Eljárás : 2015/2228(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0153/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0153/2016

Viták :

PV 25/05/2016 - 22
CRE 25/05/2016 - 22

Szavazatok :

PV 26/05/2016 - 6.8
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0235

JELENTÉS     
PDF 713kWORD 306k
26.4.2016
PE 575.365v02-00 A8-0153/2016

a szegénységről: a nemek közötti egyenlőség szempontjai

(2015/2228(INI))

Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság

Előadó: Maria Arena

A vélemény előadója (*):

Lynn Boylan, Foglalkoztatási és Szociális Bizottság

(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 54. cikke

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a szegénységről: a nemek közötti egyenlőség szempontjai

(2015/2228(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, valamint 3. cikkének (3) bekezdésére;

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8., 9., 151., 153. és 157. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak a szociális jogokra és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó rendelkezéseire,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. évi ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményére (Isztambuli Egyezmény),

–   tekintettel az Európa 2020 uniós növekedési stratégiára, és különösen azon célkitűzésére, hogy a tagállami szegénységi küszöb alatt élő európaiak számát 2020-ig 25%-kal kell csökkenteni, ezáltal több mint 20 millió embert kiemelve a szegénységből, valamint arra, hogy teljes körűen ki kell építeni a tagállamok szociális biztonsági és nyugdíjrendszereit a megfelelő jövedelemtámogatás biztosítása érdekében,

–  tekintettel a Bizottság 2013-as szociális beruházási csomagjára (SIP),

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével foglalkozó gyakorlati közösségre (GenderCop), és különösen annak a szegénységgel és a társadalmi befogadással foglalkozó munkacsoportjára,

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra elkülönített strukturális alapokra alkalmazandó közös rendelkezésekről szóló rendelet 7. cikkére,

–  tekintettel a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformjának 2014. évi éves ülésére,

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (átdolgozás),

–  tekintettel a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. március 8-i 2010/18/EU tanácsi irányelvre,

–  tekintettel az Európai Bizottság 2015. augusztusi, „Új kezdet: a dolgozó szülők előtt álló, a munka és a családi élet összeegyeztetése terén jelentkező kihívások kezelése” című ütemtervére,

–  tekintettel a Bizottság „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című, 2015. december 3-i munkadokumentumára (SWD(2015)0278),

–  tekintettel a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyekre irányuló uniós felmérésre, amelyet az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) végzett el és adott ki 2013. május 17-én,

–  - tekintettel „A nők és a szegénység az Európai Unióban” című, 2015. október 13-i állásfoglalására(1), valamint a nemek közötti megkülönböztetésmentességről és a nemzedékek közötti szolidaritásról szóló, 2009. február 3-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a szülési szabadságról szóló irányelvet módosító 2011/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása vonatkozásában 2010. október 20-án első olvasatban elfogadott álláspontjára(3),

–  tekintettel „A nőket sújtó szegénység megjelenési formáiról az Európai Unióban” című 2011. március 8-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést célzó, új uniós politikai keret prioritásairól és körvonalairól szóló, 2011. április 5-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a nyugdíjkorhatárhoz közelítő nők helyzetéről szóló 2011. szeptember 13-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az egyedülálló anyák helyzetéről szóló, 2011. október 25-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a nőkről és az éghajlatváltozásról szóló, 2012. április 20-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a férfi és női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elvének alkalmazásáról szóló 2012. május 24-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságának a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak minden formájának kiküszöbölése és megelőzése témájával foglalkozó 57. ülésszakáról szóló, 2013. február 6-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a gazdasági válságnak a nemek közötti egyenlőségre és a nők jogaira kifejtett hatásáról szóló 2013. március 12-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőség terén elért haladás az Európai Unióban 2013-ban” című, 2015. március 10-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2015 utáni uniós stratégiáról szóló 2015. június 9-i állásfoglalására(13);

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazásáról szóló 2015. október 8-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése a fejlesztési együttműködés keretében” című uniós cselekvési terv megújításáról szóló, 2015. október 8-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel a Bizottság megbízásából készített, 2014 áprilisában közétett, „Egyedülálló szülők és foglalkoztatás Európában” című tanulmányra,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság „A szegénység elleni küzdelem célkitűzésének elérése a növekvő rezsiköltségek fényében” című jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság ahhoz fűzött véleményére,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A8-0153/2016),

A.  mivel az Eurostat legfrissebb adatai szerint a szegénységben élő nők száma (jelenleg 64,6 millió) továbbra is állandóan magasabb a szegénységben élő férfiakénál (jelenleg 57,6 millió)(16); mivel ez azt mutatja, hogy a szegénység másképpen hat a nőkre és a férfiakra; mivel a nők esetében a 28 tagállamból álló EU-ban a szegénység kockázata 2014-ben különösen magas volt, a nők társadalmi juttatások nélküli szegénységi aránya 46,6% volt, e juttatásokkal együtt pedig 17,7%; mivel a nők körében tapasztalható szegénység aránya tekintetében a tagállamok között erős különbségek mutatkoznak; mivel függetlenül attól, hogy a nők bizonyos csoportjai – például az időskorú nők, az egyedülálló nők, az egyedülálló anyák, a leszbikusok, a biszexuális nők, a transznemű nők vagy a fogyatékossággal élő nők – mennyire sajátos kockázatoknak vannak kitéve, a migráns nők és az etnikai kisebbségekhez tartozó nők körében tapasztalható szegénység aránya az EU-ban mindenütt azonos; mivel a 28 tagállamból álló Unióban a népesség 38,9 %-a, az egyedülálló nőknek pedig 48,6 %-a nem képes megbirkózni a váratlan kiadásokkal; mivel az ENSZ emberi jogi főbiztosa kijelentette, hogy a világon a legszegényebb emberek többsége nő, hogy a vidéken szegénységben élő nők száma 1975 óta mintegy 50 százalékkal nőtt, hogy a világon az összes munkaóra kétharmadát a nők dolgozzák le és hogy a világ élelmiszermennyiségének a felét a nők állítják elő, akik ennek ellenére a világ jövedelmének csupán 10 százalékát keresik meg, továbbá a világ vagyonának kevesebb mint egy százalékával rendelkeznek;

B.  mivel a társadalmi és gazdasági jólét növekedése egyenlőséget teremt a nemek között, és ez nemcsak a nők, hanem a gazdaság és a társadalom egésze számára is előnyös; mivel a férfiak és a nők közötti egyenlőség biztosítására irányuló célkitűzés az 1957-es Római Szerződésre nyúlik vissza;

C.  mivel a kormányok a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményben és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendben elkötelezték magukat annak biztosítására, hogy minden fiú és lány elvégezze az általános iskolát; mivel a Parlament 2015 májusában a nemzetközi nőnap alkalmából megrendezte „A nők és a lányok érvényesülésének támogatása az oktatás révén” elnevezésű rendezvényt; mivel mind az iskolarendszeren belüli, mind az azon kívüli oktatás alapvető fontossággal bír a marginalizáció és a megkülönböztetés több formájának leküzdésében, azáltal, hogy párbeszédet teremt, nyitottságot és megértést biztosít a közösségek között, valamint elősegíti a társadalom perifériájára szorult közösségek emancipációját;

D.  mivel gazdasági visszaesés idején a szegénység kockázatának már eleve kitett emberek – akik nagyobb valószínűséggel nők – veszélyeztetett helyzetbe kerülnek a munkaerő-piacokon és a szociális biztonság tekintetében, kiváltképpen, ha többszörösen is hátrányos megkülönböztetéssel sújtott csoportok tagjai; mivel az uniós LMBT-felmérés megállapítja, hogy a leszbikus, biszexuális és transznemű nők aránytalanul erősen vannak kitéve a megkülönböztetés veszélyének a szexuális irányultságuk vagy a nemi identitásuk miatt a munkahelyen (19 %), az oktatásban (19 %), a lakhatási ügyekben (13 %), az egészségügyben (10 %) és a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés során (8 %); mivel ez aránytalanul veszélyezteti a nők gazdasági és társadalmi jólétét;

E.  mivel a Bizottság által igényelt és a tagállamok által végrehajtott megszorító politikák az utóbbi évek gazdasági válságát tetézve fokozták az egyenlőtlenséget és különösen a nőket sújtották, súlyosbítva szegénységüket és egyre jobban kiszorítva őket a munkaerő-piacról; mivel az állami gyermek-, idős- és beteggondozási szolgáltatások és infrastruktúrák hálózata, valamint az ilyen jellegű minőségi és ingyenes közszolgáltatások köre szűkült;

F.  mivel az egyszülős családok nagyobb mértékben vannak kitéve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázatának (49,8% az eltartott gyermekkel rendelkező átlagos családokra vonatkozó 25,2%-hoz képest, jóllehet az adatok tagállamonként rendkívül eltérők)(17); az Eurostat adatai szerint 2014-ben az Unióban az egyszülős háztartások 56,6 %-át nők alkották; a szegénység erős hatást gyakorol a gyermekek egyéni fejlődésére és tanulására, és következményeit egész életútjuk során viselhetik; mivel a különböző társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkező gyermekek közötti oktatási szakadék nőtt (a szolgáltatások 11 országban a 0 és 3 év közötti gyermekek kevesebb mint 15%-át érik el); mivel a szegénység nagy valószínűséggel több nemzedéken át fennmarad; mivel a megfelelő minőségű oktatás hiánya a gyermekszegénység kockázatát jelentősen növelő tényező, továbbá a gyermekek társadalmi kirekesztettségét is fokozza, az iskola elhagyásának kockázatát pedig nagyban erősítik a családi élethez kötődő tényezők, így pl. a stabilitás hiánya, a családon belüli erőszak vagy a rossz lakáskörülmények;

G.  mivel a vidéki térségekben élő nőket különösen sújtja a szegénység; mivel a vidéki térségekben sok nőt nyilvántartásba sem vettek a munkaerő-piacon, vagy pedig munkanélküliként tartanak számon; mivel a vidéki térségekben élő nők körében rendkívül magas a munkanélküliségi ráta, és akiknek van munkájuk, nagyon alacsony jövedelemmel rendelkeznek; mivel a vidéki térségekben élő nők korlátozottan férnek hozzá az oktatáshoz, a korai rákdiagnosztizáláshoz és általában az egészségügyi ellátáshoz;

H.  mivel a szegénység fenyegetésében töltött élet következménye a társadalmi kirekesztés és a kimaradás a társadalmi életből, hiszen nehezebb az oktatáshoz, az alapvető egészségügyi ellátáshoz, a méltó lakáskörülményekhez, a kultúrához és sporthoz, valamint a tömegközlekedéshez való hozzáférés; mivel a nők támogatását célzó politikákba történő beruházás javítja a nők családjának, különösen gyermekeiknek életfeltételeit is;

I.  mivel Európában az anyák mindössze 11 %-a kíván teljes munkaidős alkalmazott lenni, és az európai nők 63 %-a szeretné a munkaidejét rugalmasan alakítani annak érdekében, hogy alkalmazkodhasson családi kötelezettségeihez(18);

J.  mivel a nemek közötti bérszakadék aránya 16,3 %, és mivel az atipikus és bizonytalan formájú munkaszerződések (nulla órás szerződések, az ideiglenes munka, ideiglenes foglalkoztatás, részidős munka stb.) is erősebben érintik a nőket, mint a férfiakat; mivel a bizonytalan munkaszerződések tovább növelik a nők szegénységnek való kitettségét és a „szegénységben élő munkavállalók” táborát gyarapítják;

K.  mivel az üzleti vállalkozást indítani kívánó nők a hitelhez jutás tekintetében igen gyakran nehézségekkel szembesülnek, a hagyományos pénzügyi közvetítők ugyanis nem szívesen nyújtanak hitelt a nőknek, mert a kockázatoknak jobban kitett vállalkozóknak tekintik őket, akik esetében kisebb az üzleti növekedés és a hasznot hozó befektetések valószínűsége;

L.  mivel a nők gyakran háztartási alkalmazottként dolgoznak, sok esetben a nemzeti munkajog keretein kívül; mivel az okmányokkal nem rendelkező nők különösen ki vannak téve annak a veszélynek, hogy ilyen jellegű munkára kényszerítik és kizsákmányolják őket;

M.  mivel a család idősebb vagy beteg tagjait, valamint a gyermekeket gyakrabban gondozzák nők, mint férfiak, és a nők gyakrabban is szakítják meg karrierjüket, miáltal kevésbé vannak jelen és hosszú időszakokon át egyáltalán nem folytatnak tevékenységeket a munkaerő-piacokon; mivel az elszegényedés kockázatát csökkentették az elérhető árú, a korai gyermekkorban rendelkezésre bocsátott oktatással és gondozással, illetve a más függő személyek – például idősek – gondozásával kapcsolatos színvonalas szociális szolgáltatások és létesítmények; mivel csupán kevés tagállam teljesítette vagy teljesítette túl a gondozási teendők nemek közötti egyenlő megosztása szempontjából elengedhetetlennek tekintendő barcelonai célkitűzéseket;

N.  mivel a szegénység generációk közötti dimenzióiból adódóan a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel szembesülő lányok és fiatal nők helyzetének megoldása elengedhetetlen a szegénység női problémává válásának megakadályozásához;

O.  mivel a 27 tagállamból álló EU-ban az aktív korú egyedülálló anyák 34 %-a van kitéve a szegénység kockázatának, miközben a többi gyermekes család esetében e kockázati arány 17 %;

P.  mivel a nyugdíjszakadék átlagos aránya 39 %, ami a makacsul fennmaradó – a bérekben, a foglalkoztatáshoz való hozzáférésben, hátrányos megkülönböztetésben és a munkaerő-piacon a nők és a férfiak közötti bérszakadékban megnyilvánuló –, egyenlőtlenségek által okozott egyensúlyhiány következménye; mivel a nyugdíjszakadék a nők gazdasági függetlenségének akadálya és az egyik oka annak, hogy az idősebb nők jövedelme a szegénységi küszöb alá süllyed; mivel biztosítani kell a hozzáférést a nőkkel szemben is méltányos nyugdíjrendszerekhez; mivel a nyugdíjszakadék a 2006 és 2012 közötti időszakban csökkent azokban a tagállamokban, ahol a 2006/54/EK irányelv(19) végrehajtásra került;

Q.  mivel a szegénység kockázatának növekedése szoros összefüggésben áll az oktatás, a szociális biztonsági rendszerek és a gyermekgondozási szolgáltatások szintjén jelentkező költségvetési megszorításokkal; mivel a válság és a több tagállamban foganatosított megszorító intézkedések a nőket és a gyermekeket hosszabb távon sújtották;

R.  mivel a nők a gazdasági és társadalmi fejlődés kulcsfontosságú mozgatórugói, és a jó oktatás az egyik leghatékonyabb rendelkezésre álló stratégia annak biztosításához, hogy a nők sikeresek legyenek a munkaerő-piacon és kitörjenek a generációról generációra örökített szegénységből; mivel az oktatás nem ingyenes, hanem jelentős közvetlen és közvetett költségekkel jár, ami erősen gátolja, hogy a szegénységben élő emberek magasabb képzettséget szerezhessenek; mivel a lányok az iskolában jobban teljesítenek a fiúknál, de gyakran nagyobb nehézségekkel szembesülnek, illetve családi vagy egyéb nyomás akadályozza őket abban, hogy iskolai sikerükből szakmai eredményességet kovácsoljanak;

S.  mivel a zaklatás mély hatásokat tesz az iskolai eredményekre, és pszichológiai, valamint a teljesítményre gyakorolt következményei a fiúk és a lányok esetében eltérők;

T.  mivel a szegénység női problémává válásához a patriarchális társadalomban gyökerező, a nőket alárendelt társadalmi szerepbe kényszerítő társadalmi sztereotípiák is hozzájárulnak; mivel e sztereotípiák már gyermekkorban kialakulnak, és hatásuk az oktatási-képzési formák megválasztásától egészen a munkaerő-piacig érezhető; mivel a nőkre még ma is túlságosan gyakran „nőbarát” feladatokat osztanak, amelyek ellátásáért továbbra sem fizetik meg őket megfelelően, és még mindig alulképviseltek bizonyos területeken, például a matematikában, a tudományokban, az üzleti életben, a számítástechnikai és a mérnöki szakmákban, valamint a felelős vezetői beosztásokban; mivel e sztereotípiák a fizetések megállapításakor normatív szerepet játszó, férfiak által uralt ágazatokkal együtt a fizetések tekintetében nemen alapuló megkülönböztetéshez vezetnek;

U.  mivel a „háztartás” fogalmának meghatározása terén hiányosságok vannak az adatgyűjtés szempontjából, mert a meghatározás azt sugallja, hogy a háztartás minden tagja ugyanannyit keres és a forrásokat egyenlően osztják szét; mivel ritka, hogy a jövedelmi egyenlőtlenségek megítélésekor a „háztartáson” kívül más mutatókat is figyelembe vegyenek; mivel a „háztartás” e felfogása nem teszi lehetővé a nők helyzetének figyelembe vételét – a jövedelem vagy az adózási kötelezettségek szempontjából – a politikaalakítás folyamatában;

V.  mivel az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia nagyra törő célokat tűzött ki, például a 75%-os foglalkoztatási arány megteremtését és a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázatának kitett személyek legalább 20 millióval történő csökkentését a 2020-ig terjedő időszakban; mivel az Európa 2020 stratégia célkitűzései tartalmazzák a korai iskolaelhagyás arányának 10 % alá csökkentését;

W.  mivel az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek egyike, hogy a 30–34 évesek körében az egyetemi végzettséggel rendelkezők aránya 40% legyen a jelenlegi átlagos 37,9%-hoz képest, és mivel a nők átlaga meghaladta a 42,3%-ot, szemben a férfiak 33,6%-os arányával;

X.  mivel az Európa 2020 stratégia öt mérhető célkitűzéseinek egyikét képező szegénységellenes célkitűzésének teljesítéséhez erőteljes új politikai lendületre van szükség; mivel e célkitűzések csak akkor teljesíthetők, ha a szegénységellenes politika erős nemi dimenziót is magába foglal, és a nők –főként a szegénység kockázatával szembeni – védelmére irányuló nemzeti politikák elfogadásával párosul;

Y.  mivel a szegénység, a társadalmi kirekesztés és a nők gazdasági függősége tovább súlyosbíthatja az erőszak áldozatául esett nők helyzetét, és ez megfordítva is igaz, hiszen az erőszak következményekkel jár a nők egészségére nézve, és gyakran munkahelyük elvesztéséhez, hajléktalansághoz, társadalmi kirekesztéshez és szegénységhez vezet; mivel ez rendkívüli mértékben megnöveli az emberkereskedelem és a szexuális kizsákmányolás veszélyét; mivel ráadásul az ilyen erőszak áldozataként szenvedő nők közül gazdasági függőségük miatt sokan továbbra is együtt élnek támadójukkal;

Z.  mivel a férfiak és nők közötti egyenlőség a nők szegénysége elleni küzdelem eszköze, hiszen kedvezően befolyásolja a termelékenységet és a gazdasági növekedést, továbbá a nők nagyobb munkaerő-piaci részvételéhez vezet, ami számos társadalmi és gazdasági előnnyel jár;

A szegénység kérdése a munka és a magánélet egyensúlyával összefüggésben

1.  hangsúlyozza a minőségi közszolgáltatások kulcsfontosságú szerepét a szegénység – különösen a nőket sújtó szegénység – elleni küzdelemben, hiszen ők jobban rá vannak utalva e szolgáltatásokra;

2.  hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell a férfiakat a nemek közötti egyenlőség valamennyi területen és a munkaerő-piac valamennyi szintjén történő előmozdítására, és szükség van elkötelezett együttműködésükre ebben;

3.  úgy véli, hogy a tagállamoknak előtérbe kell helyezniük a magán- és a szakmai élet összeegyeztethetőségét, családbarát – például rugalmas munkaidejű vagy a távmunka lehetőségét tartalmazó – munkaügyi megállapodásokat vezetve be; megjegyzi, hogy a gyermekek, függő személyek és idősek gondozásával kapcsolatos megfizethető, színvonalas szolgáltatások – különösen bölcsődék, óvodák és hosszú távú gondozást nyújtó létesítmények – hiánya hozzájárul a társadalmi kirekesztéshez, a nemi alapú foglalkoztatási szakadékhoz, a bérszakadékhoz és az abból következő nyugdíjszakadékhoz; hangsúlyozza, hogy a kora gyermekkortól biztosított ingyenes színvonalas oktatáshoz, a megfizethető gondozáshoz, a formális, informális és nem formális oktatáshoz, valamint a családtámogatási szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés központi jelentőséggel bír a nők munkaerő-piacra történő belépésének és a munkaerő-piacon maradásuk ösztönzése, az esélyegyenlőség szavatolása és a szegénység generációról generációra örökítésének megtörése szempontjából, mivel segítséget nyújt a nők számára önállóságuk kivívásához és a munkahelyük megőrzését biztosító képesítések megszerzéséhez;

4.  igen sajnálatosnak tartja az EU által követett megszorító politikákat, amelyek a gazdasági válsággal együtt hozzájárulnak a szegénységi ráta növekedéséhez, különösen a nők esetében;

5.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a Barcelonában kitűzött célok elérése érdekében használják ki és fejlesszék tovább a már rendelkezésre álló szakpolitikai és pénzügyi eszközöket, közöttük a „szociális beruházási csomagot”; kéri ezzel összefüggésben az Európai Szociális Alap (ESZA) és az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) optimalizálását, és hogy a szociális beruházások végrehajtása és az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) igénybe vétele során tegyék prioritássá a gyermekek és más eltartásra szoruló személyek elhelyezésére szolgáló állami és magánüzemeltetésű infrastruktúrák kialakítását, valamint hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum keretében bevezetett rugalmassági mechanizmust használják fel a koragyermekkori nevelés és gondozás (ECEC) finanszírozására; javasolja, hogy a Bizottság társfinanszírozási mechanizmus keretében biztosítson egyedi forrásokat ösztönző intézkedések előmozdítására meghatározott területeken, ahol kevés a koragyermekkori nevelési és gondozási létesítmény és kirívóan alacsony a nők foglalkoztatási aránya;

6.  felhívja a tagállamokat olyan politikák végrehajtására, amelyek védik, értékelik és előmozdítják az ingyenes színvonalas közszolgáltatásokat, különösen az egészségügyben, az oktatásban, a szociális biztonság terén és az igazságszolgáltatásban; hangsúlyozza annak alapvető fontosságát, hogy a közszolgáltatások céljaira biztosítottak legyenek a szükséges pénzügyi és emberi erőforrások;

7.  felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a munka és a magánélet összeegyeztethetőségének elősegítése érdekében, hogy a nők és különösen a szegénység veszélyének leginkább kitett nők teljes munkaidőben folytatni tudják szakmai pályájukat, vagy ha úgy kívánják, részmunkaidőben vagy rugalmas munkaidő-beosztással dolgozhassanak;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy az anyák és apák különféle szabadságtípusok – nevezetesen a szülési, az apasági, a szülői és a gondozói szabadság – tekintetében fennálló szükségleteinek kielégítése céljával, a tagállamokkal szorosan egyeztetve tegyen következetes és átfogó jogalkotási kezdeményezést, támogatva különösen a férfiak aktívabb apaszerep-vállalását, lehetővé téve a családi feladatok igazságosabb megosztását és egyenlő esélyeket biztosítva a nők számára a munkaerő-piaci részvételre, miáltal megerősödik gazdasági függetlenségük; tisztában van azzal, hogy egyes tagállamok már igen előrehaladott – az uniós jog rendelkezésein is túllépő – szabályokkal rendelkeznek e téren; felhívja a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra jogszabályok bevezetését az anyasági, apasági és szülői jogok védelme vagy javítása céljával; hangsúlyozza, hogy 2010-ben a szülői szabadságot igénybe vevő személyek mindössze 2,7%-a volt férfi, ami rámutat arra, hogy a lehető legáltalánosabb alapokra épülő, egyénileg biztosított, át nem ruházható szülőiszabadság-jogok rendelkezésre bocsátásának biztosítása érdekében kézzelfogható intézkedésekre van szükség;

9.  ismételten csalódottságának ad hangot amiatt, hogy a patthelyzet feloldására és ezáltal az európai polgárok jobb védelmének szavatolására irányuló több éves erőfeszítések ellenére visszavonták a szülési szabadságról szóló irányelvet; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki új javaslatot, és tartsa tiszteletben a Parlament arra vonatkozó álláspontját, hogy a jelenleg garantált, teljes fizetést biztosító szülési szabadság minimális időtartama 14 hétről 20 hétre emelkedjen, illetve a fizetett apasági szabadság kötelező erejű jog legyen; úgy véli, hogy egyedi intézkedéseket kell hozni minden tagállamban annak érdekében, hogy javuljon a nők helyzete a magánélet és a munka egyensúlya tekintetében; nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy erőteljesebb szociális dimenziót és a nemek munkahelyi egyenlőségére vonatkozó célkitűzéseket is építsen be az európai szemeszterbe;

10.  üdvözli az „Új kezdet: a dolgozó szülők előtt álló, a munka és a családi élet összeegyeztetése terén jelentkező kihívások kezelése” című bizottsági ütemtervben előirányzott gondozói szabadság bevezetésére irányuló javaslatot;

11.  lépéseket sürget a jogok egyénre szabása felé a társadalmi egyenlőség biztosítására irányuló politikában;

Szegénység és munka

12.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat olyan politikák bevezetésére, amelyek célja a nők foglalkoztatásának előmozdítása, a társadalom perifériájára szorult nők csoportjainak munkaerő-piaci integrálása az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek fényében, az oktatás megerősítése és javítása, valamint a képzési és tájékoztatási kampányokba történő befektetés fokozása, biztosítva, hogy a nők jövőbeli munkaerő-piaci integrációjában a képesítés játssza majd a főszerepet, és hangsúlyt fektetve az egész életen át tartó tanulásra, mivel ez a nőket felvértezi a színvonalas álláshelyek megszerzéséhez szükséges képességekkel, és lehetőséget ad számukra, hogy meglévő képességeik újakkal való kiegészítésének köszönhetően sikerrel alkalmazkodhassanak a folyamatosan változó munkaerő-piaci körülményekhez; kéri a reáltantárgyak előmozdításának fokozását a fiatal lányok körében annak érdekében, hogy megszűnjenek az oktatási sztereotípiák, valamint – hosszú távon – a foglalkoztatási és a bérszakadék is; felhív megfizethető, színvonalas állami gondozási szolgáltatások kidolgozására, a nők és a férfiak számára egyformán előnyös, rugalmasan kiigazítható munkaidő-feltételeket tartalmazó – de nem bizonytalan helyzetet teremtő – munkaügyi megállapodásokra, valamint a férfiak és a nők szegregációjának leküzdésére irányuló egyedi intézkedések foganatosítására foglalkozások és ágazatok szerint, többek között a vállalati szférában és a felelős beosztásokban is;

13.  hangsúlyozza, hogy a hitelekhez, a pénzügyi szolgáltatásokhoz és a tanácsadáshoz való hozzáférés elengedhetetlen a társadalmi kirekesztéssel küzdő nők vállalkozói sikeréhez, valamint képviseletük növeléséhez ezen ágazatban; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak tényleges intézkedéseket a saját vállalkozást indítani vagy befektetési projekteket megvalósítani kívánó nők finanszírozáshoz jutásának segítése érdekében, és mozdítsák elő a vállalkozói kedvet a nők körében (mivel ez hozzájárul az általános gazdasági és társadalmi fejlődéshez), növeljék a nők hitelhez való hozzáférését (mikrohitel-eszközök révén is, és különös tekintettel a halmozott hátrányos megkülönböztetéssel szembesülő nőkre), valamint a bizonytalanságot kiküszöbölő módon dolgozzanak és bontakoztassanak ki önfoglalkoztatási programokat; hangsúlyozza ezzel összefüggésben a legjobb gyakorlatok megosztása és előmozdítása, a mentorálás, a női szerepeket közvetítő modellek, valamint az állás nélküli nők támogatásának egyéb formái jelentőségét;

14.  hangsúlyozza az alábbiak döntő fontosságát: a makrogazdasági, társadalmi és a munkaerő-piacra vonatkozó politikák reformja, összhangba állítva a nemek közti egyenlőségre vonatkozó politikákkal annak érdekében, hogy biztosítsák a nők számára a gazdasági és társadalmi igazságosságot; a szegénységi ráta meghatározására használt módszerek felülvizsgálata és a méltányos vagyoni elosztást előmozdító stratégiák kidolgozása; minimumjövedelem, valamint méltányos bérek és nyugdíjak szavatolása és több – magas színvonalú, jogosultságokat biztosító – munkahely teremtése a nők számára; annak lehetővé tétele, hogy a nők és a lányok színvonalas közszolgáltatásokban részesülhessenek többek között a szociális jóléti ellátások javítása révén csökkentve a nemek közötti szakadékot;

15.  megjegyzi, hogy a nőket gyakrabban foglalkoztatják bizonytalan feltételek mellett, alacsony fizetésért és atipikus munkaszerződésekkel; megjegyzi, hogy a bizonytalan foglalkoztatás további megnyilvánulása a nem önként vállalt részidős munka elterjedtsége, ami hozzájárul a szegénységi kockázathoz, és amelynek aránya a teljes foglalkoztatáson belül 16,7 %-ról 19,6 %-ra emelkedett; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a be nem jelentett munka, a bizonytalan foglalkoztatás és az atipikus szerződési formák – többek között egyes tagállamokban a „nullaórás” szerződések – visszaélésszerű alkalmazásának leküzdésére; hangsúlyozza, hogy a nők nagy arányban végeznek be nem jelentett munkát, ami kedvezőtlen hatást gyakorol a nők jövedelmére, társadalombiztosítási fedezetére és szociális biztonsági védelmére, és rossz hatással van az EU GDP-jére; sürgeti a tagállamokat, hogy fontolják meg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) bizonytalan munkahelyek mennyiségének csökkentését célzó ajánlásainak(20) végrehajtását, így például a bizonytalan munkaviszonyt létesítő szerződések alkalmazásának elemzését és korlátozását, valamint a munkavállalók ilyen típusú, egymást követő szerződéssel történő foglalkoztatása időtartamának korlátozását, amely letelte után határozatlan idejű szerződés lehetőségét kelljen felajánlani;

16.  felhívja a tagállamokat, hogy kövessék nyomon a munkavállaló nők jogainak érvényesülését, mert egyre gyakoribb, hogy a nők rosszul fizetett munkákat végeznek és diszkrimináció áldozatává válnak;

17.  rámutat, hogy a szegénységben élő nők új kategóriái jöttek létre a szakmával rendelkező fiatal nők körében főként azokban a tagállamokban, ahol az adópolitikák nem veszik figyelembe e kategóriák sajátos nehézségeit, és így fiatal diplomás nők magas részarányát kárhoztatják bizonytalan feltételek melletti munkavállalásra és olyan jövedelemre, amely ritkán haladja meg a szegénységi küszöböt („újszegények”);

18.  ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy a nők és a férfiak közötti bérszakadék megszüntetése és a nyugdíjszakadék csökkentése érdekében vizsgálja felül a meglévő jogszabályokat; megjegyzi, hogy a bérek átláthatóságának fokozása a nemek közötti bérszakadék felszámolásának alapvető feltétele, és felszólítja a tagállamokat, hogy hajtsák végre a Bizottság 2014. március 7-i, a férfiak és nők egyenlő díjazása elvének az átláthatóság révén történő megerősítéséről szóló ajánlását, ideértve a nemi alapú munkahelyi diszkrimináció tekintetében a bizonyítási teher megfordítását is;

19.  felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt arról, hogy a valamely személy neme megváltoztatásának hivatalos elismeréséhez kapcsolódó eljárások, illetve az ilyen eljárások hiánya milyen hatással vannak a transznemű személyek munkaerő-piaci helyzetére, különösen a foglalkoztatáshoz való hozzáférésükre, javadalmazásuk szintjére, szakmai előmenetelükre és nyugdíjukra;

20.  véleménye szerint az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatát figyelembe véve sürgősen ki kell dolgozni az egyenértékű munka fogalmának uniós szintű meghatározását olyan tényezők tekintetbe vételének biztosítása érdekében, mint például a munkakörülmények, a munkavállalóra ruházott felelősség, valamint az adott munkával járó fizikai vagy mentális követelmények; véleménye szerint az „egyenértékű munkáért” járó egyenlő bér kérdését a különböző ágazatokon átívelően kell kezelni, hogy tágabb értelmezést lehessen alkalmazni az olyan munkák vonatkozásában fennálló bérkülönbségekre is kiterjedően, amelyek nem feltétlenül tűnnek eredendően összehasonlíthatónak, ilyen például az ápolói ágazat és a feldolgozóipari ágazat egymáshoz viszonyítása;

21.  aggodalommal állapítja meg, hogy a nők nyugdíja gyakran a létminimumot is alig haladja meg, aminek több oka is lehet, mint például a családjukról való gondoskodás miatt a szakmai tevékenység megszakítása vagy beszüntetése, a teljes szakmai pálya során a részmunkaidős szerződések dominanciája vagy a házastárs vállalkozásában, különösen a kereskedelmi vagy mezőgazdasági ágazatban, munkabér és társadalombiztosítás nélkül végzett munka;

22.  üdvözli, hogy a Bizottság az „egyenértékű munkáért járó egyenlő bért” a nemek közötti egyenlőségre irányuló új stratégiájának egyik legfontosabb intézkedési területeként kezeli; sajnálatát fejezi ki ugyanakkor azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság csak egy szolgálati munkadokumentumot tett közzé, és ezáltal a nemek közötti egyenlőségre irányuló stratégiáját egy belső dokumentum szintjére fokozta le; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy fogadjon el közleményt „A nemek közötti egyenlőség és a nők jogai tekintetében a 2015 utáni időszakra vonatkozó új stratégia” címmel, hogy az abban foglalt célkitűzéseket és szakpolitikákat hatékonyan végre lehessen hajtani;

23.  kéri a tagállamokat, ügyeljenek arra, hogy a gyermekek nevelése vagy az idősek gondozása érdekében szakmai tevékenységüket ideiglenesen felfüggesztő nők visszailleszkedhessenek a munkaerő-piacra, vagy újból elfoglalhassák korábbi munkakörüket, és módjuk legyen az előrelépésre;

24.  felhívja a Bizottságot, hogy végezzen hatásértékelést az EU-ban működő minimumjövedelem-rendszerekről, és vegyen fontolóra további intézkedéseket, amelyek figyelembe veszik az egyes tagállamok gazdasági és társadalmi körülményeit, továbbá vizsgálja meg, hogy e minimumjövedelem-rendszerek közül melyek azok, amelyek lehetővé teszik a háztartások számára alapvető személyes szükségleteik kielégítését; felhívja a Bizottságot, hogy mindezek alapján mérje fel, hogy a társadalmi konvergenciának az EU-ban mindenütt biztosítandó támogatása érdekében milyen módon és milyen eszközökkel lehet biztosítani a valamennyi tagállamban a nemzeti mediánjövedelem 60 %-ában megállapított szegénységi küszöböt meghaladó minimumjövedelmet, összhangban nemzeti gyakorlataikkal és hagyományaikkal, és tiszteletben tartva a tagállamok egyedi sajátosságait; ismételten felszólítja a tagállamokat, hogy sürgősen vezessenek be nemzeti szintű minimálnyugdíjat, amely a szegénységi küszöbnél nem lehet alacsonyabb;

25.  megjegyzi, hogy a legkiszolgáltatottabb csoportot a nyugdíjas nők alkotják, akik gyakran szegénységben élnek vagy ki vannak téve a szegénység kockázatának; felhívja a tagállamokat, hogy a nemek közötti nyugdíjszakadék csökkentését tekintsék gazdasági célnak; felhívja a tagállamokat, hogy reformálják meg nyugdíjrendszereket azzal a szándékkal, hogy a nyugdíjszakadék megszüntetése érdekében mindig megfelelő nyugdíjakat biztosítsanak; úgy véli, hogy a nyugdíjszakadék leküzdésére szolgáló eszköz lehet többek között a nyugdíjrendszerek nők és férfiak egyenlőségét biztosító kiigazítása, valamint az oktatás, a karrier-tervezés, a szülői szabadsági rendszerek és más, szülőket támogató szolgáltatások területén végzett kiigazítás; felhívja a tagállamokat, hogy a szubszidiaritás elvével összhangban fontolják meg közös nyugdíjjogosultság megállapítását válás vagy különválás esetén; megjegyzi, hogy a foglalkoztatói öregségi nyugdíjrendszereket egyre inkább a biztosítási elveknek megfelelően működtetik, és hogy emiatt számos ponton hézagok keletkezhetnek a szociális védelemben(21); hangsúlyozza, hogy az Európai Unió Bírósága egyértelművé tette, hogy a foglalkoztatói nyugdíjrendszereket díjazásnak kell tekinteni, és hogy az egyenlő bánásmód elve e rendszerekre is vonatkozik;

Szegénység: általános ajánlások

26.  felhívja a figyelmet arra, hogy a szegénységben élő személyek a lakosság jobb módban élő tagjaihoz képest gyakran magasabb egységköltséget fizetnek a társadalmi és gazdasági túlélésükhöz nélkülözhetetlen ugyanazon javakért és szolgáltatásokért, például a távközlési szolgáltatásokért, az energiáért és a vízért; felhívja a tagállamokat, hogy az anyagi forrásokat leginkább nélkülöző személyeket támogató mechanizmusok kidolgozása és a szociális szempontú díjszabás kialakítása érdekében működjenek szorosan együtt e rendszerek szolgáltatóival és működtetőivel, különösen a víz- és energiaellátás területén a háztartások energiaszegénységének felszámolása érdekében;

27.  felhívja a Bizottságot, hogy tartózkodjon a tagállami közigazgatások átalakítására és azok költségvetésének csökkentésére, valamint a munkaügyi kapcsolatok rugalmassá tételére és a közszolgáltatások privatizálására irányuló ajánlásoktól, amelyek egyértelműen a munkavállalók szociális jogainak meggyengülését eredményezték, és a nőkre nézve különösen súlyos következményekkel jártak;

28.  ismételten felhívja a figyelmet az oktatás szerepére a nemi sztereotípiák felszámolásában és a nők társadalmi, gazdasági, kulturális, politikai és tudományos életben való érvényesülésének biztosításában, valamint a generációról generációra örökített szegénység felszámolásában a nők bevonása révén olyan ágazatokba – például a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a vállalkozás területeire –, amelyekben alulreprezentáltak, valamint felszólítja a Bizottságot, hogy országspecifikus ajánlásaiban fogalmazzon meg kifejezetten a nőkre vonatkozó szakképzési célokat is; hangsúlyozza a nők szerepét a nem formális oktatásban; kéri a tagállamokat, hogy a lányok és a nők oktatását egészítsék ki olyan beruházásokkal, amelyek célja a nők esélyeinek növelése a gazdasági életben, valamint a tagállami helyreállítási tervekben való tevékeny részvételük biztosítása; ösztönzi a tagállamokat, hogy segítsék a fiatal lányokat az iskolarendszerű oktatásból a munkaerő-piacra való átlépésben; hangsúlyozza, hogy minden oktatási intézménynek közvetítenie kell a demokratikus értékeket azzal a céllal, hogy támogassák a toleranciát, az aktív polgári részvételt, a társadalmi felelősségvállalást, valamint a nemekkel, a kisebbségekkel, az etnikai és a vallásos csoportokkal kapcsolatos különbségek tiszteletben tartását; rámutat a sport és a testnevelés fontosságára az előítéletek és a sztereotípiák leküzdésében, valamint értékes potenciális hozzájárulására a társadalmilag hátrányos helyzetű fiatalok jó útra tereléséhez;

29.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a gyermekes nőket azért különböztetik meg a munkahelyeken, mert anyák, nem pedig azért, mert munkateljesítményük elmarad társaikétól; sürgeti a tagállamokat, hogy aktívan mozdítsák elő az anyákról mint munkavállalókról kialakított pozitív képet, és harcoljanak az úgynevezett „anyasági hátrány” jelensége ellen, melynek létezését számos kutatási tanulmány kimutatta;

30.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a strukturális és befektetési alapokat és különösen az Európai Szociális Alapot (ESZA), valamint az Európai Stratégiai Beruházási Alapot (ESBA) az oktatás és a képzés javítására használják fel a nők munkához jutásának javítása, a munkanélküliség, a szegénység és a társadalmi kirekesztettségük leküzdése érdekében; rámutat arra, hogy az ESZA társadalmi befogadásra irányuló intézkedésekre és társadalmi innovációs projektekre előirányzott 20%-át aktívabban fel lehetne használni olyan kezdeményezések – például kis helyi projektek – támogatására, amelyek célja a szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élő nők érvényesülésének elősegítése; sürgeti a tagállamokat, hogy szervezzenek több tájékoztató kampányt az uniós finanszírozású projektekben való részvételi lehetőségekről;

31.  kéri olyan finanszírozási mechanizmusok bevezetését, amelyek ösztönzik a nemek egyenlő képviseletének megvalósítását ott, ahol ez még nem áll fenn, és hangsúlyozza, hogy nemek szerint lebontott adatokra van szükség a lányok, a fiúk, a férfiak és a nők sajátos helyzetének jobb megértéséhez, ami elengedhetetlen az egyenlőtlenséggel összefüggő kérdésekre adandó hatékonyabb válaszintézkedésekhez; kéri a Bizottságot, hogy ismertesse az olyan európai oktatási mobilitási programokban való részvétel nemre és korra lebontott adatait, mint az Erasmus+, a Kreatív Európa és a Polgárok Európája;

32.  emlékeztet különösen a migráns és menekült gyermekek – fiúk és lányok egyaránt – oktatáshoz való hozzáféréshez való jogára, amely jog az európai társadalmak egyik prioritása; ezért hangsúlyozza, hogy az elhúzódó migránsválság körülményei között a migránsok oktatása terén mind európai, mind tagállami szinten sürgős intézkedésekre van szükség; hangsúlyozza, hogy az oktatás kulcsfontosságú az integráció szempontjából, és ha a tagállamok oktatási rendszerei nem képesek megfelelni e kihívásnak, ez további kulturális szegregációt idézhet elő és mélyítheti a társadalmi különbségeket; rámutat, hogy a minőségi oktatáshoz, a nyelvi mediációhoz és a pszichológiai segítségnyújtáshoz való hozzáférést a menekülttáborokban és a célvárosokban sem akadályozhatják a menekültstátusz elismeréséhez kapcsolódó ügyintézési vagy igazgatási szempontok;

33.  hangsúlyozza az önkéntes szervezetek és a szolgáltatási ágazat által e téren betöltött szerepet, és sürgeti a tagállamokat, hogy támogassák azok tevékenységét; emlékeztet a nők nagyarányú részvételére az önkéntes munkákban az oktatás terén és egyéb területeken, valamint például a menekült és nehéz helyzetben levő gyermekeknek nyújtott oktatási lehetőségek támogatásában és javításában;

34.  hangsúlyozza, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés gyermekekre gyakorolt hatásai egész életen át tartóak lehetnek és generációról generációra öröklődő szegénységhez vezethetnek; hangsúlyozza, hogy a gyermekek szegénységének és társadalmi kirekesztésének kockázata minden tagállamban szorosan összefügg szüleik, különösen az anya iskolai végzettségével, valamint a szülők munkaerő-piaci helyzetével és szociális körülményeivel, továbbá a tagállamok által kínált családtámogatási formákkal; javasolja a tagállamoknak, hogy valamennyi fiatal számára, minden életkorban – így kora gyermekkorban is – biztosítsák az ingyenes és színvonalas állami oktatáshoz való hozzáférést; hangsúlyozza a gyermekek számára nyújtott, a bennük rejlő képességek maradéktalan kibontakoztatására irányuló tanulási útmutatók szerepét; hangsúlyozza a tizenéves anyák támogatását tanulmányok folytatását biztosító programokkal, esetükben ugyanis a tanulmányok megszakítása az első lépés a szegénységhez vezető úton; hangsúlyozza, hogy a gyermekek körében tapasztalható szegénység leküzdéséhez, valamint a gyermekek jólétének előmozdításához átfogó intézkedéscsomagra van szükség, amely az alábbi három pillérre épül: hozzáférés a megfelelő forrásokhoz, valamint a munkahelyi és a családi élet összeegyeztetése; minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférés; a gyermekek részvétele az őket érintő döntések meghozatalában, valamint a kulturális, szabadidős és sporttevékenységekben; ismételten felhívja a figyelmet az információkhoz való egyenlő, könnyű hozzáférés biztosításának szükségességére, különös tekintettel a szociális biztonsággal, a felnőttoktatással, az egészségügyi ellátással és a rendelkezésre álló gazdasági támogatással kapcsolatos információkra;

35.  hangsúlyozza, hogy az LMBTI-családokat számos tagállamban nem ismerik el, aminek következményeképpen az LMBTI-személyek jövedelme alacsonyabb, létfenntartási költségeik pedig magasabbak, ez pedig növeli a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatát; úgy véli, hogy az egyenlő bánásmódra vonatkozó jogszabályok a szexuális és nemi kisebbségek marginalizálódása és megkülönböztetése által okozott szegénység leküzdésének létfontosságú eszközei; e tekintetben felszólítja a Tanácsot, hogy fogadja el a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló 2008. évi javaslatot; felszólít továbbá arra, hogy a nemek közötti egyenlőségről szóló irányelv jövőbeli átdolgozásába kifejezetten emeljék be a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés tilalmát; továbbra is aggasztónak tartja, hogy alacsony szintű a tudatosság a hátrányos megkülönböztetés áldozatait megillető jogok, valamint a számukra támogatást kínáló testületek és szervezetek létezése tekintetében; kéri e tekintetben a Bizottságot, hogy kísérje szorosan figyelemmel a nemzeti panasztételi testületek és eljárások hatékonyságát;

36.  felszólít a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006/54/EK irányelv teljes körű végrehajtására, és kéri annak kiegészítését egy olyan rendelkezéssel, amely előírja a vállalatok számára a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó intézkedések vagy tervek kidolgozását, beleértve a szegregáció megszüntetésével és a fizetési rendszerek fejlesztésével kapcsolatos fellépéseket, valamint a nők szakmai előmenetelét támogató intézkedéseket;

37.  ismételten megerősíti a fiataloknak tartott gazdasági és pénzügyi oktatás fontosságát, mivel hasznosnak bizonyult az élet későbbi szakaszaiban, többek között a költségek és bevételek kezelésében a gazdasági döntések meghozatalakor; javasolja a bevált gyakorlatok cseréjét, valamint az olyan nőket és lányokat célzó oktatási programok előmozdítását, akik kiszolgáltatott csoportokban és marginalizált közösségekben szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel szembesülnek;

38.  megállapítja, hogy az élettárs nélkül élő nők esetében a második jövedelemforrás hiánya nagyban hozzájárulhat e nők szegénységéhez és társadalmi kirekesztődéséhez; rámutat azon elvált és családfenntartó nők gyakran bizonytalan helyzetére, akiknek a bíróság a gyermek feletti felügyeletet ítélte, és akik számára ezért megfelelő tartásdíjat kell meghatározni; megállapítja, hogy a gyermeküket egyedül nevelő nőket a szegénységbe taszíthatja, ha nem kapják meg a tartásdíjat; kiemeli, hogy az elvált nők jobban ki vannak téve a megkülönböztetésnek és a szegénységnek, és hogy ez azt bizonyítja, hogy a nők gazdasági szempontból még mindig nem teljesen függetlenek, ami rámutat, hogy további fellépésekre van szükség a munkaerő-piac, valamint a nemek közötti bérszakadék megszüntetése területén;

39.  hangsúlyozza, hogy az adópolitikáknak is van nemi dimenziójuk; kéri ezért, hogy a Bizottság mozdítsa elő a nemekre gyakorolt hatásokat figyelembe vevő és a nemek közötti egyenlőséget előmozdító legjobb adópolitikai gyakorlatok cseréjét, különös tekintettel a háztartások bevételeinek megadóztatására, bizonyos esetekben ugyanis előfordulhat, hogy alacsonyabb jövedelmű adóalanyokra (például a héa tekintetében) magasabb adókulcsokat alkalmaznak, így például vezessenek be többek között csökkentett héa-rátát az alapvetően női szükségleteket kielégítő termékekre, például a tamponokra;

40.  hangsúlyozza, hogy a háztartások kiadásaira és bevételeire vonatkozó adatok gyűjtését személyekre bontott adatokkal is ki kell egészíteni annak érdekében, hogy meg lehessen jeleníteni a nemek közötti egyenlőtlenségeket a háztartásokon belül;

41.  hangsúlyozza, hogy a makrogazdasági politikának összeegyeztethetőnek kell lennie a társadalmi egyenlőség politikájával és erős nemi dimenziót kell tartalmaznia; ismételten hangsúlyozza, hogy az olyan pénzintézeteknek, mint az EKB és a tagállami jegybankok, figyelembe kell venniük a társadalmi hatásokat – köztük a nemek közötti egyenlőtlenségekre gyakorolt hatásokat – a makrogazdasági monetáris politikák vagy a pénzügyi szolgáltatási politikák modellezése és meghatározása során;

42.  továbbra is támogatja azt a kezdeményezést, hogy dolgozzanak ki iránymutatásként szolgáló referencia-költségvetést, és felhívja a Bizottságot, hogy ennek kialakításakor térjen ki a sajátos nemi szempontokat figyelembe vevő megfontolásokra, beleértve a háztartásokon belül tapasztalt, nemek közötti egyenlőtlenséget;

43.  megerősíti annak a szükségességét, hogy kutatásokat végezzenek a női hajléktalanságról, valamint okairól és gerjesztőiről, mivel ez a jelenség nincs jelenik meg kellőképpen a jelenlegi adatokban; megjegyzi, hogy a figyelembe veendő nemi szempontú tényezők közé tartozik a nemi alapú gazdasági függőség, az átmeneti lakhatás és a szociális szolgáltatások elkerülése;

44.  hangsúlyozza, hogy a nők elleni erőszak továbbra is jelentős probléma az EU-ban, amely érinti az erőszak áldozatait, és hogy sürgős szükség van arra, hogy a nők elleni erőszak elkövetőit bevonják a nők elleni erőszak leküzdésére irányuló intézkedésekbe, függetlenül életkoruktól, iskolai végzettségüktől, jövedelmük nagyságától vagy társadalmi helyzetüktől, továbbá hogy a nőkkel szembeni erőszak következményeként állandóan erősödik a nők perifériára szorulásával, elszegényedésével és társadalmi kirekesztésével kapcsolatos kockázat; megjegyzi, hogy a nők gazdasági függetlensége központi szerepet játszik abban, hogy proaktív intézkedéseket téve képesek legyenek elkerülni az olyan helyzeteket, amelyekben nemi alapú erőszaknak lehetnek kitéve; felhívja a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy biztosítsanak olyan szociális védelmi rendszereket, amelyek szavatolják az erőszak áldozatául esett nők szociális jogait, bármely módon – otthoni körülmények között, emberkereskedelem során vagy prostitúcióval összefüggésben – került is sor az erőszakra, és tegyenek lépéseket e nők munkaerő-piaci reintegrációja érdekében, többek között olyan eszközöket is felhasználva erre a célra, mint például az Európai Strukturális Alap; hangsúlyozza, hogy az erőszak áldozatai számára nyújtott jogi szolgáltatások esetében szükséges, hogy az információk fokozottan rendelkezésre álljanak;

45.  hangsúlyozza, hogy határozottan fel kell lépni a családon belüli erőszakkal, különösen a nők elleni erőszakkal szemben; megjegyzi, hogy a nők gazdasági függetlensége kulcsszerepet játszik az életükben és abban, hogy képesek legyenek a családon belüli erőszakos helyzetekből önerőből kiszabadulni, továbbá hogy azokat a nőket, akik a fizetett szabadságukat már teljes egészében igénybe vették, munkahelyük és gazdasági függetlenségük elvesztésének veszélye fenyegeti; megjegyzi, hogy az Ausztráliában és az Egyesült Államokban nemrégiben bevezetett, családon belüli erőszak miatti szabadság számos munkavállaló számára biztosította a munkahely védelmét a családon belüli erőszak hatásainak kezelésekor, így például időt adott az érintettek számára az orvosi vizsgálatokra, a bíróságon való megjelenésre és az ilyen helyzetekben intézendő más eljárásokra; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak megvizsgálására, hogy megvalósítható-e – és milyen eredményeket hozna –, ha a kapcsolati erőszak áldozatául esett és ilyen erőszakot túlélő személyek számára fizetett külön szabadságot biztosító, magánéletük tiszteletben tartását biztosító rendszert, amennyiben a fizetett szabadság hiánya gátat vetne az elé, hogy az áldozatoknak módjában álljon megtartani állásukat; felhívja emellett a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be további intézkedéseket annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet a kapcsolati erőszak problémájára, segítséget nyújtsanak az ilyen erőszak áldozatai számára, jobban megismertessék velük jogaikat és az azok védelmére szolgáló eszközöket, valamint megvédjék gazdasági függetlenségüket;

46.  ismételten felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy írják alá és erősítsék meg az Isztambuli Egyezményt, és kéri, hogy sürgősen szülessen kezdeményezés a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló uniós irányelv kidolgozása céljával; ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő európai stratégiát a nemi alapú erőszak felszámolása tekintetében, hozza létre a nemi alapú erőszak felszámolásának európai évét, és tegyen javaslatot további jogalkotási intézkedésekre az erőszak e típusának a gyűlölet-bűncselekményekkel összefüggő konkrét bűncselekményként való meghatározása érdekében;

47.  úgy véli, hogy a nők elleni erőszak felszámolásához az erőszakot dicsőítő normák elleni proaktív munkára van szükség; hangsúlyozza, hogy a férfiak által a nők ellen elkövetett erőszakos cselekedetek alapjául szolgáló sztereotípiákat és struktúrákat proaktív intézkedésekkel lehet felszámolni, a macsó kultúráról nemzeti szinten folytatott kampányok és folyamatos oktatás révén;

48.  felhívja a figyelmet arra, hogy az új technológiákat alapvető eszköznek kell tekinteni új munkahelyek létrehozására, illetve lehetőségnek arra, hogy segítsék a nőket a szegénységből való kilépésből;

49.  bátorítja a tagállamokat, hogy a szegénység kockázatának csökkentése érdekében a regionális és helyi hatóságokkal együttműködve segítsenek a vidéki térségekben élő nők életminőségének javításában, eközben pedig nyújtsanak a vidéki nők emancipációját célzó magas színvonalú oktatási programokat, valamint biztosítsanak e csoport számára színvonalas foglalkoztatási feltételeket és tisztességes jövedelmet; ösztönzi a tagállamokat, hogy a vidéki térségekben az általános életkörülmények javítása érdekében biztosítsanak jó minőségű önkormányzati, szociális és állami infrastruktúrát;

50.  megítélése szerint a nők szegénységének számos vonatkozása – többek között a nők hozzáférésének hiánya a kultúrához és a társadalmi szerepvállaláshoz – továbbra sem kap kellő figyelmet, és ezért kéri a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a kultúrához, a sporthoz és a szabadidős tevékenységekhez való jog valamennyi nő számára történő biztosításához szükséges támogatásokról, különös figyelmet fordítva a szegénységben élő, a fogyatékossággal élő, valamint a migráns nőkre; úgy véli, hogy a súlyos anyagi nélkülözés mérésére szolgáló meglévő mutatók kizárják az értékelés köréből a kulturális és társadalmi életben való részvételt, ezért nem nyújtanak teljes képet a szegénységről; kéri még több mutató kidolgozását a társadalmi, kulturális és politikai részvételből való kirekesztés értékelése, és különösen a szegénységi csapdára gyakorolt hatásának, valamint a generációk közötti hatásainak felmérése érdekében;

51.  kéri friss statisztikai felmérések megvalósítását e téren, valamint ezek kibővített, átfogó és megbízható adatbázis létrehozására való felhasználását;

52.  megjegyzi, hogy a fogyatékossággal élő nők gyakran hátrányos megkülönböztetés áldozatai családjukon belül és az oktatásban egyaránt, foglalkoztatási lehetőségeik korlátozottak, és hogy az általuk kapott szociális juttatások többnyire nem elegendőek a szegénység kockázatának elkerüléséhez; hangsúlyozza e tekintetben, hogy a tagállamoknak és a regionális és helyi hatóságoknak a fogyatékossággal élő nők számára a jogaik gyakorlása érdekében szükséges speciális támogatást kell biztosítaniuk és olyan intézkedéseket kell javasolniuk, amelyek kiegészítő és támogató intézkedések révén elősegítik e személyek munkaerő-piaci integrációját, különösen az oktatás és képzés területén;

53.  nagyra törőbb fellépésre szólít az energiaszegénység leküzdése érdekében, amely aránytalanul sújtja az egyedülálló nőket, az egyszülős és a nők által vezetett háztartásokat; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy határozzák meg az energiaszegénység fogalmát, amely figyelembe veszi a jelenség nemi szempontjait is, és hogy építsék be azt az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv jövőbeli átdolgozásába; kiemeli a közösségi energetikai kezdeményezések fontos szerepét, például a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztók – különösen a szegénység és a társadalmi kirekesztés, valamint a marginalizálódás által sújtott nők – támogatását szövetkezetek által; hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás nagy hatással van a női szegénységre, mivel a nők jobban függnek a természeti erőforrásoktól és kevesebb eszközzel tudják megvédeni magukat az éghajlatváltozás negatív – például az egészségre gyakorolt – hatásaitól, a szárazságtól, a természeti katasztrófáktól vagy a környezet változásához kapcsolódó kényszerű lakhelyelhagyástól; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemi dimenzió nem épül be szervesen az EU éghajlatpolitikáiba, és felhívja az uniós intézményeket, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítését szerepeltessék az éghajlattal kapcsolatos minden uniós politikában és jogszabályban;

54.  ismételten felhívja a Bizottságot, hogy törekedjen egy európai gyermekgarancia létrehozására, amely biztosítja majd, hogy a szegénység kockázatának kitett minden európai gyermek hozzáférhessen az ingyenes egészségügyi ellátáshoz, az ingyenes oktatáshoz, az ingyenes gyermekgondozáshoz, a tisztességes lakhatáshoz és a megfelelő táplálkozáshoz; hangsúlyozza, hogy e politikának különösen a kiszolgáltatott és marginalizálódott közösségekben élő nők és lányok helyzetével kell foglalkoznia; megjegyzi, hogy az ifjúsági garanciával a nemekkel kapcsolatos szempontokat is magába kell foglalnia;

55.  bátorítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyűjtsenek nemek szerint lebontott statisztikákat, és hogy a nők és a férfiak körében tapasztalható szegénység tekintetében vezessenek be külön mutatókat olyan eszközként, amellyel mérhető a szélesebb körű szociális, gazdasági és foglalkoztatási politikáknak a nőkre és a szegénységre gyakorolt hatása annak érdekében, hogy ki lehessen dolgozni a jogalkotási és költségvetési eszközöknek a szegénység leküzdése céljából történő felhasználása tekintetében bevált gyakorlatok cseréjét, a figyelmet a szegénység kockázatának különösen kitett csoportokra – többek között a nőkre, az etnikai kisebbségekhez tartozó nőkre, az egyedülálló nőkre, az idős nőkre, a fogyatékossággal élő nőkre, valamint a családtagjuk gondozása miatt otthon maradó nőkre – fordítva, függetlenül szexuális irányultságuktól vagy nemi azonosságtudatuktól;

56.  felhív a Bizottság ajánlásainak alkalmazására, és a Bizottsággal való együttműködésre;

57.  hangsúlyozza a szociális vállalkozások szerepét a szegénység és társadalmi kirekesztés, illetve a többszörös megkülönböztetés által sújtott nők felemelésében;

58.  hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az EU a fejlesztési együttműködésre és támogatásra vonatkozó szakpolitikái, programjai és intézkedései során vegye figyelembe a nemek közötti egyenlőség szempontjait, hogy az oktatás és a képzés révén hozzájáruljon a nők önrendelkezéséhez és függetlenedéséhez, és harcoljon a nemi alapú hátrányos megkülönböztetés és a nők elleni erőszak minden formája ellen, az emberkereskedelmet és a női nemi szervek megcsonkítását is beleértve;

59.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teremtsék meg az érdekelt felek szerepvállalási folyamatát, amely előmozdítja és elősegíti a szegénység és társadalmi kirekesztés kockázatának kitett személyek – különösen a nők és a lányok – közvetlen szerepvállalását a társadalmi integrációra vonatkozó politikai döntéshozatal valamennyi szintjén;

60.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkalmazzák a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést mint annak biztosítására szolgáló eszközt, hogy a költségvetési döntések meghozatalakor figyelembe vegyék a nemi dimenziót és küszöböljék ki a nőket és férfiakat eltérően érintő intézkedéseket;

61.  sürgeti a tagállamokat a szegénység elleni harcban a nem kormányzati szervekkel való együttműködésre, melyek sikeresen működnek a mélyszegénység sújtotta területeken, értékes know-how-val rendelkeznek a helyi közösségekre vonatkozóan; felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a hatékony helyi szintű együttműködést;

62.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy az egyenlő bánásmód elősegítésének céljából vonják be a szociális partnereket (a szakszervezeteket és a munkaadókat), valamint a civil társadalmat, többek között a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó szervezeteket a nemek közötti egyenlőség megvalósításába; hangsúlyozza, hogy a szociális párbeszéd keretében foglalkozni kell a nemek közötti egyenlőség munkahelyi gyakorlatainak nyomon követésével és előmozdításával, ideértve a munka és a magánélet összeegyeztetésének megkönnyítését célzó rugalmas munkafeltételeket is; hangsúlyozza a kollektív szerződések jelentőségét a megkülönböztetés elleni fellépés, illetve a nők és a férfiak közötti munkahelyi egyenlőség előmozdítása szempontjából, valamint az olyan egyéb eszközök jelentőségét, mint a magatartási kódexek, továbbá a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kutatás, tapasztalatcsere és a bevált gyakorlatok cseréje.

63.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

INDOKOLÁS

A nők szegénységének és társadalmi kirekesztésének problematikája már több éve a Parlament megkülönböztetett figyelmének tárgyát képezi. Számos állásfoglalás született, amelyek felszólítanak a küzdelemre e szegénység számos vonatkozásának kiváltó okaival és következményeivel szemben. Mégis azt kell megállapítanunk, hogy 2015-ben a foganatosított erőfeszítések ellenére csupán kevés előrelépés történt.

A gazdasági válság, amelynek hatásai alól az Unió fokozatosan kibontakozik, a statisztikai kimutatások szerint ugrásszerűen megnövelte a szegénység és a társadalmi kirekesztés fenyegetésével szembekerült személyek számát, a férfiakét és a nőkét egyaránt.

A jövedelmi szegénység és a jövedelmek EU-ban tapasztalható egyenlőtlen megoszlása tekintetében rendelkezésre álló legfrissebb statisztikai felmérések szerint a 28 tagállamból álló EU lakosságának 16,6%-a tekinthető – még a szociális juttatások figyelembe vétele mellett is – a szegénység által veszélyeztetettnek. A kockázati ráta 17,2% volt a nők, és 16,1% a férfiak esetében (az adatok mögött azonban tagállamonként jelentős különbségek húzódnak meg).

Az átlagot tekintve mindazonáltal a nők kitettsége továbbra is nagyobb, mint a férfiaké, különösen akkor, ha egyedülálló anyákról, nyugdíjasokról, bevándorlókról vagy fogyatékossággal élő nőkről van szó. A nők aránya továbbra is kirívóan magas a bizonytalan munkahelyeken, a szakmai pályában bekövetkezett törések tekintetében, a „nőbarát” szakmákban (az egészségügyi ellátás terén, háztartásokban stb.), valamint a részmunkaidős munkavállalók között, aminek oka kevésbé a szabad választás, hanem inkább az, hogy nekik kell gondoskodniuk hozzátartozóikról.

A nők és a velük azonos munkát ellátó férfiak bére közötti eltolódás és a nyugdíjszakadék a magánélet és a munkavállalás harmonikus összeegyeztetésére tett kísérlet során szétforgácsolódott szakmai pálya következménye, amely pénzügyi nehézségekben testet öltő súlyos teherként nehezedik a nők vállára, bizonytalanná téve hétköznapjaikat, gazdasági függetlenségüket.

E jelentés fényt vet a nőket sújtó makacs egyenlőtlenségekre. Megjelöli, milyen erőfeszítéseket kell az Uniónak és a tagállamoknak tenniük annak érdekében, hogy nemi megkülönböztetéstől függetlenül mindenkit azonos esélyek és lehetőségek illessenek meg a munkavállalás, a szociális biztonság, a jövedelmezés, az oktatás, a gyermekgondozás és a kultúra terén. A jelentés megnevezi azokat az eszközöket – közöttük pénzügyi eszközöket is –, amelyekkel Európa és a tagállamok már rendelkeznek ahhoz, hogy felszámolják a lakosság felének elszegényedésével fenyegető tendenciákat.

Mert a nők szegénysége ellen vívott küzdelem a társadalmi igazságosság kérdése. A tagállamok megállapodtak abban, hogy közkiadásokat fordítanak majd ezen igazságtalanság csökkentésére. Akár közvetlen, akár közvetett költségekről legyen szó, ezek nem tekinthetők sem tékozlásnak, sem közönséges kiadásoknak, hanem sokkal inkább a szegénységi csapda szétzúzására alkalmas, méltányos befektetésnek.

E kiadások lehetővé teszik a munkavállalók felszabadítását kényszerű családi kötelezettségeik alól, és fenntartják az uniós gazdaság talpra állításához szükséges belső keresletet.

A nők szegénysége elleni küzdelem egyúttal (legalábbis részben) a gyermekek szegénységével kapcsolatos probléma hosszú távú megoldásához – és ebből következően a szegénység egész világon történő felszámolása felé – vezető út.

21.3.2016

VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről

a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részére

a szegénységről: a nemek közötti egyenlőség szempontjai

(2015/2228(INI))

A vélemény előadója: Lynn Boylan

(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 54. cikke

JAVASLATOK

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felhívja a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel a nemek közötti egyenlőség – amit a társadalmi és gazdasági jólét növelése révén érnek el – nemcsak a nők számára jár előnyökkel, hanem a gazdaság és a társadalom egésze számára is; mivel a férfiak és a nők közötti egyenlőség biztosításának célkitűzése az 1957-es Római Szerződésre nyúlik vissza;

B.  mivel a nők foglalkoztatási rátája általában alacsonyabb, mint a férfiaké: 2014-ben az EU 28 tagállamában a foglalkoztatási ráta a férfiak esetében 70,1%, míg a nők esetében 59,6% volt(22); mivel a Bizottság szerint 2015-ben a nők átlagosan még mindig óránként 16%-kal kevesebbet kerestek mint a férfiak ugyanazért a munkáért; mivel a nemek közötti bérszakadék gyakran vezet ahhoz, hogy a nők a férfiaknál alacsonyabb nyugdíjakat kapnak, és emiatt a nők nagyobb valószínűséggel szegényednek el a nyugdíjba vonulás után, és mivel az Unió egészét figyelembe véve a nők nyugdíja átlagosan 39%-kal alacsonyabb, mint a férfiaké; mivel a vertikális és a horizontális szegregáció különösen jellemző az ikt-ágazatban, ahol ez még magasabb mint más ágazatokban, mivel a nők többsége (54%) alacsonyan fizetett és alacsony szakképzettséget igénylő pozíciókat tölt be, és észlelhető szakadék van a nők szakképzettsége és az általuk betöltött pozíciók között;

C.  mivel a nemek közötti foglalkoztatási szakadék, bérszakadék és az ezzel összefüggő nyugdíjszakadék, a nők felülreprezentáltsága a bizonytalan feltételek melletti(23) és a nem önként vállalt részmunkaidős foglalkoztatásban, továbbá a nők karrierjének gyermekek vagy családtagok gondozása miatti megszakításai hozzájárulnak ahhoz a jelenséghez, hogy a nőket különösen érinti vagy fenyegeti a szegénység; mivel az egyszülős családok és különösen az egyedülálló anyák családjai nagyobb mértékben ki vannak téve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázatának (49,8% az eltartott gyermekkel rendelkező átlagos családokra vonatkozó 25,2%-hoz képest a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztika szerint)(24); mivel a szülők szegénysége gyermekszegénységhez vezet, ami súlyosan kihat a gyermekek későbbi életére; mivel a nők munkaerő-piaci részvételének növelése hozzájárulhat az őket érintő szegénység és társadalmi kirekesztés fokozott kockázatának kezeléséhez;

D.  mivel a nők munkaerő-piacra való belépésének és tartós jelenlétének ösztönzése emellett – a munkaerő-kínálat fokozása révén – segíthet ellensúlyozni a munkaképes korú népesség legtöbb uniós tagállamban várható csökkenéséből adódó hatásokat, és mivel ezáltal elősegítené az államháztartásokra és a szociális védelmi rendszerekre nehezedő nyomás csökkentését, a nők készségeinek és kompetenciáinak jobb kihasználását, valamint a növekedési potenciál és a versenyképesség növelését;

1.  úgy véli, hogy ösztönözni kell a férfiakat a nemek közötti egyenlőség valamennyi területen és a munkaerőpiac valamennyi szintjén történő előmozdítására, és be kell vonni őket ebbe;

2.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tegyenek lépéseket a nemi alapú többszörös megkülönböztetés valamennyi formájának leküzdése érdekében, biztosítsák a megkülönböztetésmentesség és az egyenlőség elvének a munkaerőpiacon és munkához jutás tekintetében történő alkalmazását, valamint különösen fogadjanak el olyan szociális védelmi intézkedéseket, amelyek biztosítják, hogy a nőknek fizetett bérek és jóléti juttatások, köztük a nyugdíjak, megegyezzenek az azonos vagy hasonló tapasztalattal rendelkező, azonos vagy egyenlő értékű munkát végző férfiak számára fizetettekkel;

3.  felszólít a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006/54/EK irányelv teljes körű végrehajtására, és kéri annak kiegészítését egy olyan rendelkezéssel, amely kötelezően előírja a vállalatok számára a nemek közötti egyenlőségre irányuló intézkedések vagy tervek kidolgozását, beleértve a szegregáció megszüntetésével és a fizetési rendszerek fejlesztésével kapcsolatos fellépéseket, valamint a nők szakmai előmenetelét támogató intézkedéseket;

4.  megállapítja, hogy a fogyatékossággal élő nőket és a családtagjaik gondozása céljából otthon maradó nőket aránytalanul nagy mértékben fenyegeti a szegénység veszélye;

5.  hangsúlyozza, hogy nemcsak a nyilvánvaló megkülönböztetéssel kell foglalkozni, hanem azzal a még mindig fennálló problémával is, hogy a munkaerőpiacon belül különféle ágazatokban és szakmákban továbbra is sztereotip módon jelenik meg a férfiasság és a nőiesség, ami kiemeli és megerősíti a nők és férfiak közötti egyenlőtlen erőviszonyokat és struktúrákat;

6.  hangsúlyozza, hogy a munkaerő-piaci megkülönböztetés a nemek közötti általános társadalmi egyenlőtlenség egyik fő oka, valamint hogy a munka terén az egyenlő lehetőségek és a nők gazdasági függetlensége elengedhetetlenek a nemek közötti egyenlőség egyéb területeken való megvalósulásához; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy terjesszenek elő határozott intézkedéseket a munkaerőpiacon tapasztalható, nemi alapú megkülönböztetéssel szemben, különböző tényezőkre, így a munkaerő-felvételre, a bérekre, a szociális juttatásokra és a nyugdíjakra is kiterjedően; hangsúlyozza továbbá annak fontosságát, hogy a megkülönböztetés megszüntetését célzó intézkedések kidolgozásakor figyelembe kell venni a megkülönböztetés fogyatékossággal élő nőket, migráns és etnikai kisebbséghez tartozó nőket, roma nőket és idős nőket, valamint egyedülálló anyákat és LMBTIQ személyeket érintő különféle többszörös és interszekcionális formáit;

7.  úgy véli, hogy a nemek közötti bérszakadék felszámolásához szükség van a nők nagyobb munkaerőpiaci részvételére, a fizetési folyamat átláthatóságának javulására (az ágazatok szerint lebontott adatokat is ideértve) és a Bizottság bérek átláthatóságával kapcsolatos ajánlásainak végrehajtására, a nemi szempontból semleges munkaköri leírásokra és osztályozásra, a nem alapján történő munkahelyi diszkrimináció tekintetében a bizonyítási teher megfordítására, a férfiak és a nők esélyegyenlősége elvének betartására valamint a vonatkozó uniós jogszabályok érvényesítésére, továbbá a munkaerő nemi alapú differenciálásának megszüntetésére és az olyan politikák erőteljes előtérbe helyezésére, amelyek előmozdítják a munka és a magánélet összeegyeztetését;

8.  rámutat arra, hogy az ikt-ágazatban dolgozó nők esetében továbbra is fennáll a nemek közötti szakadék a fizetések és a szakmai előmenetel tekintetében; hangsúlyozza, hogy az azonos munkahelyen végzett egyenlő munkáért járó egyenlő bér elvét, amelynek célja a méltányos és tisztességes bérek biztosítása, annak ellenére nem tartják tiszteletben, hogy az a munkaerőpiacon belüli társadalmi igazságosság egyik alappillére, és ezért azt mindenek felett meg kell védelmezni; ismételten rámutat arra, hogy nem szabad engedni, hogy a digitális gazdaságban meggyökeresedjenek a bért és szakmai előmenetelt érintő egyenlőtlenségek; hangsúlyozza, hogy a nők munkaerő-piaci részvételének fokozása és a társadalmi befogadást célzó szakpolitikákba való kapcsolódó beruházások segíteni fogják a nemek közötti bérszakadék csökkentését; rámutat arra is, hogy a digitális piacgazdaságban fontos a kollektív tárgyalás, hogy annak révén meg lehessen védeni a munkahelyek minőségét és biztonságát a digitalizáció korában;

9.  úgy véli, hogy a nők és férfiak nyugdíja közötti, 39%-os különbséget(25), amely döntő tényezője az Unióban a nők szegénységi kockázatának, egy sor átfogó eszközzel kell orvosolni, megjegyzi, hogy a nők a bérszakadék, a bizonytalan és rosszul fizetett munka és a nem fizetett gondozói tevékenység végzése következtében, valamint amiatt, hogy életük során hosszabb időszakokra kiszorulnak a munkaerőpiacról, nehezen tudnak elegendő járulékot felhalmozni az állami és magánnyugdíjrendszerekben; hangsúlyozza a nyugdíjrendszereken belüli közvetett diszkriminációval szembeni fellépés fontosságát, nem csupán a foglalkoztatói nyugdíjrendszerek, hanem a törvényes öregséginyugdíj-rendszerek által alkalmazott gyakorlatok esetében is; felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be „gondozásért járó jóváírást” a nők és a férfiak számára egyaránt, amely a nyugdíjjogosultság megszerzése szempontjából egyenértékű időszaknak számít, annak biztosítása érdekében, hogy azok, akik egy eltartott vagy egy családtag informális, fizetség nélküli gondozása miatt megszakítják munkaviszonyukat, ne kerüljenek hátrányos helyzetbe, és hogy a gondozóként eltöltött időt vegyék számításba a nyugdíjjogosultság szempontjából az e gondozók által a társadalom számára nyújtott hozzájárulás figyelembevétele érdekében; megjegyzi ezzel összefüggésben, hogy az Unióban a gondozási tevékenységek legnagyobb részét ilyen informális, meg nem fizetett gondozók látják el, akikre azonban egyre nagyobb nyomás nehezedik a demográfiai változások és a növekvő gondozási teher miatt, valamint hogy a gondozók 78%-a nő;

10.  megjegyzi, hogy a legkiszolgáltatottabb csoportot a nyugdíjas nők alkotják, akik gyakran szegénységben élnek vagy ki vannak téve a szegénység kockázatának; felhívja a tagállamokat, hogy a nemek közötti nyugdíjszakadék csökkentésének kérdését kezeljék úgy mint egy gazdasági célt; felhívja a tagállamokat, hogy reformálják meg a nyugdíjrendszereket azzal a céllal, hogy a nyugdíjszakadék megszüntetése érdekében mindig megfelelő nyugdíjakat biztosítsanak; úgy véli, hogy a nyugdíjszakadék leküzdésére szolgáló eszközök lehetnek többek között a nyugdíjrendszerek nők és férfiak egyenlőségét biztosító kiigazítása, valamint az oktatás, a karrier-tervezés, a szülői szabadsági rendszerek és más, szülőket támogató szolgáltatások területén végzett kiigazítások; felhívja a tagállamokat, hogy a szubszidiaritás elvével összhangban fontolják meg közös nyugdíjjogosultság megállapítását válás vagy különválás esetén; megjegyzi, hogy a foglalkoztatói öregségi nyugdíjrendszereket egyre inkább a biztosítási elveknek megfelelően működtetik, és hogy emiatt számos ponton hézagok keletkezhetnek a szociális védelemben(26); hangsúlyozza, hogy az Európai Unió Bírósága egyértelművé tette, hogy a foglalkoztatói nyugdíjrendszereket díjazásnak kell tekinteni, és hogy az egyenlő bánásmód elve e rendszerekre is vonatkozik;

11.  megjegyzi, hogy a nőket gyakrabban foglalkoztatják bizonytalan feltételek és alacsony fizetés mellett, továbbá atipikus munkaszerződésekkel; megjegyzi, hogy a bizonytalan foglalkoztatás további megnyilvánulása a nem önként vállalt részidős munka elterjedtsége, ami hozzájárul a szegénységi kockázathoz, és amelynek aránya a teljes foglalkoztatáson belül 16,7%-ról 19,6%-ra emelkedett; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a be nem jelentett munka, a bizonytalan foglalkoztatás és az atipikus szerződési formák – többek között egyes tagállamokban a „nullaórás” szerződések – visszaélésszerű alkalmazásának leküzdésére; hangsúlyozza, hogy a nők nagy arányban végeznek be nem jelentett munkát, ami kedvezőtlen hatást gyakorol a nők jövedelmére, társadalombiztosítási fedezetére és szociális biztonsági védelmére, és rossz hatással van az EU GDP-jére; sürgeti a tagállamokat, hogy fontolják meg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) bizonytalan munkahelyek mennyiségének csökkentését célzó ajánlásainak(27) végrehajtását, így például a bizonytalan munkaviszonyt létesítő szerződések alkalmazásának elemzését és korlátozását, valamint a munkavállalók ilyen típusú, egymást követő szerződéssel történő foglalkoztatása időtartamának korlátozását, amely letelte után határozatlan idejű szerződés lehetőségét kellene felajánlani részükre;

12.  hangsúlyozza, hogy a nők – noha képzettségük egyre jobb, és az iskolai végzettség tekintetében felül is múlják a férfiakat – továbbra is alulreprezentáltak a munkaerőpiacon; rámutat ezért arra, hogy további lépésekre van szükség a munka és a magánélet közötti egyensúlyt célzó megközelítésnek a politikai döntéshozatalba való átfogó integrálása érdekében, ideértve a gondozási létesítmények, a szabadság és a rugalmas munkaidő-beosztás, valamint az olyan adózási és juttatási rendszerek biztosítását, amelyek nem tartják vissza a második keresőket attól, hogy dolgozzanak vagy többet dolgozzanak;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy szüntesse meg az úgynevezett „üvegplafont”, amely megakadályozza a nőket abban, hogy vezetői és felsővezetői pozíciókba jussanak; felszólít ezért a nők vezetőtestületi tagságáról szóló irányelv gyors elfogadására, amely fontos első lépés a köz- és magánszférabeli egyenlő képviselet irányában, valamint hangsúlyozza, hogy a Bizottság felelőssége megtenni minden olyan intézkedést, amely elősegítheti, hogy a Tanács túllendüljön a holtponton, amely a döntéshozatali pozíciók betöltése tekintetében szükséges átláthatóságot és megfelelőbb nemek közötti egyensúlyt érintő uniós szabályozás kapcsán kialakult;

14.  kiemeli a vállalkozói készség szerepét, mint a nők gazdasági függetlenségéhez vezető utak egyikét; sürgeti a tagállamokat, hogy növeljék a mikrohitelek és hasonló lehetőségek elérhetőségét és ismertségét, melyek a forráshoz jutás aránytalan eladósodás (uzsora) nélküli módját jelentik;

15.  hangsúlyozza, hogy a munka és a családi élet összehangolása kulcsfontosságú a nemek közötti egyenlőség elérése szempontjából; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy késedelem nélkül járjanak el a szülési szabadságról szóló irányelvre és a gondozók szabadságáról szóló uniós irányelvre irányuló javaslatokkal kapcsolatban, valamint erősítsék meg az apasági szabadságra vonatkozó jogszabályokat; hangsúlyozza, hogy a hozzáférhető, megfizethető, magas színvonalú gyermekgondozási és támogató szolgáltatások hiánya hozzájárul a nemek közötti foglalkoztatási szakadékhoz, a bérszakadékhoz és az azzal összefüggő nyugdíjszakadékhoz, valamint a bizonytalan munkahellyel rendelkező és a szegénységben élő vagy a szegénység kockázatának kitett nők aránytalanul nagy számához; rámutat arra, hogy ez különösen érvényes az egyszülős háztartások esetében, amelyek többségét nők vezetik; hangsúlyozza e tekintetben különösen a gyermekgondozásra vonatkozó barcelonai célok elérésének fontosságát; kiemeli, hogy a célokat eredetileg 2020-ra tűzték ki, és hogy azokat a tagállamok többségében a mai napig nem érték el; sürgeti a tagállamokat, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúlyt javító intézkedések révén növeljék nők munkaerő-piaci jelenlétét, és vegyék figyelembe különösen a nehéz családi helyzeteket, valamint biztosítsák a gyermekgondozási és támogató szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez szükséges és hasznos fejlesztések elvégzését, például a gyermekgondozási szolgáltatások nyújtására fordított kiadások növelése és/vagy a háztartásoknak nyújtott támogatások révén, a munkavállalóknak a gyermekgondozási költségekhez való hozzájárulásra ösztönzése által, az uniós források jobb felhasználásával, valamint ihletet merítve az egyes tagállamok bevált gyakorlataiból;

16.  úgy véli, hogy a gyermekszegénység kapcsolódik a nők szegénységéhez, és ezért felhívja a tagállamokat, hogy hajtsák végre a gyermekszegénységre és a gyermekek jólétére vonatkozó ajánlást(28), és alkalmazzák az abban foglalt mutatóalapú monitoring keretet;

17.  üdvözli, hogy a Parlament úgy szavazott, hogy felhívja a Bizottságot és a tagállamokat egy gyermekgarancia bevezetésére annak érdekében, hogy minden szegénységben élő gyermek ingyenes egészségügyi ellátáshoz, ingyenes oktatáshoz, ingyenes gyermekgondozáshoz, tisztes lakhatáshoz és megfelelő táplálkozáshoz jusson(29);

18.  úgy véli, hogy a megszorító politikák a gondozás reprivatizálásához vezetnek, aminek következtében nemcsak a gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférés csökken, hanem a nőknek a gyermekek, idősek és fogyatékossággal élők gondozásával kapcsolatos terhei is jelentősen nőnek azáltal, hogy a gondozás felelősségét a társadalomról a nőkre hárítják át; felhívja a tagállamokat, hogy állítsák helyre a magas színvonalú és hozzáférhető állami szolgáltatásokat, ideértve a gyermekek, a fogyatékossággal élők és az idősek gondozását;

19.  megjegyzi, hogy a fogyatékossággal élő, az idős és a más gondozásra szoruló emberek számára nyújtott megfizethető és magas színvonalú gondozási és támogató szolgáltatások hiánya nemcsak a gondozási szolgáltatások hozzáférhetőségét csökkenti, hanem jelentősen növeli a nőkre nehezedő terheket is; megjegyzi, hogy a közszolgáltatások és a szociális infrastruktúra megnyirbálása aránytalanul sújtja a nőket és hátrányos hatással van a nők munkaerő-piaci részvételére, ezáltal növelve a nők szegénységi kockázatát és társadalmi kirekesztettségét; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak magas színvonalú és hozzáférhető közszolgáltatásokat, köztük a gyermekek, a fogyatékosok és az idősek számára nyújtott gondozási szolgáltatásokat, többek között azáltal, hogy vonzóbbá teszik az egészségügyi és a szociális ágazatokban való munkavállalást a nők és a férfiak számára egyaránt, de különösen a fiatalok számára;

20.  hangsúlyozza a magas színvonalú közszolgáltatások kulcsfontosságú szerepét, különösen a nők számára, akik jobban rá vannak utalva ezekre a szolgáltatásokra; hangsúlyozza a magas színvonalú, megfizethető, megfelelő helyen nyújtott, kereslet által vezérelt közszolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférés fontosságát a szegénység elleni küzdelem tekintetében;

21.  hangsúlyozza, hogy határozottan fel kell lépni a családon belüli erőszakkal, különösen a nők elleni erőszakkal szemben; megjegyzi, hogy a nők gazdasági függetlensége kulcsszerepet játszik az életükben és abban, hogy képesek legyenek a családon belüli erőszakos helyzetekből önerőből kiszabadulni, továbbá hogy azokat a nőket, akik a fizetett szabadságukat már teljes egészében igénybe vették, munkahelyük és gazdasági függetlenségük elvesztésének veszélye fenyegeti; megjegyzi, hogy az Ausztráliában és az Egyesült Államokban nemrégiben bevezetett, családon belüli erőszak miatti szabadság számos munkavállaló számára biztosította a munkahely védelmét a családon belüli erőszak hatásainak kezelésekor, így például időt adott az érintettek számára az orvosi vizsgálatokra, a bíróságon való megjelenésre és az ilyen helyzetekben feltétlenül elintézendő más feladatok elvégzésére; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg egy olyan rendszer bevezetésének megvalósítását és lehetséges kimeneteleit, amely rendkívüli fizetett szabadságot biztosít a családon belüli erőszak áldozatainak és túlélőinek akkor, ha a fizetett szabadság hiánya akadályozza az áldozatot munkahelye megőrzésében, egyúttal biztosítva magánéletük védelmét, továbbá hogy vezessenek be további intézkedéseket a családon belüli erőszak problémájával kapcsolatos tudatosság növelése érdekében, valamint segítsék az ilyen erőszak áldozatait, mozdítsák elő jogaik jobb ismeretét és védelmét, és védjék meg gazdasági függetlenségüket;

22.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a strukturális és befektetési alapokat és különösen az Európai Szociális Alapot (ESZA), valamint az Európai Stratégiai Beruházási Alapot az oktatás és a képzés javítására használják fel a nők munkához jutásának javítása, a munkanélküliség, a szegénység és a társadalmi kirekesztettségük leküzdése érdekében; rámutat arra, hogy az ESZA társadalmi befogadásra irányuló intézkedésekre és társadalmi innovációs projektekre előirányzott 20%-át aktívabban fel lehetne használni olyan kezdeményezések – például kis helyi projektek – támogatására, amelyek célja a szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élő nők felemelkedésének elősegítése; sürgeti a tagállamokat, hogy szervezzenek több tájékoztató kampányt az uniós finanszírozású projektekben való részvételi lehetőségekről;

23.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkalmazzák a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést mint annak biztosítására szolgáló eszközt, hogy a költségvetési döntések meghozatalakor figyelembe vegyék a nemi dimenziót és küszöböljék ki a nőket és férfiakat eltérően érintő intézkedéseket;

24.  kéri a női szegénységre és társadalmi kirekesztettségre vonatkozó mutatók hatékony kidolgozását a 2007-ben kidolgozott mutatók alapján(30);

25.  sürgeti a tagállamokat a szegénység elleni harcban a nem kormányzati szervekkel való együttműködésre, melyek sikeresen működnek a mélyszegénység sújtotta területeken, értékes know-how-val rendelkeznek a helyi közösségekre vonatkozóan; felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a hatékony helyi szintű együttműködést;

26.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy az egyenlő bánásmód elősegítésének céljából vonják be a szociális partnereket (a szakszervezeteket és a munkaadókat), valamint a civil társadalmat és azon belül a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó szervezeteket a nemek közötti egyenlőség megvalósításába; hangsúlyozza, hogy a szociális párbeszéd keretében foglalkozni kell a nemek közötti egyenlőség munkahelyi gyakorlatainak nyomon követésével és előmozdításával, ideértve a munka és a magánélet összeegyeztetésének megkönnyítését célzó rugalmas munkafeltételeket is; hangsúlyozza a kollektív szerződések jelentőségét a megkülönböztetés elleni fellépés, illetve a nők és a férfiak közötti munkahelyi egyenlőség előmozdítása szempontjából, valamint az olyan egyéb eszközök jelentőségét, mint a magatartási kódexek, továbbá a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kutatás, tapasztalatcsere és a bevált gyakorlatok cseréje.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

16.3.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

44

4

4

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Laura Agea, Guillaume Balas, Tiziana Beghin, Brando Benifei, Vilija Blinkevičiūtė, Enrique Calvet Chambon, David Casa, Ole Christensen, Jane Collins, Martina Dlabajová, Lampros Fountoulis, Elena Gentile, Thomas Händel, Rina Ronja Kari, Jan Keller, Ádám Kósa, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Jean Lambert, Jérôme Lavrilleux, Jeroen Lenaers, Verónica Lope Fontagné, Javi López, Morten Løkkegaard, Dominique Martin, Anthea McIntyre, Joëlle Mélin, Elisabeth Morin-Chartier, Emilian Pavel, João Pimenta Lopes, Georgi Pirinski, Marek Plura, Terry Reintke, Sofia Ribeiro, Maria João Rodrigues, Claude Rolin, Anne Sander, Sven Schulze, Siôn Simon, Jutta Steinruck, Romana Tomc, Yana Toom, Ulrike Trebesius, Jana Žitňanská

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Maria Arena, Georges Bach, Heinz K. Becker, Lynn Boylan, Karima Delli, Paloma López Bermejo, António Marinho e Pinto, Edouard Martin, Ivo Vajgl

28.1.2016

VÉLEMÉNY a Kulturális és Oktatási Bizottság részéről

a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részére

a szegénységről: a nemek közötti egyenlőség szempontjai

(2015/2228(INI))

A vélemény előadója: Silvia Costa

JAVASLATOK

A Kulturális és Oktatási Bizottság felhívja a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel a kormányok a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményben és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendben elkötelezték magukat annak biztosítására, hogy minden fiú és lány befejezze az általános iskolát; mivel a Parlament 2015 májusában a nemzetközi nőnap alkalmából megrendezte a „A nők és a lányok érvényesülésének támogatása az oktatás révén” elnevezésű rendezvényt; mivel mind az iskolarendszeren belüli, mind az azon kívüli oktatás alapvető fontossággal bír a marginalizáció és a megkülönböztetés több formájának leküzdésében, azáltal, hogy párbeszédet teremt, nyitottságot és megértést biztosít a közösségek között, valamint elősegíti a marginalizált közösségek emancipációját;

B.  mivel az Európa 2020 stratégia egyik célja a tagállami szegénységi küszöb alatt élő európaiak számának csökkentése, amellyel 2020-ra több mint 20 millió embert kiemelhet a szegénységből;

C.  mivel az Európa 2020 stratégia célkitűzései tartalmazzák a korai iskolaelhagyás arányának 10% alá csökkentését;

D.  mivel az Európa 2020 célkitűzéseinek egyike, hogy a 30–34 évesek körében az egyetemi végzettséggel rendelkezők aránya 40% legyen a jelenlegi átlagos 37,9%-hoz képest, és mivel a nők átlaga meghaladta a 42,3%-ot, szemben a férfiak 33,6%-os arányával;

E.  mivel a felnőttképzés aránya az EU-ban átlagosan 11%-os, az Európa 2020-ben foglalt 15%-os céllal szemben, miközben a nők körében ennél is alacsonyabb, elsősorban azért, mert a kínálat nehezen egyeztethető össze a szakmai és a magánélet összeegyeztethetőségével kapcsolatos követelményekkel;

F.  mivel a nemek közötti egyenlőségre való oktatásnak azt a célt kell kitűznie, hogy küzdjön a „szegénység női problémává válása” ellen azáltal, hogy legyőzi a nemi sztereotípiákat, valamint hozzájárul ahhoz, hogy a nők, a lányok és az egyéb nemek fokozottabban részt vegyenek a gazdasági, társadalmi és politikai életben;

G.  mivel a tagállamokban elfogadott megszorító intézkedések és munkaerő-piaci reformok a szegénység, a munkanélküliségi ráták, illetve a bizonytalan és rosszul fizetett munkahelyek számának növekedéséhez vezettek; mivel ezek az intézkedések és reformok a nőket jobban sújtják;

H.  mivel a szegénység erős hatással van az oktatáshoz való egyenlő hozzáférésre, ugyanis a tanulás közvetlen és közvetett költségekkel jár;

I.  mivel a gazdasági válság különösen súlyosan érintette a nőket és növelte elszegényedésük veszélyét;

J.  mivel a zaklatás komoly hatással van az iskolai eredményekre, és mivel az a fiúkra és a lányokra nézve eltérő pszichológiai és teljesítménybeli következményekkel jár;

K.  mivel a szakképzés és a továbbképzés is hozzájárul a munkaerő-piaci beilleszkedéshez;

1.   hangsúlyozza, hogy a megfizethető gyermekgondozáshoz való egyenlő hozzáférés a családi és szakmai élet közötti egyensúly tiszteletben tartásának kulcseleme, mert azáltal elkerülhető, hogy a nők arra kényszerüljenek, hogy részidős vagy félidős munkák felé irányuljanak vagy felhagyjanak a munkavégzéssel; hangsúlyozza továbbá, hogy az ingyenes és magas színvonalú oktatáshoz való hozzáférés alapvető az egyenlő lehetőségek fiúk és lányok számára való biztosításához és a generációról generációra örökített szegénység megtöréséhez, különösen a nők számára;

2.  megállapítja, hogy az oktatás és a kultúra alapvető szerepet játszik az attitűdök és sztereotípiák megkérdőjelezésében és megváltoztatásában, valamint segít a nők és a lányok egyenlőségének megteremtésében;

3.  hangsúlyozza, hogy a nemek alapján történő megkülönböztetés még hátrányosabb a lányokra nézve, ha nem csak az oktatáshoz való hozzáférést, hanem a képzés célját is figyelembe vesszük, amelynek a lányok személyiségének, valamint képességeiknek és önbecsülésüknek, továbbá szellemi és testi attitűdjeinek kifejlődését kellene szolgálnia, kihasználva az azokban rejlő lehetőségeket;

4.  rámutat arra, hogy haladéktalanul meg kell szüntetni az abban rejlő aránytalanságot, hogy az Unióban a nők általánosságban magasan képzettek, mégsem áll rendelkezésükre elegendő szakmai lehetőség, ami az egész társadalom számára veszteséget eredményez;

5.  hangsúlyozza, hogy fontos támogatást és forrásokat biztosítani a hivatalos tevékenységet és képzéseket integráló fellépések számára, elsősorban a lányok esetében, tudásalapú és keresztkompetenciákra irányuló képzések révén, megkönnyítve ezáltal egy valódi európai polgárságtudat kialakulását is; hangsúlyozza továbbá a nem hivatalos képzés jelentőségét is az alulképzett és a szegénység veszélyének kitett személyek közelítésében a képzés és az oktatás világához;

6.  hangsúlyozza, hogy olyan felnőtteknek, és különösen nőknek is szóló képzési és szakképzési, valamint továbbképzési és pályaválasztási rendszereket kell biztosítani, amelyek elősegítik a munkaerő-piaci beilleszkedést vagy újrabeilleszkedést, csökkentve ezáltal a szegénység veszélyét;

7.  hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség az oktatás terén azt jelenti, hogy a lányok és a fiúk, a nők és a férfiak egyenlő esélyeket kapnak és egyenlő elbánásban részesülnek a magas színvonalú oktatáshoz való hozzáférés, annak folyamata és kimenetele terén, valamint hogy olyan pozitív intézkedéseket vezetnek be, amelyekkel le lehet győzni a strukturális, kulturális és interszekcionális nemi egyenlőtlenségeket, hogy a nők és a lányok az oktatás révén érvényesülhessenek; emlékeztet, hogy az Európai Unióban a diplomások között 60% a nők aránya, de munkanélküliségi arányuk magasabb a férfiakénál; ezért kitart amellett, hogy a szakképzésre, a munkahelyek megőrzésére és a növekedés fellendítésére irányuló politikákban a nemek közötti egyenlőség dimenzióját figyelembe vevő tartós válaszokat kell kínálni;

8.  hangsúlyozza a tanárok képzésének fontosságát a nemi szerepek és sztereotípiák hatása és megelőzése terén; hangsúlyozza, hogy meg kell vizsgálni, hogy az osztálytermekben milyen mértékben küzdenek a nemi sztereotípiák ellen;

9.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy számolják fel a formális és informális oktatáshoz, valamint az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférés akadályait a tudatosság és az iránymutatások fejlesztése, pénzügyi támogatás, továbbá olyan támogatások nyújtása révén, mint például a gyermekgondozás és idősgondozás, amely – egy generációkon átívelő megközelítés alkalmazása és az európai intézmények szerepének ösztönzése révén – lehetővé tenné a nők és férfiak számára az egész életen át tartó tanulásban való részvételt;

10.  emlékeztet arra, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésére az oktatási rendszer minden szintjén szükség van, és kitart amellett, hogy harcolni kell a műszaki szakmákkal kapcsolatos sztereotípiák ellen, amelyek akadályozzák a lányokat a szakmaválasztásban; rámutat a nők képviseletének jelentőségére az oktatási intézmények – iskolák és egyetemek – döntéshozatalában;

11.  hangsúlyozza, hogy a nők és lányok szabadon dönthetnek tanulmányaik irányáról, szakmai életükről és karrierjükről;

12.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a gyermekes nőket azért különböztetik meg a munkahelyeken, mert anyák, nem pedig azért, mert munkateljesítményük elmarad társaikétól; sürgeti a tagállamokat, hogy aktívan mozdítsák elő az anyákról mint munkavállalókról kialakított pozitív képet, és harcoljanak az úgynevezett „anyasági hátrány” jelensége ellen, melynek létezését számos kutatási tanulmány bizonyítja;

13.  olyan finanszírozási mechanizmusokat szorgalmaz, amelyek ösztönzik a nemi egyenlőtlenséggel jellemezhető területeken a nemek egyenlő képviseletének megvalósítását; kéri a Bizottságot, hogy ismertesse az olyan európai oktatási mobilitási programokban való részvétel nemre és korra lebontott adatait, mint az Erasmus+ , a Kreatív Európa és a Polgárok Európája;

14.  hangsúlyozza, hogy valamennyi tagállamban a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata a gyermekek körében szorosan összefügg a szüleik és gondviselőik iskolai végzettségével, és különösen az édesanyjukéval, illetve a szülők munkaerő-piaci helyzetével, szociális körülményeivel, valamint a tagállamok által nyújtott családtámogatási szolgáltatásokkal; rámutat arra, hogy az oktatás hiánya az egyik fő kockázati tényező a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztés tekintetében; megjegyzi, hogy a családi tényezők, mint például a családi instabilitás és a család életstílusa, az egyedülálló szülői lét, a rossz életkörülmények, a fizikai és mentális egészségügyi problémák és a családon belüli erőszak ezen túlmenően növelné annak a valószínűségét, hogy a fiatalok idejekorán abbahagyják az oktatási és képzésben való részvételt;

15.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szegénység elleni küzdelem érdekében, valamint a hagyományosan a férfiak által dominált területeken – például a tudomány, a technológia, a műszaki tudományok, a matematika és a vállalkozások területén – a nők képviseletének növelése céljából ruházzanak be a formális és nem formális oktatásba és az egész életen át tartó tanulásba, pozitív női példaképekkel és szakmai mentorálási hálózatokkal, ezzel legyőzve a nemi sztereotípiákat és előítéleteket;

16.  hangsúlyozza, hogy a szegénység hatással lehet a fiúk és a lányok tudatos vagy tudat alatti szakmaválasztására, mert bevezet egy mesterséges tényezőt, a „gazdasági hasznosságot”; emlékeztet ezért a pedagóguscsapatok családok melletti tanácsadó szerepének fontosságára abban, hogy a fiúk és a lányok valamennyi képességüket teljes mértékben ki tudják használni a képzésük révén; Véleménytervezet Módosítás

17.  elismeri a sport fontosságát az oktatás és az értékek közvetítése terén, azon előítéletek és sztereotípiák felszámolása érdekében, amelyek akadályozzák a nőket és a férfiakat abban, hogy saját elvárásaiknak és egyéni képességeiknek megfelelően fejlődjenek;

18.  kéri a tagállamokat, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt mindkét nem minőségi testnevelésének jelentőségére, és javasolja, hogy dolgozzanak ki a kérdés kezeléséhez szükséges stratégiákat;

19.  felhívja a figyelmet a sporton keresztüli nevelés fontosságára és a sport azon szerepére, hogy segíteni tud a társadalmilag hátrányos helyzetű fiatalok jó útra terelésében, és kéri a tagállamokat és a sportszervezeteket, hogy alkalmazzanak egyenlőségi politikákat a különféle sporteseményeken;

20.  emlékeztet különösen a migráns és menekült gyermekek – fiúk és lányok – oktatáshoz való hozzáféréshez való jogára, amely jog az európai társadalmak egyik prioritása; ezért hangsúlyozza, hogy az elhúzódó migránsválság fényében a migránsok oktatása terén mind európai, mind tagállami szinten sürgős intézkedésekre van szükség; hangsúlyozza, hogy az oktatás kulcsfontosságú az integrálódás szempontjából, és amennyiben a tagállami oktatási rendszerek nem tudnak megfelelni e kihívásnak, az további kulturális szegregációt eredményezhet és mélyítheti a társadalmi különbségeket; rámutat, hogy a minőségi oktatáshoz, a nyelvi mediációhoz és a pszichológiai segítségnyújtáshoz való hozzáférést a menekülttáborokban és a célvárosokban sem akadályozhatják a menekültstátusz elismeréséhez kapcsolódó bürokratikus vagy adminisztratív kérdések;

21.  emlékeztet arra, hogy a migráns nők és gyermekek alkotják az egyik legsebezhetőbb csoportot, hiszen rendkívüli módon ki vannak téve a gazdasági és társadalmi kirekesztés veszélyének, mivel korlátozott mértékben férnek csak hozzá az alapvető egészségügyi ellátáshoz és a megfelelő lakhatáshoz;

22.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a fiúk és a férfiak aktívan elköteleződjenek a nemek közötti egyenlőség kérdésében, és hogy a nemek egyenlőségével foglalkozó hivatalos és nem hivatalos oktatásban, valamint élethosszig tartó tanulási programokban fiúk és férfiak is vegyenek részt, hogy meg lehessen szüntetni a női szegénységet súlyosbító társadalmi kirekesztést és megkülönböztetést;

23.  hangsúlyozza, hogy a nemek közti egyenlőség és a szegényég metszetével foglakozó oktatáspolitikáknak különös hangsúlyt kell fektetniük a többszörös megkülönböztetéssel szembesülő nők és csoportok helyzetére;

24.  rámutat, hogy a lányokhoz képest a fiúknál majdnem kétszeres a valószínűsége annak, hogy alacsony képesítéssel vagy képesítés nélkül hagyják el az iskolát, de úgy tűnik, hogy a társadalmi-gazdasági háttér jobb előrejelzője az iskolai teljesítménynek és végzettségnek, mint kizárólag a nemi hovatartozás, ezért a társadalmi és gazdasági kihívásokra kell összpontosítani a minőségi oktatási lehetőségek mindenki számára történő biztosítása során, és kéri, hogy hozzanak létre egy megfelelő pedagógiai keretet e különbség felszámolására;

25.  hangsúlyozza az egész életen át tartó képzés szerepét abban, hogy lehetőséget biztosít az iskolát túl korán elhagyó, vagy olyan alapképzést elkezdő felnőttek számára, amely nem felel meg képességeiknek vagy ambícióiknak;

26.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák és ösztönözzék a fiataloknak és felnőtteknek szóló szakképzési programokhoz való hozzáférést; rámutat, hogy az Európai Szociális Alap fontos szerepet játszik a képzési politikák révén történő munkaerő-piaci beilleszkedésben, és kéri a tagállamokat és a helyi hatóságokat az alap használatának előmozdítására;

27.  hangsúlyozza az önkéntes szervezetek és a szolgáltatási ágazat által e téren betöltött szerepet, és sürgeti a tagállamokat, hogy támogassák azok tevékenységét; emlékeztet a nők nagyarányú részvételére az önkéntes munkákban az oktatás terén és egyéb területeken, a menekült és nehéz helyzetben levő gyermekeknek nyújtott oktatási szolgáltatások támogatásában és megerősítésében is;

28.  emlékeztet, hogy a 2008-as pénzügyi válság fékezte a nők munkaerő-piaci részvételét és integrációját az ugyanolyan végzettségű férfiakéhoz képest; kéri a Bizottságot, hogy hozzon korrekciós intézkedéseket az egyenlőség biztosítására a szakmai előmenetel terén, elkerülve a nők elszegényedését és karrierjük lelassulását. kéri, hogy a nők részvételének fokozása és az esélyegyenlőség biztosítása érdekében a különféle szakmákban hozzanak létre speciális kísérő intézkedéseket annak érdekében, hogy a nők kumulálhassák munka- és tanulási terhelésüket és megoszthassák a családi terheket házastársukkal;

29.  hangsúlyozza, hogy a lányok iskolai életben való részvétele elengedhetetlen feltétele az iskolaelhagyás elleni küzdelemnek, mivel a lányok az életükben vagy mások életében való pozitív változások elindításának lehetőségében való részvétel révén szereznek önbizalmat. A lányok részvétele továbbá hozzájárulhat az arról való közvélekedés megváltoztatásához is, hogy a lányok mire képesek, és lehetővé teszi, hogy polgárként és a társadalom jogok védelmében aktív tagjaiként tekintsünk rájuk.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

25.1.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

24

4

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Isabella Adinolfi, Andrea Bocskor, Louise Bours, Nikolaos Chountis, Silvia Costa, Mircea Diaconu, Damian Drăghici, Jill Evans, María Teresa Giménez Barbat, Giorgos Grammatikakis, Petra Kammerevert, Rikke Karlsson, Andrew Lewer, Svetoslav Hristov Malinov, Curzio Maltese, Stefano Maullu, Luigi Morgano, Michaela Šojdrová, Yana Toom, Helga Trüpel, Sabine Verheyen, Julie Ward, Bogdan Brunon Wenta, Bogdan Andrzej Zdrojewski, Milan Zver

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Eider Gardiazabal Rubial, Dietmar Köster, Zdzisław Krasnodębski, Ernest Maragall, Algirdas Saudargas

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Gabriel Mato, Jaromír Štětina

ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYEAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Az elfogadás dátuma

19.4.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

25

2

4

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Maria Arena, Catherine Bearder, Beatriz Becerra Basterrechea, Malin Björk, Vilija Blinkevičiūtė, Anna Maria Corazza Bildt, Viorica Dăncilă, Iratxe García Pérez, Anna Hedh, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Elisabeth Köstinger, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Angelika Mlinar, Maria Noichl, Marijana Petir, Pina Picierno, João Pimenta Lopes, Terry Reintke, Jordi Sebastià, Michaela Šojdrová, Ernest Urtasun, Jadwiga Wiśniewska, Anna Záborská, Jana Žitňanská

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Rosa Estaràs Ferragut, Kostadinka Kuneva, Constance Le Grip, Evelyn Regner, Marc Tarabella

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Julia Reid, Marco Zanni

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

25

+

ALDE

Catherine Bearder, Beatriz Becerra Basterrechea, Angelika Mlinar

EFDD

Marco Zanni

GUE/NGL

Malin Björk, Kostadinka Kuneva, João Pimenta Lopes

PPE

Anna Maria Corazza Bildt, Rosa Estaràs Ferragut, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Elisabeth Köstinger, Constance Le Grip

S&D

Maria Arena, Vilija Blinkevičiūtė, Viorica Dăncilă, Iratxe García Pérez, Anna Hedh, Maria Noichl, Pina Picierno, Evelyn Regner, Marc Tarabella

VERTS/ALE

Terry Reintke, Jordi Sebastià, Ernest Urtasun

2

-

EFDD

Julia Reid

PPE

Michaela Šojdrová

4

0

ECR

Jadwiga Wiśniewska, Jana Žitňanská

PPE

Marijana Petir, Anna Záborská

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

(1)

HL C 233. E, 2006.9.28., 130. o.

(2)

HL C 67. E, 2010.3.18., 31. o.

(3)

HL C 70. E, 2012.3.8., 162. o.

(4)

HL C 199. E, 2012.7.7., 77. o.

(5)

HL C 296. E, 2012.10.2., 26. o.

(6)

HL C 51. E, 2013.2.22., 9. o.

(7)

HL C 131. E, 2013.5.8., 60. o.

(8)

HL C 258. E, 2013.9.7., 91. o.

(9)

HL C 264. E, 2013.9.13, 75. o.

(10)

HL C 24., 2016.1.22., 8. o.

(11)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0073.

(12)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0050.

(13)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0218.

(14)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0351.

(15)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0350.

(16)

http://ec.europa.eu/eurostat/tgm/refreshTableAction.do?tab=table&plugin=1&pcode=t2020_50&language=fr

(17)

Save the Children, „Child Poverty and Social Exclusion in Europe” (Gyermekszegénység és társadalmi kirekesztés Európában), Brüsszel, 2014, 14. o.

(18)

„Az anyák felmérése Európában” 2011-es eredményei, Anyák Világmozgalma – Európa

(19)

http:\\www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2015/547546/EPRS_STU(2015)547546_EN.pdf, 11. old.

(20)

Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, Policies and regulations to combat precarious employment (A bizonytalan foglalkoztatás leküzdésére irányuló politikák és szabályozás), 2011.

(21)

http://ec.europa.eu/justice/gender-equality/files/conference_sept_2011/dgjustice_oldagepensionspublication3march2011_en.pdf.

(22)

http://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Employment_statistics&oldid=190559

(23)

McKay, Sonia; Jefferys, Steve; Paraksevopoulou, Anna; Keles, Janoj. 2012. április, Study on precarious work and social rights 2012. (Tanulmány a bizonytalan foglalkoztatási feltételekről és a szociális jogokról) Készült az Európai Bizottság megbízásából.

Az Európai Parlament 2010. október 19-i állásfoglalása a bizonytalan foglalkoztatási feltételek mellett dolgozó nőkről (HL C 70E., 2012.3.8., 1. o.)

(24)

Save the Children, „Child Poverty and Social Exclusion in Europe” (Gyermekszegénység és társadalmi kirekesztés Európában), Brüsszel, 2014, 14. o.

(25)

Az Európai Parlament 2015. szeptember 9-i állásfoglalása a tevékeny időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás 2012-es európai évének végrehajtásáról, eredményeiről és átfogó értékeléséről szóló jelentésről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0309).

(26)

http://ec.europa.eu/justice/gender-equality/files/conference_sept_2011/dgjustice_oldagepensionspublication3march2011_en.pdf.

(27)

Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, Policies and regulations to combat precarious employment (A bizonytalan foglalkoztatás leküzdésére irányuló politikák és szabályozás), 2011.

(28)

Az Európai Bizottság ajánlása – Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés. Brüsszel, 2013.2.20., C(2013)0778.

(29)

Az Európai Parlament 2015. november 24-i állásfoglalása az egyenlőtlenségek csökkentéséről, különös tekintettel a gyermekszegénységre (Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0401).

(30)

Az Európai Unió Tanácsa – Foglalkoztatás, Szociálpolitika, Egészségügy és Fogyasztóvédelem, „A Pekingi Cselekvési Platform tagállamok és EU-intézmények általi végrehajtásának áttekintése – Mutatók a nők és a szegénység vonatkozásában – Tervezet – A Tanács következtetései”, 2007. december, 13947/07 ADD

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat