JELENTÉS az Uniós Szükséghelyzeti Alapról Afrikáért: következmények a fejlesztés és a humanitárius segítségnyújtás szempontjából

28.6.2016 - (2015/2341(INI))

Fejlesztési Bizottság
Előadó: Ignazio Corrao
A vélemény előadója (*):
Eider Gardiazabal Rubial, Költségvetési Bizottság
(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 54. cikke

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az Uniós Szükséghelyzeti Alapról Afrikáért: következmények a fejlesztés és a humanitárius segítségnyújtás szempontjából

(2015/2341(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 41. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 208. cikkére,

–  tekintettel az afrikai stabilitással és az irreguláris migráció okainak kezelésével foglalkozó szükséghelyzeti alapra (Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért), amelyet a 2015. november 11–12-én tartott vallettai migrációs csúcsértekezleten hoztak létre,

–  tekintettel a vallettai csúcstalálkozón elfogadott közös cselekvési tervre,

–  tekintettel a Cotonou-ban 2000. június 23-án aláírt, egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportja, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között létrejött partnerségi megállapodásra[1] és annak felülvizsgált változataira, valamint a hozzá csatolt Ic. jegyzőkönyvre (a 2014–2020 közötti időtartamra szóló többéves pénzügyi keret), amely a tizenegyedik Európai Fejlesztési Alapnak (EFA) felel meg,

–  tekintettel az EU költségvetését létrehozó, a 2014–2020-as időszakra szóló többéves pénzügyi keretre és az abban foglalt 4. költségvetési fejezetre („Globális Európa”),

–  tekintettel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendre, amelyet az ENSZ fenntartható fejlődéssel foglalkozó, New Yorkban tartott csúcstalálkozóján fogadtak el 2015-ben,

–  tekintettel „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: az EU külkapcsolati politikájának hozzájárulása a nők és a lányok életének átalakulásához (2016–2020)” című, 2015. szeptember 22-i közös szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015) 0182), valamint a Tanács 2015. október 26-i következtetéseire, amelyekben jóváhagyták a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2016–2020-as cselekvési tervet,

–  tekintettel a pekingi Cselekvési Platformra (1995) és nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia (ICPD, 1994) cselekvési programjára, valamint ezek felülvizsgálati konferenciáinak eredményeire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0221/2016),

A.  mivel a Bizottság elnöke és 25 uniós tagállam, valamint Norvégia és Svájc által aláírt Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért (a továbbiakban: „szükséghelyzeti alap”) létrehozását az európai és afrikai partnerek a migrációval foglalkozó vallettai csúcstalálkozón kezdeményezték 2015. november 12-én azzal a fő céllal, hogy elősegítse a stabilitást a régióban, és hozzájáruljon a migráció jobb kezeléséhez; mivel a szükséghelyzeti alap konkrét rendeltetése a destabilizáció, a kényszerű lakóhelyelhagyás és az illegális migráció kiváltó okainak kezelése az ellenálló-képesség, a gazdasági lehetőségek, az esélyegyenlőség, a biztonság és a fejlődés előmozdítása révén;

B.  mivel továbbra is a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzus alkotja az uniós fejlesztéspolitika elvi keretét, a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus megerősíti humanitárius segítségnyújtás alapelveit; mivel a 2030-ig tartó időszakra szóló fenntartható fejlesztési menetrend a fejlődés kulcsfontosságú feltételként nevezte meg a békét, és mivel a békével és az igazságszolgáltatással kapcsolatban 16 fenntartható fejlődési célt fogalmaztak meg; mivel az EU-nak és a humanitárius területen vele együttműködő partnereinek képesnek kell lenniük arra, hogy támogatást és védelmet biztosítsanak a szükségletek, valamint a humanitárius tevékenység semlegességének, pártatlanságának, emberiességének és függetlenségének elve alapján, amint ezt a nemzetközi jog, és különösen a nemzetközi humanitárius jog előírja;

C.  mivel Afrikában továbbra is nagyon magas a népességnövekedési ráta, a termékenységi arányszám pedig csak lassan csökken, és e helyzet ahhoz vezet majd, hogy már a közeljövőben meredeken emelkedni fog a fiatal munkaképes korú népesség, továbbá jelentős társadalmi és gazdasági hasznot fog hajtani; mivel a stabilitás, a fenntartható gazdasági növekedés, a társadalmi kohézió és a régió fejlődésének előmozdításához elengedhetetlen, hogy biztosítsák a fiatalok számára azt az oktatást és azokat a készségeket, amelyek a bennük rejlő lehetőségek kibontakoztatásához szükségesek;

D.  mivel a szükséghelyzeti alap olyan fejlesztési eszköz kíván lenni, amely különböző támogatóktól származó forrásokat egyesít annak érdekében, hogy gyors, rugalmas, egymást kiegészítő jellegű, átlátható és közös intézkedéseket tegyen lehetővé az EU részéről, válaszul a vészhelyzet különböző vonatkozásaira;

E.  mivel világszerte másfél milliárd ember él konfliktusok sújtotta, instabil régiókban, továbbá az instabil államok és a kormányzás nélkül maradt területek száma egyre nő, amely sokakat sodor szegénységbe, és törvényen kívüli állapotokat, burjánzó korrupciót és erőszakot szül; mivel a szükséghelyzeti alap azzal a megfontolással jött létre, hogy segítséget nyújtson különböző afrikai régiókban (Afrika szarván, a Száhil övben, a Csád-medencében, Észak-Afrikában) fekvő, a legsérülékenyebb helyzetben levő afrikai államokat is magukban foglaló 23 országnak, amelyeket származási, tranzit- vagy célországként, vagy akár mind a háromként a migráció a legsúlyosabban érint, és amelyek számára rendkívül nagy segítséget jelent az EU pénzügyi támogatása; mivel a támogatásban részesíthető országok afrikai szomszédjainak konkrét esetekben ugyancsak előnyére válhatnának a szükséghelyzeti alap regionális dimenziójú projektjei, amelyek célja a regionális migrációs áramlások és a határokon átnyúló kapcsolódó kihívások kezelése;

F.  mivel a szükséghelyzeti alap célja az irreguláris migráció és a lakóhelyelhagyás kiváltó okainak kezelése a származási, tranzit- és a célországokban, öt kiemelt sajátos területre összpontosítva, amelyek a következők: 1) a migrációnak köszönhető előnyök kibontakoztatása; 2) legális migráció és mobilitás; 3) védelem és menedékjog; 4) az illegális migráció megelőzése és az ellene vívott küzdelem; és 5) visszatérés, visszafogadás és újrabeilleszkedés;

G.  mivel az EU hozzájárulása 1.8 milliárd eurós összeget tesz ki, és emellett a Bizottság az uniós tagállamoktól és más adományozóktól származó további forrásokra is számíthat, amelyek összege ugyanennyi; mivel a szükséghelyzeti alap az érintett régióknak nyújtott meglévő uniós támogatás kiegészítésére szolgál, amelynek összege 2020-ig meghaladja a 10 milliárd eurót, és célja a befogadó és fenntartható gazdasági növekedés támogatása;

H.  mivel 2014-ben két szükséghelyzeti alapot hoztak létre, nevezetesen a Közép-afrikai Köztársaság stabilizálására és újjáépítésére összpontosító Bêkou szükséghelyzeti alapot, amely pozitív eredményeket hozott, valamint a szíriai válság kezelésére szolgáló Madad alapot;

I.  mivel az ENSZ Népesedési Alapjának (UNFPA) 2014. február 14-én kiadott, „A 2014-et követő nemzetközi népesedési és fejlesztési konferenciák” című átfogó jelentése hangsúlyozza, hogy az erőszaknak kitett nők és serdülők védelmét a nemzetközi fejlesztési menetrendben prioritásként kell kezelni;

J.  mivel a szükséghelyzeti alapok eseti válaszintézkedés részei – ami az uniós pénzügyi keret forrásainak szűkösségét és rugalmasságának korlátozottságát mutatja –, mégis létfontosságúak a humanitárius válságokra, közöttük a hosszabb ideig tartó válságokra adandó gyors és átfogó válaszok biztosításához;

K.  mivel az Unió továbbra is törekszik az 1325. sz. ENSZ BT-határozat, valamint a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló további ENSZ-határozatok hatékony végrehajtására;

A pénzügyi források rendelkezésre bocsátása és költségvetési vonatkozások

1.  emlékeztet arra, hogy a pénzügyi források rendelkezésre bocsátása három fő szakaszból áll: az ígéret, a kötelezettségvállalás és az intézkedés/kifizetés; rámutat ugyanakkor, hogy le kell vonni a tanulságokat a korábbi szükséghelyzeti alapokból; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok hozzájárulásai mindmáig túl alacsony szintűek, az uniós hozzájárulásnak elenyésző hányadát teszik ki, jóval elmaradva a hivatalosan vállalt kötelezettségektől – a tagállami pénzügyi vállalások mindössze 81,71 millió eurót tettek ki 2016 áprilisában (ami az előirányzott 1,8 milliárd eurónak csupán 4,5%-át jelenti); ragaszkodik ahhoz, hogy az ígéreteket és kötelezettségvállalásokat ültessék át intézkedésekbe; emlékezteti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a hatékony segítségnyújtást a megfelelő időben és kiszámíthatóan nyújtott finanszírozás jellemzi, és sürgeti e kifizetés gyorsítását;

2.  üdvözli az arra vonatkozó szándékot, hogy vészhelyzetben a forrásokat gyorsabban és rugalmasabb módon fizessék ki, és hogy többféle támogatási forrást vegyenek igénybe a migrációs és menekültügyi válság számos dimenziójának kezelése érdekében; kritikát fogalmaz meg azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság egyes előirányzatokat az alap-jogiaktusok céljaitól és elveitől eltérően használt fel, hogy azokat az alap révén juttassa célba, mivel ez sérti a pénzügyi szabályokat, és veszélybe sodorja a hosszú távú uniós szakpolitikák sikerét; úgy véli, hogy egy ilyen alapnak hozzáadott értéket kell képviselnie a meglévő pénzügyi forrásokhoz képest; felhív ezért arra, hogy ahol lehet, használjanak fel új előirányzatokat, és biztosítsák a teljes körű átláthatóságot a pénzeszközök eredetét és rendeltetését illetően;

3.  megállapítja, hogy a külső fellépés területén a szükséghelyzeti alapok legfőbb célja a konkrét szükséghelyzetekre vagy a szükséghelyzetek utáni válságra adott gyors válasz lehetővé tétele az uniós tagállamok és más adományozók hozzájárulásainak átcsoportosításán és az európai erőfeszítések láthatóbbá tételén keresztül; elismeri a nagyszámú nemzeti hozzájárulás uniós szinten történő összevonásának hozzáadott értékét a külső finanszírozási eszközökből és az Európai Fejlesztési Alapból (EFA) származó jelentős hozzájárulásokon túlmenően; hangsúlyozza azonban, hogy a tagállamok nem tekinthetnek el azon kötelezettségvállalásuktól, hogy bruttó nemzeti jövedelmük (GNI) 0,7 %-ával részt vegyenek a hivatalos fejlesztési támogatásban (ODA); felhívja tehát a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben kötelezettségvállalásaikat mind az ODA szerinti 0,7%-os célkitűzés, mind pedig a szükséghelyzeti alaphoz való hozzájárulásuk tekintetében;

4.  hangsúlyozza, hogy az önkéntes hozzájárulások bizonytalansága azt mutatja, hogy az uniós költségvetésen kívüli finanszírozási eszközök alkalmazása nem képes arra, hogy további forrásokat mozgósítson; sürgeti a tagállamokat, hogy teljesítsék vállalásaikat, és rövid időn belül az uniós hozzájáruláshoz hasonló összegeket nyújtsanak ők is annak érdekében, hogy teljes mértékben ki lehessen használni az alapban rejlő lehetőségeket, és ne csak a stratégiai testületbeli szavazati jog megszerzéséhez szükséges minimális összegeket biztosítsák;

5.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az alapok a költségvetési hatóság megkerülését eredményezik, ami aláássa a költségvetés egységességét; megjegyzi, hogy ezen eseti eszköz létrehozása annak elismerését jelenti, hogy a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret alulméretezett; rámutat, hogy az Unió költségvetésének 85 %-a a tagállamok hozzájárulásaiból tevődik össze; úgy véli, hogy a szükséghelyzeti alap létrehozása valójában a jelenlegi többéves pénzügyi keret felső határainak felülvizsgálatát jelenti azáltal, hogy növeli a tagállamok hozzájárulásait; hangsúlyozza ezért, hogy az uniós költségvetésen kívüli finanszírozási eszközök létrehozásának a továbbiakban is kivételes intézkedésnek kell maradnia, mivel ez a költségvetési hatóság megkerülését eredményezi, és aláássa a költségvetés egységességét; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy annak ellenére, hogy jelentős források származnak az uniós költségvetésből, az Európai Parlament nem rendelkezik képviselettel a stratégiai testületben; felszólít arra, hogy a költségvetési hatóságot kérjék fel, hogy vegyen részt az alap stratégiai testületében;

6.  megjegyzi, hogy a szükséghelyzeti alapokból az afrikai országok számára juttatott uniós pénzügyi támogatást jelenleg főként a 11. EFA keretében folyósítják; hangsúlyozza, hogy a szükséghelyzeti alapok azért jöttek létre, mert az EU költségvetése és a többéves pénzügyi keret nem rendelkezik az ilyen válságok különböző dimenzióinak megfelelő és átfogó kezeléséhez szükséges forrásokkal és rugalmassággal; felhívja az EU-t, hogy a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret idei felülvizsgálata és a külső pénzügyi eszközök 2016-os felülvizsgálata keretében találjon holisztikusabb megoldást azzal a szándékkal, hogy növelje a EU költségvetéséből rendelkezésre bocsátható humanitárius és fejlesztési támogatás hatékonyságát és reakcióképességét;

7.  felszólít különösen arra, hogy végezzék el a felső határok megfelelő felülvizsgálatát, hogy lehetővé tegyék a válságmechanizmusok belefoglalását a többéves pénzügyi keretbe a költségvetés egységességének helyreállítása érdekében; úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálata megfelelőbb költségvetési, demokratikus és jogbiztonságot biztosítana; hangsúlyozza továbbá, hogy felül kell vizsgálni a pénzügyi szabályokat annak érdekében, hogy megkönnyítsék az uniós költségvetés forrásainak irányítását, és hogy egy integráltabb megközelítés részeként nagyobb mértékű szinergiát érjenek el az uniós költségvetés, az EFA és a kétoldalú együttműködés között, hogy ezáltal növeljék a fejlesztési támogatások hatását, és hogy előkészítsék az EFA-nak a költségvetésbe való beemelését – a források szintjének fenntartása mellett – előreláthatólag 2021-től; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen azonnali intézkedéseket a költségvetési hatóság bevonásának javítása érdekében, és hogy jobban hangolja össze a szükséghelyzeti alapokat és más mechanizmusokat a költségvetési normákkal, többek között azáltal, hogy feltünteti őket az Unió költségvetésében;

8.  megjegyzi, hogy az Európai Parlament bizonyította a költségvetési hatóság ágaként vállalt felelősségét azáltal, hogy elfogadta a szükséghelyzeti alapok alkalmazását; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a vészhelyzeti eszközök megtöbbszöröződése ahhoz vezet, hogy nem alkalmazzák a közösségi módszert; kifejezi, hogy fenn kívánja tartani az Unió költségvetésére vonatkozó alapelveket, többek között a költségvetés egységességének és az együttdöntésnek az elvét; úgy véli, hogy valóban sürgősen újra kell gondolni az Európai Unió reagálási képességét a jelentős válságokat illetően, különösen azok költségvetési vonzatai tekintetében; azzal a feltétellel fogadja el a jövőbeli válságkezelő eszközökre irányuló javaslatokat, hogy ezeket a szempontokat integrálják a többéves pénzügyi keret 2016 vége előtt elvégzendő félidős felülvizsgálatába;

9.  megjegyzi, hogy további finanszírozást vettek igénybe az uniós költségvetés egyéb pénzügyi eszközeiből, többek között a fejlesztési együttműködési eszközből (DCI) 125 millió eurót, a humanitárius segítségnyújtási eszközből 50 millió eurót és az Európai Szomszédsági Támogatási Eszközből (ENI) 200 millió eurót;

10.  megjegyzi, hogy az összesen 1,8 milliárd euró összegű uniós támogatásban csak 1 milliárd euró összegű kiegészítő forrás származik az EFA tartalékalapjából; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a szükséghelyzeti alap finanszírozását más fejlesztési célkitűzések hátrányára hajthatják végre; emlékeztet arra, hogy a szükséghelyzeti alapnak ki kell egészítenie a már létező eszközöket, és felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az átláthatóságot és elszámoltathatóságot a szükséghelyzeti alaphoz hozzájáruló jelenlegi költségvetési tételek felhasználásával és összegeivel kapcsolatban;

11.  nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az EFA (az Európai Fejlesztési Alap) és az ODA (hivatalos fejlesztési támogatás) forrásait a fogadó ország gazdasági, humán és társadalmi fejlesztésére kell fordítani, különös hangsúlyt helyezve a szükséghelyzeti alap létrehozásáról szóló határozatban azonosított fejlesztési kihívásokra; hangsúlyozza, hogy biztonság nélkül nem lehetséges a fejlesztés; emlékeztet arra, hogy a szükséghelyzeti alap finanszírozását az ODA kritériumai alapján kell végrehajtani és értékelni, és az e követelmények kívül eső összes költséget a szükségalapban összevont különböző forrásokból kell finanszírozni; hangsúlyozza e tekintetben annak fontosságát, hogy egyesítsék a számos különböző forrásból és adományozóktól származó forrásokat, és emlékeztet arra, hogy a szükségalap létrahozásának egyik legfontosabb oka, hogy ennyire különféle és sokrétű célokat kell szolgálnia; elítéli az Európai Fejlesztési Alap és az hivatalos fejlesztési segély forrásainak a migráció kezelésére és fejlesztési célokat nem követő bármely egyéb fellépésre történő minden felhasználását;

A legkevésbé fejlett országok finanszírozása

12.  hangsúlyozza, hogy az Afrika számára létrehozott szükséghelyzeti alap finanszírozása szolgáló Európai Fejlesztési Alap (EFA) felhasználása hatást gyakorolhat a szükséghelyzeti alapból nem támogatott kedvezményezett afrikai országokra is, különösen a legkevésbé fejlett országokra (LDC-országok); figyelmeztet arra a veszélyre, hogy a támogatás átcsoportosítása a legszegényebb országok kárára történhet, amelyek pedig híján vannak egyéb finanszírozási forrásoknak;

13.  mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy bár a legkevésbé fejlett országok számára nyújtott hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) továbbra is jelentős, ennek ellenére az ezen országoknak juttatott fejlesztési támogatás már eleve alacsony szintje 2013-ban és 2014-ben egyaránt tovább csökkent, és hogy a számukra nyújtott támogatás aránya az elmúlt tíz év viszonylatában most a legalacsonyabb; felhívja a tagállamokat, gondoskodjanak arról, hogy a jelenlegi válság költségeinek fedezése kapcsán nem vonnak el támogatást a legszegényebb országoktól;

A civil társadalom, a nem kormányzati szervezetek, a helyi hatóságok és a nemzetközi szervezetek szerepe

14.  úgy véli, hogy az Afrikát segítő Uniós Szükséghelyzeti Alapnak hozzá kell járulnia a fejlesztéshez a migráció tranzit- és származási országaiban, megerősítve és javítva a helyi állami (szociális, egészségügyi, oktatási, élelmiszerellátási, kulturális) szolgáltatásokat, a politikai szerepvállalást és a kormányzást, különösen közösségalapú projektek révén; úgy véli, hogy az alapnak hozzá kell járulnia a foglalkoztatás fejlesztéséhez a helyi ágazatokban, tiszteletben tartva az emberi jogokat és a környezetvédelmi előírásokat; úgy véli ezzel összefüggésben, hogy a helyi kormányzati hatóságokat mindenben partnerként kell kezelni, mivel csakis ők biztosíthatják maradéktalanul a hatékonyságot és a megfelelő kormányzást (a támogatások hatékony felhasználására vonatkozó elvekkel összhangban), továbbá a helyi szinten nyújtott állami szolgáltatások ellátásában is rájuk kell bízni a főszerepet; úgy véli, hogy a civil társadalomnak, a nem kormányzati szervezeteknek, a nemzetközi szervezeteknek és a diaszpóra-közösségeknek kiegészítő, ugyanakkor kulcsfontosságú szerepet kell játszaniuk a migráció kiváltó okainak kezelése, valamint a helyi szolgáltatások javítása tekintetében; nyílt és részvételen alapuló konzultációs folyamatokat szorgalmaz a projektek meghatározása előtt, amelyek alapvetően hozzájárulnak a fejlesztési szükségletek értékeléséhez;

15.  emlékeztet arra, hogy a regionális és helyi hatóságok, valamint a civil társadalmi és a nem kormányzati szervezetek az eredményes fejlesztési politikában természetes partnerek, és hogy a nemzeti hatóságokkal és a helyi közösségekkel folytatott állandó párbeszéd alapvető szereppel bír a közös stratégiák és prioritások meghatározásában és abban, hogy az alap felhasználása során a bizonyítékokon alapuló szemlélet érvényesüljön; hangsúlyozza, hogy szorosabb együttműködést kell folytatni a helyi hatóságokkal és a nem kormányzati szervezetekkel azokban az államokban, ahol nyilvánvalóan nincsenek elégséges garanciák a felelősségteljes kormányzásra és az átláthatóságra; felhív a szubszidiaritás és felelősségvállalás elvének tiszteletben tartására e cselekvési területen is; hangsúlyozza, hogy a helyi önkormányzati testületeket, a helyi civil társadalmat, valamint a nem kormányzati és a nemzetközi szervezeteket szorosan be kell vonni a szükséghelyzeti alap tervezési, végrehajtási és értékelési szakaszába; felhívja a Bizottságot, hogy tisztázza és formalizálja az ezekkel az érdekelt felekkel folytatott konzultációs eljárásokat, hogy biztosítsa hatékony részvételüket a műveleti bizottságokban folyó vitákban, világos és átlátható jogosultsági feltételek mellett;

16.  hangsúlyozza, hogy jobb egyensúlyt kell biztosítani a kedvezményezett országok kormányainak és különösen a megbízható civil társadalmi szereplőknek nyújtott támogatások között, mivel utóbbiak gyakran jobban tudatában vannak azoknak a társadalmi problémáknak, amelyek orvoslása támogatásra szorul;

17.  emlékeztet az ellenálló-képesség emberekre és közösségekre összpontosító megközelítésének fontosságára, és szilárd meggyőződése, hogy az Uniós Szükséghelyzeti Alapnak Afrikáért nem csupán a gazdasági fejlődéssel kapcsolatos kérdésekre kell összpontosítania figyelmét, hanem olyan alulról szerveződő projektekre is, amelyek kifejezett célja az alapszolgáltatások minőségének, valamint méltányos és egyetemes hozzáférhetőségének javítása és a helyi hozzáértés kifejlesztésére irányuló képzés biztosítása, különösen az oktatás, a szakképzés, az egészségügy és az élelmiszerellátás, a vízellátás és a higiénia terén, ugyanis e területek mindegyike kulcsfontossággal bír a befogadó készség fokozása, a helyi lakosság, és ezen belül a kisebbségek érvényesülése és jólétének növelése szempontjából, ugyanakkor jobb és méltányosabb, fenntartható szolgáltatásokat képes biztosítani a lakosság széles rétegei számára;

Átláthatóság és egyértelműség a célkitűzések eredményesebb megvalósítása érdekében

18.  elismeri a jelenlegi menekültválság összetett és többdimenziós jellegét; figyelmeztet azonban az uniós fejlesztési támogatás rendellenes felhasználásának komoly kockázatára, különösen a konfliktusok által sújtott országokban, ahol a biztonsági, migrációs és fejlesztési kérdések szorosan összefonódnak; hangsúlyozza, hogy a szükséghelyzeti alap hatálya alá tartozó projekteknek fejlesztési célkitűzésekkel kell rendelkezniük; hangsúlyozza, hogy az olyan intézkedéseket tartalmazó projekteket olyan módon kell kialakítani, hogy végleges kimenetelük a szegénység csökkentésére, valamint a kedvezményezett országok stabilitására összpontosítson;

19.  emlékezteti a Bizottságot és a szükséghelyzeti alap kezelésével közvetlenül megbízott hatóságokat, hogy az EFA-ból, illetve az egyéb fejlesztési finanszírozásból szármató forrásokat kizárólag a közvetlenül a fejlesztés támogatását célzó intézkedésekre szabad felhasználni; kéri a Bizottságot, hogy szolgáltasson kifejezett biztosítékokat arra, hogy e források felhasználása kizárólag ilyen módon történik, és biztosítson rendszeres és átfogó jelentéseket e források felhasználásáról;

20.  hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetés nem használható fel közvetlenül katonai vagy védelmi műveletek finanszírozására (az EUSZ 41. cikkének (2) bekezdése), de a fejlesztési célokat is követő békefenntartó műveletek sincsenek kifejezetten kizárva; emlékeztet továbbá, arra, hogy az EUMSZ 209. és 212. cikke nem zárja ki kimondottan a biztonsági ágazatban végrehajtott kapacitásépítés finanszírozását;

21.  felhívja a Bizottságot, a stratégiai testületet és az operatív bizottságot, hogy figyelmüket elsősorban a kapacitásépítésre, a stabilitásra és a békére, az ellenállóképességre, a helyi lakosság jólétére és érvényesülésére, az emberi jogok előmozdítására, védelmére és maradéktalan tiszteletben tartásának biztosítására, valamint munkalehetőségek teremtésére és a képzésre összpontosítsák, különös figyelmet fordítva a nőkre és a fiatalokra;

22.  nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az EU fejlesztéspolitikájának az EUMSZ 208. cikkében is rögzített végső célja a szegénység csökkentése, majd felszámolása; e tekintetben sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy míg az EU szükséghelyzeti alaphoz történő hozzájárulására főként az ODA forrásainak felhasználásával kerül majd sor, e finanszírozási mechanizmus nem kizárólag fejlesztésre irányuló célok elérésére törekszik majd; hangsúlyozza, hogy a szükséghelyzeti alapon belül egyértelmű, átlátható és kommunikálható különbséget kell tenni egyfelől a fejlesztési tevékenységek finanszírozására szolgáló eszköztár és másfelől a migrációkezeléssel kapcsolatos tevékenységek, a határellenőrzések és egyéb tevékenység finanszírozási eszközei között; hangsúlyozza, hogy az ODA forrásainak felhígítása – aminek következtében kevesebb forrás jut a mélyszegénység elleni küzdelemre – aláásná a nemzetközi fejlesztés terén elért jelentős eredményeket, és veszélyeztetné az újonnan elfogadott fenntartható fejlesztési célok elérését;

Az uniós politikák koherenciája és az emberi jogok melletti elkötelezettség

23.  felszólítja az EU-t, hogy a fejlesztési célú nemzetközi együttműködés területén foganatosított intézkedései között teremtsen nagyobb koherenciát, éspedig két szempontból is: egyfelől az EU-nak és tagállamainak kötelezettségvállalásaiknak megfelelően kell fellépniük, és másfelől átfogó koherenciát kell biztosítaniuk az afrikai régióra irányuló külső politikáik és eszközeik között, az AKCS–EU Cotonoui Megállapodás közös irányításra törekvő szellemében; ez utóbbi szempontból úgy ítéli meg, hogy a szükséghelyzeti alapnak tükröznie kell a fenntartható fejlődést, valamint a valamennyi fejlesztési szereplő közötti kölcsönös kiegészítő jelleget biztosító politikai koherencia elveit, és a fejlesztési céloknak, valamint a biztonsági, humanitárius és migrációs politikáknak semmilyen ellentmondásba sem szabad kerülniük egymással; reméli, hogy a minőségi jogalkotásra irányuló csomag hozzá fog járulni a fenntartható fejlődésre irányuló politikák koherenciájának javításához azzal, hogy minden hatásvizsgálatában figyelembe veszi a fejlesztést és az emberi jogokat;

24.  emlékeztet arra, hogy a szükséghelyzeti alapból finanszírozott projektekhez nyújtott fejlesztési támogatásra irányadó szabályokat és kritériumokat a közös értékek és érdekek szerint kell meghatározni, különös tekintettel az emberi jogok tiszteletben tartására és előmozdítására; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a biztonság, a migráció szabályozása és az emberkereskedelem és embercsempészet terén folytatott együttműködéssel kapcsolatos uniós politikának külön rendelkezéseket kell tartalmaznia, amelyek célja annak biztosítása, hogy fokozzák az emberi jogok tiszteletben tartását és erősítsék a jogállamiságot, különös figyelmet fordítva a nők jogaira, az LMBTI személyek jogaira, a szexuális és reproduktív egészségre és jogokra, a gyermekek jogaira, valamint a kisebbségek és más különösen sérülékeny csoportok jogaira; emlékeztet arra, hogy az EU-nak támogatnia kell a vallás vagy meggyőződés, nem, faj vagy etnikai hovatartozás, életkor, fogyatékosság és szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés elleni küzdelmet;

25.  rámutat, hogy a szükséghelyzeti alapnak hozzá kell járulnia a fogadó országokban a béke biztosításával és a kormányzás megerősítésével kapcsolatos hosszú távú célkitűzések megvalósításához; hangsúlyozza, hogy gondosan és rendszerszerűen értékelni kell, hogy az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért forrásaiból finanszírozott intézkedések milyen hatást gyakorolnak a humanitárius segítségnyújtásra; hangsúlyozza, hogy az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért nem veszélyeztetheti a hosszú távú uniós fejlesztési együttműködést; hangsúlyozza, hogy biztosítani és garantálni kell a hosszú távú és rövid távú projektekkel kapcsolatos felelősségvállalást és azok egymást kiegészítő jellegét, és össze kell hangolni ezeket a projekteket az EU Száhil övre, Guineai-öbölre, Afrika szarvára és Észak-Afrikára irányuló meglévő regionális és országstratégiáival; hangsúlyozza, hogy a források jó elosztása és a civil társadalmi szereplőkhöz fűződő szoros partnerségek kiépítése érdekében átfogóan fel kell mérni az ország és az ágazat állapotát; üdvözli a szükséghelyzeti alapba beépített kutatási elemet, amely lehetőséget kínálhat az EU és az érintett országok közötti fejlesztési lehetőségek és szinergiák megteremtésére;

Célkitűzések és nyomon követés

26.  felhívja a Bizottságot annak rendszeres ellenőrzésére, hogy miként használják fel és miként osztják el az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért forrásait, valamint fokozza a Parlament ellenőrzési hatásköreit az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért felett; különösen felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy rendszeresen számoljanak be mind az Európai Unió tagállamai, mind az afrikai államok által ezen alapok alkalmazása során foganatosított konkrét intézkedésekről és az elért eredményekről;

27.  aggasztja, hogy nincs koordináció a szükséghelyzeti alap kezelésében érintett minden szereplő (különösen a Nemzetközi Együttműködés és a Fejlesztés Főigazgatósága (DG DEVCO) és a Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága (ECHO)) között, illetve hogy hiányoznak az egyértelmű iránymutatások a rendelkezésre álló források elérésének módját illetően; megállapítja, hogy a szükséghelyzeti alapon belül a civil társadalom finanszírozásának feltételei és az erre rendelkezésre álló források nem egyértelműek és nem átláthatóak; ismételten emlékeztet arra, hogy az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért intézkedéseinek programozása és végrehajtása terén általában véve jobb kommunikációra van szükség a Bizottság, a tagállamok és a Parlament között, a későbbi potenciális kiegészítő szükséghelyzeti alapok további tervezése érdekében; emlékeztet arra, hogy az Európai Bizottságnak különös figyelmet kell fordítania arra, hogy intézkedései következetesek legyenek és összhangban álljanak a regionális fejlesztési programokkal, elkerülendő az átfedéseket és biztosítva, hogy a fő hangsúlyt a fejlesztés – azaz ne a határok ellenőrzése és a biztonság, a migránsok kárára – kapja; ugyanebből a megfontolásból felhívja továbbá a Bizottságot, hogy maximalizálja a globális segély hatását és hatékonyságát, erőteljes párbeszédet folytatva az ENSZ-szel az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért összefüggésrendszerében; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy fokozza a politikáinak és finanszírozásának – ideértve a szükséghelyzeti alapot is – rendszerszintűbb hatásvizsgálatára irányuló erőfeszítéseit, különös tekintettel a fenntartható fejlődésre, az emberi jogokra és a nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatásaikra, és építse be e vizsgálatok eredményeit politikáiba és programozásába;

28.  hangsúlyozza, hogy a Parlamentet mindeddig nem vonták be a szükséghelyzeti alap létrehozásába, és ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság részletes és rendszeres jelentések révén garantálja a Parlamentnek az alap végrehajtásával kapcsolatos ellenőrzési hatáskört;

29.  úgy véli, hogy a szükséghelyzeti alapra jellemző rendkívüli rugalmasságra és beavatkozási gyorsaságra tekintettel hathavonta legalább egyszer időszaki jelentést kellene tenni a Parlament számára; nyomatékosan hangsúlyozza az átlátható ellenőrzés, az értékelés és az elszámoltathatóság szükségességét;

30.  úgy véli, hogy az európai magánszereplők, a helyi és regionális hatóságok, nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom bevonása és figyelmének felkeltése szempontjából a szükséghelyzeti alap keretében kidolgozott projektek átláthatósága és láthatósága, valamint az azokkal kapcsolatos tájékoztatás rendkívül fontos annak érdekében, hogy létrejöjjenek a feltételek az érintett szereplők szélesebb körű bevonásához és a tagállamok részvételének megkönnyítéséhez;

31.  hangsúlyozza, hogy az újraelosztásra, a származási országokban való átcsoportosításra és a tagállamok pénzügyi kötelezettségvállalásaira vonatkozó rendelkezések végrehajtását alaposan ellenőrizni kell, különös figyelmet fordítva az emberi jogokra;

32.  emlékeztet arra, hogy az uniós migrációs politikáknak mindenekelőtt a migráció kiváltó okainak kezelésére kell összpontosítaniuk, fő célként pedig azt kell kitűzniük, hogy kivizsgálják és megoldják a származási országokban kialakult szegénység valódi okait, amelyek között találhatjuk a humán és természeti erőforrások multinacionális vállalatok általi kifosztását és kizsákmányolását, a földszerzést, az uniós tagállamok által az autokratikus és korrupt kormányoknak nyújtott támogatást, a fegyverkereskedelmet és a külső adósság törlesztésének káros következményeit; hangsúlyozza, hogy az uniós migrációs politikáknak a 16. fenntartható fejlesztési céllal összhangban a béke és a stabilitás megteremtésére, valamint a gazdasági fejlődés erősítésére kell irányulniuk, arra törekedve, hogy a 3., 4. és 5. fenntartható fejlesztési céllal összhangban mindenki számára minden életkorban biztosított legyen az egészséges élet, megvalósuljon a nemek közötti egyenlőség és valamennyi nő és lány emancipációja, javuljon a legális migrációs csatornák előmozdítása és megszervezése érdekében folytatott munka, összhangban a 10. fenntartható fejlesztési cél 7. célkitűzésével, amely előírja „az emberek rendezett, biztonságos, szabályos és felelős migrációját és mobilitását, tervek és jól irányított migrációs politikák végrehajtása révén is”, továbbá fokozva a migránsok és a menedékkérők, valamint a különösen kiszolgáltatott csoportok védelmét, hatékonyabb küzdelmet folytatva a migránsok kizsákmányolása és az emberkereskedelem ellen, valamint szorosabb együttműködést kialakítva harmadik országokkal a migránsok, közöttük a magasan képzett migránsok származási országaikba való visszatérésére és újrabeilleszkedésére irányuló ösztönzők, valamint az önkéntes visszatérés és a visszafogadás ügyében, olyan módon, amely növeli lehetőségeiket;

33.  hangsúlyozza, hogy az instabilitás és a fizikai veszélyeztetettség a fő okai a lakóhely kényszerű elhagyásának, és ezért az alap végrehajtása során egy olyan konfliktusérzékeny megközelítést támogat, amely kiemelten kezeli a konfliktusmegelőzést, az államépítést, a felelősségteljes kormányzást és a jogállamiság előmozdítását; úgy véli, hogy a szükséghelyzeti alap nagy lehetőséget kínál az EU számára, lehetővé téve az afrikai partnerekkel folytatott együttműködés és politikai párbeszéd megerősítését, különös tekintettel a visszatérési és visszafogadási megállapodások hatékony végrehajtására, továbbá hogy közös stratégiákat dolgozzon ki a migrációs áramlások kezelésére; rámutat arra, hogy a 2015. novemberi vallettai csúcstalálkozó következtetéseivel összhangban meg kell osztani a felelősséget az EU és afrikai partnerei között; úgy véli ugyanakkor, hogy a fejlesztési segélyt nem szabad a migránsok és a menedékkérők áramlásának megfékezésére felhasználni, és hogy az alap hatálya alá tartozó programok nem szolgálhatnak ürügyül az útra kelés megakadályozására vagy a határátkelések megszigorítására, figyelmen kívül hagyva azokat az okokat, amelyek otthonaik elhagyására kényszerítik az embereket; súlyosan aggasztja a szükséghelyzeti alap által az emberi jogokra esetlegesen kifejtett hatás, mivel a migránshullámok korlátozására olyan országok együttműködésével kerül sor, amelyek rendszeresen és/vagy súlyosan megsértik az alapvető jogokat; kéri a Bizottságot az alap átláthatóságának fokozására, és hangsúlyozza, hogy a finanszírozásban részesített projektek és programok átvilágítása és értékelése alapvető annak biztosításához, hogy az alap a rendeltetésének megfelelően közvetlenül az arra rászorulóknak nyújtson segítséget, és ne az emberi jogi jogsértéseket elkövető kormányokat finanszírozza; felszólít arra, hogy az EU által finanszírozott projektekben fokozzák a migránsok emberi jogainak tiszteletben tartására irányuló erőfeszítéseket;

34.  hangsúlyozza, hogy fontos a nemzetközi migráció okainak és következményeinek a nemi dimenzióból kiinduló megértése, ideértve a vonatkozó döntéshozatali eljárást és a migrációhoz vezető mechanizmusokat; emlékeztet arra, hogy a menekült és migráns nők és leányok különösen sérülékenyek, amikor olyan helyzetekben találják magukat, amelyekben biztonságuk nem garantálható, és nemi erőszak vagy szexuális kizsákmányolás áldozatává válhatnak; hangsúlyozza, hogy a szükséghelyzeti alapnak hozzá kell járulnia a kiszolgáltatott migránsok, menekültek és az emberkereskedelem áldozatainak védelméhez, támogatásához és/vagy a számukra nyújtott segítséghez, és hogy különös figyelmet kell szentelni a nőknek és a gyermekeknek;

35.  megjegyzi, hogy az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért elnevezésű alapot az afrikai és európai állam- és kormányfők migrációs ügyekről megrendezett vallettai csúcsértekezletét követően hozták létre; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson a Parlament számára áttekintést a csúcsértekezletet követő konkrét intézkedésekről, többek között a fejlesztés, a csempészek elleni küzdelem, valamint a visszatérési, visszafogadási és újrabeilleszkedési megállapodások aláírása terén; felhívja a Tanácsot, hogy biztosítsa a Bizottság számára a szükséges felhatalmazásokat annak érdekében, hogy ilyen megállapodásokat köthessen az Alap által érintett országokkal.

36.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek, valamint a Pánafrikai Parlament elnökének.

• [1]  HL L 317., 2000.12.15., 3. o.

VÉLEMÉNY a Költségvetési Bizottság részéről (26.4.2016)

a Fejlesztési Bizottság részére

az Uniós Szükséghelyzeti Alapról Afrikáért: következmények a fejlesztés és a humanitárius segítségnyújtás szempontjából
(2015/2341(INI))

A vélemény előadója (*): Eider Gardiazabal Rubial

(*)  Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 54. cikke

JAVASLATOK

A Költségvetési Bizottság felhívja a Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A Szükséghelyzeti Alap Afrikáért költségvetési vonatkozásai

1.  üdvözli az arra vonatkozó szándékot, hogy vészhelyzetben a forrásokat gyorsabban és rugalmasabb módon fizessék ki, és hogy többféle támogatási forrást vegyenek igénybe a migrációs és menekültügyi válság számos dimenziójának kezelése érdekében; kritikát fogalmaz meg azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság egyes előirányzatokat az alap-jogiaktusok céljaitól és elveitől eltérően használt fel, hogy azokat az alap révén juttassa célba, mivel ez sérti a pénzügyi szabályokat, és veszélybe sodorja a hosszú távú uniós szakpolitikák sikerét; úgy véli, hogy egy ilyen alapnak hozzáadott értéket kell képviselnie a meglévő pénzügyi forrásokhoz képest; felhív ezért arra, hogy ahol lehet, használjanak fel új előirányzatokat, és biztosítsák a teljes körű átláthatóságot a pénzeszközök eredetét és rendeltetését illetően;

2.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy teremtsenek jobb egyensúlyt a kedvezményezett országok kormányainak és különösen a megbízható civil társadalmi szereplőknek nyújtott támogatások között, mivel utóbbiak gyakran jobban tudatában vannak azoknak a társadalmi problémáknak, amelyek orvoslása támogatásra szorul;

3.  elismeri a nagyszámú nemzeti hozzájárulás uniós szinten történő összevonásának hozzáadott értékét a külső finanszírozási eszközökből és az Európai Fejlesztési Alapból (EFA) származó jelentős hozzájárulásokon túlmenően; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok által tett pénzügyi vállalások eddig csak kis részét teszik ki az uniós hozzájárulásnak – a tagállami pénzügyi vállalások mindössze 81,71 millió eurót tettek ki 2016 áprilisában (ami az előirányzott 1,8 milliárd eurónak 4,5%-át jelenti); hangsúlyozza, hogy az önkéntes hozzájárulások bizonytalansága azt mutatja, hogy az uniós költségvetésen kívüli finanszírozási eszközök alkalmazása nem képes arra, hogy további forrásokat mozgósítson; sürgeti a tagállamokat, hogy teljesítsék vállalásaikat, és rövid időn belül az uniós hozzájáruláshoz hasonló összegeket nyújtsanak ők is annak érdekében, hogy teljes mértékben ki lehessen használni az alapban rejlő lehetőségeket, és ne csak a stratégiai testületbeli szavazati jog megszerzéséhez szükséges minimális összegeket biztosítsák;

4.  megjegyzi, hogy a szükséghelyzeti alapok egy eseti válaszintézkedés részét képezik, ami azt mutatja, hogy az uniós költségvetés és a többéves pénzügyi keret nem rendelkezik a nagyobb válságok esetében alkalmazandó gyors és átfogó megközelítéshez szükséges erőforrásokkal és rugalmassággal; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az alapok a költségvetési hatóság megkerülését eredményezik, ami aláássa a költségvetés egységességét; megjegyzi, hogy ezen eseti eszköz létrehozása annak elismerését jelenti, hogy a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret alulméretezett; rámutat, hogy az Unió költségvetésének 85%-a a tagállamok hozzájárulásaiból tevődik össze; úgy véli, hogy a szükséghelyzeti alap létrehozása valójában a jelenlegi többéves pénzügyi keret felső határainak felülvizsgálatát jelenti azáltal, hogy növeli a tagállamok hozzájárulásait; hangsúlyozza ezért, hogy az uniós költségvetésen kívüli finanszírozási eszközök létrehozásának a továbbiakban is kivételes intézkedésnek kell maradnia, mivel ez a költségvetési hatóság megkerülését eredményezi, és aláássa a költségvetés egységességét; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy annak ellenére, hogy jelentős források származnak az uniós költségvetésből, az Európai Parlament nem rendelkezik képviselettel a stratégiai testületben; felszólít arra, hogy a költségvetési hatóságot kérjék fel, hogy vegyen részt az alap stratégiai testületében;

5.  határozottan úgy véli, hogy a vészhelyzeti támogatásra vonatkozó átfogóbb megoldást kell találni a többéves pénzügyi keret áttekintése/felülvizsgálata során; felszólít különösen arra, hogy végezzék el a felső határok megfelelő felülvizsgálatát, hogy lehetővé tegyék a válságmechanizmusok belefoglalását a többéves pénzügyi keretbe a költségvetés egységességének helyreállítása érdekében; úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálata megfelelőbb költségvetési, demokratikus és jogbiztonságot biztosítana; hangsúlyozza továbbá, hogy felül kell vizsgálni a pénzügyi szabályokat annak érdekében, hogy megkönnyítsék az uniós költségvetés forrásainak irányítását, és hogy egy integráltabb megközelítés részeként nagyobb mértékű szinergiát érjenek el az uniós költségvetés, az EFA és a kétoldalú együttműködés között, hogy ezáltal növeljék a fejlesztési támogatások hatását, és hogy előkészítsék az EFA-nak a költségvetésbe való beemelését – a források jelenlegi szintjének fenntartása mellett – előreláthatólag 2021-től; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen azonnali intézkedéseket a költségvetési hatóság bevonásának javítása érdekében, és hogy jobban hangolja össze a szükséghelyzeti alapokat és más mechanizmusokat a költségvetési normákkal, többek között azáltal, hogy feltünteti őket az Unió költségvetésében;

6.  megjegyzi, hogy az Európai Parlament bizonyította a költségvetési hatóság ágaként vállalt felelősségét azáltal, hogy elfogadta a szükséghelyzeti alapok alkalmazását; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a vészhelyzeti eszközök megtöbbszöröződése ahhoz vezet, hogy nem alkalmazzák a közösségi módszert; kifejezi, hogy fenn kívánja tartani az Unió költségvetésére vonatkozó alapelveket, többek között a költségvetés egységességének és az együttdöntésnek az elvét; úgy véli, hogy valóban sürgősen újra kell gondolni az Európai Unió reagálási képességét a jelentős válságokat illetően, különösen azok költségvetési vonzatai tekintetében; azzal a feltétellel fogadja el a jövőbeli válságkezelő eszközökre irányuló javaslatokat, hogy ezeket a szempontokat integrálják a többéves pénzügyi keret 2016 vége előtt elvégzendő félidős felülvizsgálatába;

7.  megjegyzi, hogy az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért elnevezésű alapot az afrikai és európai állam- és kormányfők migrációs ügyekről megrendezett vallettai csúcsértekezletét követően hozták létre; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson az Európai Parlament számára áttekintést a csúcsértekezletet követő konkrét intézkedésekről, többek között a fejlesztés, a csempészek elleni küzdelem, valamint a visszatérési, visszafogadási és újrabeilleszkedési megállapodások aláírása terén; felhívja a Tanácsot, hogy biztosítsa a Bizottság számára a szükséges felhatalmazásokat annak érdekében, hogy ilyen megállapodásokat köthessen az Alap által érintett országokkal.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	26.4.2016
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	25 4 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Nedzhmi Ali, Jean Arthuis, Jean-Paul Denanot, Gérard Deprez, José Manuel Fernandes, Eider Gardiazabal Rubial, Bernd Kölmel, Zbigniew Kuźmiuk, Vladimír Maňka, Ernest Maragall, Sophie Montel, Clare Moody, Siegfried Mureşan, Liadh Ní Riada, Jan Olbrycht, Younous Omarjee, Paul Rübig, Petri Sarvamaa, Patricija Šulin, Indrek Tarand, Inese Vaidere, Monika Vana, Daniele Viotti
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Andrey Novakov, Derek Vaughan, Anders Primdahl Vistisen, Tomáš Zdechovský
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)	Isabella Adinolfi, Jens Gieseke

ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYEAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Az elfogadás dátuma	21.6.2016
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	19 0 4
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Louis Aliot, Ignazio Corrao, Nirj Deva, Doru-Claudian Frunzulică, Charles Goerens, Heidi Hautala, Maria Heubuch, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Norbert Neuser, Maurice Ponga, Cristian Dan Preda, Lola Sánchez Caldentey, Elly Schlein, Pedro Silva Pereira, Davor Ivo Stier, Eleni Theocharous, Paavo Väyrynen, Bogdan Brunon Wenta, Rainer Wieland, Anna Záborská
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Paul Rübig
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)	Clara Eugenia Aguilera García, Maria Noichl

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

19	+
ALDE	Charles Goerens, Paavo Väyrynen
ECR	Nirj Deva, Eleni Theocharous
EFDD	Ignazio Corrao
PPE	Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Maurice Ponga, Cristian Dan Preda, Paul Rübig, Davor Ivo Stier, Bogdan Brunon Wenta, Rainer Wieland, Anna Záborská,
S&D	Clara Eugenia Aguilera García, Doru-Claudian Frunzulică, Norbert Neuser, Maria Noichl, Elly Schlein, Pedro Silva Pereira

0	-
-	-

4	0
ENF	Louis Aliot
GUE/NGL	Lola Sánchez Caldentey
Verts/ALE	Heidi Hautala, Maria Heubuch

Key to symbols:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás