Eljárás : 2016/2004(BUD)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0036/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0036/2016

Viták :

PV 08/03/2016 - 17
CRE 08/03/2016 - 17

Szavazatok :

PV 09/03/2016 - 11.6
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0080

JELENTÉS     
PDF 471kWORD 139k
23.2.2016
PE 575.161v03-00 A8-0036/2016

a 2017. évi költségvetés elkészítésére vonatkozó általános iránymutatásokról, III. szakasz – Bizottság

(2016/2004(BUD))

Költségvetési Bizottság

Előadó: Jens Geier

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a 2017. évi költségvetés elkészítésére vonatkozó általános iránymutatásokról, III. szakasz – Bizottság

(2016/2004(BUD))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(2),

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a költségvetési eljárás keretében az egyeztetőbizottság által jóváhagyott, az Európai Unió 2016-os pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének közös szövegtervezetéről szóló, 2015. november 25-i jogalkotási állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Európai Unió 2016-os pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére, és az ahhoz kapcsolódó, a Parlament, a Tanács és a Bizottság által elfogadott két közös nyilatkozatra,

–  tekintettel a 2015. május 19-én elfogadott, a 2015–2016-os kifizetési tervről szóló közös nyilatkozatra,

–  tekintettel a Bizottság európai gazdasági előrejelzésére (2015. ősz)(5),

–  tekintettel a Bizottság 2016-ra vonatkozó éves növekedési jelentésére(6),

–  tekintettel eljárási szabályzata II. címének 8. fejezetére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0036/2016),

A.  mivel a 2017-es költségvetésnek egy olyan környezetben kell lefektetnie a gazdasági növekedés és munkahelyteremtés felé mutató pálya alapjait, amelyben a törékeny gazdasági fellendülést veszélyezteti a feltörekvő piacok helyzete és a folyamatos geopolitikai feszültségek;

B.  mivel a 2017-es költségvetésre hatni fog a kialakuló migrációs és menekültügyi válság;

C.  mivel a 2017-es költségvetés egybeesik a többéves pénzügyi keret (TPK) félidei felülvizsgálatával;

D.  mivel a belső kereslet és a külkereskedelem mérlege bizonyos fokig gazdaságilag függővé teszi az EU-t a globális fejleményektől;

Általános megjegyzések

1.  megállapítja, hogy az uniós költségvetés kulcsfontosságú forrásnak bizonyult a közelmúltbeli válságok kezelésére és a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó TPK megtárgyalása idején előre nem feltétlenül látott szükségletek kielégítésére – például az Európai Stratégiai Beruházási Alap (EFSI), a migrációs és menekültügyi válság, vagy az európai szomszédságban tapasztalt geopolitikai feszültségek kapcsán, melyek számos komoly kihívást és vészhelyzetet okoztak –, miközben az EU-ban a gazdasági fellendülés és a beruházások szintje a lehetséges alatt marad, és továbbra is fennáll a beruházási szakadék;

2.  hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetés jelenleg elsősorban a TPK-ra vonatkozó tárgyalásokon közösen rögzített valamennyi eszköz, és különösen a speciális eszközök, például a rugalmassági eszköz felhasználása révén korlátozottan képes e válságok kezelésére; emlékeztet rá, hogy a Parlament meghatározó szerepet töltött be ezen eszközök TPK-tárgyalások során való kialakításában; ugyanakkor kiemeli, hogy a válságok további súlyosbodása esetén a meglévő rugalmassági rendelkezések teljes körű felhasználása sem lesz elegendő a probléma megoldására; ezzel összefüggésben sürgeti a Tanácsot, hogy az uniós költségvetést szorító korlátok lazítása érdekében gondolja át a TPK speciális eszközeinek költségvetésbe való beállításával kapcsolatos álláspontját; e tekintetben ismételten hangot ad annak a régóta képviselt álláspontjának, hogy a speciális eszközökre (rugalmassági eszköz, az Európai Unió Szolidaritási Alapja, az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap és a sürgősségisegély-tartalék) vonatkozó kifizetési előirányzatok kiszámításakor − a kötelezettségvállalásokhoz hasonlóan − túl kell lépni a TPK-ban meghatározott felső határokat; elvárja, hogy a TPK félidei felülvizsgálata keretében megoldják e kérdést;

A gazdasági előrejelzéseket figyelembe vevő, a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszterével összhangban álló költségvetés-tervezés

3.  tudomásul veszi a Bizottság európai gazdasági előrejelzését (2015. ősz), amely az EU növekedési potenciáljától még mindig elmaradó, mérsékelt fellendülést jelez; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy erre a fellendülésre a növekedés alapjainak megerősítésével kell építeni a munkahelyteremtés fellendítése és a teljes foglalkoztatáshoz való visszatérés érdekében; megjegyzi, hogy a tartós és a rendkívül tartós munkanélküliség továbbra is aggasztó szinten van, különösen az Unió legszegényebb régióiban és a fiatalok körében, és az EU nehézségekkel küzd az ipari szerkezetátalakítás terén; megjegyzi, hogy az európai régiók és a tagállamok között a gazdasági fejlődés terén továbbra is egyenlőtlenségek állnak fenn, és rámutat a legszegényebb és leggazdagabb európaiak közötti szakadékra; rámutat továbbá olyan új kihívások megjelenésére, mint a feltörekvő piacgazdaságok és a világkereskedelem lassulásának kockázata – melyet tovább súlyosbít a kínai piacok volatilitása –, a migráns- és menekültügyi válság kezelésének szükségessége és a nem szűnő geopolitikai feszültségek;

4.  nyugtázza továbbá a Bizottság 2016-ra vonatkozó éves növekedési jelentését; határozottan úgy gondolja, hogy a beruházások fellendítése – többek között az állami és magánberuházások összehangoltabb növelése az Európa 2020 célkitűzéseire összpontosítva – megfelelő szakpolitikai válasz egy kiegyensúlyozottabb gazdaságpolitika kialakítása érdekében; úgy véli, hogy ezt a két elemet figyelembe kell venni a 2017-es költségvetési tervezet megalkotásakor, mivel ez segíthet a prioritások gazdasági kontextusban való meghatározásához; következésképpen felszólít a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszterének uniós dimenziója és az uniós költségvetés közötti szinergiák szélesítésére, ami az euróövezet stabilitásának is sarokköve;

5.  e tekintetben üdvözli a Bizottság európai strukturális és beruházási alapok felhasználásának fokozására irányuló erőfeszítéseit az országspecifikus ajánlásokban kiemelt fő prioritások támogatása céljából; nyugtázza a strukturálisreform-támogató program létrehozására irányuló bizottsági javaslatot, és sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa a finanszírozást a gazdasági, társadalmi és területi kohézió megerősítése érdekében, összhangban az EUSZM 174. cikkével;

6.  sajnálja, hogy az utóbbi években az uniós költségvetés a tagállamok megtévesztő viselkedésének áldozatává vált, melynek eredményképpen a tagállamok az uniós költségvetéshez való hozzájárulásra mint teherre tekintettek, és kiigazítási változóként kezelték azt; ebben az összefüggésben további rugalmasságot kér a tagállamok sajátos területekre, például az Európai Stratégiai Beruházási Alap keretében végrehajtott beruházásokra, vagy a munkanélküliség, a szegénység és az egyenlőtlenség elleni küzdelemre fordított kiadásaival kapcsolatban, többek között a felmerülő biztonsági kockázatok és a migráns- és menekültügyi válság kezelésének szükségessége fényében is; hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetés mint beruházási költségvetés különösen jelentős hozzáadott értéket nyújthat azzal, hogy fellendíti a növekedést a versenyképességet és a munkahelyteremtés a tagállamokban; felhívja a figyelmet arra, hogy a tagállamok uniós költségvetéshez való hozzájárulását nem szabad makrogazdasági feltételektől függő kiigazítási változóként kezelni; ismételten rámutat az uniós költségvetés által a szinergiák és a méretgazdaságosság terén nyújtott hozzáadott értékre; kiemeli az elszigetelt régiók és a peremterületek különleges helyzetét, és úgy véli, hogy a tagállamok strukturális hiányának kiszámításakor nem szabad figyelembe venni az általuk az uniós költségvetéshez nyújtott hozzájárulást;

7.  megállapítja és sajnálja, hogy a társasági adó terén az adókikerülés óriási kiesést okozott a tagállamok adóbevételeiben, és ezáltal az uniós költségvetéshez nyújtott hozzájárulásukban; úgy véli továbbá, hogy ez a tisztességtelen adóverseny bizonyos esetekben az egyik tagállamból a másikba történő GDP-transzferrel, valamint a nem uniós adóparadicsomokba irányuló GNI-transzferrel jár együtt, csökkentve az uniós költségvetéshez nyújtott összesített tagállami hozzájárulásokat;

A válságok leküzdése

8.  rámutat, hogy az Uniónak az utóbbi években számos válsággal kellett szembenéznie, melyekre átfogó megoldást kell találni; rámutat, hogy a szíriai konfliktus következtében az Unióban és a szomszédos országokban kialakult menekültválság még nem oldódott meg; megállapítja, hogy a válság 2015-ben tetőzött, amikor is váratlanul jelentős mértékben növekedett az Unióba tartó, menedéket kérő menekültek és migránsok száma, és 2016-ban is folytatódik; hangsúlyozza, hogy ez tovább mélyíti a belső válságot is; hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetés azonnali választ adott a válságra, és hogy a költségvetést erőteljesen növelni kell, hogy képes legyen hatékonyan finanszírozni a válságot kezelő uniós politikák végrehajtását, valamint hogy a költségvetésnek az e vészhelyzet leküzdését célzó európai megoldás részeként kell szolgálnia;

9.  hangsúlyozza, hogy a 2017-es költségvetésre hatást gyakorolnak a belső és külső biztonsági kihívások, melyek terrorfenyegetettség vagy szélsőségesség formáját is ölthetik, valamint az Unió és a tagállamok közös menetrendjének végrehajtása, amely a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló uniós térség biztosítására irányul; hangsúlyozza e tekintetben az uniós költségvetési eszközök, például a Belső Biztonsági Alap fontosságát a legnagyobb jelentőségű kihívások kezelésében és a határokon átnyúló operatív együttműködés javításában;

10.  üdvözli az EFSI elfogadását, amely a beruházások uniós szintű növelésének egyik fő eszközeként fog szolgálni, és hozzájárul a munkahelyteremtés ösztönzéséhez; elégedetten állapítja meg, hogy már jelentős számú projektet és EBA-műveletet hagytak jóvá, és szinergiákat tártak fel a Horizont 2020 és az EFSI között; felhívja a Bizottságot, hogy tevőlegesen mozdítsa elő a különböző uniós alapok közötti szinergiákat, és hozzon létre nyomon követési rendszert az uniós finanszírozás összekapcsolását bemutató esetek azonosítására; ragaszkodik ahhoz, hogy megfelelően alkalmazni kell az eredménytáblát; ösztönzi a tagállamokat és a magánjogi szervezeteket, hogy teljes körűen használják ki az EFSI keretében rendelkezésre álló pénzügyi erőforrásokat; emlékeztet rá, hogy az uniós költségvetés a beruházási terv gerincét biztosítja, mivel rendelkezésre bocsátja az EFSI feltöltéséhez szükséges 8 milliárd euró kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatot, amelyből összesen 3,38 milliárd euró a 2015-ös és a 2016-os költségvetésben már felhasználásra került; emlékeztet arra, hogy a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalékot 2016-ban teljes mértékben felhasználták erre a célra, és megállapítja, hogy az EFSI pénzügyi kimutatása szerint a Bizottság hasonló forgatókönyvet irányoz elő a 2017-es költségvetés-tervezetre is; ismételten hangsúlyozza elkötelezettségét a Horizont 2020 és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz éves költségvetési eljárás keretében történő megerősítése iránt, az EFSI-ről szóló tárgyalások során meghatározott csökkentések lehető legnagyobb mértékű ellensúlyozása érdekében;

11.  hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a Horizont 2020 és a COSME programok támogassák a kkv-ket, az Erasmus+-t és az olyan programokat és politikákat, amelyek támogatják az innovációbarát környezet fejlesztését, és hozzájárulnak az Európa 2020 stratégia sikeréhez; elégedetten állapítja meg a Horizont 2020 programok magas forrásfelhasználási arányát, azonban aggasztja a sikeres projektfinanszírozások riasztóan alacsony átlagos aránya, ami miatt finanszírozás nélkül marad sok kiváló projekt; felhívja a tagállamokat, hogy tárják fel annak lehetőségeit, hogy átvegyék azokat a Horizont 2020 projekteket, amelyeket pozitívan értékeltek, azonban társfinanszírozásban a költségvetési források hiánya miatt nem részesíthettek; emlékeztet a kis- és középvállalkozások fontos szerepére, amelyek az európai gazdaság gerincét képezik; hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetésnek a már meglévő programjain, például a COSME-n keresztül még inkább elő kell segítenie a kkv-k piacra jutását és finanszírozási hozzáférését; megismétli, hogy az Unió jövője összekapcsolódik azzal, hogy a globális gazdaságban az európai versenyképesség elérése érdekében milyen innovációs erővel rendelkezik kulcsfontosságú stratégiai ágazatokban;

12.  úgy véli, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés (IFK) különösen fontos szerepet tölt be az Unió munkahelyteremtésre és növekedésre vonatkozó kiemelt célkitűzésének megvalósítása tekintetében; ismételten hangsúlyozza, hogy elkötelezett e program folyamatos finanszírozása mellett, annak érdekében, megerősítsék azt, és így több fiatalnak, köztük az EU-ba érkező fiatal migránsoknak tudják biztosítani a munkaerőpiacra való tényleges belépést azáltal, hogy jó minőségű ajánlatokat kapnak, illetve továbbképzésekben vagy tanulószerződéses gyakorlati képzés részesülnek; sajnálja, hogy az EU 2016-os költségvetésének tárgyalása során nem képeztek új kötelezettségvállalási előirányzatokat az IFK további finanszírozására, miközben az ifjúsági munkanélküliségi ráta továbbra is a legmagasabb szintjén van az EU-ban; emlékeztet arra, hogy ezt a célkitűzést azzal együtt kell vizsgálni, hogy elő kell mozdítani a mobilitást a fiatalok körében, amit az Erasmus+ program is támogat; kiemeli a három intézmény (Parlament, Tanács, Bizottság) 2016-os költségvetésre vonatkozó közös nyilatkozatának jelentőségét, amely kijelenti, hogy „az ifjúsági munkanélküliség csökkentése továbbra is kiemelt politikai prioritás mindannyiuk számára,” ezért a három intézmény újólag megerősíti azzal kapcsolatos elkötelezettségét, hogy „a lehető legjobban kihasználják az annak kezeléséhez rendelkezésre álló költségvetési erőforrásokat, különös tekintettel az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre”; megállapítja, hogy a kezdeményezés végrehajtásában tapasztalt kezdeti késedelmek és az IFK operatív programok hatóságainak kijelölése terén számos tagállamban tapasztalt késlekedés ellenére a jelenlegi végrehajtási adatok teljes felvevőképességet jeleznek; felhívja a Bizottságot, hogy legkésőbb 2016. április végéig nyújtsa be az IFK-ra vonatkozó értékelését, és mindenképpen kellő időben ahhoz, hogy a 2017-es uniós költségvetésbe be lehessen venni a program meghosszabbítását; hangsúlyozza, hogy a TPK félidei felülvizsgálata részeként fognak tartós megoldást találni az IFK új kötelezettségvállalási előirányzatokon keresztüli finanszírozására; e tekintetben hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy azokban a régiókban, ahol magas az ifjúsági munkanélküliség, az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból (EGAA) ugyanannyi nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő, 25 év alatti fiatal (NEET-fiatal) kapjon támogatást, mint ahány munkavállaló;

13.  kiemeli, hogy a „Mentsük meg a gyermekeket” legutóbbi jelentése szerint jelenleg 27 millió gyermek van kitéve a szegénység kockázatának az EU-ban; emlékeztet a Parlament gyermekgarancia kialakítását sürgető jelentésére, amelynek célja a gyermekek szegénységből való kiemelése, a személyes fejlődésükre alkalmas környezet megteremtése, valamint kizsákmányolásuk és társadalmi kirekesztődésük megakadályozása(7); üdvözli azon tagállamok erőfeszítéseit, amelyek a közelmúltban stratégiákat fogadtak el a gyermekszegénység csökkentésére azzal a céllal, hogy csökkentsék a szegénység általános szintjét, a gyermekek és a fiatalok körében is; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tagállamok tartsák tiszteletben a Gyermek Jogairól szóló ENSZ-egyezményt és az Európai Unió Alapjogi Chartájának elveit megsértő tagállamokat; úgy véli, hogy az oktatás, a gyermekgondozás, az egészségügyi szolgáltatások, a lakhatás és a biztonság alapvető igények, melyekhez minden európai gyermeknek joga van, beleértve azokat, akik a menekültek és migránsok között utaznak Európába;

14.  emlékeztet az európai ügynökségek fontos szerepére, amelyet egyrészről az európai jogszabályok végrehajtásának biztosításában és ezáltal a versenyképességgel, növekedéssel és foglalkoztatással kapcsolatos uniós politikai célkitűzések teljesítésében, másrészről pedig a jelenlegi migrációs és menekültügyi válság kezelésében töltenek be; ezért ragaszkodik ahhoz, hogy megfelelő pénzügyi és emberi erőforrásokat biztosítsanak az igazgatási és az operatív kiadásokhoz egyaránt, annak érdekében, hogy az ügynökségek megvalósíthassák a rájuk ruházott feladatokat, és a lehető legjobb eredményeket érhessék el; a migrációs és menekültügyi válság kapcsán emlékeztet rá, hogy a 2015-ös és 2016-os költségvetésben nőtt a bel- és igazságügyi ügynökségek személyzete és előirányzatai; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a 2017-es költségvetésben további növelésre lesz szükség annak érdekében, hogy ezek az ügynökségek meg tudjanak birkózni a megnövekedett munkateherrel és az újabb feladataikkal; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy biztosítson naprakész és átfogó tájékoztatást, és tegyen javaslatot az ügynökségekre vonatkozó közép- és hosszú távú stratégiára;

15.  aggasztják a nem szűnő társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek, és a társadalmi-gazdasági konvergenciára irányuló uniós célkitűzés megvalósítása terén tapasztalt nehézségek; kiemeli, hogy az uniós költségvetésnek támogatnia kell a konvergenciára, integrációra és kohézióra irányuló politikákat, alapul tekintve a vállalkozói készség megóvását és előmozdítását, a tisztességes, jó minőségű és biztos munkahelyek létrehozását, a természeti erőforrások fenntartható felhasználását, valamint a környezet védelmét az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló Európa 2020 stratégia keretei között megfogalmazott célkitűzések követése révén; aggodalmának ad hangot különösen a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alapra (FEAD) vonatkozó kifizetési előirányzatoknak a vártnál alacsonyabb szintű végrehajtása miatt;

16.  elismeri az iskolatejprogramok és iskolagyümölcs-programok fontosságát, és javasolja, hogy vizsgálják meg, milyen mértékben lehetne növelni a finanszírozásukat; emlékeztet az elmúlt években felmerült számos válságra, így többek között az orosz embargó hatásainak következtében kialakult mezőgazdasági válságra; további erőfeszítéseket sürget annak érdekében, hogy az uniós mezőgazdaság ellenállóképes legyen az éghajlatváltozással szemben, miközben összességében csökkentik a mezőgazdaság üvegházhatásúgáz-kibocsátását, és biztosítják az ágazat gazdasági életképességét;

17.  elismeri, hogy annak ellenére, hogy 2015-ben és 2016-ban jelentős költségvetési eszközöket mobilizáltak a migrációs és menekültügyi válság kezelésére, még nem találtak megoldást, sem az Unión belül, sem pedig azon kívül, a menekültek származási országaiban; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a költségvetési eszközök nem elégségesek, és jelentős mértékű további finanszírozásra van szükség a válság kezeléséhez, mivel a menekültek és a migránsok számának növekedését nem lehet átmeneti jelenségnek tekinteni; hangsúlyozza, hogy hosszabb távú megoldásokat kell találni, nem csupán az éves költségvetési eljárás, hanem a TPK soron következő félidős felülvizsgálata során is; sürgeti a Bizottságot, hogy a migrációs válság, és a válság 2017-es költségvetésre gyakorolt hatásainak kezelése érdekében terjesszen elő egy közép- és hosszú távú politikai és pénzügyi tervet; megjegyzi, hogy a menekült-/migrációs kihívás kezelésére szolgáló valamennyi uniós finanszírozású intézkedést befektetésnek kell tekinteni; kiemeli, hogy kezelni kell a migrációs jelenség kiváltó okait, mégpedig úgy, hogy a jobb oktatási és egészségügyi szolgáltatásokon, valamint az infrastrukturális beruházások nagyobb mértékű támogatásán keresztül javítják az életkörülményeket a migránsok származási országában, vagy ott, ahol először keresnek menedéket; hangsúlyozza, hogy a migrációs és menekültügyi válság finanszírozásának nem szabad aláásnia vagy hátráltatnia más fontos uniós politikák megvalósítását;

18.  hangsúlyozza az áttelepítési rendszerekre, áthelyezési eljárásokra és a visszatérési műveletekre nyújtott finanszírozás növelésének fontosságát, különösen a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap (AMIF) keretében, hogy egy hatékony európai menekültügyi és migrációs politika jöjjön létre, egyidejűleg megakadályozva és csökkentve az irreguláris migrációt; hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetésben lehetőségeket kell teremteni arra, hogy az Afrikai Unióval, az Arab Ligával és az UNHCR-rel együttműködve áttelepítési területeket és biztonságos övezeteket hozzanak létre az afrikai kontinensen és a Közel-Keleten;

19.  nyugtázza a szíriai válság kezelésére szolgáló uniós regionális alap és az afrikai stabilitással és az irreguláris migráció okainak kezelésével foglalkozó szükséghelyzeti alap létrehozását; sürgeti a tagállamokat, hogy ígéreteikhez híven rendeljék hozzá a 2,3 milliárd euró összegű uniós hozzájárulást ezekhez az alapokhoz; mélyen aggasztja a tagállamok pénzügyi hozzájárulásainak alacsony szintje; hangsúlyozza, hogy további pénzügyi erőfeszítésekre van szükség a tranzitútvonalak menti humanitárius segítségnyújtáshoz, valamint a menekültek számának növekedése által jelentett kihívások kezeléséhez; rámutat arra, hogy a humanitárius segítségnyújtás megfelelő finanszírozásának elmaradása, beleértve a táborokban nyújtott egészségügyi és oktatási intézkedéseket is, még több menekültet késztetett arra, hogy elinduljanak az EU-ba tartó kockázatos úton; emlékeztet rá, hogy a fent nevezett alapokat az uniós költségvetés rugalmatlanságára és a költségvetésen belüli finanszírozási hiányra válaszul hozták létre; kitart amellett, hogy a migrációs és menekültügyi probléma megoldása érdekében tett intézkedések nem válhatnak kárára az EU egyéb területeken folytatott fejlesztéspolitikájának, valamint hogy az e téren tett összes uniós fellépése esetében követni kell az elszámoltathatóságra vonatkozó szabályokat;

20.  hangsúlyozza, hogy a tagállamok megerősítették kötelezettségvállalásukat az uniós állam-, és kormányfők migrációval foglalkozó, 2015. szeptember 23-i informális találkozóján, az Európai Tanács 2015. október 15-i ülésén, valamint a 2015. november 11–12-i vallettai csúcstalálkozón; rendkívüli jelentőséget tulajdonít a Tanács nyilvános nyilatkozatainak, amelyek a példa nélküli migrációs és menekültügyi válságra adott választ érintik; elvárja, hogy a Tanács megfeleljen a saját nyilatkozatai és határozatai által keltett elvárásoknak, különös tekintettel azokra, amelyek a tagállami hozzájárulásokra, a szíriai ás afrikai válság kezelésére szolgáló uniós regionális alaphoz rendelt uniós költségvetési támogatásra, valamint a törökországi menekülteket támogató eszközre vonatkozó bizottsági javaslat teljes körű végrehajtására vonatkoztak; elismeri, hogy néhány tagállam egyéb humanitárius segítségnyújtási rendszereken keresztül nyújt további támogatást, úgymint az Élelmezési Világprogram és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala (UNHCR);

21.  üdvözli a törökországi menekülteket támogató tervezett, 3 milliárd euróval gazdálkodó eszköz alapelvét és célkitűzéseit, és sürgeti az összes tagállamot, hogy tartsák be politikai ígéretüket, és biztosítsanak megfelelő pénzügyi támogatást a törökországi menekülteket támogató eszköz csomagjának keretein belül; határozottan kitart amellett, hogy a politikai és intézményi nyomásgyakorlás összes formáját bevesse annak biztosítására, hogy a tagállamok eleget tegyenek a szíriai válság kezelésére szolgáló uniós regionális alaphoz, az afrikai stabilitással és az irreguláris migráció okainak kezelésével foglalkozó szükséghelyzeti alaphoz, valamint a törökországi menekülteket támogató eszközhöz való hozzájárulásuk tekintetében tett kötelezettségvállalásuknak; várja a Bizottság magyarázatát, hogy az uniós hozzájárulást miként lehetne rendelkezésre bocsátani a 2016-os és a 2017-es uniós költségvetések vonatkozó felső határértékeinek tiszteletben tartása mellett; bírálja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy kizárták a Parlamentet az eszköz létrehozásáról és az uniós hozzájárulás mobilizálásáról folyó megbeszélésekből, ahogyan ezt a Bizottság azon bejelentése is mutatja, mely szerint az uniós hozzájárulást a nemrégiben elfogadott 2016-os költségvetésben végrehajtott átcsoportosítás, valamint a 2017-es költségvetési tartalék előzetes felhasználása révén kívánja finanszírozni; hangsúlyozza továbbá, hogy fokozni kell az EU külső kiadásainak hatását; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki javaslatokat arról, hogy miként lehet növelni az EU külső finanszírozási eszközei közötti szinergiákat, továbbá koherensebbé tenni stratégiai megközelítéseiket; úgy véli, hogy ezek az alapok, valamint a menekülteket támogató eszköz nincsenek az uniós költségvetésben, és azon kívül sem, ezért nem rendelkeznek a szükséges elszámoltathatósággal és a közösségi módszer által előírt demokratikus eljárással, ezért szoros figyelemmel kívánja követni az alapok és az eszköz létrehozását és működését; úgy véli, hogy a fentiek egyértelműen a Parlament költségvetési hatóság egyik ágaként meglévő jogainak megsértését jelentik;

22.   felhívja a figyelmet arra, hogy a keleti szomszédság geopolitikai helyzete törékeny, és felhívja az EU-t, hogy nyújtson megnövelt támogatást a társulási megállapodásokat jelenleg végrehajtó országoknak a reformok előmozdítása, valamint az EU és az adott országok közötti kapcsolatok elmélyítésének biztosítása érdekében;

Kifizetési előirányzatok

23.  emlékeztet rá, hogy a 2015-ös és a 2016-os költségvetésekben a Bizottság számos esetben óvakodott attól, hogy kiegészítő kifizetési előirányzatokat kérjen számos válságreagálási intézkedésére (2 milliárd euró előreütemezése Görögország számára, a migráció terén tett első kezdeményezések), és ehelyett már meglévő forrásokhoz fordult; hangsúlyozza, hogy ez növelte a 2016-os és az az utáni kifizetési előirányzatokra nehezedő terhet, és ismét odáig vezethet, hogy nem marad elegendő előirányzat a különböző fejezetekben szereplő pénzügyi programok tényleges igényeinek kielégítésére, ami közvetlen hatást gyakorol a projektvezetőkre és a polgárokra; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy ez a helyzet – a közös irányítás alá tartozó programok végrehajtásának megkezdésében tapasztalható késedelemmel együtt – újra előidézheti azokat a körülményeket, amelyek a legutolsó TPK végére a fennálló kötelezettségvállalások soha nem látott szintjéhez és a fennmaradó kifizetési követelésekben tapasztalt fenntarthatatlan elmaradáshoz vezettek; emlékeztet régóta hangoztatott álláspontjára, mely szerint az előre nem látható kifizetési igényeket új előirányzatokból kell fedezni;

24.  felszólít a Parlament, a Tanács és a Bizottság által a kifizetésekre vonatkozóan 2015-ben és 2016-ban elfogadott közös nyilatkozatok teljes körű végrehajtására; emlékeztet azon kötelezettségvállalásra, hogy a kifizetések végrehajtása és a módosított előrejelzések áttekintése céljából ebben az évben legalább három, a kifizetésekkel foglalkozó intézményközi megbeszélést kell tartani; megjegyzi, hogy a Bizottság 2015 végére 8,2 milliárdos hátralékot jelentett be, ami majdnem kétszerese az eredetileg várt szintnek; fel kívánja vetni ezt a kérdést a kifizetésekkel foglalkozó 2016. márciusi első intézményközi megbeszélésen, hogy meghatározzák ezen eltérés okait és a kifizetési előrejelzésekre gyakorolt lehetséges hosszú távú hatásokat; elvárja, hogy a 2017-es költségvetés olvasatakor a Tanács teljes mértékben támogassa és tartsa tiszteletben a 2016. áprilisi találkozón megerősített összegeket; sürgeti a Bizottságot, hogy – a 2016. évi költségvetési eljárás keretében elfogadott közös nyilatkozatban foglaltaknak megfelelően – biztosítson hosszabb távú előrejelzéseket a Parlament és a Tanács számára a kifizetéseknek a jelenlegi TPK végéig várható alakulására vonatkozóan, hogy a TPK második felében elkerüljék a kifizetésekben felhalmozódó hátralékot;

25.  emlékeztet rá, hogy az európai strukturális és beruházási alapok végrehajtása 2017-ben várhatóan teljes gőzzel halad majd előre, és óva int attól, hogy a megnövekedett felhasználási arányhoz mérten kevés kifizetési előirányzatot állítsanak be a költségvetésbe; ösztönzi a Bizottságot, hogy költségvetési tervezetében a szükséges szintre állítsa be a kifizetéseket; aggodalmát fejezi ki az operatív programok kései elfogadása, valamint annak kockázata miatt, hogy a TPK második felében újabb kifizetetlen számlaállomány halmozódik fel; ösztönzi a Bizottságot, hogy aktívan működjön együtt a tagállamokkal, és sürgeti ez utóbbiakat, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést a programért felelős hatóságok gyors kinevezésére, mivel az ő hiányuk volt a jelenlegi késedelmek fő oka; üdvözli, hogy a Bizottság erre irányuló kérés esetén készen áll a tagállamokkal való szoros együttműködésre, különösen az operatív programok szükséges kiigazítása terén, az európai strukturális és beruházási alapok, valamint a menekültválsághoz kapcsolódó belföldi kihívások közötti szinergiák megerősítése érdekében;

Egyéb fontos kérdések

26.  emlékeztet a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének jelentőségére, melynek az uniós szakpolitikákban horizontális elvként kell megjelennie; felhívja a Bizottságot, hogy a 2017-es költségvetési tervezet elkészítésekor megfelelően ültesse át a gyakorlatba a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének elvét;

27.  üdvözli az az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye 196 részes fele által 2015. december 12-én, Párizsban elért megállapodást egy egyetemes, kötelező érvényű, dinamikus és differenciált megállapodásról az éghajlatváltozás jelentette kihívással való szembenézés érdekében; sajnálja azonban, hogy nem egyértelmű, hogy a donor országok hogyan fogják teljesíteni azt a célt, mely szerint évi 100 milliárd dollárral támogatják a fejlődő országokat, és miként állapodnak meg az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásának elszámolására vonatkozó közös módszertanban; megjegyzi, hogy ezt a kérdést a COP 22 marrákesi találkozója előtt meg kell oldani, és elvárja, hogy a Bizottság nyújtson be keretjavaslatot egy egységes szerkezetbe foglalt uniós szabályozási keretre, amely teljes mértékben megfelel a Párizsban tett összes kötelezettségvállalásnak, és elvárja a vonatkozó finanszírozás 2017-es költségvetési tervezetbe való beillesztését; emlékeztet arra, hogy az EU elfogadta, hogy a 2014–2020-as költségvetésének legalább 20%-át – azaz 180 milliárd eurót – az éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedésekre fordítja, és hogy az uniós költségvetést az éghajlatváltozással kapcsolatos szempontok figyelembevétele érdekében finomítani kell; kéri a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a fenntartható és hatékony infrastruktúrával és a fenntartható közlekedési módokkal kapcsolatos uniós kiadásokat; ösztönzi a Bizottságot a Tanács éghajlat-változási és kohéziós politikai alapokkal kapcsolatos, 2015. november 17-i következtetéseinek mielőbbi végrehajtására;

28.  üdvözli a Bizottság eredményközpontú uniós költségvetéssel kapcsolatos stratégia kialakítására tett erőfeszítéseit; felhívja a Bizottságot, hogy mutasson fel előrelépést az uniós finanszírozás egyszerűsítése terén, különösen az uniós finanszírozású projektek végrehajtása és irányítása tekintetében jelentkező terhek csökkentését illetően; hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani azon pénzügyi eszközök teljesítményére, amelyek alkalmasak arra, hogy elérjék a fontos célcsoportokat, például a kkv-kat, innovatív vállalkozásokat és mikrovállalkozásokat az uniós finanszírozási programok keretében; ezért úgy véli, hogy – az uniós intézményeken kívül – jelentős felelősséget viselnek a tagállamok is, mivel a költségvetés 80%-a „megosztott irányítás” alá esik; felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás biztosítása és a hibák csökkentése érdekében, továbbá azért, hogy megakadályozzák a felelősségi körükbe tartozó programok végrehajtásának késedelmét; hangsúlyozza, hogy még inkább összpontosítani kell a megfelelő mennyiségi és minőségi kimeneti mutatók kidolgozására a teljesítménymérés érdekében, valamint azért, hogy egyértelmű képet lehessen kapni az uniós kiadások reálgazdaságban kifejtett hatásáról; felhívja a tagállamokat, hogy támogassanak és léptessenek életbe konkrét intézkedéseket a közbeszerzések és az ajánlatok terén a korrupció elleni tevőleges küzdelem érdekében;

29.  ismételten hangsúlyozza, hogy támogatja ITER nemzetközi kutatási és tervezési programot, és elkötelezett annak megfelelő finanszírozása mellett; aggodalmát fejezi ki azonban e program esetleges további késedelmei és az így felmerülő további költségek, valamint ezeknek az uniós költségvetésre potenciálisan gyakorolt hatása miatt; ezért sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 2016-os ITER előirányzatok szintjét nem állt módjában felmérni a frissített kifizetési terv és ütemezés alapján; elvárja, hogy a felülvizsgált tervet vegyék figyelembe a 2017-es költségvetési tervezet elkészítésekor; megfelelő elszámoltathatósági mechanizmus létrehozását kéri, amely világos áttekintést nyújt a nemzetközi projekthez nyújtott pénzügyi források összegéről, és értékeli felhasználásuk eredményességét;

30.  emlékeztet rá, hogy a TPK-ról szóló rendelet 2. cikkében rögzítettek szerint a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló TPK-ra vonatkozó végleges megállapodásban szerepel az, hogy a 2014–2020-as TPK-t 2016 végéig – a TPK felülvizsgálatára vonatkozó jogalkotási javaslat kíséretében – kötelezően áttekintik; hangsúlyozza, hogy az áttekintés/felülvizsgálat célja a TPK kvalitatív és kvantitatív működésének értékelése és az uniós költségvetés rendszerszintű hiányosságainak kezelése, valamint annak biztosítása, hogy az Uniónak elegendő források állnak rendelkezésére a belső és külső válságok hatékony kezelésére, valamint a jelenlegi TPK második felében jelentkező politikai prioritások finanszírozására; hangsúlyozza, hogy a Tanácsnak meg kell felelnie az Európai Tanács nyilatkozatai és határozatai által keltett elvárásoknak; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a Tanácsnak felelősséget kell vállalnia annak biztosításáért, hogy az új feladatok és az előre nem látható körülmények finanszírozására elegendő előirányzatok álljanak rendelkezésre, többek között a TPK felső határainak felfelé történő módosítása révén; következetes megközelítést kíván alkalmazni a 2017-es költségvetésről folyó tárgyalások és a TPK felülvizsgálata során; erőteljes kétségének ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a kérdéses válsággal kapcsolatos finanszírozást biztosítani lehet-e a jelenlegi TPK korlátai között; rámutat továbbá, hogy a TPK 2016-os felülvizsgálata alkalmat teremt a TPK eszközeinek kiigazítására és rugalmasságának fokozására;

31.  ismételten hangsúlyozza, hogy támogatja a saját források rendszerének szükséges mélyreható reformját, és a legmagasabb politikai jelentőséget tulajdonítja a 2014–2020-as TPK-ról szóló megállapodás részeként felállított, saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport munkájának; elvárja, hogy a Bizottság és a Tanács elfogadják a munka végeredményét, amely 2016 végére várható, beleértve a saját forrásokra vonatkozó bármely új javaslatot; emlékeztet rá, hogy a saját források rendszere reformjának hátterében az a fő gondolat áll, hogy az Unió költségvetésének bevételi oldala önállóbbá, stabilabbá, egyszerűbbé, igazságosabbá, fenntarthatóbbá és kiszámíthatóbbá váljon, és hogy ezzel egyidejűleg enyhüljön a nemzeti költségvetésekre nehezedő túlzott költekezési teher, és javuljon az átláthatóság és a láthatóság a polgárok számára, anélkül, hogy a rájuk nehezedő teljes adózási teher növekedne; úgy véli, hogy egy teljesen független uniós költségvetés létrehozása érdekében valódi saját forrásokra van szükség;

32.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Számvevőszéknek.

ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYEAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Az elfogadás dátuma

18.2.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

25

6

4

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Jean Arthuis, Richard Ashworth, Reimer Böge, Lefteris Christoforou, Jean-Paul Denanot, Gérard Deprez, Eider Gardiazabal Rubial, Jens Geier, Esteban González Pons, Ingeborg Gräßle, Bernd Kölmel, Zbigniew Kuźmiuk, Vladimír Maňka, Siegfried Mureşan, Victor Negrescu, Younous Omarjee, Petri Sarvamaa, Patricija Šulin, Eleftherios Synadinos, Paul Tang, Indrek Tarand, Isabelle Thomas, Inese Vaidere, Monika Vana, Daniele Viotti, Marco Zanni, Auke Zijlstra

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Xabier Benito Ziluaga, Andrey Novakov, Pavel Poc, Nils Torvalds, Tomáš Zdechovský

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Birgit Collin-Langen, Nathan Gill, Dietmar Köster

(1)

HL L 347., 2013.12.20., 884. o.

(2)

HL C 373., 2013.12.20., 1. o.

(3)

HL L 298., 2012.10.26., 1. o.

(4)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0407.

(5)

http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/eeip/pdf/ip011_en.pdf

(6)

http://ec.europa.eu/europe2020/pdf/2016/ags2016_annual_growth_survey.pdf

(7)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0401.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat