JELENTÉS a megújuló energiáról szóló eredményjelentésről

31.5.2016 - (2016/2041(INI))

Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság
Előadó: Paloma López Bermejo
A vélemény előadója (*):
Marijana Petir, Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság
(*)  Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 54. cikke

Módosítások

• 001-002 (PDF - 183 KB)
• 001-002 (DOC - 296 KB)
• 003-003 (PDF - 87 KB)
• 003-003 (DOC - 292 KB)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a megújuló energiáról szóló eredményjelentésről

(2016/2041(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak környezetről szóló XX., valamint energiáról szóló XI. címére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak foglalkoztatásról szóló IX., valamint gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló XVIII. címére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak az általános érdekű szolgáltatásokról szóló (26.), valamint a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló (28.) jegyzőkönyvére,

–  tekintettel a Bizottság „Eredményjelentés a megújuló energiáról” című jelentésére (COM(2015)0293) és a nemzeti tervekre,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezményében (UNFCCC) részes felek 21. konferenciájára (COP21) és a részes feleknek a Kiotói Jegyzőkönyvben részes felek találkozójaként szolgáló, 2015. november 30. és december 11. között Párizsban megrendezett 11. konferenciájára (CMP 11), valamint a Párizsi Megállapodásra,

–  tekintettel a Bizottság „Towards an Integrated Strategic Energy Technology (SET) Plan: Accelerating the European Energy System Transformation” („Az európai energiarendszer átalakításának felgyorsítása egy integrált stratégiai energiatechnológiai terv (SET-terv) segítségével”) című közleményére (C(2015)6317),

–  tekintettel a Bizottság közleményére az Európai Unió hőtechnikai stratégiájáról (COM(2016)0051),

–  tekintettel „Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve” című bizottsági közleményre (COM(2011)0112),

–  tekintettel az Európai Tanács 2014. október 23–24-i következtetéseire,

–  tekintettel a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23-i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[1],

–  tekintettel a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) részvételi és terjesztési szabályainak megállapításáról, valamint az 1906/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1290/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[2],

–  tekintettel a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről szóló 98/70/EK irányelv és a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK irányelv módosításáról szóló, 2015. szeptember 9-i (EU) 2015/1513 európai parlamenti és tanácsi irányelvre[3],

–  tekintettel az EGSZB a civil társadalomnak a megújuló energiáról szóló uniós irányelv végrehajtásában betöltött szerepéről szóló, „Újfajta jövőkép az energiaiparban: a civil társadalom mint főszereplő a megújulóenergia-termelés területén” című tanulmányára,

–  tekintettel a Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetségének fenntartható energiával kapcsolatos cselekvési tervére,

–  tekintettel a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, 1998. június 25-i Aarhusi Egyezményre,

–  tekintettel az éghajlat- és energiapolitika 2030-ra szóló keretéről szóló, 2014. február 5-i állásfoglalására[4],

–  tekintettel a Párizsban megkötendő új nemzetközi éghajlat-változási megállapodásról szóló, 2015. október 14-i állásfoglalására[5];

–  tekintettel „Az energiahálózatok összekapcsolására vonatkozó 10%-os célkitűzés elérése – Az európai villamosenergia-hálózat felkészítése a 2020. évre” című, 2015. december 15-i állásfoglalására[6],

–  tekintettel „Az európai energiaunió felé” című dokumentumról szóló, 2015 december 15-i állásfoglalására[7],

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, illetve a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A8-0196/2016),

A.  mivel az EU egészét tekintve jó úton halad afelé, hogy elérje a megújuló energiára vonatkozó 2020-as céljait, de néhány tagállamban további fokozott fellépés szükséges;

B.  mivel az elmúlt években jelentősen csökkentek a megújuló energia költségei, ami miatt a megújuló energia a termelés és a tárolás területén bekövetkezett technológiai fejlődéssel együtt egyre inkább felveszi a versenyt a hagyományos energiatermeléssel, egyedi lehetőséget kínálva egy olyan valódi európai energiapolitika kialakítására, amely előmozdítja a versenyképességet és csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását; mivel a fenntartható, jövőorientált energiarendszerre való áttérés részeként erőfeszítéseket kell tenni az energiahatékonyságra, a megújuló energiára, az európai energiaforrások legmegfelelőbb felhasználására és az intelligens infrastruktúrára irányulóan; mivel a gazdasági növekedés eléréséhez és a munkahelyteremtéshez, valamint az Unió e területeken globálisan betöltendő vezető szerepének megtartásához hosszú távon stabil szabályozási keretre van szükség;

C.  mivel az EUMSZ 194. cikke értelmében az európai energiapolitikának biztosítania kell az energiapiac működését és az energiaellátás biztonságát, továbbá elő kell mozdítania az energiahatékonyságot és az energiatakarékosságot, a megújuló energiaforrások fejlesztését, valamint az energiahálózatok összekapcsolását; mivel a kötelező nemzeti és uniós célkitűzések, a konkrét tervezési és jelentéstételi kötelezettségek és a támogató jellegű intézkedések voltak a beruházásbiztonság és a megújulóenergia-kapacitás, valamint a szállítási és elosztási infrastruktúra uniós bővítésének fő ösztönzői;

D.  mivel a COP 21 keretében létrejött párizsi megállapodással összhangban ki kell igazítani a megújulóenergia-irányelvet, hogy megfeleljen annak a kitűzött célnak, hogy az iparosodás előtti szintekhez viszonyított globális hőmérséklet-emelkedés ne haladja meg az 1,5°Celsius-fokot; mivel a 100%-ig megújuló energiaforrásokon alapuló gazdaság csak az energiafogyasztás csökkentése, az energiahatékonyság javítása és a megújuló energiaforrások előmozdítása révén valósítható meg;

E.  mivel a megújuló energiára irányuló ambiciózus politikák az energiahatékonysággal ötvözve jelentős hajtóerejét jelentik az uniós importfüggőség és összességében véve a külső energiaszámla csökkentésének, valamint a külső szolgáltatókkal szembeni energiabiztonság erősítésének; mivel az EU az általa fogyasztott energia több mint felét importálja, napi több mint 1 milliárd eurós költséggel, ami a teljes behozatal több mint 20%-át teszi ki; mivel az importfüggőség különösen magas a nyersolaj, a földgáz és a kőszén tekintetében; mivel a megújuló energia fokozódó felhasználásának köszönhetően megtakarított importtüzelőanyag-költségek évente legalább 30 milliárd eurót tesznek ki;

F.  mivel a megújuló energiák fejlesztésének segítenie kell biztosítani az energiabiztonságot és az energetikai függetlenséget, felszámolni az energiaszegénységet, hozzájárulni az EU gazdasági fejlődéséhez és technológiai vezető szerepéhez, egyúttal kezelve az éghajlatváltozást is; mivel a megújuló energiaforrások hozzájárulnak ahhoz, hogy stabil, megfizethető és fenntartható energiát biztosítsanak az európai polgároknak, különös tekintettel a legkiszolgáltatottabbakra; mivel a megújuló energiaforrásoknak lehetővé kell tenniük a polgárok számára, hogy élvezzék a saját energiatermelés és a kiszámítható energiaellátás előnyeit;

G.  mivel a megújuló energia fejlesztésének együtt kell járnia a jól működő belső villamosenergia-piac kialakításával; mivel az energiauniónak a fenntartható, előremutató energiarendszerre való átálláson kell alapulnia, amelynek fő pillérei az energiahatékonyság és -takarékosság, a megújuló energia és az intelligens infrastruktúra;

H.  mivel a megújulóenergia-ágazat uniós vállalkozásai – amelyek között sok a kkv – Európában 1,15 millió főt foglalkoztatnak, és a megújulóenergia-technológiák terén világszerte bejegyzett szabadalmak 40%-át birtokolják, aminek révén az Unió világszinten vezető szerepet játszik; mivel a Bizottság szerint mostantól számítva 2020-ig akár 20 millió munkahely is létrejöhet a zöld gazdaságban, ami fontos lehetőséget kínál a munkahelyteremtésre a vidéki térségekben; mivel a kkv-k, szövetkezetek és magánszemélyek projektjei fontos szerepet játszanak a megújulóenergia-ágazat innovációja és fejlesztése terén;

I.  mivel a Bizottság elkötelezett amellett, hogy világelsővé teszi Európát a megújuló energia területén, ami iparpolitikai szempontból szükségszerű; mivel Kína immár élen jár a világban a megújuló energiaforrásokba való beruházás terén, miközben Európában a beruházások a 2014. évi 54,61 milliárd euróhoz (62 milliárd USA-dollár) képest 2015-ben 21%-kal, 42,99 milliárd euróra (48,8 milliárd USA-dollár) csökkentek, ami az elmúlt kilenc évet tekintve a legalacsonyabb összeg;

J.  mivel a megújuló energiákba történő folyamatos beruházáshoz egyaránt szükség van a közszektor és a magánszektor ambiciózus vezető szerepére és elkötelezettségére, valamint egy olyan hosszú távú, stabil és megbízható szakpolitikai keretre, amely összhangban áll az Unió párizsi éghajlat-változási megállapodásból eredő éghajlatváltozásra vonatkozó kötelezettségvállalásaival, ami jelentős lehetőségeket hordoz magában az európai munkahelyteremtés és növekedés tekintetében;

K.  mivel a megújuló energiák sikeres fejlesztéséhez kulcsfontosságú az ambiciózus, de reális célok kitűzése – az állami részvétel, nyomon követés és felügyelet, egyértelmű és egyszerű politikai szabályok és a helyi, regionális, nemzeti és európai szintű támogatás, és valamennyi érdekelt fél, köztük a szociális partnerek (összehozva a munkavállalók és az ipar képviselőit) és egyéb civil társadalmi szervezetek bevonása – és megerősítése;

L.  mivel a megújuló energia előmozdítása tekintetében fontos a tulajdonjogok tiszteletben tartása;

M.  mivel a megújuló energiák lehetőséget kínálnak a nagyobb mértékű energetikai demokráciára az energiapiacokon azáltal, hogy képessé teszik a fogyasztókat arra, hogy a többi érdekelt féllel egyenrangú aktív szereplőként jelen legyenek az energiapiacon, saját maguk termeljenek és az általuk megtermelt megújuló energiát fogyasszák, tárolják és értékesítsék egyénileg vagy kollektív irányítás alatt, valamint állami vagy magánberuházáson és az energiatermelés városok, régiók és helyi önkormányzatok által alkalmazott decentralizált formáin keresztül; mivel a megújulóenergia-projekteknek lehetővé kellene tenniük polgáraik számára, hogy nagyobb mértékben gyakorolhassanak ellenőrzést energiafogyasztásuk és az energetikai átállás felett, és elő kellene mozdítania az energiarendszerbe való közvetlen bevonásukat, többek között beruházási rendszereken keresztül;

N.  mivel az északi-tengeri régióban a tengeri szelek alkalmasak arra, hogy 2030-ra Európa energiaellátásának több mint 8%-át állítsák elő;

O.  mivel bizonyos közép- és kelet-európai tagállamok jobban ki vannak téve az egyetlen fosszilisüzemanyag-szállítótól való függőségnek; mivel a megújuló energiaforrásoknak köszönhetően 30 milliárd euró értékű importált fosszilis üzemanyagot lehetett megtakarítani, a földgázfogyasztás pedig 7%-kal csökkent, ami által nőtt a továbbra is a világ legnagyobb energiaimportőrének számító Európa energiafüggetlensége és energiabiztonsága;

Előrelépés a megújuló energiák terén

1.  üdvözli a Bizottság megújuló energiával kapcsolatos elkötelezettségét; a megújulóenergia-irányelvvel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a kötelező nemzeti célok, a megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési tervek és a kétévenkénti nyomon követés jelenlegi kombinációja volt a fő mozgatórugója a megújulóenergia-kapacitás Unión belüli fejlesztésének; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa a megújuló energiára vonatkozó, 2020-ig szóló irányelv teljes körű végrehajtását, és terjesszen elő ambiciózus jogalkotási keretet a 2020 utáni időszakra; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy egy stabil, hosszú távú szabályozási keretre van szükség, amely a megújuló energiaforrások tekintetében olyan nemzeti és uniós szintű célokat ír elő, amelyek összhangban állnak az Unió hosszú távú (2050-ig elérendő) éghajlati céljai felé vezető leghatékonyabb úttal;

2.  nyugtázza, hogy az EU jó úton halad a 2020-as cél elérése felé, ugyanakkor aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság megújuló energiáról szóló 2015. évi eredményjelentésének a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó becslései szerint milyen sok országnak (Belgium, Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Málta és Spanyolország) lehet szüksége arra, hogy erősítse politikáit és eszközeit 2020-as célkitűzései elérésének biztosítása érdekében; felszólítja a lemaradásban lévő tagállamokat, hogy hozzanak további intézkedéseket annak érdekében, hogy ismét sínen legyenek; üdvözli, hogy egyes tagállamok – köztük Ausztria, Bulgária, a Cseh Köztársaság, Dánia, Észtország, Finnország, Horvátország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Románia és Svédország – már idő előtt teljesítették, vagy hamarosan teljesíteni fogják 2020-as céljaikat;

3.  sajnálja, hogy a Bizottság megújuló energiáról szóló eredményjelentése nem terjeszt elő országspecifikus ajánlásokat, amelyek segítenének a tagállamoknak kiigazítani politikáikat 2020-as célkitűzéseik megvalósítása érdekében; hangsúlyozza, hogy miközben a tőkéhez való hozzáférés kulcsfontosságú, a tőkeköltségek jelentős mértékben eltávolodtak egymástól a 28 tagú Unión belül, ami miatt választóvonal alakult ki észak/nyugat, illetve dél/kelet között; megjegyzi, hogy az uniós országok közötti versenyképességi szakadékot tovább mélyítheti az, hogy számos különféle politika létezik a megújuló energiával kapcsolatos kockázatok tudatosítására irányulóan; hangsúlyozza, hogy uniós pénzügyi mechanizmusra van szükség, amelynek célja a megújuló energiával kapcsolatos projektek kockázatból adódó magas tőkeköltségeinek csökkentése;

4.  e tekintetben kiemeli, hogy a megújuló energiákra vonatkozó nemzeti politikák vonatkozásában azonosítani kell és meg kell osztani a bevált gyakorlatokat és elő kell mozdítani azok elfogadását egy egyre inkább konvergáló európai modell keretében, amely kedvez a tagállamok közötti fokozott együttműködésnek és összehangolásnak; felhívja a Bizottságot, hogy tartsa fenn az előrehaladás nyomon követésében és a megújuló energiák fejlődésének tevékeny támogatásában betöltött szerepét; rámutat arra, hogy értékelni kell a megújuló energiaforrások versenyképességét, fenntarthatóságát, költséghatékonyságát és a geopolitikai stabilitáshoz és az éghajlatváltozással kapcsolatos célokhoz való hozzájárulását;

5.  elismeri, hogy a nemzeti tervek és jelentéstételi kötelezettségek fontos szerepet töltenek be a tagállamok előrehaladásának nyomon követésében, és úgy véli, hogy ezeket a kötelezettségeket a 2020 utáni időszakra is ki kell terjeszteni; elismeri, hogy a tagállamok energiaszerkezetének meghatározása az EUMSZ 194. cikke értelmében továbbra is nemzeti hatáskörbe tartozik, és minden tagállam maga fejlesztheti saját megújulóenergia-forrásait, hogy az energiaszerkezetek továbbra is igen sokfélék maradjanak;

6.  rámutat az egyszerű, hozzáférhető, megfizethető és hatékony adminisztratív eljárások fontosságára;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy a megújuló energiára vonatkozó jövőbeni eredményjelentésekbe foglalja bele a megújuló energiaforrások költségekre és árakra – különösen a lakossági árakra – gyakorolt hatásának értékelését;

8.  kiemeli, hogy uniós jogalkotási javaslatra van szükség az energiapiaci szabályokra vonatkozóan, mivel az integráltabb piac kulcsfontosságú a megújuló energia fejlődéséhez, valamint az energiaköltségek családok és ipar számára történő csökkentéséhez;

9.  hangsúlyozza a megújuló energiákba való hosszú távú beruházások stabil és költséghatékony támogatási keretének fontosságát, amely rövid távon képes reagálni és kiigazítható, továbbá az egyes országok igényeihez és körülményeihez szabott, lehetővé téve az érett megújulóenergia-technológiák támogatásának fokozatos megszüntetését; üdvözli, hogy a költségek szempontjából számos megújulóenergia-technológia gyorsan felveszi a versenyt a termelés hagyományos formáival; hangsúlyozza, hogy az energetikai átállás sarokkövei az átláthatóság, a következetesség, valamint a jogi, pénzügyi és szabályozási keretek folytatólagossága a beruházói bizalom erősítése céljából; sajnálja a megújuló energiákat támogató rendszerek visszamenőleges módosításait, amelyek révén változik a már végrehajtott beruházások megtérülése; felhívja a tagállamokat, hogy a megújuló energiákat támogató rendszerek kiigazításait minden esetben jó előre jelentsék be, és folytassanak róluk széles körű konzultációt az érdekelt felekkel; felhívja a Bizottságot, hogy ellenőrizze a nemzeti támogatási rendszereknek az Európai Bizottság útmutatásával való összeegyeztethetőségét, hogy ne szenvedjen szükségtelenül késedelmet a végrehajtásuk és minimálisra csökkenjen a piactorzulás;

10.  hangsúlyozza, hogy a kutatási és fejlesztési tevékenységek lényeges szerepet játszanak a megújuló energia fejlesztésében; emlékeztet a Parlament azon célkitűzésére, hogy a Horizont 2020 program energiaügyi fejezete keretében nyújtott finanszírozás 85%-át nem fosszilis energiára fordítsák; felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy még inkább segítsék elő az összes meglévő támogatási rendszer hatékony igénybevételét és biztosítsák a tőkéhez való hozzáférést, különösen a kkv-k számára, továbbá hogy támogassák a megújuló energia, annak tárolása és az azzal kapcsolatos termékfejlesztés terén végzett kutatást és fejlesztést az uniós megújulóenergia-ipar versenyképesebbé tétele céljából, lehetővé téve ezáltal a megújuló energiaforrások jobb felhasználását és annak elkerülését, hogy az uniós országok közötti versenyképességi szakadék tovább mélyüljön;

11.  hangsúlyozza, hogy a villamosenergia-tárolás hozzájárulhat az uniós villamosenergia-rendszer rugalmassá tételéhez és a megújulóenergia-termelésből adódó ingadozások kiegyenlítéséhez; ismételten rámutat arra, hogy a hatályos 2009/72/EK villamosenergia-irányelv nem tesz említést a tárolásról, és hangsúlyozza, hogy a villamosenergia-irányelv közelgő felülvizsgálata során figyelembe kell venni az energiatárolás által kínált sokrétű szolgáltatásokat; úgy véli, hogy a tárolás helyzetének egyértelművé tétele lehetővé tenné, hogy az átvitelirendszer- és a hálózatüzemeltetők beruházzanak az energiatárolási szolgáltatásokba;

12.  hangsúlyozza, hogy a támogatási rendszereket minden szinten azon technológiákra kell összpontosítani, amelyek jelentős lehetőségeket rejtenek magukban a megújuló energiaforrások költségeinek csökkentése és/vagy piaci elterjedésének fokozása tekintetében;

13.  úgy véli, hogy a jövőbeni K+F-stratégiának az intelligens hálózattal és az intelligens városokkal kapcsolatos fejlesztések elősegítésére kell összpontosítania; emellett úgy véli, hogy a közlekedés villamosítása, az intelligens járműtöltés, valamint a jármű–hálózat technológia jelentős mértékben hozzájárulhat az energiahatékonyság és a potenciális megújulóenergiaforrás-felhasználás javulásához;

14.  véleménye szerint az ERFA és a Kohéziós Alap hozzájárulhat a 2009/28/EK irányelvben és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretben megfogalmazott célkitűzések teljesüléséhez, valamint a megújulóenergia-generálással kapcsolatos kutatás és innováció finanszírozásához, támogatva ugyanakkor a munkahelyteremtést és a gazdasági növekedést is; kiemeli, hogy a kohéziós politikában fontos szerepet játszik a tematikus koncentráció, amelynek elő kell segítenie a beruházásoknak a karbonszegény gazdaság – többek között a megújuló energiaforrások – felé történő irányítását, különös tekintettel „Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdasági modellre való áttérés támogatása minden szektorban” elnevezésű tematikus célkitűzés kiemelkedő szerepére; felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket az e célra rendelkezésre álló finanszírozási lehetőségek lehető leghatékonyabb felhasználása érdekében; emlékeztet az ERFA és a Kohéziós Alap a háztartások, középületek és vállalkozások energiahatékonyságával és a megújuló energiaforrások körükben történő felhasználásával kapcsolatos projektek támogathatóságát alátámasztó közös rendelkezéseire, és úgy véli, hogy a megújulóenergia-piac regionális integrációja, amely az ilyen támogatásokból megvalósítható, a kohéziós politika fontos hozzájárulása lenne e tekintetben;

15.  kiemeli, hogy fokozott együttműködésre és koordinációra van szükség a tagállamokon és a régiókon belül és azok között, továbbá a műszaki fejlesztésekbe, az intelligens hálózatok fejlesztésébe és megvalósításába, a hálózatok adaptálásába és kapacitásába, az intelligens fogyasztásmérésbe, a tárolásba, a keresletoldali szabályozásba, az energiahatékonyságba és az innovatív megújulóenergia-termelésbe történő közberuházások és finanszírozás integrált megközelítésére;

16.  rámutat arra, hogy a hálózatok számos tagállamban egyszerűen nem képesek fogadni az ingadozó megújuló energiaforrásokból termelt villamos energiát; hangsúlyozza, hogy a termelés és az átvitel változásaihoz való alkalmazkodáshoz elengedhetetlen az energiahálózatok korszerűsítése;

17.  sürgeti a megújuló energiákra vonatkozó nemzeti tervek kidolgozása tekintetében az átláthatóság és a nyilvánosság részvételének megerősítését, valamennyi érdekelt fél korai szakaszban való bevonásával; sajnálja, hogy jelenleg nincsenek információk a megújulóenergia-irányelv rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozóan, és rámutat arra, hogy a tagállamok kétévenkénti jelentéseinek részletesebbeknek kell lenniük; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg a megújuló energiák terén elért eredmények nyomon követésében és támogatásában betöltött szerepét; felhívja a Bizottságot, hogy végrehajtási hatáskörének alkalmazását illetően fokozza az átláthatóságot;

18.  hangsúlyozza a közigazgatás valamennyi szintje és különböző szövetségek bevonásának jelentőségét a megújuló energiákon alapuló európai energiatermelési és energiafogyasztási, valamint saját termelési és fogyasztási modell végrehajtásába; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg a Polgármesterek Szövetsége kezdeményezést, az Intelligens városok és közösségek kezdeményezést és a 100 %-ban megújuló energiaforrásokon alapuló közösségeket, ami lehetővé teszi a tudás és a bevált gyakorlatok megosztását;

19.  megjegyzi, hogy a megújuló energiaforrások további fejlődéséhez kulcsfontosságú a megújuló energiával kapcsolatos fokozott regionális együttműködés;

20.  üdvözli, hogy a megújuló energiaforrások felhasználása 2013-ban mintegy bruttó 338 millió tonna szén-dioxid kibocsátásának elkerülését tette lehetővé, és az Európai Unióban a fosszilis tüzelőanyagok iránti kereslet 116 millió tonnával való csökkenését eredményezte;

Megújuló energiák a jövőre

21.  hangsúlyozza, hogy a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos célkitűzéseket a 2015 decemberében Párizsban 195 ország által elfogadott 1,5°C-os éghajlat-változási célkitűzéssel összhangban kell meghatározni; megállapítja, hogy az Európai Tanács javaslata a megújuló energia legalább 27%-os arányát tűzi ki célul 2030-ra; emlékeztet a Parlament arra irányuló felhívására, hogy tűzzenek ki kötelező célkitűzéseket, melyek alapján az elfogyasztott energia legalább 30%-ának megújuló forrásból kell származnia, amit nemzeti célok révén kell megvalósítani, biztosítandó a beruházók biztonságát és a jogbiztonságot; a COP21 keretében született közelmúltbeli megállapodás fényében úgy véli, hogy lényegesen ambiciózusabb hozzáállás lenne kívánatos; kitart amellett, hogy az ezzel kapcsolatos világos és ambiciózus célok eszközként szolgálnak a kiszámíthatóság javításához és az EU világszintű vezető pozíciójának biztosításához; felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő nagyra törőbb, 2030-ig tartó éghajlat- és energiapolitikai csomagot, amely a megújuló energiaforrásokra vonatkozó uniós célt legalább 30%-ra emeli, mely célt egyedi nemzeti célok révén kell elérni;

22.  rámutat a megújuló energiával és a piaci szerkezettel kapcsolatos új jogszabályok jelentőségére egy olyan új keretrendszer kialakítása tekintetében, amely igazodik a megújuló energiák fejlődéséhez, és amely megbízható támogatási rendszereken és a megújulóenergia-technológiák teljes körű piaci jelenlétén alapul;

23.  tudatában van annak, hogy az adócsökkentés határozottan ösztönözni tudja a fosszilis energiahordozókról a megújuló energiára történő áttérést, és sürgeti a Bizottságot az energiaadó-irányelv, valamint az állami támogatásra vonatkozó azon szabályok megreformálására, amelyek megakadályozzák ezen ösztönzők teljes körű kihasználását;

24.  kiemeli, hogy a 2020-ra elfogadott célkitűzéseket kell minimális kiindulási alapnak venni a megújuló energiákról szóló irányelv 2020 utáni felülvizsgálatakor, hogy a tagállamok 2020 után ne mehessenek a 2020-as nemzeti céljuk alá; hangsúlyozza, hogy az EU megújuló energiára vonatkozó 2030-as célkitűzését kollektíven kell megvalósítani; rámutat arra, hogy a tagállamoknak 2020 után is időben fejleszteniük nemzeti terveiket, a Bizottságnak pedig fokozott felügyeleti kapacitásokkal kell rendelkeznie, amihez a hatékony és időszerű nyomon követéshez szükséges megfelelő eszközökre lesz szüksége, valamint azon lehetőségre, hogy kontraproduktív intézkedések esetén közbeléphessen; úgy véli, hogy ez a nyomon követés csak akkor válik lehetségessé, ha a Bizottság nemzeti referenciaértékeket határoz meg a tagállamok számára, amelyekhez mérni lehet a megújuló energia alkalmazása terén elért előrehaladásukat;

25.  rámutat a megújuló energia fejlesztése tekintetében Európa számára kínálkozó lehetőségekre, és hangsúlyozza a tartós és kedvező feltételek fontosságát valamennyi piaci szereplő számára;

26.  rámutat arra, hogy a megújuló energia jelentősen hozzájárul a teljes szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez; hangsúlyozza a megújuló energia fejlesztésének fontosságát a COP21 keretében megállapított célkitűzések megvalósítása szempontjából;

27.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak a megújulóenergia-irányelv 6. cikkének rendelkezéseivel összhangban fokozniuk kell a statisztikai átruházásra vonatkozó rendelkezések indokolt alkalmazását és az együttműködési mechanizmusok kialakítását céljaik elérése érdekében; rámutat a tagállamok közötti együttműködés fontosságára, mivel az kedvez a rendszer optimalizálásának, a hatékony szolgáltatásnyújtásnak és a megújuló energiákkal kapcsolatos fokozott költségmegtakarításnak; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson a tagállamok számára további ösztönzőket, információkat, költség-haszon elemzést és útmutatást e tekintetben;

28.  hangsúlyozza, hogy egy ambiciózus, erős, határozott és átlátható irányítási rendszert kell meghatározni a megújuló energiára vonatkozó 2030-as célkitűzés megvalósításának biztosítása érdekében, kellően tiszteletben tartva az energiaszerkezet meghatározásával kapcsolatos tagállami hatásköröket, ugyanakkor lehetővé téve az energiapolitikák teljes demokratikus ellenőrzését és felügyeletét; kéri a nemzeti célok, megújuló energiára vonatkozó nemzeti tervek és kétévenkénti jelentések jelenlegi sikeres rendszerének intenzív replikálását; úgy véli, hogy ezeket be kell építeni a megújulóenergia-irányelvbe, amelynek biztosítania kell a tagállamok kötelezettségvállalásainak elszámoltathatóságot biztosító, hatékony és átlátható nyomon követését és a meglévő európai jogszabályok végrehajtását, a megfelelően működő európai energiaunió alapjainak megteremtése érdekében;

29.  rámutat annak fontosságára, hogy egységes, kötelező sablonok álljanak rendelkezésre a nemzeti energetikai és éghajlati tervekhez, annak érdekében, hogy biztosítsák az összehasonlíthatóságot, az átláthatóságot és a kiszámíthatóságot a beruházók számára; véleménye szerint az egyes tagállamok irányvonalait és szakpolitikai terveit továbbra is le kell bontani ágazatokra, technológiákra és forrásokra;

30.  sürgeti az Európai Bizottságot, hogy foglalja jogszabályba a szerzett jogok elvét a megújulóenergia-erőművek vonatkozásában, hogy ezáltal elejét vegye a megújuló energiákat támogató rendszerek visszamenőleges módosításának, és biztosítsa a meglévő eszközök gazdasági életképességét;

31.  felszólít a felesleges bürokratikus akadályok felszámolására és olyan beruházások megvalósítására, amelyek lehetővé teszik a tagállamok villamosenergia-hálózatainak összekapcsolására vonatkozó 10%-os cél 2020-ig történő elérését; hangsúlyozza, hogy a fokozott regionális együttműködés hozzájárulhat a megújuló energia integrálásával járó költségek optimalizálásának biztosításához és a fogyasztói árak csökkentéséhez; emlékeztet a nyilvánosság korai szakasztól kezdődő széles körű konzultációjának és részvételének fontosságára az új infrastrukturális projektek helyi körülmények figyelembevételével történő tervezése tekintetében; emlékeztet a megújulóenergia-termelésre és -elosztásra irányuló projektekkel kapcsolatos műszaki tanácsadás és környezeti hatásvizsgálatok fontosságára;

32.  megállapítja, hogy szakadék tátong a rendelkezésre álló készségek és a megújuló energiák fejlesztéséből eredő, a munkaerőpiaci igényekben bekövetkezett változások között; hangsúlyozza, hogy az aktív oktatási/képzési és készségstratégiák kulcsfontosságúak a fenntartható, erőforrás-hatékony gazdaságra való áttéréshez; kiemeli a szociális partnerek, illetve a közigazgatási szervek szerepének fontosságát a készségrendszerek és képzési programok fejlesztésében;

33.  hangsúlyozza, hogy megfelelő uniós szintű finanszírozásra van szükség, amelyet többek között a meglévő alapokra feltételrendszert alkalmazva lehet megvalósítani – Horizont 2020, strukturális és kohéziós alapok, Európai Stratégiai Beruházási Alap –, valamint a beruházásokat a megújuló energiaforrások széles körű felhasználásának ösztönzése céljából való átfogó kockázatmentesítés révén;

Állampolgári és közösségi energia

34.  úgy véli, hogy a helyi önkormányzatoknak, a közösségeknek, a háztartásoknak és az egyéneknek kell alkotniuk az energetikai átállás gerincét, és aktív támogatásban kell részesülniük annak érdekében, hogy a többi energiapiaci szereplővel egyenrangú energiatermelővé és -szolgáltatóvá válhassanak; ezzel összefüggésben kéri a „termelő-fogyasztó” uniós szintű közös, átfogó fogalommeghatározásának kidolgozását;

35.  kiemelkedően fontosnak tartja a saját energiatermeléshez és a saját fogyasztás fedezéséhez való alapvető jog, valamint a villamosenergia-többlet tárolásához és értékesítéséhez való jog megállapítását;

36.  emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak a nyilvánosság részvételére építve ki kell dolgozniuk egy állampolgári és közösségi energiastratégiát, továbbá nemzeti cselekvési tervükben ismertetniük kell, hogy miként kívánják előmozdítani a kis- és közepes méretű megújulóenergia-projekteket és energetikai szövetkezeteket, és hogyan fogják beilleszteni ezeket a jogalkotási keretükbe, a támogatási politikákba és a piaci hozzáférésbe;

37.  kéri egy új, állampolgári és közösségi energiáról szóló fejezetnek az átdolgozott megújulóenergia-irányelvbe való beillesztését, aminek célja a fő piaci és közigazgatási akadályok kezelése és ösztönzőbb beruházási környezet biztosítása a megújuló energia saját fogyasztás fedezésére történő és önálló termeléséhez;

38.  megjegyzi, hogy még nem minden országban állnak rendelkezésre valamennyi technológia vonatkozásában a megfelelő engedélyezési és közigazgatási eljárások; felkéri a tagállamokat, hogy szüntessék meg az új saját energiatermelési kapacitások útjában álló közigazgatási és piaci akadályokat, a hosszadalmas engedélyezési eljárásokat pedig váltsák fel egy egyszerű bejelentési kötelezettséggel, továbbá vezessenek be hatékony egyablakos ügyintézést a projektek engedélyezése, a hálózathoz való hozzáférés, valamint a pénzügyi és műszaki szakértelemmel való támogatás vonatkozásában, és biztosítsák a termelő-fogyasztók alternatív vitarendezési mechanizmusokhoz való hozzáférését; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa a jelenleg hatályos megújulóenergia-irányelv 13. cikkének (közigazgatási eljárások) és 16. cikkének (a hálózatokhoz való hozzáférés és üzemeltetésük) teljes körű végrehajtását és 2020 utáni teljes folytonosságát;

39.  hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni a mikro-, a kis- és a nagy termelők közötti különbségeket; megjegyzi, hogy megfelelő feltételeket és eszközöket kell létrehozni a termelő-fogyasztók (aktív energiafogyasztók, például háztartások – a tulajdonosokat és a bérlőket egyaránt ide számítva –, intézmények és kisvállalkozások, amelyek részt vesznek a megújuló energia termelésében, akár önállóan, akár kollektív módon, szövetkezetek, más szociális vállalkozások vagy csoportosulások útján) számára az energetikai átálláshoz való hozzájárulás, valamint energiapiaci integrációjuk elősegítése érdekében; javasolja, hogy a lehetséges legalacsonyabb szintre csökkenjenek az új saját termelési kapacitásokat gátló adminisztratív akadályok, elsősorban a piachoz és a hálózathoz való hozzáférést gátló korlátozások felszámolása révén; javasolja az engedélyezési eljárások lerövidítését és egyszerűsítését az egyszerű bejelentési kötelezettség felé történő elmozdulás révén; úgy véli, hogy a megújuló energiáról szóló irányelv felülvizsgálata konkrét rendelkezéseket is tartalmazhatna az akadályok felszámolását és a közösségi/kooperatív energiarendszerek előmozdítását illetően, a projektengedélyekkel foglalkozó, illetve pénzügyi és műszaki szakmai segítséget nyújtó „egyablakos ügyintézés” útján; ösztönzi a tagállamokat, hogy használják ki az energetikával és a környezetvédelemmel kapcsolatos állami támogatásokról szóló iránymutatások szerinti de minimis mentességeket, hogy a kis és közepes méretű projektek továbbra is élvezhessék a dinamikus átvételi árak előnyeit, amely mentesíti őket a bonyolult aukciós eljárások alól;

40.  kiemeli a nyilvánosság korai szakasztól kezdődő részvételének fontosságát a környezetbarát megújulóenergia-projektek helyi körülmények figyelembevételével történő fellendítése tekintetében;

41.  kiemeli, hogy megfelelő piacszabályozás révén egyensúlyt kell teremteni a központosított és a decentralizált energiatermelés fejlesztése között, annak biztosítása érdekében, hogy azokat a fogyasztókat, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy termelőkké váljanak, ne érje hátrányos megkülönböztetés; hangsúlyozza, hogy az energiatermelés kollektív irányításához műszaki és adminisztratív eszközöket kell biztosítani; hangsúlyozza, hogy a magasabb európai energiaárak nem a saját energiatermelésből és a megújuló energiaforrásokból adódnak;

42.  hangsúlyozza, hogy az Unió versenyképességének fellendítését és az innovatív költséghatékony energiatakarékossági megoldások kialakítását segíti, ha valamennyi ágazatban nagyobb hangsúlyt kap az energiahatékonyság megvalósítása;

43.  rámutat az energia integrált megközelítésének környezeti, gazdasági és társadalmi előnyeire, továbbá a villamos energia, a hűtés és a fűtés, valamint a közlekedési ágazatok közötti és azokon belüli szinergiák előmozdításának szükségességére; továbbá felhívja a Bizottságot annak értékelésére, hogy miként tudják kiegészíteni a rugalmas megújulóenergia-források az ingadozó energiaforrásokat, és hogyan kellene ezt figyelembe venni az energia tervezésénél, valamint a támogatási rendszerek kialakításánál;

Villamos energia

44.  hangsúlyozza, hogy a megújuló forrásokból származó villamosenergia-termelést minden szinten be kell építeni a villamosenergia‑elosztórendszerekbe, illetve az átviteli rendszerekbe, tekintettel arra, hogy elmozdulás észlelhető egy olyan rugalmasabb és decentralizáltabb energiatermelési modell felé, amely figyelembe veszi a piacot;

45.  megjegyzi, hogy a megújulóenergia-termelés nem ingadozó formái – köztük a vízenergia –, amelyek gyorsan mozgósíthatók és tiszteletben tartják a környezetet, lehetőséget nyújtanak az ingadozó megújuló energiaforrások piaci integrációjának támogatására;

46.  integrált megközelítést szorgalmaz az energiapolitikán belül, amely felöleli a hálózat fejlesztését és szabályozását, a tárolást, a keresletoldali szabályozást és az energiahatékonyság javítását, valamint a megújuló energiaforrások arányának növelését; rámutat arra, hogy meg kell előzni a dekarbonizációval összeegyeztethetetlen technológiákba való beragadást;

47.  megjegyzi, hogy a megújuló villamosenergia-termelés piaci integrációjához kínálati és keresleti oldalon egyaránt rugalmas piacokra van szükség, és hogy ez megkívánja a hálózatok kiépítését, korszerűsítését és adaptálását, valamint új tárolási technológiák fejlesztését;

48.  hangsúlyozza, hogy a megújuló energiaforrásokra való gyors és hatékony áttéréshez elengedhetetlen a fűtési és hűtési rendszerek, a közlekedés és egyéb ágazatok villamosítása;

49.  hangsúlyozza, hogy mindaddig, amíg a villamosenergia-rendszer rugalmatlan, elsőbbségi hozzáférésre és szállításra van szükség a megújuló energia esetében, a hálózat fejlesztése, valamint a tárolás és a keresletoldali válasz erősítése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a megújuló energia esetében alkalmazandó elsőbbségi hozzáférés és szállítás szabályainak erősítésére és egyértelművé tételére a 2020 utáni időszakra vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy a jövőbeni megújulóenergia-irányelv 2024-ig várt félidős felülvizsgálata keretében mérlegelni kell az elsőbbségi hozzáférés és szállítás fokozatos kivezetésének lehetőségét;

50.  hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani és meg kell erősíteni a megújuló energia hálózathoz való, a jelenlegi megújulóenergia-irányelvben rögzítettek szerinti elsőbbségi hozzáférését és elsőbbségi szállítását; olyan keretszabályozást szorgalmaz a 2020 utáni időszakra, amely biztosítja a megújuló villamos energia korlátainak megfelelő kompenzálását;

51.  tudomásul veszi a Bizottság keresletoldali szabályozási mechanizmusokat erősítő stratégiáját; kiemeli, hogy ez nem jelenthet további terhet a polgárok számára, és nem eredményezheti a fogyasztói energiaköltségek növekedését; kiemeli, hogy a keresletoldali szabályozás mechanizmusai lehetőséget kínálhatnak az energiaköltségek csökkentésére, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a keresletoldali válaszban vagy a dinamikus árképzésben való részvételnek minden esetben szigorúan önkéntes alapúnak kell maradnia;

52.  úgy véli, hogy a villamosenergia-tárolási megoldások fejlesztése nélkülözhetetlen eleme a megújuló energia magas szinten történő fejlesztésének és integrálásának, segíti a hálózat kiegyensúlyozását, és eszközt kínál a megújulóenergia-termelésből származó többlet tárolásához; kéri a hatályos szabályozási keret felülvizsgálatát az energiatárolási rendszerek bevezetésének előmozdítása és a jelenlegi akadályok megszüntetése érdekében;

53.  hangsúlyozza, hogy a villamos energia terén fennálló szűk keresztmetszetek problémája továbbra is akadályozza a megújuló energia tagállami határokon átívelő szabad áramlását, és lassítja a tényleges belső energiapiac Európai Unión belüli létrehozása felé történő előrehaladást;

54.  hangsúlyozza, meg kell erősíteni a fogyasztók szerepét, és megfelelő ösztönzőket kell kínálni az összes vonatkozó piacon való részvételhez; megjegyzi, hogy olyan, a társadalmi és a környezeti költségeket internalizáló dinamikus, piaci alapú árakat kell kialakítani ahhoz, hogy a fogyasztókból megfelelő keresleti választ váltsunk ki és aktiváljuk a szükséges termelést, továbbá elősegítsük az intelligens és hatékony fogyasztást; javasolja, hogy a Bizottság elemezze alaposabban ezek különböző fogyasztói csoportokra gyakorolt hatását;

55.  kiemeli, hogy egyes fogyasztók fogyasztási mintái merevek, és ezekre negatívan hathatnak a fokozottan áralapú hatékonysági mechanizmusok; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztókra összpontosító tagállami energiahatékonysági politikák jelentőségét;

56.  úgy véli, hogy olyan egyértelmű uniós keretszabályozásra van szükség a saját felhasználású megújulóenergia-termelésre és a megújulóenergia-közösségekre, illetve -szövetkezetekre vonatkozóan, amely figyelembe veszi az összes előnyt a többlettermelés értékesítéséhez és a hálózat használatához kapcsolódó fizetési mechanizmusok megtervezésekor; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nemzeti energiapolitikáik kiegészítéseként mozdítsák elő a saját energiatermelést, valamint a helyi megújulóenergia-hálózatok kiépítését és összekapcsolását; hangsúlyozza, hogy a „termelő-fogyasztóknak” lehetővé kell tenni, hogy tisztességes áron csatlakozhassanak az energiahálózathoz és -piachoz, és nem szabad őket további adókkal és díjakkal büntetni; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy néhány tagállam elkezdte akadályozni az saját felhasználású energiatermeléshez és -fogyasztáshoz való jog gyakorlását;

57.  sürgeti a tagállamokat, hogy jobban használják ki a geotermikus forrásból származó hő- és hűtési energiát;

Fűtés és hűtés

58.  üdvözli a Bizottság hőtechnikai stratégiáról szóló közleményét, de hangsúlyozza a megújuló energiaforrások hűtés és fűtés terén történő felhasználása területén történő előrehaladás hiányát, különösen az épületek esetében; rámutat a megújuló energiaforrások hűtés és fűtés terén történő felhasználása területén való folyamatos előrehaladás nagy lehetőségeire; megjegyzi, hogy az EU végső energiafogyasztásának felét a hűtési és fűtési ágazat adja, amely ezért kulcsszerepet játszik az éghajlatváltozással és a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos uniós célok megvalósításában; elismeri a megújuló energia hűtési és a fűtési ágazaton belüli növelésének előnyeit; hangsúlyozza, hogy a hőenergia-infrastruktúra és -tárolás nagyobb rugalmassága elősegíti a változó megújuló energiaforrások integrálását az energia hő formájában történő tárolása révén, ami kiváló megtérülést biztosít a beruházások tekintetében, és lehetővé teszi a minőségi helyi foglalkoztatás erősítését; felhívja a Bizottságot, hogy a 2020 utáni, megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos jogalkotási csomagban számolja fel a szabályozási hiányosságokat;

59.  üdvözli a Bizottság hőtechnikai stratégiáról szóló 2016. februári közleményét; ismételten rámutat arra, hogy a fűtési és hűtési ágazaton belüli erőfeszítések jelentős lehetőségeket hordoznak magukban az energiabiztonság fokozása tekintetében (tekintettel arra, hogy az Európai Unióba behozott gáz 61%-át épületekben használják fel, elsősorban fűtés céljára), például távfűtési/távhűtési hálózatok kialakítása révén, amelyek hatékony eszközként szolgálnak a fenntartható hőenergia nagy léptékben történő városi integrálásához, mivel egyszerre többféle forrásból származó hőenergiát biztosíthatnak, és nem függenek eredendően egyetlen forrástól;

60.  üdvözli a Bizottság hőtechnikai stratégiáról szóló közleményét, amely hangsúlyozza, hogy az ágazaton belül használt tüzelőanyagok még mindig 75%-ot kitevő fosszilis tüzelőanyagokat ki kell vezetni, és teljes egészében energiahatékonysági intézkedésekkel – ami nagy lehetőség számunkra a fosszilis tüzelőanyag kivezetésére – és megújuló energiaforrásokkal kell kiváltani;

61.  további intézkedésekre szólít fel a megújuló energia jelentős, eddig kihasználatlan potenciáljának kiaknázása érdekében a fűtés és a hűtés terén, a 2020-as célok maradéktalan elérése érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy a 2020 utáni, megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos jogalkotási csomagban számolja fel az ezen ágazatokban tapasztalható szabályozási hiányosságokat;

62.  megjegyzi, hogy a biomassza a ma fűtési célra leggyakrabban alkalmazott megújuló energiaforrás, a fűtésre felhasznált összes megújulón belül ez az energiafajta mintegy 90%-ot képvisel; Közép- és Kelet-Európában kulcsszerepet játszik az energiabiztonság fenntartható javításában;

63.  kiemeli, hogy elő kell segíteni a megújuló energiákon alapuló energiahatékony fűtési rendszerekre való áttérést, ugyanakkor kellő támogatást, valamint fokozott tájékoztatást és segítségnyújtást kell biztosítani az energiaszegénységben szenvedő polgároknak;

64.  hangsúlyozza, hogy szükség van a megújuló energiaforrásokon alapuló hűtés átfogó és hatékony meghatározására;

65.  rámutat arra, hogy fel kell újítani a távfűtési és távhűtési rendszereket és javítani kell a teljesítményüket, mivel a távfűtési és távhűtési hálózatok felhasználhatják és tárolhatják a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiát, majd eljuttathatják azt az épületekhez és ipari telepekhez, növelve a megújuló fűtés és hűtés arányát;

66.  kiemeli a háztartásokat, mikro- és kisvállalkozásokat, szövetkezeteket és helyi önkormányzatokat magukban foglaló termelő-fogyasztói csoportokban rejlő potenciált a költséghatékony, megújuló energiaforrásokon alapuló hűtést és fűtést biztosító kollektív energiarendszerek – mint például a távfűtés – létrehozása tekintetében, valamint rámutat az energiahatékonyság és a megújuló energia közötti számos szinergiában rejlő potenciálra;

67.  úgy véli, hogy a megújuló energiaforrások hűtéshez és fűtéshez való alkalmazásának fokozása érdekében meg kell erősíteni a megújulóenergia-irányelv, az energiahatékonyságról szóló irányelv és az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv közötti szinergiákat;

68.  megjegyzi, hogy a hűtéshez és a fűtéshez kapcsolódó energiahatékonysági projektek fontos eszközökként szolgálnak a stabil és kiszámítható energiafogyasztási minták biztosításához és az energiaszegénységgel szembeni küzdelemhez;

Közlekedés

69.  megállapítja, hogy – részben a közlekedésre vonatkozó, bioüzemanyagokon alapuló megújulóenergia-stratégia tekintetében jelentkező kihívások miatt – jelentős az elmaradás azon cél tekintetében, hogy 2020-ra a megújuló energiaforrások aránya a közlekedési ágazatban elérje a 10 %-ot; emlékeztet arra, hogy a közlekedés az egyetlen olyan ágazat az EU-ban, amelyben az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása 1990 óta emelkedett; rámutat arra, hogy a megújuló energia kulcsfontosságú a fenntartható mobilitás megvalósításához; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák a közlekedési ágazaton belüli fenntartható intézkedések megvalósítására irányuló erőfeszítéseiket, ideértve a kereslet csökkentését, a fenntarthatóbb módok irányába történő modális váltást, a hatékonyság növelését és a közlekedési ágazat villamosítását; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a megújuló villamos energiával hajtott elektromos járművek használatának előmozdítására irányuló keretrendszert, és javítsa a jogalkotási keretet, hogy az perspektívát nyújtson az üvegházhatású gázok kibocsátása szempontjából magas hatékonyságú bioüzemanyagok számára, figyelembe véve a közvetett földhasználat-változást a 2020 utáni időszakban;

70.  felszólít a KAP részleges használatának fenntartásra és növelésére a mezőgazdasági szektorban a megújuló energia termelésére és felhasználására irányuló beruházás támogatására;

71.  becslése szerint az európai végső energiafogyasztás több mint 30%-áért a közlekedés felelős, és a közlekedési ágazat 94%-ban kőolajtermékekre támaszkodik; ezért úgy véli, hogy a megújuló energiaforrások közlekedési ágazaton belüli fokozott használata felé elmozdulásra irányuló törekvésnek ambiciózusnak kell lennie, és egyértelműen kapcsolódnia kell a közlekedési ágazat dekarbonizációjához;

72.  kéri a Bizottságot, hogy javasoljon ambiciózus intézkedéseket a közlekedés dekarbonizációjának többek között megújuló üzemanyagok, fokozott villamosítás és jobb hatékonyság révén történő felgyorsítása érdekében, valamint fokozza az e területeken belüli technológiafejlesztés és innováció előmozdítására irányuló erőfeszítéseit;

73.  rámutat a közlekedési ágazat villamosításának a gazdaság dekarbonizációja tekintetében fennálló jelentőségére, és felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki keretrendszert a megújuló villamos energiával hajtott elektromos járművek használatának előmozdítására irányulóan, mivel az a 2030-as célok elérésének egyik kulcsa;

74.  várakozással tekint a közlekedési ágazat dekarbonizációjára vonatkozó 2016. júniusi európai bizottsági stratégia elé, és ebben az összefüggésben rámutat arra, hogy elő kell mozdítani a fokozott megújulóenergia-felhasználást, annak biztosítása érdekében, hogy a közlekedés tevékenyen hozzájáruljon a 2020-as célok eléréséhez;

75.  üdvözli az új bioüzemanyagok és motorok kifejlesztése terén az EU Tiszta Égbolt közös vállalkozása keretében végrehajtott projektek révén elért előrelépést;

76.  rámutat arra, hogy biomasszán vagy hulladékon alapuló második generációs bioüzemanyagokat kell kifejleszteni;

77.  rámutat arra, hogy a megújuló energia légi közlekedési és hajózási ágazaton belüli fejlesztésének támogatása érdekében jobb szabályozási környezetre és hosszú távú feltételekre van szükség;

78.  kiemeli, hogy modális váltásra van szükség a közlekedési ágazatban a mobilitás szabályozásának és politikáinak – többek között az intermodalitásnak, a fenntartható logisztikai rendszereknek, a mobilitásmenedzsmentnek és a fenntartható városrendezési politikáknak – a figyelembe vétele révén, melyek a közlekedésben a teljes energiafogyasztást átváltják megújuló energiaforrásokra és/vagy minimalizálják a teljes energiafogyasztást, ösztönzik a tevékenyebb utazási modelleket, az intelligens városokra irányuló megoldások kidolgozását és bevezetését, valamint a városi ökomobilitás és az ehhez igazodó várostervezés támogatását; felhívja a tagállamokat és az Uniót, hogy mozdítsák elő az utasok és a rakomány vonatkozásában a közúti és a légi közlekedésről a vasúti és a tengeri közlekedésre való modális váltást; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a trolikamionos technológiákban rejlő lehetőségeket;

79.  sürgeti az uniós intézményeket, hogy a megújuló energiák iránti szilárd elkötelezettségükről tanúbizonyságot téve alakítsanak ki saját megújulóenergia-kapacitásokat a saját épületeik energiaigényének fedezésére; hangsúlyozza, hogy e kapacitások kialakításáig az uniós intézményeknek zöld energiát kell vásárolniuk szükségleteik kielégítéséhez;

80.  hangsúlyozza, hogy az EU olajfüggőségének csökkentéséhez és elkerüléséhez, valamint ezáltal az üvegházhatásúgáz-kibocsátás mérsékléséhez elengedhetetlen, hogy növekedjen a gyaloglás, a kerékpározás, az autómegosztás és a telekocsirendszerek közlekedési módokon belüli részaránya, a tömegközlekedési rendszerekkel kombinálva;

81.  rámutat a kerékpáros rendszerekben és infrastruktúrákban rejlő potenciálra a városi területek közlekedésének fenntarthatóbbá tétele tekintetében;

82.  rámutat a közlekedési rendszerek villamosításának fokozása révén a kibocsátáscsökkentés és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdasághoz való hozzájárulás tekintetében fennálló lehetőségekre;

A bioüzemanyagokra és a folyékony bio-energiahordozókra vonatkozó fenntarthatósági kritériumok

83.  felszólítja a Bizottságot, hogy mivel nagyobb szinergiára és következetességre van szükség az európai politikák terén, a bioenergiára vonatkozóan határozzon meg fenntarthatósági kritériumokat, figyelembe véve a meglévő uniós fenntarthatósági politikák és a körforgásos gazdaságra vonatkozó politika működésének alapos értékelését; emlékeztet arra, hogy az uniós energiabiztonság megerősítését a saját források fenntartható használata révén kellene elérni, a forráshatékonyság javítására irányuló célkitűzéssel összhangban;

84.  óvatosságra int az erdei biomassza mint vezető uniós megújuló energiaforrás használatának növekvő tendenciájával kapcsolatban, amely esetleges káros hatásokkal járhat az éghajlatra és a környezetre nézve, ha nem fenntartható módon aknázzák ki és nem megfelelően számolják el; megjegyzi, hogy a bioenergia éghajlati hatásait hosszú távon kell számba venni a kitermelésre használt erdők hosszú helyreállítási ideje miatt;

85. megjegyzi, hogy a bioenergia már a megújuló energia 60%-át teszi ki Európában, és használata a tervek szerint továbbra is növekedni fog; hangsúlyozza, hogy sürgősen tisztázni kell az erdei biomassza energiatermelés céljából történő különböző felhasználásainak üvegházhatását, és meg kell határozni azokat a felhasználási módokat, amelyek révén a politika szempontjából lényeges időkereteken belül a mérséklés tekintetében a legnagyobb előnyöket lehet elérni;

86.  hangsúlyozza, hogy a bioüzemanyag-előállítás nem akadályozhatja az élelmiszer-termelést, és nem veszélyeztetheti az élelmiszer-biztonságot; úgy véli azonban, hogy az olyan növények esetében, mint a búza, a kukorica, a cukorrépa és a napraforgó, a nagyobb európai termelést előmozdító kiegyensúlyozott politikák a közvetett földhasználat-változást figyelembe véve rendelkezhetnének a bioüzemanyag előállításáról is, biztos jövedelemforrást biztosítva az európai gazdálkodók számára, beruházásokat és munkahelyeket vonzva a vidéki területekre, segítve Európában a magas fehérjetartalmú (GMSz-mentes) takarmányok hiányán, csökkentve Európa függőségét a fosszilis tüzelőanyagok importjától; úgy véli, hogy amennyiben túlkínálat van a piacon ezekből a mezőgazdasági termékekből, a bioüzemanyagok és a bioetanol előállítása ideiglenes felhasználási lehetőséget jelentene, amely fenntartható beszerzési árakat biztosítana, megóvná a gazdálkodók bevételeit a válságok idején és piaci stabilitási mechanizmusként működne; hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell az élelmiszer-termelésre nem használt, művelés alatt nem álló mezőgazdasági termőterületek bevonását a bioenergia-termelésbe a megújuló energiákkal kapcsolatos nemzeti és európai célkitűzéseknek való megfelelés céljából;

87.  úgy véli, hogy az istállótrágya a biogáz értékes forrása lehet a trágyafeldolgozási technikák, például a fermentáció alkalmazásával, ugyanakkor kiemeli annak fontosságát is, hogy ezt gazdaságilag életképes lehetőséggé kell tenni a gazdák számára;

88.  ösztönzi a tagállamokat és a Bizottságot, hogy mozdítsák elő a fenntartható erdőgazdálkodást és ezáltal az erdei biomassza mint az Európai Unió egyik fő megújuló nyersanyaga fontosságát az energiacélok elérésében; felhívja a figyelmet az erdei biomassza iránti kereslet növekedésére, ami azt jelenti, hogy még jobban meg kell erősíteni és elő kell mozdítani a fenntartható erdőgazdálkodást, összhangban az EU erdészeti stratégiájával, mivel ez kulcsfontosságú a biológiai sokféleség és az erdők ökoszisztéma-funkciója szempontjából, ideértve többek között a légköri szén-dioxid megkötését; felhívja a figyelmet arra, hogy szükség van az EU-ban termő és a harmadik országokból importált erőforrások kiegyensúlyozott kiaknázásra, szem előtt tartva a faanyag nagyon hosszú regenerálódási periódusát;

89.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamoknak.

• [1]  HL L 140., 2009.6.5., 16. o.
• [2]  HL L 347., 2013.12.20., 81. o.
• [3]  HL L 239., 2015.9.15., 1. o.
• [4]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0094.
• [5]  Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0359.
• [6]  Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0445.
• [7]  Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0444.

INDOKOLÁS

A megújuló energiák fejlesztése új megközelítést követel, mely az Európai Unió energiamodelljének fő pillérévé teszi azokat. Alapvető felelősségünk küzdeni az éghajlatváltozás ellen, és olyan történelmi kötelességünk, melyet teljesítenünk kell. Csökkentenünk kell továbbá a világ más részeiből származó energiaforrásoktól való függőségünket, ha strukturálni kívánjuk termelési modellünket, minőségi munkahelyeket kívánunk teremteni és élen kívánunk járni azon stratégiai technológiák fejlesztésében, melyeken energetikai átmenetünk alapul.

A fenntartható energiatermelési modell felé történő elmozdulás társadalmi prioritás, melyet egyedül a piac nem tud orvosolni. Ezenkívül azt is meg kell értenünk, hogy a szabályozás és a demokratikus részvétel is szükséges, ha el kívánjuk kerülni a komoly szociális és környezeti externáliákat. Nem hagyhatjuk, hogy energetikai oligopóliumok diktálják Európa energetikai jövőjét.

Az EU-nak van egy jogi eszköze, mellyel elérheti ezeket a célkitűzéseket, ez pedig a megújuló energiákról szóló irányelv (2009/28/EK). Ezen irányelv elfogadásával Európa megkezdte a tagállamok energiaszerkezetének átalakítását. Ez a jogi eszköz, amely kötelező célokat ír elő és egyértelmű szabályokat fogalmaz meg a felügyeletről és a nyomon követésről, kedvező környezetet teremtett a megújuló energiák fejlesztésének és hozzájárult ahhoz, hogy változatos és sokszínű ágazattá váljon. Az állami támogatásra vonatkozó intézkedések sok tagállamban elősegítették számos célkitűzés elérését, de döntő politikai lökés szükséges, ha el akarjuk érni és túl akarjuk szárnyalni a 2020-ra megállapított célkitűzéseket.

A megújuló energiák előmozdítására örökölt keret egyes szempontjai kritizálhatók. A bioüzemanyagok közlekedésben történő előmozdítására irányuló kötelezettségvállalás egyértelműen az élelmiszergyártó ágazatnak ártott, ahelyett, hogy mélyreható vitát indított volna a logisztikai és városrendezési politikák összehangolásának hiányáról és arról, hogy ezek fenntarthatóságához átfogó tervezés szükséges.

A megújulóenergia-ágazat európai szintű szabályozása számos, a fejlődését hátráltató problémát meg kell oldjon, elő kell mozdítania a közberuházásokat és demokratikus felügyeletet és stabil beruházási keretet kell teremtenie az energiaágazat kollektív és demokratikus irányításához annak érdekében, hogy 2050-re teljesen önálló, hatékony és tiszta energiamodell jöjjön létre.

VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről (29.4.2016)

az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részére

Eredményjelentés a megújuló energiákról
(2016/2041(INI))

A vélemény előadója (*): Marijana Petir

(*)  Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 54. cikke

JAVASLATOK

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság felhívja az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  úgy véli, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése és ezzel a 2015-ös párizsi megállapodás megvalósítása attól is függ, hogy sikerül-e elérni az Unió éghajlat- és energiapolitikai céljait a megújuló energia terén; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy egy határozott, egyértelmű és stabil, hosszú távú szabályozási kerettel kiegészített nyomon követési politikára van szükség, amely a megújuló energiaforrások tekintetében olyan kötelező célokat ír elő, amelyek összhangban állnak az Unió hosszú távú (2050-ig elérendő) éghajlati céljai felé vezető leghatékonyabb úttal; felhívja a figyelmet arra, hogy a jelenlegi, 2020-ig tartó energiaügyi stratégia és energiapolitikai célok nem lesznek elegendőek a 2050-es szén-dioxid-mentesítési célok eléréséhez, és ezért felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő nagyra törőbb, 2030-ig tartó éghajlat- és energiapolitikai csomagot, amely a megújuló energiaforrásokra vonatkozó uniós célt legalább 30%-ra emeli, mely célt egyedi nemzeti célok révén kell elérni;

2.  üdvözli, hogy a megújuló energiaforrások felhasználása 2013-ban mintegy bruttó 338 millió tonna szén-dioxid kibocsátásának elkerülését tette lehetővé, és az Európai Unióban a fosszilis tüzelőanyagok iránti kereslet 116 millió tonnával való csökkenését eredményezte;

3.  úgy véli, hogy a párizsi megállapodáshoz (COP21) nemzeti kibocsátási terveket kell mellékelni a kibocsátásokkal és energiafelhasználással kapcsolatos, olyan egyértelmű és igazolható kötelezettségvállalásokkal, amelyek biztosítják a globális felmelegedés 2 °C fölé való emelkedésének megelőzése iránti elkötelezettséget;

4.  üdvözli, hogy előrelépés történt azon uniós célkitűzés megvalósítása felé, amely szerint 2020-ig a bruttó végső energiafogyasztás 20%-át megújuló energiaforrásokból kell fedezni, különösen a villamosenergia-termelés terén; további intézkedésekre szólít fel a megújuló energia jelentős, eddig kihasználatlan potenciáljának kiaknázása érdekében a fűtés és a hűtés terén, a 2020-as célok maradéktalan elérése érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy a 2020 utáni, megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos jogalkotási csomagban számolja fel az ezen ágazatokban tapasztalható szabályozási hiányosságokat;

5.  sürgeti a tagállamokat, hogy jobban használják ki a geotermikus forrásból származó hő- és hűtési energiát;

6.  felhívja a tagállamokat, hogy a távfűtéshez és -hűtéshez használt energiát városi területeken központosított helyszíneken termeljék, és a rendelkezésre álló hulladékhőt használják fel távfűtésre;

7.  üdvözli a tagállamok megújuló energiára vonatkozó konkrét célkitűzéseinek elérése irányába tett haladást, és sürgeti a lassan haladó tagállamokat, hogy céljaik kellő időben történő megvalósítása érdekében fokozzák erőfeszítéseiket; elvárja, hogy az energiaunió 2020 utáni irányítási kerete ambiciózus, megbízható, átlátható és demokratikus legyen, és a Parlament teljes bevonásával valósuljon meg annak érdekében, hogy biztosítsa a nagyra törő 2030-as éghajlati és energetikai célok elérését, valamint garantálja a beruházói bizalom növelését elősegítő egyenlő verseny- és stabil szabályozási feltételeket; bátorítja a tagállamokat egy olyan stabil ösztönzési rendszer létrehozására és fenntartására, amely lehetővé teszi a befektetések és finanszírozások megbízható beáramlását a megújulóenergia-ágazatba;

8.  úgy véli, hogy a fejlődés bizonyítja az Európai Parlament által többször is kért, kötelező nemzeti célokon alapuló, megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos uniós politika megalapozottságát, amely garantálja az ipar és a befektetők számára az áramtermelési kapacitásba, valamint a szállítási és elosztási infrastruktúrába való befektetéshez szükséges hosszú távú biztonságot;

9.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a megújuló energiaforrásokról szóló 2009/28/EK irányelvben kitűzötteknél magasabb célok elérésére törekedjenek a párizsi megállapodásban meghatározott ambiciózusabb kötelezettségvállalások fényében, és figyelembe véve, hogy a 2015. október 30-án bemutatott tervezett nemzeti hozzájárulások egészüket tekintve továbbra is a hőmérséklet 2,7 °C-os növekedését vonják maguk után az évszázad végére;

10.  aggodalmát fejezi ki a Bizottság közleményében kiemelt összes olyan terület miatt, amelyek esetében a 2020-as célokra vonatkozó százalékos adatok jóval elmaradnak az általános előrehaladás értékeitől, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek határozott lépéseket a legkritikusabb technológiai területeken;

11.  támogatja a bizonyos tagállamokban a megújuló energiaforrások támogatási mechanizmusainak javítása céljából elfogadott intézkedéseket, amelyek még inkább elősegítik e mechanizmusok fokozatos piaci integrációját, figyelembe veszik a technológiák különböző fejlettségi fokát, és biztosítják, hogy a fogyasztók élvezhessék a technológiai fejlődés előnyeit;

12.  felszólítja a tagállamokat, hogy 2020-as nemzeti célkitűzéseik elérése, valamint egy, a megújuló energiaforrásokat középpontba állító energiamodell kialakítása érdekében a többlet statisztikai átruházása által maximálisan használják ki a megújulóenergia-irányelv szerinti együttműködési keretek lehetőségeit; hangsúlyozza, hogy a tagállamok közötti szorosabb együttműködés segítené a legfontosabb uniós fogyasztási pontok megújuló energiával történő hatékony ellátásának biztosítását; bátorítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan kiegészítő programokat, amelyek biztosítják az ilyen energia fokozott versenyképességét;

13.  megjegyzi, hogy minden tagállam szabadon kiválaszthatja azokat a megújuló energiaforrásokat, amelyek a leginkább illenek földrajzi és környezeti jellemzőihez; emlékeztet arra, hogy a bioenergia fontos szerepet fog játszani az Unió szénfelhasználásának megszüntetésében; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak elsőbbséget azoknak a megújuló energiaforrásoknak és technológiáknak, amelyek a legkevésbé károsítják a környezetet és a biológiai sokféleséget, az emberi jogokat és – a levegőminőség javulásának köszönhetően – a közegészséget, a megújuló energiaforrások kedvező eredményei biztosítása érdekében kihasználva a sajátos helyi és regionális lehetőségekből származó előnyöket, figyelembe véve a megújuló energiára vonatkozó célkitűzések költséghatékony megvalósítását; intézkedésekre szólít fel a megújuló energia használatának bevezetésével kapcsolatos tervezés javítására, beleértve a területfejlesztést és a környezeti hatások értékelését, teljes körűen tiszteletben tartva az európai és nemzeti jogszabályokat és az energiapiacok hatékony működését;

14.  hangsúlyozza, hogy a kutatási és fejlesztési tevékenységek lényeges szerepet játszanak a megújuló energia fejlesztésében; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a megújuló energia (azon belül az alternatív tüzelőanyagok, valamint a geotermikus és az óceánenergia), annak tárolása és az azzal kapcsolatos termékfejlesztés terén végzett kutatási és fejlesztési tevékenységeket az uniós megújulóenergia-ipar versenyképesebbé tétele céljából, biztosítva egyben, hogy a kkv-k is kihasználhassák a kutatás és a termékfejlesztés finanszírozását; úgy véli, hogy a Horizont 2020 félidős felülvizsgálata során megnövelt finanszírozást kellene elkülöníteni az új generációs megújuló energiaforrásokra, köztük azokra, amelyeket jelenleg alulértékelnek;

15.  úgy ítéli meg, hogy a megújuló forrásokból történő energiatermelés új rendszerei, mint például a saját fogyasztás, az új technológiákkal ötvözve jelentős szerepet játszhatnak a megújuló energiával kapcsolatos célok elérésében, figyelembe véve az összes előnyt a többlettermelés értékesítéséhez és a hálózat használatához kapcsolódó fizetési mechanizmusok megtervezésekor; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nemzeti energiapolitikáik kiegészítése érdekében mozdítsák elő a saját energiatermelést, valamint a helyi megújulóenergia-hálózatok kiépítését és összekapcsolását; támogatja a fogyasztók – polgárok és vállalkozók – nagyobb mértékű részvételét a megújuló energiaforrások helyi felhasználásában az éghajlatváltozás mérséklése céljából;

16.  úgy véli, hogy a megújuló energiák növelhetik a fogyasztók tudatosságát saját energiafogyasztásukkal kapcsolatban, ezáltal hozzájárulva a fogyasztóközpontú energiaunió létrehozására irányuló cél eléréséhez, valamint fellendíthetik a foglalkoztatást az alacsony népsűrűségű területeken is; hangsúlyozza, hogy meg kell szüntetni a gazdasági, szabályozási és igazgatási korlátokat annak érdekében, hogy a fogyasztók kezébe adjuk az energiafelhasználásuk feletti irányítást, ösztönözzük őket a decentralizált megújuló energiába való beruházásra, és megvédjük őket az energiaszegénységtől;

17.  felszólítja a tagállamokat, hogy minél egységesebb szabályozásokat dolgozzanak ki a decentralizált megújulóenergia-termelési rendszerek létrehozásának ösztönzése, és különösen a saját – akár egyéni, akár közösségi – fogyasztás támogatása érdekében a nettó egyenlegek rendszerének bevezetése által;

18.  rámutat arra, hogy közpénzekből történő beruházásra és hitelre van szükség a villamosenergia-hálózatok felújításához és átalakításukhoz, hogy fogadni tudják a szétszórtan elhelyezkedő megújuló energiaforrásokból termelt villamos energiát;

19.  hangsúlyozza, hogy a megújuló forrásokból történő energiatermelés fejlesztésének finanszírozása aránytalan költségekkel járt a fogyasztókra nézve; úgy véli, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak ezért új finanszírozási eszközöket kell kidolgozniuk, amelyek versenytárgyalásokon és aukciókon alapulnak, és nagyobb jogbiztonságot kell teremteniük a befektetők részére a visszamenőleges hatályú intézkedések kizárásának biztosításával;

20.  hangsúlyozza, hogy villamosítás révén szén-dioxid-mentessé kell tenni a fűtési, a légkondicionálási és a közlekedési ágazatot;

21.  hangsúlyozza, hogy a közlekedési ágazatban felhasznált megújuló energiával kapcsolatban az Unió által 2020-ig kitűzött célt el lehetne érni szerves hulladékból előállított biogáz használatával, míg a megújuló energiára vonatkozó célkitűzés körülbelül 2%-át el lehetne érni, ha az összes szerves hulladékot anaerob lebontásnak vetnék alá; úgy véli, hogy a fentiek, valamint a körforgásos gazdaságra történő átállás előmozdítása érdekében, amelyben a hulladék új erőforrásnak tekintendő, elengedhetetlen, hogy 2020-ra valamennyi uniós tagállamban kötelezővé tegyék a biohulladék szelektív gyűjtését;

22.  felszólít a KAP részleges használatának fenntartásra és növelésére a mezőgazdasági szektorban a megújuló energia termelésére és felhasználására irányuló beruházások támogatására;

23.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy nincs előrehaladás a megújuló energia közlekedési ágazatban történő felhasználására irányuló 10%-os uniós célkitűzés elérése tekintetében, és felhívja a figyelmet e cél elérésének jelentőségére az üvegházhatású gázok kibocsátási szintjeinek mérséklése és az Unió energiabehozataltól való függőségének csökkentése szempontjából; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket e cél megfelelő időben történő elérése érdekében; emlékeztet arra, hogy a közlekedés az egyetlen olyan ágazat az EU-ban, amelyben az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása 1990 óta emelkedett; rámutat arra, hogy a megújuló energia kulcsfontosságú a fenntartható mobilitás megvalósításához; úgy véli, hogy a közlekedés villamosítása az egyik leghatékonyabb mód a közlekedési ágazatból származó légszennyezés és üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére; felszólítja a Bizottságot, hogy fontolja meg nagyra törő cél megállapítását a közlekedési ágazatban a megújuló energia használatára vonatkozóan, és javítsa a jogalkotási keretet, hogy az perspektívát nyújtson az üvegházhatású gázok kibocsátása szempontjából magas hatékonyságú bioüzemanyagok számára, figyelembe véve a közvetett földhasználat-változást, és – az ezek használatára irányuló megfelelő ösztönzők révén – segítsen „zöld” munkahelyeket teremteni, ugyanakkor megelőzve a közvetett földhasználat-változás káros hatásait;

24.  felszólítja a Bizottságot, hogy mivel nagyobb szinergiára és következetességre van szükség az európai politikák terén, a bioenergiára vonatkozóan határozzon meg fenntarthatósági kritériumokat, figyelembe véve a már meglévő uniós fenntarthatósági politikák és a körforgásos gazdaságra vonatkozó politika működésének alapos értékelését; emlékeztet arra, hogy az uniós energiabiztonság megerősítését a saját források fenntartható használata révén kellene elérni, a forráshatékonyság javítására irányuló célkitűzéssel összhangban;

25.  óvatosságra int az erdei biomassza mint vezető uniós megújuló energiaforrás használatának növekvő tendenciájával kapcsolatban, amely esetleges káros hatásokkal járhat az éghajlatra és a környezetre nézve, ha nem fenntartható módon aknázzák ki és nem megfelelően számolják el; megjegyzi, hogy a bioenergia éghajlati hatásait hosszú távon kell számba venni a kitermelésre használt erdők hosszú helyreállítási ideje miatt;

26. megjegyzi, hogy a bioenergia már a megújuló energia 60%-át teszi ki Európában, és használata a tervek szerint továbbra is növekedni fog; hangsúlyozza, hogy sürgősen tisztázni kell az erdei biomassza energiatermelés céljából történő különböző felhasználásainak üvegházhatását, és meg kell határozni azokat a felhasználási módokat, amelyek révén a politika szempontjából lényeges időkereteken belül a mérséklés tekintetében a legnagyobb előnyöket lehet elérni;

27.  felszólítja a Bizottságot, hogy az uniós éghajlati és energiapolitikák végrehajtására vonatkozó új jogszabályok szövegezése során mérje fel az európai erdők szénelnyelőként játszott pozitív szerepét; hangsúlyozza, hogy az európai erdőgazdálkodás fenntartható gazdálkodáson és hosszú távú tervezésen alapul, valamint hogy a fenntartható erdőgazdálkodásra vonatkozó kritériumoknak és mutatóknak mindig az egész ágazatra kell vonatkozniuk, a fa végső felhasználásától függetlenül;

28.  felszólítja a Bizottságot, hogy fontolja meg uniós szinten harmonizált fenntartható erdőgazdálkodási kritériumok bevezetését, hogy meg lehessen valósítani egy olyan nemzetközi referenciakeretet, amely irányítja az erdei biomassza mint megújulóenergia-alapanyag használatát;

29.  hangsúlyozza az olyan vízenergia-termelés fenntartásának jelentőségét, amely gyorsan mozgósítható és tiszteletben tartja a környezetet;

30.  felhívja a figyelmet a határokon átnyúló villamosenergia-átviteli infrastruktúra hiányára, és ezért emlékeztet arra, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia teljes körű integrálása érdekében javasolt a hálózati infrastruktúra fejlesztése és megfelelő számú összeköttetés költséghatékony biztosítása; felszólít a felesleges bürokratikus akadályok felszámolására és olyan beruházások megvalósítására, amelyek lehetővé teszik a tagállamok villamosenergia-hálózatainak összekapcsolására vonatkozó 10%-os cél 2020-ig történő elérését; kiemeli, hogy csökkenteni kell a nem pénzügyi jellegű akadályokat, és kéri a megújuló energiaforrásokat használó erőművek engedélyezési folyamatának, közigazgatási eljárásainak, koncessziójuk megadásának és csatlakoztatásuknak egyszerűsítését és összehangolását;

31.  hangsúlyozza, hogy a megújuló energiában rejlő potenciál fejlesztésének a nem tervezett körkörös folyamatok megelőzése érdekében együtt kell járnia valamennyi, többek között a határokon átnyúló infrastruktúra fejlesztésével, mivel az ilyen infrastruktúra hiánya hálózati túlterhelést és feszültség-kimaradást eredményezhet; felszólítja az ilyen infrastruktúra kiépítésében elmaradt tagállamokat a munkálatok mihamarabbi befejezésére;

32.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a megújuló energiaforrások a hagyományos energiaforrásokkal azonos versenyfeltételek mellett juthassanak piacra, illetve hogy a piacok alkalmasak legyenek a megújuló energiaforrások fogadására;

33.  tudatában van annak, hogy az adócsökkentés határozottan ösztönözni tudja a fosszilis energiahordozókról a megújuló energiára történő áttérést, és sürgeti a Bizottságot az energiaadó-irányelv, valamint az állami támogatásra vonatkozó azon szabályok megreformálására, amelyek megakadályozzák ezen ösztönzők teljes körű kihasználását;

34.  felszólítja a Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben a tagállamok arra vonatkozó hatáskörét, hogy saját maguk döntsenek saját energiaszerkezetükről, ugyanakkor a bevált gyakorlatokból történő tanulás érdekében bátorítsa a tagállamok közötti együttműködést;

35.  rámutat, hogy a megújuló forrásokból származó energia felhasználásának új modelljét alulról felfelé kell felépíteni és az egyes tagállamok képességeire kell alapozni, ösztönözve őket arra, hogy optimálisan használják fel a rendelkezésükre álló forrásokat, anélkül, hogy felülről nehezen elérhető célokat kényszerítenek rájuk;

36.  az állampolgárok szerepének erősítése érdekében szorgalmazza a megújulóenergia-termelési projektekkel kapcsolatos környezeti hatásvizsgálatok jogsi szabályozásának javítását;

37.  úgy véli, hogy a megújuló energia az uniós éghajlati és energiapolitika sarokköve, és hangsúlyozza, hogy a szakpolitikai keretek stabilitása és kiszámíthatósága a megújuló energia kiaknázásának kulcsfontosságú előfeltétele; e tekintetben helyteleníti a megújuló energiaforrásokra vonatkozó politikai környezet hirtelen változásait és a fosszilis tüzelőanyagok további támogatását;

38.  felszólítja a Bizottságot, hogy vonja be a helyi és regionális hatóságokat, és tartsa tiszteletben hozzáértésüket, ugyanakkor a bevált gyakorlatokból történő tanulás érdekében bátorítsa a tagállamok közötti együttműködést.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	26.4.2016
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	60 4 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Marco Affronte, Margrete Auken, Pilar Ayuso, Zoltán Balczó, Ivo Belet, Simona Bonafè, Biljana Borzan, Lynn Boylan, Soledad Cabezón Ruiz, Nessa Childers, Birgit Collin-Langen, Mireille D’Ornano, Seb Dance, Angélique Delahaye, Jørn Dohrmann, Ian Duncan, Stefan Eck, Bas Eickhout, Eleonora Evi, José Inácio Faria, Karl-Heinz Florenz, Francesc Gambús, Elisabetta Gardini, Gerben-Jan Gerbrandy, Jens Gieseke, Julie Girling, Matthias Groote, Françoise Grossetête, Andrzej Grzyb, György Hölvényi, Anneli Jäätteenmäki, Jean-François Jalkh, Benedek Jávor, Karin Kadenbach, Kateřina Konečná, Giovanni La Via, Peter Liese, Norbert Lins, Susanne Melior, Miroslav Mikolášik, Massimo Paolucci, Gilles Pargneaux, Piernicola Pedicini, Bolesław G. Piecha, Pavel Poc, Daciana Octavia Sârbu, Davor Škrlec, Estefanía Torres Martínez, Nils Torvalds, Tom Vandenkendelaere, Jadwiga Wiśniewska, Damiano Zoffoli
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Clara Eugenia Aguilera García, Nicola Caputo, Giorgos Grammatikakis, Merja Kyllönen, Gesine Meissner, Marijana Petir, Gabriele Preuß, Jasenko Selimovic, Kay Swinburne, Keith Taylor, Mihai Ţurcanu
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)	Marie-Christine Boutonnet

VÉLEMÉNY a Regionális Fejlesztési Bizottság részéről (21.4.2016)

az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részére

a megújuló energiafajták ágazatában elért előrelépésekről szóló jelentésről
(2016/2041(INI))

A vélemény előadója: Younous Omarjee

JAVASLATOK

A Regionális Fejlesztési Bizottság felkéri az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi módosításokat:

1.  hangsúlyozza, hogy a COP21 világosan kiemelte a városok és régiók kulcsfontosságú szerepét az energetikai átmenetben, továbbá hozzájárulásukat az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez; hangsúlyozza a kohéziós politika kulcsfontosságú szerepét a megújulóenergia-irányelv és az energiaunió céljainak elérésében;

2.  úgy vélekedik, hogy a megújuló energiafajták sajátosságai, lehetséges alkalmazásuk több szinten, számos tevékenységi ágazatban és rendszerben – a legkisebbtől a legátfogóbbig – azt eredményezik, hogy az európai régiók, városaik, és városi, városkörnyéki és vidéki térségeik a tiszta és kevés szén-dioxidot és egyéb szennyező anyagot kibocsátó társadalmak kialakulásához vezető út központi állomásai; megjegyzi, hogy a regionális szintű megújuló energiaforrásokat hatékonyabban kellene kiaknázni; kiemeli, hogy a megújuló energiaforrások felhasználásának növekedése azt a célt szolgálja, hogy ezek az energiaforrások megfizethetőbbek legyenek, és hogy több munkahely jöjjön létre a zöld ágazatban;

3.  emlékeztet arra, hogy az egyes nem megújuló energiaforrásoktól való függőségnek az éghajlat-változási hatások mellett kétségtelenül vannak geopolitikai és biztonsági összefüggései is;

4.  véleménye szerint az ERFA és a Kohéziós Alap hozzájárulhat a 2009/28/EK irányelvben és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretben megfogalmazott célkitűzések teljesüléséhez, valamint a megújulóenergia-generálással kapcsolatos kutatás és innováció finanszírozásához, támogatva ugyanakkor a munkahelyteremtést és a gazdasági növekedést is; kiemeli, hogy a kohéziós politikában fontos szerepet játszik a tematikus koncentráció, amelynek elő kell segítenie a beruházásoknak a karbonszegény gazdaság – többek között a megújuló energiaforrások – felé történő irányítását, különös tekintettel „Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdasági modellre való áttérés támogatása minden szektorban” elnevezésű tematikus célkitűzés kiemelkedő szerepére; felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket az e célra rendelkezésre álló finanszírozási lehetőségek lehető leghatékonyabb felhasználása érdekében; emlékeztet az ERFA és a kohéziós alap a háztartások, középületek és vállalkozások energiahatékonyságával és a megújuló energiaforrások körükben történő felhasználásával kapcsolatos projektek támogathatóságát alátámasztó közös rendelkezéseire, és úgy véli, hogy a regionális energiapiac integrációja, amely az ilyen támogatásokból megvalósítható, a kohéziós politika fontos hozzájárulása lenne e tekintetben;

5.  rámutat a megújuló energiaforrások az energiaszerkezetben képviselt arányának növelésére fordított uniós pénzeszközök szoros és részletes ellenőrzésének fontosságára egy olyan adatbázis összeállítása érdekében, amely lehetővé teszi a jövőbeli stratégiák értékelését, valamint a finanszírozás nyomon követését és hatékonyságának vizsgálatát;

6.  rámutat a Kohéziós Alapból a távhőszolgáltatásokra nyújtott támogatásokra, és üdvözli, hogy ebben az ágazatban is egyre nagyobb mértékben használják a megújuló energiaforrásokat a fosszilis tüzelőanyagok helyett;

7.  csalódást keltőnek tartja, hogy a megújuló energiaforrások vonatkozásában biztosított támogatás, amely 2007-2013 között a kohéziós alapok 1,1%-át tette ki, 2014 és 2020 között ugyanezen alapoknak csupán 1,4%-ra emelkedett; ezért rámutat arra, hogy kohéziós alapokban benne rejlik a lehetőség, hogy nagyobb mértékben járuljanak hozzá a 2009/28/EK irányelv szerinti célok eléréséhez;

8.  megjegyzi, hogy egyes tagállamokban – amelyek még messze vannak attól, hogy elérjék az irányelv szerinti célokat – az esb-alapok megújuló energiaforrások fejlesztése érdekében történő igénybevétele viszonylag szerény mértékű; ösztönzi a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat – különösen ezekben a tagállamokban –, hogy használják ki teljes mértékben az esb-alapok által kínált lehetőségeket, és e tekintetben hangsúlyozza a fenntartható energiaügyi intézkedések alulról felfelé irányuló tervezésének és a bevált gyakorlatok cseréjének fontosságát; megjegyzi, hogy figyelembe kell venni az uniós tagállamok és régiók eltérő igényeit, forrásait és fejlettségi szintjét;

9.  ösztönzi a tagállamokat, hogy szorosabban működjenek együtt céljaik elérése érdekében, különösen a megújulóenergia-irányelv értelmében bevezetett együttműködési mechanizmusok igénybevételével;

10.  hangsúlyozza, hogy a legkülső régiók, valamint az olyan régiók, amelyek az energetikai rendszerekkel csak korlátozott összeköttetéssel vagy semmilyen összeköttetéssel nem rendelkeznek („energiaszigetek”), célként tűzhetik ki maguk elé az energetikai önállóság elérését, és kiemeli, hogy az energiabiztonság célja mind az európai strukturális és beruházási alapok, mind az Európai Stratégiai Beruházási Alap támogatásával elérhető, azt elősegítendő, hogy – figyelembe véve a helyi erőforrásokat – az érintett régiók energiapotenciálját teljes körűen ki lehessen aknázni;

11.  úgy véli továbbá, hogy a teljes önellátás és ezáltal az energiabiztonság növelése érdekében fontos lenne minden uniós régióban ösztönözni a megújuló forrásokból történő, lehető legnagyobb mértékű saját energiatermelést, elsőként a középületek körében;

12.  ösztönzi az európai városokat és régiókat, hogy fokozzák a már létező vagy tervezett intézkedéseket, és tegyenek további erőfeszítéseket a tiszta, fenntartható, biztonságos, hatékony és energiahatékony közlekedés biztosítására, megújuló energiaforrásból előállított energia felhasználásával, mivel a megújuló energiaforrások 10%-os arányára vonatkozó célkitűzés terén tett előrelépés nem teljesen kielégítő; véleménye szerint a regionális szinten kialakított elektromos töltőpont-rendszerekbe való beruházásoknak elsőbbséget kell kapniuk valamennyi európai városban és régióban, sajátosságaik és a maximálisan környezetbarát városi mobilitás céljának követése során felmerülő szükségleteik alapján; sürgeti a megújuló energiával üzemelő tömegközlekedésbe való beruházás finanszírozását valamennyi tagállamban, valamint további pénzügyi ösztönzők biztosítását helyi és regionális szinten, hogy előnyben részesítsék a városi és városkörnyéki területek összeköttetését, valamint a nagyobb mértékű függetlenség, versenyképesség, gazdasági növekedés, biztonságosabb közúti közlekedés és jobb munkafeltételek előmozdítását;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy a közlekedési ágazat érdekében mozgósított esb-alapokkal (70 milliárd euró) kapcsolatos mennyiségi mérések végrehajtásával vizsgálják meg, hogy ezek az alapok milyen valós hatással járnak az üvegházhatású gázok és a többi szennyező anyag csökkentése és a közlekedési ágazatban a modális váltás megvalósítása szempontjából;

14.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az uniós városfejlesztési menetrendben maradéktalanul szerepeljen a tagállamok által a 2009/28/EK irányelv értelmében elfogadott, valamint a Tanács által elfogadott 2030-ra elérendő valamennyi célkitűzés, amely magában foglal egy a kibocsátás csökkentésére vonatkozó követelményt, amely a rugalmasság jegyében megengedi, hogy a tagállamok határozzák meg az alkalmazandó költséghatékony megoldásokat;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy a 2030 távlatában az éghajlat- és energiapolitikai keret értelmében elérendő célokat megfogalmazó új irányelv céljából a tagállamokkal szorosan egyeztetve dolgozzon ki nemzeti értékelési mutatókat a szóban forgó tagállamok regionális sajátosságai alapján az uniós célpontok e keret alapján való elérése céljából;

16.  felszólítja a Bizottságot és az EBB csoportot, hogy fokozottan támogassák az ESBA és a kapcsolódó infrastrukturális és innovációs támogatási keret beruházási platformjait a megújuló energia terén jelentős lehetőségekkel rendelkező tagállamokban megvalósuló beruházások ösztönzése érdekében.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG ZÁRÓSZAVAZÁSÁNAK EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	19.4.2016
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	29 3 4
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Pascal Arimont, Franc Bogovič, Victor Boştinaru, Mercedes Bresso, Andrea Cozzolino, Rosa D’Amato, Bill Etheridge, Michela Giuffrida, Krzysztof Hetman, Ivan Jakovčić, Constanze Krehl, Sławomir Kłosowski, Andrew Lewer, Louis-Joseph Manscour, Iskra Mihaylova, Jens Nilsson, Andrey Novakov, Konstantinos Papadakis, Mirosław Piotrowski, Stanislav Polčák, Julia Reid, Monika Smolková, Ruža Tomašić, Ramón Luis Valcárcel Siso, Monika Vana, Matthijs van Miltenburg, Lambert van Nistelrooij, Derek Vaughan, Kerstin Westphal
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Daniel Buda, Salvatore Cicu, Viorica Dăncilă, Andor Deli, Ivana Maletić, Maurice Ponga, Davor Škrlec

VÉLEMÉNY a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részéről (27.4.2016)

az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részére

a megújuló energiafajták ágazatában elért előrelépésekről szóló jelentésről
(2016/2041(INI))

A vélemény előadója: Franc Bogovič

JAVASLATOK

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság felhívja az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel a becslések szerint 2010 és 2020 között megháromszorozódik majd a biomasszaimport, ennek ellenére az EU elsősorban hazai alapanyagokkal fogja kielégíteni a szilárd biomassza iránti keresletét a bioenergia-termelés céljából; mivel a bioenergia ágazatában fel kell számolni a kétsebességes Európát, és a bioenergia-ágazat fejlesztése során tiszteletben kell tartani a közelség elvét az ágazat gazdasági életképessége fenntartásának és kiegyensúlyozott regionális fejlődésének biztosítása érdekében, ahol a helyi lakosság kezében marad az ellenőrzés; mivel a megújuló erőforrások lépcsőzetes felhasználása olyan alapelv, melynek törvényi szabályozása beavatkozást jelenthet a tulajdonjogba és akadályozhatja az innovációt, különösen a kkv-k esetében; mivel az utóbbi évtizedben az Európai Unióban az erdőterület 2%-kal növekedett, továbbá mivel az Európai Unióban az erdők természetes növekedésének évente csupán 60–70 %-át takarítják be; mivel a mezőgazdasági eredetű megújuló energiaforrások lehetővé teszik, hogy az EU – amely energiaszükségletének több mint 50 %-át importból fedezi mintegy 400 milliárd euró értékben, aminek következtében a világ legnagyobb energiaimportőre – csökkentse energiafüggőségét;

B.  mivel az uniós piacon felhasznált bioetanol 79%-a az EU-ban termelt alapanyagból származik; mivel célszerű erőfeszítéseket tenni ennek az aránynak a fenntartására vagy növelésére; mivel más nyersanyagok nemcsak megújuló energiaforrásként használhatók fel, hanem például magas fehérjetartalmú takarmányként is, aminek szerepe lehet az EU géntechnológiával módosított importált fehérjéktől való függőségének csökkentésében;

C.  mivel a mezőgazdasági ágazatban fenntartható módon előállított megújuló bioenergia jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy az EU olyan kulcsfontosságú célokat érjen el, mint például az éghajlatváltozás hatásainak enyhítését, az EU energiaimporttól való függőségének csökkentését, munkahelyek létrehozását vagy az ágazat jövedelmezőségének fokozását; mivel fontos korszerűsíteni a mezőgazdasági termelést Európában, hogy csökkenteni lehessen a mezőgazdaság által a környezetre gyakorolt negatív hatást, és hozzá lehessen járulni a megújuló energiaforrások nagyobb mértékű felhasználásához;

1.  hangsúlyozza, hogy elő kell segíteni és ösztönözni kell a decentralizált energiarendszereket többek között a mezőgazdasági és erdészeti üzemekben helyben rendelkezésre álló alternatívenergia-forrásokon, köztük adott esetben a mezőgazdasági hulladékon alapuló energiatermelés fejlesztését, mivel ezek jelentős pozitív hatást fejthetnek ki a zöld munkahelyek létrejöttére, az éghajlatváltozás elleni küzdelemre és a vidéki területek fenntartható jövedelemforrásainak alakulására, és jelentős mértékben hozzájárulhatnak e térségek gazdasági és társadalmi fejlődéséhez; úgy véli, hogy ez pozitív hatást gyakorolhat a vidéki területek demográfiájára, és megfelelő irányítás mellett hozzájárulhat a táj megőrzéséhez, ami különösen előnyös lehet az EU azon területein, ahol különösen nehezek a művelési körülmények, és ahol a mezőgazdasági üzemek jövedelme a legalacsonyabb; szorgalmazza a bevált gyakorlatok intenzív cseréjét a fenntartható megújuló energiával kapcsolatos megoldások népszerűsítése érdekében, ideértve az adózási ösztönzőket, a technológiai lehetőségeket és a vidéki közösségekben a nyilvánosság tájékoztatását, valamint a helyi és regionális hatóságok számára a megfelelő támogatási rendszerek megtervezésében és bevezetésében nyújtott segítséget; javasolja a Horizont 2020 kutatási és innovációs keretprogram hatékony felhasználását a mezőgazdasági ágazatban a megújuló forrásokból történő energiatermelés fokozása érdekében; emlékeztet arra, hogy a bioenergia fontos szerepet játszhat az Unió szénfelhasználásának megszüntetésében; ezért felhívja a Bizottságot annak elismerésére, hogy a bioenergiából származó hozzájárulás veszélyeztetése nem megengedhető; megjegyzi, hogy a bioenergia-termelési ágazatban az innováció hatékonyabbá teszi a biomassza felhasználását és hosszú távon csökkenti a termelési költségeket; emlékeztet arra, hogy a gazdasági tényezőnek lényeges szerepe van a gazdálkodók bioenergiába történő beruházásai tekintetében;

2.  hangsúlyozza, hogy sokféle megújuló erőforrás létezik, különösképpen elismeri, hogy az erdei biomassza energetikai értéke hozzájárul a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keret megújuló energiával kapcsolatos céljainak teljesüléséhez, valamint új üzleti lehetőségek megteremtéséhez; hangsúlyozza, hogy a hulladék energetikai potenciálját nem használják ki teljes mértékben; rámutat arra, hogy a tagállamok kiindulási pontjai az erdei biomassza energiacélokra történő felhasználásának lehetőségeit illetően eltérőek, aminek szintén tükröződnie kell az uniós politikákban; felkéri a Bizottságot, hogy hozzon létre rendszert az erdők mint szén-dioxid-megkötők hozzájárulásának értékelésére, és ezáltal járuljon hozzá a megújuló energiák ágazatának fejlődéséhez; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre modelleket az erdők szénelszámolása céljára annak érdekében, hogy megoldást lehessen találni az erdészeti szakpolitikával, az erdőgazdálkodás kapcsán meglévő választási lehetőségekkel, az erdők szénkészletre gyakorolt hatásával, az erdők és fatermékek általi szénmegkötéssel kapcsolatos kérdésekre annak biztosítása érdekében, hogy megfelelő figyelembe veszik a bioenergia-nyersanyagok teljes szénlábnyomát; ösztönzi a tagállamokat és a Bizottságot, hogy számolják fel az intelligens villamosáram-elosztó rendszerek fejlődését akadályozó tényezőket, hangsúlyozza az új induló vállalkozások olyan intelligens hálózatok bevezetése révén történő támogatásának fontosságát, amelyek lehetővé teszik a mezőgazdasági eredetű megújuló energiában rejlő lehetőségek teljes mértékű kihasználását, továbbá olyan speciális eszközök kidolgozása révén, amelyekkel ösztönözhető a mezőgazdasági termelők és a vidéki szövetkezetek piacra lépése; úgy véli, hogy jelentős mértékben hozzájárulna az őshonos erdők fenntartásához, ha az erdőkből származó fák iránti igény csökkentése céljából fokoznák a rövid rotációs idejű sarjerdők és az ipari célú faültetvények telepítését;

3.  úgy véli, hogy a megújuló energiaforrások előmozdítása az EU-ban nem állíthat szükségtelen akadályokat más olyan energiaforrások alkalmazása elé, amelyek javíthatják az energiahatékonyságot az Unióban, mint amilyen a tőzeg is;

4.  hangsúlyozza az EU és a tagállamok kutatási keretprogramjainak nyújtott támogatás fontosságát a mezőgazdaságban a megújuló energiaforrások, különösen pedig a minőségi és második generációs bioüzemanyagok, a biomassza, a szerves mezőgazdasági melléktermékek, valamint a gyorsan növekedő energianövények és egyéb olyan két évet meghaladó élettartamú növények fejlesztése terén, amelyek az egynyári energianövényeknél nagyobb biomasszahozamot tudnak elérni, illetve nem gyakorolnak hatást a földhasználatra; rámutat a decentralizáltan termelt megújuló energia hálózati integrációjával és tárolásával kapcsolatos kutatás jelentőségére, valamint az olyan egyéb biomasszák energetikai potenciáljának kiaknázására szolgáló módszereinek fontosságára, amelyeket jelenleg nem használnak széles körben energiatermelésre; hangsúlyozza egy olyan európai hálózat kialakításának fontosságát, amely hozzá tud járulni a mezőgazdasági eredetű bioenergiákkal foglalkozó kutatási létesítmények széttagoltságának megszüntetéséhez azáltal, hogy a kutatóknak egész Európában hozzáférést biztosít kísérleti létesítményekhez és magas szintű szolgáltatásokhoz; kéri a fenntartható bioüzemanyag-termelés ösztönzését, különösen a fenntartható bioüzemanyag-termelést lehetővé tevő létesítmények fejlesztését, hogy azok intenzívebben tudják hasznosítani a különféle növényeket és mezőgazdasági hulladékokat, feltéve, hogy megfelelően figyelembe veszik a bioenergia-nyersanyagok teljes szénlábnyomát;

5.  ösztönzi a tagállamokat és a Bizottságot, hogy mozdítsák elő a fenntartható erdőgazdálkodást és ezáltal az erdei biomassza mint az Európai Unió egyik fő megújuló nyersanyaga fontosságát az energiacélok elérésében; felhívja a figyelmet az erdei biomassza iránti kereslet növekedésére, ami azt jelenti, hogy még jobban meg kell erősíteni és elő kell mozdítani a fenntartható erdőgazdálkodást, összhangban az EU erdészeti stratégiájával, mivel ez kulcsfontosságú a biológiai sokféleség és az erdők ökoszisztéma-funkciója szempontjából, ideértve többek között a légköri szén-dioxid megkötését; felhívja a figyelmet arra, hogy szükség van az EU-ban termő és a harmadik országokból importált erőforrások kiegyensúlyozott kiaknázásra, szem előtt tartva a faanyag nagyon hosszú regenerálódási periódusát;

6.  ösztönzi a tagállamokat és a Bizottságot, hogy mozdítsák elő a fenntartható, erdőre épülő biogazdaságot, illetve a fát mint az Európai Unió egyik fő megújuló nyersanyagát; felkéri ezért a Bizottságot, hogy irányítson több uniós forrást a rövid rotációs idejű sarjerdők és az ipari célú faültetvények EU-ban történő telepítésének elősegítésére;

7.  sürgeti a tagállamokat, hogy számolják fel a szükségtelen akadályokat és fejlesszék tovább a meglévő közigazgatási eljárásokat a bioenergiát hasznosító létesítmények fejlesztésébe és építésébe irányuló beruházások ösztönzése érdekében, valamint ezáltal járuljanak hozzá a „zöld vállalkozói tevékenység” fejlődéséhez és a „zöld munkahelyek” létrehozásához a vidéki területeken;

8.  emlékeztet a helyi megújulóenergia-szövetkezetek előmozdításának és támogatásának fontosságára, tekintettel arra, hogy ezek képesek hatékonyan kezelni a megújuló forrásokat, a városi és vidéki területeken egyaránt, annak érdekében, hogy fokozódjon a megújuló energia közvélemény és közhivatalok általi támogatása; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a megújuló energiára és különösen azok támogatási rendszereire vonatkozó szabályozási keretük ne vezessen szükségtelen torzulásokhoz az energiatermelés és az Unió versenyképessége tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen és mutasson be tanulmányt arról, hogy a jelenlegi támogatások hogyan érintik a beruházási környezetet és a fenntartható energiára való átállást az EU vidéki térségeiben; szorgalmazza, hogy a körforgásos gazdaság elképzeléseivel összhangban dolgozzanak ki energetikai kezdeményezéseket, amelyek keretében a mezőgazdasági termelők és a földtulajdonosok számára ösztönzőket nyújtanak a mezőgazdasági hulladékot és melléktermékeket hasznosító távfűtési rendszerek létrehozására; arra bátorítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mérlegeljék olyan intézkedések meghozatalát, amelyek elősegítik a mezőgazdaságon alapuló megújulóenergia-termelésből származó többlet értékesítését;

9.  hangsúlyozza a közlekedési ágazat fontosságát az EU vidéki térségeiben; megjegyzi, hogy a közlekedési ágazat az a szektor, amely a legkevesebb haladást mutatta a megújuló energiaforrások felhasználása terén, mivel a megújuló energia aránya 2013-ban csak 5,4 % volt a 2020-ra kitűzött 10%-os uniós célhoz képest; ezért felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket e célok határidőre történő elérése érdekében, mérlegeljék a közlekedés és a villamosenergia-piacok közötti kapcsolat megerősítését azáltal, hogy e célok elérése érdekében támogatják az elektromos és feltölthető hibrid járműveket;

10.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy támogassák „helyi agrárenergetikai körzetek”, vagyis a mezőgazdasági eredetű megújuló energia előállítása és értékesítése közötti köztes szakaszok csökkentése szempontjából hasznos valamennyi ismeretet egy helyen összegyűjtő területi referenciapontok kialakítását, ily módon csökkentve az európai fogyasztók által fizetendő árakat és az elosztás terén felmerülő nehézségeket, ugyanakkor növelve a mezőgazdasági eredetű bioenergia piacát és az ágazatban foglalkoztatott munkavállalók számát;

11.  arra bátorítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ismerjék el a hőszivattyúk mezőgazdaságban és élelmiszer-feldolgozásban való felhasználásának nyereségességét is;

12.  annak elismerésére bátorítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nem aknázzák ki kellő mértékben a tengerből kinyert megújuló energiában rejlő lehetőségeket, valamint annak előnyeit, hogy tengeri erőforrásokat hasznosítsák a mezőgazdasági felhasználásra szánt biogáztermelésben;

13.  hangsúlyozza, hogy a bioüzemanyag-előállítás nem akadályozhatja az élelmiszer-termelést, és nem veszélyeztetheti az élelmiszer-biztonságot; úgy véli azonban, hogy az olyan növények esetében, mint a búza, a kukorica, a cukorrépa és a napraforgó, a nagyobb európai termelést előmozdító kiegyensúlyozott politikák a közvetett földhasználat-változást figyelembe véve rendelkezhetnének a bioüzemanyag előállításáról is, biztos jövedelemforrást biztosítva az európai gazdálkodók számára, beruházásokat és munkahelyeket vonzva a vidéki területekre, segítve Európában a magas fehérjetartalmú (GMSz-mentes) takarmányok hiányán, csökkentve Európa függőségét a fosszilis tüzelőanyagok importjától, és segítve az EU-t abban, hogy elérje ÜHG-kibocsátási céljait, miközben minimalizálná a földhasználat változásához és más környezeti tényezőkhöz fűződő aggodalmakat; úgy véli, hogy amennyiben túlkínálat van a piacon ezekből a mezőgazdasági termékekből, a bioüzemanyagok és a bioetanol előállítása ideiglenes felhasználási lehetőséget jelentene, amely fenntartható beszerzési árakat biztosítana, megóvná a gazdálkodók bevételeit a válságok idején és piaci stabilitási mechanizmusként működne; hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell az élelmiszer-termelésre nem használt, művelés alatt nem álló mezőgazdasági termőterületek bevonását a bioenergia-termelésbe a megújuló energiákkal kapcsolatos nemzeti és európai célkitűzéseknek való megfelelés céljából;

14.  úgy véli, hogy az istállótrágya a biogáz értékes forrása lehet a trágyafeldolgozási technikák, például a fermentáció alkalmazásával, ugyanakkor kiemeli annak fontosságát is, hogy ezt gazdaságilag életképes lehetőséggé kell tenni a gazdák számára;

15.  javasolja egy olyan mechanizmus létrehozását, amely biztosítja a beszerzési árak hosszú távú stabilitását az olyan egyéni gazdálkodók, termelők vagy vállalatok számára, amelyek biomasszából előállított energiát szállítanak energiaelosztók részére;

16.  megemlíti annak fontosságát, hogy képesek legyünk úgy összekapcsolni a villamosenergia-hálózatokat, hogy a vidéki energiatermelők méltányos áron el tudják adni az előállított többlet-megújulóenergiát, ezáltal ösztönözve vagy kötelezve a villamosenergia-vállalatokat, hogy először az ilyen villamos energiát vegyék meg.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	26.4.2016
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	35 7 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	John Stuart Agnew, Clara Eugenia Aguilera García, Eric Andrieu, Richard Ashworth, José Bové, Paul Brannen, Daniel Buda, Nicola Caputo, Matt Carthy, Viorica Dăncilă, Michel Dantin, Paolo De Castro, Albert Deß, Herbert Dorfmann, Norbert Erdős, Edouard Ferrand, Luke Ming Flanagan, Martin Häusling, Anja Hazekamp, Jan Huitema, Peter Jahr, Jarosław Kalinowski, Zbigniew Kuźmiuk, Philippe Loiseau, Mairead McGuinness, Ulrike Müller, James Nicholson, Maria Noichl, Marijana Petir, Laurenţiu Rebega, Jens Rohde, Bronis Ropė, Jordi Sebastià, Jasenko Selimovic, Maria Lidia Senra Rodríguez, Czesław Adam Siekierski, Marc Tarabella, Janusz Wojciechowski, Marco Zullo
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Pilar Ayuso, Franc Bogovič, Jean-Paul Denanot, Jens Gieseke, Ivan Jakovčić, Norbert Lins, Anthea McIntyre, Sofia Ribeiro, Ramón Luis Valcárcel Siso

ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYEAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Az elfogadás dátuma	24.5.2016
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	34 30 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Nicolas Bay, Bendt Bendtsen, Xabier Benito Ziluaga, David Borrelli, Jerzy Buzek, Pilar del Castillo Vera, Christian Ehler, Fredrick Federley, Ashley Fox, Adam Gierek, Theresa Griffin, Roger Helmer, Hans-Olaf Henkel, Eva Kaili, Kaja Kallas, Barbara Kappel, Krišjānis Kariņš, Seán Kelly, Jeppe Kofod, Jaromír Kohlíček, Janusz Lewandowski, Paloma López Bermejo, Ernest Maragall, Edouard Martin, Csaba Molnár, Nadine Morano, Dan Nica, Morten Helveg Petersen, Miroslav Poche, Carolina Punset, Michel Reimon, Herbert Reul, Paul Rübig, Algirdas Saudargas, Jean-Luc Schaffhauser, Sergei Stanishev, Neoklis Sylikiotis, Antonio Tajani, Dario Tamburrano, Patrizia Toia, Evžen Tošenovský, Claude Turmes, Vladimir Urutchev, Adina-Ioana Vălean, Henna Virkkunen, Martina Werner, Lieve Wierinck, Hermann Winkler, Anna Záborská, Flavio Zanonato, Carlos Zorrinho
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Amjad Bashir, Jens Geier, Gerben-Jan Gerbrandy, Benedek Jávor, Constanze Krehl, Olle Ludvigsson, Piernicola Pedicini, Markus Pieper, Massimiliano Salini, Anne Sander, Indrek Tarand, Anneleen Van Bossuyt
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)	Daniel Dalton