb tagállamban, de a jelenlegi válság minden tagállamot ébredésre kényszerített. A reformok elérésének legjobb módja – a demokrácia, a társadalmi párbeszéd és a felelősségvállalás veszélyeztetése nélkül, amelyek szintén részei az EU versenyképességének –, ha megengedjük az egyes tagállamoknak, hogy a helyzet közös értelmezéséből kiindulva maguk kezeljék ezeket. Erre a lépésre szükség van a végső siker eléréséhez, többek között a szabályok tiszteletben tartásának szellemében is. Ez működhet, ha elismerjük, hogy a megfelelő reformokat az EU általános stratégiáját követve nemzeti szinten kell meghatározni, hogy egyes reformok hosszú távú hatással járnak, és hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben a strukturális reformok és a költségvetési fegyelem közötti megfelelő egyensúly megtalálására kell törekedni.

3) A jelenlegi gazdaságirányítási szabályok és szankciók alapvetően olyan koncepciókon – először is a kibocsátási rés fogalmán – alapulnak, amelyekkel kapcsolatban a szakértők körében fontos véleménykülönbségek állnak fenn, gondolva itt Martti Hetemäki, az európai statisztikairányítási tanácsadó testület (ESGAB) elnöke vagy az OECD részéről Stefan Kapferer ECON-bizottság előtti, nemrégiben történt megjelenéseire. A „kibocsátási rés” szerepét a Bizottság rugalmasságról szóló legutóbbi közleménye még növelte is. Ez a helyzet ellentmond a józan észnek, és tisztázásra szorul, vagy olyan módon, hogy megállapodunk e fogalmak közös értelmezésében, vagy megváltoztatjuk őket, de e feladatba mindenesetre be kell vonni az EKB-t, az OECD-t és az IMF-et.

4) A jelenlegi gazdaságirányítási keret jelenlegi gazdasági környezetben való végrehajtását követően viták indulnak a múltban bevezetett egyes szabályok fenntarthatóságáról. A küszöbön álló vitának is nagy gonddal kell majd vizsgálnia ezeket. Az első nyilvánvalóan az 1/20-os adósságcsökkentésre vonatkozó szabály, de ugyanez nagyon is vonatkozhat az évi 0,5%-os strukturális kiigazításra is.

5) Az Európai Parlament a legutóbbi ciklus végén elindította a trojka által vezetett segítségnyújtási programok legitimitásával és hatékonyságával kapcsolatos vitát. Miután az Európai Bizottság elnökeként 2014. július 15-én ismertette programját az Európai Parlamenttel, úgy tűnik, hogy Jean-Claude Juncker nem kívánja folytatni a trojkát mint olyant. Ennek szükségességét az Európai Bíróság főtanácsnokának az EKB végleges értékpapír-adásvételi műveleti (OMT) programjának jogszerűségéről adott véleménye is megerősítette. Ennek következtében, és azon túlmenően, hogy az Európai Parlament kéri, hogy az ESM kerüljön bele a Szerződésbe, szükség van a különböző érdekelt felek feladataival és eszközeivel kapcsolatos új elgondolásra és ezek tisztázására.

6) A gazdaságirányítási kereteket azonban nem lehet kizárólag az eredmény alapján megítélni („eredményen alapuló legitimitás”), hanem demokratikus elszámoltathatóságuk szempontjából is értékelni kell. A megerősített gazdaságirányítási keret demokratikus deficitjének fokozódó érzetére tekintettel a jelentés amellett érvel, hogy véget kell vetni a tisztán kormányközi megállapodásoknak, és ehelyett a demokratikus legitimitás növelésének elengedhetetlen feltétele európai szinten az Európai Parlament erőteljesebb bevonása. Tekintettel arra, hogy ezenfelül a demokratikus elszámoltathatóságot a keret rendkívüli összetettsége is gyengíti, a jelentés arra kéri a Bizottságot, hogy idén tavasszal terjesszen elő a keret reformjára vonatkozó ambiciózus jogalkotási programot.

7) Végül, de nem utolsósorban a GMU gazdaságirányítását senki nem tárgyalhatja anélkül, hogy a válság utáni időszakra is gondolna. A GMU elmélyítésére vonatkozó vita már így is túl régóta halasztódik, amint azt bármely őszinte megfigyelő megállapíthatja. Az utolsó ciklus alatt a vitát serkentette a Bizottság tervezetről szóló közleménye, a 4 elnök jelentése, amelyet az Európai Parlament az Európai Tanács, az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és az eurócsoport elnökeinek „A valódi Gazdasági és Monetáris Unió felé” című jelentésére vonatkozó, a Bizottsághoz intézett ajánlásokkal értékelt, nevezetesen a Thyssen-jelentéssel. Végül azonban a döntéshozók a német általános választásokra, majd az európai parlamenti választásokra vártak. Most a görögországi választások eredménye változtatja meg a vita jellegét, és úgy tűnik, hogy a vitára az egyesült királysági általános választások után kerülhet majd végre sor. Ideje előkészíteni ezt a feladatot, amelyre Jean-Claude Juncker az Európai Tanács, az eurócsoport és az EKB elnökével együtt új megbízást kapott. Az Európai Parlamentnek teljes mértékben részt kell vennie e tárgyalásban, és biztosítania kell, hogy semmilyen megmaradt lehetőséget ne söpörjenek félre, amely még rendelkezésre áll ahhoz, hogy megerősített jelleggel felvértezzék a GMU-t, ideértve többek között legalább négy elemet: egy költségvetési kapacitást, megújított segítségnyújtási mechanizmusokat, egy szociális dimenziót és egy intézményi és demokratikus pillért. Az EU-nak és az euróövezetnek gondoskodnia kell arról, hogy ezúttal ne legyen túl kevés, túl későn, és hogy az európai emberek a legtöbbet tudják kihozni az euróból.

• [1]  Költségvetési konszolidáció és tovagyűrűző hatások az euróövezet perifériáján és középpontjában (Fiscal consolidations and spillovers in the euro area periphery and core), Jan in’t Veld, Economic Papers 506, Európai Bizottság, 2013. október; http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/economic_paper/2013/pdf/ecp506_en.pdf

KISEBBSÉGI VÉLEMÉNY

Az eljárási szabályzat 56. cikkének (3) bekezdése alapján

Benyújtotta: Bernd Lucke

A jelentés célja a költségvetési irányítás jelenlegi helyzetének áttekintése volt. Ezen belül különösen az lett volna a feladat, hogy értékeljük a gazdasági kormányzás jelenlegi szabályainak működését, és vázoljuk az előttünk álló kihívásokat.

A jelentés semmilyen értelemben nem felel meg a fenti céloknak.

A jelentés nem elemzi módszeresen a kialakult helyzetet. Ehelyett hemzsegnek benne a szabályozási közhelyek, és teljesen figyelmen kívül hagyja a hatályos európai jogszabályokat, különösen a kisegítés tilalmáról szóló záradékot (EUMSZ 125. cikke).

A jelentés támogatja a gazdaságpolitika központosítását és az elszámoltathatóság euróövezeten belüli megosztását. Ez azt eredményezi, hogy a kiadásokat érintő felelősség és az elszámoltathatóság kétfelé válik.

A továbbra is hatályos Maastrichti Szerződés előírja, hogy a monetáris unió gazdasági kormányzása a saját költségvetési felelősségen nyugszik.

Ez tükröződik a kisegítés tilalmáról szóló záradékban is, amelyet két egyszerű költségvetési szabály támaszt alá.

Ezeket a szabályokat a bevezetésük óta már több mint 90 esetben sértették meg. Az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) keretében 2010-ben megkezdett megmentési politikával a kisegítés tilalmának elve érvényét és értelmét vesztette.

Csakis az államcsőd – és ezáltal a kisegítés tilalmáról szóló záradékhoz való visszatérés – valós lehetősége biztosíthatja, hogy minden tagállam felelősségteljes politikát folytasson, és ne arra támaszkodjon, hogy a Közösség majd kisegíti.

KISEBBSÉGI VÉLEMÉNY

Az eljárási szabályzat 56. cikkének (3) bekezdése alapján

Benyújtotta: Beatrix von Storch

1999 óta az európai gazdasági kormányzás egyre összetettebbé vált, anélkül, hogy számottevő eredményekhez vezetett volna. A pénzügyi, gazdasági és bizalmi válság miatt az elmúlt 5 évben eddig példátlan számú új uniós jogszabály elfogadására került sor anélkül, hogy más megoldásokra törekedtünk volna. Mivel az elnevezés már önmagában is program, egy „európai gazdasági kormányzás” elkerülhetetlenül megfosztja a tagállamokat a nemzeti önrendelkezéstől a gazdasági, pénzügyi, szociális és adóügyi politika területén. Má régóta megalapozott kétségek merülnek fel az európai gazdasági kormányzás alkotmányosságával kapcsolatban. Ez a saját kezdeményezésű jelentés azonban ezzel nem foglalkozik. Az „európai gazdasági kormányzásnak” nevezett irányítási eszközzel az Európai Unió célja az, hogy a jövőben nagymértékben beavatkozzon a tagállamok nemzeti költségvetéseinek tervezésébe, és a nemzeti adójogszabályok elfogadásakor közreműködhessen a bérek alakulásának és a szociális juttatásoknak a meghatározásában. A kötelező országspecifikus ajánlások közvetlen támadást jelentenek a szubszidiaritás elve ellen. Az európai gazdasági kormányzáshoz kapcsolódó konkrét javaslatok magukban foglalják egy uniós központi költségvetés és egy európai munkanélküliségi biztosítás létrehozását, eurókötvények kibocsátását, valamint az eurócsoport intézményi megerősítését. Ezt elutasítom.

VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről (1.4.2015)

a Gazdasági és Monetáris Bizottság részére

a gazdaságirányítás keretének felülvizsgálatáról: mérleg és főbb kérdések
(2014/2145(INI))

A vélemény előadója: Anne Sander

JAVASLATOK

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felhívja a Gazdasági és Monetáris Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A. mivel az EUSZ 3. cikkének (3) bekezdése értelmében az Unió Európa fenntartható fejlődéséért munkálkodik, amely olyan kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen, árstabilitáson és magas versenyképességű, teljes foglalkoztatottságot és társadalmi haladást célul kitűző szociális piacgazdaságon alapul, amely magas fokú védelemmel párosul; mivel létfontosságú annak biztosítása, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 9. cikkének megfelelően az Unió különböző szintjein érvényesüljön a gazdasági irányítás szociális dimenziója; mivel az EP a gazdaságpolitikai koordinációra vonatkozó európai szemeszterről szóló, 2011. december 1-jei állásfoglalásában leszögezte, hogy „a Tanácson és/vagy a Bizottságon belüli bármilyen új vagy korszerűsített szervezet létrehozásával és bármilyen új vagy átalakított döntéshozatali eljárás bevezetésével párhuzamosan gondoskodni kell az Európai Parlament demokratikus legitimációjának és megfelelő elszámoltathatóságának erősítéséről”;

1.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió gazdaságirányítási keretének arra kell törekednie, hogy a főbb gazdasági egyensúlytalanságok kiigazításának leghatékonyabb eszközévé váljon, ideértve a munkanélküliségi ráták leszorítását is, mivel a súlyos munkanélküliség a növekedés látványos visszaesését és az egyenlőtlenségek növekedését eredményezte, és veszélybe sodorta az európai gazdaságokat; emlékeztet rá, hogy az EU28 teljes adósságállománya 2011 és 2014 között csökkent, hisz 2011-ben a GDP 4,5%-át tette ki, míg 2014-ben a várakozások szerint a GDP 3%-ának felel majd meg; emlékeztet azonban arra, hogy a gazdasági egyensúlynak az egész ciklusban hatékonyabban kellene fokoznia az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést, amely az elmúlt években továbbra is szerény volt vagy stagnált, és az uniós GDP növekedési előrejelzések szerint továbbra is 1,5% alatt marad; emlékeztet arra, hogy a fenntartható és inkluzív növekedés biztosítására irányuló intézkedéseknek egyúttal hozzá kell járulniuk az Európa 2020 stratégia foglalkoztatással és szegénységgel kapcsolatos céljainak hatékonyabb teljesítéséhez és előmozdításához is, mivel e téren nem történt kellő előrelépés;

2.  egyetért Thyssen biztos azon állításával, hogy azon országok, amelyek kiváló minőségű munkahelyeket, jobb szociális védelmet biztosítanak és befektetnek a humántőkébe, ellenállóbbak a válságokkal szemben; felszólítja a Bizottságot, hogy juttassa kifejezésre ezt az álláspontot valamennyi, az európai szemeszter politikájával kapcsolatos és országspecifikus ajánlásában;

3.  üdvözli a keret hatékonyságának felülvizsgálatát annak értékelése végett, hogy a tagállamok és a Bizottság hatékonyan és egységesen alkalmazták-e az irányítási szabályokat; úgy véli, hogy a felülvizsgálat lehetőséget nyújt a véleménycserére – különösen az Európai Parlament illetékes bizottságaival – a keret működési szabályairól, és arról, hogy milyen módon lehetne a keretet hatékonyabbá, szociálisan érzékenyebbé és demokratikusabbá tenni, különös tekintettel az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósítása tekintetében; javasolja, hogy a felülvizsgálat tartalmazzon olyan intézkedéseket, amelyek növelik a gazdaságba vetett bizalmat, mivel ez a magánberuházások előfeltétele, amely pedig a munkahelyteremtés egyik fő hajtóerejét adja;

4.  kiemeli, hogy a szolidaritás az az alapvető érték, amelyre az Európai Unió és gazdaságirányítási keretrendszere épül; úgy véli, hogy ez a felülvizsgálat alkalmat ad a gazdaságirányítási keret további javítására, többek között azzal a céllal, hogy jobban összehangoljuk az európai szociális vívmányokat, és javítsuk az európai szociális kormányzást a munkanélküliség, a szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentése érdekében; ezzel összefüggésben hangsúlyozza az euróövezet egészére vonatkozó jobb koordinációs rendszer fontosságát;

5.  kéri, hogy az európai szemeszter váljon hatékony válságmegelőző eszközzé azáltal, hogy segít összehangolni a tagállamok gazdasági és szociális politikáit, valamint a jobb minőségű és fenntartható munkahelyek teremtését és a növekedés ösztönzését szolgáló politikáikat; e tekintetben üdvözli a Bizottság azon javaslatát, hogy fellépését nemcsak a költségvetési felelősségre összpontosítja, hanem a beruházásokra – különösen a fenntartható munkahelyteremtést támogató szociális beruházásokra a nagyobb társadalmi kohézió és a nemek közötti egyenlőség biztosítása, valamint a szegénység leküzdése érdekében – és a strukturális reformokra is, annak érdekében, hogy a piacgazdaság reformja összekapcsolódjon a szociális fejlődéssel; emlékeztet arra, hogy a Parlament már többször is kifejtette, hogy a javasolt strukturális reformoknak nagyratörőnek, gazdaságilag hatékonynak és társadalmilag felelősségteljesnek kell lenniük;

6.  hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatási és gazdaságpolitika közötti, az EUMSZ 121. és 148. cikkeiben előírt egyensúlyra az EU kedvező fejlődése érdekében van szükség; emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 9. cikkében meghatározott célok elérése érdekében egyformán figyelembe kell venni a gazdaságpolitikai, szociális és foglalkoztatáspolitikai szempontokat, ezért hangsúlyozza, hogy meg kell előzni a gazdasági és társadalmi egyensúlytalanságok kialakulását, biztosítva közérdekű politikák teljes koherenciáját; ezzel kapcsolatban kéri a gazdasági szabadságjogok, illetve a polgári és szociális jogok egyenlő mértékű figyelembevételét, az uniós szerződésekkel összhangban;

7.  felszólít a gazdasági és társadalmi kohéziónak az Európai Szociális Alap és a Kohéziós Alap megerősítése révén történő fokozására, a rendezett jogállású munkahelyek megóvása és újak teremtése érdekében, támogatva a munkanélküliség és a szegénység elleni küzdelmet;

8.  hangsúlyozza, hogy hatékonyabb együttműködésre van szükség a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanácshoz (EPSCO) és a Gazdasági és Pénzügyi Tanácshoz (ECOFIN) kapcsolódó szervek között, ezért javasolja, hogy a két testület tartson együttes üléseket a versenyképesség javítását, a jobb minőségű és fenntartható munkahelyek teremtését, a munkanélküliség elleni küzdelmet, valamint az egyenlőtlenségek, a szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentését célzó összehangolt társadalmi-gazdasági politikák előmozdítása érdekében, az európai inkluzív növekedés élénkítése céljából;

9.  hangsúlyozza a szociális mutatók eredménytáblájának fontosságát a riasztási mechanizmusról szóló jelentésben a makrogazdasági egyensúlyhiányok kiigazítását célzó intézkedések szociális hatásainak előzetes meghatározása szempontjából; kéri a Bizottságot, hogy értékelje az eredménytábla hatókörét és eredményességét; bátorítja a Bizottságot, hogy az országspecifikus ajánlások kidolgozásakor, illetve tagállami végrehajtásuk értékelésekor a gazdasági szempontokkal azonos mértékben vegye figyelembe a szociális szempontokat, ugyanakkor fordítson figyelmet a jobb minőségű és fenntartható munkahelyek, a hosszú távú foglalkoztatás, a fiatalok foglalkoztatása és a gyermekek körében tapasztalható szegénység szempontjaira, valamint az egyes tagállamokban fennálló szociális helyzetre; felhívja a tagállamokat, hogy a jövőbeli szociális és gazdasági visszaesések megelőzése érdekében a szociális mutatókat használják korai előrejelző mechanizmusként;

10. hangsúlyozza, hogy a túlzott egyenlőtlenséget a riasztási mechanizmus rendszerét beindító tényezőnek kell tekinteni, mivel destabilizálja a társadalmakat és a kohéziót és a gazdasági teljesítményt is veszélyezteti; hangsúlyozza, hogy az egyenlőtlenség EU-ban tapasztalt és a szemeszter keretében az országjelentésekben dokumentált fokozódása jelentős demokratikus kockázatokkal jár; utal az IMF és az ILO figyelmeztetéseire, amelyek szerint az egyenlőtlenség EU-n belüli további növekedése destabilizálhatja társadalmainkat;

11. felszólítja a tagállamokat, hogy a jó minőségű és fenntartható munkahelyek létrehozása, valamint a társadalmi kohézió révén megvalósuló fenntartható növekedés támogatása és az Európa 2020 stratégia céljainak elérése érdekében hajtsák végre az országspecifikus ajánlásokat; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be az Európai Parlamentnek éves értékelést az ajánlások tényleges végrehajtása terén elért eredményekről, és arról, hogy ezek hogyan befolyásolták a tagállamok adósságait és költségvetési hiányát, valamint szociális mutatóit; rámutat, hogy az értékelést mellékletként csatolni kellene az éves növekedési jelentéshez;

12. emlékezteti a Bizottságot, hogy bár a bérek fontos tényezőnek számítanak a makrogazdasági egyensúlyhiány kiküszöbölésében, azokat nem pusztán gazdasági kiigazításra szolgáló eszközökként kell kezelni, hiszen mindenekelőtt azt a jövedelmet jelentik, amelyből a munkavállalóknak meg kell élniük; felhívja a Bizottságot, hogy az ajánlások végrehajtásának értékelése keretében végezzen hatásvizsgálatot annak biztosítására, hogy a bérekhez kapcsolódó ajánlások ne növeljék az aktív keresők szegénységi rátáját és ne vezessenek a bérek tagállamokon belüli egyenlőtlenségéhez, valamint hogy az ajánlások arra ösztönözzék a tagállamokat, hogy adórendszerükben csökkentsék a munkát terhelő adók arányát a növekedés ösztönzése és a foglalkoztatás növelésére érdekében; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra egy szokásaikkal és hagyományaikkal összhangban lévő minimálbér-rendszer bevezetését, és arra ösztönzi őket, hogy kövessék a szociális védelmi rendszerek megfelelő forrásaira és a szociális támogatásra vonatkozó közös kritériumokról szóló, 1992. június 24-i tanácsi ajánlást;

13. sürgeti a Bizottságot, hogy az EBB-vel együttműködésben – a különböző régiók sajátosságainak figyelembevétele mellett – állapítson meg kritériumokat, amelyek lehetővé teszik a kkv-k számára az Európai Stratégiai Beruházási Alapban – az Európai Beruházási Alaphoz kapcsolódóan – rendelkezésre álló forrásokhoz való hozzáférést, mivel a kkv-k biztosítják a munkahelyek 80%-át Európában, hozzájárulnak a fenntartható és inkluzív növekedéshez, és a munkahelyteremtés legfontosabb szereplői; kiemeli, hogy az alkalmassági kritériumok és a részvételi követelmények mielőbbi megállapítása lehetővé teszi az előkészületek megkezdését, továbbá összehangoltabb intézkedéseket eredményez, többek között a kkv-k részéről is; hangsúlyozza, hogy az európai gazdaságirányítási keret társadalmi elfogadottsága szempontjából fontos a gazdasági növekedés fellendítése és az új – különösen a fiatalok foglalkoztatását célzó – munkahelyek létesítése; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy tegyen intézkedéseket a gazdaság iránti bizalom növelése és az üzleti környezet javítása érdekében – különös figyelemmel a kkv-kra –, továbbá az adminisztratív terhek – szociális jogosultságok szintjének fenntartása melletti – csökkentése és a finanszírozáshoz való hozzáférés érdekében;

14. emlékeztet arra, hogy a strukturális reformok előkészítése és végrehajtása során fenn kell tartani a szociális biztonság megfelelő szintjét mint a társadalmi kohézió, a versenyképesség és a gazdasági és pénzügyi válságokkal szembeni ellenálló képesség eszközét, ugyanakkor tiszteletben tartva a tagállamok hatásköreit, szociális és munkaügyi normáit, a munkavállalói jogokat, a foglalkoztatás minőségét, valamint a jobb minőségű és fenntartható munkahelyek szükségességét; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy osszák meg egymással a bevált gyakorlatokat, és segítsék elő a kölcsönös tanulást és a szolidaritást, többek között regionális és helyi szinten is; a költségvetési politikák hatékonyságának és célzott jellegének javítása érdekében felhívja a tagállamokat, hogy újítsák meg munkaerőpiacukat, szociális biztonsági rendszerüket, valamint oktatási rendszerüket; úgy véli, hogy a munkaerő-piaci reformoknak a gazdasági válságok idején a foglalkoztatás fenntartását célzó, belső rugalmasságot nyújtó intézkedéseket kell tartalmazniuk, biztosítaniuk kell a munkahelyek minőségét, különösen jobb és fenntartható munkahelyek létesítése révén, valamint biztosítaniuk kell a munkahelyek biztonságát a munkahelyválások során, valamint reális munkaerő-piaci aktiválási követelményeken alapuló, az elbocsátott munkavállalók számára megfelelő támogatást nyújtó és reintegrációs politikákhoz kapcsolódó munkanélküli-ellátási rendszereket kell biztosítaniuk, összhangban a tagállamok szokásaival és hagyományaival; felhívja a figyelmet arra, hogy az uniós munkaerőpiacok hatékony és fokozott integrációja továbbra is középtávú célkitűzés annak érdekében, hogy kiegyensúlyozott és versenyképes környezetben lehessen előmozdítani a társadalmi fejlődést és visszaszorítani a szegénységet;

15. sürgeti a tagállamokat, hogy kezeljék az ifjúsági munkanélküliség kapcsán kialakult vészhelyzetet, nemcsak a reálgazdaság – és ezáltal a munkaerőpiac – tényleges fellendítése révén (amelyet a termékek és szolgáltatások kínálata és az irántuk mutatkozó kereslet növelésével kívánnak elérni), hanem azzal is, hogy hatékony és célzott módon végrehajtják az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést; sürgeti a tagállamokat, hogy használják ki a rendelkezésükre álló valamennyi eszközt az ifjúsági foglalkoztatás támogatása érdekében a készségek és munkahelyek közötti nagyobb összhang megteremtése által, különösen az oktatás és a szakképzés területén a humántőkébe való beruházás révén;

16. a népességelöregedés és a nyugdíjrendszer reformja kapcsán felszólítja a tagállamokat, hogy részesítsék előnyben az idősebb munkavállalókra irányuló intézkedéseket; felszólítja a Bizottságot, hogy állapítson meg kritériumokat és fokozza az ellenőrzéseket az idősebb munkavállalók számára biztosított uniós finanszírozás felhasználására vonatkozóan, és tegyen többet az idősebbek foglalkoztatásáért;

17. mély aggodalommal jegyzi meg, hogy a válság ideje alatt kétszeresére nőtt a tartós munkanélküliség; megállapítja ezenkívül, hogy ez a növekedés még magasabb volt az alacsony képzettségű munkavállalók körében; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tartós munkanélküliség elleni fellépés szándéka tükröződjön a politikáiban és az országspecifikus ajánlásaiban is;

18. úgy véli, hogy az Európán belüli növekvő mértékű egyenlőtlenségre kiemelt figyelmet kell fordítani az Unió gazdasági keretrendszerében; véleménye szerint úgy lehet a leghatékonyabban fellépni e növekvő egyenlőtlenséggel szemben, ha megkettőzzük a több minőségi európai munkahely létesítésére tett erőfeszítéseket;

19. felhívja a figyelmet az európai szemeszter eljárása feletti demokratikus ellenőrzés hiányára; a gazdaságirányítási keretrendszer elszámoltathatóságának biztosítása, az európai szemeszter folyamata tekintetében a minőség és az elkötelezettség növelése, valamint az uniós intézmények és az uniós polgárok közötti egyre nagyobb szakadék szűkítése érdekében javasolja az Európai Parlament, a nemzeti parlamentek, a civil társadalom és a szociális partnerek fokozottabb bevonását a tagállamok és a Bizottság között zajló gazdasági párbeszédbe, és különösen az európai szemeszter folyamatába, gondoskodva egyidejűleg arról, hogy az érintett érdekelt felek számára mindez ne jelentsen szükségtelen adminisztratív terheket és költségeket;

20. javasolja az Európai Bizottságnak, hogy az európai szemeszter folyamatának átláthatóbbá és demokratikusabbá tételére irányuló intézkedésként szervezzen vitát az éves növekedési jelentés közzététele előtt az Európai Parlament képviselőivel a jelentés általános irányvonalairól és iránymutatásairól; felhívja az Európai Tanácsot, hogy ne hagyja jóvá az országspecifikus ajánlásokat az Európai Parlament véleményének figyelembevétele nélkül;

21 ismételten intézményközi megállapodást sürget a Parlamentnek az éves növekedési jelentés, valamint az átfogó gazdaságpolitikai és foglalkoztatási iránymutatások kidolgozásába és jóváhagyásába való bevonása céljából;

22. emlékeztet arra, hogy az Európai Bizottság és az Európai Parlament is felkérte a tagállamokat, hogy vonják be a nemzeti parlamenteket és civil társadalmi szervezeteket a nemzeti reformprogramjaik, valamint stabilitási és konvergenciaprogramjaik kidolgozásába; kéri a tagállamokat, hogy legalább a nemzeti parlamenteket tájékoztassák a nemzeti reformprogramjaik, valamint stabilitási és konvergenciaprogramjaik tartalmáról, figyelembe véve a legreprezentatívabb szociális szervezetek és a civil társadalom véleményét is; felszólítja a tagállamokat, hogy adott esetben tájékoztassák az európai intézményeket e nemzeti szintű viták alakulásáról;

23. kéri, hogy az éves növekedési jelentés közzététele és az Európai Tanács márciusi ülése között, azt megelőzően, hogy az Európai Tanács jóváhagyja az országspecifikus ajánlásokat, rendszeresítsenek egy tanácskozást a Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament, valamint az európai társadalmi szervezetek és a civil társadalom részvételével;

24. ennek kapcsán hangsúlyozza a kedvező állami befektetési környezet szükségességét, figyelembe véve főként az új SEC2010 számviteli standardoknak egyes közhatóságok beruházási kapacitására gyakorolt hatását; kéri az Európai Központi Banktól döntéshozatali eljárásainak megfelelő kiigazítását; felhívja a figyelmet azokra a javaslatokra, amelyek a tagállamoknak a Juncker-terv végrehajtásában való aktív részvételét célozzák; felhívja a tagállamokat, hogy költségvetésük kidolgozásakor fordítsanak különös figyelmet a szociális beruházásokra – például az oktatásba és az egész életen át tartó tanulásba történő beruházásokra –, továbbá hogy teremtsenek munkahelyeket és ösztönözzék a vállalkozásokat; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy e tekintetben jelentős költségvetési rugalmasságot biztosítson a gazdaságirányítási keret szabályainak keretein belül, különösen a súlyos gazdasági és pénzügyi válság idején;

25. tudomásul veszi a „Preparing for next steps on better economic governance in the euro area” (Az euróövezeti gazdaságirányítás javítását célzó következő lépések előkészítése) című, a négy elnök által előterjesztett elemző feljegyzést; kéri, hogy a négy intézmény elnökei készítsenek egy ambiciózus útitervet, amely vázolja az euróövezet, az EU és polgárai számára a lehető legjobb jövő biztosítását célzó előremutató jogalkotási és intézményi változtatásokat; hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek teljes körűen ki kell vennie a részét a küszöbön álló megbeszélésekben és döntéshozatalban egy plenáris ülésen elfogadott állásfoglalás révén, amely az elnök említett útitervhez való hozzájárulásának alapját képezné.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	1.4.2015
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	38 13 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Laura Agea, Guillaume Balas, Brando Benifei, Enrique Calvet Chambon, Martina Dlabajová, Arne Gericke, Marian Harkin, Danuta Jazłowiecka, Agnes Jongerius, Rina Ronja Kari, Jan Keller, Ádám Kósa, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Zdzisław Krasnodębski, Jean Lambert, Jérôme Lavrilleux, Patrick Le Hyaric, Jeroen Lenaers, Verónica Lope Fontagné, Javi López, Thomas Mann, Dominique Martin, Anthea McIntyre, Joëlle Mélin, Elisabeth Morin-Chartier, Emilian Pavel, Georgi Pirinski, Sofia Ribeiro, Claude Rolin, Anne Sander, Sven Schulze, Siôn Simon, Jutta Steinruck, Romana Tomc, Ulrike Trebesius, Marita Ulvskog, Renate Weber, Tatjana Ždanoka, Jana Žitňanská, Inês Cristina Zuber
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Daniela Aiuto, Maria Arena, Georges Bach, Elmar Brok, Karima Delli, Sergio Gutiérrez Prieto, Joachim Schuster, Neoklis Sylikiotis, Claudiu Ciprian Tănăsescu, Ivo Vajgl
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)	Eleonora Evi

VÉLEMÉNY a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság részéről (18.3.2015)

a Gazdasági és Monetáris Bizottság részére

a gazdaságirányítási keretrendszer felülvizsgálatáról: áttekintés és kihívások
(2014/2145(INI))

A vélemény előadója: Gáll-Pelcz Ildikó

JAVASLATOK

A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság felhívja a Gazdasági és Monetáris Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A. mivel a gazdasági és pénzügyi válság következtében az uniós beruházások mértéke mintegy 15%-kal csökkent a 2007. évi csúcshoz képest;

B.  mivel ez a beruházási hiány hátráltatja a gazdasági fellendülést, a munkahelyteremtést, a hosszú távú növekedést, aláássa az európai ipar és általában véve az egységes piac versenyképességét, valamint veszélyezteti az Európa 2020 stratégia által kitűzött célok elérését;

C. mivel a gazdaságirányítási keretrendszer felülvizsgálatának és továbbfejlesztésének holisztikus megközelítésen kell alapulnia, egy sor egymással összefüggő és összhangban lévő szakpolitikára van szükség, amelyek ahelyett, hogy kizárólag a hiánycsökkentést tartanák szem előtt, elősegítik egyrészt az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést, másrészt a versenyképességet, valamint jobb és fenntartható munkahelyek megteremtését; mivel a megerősített iparon alapuló, jól működő, hatékony és kiegyensúlyozott egységes piacban rejlő előnyök kibontakoztatása ugyancsak fontos szerepet játszik e célok megvalósításában;

D. mivel a Bizottságnak a gazdaságirányítási keretrendszerhez kapcsolódó intézkedések végrehajtásának minőségét figyelembe véve kell ellenőriznie az egységes piacot; mivel a Bizottságnak az éves irányítási felülvizsgálat során és az eredménytáblában figyelembe kell vennie az egységes piaci jogszabály végrehajtása előtt álló akadályokat; mivel az ellenőrzés során értékelni kell, hogy az egységes piac milyen előnyökkel jár a fogyasztók, a polgárok és a vállalkozók számára, és figyelembe kell venni a fogyasztók és az egységes piacon belül működő vállalkozások által tapasztalt nehézségeket, különösen azokon a területeken, ahol a tagállamok még nem alkalmazzák, illetve nem hajtották végre az egységes piaci jogszabályokat;

E.  mivel a közbeszerzések és a fogyasztóvédelem területén az egységes piac megvalósítása évi 300 milliárd euróval növelné a GDP-t;

F.  mivel európai beruházási terv készül, amelynek célja, hogy az elkövetkező három év során 315 milliárd EUR értékű új beruházást ösztönözzön;

G. mivel az Európai Unió súlyos versenyképességi válsággal néz szembe az egyre nagyobb kihívásokat támasztó világgazdasági színtéren, valamint az egységes piacon belül, ahol a jövőben csak a versenyképes gazdaságok tudnak majd munkahelyeket teremteni és javítani polgáraik életminőségét;

1.  üdvözli, hogy a Bizottság „Európai beruházási terv” című közleménye (COM(2014)0903), a Bizottság „A Stabilitási és Növekedési Paktum hatályos szabályai által biztosított rugalmasság legjobb kihasználása” című közleménye (COM(2015)0012) és az Európai Parlament és a Tanács rendeletre irányuló javaslata az Európai Stratégiai Beruházási Alapról (COM(2015)0010) kiemelt célként hangsúlyozza, hogy a gazdaságirányítási keretrendszer felülvizsgálatát a reálgazdaság szükségleteinek fényében kell elvégezni, valamint hogy meg kell valósítani az egységes piacot, és egységes digitális piacot kell létrehozni;

2.  úgy véli, hogy a gazdaságirányítási keretrendszer kulcsfontosságú politikai kezdeményezés, amely alátámasztja az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek és azon kiemelt kezdeményezéseinek alapjait, amelyek célja, hogy maradéktalanul kihasználják a belső piac kihasználatlan növekedési potenciálját; úgy véli, hogy az egységes piac kihasználatlan növekedési potenciáljának felszabadításával a tagállamok könnyebben meg tudják valósítani a gazdaságirányítási keretrendszerben szereplő célokat; úgy véli továbbá, hogy az egységes piac elsődleges szereplői a fogyasztók és a vállalkozások;

3.  hangsúlyozza, hogy a növekedés és a foglalkoztatás az egységes piac fő hajtómotorja, valamint hogy a növekedés kulcsterületei az egységes digitális piac, illetve az áruk, szolgáltatások és a közbeszerzés határokon átnyúló online értékesítésének valódi piaca;

4.  hangsúlyozza, hogy a gazdasági válság egyértelműen rávilágított arra, mennyire fontos az Európai Unió és a tagállamok gazdaságának erősítése a kutatás és az innováció, a technológia és a tudás irányába, a fogyasztók és vállalkozások piaci hozzáférésének és mobilitásának megkönnyítésével, az Unión belüli egységes digitális piac megerősítésével, az egységes piac felaprózódása elleni küzdelemmel, az egységes piaci jogszabályok tagállamok általi megfelelő végrehajtása és érvényesítése révén, valamint a reálgazdaságba irányuló beruházások fokozásával, különösen a fenntartható fejlődést, az erőforrás-hatékonyságot és az energiaipari átállást elősegítő ágazatokban, ezzel egyidejűleg előmozdítva a magas foglalkoztatást eredményező növekedést és gazdaságirányítást a tagállamok körében, továbbá áthidalva az euróövezeti és az euróövezeten kívüli tagállamok közötti szakadékot;

5.  úgy véli, hogy az európai gazdaságirányítási keret felülvizsgálatával egyidejűleg az átfogó Európa 2020 stratégiát és az európai szemeszter ciklusát is felül kell vizsgálni a fenntartható és versenyképes növekedés előmozdítása érdekében; ennélfogva az Európa 2020 stratégia felülvizsgálatának keretében új megközelítés alkalmazására hív fel az egységes piacra és az egységes digitális piacra vonatkozóan, amelynek értelmében az egységes piac kiemelt ágazatait/céljait megfelelő módon új, egyszerűsített iránymutatások és kiemelt célok formájában összesítenék;

6.  üdvözli a keret hatékonyságának felülvizsgálatát annak értékelése végett, hogy a Bizottság, a Tanács és a tagállamok hatékonyan és egységesen alkalmazták-e az irányítási szabályokat; úgy véli, hogy e felülvizsgálatnak csak releváns esetekben kell ösztönöznie az egységes piac gazdaságirányítási keretrendszerének újraértékelését, illetve feltárnia a két folyamat között fennálló lehetséges szinergiahatásokat;

7.  ismételten felszólít arra, hogy az eljárások biztosítsák az Európai Parlament megfelelő bevonását a gazdasági kormányzási ciklusba, ami megkönnyítené az egységes piac irányításának erősítéséhez szükséges eszközök Európai Parlament és Tanács általi elfogadását, különösen az olyan eszközökét, amelyek olyan területet céloznak meg, ahol az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkében foglalt rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően hoztak létre uniós szabályozási keretet;

8.  ismételten felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy kössenek intézményközi megállapodást a Parlamenttel, amely a szemeszterfolyamat egészében teljes körűen garantálja a Parlament közreműködését;

9.  úgy véli, hogy a gazdaságirányítási keretrendszernek inkluzívnak, átláthatóbbnak és egyszerűbbnek kell lennie, miközben szem előtt kell tartania a nemzeti sajátosságokat, továbbá a politikai prioritásokat az érdekelt felekkel átfogóbb módon kell megtárgyalni, ugyanakkor megőrizve az anyagi érdekektől való függetlenséget;

10. úgy véli, hogy a nemzeti parlamenteket jobban be kell vonni a gazdaságirányítási keretrendszerben és az egységes piac irányításának keretében megállapított intézkedések hatékony végrehajtásába;

11. hangsúlyozza, hogy a növekedés fellendülése és az új munkahelyek teremtése elengedhetetlen ahhoz, hogy a polgárok elfogadják a gazdaságirányítási keretrendszert, ezért felszólítja a Bizottságot, hogy javítsa a vállalkozási környezetet Európában, kiemelt figyelmet fordítva a kkv-kra, a bürokrácia felszámolására és a finanszírozáshoz való hozzáférésre; ebben az összefüggésben emlékeztet arra, hogy támogatni kell a kkv-kat, hogy lehetővé váljon számukra az Unión kívüli, például az egyesült államokbeli, kanadai, kínai és indiai piacra jutás;

12. ragaszkodik ahhoz, hogy az egységes piac állapotának felmérését a gazdaságirányítási keretrendszer részévé kell tenni, lefektetve az éves egységes piaci ciklus alapjait az egységes piaccal kapcsolatos pillér európai szemeszteren belüli megerősítése révén; megjegyzi, hogy egy ilyen integrált politikai keretrendszer nagymértékben hozzájárulna az egységes piac működését gátló akadályok feltérképezéséhez, ugyanakkor javítaná a gazdasági kormányzással kapcsolatos uniós szabályok végrehajtását; hangsúlyozza, hogy a felülvizsgált közbeszerzési irányelvek és különösen az odaítélés feltételeire vonatkozó szabályok teljes körű végrehajtása segítséget nyújthat a hatóságok számára a közforrások hatékonyabb felhasználásához és hosszú távon a felesleges környezeti és társadalmi költségek elkerüléséhez, ami pedig kedvezően hat az államháztartás stabilitására;

13. határozott meggyőződése, hogy az erőfeszítéseknek az európai szemeszteren belüli pillérek fő prioritásaira kell összpontosulniuk; hangsúlyozza az olyan területek előtérbe helyezésének fontosságát, amelyek a szubszidiaritás és az arányosság elvét tiszteletben tartva jelentős európai hozzáadott értéket teremtenek; felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal közösen határozzon meg olyan módszereket, amelyekkel biztosítható a fenti elvek eredményesebb végrehajtása;

14. felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtsa be az egységes piac integrációjáról szóló, és ezen belül a legnagyobb növekedési potenciállal rendelkező és minőségi munkahelyteremtést biztosító területekre kiemelt figyelmet fordító éves jelentését a Parlamentnek, amelyben értékeli az országspecifikus ajánlások végrehajtásának hatékonyságát, valamint az egységes piaci jogszabályok tagállamok általi végrehajtását, és felhívja a figyelmet arra, hogy az értékelést az éves növekedési jelentéshez való hozzájárulásként is be lehetne nyújtani;

15. emlékeztet arra, hogy a jó gazdaságirányítás és annak hatása csak az érintett felek bevonásával lehet hatékony; hangsúlyozza, hogy a szakpolitikák kidolgozása és végrehajtása során az Unió, a tagállamok, a régiók, a települések és az érintett felek részéről egyaránt átfogó megközelítésre van szükség; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a civil párbeszéd demokratikus elvének érvényesülését az érintett feleknek a gazdasági kormányzás, különösen pedig az európai szemeszter folyamatába történő strukturált bevonása révén;

16. kiemeli, hogy lehetőség nyílik az európai szociális piacgazdaság számára valódi többletértéket jelentő, életképes projektek további köz- és magánforrással történő támogatására, és hangsúlyozza, hogy a beruházási projektek sorában az egységes piac kulcságazatai – úgymint a közlekedés, az energia, a szolgáltatások és termékek, a kutatás és az innováció –, valamint az egységes digitális piac képviselik azt a megfelelő (és legalkalmasabb) szintet, ahol a beruházások támogatásra érdemesek;

17. üdvözli a rugalmasságról szóló bizottsági közleményben meghatározott beruházási záradék által kínált új mozgásteret; úgy véli, hogy ezt az új lehetőséget a lehető legnagyobb mértékben ki kell használni, hogy a tagállamokat a nyilvánvaló európai hozzáadott értékkel bíró projektekre irányuló beruházások fokozására ösztönözzük, mivel ezek szorosabban kapcsolódnak az egységes piac és az egységes digitális piac további fejlődéséhez; úgy véli, hogy az egységes piac növekedésének szempontjából kulcsfontosságú ágazatokban, valamint a közigazgatási rendszerek korszerűsítése terén – többek között az e-kormányzással és az e-közbeszerzéssel összefüggésben – megvalósított célzott beruházásokat és reformokat strukturális reformnak kell tekinteni;

18. aggasztónak tartja az országspecifikus ajánlások végrehajtásának egyes tagállamokban megfigyelhető hiányát; 2013-ban ezekben az országokban csak az ajánlások 12%-a került maradéktalanul végrehajtásra; hangsúlyozza, hogy a növekedés és a munkahelyteremtés támogatásához szükség van az országspecifikus ajánlások hatékonyabb végrehajtására; felszólítja a Bizottságot, hogy a nemzeti parlamentek fokozott bevonásával erősítse meg az országspecifikus ajánlásokkal kapcsolatos tagállami felelősségvállalást;

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	17.3.2015
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	33 2 4
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Dita Charanzová, Carlos Coelho, Sergio Gaetano Cofferati, Lara Comi, Anna Maria Corazza Bildt, Daniel Dalton, Dennis de Jong, Pascal Durand, Vicky Ford, Ildikó Gáll-Pelcz, Antanas Guoga, Robert Jarosław Iwaszkiewicz, Liisa Jaakonsaari, Antonio López-Istúriz White, Jiří Maštálka, Eva Paunova, Jiří Pospíšil, Virginie Rozière, Christel Schaldemose, Olga Sehnalová, Mylène Troszczynski, Anneleen Van Bossuyt, Marco Zullo
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Lucy Anderson, Jussi Halla-aho, Kaja Kallas, Othmar Karas, Emma McClarkin, Jens Nilsson, Julia Reda, Adam Szejnfeld, Lambert van Nistelrooij, Josef Weidenholzer, Kerstin Westphal
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)	José Blanco López, Andrea Bocskor, Roger Helmer, György Hölvényi, Emilian Pavel

VÉLEMÉNY az Alkotmányügyi Bizottság részéről (19.3.2015)

a Gazdasági és Monetáris Bizottság részére

a gazdaságirányítás keretének vizsgálatáról: mérleg és főbb kérdések
(2014/2145(INI))

A vélemény előadója: Sylvie Goulard

JAVASLATOK

Az Alkotmányügyi Bizottság felhívja a Gazdasági és Monetáris Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  úgy véli, hogy feltétlenül szükség van a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) demokratikus legitimitásának jelentős erősítésére az Unió intézményi keretén belül és a közösségi módszer tiszteletben tartásával; úgy véli, hogy a válság alatt kormányközi megállapodások alapján végrehajtott jogszabályok korlátozták a GMU demokratikus legitimitását; felszólít ezért arra, hogy mihamarabb építsék be az Európai Stabilitási Mechanizmust (ESM) az uniós vívmányokba, figyelembe véve, hogy a Parlament belső szabályai a GMO megfelelő ellenőrzésének biztosítása érdekében megfelelő mozgásteret biztosítanak adott esetben a képviselőcsoportokon belüli és azok közötti politikai megállapodások alapján szervezett megfelelő differenciálásra ; felszólít továbbá arra, hogy a stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés megfelelő rendelkezéseit legkésőbb 5 évvel hatályba lépésüket és végrehajtásuk átfogó értékelését követően integrálják az Európai Unió jogi keretébe;

2.  ezért egy kevésbé bonyolult, hatékonyabb és átláthatóbb gazdaságirányítás mellett érvel, mely hosszú távon az EU mélyebb integrációját célozza, középtávon pedig megoldásokat kínál az euróövezet és az Európai Unió számára a jelenlegi kihívások kezelésére;

3.  hangsúlyozza, hogy az eurócsoport és az euróövezeti csúcstalálkozó a Gazdasági és Pénzügyi Tanács, illetve az Európai Tanács informális csoportjai, azonban a pénzügyi és gazdasági válság során azok hozták meg a legfontosabb döntéseket a GMU területén, így megkérdőjelezhető e döntések demokratikus legitimációja;

4.  javasolja, hogy az Európai Parlament, a Bizottság és a Tanács kössön egy intézményközi megállapodást, amely lehetővé teszi az európai szemeszter különböző szakaszainak parlamenti ellenőrzését, kezdve az éves növekedési jelentéssel;

5.  úgy véli, hogy az eljárások (a Stabilitási és Növekedési Paktum, illetve a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás) valamennyi szakaszának megfelelő parlamenti ellenőrzése érdekében alaposan át kell tekinteni a gazdasági párbeszéd végrehajtását;

6.  üdvözli az Európai Unió gazdasági és pénzügyi irányításával foglalkozó parlamentközi konferencia létrejöttét; hangsúlyozza azonban korlátait, amikor a tét az, hogy a döntéshozókat elszámoltathatóvá tegyék; úgy véli, hogy az EMU feletti parlamenti felügyeletet meg kell osztani a nemzeti és az európai szint között, és kitart amellett, hogy a feladatokat azon a szinten kell ellátni, amelyen a határozathozatal vagy végrehajtás történik, oly módon, hogy a nemzeti parlamentek a nemzeti kormányok, az Európai Parlament pedig az európai végrehajtó szervek ellenőrzését látják el; úgy véli, hogy kizárólag ilyen módon biztosítható a döntéshozatal fokozott elszámoltathatósága; úgy véli, hogy e fokozott legitimáció nemzeti reformprogramok és lehetséges konvergencia-partnerségek nemzeti parlamentek általi elfogadásának meghatározása, valamint együttdöntési eljárással, konvergencia-iránymutatások formájában elfogadott európai politikai orientációk elfogadása révén biztosítható, amely egy olyan új uniós jogi aktus, amely nagyon kevés prioritást határoz meg egy meghatározott időszakra, és amelyet az éves növekedési jelentés és az országspecifikus ajánlások elfogadásakor fel lehet használni; hangsúlyozza, hogy az ilyen együttműködés nem tekinthető egy új, vegyes parlamenti szerv létrehozásának, ami nem lenne hatékony és demokratikus, továbbá alkotmányjogi szempontból jogszerűtlen is lenne;

7.  sajnálja, hogy elégtelen a nemzeti parlamentek kapacitása kormányaik uniós tevékenységének ellenőrzésére és befolyásolására; úgy véli, hogy a nemzeti parlamenteknek aktívabb szerepet kellene vállalniuk a politika alakításában kormányaik álláspontjának ellenőrzése és alakítása terén, még mielőtt azokat benyújtják a Bizottságnak;

8.  hangsúlyozza, hogy a teljes demokratikus legitimitás és elszámoltathatóság biztosítása érdekében felül kell vizsgálni a segítségnyújtási programok jogi keretét, hogy valamennyi döntést a Bizottság felelőssége mellett, a Parlament teljes körű bevonásával hozzanak meg; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen rendszeres jelentést a Parlamentnek a tagállami programok végrehajtásának ellenőrzéséről hozott döntésekről; hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek haladéktalanul nyomon kell követnie a trojka (EKB, Bizottság és IMF) szerepével és működésével összefüggő vizsgálatról szóló 2014. március 13-i állásfoglalását[1] az euróövezeti program országai vonatkozásában, és az első vizsgálatból merítő és arra épülő új, különálló, kizárólag ezzel a kérdéssel foglalkozó állásfoglalást kell készítenie;

9.  úgy véli, hogy a nemzeti államháztartások hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása érdekében kiemelkedő fontosságú, hogy a Bizottság az Eurostattal közösen ellenőrizze az államháztartás minőségét, különösen azt, hogy a nemzeti költségvetések jövőorientáltak-e, és hogy a beruházási kiadásokat nagyobb mértékben ösztönözik-e, mint a fogyasztási kiadásokat;

10. véleménye szerint a valódi GMU nem korlátozódhat egy szabályrendszerre, hanem az uniós költségvetés részeként, meghatározott saját forrásokon alapuló költségvetési kapacitást is megkövetel, amelynek a fenntartható növekedést és a társadalmi kohéziót kell támogatnia, orvosolva a közvetlenül a monetáris unióhoz kapcsolódó strukturális divergenciákat és pénzügyi vészhelyzeteket, amennyiben strukturális reformokra van szükség;

11. úgy véli, hogy figyelembe kell venni a GMU szociális dimenzióját, és emlékeztet, hogy az EUMSZ 9. cikke szerint „politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió figyelembe veszi a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális biztonság biztosítására, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre … vonatkozó követelményeket”; emlékeztet továbbá, hogy az EUSZ 3. cikke szerint „az Unió a magas versenyképességű, teljes foglalkoztatottságot és társadalmi haladást célul kitűző szociális piacgazdaságon alapul”; úgy véli, hogy az emberi méltóság alapelve szerint, amely a Szerződésben is szerepel, az emberi erőforrásokat nem szabad elpazarolni, és azokat a versenyképesség alapvető összetevőjének kell tekinteni; felszólít a szociális jogok és a belső piaci szabadságjogok egyenlő kezelésére a jogszabályi hierarchiában;

12. kéri, hogy a négy intézmény elnökei készítsenek egy ambiciózus útitervet, amely vázolja az euróövezet, az EU és polgárai számára a lehető legjobb jövő biztosításához szükséges jogalkotási és intézményi fejlődést; hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek teljes mértékben ki kell vennie részét a soron következő vitákból és döntésekből a plenáris ülésen elfogadott állásfoglalás révén, amely alapul kell szolgáljon az elnök útitervhez való hozzájárulásához, amint azt a 2015. február 12-i, nem hivatalos európai tanácsi ülésre készített elemző feljegyzés 1. lábjegyzete megállapítja (A következő lépések előkészítése az euróövezet jobb irányításához): „az Európai Bizottság elnöke kifejezte azon szándékát, hogy jelentés elkészítése során az Európai Parlament elnökének munkájából meríteni kíván az észrevételeihez”;

13. úgy véli, hogy a valódi GMU-hoz szükség van a jogállamiság megerősítésére, amint az az EUSZ 2. cikke is kimondja; úgy véli, hogy a jogállamiság olyan intézményi rendszert jelent, amelyben a hatóságok is alá vannak vetve a jogszabályoknak és független igazságszolgáltatás biztosítja a jogalanyok egyenlőségét; úgy véli, hogy többek között e kérdés kell legyen az egyik prioritás, amellyel „Az Európai Unió intézményi felépítésével kapcsolatos lehetséges fejlemények és módosítások” című jelentés keretében foglalkozni kell, amelynek tartalmaznia kell a jogsértési eljárásokat és a Bizottság és a Tanács határozatainak megsemmisítése iránti kereseteket is; úgy véli, hogy az Európai Unió Bíróságának bevonása biztosíthatja a jogszabályok egységes, a tagállam méretétől független alkalmazását, , és a programokban részt vevő országokban védheti a polgárok és szervezeteik jogait; rögzíti, hogy az Európai Bíróság e szerepe nem vezet majd a gazdaságirányítási eljárások késedelméhez, mivel ezek az eljárások nem felfüggesztő hatályúak.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	17.3.2015
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	12 3 7
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Kostas Chrysogonos, Richard Corbett, Pascal Durand, Esteban González Pons, Danuta Maria Hübner, Jo Leinen, Morten Messerschmidt, Maite Pagazaurtundúa Ruiz, György Schöpflin, Pedro Silva Pereira, Barbara Spinelli, Rainer Wieland
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Max Andersson, Gerolf Annemans, Pervenche Berès, Sylvie Goulard, Roberto Gualtieri, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Marcus Pretzell
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)	Frank Engel, Markus Pieper, Adam Szejnfeld

• [1]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0239.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	16.6.2015
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	33 25 1
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Gerolf Annemans, Burkhard Balz, Pervenche Berès, Udo Bullmann, Esther de Lange, Fabio De Masi, Anneliese Dodds, Markus Ferber, Jonás Fernández, Elisa Ferreira, Sven Giegold, Roberto Gualtieri, Brian Hayes, Gunnar Hökmark, Danuta Maria Hübner, Cătălin Sorin Ivan, Diane James, Othmar Karas, Georgios Kyrtsos, Philippe Lamberts, Werner Langen, Bernd Lucke, Olle Ludvigsson, Ivana Maletić, Notis Marias, Fulvio Martusciello, Bernard Monot, Luděk Niedermayer, Stanisław Ożóg, Dimitrios Papadimoulis, Sirpa Pietikäinen, Pirkko Ruohonen-Lerner, Molly Scott Cato, Peter Simon, Theodor Dumitru Stolojan, Kay Swinburne, Paul Tang, Michael Theurer, Ramon Tremosa i Balcells, Ernest Urtasun, Marco Valli, Tom Vandenkendelaere, Cora van Nieuwenhuizen, Miguel Viegas, Jakob von Weizsäcker, Steven Woolfe, Pablo Zalba Bidegain, Marco Zanni, Sotirios Zarianopoulos
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Andrea Cozzolino, Barbara Kappel, Rina Ronja Kari, Thomas Mann, Siegfried Mureşan, Maria João Rodrigues, Siôn Simon, Beatrix von Storch
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)	Francisco Assis, Javi López