JELENTÉS a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. március 8-i 2010/18/EU tanácsi irányelv alkalmazásáról
5.4.2016 - (2015/2097(INI))
Foglalkoztatási és Szociális Bizottság
Előadó: Maria Arena
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. március 8-i 2010/18/EU tanácsi irányelv alkalmazásáról
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, 3. cikkének (3) bekezdésére, valamint 5. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. és 10. cikkére, 153. cikke (1) bekezdésének i) pontjára és 157. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7., 9., 23., 24. és 33. cikkére,
– tekintettel a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. március 8-i 2010/18/EU tanácsi irányelvre,
– tekintettel a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról szóló 2010/18/EU irányelvnek a Mayotte Európai Unióval kapcsolatos jogállásának változása miatt szükségessé váló módosításáról szóló, 2013. december 17-i 2013/62/EU tanácsi irányelvre,
– tekintettel az Európai Tanács 2006. március 23–24-i brüsszeli ülésének elnökségi következtetéseire (777751/1/06 REV 1), tekintettel a „Növekvő egyensúly a munka és a magánélet között:
– a szakmai, a családi és a magánélet összeegyeztetésének fokozott támogatása” című bizottsági közleményre (COM(2008)0635),
– tekintettel a Bizottság „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című 2013. február 20-i ajánlására (C(2013)778),
– tekintettel „A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2015. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásai” című, 2015. március 11-i állásfoglalására[1],
– tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2015 utáni uniós stratégiáról szóló 2015. június 9-i állásfoglalására[2];
– tekintettel a szülési szabadságról szóló 2015. május 20-i állásfoglalására[3],
– tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazásáról szóló 2015. október 8-i állásfoglalására[4],
– tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálata „Gender equality in employment and occupation - Directive 2006/54/EC, European Implementation Assessment” (A nemek közötti egyenlőség a foglalkoztatás és a munkavégzés területén – 2006/54/EK irányelv, az európai végrehajtás értékelése) című, 2015. májusi tanulmányára,
– tekintettel az Európai Parlament Uniós Belső Politikák Főigazgatósága által készített, „Szülési, apasági és szülői szabadság: az időtartamhoz és a juttatás összegéhez kapcsolódó adatok az Európai Unióban” című tanulmányára;
– tekintettel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) „Promoting parental and paternity leave among fathers” (A szülői és az apasági szabadság előmozdítása az apák körében) című tanulmányára,
– tekintettel a „Maternity leave provisions in the EU Member States: Duration and allowances” (Szülési szabadságra vonatkozó rendelkezések az Európai Unió tagállamaiban: Időtartam és járadékok) című Eurofound jelentésre (Eurofound, 2015),
– tekintettel a „Promoting parental and paternity leave among fathers” (A szülői és az apasági szabadság előmozdítása az apák körében) című 2015-ös Eurofound jelentésre,
– tekintettel az Európai Bizottság „The Implementation of Parental Leave Directive 2010/18 in 33 European Countries” (A szülői szabadságról szóló 2010/18/EU irányelv végrehajtása 33 európai országban) című, 2015. februári tanulmányára,
– tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,
– tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0076/2016),
A. mivel kevés az esélye annak, hogy a nők esetében 2020-ig megvalósuljon az Európa 2020 stratégiában előirányzott 75%-os foglalkoztatási arány (amely jelenleg 63,5%); mivel továbbá proaktív politikákra van szükség a nők munkaerőpiacra való belépésének és ott maradásának, valamint az anyák oda való visszatérésének támogatására azzal a céllal, hogy stabil és tisztességes munkát kapjanak, a férfiakéval megegyező feltételekkel; különösen olyan politikákra van szükség, amelyek előmozdítják a munka és a magánélet közötti jobb egyensúlyt mindkét szülő számára;
B. mivel a szülők által a családban és a gyermeknevelés terén végzett munka mérhető hozzájárulást jelent a gazdasághoz, és nagy jelentőséggel bír továbbá a demográfiai fejlemények szempontjából Európában;
C. mivel a 96/34/EK irányelv külön témaként elismeri a szakmai és a magánélet összeegyeztethetőségét, a 2010/18/EU irányelv pedig előírja, hogy minden munkavállalónak joga van a négy hónap fizetetlen szülői szabadsághoz, és hogy ezek közül az egyik hónapot át nem ruházható módon kell biztosítani; mivel a nemek közötti egyenlőség elve a foglalkoztatás terén immár szerepel az uniós jogszabályokban; mivel a női és férfi életpálya közötti egyenlőség – többek között a szülői szabadság tekintetében is – segítene az Európa 2020 stratégiában szereplő 75%-os foglalkoztatási ráta elérésében és a nők szegénységnek való sokkal nagyobb kiszolgáltatottsága problémájának megoldásában, de mérhető hozzájárulást is jelent a gazdasághoz, ami nagy jelentőséggel bír a demográfiai fejlemények szempontjából Európában;
D. mivel a rendelkezésre álló adatok megerősítik, hogy a nem vagy rosszul fizetett családi szabadságok igénybevételi aránya alacsony, és az apák csak nagyon ritkán élnek a szülői szabadsághoz való jogaikkal; mivel a teljes egészében vagy részben át nem ruházható és megfelelően fizetett szülői szabadságot kiegyensúlyozottabb módon veszi igénybe a két szülő, ami hozzájárul a nők munkaerőpiaci megkülönböztetésének mérsékléséhez;
E. mivel a szülési és az apasági és egy közös, tehát szülői szabadságnak nevezett vegyes modell lehetővé teszi mindkét szülő számára, hogy megfelelően és együtt döntsenek arról, hogyan intézzék a szabadságaikat a gyermekeik legjobb érdekében és a munkájuk sajátosságainak figyelembevételével;
F. mivel a szülői szabadság hosszú távú előnyökkel jár a gyermekek fejlődésére nézve; mivel a jelenlegi vonatkozó közpolitikák keretében az uniós tagállamokban az apák egyre nagyobb számban mennek szülői szabadságra, azonban arányuk még mindig alacsony, hiszen az apáknak csupán 10%-a vesz ki legalább egy nap szülői szabadságot; mivel ezzel szemben a mindkét szülő számára rendelkezésre álló szülői szabadságot 97%-ban a nők veszik igénybe;
G. mivel Eurofound tanulmányok szemléltették, hogy a szülői szabadság apák általi igénybevételi arányát többek között az alábbi szempontok befolyásolják: a kompenzáció mértéke, a szabadságok rendszerének rugalmassága, az információ rendelkezésre állása, gyermekgondozási szolgáltatások rendelkezésre állása és rugalmassága, valamint annak mértéke, mennyire félnek a munkavállalók attól, hogy a szabadság igénybevételével eltávolodnak a munkaerőpiactól; mivel számos kutató[5] szerint azok az apák, akik igénybe veszik az apasági szabadságot, jobb kapcsolatot alakítanak ki a gyermekeikkel, és nagyobb valószínűséggel vállalnak aktív szerepet a későbbi gyermekgondozási feladatokban; mivel ezért foglalkozni kell e kérdésekkel;
H. mivel az egész Európai Unió súlyos demográfiai kihívással néz szembe, tekintve, hogy a legtöbb tagállamban csökken a születési ráta, és mivel a férfiakat és a nőket célzó méltányos családpolitikáknak javítaniuk kell a nők munkaerőpiaci helyzetét és a családi és a magánélet összeegyeztethetőségét, csökkenteniük kell a nemek közötti különbségeket a javadalmazás, a nyugdíjak és az egész élet keresete terén, és kedvezően kell befolyásolják a demográfiai folyamatokat;
I. mivel az Eurostat szerint[6] 2010-ben 3 518 600 személy vett igénybe szülői szabadságot, de közülük csupán 94 800 (2,7%) volt férfi; mivel az EUROFUND kutatása[7] szerint a nemek közötti szakadék a foglalkoztatásban való részvétel terén súlyos veszteségeket okoz az európai gazdaságok számára, amelynek összege 2013-ban megközelítette az 370 milliárd eurót;
J. mivel a Bizottságnak és a tagállamoknak konkrét intézkedéseket kellene kezdeményezniük egy új fajta munkaszervezési modell megerősítése érdekében, rugalmasabb modellek, valamint a munka és a magánélet közötti egyensúlyt biztosító eszközök révén, amelyek lehetővé teszik, hogy a szülők ténylegesen élhessenek a szülői szerepükhöz való jogukkal; mivel ezek az intézkedések hozzájárulhatnak a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés csökkenéséhez, és segítséget nyújthatnak számukra a munkaerőpiacra való visszatérésben bármiféle társadalmi és gazdasági nyomásgyakorlás nélkül;
K. mivel a nemek közötti egyenlőség, valamint a nők foglalkoztatáshoz való hozzáférésének biztosítása mellett a szülői szabadság lehetővé teszi, hogy a szülők eleget tegyenek a gyermekeikkel szemben fennálló minden kötelezettségüknek;
L. mivel kulcsfontosságú annak biztosítása, hogy a nőknek a munkahely mellett joguk legyen jogokhoz és az anyasághoz is anélkül, hogy ezért büntetnék őket, hiszen ez továbbra is a nőket érinti a legsúlyosabban, és őket éri legtöbbször hátrányos megkülönböztetés; mivel e diszkriminatív gyakorlatok magukban foglalják a munkaadó általi nyomásgyakorlást az állásinterjúkon részt vevő nőkkel szemben, amikor kérdések merülnek fel arra vonatkozóan, hogy van-e gyermekük, és ha igen, milyen életkorúak, azzal a céllal, hogy befolyásolják a nők döntéseit, és a gyermektelen munkavállalókat részesítsék előnyben, akikkel „szabadabban rendelkezhetnek”, továbbá a női munkavállalókat érő, arra irányuló egyre fokozottabb gazdasági és munkával összefüggő nyomásgyakorlást, hogy ne vegyenek igénybe szülési szabadságot;
M. mivel az egyik tényező, amely korlátozza a nők belépését a munkaerőpiacra és ott maradásukat, az a fogyatékkal élő, nem önellátó gyermekek, illetve a függő helyzetű és/vagy hátrányos helyzetű kategóriákba és csoportokba tartozók gondozása terén betöltött felelősségük;
N. mivel ahol nincsenek rendelkezések a szabadságra vonatkozóan, vagy ahol a meglévő rendelkezések elégtelennek bizonyulnak, a szociális partnerek – kollektív megállapodások révén – fontos szerepet játszhatnak új rendelkezések meghozatalában, illetve a meglévők aktualizálásában a szülési, apasági és szülői szabadságra vonatkozóan;
O. mivel a munka és a magánélet közötti egyensúly alapvető jog, amelyet maradéktalanul be kell építeni minden olyan uniós szövegbe, amely hatással lehet e területre; mivel általánosabban is hangsúlyozni kell a családbarát munkakörnyezet fontosságát;
P. mivel a legtöbb uniós tagállam már megfelel a szülői szabadságról szóló 2010/18/EU irányelv minimális követelményeinek, és sok tagállamban a nemzeti rendelkezések túlmutatnak e követelményeken;
Q. mivel a tagállamoknak a köz- és a magánszférában egyaránt elő kell mozdítaniuk a vállalkozások olyan szociális jóléti modelljeit, amelyek előírják a munka és a magánélet közötti egyensúlyhoz való jog tiszteletben tartását;
R. mivel az anyasági, apasági és szülői szabadság férfiak és nők általi igénybevétele közötti mennyiségi különbség nyilvánvalóvá teszi a nemi alapú hátrányos megkülönböztetés fennállását a gyermekgondozás és a nők munkaerőpiaci részvétele tekintetében; mivel számos tagállamban nem hoztak kielégítő eredményt azok az intézkedések, melyek arra kívánták ösztönözni a férfiakat, hogy egyenlő mértékben vegyék ki a részüket a családi feladatokból;
S. mivel a megfelelő, egyéni jogosultság alapján járó és jövedelmet biztosító szülői szabadság elengedhetetlen az azonos nemű, gyermeket nevelő párok számára annak érdekében, hogy össze tudják egyeztetni a munkahelyi és magánéletüket;
T. mivel a szülői szabadság igénybevétele révén a munkahelyi és magánélet összeegyeztetéséhez fűződő jogukat gyakorló nők a munkahelyre való visszatérésükkor megbélyegzéssel szembesülnek, melynek következményeképp kedvezőtlenebb munkafeltételeket és létbizonytalanságot eredményező munkaszerződéseket kínálnak nekik;
Az irányelv átültetése
1. rámutat arra, hogy a 2013/62/EU irányelv átültetéséhez szükséges rendelkezések formája tagállamonként eltérő; ezért úgy véli, hogy az átültetés során teljes mértékben tiszteletben kell tartani a szociális partnerek közötti kollektív tárgyalásra vonatkozó hatályos jogszabályokat;
2. úgy véli, hogy mivel nem az összes uniós tagállam követte az Európai Unió külön vagy egymás utáni szülési és szülői szabadságra vonatkozó megközelítését, ezért uniós szinten nehéz a különböző típusú szabadságok osztályozása;
3. emlékeztet arra, hogy a tagállamok általi túlszabályozás még jobban megnövelheti a szabályozás összetettségét és emiatt csökkentheti a megfelelést; felszólítja a tagállamokat, hogy ne hozzanak létre további adminisztratív terheket az uniós jogszabályok átültetése során;
4. arra buzdítja azokat a tagállamokat, amelyek még nem tették meg, hogy ésszerű időn belül bocsássák a Bizottság rendelkezésére az irányelv rendelkezései és az átültető intézkedések közötti megfelelést bemutató táblázatokat; úgy véli, a tagállamoknak feltétlenül biztosítaniuk kell, hogy rendelkezzenek a szükséges felügyeleti erőforrásokkal annak ellenőrzésére, hogy a szülőket megillető jogokat védelmező jogszabályokat betartják-e; sürgeti a Bizottságot, hogy gondosan kísérje figyelemmel az irányelv végrehajtását a tagállamokban, annak biztosítása érdekében, hogy az általa kínált rugalmassággal ne éljenek vissza; úgy véli, hogy a bevált gyakorlatok megosztása hasznos eszköz e célok elérésében;
5. sajnálja, hogy az irányelv alkalmazásával kapcsolatos átültetési intézkedések eltérnek egymástól, ami miatt olyan rendszerek jöttek létre, amelyekben a munkavállalók jogosultságai – például a foglalkoztatási szektortól (szerte az EU-ban nagyobb védelmet biztosítanak a közszférában, mint a magánszektorban, bár az vállalt úttörő szerepet a kérdésben), valamint a szerződés időtartamától függően – különböznek; ezért javasolja, hogy tegyenek meg minden lehetséges lépést az irányelv helyes és egységes módon történő végrehajtása érdekében, a köz- és a magánszektorban egyaránt; hangsúlyozza, hogy nemre való tekintet nélkül mindenki számára megkülönböztetés, valamint a dolgozó apák és anyák munkaszerződésének típusára vagy foglalkoztatási ágazatára való tekintet nélkül biztosítani kell a szülői szabadsághoz való jogot;
6. üdvözli, hogy egyes tagállamok a minimális hatályán túlmenően ültették át az irányelv rendelkezéseit, miáltal azok előnyeit az önálló vállalkozók, az ipari tanulók, az azonos nemű párok és az örökbefogadott gyermekek szülei is élvezhetik;
7. határozottan úgy véli, hogy a társadalmi jólét biztosítása a tagállamok illetékességi körébe tartozik;
8. kéri a tagállamokat, hogy fogadjanak el családközpontú szociális politikákat, amelyek biztosítják az irányelvben szereplő valamennyi ellátás alkalmazását többek között a nemzetközi örökbefogadási eljárást lefolytatni kívánó szülők hosszú távú külföldi tartózkodása esetén;
9. megállapítja, hogy több mint egy évtizeddel az irányelv tagállamok általi átültettését követően továbbra is fennáll a nemek közötti egyenlőtlenség a szülői szabadság terén; megállapítja, hogy a szülői szabadság maximális időtartamát és a szabadság időszaka alatti fizetési rendszereket tekintve a tagállamok között jelentős eltérések vannak; úgy véli, hogy a szabadság alatti fizetés kérdése alapvető fontosságú annak biztosításához, hogy az alacsony jövedelmű szülőknek és az egyedülálló szülőknek is egyenlő mértékben hasznára váljon a rendszer a többi szülővel együtt; üdvözli azokat a különféle intézkedéseket, amelyek az apákat a szülői szabadság igénybevételére kívánják ösztönözni; elismeri az Európai Unió értékét abban, hogy lehetővé teszi, hogy a tagállamok a cselekvés szükségességére összpontosítsák a figyelmüket, valamint arra, hogy tanácsot adjanak és segítséget nyújtsanak azon tagállamoknak, amelyeknek erre szükségük van, különösen a társadalombiztosítási jogosultságok terén; úgy véli, hogy a Bizottságnak olyan intézkedéseket kell javasolnia, amelyek arra ösztönzik az apákat, hogy több szülői szabadságot vegyenek ki, és hogy a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a bevált gyakorlatok hatékonyabb megosztását ezen a területen;
10. megjegyzi, hogy egyes tagállamok úgy döntöttek, hogy csak a szülői szabadság maximális időtartamánál rövidebb időszakra biztosítanak társadalombiztosítási jogosultságokat, ezzel csökkentve a maximális időtartam szülők általi tényleges igénybevételét;
11. felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, biztosítsák, hogy a közpolitikák által biztosított családi jogok, többek között a szülői szabadság, egyenlők legyenek az egyéni jogok szempontjából és mindkét szülő számára egyformán hozzáférhetőnek kell lenniük annak érdekében, hogy bátorítsák a családi és szakmai élet jobb összehangolását gyermekeik mindenek felett álló érdekével; hangsúlyozza, hogy e jogokat – amennyire lehetséges – egyénre kell szabni az Európa 2020 stratégiában mind a nők, mind a férfiak számára meghatározott 75%-os foglalkoztatási ráta elérése, illetve a nemek közötti egyenlőség előmozdítása érdekében; úgy véli, hogy bizonyos rugalmasságot kell biztosítani a szülőknek a szülői szabadság felhasználása terén, és hogy ez semmiképpen sem akadályozhatja a 2020-as stratégiában a nők és férfiak számára kitűzött 75%-os foglalkoztatási ráta elérését; úgy véli, hogy a szociális partnerek által elfogadott rendszernek elő kell mozdítania azon megoldást, melynek során a szabadság jelentős része át nem ruházható marad; hangsúlyozza, hogy mindkét szülőt azonos módon kell kezelni a jövedelemhez való jog és a szülői szabadság időtartama tekintetében;
12. hangsúlyozza, hogy a gyermekes családok és a gyermeknevelés érdekében a karrierjüket megszakító szülőknek nem csupán a bevételek csökkenését kell elviselniük, de a magasabb kiadásokat és szülői szerepük fokozott alulértékelését is;
13. megjegyzi, hogy az irányelv rugalmasságot biztosít a tagállamok számára a szülői szabadság szabályainak meghatározása tekintetében, a teljes idejű szabadság és a részidős szabadság közötti választás tekintetében, valamint azzal kapcsolatban, hogy milyen munkában töltött időszakokat vagy előzetes értesítéseket szabnak a szülői szabadság biztosításának feltételeként; megjegyzi, hogy egyes tagállamokban határozott idejű szerződéshez[8] és a megbízásos szerződéshez[9] hasonló nem standard szerződésekkel foglalkoztatott munkavállalókra nem terjednek ki ezek az intézkedések, és sajnálja az ilyen típusú munkaszerződések számában bekövetkezett növekedést; tudomásul veszi azokat a tagállami kezdeményezéseket, amelyek ebben a tekintetben a lehető legnagyobb rugalmasságot biztosítják a munkavállalóknak annak érdekében, hogy a szülői szabadság megfeleljen a szakmai és magánéleti körülményeiknek, ugyanakkor úgy véli, hogy a megoldásoknak a szülői szabadság fokozott igénybevételét kell célul tűzniük;
14. megjegyzi, hogy a szülői szabadság igénybevétele után a munkába való visszatérés bonyolult és stresszes lehet mind a szülő, mind a gyermek számára; felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el olyan családpolitikákat, amelyek elősegítik a munkába való zökkenőmentes és fokozatos visszatérést és a munka és a magánélet közötti optimális egyensúlyt, ugyanakkor figyelmet fordít a távmunka, az otthonról végzett munka és az intelligens munka támogatására, oly módon, hogy az ilyen intézkedések ne jelentsenek többletterhet a foglalkoztatottak számára;
15. felszólítja a tagállamokat, intézkedéseik meghozatalakor biztosítsák, hogy a vállalkozások a kiszámítható módon tudjanak tervezni, különös figyelmet fordítva a legkisebb és a kis- és középvállalkozások ezzel kapcsolatos szükségleteire;
16. felkéri a Bizottságot, hogy fejlessze és erősítse meg a 2010/18/EU irányelv rendelkezéseit a fogyatékossággal élő vagy súlyos vagy tartós betegséggel élő gyermeket nevelő szülők szülői szabadságra való jogosultság és biztosításának feltételei, valamint részletes szabályait figyelembe véve a tagállamok bevált gyakorlatait (a gyermekre vonatkozó korhatár kiterjesztése a szülői vagy gyermekgondozási szabadságra való jogosultság tekintetében, visszatéréskor nagyobb lehetőség a részmunkaidős munkavégzési formákra, a szabadság meghosszabbítására stb.);
17. hangsúlyozza, hogy a szülői szabadságot igénybe vevők számára garantálni kell a kedvező feltételeket a munkába való visszatéréshez, különösen az azonos vagy azzal egyenértékű vagy hasonló álláshelyre való visszahelyezés tekintetében a munkaszerződésnek, illetve a foglalkoztatási feltételeknek megfelelően, a munkába való visszatéréskor biztosítani kell a munkaidő és/vagy a munkarend módosítását (beleértve azt is, hogy a munkáltatónak bármifajta visszautasítást indokolnia kell) képzési időt, valamint elbocsátás elleni védelmi időt kell biztosítani számukra, annak érdekében, hogy vissza tudjanak illeszkedni pozíciójukba;
A munka és a magánélet közötti egyensúly kihívásaira reagáló hatékony irányelv
18. megjegyzi, hogy a Bizottság visszavonta a szülési szabadságról szóló irányelv tervezetét, és hogy az „Új kezdet: a dolgozó szülők előtt álló, a munka és a családi élet összeegyeztetése terén jelentkező kihívások kezelése” című ütemterv kapcsán a Bizottság ebben a szakaszban nem irányozza elő végleges jelentés közzétételét a szülői szabadságról szóló irányelv végrehajtására vonatkozóan; felhívja a Bizottságot, hogy – a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett – ambiciózus javaslattal térjen vissza, amely ténylegesen biztosítani fogja a munka és a magánélet közötti jobb egyensúlyt;
19. úgy véli, hogy a politikai megbeszéléseknek számos nem jogalkotási kezdeményezésre is összpontosítaniuk kell a tagállamokkal és a civil társadalommal való együttes fellépés érdekében azzal a céllal, hogy hangsúlyozzák a szülők szerepét és elősegítsék a munka és a magánélet közötti jobb egyensúlyt;
20. úgy véli, hogy fontolóra kell venni egy széles körű nem jogalkotási kezdeményezést a munka és a családi élet összeegyeztetésének tagállamokon belüli előmozdítása céljából;
21. a családhoz kapcsolódó különféle szabadságok összefonódására tekintettel úgy véli, hogy európai szinten biztosítani kell a különböző szövegek koherenciáját a szociális partnerek bevonásával annak érdekében, hogy a családok számára biztosítsák az életszakaszra vonatkozó szabadság kilátásait és ezáltal támogassák a gondozási feladatok egyenlőbb megosztását a nők és a férfiak között; sürgeti a Bizottságot, hogy ennek céljából vegye fontolóra a szülői szabadságra vonatkozó uniós jogszabály felülvizsgálati záradékának alkalmazását; úgy véli, hogy olyan világosabban megfogalmazott jogszabályokra van szükség, amelyek felszámolnak a bonyolultsággal, javítják azok betartását és védik a munkavállalókat;
22. kéri a szociális partnereket, hogy a végrehajtási jelentés tervezete alapján ismerjék el, hogy a szülői szabadságról szóló irányelv kudarcot vallott a munka és a családi élet közötti egyensúlyra, a nők munkaerő-piaci részvételére, a demográfiai kihívásokra és a férfiak családi feladatokban – többek között a gyermekek és más eltartottak gondozásában – való részvételére vonatkozó célok elérése tekintetében, és e kudarc ellentétes a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatban rögzített uniós elvek kelés értékekkel; úgy véli, hogy hatékonyabb intézkedésekre van szükség a családi feladatok férfiak és nők közötti kiegyensúlyozottabb megosztásának ösztönzése érdekében;
23. hangsúlyozza, hogy a szülői szabadságra vonatkozó megfelelő intézkedések szorosan kapcsolódnak a megfelelő jövedelemhez, megjegyzi, hogy ahol nincsenek rendelkezések a szabadságra vonatkozóan, vagy ahol a meglévő rendelkezések elégtelennek bizonyulnak, a szociális partnerek – kollektív megállapodások révén – fontos szerepet játszhatnak új rendelkezések meghozatalában, illetve a meglévők aktualizálásában a szülési, apasági és szülői szabadságra vonatkozóan; felszólítja a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel való egyetértésben vizsgálják felül a szülői szabadságra vonatkozó pénzügyi ellentételezési rendszerüket annak érdekében, hogy az egy olyan megfelelő és tisztességes jövedelempótlás szintjét érje el, amely a férfiakat is ösztönözné az a szülői szabadság irányelv által garantált minimális időtartamán túli igénybevételére;
24. úgy véli, hogy a szabadság igénybevételére vonatkozó jog egyéniesítésének támogatása, valamint az apai szerep elősegítésére irányuló pozitív intézkedés támogatása elengedhetetlen annak érdekében, hogy segítsük a munka és a magánélet összeegyeztetését a nemek közötti egyensúly figyelembevételével;
25. kéri, hogy a munka és a családi élet jobb összeegyeztetése érdekében a Bizottság és a szociális partnerek vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy felajánlják a szülői szabadság minimális időtartamának négyről hat hónapra való kiterjesztését;
26. hangsúlyozza, hogy a tagállamokon belüli (szülési, apasági vagy szülői szabadság) szabadságok rendszerének jobb összehangolása, koherenciája és hozzáférhetősége növeli az igénybevételi arányt és az általános hatékonyságot; rámutat arra, hogy ebben a tekintetben egy legalább kéthetes apasági szabadságról szóló európai irányelv elengedhetetlen;
27. hangsúlyozza, hogy meg kell hosszabbítani azt az időtartamot, melynek során a két szülő élhet a szülői szabadsághoz való jogával; felszólítja a Bizottságot és a szociális partnereket, hogy terjesszék ki a gyermekek életkorára vonatkozó azon határt, ameddig igénybe vehető a szülői szabadság, figyelembe véve azt is, hogy a fogyatékkal élő vagy elhúzódó megbetegedésben szenvedő gyermekek szülei lehetőséget kapjanak a gyermekekre vonatkozóan az irányelvben rögzített korhatáron felüli szülői szabadság igénybevételére;
28. kéri a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy hárítsák el azt a sok akadályt, amely egy hosszú szülői szabadság után a munkába való visszatéréssel kapcsolatban felmerül, annak elkerülése végett, hogy ez a szabadság a munkaerőpiacról való kizárás kelepcéjévé váljon; ebben az összefüggésben emlékeztet arra, hogy a férfiak és nők közötti egyenlőség csak a fizetett és fizetés nélküli munka, valamint a munkahelyi, családi és gondozási kötelezettségek igazságos újraelosztása révén valósítható meg;
29. felhívja a tagállamokat, hogy továbbra is törekedjenek nagyobb fokú konvergenciára a legjobb gyakorlatok cseréje tekintetében a munka és a magánélet összeegyeztetése terén, különös tekintettel azon szakpolitikák megvalósítására, amelyek segítik az anyákat a munkaerőpiacra való belépés, az ott maradás és az oda való visszatérés terén, valamint segíti az apákat a családi életben való részvételük terén és növelik a szülői szabadság apák általi igénybevételét; arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kövessék nyomon és mozdítsák elő ezen intézkedéseket;
30. úgy véli, hogy a barcelonai célok elérése érdekében a munka és a magánélet közötti egyensúlyt elősegítő jogalkotási intézkedések mellett a tagállamoknak – a különféle európai eszközök pénzügyi támogatásával – összpontosítaniuk kell a minőségi, inkluzív, megfizethető és hozzáférhető állami vagy magán gyermekgondozási szolgáltatások bevezetésére, amelyek attól a pillanattól kezdve rendelkezésre állnak, hogy az egyik szülő visszatér a munkaerőpiacra, különös figyelmet fordítva a szegény és a társadalmi kirekesztés által veszélyeztetett családokra;
31. felkéri a tagállamokat, hogy hívják fel a szülők figyelmét a koragyermekkori nevelésben és a gyermekeik és saját maguk számára szóló gondozási programokban való részvétel előnyeire; arra kéri a tagállamokat, hogy - miközben szem előtt tartják a gyermek érdekeit – a minőségi, mindenre kiterjedő koragyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatások tervezetét és jogosultsági kritériumait igazítsák az egyre sokrétűbb munkaritmusokhoz, így segítve a szülőknek abban, hogy megtartsák a munkával kapcsolatos kötelezettségeiket, vagy hogy munkát találjanak;
32. úgy véli, hogy az összes jövőbeli uniós kezdeményezés során a nemek közötti egyenlőség integrált megközelítése – beleértve a nemi szerepekkel kapcsolatos sztereotípiák leküzdését és a munka és a magánélet közötti egyensúly koherenciát és átláthatóságot vinne a folyamatba és elősegítené a nemek közötti egyensúlyt a munka és a magánélet egyensúlya terén; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hívják fel a társadalom figyelmét a munka és a magánélet egyensúlyával kapcsolatos jogokra és jogorvoslatokra;
33. kéri a Bizottságot, hogy szükség esetén az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósítása érdekében a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszterének folyamatába vezessen be a nemek munkahelyi egyenlőségére vonatkozó célkitűzéseket, és mérje fel, milyen kedvező hatásokkal járnak a munka és a magánélet összeegyeztetésével kapcsolatos uniós kezdeményezések, amelyek célja, hogy helyreálljon az egyensúly a családi, gondozói és háztartással kapcsolatos felelősség tekintetében, és hogy bővítse ki azok különös felelősségét, akik fogyatékkal élő, nem önellátó és/vagy hátrányos helyzetű kategóriákba és csoportokba tartozó gyermekeket gondoznak;
°
° °
34. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
INDOKOLÁS
Az elmúlt évtizedekben az Európai Unióban két jogszabály született a családi szabadságokra vonatkozóan, ezek a szülési, illetve a szülői szabadságot érintették.
Noha a tagállamokban a jogi helyzet viszonylag összetett, a nemzeti jogrendszerekben leegyszerűsítve a családi szabadságok három típusát különböztethetjük meg: szülési, apasági és szülői szabadság.
Az említett két európai jogszabályt viszonylag régen fogadták el, eltérő jogalapokkal és célkitűzésekkel:
• A szülési szabadságról szóló irányelvet 1992-ben fogadták el, és az Unió munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos hatáskörén alapul.
• A szülői szabadságról szóló eredeti irányelvet 1996-ban fogadták el, majd 2010-ben kiigazították, miután a kérdésben új megállapodás született az európai szociális partnerekkel, amely a jogszabály jogalapját képezi.
Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy ezeket a jogszabályokat, amelyek noha 20 évvel ezelőtt még korszerűeknek számítottak, de az Unió mai gazdasági és társadalmi körülményeinek természetesen már nem felelnek meg, nem frissítették egyformán.
Miközben a szülői szabadság vonatkozásában a szociális partnereknek sikerült megállapodásra jutniuk, amelyről az Unió ezt követően jogszabályt alkotott, a Tanácson és a Bizottságon belüli politikai döntéshozók a szülési szabadság tekintetében inkább megmaradtak az 1992-es jogszabályban foglalt rendszernél, noha az Európai Parlament többször is erőfeszítéseket tett a felülvizsgálat elfogadására irányuló folyamat újraindítása érdekében.
E jelentés célja a szülői szabadságról szóló jogszabály különböző tagállamok általi végrehajtásának értékelése és a szükséges politikai következtetések levonása.
Mivel azonban ez a szabadság a tagállamokban összefonódik a két másik szabadsággal, nem mulaszthatjuk el azok tanulmányozását, és nem választhatjuk külön a szülői szabadságra vonatkozó politikai következtetéseket a szülési és az apasági szabadságra vonatkozóaktól.
Az Európai Bizottság meglepő módon nem kívánt élni azzal, hogy jelentést készítsen ezen irányelv végrehajtásáról, amely feladatot szerencsére elvégezte helyette egy 33 nemzeti szakértőből álló csoport, valamint az Eurofound végrehajtó ügynökség és különböző európai kutatók, akiknek munkáit a bevezető hivatkozások említik.
Mindez azért meglepő, mert a Bizottság 2015 nyarán ütemtervet tett közzé a munka és a családi élet összeegyeztetésére, amely kérdéskör nagymértékben kapcsolódik ehhez a jogszabályhoz.
Az említettek összeegyeztetésének ma két fő indoka van:
1. A nemek közötti egyenlőség és a családi feladatok férfiak és nők közötti igazságos megosztása.
2. A nők nagyobb mértékű munkaerő-piaci részvételének és a demográfiai fellendülés elősegítésének gazdasági jelentősége az Unió szempontjából, különös tekintettel arra, hogy az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási rátát érintő célkitűzése a férfiak esetében először 2014-ben valósult meg, míg a nők esetében ez még várat magára.
Az Európai Parlament és Foglalkoztatási és Szociális Bizottsága azonban élt ezzel a lehetőséggel, ami e jelentéstervezet létrejöttét eredményezte.
A helyzet tanulmányozása során nem nyert megállapítást, hogy a szülői szabadság tagállamok általi alkalmazása terén hiányosságok lennének, arra ugyanakkor fény derült, hogy a szabályok tekintetében – különösen e szabadság másik két családi szabadsággal való gyakorlati ötvözését illetően – vannak bizonyos különbségek.
Amit azonban egyértelműen meg lehetett állapítani, az az, hogy az apák alacsony arányban veszik igénybe a szülői szabadságot, ami elsősorban arra vezethető vissza, hogy e szülői szabadság alacsony jövedelemmel jár, és a tagállamok többségében átruházható.
Az Unión belüli demográfiai, gazdasági és a nemek egyenlőségét érintő kihívások leküzdése érdekében ezért a jelentéstervezet részletezi ezeket a kérdéseket, és több több politikai következtetést is levon, nevezetesen:
• A szülői szabadságról szóló jogszabályt felül kell vizsgálni, megerősítve azt az időtartam, a javadalmazás, az átruházhatóság és a hatály tekintetében (a gyermekkornak ugyanis nincs vége 8 éves korban).
• A szülési szabadságról szóló jogszabályt szintén felül kell vizsgálni, hivatkozva az Európai Parlament közelmúltbeli állásfoglalásaira.
• Európai jogszabályt kell elfogadni az apasági szabadságra vonatkozóan is.
• Mindezeket a családi szabadságokról szóló jogszabályokat egymással összhangban kell kidolgozni, esetlegesen azonos jogalappal, elsősorban az európai szociális partnerek megállapodásait alapul véve, mivel bebizonyosodott, hogy az a jogalap könnyebben igazodik az idővel változó gazdasági és társadalmi körülményekhez.
19.2.2016
VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről
a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére
a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. március 8-i 2010/18/EU tanácsi irányelv alkalmazásáról szóló jelentésről
A vélemény előadója: Iratxe García Pérez
JAVASLATOK
A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:
– tekintettel a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85/EGK tanácsi irányelv módosításáról, valamint a munkavállalókat a munka és a családi élet összeegyeztethetőségében segítő intézkedések bevezetéséről szóló 2011/…/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv[10] elfogadása tekintetében az első olvasatban 2010. október 20-án elfogadott álláspontjára, amelyben többek között kéthetes apasági szabadság bevezetését kérte;
A. mivel az Európa 2020 stratégiában a foglalkoztatás tekintetében meghatározott 75 %-os célráta a férfiak esetében már teljesült, a nők esetében azonban 2020-ig valószínűleg nem érhető el (jelenleg 63,5%), amennyiben nem vezetnek be széles körű intézkedéseket a nők munkaerő-piaci részvételének támogatása érdekében, elsősorban a háztartási tevékenységek, valamint a gyermekek és más eltartott személyek ellátása terén a férfiak és a nők közötti munkamegosztás kiegyenlítésére irányuló szakpolitikai intézkedéscsomagok formájában;
B. mivel a munka és a magánélet összeegyeztethetőségének javítását célzó politikáknak hozzá kell járulniuk a nemek közötti egyenlőség megvalósításához, és a családpolitikát a demográfiai változásoknak, a népesség elöregedése következményeinek, a generációs különbség felszámolásának, a munkaerőpiacon a női munkavállalás ösztönzésének, valamint a nők és férfiak között az eltartottgondozási feladatok megosztásának összefüggésében kell vizsgálni; mivel a cél a fizetések és a nyugdíj terén a nemek között kialakult és továbbra is fennálló különbségek mérséklése, és ezáltal a pénzforrásokhoz való hozzáférés terén kialakult egyenlőtlenség csökkentése, ami egyúttal a nők időskori elszegényedésének jelenlegi kockázatát is csökkenti;
C. mivel az anyasági, apasági vagy szülői szabadság férfiak és nők általi igénybevétele közötti mennyiségi különbség oly mértékű, hogy az nyilvánvalóvá teszi a nemi alapú hátrányos megkülönböztetés fennállását a gyermekgondozás és a nők munkaerő-piaci részvétele tekintetében; mivel számos tagállamban nem hoztak kielégítő eredményt azok az intézkedések, melyek arra kívánták ösztönözni a férfiakat, hogy egyenlő mértékben vegyék ki a részüket a családi feladatokból;
D. mivel a rendelkezésre álló adatok megerősítik, hogy a fizetés nélküli vagy alacsony fizetéssel járó, családi okokkal igazolható szabadságolási formák alacsony igénybevételi arányt eredményeznek, és hogy az apák a szülői szabadságot igénylő szülőknek csak elenyésző kisebbségét teszik ki, amennyiben az családi okokkal igazolható, átruházható jogosultságnak minősül; mivel ugyanakkor az át nem ruházható szabadságidőszakokat mindkét szülő nagymértékben igénybe veszi, amennyiben azok a jövedelempótlás szintjének megfelelő vagy azt megközelítő juttatással járnak;
E. mivel az Eurostat 2010-re (a 28 tagú Unióra) vonatkozó adatai szerint a szülői szabadságot abban az évben igénybe vevő mintegy 3 500 000 szülő közül 3 423 700 volt nő, és csupán 94 800 férfi;
F. mivel a megfelelő, egyéni jogosultság alapján járó és jövedelmet biztosító szülői szabadság elengedhetetlen az azonos nemű, gyermeket nevelő párok számára annak érdekében, hogy össze tudják egyeztetni a munkahelyi és magánéletüket;
G. mivel kulcsfontosságú, hogy a nőknek a munkahely mellett joguk legyen jogokhoz és az anyasághoz is anélkül, hogy ezért büntetnék őket, hiszen ez továbbra is a nőket érinti a legsúlyosabban, és őket éri legtöbbször hátrányos megkülönböztetés; mivel e diszkriminatív gyakorlatok magukban foglalják a munkaadó általi nyomásgyakorlást az állásinterjúkon részt vevő nőkkel szemben, amikor kérdések merülnek fel arra vonatkozóan, hogy van-e gyermekük, és ha igen, milyen életkorúak, azzal a céllal, hogy befolyásolják a nők döntéseit, és a gyermektelen munkavállalókat részesítsék előnyben, akikkel „szabadabban rendelkezhetnek”, továbbá a női munkavállalókat érő, arra irányuló egyre fokozottabb gazdasági és munkával összefüggő nyomásgyakorlást, hogy ne vegyenek igénybe szülési szabadságot;
H. mivel a szülői szabadság igénybevétele révén a munkahelyi és magánélet összeegyeztetéséhez fűződő jogukat gyakorló nők a munkahelyre való visszatérésükkor megbélyegzéssel szembesülnek, melynek következményeképp kedvezőtlenebb munkafeltételeket és létbizonytalanságot eredményező munkaszerződéseket kínálnak nekik;
1. kéri a szociális partnereket, hogy a végrehajtási jelentés tervezete alapján ismerjék el, hogy a szülői szabadságról szóló uniós irányelv kudarcot vallott a munka és a családi élet közötti egyensúlyra, a nők munkaerő-piaci részvételére, a demográfiai kihívásokra és a férfiak családi feladatokban – többek között a gyermekek és más eltartottak gondozásában – való részvételére vonatkozó célok elérése tekintetében, és e kudarc következményeként sérülnek a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatban rögzített uniós elvek és értékek; úgy véli, hogy hatékonyabb intézkedésekre van szükség a családi feladatok férfiak és nők közötti kiegyensúlyozottabb megosztásának ösztönzése érdekében;
2. úgy véli, hogy a szociális partnereknek aktiválniuk kellene a felülvizsgálati záradékot; kéri az irányelv felülvizsgálatát, ideértve olyan intézkedések elfogadását, amelyek a szülői szabadságot igénybe vevő szülők kieső jövedelméért megfelelő és ösztönzőkön alapuló pénzügyi kárpótlást vezetnek be a családok szociális és gazdasági jólétének biztosítása, valamint a szülői szabadság apák általi igénybevételének elősegítése érdekében; hangsúlyozza, hogy az irányelv bárminemű felülvizsgálatakor holisztikus megközelítést kell alkalmazni, amely magában foglalja az anyasági, apasági és szülői szabadságot egyaránt;
3. hangsúlyozza, hogy a magánélet és a munka egyensúlyával kapcsolatos politikai eszközöket, például a szülői szabadságot személyre szóló, ésszerű szintű jövedelempótlással járó, nem átruházható jogosultságokként kell kialakítani egyrészt a jóléti jogosultságokra vonatkozó elsődleges elv érvényesítése végett, amely szerint e jogosultságokat – az összes többi munkával összefüggő jogosultsághoz, pl. az éves szabadsághoz, betegszabadsághoz vagy egyéb indokkal kivehető szabadsághoz, valamint a munkanélküli segélyhez hasonlóan – egyéni alapon kell megítélni, másrészt hatékonyságuk és – elsősorban férfiak általi – igénybevételi arányuk növelése érdekében, ami végső soron a férfiak és nők munkaerő-piaci helyzetének kiegyensúlyozottabbá tételét eredményezi és csökkenti azokat a diszkriminatív hatásokat, amelyek a hosszabb ideig tartó munkaerő-piaci inaktivitás révén az anyasági és szülői szabadságot igénybe vevő nőket érik; hangsúlyozza, hogy a szülői szabadság át nem ruházható részeit egyenletesen kell megosztani a két szülő között; e tekintetben kéri, hogy a minimális 4 hónapos jogosultságot 6 hónapra növeljék;
4. rámutat, hogy – az anyasági, apasági és szülői szabadságot magukban foglaló – tagállami szabadságrendszerek nagyobb fokú következetessége és hozzáférhetősége fokozza az igénybevételi arányokat és a családok támogatását célzó politikai intézkedéscsomagok általános hatékonyságát; hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy a munkavállalók gyakorolhassák a szülői szabadsághoz való jogukat, a tagállamoknak és a szociális partnereknek meg kell hozniuk az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy védelmet biztosítsanak a munkavállalókkal szembeni, a szülői szabadsággal összefüggő kedvezőtlenebb bánásmód vagy a munkavállalók elbocsátása ellen; kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy javítsák ezen az érzékeny területen az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést a hátrányos megkülönböztetés és jogellenes elbocsátás esetén;
5. sajnálja, hogy a Tanács képtelennek bizonyult arra, hogy megállapodásra jusson az anyasági szabadságról szóló irányelv módosításáról szóló javaslattal kapcsolatban kialakult patthelyzet feloldásáról, és hogy öt évvel azután, hogy a Parlament jóváhagyta a javaslatot, a Bizottság úgy határozott, hogy visszavonja azt; megállapítja, hogy a Bizottság előterjesztette az „Új kezdet a dolgozó családoknak a munka és a családi élet közötti egyensúly kihívásainak kezelésére” című ütemtervét, amely a Bizottság szándéka szerint az anyasági szabadságról szóló irányelvre vonatkozó, fent említett módosító javaslat helyébe lépne, és egy sor jogalkotási és nem jogalkotási intézkedést fog tartalmazni, melyek a munka és a családi élet közötti egyensúly megteremtésére irányulnak; fenntartja, hogy ez olyan terület, amelyen a Bizottságnak jogalkotási javaslatokat kell benyújtania;
6. hangsúlyozza a közszféra úttörő szerepet játszó munkaadóként betöltött szerepének jelentőségét, mivel a közszférában több férfi vesz ki szülői szabadságot, és az Unióban rendszerint nagyobb védelmet élveznek a munkavállalók a közszférában, mint a magánszférában;
7. hangsúlyozza, hogy mindenki számára megkülönböztetés, valamint a dolgozó apák és anyák munkaszerződésének típusára való tekintet nélkül biztosítani kell a szülői szabadsághoz való jogot.
A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN
TARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE
Az elfogadás dátuma |
18.2.2016 |
|
|
|
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
17 13 1 |
|||
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
Daniela Aiuto, Maria Arena, Catherine Bearder, Beatriz Becerra Basterrechea, Malin Björk, Viorica Dăncilă, Iratxe García Pérez, Mary Honeyball, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Elisabeth Köstinger, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Angelika Mlinar, Angelika Niebler, Maria Noichl, Marijana Petir, João Pimenta Lopes, Terry Reintke, Jordi Sebastià, Michaela Šojdrová, Ernest Urtasun, Jadwiga Wiśniewska, Anna Záborská, Jana Žitňanská |
||||
A zárószavazáson jelen lévő póttagok |
Biljana Borzan, Rosa Estaràs Ferragut, Arne Gericke, Kostadinka Kuneva, Constance Le Grip, Dubravka Šuica, Marc Tarabella, Monika Vana |
||||
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés) |
Mike Hookem |
||||
ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE
AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN
Az elfogadás dátuma |
16.3.2016 |
|
|
|
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
46 5 1 |
|||
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
Laura Agea, Guillaume Balas, Tiziana Beghin, Brando Benifei, Vilija Blinkevičiūtė, Enrique Calvet Chambon, David Casa, Ole Christensen, Jane Collins, Martina Dlabajová, Lampros Fountoulis, Elena Gentile, Thomas Händel, Rina Ronja Kari, Jan Keller, Ádám Kósa, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Jean Lambert, Jérôme Lavrilleux, Jeroen Lenaers, Verónica Lope Fontagné, Javi López, Morten Løkkegaard, Dominique Martin, Anthea McIntyre, Joëlle Mélin, Elisabeth Morin-Chartier, Emilian Pavel, João Pimenta Lopes, Georgi Pirinski, Marek Plura, Terry Reintke, Sofia Ribeiro, Maria João Rodrigues, Claude Rolin, Anne Sander, Sven Schulze, Siôn Simon, Jutta Steinruck, Romana Tomc, Yana Toom, Ulrike Trebesius, Jana Žitňanská |
||||
A zárószavazáson jelen lévő póttagok |
Maria Arena, Georges Bach, Heinz K. Becker, Lynn Boylan, Karima Delli, Paloma López Bermejo, António Marinho e Pinto, Edouard Martin, Ivo Vajgl |
||||
NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS
AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN
46 |
+ |
|
ALDE
EFDD GUE/NGL NI PPE
S&D
Verts/ALE
|
Enrique Calvet Chambon, Martina Dlabajová, Morten Løkkegaard, António Marinho e Pinto, Yana Toom, Ivo Vajgl, Laura Agea, Tiziana Beghin, Lynn Boylan, Thomas Händel, Rina Ronja Kari, Paloma López Bermejo, João Pimenta Lopes, Lampros Fountoulis, Georges Bach, Heinz K. Becker, David Casa, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Ádám Kósa, Jérôme Lavrilleux, Jeroen Lenaers, Verónica Lope Fontagné, Elisabeth Morin-Chartier, Marek Plura, Sofia Ribeiro, Claude Rolin, Anne Sander, Sven Schulze, Romana Tomc, Maria Arena, Guillaume Balas, Brando Benifei, Vilija Blinkevičiūtė, Ole Christensen, Elena Gentile, Jan Keller, Javi López, Edouard Martin, Emilian Pavel, Georgi Pirinski, Maria João Rodrigues, Siôn Simon, Jutta Steinruck, Karima Delli, Jean Lambert, Terry Reintke, |
|
5 |
- |
|
ECR ENF |
Anthea McIntyre, Ulrike Trebesius, Jana Žitňanská, Dominique Martin, Joëlle Mélin, |
|
1 |
0 |
|
EFDD |
Jane Collins |
|
Jelmagyarázat:
+ : mellette
- : ellene
0 : tartózkodik
- [1] Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0068.
- [2] Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0218.
- [3] Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0207.
- [4] Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0351.
- [5] http://www.oecd.org/gender/parental-leave-where-are-the-fathers.pdf
- [6] http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do
- [7] https://www.eurofound.europa.eu/news/news-articles/social-policies/international-womens-day-2016-the-campaign-for-equality-continues
- [8] Peter Moss The 10th International Review of Leave Policies and Related Research 2014, (A szabadságolási rendszerek és a kapcsolódó kutatások 10. nemzetközi áttekintése, 2014) 2014. június, 39. o.
- [9] https://www.cipd.co.uk/binaries/zero-hours-contracts_2013-myth-reality.pdf
- [10] HL C 70. E, 2012.3.8., 163. o.