Eljárás : 2015/2139(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0373/2015

Előterjesztett szövegek :

A8-0373/2015

Viták :

PV 18/01/2016 - 17
CRE 18/01/2016 - 17

Szavazatok :

PV 19/01/2016 - 5.5
CRE 19/01/2016 - 5.5
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0005

JELENTÉS     
PDF 424kWORD 171k
21.12.2015
PE 565.021v02-00 A8-0373/2016

az EU alapvető értékeinek előmozdítása során a kultúrák közötti párbeszéd, a kulturális sokszínűség és az oktatás által játszott szerepről

(2015/2139(INI))

Kulturális és Oktatási Bizottság

Előadó: Julie Ward

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az EU alapvető értékeinek előmozdítása során a kultúrák közötti párbeszéd, a kulturális sokszínűség és az oktatás által játszott szerepről

(2015/2139(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 21. cikkére, illetve 27. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), és különösen annak 165., 167. és 17. cikkére, amelynek értelmében az Uniónak tiszteletben kell tartania az egyházak és vallási szervezetek vagy közösségek, valamint a világnézeti szervezetek nemzeti jog szerinti jogállását, és el kell ismernie identitásukat és különleges hozzájárulásukat, továbbá nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet kell folytatnia velük,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára(1) és különösen annak 10., 11. és 22. cikkére, valamint preambulumbekezdéseire,

–  tekintettel az Emberi Jogok Európai Egyezményére és különösen az ahhoz csatolt 1. Jegyzőkönyv 2. cikkére,

–  tekintettel a kultúráról és a fejlesztésről szóló 2010. december 20-i ENSZ-határozatra,

–  tekintettel az ENSZ millenniumi nyilatkozatára (2000) és különösen annak az „Emberi jogok, demokrácia és jó kormányzás” cím alatt található cikkeire,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) által 1979-ben elfogadott, a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló, 2005. évi UNESCO-egyezményre,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948-as Egyetemes Nyilatkozatára és elsősorban annak 16. cikkére, valamint az ENSZ a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2012. december 20-i 67/179. sz. határozatára, valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2013. március 22-i 22/20. sz. határozatára,

–  tekintettel a vallás vagy meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatások tervezetéről szóló, Tanácshoz intézett 2013. június 13-i ajánlására(2), valamint a vallás- vagy meggyőződésszabadság előmozdításáról és védelméről szóló, a Külügyek Tanácsa által 2013. június 24-én elfogadott uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel a kultúrák közötti párbeszéd európai évéről (2008) szóló, 2006. december 18-i 1983/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(3),

–  tekintettel a kulturális sokféleségnek és a kultúrák közötti párbeszédnek az Unió és a tagállamok külkapcsolataiban való előmozdításáról szóló, 2008. november 20-i tanácsi következtetésekre (2008/C 320/04)(4),

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2012. június 25-én elfogadott, emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre (11855/2012),

–  tekintettel az Európa Tanács „Együttélés egyenlő felekként, méltóságban” című, a kultúrák közötti párbeszédről szóló, 2008. május 7-i fehér könyvére,

–  tekintettel „Az európai kulturális programról a globalizálódó világban" című bizottsági közleményre (COM(2007)0242), amelynek célja, hogy fokozottan felhívja a figyelmet a kulturális sokféleségre és az uniós értékekre, valamint előmozdítsa a civil társadalommal folytatott párbeszédet és a bevált gyakorlatok cseréjét,

–  tekintettel az EU külkapcsolataiban 2014-ben a kultúráért tett előkészítő fellépés eredményére és nyomon követésére;

–  tekintettel a szabadkereskedelmi megállapodásmintához csatolt kulturális együttműködési jegyzőkönyvre(5),

–  tekintettel az európai uniós oktatási miniszterek nem hivatalos ülésén, 2015. március 17-én Párizsban elfogadott, „a polgári szerepvállalásnak, valamint közös értékeinknek: a szabadságnak, a toleranciának és a megkülönböztetésmentességnek az oktatás által történő előmozdításáról” témájú Párizsi Nyilatkozatra (8496/15),

–  tekintettel az uniós elnökség triójának keretében 2015-ben Luxembourgban megrendezett európai ifjúsági konferencia végső ajánlásaira, amelyek figyelembe veszik a strukturált párbeszédet, melynek célja, hogy a fiatalokat az európai demokratikus életben való politikai részvételre ösztönözze, és amely felszólította a Parlamentet, hogy ösztönözze az értékeken alapuló és aktív állampolgári oktatást;

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A8-0373/2015),

A.  mivel Európa a kulturális, társadalmi, nyelvi és vallási sokszínűség hatalmas tárháza; mivel ezzel kapcsolatosan a társadalmainkat összetartó, olyan közös értékek, mint a szabadság, a társadalmi igazságosság, az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség, a demokrácia, az emberi jogok, a jogállamiság, a tolerancia és a szolidaritás központi jelentőségűek Európa jövője számára;

B.  mivel a kultúrák közötti párbeszédet – minthogy nem jogi fogalom – nem nemzeti, uniós vagy nemzetközi jog szabályozza, hanem az emberi jogok és a kulturális sokféleség védelmére törekvő nemzetközi kereteken alapul;

C.  mivel a „kultúrák közötti párbeszédet” a különböző tanulmányokban és a kultúrák közötti párbeszéd 2008-as európai évével kapcsolatos következtetésekben olyan folyamatként határozták meg, amely az eltérő kulturális háttérrel vagy világnézettel rendelkező személyek, csoportok és szervezetek közötti nyitott és tiszteletteljes eszmecserében vagy kölcsönhatásban ölt testet; mivel céljai a következők: az eltérő nézőpontok és gyakorlatok jobb megértésének kialakítása; a részvétel és a választási szabadság és képesség növelése; az egyenlőség erősítése és a kreatív folyamatok fokozása;

D.  mivel fontos, hogy rendelkezésre álljanak a szükséges eszközök, különösen pénzügyi szempontból, elsőbbséget biztosítva azon programok finanszírozásának, melyek célja a kultúrák közötti párbeszéd és a polgárok közötti eszmecsere előmozdítása, a kulturális sokféleség kölcsönös tiszteletben tartásának megerősítése, illetve társadalmaink összetett valóságának kezelése és a különböző kulturális identitások és meggyőződések együttélése, a különböző kultúráknak az európai társadalmakhoz és örökséghez való hozzájárulásának kiemelése, valamint a konfliktusok hatékony kezelése érdekében;

E.  mivel az e célok elérése nem csak a hatóságok és a döntéshozók feladata, hanem a társadalom egészének, többek között az érintett felek, például a családok, a tömegtájékoztatás, az oktatók, a vállalkozások, a közösségi és hitéleti vezetők széles körének a közös felelőssége; mivel a politikai szereplők mellett hangsúlyozni kell a kultúrák közötti párbeszédben érintett minden más fél szerepét is;

F.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának egyes cikkei különösen fontosak a kultúrák közötti párbeszéd számára, mivel előmozdítják az egyenlőséget, a megkülönböztetésmentességet, a kulturális, vallási és nyelvi sokszínűséget, a véleménynyilvánítás és a mozgás szabadságát, valamint a gazdasági és politikai részvételhez szükséges állampolgári jogokat;

G.  mivel a kultúrák közötti jelentőségteljes párbeszédhez a saját és más kultúrák alapos ismerete szükséges;

H.  mivel a fejlesztés európai évének (2015), az ENSZ millenniumi fejlesztési céljai felülvizsgálatának és az ENSZ 2015-ös, fenntartható fejlődésről szóló csúcstalálkozója eredményének tükrében a kultúra szerepe alapvető a fenntartható fejlődés megvalósítása és a szegénység világszerte történő felszámolása szempontjából; emlékeztet továbbá a kultúra konkrétabb integrálására az ENSZ 2015 utáni időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjébe;

I.  mivel Európa és a világ számos kihívással szembesül a globalizáció, a migráció, a vallások és kultúrák közötti konfliktusok és a radikalizmus fokozódása kapcsán;

J.  mivel a kultúrák közötti párbeszéd összefüggésében alapvető fontosságú mind az egyetemes emberi jogok (mint egyéni jogok), mind a kulturális jogok (konkrét és többféle kulturális identitás elismerése) alkalmazása;

K.  mivel a diákok és a tanárok oktatási mobilitásának fejlesztése és a nemzetközi cserék egyéb formái jobbá tehetik a világot, amelyben az emberek szabadon mozoghatnak és élvezhetik a kultúrák közötti nyílt párbeszédet;

1.  azzal érvel, hogy az európai uniós megközelítésnek számot kell vetnie és össze kell foglalnia a kultúrák közötti párbeszéd európai éve, 2008 során végzett kiváló munkát, fokozni kell a bevált gyakorlatok cseréjét, és ezekről a kérdésekről ismételten elő kell mozdítania egy strukturált párbeszéd megszervezését a kultúra- és vallásközi kérdésekben érintett valamennyi fél, európai és nemzeti politikusok, helyi és regionális hatóságok, egyházak, vallási szervezetek és közösségek, világnézeti szervezetek, civil társadalmi szervezetek és platformok, a sport, a kultúra és az oktatás terén dolgozók, nemzeti és európai ifjúsági tanácsok, a tudósok és a tömegtájékoztatás részvételével a közelmúltbeli drámai események fényében;

2.  bátorítja valamennyi érintett felet, hogy dolgozzák ki a kultúraközi párbeszéd korszerű, egyértelmű és szakpolitikákhoz kapcsolódó fogalommeghatározását, hajtsák végre vagy hangolják össze a kultúraközi párbeszédre irányuló programok és projektek hatásának értékelésére szolgáló módszereket, minőségi kritériumokat és mutatókat, valamint végezzenek a kultúrák közötti összehasonlítást lehetővé tevő módszertani kutatásokat;

3.  azt vallja, hogy kultúra- és vallásközi, valamint értékalapú megközelítés támogatására van szükség az oktatás terén a kölcsönös tisztelet, az integritás, az etikai elvek, a kulturális sokszínűség, valamint a társadalmi befogadás és kohézió – többek között a mindenkinek szóló csereprogramok és mobilitási programok révén történő – kezelése és előmozdítása érdekében;

4.  úgy véli, hogy a kulturális sokszínűséggel az audiovizuális és a kulturális ágazatokban is foglalkozni kell; bátorítja ezeket az ágazatokat arra, hogy találjanak kreatív megoldásokat, melyekkel előmozdíthatják a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO-egyezmény végrehajtására irányuló nemzeti, regionális és helyi cselekvési tervekkel kapcsolatos megállapodást;

5.  szorgalmazza, hogy hangsúlyosabban vegyék figyelembe a vallásközi párbeszédet, amely a kultúraközi párbeszéd része és a béke előfeltétele, illetve a konfliktuskezelés alapvető eleme, és amelynek középpontjába az egyének méltóságát, valamint az emberi jogok világszerte történő tiszteletben tartásának szükségességét kellene helyezni, különös tekintettel a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára, valamint a vallási kisebbségek védelemhez való jogára;

6.  hangsúlyozza, hogy a valódi kultúraközi és vallásközi párbeszéd ösztönzi a pozitív és együttműködésen alapuló kölcsönhatásokat, előmozdítja a kultúrák közötti megértést és tiszteletet, növeli a sokszínűséget, valamint a demokrácia, a szabadság és az emberi jogok iránti tiszteletet, továbbá az egyetemes és kultúraspecifikus értékekkel szembeni toleranciát;

7.  hangsúlyozza az olyan szegregált közösségek időben történő integrálásának és oktatásának jelentőségét, amelyek az európai alapvető értékekkel szembemenő módon viselkednek;

8.  azt vallja, hogy az Uniónak mint a béketeremtés globális szereplőjének be kellene emelnie a kultúrát, a kulturális cseréket és elő kellene mozdítania az oktatást külkapcsolati és fejlesztési szakpolitikái terén, amelyek fontos szerepet játszanak a közös alapértékek – például a tisztelet és kölcsönös megértés értékeinek – megerősítésében, hatékony eszközöket nyújtva a konfliktuskezelés, a béketeremtés és a válságmegelőzés céljaira;

9.  úgy véli, hogy összhangban az EUMSZ 167. cikkének (4) bekezdésével, a kulturális párbeszédet és sokféleséget keresztirányú módon kell integrálni az összes, olyan európai uniós szakpolitikai területbe, amely hatást gyakorol a közös uniós alapvető értékekre és jogokra, például az ifjúságpolitikába, az oktatáspolitikába, a mobilitásba, a foglalkoztatási és szociális ügyekbe, a külpolitikákba, a nőjogokba és a nemek közötti egyenlőségbe, a kereskedelembe és a regionális fejlesztésbe;

10.  kiemeli, hogy a jövő nemzedékeit oktatni kell és fel kell készíteni az eltökélt problémamegoldásra, hogy hatékonyan és innovatív módon tudják kezelni azokat a kihívásokat, amelyekkel a jövő európai polgárainak szembe kell nézniük, biztosítva számukra az állampolgári ismeretek valódi oktatását és gondoskodva arról, hogy motiváltak és elkötelezettek legyenek, és rendelkezzenek többek között vállalkozói, vezetői és kapacitásépítési készségekkel;

11.  elismeri, hogy a kultúrák közötti párbeszéd a befogadó demokratikus részvételt és a polgárok szerepvállalását szolgáló eszköz, különösen a közjó és a nyilvános terek vonatkozásában; úgy véli, hogy ennek megfelelően a kultúrák közötti párbeszéd jelentősen hozzájárulhat a demokrácia javításához, valamint a nagyobb és mélyebb befogadás és összetartozás-érzés kialakulásához;

12.  úgy véli, hogy a befogadó, minőségi és hozzáférhető formális, nem formális és informális oktatásba közpénzből való beruházások növelése az első lépés afelé, hogy mindenki azonos hozzáférést és egyenlő esélyeket kapjon; emlékeztet arra, hogy az osztálytermekben és a tanulási környezetekben, továbbá az oktatók között is, biztosítani kell a kulturális és társadalmi sokszínűséget a korai iskolaelhagyás csökkentésére és a hátrányos helyzetű gyermekek oktatásának támogatására annak érdekében, hogy a jövő generációi körében előmozdítsák a méltányosságot és a társadalmi kohéziót;

13.  hangsúlyozza, hogy a formális, a nem formális és az informális oktatás és az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférés nemcsak tudással, képességekkel és kompetenciákkal gazdagít, hanem a tanulókat az etikai és polgári értékrend kialakításában, a társadalom tevékeny, felelősségteljes, nyitott világszemléletű tagjaivá válásukban is segíti; e tekintetben hangsúlyozza az állampolgári ismeretek már a korai életkortól elkezdett oktatásának szükségességét, és elismeri az oktatásban érintett összes fél közötti együttműködés jelentőségét; állást foglal amellett, hogy a gyermekek és fiatalok kezdeményezőkészségére és részvételére támaszkodva erősítsék a társadalmi kapcsolatokat, valamint fokozzák az összetartozás érzését, és a megkülönböztetés felszámolása érdekében etikai kódexeket dolgozzanak ki;

14.  hangsúlyozza a nem formális és az informális tanulás fontos szerepét, és elismeri a tanulás valamennyi szintje és formája – ideértve a nemzedékeken átívelő formát is – közötti szinergiák és partnerségek kialakításának jótékony eredményeit; hangsúlyozza a sport- és önkéntes tevékenységekben való részvétel fontos szerepét az állampolgári, a szociális és az interkulturális kompetenciák ösztönzésében, és amely hozzájárul a hátrányos helyzetű és kiszolgáltatott csoportok integrációjához, valamint tágabb értelemben a polgárok, különösen a gyermekek beilleszkedéséhez, mivel a sport fejleszti a csapatszellemet és a sokszínűség tiszteletét, ezáltal küzdve az olyan társadalmi jelenségekkel szemben, mint az erőszak, a radikalizmus, a rasszizmus és az idegengyűlölet, és szolgálva a közösségek közti konstruktív és békés párbeszéd alapjainak újraépítését; ebben a tekintetben emlékeztet a kultúra, az oktatás, a tömegtájékoztatás, az oktatás, a fiatalok és a sport területén megvalósuló uniós programok alapvető szerepére, amelyek központi szerepet játszanak az intolerancia és az előítéletek kezelésében, valamint a közös összetartozás érzésének növelésében és a kulturális sokszínűség tiszteletének elősegítésében;

15.  hangsúlyozza a kultúra és az oktatás közötti erős hidak kiépítésének jelentőségét a kompetenciák és az átadható képességek kifejlesztése, az ILO méltányos munka programjának megfelelő, magas színvonalú és biztos munkahelyek számának növelése, a nagyobb fokú társadalmi befogadás és az aktív polgári lét elérése érdekében; e tekintetben ez utóbbiakat a legfontosabb célok közé tartozóknak tartja az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkében és az Európai Unió Alapjogi Chartáján foglalt uniós alapjogok végrehajtása során; emlékeztet a CONNECT értékére, amely az egyetlen olyan uniós program, amely kulturális és oktatási projekteket támogat, és bátorítja a Bizottságot, hogy egy hasonló program jelenlegi megvalósíthatóságának vizsgálatához mérlegeljen egy új kísérleti műveleti irányvonalat;

16.  támogatja a fiatalok és a tanárok mobilitását, valamint az iskolák és egyetemek közti együttműködés valamennyi formáját, például a közös oktatási platformokat, közös tanulmányi programokat és közös projekteket, amelyek a kulturális sokféleség megértése és értékelése ösztönzésének, valamint a társadalmi, polgári és interkulturális kompetenciák és készségek fiatalok általi elsajátításának eszközeként szolgálnak; e tekintetben úgy véli, hogy ha a gyermekeket egészen kis korukban más kultúrákból érkező hatások érik, az hozzásegíti őket az élethez szükséges alapvető készségek és kompetenciák megszerzéséhez, amelyek nélkülözhetetlenek személyes fejlődésükhöz, jövőbeni munkájukhoz és aktív uniós polgárságukhoz; hangsúlyozza, hogy különböző tagállamokba szervezett célzott, pedagógiai célú iskolai látogatások beemelése, továbbá a kisgyermekek transznacionális mobilitása is az európai kultúra, művészetek, nyelvek és értékek megalapozásához szükséges eszközök; ösztönzi a mobilitást, különösen az általános és középiskolai tanárok vonatkozásában, annak érdekében, hogy megosszák a tapasztalatokat és saját eszközöket dolgozzanak ki a kialakuló társadalmi kihívásokkal való szembenézéshez és a válaszlépésekhez; hangsúlyozza a fiatalok mobilitását elősegítő és foglalkoztathatóságukat növelő Erasmus+ program szerepét és fontosságát a fiatalok európai tudatosságának előmozdításában, közös összetartozásuk érzésének kialakulásában és a kultúrák közötti párbeszéd megteremtésében; bátorítja elsősorban azon további intézkedéseket, amelyek elősegítik a hátrányos helyzetű csoportok és a különleges szükségletekkel rendelkező emberek integrációját és hozzáférését az Erasmus+ mobilitási tevékenységekhez;

17.  ösztönzi a tagállamokat, hogy fejlesszenek a sokféleséget bátorító minőségi szakképző programokat, arra bátorítva az oktatókat, az ifjúság- és közösségsegítőket, továbbá az iskolai és a nem formális és informális keretekben mind a gyermekek, mind a szülők számára működő tanácsadó szolgálatokat, hogy kielégítsék a különböző kulturális és szociális hátterű gyermekek oktatási és képzési igényeit és hogy a hátrányos megkülönböztetés és a rasszizmus minden formája ellen lépjenek fel, ideértve a zaklatást és az internetes zaklatást is; megállapítja, hogy a többnyelvű tanulás előmozdítása érdekében szükség van az oktatási segédanyagok újratanulmányozására, és a tanárok többnyelvű és multikulturális környezetben szerzett tapasztalatait és készségeit hasznosítani kell, és ezeket ebben a kontextusban szisztematikusan támogatni kell;

18.  hangsúlyozza a tanároknak szóló, élethosszig tartó tanulási programokba történő beruházás fontosságát, amely programok felvértezik a tanárokat a migrációval, az akkulturációval és a szociálpszichológiával kapcsolatos kérdésekre vonatkozó pedagógiai kompetenciákkal, valamint képessé teszik őket arra, hogy a sokszínűséget az osztálytermi tanulás gazdag forrásaként használják;

19.  kiemeli a tanárok fontos szerepét a társadalmi kötelékek – családokkal együttműködve történő – megerősítésében, az összetartozás érzésének fejlesztésében, a fiatalok segítésében etikai és polgári értékrendjük kialakítása során;

20.  megismétli, hogy jogokon alapuló, a nemi szempontokat figyelembe vevő tanulási környezetet kell teremteni a diákoknak, hogy megismerjék az emberi jogokat, ideértve a nő- és gyermekjogokat, az alapvető értékeket, a polgári részvételt, a polgári jogokat és kötelességeket, a demokráciát, a jogállamiságot, és hogy ki is álljanak ezek mellett, megbízva saját identitásukban, tudva, hogy meghallgatják őket és érezve közösségük nagyrabecsülését; bátorítja a tagállamokat és az oktatási létesítményeket, hogy erősítsék meg a diákok tevékeny részvételét az oktatási struktúrák irányításában;

21.  hangsúlyozza az új információs és kommunikációs technológiák és az internetnek a kultúrák közti párbeszéd előmozdítása eszközeként játszott szerepét; ösztönzi a közösségi média használatát a polgárok az Európai Unió alapvető közös értékeivel és elveivel kapcsolatos tudatosságának megerősítésére, és hangsúlyozza a médiaműveltség mint a fiatalok interkulturális párbeszédét elősegítő eszköz fontosságát az oktatás minden szintjén; arra ösztönzi az EKSZ-t és az összes uniós képviselet vezetőjét, hogy munkájuk során hozzák ki a legtöbbet az új digitális eszközökből;

22.  elismeri, hogy tartós és strukturális támogatást kell nyújtani a civil szervezetek, az emberi jogi szervezetek, az ifjúsági szervezetek és a szakképzési intézmények számára, a szélsőségességnek a társadalmi kohézió, a befogadás, a tevékeny polgári részvétel és a fiatalok – különösen a kis léptékű, helyi kezdeményezések és a helyi szinten tevékenykedők – szerephez juttatása és részvétele révén történő visszaszorítása érdekében;

23.  elismeri a civil szervezetek, kulturális hálózatok és platformok, valamint a fent említett intézmények kulcsfontosságú szerepét, amelyet továbbra is be kell tölteniük azokban az esetekben, amikor a formális kultúraközi párbeszédek struktúrái, politikái és programjai kevésbé fejlett szinten vannak; ösztönzi az Unió és a nagyvárosok, régiók és önkormányzatok közti párbeszédet annak hatékonyabb elemzése érdekében, hogy i) milyen összefüggés van a polgárok életének kereteit alkotó városi modellek és az iskolarendszerek sikere vagy bukása, ii) a formális és az informális oktatás valamennyi gyermek és család számára mutatkozó hasznossága, valamint iii) az oktatási struktúrák összehangolása között a hatékony kultúrák közti párbeszéd előmozdítása vonatkozásában;

24.  ismételten felhívja a figyelmet a szolidaritás alapú, interkulturális társadalom fiatalok körében való előmozdítására az Európa a polgárokért program végrehajtása révén, amely megfelelő finanszírozással lehetővé teszi a koherensebb és befogadóbb társadalom létrehozására vonatkozó célkitűzések megvalósítását, és ösztönzi a tevékeny, a világra nyitott, a kulturális sokféleséget tiszteletben tartó, az Európai Unió közös értékein alapuló polgári részvételt;

25.  támogatja az inkluzív oktatási és szakképzési tevékenységeket a művészet és a sport terén minden életkorban, akárcsak az önkéntességet a kisebbségek, hátrányos helyzetű csoportok, marginalizált közösségek, migránsok és menekültek szocializálódási folyamatának, illetve a kulturális és szociális életben – többek között a vezetésben és a döntéshozatalban – való részvételének megerősítése érdekében;

26.  elismeri, hogy a formális, a nem formális és az informális tanulás, valamint az önkéntesség egyaránt fontos az önfejlesztés elősegítése szempontjából, középpontba helyezve a kognitív és nem kognitív képességeket és kompetenciákat, a kritikus gondolkodást, az eltérő vélemények kezelésére való képességet, a médiaműveltséget, a megkülönböztetésmentességet és az interkulturális képességeket és kompetenciákat és a nyelvtanulást, valamint a szociális és polgári készségeket, így a kulturális örökségről való tanulást, amelyek eszközként szolgálnak napjaink kihívásainak érzékeny értelmezés révén történő kezeléséhez;

27.  megerősíti, hogy a kultúrák közti párbeszéd és oktatás kérdésének kezelése során szem előtt kell tartani a nemek közötti egyenlőség szempontjait, valamint figyelembe kell venni a diszkrimináció sokféle formájától szenvedők – köztük a fogyatékkal élők, az LMBTI identitású személyek és a marginalizált közösségekből származók– igényeit;

28.  bátorítja az EU intézményeit, hogy szélesítsék ki a radikalizálódás összes formájával kapcsolatos elemzésüket, és kezdeményezzenek új vizsgálódást a politikai szélsőségesség és erőszak természetéről és folyamatairól, abból a premisszából kiindulva, hogy a radikalizáció dinamikus, összefüggéseken alapuló folyamat, és számos átalakulás előre nem látott és megjósolhatatlan következménye; üdvözli a polgári szerepvállalásnak, valamint közös értékeinknek, a szabadságnak, a toleranciának és a megkülönböztetésmentességnek az oktatás által történő előmozdításáról szóló, 2015. március 17-i párizsi nyilatkozatot, mint olyan erőfeszítést, melynek célja, hogy a figyelmet az állampolgári nevelés fontosságára fordítsa, és többek közt tudatosítsa a kulturális eszközök fontosságát a diákok és hallgatók közti kölcsönös tisztelet ösztönzése vonatkozásában;

29.  emlékeztet arra, hogy a kormányok és európai intézmények – a hírszerző szolgálatok és a bűnüldöző hatóságok támogatásával – jogszerűen lépnek fel a bűnözés ellen, és ezzel kapcsolatban elszámoltathatóak; megállapítja azonban, hogy összhangban az Európai Unió Alapjogi Chartájával a büntetőintézkedéseknek mindig tiszteletben kell tartaniuk az alapvető jogokat, így az adatvédelemhez való jogot, a véleménynyilvánítás szabadságát, az ártatlanság vélelmét és a hatékony jogorvoslat jogát;

30.  úgy véli, hogy az Európai Uniónak az alapvető értékek, a kultúrák közti párbeszéd és a kulturális sokszínűség nemzetközi szinten való előmozdítása során határozottan el kell ítélnie az embertelen vagy megalázó bánásmód és emberi jogi jogsértések valamennyi esetét, hogy ily módon konkrétan az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának maradéktalan tiszteletben tartását mozdítsa elő;

31.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a kötelező európai kontra nemzetközi megkülönböztetésmentességi normáknak a nemzeti jogban való teljes körű végrehajtását;

32.  felszólítja a tagállamokat, hogy vonják be a marginalizált közösségeket, a migránsokat, a menekülteket, a befogadó közösségeket, továbbá a vallási és világi közösségeket a tisztelet légkörében zajló, és szereperősítő integrációs folyamatokba, humánus, tiszteletteljes és fenntartható módon történő kialakításával minden helyzetben, különösen vészhelyzetekben gondoskodva a polgári és kulturális életben való részvételükről;

33.  üdvözli az európai külkapcsolatok terén a kultúrára vonatkozó előkészítő intézkedést, és azt, hogy ez az intézkedés kiterjeszti a kultúrának az emberi, társadalmi és gazdasági fejlődés meghatározó tényezőjeként játszott szerepét, ezáltal hozzájárulva a külpolitika célkitűzéseihez, és felszólítja az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy tegye a kultúrát az európai uniós külpolitika szerves részévé, nevezzen ki kulturális attasét minden nem uniós partnerországban található uniós képviseleten, és vezessen be a külpolitika kulturális dimenziójáról szóló képzéseket az EKSZ személyzete számára; felszólítja a Bizottságot, hogy az EU minden külkapcsolati eszközében és az uniós fejlesztési tervben is érvényesítse a kulturális diplomáciát és a kultúrák közötti párbeszédet; felhívja továbbá az Uniót és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a más európai és olyan nemzetközi szervezetekkel folytatott együttműködést, mint az ENSZ és kapcsolódó ügynökségei, különösen az UNESCO, az UNICEF és az UNHCR, és sürgessék az Unió hatékony és megerősített képviseletét e testületekben; továbbá együttműködésre szólít fel a nemzeti kulturális intézetekkel az olyan meglévő eszközök hatékonyabb végrehajtása érdekében, mint az Európai Unió Nemzeti Kulturális Intézeteinek (EUNIC) hálózatán alapuló kulturális klaszterek, valamint sürgeti új eszközök kialakítását a globalizált világ közös kihívásainak kezelésére;

34.  úgy véli, hogy a kultúrának a harmadik országokkal folytatott politikai párbeszéd alapvető részévé kell válnia, valamint emlékeztet arra, hogy a kultúrát módszeresen be kell építeni a fejlesztési projektekbe és programokba; kiemeli ezért a művészek, oktatók, professzorok és a kultúra területén dolgozók mobilitása előtt álló akadályok megszüntetésének szükségességét a vízumeljárások egységesítése és egyszerűsítése révén, a világ minden részével folytatott kulturális együttműködés támogatása érdekében;

35.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat olyan stratégiák kidolgozására, amelyek a kultúrák közötti párbeszédet a kultúrákon belüli és azok közötti interaktív kommunikáció folyamataként fogják fel, ezáltal biztosítva a kölcsönös tiszteletet és az egyenlő esélyeket, továbbá arra, hogy hatékony megoldásokat dolgozzanak ki és hajtsanak végre a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek kezelése céljából, továbbá hogy fellépjenek a hátrányos megkülönböztetés minden formája ellen, és fáradozzanak a különböző szempontok és gyakorlatok mélyebb megértésén; emlékeztet a média – többek között a közösségi média – által betöltött kulcsszerepre, mind a szélsőséges propaganda lehetséges színtereként, mind az idegengyűlölő narratívákkal való szembeszegülés, a sztereotípiák és az előítéletek elleni küzdelem, valamint a tolerancia elősegítésének eszközeként;

36.  emlékeztet arra, hogy a kulturális örökség a kulturális kifejezésformák sokszínűségét képviseli, ezért harmonizált jogalkotás és nemzetközi megállapodások elfogadása révén kell megvédeni és elősegíteni, az UNESCO-val szorosan együttműködve;

37.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy előzzék meg a szélsőségességet, így az idegengyűlöletet, a rasszizmust, a megkülönböztetés minden formáját és a marginalizálódást olyan közösség-összecsiholó intézkedésekkel, amelyek képesek sikeresen kezelni a gazdasági és szociális egyenlőtlenségeket, amelyekbe számos szereplőt – például várostervezőket, szociális munkásokat, közösségi és vallási vezetőket, oktatókat, családtámogató szervezeteket és egészségügyi dolgozókat – bevon a társadalmi befogadás, a formális és tényleges egyenlőség és a közösségi kohézió biztosítása céljával;

38.  ajánlja az Uniónak, hogy működjön együtt a tanulás és iskolázás elérhetővé tételében a menekült gyermekek számára, a humanitárius válság esetén oktatáshoz való hozzáférést biztosító programok támogatásának folytatása révén, valamint biztosítsa a migráns gyermekek európai integrációját;

39.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy térképezzenek fel, dolgozzanak ki és valósítsanak meg interaktív, a fiatalokra és a gyermekekre összpontosító részvételi módszereket a kormányzás minden szintje tekintetében;

40.  hangsúlyozza a család szerepét a kulturális identitás, a hagyományok, az erkölcs és a társadalom értékrendszerének megőrzésében, és hangsúlyozza, hogy a családban kezdődik a gyermekek ismerkedése a társadalom kultúrájával, értékeivel és normáival;

41.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az interkulturális párbeszédet az Unió határozott és elkötelezett politikai célkitűzéseként fogadják el, és ezért garantálják az EU támogatását a különféle szakpolitikai intézkedések, kezdeményezések és finanszírozások révén, beleértve a harmadik országokkal, különösen az instabil államokkal folytatott interkulturális párbeszédet;

42.  bátorítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy továbbra is kezeljék kiemelten a kulturális sokszínűség, a kultúrák közötti párbeszéd és az oktatás terén induló kezdeményezéseket, és teljes mértékben használják ki az EU pénzügyi eszközeit, programjait és kezdeményezéseit, mint az Erasmus+, az Európa a polgárokért program, a Kreatív Európa és a Horizont 2020 programok, az uniós szomszédságpolitika és külkapcsolatok eszközei, és az olyan intézményeket, mint az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége, és támogassák az Európán belüli, a szomszédos országokkal és a világ egyéb régióival folytatott kultúrák közötti párbeszédet és a kulturális sokféleséget;

43.  hangsúlyozza az európai művészeti termékek gazdag hozzájárulását a kulturális sokszínűséghez, és ezért az Unió értékeinek terjesztésében, illetve az uniós polgárok kritikai gondolkodásának ösztönzésében játszott szerepét;

44.  emlékeztet a LUX díjnak az európai identitást vagy európai kulturális sokszínűséget ünneplő európai filmek díjazásában játszott szerepére;

45.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat a jelentéssel összefüggésben hozott intézkedések hatásának értékelésére, és felhívja a Bizottságot ellenőrzési és vizsgálati jelentés benyújtására;

o

o    o

46.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, valamint a tagállamoknak.

INDOKOLÁS

Az Európai Unió a történelem azon szakaszában tart, amelyben az identitás és a hovatartozás fogalmát vitatják, újrahatározzák és megvédik, a hangok sokfélesége és az eltérő politikai perspektívák miatt komoly felhangokkal.

A 2015. március 17-i párizsi nyilatkozat határozott állásfoglalás, amely üdvözlendő módon felszólítja a tagállamokat, hogy lépjenek fel az interkulturális párbeszédnek az oktatási és tanulási környezetben játszott szerepe erősítésére.

Erre azért van szükség, hogy a jelenlegi aggodalmakat megfelelő módon kezelni lehessen, illetve hogy le lehessen fektetni a jövő erős, magabiztos, rugalmas és összetartó közösségeinek kialakulásához szükséges alapokat.

Az EU oktatási miniszterei közös nyilatkozatukban világosan igenelték a pluralisztikus, megkülönböztetéstől mentes, toleráns és igazságos társadalmakat, amelyekben a szolidaritás és a férfiak és nők egyenlősége teljes mértékben kibontakozik az EU olyan alapvető értékeinek érvényesülésekor, mint az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása (ahogyan ezt az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke és az Európai Unió Alapjogi Chartája megfogalmazza).

A párizsi megállapodás formájában szükségszerű volt tehát, hogy ennek érdekében egyetértés szülessen a tagállamok oktatási politikáinak alakításáról, amely a „polgárságot” tette e közös törekvés sikerének fő eszközévé.

Ez a jelentés az oktatási miniszterek azon közös megállapodására próbál építeni, hogy közös erőfeszítésre van szükség a marginalizálódás, az intolerancia, a rasszizmus és a radikalizálódás megelőzése és kezelése érdekében, valamint a mindenki számára egyenlő esélyeket nyújtó keretek megőrzéséért.

A jelentés a kihívások mellett a lehetőségeket is meghatározza és konkrét fellépéseket ajánl kormányzati és uniós szinten, ideértve a kultúrának a külügyi fellépések során és az EU fejlesztési programjában való intenzívebb használatát, illetve a kultúra által a béketeremtésben, konfliktuskezelésben és válságmegelőzésben játszott szerep elismerését is.

A kultúrák közötti párbeszéd mint pozitív narratíva

Noha e jelentés témája és céljai az Európa által az elmúlt hónapokban és években átélt erőszakos és drámai eseményeket tükrözik, és közös akaratról tanúskodnak a radikalizálódás és a szélsőségesség megelőzését illetően, tágabb megközelítést alkalmaz, amely a politikai erőszak természetéről és folyamatairól szóló új vizsgálódásokat ösztönzi, abból kiindulva, hogy a radikalizálódás dinamikus, kapcsolatalapú folyamat, és egy sor bomlasztó esemény előre láthatatlan és kiszámíthatatlan következménye.

E tanulmány középpontjában a fokozott önismeret lehetősége van, ami a „másik” megismerésének első lépése. A bevett interkulturális elmélet azt sugallja, hogy akkor tanulunk a legtöbbet önmagunkról, amikor másokban visszatükröződve látjuk magunkat. Az önismeret fontos az önbizalom és a szociális képességek fejlesztése szempontjából, amelyek az integrációs folyamatot segítik, illetve a tevékeny polgári részvételre készítenek fel a már működő mechanizmusok támogatásával.

A kultúrák közötti párbeszéd kétirányú folyamat, és mindkét fél előnyére válik, ha képesek a másik helyébe képzelni önmagukat. A kulturális csere néhány kiváló gyakorlati példája már megvalósult olyan EU-s finanszírozású programok révén, mint az Erasmus+, illetve a civil szervezetek egyéb kezdeményezései, akárcsak a testvérvárosi program, amelyet az „Európa a polgárokért” program finanszíroz (generációk és a kultúrák közötti hosszú hagyománnyal).

Megjegyzendő, hogy a kultúra nem rögzített, hanem inkább képlékeny eszme, amely több közös hivatkozási ponton osztozik, ideértve a nyelvet, világnézetet, öltözködési szokásokat, táplálkozást és italfogyasztást, valamint a népművészetet és a kézművességet. Azt is el kell ismerni, hogy a migráns népek képességeket, tudást, eszméket, új megközelítésmódokat, vállalkozókészséget és kulturális gyakorlatot hoznak magukkal, amelyek annak a közösségnek társadalmi textúráját gazdagítják, amelynek részesévé válnak, és hogy a migráció kulturális örökségünk része.

Az erőszakos szélsőségesség néha az embereknek a társadalmukból való kulturális, szociális és gazdasági kirekesztésében gyökerezik. A marginalizált közösségekre és kisebbségekre alkalmazott, megkülönböztető és becsmérlő nyelvhasználat, akárcsak a sokak – különösen a fiatalok – által tapasztalt hátrányos megkülönböztetés elidegenedéshez vezethet, amely nyomán bizonyos csoportok elszigetelődhetnek a társadalomban. A fiatalokra és kisebbségekre való összpontosítás a radikalizálódás kizárólagos kontextusában ugyancsak növelheti a stigmatizálódást. Ugyanakkor egyre inkább szükség van a befogadás, a részvétel és az aktív polgári szerepvállalás előmozdítására, nemcsak a kisebbségi fiatalok, de a domináns kulturális csoportok viszonylatában is, amelyeket a súlyosbító tényezők is eltávolítottak azon társadalmi támogató struktúráktól, amelyek a kihívások idején leginkább segíthettek volna rajtuk.

A pozitív megközelítés érdekében fontos megérteni, hogy a kultúrák közötti párbeszédből származó eltérő narratívák és a kulturális sokszínűség empátiához vezethetnek, felhatalmazhatják a szélekre szorult közösségeket, és aktívabb polgári részvételre ösztönözhetnek, mivel az ilyen párbeszéd a sztereotípiákkal, az előítéletekkel és a többség részéről érkező hátrányos megkülönböztetéssel is foglalkozik.

Ezzel egyidejűleg a kultúrák közötti párbeszéd fogalmának a jogalkotásban való előfordulása kihívást jelent, mert természeténél fogva multi-, inter- és transzdiszciplináris, és társadalmainkat mind európai, mind pedig nemzeti szinten érinti; és ezért a kultúrák közötti párbeszédet – minthogy nem jogi fogalom – nem szabályozza nemzeti, európai vagy nemzetközi jog, hanem az emberi jogok és a kulturális sokféleség tiszteletére törekvő nemzetközi kereteken alapul.

Ezért ez a jelentés pozitív és proaktív állást foglal, a felmerülő helyzetekben lehetőségeket vesz észre, nem pedig a félelem kultúrájára reagál eltúlzott mértékben. A jelentés a különféle közösségek egészséges párbeszédének felélénkítése és megerősítése iránti igény előmozdítására összpontosít, ez a párbeszéd jobb megértéshez és a közös alapvető értékek elfogadásához vezet, letéve ezáltal a befogadóbb és pluralisztikusabb társadalmak alapkövét.

A befogadó tanulás és az aktív polgárság

A fokozódó kulturális pluralizmus megköveteli a demokratikus folyamatokban való aktív részvételt követel minden szinten, nemcsak ami a polgároknak az intézményi struktúrákban való részvételét illeti, hanem az eltérő érdeklődésű, származású és hátterű csoportok közötti dialógus és konszenzus kialakulása révén is.

Ezért a fiatal generációt fel kell készítenünk, motivációval, elkötelezettséggel, olyan készségekkel, mint például a vállalkozókészség, a vezetőkészség, az önkéntesség, a kapacitásépítés, hogy eltökélt problémamegoldók legyenek, hogy kifejlődjön a kritikus gondolkodásuk, és kreatív gondolkodásmódjuk, amely a különféle véleményekkel is képes dolgozni, hogy sajtóműveltségre tegyenek szert és fejlesszenek ki interkulturális készségeket, akárcsak szociális és polgári készségeket, köztük a kulturális örökség megismerését.

Külön megközelítésre van szükség a tanítás és tanulás kapcsán, hogy a kisgyerekkori gyakorlástól az egész életen át tartó tanulásig a közösség konkrét igényeinek lehessen megfelelni. Evégett magas színvonalú – a polgársággal kapcsolatos – szakképzési programokat kell kifejleszteni mind a kötelező, mind pedig az önkéntes ágazatokban.

A múlttal való foglalkozás során fontos arról gondoskodni, hogy az örökség/hagyomány és a történelem ne megosztó eszköz, hanem lehetőség legyen napjaink kihívásainak a kifinomult értelmezés és ügyes, célzott nevelési programok révén történő megválaszolásához.

Az oktatás és a kultúrák közötti tanulás a maguk eltérő körülményei között lényegesek az aktív polgári részvétel terén a fenntartható fejlődés számára. A tanulás olyan dinamikus folyamat, amely számos környezetben le tud zajlani, az élethez szükséges további képességek, átadható tudás és interkulturális kompetenciák megszerzése mellett. Ezért a jelentés az oktatás kérdését nemcsak gyermekekre és fiatalokra gondolva tárgyalja, hanem minden generáció bevonását biztosítva, különösen az egész életen át tartó tanulási lehetőségekbe.

A befogadó, minőségi tanulás céljának elérése érdekében fel kell karolni a tanulási struktúrák és oktatók, többek között a család, a közösség, vagy munkahelyi környezet sokféleségét, akárcsak a tanárok és a tanulók közötti hagyományos kapcsolatok kihívás elé állításának lehetőségét. Ugyancsak fontos rávilágítani a formális és nem formális tanulás közötti szinergiákra, valamint a valamennyi szinten, például a generációk közötti, a társaktól való, a családon belüli, a munkaalapú, az on-line, a múzeumi, a sporttevékenységek és a művészetek során, illetve a szabadtéri tevékenységek során történő tanulás révén végzett következetes munka előnyeire.

A nem formális és informális körülmények – amelyeket a közösségi oktatás és a fő iskolai és felnőttoktatási rendszerekben alulreprezentált csoportokkal kapcsolatos munka keretében alkalmaznak – lehetőségeket kínálnak az olyan közös értékek előmozdítására, mint a szabadság, a tolerancia és a hátrányos megkülönböztetéstől való mentesség, illetve lehetőségeket az emberi jogokról, többek között a nők és a gyermekek jogairól való tanulásra. A tanulóknak a magukon a tanulási struktúrákon belül a tárgyalásokon és a döntéshozatalban való részvétele a demokratikus értékeknek kedvez, illetve lehetővé teszi a tanulóközösségeket, hogy aktív polgárok legyenek.

A jelentés külön hangsúlyt fektet az önkéntesség, a sport és a művészetek szerepére a szocializálódási folyamat erősítésében, illetve az egyének – a kisebbségekhez tartozókat, a perifériákra szorultakat, a migránsokat és menekülteket is ideértve – részvételére bátorít a kulturális és szociális élethez való jobb hozzáférés érdekében. A vezetői tudás megszerzése és a döntéshozatalhoz szükséges készségek kifejlesztése egyaránt kulcsfontosságú az alkalmazkodni képes, összetartó és fenntartható társadalmak kovácsolása szempontjából. A polgári nevelés során az interkulturális párbeszéd szerepének egy hosszú távú stratégia részét kell képeznie a sikeres, működőképes és befogadó, örökségükre büszke, sokszínűségükben egyesült társadalmak kialakulásához.

Következtetés: egy koherens és integrált megközelítés felé

Az ebben a jelentésben tárgyalt kihívások megkövetelik, hogy a kulturális párbeszéd és a sokféleség tranzverzális módon beépüljön minden, olyan szakpolitikába, mint például a gyermek- és ifjúsági, a mobilitási, a foglalkoztatási és szociális ügyi, a biztonsági és belügyi, akárcsak a nőjogi és esélyegyenlőségi, valamint a regionális fejlesztési politika. Jobb és koherensebb együttműködésre van szükség a különféle politikai struktúrák és témakörök között, nemcsak uniós, hanem nemzeti és helyi szinten is.

A jelentés különösen azt szorgalmazza, hogy a kultúrák közötti párbeszéd kerüljön be az EU külkapcsolatainak színterére, ideértve az uniós fejlesztési menetrendet is. A kultúra kulcsfontosságú szerepet játszik a demokratizálódás elősegítésében, a béketeremtésben és az emberi jogok tiszteletben tartásában, ami különösen releváns e jelentés témáját illetően. A kultúra mint nemzetközi színtéren ható „gyengéd erő” dinamikus szerepének kifejlesztése – ideértve a kulturális sokféleség előmozdítását és védelmét – előnyére válhat az EU-nak és tagállamainak a nagyvilággal való kapcsolatai szempontjából.

Hangsúlyozni kell a mobilitás és a cserék szerepét az interkulturális párbeszéd elősegítésében. E téren a kihívás a meglévő eszközök teljes mértékű kiaknázása, és ez egyben lehetőséget is kínál, amelyek a résztvevők szélesebb kategóriái által is hozzáférhetők, hogy be lehessen vonni a perifériára szorulás, a földrajzi és társadalmi elszigetelődés és a hátrányos megkülönböztetés egyéb formái által sújtott egyéneket is.

Az interkulturális párbeszéd, a kulturális sokszínűség és az oktatás által az EU alapvető értékeinek népszerűsítésében játszott szerep integrált megközelítése továbbá jobb együttműködést követel meg a nemzetközi intézmények – konkrétan az EU, tagállamai és az olyan nemzetközi szervezetek, mint az ENSZ és megfelelő ügynökségei, különösképpen az UNESCO és az UNHCR – részéről is a meglévő eszközök jobb kihasználása, illetve új eszközök megalkotása érdekében, hogy a globalizált világ közös kihívásaival szembe tudjunk nézni.

A politikaformálók és a jogalkotók fellépésein túlmenően a jelentés arra is emlékeztet, hogy több jelentőséget kell tulajdonítani a polgári társadalomban rejlő, az interkulturális csere folytatására használható erőnek, hogy a közösségek szerephez juttatása a társadalmi kohéziós folyamat erősítésének központi elemévé váljon. Ezért strukturális és fenntartható támogatást kell nyújtani a civil szervezetek, a gyermek- és ifjúsági szervezetek és képzési intézmények, akárcsak az összes érintett szervezet és a közösségi szinten működő kisebb volumenű kezdeményezések számára.

ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Az elfogadás dátuma

7.12.2015

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

23

5

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Isabella Adinolfi, Dominique Bilde, Andrea Bocskor, Louise Bours, Nikolaos Chountis, Silvia Costa, Damian Drăghici, María Teresa Giménez Barbat, Petra Kammerevert, Rikke Karlsson, Andrew Lewer, Svetoslav Hristov Malinov, Luigi Morgano, Momchil Nekov, Michaela Šojdrová, Sabine Verheyen, Julie Ward, Bogdan Brunon Wenta, Milan Zver, Krystyna Łybacka

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Norbert Erdős, Santiago Fisas Ayxelà, György Hölvényi, Zdzisław Krasnodębski, Ernest Maragall, Michel Reimon, Liliana Rodrigues, Hannu Takkula

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

23

+

ALDE

María Teresa Giménez Barbat, Hannu Takkula

EFDD

Isabella Adinolfi

GUE/NGL

Nikolaos Chountis

PPE

Andrea Bocskor, Norbert Erdős, Santiago Fisas Ayxelà, György Hölvényi, Svetoslav Hristov Malinov, Michaela Šojdrová, Sabine Verheyen, Bogdan Brunon Wenta, Milan Zver

S&D

Silvia Costa, Damian Drăghici, Petra Kammerevert, Krystyna Łybacka, Luigi Morgano, Momchil Nekov, Liliana Rodrigues, Julie Ward

VERTS/ALE

Ernest Maragall, Michel Reimon

5

-

ECR

Rikke Karlsson, Zdzisław Krasnodębski, Andrew Lewer

EFDD

Louise Bours

ENF

Dominique Bilde

0

0

 

 

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

(1)

HL C 364., 2000.12.18., 1. o.

(2)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0279

(3)

HL L 412., 2006.12.30., 44. o.

(4)

HL C 320., 2008.12.16., 10. o.

(5)

HL L 127., 2011.5.14., 1418. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat