JELENTÉS a kohéziós politikáról és a marginalizálódott közösségekről

30.10.2015 - (2014/2247(INI))

Regionális Fejlesztési Bizottság
Előadó: Terry Reintke

Módosítások

• 001-001 (PDF - 108 KB)
• 001-001 (DOC - 294 KB)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a kohéziós politikáról és a marginalizálódott közösségekről

(2014/2247(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. és 3. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 151., 153., 162. és 174–176. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelmével foglalkozó európai egyezményekre, azaz az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre (EJEE) és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ezzel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatára, az Európai Szociális Chartára és a Szociális Jogok Európai Bizottságának ahhoz kapcsolódó ajánlásaira, valamint az Európa Tanács nemzeti kisebbségek jogainak védelméről szóló keretegyezményére,

–   tekintettel az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatra,

–   tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek a független államokban élő bennszülött és törzsi népekkel kapcsolatos egyezményére,

–   tekintettel az Unió megkülönböztetésellenes irányelveire, az Emberi Jogok Európai Egyezményének 14. cikkére és ezen egyezmény 12. számú jegyzőkönyvére,

–   tekintettel a fogyatékkal élők jogairól szóló, 2011. január 5-i ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és a 17/2013/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (a továbbiakban: a közös rendelkezésekről szóló rendelet)[1],

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 17/2013/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[2],

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1080/2006/EK rendeletnek a marginalizált közösségeket segítő, lakásberuházási intézkedések támogathatósága tekintetében történő módosításáról szóló, 2010. május 19-i 437/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[3],

–  tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1304/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[4],

–  tekintettel a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó Jogok, egyenlőség és polgárság program létrehozásáról szóló 2013. december 17-i 1381/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[5],

–  tekintettel a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alapról szóló 2014. március 11-i 223/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[6],

–  tekintettel a az európai strukturális és beruházási alapok keretében megvalósított partnerségre vonatkozó európai magatartási kódexről szóló 2014. január 7-i 240/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre[7],

–  tekintettel az Európai Bizottságnak az EU kohéziós politikájáról szóló 7. és 8. eredményjelentéséről, valamint a 2007–2013 közötti időszak programjainak végrehajtásáról szóló 2013. évi stratégiai jelentésről szóló, 2014. február 26-i állásfoglalására[8],

–  tekintettel a nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtása terén elért eredményekről szóló, 2013. december 12-i állásfoglalására[9],

–  tekintettel az európai unióbeli szociális lakhatásról szóló, 2013. június 11-i állásfoglalására[10],

–  tekintettel a romák integrációjának európai uniós stratégiájáról szóló, 2011. március 9-i állásfoglalására[11],

–  tekintettel a kohéziós politikának a lisszaboni és az Európa 2020-célkitűzések eléréséhez való hozzájárulásáról szóló 2010. május 20-i állásfoglalására[12],

–  tekintettel a romák szociális helyzetéről és uniós munkaerő-piaci hozzáférésük javításáról szóló, 2009. március 11-i állásfoglalására[13],

–  tekintettel a Bizottságnak az Unión belüli gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló, „A növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházások: a gazdasági, társadalmi és területi kohézió előmozdítása az Unióban” című, 2014. július 23-i hatodik jelentésére,

–  tekintettel a Bizottság roma és marginalizálódott közösségekről szóló 2014. február 27-i technikai iránymutatásokat tartalmazó tájékoztató kiadványára (9. tematikus célkitűzés – Társadalmi befogadás és szegénység),

–  tekintettel a „Jelentés a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretének végrehajtásáról” című 2014. április 2-i bizottsági közleményre (COM(2014)0209),

–  tekintettel a „Nemzeti romaintegrációs stratégiák: az uniós keretrendszer végrehajtásának első lépése” című 2012. május 21-i bizottsági közleményre (COM(2012)0226),

–  tekintettel az Európa Unió Duna régióra vonatkozó stratégiájáról szóló 2010. december 8-i bizottsági közleményre (COM(2010)0715),

–  tekintettel „A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja: A szociális és területi kohézió európai keretrendszere” című, 2010. december 12-i bizottsági közleményre (COM(2010)0758),

–  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel a Tanács 2013. december 9-i ajánlására a romák integrációját célzó hatékony tagállami intézkedésekről[14],

–   tekintettel a Bizottság 2015. július 1-jei, „Az európai strukturális és beruházási alapoknak az oktatási és térbeli szegregáció kezelésében történő felhasználásáról szóló iránymutató feljegyzésére” (Tervezet),

–  tekintettel a marginalizálódott közösségek finanszírozásáról szóló, a Bizottsághoz intézett, írásbeli választ igénylő 2015. február 24-i kérdésre (E-002782-15),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága romaintegrációs stratégiákról szóló véleményére[15],

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0314/2015),

A.  mivel a kohéziós politika célja a gazdasági, társadalmi és területi kohézió növelése és a szociális egyenlõtlenségek csökkentése, beleértve a szegénység és a kirekesztés enyhítését és megszüntetését, ami a szegregáció megelőzését és az egyenlő hozzáférés és esélyek előmozdítását teszi szükségessé valamennyi állampolgár, többek között a leginkább marginalizálódott csoportok, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának kitett és az oktatáshoz, foglalkoztatáshoz, lakhatáshoz és az egészségügyi rendszerekhez hozzáféréssel nem rendelkező bármilyen korú egyének esetében;

B.  mivel az 1986. évi Egységes Európai Okmány értelmében a kohéziós politika célja, hogy csökkentse a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségeket és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók lemaradását; mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés a kohézió egy másik aspektusát teszi hozzá, amikor „a gazdasági, társadalmi és területi kohézióra” utal;

C.  mivel a társadalmi kohézió célkitűzése európai szerepvállalást kíván a marginalizálódott közösségek integrációjával kapcsolatos szakpolitikák terén és szükségessé teszi, hogy a tagállamok éljenek a képességeikkel e téren támogató intézkedések megvalósításával és transznacionális együttműködési, illetve nemzeti programok keretében fellépve;

D.  mivel 2010-ben a marginalizálódott közösségeket célzó finanszírozási lehetőségeket vezettek be az Európai Regionális Fejlesztési Alapba (ERFA); mivel a kohéziós politika 2014–2020-as jogalkotási kerete stratégiai megközelítést kínál;

E.  mivel az 1304/2013/EU rendelet[16] előírja, hogy az Európai Szociális Alap (ESZA) a polgárok javát szolgálja, beleértve a hátrányos helyzetű csoportokat is, például a tartós munkanélkülieket, a fogyatékossággal élő személyeket, a migránsokat, az etnikai kisebbségeket, a marginális helyzetű bármilyen korú és a szegénység és társadalmi kirekesztés kockázatának kitett közösségeket és személyeket;

F.   mivel a kohéziós politika költségvetésének legalább 23,1%-a az ESZA keretében zajló beruházásokra kerül majd elkülönítésre a 2014–2020-as programozási időszakban; mivel az Európai Szociális Alap és az Európai Regionális Fejlesztési Alap különleges és jelentős szerepet tölt be e téren, ugyanis az ESZA legalább 20%-át a társadalmi befogadás, valamint a szegénység és a diszkrimináció minden formája elleni küzdelem elõmozdítására különítik el a tagállamokban, így rendkívül fontos eszközt jelent a marginalizálódott közösségek nagyobb mértékű befogadásának elősegítésében;

G.  mivel az 1303/2013 rendelet számos, a megkülönböztetésmentességgel, a nemek közötti egyenlőséggel és a fogyatékossággal kapcsolatos előfeltételt állapít meg, amelyeket teljesíteni kell[17];

H.  mivel a Bizottságnak a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló hatodik jelentése kimutatta, hogy a gazdasági válság növelte a szegénységet és a társadalmi kirekesztést;

I.  mivel a gazdasági válság és az annak következtében hozott költségvetési megszorítások és egyéb megszorító intézkedések számos problémát okoztak, gyakran súlyos költségvetési problémákhoz vezetve az önkormányzatoknál, ami lehetőségek megszűnéséhez vezetett a marginalizált csoportok támogatása, befogadásuk ösztönzése és a szegregáció megelőzése terén, mivel az erre irányuló politikák főleg, és bizonyos esetekben kizárólag az európai strukturális és beruházási alapok finanszírozásától függenek;

J.  mivel a gazdasági válság következményei és a közszolgáltatások megnyirbálása súlyosbította a marginalizált közösségekben élő nők helyzetét;

K.  mivel a marginalizált közösségekbe tartozó nők az e közösségek férfitagjaihoz és a többi nőhöz képest súlyosabban szenvednek a többszörös megkülönböztetéstől, foglalkoztatási rátájuk pedig sokkal alacsonyabb;

L.   mivel a különböző szinteken és ágazatokban tevékenykedő, jelentős számú állami és magánszereplő, köztük a civil társadalom képviselői is részt vesznek és gyakran jelentős szerepet töltenek be az integrációs politikák kidolgozásában és végrehajtásában, ezért koherens és jól összehangolt megközelítésre van szükség;

M.   mivel jelenleg nincsen uniós szintű fogalommeghatározás a merginalizálódott közösségekre; mivel a jelentés megértése a marginalizált csoportok sajátos tulajdonságai és jellemzõi elemzésének alapján történő megértésével kezdődik, amely egyrészt figyelembe veszi sajátos helyzetüket és szükségleteiket, például élet- és munkafeltételeiket, korlátozott hozzáférésüket az oktatási és egészségügyi rendszerekhez és a foglalkoztatáshoz, a korai iskolaelhagyást, melyet strukturális és rendszerszintû kirekesztés kísér, másrészt amelynek célja társadalmi-gazdasági befogadásuk eredményes biztosítása;

N.  mivel a Bizottság nem határozta meg a marginális helyzetű közösségek fogalmát, ezáltal a tagállamokra hárul annak a felelőssége, hogy erről nemzeti mutatóik alapján döntsenek; megjegyzi azonban, hogy a marginalizálódást a vonatkozó mutatókat, például a társadalmi kirekesztést, a hosszú távú magas munkanélküliséget, az iskolázottság alacsony szintjét, a diszkriminációt, a (rendkívül) rossz lakhatási körülményeket, a megkülönböztetés magas szintjét, a túlzott egészségi kockázatnak való kitettséget és/vagy az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés hiányát, azaz a legkiszolgáltatottabb és a leginkább segítségre szoruló lakosságot vizsgálva lehet megállapítani;

O.  mivel a marginalizáció olyan társadalmi jelenség, amely során az egyének vagy közösségek társadalmi kirekesztés alanyai lesznek, szisztematikusan kizárják őket a társadalmi integrációhoz nélkülözhetetlen társadalmi és politikai folyamatokból, illetve megtagadják tőlük az ezekhez való hozzáférést; mivel a „marginalizált közösségek” kifejezés többféle egyénre és csoportra – például a kisebbségekre, a romákra, a fogyatékossággal élőkre, a létminimum alatt élőkre vagy a szegénységnek kitett emberekre, a migránsokra, a menekültekre és a társadalmilag kirekesztett társadalmi csoportokra – vonatkozik; mivel a rasszizmus, a patriarchátus, a homofóbia, a gazdasági hátrányok és más hátrányos megkülönböztetéshez vezető tényezők hozzájárulnak az egyenlőtlenség létrejöttéhez és a marginalizált közösségekben élő nők szerepének csökkenéséhez;

P.   mivel a marginalizált közösségek közös jellemzője lehet területi jelleg, pl. a vidéki és hátrányos helyzetű területeken; érdekközösségekben élő emberek, mint a menekültek és a menedékkérők, valamint az etnikai és nyelvi kisebbségek; valamint fogyatékossággal élők, időskorúak, hajléktalanok, valamint őslakos népek; mivel a különböző típusú marginalizált közösségek közös nehézségekkel küzdenek, és a megbélyegzés és hátrányos megkülönböztetés számos formájának áldozatai;

Q.  mivel Európa számos marginalizálódott embercsoportnak ad otthont; mivel többek között romák is találhatóak köztük, amely fogalmat Európa-szerte különbözõképp értelmezik, és õk alkotják Európa legnagyobb etnikai kisebbségét, valamint egyik leginkább marginalizált csoportját;

R.  mivel a kohéziós politikának a marginalizált csoportokat diverzitásukat tekintetbe véve kellene támogatnia, figyelembe véve sajátos igényeiket; mivel a marginalizálódott közösségek finanszírozásba történő bevonása valamennyi szinten erőfeszítések megtételét teszi szükségessé, így például hosszú távú integrált és koherens megközelítést, tartós megoldásokat, a felelősségvállalás ösztönzését, a tapasztalatok felhasználását és kapacitásépítést – többek között a marginalizált közösségekben élõ nõk és lányok számára –, valamint az intézményi alapú ellátásról a közösségi alapúra való áttérést , a szegregáció megszüntetése és a normalizálás érdekében;

S.  mivel az európai kohéziós politikán belül a marginalizált közösségekben élő nők helyzetének erősítését célzó stratégiáknak figyelembe kell venniük az idősödő, a fogyatékossággal élő, a másokat gondozó és a mentálhigiénés problémákkal küzdő nők helyzetét;

T.  mivel a kultúrák közötti cseréket, a résztvevők szerepvállalását, a kreatív és szociális készségek fejlesztését, valamint a helyi közösség életében való aktív részvételt előmozdító, művészeti és kulturális alapú projektek a társadalmi befogadás és integráció kezelésére szolgáló leghatékonyabb eszközök közé tartoznak;

U.  mivel mind az iskolarendszeren belüli és az azon kívüli oktatás alapvető fontossággal bír a marginalizáció és a többszörös megkülönböztetés leküzdésében abban az értelemben, hogy párbeszédet teremt, nyitottságot és megértést biztosít a közösségek között, valamint elősegíti a marginalizált közösségek emancipációját; mivel nem szabad megfeledkezni a nemi dimenzióról az oktatás terén, valamint annak szerepéről a marginalizált közösségekben élő nők és lányok emancipációjában;

Általános elvek

1.  emlékeztet arra, hogy sürgősen kezelnie kell a marginalizálódott közösségek problémáját; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika fontos szerepet játszik a gazdasági, társadalmi és területi integrációjuk támogatásában;

2.  emlékeztet arra, hogy a marginalizált közösségek azért kerültek a kohéziós politika intézkedéseinek középpontjába, mivel egyre nőtt az aggodalom a szociális kirekesztéssel kapcsolatban, és az elkötelezettség az ellene való küzdelemre, beleértve a romák helyzetét és életfeltételeik régóta követelt javítását;

3.  kéri az Európai Bizottságot, hogy adjon iránymutatást a marginalizálódott közösségek fogalommeghatározására vonatkozóan, meghatározva a marginalizált csoportok tulajdonságainak és jellemzőinek összességét, figyelembe véve minden egyes lehetséges célcsoport sajátos helyzetét, kihívásait és szükségleteit társadalmi-gazdasági integrációjuk előmozdítása céljából, e közösségek képviselőinek bevonásával; hangsúlyozza, hogy ennek az iránymutatásnak tovább kell növelnie a kohéziós politika hatékonyságát a gazdasági, társadalmi és területi kohézió Európai Unió-szerte történő erősítése terén;

4.  üdvözli, hogy a 2014–2020 közötti időszakra szóló kohéziós politikára vonatkozó jogalkotási keret új elemeket vezetett be, amelyek megszilárdítják az eredeti megközelítést a finanszírozási lehetőségek kiterjesztésével és olyan mechanizmusok bevezetésével, amelyek biztosítják, hogy a marginalizálódott közösségeknek szánt támogatás összhangban legyen az európai értékekkel és célkitűzésekkel és figyelembe vegye e csoportoknak a teljes folyamatba történő bevonását;

5.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson részletes tájékoztatást a marginalizálódott közösségeknek szánt finanszírozási lehetőségek eredményes felhasználásáról; sürgeti egy elemzés elkészítését, amely lehetővé tenné a megfelelő következtetések levonását, valamint azon akadályok feltárását, amelyek gátolják a további felhasználást vagy a lehető legjobb eredmények elérését;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy felügyelje az európai magatartási kódex tényleges alkalmazását a partnerségi elv és a civil társadalom bevonásának tekintetében; emlékeztet arra, hogy a közös rendelkezésekről szóló rendelet horizontális elvei – amelyek olyan alapvető jogokat foglalnak magukban, mint az esélyegyenlőség támogatása, a diszkrimináció megelőzése és a fenntartható fejlődés elősegítése – alkalmazandók az európai strukturális és beruházási alapok keretében indított programok előkészítése és végrehajtása során; emlékeztet arra, hogy a tagállamok kohéziós politika által támogatott valamennyi fellépésének tiszteletben kell tartania az alapvetõ jogok elveit, és soha, semmilyen módon nem járulhatnak hozzá a szegregációhoz;

7.  hangsúlyozza, hogy az esélyegyenlõség és a megkülönböztetésmentesség szerepel az európai strukturális és beruházási alapok finanszírozási szabályai között, az egyenlõtlenség rendszerszintû okainak megszüntetése érdekében, legyenek ezek akár gazdasági, akár szociális vagy nemi szempontú megkülönböztetésen alapuló okok, vagy a kultúrához és az oktatáshoz való hozzáférésre vonatkozóak; hangsúlyozza, hogy a kirekesztés alapvető okainak elemzésekor a rendszerszintű idegen- és fajgyűlölet megértésének és tudatosításának kell a középpontban lennie;

8.  emlékeztet rá, hogy a nemek közötti egyenlőség az egyik horizontálisan érvényesítendő finanszírozási elv; elítéli a marginalizált közösségekben különösen a nők, migránsok, és fogyatékossággal élők által elszenvedett hátrányos megkülönböztetés számos formáját;

9.  kiemeli, hogy a kohéziós politika végrehajtása során választ kell adni a szegénységgel, valamint a fiatalok és a gyerekek, felnõttek és fogyatékossággal élõk kirekesztésével kapcsolatos kihívásra, többek között a az intézményiről a közösségi alapú gondozásra és szolgáltatásokra való átállásra; sürgeti az érintett tagállamokat, hogy tegyenek megfelelõ lépéseket, és hozzanak intézkedéseket a fenti célokat kitûzõ stratégiák kidolgozására és végrehajtására, integrált megközelítést alkalmazva;

10.  rámutat arra, hogy a „kifejezett, de nem kizárólagos” elv szerint egyedi célcsoportokra alkalmazott politikák kidolgozásakor nem lehet kizárni más, hasonló társadalmi-gazdasági körülmények között élőket, elkerülve ezáltal a védekező reakciók kiváltását; hangsúlyozza, hogy ez az elv az első, de nem az utolsó lépés annak elismerésében, hogy figyelmet kell szentelni bizonyos, leginkább kiszolgáltatott és marginalizálódott közösségeknek és egyéneknek;

11.  hangsúlyozza, hogy a marginalizálódott közösségek integrálásának biztosítására elszámoltatható, átlátható és demokratikus struktúrákat kell létrehozni a korrupció és a források csalárd felhasználása elleni küzdelem érdekében;

12.  a marginalizálódott csoportok integrációjának kezelése tekintetében a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést tartja az egyik legfontosabb célkitűzésnek; felhívja a tagállamokat, hogy a marginalizált közösségekben javítsák és folytassák a személyre szabott egészségügyi információs anyagok biztosítását, továbbá betegségmegelőzési stratégiák és közösségi egészségügyi kezdeményezések kidolgozását; speciális struktúrák kialakítását kéri, mint a a tájékoztató pontok létrehozását, amelyek az egészségügyi ellátáshoz, a munkaerőpiachoz és az oktatáshoz való hozzáféréssel kapcsolatos kérdésekre vonatkozóan adnak tanácsot; kéri lépések tételét a közigazgatásban az igényorientált megközelítéstől a befogadó szolgáltatási megközelítés felé;

13.  sürgeti a marginalizálódott közösségekre vonatkozó nemzeti stratégiák, többek között a nemzeti romaintegrációs stratégiák, a nemzeti szegénységcsökkentési stratégiák és az esélyegyenlőségi stratégiák kohéziós politikával való összehangolását és szorosabb kapcsolatát;

14.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszerének végrehajtása során a gyermekeket tekintsék prioritásnak, és ismét hangsúlyozza a gyermekek tekintetében a lakhatáshoz, egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz és a méltó életkörülményekhez való egyenlő hozzáférés előmozdításának fontosságát;

15.  felhívja a tagállamokat és a helyi hatóságokat, hogy ösztönözzék az ESZA-finanszírozásnak az iskolarendszeren kívüli és az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos projektek, valamint a kulturális alapú projektek támogatása céljából történő felhasználását az innovációt elősegítő új készségekbe való befektetés, valamint a munkanélküliség, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem célkitűzéseinek elérése érdekében;

16.  emlékeztet arra – szem előtt tartva a regionális divergenciák erősödését, a demográfiai kihívásokat és a származási országukból növekvő számban távozó vagy távozni készülő fiatalok helyzetét –, hogy a 2014–2020-as költségvetési ciklusban kevesebb forrás áll rendelkezésre a kohéziós politikák támogatására; úgy véli, hogy a kohéziós politikának megvan a potenciálja, hogy hozzáadott értéket adjon a tagállamok már elkezdett munkájához, és hogy – különösen azokban a régiókban, amelyekben erre szükség van – a foglalkoztatási lehetőségek javítására, a társadalomban való részvételre és a készségekbe való beruházásra való összpontosítás révén a kohéziós politika többek között nagyobb társadalmi befogadást és a szegénység csökkenését fogja eredményezni azáltal, hogy megfelelő rugalmasságot biztosít annak érdekében, hogy a tagállamok a helyi igényekre szabott módon hajthassák végre az egyedi támogatásokat, és hogy a támogatásokat a legmagasabb munkanélküliségi arányt mutató és ezért a támogatásokra leginkább rászoruló területeken használják fel;

17.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tagállamok operatív programjaik végrehajtása során tiszteletben tartják ezeket az elveket; kéri a Bizottságot, hogy elemzését foglalja bele a – többek között a nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtásáról szóló – jelentésébe;

18.  rámutat, hogy néhány tagállam a válság során csökkentette a közszolgáltatások költségvetését, és ez fokozott munkanélküliséghez, a szociális biztonság hiányához, a háztartások nehéz helyzetéhez és egészségügyi problémákhoz vezetett; felhívja a tagállamokat az ESZA nyújtotta támogatás hatékonyabb felhasználására, egyrészt azért, hogy a marginalizált közösségek számára javuljon a közszolgáltatások minõsége és az azokhoz való egyenlõ hozzáférés, másrészt a megkülönböztetés minden formája elleni fellépés érdekében;

19.  felszólít az emberi jogi szempont figyelembevételére a kohéziós alapokból támogatott fellépések megtervezése során, továbbá hangsúlyozza, hogy a kulturális, gazdasági és társadalmi jogokat be kell építeni a marginalizált közösségekben élő nők saját jogon létező aktív polgárokként való elismerését célzó politikákba, a rasszizmus kérdését pedig (legyen az nyílt vagy rejtett) kimondottan meg kell említeni valamennyi fellépés és politika kidolgozása során;

A programok előkészítése

20.  hangsúlyozza, hogy a partnerségi elvnek valamennyi szinten történő részvételt kell eredményeznie és azt a tagállamoknak kötelezően, és nem csak formálisan alkalmazniuk kell; hangsúlyozza a partnerségi magatartási kódex végrehajtásának fontosságát a partnerek egyenlő részvételének és képviseletének biztosítása érdekében, ami során különös figyelmet kell fordítani többek között a marginalizálódott közösségekre sajátos helyzetük és a partnerséghez való jelentős hozzájárulással kapcsolatos potenciális kihívások figyelembevétele érdekében; aggasztónak tartja, hogy a partnereknek a közös rendelkezésekről szóló rendeletben és partnerségre vonatkozó európai magatartási kódexben megállapított vonatkozó elvek szerint történő kötelező bevonása nem valósul meg megfelelõen; sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy biztosítsa a partnerek, többek között a leginkább érintettek bevonását, és valósítsa meg az ösztönzõk és bevált gyakorlatok cseréjének rendszerét, beleértve azon irányító hatóságokat és kedvezményezetteket, akik e téren különösen jó eredményt értek el;

21.  sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság olyan partnerségi megállapodásokat fogadott el, amelyek nem tartalmaznak elegendő arányú marginalizálódott közösséget; kéri a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a marginalizálódott közösségek projektek előkészítésébe, végrehajtásába és értékelésébe történő bevonásának érdekében, ami eszközül szolgál az érintett közösségek lehetőségeinek kibővítéséhez; az európai szemeszterben keretében megfogalmazott ajánlásokat előterjesztését javasolja, amelyek megfelelő eszközöket jelentenek a tagállamok által meghozandó intézkedések elősegítésére;

22.  felszólítja a tagállamokat, hogy hajtsák végre, a Bizottságot pedig, hogy szorosan kövesse nyomon a marginalizált közösségek társadalmi befogadásával kapcsolatos országspecifikus ajánlásokat;

23.  üdvözli, hogy az egyes tagállamok, köztük az ajánlások címzettjei is, a marginális helyzetű közösségek társadalmi és gazdasági integrációját beruházási prioritásként kezelik operatív programjaikban; figyelmeztet azonban arra, hogy ezt is figyelembe kell venni például az oktatás és a foglalkoztatás szakpolitikai területein;

24.  sürgeti a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják fel a forrásokat; hangsúlyozza, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani a szociális integrációra és a szegénység és bármilyen nemű hátrányos megkülönböztetés megszüntetésére vonatkozó tematikus célkitűzés keretében végrehajtott célzott fellépéseken túlmutató finanszírozási intézkedésekre, előnyben részesítve az integrált és szisztematikus megközelítést;

25.  úgy véli, hogy a többszintű kormányzásnak és koordinációnak fontos szerepe van; hangsúlyozza, hogy a helyi hatóságok és érintettek bevonása alapvető fontosságú a célcsoport eléréséhez, és ehhez a lehető legnagyobb területi közelségre van szükség;

A programok végrehajtása

26.  rámutat az integrált megközelítés szükségességére; álláspontja szerint a forrásokat integráltabb módon kellene felhasználni, többek között több alapból finanszírozott programok, közösségvezérelt helyi fejlesztés, integrált területi beruházások és keresztfinanszírozás alkalmazásával a közös rendelkezésekről szóló rendelet 98.2. cikkének (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően, és szinergiákat kell megvalósítani más uniós és nemzeti finanszírozási eszközökkel; sürgeti az érintett igazgatási szerveket és hatóságokat, hogy törekedjenek aktívabb együttműködésre minden szinten, beleértve a határokon átnyúló együttműködést;

27.  megjegyzi, hogy a keresztfinanszírozást jelenleg korlátozott módon használják, amit bizonyos mértékig a közös rendelkezésekről szóló rendelet 98. cikkének (2) bekezdésében ismertetett bonyolult szabályok idézhetnek elő; álláspontja szerint a keresztfinanszírozásra vonatkozó szabályok rugalmasságának fokozása – különösen a marginalizálódott közösségek vonatkozásában – növelhetné a projektek hatékonyságát, és hatásukhoz fontos hozzáadott értéket biztosíthatna; kéri ezért a Bizottságot, hogy végezze el a keresztfinanszírozás alkalmazásának és felhasználási szintjének elemzését;

28.  megjegyzi, hogy a marginalizálódott közösségek sok esetben a városok elhanyagoltabb részein élnek; hangsúlyozza az integrált és helyi alapú megközelítést és partnerségeket ötvöző városrehabilitációs és városfejlesztési programok tényleges végrehajtásának fontosságát a hátrányos helyzetű városi övezetek számára, amely programok a gazdasági, szociális és területi kihívásokra egyaránt választ adnak és fejlesztik a városi környezetet, valamint javítják a közlekedési összeköttetéseket, e közösségek jobb megközelíthetõségének céljával; úgy véli, hogy a szegregáció, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni sikeres küzdelem, valamint a gettósodás elkerülésének érdekében a jövőbeni uniós városfejlesztési menetrend kidolgozása során kellően figyelembe kell venni a városi térségekben élő marginalizálódott közösségekkel kapcsolatos legfontosabb kihívásokat és igényeket;

29.  felhívja a figyelmet a vidéki, hegyi és elszigetelt térségekben élő marginalizálódott közösségek sajátos szükségleteire, többek között az összekapcsolódással, a mobilitással és a szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos kihívásokra, de a kulturális és szociális lehetőségek tekintetében is; felhívja a figyelmet a régiók jobb összeköttetései kialakításának fontosságára; megjegyzi ezenkívül, hogy a határmenti területek földrajzi helyzetük miatt gyakran ki vannak téve a marginalizálódásnak, és a kohéziós politikák kialakítása során ezt jobban figyelembe kell vennie, különösen az európai területi együttműködési célkitűzés keretében;

30.  hangsúlyozza, hogy ki kell építeni az érdekeltek kapacitásait, beleértve a közszolgáltatásokat, az igazgatást és a civil társadalmi testületeket, azzal a céllal, hogy különösen a politikai döntéshozatalban való nagyobb mértékű részvételük lehetővé tétele révén erősítsék a közösségeket; felhív a célzott technikai segítségnyújtás és a finanszírozás alkalmazására e tekintetben;

31.  felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a strukturális alapok irányításában részt vevő testületek adminisztratív kapacitásának javításához szükséges technikai támogatást, felhívja továbbá a tagállamokat, hogy például tréningek szervezése vagy a támogatásigénylések kitöltéséhez nyújtott segítség és magyarázatok révén adjanak tanácsokat és nyújtsanak adminisztratív támogatást annak érdekében, hogy a marginális helyzetű közösségek, például a romák, könnyebben tájékozódhassanak a vállalkozásokra és a foglalkoztatásra irányuló európai és nemzeti támogatási programokról, és segítsék őket az ilyen támogatásokra irányuló kérelmek benyújtásában;

32.  hangsúlyozza, hogy a szociális partnerek számára nem csak a saját kapacitásaiknak, hanem a szociális partnerek koordinációja és az operatív programokat kidolgozó és végrehajtó ad hoc bizottságokban való képviselete megerősítésének biztosítására kell elérhetővé tenni a technikai segítségnyújtást;

33.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak – a marginalizálódott közösségek képviselőivel együttműködve – a marginalizált közösségek fogalommeghatározására irányuló iránymutatást követõen eseti jellegû szakmai tanácsadó csoportot kell létrehoznia, és megfelelõ képzéseket kell kialakítania az állami hatóságok körében a marginalizált közösségek elõtt álló sajátos nehézségekre vonatkozóan, valamint a diszkriminatív gyakorlatok elleni fellépés érdekében, a konstruktív és hatékony párbeszéden alapuló befogadás elősegítéséhez, továbbá a marginalizált közösségekkel kapcsolatos uniós finanszírozású projektek integrált és hatékony végrehajtásának és ellenõrzésének érdekében, ezzel is növelve azok hatását;

34.  alapvető fontosságúnak tartja az egyenlőség előmozdításával foglalkozó szervek, a nőszervezetek és a marginalizált közösségekben élő nők bevonását a forrásoknak a helyi és regionális szinttől kezdve a tagállamok és az európai intézmények szintjéig valamennyi szinten történő elosztásába, felhasználásába és végrehajtásába, és úgy véli, hogy a végrehajtott programok nyomon követése és értékelése kulcsfontosságú folyamatnak tekintendő a marginalizált közösségekben élő nők részvételének növelésében;

35.  tudomásul veszi azt a megközelítést, mely alapján a beruházás végrehajtását megelőzően be kell vezetni valamennyi stratégiai és operatív szakpolitikai intézkedést, beleértve a megfelelő szintű igazgatási és intézményi kapacitásokat; ösztönzi a Bizottságot, hogy szorosan kövesse figyelemmel e feltételek teljesülését és biztosítsa, hogy a tagállamok megtegyék a kiegészítő intézkedéseket, különösen az integráció előmozdítása, valamint a szegénység és a megkülönböztetés megszüntetése területen;

Figyelemmel kísérés és ajánlások

36.  rámutat arra, hogy a hatékonyság érdekében az Unió által finanszírozott projekteknek hosszú távú perspektívával kell rendelkezniük, és hogy a forrásoknak a kedvezményezettek tényleges szükségleteivel kapcsolatos befektetést kell támogatniuk a célcsoportok elérésének és a kirekesztés és marginalizáció kezelésének biztosításához szükséges mechanizmusokkal; mennyiségi értékelést és nyomonkövetési mechanizmusokat sürget; sürgeti a Bizottságot, hogy vezessen be a tagállami fellépések tevõleges és részvételi nyomon követésére és felügyeletére szolgáló mechanizmusokat a marginalizált közösségek támogatására szánt források tervezési és értékelési folyamatában;

37.  kiemeli, hogy a lakhatásból való kirekesztettség, a hajléktalanság, az oktatásból való kirekesztettség és a munkanélküliség gyakran a marginalizáció kulcselemei; hangsúlyozza ezért a marginalizálódott közösségek javára szolgáló integrált lakhatási, oktatási és foglalkoztatási beavatkozások fontosságát.

38.  emlékeztet arra – szem előtt tartva, hogy a közelmúltbeli gazdasági és pénzügyi válság különösen a marginális helyzetű csoportokat sújtotta, akiket az instabil munkaerő-piaci körülmények esetén a leginkább fenyegeti a munka elvesztésének veszélye –, hogy az oktatás és a foglalkoztatás a szegénység legjobb ellenszere, ezért a marginális helyzetű közösségek társadalmi és munkaerő-piaci integrálását kiemelten kell kezelni; aggodalommal állapítja meg, hogy a marginális helyzetű közösségek tagjai gyakran kirekesztődnek a társadalomból és hátrányos megkülönböztetést szenvednek el, és ennek következtében akadályoztatva vannak a magas színvonalú oktatáshoz, a foglalkoztatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a közlekedéshez, általában a tájékoztatáshoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén, ami olyan összetett problémát jelent, amelyet a az európai strukturális és beruházási alapok és nemzeti erőforrások egymást kiegészítő felhasználásával és hatékony kombinációjával megfelelő módon kezelni kell; hangsúlyozza ennek megfelelően, hogy külön erőfeszítésekre van szükség a meglévő uniós programok, mint például az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés, az Erasmus+ és a „Kreatív Európa” tekintetében, abból a célból, hogy a marginális helyzetű közösségek tagjai számára is elérhetők legyenek, rendszeresen figyelemmel kísérve, hogy sikeresen vonták-e be e közösségeket, hogy meg lehessen törni a szegénység és a marginalizálódás ördögi körét és fokozni lehessen az emberek szakmai kompetenciáit és képzettségét;

39.  szorgalmazza, hogy a forrásokat a marginalizált közösségekben élő nők életkörülményeinek javítására, valamint a magas szintű és stabil oktatáshoz, a lakhatáshoz, egészségügyi ellátáshoz, foglalkoztatáshoz, napközi otthonokhoz, szociális szolgáltatásokhoz, igazságszolgáltatáshoz és az áldozatokat támogató szolgáltatásokhoz való hozzáférésének megkönnyítésére használják;

40.  hangsúlyozza, hogy a marginalizálódott közösségek képviselőit aktívan be kell vonni és lehetővé kell tenni számukra, hogy teljes jogú tagként vegyenek részt a nyomon követési rendszerekben; rámutat arra, hogy jelentős mennyiségű tapasztalatot lehetett volna összegyűjteni helyi, regionális, nemzeti és nemzetek feletti szinten; hangsúlyozza a bevált gyakorlatok terjesztését és felhasználását; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy elemezzék az összes meglévő bevált gyakorlatot, többek között a marginalizálódott csoportok és egyének társadalmi integrációjával kapcsolatos innovatív gyakorlatokat, és kezdeményezzenek hálózatépítési tevékenységeket, többek között a szociális munkások, a fiatalokkal és közösségekkel foglalkozó szakemberek, valamint a tudósok és kutatók körében; hangsúlyozza egy uniós szintű, a bevált gyakorlatok cseréjét és a közös problémamegoldást elősegítő hálózati platform létrehozásának szükségességét, amely elektronikus oktatási eszközül is szolgálhatna a kapacitásfejlesztéshez;

41.   felkéri a Bizottságot, hogy vesse fel a kohéziós politika és a marginalizálódott közösségek kérdéseit a civil társadalommal és a partnereket képviselő szervezetekkel folytatott éves strukturált párbeszéde során, ugyanakkor biztosítsa a marginalizálódott közösségek képviselőinek részvételét is, és segítse elő a mennyiségi és minőségi elemzéseken alapuló vitát;

42.  rámutat arra, hogy nemcsak a társadalom egészének szükséges tudomást szereznie a strukturális és rendszerszintű kirekesztésről, hanem ez különösen fontos minden közigazgatási szinten a döntéshozók és az érdekeltek, valamint más érintett közigazgatási szervek munkájához is; sürgeti az összes állami érdekelt szereplőt és képzési intézményt, hogy végezze el a hátrányos megkülönböztetés és a marginalizáció alapos elemzését, és hajtson végre tudatosítási tevékenységeket azzal kapcsolatban, hogy az idegen- és fajgyűlöletet, valamint a rendszerszintű kirekesztéshez vezető minden típusú marginalizációt meg kell szüntetni; felhívja a Bizottságot, hogy szigorúan érvényesítse és ellenőrizze a megkülönböztetés elleni uniós jogszabályokat; felszólítja az állami foglalkoztatási szolgálatokat (áfsz), hogy biztosítsanak jó minőségű, a szükségletekre szabott szolgáltatásokat ;

43.  hangsúlyozza, hogy kettős megközelítésre van szükség a marginális helyzetű csoportok támogatása és integrálása terén, és ezt közvetlenül az érintettekkel együtt kell megvalósítani, többek között oktatási épületek, képzési, tanácsadási és munkalehetőségek biztosítása révén, valamint a helyi közösség és a hatóságok bevonásával az előítéletek tudatosítása, a közszolgáltatások javítása és a szociális rendszerek átalakítása mellett, annak érdekében, hogy javuljon és/vagy módosuljon a közmegítélés;

44.  hangsúlyozza, hogy az oktatás az Európai Unióról szóló szerződésben szereplő alapvető jog, hangsúlyozza, hogy a magas színvonalú oktatáshoz való egyenlő hozzáférés biztosítása a társadalom valamennyi tagja számára megoldás a társadalmi kirekesztés ördögi körének megtörésére; úgy véli, hogy a sokszínűség jegyében történő nevelés által jellemzett iskolarendszeren belüli, iskolarendszeren kívüli és informális oktatás a marginalizált közösségek tényleges politikai, gazdasági és társadalmi integrációjának előzetes feltétele; hangsúlyozza, hogy marginalizálódott közösségeknek szóló programokat kell végrehajtani és tevékenységeket kell támogatni az iskola előtti nevelés biztosítása érdekében, támogatva ezzel a formális oktatást, egyúttal lehetőségeket teremtve egyéb oktatási formák nyújtására is, mint az élethosszig való tanulás, különösen a szakmai készségek és az ikt területén, valamint javítani kell a médiához való hozzáférést, többek közt a marginalizált közösségekben élő nők és lányok lehetőségeinek javítása érdekében;

45.  felhívja a tagállamokat és egyéb regionális és helyi hatóságokat, hogy ösztönözzék az ERFA-nak a kkv-k és a szociális vállalkozások támogatására, a marginalizálódott közösségek bevonásával és javára történő felhasználását; rámutat arra, hogy támogatni kell a marginalizálódott közösségeket segítő tevékenységeket a mikrovállalkozásoknak szóló segítség nyújtása és a számukra szükséges feltételek megteremtése érdekében, őrizve ezáltal a vállalkozási formák sokféleségét;

46.  rámutat, hogy több ágazat jelentős átalakuláson fog átesni a közeljövőben, részben az online eszközök és megoldások szélesebb körű elterjedése miatt; rámutat, hogy emiatt az alacsony és közepes képzettségű munkavállalók nyomás alá kerülnek, amit elsősorban a marginalizálódott csoportok tagjai fognak megérezni, mivel jelenleg többnyire ők találnak ilyen jellegű munkát; kiemeli annak fontosságát, hogy mindenki hozzáférjen az új technológiák és ágazatok területén indított képzésekhez és szolgáltatásokhoz, különös tekintettel a digitális ágazat és a zöld gazdaság által különösen a legsebezhetőbb csoportok számára nyújtott lehetőségekre; megjegyzi, hogy a mikro- és kisvállalkozások fontos szerepet játszanak a vidéki területeken lévő munkahelyek fenntartásában, és ezért felszólít, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt ezen vállalkozások finanszírozáshoz jutásának biztosítására;

47.  rámutat annak jelentőségére, hogy a női vállalkozók és a marginalizált közösségekben tevékenykedő nők bátorításával növeljék az e közösségekben élő nők társadalmi szerepvállalását;

48.  hangsúlyozza, hogy a szociális vállalkozások, a szövetkezetek, a biztosító egyesületek és az alternatív vállalkozások fontos szerepet játszhatnak a marginalizált közösségekben élő nők helyzetének erősítésében; javasolja, hogy a kohéziós alapok, és különösen az Európai Szociális Alap a nemi dimenzió erőteljes figyelembevétele mellett támogassa az e területen történő beruházásokat;

49.  felkéri a Bizottságot, hogy elemezze a kohéziós politikából a GDP alapján történő támogatás meghatározására vonatkozó elosztási kritériumok korlátait, és alkalmazza hatékonyabban a rendelkezésre álló mutatókat– mint pl. az Eurostat jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztikáját (EU-SILC) –, amelyek képesek feltárni az Unió területén lévő szegénység és társadalmi kiszolgáltatottság övezeteit annak érdekében, hogy az uniós támogatás megfelelőbben célozhassa meg a marginalizálódott közösségeket;

50.  hangsúlyozza, hogy az európai politikai párbeszédben a marginalizálódott közösségek gyakran szándékosan politikai eszközzé válnak, és következésképpen részletesen kell elemezni a strukturális kirekesztést mind a partnerségi megállapodásokban, mind pedig az operatív programokban; felhívja a Bizottságot, hogy adjon koherens, következetes és egyértelmű iránymutatást az Unió által finanszírozott, a marginalizálódott közösségekkel kapcsolatos projektek kidolgozására, végrehajtására és irányítására vonatkozóan, többek között alapos elemzések, a bevált gyakorlatok példái és politikai ajánlások révén, annak biztosítása érdekében, hogy a marginalizált közösségek a következõ programozási idõszakban is részesüljenek az uniós forrásokból;

51.  szorgalmazza, hogy az európai alapokból finanszírozott, az integrációt és a társadalmi befogadást célzó valamennyi kezdeményezésbe, programba, fellépésbe és finanszírozási megoldásba építsék be a nemi dimenziót és az interszekcionális elemzést, hogy válaszokat lehessen adni a marginalizált közösségekben élő nők sajátos igényeire, továbbá hogy jobb képet lehessen kapni a különböző társadalmi helyzetű és szerepű nők változatos véleményéről és kilátásairól; meggyőződése, hogy a nemi szempontú hatásvizsgálatok (gender impact assessments) és a nemek szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés (gender budgeting) hasznos a finanszírozási prioritások, a pénzügyi források elosztása és a finanszírozási programok részletei nőkre gyakorolt hatásának felmérésében; hangsúlyozza a nemek szerint bontott adatok szisztematikus gyűjtésének és rendszeres elemzésének szükségességét;

52.  felkéri a tagállamokat, hogy ajánljanak fel díjat a marginalizálódott közösségeknek az uniós finanszírozás végrehajtásával kapcsolatos integrációja és befogadása iránti példaadó elkötelezettségért; javasolja, hogy ezt a kiemelkedő munkáért járó díjat a tagállamok településeinek vagy régióinak lehetne adományozni;

53.  felkéri a tagállamokat, hogy tegyék lehetővé és ösztönözzék a marginalizálódott csoportok integrációjával foglalkozó települések és városok számára a hálózatépítést; felveti, hogy a polgármesterek éghajlatváltozással foglalkozó szövetsége lehetne példa egy ilyen hálózatra;

54.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

INDOKOLÁS

A kohéziós politika az Európai Unió egyik leghatékonyabb eszköze az egyenlőtlenségek elleni küzdelemben, valamint a területi és társadalmi kohéziós támogatásában a különböző régióban.

Valamennyi európai társadalomban léteznek olyan csoportok és közösségek, amelyek strukturális kirekesztésben és a többségi társadalomtól való szegregációban élnek és nem férnek hozzá még az alapvető állami infrastruktúrákhoz és közszolgáltatásokhoz sem. Emellett sok esetben jellemző rájuk az aránytalan szegénység, a munkanélküliség és a rossz egészségi állapot.

Az állami kiadásoknak a válság során történt nagymértékű csökkentése a meglévő problémák, például a munkanélküliség, a társadalmi biztonság hiánya, a nehéz lakhatási körülmények és a közegészségügyi szolgáltatások hiánya, súlyosbodását idézték elő a tagállamokban. Ennek következtében a válság közvetlen negatív hatással volt a marginalizálódott közösségekre. Ezenkívül számos településnek továbbra is súlyos költségvetési korlátokkal kell megküzdenie, ami megakadályozza, hogy megfelelő módon kezeljék a marginalizálódás problémáját a társadalomban.

Mindezek ellenére a marginalizálódott közösségek helyzetének megváltoztatása elsősorban a tagállamok feladata. Jóllehet az országos körülmények, szükségletek és megoldások Európa-szerte nagymértékben különböznek, a társadalmi kohézió célkitűzése európai szerepet tesz szükségessé a marginalizálódott közösségek integrációjával kapcsolatos szakpolitikákban.

Marginalizálódott közösségek és megkülönböztető struktúrák

Az Unió nem határozta meg a marginalizálódott csoportok fogalmát; így a kifejezés számos fogalmat takar, például a hátrányos helyzetű városrészeket, a leginkább rászoruló vagy anyagilag rászoruló személyeket, a szegénység kockázatának kitett személyeket vagy a hátrányos helyzetű vagy hátrányos megkülönböztetésnek kitett társadalmi csoportokat.

Ennek ellenére a marginalizálódott közösségek fogalma bekerült a 2013-as ERFA-rendeletbe a marginalizáció következményeinek leküzdése céljából. Így most már az Unió feladata, hogy ezt a célkitűzést következetesen nyomon kövesse és érvényesítse.

Ezenkívül számos megkülönböztető struktúra létezik, beleértve a szexuális irányultságot vagy a nemi identitást, valamint a különféle kulturális, vallási vagy etnikai hátteret. Sok embernek kell szembenéznie egyszerre a megkülönböztetés különböző formáival, különösen a roma közösségeken belül, amelyek gyakran az európai társadalmak perifériáira szorulnak.

A kohéziós politika mint hatásos eszköz

A kohéziós politika igen hatásos szerepet játszhat a fenti körülmények megváltoztatásában. Mindez nemcsak akkor igaz, ha a lakhatás vagy az állami infrastruktúrához való hozzáférés nehézségeit nézzük, ahogyan az már az ERFA keretében már most is történik, hanem a marginalizálódott közösségeket sújtó megkülönböztetés valamennyi különböző formája elleni küzdelemmel kapcsolatos integrált megközelítés biztosítása tekintetében is.

A marginalizálódott közösségek azonban igen gyakran nem részesülnek az európai kohéziós politika előnyeiből. A közösségek nem szerepelnek sem a hosszú távú döntéshozatali struktúrákban, sem a projektek megvalósítási és nyomonkövetési folyamataiban. Ez azt eredményezheti, hogy az Unió súlyosbítja a kiszolgáltatott csoportok problémáit és számos példa van a forrásokkal való visszaélésekre, különösen a marginalizálódott közösségek tekintetében.

A kirekesztés okainak elemzésekor a hátrányos megkülönböztetés rendszerszintű formáinak, például a cigányellenességnek a megértésére és tudatosítására kell összpontosítani.

Integrált megközelítés: kifejezett, de nem kizárólagos

A marginalizálódott csoportok integrációjának megvalósításakor számos érintett a „kifejezett, de nem kizárólagos” elvet alkalmazta. Az elv értelmében egyedi célcsoportokra kell összpontosítani, ugyanakkor nem szabad kizárni más, hasonló társadalmi-gazdasági körülmények között élőket sem. Mégis a marginalizálódott közösségek, mint a romák említésének puszta ténye nem garantálja a helyzetük javítását célzó konkrét intézkedések elfogadását.

Ennek érdekében kulcsfontosságú a partnerségről szóló magatartási kódex megfelelő végrehajtása, melynek célja az érintettek egyenlő részvételének és képviseletének biztosítása. A partnerségi elv végrehajtását tekintve a tagállamok között hatalmas különbségek vannak a szociális partnerekkel való rendszeres egyeztetéstől kezdve a magatartási kódex teljes mértékű figyelmen kívül hagyásáig vagy ismeretének hiányáig.

Ezenkívül az előző költségvetési tervezési időszak során történt projektértékelésekből az derült ki, hogy a finanszírozás nem mindig a kedvezményezettek tényleges igényeit célozza. A végrehajtók néha csak „kipipálják” a kritériumokat, például olyan nem kormányzati szervezetek bevonásával, amelyek állítólag romákat képviselnek vagy álegyeztetésekkel, amelyek során nem zajlik tényleges párbeszéd.

Így egyértelműen szükség van minőségi értékelési és felügyeleti mechanizmusokra. A minőségi felügyelet felé történő elmozdulásra van szükség annak érdekében, hogy a beavatkozások hosszú távú és fenntartható eredményeket hozzanak. A fenti folyamat összetett és időigényes, továbbá a civil szervezetek helyi és nemzeti szintű célzott és hatékony kapacitásépítését, valamint a marginalizálódott közösségek részvételének előtérbe helyezését teszi szükségessé azért, hogy képesek legyenek tevőlegesen részt venni a beavatkozások kialakításában és végrehajtásában. A technikai segítségnyújtásra szánt költségvetés gyakran felhasználatlan marad, így azt kapacitásépítési projektekre és képzési programokra kellene felhasználni a civil társadalom számára.

E jelentés ajánlásokat tartalmaz arról, hogy hogyan lehet a fenti problémákat kiküszöbölni. Ennek megfelelően az uniós források marginalizálódott közösségek integrációjára történő felhasználása nagyszerű esélyt kínálhat a nagyobb fokú kohézió előmozdítására és támogatására az európai társadalmakban.

25.6.2015

VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről

a Regionális Fejlesztési Bizottság részére

Kohéziós politika és marginalizált közösségek

(2014/2247(INI))

A vélemény előadója: Kósa Ádám

JAVASLATOK

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felhívja a Regionális Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel az 1986. évi Egységes Európai Okmány értelmében a kohéziós politika célja, hogy csökkentse a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségeket és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók lemaradását; mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés a kohézió egy másik aspektusát teszi hozzá, amikor „a gazdasági, társadalmi és területi kohézióra” utal;

B.  mivel a Bizottság nem határozta meg a marginális helyzetű közösségek fogalmát, ezáltal a tagállamokra hárul annak a felelőssége, hogy erről nemzeti mutatóik alapján döntsenek; megjegyzi azonban, hogy a marginalizálódást a vonatkozó mutatókat, például a társadalmi kirekesztést, a hosszú távú magas munkanélküliséget, az iskolázottság alacsony szintjét, a diszkriminációt, a (rendkívül) rossz lakhatási körülményeket, a megkülönböztetés magas szintjét, a túlzott egészségi kockázatnak való kitettséget és/vagy az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés hiányát, azaz a legkiszolgáltatottabb és a leginkább segítségre szoruló lakosságot vizsgálva lehet megállapítani;

C.  mivel az 1304/2013/EU rendelet[18] előírja, hogy az Európai Szociális Alap (ESZA) a polgárok javát szolgálja, beleértve a hátrányos helyzetű csoportokat is, például a tartós munkanélkülieket, a fogyatékossággal élő személyeket, a migránsokat, az etnikai kisebbségeket, a marginális helyzetű bármilyen korú és a szegénység és társadalmi kirekesztés kockázatának kitett közösségeket és személyeket;

D.  mivel a 223/2014/EU rendelet[19] előírja, hogy a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap ösztönzi a társadalmi kohéziót, fokozza a társadalmi befogadást és végül ezáltal hozzájárul a szegénység felszámolásának célkitűzésének megvalósításához az Unión belül, és támogatja a leginkább rászorulók részére nyújtandó anyagi segítséget ösztönző tagállami intézkedéseket is;

1.  emlékeztet arra – szem előtt tartva, hogy a közelmúltbeli gazdasági és pénzügyi válság különösen a marginális helyzetű csoportokat sújtotta, akiket nyugtalan munkaerő-piaci körülmények esetén a leginkább fenyegeti a munka elvesztésének veszélye –, hogy az oktatás és a foglalkoztatás a szegénység legjobb ellenszere, és ezért a marginális helyzetű közösségek társadalmi és munkaerő-piaci integrálását kiemelten kell kezelni; aggodalommal állapítja meg, hogy a marginális helyzetű közösségek tagjai gyakran kirekesztődnek a társadalomból és hátrányos megkülönböztetést szenvednek el, és ennek következtében akadályoztatva vannak a magas színvonalú oktatáshoz, a foglalkoztatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a közlekedéshez, általában a tájékoztatáshoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén, ami olyan összetett problémát jelent, amelyet a az európai strukturális és beruházási alapok és nemzeti erőforrások egymást kiegészítő felhasználásával és hatékony kombinációjával megfelelő módon kezelni kell; hangsúlyozza ennek megfelelően, hogy külön erőfeszítésekre van szükség a meglévő uniós programok, mint például az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés, az Erasmus+ és a „Kreatív Európa” tekintetében, abból a célból, hogy a marginális helyzetű közösségek tagjai számára is elérhetők legyenek, rendszeresen figyelemmel kísérve, hogy sikeresen vonták-e be e közösségeket, hogy meg lehessen törni a szegénység és a marginalizálódás ördögi körét és fokozni lehessen az emberek szakmai kompetenciáit és képzettségét;

2.  hangsúlyozza, hogy kettős megközelítésre van szükség a marginális helyzetű csoportok támogatása és integrálása terén, és ezt közvetlenül az érintettekkel együtt kell megvalósítani, többek között oktatási épületek, képzési, tanácsadási és munkalehetőségek biztosítása révén, valamint a helyi közösség és a hatóságok bevonásával az előítéletek tudatosítása, a közszolgáltatások javítása és a szociális rendszerek átalakítása mellett, annak érdekében, hogy javuljon és/vagy módosuljon a közmegítélés;

3.  emlékeztet, hogy a kohéziós politika fő célkitűzése a területi fejlődés előmozdítása és a régióbeli divergenciák csökkentése, ezért hangsúlyozza, hogy e cél elérése érdekében az uniós források végrehajtásának és irányításának részeként specifikus, több területet érintő intézkedéseket kell hozni; hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatás, a munkaerő-piaci politikák, a mobilitás, az oktatás és a képzés, valamint a társadalmi befogadás tekintetében az Európai Szociális Alapnak kell az Európa 2020 stratégia végrehajtása fő eszközének lennie, és ezáltal hozzájárulnia a gazdasági, társadalmi és területi kohézióhoz; hangsúlyozza, hogy az európai strukturális és beruházási alapoknak támogatniuk kell a marginális helyzetű közösségek valós életkörülményeiről szóló ismeretek megszerzését célzó kutatást és elemzést; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika fontos eszköze az eredményeken alapuló politikai döntéshozatal irányába történő elmozdulásnak az intelligens és fenntartható növekedés mikro-, kis- és középvállalkozások elindításának és fejlesztésének támogatása révén való elősegítése érdekében azokban a régiókban, amelyeknek a legnagyobb szükségük van erre, és hangsúlyozza a mikro- és kisvállalkozások fontos szerepét a vidéki területeken lévő munkahelyek fenntartásában;

4.  emlékeztet arra – szem előtt tartva a regionális divergenciák erősödését, a demográfiai kihívásokat és a származási országukból növekvő számban távozó vagy távozni készülő fiatalok helyzetét –, hogy a 2014–2020-as költségvetési ciklusban kevesebb forrás áll rendelkezésre a kohéziós politikák támogatására; úgy véli, hogy a kohéziós politikának megvan a potenciálja, hogy hozzáadott értéket adjon a tagállamok már elkezdett munkájához, és hogy – különösen azokban a régiókban, amelyekben erre szükség van – a foglalkoztatási lehetőségek javítására, a társadalomban való részvételre és a készségekbe való beruházásra való összpontosítás révén a kohéziós politika többek között nagyobb társadalmi befogadást és a szegénység csökkenését fogja eredményezni azáltal, hogy megfelelő rugalmasságot biztosít annak érdekében, hogy a tagállamok a helyi igényekre szabott módon hajthassák végre az egyedi támogatásokat, és hogy a támogatásokat a legmagasabb munkanélküliségi arányt mutató és ezért a támogatásokra leginkább rászoruló területeken használják fel;

5.  üdvözli, hogy a 2014-től hatályos 1303/2013/EU rendelet[20] történelmileg új elemeket tartalmaz a leginkább hátrányos helyzetűek támogatása érdekében; sürgeti a tagállamokat, hogy ezt vegyék fel operatív programjaikba, és tegyenek konkrét és haladéktalan intézkedéseket a nagy intézményekről a közösségi alapú szolgáltatásokra való átállásra vonatkozó stratégia kialakításának kötelezővé tétele érdekében, és tegyenek erőfeszítést a megfelelő intézkedések elfogadására; úgy véli továbbá, hogy a tagállamoknak segíteniük kell a társadalmi befogadás előmozdítását, a szegénység elleni és a megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelmet az uniós jogban rögzítettek szerint, és fel kell lépniük a marginális helyzetű közösségekből származó személyekre irányuló gyűlölet-bűncselekmények ellen, és elő kell mozdítaniuk a megkülönböztetésellenes politikákat, szükség esetén többek között megfelelő jogszabályok elfogadásával, megkülönböztetésellenes nemzeti szerveik megerősítésével és a köztisztviselőkre vonatkozó különleges képzés előmozdításával; megjegyzi, hogy a fenti rendelet integrálja és/vagy beemeli a marginális helyzetű közösségeket is azáltal, hogy a tudásalapú társadalomban egyre fokozódó kihívásaik tekintetében a szükségleteikre összpontosít; úgy véli, hogy a rendelettel összhangban partnerségről szóló európai magatartási kódex előírásait pontosan kell követni és végrehajtani;

6.  hangsúlyozza, hogy az oktatás az Európai Unióról szóló szerződésben szereplő alapvető jog, és az oktatási és képzési politikának lehetővé kell tennie a társadalom minden tagja számára, hogy magas színvonalú oktatásban részesüljön; hangsúlyozza, hogy az egyenlőtlenség továbbra is jelen van az európai oktatási rendszerekben, és ehhez a problémához elsősorban az örökölt társadalmi helyzet járul hozzá; hangsúlyozza, hogy a magas színvonalú oktatáshoz való egyenlő hozzáférés biztosítása a társadalom valamennyi tagja számára megoldás a társadalmi kirekesztés ördögi körének megtörésére; ebben az összefüggésben emlékeztet arra, hogy beruházásokra van szükség annak érdekében, hogy valamennyi ember élete bármely szakaszában stimuláló tanulási élményeket szerezhessen, és hogy ösztönözzék az egész életen át tartó tanulást a társadalmi befogadás, az aktív polgári szerepvállalás és az önfenntartó-képesség növelése érdekében; e tekintetben emlékeztet arra, hogy szakképzést kell biztosítani, valamint fejleszteni kell az alapkészségeket, és ennek során figyelembe kell venni a tagállamok munkerőpiacai és oktatási rendszerei közötti különbségeket és kerülni kell a mindenki számára egységesen alkalmazott megközelítést; rámutat egy olyan szakpolitika-tervezési keret szükségességére, amely figyelembe veszi a régió meglévő jellemzőihez kapcsolódó potenciális innovációs és vállalkozói lehetőségeket, valamint a régió reális diverzifikálási potenciálját annak érdekében, hogy megfelelő stratégiai beavatkozást lehessen kialakítani ezen sajátosságok és a kívánt eredmények alapján, elhárítva így azt a kockázatot, hogy a képzett munkavállalók fejlettebb régiókba vándorolnak;

7.  e tekintetben emlékeztet arra, hogy az alacsonyan képzettek vagy a képzettséggel nem rendelkezők számára szakképzést kell biztosítani, valamint fejleszteni kell az alapkészségeket, de nem egy mindenki számára egységesen alkalmazott megoldások révén, hanem egyedi helyzetekhez igazított szakpolitikai javaslatokon keresztül, a régió meglévő tudáseszközeinek függvényében; hangsúlyozza a köz- és magánszféra között megvalósuló szakpolitika-elsajátítás programját, amely a civil társadalmi szervezetek és a helyi hatóságok közötti partnerség következménye, és amely kihasználja az eredmény-/kimenetimutatókat, a folyamatos ellenőrzést és értékelést, a kísérleti projekteket, a szakpolitikai kísérleteket és a teszteket;

8.  hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani annak biztosítására, hogy az uniós alapok soha, semmilyen módon ne járulhassanak hozzá a szegregációhoz; felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének tiszteletben tartását és a kapcsolódó jogszabályok betartását, és támogatja a Bizottságot, hogy indítson jogsértési eljárásokat azon tagállamok ellen, amelyek megsértik a faji egyenlőségről szóló 2000/43/EK irányelvet;

9.  felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a strukturális alapok irányításában részt vevő testületek adminisztratív kapacitásának javításához szükséges technikai támogatást, felhívja továbbá a tagállamokat, hogy például tréningek szervezése vagy a támogatásigénylések kitöltéséhez nyújtott segítség és magyarázatok révén adjanak tanácsokat és nyújtsanak adminisztratív támogatást annak érdekében, hogy a marginális helyzetű közösségek, például a romák, könnyebben tájékozódhassanak a vállalkozásokra és a foglalkoztatásra irányuló európai és nemzeti támogatási programokról, és segítsék őket az ilyen támogatásokra irányuló kérelmek benyújtásában;

10.  felszólít arra – a közösségi alapú szolgáltatások előmozdítása tekintetében –, hogy a családi otthonban történő gondozást, például a gyermekek, az idősek vagy a fogyatékkal élő személyek gondozását tényleges munkának ismerjék el, és hogy rendszert kell létrehozni a nem bejelentett munka elleni küzdelem érdekében; kéri továbbá, hogy ismerjék el a jóléti kifizetésekhez, a szociális támogatáshoz valamint az eszközök beszerzéséhez való jogot;

11.  felszólítja a tagállamokat, hogy hajtsák végre, a Bizottságot pedig, hogy szorosan kövesse nyomon a marginalizált közösségek társadalmi befogadásával kapcsolatos országspecifikus ajánlásokat;

12.  hangsúlyozza, hogy a szociális partnerek számára nem csak a saját kapacitásaiknak, hanem a szociális partnerek koordinációja és az operatív programokat kidolgozó és végrehajtó ad hoc bizottságokban való képviselete megerősítésének biztosítására kell elérhetővé tenni a technikai segítségnyújtást;

13.  üdvözli, hogy az egyes tagállamok, köztük az ajánlások címzettjei is, a marginális helyzetű közösségek társadalmi és gazdasági integrációját beruházási prioritásként kezelik operatív programjaikban; figyelmeztet azonban arra, hogy ezt is figyelembe kell venni például az oktatás és a foglalkoztatás szakpolitikai területein;

14.  megjegyzi, hogy a romák, Európa legnagyobb etnikai kisebbségének és az Unió egyik legmarginálisabb helyzetű közösségének egészségi állapota rosszabb, mint a népesség többi tagjáé, és tisztességes figyelmeztetést ad arra, hogy az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) által végzett felmérés adatai szerint a roma népesség 20 százalékának vagy nincs vagy nem tudni, hogy van-e egészségügyi biztosítása, valamint a 14 év alatti roma gyermekek mintegy 15 százaléka nincs beoltva, míg ez az arány a nem roma háztartásokból származó gyermekek esetében 4 százalék; felhívja a tagállamokat, hogy a roma közösségek egészségügybe történő bevonása érdekében javítsák és folytassák a személyre szabott egészségügyi információs anyagok biztosítását, továbbá betegségmegelőzési stratégiák és közösségi egészségügyi kezdeményezések kidolgozását;

15.  felszólítja a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a szegénység többdimenziós és területi vonatkozásait a nemzeti költségvetési és uniós programokból származó megfelelő költségvetési források igénybevételére, felhasználva a közösségvezérelt helyi fejlesztést, a közös cselekvési terveket, az integrált területi beruházásokat és az integrált műveleteket a nemzeti romaintegrációs stratégiáikban szereplő kitűzött célok megvalósítása és az integrált ágazatközi és több alapból finanszírozott, a leghátrányosabb helyzetű mikrorégiókra irányuló programok kidolgozása érdekében;

16.  felhívja a tagállamok és az Európai Bizottság figyelmét, hogy 2020 után egyre kevesebb aktív korú mellett is aktív befogadási politikákra lesz szükség ezen emberek számára és egyre nagyobb verseny lesz a munkahelyekért, miközben a magánszektor egyre kevesebb munkahelyet fog biztosítani a jelenleg alacsonyabban képzett személyek számára; emlékeztet arra, hogy még az egyes, leggazdagabb tagállamokban (például Dániában és Luxemburgban) is aggasztó mértékben nő a hosszú távú munkanélküliség (az Európai Unióban közel 12 millió embert érint a hosszú távú munkanélküliség, ami az aktívak 5%-a és ezen belül az 59%-uk két éve sem talál munkát); felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve működjön közre konkrét, áthidaló megoldások elérése érdekében a különösen alacsonyan képzett vagy képzetlen munkavállalók foglalkoztatása, illetve a munka világába történő visszavezetésük érdekében, amihez új megközelítésre és nemcsak hosszú távú stratégiákra, hanem már rövid távú intézkedésekre is szükség van, mint például jövedelemtámogatási formákra, – megelőzve a legsebezhetőbb csoportok társadalmi kirekesztését –, továbbá az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és az Európai Szociális Alap (ESZA) hatályos intézkedéseinek kiigazítására, megelőzendő a tartós munkanélküliség állapotát, a népesség közelmúltbeli, fejlettebb régiókba való vándorlásának megismétlődését – különösen az 50 év feletti és a fiatal népesség tekintetében –, illetve e vándorlás tartós növekedését; felhívja a Bizottságot, hogy a különösen alacsony képzettségű személyek vonatkozásában mérje fel a magánszektor által biztosított munkahelyek elérhetőségét, és állapítsa meg, hogy ilyen új, képzettséget nem igénylő munkahelyek létesítése lehetséges 2020-ig rövid távon;

17.  felhívja a Bizottságot, hogy szoros együttműködésben a szociális partnerekkel, egyenlőséggel foglalkozó szervekkel és más emberi jogi mechanizmusokkal szigorúan érvényesítse és ellenőrizze a megkülönböztetés elleni uniós jogszabályokat, különösen a foglalkoztatás, az oktatás és a képzés vonatkozásában; felszólítja az állami foglalkoztatási szolgálatokat (áfsz), hogy biztosítsanak jó minőségű, egyénre szabott szolgáltatásokat a kiszolgáltatott helyzetűeknek, és valósítsanak meg tudatosságnövelő képzést a munkaügyi hivatalok tisztségviselői számára annak érdekében, hogy fokozzák fogékonyságukat a kiszolgáltatott helyzetben levő munkanélküli személyek halmozott és egymást keresztező hátrányai iránt, és megszüntessék a velük szemben tanúsított előítéletes és negatív magatartást;

18.  rámutat, hogy több ágazat jelentős átalakuláson fog átesni a közeljövőben, részben az online eszközök és megoldások szélesebb körű elterjedése miatt; rámutat, hogy emiatt az alacsony és közepes képzettségű munkavállalók nyomás alá kerülnek, amit elsősorban a marginalizálódott csoportok tagjai fognak megérezni, mivel jelenleg többnyire ők találnak ilyen jellegű munkát; kiemeli annak fontosságát, hogy mindenki hozzáférjen az új technológiák és ágazatok területén indított képzésekhez és szolgáltatásokhoz, különös tekintettel a digitális ágazat és a zöld gazdaság által különösen a legsebezhetőbb csoportok számára nyújtott lehetőségekre; megjegyzi a mikro- és kisvállalkozások fontos szerepét a vidéki területeken lévő munkahelyek fenntartásában, és ezért felszólít, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt ezen vállalkozások finanszírozáshoz jutásának biztosítására;

19.  felszólítja a Bizottságot, hogy késlekedés nélkül nyújtson be átfogó csomagot, amely tartalmazza a fogyatékossággal élő személyek hozzáférésének és befogadásának előmozdítására irányuló szabályokat és útmutatásokat;

20.  felhívja a Bizottság figyelmét, hogy több erőfeszítést kell tenni annak érdekében, hogy a technológiai innovációknak a munkaerőpiacra gyakorolt pozitív hatásai valóban érvényesüljenek, és egyben úgy véli, hogy nagyobb támogatást kell adni a tagállamoknak annak biztosításában, hogy az oktatás-képzési rendszereik is alkalmassá váljanak arra, hogy a jövő hátrányosabb helyzetű munkavállalói nagyobb mértékben legyenek képesek komplexebb, rugalmasabb és versenyképesebb tudás elsajátítására a foglalkoztatási szint növelése érdekében; felkéri az európai uniós intézményeket, hogy a jövőben nagyobb figyelmet szenteljenek az innovatív, fejlettebb technológiákat is figyelembe vevő munkaerő-piaci előrejelzések készítésére, amelynek egyik kiindulási pontja lehet a Parlament által elindított új kutatási projekt[21] is, továbbá bátorítja a Bizottságot is hasonló kutatások végeztetésére;

21.  felhívja a tagállamokat, hogy prudens költségvetés biztosítása mellett fordítsanak különleges figyelmet a gazdasági intézkedések társadalmi hatásaira, és kötelezzék el magukat további források biztosítása mellett, és tegyenek hatékony, koncentrált lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy a – vidéki és városi – földrajzi térségek fejlettségbeli egyenlőtlenségei ne öröklődjenek át szociális és esélyegyenlőtlenséggé már korai életkorban; úgy véli, hogy ennek később sem szabad megtörténnie, és ezért a társadalmi és gazdasági indikátorok alapján fontos azonosítani azon területeket (kistérségeket vagy településrészeket), ahol a gazdasági, társadalmi és egyéb hátrányok koncentrálódnak; hangsúlyozza, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani ezen területek felzárkóztatására; aggodalommal állapítja meg a hátrányos helyzetű családokból származó gyermekek sajátos nevelési igényű tanulók számára fenntartott iskolákban való elhelyezésének indokolatlan felülreprezentáltságát; hangsúlyozza e tekintetben az igények elismerése, a kisgyermekkori nevelés, a megkülönböztetésmentesség, a magas színvonalú oktatáshoz való egyenlő hozzáférés és a családi stabilitás fontosságát;

22.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az olyan meglévő mechanizmusok igénybevételével, mint az ifjúsági garancia, továbbá speciális képzési programok, amilyen az Erasmus+ program, foglalkozzanak a marginalizált – különösen a roma – közösségekben tapasztalható ifjúsági munkanélküliség magas szintjével, biztosítsák a roma gyermekek koragyermekkori nevelésben való részvételét támogatva az egész életen át tartó tanulásra irányuló programokat, valamint segítség elő a roma felnőttek munkaerőpiacra való bejutását; felszólít továbbá a többi uniós eszköz (pl. a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programja) hatékony felhasználására a színvonalas és fenntartható foglalkoztatás előmozdítása, a megfelelő és tisztességes szociális védelem biztosítása, valamint a társadalmi kirekesztés és a szegénység elleni fellépés érdekében;

23.  elismeri, hogy a romák többsége be nem jelentett munkát végez, valamint tekintettel arra, hogy biztosítani kell a társadalombiztosítási rendszerek fenntarthatóságát, felhívja a tagállamokat, hogy a társadalmi partnerekkel együttműködésben e probléma ellen hatékonyan küzdjenek az európai platform teljes körű felhasználása révén a be nem jelentett munka elleni küzdelem terén folytatott együttműködés megerősítése érdekében;;

24.  felhívja az Európai Bizottságot, hogy kövesse nyomon és értékelje az uniós alapokról szóló rendeletek végrehajthatóságát, mivel a romák lakhatási életkörülményeinek legsürgetőbb megoldást kívánó problémája a rossz lakáskörülmények között, szegregált helyen élők helyzetének javítása csak komplex módon (integrált megközelítés révén) kezelhető, ezért az ilyen programok végrehajtása ESZA (humán) és ERFA (infrastrukturális) típusú beavatkozásokat egyaránt igényel;

25.  rámutat, hogy a roma nők kettős diszkrimináció áldozatai, mivel a foglalkoztatottság és a bérezés terén a nemek közötti különbségek igen magasak a roma közösségekben; hangsúlyozza ezért, hogy biztosítani kell, hogy a nemzeti romaintegrációs stratégiák konkrét intézkedéseket tartalmazzanak a nők jogaival és a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével kapcsolatban;

26.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszerének végrehajtása során a gyermekeket tekintsék prioritásnak, és ismét hangsúlyozza a gyermekek tekintetében a lakhatáshoz, egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz és a méltó életkörülményekhez való egyenlő hozzáférés előmozdításának fontosságát;

27.  rámutat, hogy néhány tagállam a válság során csökkentette a közszolgáltatások költségvetését, és ez fokozott munkanélküliséghez, a szociális biztonság hiányához, a háztartások nehéz helyzetéhez és egészségügyi problémákhoz vezetett; felhívja a tagállamokat az ESZA nyújtotta támogatás hatékonyabb felhasználására, hogy javuljon egyrészt a közszolgáltatások minősége és a hozzájuk való egyenlő hozzáférés a marginalizált közösségek számára, másrészt a megkülönböztetés minden formája elleni fellépés;

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	23.6.2015
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	42 7 2
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Laura Agea, Guillaume Balas, Tiziana Beghin, Brando Benifei, Mara Bizzotto, Vilija Blinkevičiūtė, David Casa, Ole Christensen, Martina Dlabajová, Lampros Fountoulis, Marian Harkin, Rina Ronja Kari, Jan Keller, Ádám Kósa, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Kostadinka Kuneva, Jean Lambert, Jérôme Lavrilleux, Patrick Le Hyaric, Jeroen Lenaers, Javi López, Thomas Mann, Dominique Martin, Anthea McIntyre, Joëlle Mélin, Emilian Pavel, Georgi Pirinski, Marek Plura, Sofia Ribeiro, Anne Sander, Sven Schulze, Siôn Simon, Jutta Steinruck, Ulla Tørnæs, Marita Ulvskog, Renate Weber, Jana Žitňanská, Inês Cristina Zuber
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Maria Arena, Georges Bach, Heinz K. Becker, Miapetra Kumpula-Natri, Paloma López Bermejo, António Marinho e Pinto, Edouard Martin, Tamás Meszerics, Csaba Sógor, Helga Stevens, Monika Vana, Tom Vandenkendelaere
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)	Branislav Škripek

15.7.2015

VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről

a Regionális Fejlesztési Bizottság részére

a kohéziós politikáról és a marginalizált közösségekről

(2014/2247(INI))

A vélemény előadója: Ernest Urtasun

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja a Regionális Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel a marginalizáció olyan társadalmi jelenség, amely során az egyének vagy közösségek társadalmi kirekesztés alanyai lesznek, szisztematikusan kizárják őket a társadalmi integrációhoz nélkülözhetetlen társadalmi és politikai folyamatokból, illetve megtagadják tőlük az ezekhez való hozzáférést; mivel a „marginalizált közösségek” kifejezés többféle egyénre és csoportra – például a kisebbségekre, a romákra, a fogyatékossággal élőkre, a létminimum alatt élőkre vagy a szegénységnek kitett emberekre, a migránsokra, a menekültekre és a társadalmilag kirekesztett társadalmi csoportokra – vonatkozik; mivel a rasszizmus, a patriarchátus, a homofóbia, a gazdasági hátrányok és más hátrányos megkülönböztetéshez vezető tényezők hozzájárulnak az egyenlőtlenség létrejöttéhez és a marginalizált közösségekben élő nők szerepének csökkenéséhez;

B.  mivel a marginalizált közösségekre jellemző szegénység másként érinti a nőket, a gyermekeket és a férfiakat, lévén hogy a nők és gyermekek általában több nehézséggel szembesülnek a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés és a tisztességes bérezéshez való hozzájutás során;

C.  mivel a marginalizáció és az e csoportokban a nőket érő kettős megkülönböztetés megnehezíti számukra a szolgáltatásokhoz, az információhoz és az egyenlőség terén tevékenykedő állami és nem kormányzati szervezetekhez való hozzáférést;

D.  mivel a nők kulcsszerepet töltenek be a marginalizált közösségekben mind gazdasági szempontból, mind pedig az oktatás és nevelés szempontjából; mivel a nők kulcsfontosságú szerepével különleges intézkedések keretében kell foglalkozni annak érdekében, hogy le lehessen küzdeni a nők döntéshozatalba történő bevonása és az abban való egyenlő részvétele útjában álló akadályokat, hogy javítani lehessen a nők életkörülményeit és biztosítani számukra az ország társadalmi és gazdasági életében való aktív részvételhez szükséges képzést;

E.  mivel a gazdasági válság következményei és a közszolgáltatások megnyirbálása súlyosbította a marginalizált közösségekben élő nők helyzetét;

F.  mivel a marginalizált közösségekbe tartozó nők az e közösségek férfitagjaihoz és a többi nőhöz képest súlyosabban szenvednek a többszörös megkülönböztetéstől, foglalkoztatási rátájuk pedig sokkal alacsonyabb;

G.  mivel a marginalizáció és a többszörös megkülönböztetés leküzdéséhez társadalmilag, politikailag és gazdaságilag is közvetlenül és helyi szinten kell kapcsolatba lépni a szóban forgó közösségekkel, bevonva az érdekelteket és a civil társadalmat, valamint biztosítva a polgárok részvételét a szakpolitikai döntéshozatali folyamatba; mivel a nemi dimenziót mindig bele kell foglalni ezekbe a folyamatokba azzal a céllal, hogy a többszörös megkülönböztetésnek kitett nők képesek legyenek részt venni ezekben a folyamatokban, és hallatni tudják hangjukat a közszférában;

H.  mivel mind az iskolarendszeren belüli és az azon kívüli oktatás alapvető fontossággal bír a marginalizáció és a többszörös megkülönböztetés leküzdésében abban az értelemben, hogy párbeszédet teremt, nyitottságot és megértést biztosít a közösségek között, valamint elősegíti a marginalizált közösségek emancipációját; mivel nem szabad megfeledkezni a nemi dimenzióról az oktatás terén, valamint annak szerepéről a marginalizált közösségekben élő nők és lányok emancipációjában;

I.  mivel a marginalizáció, a sztereotípiák és a többszörös megkülönböztetés leküzdése szempontjából lényeges, hogy hogyan ábrázolják a marginalizált közösségekben élő nőket a művészetekben, a kultúrában és a médiában;

J.  mivel az európai kohéziós politikán belül a marginalizált közösségekben élő nők helyzetének erősítését célzó stratégiáknak figyelembe kell venniük az idősödő, a fogyatékossággal élő, a másokat gondozó és a mentálhigiénés problémákkal küzdő nők helyzetét;

K.  mivel a tagállamok meghatározó szerepet játszanak a marginalizációt létrehozó és formáló környezet kialakításában, és mivel a marginalizált közösségek szükségleteit figyelembe kell venniük és érdekeiket be kell építeniük a Bizottságnak benyújtott operatív programok szövegezése és megtárgyalása során;

1.  rámutat, hogy marginalizált közösségekben élő nők többszörös megkülönböztetéssel néznek szembe, különösen a foglalkoztatáshoz, az oktatáshoz, az egészségügyi és szociális ellátáshoz való hozzáférés terén, ezáltal nagyobb mértékben fenyegeti őket a szegénység és a társadalmi kirekesztés;

2.  szorgalmazza, hogy az európai alapokból finanszírozott, az integrációt és a társadalmi befogadást célzó valamennyi kezdeményezésbe, programba, fellépésbe és finanszírozási megoldásba építsék be a nemi dimenziót és az interszekcionális elemzést, hogy jobb válaszokat lehessen adni a marginalizált közösségekben élő nők sajátos igényeire, továbbá hogy jobb képet lehessen kapni a különböző társadalmi helyzetű és szerepű nők változatos véleményéről és kilátásairól; meggyőződése, hogy a nemi szempontú hatásvizsgálatok (gender impact assessments) és a nemek szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés (gender budgeting) hasznos a finanszírozási prioritások, a pénzügyi források elosztása és a finanszírozási programok részletei nőkre gyakorolt hatásának felmérésében; hangsúlyozza a nemek szerint bontott adatok szisztematikus gyűjtésének és rendszeres elemzésének szükségességét;

3.  felhívja a Bizottságot, hogy hozzon előnyben részesítő intézkedéseket a marginalizált közösségekben élő nők szegénységi küszöb alá kerülésének megakadályozása és a gyermekszegénység korai életkorban való megelőzése érdekében;

4.  felszólít a marginalizált családokkal foglalkozó szakosodott szociális szolgáltatások minőségének és az ilyen szolgáltatók (többek között a pártfogó felügyelők) képzésnek javítására;

5.  kéri a Bizottságot, hogy vegye tekintetbe a 92/441/EGK tanácsi ajánlást, amely elismeri „a személyek alapvető jogát az emberi méltósággal összeegyeztethető élethez szükséges erőforrásokhoz és a szociális segélyhez”, ami létkérdés a nők számára, mivel ők jobban ki vannak téve a szegénység veszélyének, mint a férfiak; emlékeztet a létminimum és a megélhetés (az alapvető javak és szolgáltatások) költségeinek kiszámítására vonatkozó közös módszer kidolgozásának jelentőségére a célból, hogy összehasonlítható adatokat lehessen nyerni a szegénység szintjéről, és szociális intervenciós intézkedéseket lehessen kialakítani, többek között egy minimálbérrendszert, amely elengedhetetlen az Európai Unió különböző területein élő emberek gazdasági és társadalmi kohéziójának megteremtéséhez;

6.  alapvető fontosságúnak tartja az egyenlőség előmozdításával foglalkozó szervek, a nőszervezetek és a marginalizált közösségekben élő nők bevonását a forrásoknak a helyi és regionális hatóságoktól kezdve a tagállamok és az európai intézmények szintjéig valamennyi szinten történő elosztásába, felhasználásába és végrehajtásába, és úgy véli, hogy a végrehajtott programok nyomon követése és értékelése kulcsfontosságú folyamatnak tekintendő a marginalizált közösségekben élő nők részvételének növelésében;

7.  rámutat annak jelentőségére, hogy a női vállalkozók és a marginalizált közösségekben tevékenykedő nők bátorításával növeljék az e közösségekben élő nők társadalmi szerepvállalását;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy növelje a marginalizált közösségekben élő nőket célzó fenntartható és átfogó kapacitásépítésre irányuló erőfeszítéseit;

9.  hangsúlyozza, hogy a marginalizált közösségek és különösen a nők támogatására fordítható valamennyi európai finanszírozási lehetőséget integráltan kell felhasználni a strukturális alapok és a Jogok, egyenlőség és polgárság program közötti szinergiák és kiegészítő lehetőségek növelése céljából; sürgeti az érintett igazgatási szerveket és hatóságokat valamennyi közigazgatási szintjen, hogy törekedjenek aktív kölcsönös együttműködésre;

10.  felhívja a figyelmet, hogy a társadalom nem ismeri el a bizonyos közösségek – például a bizonytalan munkakörülmények között dolgozó nők, a szegénységben élő munkavállalók, az egyedülálló anyák, valamint a hátrányos helyzetű idős, nyugdíjas nők − effajta marginalizációját; felhívja a tagállamokat, hogy egyértelműen azonosítsák ezeket a csoportokat, és fogadjanak el az életkörülményeket, az egészségügyi ellátáshoz és az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférést javító programokat;

11.  határozottan bírálja, hogy a nemi dimenziót nem vették figyelembe a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformjának kialakítása során, holott az egyike a fenntartható, intelligens és inkluzív növekedésre irányuló Európa 2020 stratégia hét kiemelt kezdeményezésének, amelynek egyik célja, hogy javítsa az európai uniós források felhasználását a társadalmi befogadás támogatása érdekében, az Európai Szociális Alap 20%-át szánva a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni harcra;

12.  szorgalmazza, hogy valamennyi közigazgatási szinten támogatni kell a bevált gyakorlatoknak a marginalizált közösségekben élő nők közötti cseréjét és a hálózatépítést; hangsúlyozza, hogy támogatni kell az e közösségekben élő vezető pozíciójú nőket, és be kell vonni őket a figyelemfelkeltésbe és a nők marginalizációjának és megkülönböztetésének leküzdését célzó közszolgáltatások és programok terjesztésébe;

13.  szorgalmazza, hogy a forrásokat a marginalizált közösségekben élő nők életkörülményinek javítására, valamint a magas szintű és stabil oktatáshoz, a lakhatáshoz, egészségügyi ellátáshoz, foglalkoztatáshoz, napközi otthonokhoz, szociális szolgáltatásokhoz, igazságszolgáltatáshoz és az áldozatokat támogató szolgáltatásokhoz való hozzáférésének megkönnyítésére használják;

14.  az EU kohéziós politikájának keretében felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy összpontosítsák figyelmüket a 1303/2013/EU rendelet 121. cikke (4) pontjában meghatározott „súlyos és tartós természeti vagy demográfiai hátrányban lévő” régiókra, és dolgozzanak ki különleges előírásokat, amelyek alternatív foglalkoztatási és munkavégzési lehetőségeket biztosítanak a nők olyan közösségekben élő marginalizált csoportjai számára, amelyeket magas szegénységi szint, a foglalkoztatási lehetőségek hiánya, önkéntes iskolaelhagyás, a szociális szolgáltatások hiánya, társadalmi elszigeteltség és mindebből adódóan a gyermekszegénység magasabb kockázata jellemez;

15.  felszólít az emberi jogi szempont figyelembevételére a kohéziós alapokból támogatott fellépések megtervezése során, továbbá hangsúlyozza, hogy a kulturális, gazdasági és társadalmi jogokat be kell építeni a marginalizált közösségekben élő nők saját jogon létező aktív polgárokként való elismerését célzó politikákba, a rasszizmus kérdését pedig (legyen az nyílt vagy rejtett) kimondottan meg kell említeni valamennyi fellépés és politika kidolgozása során;

16.  hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy különleges figyelmet kell fordítani a marginalizált közösségekhez tartozó (például az idős, fogyatékossággal élő, erőszak vagy emberkereskedelem áldozataivá vált, bevándorló, etnikai kisebbségekhez tartozó, menekült stb.) nők által alkotott legkiszolgáltatottabb csoportok helyzetére és az ő különleges igényeikre minden európai alapot felhasználó program, kezdeményezés és fellépés során;

17.  elismeri, hogy a nők vállalkozásban és növekedésben való fokozottabb részvételét a vállalkozásba kezdő, illetve a vállalkozásukat fejlesztő nők igényeinek megfelelő kkv-támogatási és pénzügyi szolgáltatások támogatásával lehet elérni;

18.  hangsúlyozza, hogy különleges figyelmet kell fordítani a marginalizált közösségekben élő nők foglalkoztatáshoz való hozzáférése útjában álló akadályok, valamint az e közösségekre jellemző bér- és nyugdíjszakadék felszámolására;

19.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy gondosan és következetesen nyomon kövessék a marginalizált közösségek számára elkülönített források felhasználását;

20.  kiemeli, hogy a marginalizált közösségekhez tartozó nők jobban ki vannak téve a nemi erőszak veszélyének és más alapvető jogaik megsértésének; kéri, hogy a nőkkel szembeni erőszak valamennyi formája elleni küzdelem legyen központi eleme a marginalizált közösségek integrációjára irányuló programoknak, illetve az európai uniós alapok elosztásának;

21.  hangsúlyozza, hogy a szociális vállalkozások, a szövetkezetek, a biztosító egyesületek és az alternatív vállalkozások fontos szerepet játszhatnak a marginalizált közösségekben élő nők helyzetének erősítésében; javasolja, hogy a kohéziós alapok, és különösen az Európai Szociális Alap a nemi dimenzió erőteljes figyelembevétele mellett támogassa az e területen történő beruházásokat;

22.  emlékeztet az európai ombudsman OI/8/2014/AN sz. üggyel kapcsolatban hozott, az alapvető jogoknak az uniós kohéziós politikák végrehajtása során történő tiszteletben tartásáról hozott döntésére; nyomatékosan hangsúlyozza, hogy valamennyi tagállami kohéziós programnak teljes mértékben tiszteletben kell tartania az Európai Unió Alapjogi Chartáját; egyetért azzal, hogy létre kell hozni a civil társadalom, többek között a nőszervezetek számára egy platformot, amelyen keresztül jelenteni tudják a források felhasználásával kapcsolatos visszaéléseket és a Charta egyéb módon való megsértését;

23.  hangsúlyozza az egész életen át tartó tanulás jelentőségét az esélyegyenlőség javításában az – elsősorban a szakmai készségek és az információs és kommunikációs technológiák terén folytatott – oktatás és képzés területén; elismeri, hogy rugalmasságra van szükség az oktatásban és képzésben ahhoz, hogy a vidéki területeken élő nőket is be lehessen vonni;

24.  hangsúlyozza, hogy erősíteni kell a marginalizált közösségekben élő nők regionális, nemzeti és európai hálózatait, különösen az üzleti élet, a vállalkozás, a tudomány és technológia, az oktatás, a média, valamint a polgári és politikai vezetés területén;

25.  felszólít arra, hogy a marginalizált közösségekben élő nők és lányok helyzetének erősítése érdekében az európai kohéziós alapokból, különösen pedig az Európai Szociális Alapból támogassanak iskolarendszeren belüli és azon kívüli oktatási programokat, ideértve a szakképzést és az egész életen át tartó tanulást is;

26.  felszólít arra, hogy a kohéziós alapokból támogassanak olyan művészeti, kulturális és médiaprojekteket, amelyek erősítik a marginalizált közösségekben élő nők helyzetét, és a sztereotípiák, a megbélyegzés és a többszörös megkülönböztetés megszüntetésére törekednek.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	14.7.2015
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	21 1 9
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Daniela Aiuto, Catherine Bearder, Malin Björk, Vilija Blinkevičiūtė, Viorica Dăncilă, Iratxe García Pérez, Anna Hedh, Mary Honeyball, Elisabeth Köstinger, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Angelika Niebler, Maria Noichl, Marijana Petir, Liliana Rodrigues, Jordi Sebastià, Michaela Šojdrová, Ernest Urtasun, Elissavet Vozemberg, Jadwiga Wiśniewska, Jana Žitňanská, Inês Cristina Zuber
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Biljana Borzan, Louise Bours, Stefan Eck, Linnéa Engström, Julie Girling, António Marinho e Pinto, Dubravka Šuica, Marc Tarabella
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)	Nedzhmi Ali, Therese Comodini Cachia

ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Az elfogadás dátuma	15.10.2015
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	35 3 1
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Pascal Arimont, José Blanco López, Mercedes Bresso, Steeve Briois, Andrea Cozzolino, Edward Czesak, Rosa D’Amato, Tamás Deutsch, Bill Etheridge, Anna Hedh, Ivan Jakovčić, Marc Joulaud, Constanze Krehl, Iskra Mihaylova, Andrey Novakov, Younous Omarjee, Konstantinos Papadakis, Stanislav Polčák, Julia Reid, Terry Reintke, Liliana Rodrigues, Maria Spyraki, Ruža Tomašić, Ramón Luis Valcárcel Siso, Matthijs van Miltenburg, Lambert van Nistelrooij, Kerstin Westphal, Joachim Zeller
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Daniel Buda, Viorica Dăncilă, Andor Deli, Elena Gentile, Josu Juaristi Abaunz, Jan Olbrycht, Bronis Ropė, Julie Ward, Damiano Zoffoli
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)	Enrique Calvet Chambon, Boris Zala

• [1]  HL L 347., 2013.12.20., 320. o.
• [2]  HL L 347., 2013.12.20., 289. o.
• [3]  HL L 132.,2010.5.29., 1. o.
• [4]  HL L 347., 2013.12.20., 470. o.
• [5]  HL L 354., 2013.12.28., 62. o.
• [6]  HL L 72., 2014.3.12., 1. o.
• [7]  HL L 74., 2014.3.14., 1. o.
• [8]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0132.
• [9]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0594.
• [10]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0246.
• [11]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0092.
• [12]  HL C 161. E, 2011.5.31., 120. o.
• [13]  HL C 87. E, 2010.4.1., 60. o.
• [14]  HL C 378., 2013.12.14., 1. o.
• [15]  HL C 114., 2014.4.15., 73. o.
• [16]  Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 17-i 1304/2013/EU rendelete az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről
• [17]  Az 1303/2013 rendelet XI. mellékletének II. része.
• [18]  Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 17-i 1304/2013/EU rendelete az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről
• [19]  Az Európai Parlament és a Tanács 2014. március 11-i 223/2014/EU rendelete a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alapról
• [20]  Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 17-i 1303/2013/EU rendelete az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről.
• [21]  „A digitalizálás munkaerőpiacra kifejtett hatása” című projektet a Tudományos és Technológiai Alternatívák Értékelése testülete és az Elnökség 2015. április 30-i ülésén fogadták el.