Eljárás : 2014/2252(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0301/2015

Előterjesztett szövegek :

A8-0301/2015

Viták :

PV 11/04/2016 - 16
CRE 11/04/2016 - 16

Szavazatok :

PV 12/04/2016 - 5.10
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0103

JELENTÉS     
PDF 204kWORD 180k
16.10.2015
PE 557.127v02-00 A8-0301/2015

a szubszidiaritásról és az arányosságról szóló 2012–2013. évi éves jelentésekről

(2014/2252(INI))

Jogi Bizottság

Előadó: Sajjad Karim

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 VÉLEMÉNY a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Költségvetési Ellenőrző Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY az Alkotmányügyi Bizottság részéről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a szubszidiaritásról és az arányosságról szóló 2012–2013. évi éves jelentésekről

(2014/2252(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodásra(1),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács illetékes szervezeti egységei között létrejött, 2011. július 22-i gyakorlati megállapodásra az első olvasatban elfogadott megállapodások esetében az EUMSZ 294. cikke (4) bekezdésének alkalmazásáról,

–  tekintettel „Az uniós szabályozás célravezetősége, a szubszidiaritás és az arányosság – a jogalkotás minőségének javítása 2011-ben – 19. jelentés” című, 2014. február 4-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról – a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 18. jelentésről (2012) szóló, 2010. szeptember 13-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról, a szubszidiaritásról és az arányosságról, valamint az intelligens szabályozásról szóló, 2011. szeptember 14-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Bizottság szubszidiaritásról és arányosságról szóló 2012. évi éves jelentésére (COM(2013)0566) és a Bizottság szubszidiaritásról és arányosságról szóló 2012. évi éves jelentésére (COM(2014)0506),

–  tekintettel az intelligens szabályozásról szóló, 2014. december 4-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Európai Unió parlamenti elnökeinek 2015. április 21-i konferenciájának következtetéseire,

–  tekintettel a COSAC parlamenti vizsgálattal kapcsolatos európai uniós eljárások és gyakorlatok fejleményeiről szóló 2012. szeptember 27-i, 2013. május 17-i, 2013. október 4-i, 2014. június 19-i és 2014. november 14-i féléves jelentéseire,

–  tekintettel a független érdekelt felek adminisztratív terhekkel foglalkozó magas szintű munkacsoportjának 2014. október 14-i, „A bürokrácia csökkentése Európában – örökség és kilátások” című végleges jelentésére(5),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. és 132. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, valamint az Alkotmányügyi Bizottság véleményére (A8‑0301/2015),

A.  mivel 2012-ben a Bizottsághoz 83 jogalkotási javaslattal kapcsolatos indokolással ellátott vélemény érkezett; mivel a benyújtott dokumentumok száma 2012-ban 292 volt, beleértve azokat is, amelyek nem minősülnek indokolással ellátott véleménynek;

B.  mivel 2013-ban a Bizottsághoz 99 jogalkotási javaslattal kapcsolatos indokolással ellátott vélemény érkezett; mivel a benyújtott dokumentumok száma 2013-ban 313 volt, beleértve azokat is, amelyek nem minősülnek indokolással ellátott véleménynek;

C.  mivel 2012-ben a nemzeti parlamentek 12 indokolással ellátott véleményt adtak ki a Monti II. javaslatról(6) 19 szavazatot képviselve (a szavazatküszöb 18), és így elindult az első ún. sárga lapos eljárás, amelynek értelmében a javaslatot előterjesztő intézménynek kell a javaslatot felülvizsgálnia és a javaslat visszavonására, módosítására vagy fenntartására vonatkozó döntését megindokolnia;

D.  mivel a Bizottság visszavonta a Monti II. javaslatot, de jelezte, hogy az összhangban áll a szubszidiaritás elvével, és hogy a javaslat visszavonására azért került sor, mert az Európai Parlamentben és a Miniszterek Tanácsában nem volt elég támogatottsága(7);

E.  mivel 2013-ban a nemzeti parlamentek 13 indokolással ellátott véleményt bocsátottak ki az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló javaslatról(8) 18 szavazatot képviselve, és ezáltal megindítva a második sárga lapos eljárást;

F.  mivel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy javaslata megfelel a szubszidiaritás elvének, és annak visszavonása vagy módosítása nem szükséges; mivel a Bizottság bejelentette, hogy a jogalkotási eljárás során kellőképpen figyelembe fogja venni az indokolással ellátott véleményeket(9);

G.  mivel több nemzeti parlament is aggodalmát fejezte ki a Bizottság megközelítésével kapcsolatban, tekintettel arra, hogy a Bizottság által benyújtott indokolások és érvek nem elégségesek; mivel az Európai Parlament Jogi Bizottsága és Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága vitát folytatott erről a kérdésről;

H.  mivel a Tanáccsal az Európai Ügyészségről ezt követően folytatott tárgyalások során az eredeti javaslathoz képest – amelyhez az indokolással ellátott vélemény született – a javaslat hatályát és a munkamódszereket leszűkítették;

I.  mivel kezdeményezési jogából adódóan a Bizottság felel annak biztosításáért, hogy a szakpolitika kialakításának korai szakaszában megfelelő döntések szülessenek arról, szükséges-e uniós szintű fellépést javasolni, és amennyiben igen, milyen formában;

J.  mivel a Bizottság éppen a hatásvizsgálati folyamatra vonatkozó iránymutatások felülvizsgálatát végzi, amely magában foglalja a szubszidiaritás és az arányosság elvének figyelembevételét;

K.  mivel a Parlament létrehozta saját hatásvizsgálati osztályát, amely 2013-ban 50 alkalommal adott előzetes értékelést és egy bizottsági hatásvizsgálatról két részletes értékelést;

L.  mivel a nemzeti parlamentek megfigyelték, hogy a felhatalmazáson alapuló jelentős hatáskörök és nagy számuk megnehezíti annak hatékony értékelését, hogy a végleges szabályok tiszteletben tartják-e a szubszidiaritás elvét;

M.  mivel a szubszidiaritás és az arányosság ellenőrzésére, illetve hatásvizsgálatra csak a jogalkotási folyamat elején kerül sor;

1.  megjegyzi, hogy a szubszidiaritás és az arányosság az Európai Unió alapvető vezérelvei;

2.  hangsúlyozza, hogy az uniós hatáskörök gyakorlását az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében kifejtetteknek megfelelően a szubszidiaritás és az arányosság elvének kell vezérelnie; üdvözli, hogy 2012-ben és 2013-ban e két elv érvényesülését mind az uniós intézmények, mind a nemzeti parlamentek alaposan tanulmányozták;

3.  üdvözli, hogy az utóbbi években a nemzeti parlamentek szorosabban részt vettek és fokozottan bekapcsolódtak az európai jogalkotási folyamatba, amelynek következtében nagyobb figyelmet kaptak az EU alapját képező elvek, köztük intézményközi vonatkozásokban a szubszidiaritás és az arányosság elve, megjegyzi azonban, hogy ezzel kapcsolatban még további munkára van szükség; ezért a Bizottság és a nemzeti parlamentek közötti párbeszéd megerősítése érdekében első lépésként azt javasolja, hogy a Bizottság évente tartson tanácskozást e parlamentekkel;

4.  úgy véli továbbá, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elve jelenti a kiindulópontot a politika kialakításához; hangsúlyozza ezért annak fontosságát, hogy a jogalkotási folyamat elején fel kell mérni, hogy a szakpolitikai célkitűzéseket uniós szinten, és nem nemzeti vagy regionális kezdeményezések révén lehet-e jobban megvalósítani;

5.    felhívja a figyelmet a parlamentek jelentőségére, területi hatására és a polgárokhoz való közelségére, és kéri, hogy adott esetben nagyobb mértékben vonják be e parlamenteket a korai előrejelző rendszerbe;

6.  megjegyzi azonban, hogy a nemzeti parlamentek által benyújtott vélemények többsége mindössze néhány nemzeti parlamenttől érkezik be, és arra ösztönzi a többi parlamentet is, hogy vállaljanak nagyobb szerepet az uniós vitában;

7.  hangsúlyozza, hogy az uniós intézményeknek tiszteletben kell tartaniuk az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 2. jegyzőkönyvében rögzített szubszidiaritás és arányosság elvét, amelyek olyan általános jellegű elvek, amelyek az intézményeket az uniós hatáskörök gyakorlása során kötelezik, azzal a kivétellel, hogy a szubszidiaritás elve nem alkalmazandó az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozó területeken;

8.  úgy véli, hogy a szubszidiaritás elvének érvényesülését ellenőrző mechanizmus kiemelten fontos az uniós és a nemzeti intézmények közötti együttműködés szempontjából;

9.  ezért sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság által készített éves jelentések igen felszínesek, és gyakran nem vizsgálják meg részletesen, hogy az uniós politikák kialakítása során hogyan tartják tiszteletben a szubszidiaritás és különösen az arányosság elvét;

10.  tudomásul veszi a 2012. és 2013. évi éves jelentésben a Bizottság által alkalmazott módszert, amely a statisztikákban a javaslatcsomagokról a nemzeti parlamentek által benyújtott indokolással ellátott véleményeket csupán egy indokolással ellátott véleménnyé minősítette, ahelyett, hogy minden egyes javaslatról készült indokolással ellátott véleménynek tekintette volna;

11.  úgy véli, hogy összességében véve az indokolással ellátott vélemények az összes indítvány százalékos arányában jelentősen megszaporodtak a 2010. és 2011. évhez képest, és hogy a 2012-ben benyújtott indokolással ellátott vélemények száma az összes indítvány 25%-át tette ki, míg ez a szám 2013-ban a nemzeti parlamentektől a 2. jegyzőkönyv szerinti eljárás értelmében származó indítványok 30%-át tette ki; tudomásul veszi a nemzeti parlamentek bevonását a jogalkotási folyamatba;

12.  rámutat, hogy a nemzeti parlamentek 2012-ben alkalmazták először az úgynevezett sárga lapos eljárást a szubszidiaritás elvével összefüggésben, mégpedig a kollektív fellépéshez való jognak a letelepedés szabadságával és a szolgáltatásnyújtás szabadságával összefüggésben való gyakorlásáról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslat (Monti II.) esetében; megjegyzi, hogy bár a Bizottság végül arra jutott, hogy a javaslat nem sérti a szubszidiaritás elvét, politikai támogatás hiányában visszavonta a javaslatot; megjegyzi, hogy a második sárga lapos eljárás 2013-ban indult a Bizottság Európai Ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatával kapcsolatban; megjegyzi, hogy a Bizottság arra jutott, hogy a javaslat megfelel a szubszidiaritás elvének, és annak fenntartása mellett döntött;

13.  megjegyzi, hogy a nemzeti parlamentek indokolással ellátott véleményei rámutatnak arra, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elvét többféleképpen értelmezik; ebben az összefüggésben emlékeztet arra, hogy a Szerződésekben megfogalmazottak szerint a szubszidiaritás elvének megfelelően azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, az Unió „csak akkor és annyiban jár el, amikor és amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagállamok sem központi, sem regionális vagy helyi szinten nem tudják kielégítően megvalósítani, így azok a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt az Unió szintjén jobban megvalósíthatók”; emlékeztet továbbá, hogy „az arányosság elvének megfelelően az Unió intézkedése sem tartalmilag, sem formailag nem terjedhet túl azon, ami a Szerződések célkitűzéseinek eléréséhez szükséges”; arra ösztönzi a nemzeti parlamenteket, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elvei teljesülésének értékelésekor maradjanak hűek az EUSZ betűjéhez; határozottan javasolja, hogy a nemzeti parlamentek és az európai intézmények folytassanak eszmecserét a szubszidiaritás és az arányosság elvei vizsgálatának gyakorlatáról;

14.  megjegyzi, hogy a nemzeti parlamentek által benyújtott indokolással ellátott vélemények jelentősen eltérnek a felhozott kérdések formáját és típusait illetően; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nincs közös „minta”, mivel ez megnehezíti annak felmérését, hogy a nemzeti parlamentek milyen alapon interveniálnak;

15.  emlékeztet arra, hogy korábbi parlamenti jelentések beszámoltak olyan esetekről is, amikor a szubszidiaritás elvét nem alkalmazták megfelelően a Bizottság által végzett hatásvizsgálatok során; továbbá emlékeztet arra, hogy a Hatásvizsgálati Testület éves jelentéseiben is felvetették ezt a kérdést; tudomásul veszi, hogy a Hatásvizsgálati Testület által 2012-ben és 2013-ban felülvizsgált hatásvizsgálatok több mint 30%-áról vélte úgy, hogy esetükben nem volt kielégítő a szubszidiaritás elvének elemzése; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy ez a szám 2014-ben 50%-ra emelkedett, és felszólítja a Bizottságot, hogy a hatásvizsgálatokra vonatkozó iránymutatások felülvizsgálata során foglalkozzon e kérdéssel, és fordítsa meg ezt a tendenciát;

16.  felhívja a figyelmet a hatásvizsgálat mint a jogalkotási folyamat során a döntéshozatali eljárást támogató eszköz jelentőségére, és ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy gondosan mérlegelni kell a szubszidiaritással és az arányossággal kapcsolatos kérdéseket;

17.  hangsúlyozza, hogy a polgárok bizalmának fokozása érdekében alapvető fontosságú olyan alapos hatásvizsgálatok elvégzése, amelyek részletesen értékelik a szubszidiaritás elvének való megfelelést, mivel a polgárok gyakran úgy vélik, hogy a szubszidiaritás elve a demokratikus folyamat kulcsfontosságú eleme; ezért rámutat, hogy a szubszidiaritás elvének fokozott ellenőrzése az úgynevezett „demokratikus deficit” csökkentését szolgáló fontos eszköz lehetne;

18.  megismétli a 2011. szeptember 14-i, fent említett állásfoglalásában tett felhívását, amely a javasolt jogszabály alátámasztásaként elvégzett bizottsági hatásvizsgálatokat – amelyek reformjáról jelenleg vita zajlik – kiegészítő nemzeti hatásvizsgálatok alkalmazására használják; úgy véli, hogy a Parlamentben a közelmúltban létrehozott hatásvizsgálati osztályok pozitív kiegészítést fognak nyújtani a Bizottság munkájához;

19.  csalódottságának ad hangot a Bizottság nemzeti parlamenteknek adott válasza miatt azokban az esetekben, amikor sárga lap kiadására került sor; úgy véli, hogy a Bizottságnak bármely közzétett véleményen kívül átfogóan és egyedi alapon folytatott párbeszéd részeként kell megválaszolnia a nemzeti parlamentek által felvetett aggályokat; úgy véli, hogy a Bizottságnak álláspontjának részletes kifejtésére a Parlament illetékes bizottsága vagy bizottságai előtt is meg kell jelennie;

20.  kiemeli, hogy az uniós döntéshozatal befolyásolásának eszközeként szolgáló sárga lapos eljárás hatékonyan megerősíthető a nemzeti parlamentek véleményével kapcsolatos korai információcsere révén, ezért a szubszidiaritás és az arányosság elvének való megfelelés értékelésének hatályáról és az ehhez használt értékelési módszerekről folytatott eszmecserére ösztönzi a nemzeti parlamenteket;

21.  úgy véli, hogy a politikai párbeszéd egyre fontosabb a szubszidiaritás elve tiszteletben tartásának biztosítása érdekében; úgy véli, hogy javítani kell a politikai párbeszédet nemcsak a sárga vagy narancssárga lapos eljárások során, hanem általánosságban véve is; e tekintetben üdvözli a Juncker által vezetett Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy még több nemzeti parlament előtt jelenik meg, és kéri a Parlamentet, hogy fontoljon meg hasonló kezdeményezéseket; úgy véli, hogy ösztönözni lehetne az előadókat, hogy a nemzeti parlamentekkel gyakrabban találkozzanak, különösen, hogy a videokonferencia és más online platformok segítségével könnyebb és hatékonyabb a kapcsolatfelvétel;

22.  hangsúlyozza, hogy az uniós intézményeknek és a nemzeti parlamenteknek tovább kell munkálkodniuk a „szubszidiaritás kultúrájának” Unióban történő terjesztését illetően; két konkrét kezdeményezést javasol, amelyek a jelenlegi jogalkotási folyamat során megkönnyítik a szubszidiaritás mérlegelését, nevezetesen a politikai párbeszéd során az álláspontok, elképzelések és a nemzeti parlamentek által tett egyéb javaslatok nagyobb mértékű beépítésével, különösen az előkészítő munka során, például a Bizottság által készített zöld és fehér könyveknél, és a szubszidiaritási ellenőrzés értelmében a nemzeti parlamentekkel való konzultációs időszak meghosszabbításának mérlegelésével, amennyiben ezt a nemzeti parlamentek idő szűkére hivatkozva, objektív indokokkal, igazolva, például természeti katasztrófára és a nemzeti parlamentek és a Bizottság által jóváhagyandó szünetekre hivatkozva kérelmezik; úgy véli, hogy ezt elsősorban az intézmények és a nemzeti parlamentek által elfogadott politikai kötelezettségvállalással lehet elérni, ugyanakkor ez nem okozhatja a vonatkozó jogszabályok késedelmes elfogadását;

23.  fontosnak tartja, hogy a sárga lapos eljárást a parlamentek könnyen végrehajthassák, ugyanakkor a Szeződéseknek megfelelően ismételten megerősíti a szubszidiaritás elvét;

24.  megjegyzi, hogy a COSAC-ban több nemzeti parlament kifejezte, hogy érdekelné a zöld kártya mint a politikai párbeszéd javítása eszközének bevezetése, amely – miután megszerezte a Parlament támogatását – lehetővé tenné a nemzeti parlamentek számára, hogy a Bizottság felé és a Bizottság kezdeményezési jogának kellő figyelembe vételével konstruktív javaslatokkal éljenek;

25.  megjegyzi, hogy a jogalkotási javaslatok drámai változáson mehetnek keresztül az intézmények általi elfogadás folyamata során; emlékeztet arra, hogy a szubszidiaritás elvének való megfelelés ellenőrzésére csak a jogalkotási folyamat kezdeténél, nem pedig lezárásánál kerül sor; emlékeztet továbbá arra, hogy hatásvizsgálatokat inkább a jogalkotási folyamat kezdeti mintsem végső szakaszában szoktak folytatni; hangsúlyozza, hogy az elfogadási eljárás megindítását követően félidős értékelésre van szükség, és hogy a jogalkotási folyamat végén adott esetben figyelmeztetni kell azokat a tagállamokat, amelyek nem tartják tiszteletben a szubszidiaritás elvét;

26.  felszólít ezért, hogy a jogalkotási tárgyalások lezárultakor és a végleges szöveg elfogadását megelőzően újabb szubszidiaritási ellenőrzést és teljes körű hatásvizsgálatot folytassanak a szubszidiaritás elvének való megfelelés és az arányosság vizsgálatának biztosítására; úgy véli, hogy egy ilyen „megfontolási időszak” segítséget nyújthat a döntéshozóknak annak értékelése során, hogy a jogszabályok megfelelnek-e az Unió alapelveinek, illetve fokozná a gyakran igen intenzív tárgyalási időszakok eredményeinek átláthatóságát;

27.  tudomásul veszi az új Bizottság szakpolitikai céljait az uniós jogszabályokra irányuló kezdeményezések és javaslatok terén, amelyek konkrétan: a költségek minimalizálása; a polgárok, vállalkozások és munkavállalók előnyben részesítése; valamint a szabályozásból eredő szükségtelen terhek elkerülése;

28.  úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keretbe tartozó programoknak fel kell mérniük és a kedvezményezett tagállamokban kimutathatóan megteremtett hozzáadott értékben kifejezve bizonyítaniuk kell a szubszidiaritás elvének való megfelelést;

29.  kéri a Bizottságot, hogy az arányosság és a szubszidiaritás elvével összhangban, illetve a pályázati eljárás hatékonyabbá és eredményorientáltabbá tétele céljából egyszerűsítse az uniós források megpályázásának folyamatát;

30.  kiemeli elkötelezettségét amellett, hogy a saját kezdeményezésű jogalkotási jelentései értékelése, a bizottsági hatásvizsgálatok előzetes értékelése, valamint a potenciális európai uniós hozzáadott érték és az uniós fellépés hiányából adódó költségek folyamatos értékelése révén biztosítsa a szubszidiaritás és az arányosság elvének tiszteletben tartását;

31.  hangsúlyozza, hogy szükség van a szubszidiaritás elve kapcsán a hatáskörök megosztásának tisztázására, ha a kereskedelempolitika hatással van a külföldi közvetlen befektetésektől eltérő különböző beruházásokra, azaz a portfólióbefektetésekre, mivel a hatályos szabadkereskedelmi megállapodásokban továbbra is ellentmondások állnak fenn; külön kitér a beruházó és állam közötti vitarendezésről (ISDS) szóló közelmúltbeli megbeszélésekre és az Európai Bizottság arra irányuló javaslataira, hogy aktualizálják és módosítsák a jelenlegi modellt; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak felelősséget kell vállalniuk az e folyamatban játszott szerepükért, tekintettel a harmadik országokkal kötött kétoldalú megállapodásokban vállalt fennálló kötelezettségeikre; kéri az arányosság elve tiszteletben tartását a kétoldalú védzáradékok tárgyalása és alkalmazása során; emlékeztet arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 3. cikke kizárólagos uniós hatáskörbe tartozó területként határozza meg a közös kereskedelempolitikát, amelynek közös elveken kell alapulnia; megjegyzi, hogy a szubszidiaritás elve ezért nem vonatkozik a közös kereskedelempolitikára;

32.  kéri annak tisztázását, hogy a kereskedelmi eszközök, például a beruházó és állam közötti vitarendezés (ISDS) veszélyeztetheti-e a szubszidiaritás elvét a tagállamok hatásköre vonatkozásában; felkéri a tagállamokat, hogy ne akadályozzák a beruházó és állam közötti, szerződésen alapuló választottbírósági eljárás átláthatóságára vonatkozó UNCITRAL-egyezményt, hogy a Bizottság aláírhassa azt az egész Unió nevében; sajnálatát fejezi ki a jelenlegi helyzet miatt, amelyben egyes uniós tagállamok részes felei az egyezménynek, míg mások nem; úgy véli, hogy e példa világosan megmutatja, hogy minden szinten tisztázni kell az Unió külföldi közvetlen befektetésekre vonatkozó kizárólagos hatáskörének kiterjedését; emlékeztet arra, hogy a tagállamok által végrehajtott különböző beruházásvédelmi politikák vezettek a jelenlegi helyzethez, amikor a tagállamok közel 1400 kétoldalú beruházási szerződés részes felei, amelyek – egyes esetekben – különböző rendelkezései torzulásokat eredményezhetnek a közös piacon, külföldön pedig az uniós beruházók egyenlőtlen kezelését;

33.  más országoknak nyújtott uniós pénzügyi támogatásokat, nevezetesen a makroszintű pénzügyi támogatásokat illetően alaposabb előzetes és utólagos hatásvizsgálatokra szólít fel a javasolt eszközök arányosságát illetően, annak érdekében, hogy a támogatás hatékony és valóban hasznos legyen szükséget szenvedő partnereink számára; ragaszkodik ahhoz, hogy hozzanak létre komolyabb feltételrendszert a támogatás kiosztásához, és megfelelően ellenőrizzék a pénzeszközök felhasználását, beleértve a csalás és korrupció megelőzésével és az ellenük való küzdelemmel kapcsolatos intézkedéseket, valamint a Parlament átfogó és részletes vizsgálatát; felhív az Unió külső eszközeinek erős beépítésére, összekapcsolva a kereskedelmet, a fejlesztést és a kül- és biztonságpolitikát; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak nagyobb elkötelezettséget kell mutatniuk e tekintetben;

34.  rámutat a megfelelő konzultációnak, párbeszédnek és a polgárok, vállalkozások (nevezetesen a kkv-k) és a civil társadalom kereskedelempolitikát érintő uniós döntéshozatali folyamatba való bevonásának fontosságára;

o

o  o

35.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)

HL C 321., 2003.12.31., 1. o.

(2)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0061.

(3)

HL C 353. E, 2013.12.3, 117. o.

(4)

HL C 51. E,2013.2. 22., 87. o.

(5)

http://ec.europa.eu/smart-regulation/refit/admin_burden/docs/08-10web_ce-brocuttingredtape_en.pdf

(6)

Javaslat – A Tanács rendelete a kollektív fellépéshez való jognak a letelepedés szabadságával és a szolgáltatásnyújtás szabadságával összefüggésben való gyakorlásáról - COM(2012)0130.

(7)

Šefčovič alelnök 2012. szeptember 12-i, a nemzeti parlamenteknek címzett levele.

(8)

A Bizottság javaslata az Európai Ügyészség létrehozásáról – COM(2013)0534.

(9)

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a nemzeti parlamenteknek az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslat 2013. november 27-i, 2. jegyzőkönyv szerinti, a szubszidiaritás elvére tekintettel történő felülvizsgálatáról, COM(2013)0851.


VÉLEMÉNY a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részéről (17.6.2015)

a Jogi Bizottság részére

a szubszidiaritásról és az arányosságról szóló 2012–2013. évi éves jelentésekről

(2014/2252(INI))

A vélemény előadója: David Borrelli

JAVASLATOK

A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság felhívja a Jogi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  rámutat a közös kereskedelempolitika – amellyel az EU növelheti súlyát a tárgyalásokon a maximális hatás elérése érdekében – és a harmadik országokkal és regionális szervezetekkel folytatott uniós gazdasági kapcsolatok fontosságára az uniós növekedés és munkahelyek szempontjából; ezért azon a véleményen van, hogy az arányosság és – adott esetben – a szubszidiaritás elvét megfelelően tiszteletben kell tartani e szakpolitikai területeken is, különösen ha a kereskedelmi megállapodásoknak mindenképpen vegyes jellegűeknek kell lenniük; üdvözli a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy tisztázza a kereskedelmi megállapodások vegyes jellegének kérdését azáltal, hogy az EU–Szingapúr szabadkereskedelmi megállapodást az Európai Unió Bírósága (EUB) elé terjeszti; reméli, hogy az EUB véleménye előrelépést jelent majd annak egyértelműbbé válása felé, hogy az uniós kereskedelmi tárgyalások mely elemei érintik a tagállamok felelősségét. hangsúlyozza, hogy a tisztázás hatékonyabb tárgyalási pozíciót biztosít az EU számára, és gyorsabb ratifikációs eljárást tesz lehetővé az EU és harmadik országok közötti kereskedelmi megállapodások tekintetében; e tekintetben hangsúlyozza az átláthatóság alapvető fontosságát kereskedelmi tárgyalások folytatása során;

2.  hangsúlyozza, hogy szükség van a szubszidiaritás elve kapcsán a hatáskörök megosztásának tisztázására, ha a kereskedelempolitika hatással van a külföldi közvetlen befektetésektől eltérő különböző beruházásokra, azaz a portfólióbefektetésekre, mivel a hatályos szabadkereskedelmi megállapodásokban továbbra is ellentmondások állnak fenn; külön kitér a beruházó és állam közötti vitarendezésről (ISDS) szóló közelmúltbeli megbeszélésekre és az Európai Bizottság arra irányuló javaslataira, hogy aktualizálják és módosítsák a jelenlegi modellt; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak felelősséget kell vállalniuk az e folyamatban játszott szerepükért, tekintettel a harmadik országokkal kötött kétoldalú megállapodásokban vállalt fennálló kötelezettségeikre; kéri az arányosság elve tiszteletben tartását a kétoldalú védzáradékok tárgyalása és alkalmazása során; emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 3. cikke kizárólagos uniós hatáskörbe tartozó területként határozza meg a közös kereskedelempolitikát, amelynek közös elveken kell alapulnia; megjegyzi, hogy a szubszidiaritás elve ezért nem vonatkozik a közös kereskedelempolitikára;

3.  kéri annak tisztázását, hogy a kereskedelmi eszközök, például a beruházó és állam közötti vitarendezés (ISDS) veszélyeztetheti-e a szubszidiaritás elvét a tagállamok hatásköre vonatkozásában; felkéri a tagállamokat, hogy ne akadályozzák a beruházó és állam közötti, szerződésen alapuló választottbírósági eljárás átláthatóságára vonatkozó UNCITRAL-egyezményt, hogy a Bizottság aláírhassa azt az egész Unió nevében; sajnálatát fejezi ki a jelenlegi helyzet miatt, amelyben egyes uniós tagállamok részes felei az egyezménynek, míg mások nem; úgy véli, hogy e példa világosan megmutatja, hogy minden szinten tisztázni kell az Unió külföldi közvetlen befektetésekre vonatkozó kizárólagos hatáskörének kiterjedését; emlékeztet arra, hogy a tagállamok által végrehajtott különböző beruházásvédelmi politikák vezettek a jelenlegi helyzethez, amikor a tagállamok közel 1400 kétoldalú beruházási szerződés részes felei, amelyek – egyes esetekben – különböző rendelkezései torzulásokat eredményezhetnek a közös piacon, külföldön pedig az uniós beruházók egyenlőtlen kezelését;

4.  más országoknak nyújtott uniós pénzügyi támogatásokat, nevezetesen a makroszintű pénzügyi támogatásokat illetően alaposabb előzetes és utólagos hatásvizsgálatokra szólít fel a javasolt eszközök arányosságát illetően, annak érdekében, hogy a támogatás hatékony és valóban hasznos legyen szükséget szenvedő partnereink számára; ragaszkodik ahhoz, hogy hozzanak létre komolyabb feltételrendszert a támogatás kiosztásához, és megfelelően ellenőrizzék a pénzeszközök felhasználását, beleértve a csalás és korrupció megelőzésével és az ellenük való küzdelemmel kapcsolatos intézkedéseket, valamint a Parlament átfogó és részletes vizsgálatát; felhív az Unió külső eszközeinek erős beépítésére, összekapcsolva a kereskedelmet, a fejlesztést és a kül- és biztonságpolitikát; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak nagyobb elkötelezettséget kell mutatniuk e tekintetben;

5.  megállapítja, hogy a meglévő preferenciális kereskedelmi megállapodásokról bebizonyosodott, hogy előnyös hatással lehetnek az európai gazdaságra, és növekedést és munkahelyteremtést eredményeznek; hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi megállapodások hatásai a tárgyalások eredményein múlnak, és hogy a hatás-előrejelzések ezért mindig bizonyos előfeltételezéseken alapulnak; felkéri a Bizottságot, hogy a kereskedelmi megállapodásokra vonatkozó tárgyalások elindítása előtt egy szélesebb előzetes hatásvizsgálati gyakorlat keretében végezze el a fenntarthatósági hatásvizsgálatokat az uniós állampolgárokra és vállalkozásokra, különösen a kkv-ra gyakorolt gazdasági, társadalmi és környezeti hatások felmérése érdekében; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak is kulcsszerepet kell vállalniuk a preferenciális kereskedelmi megállapodások saját gazdaságukra gyakorolt esetleges előnyeinek és hatásainak értékelésében;

6.  rámutat a megfelelő konzultációnak, párbeszédnek és a polgárok, vállalkozások (nevezetesen a kkv-k) és a civil társadalom kereskedelempolitikát érintő uniós döntéshozatali folyamatba való bevonásának fontosságára.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

16.6.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

30

3

6

A zárószavazáson jelen lévő tagok

William (The Earl of) Dartmouth, Maria Arena, Tiziana Beghin, David Campbell Bannerman, Daniel Caspary, Salvatore Cicu, Santiago Fisas Ayxelà, Eleonora Forenza, Yannick Jadot, Ska Keller, Jude Kirton-Darling, Bernd Lange, Marine Le Pen, Emmanuel Maurel, Emma McClarkin, Anne-Marie Mineur, Sorin Moisă, Artis Pabriks, Franck Proust, Godelieve Quisthoudt-Rowohl, Viviane Reding, Tokia Saïfi, Marietje Schaake, Helmut Scholz, Joachim Schuster, Joachim Starbatty, Adam Szejnfeld, Iuliu Winkler, Jan Zahradil

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Eric Andrieu, Dita Charanzová, Frédérique Ries, Fernando Ruas, Jarosław Wałęsa

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Mercedes Bresso, Rosa D’Amato, Kaja Kallas, Afzal Khan, Marc Tarabella


VÉLEMÉNY a Költségvetési Ellenőrző Bizottság részéről (7.5.2015)

a Jogi Bizottság részére

a szubszidiaritásról és az arányosságról szóló 2012–2013. évi éves jelentésekről

(2014/2252(INI))

A vélemény előadója: Patricija Šulin

JAVASLATOK

A Költségvetési Ellenőrző Bizottság felhívja a Jogi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikke és 2. jegyzőkönyve meghatározza a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló szabályokat;

B.  mivel ezek az elvek az uniós polgárok javát szolgáló szakpolitikák kialakításának fontos eszközei, és ezáltal a jogszabályok pénzügyi hatásainak felmérésére is szolgálnak;

1.  üdvözli, hogy a Bizottság nyilvános konzultációt kezdeményez a hatásvizsgálatokról szóló iránymutatás felülvizsgálatáról és az érdekelt felekkel folytatott konzultációkra vonatkozó iránymutatásokról(1), miután a Parlament a jogalkotás minőségének javításáról, a szubszidiaritásról és az arányosságról, valamint az intelligens szabályozásról szóló 2011. szeptember 14-i állásfoglalásában(2) felszólított a civil társadalommal folytatott kommunikáció javítására;

2.  tudomásul veszi az új Bizottság szakpolitikai céljait az uniós jogszabályokra irányuló kezdeményezések és javaslatok terén, amelyek konkrétan: a költségek minimalizálása; a polgárok, vállalkozások és munkavállalók előnyben részesítése; valamint a szabályozásból eredő szükségtelen terhek elkerülése;

3.  megjegyzi, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elvének értékelése az uniós szakpolitikák kidolgozásának szerves részét képezi; kéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az uniós hozzáadott értékek, valamint az uniós beavatkozás hasznának és szükségességének megfelelő értékelését;

4.  megjegyzi, hogy az uniós költségvetés kidolgozása során a költségvetési hatóságok fel fogják használni a Bizottság által támogatott szakpolitikák eredményeinek teljes értékelését;

5.  úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keretbe tartozó programoknak fel kell mérniük és a kedvezményezett tagállamokban kimutathatóan megteremtett hozzáadott értékben kifejezve bizonyítaniuk kell a szubszidiaritás elvének való megfelelést;

6.  aggódik amiatt, hogy az uniós költségvetési forrásokat egyes esetekben olyan projektekre fordították, amelyek nem érnek el hatékony eredményeket; ezért arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a helyi szinten jelentős pénzügyi hatást kifejtő projektek esetében vegye fontolóra helyszíni értékelések bevezetését;

7.  megismétli a 2011. szeptember 14-i, fent említett állásfoglalásában tett felhívását, amely a javasolt jogszabály alátámasztásaként elvégzett bizottsági hatásvizsgálatokat – amelyek reformjáról jelenleg vita zajlik – kiegészítő nemzeti hatásvizsgálatok alkalmazására használják; úgy véli, hogy a Parlamentben a közelmúltban létrehozott hatásvizsgálati osztályok pozitív kiegészítést fognak nyújtani a Bizottság munkájához;

8.  felkéri a Bizottságot, hogy javasolja a Számvevőszéknek, hogy a megosztott irányításról szóló különjelentései adott esetben térjenek ki az uniós eszközök szubszidiaritási és arányossági ellenőrzésére is;

9.  kéri a Bizottságot, hogy az arányosság és a szubszidiaritás elvével összhangban, illetve a pályázati eljárás hatékonyabbá és eredményorientáltabbá tétele céljából egyszerűsítse az uniós források megpályázásának folyamatát;

10.  emlékezteti a Bizottságot a Parlament felelősségére, amelyet az uniós költségvetés végrehajtásának ellenőrzése és az azt kezelő Bizottság elszámoltatása terén visel; rámutat, hogy a parlamenti ellenőrzés a költségekre is kiterjed, amely során arra kell összpontosítani, hogy hogyan lehet orvosolni az elkövetett szabálytalanságokat, illetve megelőzni a hibákat;

11.  elvárja, hogy a Bizottság szinergiákat alakítson ki az uniós, nemzeti és szubnacionális költségvetések között, és azokat értékelje a szubszidiaritás elve szempontjából.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

5.5.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

20

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Inés Ayala Sender, Zigmantas Balčytis, Dennis de Jong, Martina Dlabajová, Jens Geier, Ingeborg Gräßle, Bernd Kölmel, Verónica Lope Fontagné, Fulvio Martusciello, Georgi Pirinski, Petri Sarvamaa, Claudia Schmidt, Igor Šoltes, Bart Staes, Marco Valli, Tomáš Zdechovský

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Monika Hohlmeier, Karin Kadenbach, Julia Pitera, Patricija Šulin

(1)

http://ec.europa.eu/budget/explained/management/managt_who/who_en.cfm

(2)

HL C 51E, 2013.2.22., 87. o.; http://ec.europa.eu/smart-regulation/impact/planned_ia/consultation_2014/index_hu.htm


VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről (29.5.2015)

a Jogi Bizottság részére

a szubszidiaritásról és az arányosságról szóló 2012–2013. évi éves jelentésekről

(2014/2252(INI))

A vélemény előadója: Helga Stevens

JAVASLATOK

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felhívja a Jogi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  véleménye szerint a foglalkoztatási és szociális politikák többnyire a tagállamok hatáskörébe tartoznak, és az Unió hatásköre csak a tagállami foglalkoztatási politikák koordinálásának biztosítását célzó intézkedések – iránymutatások és különösen a munkaerőpiacra vonatkozó normatív dokumentumok keretében történő – meghozatalára terjed ki; ezért ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék intenzívebbé a szubszidiaritás és az arányosság elvének e szakpolitikai területen való alkalmazásával kapcsolatos vitákat;

2.  üdvözli, hogy az utóbbi években a nemzeti parlamentek szorosabban részt vettek és fokozottan bekapcsolódtak az európai jogalkotási folyamatba, amelynek következtében nagyobb figyelmet kaptak az EU alapját képező elvek, köztük intézményközi vonatkozásokban a szubszidiaritás és az arányosság elve, megjegyzi azonban, hogy ezzel kapcsolatban még további munkára van szükség; ezért a Bizottság és a nemzeti parlamentek közötti párbeszéd megerősítése érdekében első lépésként azt javasolja, hogy a Bizottság évente tartson tanácskozást e parlamentekkel;

3.  emlékeztet arra, hogy a Maastrichti Szerződés 5. cikke értelmében az Európai Unió csak akkor és annyiban jár el, amikor és amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani;

4.  hangsúlyozza, hogy valamennyi szakpolitika kialakításakor tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás elvét és biztosítani kell a kézzelfogható európai hozzáadott értéket; hangsúlyozza, hogy a szubszidiaritással és az arányossággal kapcsolatos ügyeket alaposan meg kell vitatni, és azok nem használhatók az EU-ban folyó szociális párbeszéd aláásására; hangsúlyozza, hogy kulcsfontosságú, hogy a szubszidiaritás elvének alkalmazása során figyelembe vegyék a szociális partnerek szerepét, valamint a tagállami szokásoknak és hagyományoknak megfelelően biztosítsák autonómiájukat; e tekintetben úgy véli, hogy a szubszidiaritás elvének megsértése nem kívánt következményekhez vezethet, például alááshatja az európai polgárok Európai Unióba vetett bizalmát, és ezért kerülni kell a szubszidiaritás elvének megsértését;

5.  felhívja a figyelmet a parlamentek jelentőségére, területi hatására és a polgárokhoz való közelségére, és kéri, hogy adott esetben nagyobb mértékben vonják be e parlamenteket a korai előrejelző rendszerbe;

6.  a jövőbeli uniós kezdeményezések és jogszabályok hatékonyabb befolyásolása érdekében arra ösztönzi a nemzeti parlamenteket, hogy ne csupán a Bizottság jogalkotási dokumentumaihoz nyújtsanak be indokolással ellátott véleményeket, hanem az uniós jogszabályok kidolgozását megelőző nem jogalkotási dokumentumokhoz is;

7.  emlékeztet arra, hogy a szubszidiaritás elvének megfelelően az Unió a kizárólagos hatáskörén kívül eső területeken csak akkor és annyiban jár el, amikor és amennyiben a tervezett intézkedés céljai uniós szinten jobban elérhetőek, mint nemzeti, regionális vagy helyi szinten; hangsúlyozza, hogy a szubszidiaritás elve eredményezheti azt, hogy az Unió fellépését hatáskörein belül kiterjesztik, amennyiben a körülmények úgy kívánják, vagy éppen ellenkezőleg, egy adott tevékenységgel kapcsolatban korlátozzák vagy megszüntetik, ha már nem indokolt; hangsúlyozza ebben az összefüggésben azt is, hogy a szubszidiaritás elve nemcsak az Uniónak a tagállamokhoz fűződő kapcsolatára vonatkozik, hanem magában foglalja a regionális és helyi szintet is;

8.  kiemeli, hogy a nemzeti parlamentek 2012-ben alkalmazták először a sárga lapos eljárást a szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmus keretében, mégpedig a kollektív fellépéshez való jognak a letelepedés szabadságával és a szolgáltatásnyújtás szabadságával összefüggésben való gyakorlásáról szóló rendeletre irányuló javaslat esetében; megjegyzi azonban, hogy a Bizottság szerint a szubszidiaritás elve nem sérült;

9.  úgy véli, hogy az, hogy e javaslatot a Bizottság – elmondása szerint – végül az általános politikai ellenállás, s nem pedig a szubszidiaritás elvének megsértése miatt vonta vissza, arra kell, hogy ösztönözze a különböző érintett feleket, hogy egy olyan új intézményközi vitát indítsanak el, amely jobban lehetővé teszi a konszenzus kialakítását a munkaügyi kapcsolatok transznacionális vonatkozásait illetően, valamint fokozottabban figyelembe veszi a szubszidiaritás elvét;

10.  kéri a Bizottságot, hogy nyújtson előzetes tájékoztatást a jogi aktusok jogalapjának megválasztásával kapcsolatban, mivel ez elősegíti a nemzeti parlamentekkel való együttműködést;

11.  tudomásul veszi, hogy a nemzeti parlamentek a szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmus keretében 2013-ban gyakorolták másodszor a sárga lapos eljáráshoz való jogukat, ami a nemzeti parlamentek növekvő érdeklődését, szerepét és hozzáadott értékét mutatja az uniós jogalkotás terén;

12.  kiemeli, hogy az uniós döntéshozatal befolyásolásának eszközeként szolgáló sárga lapos eljárás hatékonyan megerősíthető a nemzeti parlamentek véleményével kapcsolatos korai információcsere révén, ezért a szubszidiaritás és az arányosság elvének való megfelelés értékelésének hatályáról és az ehhez használt értékelési módszerekről folytatott eszmecserére ösztönzi a nemzeti parlamenteket;

13.  úgy véli, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elvének jelentése nem világos, ezért a nemzeti parlamentek eltérően értelmezik, ami nehézségeket okoz a megállapodások elérésében és a döntéseiknek való megfelelés biztosításában; üdvözli, hogy a Bizottság közös kritériumokat állapított meg a szubszidiaritás és az arányosság elvének való megfelelés értékeléséhez; a nemzeti parlamenteket és a többi intézményt ezen kritériumok alkalmazására ösztönzi annak érdekében, hogy javítsák az összeegyeztethetőség értékelését és fokozzák a szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmus koordinációját és hatékonyságát;

14.  megjegyzi, hogy a nemzeti parlamentek közel jártak ahhoz, hogy sárga lapos eljárást kezdeményezzenek az Európai Ügyészségre vonatkozó javaslattal összefüggésben; úgy véli, hogy abban az esetben, ha a sárga lapos eljárást több nemzeti parlament is támogatja, a nyomon követő bizottsági közleményben az érintett parlamentek valamennyi kifogásával foglalkozni kell;

15.  rámutat, hogy a jogszabályok eltérő hatással lehetnek a nagyvállalatokra és a kkv-kra, amit véleménye szerint szem előtt kell tartani a jogszabályok kidolgozása során; úgy véli, hogy a „Gondolkozz először kicsiben!” elv nem arra hivatott, hogy mentesítse a mikrovállalkozásokat és a kkv-kat az egészségügyi és biztonsági jogszabályok alkalmazása alól, ehelyett inkább a politikai folyamat kulcsfontosságú elemének kellene lennie, amely fontos szerepet játszhat a munkahelyteremtésben és a növekedésben a szabályozás vállalkozásoknál felmerülő költségeinek és bürokratikus terheinek csökkentésével, illetve az oly módon is megvalósítható intelligens szabályozásra helyezve a hangsúlyt, amely egyenlő versenyfeltételeket biztosít a kkv-k és a mikrovállalkozások számára; hangsúlyozza, hogy minden munkavállalónak joga van a legmagasabb szintű egészségvédelemhez és biztonsághoz, függetlenül a vállalat méretétől, az alapul szolgáló szerződéstől vagy a foglalkoztatás helye szerinti tagállamtól;

16.  megjegyzi, hogy a Bizottság egyre nagyobb hangsúlyt helyez a politikai ciklusokra és a hatásvizsgálatokra; felhívja az illetékes bizottságot, hogy módszeresen tekintse át a Bizottság hatásvizsgálatait, valamint a jogalkotási folyamatban a lehető leghamarabb vizsgálja felül a Parlament előzetes hatásvizsgálatának elemzését, mindenkor értékelve e két elvnek való megfelelést is; úgy véli, hogy egyrészről a hatásvizsgálatok nem helyettesíthetik a politikai értékeléseket és döntéseket, másrészről minden bizottsági javaslatnak kézzelfogható európai hozzáadott értéket kell felmutatnia; kéri ezért, hogy átfogóbb megközelítést alkalmazzanak a hatásvizsgálatok során, adott esetben kitérve a szabályozás mellőzésének következményeire is.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

28.5.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

39

5

4

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Laura Agea, Guillaume Balas, Brando Benifei, David Casa, Ole Christensen, Agnes Jongerius, Jan Keller, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Zdzisław Krasnodębski, Jean Lambert, Jérôme Lavrilleux, Patrick Le Hyaric, Jeroen Lenaers, Verónica Lope Fontagné, Javi López, Thomas Mann, Dominique Martin, Edouard Martin, Anthea McIntyre, Joëlle Mélin, Elisabeth Morin-Chartier, Emilian Pavel, Georgi Pirinski, Terry Reintke, Claude Rolin, Anne Sander, Sven Schulze, Siôn Simon, Jutta Steinruck, Yana Toom, Ulrike Trebesius, Marita Ulvskog, Tatjana Ždanoka, Jana Žitňanská

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Amjad Bashir, Heinz K. Becker, Lynn Boylan, Mercedes Bresso, Deirdre Clune, Eduard Kukan, Evelyn Regner, Csaba Sógor

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk, (2) bekezdés)

Marco Affronte, Andor Deli, Norica Nicolai, Urmas Paet, Pavel Telička, Marco Zanni


VÉLEMÉNY az Alkotmányügyi Bizottság részéről (7.5.2015)

a Jogi Bizottság részére

a szubszidiaritásról és az arányosságról szóló 2012. és 2013. évi éves jelentésről

(2014/2252(INI))

A vélemény előadója: Kazimierz Michał Ujazdowski

JAVASLATOK

Az Alkotmányügyi Bizottság felhívja a Jogi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  e tekintetben üdvözli, hogy a Bizottság előzetesen értékeli, hogy szükség van-e javaslataira, és hogy a tervezett fellépés célját a tagállamok nem tudják-e kielégítően megvalósítani, továbbá hogy a Bizottság indokolja fellépését a szubszidiaritás és az arányosság elve szempontjából, a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv 5. cikkének megfelelően; határozottan kiemeli a hatásvizsgálatok jelentőségét a jogalkotási javaslatok elkészítése során az e két elvnek való megfelelés biztosítása szempontjából; kiemeli továbbá, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elvének való megfelelés biztosítása a Bizottság számárak is prioritást kell, hogy képezzen a meglévő uniós szakpolitikák értékelésekor;

2.  emlékeztet arra, hogy a szubszidiaritás elvét az is védi, hogy egyetlen európai jogszabály sem fogadható el anélkül, hogy azt (a nemzeti parlamentek felé felelősséggel tartozó) nemzeti minisztériumok túlnyomó többsége a Tanácsban jóváhagyná;

3.  megjegyzi, hogy a szubszidiaritás a gyakorlatban csak a jogalkotási javaslatok kisebbsége esetében jelent problémát, amit az a tény is jelez, hogy a „narancssárga lapos” eljárást egyszer sem indították el, és a „sárga lapos” eljárást is csak kétszer hat év alatt; véleménye szerint a nemzeti parlamenteket inkább a javaslatok lényege érdekli, mint pusztán maga a szubszidiaritás, és megjegyzi, hogy számos nemzeti parlament erősíti eljárásait annak lehetővé tétele érdekében, hogy befolyást gyakorolhasson a tanácsbeli miniszter által elfogadott álláspontra;

4.  megjegyzi, hogy a szubszidiaritás elve szerint, a Szerződésekben meghatározottaknak megfelelően azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, az Unió „csak akkor és annyiban jár el, amikor és amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagállamok sem központi, sem regionális vagy helyi szinten nem tudják kielégítően megvalósítani, így azok a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt az Unió szintjén jobban megvalósíthatók”; rámutat, hogy a szubszidiaritás a fellépés optimális szintjének koncepciójára vonatkozó semleges jogelv, amely egyrészt szolgálhat az uniós fellépések kiterjesztésére – az Unió hatásköreinek túllépése nélkül –, amennyiben a körülmények ezt kívánják meg, vagy éppen ellenkezőleg, az uniós fellépés korlátozására, ha az már nem indokolt;

5.  hangsúlyozza, hogy az európai uniós hatáskörök gyakorlását az EUSZ 5. cikkében kifejtetteknek megfelelően a szubszidiaritás és az arányosság elvének kell vezérelnie; üdvözli, hogy 2012-ben és 2013-ban e két elv érvényesülését mind az uniós intézmények, mind a nemzeti parlamentek alaposan tanulmányozták;

6.  nagyra értékeli a Hatásvizsgálati Testületnek a jogi intézkedések szubszidiaritással és arányossággal kapcsolatos problémáinak területén végzett munkáját, és fokozottabb együttműködésre hív fel a Régiók Bizottságával és az AFCO bizottsággal már az eljárás e szintjén a két egymáshoz kapcsolódó probléma vonatkozásában;

7.  kéri, hogy a helyi és regionális parlamentekkel rendszeresen, és ne csak egyedi problémák esetén konzultáljanak;

8.  kiemeli, hogy jelentősen megnőtt az IPEX rendszeren keresztül a nemzeti parlamentek által megosztott információ mennyisége, és tudomásul veszi a nemzeti parlamentek által kiadott indokolással ellátott vélemények számának növekedését (+ 9% 2012-ben, + 25% 2013-ban); üdvözli a nemzeti parlamentek szorosabb bevonását az európai jogalkotási folyamatba, különös tekintettel a jogalkotási javaslatok szubszidiaritás és arányosság elve szempontjából való vizsgálatára;‑{}‑

9.  kiemeli, hogy a nemzeti parlamentek 2012-ben és 2013-ban is éltek a sárga lapos eljárással a szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmus összefüggésében; ennélfogva úgy véli, hogy a nemzeti parlamentek javították a szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmus területén fennálló előjogaik használatával kapcsolatos képességüket; határozottan arra ösztönzi a tagállamokat, hogy fejlesszék tovább az egymás közötti együttműködést, hogy a hatályos szerződések által rájuk ruházott szerepet maradéktalanul ki tudják használni;

10.  tudatában van annak, hogy számos nemzeti parlament a jogalkotás érdemi részét kívánja befolyásolni, ahelyett, hogy egyszerűen azzal a viszonylag kevés üggyel kapcsolatban tenne észrevételeket, melyeknél a szubszidiaritás vonatkozásában probléma merülhet fel; üdvözli a Bizottsághoz a „Barroso-kezdeményezés” keretében benyújtott észrevételeket; véleménye szerint a nemzeti parlamentek úgy tudnak a leghatékonyabban ilyen befolyást gyakorolni, ha már a tanácsi ülés előtt alakítják országaik minisztereinek álláspontját, és a nyolchetes időszak is felhasználható erre a célra;

11.  fenntartja, hogy az európai intézményeknek lehetővé kell tenniük a nemzeti parlamentek számára a jogalkotási javaslatok ellenőrzését, és hogy a Bizottságnak ennek megfelelően részletes és átfogó indokolásokat kell nyújtania a szubszidiaritásra és az arányosságra vonatkozó döntéseiről;

12.  kiemeli elkötelezettségét amellett, hogy a saját kezdeményezésű jogalkotási jelentései értékelése, a bizottsági hatásvizsgálatok előzetes értékelése, valamint a potenciális európai uniós hozzáadott érték és az uniós fellépés hiányából adódó költségek folyamatos értékelése révén biztosítsa a szubszidiaritás és az arányosság elvének tiszteletben tartását;

13.  megjegyzi azonban, hogy a nemzeti parlamentek által benyújtott vélemények többségét mindössze néhány nemzeti parlament nyújtja be, és arra ösztönzi a többi parlamentet is, hogy vállaljanak nagyobb szerepet az európai vitában;

14.  úgy véli, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv 6. cikke által a nemzeti parlamentek számára az indokolással ellátott vélemény kiadására biztosított idő meghosszabbításáról folytatott vita hasznos lehet, mivel lehetőséget kínál a jelenlegi jogalkotási keret javítási lehetőségeinek feltárására; ugyanakkor úgy véli, hogy a nemzeti parlamentek számára indokolással ellátott vélemény kiadására biztosított időt rugalmasan kellene számítani; emlékeztet, hogy ezen határidő bármely módosítása a Szerződés módosítását vonná maga után; javasolja ezért, hogy a kérdésről az eszmecserét kellő időben kezdjék meg, hogy a Szerződések következő módosításának időpontjára a nemzeti parlamentek részvételének kérdését meg lehessen vitatni; hangsúlyozza, hogy a nemzeti parlamentek számára biztosított idő meghosszabbításáról folytatott vita során figyelembe kell venni a regionális parlamentek szerepének kérdését és a nemzeti parlamentek rendelkezésére álló erőforrások kérdését is; felkéri a Bizottságot arra is, hogy nyilatkozzon a nemzeti parlamentek „zöld lapos” kezdeményezésének kérdéséről;

15.  a tapasztalatok fényében úgy véli, hogy a nemzeti parlamentek jelentősen hozzájárulhatnak az európai vitához és döntéshozatali eljáráshoz; ennélfogva arra ösztönzi a nemzeti parlamenteket, hogy maradéktalanul használják ki a hatályos Szerződésekben számukra biztosított hatásköröket, ideértve az egymás közötti együttműködés továbbfejlesztését;

16.  javasolja, hogy az egyik új intézkedés esetleg egy úgynevezett „zöld lapos” eljárás legyen, melynek révén a nemzeti parlamentek elindíthatnák az európai jogalkotási folyamatot, és ily módon építő szerepet játszhatnának az európai jogalkotásban; véleménye szerint egy ilyen eljárás a Bizottság önkéntes vállalásán is alapulhatna, és nem igényelné a Szerződések módosítását;

17.  rámutat, hogy a nemzeti parlamentek 2012-ben alkalmazták először a sárga lapos eljárást a szubszidiaritás elvével összefüggésben, mégpedig a kollektív fellépéshez való jognak a letelepedés szabadságával és a szolgáltatásnyújtás szabadságával összefüggésben való gyakorlásáról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslat (Monti II.) esetében; megjegyzi, hogy bár a Bizottság végül arra jutott, hogy a javaslat nem sérti a szubszidiaritás elvét, politikai támogatás hiányában visszavonta a javaslatot; megjegyzi, hogy a második sárga lapos eljárás 2013-ban indult a Bizottság Európai Ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatával kapcsolatban; megjegyzi, hogy a Bizottság arra jutott, hogy a javaslat megfelel a szubszidiaritás elvének, és annak fenntartása mellett döntött;

18.  kiemeli az olyan uniós szintű döntések, mint a nemzetközi kereskedelmi megállapodások, például a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségi megállapodás (TTIP) és az átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (CETA) megkötésének hatalmas potenciális hatását a regionális és helyi önkormányzatok kapacitására, többek között az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokkal kapcsolatos döntésekre; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a nemzetközi kereskedelmi megállapodások megtárgyalásakor maradéktalanul vegyék figyelembe a szubszidiaritás és az arányosság elvét, illetve hogy tegyenek jelentést a Parlamentnek ezek szubszidiaritásra gyakorolt esetleges hatásairól;

19.  megjegyzi, hogy a nemzeti parlamentek indokolással ellátott véleményei rámutatnak arra, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elvét többféleképpen értelmezik; ebben az összefüggésben emlékeztet arra, hogy a Szerződésekben megfogalmazottak szerint a szubszidiaritás elvének megfelelően azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, az Unió „csak akkor és annyiban jár el, amikor és amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagállamok sem központi, sem regionális vagy helyi szinten nem tudják kielégítően megvalósítani, így azok a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt az Unió szintjén jobban megvalósíthatók”; emlékeztet továbbá, hogy „az arányosság elvének megfelelően az Unió intézkedése sem tartalmilag, sem formailag nem terjedhet túl azon, ami a Szerződések célkitűzéseinek eléréséhez szükséges”; arra ösztönzi a nemzeti parlamenteket, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elvei teljesülésének értékelésekor maradjanak hűek az EUSZ betűjéhez; határozottan javasolja, hogy a nemzeti parlamentek és az európai intézmények folytassanak eszmecserét a szubszidiaritás és az arányosság elvei vizsgálatának gyakorlatáról.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

5.5.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

22

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Mercedes Bresso, Fabio Massimo Castaldo, Kostas Chrysogonos, Richard Corbett, Esteban González Pons, Danuta Maria Hübner, Ramón Jáuregui Atondo, Jo Leinen, Morten Messerschmidt, Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Paulo Rangel, György Schöpflin, Pedro Silva Pereira, Barbara Spinelli, Claudia Tapardel, Josep-Maria Terricabras, Kazimierz Michał Ujazdowski

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Max Andersson, Sylvie Goulard, David McAllister, Cristian Dan Preda, Viviane Reding

ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Az elfogadás dátuma

13.10.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

13

7

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Max Andersson, Joëlle Bergeron, Marie-Christine Boutonnet, Kostas Chrysogonos, Therese Comodini Cachia, Mady Delvaux, Rosa Estaràs Ferragut, Laura Ferrara, Enrico Gasbarra, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Mary Honeyball, Sajjad Karim, Dietmar Köster, Gilles Lebreton, António Marinho e Pinto, Julia Reda, Evelyn Regner, Pavel Svoboda, József Szájer, Axel Voss, Tadeusz Zwiefka

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Stefano Maullu

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Andrew Lewer

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat