JELENTÉS a belső piac működését közvetlenül érintő adókikerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról

27.5.2016 - (COM(2016)0026 – C8-0031/2016 – 2016/0011(CNS)) - *

Gazdasági és Monetáris Bizottság
Előadó: Hugues Bayet

AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE

a belső piac működését közvetlenül érintő adókikerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról

(COM(2016)0026 – C8-0031/2016 – 2016/0011(CNS))

(Különleges jogalkotási eljárás– konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0026),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 115. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0031/2016),

–  tekintettel a máltai parlament és a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett, indokolással ellátott véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0189/2016),

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikkének (2) bekezdésének megfelelően;

3.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Módosítás    1 Irányelvre irányuló javaslat 1 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(1)  A nemzetközi adózás területén érvényben lévő jelenlegi politikai prioritások rávilágítanak arra, hogy biztosítani kell az adóknak a nyereség és az érték keletkezése helyén történő megfizetését. Ezért elengedhetetlen, hogy helyreálljon az adórendszerek igazságosságába vetett bizalom, és a kormányok hatékonyan gyakorolhassák adóügyi szuverenitásukat. Ezen új politikai célkitűzések alapján konkrét fellépésekre irányuló ajánlások kerültek megfogalmazásra a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek (OECD) az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás (BEPS) elleni kezdeményezése összefüggésében. Az igazságosabb adózás iránti igényre reagálva, a Bizottság 2015. június 17-i közleményében cselekvési tervet3 határoz meg az Európai Unión belüli méltányos és hatékony társasági adózásra vonatkozóan (a továbbiakban: cselekvési terv).	(1)  A nemzetközi adózás területén érvényben lévő jelenlegi politikai prioritások rávilágítanak arra, hogy biztosítani kell az adóknak a nyereség keletkezése és az érték teremtése helyén történő megfizetését. Ezért elengedhetetlen, hogy helyreálljon az adórendszerek igazságosságába vetett bizalom, és a kormányok hatékonyan gyakorolhassák adóügyi szuverenitásukat. Ezen új politikai célkitűzések alapján konkrét fellépésekre irányuló ajánlások kerültek megfogalmazásra a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek (OECD) az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás (BEPS) elleni kezdeményezése összefüggésében. Az igazságosabb adózás iránti igényre reagálva, a Bizottság 2015. június 17-i közleményében cselekvési tervet határoz meg az Európai Unión belüli méltányos és hatékony társasági adózásra vonatkozóan3 (a továbbiakban: cselekvési terv), amelyben elismeri, hogy egy közös konszolidált társaságiadó-alap (KKTA) a megfelelő és méltányos hozzájárulási kulcs mellett valóban gyökeres változást okozhat a mesterséges BEPS-stratégiák elleni küzdelemben. Ennek fényében a Bizottságnak a lehető leghamarabb közzé kell tennie egy, a közös konszolidált társaságiadó-alapra vonatkozó ambiciózus javaslatot, a jogalkotónak pedig a lehető leggyorsabban le kell zárnia a tárgyalásokat e rendkívül fontos ügyben.
	Megfelelően figyelembe kell venni a közös konszolidált társaságiadó-alapról (KKTA) szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló 2012. április 19-i európai parlamenti jogalkotási állásfoglalást.
__________________	__________________
3 A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – Méltányos és hatékony társaságiadó-rendszer az Európai Unióban: 5 fő cselekvési terület, COM(2015) 302 final, 2015. június 17.	3 A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – Méltányos és hatékony társaságiadó-rendszer az Európai Unióban: 5 fő cselekvési terület, COM(2015) 302 final, 2015. június 17.
Módosítás    2 Irányelvre irányuló javaslat 1 a preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(1a)  Az Unió úgy véli, hogy az adócsalás, az adókijátszás és az adókikerülés elleni küzdelem elsődleges politikai prioritás, mivel az agresszív adótervezés gyakorlata elfogadhatatlan a belső piac integritása és a társadalmi igazságosság szempontjából.
Módosítás    3 Irányelvre irányuló javaslat 2 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(2)  OECD-tagi minőségében a legtöbb tagállam elkötelezte magát amellett, hogy végrehajtja a 2015. október 5-én közzétett, az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás elleni 15 fellépés eredményeit. Az egységes piac jó működése érdekében ezért alapvető fontosságú, hogy a tagállamok – minimális követelményként – teljesítsék az adóalap-erózióra és a nyereségátcsoportosításra vonatkozó kötelezettségvállalásaikat, tágabb értelemben pedig lépjenek fel az adókikerülési gyakorlatok visszaszorítása, valamint a méltányos és eredményes uniós adózás biztosítása érdekében, és mindezt megfelelően koherens és összehangolt módon tegyék. Egy szorosan integrált gazdaságok által alkotott piacon közös stratégiai megközelítésekre és összehangolt fellépésre van szükség a belső piac működésének javításához és a BEPS elleni kezdeményezés pozitív hatásainak optimalizálásához. Ezen túlmenően csak egy közös keret segítségével lehet megakadályozni a piac feltöredezését, valamint véget vetni a jelenleg tapasztalható különbségeknek és piaci torzulásoknak. Végezetül pedig az Unió-szerte közös irányvonalat tükröző nemzeti végrehajtási intézkedések jogbiztonságot nyújtanának az adózók számára a tekintetben, hogy a szóban forgó intézkedések összeegyeztethetők az uniós joggal.	(2)  OECD-tagi minőségében a legtöbb tagállam elkötelezte magát amellett, hogy végrehajtja a 2015. október 5-én közzétett, a tényleges adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás elleni 15 fellépés eredményeit. Az egységes piac jó működése érdekében ezért alapvető fontosságú, hogy a tagállamok – minimális követelményként – teljesítsék az adóalap-erózióra és a nyereségátcsoportosításra vonatkozó kötelezettségvállalásaikat, tágabb értelemben pedig lépjenek fel az adókikerülési gyakorlatok visszaszorítása, valamint a méltányos és eredményes uniós adózás biztosítása érdekében, és mindezt megfelelően koherens és összehangolt módon tegyék. Egy szorosan integrált gazdaságok által alkotott piacon közös stratégiai megközelítésekre és összehangolt fellépésre van szükség a belső piac működésének javításához és a tényleges BEPS-stratégiák elleni kezdeményezés pozitív hatásainak optimalizálásához, megfelelően gondoskodva ugyanakkor a belső piacon működő vállalkozások versenyképességéről. Ezen túlmenően csak egy közös keret segítségével lehet megakadályozni a piac feltöredezését, valamint véget vetni a jelenleg tapasztalható különbségeknek és piaci torzulásoknak. Végezetül pedig az Unió-szerte közös irányvonalat tükröző nemzeti végrehajtási intézkedések jogbiztonságot nyújtanának az adózók számára a tekintetben, hogy a szóban forgó intézkedések összeegyeztethetők az uniós joggal. Az Unióban, ahol igen eltérőek a nemzeti piacok, továbbra is csak valamennyi várható intézkedés átfogó hatásvizsgálatának elvégzésével biztosítható a közös irányvonal tagállami szintű, széles körű támogatása.
Módosítás    4 Irányelvre irányuló javaslat 3 a preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(3a)  Mivel az adóparadicsomok az OECD szerint átláthatónak tekinthetők, javaslatot kell tenni a vagyonkezelői alapok és alapítványok átláthatóságának növelésére.
Módosítás    5 Irányelvre irányuló javaslat 4 a preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(4a)  Elengedhetetlenül fontos, hogy megfelelő eszközök álljanak az adóhatóságok rendelkezésére az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással szembeni hatékony küzdelemhez és a nagy multinacionális társaságok által folytatott tevékenységek átláthatóságának javításához, különösen a realizált nyereség, a nyereség után fizetett adók, a kapott támogatások, az adókedvezmények, a munkavállalók létszáma és a tulajdonban lévő eszközök vonatkozásában.
Módosítás    6 Irányelvre irányuló javaslat 4 b preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(4b)  Az állandó telephelyek következetes kezeléséhez elengedhetetlen, hogy a tagállamok mind a vonatkozó jogszabályokban, mind pedig a kétoldalú adózási megállapodásokban közös fogalommeghatározást alkalmazzanak az állandó telephelyre, a jövedelem és a vagyon adóztatásáról szóló OECD-modellegyezmény 5. cikkének megfelelően.
Módosítás    7 Irányelvre irányuló javaslat 4 c preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(4c)  A nyereség állandó telephelyek közötti nem következetes elosztásának elkerülésére a tagállamoknak a jövedelem és a vagyon adóztatásáról szóló OECD-modellegyezmény 7. cikkében foglalt, az állandó telephelyekhez rendelhető nyereségekre vonatkozó szabályokat kell követniük, és a szabályok módosításakor alkalmazandó jogszabályaikat és kétoldalú megállapodásaikat e szabályokhoz kell igazítaniuk.
Módosítás    8 Irányelvre irányuló javaslat 5 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(5)  Szabályokat kell megállapítani a belső piacon történő adóalap-erózió ellen és a belső piacról kifelé irányuló nyereségátcsoportosítás ellen. A következő területeken van szükség szabályokra, amelyek hozzájárulnának e célkitűzés eléréséhez: a kamatok levonhatóságának korlátozása, a tőkekivonás megadóztatása, átállási záradék, a visszaélés elleni általános szabály, az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok és a hibrid struktúrák kezelésére vonatkozó keret. Abban az esetben, ha a szóban forgó szabályok alkalmazása kettős adóztatást eredményezne, az adózónak mentességet kell kapnia – az adott esettől függően – a másik tagállamban vagy harmadik országban megfizetett adó levonása révén. A szabályok célja tehát nem csupán az adókikerülési gyakorlatok megakadályozása, hanem egyúttal az egyéb akadályok – mint például a kettős adóztatás – elkerülése is a piacon.	(5)  Szabályokat kell megállapítani a belső piacon történő adóalap-erózió ellen és a belső piacról kifelé irányuló nyereségátcsoportosítás ellen. A következő területeken van szükség szabályokra, amelyek hozzájárulnának e célkitűzés eléréséhez: a kamatok és jogdíjak levonhatóságának korlátozása, a banktitkot fenntartó vagy alacsony adómértéket alkalmazó adójogrendszerek adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás érdekében történő alkalmazásával szembeni intézkedések, a tőkekivonás megadóztatása, az állandó telephely egyértelmű meghatározása, a transzferárra vonatkozó pontos szabályok, a szabadalmi adókedvezmények rendszerei keretének létrehozása, harmadik országgal kötött, hasonló hatású hatékony adózási megállapodás hiányában átállási záradék, a visszaélés elleni általános szabály, az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok és a hibrid struktúrák kezelésére vonatkozó keret. Abban az esetben, ha a szóban forgó szabályok alkalmazása kettős adóztatást eredményezne, az adózónak mentességet kell kapnia – az adott esettől függően – a másik tagállamban vagy harmadik országban megfizetett adó levonása révén. A szabályok célja tehát nem csupán az adókikerülési gyakorlatok megakadályozása, hanem egyúttal az egyéb akadályok – mint például a kettős adóztatás – elkerülése is a piacon. Az említett szabályok helyes alkalmazása érdekében gondoskodni kell a tagállami adóhatóságok megfelelő finanszírozásáról. Emellett sürgős és szükséges egy egységes szabályrendszer megállapítása a határokon átnyúló uniós vállalkozások adóköteles nyereségének kiszámítására, amelynek keretében a vállalatcsoportokat adózási célokból egyetlen gazdálkodó egységként kezelik, hogy megerősíthető legyen az egységes piac, és kiküszöbölhetővé váljon a jelenlegi társasági adózási keret számos gyenge pontja, amely agresszív adótervezést tesz lehetővé.
Módosítás    9 Irányelvre irányuló javaslat 6 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(6)  A határokon átnyúló vállalatcsoportok – annak érdekében, hogy csökkentsék összesített adókötelezettségüket – egyre gyakrabban folyamodnak magas adómértéket alkalmazó adójogrendszerekből alacsonyabb adót kivető rendszerekkel rendelkező országokba történő nyereségátcsoportosításhoz, sok esetben magas kamatfizetések révén. A kamatkorlátozási szabályra azért van szükség, hogy az adózóknál felmerülő nettó pénzügyi költségek (azaz az az összeg, amellyel a pénzügyi kiadások meghaladják a pénzügyi bevételeket) levonhatóságának korlátozása segítségével csökkenthető legyen az ilyen gyakorlatok vonzereje. Meg kell határozni tehát egy levonhatósági rátát az adózó kamatfizetés, adózás, értékcsökkenés és amortizáció előtti eredményének (earnings before interest, tax, depreciation and amortisation, EBITDA) függvényében. Az adómentes pénzügyi bevételek nem számolhatók el a pénzügyi kiadásokkal szemben. Ez azért van így, mert csak az adóköteles jövedelmet kell figyelembe venni annak megállapításakor, hogy a kamatokat milyen mértékben lehet levonni. Az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás tekintetében alacsony kockázatú adózók tevékenységének megkönnyítése érdekében a nettó kamatnak mindig levonhatónak kell lennie egy meghatározott felső összeghatárig, amely akkor alkalmazandó, amikor ez az eljárás magasabb levonást eredményez, mint az EBITDA alapú ráta. Ha az adózó kötelező összevont pénzügyi beszámolókat kibocsátó csoport részét képezi, a csoport egészének az adósságállományát figyelembe kell venni annak megállapításakor, hogy megadható-e az adózónak a magasabb nettó pénzügyi költségek levonására való jogosultság. A kamatkorlátozási szabályt attól függetlenül alkalmazni kell az adózó nettó pénzügyi költségei vonatkozásában, hogy a költségek nemzeti szinten, az Unión belül határokon átnyúló formában vagy harmadik országban felvett hitel kapcsán keletkeznek-e. Annak ellenére, hogy általánosan elfogadott vélemény, hogy a pénzügyi vállalkozásokra, azaz a pénzügyi intézményekre és a biztosítókra szintén alkalmazni kell a kamatok levonhatóságának korlátozását, az is elismert tény, hogy e két ágazat olyan különleges jellemzőkkel rendelkezik, amelyek személyre szabottabb megközelítést tesznek szükségessé. Mivel a nemzetközi és uniós szintű tárgyalások során még nem születtek kellően kidolgozott következtetések, ebben a szakaszban még nincs mód a kifejezetten erre az ágazatra szabott szabályok megállapítására a pénzügyi és a biztosítási ágazatra vonatkozóan.	(6)  A határokon átnyúló vállalatcsoportok – annak érdekében, hogy csökkentsék összesített adókötelezettségüket – egyre gyakrabban folyamodnak magas adómértéket alkalmazó adójogrendszerekből alacsonyabb adót kivető rendszerekkel rendelkező országokba történő nyereségátcsoportosításhoz, sok esetben magas kamat- vagy jogdíjfizetések révén. A kamatkorlátozási és jogdíj-korlátozási szabályokra azért van szükség, hogy az adózóknál felmerülő nettó pénzügyi költségek (azaz az az összeg, amellyel a pénzügyi kiadások meghaladják a pénzügyi bevételeket) és a jogdíjfizetések levonhatóságának korlátozása segítségével csökkenthető legyen az ilyen tényleges BEPS-gyakorlatok vonzereje. A kamatköltségek tekintetében meg kell határozni tehát egy levonhatósági rátát az adózó kamatfizetés, adózás, értékcsökkenés és amortizáció előtti eredményének (earnings before interest, tax, depreciation and amortisation – EBITDA) függvényében. Az adómentes pénzügyi bevételek nem számolhatók el a pénzügyi kiadásokkal szemben. Ez azért van így, mert csak az adóköteles jövedelmet kell figyelembe venni annak megállapításakor, hogy a kamatokat milyen mértékben lehet levonni. Az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás tekintetében alacsony kockázatú adózók tevékenységének megkönnyítése érdekében a nettó kamatnak mindig levonhatónak kell lennie egy meghatározott felső összeghatárig, amely akkor alkalmazandó, amikor ez az eljárás magasabb levonást eredményez, mint az EBITDA alapú ráta. Ha az adózó kötelező összevont pénzügyi beszámolókat kibocsátó csoport részét képezi, a csoport egészének az adósságállományát figyelembe kell venni annak megállapításakor, hogy megadható-e az adózónak a magasabb nettó pénzügyi költségek levonására való jogosultság. A kamatkorlátozási szabályt attól függetlenül alkalmazni kell az adózó nettó pénzügyi költségei vonatkozásában, hogy a költségek nemzeti szinten, az Unión belül határokon átnyúló formában vagy harmadik országban felvett hitel kapcsán keletkeznek-e. Általánosan elfogadott vélemény, hogy a pénzügyi vállalkozásokra, azaz a pénzügyi intézményekre és a biztosítókra szintén alkalmazni kell a kamatok levonhatóságának korlátozását, az is elismert tény, hogy e két ágazat olyan különleges jellemzőkkel rendelkezik, amelyek esetleg személyre szabottabb megközelítést tesznek szükségessé.
Módosítás    10 Irányelvre irányuló javaslat 6 a preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(6a)  A harmadik félnek nyújtott hitelből finanszírozott, hosszú távú közérdekű infrastrukturális projektek esetében, amennyiben a hitel összege magasabb az ebben az irányelvben meghatározott mentességi küszöbnél, lehetővé kell tennie a tagállamok számára, hogy bizonyos feltételek mellett mentességet biztosítsanak a harmadik félnek nyújtott hitelből finanszírozott, közérdekű infrastrukturális projektek számára, mivel a javasolt kamatkorlátozási rendelkezések alkalmazása ilyen esetekben kontraproduktív lenne.
Módosítás    11 Irányelvre irányuló javaslat 6 b preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(6b)  A nyereség banktitkot fenntartó vagy alacsony adómértéket alkalmazó adójogrendszerekbe történő átcsoportosítása különösen veszélyezteti a tagállamok adóbevételeit, illetve az adókikerülő és az adózás szempontjából jogkövető, akár nagy, akár kicsi cégekkel való méltányos és egyenlő bánásmódot. Az ebben az irányelvben valamennyi ország tekintetében javasolt, általánosan alkalmazandó intézkedések mellett elengedhetetlen a banktitkot fenntartó vagy alacsony adómértéket alkalmazó adójogrendszerek visszatartása attól, hogy társasági adózási és társasági jogi környezetüket az adókikerülésből származó nyereségre alapozzák, úgy, hogy ugyanakkor nem hajtják végre megfelelően a felelősségteljes adóügyi kormányzásra vonatkozó globális szabványokat, például az adózási információk automatikus cseréjét, vagy azokat hallgatólagosan nem tartják be, amikor a végrehajtásra vonatkozó politikai kötelezettségvállalás ellenére nem hajtják végre megfelelően az adótörvényeket és a nemzetközi megállapodásokat. Ezért egyedi intézkedéseket javasolunk abból a célból, hogy ez az irányelv a jelenleg banktitkot fenntartó vagy alacsony adómértéket alkalmazó adójogrendszerek megfelelőségét biztosító eszköz lehessen az adózási átláthatóságra és méltányosságra irányuló nemzetközi törekvések tekintetében.
Módosítás    12 Irányelvre irányuló javaslat 7 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(7)  A tőkekivonási adók azt hivatottak biztosítani, hogy amennyiben egy adózó valamely állam adójogrendszeréből azon kívülre helyezi eszközeit vagy adóügyi illetőségét, a szóban forgó állam megadóztathassa a területén keletkezett tőkenyereségek gazdasági értékét még akkor is, ha a tőkekivonás időpontjában még nem realizálták az említett nyereséget. Ezért meg kell határozni azokat a konkrét eseteket, amelyekben az adózók a tőkekivonási adóra vonatkozó szabályok hatálya alá tartoznak és adózni kötelesek az áthelyezett eszközeik tekintetében keletkezett, nem realizált tőkenyereségük után. Az összegek kiszámításához elengedhetetlen az áthelyezett eszközök piaci értékének a szokásos piaci ár elve alapján történő meghatározása. Az Unión belül meg kell vizsgálni a tőkekivonás megadóztatásának alkalmazását és szemléltetni kell az uniós jognak való megfelelés feltételeit. Ezekben az esetekben az adózók számára biztosítani kell azt a jogot, hogy a megállapított tőkekivonási adónak megfelelő összeget vagy azonnal megfizessék, vagy – adott esetben kamatfizetés terhe mellett és garancia bemutatásával – halasztást kérjenek az adó összegének megfizetésére és meghatározott számú év során szakaszos fizetés formájában rendezzék adókötelezettségeiket. Nem kell kivetni a tőkekivonási adót ideiglenes jellegű eszközáthelyezések esetében, amennyiben az eszközöket arra szánják, hogy visszakerüljenek az áthelyezésüket indító fél tagállamába, valamint abban az esetben, ha az áthelyezésre prudenciális követelmények teljesítése érdekében vagy likviditáskezelési célból kerül sor, illetve értékpapír-finanszírozási ügyletek vagy biztosítékként nyújtott eszközök esetében.	(7)  A tőkekivonási adók azt hivatottak biztosítani, hogy amennyiben egy adózó valamely állam adójogrendszeréből azon kívülre helyezi eszközeit és nyereségeit vagy adóügyi illetőségét, a szóban forgó állam megadóztathassa a területén keletkezett tőkenyereségek gazdasági értékét még akkor is, ha a tőkekivonás időpontjában még nem realizálták az említett nyereséget. Ezért meg kell határozni azokat a konkrét eseteket, amelyekben az adózók a tőkekivonási adóra vonatkozó szabályok hatálya alá tartoznak és adózni kötelesek az áthelyezett eszközeik vagy nyereségük tekintetében keletkezett, nem realizált tőkenyereségük után. Az összegek kiszámításához elengedhetetlen az áthelyezett eszközök vagy nyereségek piaci értékének a szokásos piaci ár elve alapján történő meghatározása. Az Unión belül meg kell vizsgálni a tőkekivonás megadóztatásának alkalmazását és szemléltetni kell az uniós jognak való megfelelés feltételeit. Ezekben az esetekben az adózók számára biztosítani kell azt a jogot, hogy a megállapított tőkekivonási adónak megfelelő összeget vagy azonnal megfizessék, vagy – adott esetben kamatfizetés terhe mellett és garancia bemutatásával – halasztást kérjenek az adó összegének megfizetésére és meghatározott számú év során szakaszos fizetés formájában rendezzék adókötelezettségeiket. Nem kell kivetni a tőkekivonási adót ideiglenes jellegű eszközáthelyezések vagy nyereségátcsoportosítások esetében, amennyiben az eszközöket vagy nyereségeket arra szánják, hogy visszakerüljenek az áthelyezésüket indító fél tagállamába, valamint abban az esetben, ha az áthelyezésre prudenciális követelmények teljesítése érdekében vagy likviditáskezelési célból kerül sor, illetve értékpapír-finanszírozási ügyletek vagy biztosítékként nyújtott eszközök esetében. Biztosítani kell ugyanakkor a lehetőséget a tagállamok számára, hogy ilyen esetekben levonást alkalmazzanak.
Módosítás    13 Irányelvre irányuló javaslat 7 a preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(7a)  Túl gyakori eset, hogy a multinacionális vállalatok összefognak, hogy nyereségüket adófizetés nélkül vagy nagyon alacsony adómérték mellett adóparadicsomokba menekítsék. Az állandó telephely lehetővé teszi azon körülmények pontos és kötelező meghatározását, amelyek fennállása esetén egy multinacionális vállalat egy adott országban letelepedettnek tekinthető. Ez rákényszeríti a multinacionális vállalatokat arra, hogy adóikat méltányos módon befizessék.
Módosítás    14 Irányelvre irányuló javaslat 7 b preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(7b)  A „transzferárazás” kifejezés az adott multinacionális vállalaton belül végrehajtott tranzakciókat övező feltételekre és módozatokra vonatkozik, ideértve a leányvállalatokat és a fedőcégeket is, amelyek nyereségét a multinacionális anyavállalatnak juttatják. A különböző országokban letelepedett, társult vállalkozások közötti, csoporton belüli ügyletek, például áruk vagy szolgáltatások transzfere során alkalmazott árat jelenti. Mivel az árakat a multinacionális vállalaton belüli, nem független társult tagok határozzák meg, előfordulhat, hogy ezek az árak nem tükrözik a tényleges piaci árat. Az Uniónak gondoskodnia kell arról, hogy a multinacionális vállalatok által létrehozott, adóköteles nyereséget nem utalják át mesterségesen a joghatóságán kívül eső területre, valamint hogy a multinacionális vállalatok által a saját országukban bejelentett adóalapok tükrözik az ott folytatott gazdasági tevékenységet. Az adófizetőket illetően kulcsfontosságú az adózás kétszeres elmaradása kockázatainak korlátozása, amelyek két ország közötti véleménykülönbségből adódhatnak azzal kapcsolatosan, hogy hogyan határozzák meg a társult vállalkozásokkal végrehajtott nemzetközi ügyleteik vonatkozásában azt az árat, amelyet a felek akkor fizetnének, ha nem volna közöttük különleges kapcsolat. Ez a rendszer nem teszi lehetővé egy sor mesterséges manőver alkalmazásának megakadályozását, nevezetesen az olyan termékek esetében, amelyeknél nem állapítható meg piaci ár (például franchise vagy vállalkozásoknak nyújtott szolgáltatások esetén).
Módosítás    15 Irányelvre irányuló javaslat 7 c preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(7c)  Az OECD a szabadalmi adókedvezmények rendszere keretének létrehozása érdekében kidolgozta a módosított nexus módszert. Ez a módszer garantálja, hogy a szabadalmi adókedvezmény rendszer keretén belül csak azokra a jövedelmekre vonatkozik kedvezményes adókulcs, amelyek a kutatási és fejlesztési célú kiadásokkal kapcsolatosak. Azonban máris látható, hogy a tagállamok a nexus és a gazdasági tartalom fogalmát csak nehezen tudják innovációs dobozaikra alkalmazni. Amennyiben 2017 januárjában a tagállamok továbbra sem alkalmazzák teljes körűen és egységesen a módosított nexus módszert a szabadalmi dobozokkal kapcsolatosan jelenleg fennálló, káros gyakorlatok kiküszöbölésére, a Bizottságnak új, kötelező érvényű jogalkotási javaslatot kell előterjesztenie az Európai Unió működéséről szóló szerződés 116. cikke alapján. A KKTA-nak kell fel kell számolnia a nyereség szellemi tulajdonnal kapcsolatos adótervezés révén történő átcsoportosítását.
Módosítás    16 Irányelvre irányuló javaslat 7 d preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(7d)  Nem kell kivetni a tőkekivonási adót ideiglenes jellegű eszközáthelyezések esetében, amennyiben azok aktív jövedelmet termelő tárgyi eszközök. Az ilyen eszközök áthelyezése elengedhetetlen eleme a vállalkozások eredményes forrásallokációinak, és célja nem elsősorban az adóoptimalizálás vagy az adókikerülés, ezért az említett rendelkezések alól ezeket mentesíteni kell.
Módosítás    17 Irányelvre irányuló javaslat 8 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(8)  A külföldön megfizetett adó beszámításának eredendő nehézségei következtében az államok hajlamosak egyre nagyobb mértékben adómentességet adni a külföldi eredetű jövedelmek után az adóügyi illetőség szerinti államban. Ennek a megközelítésnek a nem szándékos negatív hatása azonban az, hogy olyan helyzeteket eredményez, amelyek révén adómentes vagy alacsony adóval terhelt jövedelmek kerülnek be a belső piacra, majd – sok esetben adózatlanul – áramlanak az Unió területén, kihasználva az uniós jogban rendelkezésre álló eszközöket. Az ilyen gyakorlatok ellen általános az átállási záradékok alkalmazása. Ezért olyan átállási záradékot szükséges előírni, amely a külföldi jövedelmek egyes – az Unióban adómentes, harmadik országokból származó – típusaira irányulnak, mint például a nyereségfelosztás, részvények értékesítéséből származó bevétel, és az állandó telephelyek nyeresége. Ezeknek a jövedelmeknek adókötelesnek kell lenniük az Unióban, amennyiben a harmadik országban egy bizonyos szint alatt adóztak. Figyelembe véve, hogy az átállási záradék nem követeli meg az alacsony adózású gazdálkodó egység ellenőrzését, és ezért az egység kötelező beszámolói nem feltétlen állnak rendelkezésre, a tényleges adókulcs kiszámítása esetenként nagyon bonyolult. Ezért a tagállamoknak a jogszabályban megállapított adókulcsot kell figyelembe venniük az átállási záradék alkalmazása során. A kettős adóztatás megakadályozása érdekében az átállási záradékot alkalmazó tagállamoknak be kell számítaniuk a külföldön megfizetett adót.	(8)  A külföldön megfizetett adó beszámításának eredendő nehézségei következtében az államok hajlamosak egyre nagyobb mértékben adómentességet adni a külföldi eredetű jövedelmek után az adóügyi illetőség szerinti államban. Ennek a megközelítésnek a nem szándékos negatív hatása azonban az, hogy olyan helyzeteket eredményez, amelyek révén adómentes vagy alacsony adóval terhelt jövedelmek kerülnek be a belső piacra, majd – sok esetben adózatlanul – áramlanak az Unió területén, kihasználva az uniós jogban rendelkezésre álló eszközöket. Az ilyen gyakorlatok ellen általános az átállási záradékok alkalmazása. Ezért olyan átállási záradékot szükséges előírni, amely a külföldi jövedelmek egyes – az Unióban adómentes, harmadik országokból származó – típusaira irányulnak, mint például a nyereségfelosztás, részvények értékesítéséből származó bevétel, és az állandó telephelyek nyeresége. Ezeknek a jövedelmeknek adókötelesnek kell lenniük az Unióban, amennyiben a származási országban egy bizonyos szint alatt adóztak, és a harmadik országgal kötött, hasonló hatású hatékony adózási megállapodás hiányában. A kettős adóztatás megakadályozása érdekében az átállási záradékot alkalmazó tagállamoknak be kell számítaniuk a külföldön megfizetett adót.
Módosítás    18 Irányelvre irányuló javaslat 9 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(9)  Az adórendszerekben léteznek visszaélés elleni általános szabályok (GAAR), amelyek olyan, visszaélésszerű adózási gyakorlatokra irányulnak, amelyekre még nem vonatkoznak kifejezetten azokat célzó rendelkezések. Ezért a visszaélés elleni általános szabályok célja bizonyos hiányosságok pótlása, ami azonban nem érintheti a kifejezetten a visszaélések ellen irányuló szabályok alkalmazhatóságát. A visszaélés elleni általános szabályok Unión belüli alkalmazását a „teljesen mesterséges” (nem valódi) jogügyletekre kell korlátozni; ellenkező esetben az adózónak rendelkeznie kell azzal a joggal, hogy kereskedelmi tevékenysége tekintetében kiválassza az adózási szempontból legmegfelelőbb struktúrát. Fontos továbbá annak biztosítása, hogy a visszaélés elleni általános szabályok alkalmazása egységesen történjen belföldi, Unión belüli és harmadik országokat érintő esetekben, ily módon szavatolva, hogy a belföldi és határokon átnyúló helyzetekben ne legyen eltérő a hatályuk, valamint az alkalmazásuk eredménye.	(9)  Az adórendszerekben léteznek visszaélés elleni általános szabályok (GAAR), amelyek olyan, visszaélésszerű adózási gyakorlatokra irányulnak, amelyekre még nem vonatkoznak kifejezetten azokat célzó rendelkezések. Ezért a visszaélés elleni általános szabályok célja bizonyos hiányosságok pótlása, ami azonban nem érintheti a kifejezetten a visszaélések ellen irányuló szabályok alkalmazhatóságát. A visszaélés elleni általános szabályokat az Unión belül a károsnak tekintett jogügyletekre kell alkalmazni. Fontos továbbá annak biztosítása, hogy a visszaélés elleni általános szabályok alkalmazása egységesen történjen belföldi, Unión belüli és harmadik országokat érintő esetekben, ily módon szavatolva, hogy a belföldi és határokon átnyúló helyzetekben ne legyen eltérő a hatályuk, valamint az alkalmazásuk eredménye.
	Annak érdekében, hogy megfelelően kezelhetőek legyenek a könyvvizsgáló vállalkozásokat adótanácsadás során érintő lehetséges összeférhetetlenségek, az EU 537/2014 európai parlamenti és tanácsi rendeletet módosítani kell.
Módosítás    19 Irányelvre irányuló javaslat 9 a preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(9a)  Egy jogügylet vagy jogügylet-sorozat nem valódinak tekintendő, amennyiben különböző mértékű adókat eredményez bizonyos fajta – pl. szabadalmakból származó – jövedelmekre vonatkozóan.
Módosítás    20 Irányelvre irányuló javaslat 9 b preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(9b)  A tagállamok részletesebb rendelkezéseket dolgoznak ki, amelyek világossá teszik, hogy mi értendő az adójogrendszerükkel visszaélő nem valódi jogügyletek alatt. Az ilyen nem valódi jogügyleteket ösztönző vállalkozásokra szankciókat kell kiszabni. Az adókikerülési gyakorlatok elleni magasabb szintű védelem érdekében a tagállamok olyan jogügyletekre összpontosíthatnak, amelyek fő vagy egyik fő célja tisztességtelen adóelőny szerzése.
Módosítás    21 Irányelvre irányuló javaslat 9 c preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(9c)  A tagállamoknak a nemzeti jogrendjüknek megfelelő szankciórendszert kell bevezetniük, és erről értesíteniük kell a Bizottságot.
Módosítás    22 Irányelvre irányuló javaslat 9 d preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(9d)  A kedvező adójogi elbánásban részesülő céltársaságok – pl. postafiókcégek, fedőcégek – létrehozásának elkerülése érdekében a vállalatoknak eleget kell tenniük az állandó üzleti telephely és a minimális gazdasági tartalom 2. cikkben foglalt fogalommeghatározásának.
Módosítás    23 Irányelvre irányuló javaslat 9 e preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(9e)  Meg kell tiltani, hogy az Unióban tevékenykedő adózók postafiókcégeket alkalmazzanak. Az adózóknak az éves országonkénti jelentéstételi kötelezettségeik keretében bizonyítaniuk kell az adóügyi hatóságok előtt, hogy a csoportjukba tartozó valamennyi egység rendelkezik gazdasági tartalommal.
Módosítás    24 Irányelvre irányuló javaslat 9 f preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(9f)  Az Unión belüli határokon átnyúló adóügyi jogviták megoldására szolgáló jelenlegi mechanizmusok javítása érdekében nem csupán a kettős adóztatás eseteire kell összpontosítani, hanem az adózás kétszeres elmaradásának eseteire is, továbbá világosabb szabályokat és szigorúbb határidőket tartalmazó vitarendezési mechanizmusokat kell bevezetni 2017 januárjától.
Módosítás    25 Irányelvre irányuló javaslat 9 g preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(9g)  Az adózók megfelelő azonosítása elengedhetetlen az adóhatóságok közötti eredményes információcsere szempontjából. Az azonosítás legjobb módja a harmonizált, közös európai adóazonosító szám (EU TIN) létrehozása lehet. Ennek segítségével bármely harmadik fél gyorsan, könnyen és helyesen azonosíthatja és rögzítheti az adóazonosító számokat a határokon átnyúló ügyletekben, és ez alapja lehet a tagállami adóhatóságok közötti eredményes automatikus információcserének. A Bizottságnak ezenfelül egy hasonló, globális szintű azonosító szám – mint például a szabályozási felügyeleti bizottság globális jogalany-azonosítója (LEI) – létrehozásán is aktívan kell dolgoznia.
Módosítás    26 Irányelvre irányuló javaslat 10 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(10)  Az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok hatására az alacsony adót fizető ellenőrzött leányvállalatok jövedelmét az anyavállalatnál számolják el. Ily módon az anyavállalatnak keletkezik adókötelezettsége a szóban forgó jövedelem után az adóügyi illetősége szerinti államban. Az érintett állam szakpolitikai prioritásai függvényében az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok egy teljes, alacsony adóterhet viselő leányvállalatra is irányulhatnak, de korlátozódhatnak az olyan jövedelemre is, amely mesterségesen lett a leányvállalathoz irányítva. Célszerű az ilyen helyzeteket mind harmadik országokban, mind pedig az Unióban érdemben kezelni. Az alapvető szabadságok tiszteletben tartása érdekében az Unión belül a szabályok hatását azon jogügyletekre kell korlátozni, amelyek a nyereségnek az anyavállalat tagállamából az ellenőrzött külföldi társasághoz történő, mesterséges átcsoportosítását eredményezik. Ebben az esetben az anyavállalat részére felosztott jövedelem összegét a szokásos piaci ár elve alapján ki kell igazítani annak érdekében, hogy az anyavállalat állama az ellenőrzött külföldi társaság jövedelmére csak abban a mértékben vessen ki adót, amilyen mértékben az nem felel meg az említett elvnek. Az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok hatálya nem terjedhet ki az Unióban adóügyi illetőséggel rendelkező pénzügyi vállalkozásokra, ideértve az ilyen vállalkozások Unióban található állandó telephelyeit. Ennek az az oka, hogy az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok jogszerű alkalmazását az Unión belül a gazdasági tartalommal nem rendelkező, mesterséges helyzetekre kell korlátozni, ami azt jelentené, hogy a nagymértékben szabályozott pénzügyi és biztosítási ágazatot valószínűleg nem érintenék ezek a szabályok.	(10)  Az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok hatására az alacsony adót fizető ellenőrzött leányvállalatok jövedelmét az anyavállalatnál számolják el. Ily módon az anyavállalatnak keletkezik adókötelezettsége a szóban forgó jövedelem után az adóügyi illetősége szerinti államban. Az érintett állam szakpolitikai prioritásai függvényében az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok egy teljes, alacsony adóterhet viselő leányvállalatra is irányulhatnak, de korlátozódhatnak az olyan jövedelemre is, amely mesterségesen lett a leányvállalathoz irányítva. Célszerű az ilyen helyzeteket mind harmadik országokban, mind pedig az Unióban érdemben kezelni. Az alapvető szabadságok tiszteletben tartása érdekében az Unión belül a szabályok hatásának valamennyi olyan jogügyletre ki kell terjednie, amelyek egyik fő célja a nyereségnek az anyavállalat tagállamából az ellenőrzött külföldi társasághoz történő, mesterséges átcsoportosítása. Ebben az esetben az anyavállalat részére felosztott jövedelem összegét a szokásos piaci ár elve és a nem megfelelő adóügyi gyakorlatok (például a zárt viszontbiztosítás) alapján ki kell igazítani annak érdekében, hogy az anyavállalat állama az ellenőrzött külföldi társaság jövedelmére csak abban a mértékben vessen ki adót, amilyen mértékben az nem felel meg az említett elvnek. Kerülni kell az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok és az átállási záradék közötti átfedéseket.
Módosítás    27 Irányelvre irányuló javaslat 11 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(11)  A hibrid struktúrák abból fakadnak, hogy a kifizetések (pénzügyi eszközök) vagy a gazdálkodó egységek jogi minősítései között különbségek vannak, amelyek a felszínre kerülhetnek két joghatóság jogrendszere közötti ügyletek során. Az ilyen különbségek gyakran kettős levonást (azaz mindkét államban alkalmazott levonást) eredményeznek, vagy azt, hogy anélkül kerül levonásra a jövedelem az egyik államban, hogy a másikban beszámítanák azt az adóalapba. Ennek elkerülése érdekében olyan szabályokat kell megállapítani, amelyek révén a különbségekben érintett két joghatóság közül az egyiknek meg kell adnia a hibrid instrumentum jogi minősítését, a másiknak pedig el kell fogadnia azt. Bár a vállalkozások adózására vonatkozó magatartási kódexszel foglalkozó csoport keretében a tagállamok rendelkeznek közös iránymutatással az Unión belüli hibrid gazdálkodó egységek4 és a hibrid állandó telephelyek5, valamint a harmadik országokkal kapcsolatban álló hibrid gazdálkodó egységek adóügyi megítélése tekintetében, továbbra is szükség van kötelező érvényű szabályok elfogadására. Végezetül pedig e szabályok alkalmazási körét a tagállamok közötti hibrid struktúrákra kell korlátozni. A tagállamok és harmadik országok közötti hibrid struktúrák további vizsgálatot igényelnek.	(11)  A hibrid struktúrák abból fakadnak, hogy a kifizetések (pénzügyi eszközök) vagy a gazdálkodó egységek jogi minősítései között különbségek vannak, amelyek a felszínre kerülhetnek két joghatóság jogrendszere közötti ügyletek során. Az ilyen különbségek gyakran kettős levonást (azaz mindkét államban alkalmazott levonást) eredményeznek, vagy azt, hogy anélkül kerül levonásra a jövedelem az egyik államban, hogy a másikban beszámítanák azt az adóalapba. Ennek elkerülése érdekében olyan szabályokat kell megállapítani, amelyek révén a különbségekben érintett két joghatóság közül az egyiknek meg kell adnia a hibrid instrumentum jogi minősítését, a másiknak pedig el kell fogadnia azt. Amennyiben egy tagállam és egy harmadik ország között ilyen struktúra alakul ki, az említett művelet megfelelő adóztatásáról a tagállamnak kell gondoskodnia. Bár a vállalkozások adózására vonatkozó magatartási kódexszel foglalkozó csoport keretében a tagállamok rendelkeznek közös iránymutatással az Unión belüli hibrid gazdálkodó egységek4 és a hibrid állandó telephelyek5, valamint a harmadik országokkal kapcsolatban álló hibrid gazdálkodó egységek adóügyi megítélése tekintetében, továbbra is szükség van kötelező érvényű szabályok elfogadására.
__________________	__________________
4A magatartási kódexszel foglalkozó csoport (társasági adózás) 2014. december 11-i jelentése a Tanácsnak (16553/14, FISC 225).	4 A magatartási kódexszel foglalkozó csoport (társasági adózás) 2014. december 11-i jelentése a Tanácsnak (16553/14, FISC 225).
5 A magatartási kódexszel foglalkozó csoport (társasági adózás) 2015. június 11-i jelentése a Tanácsnak (9620/15, FISC 60).	5 A magatartási kódexszel foglalkozó csoport (társasági adózás) 2015. június 11-i jelentése a Tanácsnak (9620/15, FISC 60).
Módosítás    28 Irányelvre irányuló javaslat 11 a preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(11a)  Uniós fogalommeghatározást kell alkotni, és létre kell hozni egy kimerítő feketelistát az adóparadicsomokról és azokról az országokról, köztük uniós tagállamokról is, amelyek kedvező adórendelkezések biztosításával torzítják a versenyt. E feketelistát ki kell egészíteni a nem együttműködő országokra és az adóparadicsomokban működő pénzügyi intézményekre vonatkozó szankciók listájával.
Módosítás    29 Irányelvre irányuló javaslat 12 a preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(12a)  Az adóhatóságok számára az egyik fő problémát az jelenti, hogy lehetetlen időben hozzájutni a multinacionális vállalatok adótervezési stratégiáival kapcsolatos teljes körű és lényeges információkhoz. Ezen információknak az adóhatóságok rendelkezésére kellene állniuk annak érdekében, hogy gyorsan tudjanak reagálni az adózási kockázatokra, e kockázatok eredményesebb felmérése, célzott ellenőrzési műveletek végrehajtása és a hatályos jogszabályok szükséges módosítására vonatkozó figyelmeztetések révén.
Módosítás    30 Irányelvre irányuló javaslat 14 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(14)  Ezen irányelv egyik fő célja az, hogy javítsa a belső piac egészének az ellenálló képességét a határokon átnyúló adókikerülési gyakorlatokkal szemben, ami az egyes tagállamok önálló fellépésével nem érhető el megfelelően. A nemzeti társaságiadó-rendszerek eltérőek, és az egymástól független tagállami fellépések csak tovább fokoznák a belső piac jelenlegi széttagoltságát a közvetlen adózás területén. Ez egyúttal azt is lehetővé tenné, hogy a meglévő hiányosságok és torzulások megmaradjanak a különböző nemzeti intézkedések közötti kölcsönhatások során. Mindez a koordináció hiányát eredményezné. Tekintettel arra, hogy a belső piacon a hatékonyság hiánya elsősorban határokon átnyúló problémákat okoz, a helyzet javítását célzó intézkedéseket uniós szinten kell meghozni. Ezért kulcsfontosságú, hogy olyan megoldások kerüljenek elfogadásra, amelyek a belső piac egésze tekintetében működnek, ez pedig uniós szinten jobban megvalósítható. Ezért az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritási elvnek megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvnek megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket. A belső piac tekintetében a védelem minimális szintjének megállapításával ezen irányelv csupán a koordináció alapvető, minimális szintjének az elérésére törekszik az Unióban az említett célkitűzés megvalósítása érdekében.	(14)  Ezen irányelv egyik fő célja az, hogy javítsa a belső piac egészének az ellenálló képességét a határokon átnyúló adókikerülési gyakorlatokkal szemben, ami az egyes tagállamok önálló fellépésével nem érhető el megfelelően. A nemzeti társaságiadó-rendszerek eltérőek, és az egymástól független tagállami fellépések csak tovább fokoznák a belső piac jelenlegi széttagoltságát a közvetlen adózás területén. Ez egyúttal azt is lehetővé tenné, hogy a meglévő hiányosságok és torzulások megmaradjanak a különböző nemzeti intézkedések közötti kölcsönhatások során. Mindez a koordináció hiányát eredményezné. Tekintettel arra, hogy a belső piacon a hatékonyság hiánya elsősorban határokon átnyúló problémákat okoz, a helyzet javítását célzó intézkedéseket uniós szinten kell meghozni. Ezért kulcsfontosságú, hogy olyan megoldások kerüljenek elfogadásra, amelyek a belső piac egésze tekintetében működnek, ez pedig uniós szinten jobban megvalósítható. Ezért az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritási elvnek megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvnek megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket. A belső piac tekintetében a védelem minimális szintjének megállapításával ezen irányelv csupán a koordináció alapvető, minimális szintjének az elérésére törekszik az Unióban az említett célkitűzés megvalósítása érdekében. Ennek ellenére az adózás jogi keretének felülvizsgálatával, amely egy rendelet által lehetővé tenné az adóalapok eróziós gyakorlatának szabályozását, jobb eredményt lehetett volna elérni a belső piacon belüli egyenlő feltételek garantálásában.
Módosítás    31 Irányelvre irányuló javaslat 14 a preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(14a)  A Bizottságnak elemeznie kell a globális bevételek és kiadások közötti kapcsolatot, valamint azt, hogy milyen hatása lenne egy erős adónak, amelyet az alacsony adómértéket alkalmazó harmadik országokból érkező tőke hazatelepítésére vetnének ki.
Módosítás    32 Irányelvre irányuló javaslat 14 b preambulumbekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(14b)  Valamennyi olyan kereskedelmi megállapodásban és gazdasági partnerségi megállapodásban, amelynek az Unió részes fele, rendelkezni kell a jó adóügyi kormányzás előmozdításáról annak érdekében, hogy fokozni lehessen az átláthatóságot és a káros adózási gyakorlatok elleni küzdelmet.
Módosítás    33 Irányelvre irányuló javaslat 15 preambulumbekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(15)  A Bizottságnak az irányelv hatálybalépése után három évvel értékelnie kell annak végrehajtását és jelentést kell tennie a Tanácsnak. A tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot minden olyan információról, amely szükséges a szóban forgó értékeléshez,	(15)  (15) A Bizottságnak egyedi ellenőrzési mechanizmust kell létrehoznia annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az irányelv megfelelő végrehajtását és az irányelvben foglalt intézkedések egységes tagállami értelmezését. A Bizottságnak az irányelv hatálybalépése után három évvel értékelnie kell annak végrehajtását, és jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A tagállamoknak tájékoztatniuk kell az Európai Parlamentet és a Bizottságot minden olyan információról, amely szükséges a szóban forgó értékeléshez.
Módosítás    34 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – 1 a pont (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	1a.  „adózó”: az irányelv hatálya alá tartozó vállalati gazdálkodó egység;
Módosítás    35 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – 4 a pont (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	4a.  „jogdíjköltség”: bármilyen olyan kifizetésből adódó költség, amelyet irodalmi, művészeti vagy tudományos munka szerzői jogának felhasználásáért vagy felhasználása jogáért – beleértve a filmművészeti alkotások és szoftverek szerzői jogát is –, bármely szabadalom, védjegy, formaterv vagy minta, terv, titkos összetétel vagy eljárás használatáért vagy használati jogáért, vagy ipari, kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatokra vonatkozó információért vagy más immateriális javakért teljesítenek; az ipari, kereskedelmi vagy tudományos berendezések használatáért vagy használatának jogáért teljesített kifizetéseket jogdíjköltségeknek kell tekinteni;
Módosítás    36 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – 4 b pont (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	4b.  „banktitkot fenntartó vagy alacsony adómértéket alkalmazó adójogrendszer”: 2016. december 31-től az alábbi kritériumok valamelyikének megfelelő ország:
	a)  nincs automatikus információcsere az illetékes hatóságra vonatkozó multilaterális megállapodás valamennyi aláírójával az OECD közös jelentéstételi standardjainak megfelelően;
	b)  nincs legalább az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvben1a meghatározott minimális követelményeknek megfelelő nyilvántartás a vállalatok, a bizalmi vagyonkezelők és az ezekkel egyenértékű jogi struktúrák végső tényleges tulajdonosairól;
	c)  olyan jogi vagy közigazgatási előírások és gyakorlatok, amelyek adózási előnyöket biztosítanak a vállalkozásoknak függetlenül attól, hogy az adott vállalkozás tényleges gazdasági tevékenységet folytat-e, illetve jelentős gazdasági jelenléttel rendelkezik-e az országban;
	d)  a jogszabályban megállapított társaságiadó-kulcs az Unióban alkalmazott, súlyozott átlagos társasági adókulcsnak kevesebb mint 60 %-a.
	__________________
	Az Európai Parlament és a Tanács 2015. május 20-i (EU) 2015/849 irányelve a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 141., 2015.6.5., 73. o.)
Módosítás    37 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – 7 a pont (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	7a.  „állandó telephely”: egy tagállamban levő állandó üzletviteli hely, amelyen keresztül egy másik tagállam vállalkozása üzleti tevékenységét részben vagy egészben végzi; a meghatározásnak ki kell térnie azokra a helyzetekre, amelyekben a teljes mértékben dematerializált digitális tevékenységet folytató vállalatokat állandó székhellyel rendelkezőnek tekintik bármely olyan tagállamban, amelynek gazdaságában az adott vállalat jelentős jelenléttel rendelkezik;
Módosítás    38 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – 7 b pont (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	7b.  „adóparadicsom”: az alábbiak közül egy vagy több kritériummal jellemezhető ország:
	a)  a lakóhellyel vagy székhellyel nem rendelkező személyeket nem terheli adó vagy csak névleges adó terheli;
	b)  a törvények vagy a közigazgatási gyakorlatok megakadályozzák az adózási információk más kormányokkal való eredményes cseréjét;
	c)  a törvények vagy a közigazgatási gyakorlatok megakadályozzák az adózási átláthatóságot, illetve nem írnak elő ténylegesen folytatott gazdasági tevékenységet.
Módosítás    39 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – 7 c pont (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	7c.  „minimális gazdasági tartalom”: a digitális gazdaságot is felölelő azon elemek, amelyek lehetővé teszik egy vállalkozás olyan, tényszerű kritériumok alapján történő meghatározását, mint a gazdasági egység emberi és anyagi erőforrásainak megléte, igazgatási autonómiája, jogi realitása, továbbá, adott esetben, eszközeinek jellege;
Módosítás    40 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – 7 d pont (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	7d.  „európai adóazonosító szám vagy TIN”: az adócsalás és az adókijátszás elleni küzdelem megerősítésére irányuló cselekvési tervet tartalmazó 2012. december 6-i bizottsági közleményben meghatározott szám ;
Módosítás    41 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – 7 e pont (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	7e.  „transzferár”: az az ár, amely ellenében egy vállalkozás anyagi vagy immateriális javakat ad át, illetve amely ellenében szolgáltatásokat nyújt társult vállalkozásoknak;
Módosítás    42 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – 7 f pont (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	7f.  „a szabadalmi adókedvezmények rendszere”: olyan rendszer, amely a szellemi tulajdonból eredő, adókedvezményre jogosult jövedelmet oly módon számolja ki, hogy kapcsolatot teremt a szellemi tulajdont képező eszközök létrehozásakor eszközölt, elszámolható kiadások (melyeket a szellemi tulajdont képező eszközök létrehozásához kötődő globális kiadások arányaként fejeznek ki) és az ezen, szellemi tulajdont képező eszközökből keletkező jövedelem között; ez a rendszer a szellemi tulajdont képező eszközöket a szabadalmakra és az immateriális javakra korlátozza, és hozzájárul az „elszámolható kiadások”, az „összkiadások” és a „szellemi tulajdont képező eszközökből eredő jövedelem” meghatározásához;
Módosítás    43 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – 7 g pont (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	7g.  „postafiókcég”: bármely típusú jogi személy, amelynek nincsen gazdasági tartalma, és amelyet tisztán adózási céllal hoztak létre.
Módosítás    44 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – 7 h pont (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	7h.  „az adózóval társult személy vagy vállalkozás”: az a helyzet, amikor az elsőként említett személy több mint 25%-os részesedéssel rendelkezik a másodikban, vagy pedig egy harmadik személy mindkettőben több mint 25%-os részesedéssel rendelkezik.
Módosítás    45 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – 7 i pont (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	7i.  „hibrid struktúrákat alkalmazó adóelkerülési módszer”: amikor egy adott tagállami adózó és az alkalmazandó társaságiadó-rendszerben meghatározott, más tagállambeli vagy harmadik országbeli társult vállalkozás között olyan helyzet áll fenn, hogy az alábbi eshetőségek a pénzügyi eszköz vagy gazdálkodó egység eltérő jogi sajátosságai miatt következnek be:
	a)  ugyanazon kifizetés, ráfordítás vagy veszteség adóból történő levonására sor kerül mind abban a tagállamban, ahol a fizetés forrása található, a ráfordítás felmerül vagy a veszteséget elszenvedték, mind pedig egy másik tagállamban vagy egy harmadik országban („kettős levonás”); vagy
	b)  egy kifizetés adóból való levonására az annak forrása szerinti tagállamban vagy harmadik országban anélkül kerül sor, hogy sor kerülne ugyanazon kifizetés ennek megfelelő beszámítására a másik tagállamban vagy harmadik országban („beszámítás nélküli levonás”).
Módosítás    46 Irányelvre irányuló javaslat 4 cikk – 2 bekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(2)  A hitelfelvétel költségeinek a kamatbevételeket meghaladó része – abban az adóévben, amelyikben felmerül – csak az adózó kamatfizetés, adózás, értékcsökkenés és amortizáció előtti eredményének (EBITDA) 30 százalékáig vagy 1 millió EUR összegig vonható le, attól függően, hogy a kettő közül melyik a magasabb érték. Az EBIDTA kiszámítása úgy történik, hogy az adóköteles jövedelemhez újból hozzáadják a nettó kamatkiadások és más, a kamatokkal egyenértékű költségek adóval korrigált összegeit, valamint az értékcsökkenés és az amortizáció adóval korrigált összegeit.	(2)  A hitelfelvétel költségeinek a kamatbevételeket meghaladó része – abban az adóévben, amelyikben felmerül – csak az adózó kamatfizetés, adózás, értékcsökkenés és amortizáció előtti eredményének (EBITDA) 20 százalékáig vagy 2 millió EUR összegig vonható le, attól függően, hogy a kettő közül melyik a magasabb érték. Az EBIDTA kiszámítása úgy történik, hogy az adóköteles jövedelemhez újból hozzáadják a nettó kamatkiadások és más, a kamatokkal egyenértékű költségek adóval korrigált összegeit, valamint az értékcsökkenés és az amortizáció adóval korrigált összegeit.
Módosítás    47 Irányelvre irányuló javaslat 4 cikk – 2 a bekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(2a)  A tagállamok a (2) bekezdés hatálya alól kizárhatják a legalább 10 évre szóló olyan állami infrastrukturális projektek finanszírozására használt, harmadik féltől származó hitelhez kapcsolódó túlzott hitelköltségeket, amelyeket egy tagállam vagy az Unió általános közérdekű projektnek tekint.
Módosítás    48 Irányelvre irányuló javaslat 4 cikk – 4 bekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(4)  Valamely adóév EBITDA-ja, amennyiben azt az adózónál az ugyanabban vagy az azt megelőző adóévekben felmerült hitelfelvételi költségek nem merítették ki, átvihető a következő adóévekre.	(4)  Valamely adóév EBITDA-ja, amennyiben azt az adózónál az ugyanabban vagy az azt megelőző adóévekben felmerült hitelfelvételi költségek nem merítették ki, öt évig átvihető a következő adóévekre.
Módosítás    49 Irányelvre irányuló javaslat 4 cikk – 5 bekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(5)  Azok a hitelfelvételi költségek, amelyeket a (2) bekezdés értelmében az adott adóévben nem lehet levonni, a következő adóévekben az EBITDA 30 százalékáig ugyanúgy levonhatók, mint azok a hitelfelvételi költségek, amelyek ezekben az adóévekben merültek fel.	(5)  Azok a hitelfelvételi költségek, amelyeket a (2) bekezdés értelmében az adott adóévben nem lehet levonni, a következő öt adóévben az EBITDA 20 százalékáig ugyanúgy levonhatók, mint azok a hitelfelvételi költségek, amelyek ezekben az adóévekben merültek fel.
Módosítás    50 Irányelvre irányuló javaslat 4 cikk – 6 bekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(6)  A (2)–(5) bekezdés nem alkalmazandó a pénzügyi vállalkozásokra.	(6)  A (2)–(5) bekezdés nem alkalmazandó a pénzügyi vállalkozásokra. A Bizottságnak akkor kell felülvizsgálnia e cikk alkalmazási körét, ha és amikor az OECD szintjén megállapodás születik, valamint ha a Bizottság megállapítja, hogy az OECD-megállapodás végrehajtható uniós szinten.
Módosítás    51 Irányelvre irányuló javaslat 4 a cikk (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	4a. cikk (új)
	Állandó telephely
	(1)  Egy adóalany által használt vagy fenntartott állandó üzletviteli hely állandó telephelynek minősül, amennyiben a szóban forgó adóalany vagy egy vele szoros kapcsolatban álló személy az adott helyen vagy ugyanazon államban egy másik helyen kereskedelmi tevékenységet folytat, és
	a)  ez a hely vagy az említett másik hely e cikk alkalmazásában az adóalany vagy a vele szoros kapcsolatban álló személy állandó telephelyének számít, vagy
	b)  az adóalany és a vele szoros kapcsolatban álló személy egyazon helyen folytatott, illetve ugyanezen adóalany vagy a vele szoros kapcsolatban álló személyek két helyszínen folytatott tevékenységeinek összessége nem előkészítő vagy kiegészítő jellegű, feltéve, hogy az adóalany és a vele szoros kapcsolatban álló személy egyazon helyen folytatott, illetve ugyanezen adóalany vagy a vele szoros kapcsolatban álló személyek két helyszínen folytatott kereskedelmi tevékenységei egymást kiegészítő feladatköröknek minősülnek, melyek egy koherens kereskedelmi tevékenység részei.
	(2)  Amennyiben egy személy egy adóalany nevében folytat tevékenységet valamely államban, és ennek keretében rendszerint olyan szerződéseket köt, vagy rendszerint főszerepet játszik olyan szerződések létrejöttében, amelyek szisztematikusan a szóban forgó adóalany lényegi beavatkozása nélkül köttetnek meg, és e szerződések
	a)  az adóalany nevében jönnek létre, vagy
	b)  az adóalany tulajdonát képező vagy általa jogszerűen használt javak átruházását, illetve ilyen javak használati jogának a másik félre ruházását célozzák, vagy
	c)  az adóalany általi szolgáltatásnyújtást célozzák, a szóban forgó adóalany állandó telephellyel rendelkezőnek minősül az adott államban mindazon tevékenységek tekintetében, melyeket megbízottja ott a nevében folytat, kivéve, ha a szóban forgó személy tevékenységei kiegészítő vagy előkészítő jellegűek, mely esetben annak ellenére, hogy azokat egy állandó üzletviteli helyen folytatják, az adott állandó üzletviteli hely ettől nem válik a jelen bekezdés értelmében vett állandó telephellyé.
	(3)  a tagállamoknak ehhez a definícióhoz kell igazítaniuk alkalmazandó jogszabályaikat és bármely kétoldalú, a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményt.
	(4)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az előkészítő vagy kiegészítő jelleg fogalmával kapcsolatban.
Módosítás    52 Irányelvre irányuló javaslat 4 b cikk (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	4b. cikk
	Az állandó telephelynek betudható nyereség
	(1)  Egy tagállamban a 4a. cikkben említett állandó telephelyhez rendelhető nyereségnek minősül az a nyereség is, amelyet az állandó telephely különösen a vállalkozás más részeivel való jogügyletei során várhatóan termelne, ha ezek hasonló feltételek mellett ugyanolyan tevékenységgel foglalkozó különálló és független vállalkozások lennének, figyelembe véve az érintett állandó telephely eszközeit és kockázatait is.
	(2)  Amennyiben egy tagállam az (1) bekezdésben foglaltak szerint kiigazítja az állandó telephelyhez rendelhető nyereséget és ennek megfelelően adóztatja, a másik tagállamban ennek megfelelően ki kell igazítani a nyereséget és az adót, a kettős adóztatás elkerülése érdekében.
	(3)   Az OECD a BEPS 7. fellépés keretében jelenleg felülvizsgálja az OECD-modellegyezmény állandó telephelyhez rendelhető nyereséggel foglalkozó 7. cikkében meghatározott szabályokat, és azok módosítását követően a tagállamok ennek megfelelően kiigazítják alkalmazandó jogszabályaikat.
Módosítás    53 Irányelvre irányuló javaslat 4 c cikk (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	4c. cikk
	Banktitkot fenntartó vagy alacsony adómértéket alkalmazó adójogrendszerek
	(1)  A tagállamok forrásadót vethetnek ki az ebben a tagállamban letelepedett gazdálkodó egységek által egy banktitkot fenntartó vagy alacsony adómértéket alkalmazó adójogrendszerben letelepedett gazdálkodó egységnek teljesített kifizetésekre,
	(2)  A nem közvetlenül egy banktitkot fenntartó vagy alacsony adómértéket alkalmazó adójogrendszerben letelepedett gazdálkodó egységnek teljesített olyan kifizetésekre, amelyekről azonban ésszerűen feltételezhető, hogy azokat közvetett módon, pl. egyszerűen más országokban letelepedett közvetítők útján, valamely banktitkot fenntartó vagy alacsony adómértéket alkalmazó adójogrendszerben letelepedett gazdálkodó egységnek teljesítik, szintén alkalmazandók az (1) bekezdés rendelkezései.
	(3)   A tagállamok minden olyan kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményt kellő időben módosítanak, amely jelenleg kizárja ilyen mértékű forrásadó alkalmazását, hogy elháríthatók legyenek a jogi akadályok e kollektív védintézkedés elől.
Módosítás    54 Irányelvre irányuló javaslat 5 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(1)  Az adózó köteles adót fizetni az áthelyezett eszközök adómegállapításhoz használt értékével csökkentett, tőkekivonáskori piaci értékének megfelelő összeg után az alábbi körülmények bármelyikének fennállása esetén:	(1)  Az adózó köteles adót fizetni az áthelyezett eszközök kivonáskor fennálló piaci értékének az eszközök adómegállapításhoz használt értékével csökkentett összege után az alábbi körülmények bármelyikének fennállása esetén:
Módosítás    55 Irányelvre irányuló javaslat 5 cikk – 1 bekezdés– a pont
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
a)  az adózó a székhelyéről egy másik tagállamban vagy harmadik országban lévő állandó telephelyére helyez át eszközöket;	a)  az adózó a székhelyéről egy másik tagállamban vagy harmadik országban lévő állandó telephelyére helyez át eszközöket, amennyiben a székhely szerinti tagállamnak az áthelyezés következtében a továbbiakban már nincs joga az áthelyezett eszközök megadóztatására;
Módosítás    56 Irányelvre irányuló javaslat 5 cikk – 1 bekezdés– b pont
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
b)  az adózó valamely tagállamban található állandó telephelyéről egy másik tagállamban vagy harmadik országban lévő székhelyére vagy másik állandó telephelyére helyez át eszközöket;	b)  az adózó valamely tagállamban található állandó telephelyéről egy másik tagállamban vagy harmadik országban lévő székhelyére vagy másik állandó telephelyére helyez át eszközöket, amennyiben az állandó telephely szerinti tagállamnak az áthelyezés következtében a továbbiakban már nincs joga az áthelyezett eszközök megadóztatására;
Módosítás    57 Irányelvre irányuló javaslat 5 cikk – 1 bekezdés– d pont
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
d)  az adózó valamely tagállamból azon kívülre helyezi át állandó telephelyét.	d)  az adózó másik tagállamba vagy harmadik országba helyezi át állandó telephelyét amennyiben az állandó telephely szerinti tagállamnak az áthelyezés következtében a továbbiakban nincs joga megadóztatni az áthelyezett eszközöket.
Módosítás    58 Irányelvre irányuló javaslat 5 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
Az első albekezdés c) pontja alkalmazásában az eszközöknek az első tagállamban található állandó telephelyről – amelyhez az eszközök ténylegesen kapcsolódnak – valamely harmadik országba történő minden későbbi áthelyezése szintén az eszközök piaci értéken való értékesítésének tekintendő.	Az első albekezdés c) pontja alkalmazásában az eszközöknek – közte a nyereségeknek – az első tagállamban található állandó telephelyről – amelyhez az eszközök ténylegesen kapcsolódnak – valamely harmadik országba történő minden későbbi áthelyezése szintén az eszközök piaci értéken való értékesítésének tekintendő.
Módosítás    59 Irányelvre irányuló javaslat 5 cikk – 2 bekezdés – a pont
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
a)  az adózó a székhelyéről egy másik tagállamban vagy egy olyan harmadik országban lévő állandó telephelyére helyez át eszközöket, amely részes fele az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásnak (a továbbiakban: EGT-megállapodás);	a)  az adózó a székhelyéről egy másik tagállamban vagy egy olyan harmadik országban lévő állandó telephelyére helyez át eszközöket, illetve csoportosít át nyereségeket, amely részes fele az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásnak (EGT-megállapodás);
Módosítás    60 Irányelvre irányuló javaslat 5 cikk – 2 bekezdés – b pont
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
b)  az adózó valamely tagállamban található állandó telephelyéről egy másik tagállamban vagy olyan harmadik országban lévő székhelyére vagy másik állandó telephelyére helyez át eszközöket, amely részes fele az EGT-megállapodásnak;	b)  az adózó valamely tagállamban található állandó telephelyéről egy másik tagállamban vagy olyan harmadik országban lévő székhelyére vagy másik állandó telephelyére helyez át eszközöket, illetve csoportosít át nyereségeket, amely részes fele az EGT-megállapodásnak;
Módosítás    61 Irányelvre irányuló javaslat 5 cikk – 4 bekezdés – b pont
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
b)  az átruházott eszközöket a későbbiekben egy harmadik országba helyezik át;	b)  az átruházott eszközöket és átcsoportosított nyereségeket a későbbiekben egy harmadik országba helyezik át;
Módosítás    62 Irányelvre irányuló javaslat 5 cikk – 4 bekezdés – d pont
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
d)  az adózó csődbe megy vagy felszámolási eljárás alatt áll.	d)  az adózó egyezségi eljárásban vesz részt hitelezőivel, csődbe megy vagy felszámolási eljárás alatt áll.
Módosítás    63 Irányelvre irányuló javaslat 5 cikk – 7 bekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(7)  Ez a cikk nem alkalmazandó az ideiglenes jellegű eszközáthelyezésekre, amelyek esetében az eszközöket arra szánják, hogy visszakerüljenek az áthelyezésüket indító fél tagállamába.	(7)  Ez a cikk nem alkalmazandó az ideiglenes jellegű eszközáthelyezésekre, amelyek esetében az eszközöket arra szánják, hogy visszakerüljenek az áthelyezésüket indító fél tagállamába, sem pedig tárgyi eszközök olyan áthelyezésére, amelynek célja az aktív tevékenységből történő nyereségszerzés. Az adóalany akkor kaphat mentességet, ha bebizonyítja adóhatóságainak, hogy a külföldi eredetű jövedelem aktív tevékenységből származik. Ezt egy a külföldi adóhatóságok által kiállított igazolás bemutatásával teheti meg.
Módosítás    64 Irányelvre irányuló javaslat 5 a cikk (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	5a. cikk
	Transzferárazás
	(1)   Az OECD „Transzferár irányelvek a multinacionális vállalkozások és az adóhatóságok számára” című, 2010. évi dokumentuma szerint azok a nyereségek, amelyeket valamely vállalat realizált volna, ám amelyeket az alábbi feltételek miatt az adott vállalat nem realizálhatott, hozzáírhatók a szóban forgó vállalat nyereségeihez, és ennek megfelelően megadóztathatók:
	a)  egy valamely állam területén bejegyzett vállalat közvetlenül vagy közvetett módon részt vesz a másik szerződő állam területén bejegyzett vállalat irányításában vagy ellenőrzésében, illetve annak részvényese; vagy
	b)  ugyanazon személyek vesznek részt közvetlenül vagy közvetett módon egy valamely állam területén bejegyzett vállalat és egy másik állam területén bejegyzett vállalat irányításában vagy ellenőrzésében, illetve annak részvényesei, és valamint
	c)  mindkét esetben fennáll, hogy a két vállalat kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolatait olyan közösen megállapított vagy egyoldalúan előírt feltételek határozzák meg, melyek nem felelnek meg két, egymástól független vállalat között rendes esetben létrejövő megállapodás feltételeinek,
	(2)  amennyiben egy állam a területén bejegyzett vállalat nyereségéhez hozzáír – és ennek megfelelően megadóztat – olyan nyereségeket, melyek után egy másik állam területén bejegyzett vállalat a szóban forgó másik tagállamban már leadózott, és az említett nyereségek olyan nyereségek, amelyeket két, egymástól független vállalat között normál esetben létrejövő megállapodás feltételei mellett az előbbi vállalat realizált volna, az utóbbi állam elvégzi a szóban forgó nyereség után behajtott adó összegének megfelelő kiigazítását. E kiigazítás meghatározásakor megfelelően figyelembe kell venni a jelen irányelv többi rendelkezését, és az államok adóhatóságainak szükség esetén konzultálniuk kell egymással.
Módosítás    65 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk – 1 bekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(1)  A tagállamok nem mentesítik az adózót az olyan külföldi eredetű jövedelem után fizetendő adó alól, amelyet az adózó egy harmadik országban lévő gazdálkodó egységtől nyereségfelosztásként, egy harmadik országban lévő gazdálkodó egységben tulajdonolt részvények értékesítéséből származó bevételként, vagy egy harmadik országban található állandó telephelyről származó jövedelemként kapott, amennyiben a gazdálkodó egység vagy az állandó telephely nyereségét terhelő adó kiszámításához alkalmazott, jogszabályban megállapított társaságiadó-kulcs – a gazdálkodó egység székhelye szerinti országban vagy abban az országban, ahol az állandó telephely található – alacsonyabb az adózó tagállamának társaságiadó-rendszere szerint alkalmazandó, jogszabályban megállapított adókulcs 40 %-ánál. Ilyen esetben az adózó adózni köteles a külföldi eredetű jövedelem után, és a harmadik országban megfizetett adót levonhatja az adóügyi illetősége szerinti államban keletkező adókötelezettségéből. A levonás összege nem haladhatja meg az adóköteles jövedelemre kivethető adónak a levonás előtt kiszámított mértékét.	(1)  A tagállamok nem mentesítik az adózót az olyan külföldi eredetű és nem aktív tevékenységből származó jövedelem után fizetendő adó alól, amelyet az adózó egy harmadik országban lévő gazdálkodó egységtől nyereségfelosztásként, egy harmadik országban lévő gazdálkodó egységben tulajdonolt részvények értékesítéséből származó bevételként, vagy egy harmadik országban található állandó telephelyről származó jövedelemként kapott, amennyiben a gazdálkodó egység vagy az állandó telephely nyereségét terhelő adó kiszámításához alkalmazott társaságiadó-kulcs – a gazdálkodó egység székhelye szerinti országban vagy abban az országban, ahol az állandó telephely található – alacsonyabb 15%-nál. Ilyen esetben az adózó adózni köteles a külföldi eredetű jövedelem után, és a harmadik országban megfizetett adót levonhatja az adóügyi illetősége szerinti államban keletkező adókötelezettségéből. A levonás összege nem haladhatja meg az adóköteles jövedelemre kivethető adónak a levonás előtt kiszámított mértékét. Az adóalany akkor kaphat mentességet, ha bebizonyítja adóhatóságainak, hogy a külföldi eredetű jövedelem aktív tevékenységből származik. Ezt egy a külföldi adóhatóságok által kiállított igazolás bemutatásával teheti meg.
Módosítás    66 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk – 1 a bekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(1a)  Az (1) bekezdés az Európai Unión belül is alkalmazandó.
Módosítás    67 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk – 2 bekezdés – bevezető rész
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(2)  Az (1) bekezdés hatálya nem terjed ki a következő típusú veszteségekre:	(2)  Az (1) bekezdés hatálya nem terjed ki a külföldi veszteségekre.
Módosítás    68 Irányelvre irányuló javaslat 7 cikk – 1 bekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(1)  Azokat a nem valódi jogügyleteket vagy jogügylet-sorozatokat, melyeknek elsődleges célja az alkalmazandó adózási rendelkezések tárgyával vagy céljával ellentétes adóelőny megszerzése, figyelmen kívül kell hagyni a társaságiadó-kötelezettség kiszámításakor. Egy jogügylet több lépésből vagy részből is állhat.	(1)  Azokat a nem valódi jogügyleteket vagy jogügylet-sorozatokat, melyeknek fő vagy egyik fő célja az egyébként alkalmazandó adózási rendelkezések tárgyával vagy céljával ellentétes adóelőny megszerzése, valamennyi fontos tényt és körülményt figyelembe véve nem tekintik valódinak, és ezeket figyelmen kívül kell hagyni a társaságiadó-kötelezettség kiszámításakor. Egy jogügylet több lépésből vagy részből is állhat.
Módosítás    69 Irányelvre irányuló javaslat 7 cikk – 3 bekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(3)  A jogügyletek vagy jogügylet-sorozatok (1) bekezdésnek megfelelően történő figyelmen kívül hagyása esetén az adókötelezettséget a nemzeti jog szerinti gazdasági tartalom alapján kell meghatározni.	(3)  A jogügyletek vagy jogügylet-sorozatok (1) bekezdésnek megfelelően történő figyelmen kívül hagyása esetén az adókötelezettséget a (2) cikk szerinti gazdasági tartalom alapján kell meghatározni.
Módosítás    70 Irányelvre irányuló javaslat 7 cikk – 3 a bekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(3a)  A tagállamok ezen irányelv teljes körű végrehajtásának biztosítása érdekében megfelelő személyzettel, szakértelemmel és költségvetési forrásokkal látják el nemzeti adóhatóságaikat és különösen adó-ellenőrzési személyzetüket, továbbá forrásokat biztosítanak az adóhatósági személyzet adócsalással és adókikerüléssel kapcsolatos határon átnyúló együttműködésre és automatikus információcserére irányuló képzésére.
Módosítás    71 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(1)  Az adózó adóalapja az alábbi feltételek teljesülése esetén tartalmazza a gazdálkodó egység fel nem osztott jövedelmét:	(1)  Az adózó adóalapja az alábbi feltételek teljesülése esetén tartalmazza a gazdálkodó egység jövedelmét:
Módosítás    72 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – 1 bekezdés – b pont
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
b)  a gazdálkodó egység országának általános adórendszere szerint a nyereség után az adózó tagállamának társaságiadó-rendszere szerint alkalmazandó tényleges adókulcs 40 %-ánál alacsonyabb tényleges társaságiadó-kulcs alapján számított adófizetési kötelezettség keletkezik;	b)  a gazdálkodó egység nyeresége után 15%-nál alacsonyabb társaságiadó-kulcs alapján számított adófizetési kötelezettség keletkezik; az adóalap csökkentése céljából az adott országokban megállapított intézkedések megtételét megelőzően ezt az adókulcsot a nyereség alapján értékelik; az adókulcsot a világgazdasági helyzet alakulásának megfelelően minden évben újraértékelik;
Módosítás    73 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – 1 bekezdés – c pont – bevezető rész
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
c)  a gazdálkodó egységnél keletkező jövedelem több mint 50 százaléka a következő kategóriák egyikébe tartozik:	c)  a gazdálkodó egységnél keletkező jövedelem több mint 25 százaléka a következő kategóriák egyikébe tartozik:
Módosítás    74 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – 1 bekezdés – c pont – vii a alpont (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	viia.  az adózóval vagy kapcsolt vállalkozásaival folytatott árukereskedelemből származó jövedelem, kivéve azokat az egységesített árukat, amelyek független felek közt rendszeres kereskedelem tárgyát képezik, és amelyek tekintetében nyilvánosan követhető árak léteznek;
Módosítás    75 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
Az első albekezdés c) pontja csak akkor alkalmazandó a pénzügyi vállalkozásokra, ha ezen gazdálkodó egységek e kategóriákba tartozó jövedelmének több mint 50 %-a az adózóval vagy annak kapcsolt vállalkozásaival kötött ügyletekből származik.	Az első albekezdés c) pontja csak akkor alkalmazandó a pénzügyi vállalkozásokra, ha ezen gazdálkodó egységek e kategóriákba tartozó jövedelmének több mint 25%-a az adózóval vagy annak kapcsolt vállalkozásaival kötött ügyletekből származik.
Módosítás    76 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(2)  A tagállamok nem alkalmazzák az (1) bekezdést, ha a gazdálkodó egység valamely tagállamban vagy olyan harmadik országban rendelkezik adóügyi illetőséggel, amely részes fele az EGT-megállapodásnak, illetve egy harmadik országbeli gazdálkodó egység valamely tagállamban található állandó telephelye vonatkozásában, kivéve abban az esetben, ha az egység telephelye teljesen mesterséges, és olyan mértékben, amennyire a gazdálkodó egység tevékenysége során olyan, nem valódi jogügyleteket bonyolít, amelyek bevezetésénél adóelőny szerzése volt az elsődleges cél.	(2)  A tagállamok nem alkalmazzák az (1) bekezdést, ha a gazdálkodó egység valamely tagállamban vagy olyan harmadik országban rendelkezik adóügyi illetőséggel, amely részes fele az EGT-megállapodásnak, illetve egy harmadik országbeli gazdálkodó egység valamely tagállamban található állandó telephelye vonatkozásában, kivéve abban az esetben, ha az egység telephelye fennakad a gazdasági tartalom kritériumait vizsgáló ellenőrzésen, és olyan mértékben, amennyire a gazdálkodó egység tevékenysége során olyan, nem valódi jogügyleteket bonyolít, amelyek bevezetésénél adóelőny szerzése volt az elsődleges cél. A biztosítók egyedi esetében nem tekintendő valódi jogügyletnek, ha egy anyavállalat kockázatait saját leányvállalatain keresztül viszontbiztosítja.
Módosítás    77 Irányelvre irányuló javaslat 10 cikk – cím
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
Hibrid struktúrák	A tagállamok közötti hibrid struktúrák
Módosítás    78 Irányelvre irányuló javaslat 10 cikk – 1 bekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
Amennyiben két tagállam jogi minősítése eltérő ugyanazon adózó tekintetében (hibrid gazdálkodó egység) – beleértve a gazdálkodó egység egy vagy több tagállamban lévő állandó telephelyeit –, és ez olyan helyzethez vezet, amelyben ugyanazon kifizetések, ráfordítások vagy veszteségek abban a tagállamban is levonásra kerülnek, amelyből a kifizetés származik, vagy amelyben a költségek és veszteségek felmerültek, valamint egy másik tagállamban is, illetve olyan helyzethez, amelyben úgy kerül levonásra a kifizetés abban a tagállamban, amelyből származik, hogy közben nem veszik figyelembe ennek megfelelően a másik tagállamban, a hibrid gazdálkodó egység tekintetében a másik tagállam elfogadja annak a tagállamnak a jogi minősítését, amelyből a kifizetés származik, illetve amelyben a költségek és veszteségek felmerültek.	Amennyiben két tagállam jogi minősítése eltérő ugyanazon adózó tekintetében (hibrid gazdálkodó egység) – beleértve a gazdálkodó egység egy vagy több tagállamban lévő állandó telephelyeit –, és ez olyan helyzethez vezet, amelyben ugyanazon kifizetések, ráfordítások vagy veszteségek abban az államban is levonásra kerülnek, amelyből a kifizetés származik, vagy amelyben a költségek és veszteségek felmerültek, valamint egy másik államban is, illetve olyan helyzethez, amelyben úgy kerül levonásra a kifizetés abban az államban, amelyből származik, hogy közben nem veszik figyelembe ennek megfelelően a másik államban, a hibrid gazdálkodó egység tekintetében a másik állam elfogadja annak az államnak a jogi minősítését, amelyből a kifizetés származik, illetve amelyben a költségek és veszteségek felmerültek.
Módosítás    79 Irányelvre irányuló javaslat 10 cikk – 2 bekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
Amennyiben két tagállam jogi minősítése eltérő ugyanazon kifizetés tekintetében (hibrid instrumentum), és ez olyan helyzethez vezet, amelyben úgy kerül levonásra a kifizetés abban a tagállamban, amelyből származik, hogy közben nem veszik figyelembe ennek megfelelően a másik tagállamban, a hibrid instrumentum tekintetében a másik tagállam elfogadja annak a tagállamnak a jogi minősítését, amelyből a kifizetés származik.	Amennyiben két állam jogi minősítése eltérő ugyanazon kifizetés tekintetében (hibrid instrumentum), és ez olyan helyzethez vezet, amelyben úgy kerül levonásra a kifizetés abban az államban, amelyből származik, hogy közben nem veszik figyelembe ennek megfelelően a másik államban, a hibrid instrumentum tekintetében a másik állam elfogadja annak az államnak a jogi minősítését, amelyből a kifizetés származik.
Módosítás    80 Irányelvre irányuló javaslat 10 cikk – 2 a bekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	A tagállamok aktualizálják a harmadik országokkal a kettős adóztatás elkerüléséről kötött egyezményeiket, vagy pedig együttesen tárgyalásokat folytatnak ezekkel egyenértékű megállapodásokról annak érdekében, hogy e cikk rendelkezései a tagállamok és harmadik országok közötti határon átnyúló helyzetekre is alkalmazhatók legyenek.
Módosítás    81 Irányelvre irányuló javaslat 10 a cikk (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	10a. cikk
	A harmadik országokra vonatkozó hibrid struktúrák
	Amennyiben egy tagállam és egy harmadik ország közötti hibrid struktúra kettős levonáshoz vezet, a tagállam elutasítja ilyen kifizetés levonását, kivéve, ha ezt a harmadik ország már megtette.
	Amennyiben egy tagállam és egy harmadik ország közötti hibrid struktúra beszámítás nélküli levonáshoz vezet, a tagállam elutasítja az ilyen kifizetés levonását vagy adott esetben beszámításának elmaradását, kivéve, ha ezt a harmadik ország már megtette.
Módosítás    82 Irányelvre irányuló javaslat 10 b cikk (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	10b. cikk
	A tényleges adókulcs
	(1)  A Bizottság közös módszert dolgoz ki az egyes tagállamok tényleges adókulcsának kiszámítására vonatkozóan, hogy elkészíthesse a tagállami tényleges adókulcsok összehasonlító táblázatát.
Módosítás    83 Irányelvre irányuló javaslat 10 c cikk (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	10c. cikk
	Az adózási megállapodásokkal való visszaélések elleni intézkedések
	(1)  A tagállamok kétoldalú adózási megállapodásaikat az alábbi rendelkezésekkel egészítik ki:
	a)  olyan záradék, amelynek értelmében a megállapodás mindkét részes fele kötelezettséget vállal arra, hogy az adót a gazdasági tevékenység és az értékteremtés helyén fizetik meg,
	b)  olyan kiegészítés, amely szerint a kétoldalú egyezmények célja a kettős adóztatás elkerülése mellett az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem,
	c)  olyan záradék, amely a Bizottságnak az adóegyezményekkel való visszaélések elleni intézkedések végrehajtásáról szóló 2016. január 28-i ajánlásában (C (2016) 271 végleges) meghatározott, a főcél-teszt alapján megállapított általános adóelkerülés-ellenes szabályt tartalmaz,
	d)  az állandó telephelynek az adózásról szóló OECD-modellegyezmény 5. cikkével összhangban történő meghatározása;
	(2)  A Bizottság 2017. december 31-ig javaslatot tesz az adózási megállapodásokra vonatkozó európai megközelítésre, hogy létrehozható legyen egy olyan európai adómegállapodási modell, amely felválthatja az egyes tagállamok által kötött számtalan kétoldalú megállapodást;
	(3)  a tagállamok elítélik kétoldalú megállapodások olyan joghatóságokkal történő aláírását, illetve ettől tartózkodnak, amelyek nem tartják be a jó adóügyi kormányzásra vonatkozóan elfogadott uniós elvek minimumszabványait.
Módosítás    84 Irányelvre irányuló javaslat 10 d cikk (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	10d. cikk
	Jó adóügyi kormányzás
	(1)  A Bizottság valamennyi olyan kereskedelmi megállapodásban és gazdasági partnerségi megállapodásban, amelynek az Unió részes fele, rendelkezik a jó adóügyi kormányzás előmozdításáról, az átláthatóság fokozása és a káros adózási gyakorlatok elleni küzdelem céljából.
Módosítás    85 Irányelvre irányuló javaslat 10 e cikk (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	10e. cikk
	Szankciók
	A tagállamok megállapítják az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meghoznak minden szükséges intézkedést azok végrehajtására. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A tagállamok haladéktalanul értesítik a Bizottságot e szabályokról és intézkedésekről, és bejelentik az ezeket érintő esetleges későbbi módosításokat. .
Módosítás    86 Irányelvre irányuló javaslat 11 cikk – cím
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
Felülvizsgálat	Felülvizsgálat és nyomon követés
Módosítás    87 Irányelvre irányuló javaslat 11 cikk – 1 bekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(1)  A Bizottság az irányelv hatálybalépése után három évvel értékeli annak végrehajtását, és jelentést tesz a Tanácsnak.	(1)  A Bizottság az irányelv hatálybalépése után három évvel értékeli annak végrehajtását, és jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.
Módosítás    88 Irányelvre irányuló javaslat 11 cikk – 2 bekezdés
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
(2)  A tagállamok közölnek a Bizottsággal minden olyan információt, amely szükséges ezen irányelv végrehajtásának értékeléséhez.	(2)  A tagállamok közölnek az Európai Parlamenttel és a Bizottsággal minden olyan információt, amely szükséges ezen irányelv végrehajtásának értékeléséhez.
Módosítás    89 Irányelvre irányuló javaslat 11 cikk – 2 a bekezdés (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	(2a)  A Bizottság egyedi ellenőrző mechanizmusról rendelkezik ezen irányelv teljes körű és megfelelő átültetésének, illetve az ebben foglalt valamennyi fogalommeghatározás és előírt tagállami intézkedés helyes értelmezésének biztosítása érdekében, hogy az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás elleni küzdelemben összehangolt európai megközelítés álljon rendelkezésre.
Módosítás    90 Irányelvre irányuló javaslat 11 a cikk (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	11a. cikk
	Európai adóazonosító szám
	Az Európai Bizottság 2016. december 31-ig jogalkotási javaslatot nyújt be az összehangolt, közös európai adóazonosító számról, annak érdekében, hogy az Unión belül az adózás területén hatékonyabb és megbízhatóbb legyen az automatikus információcsere.
Módosítás    91 Irányelvre irányuló javaslat 11 b cikk (új)
A Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
	11b. cikk
	Az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere
	A teljes átláthatóság és a jelen irányelvben foglalt rendelkezések helyes alkalmazásának biztosítása érdekében az adóügyi információkat a 2011/16/EU1a tanácsi irányelvben előírtaknak megfelelően automatikusan és kötelezően meg kell osztani.
	_______________
	1a A Tanács 2011/16/EU irányelve (2011. február 15.) az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről és a 77/799/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 64., 2011.3.11., 1. o.).

INDOKOLÁS

Egy OECD-tanulmány szerint a multinacionális vállalatok agresszív adóoptimalizálása világviszonylatban 100–240 millió dolláros éves költségvetési deficitet okoz. Ez a társaságok által világszerte befizetett adók 4–10%-át teszi ki. Ez különösen azon államok számára jelent érzékeny bevételkiesést, amelyekben emiatt pont a munkahelyteremtés ösztönzését, a szegénység felszámolását és a hatékony egészségügyi ellátórendszerek fejlesztését célzó beruházásokra szánt források szűkülnek.

A gazdasági és monetáris unió létrehozásának előfeltétele az európai adóharmonizáció. A társaságok méltányos és hatékony adóztatását az egységes piac szegletkövének kell tekinteni.

A megbízható egységes piac létrehozásához a tagállamoknak összhangba kell hozniuk adórendszereiket.

Az egységes piac megfelelő működésének és a tőkepiaci unió sikerének biztosítása érdekében kulcsfontosságú az adórendszerek összehangolt és harmonizált végrehajtása.

Az előadó a multinacionális vállalatok adókikerülésének korlátozása felé tett pozitív lépésként üdvözli a Bizottság javaslatát. Úgy véli azonban, hogy a javaslat egyértelműbb és hatékonyabb lenne a javasolt módosításokkal.

A jelentés fő célja, hogy a vállalatok ott fizessenek adót, ahol a nyereségüket termelik.

E célból az előadó azon körülmények pontos és kötelező meghatározása mellett döntött, amelyek fennállása esetén egy multinacionális vállalat egy adott országban letelepedettnek tekinthető. Ez az egyetlen mód arra, hogy a vállalatokat az adóik méltányos befizetésére kötelezzük. Manapság túl gyakori eset, hogy a multinacionális vállalatok összefognak, hogy nyereségüket adófizetés nélkül adóparadicsomokba menekítsék.

Az előadó egyértelművé tette és egységesítette a szabadalmakra vonatkozó jogszabályokat. A multinacionális cégek a mai napig kiaknázzák a szabadalmak benyújtásához kapcsolódó adóösztönzőket nyereségeik összegének mesterséges csökkentésére. Ez káros hatással van a valóban innovatív országokra. A Parlament azt javasolja, hogy a szabadalmakból származó javakat ún. kiviteli adó terhelje, amennyiben azokat a multinacionális cégek kis adókulcsokat alkalmazó országokba kívánja áttelepíteni.

Az előadó megerősítette továbbá a Parlament szerepét. Véleménye szerint az Európai Parlamentet kellene megbízni az irányelv 28 tagállamban történő tényleges végrehajtásának ellenőrzésével. A Parlament számára ezenkívül lehetővé kell tenni a végrehajtás független értékelését az irányelv eredményességének mérése céljából.

Végezetül, az előadó sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság még nem dolgozott ki jogalkotási javaslatot a közös konszolidált társaságiadó-alappal történő adózásról. A közös konszolidált társaságiadó-alap ugyanis lehetővé tenné a vállalatok számára, hogy egyablakos rendszerben intézhessék adóbevallásaikat, valamint az Unió területén realizált nyereségeik és veszteségeik konszolidálását.

KISEBBSÉGI VÉLEMÉNY

Az eljárási szabályzat 56. cikkének (3) bekezdése alapján

Benyújtotta: Bernd Lucke

A jelentés azt szorgalmazza, hogy a kamatkiadások csak legfeljebb az EBITDA 20%-a erejéig legyenek levonhatók az adózás során. Véleményem szerint ez az intézkedés aránytalan és káros lenne, és gátolná a beruházásokat. A kamatkiadások a beruházási projekteket költségként terhelik. Ezeknek tehát automatikusan levonhatóknak kell lenniük. Máskülönben a megállapított adóköteles jövedelem túl magas összegű lenne. Ebből a szempontból még az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás (Base Erosion and Profit Shifting: BEPS) elleni fellépést célzó OECD-tervben ajánlott 30%-os értékhatár is kifogásolható.

A Bayet-jelentésben foglalt javaslat számos, komoly beruházási műveleteket végző vállalkozásnak károkat fog okozni. Helytelen az adóvisszaélések elleni fellépés jegyében olyan jogszabályokat elfogadni, amelyek az adóikat tisztességesen befizető vállalkozásokat is hátrányosan érintik. Ezenkívül adóelkerülés céljából elsősorban a vállalatcsoporton belüli hiteleket használják fel az alacsonyabb adókulcsokkal rendelkező országokba történő nyereségátcsoportosításhoz. Ezért észszerűbb lett volna csak a csoporton belüli hitelek kamatainak adózás során történő levonhatóságát korlátozni. A külső harmadik feleknek történő kamatfizetéseknek ezzel szemben korlátlanul levonhatóknak kellene lenniük.

A Bayet-jelentésben foglalt azon lehetőségnek, hogy a vállalkozás a nem levonható kamatkiadásokat legfeljebb öt évig továbbvigye, épp a tényleges beruházásokat finanszírozó vállalatok látják kevés hasznát. Nagy beruházási projektek esetében több éven át magas kamatkiadások merülnek fel, így kevés a mozgástér azok átvitelére.

AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ELJÁRÁSA

Cím	a belső piac működését közvetlenül érintő adókikerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról
Hivatkozásoks	COM(2016)0026 – C8-0031/2016 – 2016/0011(CNS)
Az Európai Parlamenttel folytatott konzultáció dátuma	10.2.2016
Illetékes bizottság   A plenáris ülésen való bejelentés dátuma	ECON 25.2.2016
Véleménynyilvánításra felkért bizottságok   A plenáris ülésen való bejelentés dátuma	AFET 25.2.2016	IMCO 25.2.2016	LIBE 25.2.2016
Nem nyilvánított véleményt   A határozat dátuma	AFET 23.2.2016	IMCO 23.2.2016	LIBE 17.2.2016
Előadók   A kijelölés dátuma	Hugues Bayet 21.1.2016
Vizsgálat a bizottságban	11.4.2016	23.5.2016
Az elfogadás dátuma	24.5.2016
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	20 15 21
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Gerolf Annemans, Hugues Bayet, Pervenche Berès, Udo Bullmann, Esther de Lange, Fabio De Masi, Markus Ferber, Jonás Fernández, Elisa Ferreira, Sven Giegold, Roberto Gualtieri, Brian Hayes, Gunnar Hökmark, Danuta Maria Hübner, Petr Ježek, Othmar Karas, Georgios Kyrtsos, Alain Lamassoure, Philippe Lamberts, Werner Langen, Sander Loones, Bernd Lucke, Ivana Maletić, Costas Mavrides, Bernard Monot, Luděk Niedermayer, Stanisław Ożóg, Dimitrios Papadimoulis, Sirpa Pietikäinen, Dariusz Rosati, Pirkko Ruohonen-Lerner, Alfred Sant, Molly Scott Cato, Peter Simon, Theodor Dumitru Stolojan, Kay Swinburne, Paul Tang, Ramon Tremosa i Balcells, Tom Vandenkendelaere, Cora van Nieuwenhuizen, Beatrix von Storch, Pablo Zalba Bidegain
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Laura Agea, Enrique Calvet Chambon, David Coburn, Eva Joly, Thomas Mann, Emmanuel Maurel, Siôn Simon, Roberts Zīle
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk, (2) bekezdés)	Kostas Chrysogonos, Sylvie Guillaume, Sabine Lösing, Virginie Rozière, Jutta Steinruck, Jarosław Wałęsa
A benyújtás dátuma	27.5.2016