Eljárás : 2015/2206(DEC)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0127/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0127/2016

Viták :

PV 27/04/2016 - 17
CRE 27/04/2016 - 17

Szavazatok :

PV 28/04/2016 - 4.12
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0148

JELENTÉS     
PDF 758kWORD 324k
11.4.2016
PE 569.797v02-00 A8-0127/2016

a Bizottság 2014. évi mentesítéséhez kapcsolódó számvevőszéki különjelentésekről

(2015/2206(DEC))

Költségvetési Ellenőrző Bizottság

Előadó: Martina Dlabajová

 AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a Bizottság 2014. évi mentesítéséhez kapcsolódó számvevőszéki különjelentésekről

(2015/2206(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke (4) bekezdésének második albekezdése értelmében elkészített számvevőszéki különjelentésekre,

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2015)0377 – C8-0267/2015)(2),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére az ellenőrzés alá vont intézmények válaszaival együtt(3),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-es pénzügyi év tekintetében az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti nyilatkozatára(4),

–  tekintettel az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (III. szakasz – Bizottság) szóló ...-i határozatára(5), valamint a határozat szerves részét képező megjegyzéseket tartalmazó állásfoglalására,

–  tekintettel a 2014-as pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a Bizottság számára adandó mentesítésről szóló 2016. február 12-i tanácsi ajánlásra (05583/2016 – C8-0042/2015)

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0127/2016),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a tagállamokkal együttműködve, saját felelősségére végzi, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

B.  mivel a Számvevőszék különjelentései információkat szolgáltatnak a pénzeszközök felhasználásával kapcsolatos aggasztó kérdésekről, ezért hasznosak a Parlament számára a mentesítési hatóságként betöltött szerepének gyakorlása tekintetében;

C.  mivel a Parlament számvevőszéki különjelentésekkel kapcsolatos észrevételei szerves részét képezik a fent említett, az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság) vonatkozó mentesítésről szóló, ...-i határozatának;

I. rész – A Számvevőszék 18/2014. számú, „A EuropeAid értékelési és eredményorientált monitoringrendszerei” című különjelentése

1.  üdvözli a EuropeAid értékelési és eredményorientált monitoringrendszereinek (EOM) értékeléséről szóló különjelentést és megjegyzéseit, illetve ajánlásait az alábbiakban foglalja össze;

Általános megjegyzések

2.  komolyan aggódik a EuropeAid és az EOM-rendszerek nem kielégítő megbízhatósága, a programértékelés nem megfelelő szintű felügyelete és nyomon követése, valamint amiatt, hogy a EuropeAid nem tudja biztosítani az emberi és pénzügyi források megfelelő és hatékony elosztását a különböző értékelési tevékenységek esetében;

3.  rámutat, hogy elengedhetetlen, hogy a Parlament mint költségvetési ellenőrző hatóság világos képet kapjon az Unió fő célkitűzései megvalósulásának valós mértékéről;

4.   úgy véli, hogy a Bizottsággal, az EKSZ munkatársaival, illetve a kedvezményezettekkel és a független szakértőkkel folytatott meghallgatások átfogóbb képet fognak nyújtani arról, hogy a EuropeAid mennyiben járul hozzá az uniós célok eléréséhez;

5.  emlékeztet, hogy a Bizottság minőségbiztosítás iránti elkötelezettsége részeként külső, objektív és pártatlan visszajelzést kell nyújtani a Bizottság támogatási projektjeinek és programjainak teljesítményéről;

6.   úgy véli, hogy az értékelések eredményei olyan kulcsfontosságú elemek, melyeket hasznosítani kell a szakpolitikákban és a politikai felülvizsgálati folyamatokban a stratégiai politikai célkitűzések kiigazítása és a többi uniós szakpolitikával való koherencia fokozása érdekében; e tekintetben úgy véli, hogy alapvető fontosságú, hogy az értékeléseket független, átlátható és a nyilvánosság számára hozzáférhető módon végezzék;

7.  úgy véli, hogy a különböző típusú értékelésekből származó eredmények elemzésébe és összesítésébe való befektetés nem csak átfogó képet nyújt a trendekről, hanem tanulságok levonását is lehetővé teszi, ami erősíti az értékelési folyamatok végső hatékonyságát, és közben jobb bizonyítékot is szolgáltat a döntéshozatal és a politikaformálás terén arról, hogy jó úton járunk az adott segítségnyújtási eszköz tekintetében;

8.  úgy véli, hogy a tudás valamennyi eszköz révén való megosztása kulcsfontosságú nem csak az értékelési kultúra, hanem főleg az eredményes teljesítménykultúra kialakítása szempontjából;

9.   ösztönzi a Számvevőszéket, hogy vizsgálja meg a EuropeAid összes finanszírozási mechanizmusát annak ellenőrzése érdekében, hogy helyes-e az ár-érték arány, valamint hogy az uniós finanszírozás hatékonyan hozzájárul-e az uniós célok és értékek előmozdításához; úgy véli, hogy az uniós finanszírozású projekteket össze kell hangolni a szomszédos országokra vonatkozó politikai célkitűzésekkel, figyelembe véve a támogatottak elszámoltathatóságát, és azt, hogy az uniós finanszírozás helyettesíthető;

10.  támogatja a Számvevőszék ajánlásait a EuropeAid értékelési és eredményorientált monitoringrendszereinek vonatkozásában;

A Számvevőszék ajánlásai

11.  nyugtázza, hogy a Számvevőszék a következőkkel kapcsolatban tesz ajánlásokat: az értékelési és EOM-erőforrások hatékony felhasználása, az értékelések rangsorolása és monitoringja, a minőség-ellenőrzési eljárások alkalmazása, az elért eredmények kimutatása, valamint az értékelési és EOM-megállapítások hasznosulásvizsgálata és elterjesztése.

12.  úgy véli, hogy a EuropeAid-nek a pénzügyi és személyzeti erőforrások programértékelések és EOM-ek nyomán történő, megalapozott elosztása érdekében megfelelő információkezelési eljárásokkal kell rendelkeznie, és rendszeresen igényfelméréseket kell végeznie;

13.  úgy véli, hogy annak érdekében, hogy az elvégzett értékelések tükrözzék a szervezet prioritásait, a EuropeAid:

–  határozzon meg világos kiválasztási kritériumokat a programértékelések rangsorolására, és dokumentálja, hogy ezeket hogyan alkalmazták az értékelési tervek megállapítása során, figyelembe véve az EOM-mal való kiegészítő jelleget;

–  jelentős mértékben erősítse meg az értékelési tervek végrehajtására irányuló monitoring- és jelentéstételi rendszert, többek között a késedelmek okainak elemzése és az ezek megoldására elfogadott intézkedések ismertetése révén;

–  erősítse meg a EuropeAid programértékelési tevékenységeinek általános felügyeletét;

14.  úgy véli, hogy programértékelések és az EOM-felülvizsgálatok minőségének biztosítása érdekében a EuropeAid:

–  ragaszkodjon ahhoz, hogy az operatív egységek és a külképviseletek alkalmazzák a minőség-ellenőrzési előírásokat, ideértve (a programértékelések esetében) a referenciacsoportok alkalmazását és az elvégzett minőség-ellenőrzések dokumentálását;

–  rendszeresen ellenőrizze e kontrollintézkedések alkalmazását;

15.  úgy véli, hogy azért, hogy az értékelési rendszer megfelelőbb információkkal tudjon szolgálni az elért eredményeket illetően, a EuropeAid:

–  alkalmazza szigorúbban a SMART-célkitűzések (SMART: konkrét, mérhető, teljesíthető, releváns és határidőhöz kötött) és ellenőrizhető mutatók használatát előíró jogszabályi rendelkezéseket;

–  alakítsa át a monitoringrendszert oly módon, hogy az a programok befejezése után legalább még három éven át adatokat szolgáltasson a programokról; valamint

–  jelentősen növelje az utólagos programértékelések arányát;

II. rész – A Számvevőszék 22/2014. számú, „A gazdaságosság elvének alkalmazása: az Unió által finanszírozott vidékfejlesztési projektekre nyújtott támogatások költségeinek ellenőrzés alatt tartása” című különjelentése

16.  üdvözli a Számvevőszék „Az Unió által finanszírozott vidékfejlesztési projektekre nyújtott támogatások költségeinek ellenőrzés alatt tartása” című különjelentését, és támogatja annak következtetéseit és ajánlásait;

  megjegyzi, hogy az uniós vidékfejlesztési politika kulcsfontosságú a mezőgazdaság versenyképességének előmozdításához, valamint a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodáshoz és az éghajlatváltozás elleni fellépés fokozásához; hangsúlyozza a területfejlesztés jelentőségét a vidéki gazdaságok és közösségek számára, többek között munkahelyek létrehozása és fenntartása szempontjából;

18.  sajnálja, hogy a Bizottság a 2007–1013-as programozási időszak indulásakor nem nyújtott iránymutatásokat és nem adott tájékoztatást a helyes gyakorlatról, ezáltal nem gondoskodott arról, hogy a tagállamok rendszerei hatásosan működjenek a támogatások jóváhagyásának megkezdésekor; hangsúlyozza, hogy 2012 óta a Bizottság aktívabb és jobban koordinált megközelítést alkalmaz;

19.   megjegyzi, hogy számos gyenge pontot talált a vidékfejlesztési támogatások költségeinek tagállamok általi ellenőrzése terén; megjegyzi, hogy a Bizottság egyetért azzal, hogy a vidékfejlesztési projektekre nyújtott támogatások költségelszámolásának jobb ellenőrzésével megtakarításokat lehetne elérni, miközben az eredmények és célok továbbra is ugyanazok maradhatnának; üdvözli, hogy azonosították a megvalósítható, költséghatékony megoldásokat, és azokat szélesebb körben is alkalmazni lehet, valamint hogy a Bizottság elfogadja a Számvevőszék megállapításait, és kifejezte azon szándékát, hogy együttműködjön a tagállamokkal annak érdekében, hogy javítsák a vidékfejlesztési költségek ellenőrzését a 2014–2020 közötti programozási időszakban;

  osztja a Számvevőszék azon véleményét, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak még az új programozási időszak elején ellenőrizniük kellene, hogy a rendszerek a kockázatok tükrében hatékonyan és hatásosan működnek-e;

  hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottságnak arra kellene ösztönöznie a tagállamokat, hogy alkalmazzák az ellenőrzőlistát és a Számvevőszék által kidolgozott, az I. mellékletben(7) foglalt kritériumokat;

  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak együtt kellene működniük annak biztosítása érdekében, hogy a valamennyi vidékfejlesztési program tekintetében követett stratégiák megfeleljenek a Számvevőszék által annak értékelése érdekében meghatározott kritériumoknak, hogy az ellenőrzési rendszerek orvosolják-e a túlzott műszaki tartalomhoz, a nem versenyképes árakhoz, valamint a projektek változásaihoz kapcsolódó kockázatokat, és a legnagyobb kockázatú területekre irányulnak-e; a folyamat részét kell képeznie a kontrollrendszereknek a tagállami hatóságok belső ellenőrzési szolgálatai (vagy más ellenőrző intézmény) által végzett előzetes értékelésnek;

  úgy véli, hogy a tagállamoknak: szélesebb körben kellene alkalmazniuk a már azonosított költséghatékony megoldásokat; a költségeket az elvárt teljesítmény vagy eredmény tükrében kellene értékelniük; ellenőrizniük kellene, hogy a standard költségek túlfizetéshez vezetnek-e; a beszállítók árlistái helyett valós piaci árakat kellene felhasználniuk viszonyítási árként a berendezések és gépek tekintetében; ellenőrizniük kellene, hogy a költségek ésszerűek-e, többek között akkor is, ha a közbeszerzési eljárásokat betartották; szigorúbb követelményeket és/vagy ellenőrzéseket kellene végrehajtaniuk a magas támogatási arányú intézkedések stb. esetében;

  üdvözli, hogy a Bizottság vállalta, hogy iránymutatást adjon a vidékfejlesztési ellenőrzésekhez és szankciókhoz, amelybe külön fejezetet illesztett be a költségek ésszerűségéről, valamint a különjelentés mellékletében szereplő, az irányító hatóságok számára készült ellenőrzési listáról; megjegyzi, hogy a képzés és a tapasztalatok megosztása az európai vidékfejlesztési hálózat tevékenységeinek részét fogja képezni a 2014–2020-as időszakban;

III. rész – Az Európai Számvevőszék 23/2014. számú, „Hibák a vidékfejlesztési kiadásokban: a hibák okainak és kezelésének áttekintése” című különjelentése

25.   aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék magas hibaarányt tárt fel a vidékfejlesztési politika területén; rámutat ugyanakkor az elmúlt 3 évben tapasztalható kismértékű csökkenésre;

26.  elismeri a tagállamok és a Bizottság által tett erőfeszítéseket, amelyek célja a hibák csökkentése a vidékfejlesztési kiadások terén, különösen a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben és a költségvetési megszorítások idején;

27.  megjegyzi, hogy a Bizottság a tagállamok által elvégzett és saját ellenőrzéseinek megállapításai alapján korrekciós intézkedéseket hajtott, illetve hajt végre a Számvevőszék jelentésében azonosított számos területen;

28.   emlékeztet arra, hogy a Számvevőszék éves jelentésében megállapította, hogy számos esetben a nemzeti hatóságok elegendő információval rendelkeztek ahhoz, hogy megelőzzék, illetve feltárják és kijavítsák a hibákat a térítési kérelmek a Bizottságnak való benyújtása előtt, ami jelentősen csökkenthette volna a hibaarányt;

29.   megállapítja, hogy minél egyszerűbbek szabályok, annál kevesebb hiba fog előfordulni; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a hibaarány az elkövetkezendő években növekedhet, tekintettel a reform utáni KAP bonyolult új szabályaira; ezért felszólít a KAP tényleges egyszerűsítésére, és arra, hogy az világosabb iránymutatást adjon a nemzeti hatóságoknak és a mezőgazdasági termelőknek;

30.  úgy véli, hogy a KAP igazgatási és ellenőrzési kiadásai (4 milliárd EUR) tetemesek, és a hangsúlyt az ellenőrzések hatékonyságának javítására kell helyezni, nem pedig azok számának növelésére; ebben az összefüggésben kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy összpontosítsanak a vidékfejlesztési kiadások területén jelentkező hibák fő okaira; úgy véli, hogy a tagállamoknak adott esetben az alábbiakra vonatkozó megelőző és helyesbítő intézkedéseket kell tenniük:

(a)  Közbeszerzés

az előzetes feltételrendszer koncepciójának alkalmazása során a tagállamok dolgozzanak ki és biztosítsanak a kedvezményezettek számára részletes iránymutatást a közbeszerzési szabályok alkalmazásával kapcsolatban;

ebbe a folyamatba a közbeszerzési szabályok betartását figyelemmel kísérő tagállami hatóságokat is be kell vonni; a szabálytalanságok következő három fő típusára kell összpontosítani: megfelelő versenyeztetés nélküli indokolatlan közvetlen odaítélés; a kiválasztási és odaítélési feltételek nem megfelelő alkalmazása, valamint az ajánlattevőkkel való egyenlőtlen bánásmód;

(b)   A szabályok szándékos megkerülése

a tagállamok vidékfejlesztési programjaik konkrét támogathatósági és kiválasztási feltételei alapján határozzanak meg iránymutatásokat, ezzel is segítve az értékelőket a potenciálisan csalárd esetek kiszűrésében;

(c)   Agrár-környezetvédelmi kifizetések

a tagállamok terjesszék ki adminisztratív ellenőrzéseik hatókörét olyan kötelezettségvállalásokra, amelyeket dokumentumok alapján is ellenőrizni lehet, és amelyeket jelenleg csak az 5%-os helyszíni ellenőrzések során vizsgálnak; ezenkívül a csökkentések és szankciók rendszerét úgy kell kialakítani, hogy tényleges visszatartó erővel rendelkezzenek a potenciális szabályszegőkre nézve;

31.  kéri a Bizottságot, hogy kísérje szorosan figyelemmel vidékfejlesztési programjainak végrehajtását, és hogy a szabályszerűségi ellenőrzései során vegye figyelembe az alkalmazandó szabályokat – beleértve adott esetben a nemzeti szinten elfogadott szabályokat – a 2007–2013 közötti programozási időszakban feltárt hiányosságok és hibák megismétlése kockázatának csökkentése érdekében;

32.  úgy véli, hogy még mindig sok a következetlenség a hibaarány számításának módszerei terén, nem csak a Bizottság és a tagállamok között, hanem a Bizottság egyes szervezeti egységein belül is, és ez még bonyolultabbá teszi a tagállamok számára a megfelelő nemzeti jogszabályok bevezetését; kéri a Bizottságot, hogy alkalmazzon olyan egységes módszert a hibaarány kiszámítása tekintetében, amelyet a tagállamok által alkalmazott módszerek teljes mértékben tükrözni tudnak;

33.  támogatja az egyszerűsített költségelszámolási módszerek szükség esetén intenzívebb használatát a jogszabályi előírásokkal összhangban, és kéri a Bizottságot és a tagállamokat, vizsgálják meg, hogy a célirányosított hatókör, a támogathatósági feltételek alacsony száma és az egyszerűsített költségelszámolási módszerek jellemzői közül melyeket lehet átvenni a többi támogatási intézkedés megtervezése és végrehajtása során, az intézkedések átfogó célkitűzéseinek veszélyeztetése nélkül;

34.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy elemezzék, hogyan javítható az agrártermékek feldolgozására irányuló befektetések támogatási rendszere, valamint elemezzék az agrár-környezetvédelmi kifizetésekkel kapcsolatos intézkedéseket, hogy amennyire csak lehetséges, a kötelezettségvállalásokat a tagállami adminisztratív ellenőrzések keretében lehessen ellenőrizni;

35.  kéri a Bizottságot, hogy végezzen részletes elemzést a pénzügyi végrehajtási arány és a hibaarány közötti negatív korreláció okairól;

IV. rész – Az Európai Számvevőszék 24/2014. számú, „Megfelelő-e a tűz és a természeti katasztrófák okozta erdőkárok megelőzésére és helyreállítására nyújtott uniós támogatás irányítása?” című különjelentése

36.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki közös kritériumokat a tűzveszély mértékének meghatározására az európai erdőkben annak érdekében, hogy véget vessenek a rendkívül tűzveszélyes területek önkényes és nem következetes meghatározásának, és ezzel együtt a hibás értékelési és kiválasztási folyamatoknak a tagállamokban;

37.   sürgeti a tagállamokat, hogy megelőző intézkedéseiket a 226. intézkedés előírásainak megfelelően a tényleges tűzveszély szerint válasszák meg, ne pedig egyéb környezeti vagy gazdasági okok miatt; e tekintetben ragaszkodik ahhoz, hogy a kedvezményezettek mindenre kitérően bizonyítsák és pontosan dokumentálják azt, hogy miért veszik igénybe az ezen intézkedés keretében nyújtott támogatást; egyetért a Számvevőszék azon ajánlásával, hogy a fellépések között előre kell sorolnia a környezeti szempontból legértékesebb erdőket, például a Natura 2000 erdőterületeket;

38.   a Számvevőszék által a különböző régiókban hasonló tevékenységek kapcsán felmerülő eltérő átlagköltségek kapcsán feltárt aggasztó megállapításokra tekintettel arra szólít fel, hogy határozzák meg a támogatás ésszerű és igazolható felső határértékét, és írják elő az attól való esetleges eltérés részletes indokolásának kötelezettségét;

39.   felkéri a tagállamokat, hogy jobban hangolják össze és strukturálják az erdőtüzekre vonatkozó szakpolitikáikat; támogatja a kedvezményezettek európai platformjának létrehozását a bevált gyakorlatok megosztása és előmozdítása céljából;

40.   különösen sajnálatosnak tarja, hogy a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozóan a Számvevőszék továbbra is súlyos hiányosságokat tárt fel a folyamatosan rosszul teljesítő nyomon követési keretet illetően; sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon azonnali intézkedéseket a nyomon követési és ellenőrzési rendszer javítása érdekében;

41.   felszólítja a Bizottságot, hogy egy, a nemzeti adatokon alapuló európai erdészeti információs rendszer létrehozásának és egy európai adatplatformba történő integrációjának ösztönzése révén támogassa az erdők és erdei erőforrások többfunkciós szerepével kapcsolatos harmonizált adatok szolgáltatását;

42.   ragaszkodik továbbá ahhoz, hogy a tagállamok hozzanak létre megbízható ellenőrzési rendszert, amely magában foglalja a releváns dokumentumok és információk megőrzésének követelményét; e tekintetben felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a támogatást csak akkor lehessen folyósítani, ha a tagállam kidolgozott ilyen megfelelő és ellenőrizhető ellenőrzési rendszert;

43.   felhívja a tagállamokat, hogy rendszeresen tegyenek jelentést a végrehajtott fellépések hatásáról, valamint az erdőtüzek, természeti katasztrófák és a károsodott területek mértékének csökkenéséről;

V. rész – A Számvevőszék 1/2015. számú, „Belvízi szállítás Európában: 2001 óta nem történt jelentős javulás a modális részesedés és a hajózhatóság feltételeinek terén” című különjelentése

44.  üdvözli a Számvevőszék „Belvízi szállítás Európában: 2001 óta nem történt jelentős javulás a modális részesedés és a hajózhatóság feltételeinek terén” című különjelentését, és támogatja annak megállapításait, következtetéseit és ajánlásait;

45.  megjegyzi, hogy az uniós szállítási ágazat alapvető fontosságú az egységes piac megvalósulásához, a kkv-k versenyképességéhez és a globális gazdasági fejlődéshez Európában;

46.  megállapítja, hogy az egy évtizednyi beruházás ellenére a belvízi utak szállítási mód fejlődése elmarad a közúti és a vasúti szállítás üteme mögött; további jelentős erőfeszítéseket követel a Bizottság és a tagállamok részéről;

47.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják a belvízi hajózási ágazatot érintő kutatás, fejlesztés és innováció útitervét, belefoglalva abba a kikötői infrastruktúrát és berendezéseket annak biztosítása érdekében, hogy a műszaki fejlesztések megfeleljenek más közlekedési módok igényeinek, és ezáltal biztosított legyen a multimodális közlekedés;

48.  úgy véli, hogy a 2001-es fehér könyvben és annak 2006-os félidős felülvizsgálatában megfogalmazott célkitűzések, valamint a 2006-os és a 2013-as NAIA­DES (Integrált európai cselekvési program a belvízi szállítás érdekében) programok végrehajtása nem volt hatékony részben a tagállamok részéről való elkötelezettség hiánya miatt;

49.  nyugtázza, hogy csökkent a tagállamok érdeklődése egy közösségi szállítási politikába való befektetés iránt, hogy előnyben részesítik a nemzeti, regionális és helyi kizárólagos projektek finanszírozását, és hogy a projekt-kiválasztási folyamatok decentralizáltak, ami nem teszi lehetővé, hogy a Bizottság prioritási sorrendet állítson fel a támogatható projektekről;

50.  hangsúlyozza, hogy a tagállamok jogi kötelezettséget vállaltak nemzeti finanszírozás nyújtására a törzshálózat létrehozásához, azaz ahhoz, hogy a stratégiailag fontos európai hajóutakat nagy kapacitású szállítási folyosókká alakítsák át;

51.  megjegyzi, hogy meggyengült a Bizottság stratégiai koordináló szerepe, ami a végrehajtott projektek és az uniós szintű prioritások közötti eltéréshez vezetett;

52.  felhívja a figyelmet arra, hogy a Számvevőszék különjelentésein(8) alapuló kutatás révén a belvízi utakra vonatkozó következtetésekhez hasonlóakat lehet levonni egyéb, az uniós költségvetésből finanszírozott közlekedési területek tekintetében is; megjegyzi, hogy ilyen területek a városi tömegközlekedés és a repülőtéri infrastruktúra, ahol a projekteket gyakran az alábbi hiányosságok jellemzik:

(a)  alacsony hozzáadott érték a végrehajtást követően;

(b)  az eredmények gyenge mérése;

(c)  a költséghatékonyság elégtelen hangsúlyozása;

(d)  a hatásvizsgálat hiánya;

(e)  következetlen regionális, nemzeti és nemzetek feletti tervek;

(f)  az infrastruktúra elégtelen mértékű felhasználása, amely csökkenti átfogó hatásukat;

(g)  a fenntarthatóság hiánya;

(h)  hiányosságok a projekttervezésben és a mobilitási politikában;

(i)  szilárd mobilitási politika hiánya;

(j)  nehézkes együttműködés a Bizottság és a tagállami hatóságok között;

53.  úgy véli, hogy a fent említett következtetések – a belvízi hajózásra vonatkozó észrevételekkel együtt – közös uniós szintű horizontális kérdéseket jeleznek; úgy véli, hogy a közlekedési ágazat uniós finanszírozásának eredményeit gyengíti a stratégiai tervezés nem kielégítő szintje, valamint a koherencia, a fenntartható eredmények, a hatékonyság és eredményesség hiánya;

54.  úgy véli, hogy a belvízi hajózás fejlődésének biztosításához a fenntartható politikai eredmények egyrészt a tagállamok közötti, másrészt a tagállamok és a Bizottság közötti intenzív együttműködés révén érhetőek el;

55.  javasolja, mind a Bizottság, mind a tagállamok fordítsanak kiemelt figyelmet a közös kötelezettségvállalásokra, mivel az Unió közlekedési ágazata egy összetett, gazdasági, politikai és jogi változókkal jellemzett környezetben tevékenykedik, ahol a multimodális hálózatok kialakítása az eltérő prioritások és az következetlen kötelezettségvállalás okozta akadályokba és korlátokba ütközik;

56.  javasolja, hogy a tagállamok összpontosítsanak az olyan belvízi projektekre, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a belvízi szállítás javításának szempontjából a legnagyobb és legközvetlenebb­ hatást biztosító törzshálózati folyosókhoz;

57.  javasolja, hogy a „kevesebb több” elvét alkalmazzák akkor, amikor a tagállamok a belvízi szállításba fektetnek be, korlátozott uniós forrásokat kell az elsődleges prioritású projektekre fordítani a szűk keresztmetszetek hatékony felszámolása és az integrált uniós belvízi úthálózat kialakítása érdekében;

58.  javasolja, hogy a tagállamok tekintsék az 1315/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(9) (a TEN-T rendelet) és az 1315/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(10) (az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközről szóló rendelet) alapvető eszközöknek a projektek ésszerűsítésében a Bizottság által 2001 óta megfogalmazott célkitűzések eléréséhez;

59.  javasolja, hogya TEN-T eszközt és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközt intenzíven használják lehetőségként a stratégiailag fontos uniós folyósokra (törzshálózat és átfogó hálózat) összpontosító, a teljes hálózaton szabványosított infrastrukturális követelményekkel bíró, illetve a projekt végrehajtására jogilag kötelező határidőkkel rendelkező beruházásokra;

60.  javasolja, hogyalkalmazzanak részletes stratégiai megközelítést és tervezést az európai strukturális és beruházási alapokból, a TEN-T-ből és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközből származó finanszírozás összehangolása során a belvízi hajózás célkitűzéseinek hatékony és eredményes megvalósítása érdekében;

61.  javasolja, hogy az intermodális közlekedési központok törzshálózat mentén történő létrehozását tekintsék kulcsfontosságú tényezőnek, amely lehetővé teszi a közúti áruszállításról a belvízi áruszállításra való átállást;

62.  javasolja, hogy a tagállamok vegyék figyelembe a Bizottság koordináló szerepét az olyan hosszú távú stratégiai projekteknél, mint a törzshálózati folyosók;

63.  javasolja, hogy a Bizottság azonosítson és elemezzen valamennyi horizontális kérdést, erőteljesen fókuszálva a stratégiai tervezésre, a tagállamokkal való és azok közötti együttműködésre, a projektek kiválasztására és végrehajtására annak lehetővé tétele érdekében, hogy a következtetéseket figyelembe vegyék a jelenlegi tervezési időszakban;

64.  javasolja, hogy a Bizottság biztosítson intenzív technikai segítségnyújtást és útmutatást a tagállamok részére a pályázatok beadása előtt és a végrehajtási szakasz során a belvízi szállítás beazonosított akadályainak felszámolása érdekében;

65.  javasolja, hogy a Bizottság leginkább olyan projektek finanszírozása mellett döntsön, amelyek a belvízi szállítás szempontjából a legrelevánsabbak és átfogó terveket kínálnak a szűk keresztmetszetek megszűntetésére;

66.   javasolja, hogy a Bizottság részesítse előnyben az olyan tagállami projektek és kezdeményezések finanszírozását, amelyek célja a belvízi szállítás innovatív megoldások – például csúcstechnológiás navigáció, alternatív üzemanyagok és hatékony hajók – révén történő fejlesztése; úgy véli, hogy a Bizottságnak a különböző uniós kikötők között is ösztönöznie kellene a többoldalú európai csereprogramokat és az ismeretek megosztására szolgáló programokat;

67.  javasolja, hogy a Bizottság javítsa a tagállamok és régióik tájékoztatását a belvízi szállítás támogatására rendelkezésre álló finanszírozási eszközökről, melyek célja a meglévő szűk keresztmetszetek felszámolása a kulcsfontosságú folyosókon;

68.  úgy véli, hogy egyszerűsítés és kötelezőbb erejű kötelezettségvállalások és feltételek révén jelentősen javítani kell a tagállamok közötti, a belvízi szállítás fejlesztését célzó koordinációt, ami meghatározza majd az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz és a TEN-T rendelet által létrehozott multimodális törzshálózati folyosókkal kapcsolatos munkát;

69.  úgy véli, hogy a szűk keresztmetszetek felszámolását célzó specifikus és megvalósítható fellépésekről kell a Bizottságnak tárgyalásokat folytatni és a tagállamoknak elfogadniuk egy végrehajtási ütemezés formájában;

70.   kéri a Bizottságot, hogy aktualizálja a belvízi hajózásra vonatkozó stratégiai céljait és ajánlásait, és tegyen javaslatot egy a 2020 utáni időszakra vonatkozó uniós belvízi hajózási stratégiára és cselekvési tervre;

71.  javasolja, hogy a belvízi szállításra vonatkozó bizottsági fellépések előzetes értékelése becsülje meg a lehetséges eredményeket a 2001 óta megfogalmazott átfogó célkitűzések és a törzshálózat megvalósítása vonatkozásában;

VI. rész – Az Európai Számvevőszék 2/2015. számú, „Uniós finanszírozású települési szennyvíztisztító telepek a Duna-medencében: a tagállamoknak további segítségre van szükségük az uniós szennyvíz-politikai célok eléréséhez” című különjelentése

72.  úgy véli, hogy a 2000 lakosegyenértéknél kisebb, gyűjtőrendszerekkel rendelkező agglomerációk számára jelentési kötelezettséget kell előírni a szennyvíz kezelésének megfelelősége vonatkozásában, tekintettel a 91/271/EGK tanácsi irányelv(11) (a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv) 7. cikkében foglaltakra; megjegyzi, hogy a gyűjtőrendszerekkel nem rendelkező agglomerációk esetében a jelentésnek információt kell tartalmaznia arról, hogy a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek tartalmaznak-e ennek a helyzetnek megfelelő intézkedéseket;

73.  egyetért a Számvevőszékkel, hogy a Bizottságnak ellenőriznie kell a 2000 lakosegyenértéknél nagyobb, illetve kisebb agglomerációk számáról történő tagállami jelentéseket azokban az esetekben, ahol jelentős változások történtek, különösen kategóriaváltás esetén;

74.  hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell a tagállamokat, hogy állapítsanak meg egyértelmű kötelezettségeket a háztartásoknak a nyilvános szennyvízhálózathoz való csatlakozására, amennyiben nem léteznek ilyen kötelezettségek, vagy a határidők nem egyértelműek;

75.  megjegyzi, hogy a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelvnek való megfelelés értékelésének idejét le kell rövidíteni, előírva a tagállamok számára, hogy jelentésüket a Bizottság referencia-időpontjától számított 6 hónapon belül tegyék meg; emellett megjegyzi, hogy a Bizottságnak utána kellene járnia, hogy más, környezettel kapcsolatos irányelvek esetén vannak-e a jelentéstételi időszak hosszával kapcsolatos problémák;

76.  ragaszkodik ahhoz, hogy fel kell gyorsítani a szennyvíz területén történő beruházásokra szánt uniós alapok tagállamok általi felhasználását, mivel késedelmekre derült fény a jelentésben szereplő tagállamok esetében, és az uniós pénzeszközök felhasználása lassúnak bizonyult; kéri a Bizottságot, hogy biztosítson technikai, jogi és adminisztratív segítséget a kedvezményezettek számára a folyamatban lévő projektek kellő időben történő befejezése érdekében;

77.  a Bizottság elismeri, hogy a 2013 végén a felhasználási arány valamennyi tagállam esetében igen alacsony volt, ami a program szintjén a kötelezettségvállalások visszavonásának kockázatával jár (az 1083/2006/EK tanácsi rendelet 93. cikke(12)) ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ennek objektív okai vannak, például a technikai, jogi és adminisztratív kapacitások megerősítésének szükségessége az érintett tagállamokban; ezenfelül megjegyzi, hogy a Bizottság rámutat, hogy a legtöbb projekt esetében a kifizetésre rendszerint a projekt végrehajtásának utolsó évében kerül sor (azaz 2015 és 2015 a 2007–2013. közötti programozási időszak vonatkozásában);

78.  úgy véli, hogy a tagállamokat fel kell kérni, hogy szolgáljanak naprakész információkkal arról, milyen mértékű további finanszírozásra van szükségük ahhoz, hogy a 2000 lakosegyenértéknél nagyobb, illetve az annál kisebb, gyűjtőrendszerrel már rendelkező agglomerációk esetében be tudják tartani a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelvben előírt végrehajtási határidőket; üdvözli a SIIF jelentésre szolgáló eszköz (strukturált végrehajtási és információs keret) bevezetését, amelytől a jelentéstételi folyamat javítását várják nemzeti szinten;

79.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a tagállamokban hajtsák végre az előírásoknak eleget nem tévő agglomerációk települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelvben foglaltaknak való megfelelése biztosítását szolgáló projekteket;

80.  hangsúlyozza, hogy javítani kell az unió által finanszírozott vízközmű-szolgáltatók környezeti teljesítményét, valamint hogy a Bizottságnak nagyobb erőfeszítéseket kell tennie a vonatkozó jogszabályok végrehajtásának, és a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv céljainak eléréséhez rendelt határidők érvényesítésének érdekében; úgy véli, hogy egyenlő szintű környezetvédelmet kell biztosítani az Unió egész területén;

81.  úgy véli, hogy a tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy vizsgálják meg az olyan költségmegtakarítási lehetőségeket, mint a szennyvíziszap energiatermelési potenciáljának hasznosítása vagy a szennyvíziszapnak mint a foszforkinyerés értékes nyersanyagának hasznosítása, és terjesszék az erre vonatkozó információkat;

82.  megjegyzi, hogy a valamely működési program keretében jóváhagyott „nagyobb projektekre” vonatkozó végső kifizetéseket a szennyvíziszap újrafelhasználását célzó megfelelő megoldás meglététől kell függővé tenni; ösztönzi a tagállamokat, hogy ugyanezt a megközelítést alkalmazzák a nemzeti szinten elfogadott projektek esetében is;

83.  ösztönzi a tagállamokat, hogy hajtsanak végre felelős csatornadíj-szabási politikát, valamint hogy szükség esetén módosítsák úgy a vízdíjszabásra vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, hogy a díjak ne lehessenek alacsonyabbak az általánosan elfogadott 4%-os megfizethetőségi szintnél;

84.  annak biztosítására ösztönzi a tagállamokat, hogy a szennyvíztisztító telepek állami tulajdonosai, mint például az önkormányzatok, biztosítsák, hogy hosszú távon elegendő forrás álljon rendelkezésre a szennyvíz-infrastruktúra szükséges karbantartására és felújítására;

VII. rész – A Számvevőszék 3/2015. számú, „Uniós ifjúsági garancia: az első lépések megtörténtek, de kockázatok várhatók a végrehajtás során” című különjelentése

85.  üdvözli a Számvevőszék „Uniós ifjúsági garancia: az első lépések megtörténtek, de kockázatok várhatók a végrehajtás során” című különjelentését, és jóváhagyja az abban foglalt ajánlásokat;

86.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék jelenleg végzi a kezdeményezés értékelését annak végrehajtása közepette, és üdvözli a Számvevőszék azon törekvését, hogy már egy korábbi szakaszban megkezdje az uniós pénzeszközök felhasználásának értékelését;

87.  hangsúlyozza, hogy az ifjúsági garancia kulcsfontosságú elem a fiatalok munkanélküliségének kezelése terén; üdvözli, hogy az EU állam-, illetve kormányfői úgy döntöttek, hogy 6,4 milliárd eurós uniós forrást különítenek el (3,2 milliárd eurót az Európai Szociális Alapból, további 3,2 milliárd eurót pedig egy új költségvetési sorból) az ifjúsági garancia számára; rámutat arra, hogy ez egy jó kezdeti lépés, de nem elégséges az ifjúsági garancia sikeréhez, ezért arra kéri a Bizottságot, hogy győződjön meg arról, hogy a hétéves időszak során további pénzeszközöket találnak az ifjúsági garancia támogatására;

88.   rámutat, hogy a fiatalok foglalkoztatásához olyan alapok és eszközök nyújtanak támogatást, mint az európai strukturális és beruházási alapok (ESBA), az Erasmus+, az „Erasmus fiatal vállalkozóknak” program és más programok; hangsúlyozza, hogy jobb szinergiákat kell kialakítani a rendelkezésre álló források között;

89.  úgy véli, hogy az ifjúsági garanciaprogram finanszírozása rendkívül összetett, az Európai Szociális Alap és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés (YEI) révén fennálló különféle lehetőségek miatt; kéri a Bizottságot, hogy nyújtson iránymutatást a tagállamok hatóságai számára, megfelelően figyelembe véve, hogy a helyi, regionális és nemzeti hatóságok eltérő kihívásokkal szembesülnek a program végrehajtása során, és ezért egyedi iránymutatásokat igényelnek;

90.  azon a véleményen van, hogy a Bizottság sok forrást szánt annak biztosítására, hogy ez hatékony intézkedés legyen a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelemben, sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy sokkal kevesebb energiát fektettek a tagállamok általi végrehajtás összehangolásának biztosítására;

91.  rámutat arra, hogy nemcsak a pénzügyi eszközök rendelkezésre állása, hanem az alapok sikeres felhasználása is szükséges feltétele az ifjúsági garancia hatékony végrehajtásának; ezért sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy több európai régióban rendkívül alacsony az ESZA felhasználására irányuló kapacitás; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a szükséges adminisztratív és emberi erőforrásokat, hogy megfelelő mértékben fel tudják használni az ifjúsági garancia megvalósítása érdekében rendelkezésre bocsátott forrásokat;

92.  úgy véli, hogy annak ellenére, hogy javítani kell a források felhasználását, a tagállamoknak a program végrehajtása során és a Bizottságnak felügyeleti szerepe révén figyelmet kell fordítaniuk az eredményekre, hogy biztosítsák a beruházott források hosszú távú megtérülését;

93.  kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki átfogó ellenőrzési rendszert, többek között az ifjúsági garancia végrehajtására irányuló intézkedések értékelését szolgáló standardokat, hogy értékelje annak sikerét a tagállamokban; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy fontolja meg kötelező célok kijelölését az európai szemeszter keretében a fiatalkori munkanélküliség elleni küzdelem terén;

94.  alapvető fontosságúnak tartja, hogy a végrehajtás terén mutatkozó hiányosságok kiküszöbölése érdekében a rendelkezésre álló források tagállamok általi hatékony végrehajtását a Bizottság általi kiterjedt segítségnyújtással ötvözzék;

95.  megjegyzi, hogy az Unió nem rendelkezik kötelező érvényű jogra vonatkozó hatáskörrel az aktív munkaerő-piaci szakpolitikák terén, azonban hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak példákat kell biztosítania a tagállamok számára az ifjúsági garancia végrehajtására vonatkozó legjobb gyakorlatokról, különös tekintettel az állami foglalkoztatási szolgálatok európai hálózata által azonosítottakra;

96.  sürgeti a tagállamokat, hogy használják ki az uniós finanszírozást és kötelezzék el magukat azon reformok mellett, amelyek célja az oktatás, a képességek fejlesztése, a köz- és magánszféra közötti partnerségek, a foglalkoztatási szolgálatok és az ezekhez való hozzáférés fejlesztése terén jelentkező hiányosságok leküzdése;

97.  a megfelelő végrehajtás és a hosszú távú pozitív hatás biztosítása érdekében kéri a tagállamokat, hogy szükség esetén kezdeményezzenek intézményi változásokat, és támogassák a helyi közösségek, az oktatási hatóságok, állami foglalkoztatási hivatalok, a helyi iparágak és vállalkozások, a szakszervezetek és az ifjúsági szervezetek közötti együttműködést; úgy véli, hogy ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a rendelkezésre álló különböző finanszírozási források tekintetében jobb kapacitástervezést és eredményorientált stratégiai felhasználást érjenek el;

98.  emlékezteti a tagállamokat arra, hogy az ESZA és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés előirányzatainak kiegészítéseként kötelezettséget kell vállalniuk a nemzeti finanszírozás kibővítésére, hogy biztosítsák a szükséges ösztönző erőt a fiatalok foglalkoztatása terén;

99.  üdvözli a Bizottság azon javaslatát, amely az Európai Szociális Alapról szóló 1304/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(13) módosítására irányul azzal a céllal, hogy növelje az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés által támogatott operatív programokra fordított kezdeti előfinanszírozás összegét, ezáltal 2015-ben 1%-ról 30%-ra növelve a kezdeti előfinanszírozást az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés vonatkozásában; rámutat, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés által támogatott operatív programok gyors végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottságnak kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy az előfinanszírozás összegét e rendelet hatálybalépését követően azonnal kifizeti a tagállamoknak;

100.  kéri a Bizottságot, hogy hozzon létre átfogó ellenőrzési rendszert, amely magában foglalja az ifjúsági garancia végrehajtásának monitorozására szolgáló mutatórendszer a tervezett eredménymutatókkal együtt, az elért eredményekre összpontosítva és felmérve a fiatalok foglalkoztatását célzó intézkedések kedvezményezettjeinek foglalkoztatási helyzetét;

101.  úgy véli, hogy a munkaerőpiac kínálati oldalára vonatkozó szakpolitikákat az oktatási, ifjúsági és szociális politikákkal összekapcsolva kell kezelni, tágabb makrogazdasági összefüggésben;

102.  megjegyzi, hogy a Bizottság 2016. évi, az ifjúsági garanciáról szóló végrehajtási jelentése és a Számvevőszéknek a fiatalok foglalkoztatására vonatkozó küszöbönálló különjelentései komoly lehetőséget jelentenek a meglévő hiányosságok kezelésére mind a Bizottság szintjén, mind pedig nemzeti, regionális és helyi szinten;

VIII. rész – A Számvevőszék 4/2015. számú, „Mennyiben járult hozzá a technikai segítségnyújtás a mezőgazdasági és vidékfejlesztési szakpolitika végrehajtásához?” című különjelentése

103.   kéri, hogy a Bizottság pontosítsa a technikai segítségnyújtás hatókörét és a tagállamok általi alkalmazását a vidékfejlesztés területén; kéri, hogy a Bizottság különösen az operatív/„kapacitásépítési” kiadások és a támogatható adminisztratív/„költségvetés-támogatási” kiadások közötti különbséget tegye egyértelműbbé, főként a személyi jellegű ráfordítások esetében;

104.   kéri, hogy a Bizottság szorosan kövesse nyomon a technikai segítségnyújtás tagállamok általi végrehajtását;

105.   kéri, hogy a Bizottság biztosítsa megfelelő intézkedésekkel, hogy általános adminisztratív kiadásokat, mint pl. rendszeres informatikai karbantartást ne terheljen a technikai segítségnyújtáshoz kapcsolódó költségvetési sorokra;

106.   kéri, hogy a Bizottság a jövőben írja elő a tagállamok számára, hogy külön számoljanak be a vidékfejlesztéshez kapcsolódó adminisztratív/„költségvetés-támogatási” kiadásokról, annak átláthatóbbá tétele érdekében, hogy a technikai segítségnyújtási források egy részét ilyen jellegű támogatásra költötték;

107.   kéri, hogy a Bizottság a tagállamokkal együtt hozzon létre megfelelő teljesítménymérési keretet a technikai segítségnyújtási finanszírozás tekintetében; úgy véli, hogy különösen a Bizottság és a tagállamok technikai segítségnyújtási szükségleteit kell megfelelően felmérni, továbbá a célkitűzések meghatározására, valamint azok elérésének mérésére szolgáló mechanizmust kell létrehozni;

IX. rész – A Számvevőszék 5/2015. számú, „Sikeres és ígéretes-e a pénzügyi eszközök alkalmazása a vidékfejlesztés terén?” című különjelentése

108.  kéri, hogy a Bizottság azonosítsa a vidékfejlesztés területének kihívásait, sajátosságait és akadályait annak érdekében, hogy ösztönözze a tagállamokat a pénzügyi eszközök kialakításának és az irántuk mutatkozó költségvetési igény értékelésének javítására, valamint a túltőkésítés elkerülésére, amelynek során pénzeszközöket kötnek le anélkül, hogy azok hozzájárulnának az uniós szakpolitikák végrehajtásához; kéri, hogy a végső kedvezményezettek számára könnyítsék meg a hozzáférést annak érdekében, hogy regionális szinten lehetővé váljon a pénzügyi eszközök – különösen a támogatásokhoz képest – aktívabb alkalmazása;

109.  kéri, hogy a tagállamok bocsássanak rendelkezésre megbízható számszerűsített adatokat a pénzeszközök megfelelő típusának meghatározása és a pénzügyi források ennek megfelelő elkülönítése érdekében; kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok hozzanak létre olyan nyomon követési rendszereket, amelyek lehetővé teszik a pénzügyi eszközök eredményességének értékelését;

110.  kéri, hogy a Bizottság az egyedi hiányosságok azonosítása és a túltőkésítés elkerülése érdekében nyújtson iránymutatást a pénzügyi eszközök 2014–2020 közötti programozási időszakban bevezetett kötelező tagállami előzetes értékelésére nézve, és segítse tevékenyen annak minőségjavítását; kéri ezenkívül, hogy a tagállamok megfelelő technikai elemzéssel állapítsák meg a kockázati kitettségi arányt;

111.  kéri, hogy a Bizottság határozzon meg megfelelő szabályokat és célértékeket a tőkeáttételi és a rulírozó hatásra nézve annak érdekében, hogy a 2014–2020-as programozási időszakban növelje a pénzügyi eszközök eredményességét; kéri továbbá, hogy a pénzügyi eszközök vidékfejlesztés terén történő jövőbeli kialakítását és alkalmazását megelőzően a Bizottság és a tagállamok végezzenek alapos értékelést ezek az uniós szakpolitikák végrehajtásához való hozzájárulása és a kedvezményezettek szempontjából tapasztalható eredményessége alapján;

112.  kéri, hogy a pénzügyi eszközök hosszú távú hatásait támogatandó a Bizottság és a tagállamok állapítsanak meg egyértelmű szabályokat a programozási időszakok közötti átmenetre;

113.  kéri, hogy a Bizottság ösztönözze a tagállamokat, hogy hozzanak létre egy olyan egységes pénzügyi eszközt, amely hiteleket és garanciákat is nyújt, ami élénkítené tevékenységét és megnövelné kritikus tömegét;

114.  kéri, hogy a tagállamok találjanak megoldást a beruházási intézkedésekkel kapcsolatos támogatások kezelése terén tapasztalható, potenciálisan „talált pénz” hatást vagy kiszorító hatást eredményező kiválasztási hiányosságok kiküszöbölésére; kéri, hogy e célból a projektek életképességének biztosítása érdekében a tagállamok alkalmazzanak olyan megfelelő és világosan meghatározott mutatókat, mint például a beruházások megtérülése vagy a kivetített pénzforgalom kimutatása;

115.  kéri, hogy a tagállamok vizsgálják meg, hogyan lehet a támogatásokat és a pénzügyi eszközöket a legjobb ár-érték arányt biztosítva, a tőkeáttételi és rulírozó hatást optimalizálva összekapcsolni az operatív programban;

116.  kéri, hogy a Bizottság kellő időben, a 2007–2013-as vidékfejlesztési programozási időszak lezárása előtt határozzon meg pontos operatív végrehajtási szabályokat, a kilépés szabályozására nézve is;

X. rész – A Számvevőszék 6/2015. számú, „Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer integritása és alkalmazása” című különjelentése

117.   csalódott amiatt, hogy a különböző alkalmazott felosztási rendszerek hatékonyságát az EU ETS II. szakaszában (2008–2012) a tagállamok nem tudták teljes körűen elemezni, ami pedig nagyon fontos lett volna a Számvevőszék ellenőrzési eredményei alapján tett politikai ajánlásokhoz;

118.   rámutat, hogy a számvevőszéki értékelés az EU ETS második szakaszának (2008–2012) végrehajtására helyezte a hangsúlyt, míg az EU ETS harmadik szakasza (2013–2020) tekintetében jelentős reformokról, többek között uniós harmonizációs intézkedésekről döntött és hajtotta azokat végre;

119.   üdvözli az ETS integritását védő keret jelentős javítása érdekében végrehajtott intézkedéseket, többek között a kibocsátási egységek azonnali piacára vonatkozó intézkedések többségét a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv(14) és a piaci visszaélésről szóló irányelv(15)/rendelet(16) keretében; felszólítja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra, hogy a Számvevőszék ajánlásaival összhangban kiegészítő intézkedések hoz, ideértve a piacon kötelezően részt vevő kereskedőkre vonatkozó intézkedéseket is;

120.   sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a kibocsátási piac átláthatóságát és eredményes uniós szintű felügyeletét, továbbá a nemzeti szabályozó hatóságok és a Bizottság közötti együttműködést szolgáló eljárások működését;

121.   úgy ítéli meg, hogy a Bizottságnak a Szerződések őreként szorosan nyomon kellene követnie a tagállami végrehajtást, és alaposabb segítséget kellene nyújtania a folyamat során; úgy véli, hogy megfelelő egyensúlyt kell teremteni a szilárd alapokon nyugvó nyomonkövetés, jelentéstétel és ellenőrzés, valamint az adminisztratív terhek között; úgy véli, hogy a Bizottságnak biztosítania kell a jogi határozatok előrejelezhetőségét és a jogbiztonságot, ezáltal is figyelembe véve az Európai Tanács iránymutatásait;

122.   megjegyzi, hogy a Számvevőszék értékelte az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer integritását és végrehajtását, ám szükség van az ETS rendszer hatékonyságának és az elért eredmények elemzésére is, ideértve az európai uniós és a nemzeti jogszabályok közötti összefüggések értékelése tekintetében, például a megújuló energiaforrások kiaknázásával és az energiahatékonysági intézkedésekkel kapcsolatban, amelyek jelentős hatással vannak a szén-dioxid-kibocsátásra és így a szén-dioxid-piacra is;

123. kéri, hogy a Számvevőszék vonja be az elemzésbe az érintett iparágakat is, különösen a jogbiztonság és az előrejelezhetőség tekintetében, illetve azzal kapcsolatban, hogy mennyire biztosított a megbízható a jogi keret, és hogy a kibocsátáskereskedelem kereteit érintő közelmúltbeli kiigazítások mennyiben javították a rendszer hatékonyságát;

124.   aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a számvevőszéki ellenőrzés idején az ETS-sel összefüggő héacsalás kockázatát még mindig orvosolták maradéktalanul, mivel a tagállamok egyharmada még nem hajtotta végre a fordított adókivetési mechanizmusra vonatkozó jogszabályokat; felszólítja a tagállamokat, hogy késlekedés nélkül hajtsák végre e jogszabályokat;

125.  úgy véli, hogy kulcsfontosságú minden szükséges intézkedést meghozni a kibocsátásáthelyezés elkerülésére és a tisztességes nemzetközi versenyképesség biztosítására a kibocsátási egységek szabad kiosztására vonatkozó jelenlegi intézkedések terén; kéri, hogy a Bizottság értékelje a kibocsátásáthelyezésnek kitett iparágakat és vállalatokat, hogy egyértelműen azonosítsa azokat a területeket, ahol az európai ipar veszteségeket szenvedett el azokkal az országokkal szemben, amelyekben nincs szigorú éghajlatvédelmi szabályozás.

XI. rész – A Számvevőszék 7/2015. számú, „Uniós rendfenntartó misszió Afganisztánban: vegyes eredmények” című különjelentése

126.  kéri, hogy a Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat EKSZ alkalmazza nemcsak az afganisztáni EUPOL-misszióból, hanem a többi a közös biztonság- és védelempolitikai (KVBP-) misszióból levont tanulságokat, azzal a céllal, hogy elősegítse a különböző missziók közötti tudástranszfert és szinergikus hatásokat; adott esetben egyértelműbb horizontális iránymutatást kér az EKSZ-től a KVBP-missziókra vonatkozóan; rámutat, hogy az érintett valamennyi uniós szereplő, köztük a tagállamok közötti és a más nemzetközi szereplőkkel való koordinálás kulcsfontosságú a jelenlegi és a jövőbeli missziók sikere szempontjából;

127.  kéri, hogy az EKSZ növelje fő afganisztáni pénzügyi eszközének, ENSZ Fejlesztési Program által kezelt, a nem megfelelő kezelés és átláthatatlanság miatt bírált Jogrend Alap Afganisztánért (LOTFA) elszámoltathatóságát; ismételten hangsúlyozza, hogy a misszió politikai céljai és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás biztosítása érdekében minden megfelelő finanszírozási csatornát hatékonyan fel kell használni a jövőbeli KVBP-missziók számára, az uniós vagyonkezelői alapokat is ideértve;

128.  kéri, hogy a Bizottság és az EKSZ hozzon létre szinergiákat és kereszthivatkozásokat a projekttevékenységek között, valamint teremtsen erőteljes és hatékony kapcsolatot a misszió célkitűzései és a misszió végrehajtási tervében meghatározott részcélok között;

129.  úgy véli, hogy a nemek, a nők társadalmi szerepvállalásának növelése és az oktatás játsszon fontos szerepet az EUPOL és más KVBP-missziók képzési tervében; ezzel összefüggésben megállapítja, hogy az EUPOL a képzéssel kapcsolatos tevékenységek terén jobbára sikeres volt, az útmutatás és tanácsadás területén azonban kevésbé;

130.  kéri, hogy a Bizottság és az EKSZ előzetesen alaposabban hangolja össze a KVBP-missziókat az egyéb kétoldali uniós missziókkal és a hasonló célú nemzetközi erőfeszítésekkel; e tekintetben nagyobb mértékű együttműködést és koordinációt kér az Unió és tagállamai között, a szinergiák európai kereten belüli elősegítése révén; kéri, hogy a jelenlegi és a jövőbeli KVBP-missziók megbízatása egyértelműen rögzítse az egyéb uniós szereplőkkel, többek között a tagállamokkal való koordinációra vonatkozó felelősségeket;

131.  kéri, hogy a Bizottság és az EKSZ szenteljen különös figyelmet a közbeszerzési eljárásokra annak biztosítása érdekében, hogy azok a KVBP operatív szükségleteit tükrözzék; rámutat, hogy a körülményes közbeszerzési eljárások megnehezítették a projektek végrehajtását, ami a várt teljesítmény elmaradásához vezetett, az egyszerűsített vagy rugalmas eljárások alkalmazása pedig a véglegesített szerződéseket eredményező eljárások számának növekedésével járt;

132.  kéri, hogy a Bizottság és az EKSZ tovább növelje KVBP-misszióik hatékonyságát a hosszú távú fenntarthatóság és az elért eredmények javítása révén; ugyanakkor elismeri, hogy az Unió és a nemzetközi közösség támogatása döntően befolyásolja e hosszú távú célok elérését;

133.  kéri, hogy a Bizottság és az EKSZ vizsgálja meg az EU által elért eredményeket az EUPOL fokozatos, 2016 végéig végrehajtandó megszüntetése után, ideértve a 2016 utáni időszakra vonatkozó újabb kötelezettségvállalás lehetőségét is;

134.  kéri, hogy a Bizottság és az EKSZ jó előre részletes iránymutatásokat dolgozzon ki a missziók méretcsökkentésére és lezárására, valamint a missziók eszközeinek felszámolására vonatkozóan;

XII. rész – A Számvevőszék 8/2015. számú, „Az uniós pénzügyi támogatás megfelelő választ ad a mikrovállalkozók igényeire?” című különjelentése

135.  üdvözli a Számvevőszék „Az uniós pénzügyi támogatás megfelelő választ ad a mikrovállalkozók igényeire?” című különjelentését, és elvben támogatja annak ajánlásait;

136.  megjegyzi, hogy a mikrohitelezés, még ha egyelőre kiforratlannak tartják is, egyre terjed az Unióban, és több, mint 250 000 munkahely létrehozásához járult hozzá (2013-as adat);

137.   úgy véli, hogy jelentős különbségek állnak fenn az Európai Szociális Alap (ESZA) támogatásai és az Európai Progress mikrofinanszírozási eszköz (EPMF) pénzügyi eszközei között, amelyek különböző célokat szolgálnak; úgy ítéli meg, hogy a különböző piaci feltételekre különböző támogatási mechanizmusok lehetnek megfelelők;

138.   tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék vizsgálata két különböző pénzügyi mechanizmust vet össze, amelyek eltérő megközelítéssel és célkitűzéssel rendelkeznek; hangsúlyozza, hogy az ESZA és az EPMF sok szempontból különbözőek, mégpedig a szerkezetük, a szabályozásuk és a célcsoportjaik tekintetében, lévén az utóbbi célja kizárólag a mikrofinanszírozás, míg az előbbi sokkal szélesebb körre terjed ki;

139.  kiemeli a két pénzügyi eszköz egymást kiegészítő jellegét és azt, hogy jelentős haszonnal járnak a mikrokölcsönök felvevői számára három pénzügyi eszköz, a vissza nem térítendő támogatások, kölcsönök és garanciák formájában; úgy véli, hogy – az ESZA által nyújtott – támogatások éppolyan alapvető fontosságúak a mikrohitelezés szempontjából, mint a másik két eszköz, és teljesítményüket kiegészítő jellegüket figyelembe véve kellene értékelni;

140.  hangsúlyozza, hogy a mikrofinanszírozás célja a társadalmi befogadás növelése, a munkanélküliség elleni harc, illetve s munkanélküliek, egyéb hátrányos helyzetű csoportok és a mikrovállalkozások könnyebb hozzáférése a finanszírozáshoz; ebben a tekintetben a vissza nem térítendő támogatások és a pénzügyi eszközök elsődleges feladatának az emberek és mikrovállalkozások segítésének kell lennie abban, hogy legyőzzék a fenti célkitűzések előtt álló akadályokat;

141.  úgy véli, hogy a vissza nem térítendő támogatások alapvető fontosságúak a növekedésre, a társadalmi befogadásra és a foglalkoztatásra vonatkozó célkitűzések eléréséhez, a Bizottság „Tisztességes munka mindenki számára – Az Európai Unió hozzájárulása a tisztességes munkára vonatkozó menetrend végrehajtásához”(COM(2006)0249) és a„Közös elkötelezettség a foglalkoztatásért” (COM(2009)0257) című közleményeinek, illetve az Európai Unió foglalkoztatás és társadalmi innováció programjáról szóló 1296/2013/EU rendeletnek(17) megfelelően;

142.  hangsúlyozza a mikrofinanszírozási rendszer megerősítésének szükségességét, amely a gazdasági és társadalmi fejlődés eszköze, és a valóban rászorulók szükségleteit elégíti ki;

143.  hangsúlyozza, hogy a 2014–2020-as költségvetési időszakban a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programjának ki kell küszöbölnie azt a problémát, hogy a pénzügyi eszközök aránylag kevéssé összpontosítanak a kiszolgáltatott csoportok helyzetének javítására;

144.  úgy véli, hogy az EPMF és az ESZA kiegészítő jellege elmaradt a kívánt mértéktől, amely szükséges lenne a valamennyi mikrohitel szolgáltatóval szemben támasztott azon követelmény teljesítéséhez, hogy együttműködjenek a különböző – különösen az ESZA által támogatott – vállalkozásokkal, képzés és tanácsadás révén segítve őket;

145.  üdvözli, hogy a Bizottság az új (2014–2020) szabályozási keret kidolgozásakor figyelembe vette a Számvevőszék által feltárt legtöbb hiányosságot és ajánlásait;

XIII. rész – A Számvevőszék 9/2015. számú, „A kínzás és a halálbüntetés elleni küzdelem uniós támogatása” című különjelentése

146.  üdvözli a kínzás és a halálbüntetés elleni küzdelem uniós támogatásáról szóló különjelentést, és az erre vonatkozó megjegyzéseit és ajánlásait az alábbiakban foglalja össze;

147.  emlékeztet arra, hogy az emberi jogok az EU külső tevékenységeinek és az EU két-és többoldalú kapcsolatainak egyik sarokkövét képezik; úgy véli, hogy ezekre – az EU fő prioritásaként – folyamatos figyelmet kell fordítani;

148.  hangsúlyozza, hogy az EU szilárdan elkötelezett a kínzás és egyéb bántalmazás minden formájának megelőzése és felszámolása, valamint a halálbüntetés eltörlése mellett; megjegyzi, hogy ennek legfőbb eszköze a Demokrácia és az Emberi Jogok Európai Eszköze (EIDHR), amely támogatást nyújt a projekteket végrehajtó civil szervezeteknek;

149.  megjegyzi, hogy a 2007–2013 évi programozási időszakban 100,9 millió eurót különítettek el az EIDHR keretében a kínzás és a halálbüntetés elleni küzdelemmel kapcsolatos projektek részére; rámutat ugyanakkor ezen összeg viszonylag csekély mértékére, amennyiben figyelembe vesszük az eszköz ambiciózus céljait és alkalmazási körének globális jellegét;

150.  hangsúlyozza, hogy a finanszírozás – amely világszerte több mint 120 országban oszlik el – szétaprózódása csökkenti az EIDHR hatását; sürgeti a Bizottságot, hogy az eredmények javítása érdekében pontosítsa a prioritások meghatározását és szűkítse le az alkalmazási kört; kiemeli, hogy olyan országokra és témákra kell a forrásokat összpontosítani, ahol jelentősek az igények és ahol nagyban javulhatna a helyzet; üdvözli, hogy a Bizottság már megkezdte az eddiginél célzottabb megközelítés kialakítását a 2015. évi pályázati felhívásokban;

151.  a Számvevőszék jelentése alapján megjegyzi, hogy a finanszírozott projekteket gyakran nem hangolják megfelelően össze a többi uniós fellépéssel, például a hagyományos fejlesztési támogatással és a partnerországokkal folytatott párbeszéddel, e projektek nem képezik részét egy koherens és stratégiai megközelítésnek és nem egészítik ki jól egymást; az ugyanezen célt szolgáló tevékenységek kiegészítése és a kettős finanszírozás elkerülése érdekében globális stratégia kidolgozására ösztönzi a Bizottságot;

152.  bátorítja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy oda terelje a figyelmet és a politikai nyomást, ahol arra a legnagyobb szükség van, az uniós küldöttségek helyi kapacitásának növelése mellett, az emberi jogokra és demokráciára irányuló politikákkal kapcsolatos hatékonyság, eredmények és a hatás kultúrájának növelése érdekében;

153.  felszólítja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy növeljék és általánosan érvényesítsék az emberi jogi párbeszédek, országstratégiák és konkrét ajánlások hatékonyságát annak garantálásával, hogy a harmadik országokkal folytatott politika valamennyi szintjén rendszeresen felvetik a legfontosabb emberi jogok kérdését, például a halálbüntetés eltörlését és a kínzás elleni küzdelmet;

154.  véleménye szerint több olyan emberi jogi projektre kell törekedni, amely az EKSZ és a Bizottság közös programozása és ellenőrzése alatt valósul meg, és ezáltal nagyobb összhangban van a helyi politikai és emberi jogi stratégiákkal;

155.  kéri, hogy minőségibb és stratégiaibb megközelítést alkalmazzanak az ajánlattételi felhívások keretében benyújtott kérelmek kiválasztási folyamatának egésze során; bátorítja a Bizottságot, hogy ezen eszközt a konkrét, mérhető célkitűzéseken alapuló, hosszú távú elképzelésekkel összhangban alkalmazza;

156.  sürgeti az EKSZ-t és az uniós küldöttségeket, hogy valamennyi országban folyamatosan kövessék nyomon az előre- vagy visszalépéseket, és vegyék igénybe az összes rendelkezésre álló befolyásolási eszközt; támogatja az uniós küldöttségek politikai elemzői, formáló, koordináló szerepét és jelentéstételi funkcióit;

157.  hangsúlyozza, hogy az eszköz jó áttekintést nyújt az emberi jogok nemzetközi helyzetének és alakulásának elemzéséhez; rámutat arra, hogy az EU folyamatos jelenléte és érdeklődése változást hozhat a kínzás és a halálbüntetés területén; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a Bizottságnak stratégiai megközelítést kell kialakítania e kérdést illetően;

158.  megjegyzi, hogy a Bizottság különböző csatornákon keresztül szerez részletes információkat más országok emberi jogi helyzetéről, és ezek segítségével alakítja ki a prioritásokat; aggodalommal jegyzi meg, hogy ugyan a Bizottság speciális emberi jogi országstratégiákkal rendelkezik, amelyek alapos elemzést adnak az adott ország helyzetéről és megfogalmazzák a területre vonatkozó fő prioritásokat, azokat nem vették megfelelően figyelembe a finanszírozás elosztásakor és más uniós fellépésekkel való összehangoláskor; rámutat, hogy az országstratégiák hozzáadott értéke azok szigorúan bizalmas jellege miatt korlátozott mértékű; felszólítja a Bizottságot, hogy a maximális hozzáadott érték biztosítása érdekében biztosítson e stratégiákhoz hozzáférést a projektértékelők számára;

159.  üdvözli a projektfinanszírozás igényorientált megközelítését, amelyet jó módszernek tart a magas minőségű projekteket kínáló, tapasztalt és motivált szervezetek bevonásához; elégedettséggel jegyzi meg, hogy ez az alulról építkező megközelítés arra ösztönzi a civil szervezeteket, hogy projektjeiket az adminisztrációs, működési és földrajzi kapacitásukkal és a saját stratégiájukkal összhangban alakítsák ki;

160.  sajnálattal tölti el, hogy a kisebb civil szervezetek a támogatás igénylésekor hátrányba kerülhetnek a hosszadalmas és bonyolult jelentkezési eljárások, a nyelvi követelmények és/vagy a tapasztalati követelmények miatt; felszólítja a Bizottságot, hogy a minőségi projektek megjelenésének ösztönzése érdekében gyorsítsa fel és egyszerűsítse a jelentkezési folyamatot;

161.  üdvözli, hogy a Bizottság szemináriumokat és képzéseket szervez a helyi civil társadalmi szervezetek számára, előmozdítja a partnerségeket és engedélyezi a támogatások továbbadását, és az elmúlt négy évben a globális ajánlattételi felhívás közzétételét megelőzően civil társadalmi szemináriumokat szervezett, ahol lehetőség nyílt az EIDHR bemutatására;

162.  aggodalommal tölti el, hogy a szervezetek nem fenntartató jellege – a szakemberek elvesztése miatt – veszélybe sodorhatja a tevékenységük folytatását; üdvözli, hogy a Bizottság azzal próbálja enyhíteni a szervezetek pénzügyi függését, hogy az EIDHR keretében lehetővé teszi számukra adománygyűjtéssel foglalkozó munkatárs felvételét;

163.  rámutat, hogy a Számvevőszék értékelése alapján a projektek hatásait nehéz volt megállapítani, mivel az elérendő hatások gyakran nem kézzelfoghatóak, nem lettek kitűzve teljesítménymutatók és a Bizottságnak készített civil társadalmi beszámolók a tevékenységekre összpontosítanak;

164.  figyelembe veszi, hogy a kínzás elleni küzdelem és a halálbüntetés eltörlése hosszú távú folyamat, amelynek hatását és eredményeit nehéz mennyiségileg meghatározni, az EIDHR érzékeny kérdésekkel foglalkozik bonyolult politikai kontextusban, a végrehajtás pedig alapos és időigényes irányítást igényel;

165.  e tekintetben rámutat, hogy a hatások mérésére szolgáló rendszerek meglehetősen gyengék, a projektek logikai keretei nem egyértelműek, hiányoznak a jól meghatározott referenciaértékek és célok; felszólítja a Bizottságot, hogy a projektek eredményességének és hozzáadott értékének növelése érdekében tisztázza a logikai keretre vonatkozó követelményeket;

166.  felkéri a Bizottságot, hogy végezze el az EIDHR finanszírozásának alapos hatásvizsgálatát és vonja le e vizsgálat következtetéseit; ösztönzi a Bizottságot, hogy a kiválasztási folyamat során vegye figyelembe a különböző típusú projektek hatását és eredményeit; üdvözli, hogy a Bizottság már dolgozik az emberi jogi projektek hatásvizsgálatának javításán, és felkéri a Bizottságot, hogy ossza meg a mentesítésért felelős hatósággal ennek eredményeit;

167.  megjegyzi, hogy a projektek értékelését pontozásos rendszerrel és egységes értékelési mátrixokkal végzik, olyan szempontokra kiterjedő kritériumokkal, mint a projekt tervezése, relevanciája, kapacitása, megvalósíthatósága, eredményessége, fenntarthatósága és költséghatékonysága, és ennek alapján a legmagasabb pontszámot elérő projektek részesülnek támogatásban; tudomásul veszi a Számvevőszék jelentése alapján, hogy az egységes értékelési mátrixok e kritériumok pontozását segítő útmutató tekintetében hiányosságokat mutatnak; felszólítja a Bizottságot, hogy tegye egyértelművé az útmutatót, és felkéri a Bizottságot, hogy vegye újból fontolóra az egységes értékelési mátrixok javítását;

168.  kéri a Bizottságot hogy küszöbölje ki az értékelés terén a Számvevőszék által jelzett hiányosságokat; üdvözli ugyanakkor az értékelés rugalmasságát az emberi jogok területére irányuló projektek esetében, amely nem korlátozódhat egyszerű „kipipálgatásra”; kiemeli, hogy ehhez szükség van a józan észre, amint erre a mentesítésért felelős hatóság is felhívta a figyelmet;

169.  a Számvevőszék jelentése alapján megjegyzi, hogy a legtöbb pályázati felhívás csak általánosságban írta le a célkitűzéseket; tudomásul veszi a Bizottságtól, hogy a pályázati felhívásokat holisztikus módon megközelítő stratégiát részesíti előnyben; felkéri ugyanakkor a Bizottságot annak biztosítására, hogy az EIDHR pénzeszközeit hatékonyan használják fel, a pályázati felhívásokban minimális projektkövetelmények bevezetésével biztosítva a projektek megvalósíthatóságát, életképességét és hozzáadott értékét;

170.  örül annak, hogy a támogatást igénylő civil szervezeteknek először pályázatleírást kell benyújtaniuk a javasolt projekt fő jellemzőiről; a pályázatleírást a projektek előzetes kiválasztását szolgáló idő- és költséghatékony megoldásnak tartja;

171.  tudomásul veszi a Számvevőszék jelentése alapján, hogy a projektkiválasztás jól dokumentáltan, de a kellő szigor híján zajlott, a projektek hiányosságait azok felismerését követően nem orvosolták; elégedettséggel jegyzi meg, hogy az értékelő bizottság általános következtetései kellőképpen részletesek voltak; üdvözli, hogy a projekttevékenységek általában a tervek szerint valósultak meg és költséghatékonyak voltak; felszólítja a Bizottságot, hogy javítsa a projektértékelések következetességét;

172.  tudomásul veszi a Számvevőszék jelentése alapján, hogy a kedvezményezett szervezetek eltérően értelmezik, hogy milyen közvetlen költségekre terjed ki az átalányösszeg, ami a szervezet munkájának alulértékeléséhez vagy nem elszámolható költségek kifizetéséhez vezethet; kéri a Bizottságot az átalányösszegre vonatkozó szabályok tisztázására;

173.  üdvözli a 2015 és 2019 közötti időszakban az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó új uniós akciótervet mint megújult politikai kötelezettségvállalást az EU külső fellépéseinek teljes spektrumán és pénzügyi eszközein belüli nagyobb egységesség és következetesség megteremtése mellett;

174.  üdvözli, hogy a Bizottság már megkezdte és folytatni is fogja a jogokon alapuló megközelítés végrehajtását e megközelítés eljárásokba és sablonokba való általános beépítésével, menetrendek kidolgozásával és képzések szervezésével;

XIV. rész – A Számvevőszék 10/2015. számú, „Az uniós kohéziós kiadások terén nagyobb erőfeszítés lenne szükséges a közbeszerzési problémák kezelésére” című különjelentése

175.  üdvözli „Az uniós kohéziós kiadások terén nagyobb erőfeszítés lenne szükséges a közbeszerzési problémák kezelésére” című számvevőszéki különjelentés megállapításait és ajánlásait;

176.  megjegyzi, hogy 2007 és 2013 között összesen 349 milliárd euró elosztással a kohéziós politika az Európa régiói közötti gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló fő szakpolitika; hangsúlyozza ezért a megfelelő közbeszerzési eljárások fontosságát, hiszen a Számvevőszék a közbeszerzési eljárást azonosította, mint az uniós kohéziós kiadásokon belüli hibák fő forrását;

177.  hangsúlyozza, hogy a 2007 és 2013 között végrehajtott projektek 40%-a hibákat tartalmazott a közbeszerzési eljárásokat illetően, és hogy a fő hibák a közvetlen odaítélés indokolatlan alkalmazása, a kiválasztási kritériumok nem megfelelő alkalmazása, valamint az egyes ajánlattevőkkel szembeni részrehajló bánásmód voltak;

178.  megjegyzi, hogy a hibák fő forrásai a következők voltak: az adminisztratív kapacitás hiánya, az uniós irányelvek tagállamok általi helytelen átültetése, a jogszabályok nem egységes értelmezése és a nem megfelelő tervezés;

179.  felhívja a figyelmet arra, hogy a közbeszerzés jogi és adminisztratív keretének bonyolultságát gyakran tekintik a hibák egyik okának; megjegyzi, hogy 69 ellenőrző hatóság 90%-a szerint a jelenlegi bonyolultsági szint magasabb a szükségesnél; megjegyzi, hogy közel 50%-uk rámutatott, hogy a közbeszerzési gyakorlatot főként az eljárások egyszerűsítésével lehetne javítani;

180.  felhívja ezért a tagállamokat, hogy kerüljék az uniós irányelveken túlmutató szabályokat; úgy véli, hogy ez ösztönözné és elősegítené a kkv-k részvételét is a közbeszerzési eljárásokban;

181.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék fő megállapítása az volt, hogy a Bizottság és a tagállamok nem tettek elegendő erőfeszítést a közbeszerzés rendszeres és szisztematikus elemzésére, és hogy az egységes, részletes adatok hiánya lehetetlenné tette, hogy elemezzék, kezeljék és megelőzzék ezeket a hibákat;

182.  osztja a Számvevőszék arra vonatkozó véleményét, hogy a Bizottságnak létre kell hoznia egy adatbázist a közbeszerzési eljárások hibái gyakoriságának, súlyosságának és okainak elemzése céljából; úgy véli, hogy a Bizottságnak biztosítania kell, hogy következetes és megbízható információkat kapjon a tagállamoktól a szabálytalanságokról;

183.  üdvözli a Bizottság 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó proaktív megközelítését, amelynek célja, hogy útmutatás, nyomon követés és műszaki segítségnyújtás révén támogassa a nemzeti cselekvési tervek 2016-ig való végrehajtását; elismeri, hogy ezzel a proaktív megközelítéssel a Bizottság szándéka az, hogy csökkentse a 2016 utáni operatív programoknak tett kifizetések esetleges felfüggesztésének kockázatát;

184.  elvárja a Bizottságtól, hogy felfüggessze a kifizetéseket és pénzügyi korrekciókat szabjon ki azon tagállamok tekintetében, amelyek nem érték el ezeket a célokat, ám mindezt csak legvégső esetben, amennyiben a megelőzés, a korrekció és a segítségnyújtás minden más eszköze kimerült már;

185.  üdvözli, hogy bár a Bizottság már régóta foglalkozik a kohéziós politika területének közbeszerzési hibáival, amelyek már egy ideje nyilvánvalóak voltak, a közbeszerzési cselekvési terve keretében jelenleg még összeszedettebb módon közelíti meg a problémát; ebben az összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy folytassa tovább e terv végrehajtását, és az elért haladásról évente tegyen jelentést;

186.  elvárja, hogy a Bizottság létrehozzon egy magas szintű csoportot, amely vezető szerepet vállal a közbeszerzési hibák problémájának kezelésében és előmozdítja annak egyszerűsítését;

187.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják ki az e-közbeszerzés által nyújtott lehetőségeket, amelynek nagy mértékben hozzájárulhat az átláthatóság javításához, a kkv-k ajánlattételi felhívásokhoz való szélesebb körű hozzáférésének javításához, valamint a szabálytalanságok és a csalás megelőzéséhez;

188.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák erőfeszítéseiket a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok cseréje területén;

189.  üdvözli ARACHNE elnevezésű csalásfelderítési informatikai eszközt, és felhívja a tagállamokat, hogy átfogó és jó minőségű adatokat kódoljanak a program megfelelő működése érdekében;

XV. rész – A Számvevőszék 11/2015. számú, „Megfelelően kezeli a Bizottság a halászati partnerségi megállapodásokat?” című különjelentése

190.  üdvözli, hogy a halászati partnerségi megállapodások a magánmegállapodásokhoz képest stabilabb jogi keretet nyújtanak; megjegyzi, hogy az európai hajótulajdonosok kinyilvánították, hogy a halászati partnerségi megállapodásokat részesítik előnyben, és felkérték a Bizottságot, hogy bővítse ki a megállapodások hálózatát;

191.  felkéri a Bizottságot, hogy jobban tartsa tiszteletben a kizárólagossági záradékot; megjegyzi, hogy ugyan egyes tényezők nem a Bizottságon múlnak, a jelenlegi jegyzőkönyv lejárata előtt mégis kellő időben el kellene indítania az új jegyzőkönyvre irányuló tárgyalási folyamatot; sürgeti a Bizottságot, hogy amikor csak lehetséges, csökkentse a tárgyalások hosszát;

192.  sürgeti a Bizottságot, hogy javítsa a halászati partnerségi megállapodások és a halászati ágazat egyéb uniós kezdeményezései és finanszírozási forrásai közötti következetességet, határozzon meg regionális stratégiákat a halászati irányítás fejlesztésére, valamint biztosítsa, hogy az egyazon régióra vonatkozóan tárgyalás alatt álló jegyzőkönyvek összhangban álljanak a vonatkozó regionális stratégiával és az egyéb uniós alapokkal;

193.  kéri, hogy a Bizottság fektessen nagyobb hangsúlyt a korlátozó technikai feltételekre, például a halászterületek szűk meghatározására; rámutat arra, hogy ez hatással lehet a külső uniós flotta jövedelmezőségére;

194.  kéri a Bizottságot, hogy fontolja meg a korábbi jegyzőkönyvek alkalmazását, és próbálja meg jobban összekapcsolni a hozzáférési jogokért teljesített kifizetéseket a tényleges fogásokkal, közben gondoskodva arról, hogy a halászati tevékenységeket ne érje káros hatás;

195.  aggodalommal állapítja meg, hogy a Bizottság által megtárgyalt halászati partnerségi megállapodások költsége a múltbeli árakhoz képest viszonylag magas volt; kéri, hogy a gazdaságilag legelőnyösebb megoldások és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásnak való megfelelés biztosítása érdekében a halászati partnerségi megállapodásokra irányuló tárgyalások előkészítése során a Bizottság vegye figyelembe a gazdaságosság, eredményesség és hatékonyság elveit;

196.  megállapítja, hogy az utólagos értékeléseknek arra kell összpontosítaniuk, hogy egyrészt következetes és összehasonlítható elemzés készüljön a jegyzőkönyvek értelmében elköltött közpénzek megtérüléséről, másrészt átfogó és kritikai elemzés szülessen a jegyzőkönyveknek az Unió és az érintett partnerország számára biztosított eredményességéről;

197.  bátorítja a Bizottságot, hogy erősítse meg tárgyalási pozícióját; hangsúlyozza a partnerországoknak nyújtott teljes uniós pénzügyi hozzájárulás jelentőségét;

198.  sürgeti a Bizottságot, hogy utólagos jelentéséhez használja a legfrissebb adatokat; kéri a Bizottságot, hogy ezt a jelentést kellő időben bocsássa az érdekelt felek rendelkezésére;

199.  felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az elektronikus engedélyek vagy az engedéllyel rendelkező hajók jegyzékének elfogadását a partnerországokban az engedélyek teljes érvényességi idejére; rámutat arra, hogy csökkenteni kell az engedélykérelmezési eljárásban tapasztalható késedelmeket; felszólítja a Bizottságot, hogy azonosítsa és csökkentse az eljárások szűk keresztmetszeteit;

200.  felkéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a lobogó szerinti tagállamok teljes körűen alkalmazzák a fogásokra vonatkozó új adatbázist, valamint hogy ez az adatbázis szolgáljon megbízható, konszolidálható, nyomon követhető és frissíthető adatokkal a fogásokról;

201.  megjegyzi, hogy a Bizottság adatbázist hozott létre a fogási adatok kezelése érdekében; megjegyzi továbbá, hogy ebben az adatbázisban halászterületek szerinti bontásban kell rögzíteni a tagállamok heti fogási adatait; aggodalommal állapítja meg, hogy a számvevőszéki ellenőrzés idején az adatbázis még nem működött, mivel a tagállamok nem teljesítették adatközlési kötelezettségeiket; felkéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködésben orvosolja ezt a problémát, valamint hogy az adatbázisba vezessen be a tényleges végleges fogásmennyiségre vonatkozó egyértelmű és következetes adatokat, hogy elkerülhetőek legyenek az esetleges negatív pénzügyi következményei annak, amikor a végleges fogásmennyiség nagyobb, mint a referenciamennyiség;

202.  sürgeti a Bizottságot, hogy kövesse szorosabb figyelemmel az ágazati támogatások végrehajtását, hogy biztosítsa azok hatékonyságát és költséghatékonyságát; felkéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon a partnerországok által végrehajtott fellépések hatékony koordinálásáról; felkéri a Bizottságot, hogy a jegyzőkönyvekbe építsen be a finanszírozandó fellépésekre vonatkozó, hivatalos jogosultsági feltételeket;

203.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az ágazati támogatások kifizetése legyen összhangban a többi költségvetés-támogatási kifizetéssel, és vegye alapul a közösen elfogadott fellépések végrehajtásában a partnerországok által elért eredményeket;

204.  aggodalommal állapítja meg, hogy ugyan az ágazati támogatási kifizetéseket akkor kellene folyósítani, amikor a partnerországok már igazolni tudják az elért eredményeket, a jelenleg hatályos jegyzőkönyvek nem teszik lehetővé a részleges kifizetést arra az esetre, amikor az eredményeket csak részben érték el; tudomásul veszi a Bizottság észrevételét, miszerint abban az esetben, ha nincsenek vagy csak korlátozottan vannak eredmények, az ágazati támogatás követező évre történő kifizetését a célok teljesítéséig fel kell függeszteni; ennek ellenére felszólítja a Bizottságot, hogy amennyiben lehetséges, az új jegyzőkönyvekbe illessze be az ágazati támogatás részleges kifizetésének lehetőségét;

XVI. rész – A Számvevőszék 12/2015. számú, „A tudástranszfer- és tanácsadási intézkedések gyenge irányítása kihat a tudásalapú vidéki gazdaság előmozdítását célzó uniós prioritásra” című különjelentése

205.  kéri, hogy a tagállamok rendszeresítsenek a vidéki gazdasági szereplők tudás- és készségigényeinek elemzésére szolgáló eljárásokat, amelyek túlmutatnak a tág témakörök meghatározásán, mégpedig az ajánlattételi felhívásokhoz vagy pályázati időszakokhoz, és azt, hogy a Bizottság nyújtson további útmutatást arról, hogyan végezzék a tagállamok az ilyen ismétlődő elemzéseket, amelyeket ne általános, hanem konkrét módon végezzenek el;

206.  kéri, hogy a tagállamok gondoskodjanak arról, hogy új tanácsadási szolgáltatások létrehozása csak akkor részesüljön támogatásban, ha az érintett területen kimutathatóan hiány áll fenn az érintett szolgáltatásokból, és amennyiben fennáll az új személyzet, létesítmények, illetve berendezések finanszírozásának szükségessége;

207.  kéri, hogy a tagállamok tisztességes és átlátható verseny útján válasszák ki a közfinanszírozásban részesítendő szolgáltatókat, függetlenül attól, hogy ajánlattételi felhívásokat vagy formális közbeszerzési eljárásokat alkalmaznak-e;

208.   javasolja, hogy a tagállamok vegyék figyelembe az európai strukturális és beruházási alapok által finanszírozott projektekben előforduló leggyakoribb hibák elkerülése érdekében kiadott közbeszerzési iránymutatásokat;

209.  kéri, hogy a Bizottság nyújtson további konkrét útmutatást a házon belüli megvalósításra, az alvállalkozásra és a konzorciumok általi szolgáltatásnyújtás értékelésére vonatkozóan, és kövesse megfelelően nyomon a tagállami eljárásokat, biztosítva ezzel, hogy a tudástranszfer- és tanácsadási tevékenységek kiválasztása versenyen alapul, tisztességes és átlátható;

210.  kéri, hogy a tagállamok mérjék fel a piacon ésszerű áron, könnyen elérhető tudástranszfer- és tanácsadási tevékenységek támogatásának szükségességét, és amennyiben ez az igény indokolt, a tagállamok biztosítsák, hogy a támogatott tevékenységek költsége nem haladja meg a piacon kínált hasonló tevékenységek költségét;

211.  kéri, hogy a Bizottság építsen az uniós alapok komplementaritásának biztosítása érdekében tett első lépésekre a kettős finanszírozás és a kettős adminisztráció kockázatának mérséklése érdekében;

212.  kéri, hogy a tagállamok hozzanak létre olyan visszacsatolási rendszereket, amelyek a monitoring- és értékelési információk segítségével javítják a későbbi ajánlattételi felhívásokat vagy pályáztatási eljárásokat, és a Bizottság nyújtson útmutatást arról, hogyan tudják a tagállamok használni az ilyen ismétlődő visszacsatolási eljárásokat, és kövesse nyomon, hogy a tagállamok alkalmazzák-e ezeket;

213.  kéri, hogy a Bizottság haladéktalanul biztosítsa, hogy a tudástranszfer- és tanácsadási intézkedések kockázatai tudatosuljanak, és ennek megfelelően fokozza az általa végzett felügyeletet és irányítást;

214.  kéri, hogy a tagállamok osszák meg bevált gyakorlataikat és folytassák projektértékeléseiket, hogy kellő alappal rendelkezzenek a 2014 és 2020 közötti végrehajtási időszakhoz;

215.   felhívja a Bizottságot, hogy tegyen közzé átfogó értékelést a tanácsadási szolgáltatásokról, különös tekintettel az eredményekre és a nettó hatásokra annak érdekében, hogy a befektetéseket ne pusztán mennyiségi szempontból értékeljék;

216.  kéri, hogy a Bizottság mozdítsa elő a módszertani megközelítésekkel kapcsolatos bevált gyakorlatok megosztását a hálózatépítési tevékenységeken keresztül;

XVII. rész – A Számvevőszék 13/2015. számú, „A FLEGT cselekvési terv keretében a fakitermelő országoknak nyújtott uniós támogatás” című különjelentése

217.  üdvözli az EU által a FLEGT cselekvési terv keretében a fakitermelő országoknak nyújtott támogatásról szóló különjelentést és megjegyzéseit, illetve ajánlásait az alábbiakban foglalja össze;

218.  rendkívül fontosnak tartja a FLEGT kezdeményezést az erdészeti irányítás javítása, az erdők megőrzése és a jogszabályok érvényesítése szempontjából, különös tekintettel valamennyi lehetséges eszköz, többek között az önkéntes partnerségi megállapodások és a kellő pénzügyi gondosság igénybevételére az illegális fakitermelés globális problémájának kezelése, valamint az Unióba irányuló faexport biztosításának elősegítése érdekében;

219.  sajnálja azonban, hogy a FLEGT cselekvési tervének és projektjeinek végrehajtási szakaszában kumulatív hiányosságokat azonosítottak, amelyeket most gyorsan és alaposan értékelni kell;

220.  határozott véleménye, hogy 2003 és 2013 között a FLEGT-tel kapcsolatos támogatásokra fordított 300 millió euró elköltése után ideje elvégezni az illegális fakitermelés és a kapcsolódó kereskedelem mérséklését szolgáló FLEGT-folyamat komoly költség-haszon elemzését, és hogy az eredmények és hatások szempontjából való hatékonyabbá tételük érdekében áramvonalasítani kell a meglévő mechanizmusokat is;

221.  sajnálja a FLEGT cselekvési tervének lassú végrehajtását, a 995/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (az uniós fakitermelési rendelet)(18) kései elfogadását és azt, hogy a Bizottság lassan reagált a FLEGT általános finanszírozásával kapcsolatos tanulságokra;

222.  felhívja a Bizottságot, hogy egyértelmű célok és kritériumok révén határozza meg a segélyezésre irányuló erőfeszítéseinek prioritásait; felhívja a Bizottságot, hogy kerülje a különféle költségvetésekből származó uniós finanszírozásokat, és a finanszírozás egyetlen, egyértelműen meghatározott költségvetésből történjen;

223.  felhívja a Bizottságot az átláthatóság és az elszámoltathatóság azonnali fokozására, nyomon követés és rendszeres jelentéstétel révén, beleértve a megfelelő előrehaladási értékelést is; sürgeti továbbá a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az uniós fakitermelési szabályozás tagállamokban történő teljes körű végrehajtását, és készítsen róla jelentést, valamint tegye meg a szükséges jogi lépéseket végrehajtásának biztosítására;

224.  felhívja a Bizottságot a különféle uniós politikákon belüli, illetve az érintett szolgálatai által tett erőfeszítések áramvonalasítására és jobb összehangolására az illegális fakitermelés elleni küzdelem terén;

225.  emlékeztet arra, hogy a fatermékeknek az EU és a faexportáló országok közötti, jogilag kötelező operatív engedélyezési rendszer révén való nyomon követhetőségét kell a legfontosabb és állandó célnak tekinteni, különös tekintettel a Számvevőszék által azonosított olyan tényezőkre, mint az elterjedt korrupció, a gyenge jogérvényesítés és a projektek nem megfelelő kockázatértékelése;

226.  felhívja a Bizottságot, hogy a jövőbeli két- és többoldalú kereskedelmi megállapodásaiban tárgyaljon a faimportra vonatkozó előírásokról, hogy azok ne veszélyeztessék a FLEGT cselekvési terv révén a fakitermelő országokkal elért sikereket;

227.  úgy véli, hogy a FLEGT-rendszer irányítási hiányosságait a FLEGT fellépés külső értékelése révén vagy ad hoc alapon a Bizottságnak kellene kezelni;

XVIII. rész – A Számvevőszék 14/2015. számú, „Teremt-e többletértéket az AKCS beruházási keret?” című különjelentése

228.  üdvözli az AKCS beruházási keret által teremtett többletértékről szóló számvevőszéki különjelentést, amely konkrét és pozitív példát szolgáltat a 2012. és a 2013. évi mentesítési eljárás Számvevőszék általi nyomon követésére, mely során a Parlament az Európai Beruházási Bank (EBB) külső megbízatásának és a beruházási keretnek a félidős felülvizsgálata előtt különjelentés elkészítését kérte az EBB külső hitelezési tevékenységeinek teljesítményéről és az uniós fejlesztési politikákkal és célokkal való összehangolásáról;

229.  úgy véli, hogy az AKCS beruházási keretre vonatkozó ellenőrzésnek a Számvevőszék munkatervébe való belefoglalása jó gyakorlati megoldás a Parlament és a Számvevőszék közötti együttműködés és kollaboratív ellenőrzés szempontjából;

230.  úgy véli, hogy ez az ellenőrzési jelentés mérföldkőnek számít, mivel ez az első Számvevőszék által elvégzett ellenőrzés ezen a konkrét területen; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a beruházási keretre nem vonatkozik a Számvevőszék megbízhatósági nyilatkozatra vonatkozó ellenőrzése;

231.  tudomásul veszi az AKCS beruházási keret és az EU fejlesztési politika célkitűzései közötti koherenciával és a katalizátorhatásával kapcsolatos pozitív következtetéseket; üdvözli az EBB és a Bizottság közötti jó együttműködést, különösen a projektek feltérképezése és kiválasztása terén;

232.  sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a Számvevőszék nem tudta pontosabban meghatározni, milyen hozzáadott értéket képvisel az AKCS beruházási keret; ezért kéri a Számvevőszéket, hogy a jövőben a különjelentésekben hozzon konkrétabb példákat és válasszon ki néhány projektet következtetéseinek és ajánlásainak jobb szemléltetésére; felkéri a Számvevőszéket, hogy ezt az első tapasztalatot használja fel arra, hogy tovább finomítsa az ilyen eszközök tőkeáttételének, katalizátorhatásának és hozzáadott értékének értékelését; felkéri a Számvevőszéket, hogy a hozzáadott értéket ne a klasszikus hármas (gazdaságosság, eredményesség, hatékonyság) vonatkozásában, hanem egy második hármast (ökológia, egyenlőség és etika) is magában foglaló, tágabb értelemben vizsgálja;

233.  egyetért a Számvevőszék ajánlásaival; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a Számvevőszék ajánlásait a jövőbeli jogalkotási javaslataiban és a jövőbeli tárgyalások során, mint például az EBB külső mandátumának vagy a Cotonoui Megállapodásnak a felülvizsgálatakor;

234.  ajánlja, hogy az uniós politika konzisztenciája érdekében mielőbb igazítsák ki a beruházási keretet és az EBB politikáját a COP 21 eredményének és a 2015 utáni lehetséges millenniumi fejlesztési céloknak megfelelően; úgy véli, hogy az éghajlatváltozás, valamint az összes közvetlen és közvetett, különösen a világ legszegényebb országaiban tapasztalható következményei elleni küzdelmet még inkább prioritásként kell kezelni;

235.  úgy véli, hogy alapvető fontosságú az EBB számára, hogy folyamatosan időt fordítson a kellő körültekintéssel kapcsolatos politikára az eredményértékelési eszközökkel összefüggésben, hogy jobban megismerje a pénzügyi közvetítők és a kedvezményezettek profilját és hatékonyabban tudja értékelni a projektek hatásait a végső kedvezményezettekre; felszólítja az EBB-t, hogy komolyan vegye figyelembe a Számvevőszék ajánlásait, és hogy javítsa a jelenlegi gyakorlatokat annak érdekében, hogy megerősítse az AKCS beruházási keret hozzáadott értékét;

236.  úgy véli, hogy nem létezhet az uniós adófizetők által befizetett olyan pénz, amely nem tartozik a Parlament mentesítési eljárása alá; ezért ismételten hangsúlyozza, és mély meggyőződése, hogy a Parlament általi mentesítési eljárásnak az EBB által az Unió nevében kezelt beruházási keretre is vonatkoznia kell, mivel a beruházási keret finanszírozása az uniós adófizetők pénzéből történik;

237.  rámutat arra, hogy az EBB uniós és tagállami pénzeszközök kezelésével összefüggő tevékenységeit érintő számvevőszéki ellenőrzések módja tekintetében az EBB, a Bizottság és a Számvevőszék közötti együttműködést szabályozó, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikkének (3) bekezdésében említett háromoldalú megállapodást 2015-ben meg kell újítani; megismétli a Parlament azon kérését, hogy az EBB e tekintetben aktualizálja az Európai Számvevőszék feladatkörét, és azt terjesszék ki az Uniótól vagy az Európai Fejlesztési Alapból származó közpénzeket érintő valamennyi új EFA pénzügyi eszközre;

XIX. rész – A Számvevőszék 15/2015. számú, „Az EU energiakeretéből folyósított támogatás a megújuló energia számára Kelet-Afrikában” című különjelentése

238.  üdvözli az AKCS-EU energiakeretből a kelet-afrikai megújuló energia számára folyósított támogatásról szóló számvevőszéki különjelentést, melynek kapcsán megállapításait és ajánlásait az alábbiakban foglalja össze;

239.  üdvözli, hogy az energiakeret alatti második pályázati felhívás óta az előzetes megvalósíthatósági tanulmányt a pályázatok kötelező részévé tették; hangsúlyozza, hogy annak pontos és reális forgatókönyveken kell alapulnia; rámutat arra is, hogy a helyi szerepvállalás fokozása és a projektek előmozdítása érdekében a forgatókönyveknek tartalmazniuk kell felméréseket arra nézve, hogy a helyi lakosságot hogyan lehet bevonni a projekt végrehajtásába;

240.  úgy véli, hogy a projekt megvalósíthatóságát jobban össze kell kapcsolni a szociális, gazdasági és környezetvédelmi fenntarthatósággal annak érdekében, hogy az energiakeret beruházási projektjeinek hatékonyságán, koherenciáján és láthatóságán túlmenően az érintett régiókban szélesebb körű eredményeket is el lehessen érni;

241.  úgy véli, hogy a projekteket és a kapcsolódó kockázatokat folyamatosan figyelemmel kell kísérni, és azokat gyors kockázatcsökkentő intézkedéseknek – így akár a közbeszerzési stratégia, valamint a kiválasztási és végrehajtási folyamat módosításának – kell kísérniük; úgy véli, hogy a nyomonkövetési jelentések megállapításait fel kell használni az újabb pályázati felhívások kidolgozása során;

242.  arra szólít fel, hogy az energiakeret biztosítsa a nem kormányzati szervezetekhez és a helyi közösségekhez hasonló helyi érdekeltek bevonását a projektek kezdetétől az utómunkálatokig, kellően figyelembe véve az ilyen projektek egyedi igényeit, többek között felhív a helyi szintű kapacitásépítés folyamatos támogatására a projekt élettartamának teljes időszaka alatt nyújtott megfelelő képzési kínálat révén, mivel a fő cél a helyi szerepvállalás fokozása és a koordináció előmozdítása annak érdekében, hogy a projekt életképes és fenntartható legyen a finanszírozási időszak lejárta után is;

243.  kéri a Bizottság Nemzetközi Együttműködési és a Fejlesztési Főigazgatóságát (DG DEVCO) annak biztosítására, hogy a végrehajtó partnerek válaszoljanak a projekt(ek) végrehajtására vonatkozó minden kiegészítő tájékoztatás iránti kérelemre; kéri a DG DEVCO-t, hogy összpontosítson mindenekelőtt a végrehajtó partnerek általi potenciális korrupcióra és/vagy csalásra, ám ugyanakkor ne teremtsen szükségtelenül további adminisztratív terheket; korrupció és/vagy csalás esetén felszólít arra, hogy a DG DEVCO bontsa fel a szerződést és keressen új partnereket a régióban;

244.   felhívja a Bizottságot, hogy az energia területén túlmenően is biztosítsa a politikai koherenciát, valamint a helyi érdekeltekkel – és különösen az ENSZ szervezeteivel és a SE4ALL-al („mindenki számára elérhető fenntartható energia”) – való szoros együttműködést annak érdekében, hogy a lehető legjobb eredmények szülessenek a régióban élő emberek és a környezet számára; úgy véli, hogy a más helyi projektekkel való szinergiákat, beleértve a tervezési szakaszban lévő projekteket is, minden esetben a lehető legnagyobb mértékben ki kell használni;

XX. rész – A Számvevőszék 16/2015. számú, „Az energiaellátás biztonságának javítása a belső energiapiac megvalósításával: több erőfeszítésre van szükség” című különjelentése több erőfeszítésre van szükség

245.  A belső energiapiac megfelelő és folyamatos működése érdekében a tagállamok hozzák összhangba az energiainfrastruktúra-beruházásaikat az energiapiaci szabályozásaikkal annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az uniós források optimális felhasználását;

246.  úgy véli, hogy az energiapiaci reformoknak tagállami szinten kell kezdődniük; úgy véli, hogy a közösen elfogadott energiaügyi csomagok, különösen a harmadik energiaügyi csomag végrehajtása megteremtené a belső energiapiac megvalósításához szükséges feltételeket;

247.   figyelembe véve az energiabiztonságra vonatkozó jövőbeli regionális megközelítést, hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az egyes tagállamok rendelkezzenek az ahhoz szükséges infrastruktúrával, hogy energiát exportálhassanak és importálhassanak, valamint hogy területükön keresztül villamos energiát és gázt lehessen átszállítani;

248.   hangsúlyozza, hogy minden jövőbeli uniós energiaprojektnek meg kell felelnie az uniós jogszabályoknak, valamint az energiauniós alapelveknek, azaz a diverzifikációnak, az ellátásbiztonságnak, a hozzáférhetőségnek, a versenyképességnek és a fenntarthatóságnak;

249.   úgy véli, hogy a szomszédos tagállamok közötti kapcsolatok erősítését és javítását kiemelt ügyként kell kezelni; ösztönzi a kétirányú kapacitás (a kétirányú áramlást lehetővé tévő összekapcsolás) kifejlesztését a határokon lévő kapcsolódási pontokon, bevonva azokat a tagállamokat is, amelyeken áthaladnak az energiafolyosók;

250.  úgy véli, hogy a stratégiai infrastrukturális projektek végrehajtásának hozzá kell járulnia az energiabiztonság közép- és hosszú távú vonatkozásaihoz;

251.  felhívja az Európai Bizottságot, hogy biztosítson megnövelt pénzügyi forrásokat és a szükséges hatáskört az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége számára, és úgy véli, hogy engedélyezni kell az ügynökség számára a további munkaerő felvételét annak érdekében, hogy az energiapiacok ellenőrzését teljes körűen és hatékonyan tudja végezni;

XXI. rész – A Számvevőszék 17/2015. számú, „Az ifjúsági munkacsoportoknak nyújtott bizottsági támogatás: az ESZA-források átirányítása megtörtént, de nem összpontosítottak kellő mértékben az eredményekre” című különjelentése

252.  üdvözli a Számvevőszék jelentését, támogatja az abban foglalt ajánlásokat, és örömmel veszi, hogy a Bizottság azokat elfogadja és a jövőben figyelembe veszi; üdvözli e tekintetben, hogy ezeket az ajánlásokat a Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok (ESB) 2014–2020-as időszakra szóló alapjainak jogszabályi keretében végrehajtotta, így biztosítva a jobb értékarányosságot, például teljesítménymérési keret és tartalék, előzetes feltételrendszer, közös output- és eredménymutatók révén;

253.  megjegyzi, hogy a fiatalkori munkanélküliség az egész EU-ban komoly problémát jelent, és kezeléséhez megfelelő forrásokat kell biztosítani mind uniós, mind nemzeti szinten; kifejezetten ösztönzi a tagállamokat a rendelkezésre álló uniós támogatás felhasználására;

254.  megjegyzi, hogy az ifjúsági munkacsoportok létrehozása elsősorban politikai gyakorlat volt, és a kezdetektől fogva így is lett meghirdetve, feladata pedig az volt, hogy meggyőzze a nemzeti kormányokat, hogy a felhasználatlan forrásokat irányítsák át a fiatalkori munkanélküliség kezelésére, anélkül hogy további adminisztratív és/vagy jogi eljárásokat teremtenének vagy új forrásokat irányoznának elő;

255.  megjegyzi e feladat politikai nehézségét, és elismeri ezen ifjúsági munkacsoportok érdemét abban, hogy növelték a legmagasabb politikai szint tudatosságát, összehozták a különböző politikai és irányítási hatóságokat, valamint meggyőzték őket arról, hogy a fiatalkori munkanélküliséget más kezdeményezések elé kell helyezni;

256.  hangsúlyozza, hogy a teljesítményre és az eredményekre kell összpontosítani, továbbá elégedett, hogy a 2014–2020-as programozási időszakra szóló új szabályozási keret rendelkezéseket tartalmaz a tagállamok által elért eredményekről szóló jelentéstételre vonatkozóan;

257.   megjegyzi, hogy sok esetben a leginkább támogatásra szoruló tagállamokat gyenge adminisztratív kapacitás jellemzi, amely ahhoz vezet, hogy a projekt irányítására összpontosítanak, ahelyett, hogy a befektetési célokat menedzselnék;

258.   megjegyzi, hogy a beruházások hatásait még mindig nagymértékben kvantitatív mutatók segítségével értékelik, amelyek nem tükrözik a helyes értékelési gyakorlat minden vetületét; megjegyzi, hogy a teljesítmény nem egyenlő az eredménnyel;

259. felhívja a Bizottságot, hogy az európai strukturális és beruházási alapok fel nem használt előirányzatai kapcsán hozzon létre egy korai előrejelző mechanizmust annak érdekében, hogy a tagállamoknak legyen idejük átcsoportosítani a pénzeszközöket a fiatalok foglalkoztatását célzó intézkedésekre;

260.  várakozással tekint az előreláthatólag 2017 elejére elkészülő „Uniós ifjúsági garancia – tagállami végrehajtás” című számvevőszéki jelentés elé, és javasolja, hogy az eredményeket vegyék figyelembe a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatában;

XXII. rész – A Számvevőszék 20/2015. számú, „A mezőgazdasági nem termelő beruházásokra nyújtott uniós vidékfejlesztési támogatás költséghatékonysága” című különjelentése

261.   javasolja, hogy a Bizottság bátorítsa a tagállamokat arra, hogy a nem termelő beruházásokat (NPI) az egyéb vidékfejlesztési intézkedésekkel és/vagy környezetvédelmi rendszerrel fokozottabb szinergiában hajtsák végre, valamint hogy a Bizottság a tagállami éves végrehajtási jelentések révén 2017-től kövesse nyomon az érintett tagállamok általi végrehajtást.

262.   a Bizottság a 2014–2020-as időszakra iránymutatást ad a tagállamoknak a nem termelő beruházásokra vonatkozó kiválasztási kritériumokkal kapcsolatban, és ellenőrzi, hogy a projektkiválasztáskor megfelelő eljárásokat alkalmaznak-e; ezzel összefüggésben javasolja, hogy a tagállamok gondoskodjanak a nem termelő beruházásokra vonatkozó kiválasztási eljárások átláthatóságáról, közzétételéről és hatékony végrehajtásáról, valamint hatékonyan ellenőrizzék az e kritériumoknak való megfelelést;

263.   javasolja, hogy a Bizottság gondoskodjék annak nyomon követéséről, vagy legalábbis a 2014–2020-as programozási időszak értékelése során történő külön értékeléséről, hogy a nem termelő beruházások hogyan járulnak hozzá az uniós agrár-környezetvédelmi célok eléréséhez;

264.   javasolja, hogy a Bizottság a nem termelő beruházásokat jelentős mértékben támogató tagállamokat bátorítsa arra és segítse abban, hogy a leggyakrabban támogatott NPI-típusokra vonatkozóan határozzanak meg kifejezetten az eredményt mérő mutatókat, ezzel biztosítva annak jobb nyomon követését és értékelését, hogy a nem termelő beruházások hogyan járulnak hozzá az uniós agrár-környezetvédelmi célok eléréséhez; ezzel összefüggésben kéri, hogy a tagállamok 2016 júniusától kezdve éves végrehajtási jelentéseikben számoljanak be ezekről a mutatókról, és értékelési terveikben szerepeltessék a nem termelő beruházások által elért eredmények értékelését is;

265.   a Bizottság további iránymutatást nyújt a legnagyobb támogatási aránnyal rendelkező nem termelő beruházások jövedelemtermelő jellemzőinek megállapítását szolgáló kritériumok meghatározásában, a tagállamok pedig haladéktalanul megállapítják ezeket a kritériumokat, és a támogatás intenzitásának differenciálására használják őket;

266.   a tagállamok a lehető leghamarabb eljárásokat vezetnek be annak biztosítására, hogy a támogatott nem termelő beruházások költségei ne haladják meg a piac által kínált hasonló jellegű áruk, szolgáltatások vagy kivitelezési munkák költségeit; e tekintetben a tagállamoknak megfelelő referenciaértékeket és/vagy referenciaköltségeket kell meghatározniuk, amelyekhez viszonyítva a nem termelő beruházások költségeit az adminisztratív ellenőrzések keretében módszeresen ellenőrzik;

267.   javasolja, hogy a Bizottság a 2014–2020-as időszak vidékfejlesztési programjainak jóváhagyásához használja fel a tagállamok által az intézkedések ellenőrizhetőségéről és vizsgálhatóságáról rendelkezésre bocsátott információkat annak biztosítása céljából, hogy a tagállamok a költségek ésszerűsége vonatkozásában megfelelő eljárásokat hozzanak létre és hajtsanak végre, valamint hogy ellenőrizze, hogy a tagállamok ténylegesen alkalmazzák-e az e tekintetben előirányzott ellenőrzéseket; javasolja továbbá, hogy a Bizottság tegye lehetővé a költségek ésszerűségének ellenőrzésére irányuló eljárások meghatározását szolgáló bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztását;

268.   javasolja, hogy a tagállamok még a 2014–2020-as időszak első helyszíni ellenőrzései előtt határozzanak meg egy módszert az ezen ellenőrzések során talált hibák okainak időben történő megállapítására és elemzésére, valamint hozzanak az NPI-rendszereik irányítási és kontrollrendszereinek javításához szükséges intézkedéseket;

269.   javasolja, hogy a Bizottság vegye figyelembe a nem termelő beruházásokkal kapcsolatos kiadások területén a Számvevőszék által meghatározott hiányosságokat, és a tagállamokkal együtt hozza meg a szükséges intézkedéseket az ilyen beruházások megfelelő pénzügyi irányításának biztosítása érdekében;

XXIII. rész – A Számvevőszék 22/2015 számú, „A hitelminősítő intézetek uniós felügyelete megfelelően van kidolgozva, de még nem teljesen eredményes” című különjelentése

270.   hangsúlyozza, hogy a (hitelminősítőkről szóló) 1609/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(19) célja „közös szabályozási [megközelítés bevezetése] a hitelminősítési tevékenységek integritásának, átláthatóságának, felelősségének, megfelelő irányításának és függetlenségének növelésére, hozzájárulva az Unióban kiadott hitelminősítések minőségéhez, és így [...] a belső piac zökkenőmentes működéséhez, miközben a fogyasztók és befektetők védelmének magas szintjét is megvalósítja” (a hitelminősítő intézetekről szóló rendelet 1. cikke) ;

271.   tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék és az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA) az ellenőrzés és a javaslatok számos aspektusáról megállapodott;

272.   üdvözli, hogy az ESMA rövid idő alatt megfelelő alapokat fektetett le a hitelminősítők eredményes uniós felügyeletére; megállapítja ugyanakkor, hogy a Számvevőszék szerint az eljárás nehézkes, mivel a rendelet előírásai szerint teljeskörűségi és szabályszerűségi szakaszokra van osztva;

273.   egyetért a Számvevőszék véleményével, mely szerint a regisztrációs folyamat során az ESMA-nak megfelelően dokumentálnia kell a hitelminősítési módszertanok valamennyi szabályozási követelményének értékelését, és hogy a jóváhagyási eljárásra vonatkozó bizonyítékokat nem csak belső levelezésben, hanem az erre a célra szolgáló ügyiratokban is tárolni kell;

274.   üdvözli, hogy a Számvevőszék és az ESMA egyetértenek az ESMA kockázatalapú megközelítésében; úgy véli, hogy a kockázatazonosítási eljárásnak átláthatónak, átfogónak és követhetőnek kell lennie;

275.   úgy véli, hogy minden vizsgálatot megfelelően dokumentálni kell, annak bemutatása és biztosítása érdekében, hogy a következtetéseket a bizonyítékok megfelelő elemzése támasztja alá; megjegyzi, hogy e célból a Számvevőszék a felügyelet céljára szolgáló informatikai eszköz bevezetését ajánlja; nyugtázza az ESMA álláspontját, mely szerint jelenlegi monitoringeszközei hatékonynak bizonyultak; ugyanakkor meggyőződése, hogy egy célzott informatikai eszköz a legjobb módja az átlátható, átfogó és követhető információkezelésnek, figyelemmel a személyzeti fluktuáció általános szintjére; ezért kéri az ESMA-t, hogy költségvetési tervezésében irányozza elő egy ilyen számítástechnikai eszköz bevezetését;

276.   emlékeztet, hogy a hitelminősítőkről szóló rendelet egyik célja és feladata a függetlenség biztosítása és az összeférhetetlenségek elkerülése (lásd a hitelminősítőkről szóló rendelet 1. mellékletét); ezért úgy véli, hogy a hitelminősítőknek ellenőrizniük kell a minősítési elemzők kereskedési tevékenységeit is; mindazonáltal úgy véli, hogy az ESMA-nak strukturált módon meg kell vizsgálnia a hitelminősítők által az összeférhetetlenségre vonatkozóan bevezetett rendszereket;

277.   utal a hitelminősítőkről szóló rendelet 23. cikkére, amely kimondja: „Az e rendelet szerinti feladataik teljesítése során az [ESMA], a Bizottság, vagy a tagállamok hatóságai nem befolyásolhatják a hitelminősítések tartalmát vagy módszereit.”; úgy véli, hogy a hitelminősítők módszereit tehát csak a regisztráció lezárulását követően lehet ellenőrizni, folyamatos felügyeleti eljárásokkal;

278.   egyetért azzal, hogy az ESMA vizsgálja meg a hitelminősítői módszertanok kialakításának és alkalmazásának eddig még nem vizsgált fontos szempontjait; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ezt a feladatot erőforráshiány miatt nem lehet teljes körűen elvégezni;

279.   sajnálja, hogy a jelenlegi rendszer nem garantálja a piacok hatékony védelmét kiszivárogtatás esetén, és felhívja az ESMA-t, hogy javítsa a kontrollrendszerét az esetlegesen piaci torzulásokhoz vezető fellépések megelőzése és leküzdése érdekében;

280.   sajnálja, hogy az eurórendszer jelenlegi szabályai nem garantálják az ESMA által regisztrált minden hitelminősítő egyenrangú kezelését; felhívja az Európai Központi Bankot és az uniós jogalkotót a helyzet mielőbbi orvoslására;

281.   nyugtázza, hogy a központi adattárat integrálni fogják a 2013-ban létrehozott európai minősítése platformba (a hitelminősítőkről szóló rendelet 11a. cikke), és hogy ez a munka folyamatban van; kéri az ESMA-t hogy biztosítsa a hitelminősítők által szolgáltatott adatok megbízhatóságát;

282.   kéri, hogy az ESMA törekedjen a hitelminősítők adatközlési gyakorlatainak további javítására és egységesítésére;

283.   üdvözli, hogy az ESMA tovább kívánja fejleszteni a honlapját, és közzé kívánja tenni az összes alkalmazandó jogszabályt és vonatkozó dokumentumot, valamint felhasználóbarátabbá kívánja tenni a honlapját;

284.   megállapítja, hogy a hitelminősítőkről szóló rendeletben néhány kifejezés (pl. módszer) értelmezése nem egyértelmű, ami negatív következményekkel járhat a rendelet végrehajtására; ezért felhívja az ESMA-t és a Számvevőszéket, hogy nyújtsák be a Bizottságnak és a jogalkotónak azon jogalkotási rendelkezések listáját, amelyek további pontosításra szorulnak;

XXIV. rész – A Számvevőszék 2/2016. számú, „Az Európai Számvevőszék különjelentéseinek nyomon követéséről szóló 2014. évi jelentés” című különjelentése

285.   üdvözli a tényt, hogy a 44 ajánlásból 23 teljes mértékben megvalósult;

286.   üdvözli továbbá, hogy a Bizottság többnyire elfogadta a Számvevőszéknek a jelenlegi különjelentésben szereplő további ajánlásait;

287.   ugyanakkor megjegyzi, hogy a Számvevőszék szerint a 44 ajánlásból 18 részben vagy egyáltalán nem valósult meg, vagy pedig nem lehetett ellenőrizni;

(a)   a mezőgazdasági politika területén (10 ajánlás) az ajánlások nyomon követése gyakran a Bizottságra és a tagállamokra is vonatkozott, és az előbbi úgy vélte, hogy eleget tett a kötelezettségének;

(b)   a szociálpolitika területén (2 ajánlás), amely megosztott irányítás mellett működik, a Számvevőszék úgy ítélte, hogy a teljesítményt és a hatékonyságot nem mérték megfelelően;

(c)   a külkapcsolatok területén (3 ajánlás) a Bizottságnak saját magának kell értékelnie a projektek költségeinek megalapozottságát, kevésbé támaszkodva a nemzetközi szervezetek piaci ismereteire; és a Bizottságnak javítania kellett volna a Közös Külkapcsolati Információs Rendszer (CRIS) minőségén és biztonságán; valamint

(d)   a versenypolitika területén (3 ajánlás) a Számvevőszék úgy véli, hogy az előzetes vizsgálatokat jobban kell irányítani, csökkenteni kell a megalapozatlan keresetek számát, és tovább kell fejleszteni az állami támogatásokkal kapcsolatos beszámolási interfészt (SARI);

288.   hangsúlyozza, hogy a mentesítésért felelős hatóság véleménye szerint nem kielégítő, ha az ellentmondásos eljárások azzal végződnek, hogy a Bizottság és a Számvevőszék eltérő következtetésekre jut; ezért mindkettőt felszólítja, hogy kerüljék el ezt a kimenetelt;

289.   felhívja a Számvevőszéket, hogy ajánlásaiban egyértelműen jelezze, milyen lépéseket vár el a Bizottságtól, illetve a tagállamoktól;

290.   felhívja a Számvevőszéket, hogy dolgozzon ki egy rendszert a nemzeti ellenőrzési hatóságokkal együttműködve, amely lehetővé teszi a Számvevőszék számára az ajánlásai tagállamok általi nyomon követések értékelését;

291.   hangsúlyozza, hogy máig nem kapott kielégítő magyarázatot arra, hogy a Bizottság miért tartotta éveken át kiemelten fontosnak, hogy a főigazgatóságoknak saját belső ellenőrzési kapacitás álljon rendelkezésükre, ha 2015 áprilisától kezdve megint átcsoportosítja a belső ellenőrző kapacitásokat a Belső Ellenőrzési Szolgálat alá;

°

°  °

292.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, valamint gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.

ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYEAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Az elfogadás dátuma

7.4.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

23

2

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Louis Aliot, Jonathan Arnott, Inés Ayala Sender, Dennis de Jong, Martina Dlabajová, Ingeborg Gräßle, Bogusław Liberadzki, Monica Macovei, Gilles Pargneaux, Georgi Pirinski, Petri Sarvamaa, Claudia Schmidt, Igor Šoltes, Bart Staes, Michael Theurer, Marco Valli, Derek Vaughan, Anders Primdahl Vistisen, Joachim Zeller

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Richard Ashworth, Andrey Novakov, Markus Pieper, Julia Pitera, Miroslav Poche, Patricija Šulin

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Luke Ming Flanagan, Arne Gericke, Ramón Jáuregui Atondo, Claudiu Ciprian Tănăsescu

(1)

  HL L 51., 2014.2.20.,

(2)

  HL C 377., 2015.11.13., 1. o.

(3)

  HL C 373., 2015.11.10., 1. o.

(4)

  HL C 377., 2015.11.13., 146. o.

(5)

  Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0000.

(6)

  HL L 298., 2012.10.26., 1. o.

(7)

  Lásd a különjelentés I. mellékletétében a Számvevőszék által a kontrollrendszernek a vidékfejlesztési költségekhez kapcsolódó kockázatok tükrében történő kiértékelésére kidolgozott ellenőrzőlistát.

(8)

  A Számvevőszék 1/2014. számú, „Az EU által támogatott városi tömegközlekedési projektek eredményessége” című, valamint 21/2014. számú, „Az európai uniós finanszírozásban részesült repülőtéri infrastruktúrák: alacsony értékarányosság” című különjelentése.

(9)

  Az Európai Parlament és a Tanács 1315/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó uniós iránymutatásokról és a 661/2010/EU határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 348., 2013.12.20., 1. o.).

(10)

  Az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz létrehozásáról, a 913/2010/EU rendelet módosításáról és a 680/2007/EK és 67/2010/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1316/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 348., 2013.12.20., 129. o.).

(11)

  A települési szennyvíz kezeléséről szóló, 1991. május 21-i 91/271/EGK tanácsi irányelv (HL L 135., 1991.5.30., 40. o.).

(12)

  A Tanács 2006. július 11-i 1083/2006/EK rendelete az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 210., 2006.7.31., 25. o.).

(13)

  Az Európai Parlament és a Tanács 1304/2013/EU rendelete (2013. december 17.) az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 470. o.).

(14)

  Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 21-i 2004/39/EK irányelve a pénzügyi eszközök piacairól, a 85/611/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelv és a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 93/22/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 145., 2004.4.30., 1. o.).

(15)

  Az Európai Parlament és a Tanács 2014. április 16-i 2014/57/EU irányelve a piaci visszaélésekről (piaci visszaélésekről szóló irányelv) (HL L 173., 2014.6.12., 179. o.).

(16)

  Az Európai Parlament és a Tanács 2014. április 16-i 596/2014/EU rendelete a piaci visszaélésekről (piaci visszaélésekről szóló rendelet), valamint a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2003/124/EK, a 2003/125/EK és a 2004/72/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 173., 2014.6.12., 1. o.).

(17)

  Az Európai Unió foglalkoztatás és társadalmi innováció programjáról („EaSI”) és a foglalkoztatási és társadalmi befogadási célú európai Progress mikrofinanszírozási eszköz létrehozásáról szóló 283/2010/EU európai parlamenti és tanácsi határozat módosításáról szóló, 2013. december 11-i 1296/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 347., 2013.12.20., 238. o.).

(18)

  Az Európai Parlament és a Tanács 995/2010/EU rendelete (2010. október 20.) a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról (HL L 295., 2010.11.12., 2. o.).

(19)

  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. szeptember 16-i 1060/2009/EK rendelete a hitelminősítő intézetekről (HL L 302., 2009.11.17., 1. o.).

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat