Eljárás : 2012/0175(COD)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0315/2015

Előterjesztett szövegek :

A8-0315/2015

Viták :

PV 24/11/2015 - 4
CRE 24/11/2015 - 4

Szavazatok :

PV 24/11/2015 - 5.5
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0400

KIEGÉSZÍTŐ JELENTÉS     ***I
PDF 1192kWORD 485k
3.11.2015
PE 569.792v01-00 A8-0315/2015

a biztosítási közvetítésről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (átdolgozás)

(COM(2012)0360 – C7‑0180/2012 – 2012/0175(COD))

Gazdasági és Monetáris Bizottság

Előadó: Werner Langen

(Átdolgozás – az eljárási szabályzat 104. cikke)

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE

AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE

a biztosítási közvetítésről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (átdolgozás)

(COM(2012)0360 – C8‑0180/2012 – 2012/0175(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás – átdolgozás)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM2012)0360),

–  tekintettel az EUMSz. 294. cikkének (2) és 53. cikkének (1) bekezdésére, valamint 62. cikkére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8–0180/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. december 13-án véleményére(1),

–    tekintettel a jogi aktusok strukturáltabb átdolgozási technikáiról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra(2),

–  tekintettel az eljárási szabályzata 104. cikkének (3) bekezdése értelmében a Jogi Bizottság által a Gazdasági és Monetáris Bizottsághoz intézett, 2012. november 9-i levelére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2015. július 22-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 104. és 59. cikkére, valamint 61. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és a Jogi Bizottság véleményére (A7-0085/2014),

–  tekintettel a 2014. február 26-i ülésén elfogadott módosításokra(3),

–  tekintettel az Elnökök Értekezletének a hetedik parlamenti ciklus befejezetlen ügyeiről szóló, 2014. szeptember 18-i határozatára,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság kiegészítő jelentésére (A8-0315/2015),

A.  mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport szerint a bizottsági javaslat a javaslatban akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz, és mivel a meglévő jogszabályok változatlanul hagyott rendelkezései és e módosítások egységes szerkezetbe foglalása tekintetében a javaslat a meglévő jogszabályok érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza,

1.    elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot, figyelemmel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásaira;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Módosítás    1

AZ EURÓPAI PARLAMENT MÓDOSÍTÁSAI(4)*

a Bizottság javaslatához

---------------------------------------------------------

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS

(EU) 2015/… IRÁNYELVE

a biztosítási termékek értékesítéséről és a 2002/92/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről

(átdolgozás)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 53. cikke (1) bekezdésére és 62 . cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(5),

rendes jogalkotási eljárás keretében(6),

mivel:

(1)  A ▌2002/92/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(7) ▌számos tekintetben módosításra szorul. ▌Az említett irányelvet az áttekinthetőség érdekében célszerű átdolgozni.

(2)  Mivel ezen átdolgozás fő célkitűzése és tárgya a biztosítási termékek értékesítésére vonatkozó nemzeti rendelkezések harmonizálása, és mivel e tevékenységet az Unió egész területén végzik, ennek az új irányelvnek az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 53. cikkének (1) bekezdésén és 62. cikkén kell alapulnia. Az irányelv, mint forma, megfelelő ahhoz, hogy az irányelv által lefedett területeken a végrehajtási intézkedéseket szükség szerint kiigazítsák az adott piac és jogrendszer meglévő sajátosságai szerint minden egyes tagállamban. Ezen irányelv célja továbbá a biztosítás- és viszontbiztosítás-értékesítési tevékenység ▌ folytatására vonatkozó nemzeti szabályok összehangolása.

(3)   Azonban ez az irányelv minimális harmonizációt tűz ki célként, és nem akadályozhatja meg a tagállamokat abban, hogy szigorúbb rendelkezéseket tartsanak fenn, illetve vezessenek be az ügyfelek védelme érdekében, amennyiben e rendelkezések összhangban vannak az uniós joggal, beleértve ezt az irányelvet is.

(4)  A biztosítás- és viszontbiztosítás-közvetítők központi szerepet töltenek be a biztosítási és a viszontbiztosítási termékek értékesítésében az Unióban .

(5)  Biztosítási termékeket többfajta személy és intézmény értékesíthet, úgy mint ügynök, alkusz, „bankbiztosítási” közvetítő, biztosító, utazási iroda vagy akár gépjármű bérbeadó . A közvetítők egyenlő kezelése és az ügyfelek védelme megköveteli ezen irányelv alkalmazását mindezen személyek és szervezetek vonatkozásában.

(6)   A fogyasztóknak az értékesítési csatornák közötti eltérések ellenére azonos szintű védelemben kell részesülniük. Annak biztosítása érdekében, hogy azonos szintű védelem érvényesüljön, valamint hogy a fogyasztók javát összehasonlítható standardok szolgálják, különösen az információk nyilvánosságra hozatala terén, elengedhetetlen az értékesítők közötti egyenlő versenyfeltételek biztosítása.

(7)  A 2002/92/EK irányelv alkalmazása megmutatta, hogy számos rendelkezés további pontosítást igényel a biztosítási termékek értékesítésének elősegítése érdekében, valamint a fogyasztóvédelem megköveteli az irányelv hatályának a kiterjesztését valamennyi biztosítási termék értékesítésére ▌. ▌A biztosítási termékeket közvetlenül értékesítő biztosítóknak a biztosítási ügynökökhöz és alkuszokhoz hasonlóan ezen irányelv hatálya alá kell tartozniuk.

(8)  Annak biztosítása érdekében, hogy ugyanolyan szintű védelem érvényesüljön függetlenül attól, hogy az ügyfelek milyen csatornákon keresztül vásárolnak biztosítási terméket − akár közvetlenül a biztosítótól, akár közvetve egy biztosításközvetítőtől −, ezen irányelvnek nemcsak a biztosítókra vagy közvetítőkre kell kiterjednie, hanem olyan más piaci szereplőkre is, amelyek kiegészítő jelleggel értékesítenek biztosítási termékeket, például utazási irodákra vagy gépjármű-bérbeadó cégekre, kivéve, ha teljesítik a mentességre vonatkozó feltételeket.

(9)  Még mindig lényeges eltérések vannak a nemzeti szabályozások között, amelyek a belső piacon akadályt jelentenek a biztosítási és a viszontbiztosítási értékesítési tevékenység megkezdése és folytatása tekintetében. Még tovább kell erősíteni a belső piacot és elő kell mozdítani az életbiztosítási és nem életbiztosítási termékek és szolgáltatások valódi belső piacát.

(10)  A jelenlegi és közelmúltbeli pénzügyi zavarok kiemelték a hatékony fogyasztóvédelem biztosításának fontosságát valamennyi pénzügyi ágazatban. Ezért helyénvaló megerősíteni az ügyfelek bizalmát, valamint egységesíteni a biztosítási termékek értékesítésének szabályozását annak biztosítása érdekében, hogy az egész Unióban megfelelő szintű legyen az ügyfelek védelme. A fogyasztóvédelem színvonalát emelni kell a 2002/92/EK irányelvhez képest a különböző nemzeti intézkedések szükségességének mérséklése érdekében. Fontos figyelembe venni a biztosítási szerződések sajátos jellegét a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(8) által szabályozott befektetési termékekhez képest. A biztosítási szerződések – többek között a biztosítási alapú befektetési termékek – értékesítését ezért ezen irányelvnek a 2014/65/EU irányelvvel összhangban kell szabályoznia. Az értékesítés szabályaira vonatkozó minimális standardokat szigorítani kell, valamint valamennyi biztosítási alapú befektetési termékre vonatkozóan egyenlő versenyfeltételeket kell teremteni.

(11)  Ezt az irányelvet azokra a személyekre kell alkalmazni, akik harmadik felek számára, biztosításértékesítési vagy viszontbiztosítás-értékesítési tevékenységet végeznek▌.

(12)  Ezt az irányelvet azokra a személyekre kell alkalmazni, akiknek a tevékenysége magában foglalja, hogy akár weblapon, akár más tájékoztatási eszközön keresztül az ügyfél által kiválasztott kritériumok alapján tájékoztatást nyújtanak egy vagy több biztosítási ▌szerződésről, vagy biztosítási ▌termékeket rangsorolnak, vagy kedvezményt nyújtanak a biztosítási szerződés árából, amennyiben az ügyfélnek a folyamat végén közvetlenül vagy közvetve lehetősége van biztosítási szerződést megkötésére. Ez az irányelv nem alkalmazandó hatóságok vagy fogyasztói szervezetek honlapjaira, amelyeknek nem célja a szerződéskötés, hanem pusztán összehasonlítják a piacon megtalálható biztosítási termékeket.

(13)  Ez az irányelv nem alkalmazandó azon olyan, mindössze bemutató jellegű tevékenységekre, amelyek adatokat és információkat szolgáltatnak a potenciális szerződőkről a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítők vagy a vállalkozások számára, vagy információkat nyújtanak a biztosítási vagy viszontbiztosítási termékekről vagy egy biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítőről vagy vállalkozásról a potenciális szerződők számára.

(14)  Ezt az irányelvet nem kell alkalmazni azokra a személyekre, akik más jellegű szakmai tevékenységet folytatnak, például az adószakértőkre, a könyvelőkre vagy a jogászokra, akik szakmai tevékenységük kifejtése során eseti jelleggel adnak tanácsot a biztosítási fedezettel kapcsolatban; ugyancsak nem kell ezt az irányelvet alkalmazni akkor, ha csupán a biztosítási termékekről általános jelleggel történő tájékoztatásra kerül sor, feltéve hogy ennek a tevékenységnek nem az a célja, hogy segítséget nyújtson az ügyfélnek biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződés megkötéséhez, vagy teljesítéséhez. Ez az irányelv nem alkalmazandó a biztosító vagy viszontbiztosító nevében végzett szakmai kárügyintézésre, sem a kárrendezésre vagy a szakértői kárbecslésre.

(15)   Ezt az irányelvet nem kell alkalmazni azokra a személyekre, akik a biztosításértékesítési tevékenységet melléktevékenységként végzik, ha a biztosítási díj nem halad meg egy bizonyos összeget, továbbá a fedezett kockázatok korlátozottak. Az ilyen jellegű biztosítás valamely áruhoz vagy szolgáltatáshoz kapcsolódhat, ideértve azt a kockázatot, hogy egy bizonyos időpontban nem kerül sor valamely szolgáltatás, például vonatút, tornaterem vagy színházbérlet igénybevételére, valamint az utazással kapcsolatos más kockázatokat, például az utazás lemondását vagy a poggyász elveszését. Azonban annak biztosítása érdekében, hogy a biztosításértékesítési tevékenységhez mindig megfelelő szintű fogyasztóvédelem kapcsolódjon, a biztosítási termék értékesítését az ezen irányelvben meghatározott rendelkezések hatálya alá nem tartozó kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyen keresztül végző biztosításértékesítőnek bizonyos alapvető követelmények teljesülését biztosítania kell, például közölnie kell személyazonosságát és a panasztétel módját, valamint biztosítania kell, hogy az ügyfél kéréseit és igényeit figyelembe vegyék.

(16)   Ennek az irányelvnek azonos szintű védelmet kell biztosítania a fogyasztók számára, valamint, hogy minden fogyasztó részére összehasonlítható standardok álljanak rendelkezésre. Az irányelvnek elő kell mozdítania az egyenlő feltételeket és az egyenlő feltételeken alapuló versenyt a közvetítők között, függetlenül attól, hogy valamely biztosítóhoz kötődő közvetítőkről van-e szó. A fogyasztók javát szolgálja, ha a biztosítási termékek értékesítését különféle csatornákon keresztül a biztosítókkal különböző formában együttműködő közvetítők végzik, feltéve, hogy a fogyasztóvédelem tekintetében hasonló szabályokat kell alkalmazniuk. Ezen irányelv végrehajtásakor a tagállamoknak ezeket az elveket figyelembe kell venniük.

(17)  Ennek az irányelvnek figyelembe kell vennie az értékesítési csatornák típusai közötti eltéréseket. Figyelembe kell vennie például azon biztosításközvetítők jellemzőit, akiket szerződés kötelez arra, hogy kizárólag bizonyos tagállamok piacain jelen lévő egy vagy több biztosítóval folytassanak biztosításértékesítési üzletkötést (függő biztosításközvetítő), továbbá megfelelő és arányos, a különböző értékesítési típusokra alkalmazható feltételeket kell létrehoznia. A tagállamok számára lehetővé kell tenni különösen azt, hogy kiköthessék, hogy valamely biztosításközvetítő, viszontbiztosítás-közvetítő, vagy kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy tevékenységéért felelős biztosítás- vagy viszontbiztosítás-értékesítők biztosítsák, hogy az ilyen közvetítő megfeleljen a nyilvántartásba-vételi feltételeknek, és hogy vegyék nyilvántartásba a közvetítőt.

(18)  A természetes személy biztosításközvetítőket, viszontbiztosítás-közvetítőket, vagy kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyeket annak a tagállamnak az illetékes hatóságánál kell nyilvántartásba venni, amelyben lakóhelyük található. Azok esetében, akik naponta ingáznak a lakóhelyük szerinti tagállam és azon tagállam között, ahol közvetítői tevékenységüket végzik (azaz ahol szakmai szempontból a székhelyük megtalálható), a „szakmai székhely" szerinti tagállamban kell a nyilvántartásba vételt elvégezni. Azon biztosításközvetítőket, viszontbiztosítás-közvetítőket és kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végzőket, amelyek jogi személyek, annak a tagállamnak az illetékes hatóságánál kell nyilvántartásba venni, amelyben a létesítő okirat szerinti székhelyük található, vagy amennyiben a nemzeti jog szerint nincs ilyen székhelyük, annak a tagállamnak az illetékes hatóságánál, ahol központi irodájuk található. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a biztosításközvetítők nyilvántartásba vétele és szabályozása terén engedélyezhessék más szerveknek az illetékes hatóságokkal való együttműködést. A biztosításközvetítőket, viszontbiztosítás-közvetítőket és kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végzőket abban az esetben lehet nyilvántartásba venni, ha megfelelnek a szaktudásra, a jó hírnévre, a szakmai kártérítési fedezetre és pénzügyi teljesítőképességre vonatkozó szigorú szakmai követelményeknek. A valamely tagállamban már nyilvántartásba vett ▌közvetítő számára nem szükséges előírni az ezen irányelv szerinti újabb nyilvántartásba vételt.

(19)   Akadályozza a belső biztosítási piac megfelelő működését az, ha a biztosításközvetítők nem tudnak szabadon működni az Unió egész területén. Ezen irányelv fontos lépés a magasabb szintű fogyasztóvédelem és piaci integráció megvalósítása felé.

(20)  A biztosításközvetítőknek, viszontbiztosítás-közvetítőknek és a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végzőknek képesnek kell lenniük arra, hogy éljenek az EUMSZ-ben megfogalmazott, a letelepedésre és szolgáltatásnyújtásra vonatkozó szabadságaikkal. Ennek megfelelően a székhely szerinti tagállamban történő nyilvántartásba vételnek ▌lehetővé kell tennie, hogy a biztosításközvetítő, a viszontbiztosítás- közvetítő és a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján más tagállamokban is nyújthasson szolgáltatást, feltéve, hogy sor került az illetékes hatóságok között a megfelelő értesítési eljárásokra.

(21)   A magas színvonalú szolgáltatás és a hatékony fogyasztóvédelem biztosítása érdekében a fogadó és a székhely szerinti tagállamnak szorosan együtt kell működnie az ezen irányelvben foglalt kötelezettségek végrehajtása terén. Amennyiben a biztosításközvetítők, viszontbiztosítás-közvetítők és a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyek a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján különböző tagállamokban folytatnak üzleti tevékenységet, a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának kell felelősnek lennie az ezen irányelvben rögzített kötelezettségek teljesítésének biztosításáért a belső piacon belüli üzleti tevékenység egésze tekintetében. Amennyiben a fogadó tagállam illetékes hatóságának tudomására jut bármely, a területén elkövetett kötelezettségszegés, értesítenie kell a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságát, amely ezt követően köteles meghozni a megfelelő intézkedéseket. Ilyen esetnek minősül különösen a jó hírnévvel kapcsolatos szabályok, a szakmai ismeretekkel és készségekkel vagy az üzletvitellel kapcsolatos követelmények megszegése. Ezenkívül a fogadó tagállam illetékes hatósága számára biztosítani kell a jogot a beavatkozásra akkor, ha a székhely szerinti tagállam nem hozza meg a megfelelő intézkedéseket, vagy ha a meghozott intézkedések nem elégségesek.

(22)   Fióktelep vagy állandó jelenlét másik tagállamban való létrehozása esetén a székhely szerinti és a fogadó tagállam között meg kell osztani a végrehajtási felelősséget. Míg a szolgáltatásnyújtás esetével megegyező rendszer keretében az üzlet egészére vonatkozó kötelezettségek – például a szakmai követelményekkel kapcsolatos szabályok – teljesítéséért továbbra is a székhely szerinti tagállamnak kell felelősnek lennie, addig a fogadó tagállam illetékes hatóságának kell érvényesítenie a területén nyújtott szolgáltatások vonatkozásában a tájékoztatási előírásokkal és az üzletvitellel kapcsolatos szabályok betartását. Azonban a fogadó tagállamnak, amennyiben illetékes hatóságának tudomására jut bármely olyan, a területén elkövetett kötelezettségszegés, amellyel kapcsolatban ezen irányelv a fogadó tagállamot nem ruházza fel hatáskörrel, értesítenie kell a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságát, amely ezt követően köteles meghozni a megfelelő intézkedéseket. Ilyen esetnek minősül különösen a jó hírnévvel kapcsolatos szabályok, valamint a szakmai ismeretekkel és készségekkel kapcsolatos követelmények megszegése. Ezenkívül a fogadó tagállam illetékes hatósága számára biztosítani kell a jogot a beavatkozásra akkor, ha a székhely szerinti tagállam nem hozza meg a megfelelő intézkedéseket, vagy ha a meghozott intézkedések nem elégségesek.

(23)   A tagállamok illetékes hatóságainak rendelkezniük kell minden szükséges eszközzel annak biztosításához, hogy a biztosításközvetítők, viszontbiztosítás-közvetítők és a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyek üzleti tevékenységüket szabályszerűen végezzék az egész Unióban, függetlenül attól, hogy e tevékenységet a letelepedéshez fűződő joguk vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján végzik-e. A felügyelet eredményessége érdekében az illetékes hatóságok által hozott intézkedéseknek arányban kell állniuk az adott értékesítő üzleti tevékenységében rejlő kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével, függetlenül attól, hogy az érintett értékesítő milyen jelentőséggel bír a piac általános pénzügyi stabilitása szempontjából.

(24)  A tagállamoknak létre kell hozniuk egy olyan központi információs pontot, amelyen keresztül a biztosításközvetítők, viszontbiztosítás-közvetítők, valamint a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyek nyilvántartásai hozzáférhetőek. Ennek a központi információs pontnak hiperlinket kell tartalmaznia valamennyi tagállam minden egyes illetékes hatóságához. Az átláthatóság növelése és a határokon átnyúló kereskedelem megkönnyítése érdekében az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel(9) létrehozott Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóságnak (EIOPA) egységes elektronikus adatbázist kell létrehoznia, közzétennie és naprakészen tartania minden olyan biztosításközvetítőről, viszontbiztosítás-közvetítőről és kiegészítő biztosításközvetítői tevkenységet végző személyről, aki/amely bejelentette, hogy élni kíván a letelepedés vagy szolgáltatásnyújtás szabadságának jogával. E célból a tagállamoknak haladéktalanul az EIOPA rendelkezésére kell bocsátaniuk a vonatkozó információkat. Az adatbázisnak hiperlinket kell tartalmaznia valamennyi tagállam minden egyes illetékes hatóságához. Valamennyi tagállam minden egyes illetékes hatóságának fel kell tüntetnie a weboldalán az adatbázisra mutató hiperlinket.

(25)   A közvetítő fiókteleppel egyenértékű állandó jelenlétét egy másik tagállam területén ugyanúgy kell kezelni, mint egy fióktelepet, kivéve, ha a közvetítő jogszerűen másik jogi forma keretében hozza létre jelenlétét. A további körülményektől függően ilyen eset lehet akár az is, amikor ez a jelenlét formailag nem fióktelep formájában valósul meg, hanem csak egy, a közvetítő saját alkalmazottai vagy egy olyan személy által működtetett iroda formájában, aki független, de állandó felhatalmazással rendelkezik arra, hogy a közvetítő érdekében ugyanúgy léphessen fel, ahogy azt egy ügynökség tenné.

(26)  Egyértelműen meg kell határozni a székhely szerinti és fogadó tagállamok vonatkozó jogait és feladatait az általuk nyilvántartásba vett vagy a letelepedés illetve a szolgáltatásnyújtás szabadságával élve területükön biztosítási vagy viszontbiztosítási értékesítő tevékenységet folytató biztosításközvetítők, viszontbiztosítás-közvetítők, valamint kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyek felügyeletére vonatkozóan.

(27)  Azon helyzetek kezelése érdekében, amikor egy biztosításközvetítő vagy kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy csak azért hozza létre székhelyét egy tagállamban, hogy ne kelljen annak a másik tagállamnak a rendelkezéseit betartania, ahol tevékenységét teljes egészében vagy nagyrészt végzi, a fogadó tagállam számára biztosított azon lehetőség, hogy elővigyázatossági intézkedéseket hozzon – amennyiben a fogadó tagállam biztosítási piacának megfelelő működése veszélybe kerül –, megfelelő megoldás lehet, amit ezen irányelv nem akadályozhat meg. Az említett intézkedések azonban nem gördíthetnek akadályt a letelepedés vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága elé, és nem hátráltathatják a határokon átnyúló tevékenységet.

(28)  Fontos magas szintű szakszerűséget és kompetenciát biztosítani a biztosításközvetítők, viszontbiztosítás-közvetítők, és a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyek továbbá a ▌biztosítók azon alkalmazottai körében, akik részt vesznek a biztosítási szerződések értékesítése előtti, alatti és utáni tevékenységekben. Ezért a biztosításközvetítők és a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyek, valamint abiztosítók alkalmazottai szakmai ismereteinek ▌meg kell felelniük az ilyen tevékenységek összetettségi szintjének. A kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyektől meg kell követelni az általuk értékesített biztosítások feltételeinek és adott esetben a kérelmek és panaszok kezelésének módjára vonatkozó szabályoknak az ismeretét.

(29)   Gondoskodni kell a képzésről és a továbbképzésről. A képzések és továbbképzések különböző tanulási módokat foglalhatnak magukban, ideértve a tanfolyamokat, az e-oktatást és a mentorálást. A képzések formájával, tartalmával és az előírt bizonyítványokkal vagy más megfelelő bizonyítékokkal – mint például a nyilvántartásba vétel vagy valamely vizsga sikeres teljesítése – kapcsolatos kérdéseket a tagállamoknak kell szabályozniuk.

(30)  A összeférhetetlenségi követelmények hozzájárulnak egy biztos alapokon álló és megbízható biztosítási szektorhoz, és azon cél teljesüléséhez, hogy a szerződők megfelelő védelemben részesüljenek. E követelmények többek között előírják a bűnügyi nyilvántartás vagy ennek bármely más nemzeti megfelelője szerinti büntetlen előéletet olyan bűncselekmények tekintetében, mint például a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályok értelmében vett bűncselekmények, a tisztességtelenség, a csalás vagy a pénzügyi bűncselekmények, továbbá a társasági jogot, a csődjogot vagy a fizetésképtelenséggel kapcsolatos jogszabályokat sértő egyéb bűncselekmények.

(31)  Ugyancsak fontos, hogy a biztosításközvetítő, viszontbiztosítás- közvetítő vagy a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet folytató személy irányítási struktúrájában tevékenykedő érintett személyek, akik részt vesznek a biztosítási és viszontbiztosítási termékek értékesítésében, valamint a biztosításértékesítő biztosítási és viszontbiztosítási termékek értékesítésében közvetlenül részt vevő érintett alkalmazottai megfelelő szintű szakmai ismeretekkel és készségekkel rendelkezzenek az értékesítési tevékenységre vonatkozóan. A szakmai ismeretek és a készségek megfelelő szintjének biztosításához e személyekre vonatkozóan a tudásra és a szakmára vonatkozó egyedi követelményeket kell alkalmazni.

(32)   A tagállamoknak azonban nem kell érintett személyeknek tekinteniük azokat az alkalmazottakat vagy vezető beosztásban dolgozó személyeket, akik nem vesznek részt közvetlenül a biztosítási termékek értékesítésében. A biztosításközvetítők és viszontbiztosítás-közvetítők, valamint a biztosítók tekintetében az értékesítési tevékenységben közvetlenül részt vevő valamennyi alkalmazottnak rendelkeznie kell a megfelelő szintű szakmai ismeretekkel és készségekkel, néhány kivétellel, úgymint akik kizárólag adminisztratív feladatokat végeznek. A kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyek tekintetében az érintett alkalmazottak közé kell számítani legalább a kiegészítő biztosítás-értékesítésért felelős személyeket, akiknek megfelelő szintű ismeretekkel és szakértelemmel kell rendelkezniük. Ha a biztosítási illetve viszontbiztosítási értékesítő jogi személy, a biztosítási termékek értékesítésével kapcsolatos politikák és eljárások végrehajtásáért felelős, vezető pozíciót betöltő személyeknek is teljesíteniük kell a megfelelő ismeretekre és szakértelemre vonatkozó követelményeket. Ebben a vonatkozásban a biztosításközvetítőnél, viszontbiztosítás-közvetítőnél és a kiegészítő biztosításközvetítést végző személynél a biztosítási termékek értékesítéséért felelős személynek mindig teljesítenie kell az ismeretekre és szakértelemre vonatkozó követelményeket.

(33)   A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a biztosításközvetítők és a biztosítók, amelyek lakossági ügyfelek számára biztosítási alapú befektetési termékekkel kapcsolatban tanácsadást nyújtanak, vagy ilyen termékeket értékesítenek, megfelelő szintű ismeretekkel és szakértelemmel rendelkezzenek a kínált termékekkel kapcsolatban. Ez a követelmény a biztosítási alapú befektetési termékek nagyfokú összetettsége és a tervezéssel kapcsolatos folyamatos innováció miatt ez különösen fontos. A biztosítási alapú befektetési termékek vásárlása kockázattal jár, és a befektetőknek meg kell tudni bízniuk a tájékoztatásban és a rendelkezésre bocsátott értékelések minőségében. Továbbá az is szükséges, hogy az alkalmazottak elegendő idővel és megfelelő erőforrásokkal rendelkezzenek ahhoz, hogy az összes releváns információt megadhassák az ügyfeleknek a szolgáltatott termékekről.

(34)  A biztosítás- vagy viszontbiztosítás-értékesítési tevékenységet kezdő és folytató személyekkel kapcsolatos szakmai követelményekre és nyilvántartásukra vonatkozó nemzeti szabályok összehangolása hozzájárulhat mind a pénzügyi szolgáltatások belső piacához, mind a fogyasztóvédelem kiterjesztéséhez ezen a területen.

(35)  A határokon átnyúló kereskedelem előmozdítása érdekében a közvetítők tudásának és képességeinek kölcsönös elismerését szabályozó elveket kell bevezetni.

(36)  A biztosítók és közvetítők meglevő egységes engedélyezési rendszerei ellenére az Unióban a biztosítási piac továbbra is nagyon széttagolt. A határokon átnyúló üzleti tevékenység előmozdítása és az ügyfelek számára biztosított átláthatóság javítása érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell a területükön érvényes általános szabályok közzétételét, továbbá egy egységes elektronikus nyilvántartás, valamint a valamennyi tagállam biztosítás- és viszontbiztosítás-értékesítésre vonatkozó, általános szabályait tartalmazó tájékoztatás nyilvános hozzáférhetőségét.

(37)  Az illetékes hatóságok közötti együttműködés és információcsere alapvető jelentőségű az ügyfelek védelme és annak biztosítása érdekében, hogy megőrizzék a biztosítási és a viszontbiztosítási üzleti tevékenység megbízhatóságát a belső piacon. A biztosításértékesítési tevékenységet végző személyek jó hírnevére, valamint szakmai ismereteire és készségeire vonatkozó információk cseréjét különösen elő kell segíteni a nyilvántartásba vétel során és folyamatosan is.

(38)  Szükség van megfelelő és hatékony bíróságon kívüli panasztételi és jogorvoslati eljárásokra a tagállamokban a biztosításértékesítők és az ügyfelek közötti viták rendezésére, adott esetben a már létező eljárások felhasználásával. Ezen eljárásokat elérhetővé kell tenni az ebben az irányelvben megállapított jogokra és kötelezettségekre vonatkozó ▌viták kezelésére. ▌E bíróságon kívüli panasztételi és jogorvoslati eljárások az értékesítők és ügyfelek közötti viták gyorsabb és olcsóbb rendezésére törekednek ▌.

(39)  A számos biztosításközvetítő és biztosító által egyidejűleg végzett tevékenységek bővülő köre megnövelte az összeférhetetlenség lehetőségét e különféle tevékenységek és az ügyfeleik érdekei között. ▌Ezért szabályokat kell megállapítani annak biztosítására, hogy az ilyen érdekellentétek ne érintsék hátrányosan az ügyfelek érdekeit.

(40)  Egyértelmű előzetes tájékoztatást kell nyújtani ügyfeleknek azon személyek jogállásáról, akik biztosítási terméket értékesítenek és az általuk kapott javadalmazás típusáról. ▌ Ezt a tájékoztatást az ügyfeleknek a szerződéskötés előtt meg kell kapniuk. Ez arra szolgál, hogy bemutassa a biztosító és adott esetben a közvetítő közötti kapcsolatot, valamint a közvetítő javadalmazásának típusát.

(41)  Annak érdekében, hogy az ügyfél attól függetlenül ▌információt kapjon a nyújtott biztosításértékesítési szolgáltatásokról, hogy a szolgáltatást közvetítőn keresztül vagy közvetlenül egy biztosítótól vásárolja, illetve annak érdekében, hogy el lehessen kerülni a verseny amiatti torzulását, hogy a biztosítók arra lennének ösztönözve, hogy a tájékoztatási előírások elkerülése érdekében inkább közvetlenül értékesítsenek az ügyfeleknek és ne közvetítőkön keresztül, a biztosítóktól is meg kell követelni, hogy ügyfelek számára tájékoztatást nyújtsanak az alkalmazottaik által a biztosítási termékek értékesítéséért kapott javadalmazás jellegére vonatkozóan▌.

(42)   Az 1286/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben(10) foglaltaknak megfelelően a biztosítási alapú befektetési termékek értékesítése során a biztosításközvetítőkre és a biztosítókra egységes követelmények érvényesek. A kiemelt információkat tartalmazó dokumentumban közlendő információkon túl a biztosítási alapú befektetési termékek értékesítőinek további információkat is meg kell adniuk az értékesítés azon költségeiről, amelyek nem szerepelnek a kiemelt információkat tartalmazó dokumentumban meghatározott költségek között, annak érdekében, hogy az ügyfél megérthesse ezen összesített költségeknek a befektetés megtérülésére gyakorolt kumulatív hatását. Ezen irányelvnek ezért rendelkeznie kell a kérdéses biztosítási alapú befektetési termékekhez kötődő értékesítési költségekre vonatkozó információk nyújtásáról.

(43)  Mivel ezen irányelv célja a fogyasztóvédelem javítása, néhány rendelkezés csak a „kiskereskedelmi” (B2C) kapcsolatokra vonatkozik, különösen azok, amelyek a biztosításközvetítők vagy egyéb biztosításitermék-értékesítők üzletviteli szabályait határozzák meg.

(44)  A visszaélésszerű értékesítések megelőzése érdekében a biztosítási termékek ▌értékesítését minden esetben az igényeket és szükségleteket felmérő tesztnek kell kísérnie az ügyfél által megadott információk alapján. Az ügyfélnek javasolt bármely biztosítási terméknek minden esetben meg kell felelnie az ügyfél igényeinek és szükségleteinek, és a terméket az ügyfél számára érthető módon kell ismertetni, hogy megalapozott döntést hozhasson.

(45)  Amennyiben valamely biztosítási termék értékesítése előtt tanácsadásra kerül sor, az ügyfél igényeinek és szükségleteinek meghatározására vonatkozó kötelezettségen túl személyre szabott ajánlást kell készíteni, amely elmagyarázza, hogy az ügyfél biztosítási igényeinek miért éppen az adott termék felel meg leginkább.

(46)   A tagállamoknak meg kell követelniük, hogy a biztosítási értékesítők által az alkalmazottaik vagy képviselőik tekintetében alkalmazott javadalmazási politikák ne legyenek negatív hatással arra, hogy azok az ügyfelek legjobb érdekét szolgálva járjanak el, illetve ne akadályozzák meg, hogy a megfelelő ajánlatot kínálják vagy azt, hogy tisztességes, világos és egyértelmű tájékoztatást adjanak. Az értékesítési célok teljesítésén alapuló javadalmazás nem jelenthet ösztönzést arra, hogy valamely konkrét terméket ajánljanak az ügyfél számára.

(47)  Az ügyfelek számára alapvető fontosságú, hogy tudják, hogy olyan közvetítővel tárgyalnak, akik tisztességes és személyre szabott elemzés alapján ad tanácsot. Annak megállapítása érdekében, hogy a közvetítő elegendő számú szerződést és biztosítási szolgáltatót vett-e számításba ahhoz, hogy tisztességes és személyre szabott elemzést készítsen, megfelelően figyelembe kell venni többek között az ügyfél szükségleteit, a piacon jelen lévő szolgáltatók számát, e szolgáltatók piaci részesedését, az egyes szolgáltatóknál rendelkezésre álló megfelelő biztosítási termékek számát, és e termékek jellemzőit. Ez az irányelv nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy megköveteljék, hogy az a biztosításközvetítő, aki tisztességes és személyre szabott elemzés alapján kíván valamely biztosítási szerződésre vonatkozóan tanácsot adni, e tanácsadást az általa forgalmazott valamennyi szerződésre vonatkozóan végezze el.

(48)  A szerződés megkötése előtt, ideértve a tanácsadás nélküli értékesítés esetét is, megfelelő tájékoztatást kell nyújtani az ügyfél számára a biztosítási termékről, amely tájékoztatás alapján az ügyfél megalapozott döntést tud hozni. A nem-életbiztosítási termékekről a biztosítási termék tájékoztató dokumentuma nyújt formalizált tájékoztatást. E tájékoztató dokumentumot az érintett biztosítónak kell összeállítania, vagy az érintett tagállamokban a biztosítási terméket kialakító biztosításközvetítőnek. A biztosításközvetítőnek el kell ▌magyaráznia az ügyfélnek az általa értékesített biztosítási termékek főbb jellemzőit, és ezért biztosítania kell alkalmazottai számára az ehhez szükséges erőforrásokat és időt.

(49)   Csoportos biztosítás esetén az „ügyfél” a csoport tagjainak azon képviselőjét jelenti, aki a csoport nevében megköti a szerződést, amennyiben az egyes tagok nem dönthetnek egyenként a csatlakozásról, mint például a kötelező foglalkoztatói nyugdíjrendszer esetében. A csoport képviselőjének közvetlenül az után, hogy tag csatlakozik a csoportos biztosításhoz, adott esetben ismertetnie kell a biztosítási termék tájékoztató dokumentumát és az értékesítő üzletvitelére vonatkozó információt.

(50)  Egységes szabályokat kell meghatározni annak érdekében, hogy ▌az ügyfél választhasson, hogy milyen tájékoztatási eszközön keresztül kapja ▌a tájékoztatást, lehetővé téve az elektronikus kommunikáció alkalmazását, amennyiben az az ügylet körülményeire tekintettel megfelelő. Az ügyfél számára azonban lehetővé kell tenni, hogy a tájékoztatást nyomtatott formában kapja meg. Az ügyfelek információkhoz való hozzáférése érdekében a szerződéskötés előtti tájékoztatást ingyenesen kell hozzáférhetővé tenni.

(51)  Kevéssé van szükség az ilyen tájékoztatás megadására, amikor az ügyfél kereskedelmi vagy ipari kockázatokra keres viszontbiztosítási vagy biztosítási fedezetet, vagy – kizárólag biztosítási alapú befektetési termékek értékesítése szempontjából – amikor az ügyfél a 2014/65/EU irányelvben meghatározott szakmai ügyfél.

(52)  Ennek az irányelveknek meg kell határoznia a biztosításértékesítő azon minimumkötelezettségeit, amelyeket az ügyfelek tájékoztatása során teljesítenie kell. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a tájékoztatás nyújtása terén szigorúbb rendelkezéseket tartsanak fenn vagy fogadjanak el a biztosításértékesítők tekintetében, a székhelyük szerinti tagállam rendelkezéseitől függetlenül, amennyiben ezek az értékesítők az adott tagállam területén biztosítási értékesítői tevékenységet fejtenek ki, feltéve, hogy az ilyen szigorúbb rendelkezések összhangban vannak az uniós joggal, beleértve a 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet(11). Annak a tagállamnak, amely a biztosításértékesítők és a biztosítási termékek értékesítése tekintetében az ezen irányelvben meghatározottak mellett további szabályozási előírások alkalmazását ajánlja vagy ilyeneket alkalmaz, biztosítania kell, hogy az ilyen rendelkezésekből származó adminisztratív teher fogyasztóvédelmi szempontból arányos legyen és korlátozott maradjon.

(53)  A keresztértékesítés Unió-szerte a biztosításértékesítők által gyakran alkalmazott stratégia. Ez előnyökkel járhat az ügyfelek szempontjából, de olyan gyakorlatot is jelenthet, amely során az ügyfelek érdekeit nem veszik megfelelően figyelembe. Ez az irányelv nem akadályozza a többfajta kockázatra kiterjedő biztosítások értékesítését.

(54)   Ezen irányelv keresztértékesítésre vonatkozó rendelkezései nem sérthetik az áruk vagy szolgáltatások bizonyos kategóriáinak keresztértékesítésére alkalmazandó szabályokat meghatározó uniós jog alkalmazását.

(55)   Annak érdekében, hogy a biztosítási termékek kielégítsék a megcélzott piac igényeit, a biztosítóknak – és az érintett országokban az ügyfelek számára történő értékesítés céljából biztosítási terméket kialakító biztosításközvetítőknek – az egyes biztosítási termékek jóváhagyására szolgáló folyamatot kell fenntartaniuk, működtetniük és ezen folyamat tekintetében a felülvizsgálatot biztosítaniuk. Amennyiben valamely biztosításértékesítő nem saját maga által kialakított biztosítási termékeket kínál vagy ajánl, feltétlenül képesnek kell lennie a termékek jellemzőinek és azonosított célpiacának megértésére. Ezen irányelv nem korlátozza azon megközelítések sokféleségét és rugalmasságát, amelyeket a vállalkozások az új termékek kifejlesztéséhez alkalmaznak.

(56)  A biztosítási alapú befektetési termékeket gyakran a 2014/65/EU irányelv szerinti befektetési termékek lehetséges alternatívájaként vagy helyettesítőjeként ajánlják az ügyfelek számára. A következetes befektetővédelem biztosítása és a szabályozási arbitrázs megelőzése érdekében fontos, hogy a biztosítási alapú befektetési termékekre ▌ a valamennyi biztosítási termékre vonatkozóan meghatározott üzletviteli standardokon túl az említett termékekbe ágyazott befektetési elem kezelését célzó speciális standardok is érvényesek legyenek. Ezen speciális standardok közé tartozik a megfelelő tájékoztatás, a megfelelő tanácsadásra vonatkozó előírás és ▌ a javadalmazással kapcsolatos korlátozások. ▌

(57)   Annak biztosítása érdekében, hogy valamely biztosítási alapú befektetési termék értékesítésével kapcsolatos bármely díj vagy jutalék vagy bármely nem pénzbeli előny, amelyet az ügyfél vagy az ügyfél nevében eljáró személy kivételével bármely fél számára kifizetnek, vagy amelyet az ügyfél vagy az ügyfél nevében eljáró személy kivételével bármely fél kifizet, ne gyakoroljon káros hatást az ügyfélnek nyújtott vonatkozó szolgáltatás minőségére, a biztosításértékesítőnek e káros hatás elkerülése céljából megfelelő és arányos strukturális intézkedéseket kell bevezetnie. E célból a biztosításértékesítőnek ki kell dolgoznia, el kell fogadnia és rendszeresen felül kell vizsgálnia az összeférhetetlenséggel kapcsolatos politikáit és eljárásait azzal a céllal, hogy elkerülje az ügyfélnek nyújtott vonatkozó szolgáltatás minőségét befolyásoló káros hatást, valamint biztosítsa, hogy az ügyfél megfelelő tájékoztatást kapjon a díjakról, jutalékokról és előnyökről.

(58)  Annak biztosítása érdekében, hogy a biztosítók és a biztosításértékesítést folytató személyek teljesítsék ezen irányelv rendelkezéseit, és hogy az egész Unióban egyforma elbánásban részesüljenek, a tagállamoknak hatékony, arányos és visszatartó erejű közigazgatási szankciókat és egyéb intézkedéseket kell előírniuk. A pénzügyi szolgáltatások ágazatában a szankciórendszerek megerősítéséről szóló, 2010. december 8-i bizottsági közleményben felülvizsgálták a jelenlegi szankcionálási hatásköröket és azok gyakorlati alkalmazását a szankciók és az egyéb intézkedések konvergenciájának előmozdítása érdekében. A tagállamok által meghatározott közigazgatási szankcióknak és egyéb intézkedéseknek ezért a címzettekkel, a szankció vagy egyéb intézkedés alkalmazásakor figyelembe veendő kritériumokkal, a közzététellel és a legfontosabb szankcionálási hatáskörökkel ▌kapcsolatban bizonyos alapvető követelményeknek eleget kell tenniük.

(59)   Habár a tagállamok szabadon állapíthatnak meg ugyanarra a jogsértésre nézve közigazgatási és büntetőjogi szankciókra vonatkozó szabályokat is, nem kell előírni számukra, hogy közigazgatási szankciókra vonatkozó szabályokat állapítsanak meg ezen irányelv megsértései tekintetében, amennyiben azok a tagállami büntetőjog hatálya alá tartoznak. A nemzeti jogszabályokkal összhangban a tagállamok nem kötelesek mind közigazgatási, mind büntetőjogi szankciókat előírni egyazon jogsértésre vonatkozóan, erre mindazonáltal lehetőséget kell biztosítani számukra, ha a nemzeti jogszabályaik ezt lehetővé teszik. Ha azonban a tagállamok ezen irányelv megsértésének esetére közigazgatási szankciók helyett büntetőjogi szankciókat tartanak fenn, ez nem akadályozhatja, illetve egyéb módon sem befolyásolhatja az illetékes hatóságokat abban, hogy ezen irányelv alkalmazásában kellő időben együttműködjenek más tagállamok illetékes hatóságaival, illetve tőlük kellő időben információkhoz jussanak vagy velük kellő időben információcserét folytassanak, akár azt követően is, hogy az adott jogsértést büntetőeljárás lefolytatása céljából az illetékes igazságügyi hatósághoz utalták.

(60)  Az illetékes hatóságokat fel kell hatalmazni különösen olyan pénzbírságok kiszabására, amelyek kellően magasak a tényleges és a lehetséges haszon ellensúlyozásához és még a nagyobb intézmények és azok vezetői számára is visszatartó erővel bírnak.

(61)   A következetes befektetővédelem biztosításához és a szabályozási arbitrázs kockázatának elkerüléséhez fontos, hogy valamely biztosítási alapú befektetési termék értékesítésével kapcsolatos jogsértés esetén a tagállamok által meghatározott közigazgatási szankciók és egyéb intézkedések összhangban legyenek az 1286/2014/EU rendeletben foglaltakkal.

(62)  Annak biztosítása érdekében, hogy a szankciók alkalmazása az Unióban következetes legyen, a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy ▌az illetékes hatóságok a közigazgatási szankciók vagy egyéb intézkedések típusának és a közigazgatási pénzbírságok szintjének meghatározása során az összes lényeges körülményt figyelembe vegyék.

(63)  Annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes hatóságok jogsértésekről hozott határozatai a közvéleményre elrettentő hatást gyakoroljanak, továbbá hogy a piaci résztvevők tájékoztatást kapjanak az ügyfelek számára károsnak tekintett magatartásról, az említett határozatokat közzé kell tenni, feltéve, hogy a fellebbezésre rendelkezésre álló idő letelt és nem nyújtottak be fellebbezést, és kivéve, ha az említett közzététel veszélyezteti a biztosítási vagy viszontbiztosítási piac stabilitását. Amennyiben a nemzeti jog előírja, hogy a szankciót vagy egyéb intézkedést, amellyel szemben jogorvoslattal éltek, közzé kell tenni, akkor a szankciót vagy egyéb intézkedést, valamint a jogorvoslat eredményét is haladéktalanul közzé kell tenni. Mindazonáltal ha a szankció vagy egyéb intézkedés közzététele aránytalan kárt okozna az érintett feleknek, az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy úgy határozhassanak, nem teszik közzé a szankciót vagy egyéb intézkedést vagy azokat az anonimitás megőrzésével hozzák nyilvánosságra.

(64)  A potenciális jogsértések feltárása érdekében az illetékes hatóságoknak rendelkezniük kell a szükséges vizsgálati hatáskörökkel, és hatékony mechanizmusokat kell létrehozniuk, amelyekkel lehetővé teszik a lehetséges vagy tényleges jogsértés bejelentését.

(65)  Ennek az irányelvnek közigazgatási szankciókra és egyéb intézkedésekre egyaránt hivatkoznia kell, tekintet nélkül arra, hogy azok a nemzeti jog alapján szankciónak vagy egyéb intézkedésnek minősülnek-e.

(66)  Ez az irányelv nem sérti a tagállamok büntetendő cselekményekkel kapcsolatos jogának rendelkezéseit.

(67)  Az ebben az irányelvben meghatározott célkitűzések elérése érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a valamennyi termékre vonatkozó termékfelügyelet és termékirányítási követelmények tekintetében; valamint a biztosítási alapú befektetési termékek értékesítésével, az összeférhetetlenség kezelésével és azon feltételekkel kapcsolatban, amelyek megléte mellett ösztönzők kifizetésére vagy elfogadására kerülhet sor, továbbá a megfelelőség és alkalmasság értékelése tekintetében. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkálatok során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus előkészítésekor és megszövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő módon történő továbbításáról.

(68)  A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó technikai standardok biztosítják a következetes harmonizálást, valamint a fogyasztók megfelelő védelmét az egész Unióban. ▌Tekintettel arra, hogy az EIOPA nagyon speciális szakértelemmel rendelkező szerv, meg lehetne bízni azzal, hogy kizárólag olyan ▌végrehajtási technikaistandard-tervezeteket dolgozzon ki az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz és a Bizottsághoz történő benyújtás céljából, amelyekhez nem szükséges szakpolitikai döntéseket hozni.

(69)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról szóló, az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság közötti egyetértési megállapodásban foglaltaknak megfelelően, nem sértve a megállapodás további felülvizsgálatát, a Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktus továbbításának időpontja tekintetében figyelembe kell vennie a kifogásolási időszakot, valamint az Európai Parlament és a Tanács eljárásait. Emellett a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról szóló egyetértési megállapodásban foglaltaknak megfelelően, nem sértve a megállapodás további felülvizsgálatát és adott esetben az 1094/2010/EU rendeletet, megfelelő átláthatóságot és a Parlamenttel és a Tanáccsal való megfelelő kapcsolattartást kell biztosítani a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása előtt.

(70)  A 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(12) ▌és a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(13) szabályozza a személyes adatok EIOPA általi feldolgozását ezen irányelv keretein belül, az európai adatvédelmi biztos felügyelete alatt.

(71)  Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja az Európai Unió – Szerződésekbe foglalt – Alapjogi Chartájában elismert elveket.

(72)   Ez az irányelv nem róhat túl nagy terhet a kis- és közepes méretű biztosítás- és viszontbiztosítás-értékesítőkre. E cél elérésének egyik eszköze az arányosság elvének megfelelő alkalmazása. Ezt az elvet kell alkalmazni mind a biztosítás- és viszontbiztosítás-értékesítőkre előírt követelményekre, mind az ellenőrzési hatáskörök gyakorlására.

(73)  Ennek az irányelvnek a felülvizsgálatát öt évvel hatálybalépése után el kell végezni a piaci fejlemények, valamint az uniós jog más területeinek fejleményei vagy a tagállamok uniós jog végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatai figyelembevétele érdekében, különösen a 2003/41/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(14) hatálya alá tartozó termékek tekintetében.

(74)  A 2002/92/EK irányelv 24 hónappal ezen irányelv hatálybalépését követően hatályát veszti. Azonban a 2002/92/EK irányelv IIIA. fejezetét ezen irányelv hatálybalépésével egy időben törölni kell.

(75)  Az ezen irányelv belső jogba történő átültetésére vonatkozó kötelezettség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek a 2002/92/EK irányelv lényegi elemeinek módosítására vonatkoznak. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség az említett irányelvből ered.

(76)  Ez az irányelv nem érinti a 2002/92/EK irányelv belső jogba történő átültetésre vonatkozó határidővel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,

(77)  Az európai adatvédelmi biztossal való konzultáció a 45/2001/EK rendelet 28. cikkének (2) bekezdésével összhangban megtörtént, és a biztos 2012. november 23-án véleményt nyilvánított(15),

(78)  Mivel ezen irányelv céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban terjedelmük miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(79)  A tagállamok és a Bizottság magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatának megfelelően a tagállamok vállalták, hogy indokolt esetben az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez az irányelv egyes elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszköz megfelelő részei közötti kapcsolatot magyarázó egy vagy több dokumentumot mellékelnek. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok megküldése indokolt.

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. fejezet

Hatály és fogalommeghatározások

1. cikk

Hatály

(1)  Ez az irányelv ▌a biztosítási és viszontbiztosítási értékesítési tevékenységek ▌ Unióban történő megkezdésére és folytatására vonatkozó szabályokat állapítja meg.

(2)  Ez az irányelv azon természetes vagy jogi személyekre alkalmazandó, akik biztosítási és viszontbiztosítási termékek értékesítésének megkezdése és folytatása céljából letelepedtek vagy letelepedni szándékoznak valamely tagállamban.

(3)  Ez az irányelv nem vonatkozik azokra a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyekre, akik biztosításértékesítési tevékenységeket folytatnak, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)  a biztosítás valamely szolgáltató termékéhez vagy szolgáltatásához képest kiegészítő jellegű, és az alábbi kockázatokra nyújt fedezetet:

i.  az ilyen szolgáltató által szállított áruk meghibásodásának, elveszésének vagy sérülésének, vagy az ilyen szolgáltató által nyújtott szolgáltatás igénybe vétele elmaradásának kockázata; vagy

ii.  poggyász megsérülése vagy elveszése, valamint az adott a szolgáltatótól megrendelt utazáshoz kapcsolódó egyéb kockázatok;

b)  a biztosítási termék arányosítással számított, egész évre vetített díja nem haladja meg a 600 eurót;

c)  a b) ponttól eltérve, amennyiben a biztosítás kiegészít az a) pontban említett valamely szolgáltatást, és a szolgáltatásnyújtás időtartama legfeljebb három hónap, a személyenként fizetett biztosítási díj nem haladja meg a 200 eurót.

(4)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a biztosító vagy biztosításközvetítő – amikor olyan kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyen keresztül végzi az értékesítést, aki a (3) bekezdés értelmében nem tartozik ezen irányelv hatálya alá – biztosítsa, hogy:

a)  a (3) bekezdés értelmében ezen irányelv hatálya nem tartozó, kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy személyazonosságára és címére, valamint a 14. cikkben említett eljárásokra vonatkozó információk a szerződés megkötését megelőzően az ügyfél rendelkezésére álljanak, lehetővé téve, hogy az ügyfél vagy más érintett fél panaszt nyújthasson be;

b)  megfelelő és arányos intézkedések kerüljenek bevezetésre a 17. és a 24. cikkben foglalt rendelkezések teljesítése céljából, továbbá annak érdekében, hogy a szerződésre irányuló javaslatot megelőzően tekintetbe lehessen venni az ügyfél szükségleteit és igényeit;

c)  a 20. cikk (4) bekezdésben említett, a termékkel kapcsolatos információkat tartalmazó dokumentumot a szerződés megkötését megelőzően az ügyfél rendelkezésére bocsássák.

(5)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az illetékes hatóságok ellenőrizzék a biztosítási és viszontbiztosítási piacot, ideértve a tagállamukban vagy a tagállamukból forgalomba hozott, forgalmazott vagy értékesített kiegészítő biztosítási termékek piacát. Az EIOPA elősegítheti és koordinálhatja az ellenőrzést.

(6)  Ez az irányelv nem vonatkozik az olyan biztosítási és viszontbiztosítási értékesítési tevékenységekre, amelyek Unión kívüli kockázatokra és kötelezettségvállalásokra vonatkoznak.

Ez az irányelv nem érinti a tagállamnak a biztosítási és viszontbiztosítási értékesítési tevékenységre vonatkozó azon jogát, amely a harmadik országban létrejött és a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapelvének megfelelően területén működő biztosítókra és viszontbiztosítókra vagy közvetítőkre vonatkozik, feltéve hogy azonos bánásmód illeti meg mindazokat a személyeket, akik a piacon biztosítási és viszontbiztosítási tevékenységet folytatnak, vagy erre felhatalmazást kaptak.

Ez az irányelv nem szabályozza a harmadik országokban folytatott biztosítási vagy viszontbiztosítási értékesítési tevékenységet.

A tagállamok kötelesek tájékoztatni a Bizottságot minden olyan általános nehézségről, amellyel biztosítási értékesítőik szembesülnek harmadik országokban való letelepedésük vagy biztosításértékesítési tevékenységeik végzése során.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

1.  „biztosítási értékesítés”: biztosítási szerződések megkötésével kapcsolatos tanácsadással, ajánlattétellel, vagy biztosítási szerződések megkötésének előkészítésével kapcsolatos egyéb tevékenység, az ilyen szerződések megkötése, illetve közreműködés az ilyen szerződések kezelésében és teljesítésében, különös tekintettel a követelésekre ▌.

E fogalommeghatározás alkalmazásában:

a)  biztosítási értékesítésnek tekintendő az információk rendelkezésre bocsátása egy vagy több biztosítási szerződésről olyan kritériumoknak megfelelően, amelyeket az ügyfél egy weboldalon vagy más tájékoztatási eszközön keresztül választ ki, valamint a biztosítási termékek rangsorának összeállítása – az árak és a termékek összehasonlítását vagy a biztosítási szerződés árára vonatkozó kedvezményt is beleértve –, amennyiben az ügyfélnek lehetősége van a weboldal vagy az egyéb tájékoztatási eszköz útján közvetve vagy közvetlenül biztosítási szerződést kötni; továbbá

b)   nem tekintendők biztosítási értékesítésnek a következő tevékenységek:

i.  a más szakmai tevékenységgel összefüggésben az ügyfélnek esetileg adott tájékoztatás, amennyiben a szolgáltató nem tesz további lépéseket, hogy segítséget adjon ▌a biztosítási szerződés megkötésében vagy teljesítésében;

ii.  a biztosító által szakmai alapon végzett kárügyintézés, valamint kárrendezés és szakértői kárbecslés.

iii.  mindössze adat- és információszolgáltatás a potenciális szerződőkről a biztosításközvetítők vagy biztosítók számára, ha az információt szolgáltató nem tesz semmilyen további, a biztosítási szerződés megkötését segítő lépést;

iv.  mindössze tájékoztatás nyújtása biztosítási termékekről, illetőleg valamely biztosításközvetítőről vagy biztosítóról ▌a potenciális szerződők számára, ha a tájékoztatást nyújtó nem tesz semmilyen további, a biztosítási szerződés megkötését segítő lépést;

2.  „viszontbiztosítási értékesítés”: viszontbiztosítási szerződések megkötésével kapcsolatos tanácsadással, ajánlattétellel vagy viszontbiztosítási szerződések megkötésének előkészítésével kapcsolatos egyéb tevékenységek, az ilyen szerződések megkötése, illetve közreműködés az ilyen szerződések kezelésében és teljesítésében, különös tekintettel a követelésekre, ▌ ideértve azt az esetet is, ha azokat viszontbiztosító végzi, viszontbiztosítás-közvetítő közreműködése nélkül.

E fogalommeghatározás alkalmazásában nem tekintendők viszontbiztosítás értékesítésnek a következő tevékenységek:

a)  a más szakmai tevékenységgel összefüggésben esetileg adott tájékoztatás, feltéve hogy annak a tevékenységnek nem az a célja, hogy segítséget adjon az ügyfélnek a viszontbiztosítási szerződés megkötésében vagy teljesítésében;

b)  a viszontbiztosító által szakmai alapon végzett kárügyintézés, valamint kárrendezés és szakértői kárbecslés;

c)  adat- és információszolgáltatás a potenciális szerződőkről a viszontbiztosítás-közvetítők vagy viszontbiztosítók számára, ha az információt szolgáltató nem tesz semmilyen további, a viszontbiztosítási szerződés megkötését segítő lépést;

d)  tájékoztatás nyújtása viszontbiztosítási termékekről, illetőleg valamely viszontbiztosítás-közvetítőről vagy viszontbiztosítóról ▌a potenciális szerződők számára, ha a tájékoztatást nyújtó nem tesz semmilyen további, a viszontbiztosítási szerződés megkötését segítő lépést;

3.  „biztosításközvetítő”: bármely, a biztosítótól vagy viszontbiztosítótól, vagy ezek alkalmazottaitól eltérő, továbbá a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személytől eltérő természetes vagy jogi személy, aki javadalmazás ellenében kezd vagy folytat biztosításértékesítési tevékenységet;

4.  „kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy”: bármely, az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(16) 4. cikkének (1) és (2) bekezdésében meghatározott hitelintézettől vagy befektetési vállalkozástól eltérő természetes vagy jogi személy, aki javadalmazás ellenében kiegészítő jelleggel kezd vagy folytat biztosításértékesítési tevékenységet, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)  e természetes vagy jogi személy fő szakmai tevékenysége nem a biztosításértékesítés;

b)  a természetes vagy jogi személy csak bizonyos biztosítási termékeket értékesít, amelyek valamely áruhoz vagy szolgáltatáshoz képest kiegészítő jellegűek;

c)  az érintett biztosítási termékek nem tartalmaznak életbiztosítást vagy felelősségi kockázatot, kivéve, ha az ilyen fedezet kiegészíti a közvetítő által fő szakmai tevékenységeként kínált terméket vagy nyújtott szolgáltatást;

5.  „viszontbiztosítás-közvetítő”: bármely, a viszontbiztosítótól vagy annak alkalmazottaitól eltérő természetes vagy jogi személy, aki javadalmazás ellenében kezd vagy folytat viszontbiztosítási értékesítési tevékenységet;

6.  „biztosító”: a 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(17) 13. cikkének 1. pontjában meghatározott vállalkozás;

7.  „viszontbiztosító”: a 2009/138/EK irányelv 13. cikkének 4. pontjában meghatározott viszontbiztosító;

8.  „biztosításértékesítő”: bármely biztosításközvetítő, kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy vagy biztosító, amikor biztosításértékesítési tevékenységet végez;

9.  „javadalmazás”: bármely jutalék, díj, ellenérték vagy más kifizetés, ideértve bármilyen jellegű gazdasági előnyt, vagy bármely egyéb pénzbeli vagy nem pénzbeli előnyt vagy ösztönzőt, amelyet a biztosítási értékesítési tevékenységre tekintettel kínálnak fel vagy nyújtanak;

10.  „székhely szerinti tagállam”:

a)  ha a közvetítő természetes személy, azt a tagállamot jelenti, ahol lakóhelye van;

b)  ha a közvetítő jogi személy, azt a tagállamot jelenti, ahol annak a létesítő okirat szerinti székhelye található, vagy amennyiben a nemzeti jog szerint nincs ilyen, azt a tagállamot, ahol a központi irodája található;

11.  „a fogadó tagállam”: az a tagállam, amelyben egy biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő állandóan jelen van vagy ott letelepedett vagy szolgáltatást nyújt , és amely nem a székhelye szerinti tagállam ;

12.  „fióktelep”: a közvetítő képviselete vagy ügyvezetésének helye, amely a székhely szerinti tagállamon kívüli tagállam területén található;

13.  „szoros kapcsolat” a 2009/138/EK irányelv 13. cikkének 17. pontjában meghatározott szoros kapcsolat;

14.  „a központi ügyvezetés helye”: az a helyszín, ahonnan a fő tevékenység irányítása történik;

15.  „tanácsadás”: személyes ajánlás valamely ügyfélnek annak kérésére vagy ▌a biztosításértékesítő kezdeményezésére, egy vagy több biztosítási szerződésre vonatkozóan;

16.  „nagykockázatok”: a 2009/138/EK irányelv 13. cikkének 27. pontjában meghatározott nagykockázatok;

17.  „biztosítási alapú befektetési termék”: olyan biztosítási termék, amely lejárati értékkel vagy visszaváltási értékkel rendelkezik, és amelynek lejárati vagy visszaváltási értéke részben vagy egészben, közvetlenül vagy közvetve ki van téve a piaci ingadozásoknak, kivéve:

a)  a 2009/138/EK irányelv I. mellékletében (Nem-életbiztosítási ágazatok) felsorolt nem-életbiztosítási termékek;

b)  életbiztosítási szerződések, ha a szerződés alapján a szolgáltatás kizárólag halál esetén, vagy sérülésből, betegségből vagy fogyatékosságból eredő rokkantsággal összefüggésben fizethető ki;

c)  olyan nyugdíjelőtakarékossági termékek, amelyek a nemzeti jog alapján elsődleges céljukat tekintve a befektető számára nyugdíjjövedelmet biztosító és a befektetőt bizonyos ellátásokra feljogosító termékként elismert termékek;

d)  a 2003/41/EK vagy a 2009/138/EK irányelvek hatálya alá tatozó, hivatalosan elismert foglalkoztatói nyugdíjrendszerek

e)  olyan egyéni nyugdíj-előtakarékossági termékek, amelyeknél a nemzeti szabályozás alapján a munkáltató pénzügyi hozzájárulásra kötelezett, és amelyek esetében a munkáltatónak vagy a munkavállalónak nincs választási lehetősége a nyugdíj-előtakarékossági termék vagy szolgáltatója tekintetében;

18.  „tartós adathordozó”: bármely olyan eszköz, amely:

a)  lehetővé teszi, hogy az ügyfél a személyesen neki címzett információkat a jövőben is hozzáférhető módon, az információ céljának megfelelő hosszúságú ideig tárolja; és

b)  lehetővé teszi az így tárolt információk változatlan formában való többszörözését.

II. fejezet

A nyilvántartásba vételre vonatkozó követelmények

3. cikk

Nyilvántartásba vétel

(1)  ▌A biztosítási, a viszontbiztosítási közvetítőket és a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyeket saját tagállamuk illetékes hatóságnál nyilvántartásba kell venni.

A ▌biztosítók és viszontbiztosítók és azok alkalmazottai esetében nem kell előírni az ezen irányelv szerinti ▌nyilvántartásba vételt.

Az első albekezdés sérelme nélkül a tagállamok meghatározhatják, hogy a biztosítók és a viszontbiztosítók és a közvetítők és más testületek együttműködhetnek az illetékes hatóságokkal a biztosítási és a viszontbiztosítási közvetítők és a kiegészítő biztosításkövetítői tevékenységet végző személyek nyilvántartásba vételében, valamint a 10. cikkben meghatározott követelmények ▌alkalmazásában.

Különösképpen, a ▌ a biztosítókat és a viszontbiztosítókat valamint a közvetítőket továbbá a más testületeket▌biztosító, viszontbiztosító, biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő, illetve biztosítók vagy viszontbiztosítók vagy biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítők egyesülete ▌is nyilvántartásba veheti az illetékes hatóság felügyelete mellett.

A ▌biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő, illetve a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy tevékenységét egy biztosító vagy viszontbiztosító vagy egy másik ▌közvetítő ▌felelőssége mellett is folytathatja. Ilyen esetben a tagállamok kiköthetik, hogy a biztosító vagy a viszontbiztosító vagy az egyéb közvetítő feladata annak biztosítása, hogy a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő, illetve a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy teljesítse a nyilvántartásba-vételi feltételeket, ideértve a (6) bekezdés első albekezdésének c) alpontjában meghatározott feltételeket is.

A tagállamok azt is kiköthetik, hogy a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő vagy a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy tevékenységéért felelősséget vállaló biztosítónak vagy viszontbiztosítónak vagy egyéb közvetítőnek nyilvántartásba kell vennie a szóban forgó közvetítőt vagy kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyt.

A tagállamoknak nem szükséges alkalmazniuk az első ▌albekezdésben említett követelményeket minden olyan természetes személyre, aki egy ▌biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő ▌ vagy kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy részére dolgozik, és biztosítási vagy viszontbiztosítási értékesítési tevékenységet folytat, ugyanakkor a tagállamok biztosítják, hogy a nyilvántartások tartalmazzák azoknak a természetes személyeknek a nevét, akik a biztosítási vagy viszontbiztosítási értékesítő vezetőségén belül a biztosítási vagy viszontbiztosítási értékesítésért felelősek.

A nyilvántartások ezen kívül megjelölik azokat a tagállamokat, amelyekben a közvetítő a letelepedés szabadságára vagy a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó szabályok szerint üzleti tevékenységet folytat.

(2)  A tagállamok egynél több nyilvántartást hozhatnak létre a biztosítás- és a viszontbiztosítás-közvetítők, valamint a biztosításközvetítést kiegészítő tevékenységként végző személyek tekintetében, feltéve hogy a közvetítők nyilvántartásba vételére vonatkozóan meghatározzák a vonatkozó követelményeket.

A tagállamok online nyilvántartást hoznak létre. E nyilvántartásnak egyszerűen elérhetőnek kell lennie, ▌és lehetővé kell tennie a nyilvántartásba-vételi űrlap közvetlen online kitöltését.

(3)  Abban az esetben, ha egy tagállamban több nyilvántartás létezik, a tagállamnak létre kell hoznia egy információs pontot, amely lehetővé teszi a gyors és egyszerű hozzáférést az ezekben a nyilvántartásokban található információkhoz, amelyeket elektronikus úton kell gyűjteni és ▌frissíteni kell. Ezen az információs ponton rendelkezésre kell állnia továbbá a székhely szerinti tagállam vonatkozásában az ▌illetékes hatóságok azonosító adatainak is.

(4)  Az EIOPA elektronikus nyilvántartást hoz létre, azt a weboldalán közzéteszi és naprakészen tartja; e nyilvántartás azoknak a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítőknek vagy kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyeknek a nyilvántartási adatait tartalmazza, amelyek bejelentették, hogy határokon átnyúló üzleti tevékenységet kívánnak folytatni a III. fejezetnek megfelelően. A tagállamoknak haladéktalanul az EIOPA rendelkezésére kell bocsátaniuk az ehhez szükséges információkat. ▌A nyilvántartásnak linket kell tartalmaznia az egyes tagállamok illetékes hatóságainak a weboldalaihoz, és onnan elérhetőnek kell lennie.

Az EIOPA jogosult betekinteni az első albakezdésben említett nyilvántartásban tárolt adatokba. Az EIOPA-nak és az illetékes hatóságoknak jogukban áll módosítani a tárolt adatokat. Azok az érintettek, akiknek a nyilvántartás a személyes adatait tárolja, betekinthetnek ezekbe az adatokba, továbbá joguk van ahhoz, hogy az ilyen adatok cseréje esetén arról megfelelő tájékoztatást kapjanak.

Az EIOPA weboldalt hoz létre, amely a tagállamok által a (3) bekezdéssel összhangban létrehozott információs pontokra vagy adott esetben nyilvántartásra mutató hiperlinkeket tartalmaz.

Az e cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a biztosítás- ▌és a viszontbiztosítás-közvetítők, valamint a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyek nyilvántartása a 10. cikkben meghatározott követelmények betartása mellett történjen.

▌A nyilvántartás érvényességét az illetékes hatóságnak rendszeresen felül kell vizsgálnia.

A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy azokat a biztosítás- és viszontbiztosítás-közvetítőket, valamint kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyeket, akik a 10. cikkben meghatározott követelményeknek már nem felelnek meg, töröljék a nyilvántartásból. Adott esetben a székhely szerinti tagállam tájékoztatja a fogadó tagállamot az ilyen törlésről.

(5)  A tagállamok biztosítják, hogy a közvetítők nyilvántartásba vétel iránti kérelmeit a kérelem hiánytalan benyújtásától számított három hónapon belül elbírálják, és a kérelmezőt haladéktalanul értesítik a döntésről.

(6)  A tagállamok biztosítják, hogy ▌a nyilvántartásba vétel feltételeként bekérjék a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítőktől, illetve a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyektől az alábbi információkat:

a)  ▌ azon részvényesek vagy tagok személyazonossága, akár természetes vagy jogi személyekről van szó, akik 10%-ot meghaladó tulajdoni részesedéssel rendelkeznek a közvetítőben, valamint az ilyen tulajdoni részesedés mértéke;

b)  ▌azon a személyek személyazonossága, akik szoros kapcsolatban állnak a ▌közvetítővel;

c)  ▌bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az említett tulajdoni részesedés vagy szoros kapcsolat nem akadályozza meg az illetékes hatóságok felügyeleti funkcióinak tényleges gyakorlását.

A tagállamok biztosítják, hogy a közvetítők indokolatlan késedelem nélkül tájékoztassák az illetékes hatóságokat az e bekezdés alapján szolgáltatott információk bármilyen változása esetén.

(7)  A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok megtagadják a nyilvántartásba vételt, ha valamely harmadik országnak a ▌közvetítővel szoros kapcsolatot fenntartó egy vagy több természetes vagy jogi személyre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései, vagy az ilyen törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések végrehajtásának a nehézségei megakadályozzák felügyeleti funkcióik tényleges gyakorlását.

▌III. fejezet

A szolgáltatásnyújtás és a letelepedés szabadsága

4. cikk

A szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlása

(1)  Bármely olyan biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő, illetve kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy, aki első alkalommal szándékozik üzleti tevékenységet folytatni egy másik tagállam területén a szolgáltatásnyújtás szabadsága szerint, a következő információkat közli székhely szerinti tagállamának illetékes hatóságával.

a)  a közvetítő neve, címe és adott esetben nyilvántartási száma;

b)  az a tagállam vagy tagállamok, ahol a közvetítő tevékenykedni szándékozik;

c)  a közvetítő kategóriája és adott esetben a képviselt biztosító vagy viszontbiztosító neve;

d)  adott esetben az érintett biztosítási osztályok.

(2)  A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága az (1) bekezdésben említett tájékoztatás megérkezésétől számított egy hónapon belül közli azt a fogadó tagállam illetékes hatóságával, amely haladéktalanul igazolja a kézhezvételt. A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága írásban tájékoztatja a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítőt, illetve a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyt arról, hogy a fogadó tagállam illetékes hatósága megkapta az információt és közvetítő megkezdheti üzleti tevékenységét a fogadó tagállamban. Adott esetben a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága ezzel egyidejűleg közli a közvetítővel azt a tényt, hogy a 11. cikk (1) bekezdésében említett, a fogadó tagállamban alkalmazandó jogi rendelkezésekkel kapcsolatos információk a 11. cikk (3) és (4) bekezdésében említett módon érhetők el, továbbá azt is, hogy a közvetítő üzleti tevékenységének a fogadó tagállamban való megkezdése érdekében köteles e rendelkezéseknek megfelelni.

(3)  Amennyiben az (1) bekezdés szerint közölt adatok bármelyikében változás történik, a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítőnek, illetve kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személynek értesítenie kell a változásról a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságát a változás életbelépése előtt legalább egy hónappal. A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága a lehető leghamarabb, de legkésőbb egy hónappal azután, hogy a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága megkapta a tájékoztatást, értesíti a fogadó tagállam illetékes hatóságát a változásról.

5. cikk

Kötelezettségek megsértése a szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlása során

(1)  Ha a fogadó tagállam illetékes hatóságának oka van feltételezni, hogy a területén a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján működő biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő, illetve kiegészítő biztosításközvetítési tevékenységet végző személy az ebben az irányelvben meghatározott bármely kötelezettséget megszegi, e feltételezést közli a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságával.

Az első albekezdés alapján kapott információk értékelését követően a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága adott esetben a lehető legkorábbi alkalommal megfelelő intézkedéseket hoz a helyzet orvoslása érdekében. A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága tájékoztatja a fogadó tagállam illetékes hatóságát bármely ilyen meghozott intézkedésről.

Abban az esetben, ha a székhely szerinti tagállam által tett intézkedések ellenére, vagy amiatt, hogy ezen intézkedések nem bizonyulnak megfelelőnek vagy elmaradnak, a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő, illetve kiegészítő biztosításközvetítési tevékenységet végző személy továbbra is olyan módon jár el, amely nyilvánvalóan hátrányos jelentős számú fogadó tagállambeli fogyasztó érdekeire, vagy a biztosítási és viszontbiztosítási piacok rendes működésére nézve, a fogadó tagállam illetékes hatósága – a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának tájékoztatását követően – megfelelő intézkedéseket tehet a további szabálytalanságok megakadályozása érdekében, így többek között, ha ez feltétlenül szükséges, megakadályozhatja, hogy az adott közvetítő a területén új üzleti tevékenységet folytasson.

Emellett a székhely szerinti vagy a fogadó tagállam illetékes hatósága továbbíthatja az ügyet az EIOPA-nak és a segítségét kérheti az 1094/2010/EU rendelet 19. cikke alapján. Ebben az esetben az EIOPA az említett cikkben ráruházott hatáskörökkel összhangban járhat el.

(2)  Az (1) bekezdés nem érinti a fogadó tagállam azon jogát, hogy megfelelő intézkedéseket hozzon a területén belül elkövetett szabálytalanságok megakadályozása vagy szankcionálása érdekében olyan helyzetben, amikor haladéktalan intézkedésre van szükség a fogyasztók jogainak védelme érdekében. Ez a jog magában foglalja a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő, illetve kiegészítő biztosításközvetítési tevékenységet végző személy megakadályozását abban, hogy a területén új üzleti tevékenységet folytasson.

(3)  A fogadó tagállam illetékes hatóságai által az e cikk alapján elfogadott bármely intézkedést megfelelő indokolással ellátott dokumentumban közölni kell az érintett biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítővel, illetve kiegészítő biztosításközvetítési tevékenységet végző személlyel, valamint arról haladéktalanul értesíteni kell a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságát, az EIOPA-t és a Bizottságot.

6. cikk

A letelepedés szabadságának gyakorlása

(1)  A tagállamok biztosítják a letelepedés szabadságával élve egy másik tagállam területén fióktelep létrehozását vagy állandó jelenlétet tervező biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő, illetve a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy számára, hogy ezt közölje a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságával, és bocsássa ezen hatóság rendelkezésére az alábbi információkat:

a)  a közvetítő neve, címe és adott esetben nyilvántartási száma ▌;

b)  az a tagállam, amelynek területén biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő, illetve a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy fióktelepet kíván létesíteni vagy állandóan jelen kíván lenni;

c)  a közvetítő kategóriája és adott esetben a képviselt biztosító vagy viszontbiztosító neve;

d)  az érintett biztosítási osztályok, ha vannak;

e)  az a cím, ahonnan a fogadó tagállamban az iratok beszerezhetők;

f)  a fióktelep vagy állandó jelenléti pont vezetéséért felelő személy neve.

Bármely közvetítő által egy másik tagállamban fenntartott, fiókteleppel egyenértékű állandó jelenlétet ugyanúgy kell kezelni, mint egy fióktelepet, kivéve, ha a közvetítő jogszerűen másik jogi forma keretében hozza létre az ilyen állandó jelenlétét.

(2)  Amennyiben a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának ▌oka van kételkedni a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő, illetve a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy szervezeti felépítése vagy pénzügyi helyzetének megfelelőségében, akkor a tervezett értékesítési tevékenységeket figyelembe véve az (1) bekezdésben említett tájékoztatás megérkezésétől számított egy hónapon belül közli ezt az információt a fogadó tagállam illetékes hatóságával, amely haladéktalanul visszaigazolja annak kézhezvételét ▌. A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága írásban tájékoztatja a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítőt, illetve a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyt arról, hogy a fogadó tagállam illetékes hatósága megkapta az információt.

Az e bekezdés első albekezdésében említett tájékoztatás kézhezvételétől számított egy hónapon belül a fogadó tagállam illetékes hatósága a 11. cikk (3) és (4) bekezdésében említett eszközök útján közli a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságával a területén alkalmazandó, a 11. cikk (1) bekezdésében említett jogi rendelkezéseket. A székhely szerinti tagállam közli a közvetítővel ezt az információt, valamint tájékoztatja, hogy a közvetítő megkezdheti tevékenységét a fogadó tagállamban azzal a feltétellel, hogy ezeket a jogi rendelkezéseket betartja.

Ha a második albekezdésben meghatározott időszakon belül nem érkezik közlés, a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő, illetve a kiegészítő biztosításközvetítési tevékenységet végző személy létrehozhatja a fióktelepet és megkezdheti üzleti tevékenységét.

(3)  Amennyiben a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága megtagadja az (1) bekezdésben említett tájékoztatás továbbítását a fogadó tagállam illetékes hatóságához, azt az (1) bekezdésben említett tájékoztatás megérkezésétől számított egy hónapon belül indokolnia kell a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítőnek, illetve a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet folytató személynek.

Az első albekezdésben említett elutasítással vagy a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának bármely más, az (1) bekezdésben említett információ közlésével kapcsolatos mulasztásával szemben jogorvoslattal lehet fordulni a székhely szerinti tagállam bíróságaihoz.

(4)  Amennyiben az (1) bekezdés szerint közölt adatok bármelyikében változás történik, a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítőnek, illetve kiegészítő biztosításközvetítési tevékenységet végző személynek értesítenie kell a változásról a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságát a változás életbelépése előtt legalább egy hónappal. A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága a lehető leghamarabb, de legkésőbb egy hónappal azután, hogy a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága megkapta a tájékoztatást, értesíti a fogadó tagállam illetékes hatóságát a változásról.

7. cikk

Hatáskörök megosztása a székhely szerinti és a fogadó tagállam között

(1)  Ha a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő, illetve a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet folytató személy központi ügyvezetésének helye a székhely szerinti tagállamtól eltérő tagállamban van, akkor a szóban forgó másik tagállam illetékes hatósága megállapodhat a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságával, hogy a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságaként lép fel a IV., V., VI. és VII. fejezetben meghatározott rendelkezések tekintetében. Egy ilyen megállapodás esetében a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága haladéktalanul értesíti a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítőt, illetve a kiegészítő biztosításközvetítést végző személyt és az EIOPA-t.

(2)  A fogadó tagállam illetékes hatóságának feladata annak biztosítása, hogy a telephely által a területén nyújtott szolgáltatások teljesítsék az V. és a VI. fejezetben, valamint az annak alapján meghozott intézkedésekben meghatározott előírásokat.

A fogadó tagállam illetékes hatóságának jogában áll megvizsgálni a letelepedési intézkedéseket és olyan változtatásokat megkövetelni, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az illetékes hatóság érvényesíteni tudja az V. és VI. fejezetben, valamint az annak alapján meghozott intézkedésekben meghatározott előírásokat a területén a telephely által nyújtott szolgáltatások vagy folytatott tevékenységek tekintetében.

8. cikk

Kötelezettségek megsértése a letelepedés szabadságának gyakorlása során

(1)  Ha a fogadó tagállam illetékes hatósága megállapítja, hogy valamely biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő, illetve kiegészítő biztosításközvetítést végző személy megsérti az ebben a tagállamban az V. és VI. fejezet rendelkezései alapján elfogadott jogi vagy közigazgatási rendelkezéseket, az említett hatóság megfelelő intézkedéseket hozhat a helyzet orvoslása érdekében.

(2)  Amennyiben a fogadó tagállam illetékes hatósága okkal feltételezi, hogy a területén ▌egy telephely révén tevékenykedő biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő, illetve kiegészítő biztosításközvetítő tevékenységet végző személy nem teljesíti az ebben az irányelvben meghatározott bármely kötelezettségét, és amennyiben ez az illetékes hatóság a 7. cikk (2) bekezdése szerint nem felelős, ezeket a megállapításokat továbbítja a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága számára. Az e bekezdés első albekezdése alapján kapott információk értékelését követően a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága adott esetben a lehető legkorábbi alkalommal megfelelő intézkedéseket hoz a helyzet orvoslása érdekében. A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága tájékoztatja a fogadó tagállam illetékes hatóságát bármely ilyen meghozott intézkedésről.

(3)  Abban az esetben, ha a székhely szerinti tagállam által tett intézkedések ellenére, vagy amiatt, hogy ezen intézkedések nem bizonyulnak megfelelőnek vagy elmaradnak, a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő, illetve kiegészítő biztosításközvetítési tevékenységet végző személy továbbra is olyan módon jár el, amely nyilvánvalóan hátrányos jelentős számú fogadó tagállambeli fogyasztó érdekeire, vagy a biztosítási és viszontbiztosítási piacok rendes működésére nézve, a fogadó tagállam illetékes hatósága – a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának tájékoztatását követően – megfelelő intézkedéseket tehet a további szabálytalanságok megakadályozása érdekében, így többek között, ha ez feltétlenül szükséges, megakadályozhatja, hogy az adott közvetítő területén új üzleti tevékenységet folytasson.

Emellett a székhely szerinti vagy a fogadó tagállam illetékes hatósága továbbíthatja az ügyet az EIOPA-nak és a segítségét kérheti az 1094/2010/EU rendelet 19. cikke alapján. Ebben az esetben az EIOPA az említett cikkben ráruházott hatáskörökkel élve járhat el▌.

(4)  A (2) és (3) bekezdés nem érinti a fogadó tagállam jogát ahhoz, hogy megfelelő és megkülönböztetéstől mentes intézkedéseket hozzon a területén belül elkövetett szabálytalanságok megakadályozása vagy szankcionálása érdekében olyan helyzetekben, amikor haladéktalan intézkedésre van szükség a fogadó tagállam fogyasztói jogainak védelme érdekében, és amikor a székhely szerinti tagállam egyenértékű intézkedései nem megfelelőek vagy hiányoznak. Ilyen helyzetekben a tagállamnak joga van megakadályozni az érintett biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítőt, illetve kiegészítő biztosításközvetítési tevékenységet végző személyt abban, hogy a területén új üzleti tevékenységet folytasson.

(5)  A fogadó tagállam illetékes hatóságai által az e cikk alapján elfogadott bármely intézkedést megfelelő indokolással ellátott dokumentumban közölni kell az érintett biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítővel, illetve kiegészítő biztosításközvetítési tevékenységet végző személlyel, valamint arról haladéktalanul értesíteni kell a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságát, az EIOPA-t és a Bizottságot.

9. cikk

A közérdek védelmében elfogadott nemzeti rendelkezésekkel kapcsolatos hatáskörök

(1)  Ez az irányelv nem érinti a fogadó tagállamok jogát arra, hogy a 11. cikk (1) bekezdésében említett jogi rendelkezéseikkel ellentétes, területükön elkövetett szabálytalanságok szankcionálására – amennyiben az szigorúan szükséges – megfelelő és megkülönböztetéstől mentes intézkedéseket fogadjanak el. Ilyen helyzetekben a tagállamnak joga van megakadályozni az érintett biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítőt, illetve kiegészítő biztosításközvetítési tevékenységet végző személyt abban, hogy a területén új üzleti tevékenységet folytasson.

(2)  Ezenfelül ez az irányelv nem érinti a fogadó tagállam illetékes hatóságának jogát arra, hogy megfelelő intézkedéseket tegyen annak megakadályozása érdekében, hogy a területén egy valamely más tagállamban letelepedett biztosítási értékesítő a szolgáltatásnyújtás szabadsága vagy adott esetben a letelepedés szabadsága alapján tevékenységet folytasson, ha az érintett tevékenység teljes egészében vagy elsődlegesen a fogadó tagállam területére irányul, és annak kizárólagos célja azoknak a jogi rendelkezéseknek a kikerülése, amelyek alkalmazandók lennének, ha az adott biztosítási értékesítő az említett fogadó tagállamban rendelkezne lakóhellyel vagy a létesítő okirat szerinti székhellyel, és ezenfelül, ha a biztosítási értékesítő tevékenysége súlyosan veszélyezteti a fogadó tagállam biztosítási és viszontbiztosítási piacának megfelelő működését a fogyasztók védelme tekintetében. Ilyen esetben a fogadó tagállam illetékes hatósága a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának tájékoztatását követően e biztosítási értékesítő tekintetében megtehet minden szükséges intézkedést a fogadó tagállambeli fogyasztók jogainak védelme érdekében. Az érintett illetékes hatóságok továbbíthatják az ügyet az EIOPA-nak, és a segítségét kérhetik az 1094/2010/EU rendelet 19. cikke alapján, és ebben az esetben az EIOPA az említett cikkben ráruházott hatáskörökkel élve járhat el a fogadó és a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai közötti nézeteltérés esetében.

IV. fejezet

▌ Szervezeti követelmények

10. cikk

Szakmai és szervezeti követelmények

(1)  A fogadó tagállamok biztosítják, hogy a biztosítás- és a viszontbiztosítás-értékesítők ▌, valamint a biztosítási vagy viszontbiztosítási értékesítési tevékenységet folytató biztosítók és viszontbiztosítók alkalmazottai rendelkezzenek a megfelelő ismeretekkel és képességekkel ▌feladataik megfelelő ellátása érdekében ▌.

(2)  A székhely szerinti tagállamok biztosítják, hogy a biztosítás- és a viszontbiztosítás-közvetítők, valamint a ▌biztosítók és viszontbiztosítók alkalmazottai, valamint a biztosításközvetítők alkalmazottai megfeleljenek a folyamatos szakmai képzéssel és továbbképzéssel kapcsolatos követelményeknek ,annak érdekében, hogy megfelelő szintű teljesítményt tudjanak fenntartani, amely megfelel az általuk betöltött szerepnek és a releváns piacnak.

E célból a székhely szerinti tagállamok mechanizmusokat tesznek közzé és alkalmaznak a biztosítás- és viszontbiztosítás-közvetítők, valamint a biztosítók és a viszontbiztosítók alkalmazottai, továbbá a biztosításközvetítők alkalmazottai ismereteinek és szakértelmének hatékony ellenőrzése és értékelése érdekében, amelyek évente legalább 15 órányi szakmai képzésen vagy továbbképzésen alapulnak, figyelembe véve az értékesített termékek jellegét, az értékesítő típusát, az általuk betöltött szerepet és a biztosítási vagy viszontbiztosítási értékesítőn belül végzett tevékenységet.

A székhely szerinti tagállamok megkövetelhetik, hogy a képzési és továbbképzési követelmények sikeres teljesítését bizonyítvány megszerzése igazolja.

A tagállamok, tekintettel az adott biztosítás- és viszontbiztosítás-értékesítési tevékenységre és az értékesített termékekre, kiigazítják az ismeretek és a képességek terén megkövetelt feltételeket, különösen a kiegészítő biztosításközvetítési tevékenységet folytató személyek esetében. A tagállamok a 3. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdésében említett esetekben és a biztosítók biztosításértékesítési tevékenységet folytató alkalmazottai tekintetében megkövetelhetik, hogy a biztosítónak vagy a közvetítőnek ellenőriznie kelljen azt, hogy a közvetítők ismeretei és képességei megfelelnek-e az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségeknek, és szükség esetén az ilyen közvetítők számára képzést vagy szakmai továbbképzési eszközöket kelljen biztosítani, amelyek megfelelnek a közvetítő által értékesítendő termékekkel kapcsolatos követelményeknek.

A tagállamoknak nem szükséges alkalmazniuk az (1) bekezdésben és az e bekezdés első albekezdésében említett követelményeket minden olyan természetes személyre, akik egy biztosítónál vagy viszontbiztosítónál, illetőleg biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítőnél dolgoznak, és biztosítási vagy viszontbiztosítási értékesítési tevékenységet folytatnak, de a tagállamok biztosítják, hogy az ilyen vállalatok irányítási struktúráján belüli érintett, a biztosítási és viszontbiztosítási termékek értékesítéséért felelős személyek és minden más személy, aki közvetlenül foglalkozik a biztosítási és a viszontbiztosítási értékesítéssel, bizonyságát adja, hogy rendelkezik a kötelezettségei ellátásához szükséges ismeretekkel és képességekkel.

A biztosítás- és viszontbiztosítás-közvetítőknek igazolniuk kell, hogy megfelelnek a mellékletben meghatározott, megfelelő szakmai ismeretekre és készségekre vonatkozó követelményeknek.

(3)  A biztosítónál vagy viszontbiztosítónál, illetve biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítőnél foglalkoztatott, biztosítási vagy viszontbiztosítási értékesítési tevékenységet végző természetes személyeknek jó hírnévvel kell bírniuk. Alapkövetelmény, hogy vagyon elleni vagy más pénzügyi tevékenységgel kapcsolatos súlyos bűncselekmények miatt bűnügyi nyilvántartásban vagy bármely más ennek megfelelő nemzeti adattárban nem szerepelnek, valamint korábban nem jelentettek csődöt, kivéve, ha a nemzeti jogszabályoknak megfelelően mentesítették őket.

A tagállamok a 3. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdésével összhangban engedélyezhetik, hogy a biztosításértékesítő ellenőrizze alkalmazottai, és adott esetben a biztosításközvetítői jó hírnevét.

A tagállamoknak nem szükséges alkalmazniuk az e bekezdés első albekezdésében említett követelményeket minden olyan természetes személyre, akik egy biztosítónál vagy viszontbiztosítónál, illetőleg biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítőnél dolgoznak, ha közvetlenül nem vesznek részt biztosítási vagy viszontbiztosítási értékesítésben. A tagállamok biztosítják, hogy az ilyen biztosítóintézetek vezetőségének biztosítás vagy viszontbiztosítás értékesítéséért felelős tagjai és a személyi állomány minden, biztosítás vagy viszontbiztosítás értékesítésével közvetlenül foglalkozó tagja megfeleljen ennek a követelménynek.

A kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyek esetében a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a kiegészítő biztosításértékesítésért felelős személyek teljesítsék az első albekezdésben említett követelményeket.

(4)  A biztosítás- és viszontbiztosítás-közvetítőknek az Unió egész területére érvényes olyan szakmai felelősségbiztosítással vagy valamilyen hasonló biztosítékkal kell rendelkezniük a szakmai hanyagságból eredő felelősség esetére, amely minden követelés tekintetében eléri a legalább 1 250 000 euró, az évenkénti összes követelés tekintetében az 1 850 000 euró összeget, kivéve ha az ilyen biztosítást vagy hasonló biztosítékot olyan biztosító, viszontbiztosító vagy más olyan vállalkozás már nyújtja, amelynek nevében a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő eljár, vagy amely tekintetében a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő az eljárásra felhatalmazással rendelkezik, vagy ha az ilyen vállalkozás teljes felelősséget vállal a közvetítő cselekményeiért.

(5)  A tagállamok előírják, hogy a kiegészítő biztosításközvetítési tevékenységet végző személyek a tagállamok által az értékesített termékek jellegére és a folytatott tevékenységre figyelemmel megállapított szintű szakmai felelősségbiztosítással vagy ahhoz hasonló biztosítékokkal rendelkezzenek.

(6)  A tagállamok meghoznak minden szükséges intézkedést az ügyfelek védelmében arra az esetre, ha a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő, illetve a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy nem képes a díjat a biztosítóintézetnek továbbítani, a követelés összegét továbbítani vagy a díjat a biztosítottnak visszaadni.

Az ilyen intézkedések a következők lehetnek:

a)  olyan jogszabályi vagy szerződésben meghatározott rendelkezések, amelyek következtében az ügyfél által a közvetítőnek fizetett összegeket úgy kell kezelni, mintha azt a biztosítónak fizették volna be, miközben a biztosító által a közvetítőnek kifizetett összegeket mindaddig, amíg azokat az ügyfél ténylegesen meg nem kapja, nem lehet úgy kezelni, mintha az ügyfélnek fizették volna ki;

b)  az a követelmény, hogy a biztosításközvetítők állandó jelleggel rendelkezzenek olyan pénzügyi teljesítőképességgel, amely eléri a beszedett éves díjak 4 %-át, de legalább 18 750 eurót;

c)  az a követelmény, hogy az ügyfelek pénzét szigorúan elkülönített ügyfélszámlákon keresztül kell utalni, és ezeket a számlákat csőd esetén ne lehessen felhasználni más hitelezők kifizetésére;

d)  az a követelmény, hogy garanciaalapot kell létrehozni.

(7)  Az EIOPA rendszeresen felülvizsgálja a (4) és a (6) bekezdésben említett összegeket, tekintettel az EUROSTAT által közzétett európai fogyasztói árindexben bekövetkezett változásokra. Az első felülvizsgálatra 2017. december 31-ig kerül sor, majd a következő felülvizsgálatokat ezt követően ötévente kell végrehajtani.

Az EIOPA szabályozási standard-tervezeteket dolgoz ki, amelyek kiigazítják a (4) és a (6) bekezdésben említett, euróban megadott alapösszeget az e bekezdés első albekezdésében említett indexnek a 2012. december 31. és 2017. december 31. közötti időszakban vagy az előző felülvizsgálat időpontja és az új felülvizsgálat időpontja közötti időszakban bekövetkezett százalékos változásának megfelelően, a 10 euró legközelebbi többszörösére kerekítve.

Az EIOPA 2018. június 30-ig benyújtja a Bizottsághoz ezeket a szabályozási standardtervezeteket, majd ötévente a következő szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az e bekezdés második és harmadik albekezdésében említett szabályozási standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(8)  Az (1), (2) és (3) bekezdésben foglalt követelmények betartásának biztosítása érdekében a biztosítók és a viszontbiztosítók jóváhagyják, végrehajtják és rendszeresen felülvizsgálják belső politikáikat és megfelelő belső eljárásaikat.

A biztosítók és viszontbiztosítók az elfogadott politikák és eljárások megfelelő végrehajtását biztosító feladatkört határoznak meg.

A biztosítók és viszontbiztosítók nyilvántartást hoznak létre, vezetnek és tartanak naprakészen az (1), (2) és (3) bekezdés alkalmazása szempontjából lényeges valamennyi dokumentumra vonatkozóan. A biztosítók és viszontbiztosítók kérésre a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának rendelkezésére bocsátják az e feladat ellátásáért felelős személy nevét.

11. cikk

A közérdeket szolgáló szabályok közzététele

(1)  A tagállamok illetékes hatóságaik útján biztosítják azoknak a közérdek védelmét szolgáló nemzeti jogszabályoknak a megfelelő közzétételét, amelyek a területükön a biztosítási és viszontbiztosítási értékesítési tevékenység folytatására alkalmazandók, ideértve az arra vonatkozó tájékoztatást is, hogy a tagállam a 29. cikk (3) bekezdésében előírtaknak megfelelően szigorúbb rendelkezéseket alkalmaz-e, és ha igen, milyen módon.

(2)  Az ezen irányelvben meghatározottakon túlmenően a ▌biztosítási termékek értékesítésének szabályozására vonatkozó rendelkezések alkalmazását ajánló vagy azokat alkalmazó tagállam biztosítja, hogy az ilyen rendelkezésekből származó adminisztratív teher arányos legyen a fogyasztóvédelem szempontjából. A tagállam továbbra is ellenőrzi az ilyen rendelkezéseket, azok e bekezdéssel való összhangja fenntartásának biztosítása érdekében.

(3)  Az EIOPA honlapjának hiperlinkeket kell tartalmaznia az illetékes hatóságok azon weboldalaira, ahol a közérdeket szolgáló szabályok elérhetők. Ezeket az információkat a nemzeti illetékes hatóságok rendszeresen frissítik, és az EIOPA a weboldalán elérhetővé teszi őket ▌, a közérdeket szolgáló összes nemzeti szabályt kategóriákba sorolva a vonatkozó jogi területek szerint.

(4)  A tagállamok egyablakos ügyintézést biztosítanak az adott tagállamban alkalmazott, közérdeket szolgáló szabályokra vonatkozó információk nyújtására. Ez a kapcsolattartó pont a megfelelő illetékes hatóság.

(5)  Az EIOPA a tagállamok által az ebben a cikkben említettek szerint közzétett, közérdeket szolgáló szabályok vizsgálatára vonatkozó jelentést készít és tájékoztatja a Bizottságot ezen irányelv és a belső piac megfelelő működésével összefüggésben (18)* előtt ▌.

12. cikk

Az illetékes hatóságok

(1)  A tagállamok kijelölik az ezen irányelv végrehajtására felhatalmazott illetékes hatóságokat. Erről tájékoztatják a Bizottságot, megjelölve az ilyen feladatok esetleges megosztását.

(2)  Az e cikk (1) bekezdésében említett hatóságok lehetnek közigazgatási hatóságok vagy a nemzeti jog által vagy a nemzeti jog által kifejezetten e célra felhatalmazott közigazgatási szervezetek által elismert testületek. Az illetékes hatóságok és más szervek között a 3. cikk (1) bekezdésében kifejezetten előírt esetekben folytatott együttműködés lehetőségének sérelme nélkül ezek nem lehetnek biztosítók vagy viszontbiztosítók vagy olyan egyesületek, amelynek tagjai között közvetve vagy közvetlenül biztosítók vagy viszontbiztosítók, illetve biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítők találhatók.

(3)  Az illetékes hatóságoknak rendelkezniük kell mindazokkal a hatáskörökkel, amelyek az ebben az irányelvben meghatározott feladataik ellátásához szükségesek. Amennyiben a tagállam területén egynél több illetékes hatóság van, akkor a tagállam biztosítja azt, hogy ezek a hatóságok olyan szorosan működjenek együtt, hogy megfelelő feladataikat hatékonyan tudják végrehajtani.

13. cikk

A tagállamok illetékes hatóságai közötti együttműködés és információcsere

(1)  A különböző tagállamok illetékes hatóságai együttműködnek, és megosztanak egymással a biztosítási és viszontbiztosítási értékesítőkre vonatkozó minden lényeges információt abból a célból, hogy biztosítsák ezen irányelv megfelelő alkalmazását.

(2)  Az illetékes hatóságok különösen a nyilvántartásba vételi folyamat során, illetve folyamatosan megosztják a biztosítási és viszontbiztosítási értékesítők jó hírnevével, szakmai tudásával és készségeivel kapcsolatos releváns információkat.

(3)  Az illetékes hatóságok kicserélik információikat azon biztosítási és viszontbiztosítási értékesítők tekintetében is, amelyek a VII. fejezetben említett szankció vagy egyéb intézkedés címzettjei, és az ilyen információ feltehetőleg az ilyen értékesítők nyilvántartásból való törléséhez vezet. ▌

(4)  Minden olyan személy, aki ezzel az irányelvvel kapcsolatos információt kap vagy ad át, szakmai titoktartásra kötelezett ugyanolyan módon, ahogyan azt a 2009/138/EK irányelv 64. cikke meghatározza.

14. cikk

Panaszok

A tagállamok gondoskodnak olyan eljárások kialakításáról, amelyek lehetővé teszik az ügyfelek és más érdekelt felek, különösen a fogyasztói szövetségek számára, hogy a biztosítás- és a viszontbiztosítás-értékesítőkkel kapcsolatban panaszt jelentsenek be. A panaszosnak minden esetben válaszolni kell.

15. cikk

A bíróságon kívüli jogorvoslat

(1)  A tagállamok biztosítják olyan megfelelő, hatékony, pártatlan és független, bíróságon kívüli panasztételi és jogorvoslati eljárások kialakítását a vonatkozó uniós és nemzeti jogszabályokkal összhangban, amelyek az ügyfelek és a biztosításértékesítők közötti, az ezen irányelvből eredő jogokat és kötelezettségeket érintő jogviták rendezését szolgálják, adott esetben meglévő testületek igénybevételével. A tagállamok biztosítják ▌, hogy az ilyen eljárások alkalmazási köre és az érintett szerv hatásköre ténylegesen kiterjedjen azokra a biztosításértékesítőkre, akikkel szemben az eljárást indították.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett testületek az ezen irányelvből eredő jogokat és kötelezettségeket érintő, határon átnyúló jogviták rendezése érdekében együttműködnek egymással.

16. cikk

A közvetítők alkalmazásának korlátozása

A tagállamoknak biztosítaniuk kell azt, hogy a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítők, illetve a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyek szolgáltatásainak igénybevétele során a biztosítók és a viszontbiztosítók, valamint a közvetítők csak a nyilvántartásban szereplő biztosítás- és viszontbiztosítás-közvetítők, kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyek vagy az 1. cikk (3) bekezdésében említett ▌kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyek biztosítás- és viszontbiztosítás-értékesítési szolgáltatásait vegyék igénybe.

V. fejezet

Tájékoztatási előírások és üzletviteli szabályok

17. cikk

Általános elvek

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a biztosításértékesítési tevékenység ▌folytatása során a biztosításközvetítők vagy biztosításértékesítők mindenkor becsületes, tisztességes és szakszerű módon tevékenykedjenek az ügyfeleik legjobb érdekében.

(2)  A 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(19) sérelme nélkül, a tagállamok biztosítják, hogy a biztosítási értékesítő által az ügyfelekhez vagy a potenciális ügyfelekhez eljuttatott minden, ennek az irányelvnek a tárgyához kapcsolódó információnak tisztességesnek, egyértelműnek és nem félrevezetőnek kell lennie, beleértve a marketingközleményeket is. A marketingközlemények marketingjellegének mindenkor világosan felismerhetőnek kell lennie.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy a biztosításértékesítők díjazása, illetve alkalmazottaik teljesítményének díjazása vagy értékelése ne olyan módon történjen, amely ellentétes azzal a kötelezettségükkel, hogy az ügyfeleik legjobb érdekében járjanak el. A biztosításértékesítő mindenekelőtt nem alakíthat ki javadalmazás, értékesítési célok révén vagy más módon olyan mechanizmust, amely arra ösztönözhetné őt magát vagy alkalmazottait, hogy egy bizonyos biztosítási terméket ajánljanak az ügyfélnek, amikor a biztosításértékesítő más, az ügyfél igényeinek jobban megfelelő biztosítási terméket is ajánlhatna.

18. cikk

A biztosításközvetítő vagy a biztosító által nyújtandó általános tájékoztatás

A tagállamok biztosítják, hogy

a)  a biztosítási szerződés megkötése előtt a biztosításközvetítő ▌kellő időben tájékoztassa az ügyfeleket a következőkről:

i.  a biztosításközvetítő neve és címe, valamint az, hogy biztosításközvetítői tevékenységet végez;

ii.  arról, hogy nyújt-e ▌tanácsadást ▌ az értékesített biztosítási termékekre vonatkozóan;

iii.  a 14. cikkben említett eljárásokról, amelyek lehetővé teszik az ügyfeleknek és más érdekelt feleknek panaszok bejelentését a biztosításközvetítővel ▌kapcsolatban, illetve a 15. cikkben említett bíróságon kívüli panasztételi és jogorvoslati eljárásokról;

iv.  a nyilvántartásról, amelyben szerepel, és annak módjáról, ahogyan nyilvántartásba vételét ellenőrizni lehet; és

v.  arról, hogy a közvetítő az ügyfelet képviseli-e vagy a biztosító számára és nevében jár el;

b)  a biztosítási szerződés megkötése előtt a biztosító kellő időben tájékoztassa az ügyfeleket a következőkről:

i.  a biztosító neve és címe, valamint az, hogy biztosítói tevékenységet végez;

ii.  arról, hogy nyújt-e ▌tanácsadást az értékesített biztosítási termékekre vonatkozóan;

iii.  a 14. cikkben említett eljárások, amelyek lehetővé teszik az ügyfeleknek és más érdekelt feleknek panaszok bejelentését a biztosítóval, illetve a 15. cikkben említett bíróságon kívüli panasztételi és jogorvoslati eljárások.

19. cikk

Összeférhetetlenség és átláthatóság

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a biztosítási szerződés megkötése előtt kellő időben a biztosításközvetítő ▌legalább a következő információkat megadja az ügyfelek részére:

a)  közvetlenül vagy közvetve résztulajdonos-e, aki a szavazati jogok vagy a tőke legalább 10 %-át birtokolja az adott biztosítóban;

b)  közvetlenül vagy közvetve az adott biztosító vagy az adott biztosító anyavállalata résztulajdonosa-e, amely a szavazati jogok vagy a tőke legalább 10 %-át birtokolja a biztosításközvetítőben;

c)  azzal a szerződéssel kapcsolatban, amelyet ajánl, vagy amellyel kapcsolatban tanácsot ad, a következőkről:

i.  tisztességes és személyre szabott elemzés alapján ad-e tanácsot;

ii.  szerződésből eredő kötelezettsége van-e arra, hogy kizárólagosan egy vagy több biztosító számára fejtsen ki biztosításértékesítési üzleti tevékenységet, amely esetben meg kell adnia ezen biztosítók nevét; vagy

iii.  nincs szerződésből eredő kötelezettsége arra, hogy kizárólagosan egy vagy több biztosító számára fejtsen ki biztosításértékesítési üzleti tevékenységet, és nem tisztességes és személyre szabott elemzés alapján nyújt tanácsot, amely esetben meg kell adnia azon biztosítók nevét, amelyekkel üzleteket köthet és köt ;

d)  a biztosítási szerződéssel összefüggésben kapott javadalmazás jellege;

e)  a biztosítási szerződéssel összefüggésben:

i.  díj alapján dolgozik, vagyis a javadalmazást közvetlenül az ügyféltől kapja;

ii.  bármely jellegű jutalék alapján dolgozik, vagyis a biztosítási díj magában foglalja a javadalmazást;

iii.  valamely más típusú javadalmazás alapján dolgozik, ideértve a biztosítási szerződéssel összefüggésben ajánlott vagy juttatott bármely jellegű gazdasági előnyt is; vagy

iv.  az i., ii. és az iii. pontban meghatározott bármely típusú javadalmazás kombinációja alapján dolgozik.

(2)  Amennyiben a díj közvetlenül az ügyfél által fizetendő, a biztosításközvetítőnek tájékoztatnia kell az ügyfelet a díj összegéről, vagy ha ez nem lehetséges, a díj kiszámításának módjáról.

(3)  Amennyiben az ügyfél a biztosítási szerződéssel összefüggésben annak megkötése után teljesít fizetést – a folyamatos biztosítási díjak és az ütemezett fizetések kivételével –, a biztosításközvetítő minden ilyen kifizetésre vonatkozóan teljesíti az e cikk szerinti tájékoztatást.

(4)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a biztosító a biztosítási szerződés megkötése előtt kellő időben bármely biztosító tájékoztassa az ügyfelét az alkalmazottai által a biztosítási szerződéssel összefüggésben kapott javadalmazás jellegéről.

(5)  Amennyiben az ügyfél a biztosítási szerződéssel összefüggésben annak megkötése után teljesít fizetést – a folyamatos biztosítási díjak és az ütemezett fizetések kivételével –, a biztosító ▌minden ilyen kifizetésre vonatkozóan teljesíti az e cikk szerinti tájékoztatást.

20. cikk

Tanácsadás és az értékesítésre vonatkozó előírások, amennyiben nem kerül sor tanácsadásra

(1)  Biztosítási szerződés megkötése előtt a biztosításértékesítőnek konkrétan meg kell határoznia az ügyféltől kapott tájékoztatás alapján ▌az adott ügyfél szükségleteit és igényeit, és érthető formában objektív tájékoztatást kell nyújtania az ügyfélnek a biztosítási termék tekintetében annak lehetővé tétele érdekében, hogy az ügyfél megalapozott döntést hozhasson.

Bármely javasolt szerződésnek összhangban kell állnia az ügyfél biztosítási igényeivel és szükségleteivel.

Ha bármely konkrét szerződés megkötése előtt tanácsadásra kerül sor, a biztosításértékesítő személyre szabott ajánlatot ad az ügyfél részére, elmagyarázva, hogy egy bizonyos termék miért felel meg leginkább az ügyfél igényeinek és szükségleteinek.

(2)  Az (1) bekezdésben említett részleteket a javasolandó biztosítási termék bonyolultságától és az ügyfél típusától függően módosítani kell.

(3)  Amennyiben egy biztosításközvetítő ▌arról tájékoztatja az ügyfelet, hogy tisztességes és személyre szabott elemzés alapján ad tanácsot, akkor ahhoz, hogy a szakmai követelményeknek megfelelően tehessen személyre szabott ajánlatot egy olyan biztosítási szerződés tekintetében, amely megfelel az ügyfél szükségleteinek, olyan tanácsot kell adnia, amely a piacon elérhető biztosítási szerződések elég nagy számának elemzésén alapul.

(4)  A 2009/138/EK irányelv 183. és 184. cikkének sérelme nélkül, a szerződés megkötését megelőzően, függetlenül attól, hogy sor került-e tanácsadásra, és attól, hogy a biztosítási termék az ezen irányelv 25. cikke szerint egy csomag részét képezi-e, a biztosításértékesítő – figyelembe véve a biztosítási termékek összetettségét és a fogyasztó típusát – érthető formában tájékoztatást nyújt a fogyasztónak a biztosítási termékről, ami alapján megalapozott döntést tud hozni.

(5)  Az e cikk (4) bekezdésében említett tájékoztatást a 2009/138/EK irányelv I. mellékletében felsorolt nem-életbiztosítási termékek értékesítése esetén egy standardizált biztosítási termékismertető útján, papíron vagy más tartós adathordozón kell nyújtani.

(6)  A biztosítási termékismertetőt az (5) bekezdésben említett nem-életbiztosítási termék előállítója állítja össze.

(7)  A biztosítási termékismertetőnek a következőknek kell megfelelnie:

a)  rövid és önálló dokumentumnak kell lennie;

b)  könnyen olvasható, egyértelmű megjelenítéssel és elrendezéssel, olvasható méretű karakterekkel kell készülnie;

c)  ha eredetileg színesben készült, olvashatónak kell maradnia fekete-fehérben nyomtatott vagy fénymásolt formában is;

d)  a tagállamnak a biztosítási termék felkínálásának helye szerinti részében használt hivatalos nyelvein vagy azok egyikén, vagy pedig a fogyasztó és az értékesítő erre vonatkozó megállapodása esetén egyéb nyelven kell megfogalmazni;

e)  pontosnak kell lennie, és nem lehet félrevezető;

f)  az első oldal tetején tartalmaznia kell a „biztosítási termékismertető” címet;

g)  tartalmaznia kell azt a nyilatkozatot, hogy a termékre vonatkozó teljeskörű, szerződéskötés előtti és szerződéses tájékoztatás más dokumentumokban érhető el.

A tagállamok előírhatják, hogy a biztosítási termékismertetőt az egyéb vonatkozó uniós és nemzeti jogszabályok által megkövetelt tájékoztatással együtt kell rendelkezésre bocsátani, feltéve hogy az első albekezdésben meghatározott valamennyi követelmény teljesül.

(8)  A biztosítási termékismertetőnek a következő információkat kell tartalmaznia:

a)  tájékoztatás a biztosítás típusáról;

b)  összefoglaló a biztosítási fedezetről, ideértve a fő biztosított kockázatokat, a biztosítási összeget és adott esetben a földrajzi hatályt és a kizárt kockázatok összefoglalását;

c)  a díjfizetés módja és a fizetések időtartama,

d)  a biztosítási igénybejelentés kizárásának fő esetei;

e)  a szerződés kezdetekor jelentkező kötelezettségek;

f)  a szerződés időtartama alatt fennálló kötelezettségek;

g)  követelés benyújtása esetén jelentkező kötelezettségek;

h)  a szerződés időtartama, beleértve a szerződés kezdetének és végének időpontját;

i)  a szerződés megszűnésének esetei.

(9)  Az EIOPA a nemzeti hatóságokkal való konzultáció lefolytatását és fogyasztói tesztelés elvégzését követően kidolgozza a biztosítási termékismertető egységes megjelenítési formájára vonatkozó végrehajtás-technikai standardok tervezetét, amelyek meghatározzák a (8) bekezdésben említett információk megjelenítésére vonatkozó részletes követelményeket.

Az EIOPA ….-ig(20)* benyújtja a Bizottságnak e végrehajtás-technikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

21. cikk

A kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személy által nyújtandó tájékoztatás

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyek eleget tegyenek a 18. cikk a) pontja i., iii. és iv. alpontjának és a 19. cikk (1) bekezdése d) pontjának.

22. cikk

A tájékoztatás alóli mentesség és rugalmassági záradék

(1)  A 18., 19. és 20. cikkben említett tájékoztatást nem szükséges megadni, amikor a biztosításértékesítő nagykockázatokra vonatkozó biztosítással kapcsolatos értékesítési tevékenységet végez, és a viszontbiztosítás-közvetítők vagy viszontbiztosítók által történő értékesítés esetében ▌.

A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az ezen irányelv 29. és a 30. cikkében említett tájékoztatást nem kell megadni a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 10. pontjában meghatározott szakmai ügyfél számára.

(2)  A tagállamok fenntarthatnak vagy elfogadhatnak szigorúbb rendelkezéseket az e fejezetben említett tájékoztatási követelmények tekintetében, feltéve hogy az ilyen rendelkezések összhangban vannak az uniós joggal. A tagállamok tájékoztatják az EIOPA-t és a Bizottságot ezekről a nemzeti rendelkezésekről.

A tagállamok megteszik továbbá a szükséges lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy illetékes hatóságaik megfelelően közzétegyék az arra vonatkozó információkat, hogy a tagállam e bekezdésnek megfelelően szigorúbb rendelkezések alkalmazását választotta-e, és ha igen, milyen módon.

A tagállamok különösen kötelezővé tehetik a 20. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdésében említett tanácsadást bármely biztosítási termék vagy bizonyos típusú biztosítási termékek értékesítése tekintetében. Ebben az esetben ezeket a szigorúbb nemzeti előírásokat valamennyi biztosításértékesítőnek – beleértve a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságával élve működőket is – be kell tartania, amennyiben olyan ügyféllel köt biztosítási szerződést, amelynek a szokásos tartózkodási helye az adott tagállamban található.

(3)  A tagállamok korlátozhatják vagy megtilthatják olyan díjazás, jutalék vagy egyéb pénzbeli vagy nem pénzbeli juttatás elfogadását vagy átvételét, amelyet valamely harmadik fél vagy egy harmadik fél nevében eljáró személy fizet vagy biztosít a biztosításértékesítők számára a biztosítási termékek értékesítésével összefüggésben.

(4)  Az EIOPA annak érdekében, hogy minden megfelelő módon biztosítsa az átláthatóság magas szintjét, gondoskodik arról, hogy a nemzeti szabályokról megkapott információkat az ügyfelekkel, és a biztosítás- és viszontbiztosítás-értékesítőkkel is közöljék.

(5)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy amennyiben a biztosításértékesítő kötelező foglalkoztatói nyugdíjrendszerek nyújtásáért is felelős, és valamely munkavállaló anélkül válik egy ilyen rendszer tagjává, hogy a csatlakozásról egyéni döntést hozott volna, az e cikkben említett tájékoztatást az adott nyugdíjrendszerhez való csatlakozást követően azonnal biztosítani kell a munkavállaló számára.

23. cikk

Tájékoztatási feltételek

(1)  A 18., 19., 20. és 29. cikk értelmében az ügyfélnek szóló minden tájékoztatást az alábbiak szerint kell közölni:

a)  papíron;

b)  világosan és pontosan, az ügyfél számára érthetően; ▌

c)  azon tagállam hivatalos nyelvén, ahol a kockázat található vagy ahol a kötelezettségvállalásra sor került, vagy bármely más, a felek megegyezése szerinti nyelven; valamint

d)   díjmentesen ▌.

(2)  Az e cikk (1) bekezdésének a) pontjától eltérve a 18., 19., 20. és 29. cikkben említett tájékoztatás megadható az ügyfélnek a következő tájékoztatási eszközök valamelyikén:

a)  a papírtól eltérő tartós adathordozó használatával, amennyiben az e cikk (4) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek; vagy

b)  weboldalon, amennyiben az e cikk (5) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek.

(3)  Amennyiben azonban a 18., 19., 20. és 29. cikkben említett tájékoztatás a papírtól eltérő tartós adathordozó vagy weboldal révén történik, az ügyfél kérésére az információt díjmentesen papíron is rendelkezésre kell bocsátani.

(4)  A 18., 19., 20. és 29. cikkben említett tájékoztatás a papírtól eltérő tartós adathordozón az alábbi feltételek teljesülése esetén bocsátható rendelkezésre:

a)  a biztosításértékesítő, valamint az ügyfél közötti üzletvitel szempontjából a tartós adathordozó alkalmazása megfelelő; valamint

b)  az ügyfél számára felkínálták a választás lehetőségét a papíron és a tartós adathordozón közölt információk között, és ez utóbbit választotta.

(5)  A 18., 19., 20. és 29. cikkben említett tájékoztatás weboldalon keresztül akkor bocsátható rendelkezésre, ha személyesen az ügyfélnek címezték vagy a következő feltételek teljesülnek:

a)  A 18., 19., 20. és 29. cikkben említett tájékoztatás weboldalon keresztüli nyújtása a biztosításértékesítő, valamint az ügyfél közötti üzletvitel szempontjából megfelelő;

b)  a fogyasztó beleegyezett a 18., 19., 20. és 29. cikkben említett tájékoztatás weboldalon keresztül történő nyújtásához;

c)  az ügyfelet elektronikus úton értesítették a weboldal címéről és a 18., 19., 20. és 29. cikkben említett tájékoztatásnak a weboldalon belüli elérhetőségéről;

d)  biztosított, hogy a 18., 19., 20. és 29. cikkben említett tájékoztatás a weblapon elérhető marad mindaddig, amíg ésszerű megfontolások alapján az ügyfélnek szüksége lehet rá.

(6)  A (4) és az (5) bekezdés alkalmazásában az információnak a papírtól eltérő tartós adathordozón vagy weblapon keresztül történő rendelkezésre bocsátását a biztosításértékesítő, valamint az ügyfél közötti üzletvitel szempontjából megfelelőnek kell tekinteni, amennyiben bizonyíték van rá, hogy az ügyfél rendszeres internet-hozzáféréssel rendelkezik. Az említett üzletvitel céljából az ügyfél által megadott e-mail cím ilyen bizonyítéknak tekintendő.

(7)  Telefonon történő értékesítés esetében az ügyfélnek adott előzetes tájékoztatásnak – a biztosítási termék tájékoztató dokumentumát is beleértve – összhangban kell lennie a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítésére vonatkozó uniós szabályokkal. Ezen túl, a tájékoztatást az (1) vagy a (2) bekezdésnek megfelelően a biztosítási szerződés megkötése után azonnal meg kell adni az ügyfélnek, még akkor is, ha az ügyfél úgy döntött, hogy az előzetes tájékoztatást a (4) bekezdésnek megfelelően papírtól eltérő, tartós adathordozón kívánja megkapni.

24. cikk

Keresztértékesítés

(1)  Amennyiben valamely biztosítási ▌termék felajánlása – csomagban vagy ugyanazon megállapodás részeként – olyan kiegészítő termékkel vagy szolgáltatással ▌együtt történik, amely nem biztosítás, a biztosításértékesítő tájékoztatja az ügyfelet arról, hogy van-e lehetőség a csomag, megállapodás különböző elemeinek külön történő megvásárlására, és amennyiben igen, megfelelő leírást nyújt a megállapodás vagy csomag különböző elemeiről, és mindegyik elemről külön költségigazolást és díjszabást állít ki.

(2)  Az (1) bekezdésben említett esetben, és ha az ügyfélnek ajánlott ezen megállapodásból vagy csomagból származó kockázat vagy biztosítási fedezet eltér az elemekhez külön-külön kapcsolódó kockázatoktól, vagy biztosítási fedezettől, a biztosításértékesítő megfelelő leírást nyújt a megállapodás vagy csomag különböző elemeiről, valamint arról, hogy azok kölcsönhatása hogyan módosítja a kockázatot, illetve a biztosítási fedezetet.

(3)  Amennyiben a biztosítás termék egy csomag vagy ugyanazon megállapodás részeként olyan áru vagy szolgáltatás kiegészítője, amely nem biztosítás, a biztosításértékesítő felajánlja az ügyfélnek az áru vagy szolgáltatás külön történő megvásárlásának lehetőségét. E bekezdés nem alkalmazandó, amennyiben a biztosítási termék a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 2. pontjában meghatározott befektetési szolgáltatáshoz vagy tevékenységhez, a 2014/17/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(21) 4. cikkének 3. pontjában meghatározott hitelmegállapodáshoz vagy a 2014/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(22) 2. cikkének 3. pontjában meghatározott fizetési számlához kapcsolódó kiegészítő termék.

(4)  Az EIOPA ▌iránymutatásokat dolgozhat ki a keresztértékesítési gyakorlatok értékelésére és felügyeletére vonatkozóan, jelezve ▌azokat a helyzeteket, amelyekben a keresztértékesítési gyakorlat nem felel meg a 17. cikkben ▌meghatározott kötelezettségeknek.

(5)  E cikk nem akadályozza a különböző típusú kockázatokra fedezetet nyújtó biztosítási termékek (több kockázattal számoló biztosítások) értékesítését.

(6)  Az (1) és (3) bekezdésben említett esetekben a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a biztosításértékesítők meghatározzák az ügyfélnek a teljes csomag vagy ugyanazon megállapodás részét képező biztosítási termékkel összefüggő igényeit és szükségleteit.

(7)  A tagállamok fenntarthatnak vagy elfogadhatnak kiegészítő jellegű szigorúbb rendelkezéseket vagy eseti alapon közbeléphetnek annak megakadályozása érdekében, hogy biztosítási termékeket csomag vagy ugyanazon megállapodás részeként olyan kiegészítő szolgáltatással vagy termékkel együtt értékesítsenek, amely nem biztosítás, amennyiben kimutatható, hogy ez a gyakorlat hátrányos a fogyasztók számára.

25. cikk

Termékfelügyeleti és irányítási követelmények

(1)  Az ügyfelek számára történő értékesítés céljából bármilyen biztosítási terméket kialakító biztosítók, valamint közvetítők az egyes biztosítási termékek jóváhagyására vagy a meglévő biztosítási termékek jelentős kiigazításainak jóváhagyására szolgáló folyamatot tartanak fenn, működtetnek, és elvégzik annak felülvizsgálatát, mielőtt biztosítási terméket hoznak forgalomba vagy értékesítenek ügyfelek részére.

A termék jóváhagyási folyamatának a biztosítási termék jellegéhez mérten arányosnak és megfelelőnek kell lennie.

A termék jóváhagyási folyamata meghatározza minden egyes termék azonosított célpiacát, biztosítja, hogy az adott azonosított célpiac valamennyi releváns kockázatának értékelése megtörténjen, és hogy a tervezett értékesítési stratégia az azonosított célpiacnak megfelelő legyen, valamint ésszerű lépéseket tesz annak biztosítására, hogy a biztosítási termék az azonosított célpiacon kerüljön értékesítésre.

A biztosító alapos ismeretekkel rendelkezik az általa kínált vagy forgalomba hozott pénzügyi termékekről és rendszeresen felülvizsgálja azokat , figyelembe véve minden olyan eseményt, amely lényegesen befolyásolhatja az azonosított célpiac potenciális kockázatát, legalább annak felmérése érdekében, hogy a termék továbbra is megfelel-e az azonosított célpiac igényeinek, és hogy a tervezett értékesítési stratégia továbbra is megfelelő-e.

A biztosítási termékeket kialakító biztosítók, valamint közvetítők az értékesítők számára elérhetővé teszik a biztosítási termékre és a termék jóváhagyási folyamatára vonatkozó összes megfelelő információt, a biztosítási termék azonosított célpiacát is beleértve.

Amennyiben valamely biztosításértékesítő nem saját maga által kialakított biztosítási termékeket kínál vagy ajánl, kielégítő megoldásokat kell alkalmaznia az ötödik albekezdésben említett információk beszerzésére és minden egyes biztosítási termék jellemzőinek és azonosított célpiacainak megértésére.

(2)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 38. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az e cikkben meghatározott elvek további meghatározása céljából, arányos módon figyelembe véve az elvégzett tevékenységeket, az értékesített biztosítási termékek jellegét és az értékesítő jellegét.

(3)  Az e cikkben említett szabályok, folyamatok és megoldások nem sérthetik ezen irányelv összes egyéb előírását, beleértve a közzétételre, az alkalmasságra vagy megfelelőségre, az összeférhetetlenség azonosítására és kezelésére, valamint az ösztönzőkre vonatkozóakat is.

(4)  E cikk a nagy kockázatokra vonatkozó biztosításból álló termékekre nem alkalmazandó.

VI. fejezet

További ▌előírások a biztosítási alapú befektetési termékekkel kapcsolatban

26. cikk

A további követelmények hatálya

Ez a fejezet a 17., 18., 19. és 20. cikkben említetteken túl további követelményeket állapít meg a biztosításértékesítésre vonatkozóan, amennyiben a biztosításértékesítést biztosítási alapú befektetési termékek ▌értékesítése kapcsán az alábbiak folytatják:

a)  biztosításközvetítő;

b)  biztosító.

27. cikk

Az összeférhetetlenségek megelőzése

A 17. cikk sérelme nélkül a biztosítási alapú befektetési termékeket értékesítő biztosításközvetítőnek vagy a biztosítónak hatékony szervezeti és adminisztratív megoldásokat kell fenntartania és működtetnie annak biztosítása céljából, hogy a 28. cikkben meghatározott, az ügyfelek érdekeit kedvezőtlenül érintő összeférhetetlenség megelőzése érdekében minden ésszerű intézkedés meghozatalra kerüljön. E megoldásoknak az elvégzett tevékenységekhez, az értékesített biztosítási termékekhez és az értékesítő jellegéhez mérten arányosaknak kell lenniük.

28. cikk

Összeférhetetlenség

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a biztosításközvetítők és biztosítók minden megfelelő lépést megtesznek az olyan összeférhetetlenség azonosítására és kezelésére, amely közöttük – ideértve a vezetőiket és alkalmazottaikat ▌vagy bármely, hozzájuk ellenőrzés révén közvetlenül vagy közvetetten kapcsolódó személyt – és ügyfeleik között, vagy valamely ügyfelük és egy másik ügyfelük között a biztosításértékesítési tevékenységek folytatása során keletkezik.

(2)  Amennyiben a biztosításközvetítő vagy biztosító által a 27. cikknek megfelelően létrehozott, az összeférhetetlenség kezelésére irányuló szervezeti vagy igazgatási szabályok nem elegendőek ahhoz, hogy ésszerű bizonyossággal garantálják az ügyfelek érdekeit sértő kockázatok megelőzését, akkor a biztosításközvetítőnek vagy biztosítónak a biztosítási szerződés megkötése előtt kellő időben egyértelműen tájékoztatnia kell az ügyfelet az összeférhetetlenség általános jellegéről vagy forrásairól.

(3)  A 23. cikk (1) bekezdésétől eltérve az e cikk (2) bekezdésében említett tájékoztatást

a)  tartós adathordozón kell nyújtani; valamint

b)  annak kellően részletesnek kell lennie ahhoz, hogy – figyelembe véve az ügyfél jellegét – az ügyfél megalapozott döntést hozhasson azon biztosításértékesítési tevékenységekkel kapcsolatban, amelyekre nézve az összeférhetetlenség fennáll.

(4)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 38. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy:

a)  meghatározza azokat a lépéseket, amelyek megtétele a biztosításértékesítési tevékenységek végzése során ésszerűen elvárható a biztosítóktól és biztosításközvetítőktől az összeférhetetlenség megállapítása, megelőzése, kezelése és közlése érdekében;

b)  megállapítsa a megfelelő kritériumokat azon összeférhetetlenségi formák meghatározására, amelyek fennállása sértheti a biztosításközvetítő vagy a biztosító ügyfeleinek vagy potenciális ügyfeleinek érdekeit.

29. cikk

▌Az ügyfelek tájékoztatása

(1)  A 18. cikk és a 19. cikk (1) és (2) bekezdésének sérelme nélkül a szerződés megkötését megelőzően kellő időben megfelelő tájékoztatást kell nyújtani az ügyfelek vagy potenciális ügyfelek számára a biztosítási alapú befektetési termék értékesítésével, valamint az összes költséggel és kapcsolódó díjjal kapcsolatban. A tájékoztatásnak legalább az alábbi információkat magában kell foglalnia:

a)  tanácsadás nyújtásakor azt, hogy a biztosításközvetítő vagy biztosító biztosítja-e az ügyfél számára a 30. cikkben említett rendszeres értékelést az adott ügyfélnek ajánlott biztosítási alapú befektetési termék megfelelőségéről;

b)  a biztosítási alapú befektetési termékekről és ajánlott befektetési stratégiákról nyújtott tájékoztatás tekintetében megfelelő iránymutatásokat és figyelmeztetéseket ▌a biztosítási alapú befektetési termékekkel kapcsolatos kockázatok, illetve a javasolt befektetési stratégiák kapcsán;

c)  az összes költséggel és kapcsolódó díjjal kapcsolatban közlendő információk tekintetében a biztosítási alapú befektetési termék értékesítésére vonatkozó információkat, beleértve a tanácsadás költségét, adott esetben az ügyfélnek ajánlott vagy forgalmazott biztosítási alapú befektetési termék költségét, valamint az ügyfél általi fizetés módját, beleértve az esetlegesen harmadik féltől származó befizetéseket is.

Az összes költségről és díjról szóló tájékoztatást – a biztosítási alapú befektetési termék értékesítéséhez kapcsolódó azon költségeket és díjakat is beleértve, amelyeket nem az alapul szolgáló eszközök piacának kockázata hoz létre – összesített formában kell nyújtani annak érdekében, hogy az ügyfél megérthesse a teljes költséget és annak a befektetés hozamára gyakorolt kumulatív hatását, és amennyiben az ügyfél azt kéri, a díjakat és a költségeket tételes bontásban is be kell mutatni. Adott esetben ezt a tájékoztatást a befektetés élettartama alatt rendszeresen, legalább évente biztosítani kell az ügyfél számára.

Az e cikkben említett tájékoztatást érthető formában olyan módon kell nyújtani, hogy az ügyfelek vagy potenciális ügyfelek ésszerű módon megérthessék az ajánlott biztosítási alapú befektetési termék természetét és kockázatait és ez alapján megalapozott befektetési döntést hozhassanak. A tagállamok engedélyezhetik, hogy ez a tájékoztatás egységesített formátumban legyen biztosítva.

(2)  A 19. cikk (1) bekezdése d) és e) pontjának, a 19. cikk (3) bekezdésének, valamint a 22. cikk (3) bekezdésének sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy kizárólag akkor minősüljön úgy, hogy a biztosításközvetítők vagy biztosítók teljesítik a 17. cikk (1) bekezdése, a 27. cikk vagy a 28. cikk szerinti kötelezettségeiket abban az esetben, amikor az ügyfél vagy az ügyfél nevében eljáró személy kivételével bármely fél számára díjat vagy jutalékot fizetnek, vagy nem a fogyasztótól vagy a fogyasztó nevében eljáró személytől bármely díjban vagy jutalékban részesülnek, vagy bármely nem pénzbeli előnyben részesülnek vagy nem pénzbeli előnyt nyújtanak a biztosítási alapú befektetési termék vagy kiegészítő szolgáltatás értékesítésével kapcsolatban, ha a kifizetés vagy az előny:

a)  nem gyakorol káros hatást az ügyfélnek nyújtott adott szolgáltatás minőségére; valamint

b)  nem gátolja a biztosításközvetítőt vagy a biztosítót abban, hogy megfeleljen annak a kötelezettségének, amely szerint becsületesen, tisztességesen, szakszerűen és ügyfelei legjobb érdekének megfelelően kell eljárnia.

(3)  A tagállamok szigorúbb követelményeket is előírhatnak az értékesítők számára az e cikk hatálya alá tartozó ügyek tekintetében. Mindenekelőtt a tagállamok ezenfelül is megtilthatják vagy tovább korlátozhatják a biztosítási tanácsadással kapcsolatban díjak, jutalékok vagy nem pénzbeli előnyök harmadik felek általi nyújtását vagy harmadik felektől való elfogadását.

Az ilyen további tiltások és korlátozások magukban foglalhatják annak előírását is, hogy az ilyen díjakat, jutalékokat vagy nem pénzbeli juttatásokat vissza kell juttatni a fogyasztóknak, vagy be kell számítani a fogyasztó által fizetett díjakba.

A tagállamok kötelezővé tehetik a 30. cikkben említett tanácsadás nyújtását a biztosítási alapú befektetési termékek vagy azok bizonyos típusainak értékesítése tekintetében.

Az egy tagállam által megkövetelt szigorúbb előírásokat valamennyi biztosításközvetítőnek vagy biztosítónak – beleértve a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságával élve működőket is – be kell tartania, amennyiben olyan fogyasztókkal kötnek biztosítási szerződést, akiknek szokásos tartózkodási helye az adott tagállamban található.

A tagállamok előírhatják, hogy amennyiben a közvetítő arról tájékoztatja a fogyasztót, hogy a tanácsadást függetlenül végzi, a közvetítőnek el kell végeznie a piacon elérhető, kellően nagyszámú, típusát és termékszolgáltatóit tekintve eléggé sokféle biztosítási termék értékelését annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztó céljai megfelelő módon elérhetők legyenek, és az értékelés nem korlátozódhat azokra a biztosítási termékekre, amelyeket a közvetítővel szoros kapcsolatban álló jogalanyok bocsátanak ki vagy nyújtanak.

(4)  E cikk (3). bekezdésének sérelme nélkül a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 38. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyek részletesen meghatározzák:

a)  az annak értékelésére szolgáló kritériumokat, hogy a biztosításközvetítő vagy biztosító által fizetett vagy kapott ösztönzők káros hatást gyakorolnak-e az ügyfélnek nyújtott adott szolgáltatás minőségére;

b)  az ösztönzőket fizető vagy azokban részesülő biztosításközvetítők és biztosítók esetében az annak értékelésére szolgáló kritériumokat, hogy teljesítik-e az ügyfél érdekének leginkább megfelelő, becsületes, tisztességes és szakszerű eljárásmóddal kapcsolatos kötelezettségüket.

(5)  A (4) bekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak figyelembe kell venniük:

a)  az ügyfél vagy potenciális ügyfél számára ajánlott vagy nyújtott szolgáltatás(ok) jellegét, figyelembe véve a tranzakciók típusát, tárgyát, méretét és gyakoriságát;

b)  az ajánlott vagy figyelembe vett termékek természetét, ideértve a különböző típusú biztosítási termékeket.

30. cikk

Megfelelőség és alkalmasság értékelése és jelentéskészítés az ügyfelek számára

(1)  A 20. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül biztosítási alapú befektetési termékkel kapcsolatos tanácsadás esetében a biztosításközvetítő vagy biztosító beszerzi a szükséges információkat az ügyfél vagy potenciális ügyfél adott termék vagy szolgáltatás meghatározott fajtája szempontjából releváns befektetések terén meglévő ismereteiről és tapasztalatairól, pénzügyi helyzetéről, így a veszteségviselési képességéről és befektetési céljairól, ezen belül kockázattűréséről is annak érdekében, hogy a biztosításközvetítő vagy biztosító az ügyfél vagy potenciális ügyfél számára alkalmas és különösen kockázattűrésével és veszteségviselési képességeivel összhangban álló biztosítási alapú befektetési termékeket ajánlhasson.

A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben egy biztosításközvetítő vagy biztosító olyan befektetési tanácsot ad, amelyben a 24. cikk szerinti szolgáltatáscsomagot vagy összekapcsolt termékeket ajánl, a csomag összességében alkalmas legyen a fogyasztó számára.

(2)  A 20. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy a biztosításközvetítők vagy biztosítók a tanácsadás nélküli értékesítéssel kapcsolatos, az e cikk (1) bekezdésében említettektől eltérő biztosításértékesítési tevékenységek során tájékoztatást kérjenek az ügyféltől vagy potenciális ügyféltől az adott személy ismereteiről és tapasztalatáról az ajánlott vagy kért termék vagy szolgáltatás konkrét típusának megfelelő befektetési területen annak érdekében, hogy a biztosításközvetítő vagy biztosító értékelni tudja, hogy a tervbe vett biztosítási szolgáltatás vagy termék megfelelő-e az ügyfél számára. A 24. cikk szerinti szolgáltatáscsomag vagy termékcsomag esetében az értékelés során azt kell vizsgálni, hogy a csomag egésze megfelelő-e a fogyasztó számára.

Ha a biztosításközvetítő vagy biztosító az első albekezdés szerint kapott tájékoztatás alapján úgy ítéli meg, hogy a termék ▌nem megfelelő az ügyfél vagy potenciális ügyfél számára, akkor a biztosításközvetítő vagy biztosító figyelmezteti az ügyfelet vagy potenciális ügyfelet. Az ilyen figyelmeztetés szabványosított formátumban is kiadható.

Ha az ügyfelek vagy potenciális ügyfelek nem adják meg az első albekezdésben említett tájékoztatást vagy elégtelen tájékoztatást adnak ismereteikről és tapasztalatukról, akkor a biztosításközvetítő vagy biztosító figyelmezteti őket, hogy nem tudja megállapítani, hogy a tervbe vett ▌termék megfelelő-e számukra. Az ilyen figyelmeztetés szabványosított formátumban is kiadható.

(3)   A 20. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül, amennyiben nem kerül sor biztosítási alapú befektetési termékkel kapcsolatos tanácsadásra, a tagállamok eltérhetnek az e cikk (2) bekezdésében említett kötelezettségektől, lehetővé téve a biztosításközvetítők vagy biztosítók számára, hogy területükön az e cikk (2) bekezdésében előírt információk beszerzése vagy megállapítások megtétele nélkül folytassanak biztosításértékesítési tevékenységeket, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)   a tevékenységek az alábbi biztosítási alapú befektetési termékek valamelyikéhez kapcsolódnak:

i.   olyan szerződések, amelyek a 2014/65/EU irányelv értelmében nem összetettnek minősülő pénzügyi eszközökkel kapcsolatban jelentenek befektetési kitettséget, és szerkezetükből adódóan nem nehezítik meg az ügyfél számára a kapcsolódó kockázatok megértését; vagy

ii.  e bekezdés alkalmazásában más, nem összetett, biztosítási alapú befektetések;

b)   a biztosításértékesítési tevékenységet az ügyfél vagy potenciális ügyfél kezdeményezésére végzik;

c)   az ügyfelet vagy potenciális ügyfelet egyértelműen tájékoztatták arról, hogy e biztosításértékesítési tevékenység nyújtása során a biztosításközvetítő vagy biztosító nem köteles a biztosítási alapú befektetési termék, illetve a nyújtott vagy felkínált biztosításértékesítési tevékenység megfelelőségét értékelni, és hogy az ügyfél vagy potenciális ügyfél nem részesül a vonatkozó üzletviteli szabályok által nyújtott megfelelő védelemben; Az ilyen figyelmeztetés egységesített formátumban is kiadható;

d)   a biztosításközvetítő vagy biztosító teljesíti a 27. és 28. cikk szerinti kötelezettségeit.

Minden biztosításközvetítőnek vagy biztosítónak – beleértve a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságával élve működőket is –, amennyiben olyan ügyfelekkel kötnek biztosítási szerződést, akiknek szokásos tartózkodási helye az e bekezdésben említett eltéréssel nem élő tagállamban található, meg kell felelnie az adott tagállamban alkalmazandó, ezen irányelvet átültető rendelkezéseknek.

(4)  A biztosításközvetítő vagy biztosító nyilvántartást hoz létre, amely tartalmazza a biztosításközvetítő vagy biztosító és az ügyfél megállapodásával létrejött azon dokumentumot vagy dokumentumokat, ▌amely meghatározza a felek jogait és kötelezettségeit, valamint azon egyéb feltételeket, amelyekkel a biztosításközvetítő vagy biztosító szolgáltatásokat nyújt az ügyfél számára. A szerződő felek jogait és kötelezettségeit más dokumentumokra vagy jogszabályokra való hivatkozással is meg lehet határozni.

(5)  A biztosításközvetítő vagy biztosító tartós adathordozón megfelelő jelentéseket bocsát az ügyfél rendelkezésére az általa nyújtott szolgáltatásokról. Ezek a jelentések az ügyfeleknek szánt rendszeres közleményeket tartalmaznak, figyelembe véve az érintett biztosítási alapú befektetési termékek típusát és összetettségét és az ügyfélnek nyújtott szolgáltatás természetét, és adott esetben tartalmazzák az ügyfél nevében végrehajtott tranzakciók és szolgáltatások költségeit. ▌

Biztosítási alapú befektetési termékkel kapcsolatos tanácsadás esetén a biztosításközvetítő vagy biztosító a szerződés megkötése előtt tartós adathordozón megfelelőségre vonatkozó nyilatkozatot bocsát az ügyfél rendelkezésére, amelyben részletezi a tanácsadás tartalmát és azt, hogy a tanácsadás milyen módon felel meg az ügyfél preferenciáinak, céljainak és egyéb jellemző igényeinek. Ennek során a 23. cikk (1)-(4) bekezdésében foglalt feltételek alkalmazandók.

Amennyiben a szerződést olyan távközlő eszköz igénybevételével kötik meg, amely nem teszi lehetővé a megfelelőségre vonatkozó nyilatkozat előzetes átadását, a biztosításközvetítő vagy biztosító a megfelelőségre vonatkozó nyilatkozatot tartós adathordozón közvetlenül azt követően is átadhatja, hogy az ügyfél megkötötte a szerződést, feltéve, hogy az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)   az ügyfél beleegyezett, hogy a megfelelőségi nyilatkozatot – indokolatlan késedelem nélkül – a szerződés megkötése után vegye át; valamint

b)   a biztosításközvetítő vagy biztosító biztosította az ügyfél számára annak lehetőségét, hogy a szerződés megkötését elhalassza a megfelelőségre vonatkozó nyilatkozat szerződés megkötése előtti kézhezvétele érdekében.

Amennyiben a biztosításközvetítő vagy biztosító tájékoztatta az ügyfelet arról, hogy rendszeres értékelést végez majd a megfelelőség tekintetében, úgy az időszakos beszámolónak tartalmaznia kell egy frissített nyilatkozatot arról, hogy a biztosítási alapú befektetési termék milyen módon felel meg az ügyfél preferenciáinak, céljainak és egyéb jellemző igényeinek.

(5)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 38. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyek biztosítják, hogy a biztosításközvetítők és biztosítók alkalmazzák az ebben a cikkben meghatározott elveket az ügyfeleik számára nyújtott biztosításértékesítési tevékenységek során, beleértve a biztosítási alapú befektetési termékek ügyfeleik számára való alkalmasságának és megfelelőségének értékelése során beszerzendő információkat, a nem összetett biztosítási alapú befektetési termékek e cikk (3) bekezdése a) pontjának ii. alpontja alkalmazásában történő értékelésének kritériumait, az ügyfeleknek nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó nyilvántartások és megállapodások, továbbá a nyújtott szolgáltatásokról az ügyfelek számára készített időszakos beszámolók tartalmát és formátumát is. Ezek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok figyelembe veszik a következőket:

a)  az ügyfél vagy potenciális ügyfél számára ajánlott vagy nyújtott szolgáltatások jellegét, figyelembe véve a tranzakciók típusát, tárgyát, méretét és gyakoriságát;

b)  az ajánlott vagy figyelembe vett termékek természetét, ideértve a különböző típusú, biztosítási alapú befektetési termékeket.

c)   az ügyfél vagy potenciális ügyfél lakossági vagy szakmai voltát.

(6)   Az EIOPA …-ig iránymutatásokat dolgoz ki az olyan biztosítási alapú befektetési termékek értékelése tekintetében – és ezeket rendszeresen aktualizálja –, amelyek a (3) bekezdés a) pontjának i. alpontjában említettek szerint szerkezetükből adódóan megnehezítik az ügyfél számára a kapcsolódó kockázatok megértését.

(7)   Az EIOPA az (5) bekezdés alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat figyelembe véve iránymutatásokat dolgozhat ki a (3) bekezdés a) pontjának ii. alpontja alkalmazásában nem összetettnek minősülő, biztosítási alapú befektetési termékek értékelése tekintetében, és a későbbiekben rendszeresen aktualizálhatja azokat.

VII. fejezet

Szankciók és egyéb intézkedések

31. cikk

Közigazgatási szankciók és egyéb intézkedések

(1)  Az illetékes hatóságok felügyeleti hatásköreinek, valamint a tagállamok azon jogának sérelme nélkül, hogy büntetőjogi szankciókról rendelkezzenek, és ilyen szankciókat alkalmazzanak, a tagállamok biztosítják, hogy illetékes hatóságaik az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezések megsértése esetén szankciókat és egyéb közigazgatási intézkedéseket alkalmazhassanak, és megtesznek minden szükséges intézkedést azok végrehajtása érdekében. A tagállamok biztosítják, hogy közigazgatási szankcióik és egyéb intézkedéseik hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek.

(2)   A tagállamok dönthetnek úgy, hogy azon jogsértésekre vonatkozóan, amelyekre a nemzeti jog értelmében büntetőjogi szankció vethető ki, nem állapítanak meg ezen irányelv alapján közigazgatási szankciókat. Ilyen esetben a tagállamok közlik a Bizottsággal a vonatkozó büntetőjogi rendelkezéseket.

(3)   Az illetékes hatóságok felügyeleti jogköreiket, ezen belül az e fejezetben előírt vizsgálati és szankcionálási hatásköreiket nemzeti jogszabályaik keretein belül a következőképpen gyakorolják:

a)   közvetlenül;

b)   más hatóságokkal együttműködésben;

c)   az illetékes igazságügyi hatóságok útján.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben kötelezettségek vonatkoznak a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-értékesítőkre, akkor az ilyen kötelezettségek megszegése esetében közigazgatási szankciók és egyéb intézkedések legyenek alkalmazhatók ezen értékesítők vezetői vagy felügyeleti testülete azon tagjaira és bármely más természetes vagy jogi személyre, aki a nemzeti jog alapján felelősek az ilyen jogsértésért.

(5)   A tagállamok biztosítják az e cikknek megfelelően hozott közigazgatási szankciók és egyéb intézkedések elleni fellebbezés lehetőségét.

(6)  Az illetékes hatóságokat fel kell ruházni minden olyan vizsgálati hatáskörrel, amely feladataik ellátásához szükséges. Az illetékes hatóságok szankcionálási hatáskörük gyakorlása során szorosan együttműködnek annak biztosítása érdekében, hogy a közigazgatási intézkedések és szankciók ▌elérjék a kívánt hatást, és a több tagállamra kiterjedő esetek kezelése során intézkedéseiket koordinálják, a 95/46/EK irányelvvel és a 45/2001/EK rendelettel összhangban garantálva a jogszerű adatfeldolgozásra vonatkozó feltételek teljesülését.

Amennyiben a tagállamok e cikk (2) bekezdésével összhangban úgy döntöttek, hogy büntetőjogi szankciókat állapítanak meg a 33. cikkben említett rendelkezések megsértése esetén, biztosítaniuk kell, hogy megfelelő intézkedések álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy az illetékes hatóságok minden szükséges hatáskörrel rendelkezzenek

a)  a joghatóságuk alá tartozó igazságügyi hatóságokkal történő kapcsolatfelvételhez annak érdekében, hogy megkapják az ezen irányelv esetleges megsértése miatt indított nyomozásokkal vagy eljárásokkal kapcsolatos egyedi tájékoztatást, és

b)  ezen információk más illetékes hatóságoknak és az EIOPA-nak az egymással és az EIOPA-val ezen irányelv alkalmazásában való együttműködési kötelezettségük teljesítése céljából történő átadása érdekében.

32. cikk

A szankciók és egyéb intézkedések közzététele

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok az ezen irányelv átültetése során elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén kiszabott és időben meg nem fellebbezett adminisztratív szankciókat vagy egyéb intézkedéseket indokolatlan késedelem nélkül közzétegyék, beleértve a jogsértés típusára és jellegére és a felelős személyek személyazonosságára vonatkozó információkat. Amennyiben azonban az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy a jogi személyek kilétének vagy a természetes személyek személyazonosságának vagy személyes adatainak közzététele – az ilyen adatok közzétételének arányosságát vizsgáló eseti értékelés alapján – aránytalan, vagy ha a közzététel veszélyezteti a pénzügyi piacok stabilitását vagy egy folyamatban lévő nyomozást, akkor az illetékes hatóság határozhat úgy, hogy a közzétételt elhalasztja, nem teszi közzé a szankciókat, vagy az anonimitás megőrzésével teszi közzé azokat.

(2)  Amennyiben a nemzeti jog előírja, hogy a szankciót vagy egyéb intézkedést kiszabó határozatot, amellyel szemben a megfelelő igazságügyi vagy más hatóságnál jogorvoslattal éltek, közzé kell tenni, akkor az illetékes hatóságoknak a hivatalos honlapjukon haladéktalanul közzé kell tenniük ezt az információt, valamint a jogorvoslat eredményére vonatkozó további információkat is. Közzé kell tenni továbbá a szankciót vagy egyéb intézkedést kiszabó, korábbi közzétett határozatot semmisnek nyilvánító határozatot is.

(3)   Az illetékes hatóságok tájékoztatják az EIOPA-t az összes kiszabott, de az (1) bekezdéssel összhangban közzé nem tett közigazgatási szankcióról és egyéb intézkedésről, beleértve az ezekkel kapcsolatos fellebbezéseket és azok kimenetelét.

33. cikk

Jogsértések, szankciók és egyéb intézkedések

(1)  Ez a cikk legalább a következőkre alkalmazandó:

a)  az értékesítési tevékenységeik 3. cikk szerinti nyilvántartásba vételét elmulasztó személyek;

b)  az a) pontban említett személyek biztosítási vagy viszontbiztosítási értékesítési szolgáltatásait igénybe vevő biztosító vagy viszontbiztosító, illetve biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő;

c)  az a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő, illetve kiegészítő biztosításközvetítési tevékenységet végző személy, amely a 3. cikket megsértve valótlan nyilatkozatok révén vagy más szabálytalan eszköz igénybevételével érte el a nyilvántartásba vételt;

d)  az a biztosításértékesítő, amely nem teljesíti a 10. cikk rendelkezéseit;

e)  az a biztosító illetőleg biztosításközvetítő ▌, amely nem teljesíti az V. és VI. fejezet szerinti üzletviteli előírásokat a biztosítási alapú befektetési termékek értékesítése tekintetében;

f)   az a biztosításértékesítő, amely az e) pontban említettektől eltérő bármely egyéb biztosítási termék tekintetében nem teljesíti az V. fejezet szerinti üzletviteli előírásokat.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdés e) pontjában említett bármely jogsértés esetén az illetékes hatóságok a nemzeti jogszabályokkal összhangban jogkörrel rendelkeznek legalább az alábbi közigazgatási szankciók és egyéb intézkedések kiszabására:

a)  nyilvános nyilatkozat, amely megnevezi a felelős természetes vagy jogi személyt és a jogsértés természetét;

b)  végzés, amely előírja a felelős természetes vagy jogi személy számára, hogy hagyjon fel az adott magatartással és tartózkodjon a magatartás megismétlésétől;

c)  biztosításközvetítő ▌esetében a 3. cikkben említett nyilvántartásba vétel visszavonása;

d)  a biztosításközvetítő ▌vagy biztosító ▌vezető testülete bármely, felelősnek tartott tagjának átmeneti eltiltása a biztosításközvetítőnél vagy biztosítónál betöltött vezetői funkciók ellátásától;

e)  jogi személy esetén az alábbi maximális közigazgatási pénzbírság:

i.   legalább 5 000 000 EUR vagy a vezető testület által jóváhagyott, legutóbbi rendelkezésre álló beszámoló szerinti előző évi teljes árbevétel legfeljebb 5%-a, illetve azokban a tagállamokban, amelyek pénzneme nem az euro, a nemzeti pénznemben ezen irányelv hatálybalépésének napján ennek megfelelő összeg. Amennyiben a jogi személy olyan anyavállalat, vagy az anyavállalat olyan leányvállalata, amelynek a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(23) szerint összevont pénzügyi beszámolót kell készítenie, a vonatkozó éves teljes árbevétel a legfelső szintű anyavállalat vezető testülete által jóváhagyott, legutóbbi rendelkezésre álló összevont beszámolóban feltüntetett éves teljes árbevétel összege; vagy

ii.  a jogsértésből származó nyereség vagy a jogsértés révén elkerült veszteség összegének legfeljebb kétszerese, ha az meghatározható;

f)  természetes személy esetében az alábbi maximális a közigazgatási pénzbírság:

i.   legalább 700 000 EUR, illetve azokban a tagállamokban, amelyekben nem az euro a hivatalos pénznem, az ezen irányelv hatálybalépésének napján ezen összeg nemzeti pénznemben kifejezett megfelelője; vagy

ii.  a jogsértésből származó nyereség vagy a jogsértés révén elkerült veszteség összegének legfeljebb kétszerese, ha az meghatározható.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdés a)–e), valamint g) pontjában említett jogsértések esetén az illetékes hatóságok a nemzeti jogszabályokkal összhangban jogkörrel rendelkeznek legalább az alábbi közigazgatási szankciók és egyéb intézkedések kiszabására:

a)   végzés, amely előírja a felelős természetes vagy jogi személy számára, hogy hagyjon fel az adott magatartással, és tartózkodjon a magatartás megismétlésétől;

b)   biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítő, illetve kiegészítő biztosításközvetítési tevékenységet végző személy esetében a 3. cikk szerinti nyilvántartásba vétel visszavonása.

(4)   A tagállamok felhatalmazhatják az illetékes hatóságokat arra, hogy további szankciókat és egyéb intézkedéseket, valamint az e cikkben előírtnál magasabb mértékű közigazgatási pénzbírságokat írjanak elő.

34. cikk

A szankciók és egyéb intézkedések hatékony alkalmazása

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a közigazgatási szankciók vagy egyéb intézkedések típusának és a közigazgatási pénzbírság mértékének meghatározásakor az illetékes hatóságok vegyenek figyelembe minden lényeges körülményt, beleértve adott esetben a következőket:

a)  a jogsértés súlyosságát és időtartamát;

b)  a felelős természetes vagy jogi személy felelősségének mértékét;

c)  a felelős természetes vagy jogi személynek a felelős természetes személy éves jövedelmében vagy a felelős jogi személy teljes árbevételében kifejezett pénzügyi erejét;

d)  a felelős természetes vagy jogi személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség jelentőségét, amennyiben ezek meghatározhatók;

e)  az ügyfeleknek és harmadik feleknek a jogsértés által okozott veszteséget, amennyiben ez meghatározható;

f)  a felelős természetes vagy jogi személy illetékes hatósággal való együttműködésének szintjét;

g)   a felelős természetes vagy jogi személy által a jogsértés megismétlődésének elkerülésére tett intézkedéseket; valamint

h)  a felelős természetes vagy jogi személy általi bármilyen korábbi jogsértéseket.

35. cikk

A jogsértések jelentése

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok hatékony mechanizmusokat hozzanak létre annak lehetővé tételére és ösztönzésére, hogy értesüljenek az ezt az irányelvet végrehajtó nemzeti rendelkezések lehetséges vagy tényleges megsértéséről.

(2)  Az (1) bekezdésben említett mechanizmusoknak legalább a következőket tartalmazniuk kell:

a)  a jelentések átvételére és nyomon követésére vonatkozó konkrét eljárások;

b)  megfelelő védelem biztosítása legalább a megtorlással, a hátrányos megkülönböztetéssel és a méltánytalan bánásmód egyéb típusaival szemben a biztosítás- és viszontbiztosítás-értékesítők azon alkalmazottai és – amennyiben lehetséges – egyéb olyan személyek számára, akik bejelentik az adott szervezeteken belüli jogsértéseket; valamint

c)  az eljárás teljes időtartama alatt mind a jogsértést bejelentő személy, mind a jogsértésért feltételezetten felelős természetes személy személyazonosságának védelme, kivéve, ha a nemzeti jog a további vizsgálat vagy a bejelentés nyomán indított közigazgatási vagy bírósági eljárás keretében előírja e személyek kilétének a felfedését.

36. cikk

Az EIOPA tájékoztatása a szankciókkal és egyéb intézkedésekkel kapcsolatban

(1)   Az illetékes hatóságok tájékoztatják az EIOPA-t az általuk kiszabott, de a 32. cikk (1) bekezdésével összhangban közzé nem tett valamennyi közigazgatási szankcióról és egyéb intézkedésről.

(2)  Az illetékes hatóságok minden évben összesített tájékoztatást bocsátanak az EIOPA rendelkezésére a 31. cikkel összhangban kiszabott valamennyi közigazgatási intézkedésről és egyéb intézkedésről.

Az EIOPA a kapott információkat éves jelentésben teszi közzé.

(3)  Ha az illetékes hatóság nyilvánosságra hozott egy közigazgatási szankciót vagy egyéb intézkedést, erről egyidejűleg az EIOPA-t is értesíti.

VIII. fejezet

Záró rendelkezések

37. cikk

Adatvédelem

(1)  A tagállamok a személyes adatok ezen irányelv szerinti kezelése során a 95/46/EK irányelvet alkalmazzák.

(2)  A személyes adatok ezen irányelv szerinti, EIOPA általi feldolgozása során a 45/2001/EK rendelet alkalmazandó.

38. cikk

Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 34. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a ▌25., 28., 29. és a 30. cikkre vonatkozóan.

39. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit az e cikk határozza meg.

(2)  A Bizottság a 25., 28., 29. és 30. cikkben említett ▌felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól …-tól/-től kezdődő hatállyal. .

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a ▌25., 28., 29. és a 30. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)  A ▌25., 28., 29. és 30. cikkek értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő három hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam három hónappal meghosszabbodik.

40. cikk

Átmeneti időszak

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a 2002/92/EK irányelv értelmében már nyilvántartásba vett közvetítők …-ig(24)* eleget tegyenek az ezen irányelv 10. cikkének (1) bekezdését végrehajtó nemzeti jogszabályok vonatkozó rendelkezéseinek.

41. cikk

Felülvizsgálat és értékelés

(1)   A Bizottság …-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv 1. cikkének alkalmazásáról. E jelentés a tagállamoktól és az EIOPA-tól az 1. cikk (5) bekezdése értelmében kapott információk alapján tartalmazza annak értékelését, hogy ezen irányelv hatálya – és ezen belül az 1. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivétel – továbbra is megfelelő-e a fogyasztóvédelem mértéke, a különböző biztosításértékesítőkkel szembeni bánásmód arányossága, valamint az illetékes hatóságokra és biztosításértékesítési csatornákra rótt adminisztratív teher tekintetében.

(2)   …-ig a Bizottság felülvizsgálja ezt a rendeletet. A felülvizsgálat tartalmazza az ebben az irányelvben meghatározott szabályok gyakorlati alkalmazásának általános vizsgálatát, megfelelően figyelembe véve a lakossági befektetési termékek piacainak fejleményeit, valamint az ezen irányelv és az 1286/2014/EU rendelet és a 2014/65/EU irányelv gyakorlati alkalmazása során szerzett tapasztalatokat. A felülvizsgálat magában foglalja annak értékelését, hogy a biztosítási alapú befektetési termékek értékesítésére vonatkozó, az ezen irányelv VI. fejezetben foglalt külön üzletviteli szabályok megfelelő és arányos eredményeket hoztak-e, figyelembe véve a fogyasztóvédelem megfelelő mértékű – a 2014/65/EU irányelv értelmében alkalmazandó befektetővédelmi normákkal összhangban lévő – biztosításának szükségességét, valamint a biztosítási alapú befektetési eszközök sajátos jellemzőit, valamint értékesítési csatornáik sajátos jellegét. A felülvizsgálat emellett mérlegeli az irányelv rendelkezéseinek a 2003/41/EK irányelv hatálya alá tartozó termékekre való esetleges alkalmazását is. Ez a felülvizsgálat tartalmazza továbbá az ezen irányelv 19. cikke ▌szerinti rendelkezések hatásának elemzését, figyelembe véve a versenyhelyzetet a 2009/138/EK irányelv II. mellékletében meghatározott bármely ágazatba tartozó szerződésektől eltérő szerződésekkel foglalkozó biztosításértékesítés piacán, valamint az ezen irányelv 19. cikke ▌szerinti kötelezettségeknek azon biztosításközvetítőkre gyakorolt hatását, amelyek kis- és középvállalkozások.

(3)  Az európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottságával folytatott konzultációt követően a Bizottság benyújtja első jelentését az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(4)  …-ig(25)* és azt követően legalább kétévente az EIOPA további jelentéseket készít ezen irányelv alkalmazásáról. A jelentés közzététele előtt az EIOPA egyeztet az Európai Értékpapír-piaci Hatósággal.

(5)  A …-ig elkészítendő harmadik jelentésben az EIOPA elvégzi a biztosításközvetítők piacai struktúrájának értékelését.

(6)  A (4) bekezdésben említettek szerint az EIOPA által …-ig* elkészítendő jelentés megvizsgálja, hogy a 12. cikk (1) bekezdésében említett illetékes hatóságok elégséges felhatalmazással és megfelelő forrásokkal rendelkeznek-e feladataik végrehajtásához.

(7)  A (4) bekezdésben említett jelentés legalább az alábbiakat vizsgálja:

a)  a biztosításközvetítők piacának struktúrájában bekövetkezett változások;

b)  a határokon átnyúló tevékenység gyakorlatának változásai;

c)  egy időközi értékelés keretében a tanácsadás minőségének és az értékesítési módszereknek a javulására, valamint az ezen irányelv által a kis- és középvállalkozásként működő biztosításközvetítőkre gyakorolt hatás.

(8)  A (4) bekezdésben említett jelentésnek tartalmaznia kell ezen irányelv hatásának EIOPA általi értékelését is.

42. cikk

Átültetés

(1)  A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, melyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb …-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A rendelkezésekben utalni kell arra is, hogy a hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvre való hivatkozásait erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni. A hivatkozás és a megfogalmazás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)  A tagállamok közlik a Bizottsággal belső joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

43. cikk

A 2002/92/EK irányelv módosítása

A 2002/92/EK irányelv IIIA. fejezete …-i(26)* hatállyal törlésre kerül.

44. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 2002/92/EK irányelv …-tól/-től(27)** hatályát veszti , az ezen irányelv belső jogba történő átültetésére vonatkozó határidővel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat ezen irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni.

45. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

46. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt …,

az Európai Parlament részéről  a Tanács részéről

az elnök  az elnök

MELLÉKLET

A BIZTOSÍTÁSOK ÉRTÉKESÍTÉSÉVEL ÖSSZEFÜGGŐ, SZAKMAI ISMERETEKRE ÉS KÉPESSÉGEKRE VONATKOZÓ MINIMUMKÖVETELMÉNYEK

(a 10. cikk (1) bekezdésében említettek szerint)

I.   A 2009/138/EK irányelv I. mellékletének A. részében az 1–18. ágazatba besorolt nem-életbiztosítási kockázatok

a)   a kínált biztosítások, ezen belül – amennyiben ezek a biztosítások ezeket lefedik – a kiegészítő kockázatok feltételeinek minimálisan szükséges ismerete;

b)   a biztosítási termékek értékesítését szabályozó alkalmazandó jogszabályok, például a fogyasztóvédelmi jog, a vonatkozó adóügyi jogszabályok és a vonatkozó szociális és munkaügyi jogszabályok minimálisan szükséges ismerete;

c)   a kárigénylések kezelésével kapcsolatos minimálisan szükséges ismeretek;

d)   a panaszok kezelésével kapcsolatos minimálisan szükséges ismeretek;

e)   az ügyfelek igényeinek felmérésével kapcsolatos minimálisan szükséges ismeretek;

f)   a biztosítási piac minimálisan szükséges ismerete;

g)   az üzleti etikai normák minimálisan szükséges ismerete; valamint

h)   minimálisan szükséges pénzügyi szakértelem;

II.   Biztosítási alapú befektetési termékek

a)   a biztosítási alapú befektetési termékek minimálisan szükséges ismerete, beleértve azok feltételeit és nettó díjait, valamint adott esetben a garantált és nem garantált szolgáltatásokat;

b)   a szerződők rendelkezésére álló különböző befektetési lehetőségek előnyeinek és hátrányainak minimálisan szükséges ismerete;

c)   a szerződők által viselt pénzügyi kockázatok minimálisan szükséges ismerete;

d)   az életbiztosítási kockázatokra fedezetet nyújtó biztosítások és egyéb megtakarítási termékek minimálisan szükséges ismerete;

e)   a nyugdíjrendszer felépítésével és az általa garantált ellátásokkal kapcsolatos minimálisan szükséges ismeretek;

f)   a biztosítási termékek értékesítését szabályozó alkalmazandó jogszabályok, például a fogyasztóvédelmi jog és a vonatkozó adóügyi jogszabályok minimálisan szükséges ismerete;

g)   a biztosítási piaccal és a megtakarítási termékek piacával kapcsolatos minimálisan szükséges ismeretek;

h)   a panaszok kezelésével kapcsolatos minimálisan szükséges ismeretek;

i)   az ügyfelek igényeinek felmérésével kapcsolatos minimálisan szükséges ismeretek;

j)   az összeférhetetlenségek kezelése;

k)   az üzleti etikai normák minimálisan szükséges ismerete; valamint

l)   minimálisan szükséges pénzügyi szakértelem;

III.   A 2009/138/EK irányelv II. mellékletébe besorolt életbiztosítási kockázatok

a)   a biztosítások, ezen belül feltételeik, a garantált szolgáltatások és adott esetben a kiegészítő kockázatok minimálisan szükséges ismerete;

b)   az adott tagállam nyugdíjrendszerének felépítésével és az általa garantált ellátásokkal kapcsolatos minimálisan szükséges ismeretek;

c)   a biztosítási szerződésekre alkalmazandó jogszabályok, a fogyasztóvédelmi jog, az adatvédelmi jogszabályok, a pénzmosás elleni jogszabályok, továbbá adott esetben a vonatkozó adóügyi jogszabályok, valamint a vonatkozó szociális és munkaügyi jogszabályok ismerete;

d)   a biztosítási piac és egyéb lényeges pénzügyi szolgáltatási piacok minimálisan szükséges ismerete;

e)   a panaszok kezelésével kapcsolatos minimálisan szükséges ismeretek;

f)   a fogyasztó igényeinek felmérésével kapcsolatos minimálisan szükséges ismeretek;

g)   az összeférhetetlenségek kezelése;

h)   az üzleti etikai normák minimálisan szükséges ismerete; valamint

i)   minimálisan szükséges pénzügyi szakértelem.

ELJÁRÁS

Cím

Biztosítási közvetítés (átdolgozás)

Hivatkozások

COM(2012)0360 – C7-0180/2012 – 2012/0175(COD)

Az Európai Parlamentnek történő benyújtás dátuma

3.7.2012

 

 

 

Illetékes bizottság

       A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

ECON

11.9.2012

 

 

 

Véleménynyilvánításra felkért bizottságok

       A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

IMCO

11.9.2012

JURI

22.11.2012

JURI

11.9.2012

 

Előadók

       A kijelölés dátuma

Werner Langen

27.3.2012

 

 

 

Vizsgálat a bizottságban

6.11.2012

21.1.2013

24.4.2013

28.5.2013

Az elfogadás dátuma

22.1.2014

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

35

4

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Marino Baldini, Elena Băsescu, Jean-Paul Besset, Sharon Bowles, Udo Bullmann, Nikolaos Chountis, George Sabin Cutaş, Leonardo Domenici, Derk Jan Eppink, Diogo Feio, Elisa Ferreira, Ildikó Gáll-Pelcz, Jean-Paul Gauzès, Sven Giegold, Othmar Karas, Wolf Klinz, Jürgen Klute, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Philippe Lamberts, Werner Langen, Astrid Lulling, Hans-Peter Martin, Arlene McCarthy, Marlene Mizzi, Ivari Padar, Anni Podimata, Antolín Sánchez Presedo, Peter Simon, Theodor Dumitru Stolojan, Ivo Strejček, Kay Swinburne, Sampo Terho, Marianne Thyssen, Pablo Zalba Bidegain

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Jean-Pierre Audy, Herbert Dorfmann, Sari Essayah, Ashley Fox, Enrique Guerrero Salom, Sophia in ‘t Veld, Oleg Valjalo

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (187. cikk (2) bekezdés)

Jürgen Creutzmann, Marian Harkin

Benyújtás dátuma

5.2.2014

BIZOTTSÁGHOZ TÖRTÉNŐ VISSZAUTALÁS

A 61. cikk (2) bekezdése értelmében a bizottsághoz történő visszautalás dátuma

17.04.2014

Előadók

       A kijelölés dátuma

Werner Langen

22.7.2014

 

 

 

Vizsgálat a bizottságban

 

 

 

 

Az elfogadás dátuma

14.09.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

31

0

4

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Burkhard Balz, Hugues Bayet, Udo Bullmann, Esther de Lange, Fabio De Masi, Anneliese Dodds, Elisa Ferreira, Sven Giegold, Sylvie Goulard, Roberto Gualtieri, Brian Hayes, Gunnar Hökmark, Danuta Maria Hübner, Alain Lamassoure, Sander Loones, Olle Ludvigsson, Notis Marias, Fulvio Martusciello, Bernard Monot, Stanisław Ożóg, Molly Scott Cato, Peter Simon, Kay Swinburne, Marco Valli, Cora van Nieuwenhuizen, Jakob von Weizsäcker, Pablo Zalba Bidegain

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Ramón Jáuregui Atondo, Barbara Kappel, Jeppe Kofod, Thomas Mann, Eva Paunova, Andreas Schwab, Romana Tomc, Beatrix von Storch

Benyújtás dátuma

20.10.2015

(1)

  HL C 44., 2013.2.15., 95. o.

(2)

  HL C 77., 2002. 03. 28., 1. o.

(3)

  Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0155.

(4)

* * Módosítások: az új vagy módosított szöveget félkövér dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ▌jel mutatja.

(5)

  HL L 44., 2013.2.15., 95. o.

(6)

  Az Európai Parlament …-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács …-i határozata.

(7)

  Az Európai Parlament és a Tanács 2002/92/EK irányelve (2002. december 9.) a biztosítási közvetítésről (HL L 9., 2003.1.15., 3. o.).

(8)

  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/65/EU irányelve (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 349. o.).

(9)

  Az Európai Parlament és a Tanács 1094/2010/EU rendelete (2010. november 24.) az európai felügyeleti hatóság (az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) létrehozásáról, valamint a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/79/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 48. o.).

(10)

  Az Európai Parlament és a Tanács 1286/2014/EU rendelete (2014. november 26.) a lakossági befektetési csomagtermékekkel, illetve biztosítási alapú befektetési termékekkel kapcsolatos kiemelt információkat tartalmazó dokumentumokról (HL L 352., 2014.12.9., 1. o.).

(11)

  Az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelve (2000. június 8.) a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól (Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv) (HL L 178., 2000.7.17., 1. o.).

(12)

  Az Európai Parlament és a Tanács 95/46/EK irányelve (1995. október 24.) a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 31. o.).

(13)

  Az Európai Parlament és a Tanács 45/2001/EK rendelete (2000. december 18.) a személyes adatok uniós intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.).

(14)

  Az Európai Parlament és a Tanács 2003/41/EK irányelve (2003. június 3.) a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről (HL L 235., 2003.9.23., 10. o.).

(15)

  HL C 100., 2013.4.6., 12. o.

(16)

  Az Európai Parlament és a Tanács 575/2013/EU rendelete (2013. június 26.) a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 176., 2013.6.27., 1. o.).

(17)

  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/138/EK irányelve (2009. november 25.) a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II), (HL L 335., 2009.12.17., 1. o.).

(18)

*   HL: kérjük, illessze be a dátumot: az irányelv hatálybalépése után három évvel.

(19)

  Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve (2005. május 11.) a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról („Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”) (HL L 149., 2005.6.11., 22. o.).

(20)

*   HL: Kérjük, illessze be a dátumot: 12 hónappal az ezen irányelv hatálybalépését követően.

(21)

  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/17/ЕU irányelve (2014. február 4.) a lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról, valamint a 2008/48/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 60., 2014.2.28., 34. o.).

(22)

  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/92/EU irányelve (2014. július 23.) a fizetési számlákhoz kapcsolódó díjak összehasonlíthatóságáról, a fizetésiszámla-váltásról és az alapszintű fizetési számla nyitásáról, illetve használatáról (HL L 257., 2014.8.28., 214. o.).

(23)

  Az Európai Parlament és a Tanács 2013/34/EU irányelve (2013. június 26.) a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 182., 2013.6.29., 19. o.).

(24)

*   HL: Kérjük, illessze be a dátumot: ezen irányelv hatálybalépése után három évvel.

(25)

*   HL: Kérjük, illessze be a dátumot: ezen irányelv hatálybalépése után négy évvel.

(26)

*   HL: Kérjük, illessze be a dátumot: ezen irányelv hatálybalépésének napja.

(27)

**   HL: Kérjük, illessze be a dátumot: ezen irányelv hatálybalépése után 24 hónappal.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat