JELENTÉS a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret választások utáni felülvizsgálatának előkészítéséről: a Parlament észrevételei a Bizottság javaslatát megelőzően

30.6.2016 - (2015/2353(INI))

Költségvetési Bizottság
Társelőadók: Jan Olbrycht, Isabelle Thomas


Eljárás : 2015/2353(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
A8-0224/2016
Előterjesztett szövegek :
A8-0224/2016
Elfogadott szövegek :

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret választások utáni felülvizsgálatának előkészítéséről:

a Parlament észrevételei a Bizottság javaslatát megelőzően

(2015/2353(INI))

Az Európai Parlament

–  tekintettel az EUMSZ 311., 312. és 323. cikkére,

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre[1] és különösen annak 2. cikkére,

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló 1311/2013/EU, Euratom rendelet módosításáról szóló, 2015. április 21-i (EU, Euratom) 2015/623 tanácsi rendeletre[2],

–  tekintettel a Tanács 2014. május 26-i 2014/335/EU Euratom határozatára az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről[3],

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra[4],

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre[5],

–  tekintettel „A 2014–2020. évi többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos tárgyalások: megszerzett tapasztalatok és a továbbvezető út” című 2014. április 15-i állásfoglalására[6],

–  tekintettel az Európai Parlament és a nemzeti kormányokat képviselő intézmények közötti kapcsolatokról szóló, 2013. december 12-i állásfoglalásra[7],

–  tekintettel a 2014–2020. évi többéves pénzügyi keretről szóló 2013. november 19-i állásfoglalására[8], és a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló intézményközi megállapodással kapcsolatos állásfoglalására[9],

–  tekintettel a 2014–2020. évi többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos tárgyalásokra vonatkozó politikai megállapodásról szóló, 2013. július 3-i állásfoglalására[10]

–  tekintettel a többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. március 13-i állásfoglalására[11],

–  tekintettel a 2014–2020. évi többéves pénzügyi keret pozitív végkifejletének elérésére vonatkozó érdekekről szóló, 2012. október 23-i állásfoglalására[12],

–  tekintettel a „Befektetés a jövőbe: új többéves pénzügyi keret (TPK) a versenyképes, fenntartható és befogadó Európáért” című 2011. június 8-i állásfoglalására[13],

–  tekintettel a többéves pénzügyi kerethez csatolt, a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló intézményközi közös nyilatkozatra,

–  tekintettel a Régiók Bizottságának a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatáról szóló 2016. június 15-i véleményére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, az Alkotmányügyi Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0224/2016),

A.  mivel a jelenlegi többéves pénzügyi keretet (TPK) most fogadták el első alkalommal a Lisszaboni Szerződés új rendelkezései szerint, amely szerint a Tanács, különleges jogalkotási eljárás keretében cselekedve, egyhangúlag fogadja el a többéves pénzügyi keretre vonatkozó rendeletet, az Európai Parlament beleegyezésének megszerzése után;

B.  mivel a jelenlegi – 2013-ban elfogadott – többéves pénzügyi keret az elfogadás idején érvényes uniós prioritásokat tükrözi; mivel az EU a következő években továbbra is olyan kihívásokkal néz szembe, amelyekkel nem számoltak a többéves pénzügyi keret jóváhagyásakor; mivel az uniós finanszírozási prioritások megszaporodtak, miközben a többéves pénzügyi keret változatlan maradt;

C.  mivel az új pénzügyi keret demokratikus legitimitásának biztosítása érdekében, és hogy az új Bizottság és az újonnan megválasztott Parlament lehetőséget kapjon az Unió politikai és költségvetési prioritásainak újbóli megerősítésére és kiértékelésére azáltal, hogy ennek megfelelően kiigazítja a többéves pénzügyi keretet, a Parlament követelte egy választások utáni átdolgozási záradék beillesztését;

D.  mivel a 2014–2020. évi többéves pénzügyi keretről szóló megállapodás egy hosszú és fáradságos tárgyalási folyamat eredményeként született meg, amelyre rendkívül bonyolult társadalmi, gazdasági és pénzügyi helyzetben került sor; mivel ennek következtében a többéves pénzügyi keret általános színvonala ténylegesen csökkent az előző tervezési időszakhoz képest;

E.  mivel politikailag szembenézve azzal, hogy lehetetlen megváltoztatni a többéves pénzügyi keretnek az Európai Tanács által elfogadott általános számadatait, a Parlament sikeres tárgyalások eredményeként beillesztett egy különleges cikket a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletbe, a többéves pénzügyi keret kötelező és átfogó felülvizsgálatáról, illetve átdolgozásáról, új és továbbfejlesztett rugalmassági rendelkezések létrehozásáról, és a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport felállításáról;

A félidős felülvizsgálat és átdolgozás jogi keretei és hatálya

1.  emlékeztet arra, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 2. cikkével összhangban a Bizottság 2016 vége előtt benyújtja a többéves pénzügyi keret működésének kötelező felülvizsgálatát, az akkor uralkodó gazdasági helyzet, valamint a legújabb makroökonómiai előrejelzések teljes körű figyelembevételével, és hogy ehhez a felülvizsgálathoz szükség esetén a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet átdolgozására vonatkozó jogalkotási javaslatot is csatolni kell;

2.  e tekintetben úgy véli, hogy míg a felülvizsgálat célja a többéves pénzügyi keret működésének felmérése és kiértékelése a végrehajtáshoz, az új gazdasági feltételekhez, és más új fejleményekhez képest, és ilyen módon a jogalkotási állapot fenntartása, az átdolgozás magába foglalja a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet módosítását, ami viszont magába foglalja (a jogszabályi rendelkezések mellett) a többéves pénzügyi keret felső határait, az EUMSZ 312. cikkének és a többéves pénzügyi keret átdolgozásának hatókörére vonatkozó korlátozások tiszteletben tartása alapján, amelyet a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 2. cikkének utolsó mondata előír; emlékeztet arra, hogy ez a cikk kiköti, hogy az előzetesen előirányzott nemzeti keretösszegek ilyen átdolgozás révén nem csökkenthetők; kiemeli, hogy a többéves pénzügyi keret átdolgozás tekintetében nem állapítottak meg egyéb korlátozást, ezért lehetőség van a többéves pénzügyi keret felső határainak megemelésére; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy az EUMSZ 323. cikke előírja, hogy gondoskodni kell a harmadik felekkel kapcsolatos uniós jogi kötelezettségek teljesítéséhez szükséges pénzügyi eszközökről;

3.  emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 311. cikkének értelmében az Unió gondoskodik a céljai eléréséhez és politikái megvalósításához szükséges eszközökről; ezért úgy véli, hogy amennyiben a felülvizsgálat arra a következtetésre jut, hogy a jelenlegi felső határok túl alacsonyak voltak, akkor elsődleges jogi követelmény lesz a felső határok megemelése;

4.  hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 17. cikke lehetőséget biztosít a többéves pénzügyi keret átdolgozására előre nem látható körülmények bekövetkezése esetén; rámutat a jelenlegi többéves pénzügyi keret 2013-as elfogadása óta az Uniót érő válságok mértékére;

5.  hangsúlyozza, hogy a jelentés hatóköre a többéves pénzügyi keret működésének tisztán költségvetési szempontú elemzésére terjed ki, és hogy ez nem érinti az ágazati jogszabályok jogi alapjait; megjegyzi azonban, hogy sok uniós politika és program rendelkezik saját felülvizsgálati és átdolgozási követelményeiről, alapvetően 2017-re beütemezve;

I. A többéves pénzügyi keret felülvizsgálata – az első évek kiértékelése

6.  úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keret 2016. évi felülvizsgálatának számba kell vennie számos súlyos válságot és új politikai kezdeményezést és azok költségvetési következményeit, amelyekkel a többéves pénzügyi keret elfogadásakor nem számoltak; megemlíti többek között a migrációt és a menekültválságot, a külső vészhelyzeteket, a belső biztonsági kérdéseket, a mezőgazdasági válságot, az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) finanszírozását, az uniós költségvetés kifizetési válságát, a munkanélküliség tartósan magas szintjét, különösen a fiatalok körében, valamint a szegénységet és a társadalmi kirekesztést; rámutat továbbá a közelmúltban elfogadott nemzetközi éghajlatváltozási megállapodásra és a fejlesztési politikára nehezedő egyre nagyobb nyomásra; megállapítja, hogy a további sürgető szükségletek finanszírozása érdekében szükségesnek tartották, hogy példátlan mértékben támaszkodjunk a többéves pénzügyi keret rugalmassági mechanizmusaira és különleges eszközeire, mivel a többéves pénzügyi keret felső határai túlságosan szorosnak bizonyultak egyes fejezetekben; úgy véli, hogy az elmúlt két évben a többéves pénzügyi keret lényegében teljesítőképességének határain mozog;

7.  hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetésnek az uniós szakpolitikák politikai és stratégiai prioritásaihoz kell igazodnia, valamint biztosítania kell a hosszú távú prioritások és az új kihívások közötti egyensúlyt; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetésnek alapvető szerepet kell játszania a közösen elfogadott Európa 2020 stratégia megvalósításában, amely jelzi a költségvetés fő irányvonalait és megadja annak átfogó prioritását; ezért úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatának egy arra vonatkozó minőségi elemzésre is ki kell terjednie, hogy elérték-e, illetve milyen mértékben érték el az e stratégiában meghatározott célokat; kitart amellett, hogy ehhez az értékeléshez olyan előrejelzéseknek kell társulniuk, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret fennmaradó éveiben az e stratégia támogatására előirányzott pénzügyi erőforrások elegendőek lesznek-e annak sikeres megvalósíthatóságához;

A. Kulcsfontosságú események és kihívások

Migrációs és menekültválság

8.  hangsúlyozza, hogy a Szíriában, a Közel-Keleten és Afrika egyes régióiban zajló konfliktusok példátlan mértékű humanitárius és migrációs következményeket idéztek elő; emlékeztet arra, hogy az Unióra közvetlen hatást gyakorol az a több mint egymillió menekült, aki csak 2015-ben elérte Európát, és az elkövetkező években még több érkezőre számítanak; emlékeztet arra, hogy ez a válság súlyos pénzügyi válaszokat váltott ki az Unió részéről, és ezért jelentős hatást gyakorolt az Unió költségvetésére, különös tekintettel a 3. fejezetre (Biztonság és uniós polgárság) és a 4. fejezetre (Globális Európa);

9.  emlékeztet arra, hogy 2015 folyamán az európai migrációs stratégiának megfelelően jóváhagyott kiegészítő intézkedések azonnali költségvetési hatásokkal jártak, és ez különösen visszatükröződött az 5/2015. és a 7/2015. számú költségvetés-módosítási tervezetben; ezenkívül emlékeztet arra, hogy jóváhagyták a 2016. évi uniós költségvetés 1506 millió eurós kiegészítésének felhasználását a rugalmassági eszköz mozgósításával, hogy ezzel kiegészítő erőforrásokat biztosítsanak a migrációval és a menekültekkel kapcsolatos, a 3. fejezet (Biztonság és uniós polgárság) alapján meghozott intézkedések finanszírozásához, ilyen például a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap (AMIF) és a Belső Biztonsági Alap (ISF) megnövelése, valamint erőforrások biztosítása a migrációval kapcsolatos három ügynökség, nevezetesen a Frontex, az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) és az Europol számára;

10.  megjegyzi, hogy a fent említett költségvetési döntések teljesen kimerítették az ezen fejezet alapján rendelkezésre álló szűkös kereteket, és valójában a 3. fejezet felső határértékének átdolgozásához vezettek; ezenkívül felhívja a figyelmet a Bizottság új javaslataira, amelyektől azt várja, hogy hatást gyakorol az Unió költségvetésére, különös tekintettel a Dublin III. rendelet átdolgozására irányuló javaslatra, amelynek a többéves pénzügyi keret fennmaradó időszakára vonatkozó teljes költségevetési vonzata 1 829 millió EUR, az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség létrehozásáról szóló javaslatra, 1212 millió eurós teljes költségvetéssel a többéves pénzügyi keret hátralévő részére és az új vészhelyzeti támogató mechanizmusra, amely a becslések szerint legalább 700 millió eurós hatást gyakorol a 2016–2018. közötti időszakban; hangsúlyozza, hogy a helyzet annyira kritikus, hogy a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap (AMIF) számára 2015 novemberében jóváhagyott további előirányzatokat 2016 márciusában csökkenteni kellett, a még sürgetőbb szükségletek finanszírozása érdekében, például humanitárius segítségnyújtás szükségessége az Unióban, amelyet a fentiekben említett új vészhelyzeti támogatási mechanizmus foglalkozik;

11.  úgy véli, hogy az európai migrációs és menekültválság megoldásához szolidaritáson és igazságos tehermegosztáson alapuló európai megközelítésre van szükség; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetésnek támogatnia kell a tagállamokat a menekültek befogadásához kapcsolódó költségterhek mérséklése céljából, mivel ez enyhíteni fog a különösen nagy menekültbeáramlással küzdő tagállamokra nehezedő költségvetési nyomáson; hangsúlyozza, hogy ez a megközelítés szinergiákat fog teremteni, ráadásul minden tagállam számára hatékony és költséghatékony;

12.  hangsúlyozza, hogy jelentős, de még mindig nem elegendő költségvetési eszközöket vetettek be a menekült- és migrációs válság kiváltó okainak a 4. fejezetben szereplő különleges uniós programok megerősítésén keresztül történő megoldása érdekében; emlékeztet a meghozott intézkedésekre, például arra, hogy 2015 folyamán 170 millió eurót átcsoportosítottak a migrációval és a menekültekkel kapcsolatos tevékenységek javára, ezenkívül 2016-ban jóváhagytak további 130 millió eurót a 4. fejezet alapján a migrációval és a menekültekkel kapcsolatos tevékenységekhez, továbbá átcsoportosítottak 430 millió eurót az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz, a fejlesztési együttműködési eszköz és az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz alatt; emlékeztet továbbá, hogy a migráció és a menekültválság külső dimenziójának megoldása érdekében a Bizottság több különféle további javaslatot tett, amelyek hatást gyakorolnak az Unió költségvetésére, ilyen például az uniós vagyonkezelő alapok létrehozására vonatkozó javaslat (a Madad vagyonkezelő alap és a vészhelyzeti vagyonkezelő alap Afrika számára, amelynek becsült kezdeti költségvetési hatása 570 millió, illetve 405 millió euró), valamint a törökországi menekültügyi program, amelyre egymilliárd eurót különítettek el az Unió költségvetéséből, nem számítva a lehetséges további kiadásokat; hangsúlyozza, hogy további nyomások fognak nehezedni az Unió költségvetésére a Bizottság által bejelentett további tervezett cselekvések miatt, ilyen például a „Londoni kötelezettségvállalás”, vagy például a 2016. március 18-án megrendezett EU-Törökország csúcstalálkozóból fakadó kötelezettségek; hangsúlyozza, hogy a későbbi pótlólagos költségvetési eszközöknek lehetővé kell tenniük a legkiszolgáltatottabb bevándorlók, különösen a nők és a gyermekek, valamint az LMBTI migránsok befogadását is; aggodalmának ad hangot azonban amiatt, hogy azoknak a problémáknak a nagyságrendje miatt, amelyekkel az Unió jelenleg szembenéz, esetleg további cselekvésekre is szükség lesz;

13.  arra a következtetésre jut, hogy a migráns- és menekültválság mértékét és a Bizottság által e kérdés kezelése érdekében kezdeményezett intézkedések pénzügyi hatását nem lehetett előre látni a 2014–2020. évi többéves pénzügyi keret elfogadásának időpontjában; rávilágít arra, hogy az elégséges erőforrások hiánya miatt az Unió kénytelen volt a tagállamok, az uniós költségvetés és az Európai Fejlesztési Alap, konkrétan az uniós vagyonkezelő alapok (a Madad vagyonkezelő alap és a vészhelyzeti vagyonkezelő alap Afrika számára) és a törökországi menekültügyi program által közösen finanszírozott, ad hoc, „kisegítő” eszközöket létrehozni; emlékeztet arra, hogy a migrációs és menekültválság kezelését célzó általános költségvetési stratégia hiánya ahhoz vezetett, hogy az Európai Parlament kiszorul az uniós költségvetési források felhasználásával kapcsolatos döntésekből; kiemeli, hogy az ilyen eszközök elszaporodása elszámoltathatósági problémákat vet fel az EU-ban, amelyekkel foglalkozni kell; sajnálja, hogy a tagállamok mindezidáig nem teljesítették a vagyonkezelő alapok tekintetében várt hozzájárulásokat, és ez aláássa ezeknek az alapoknak a sikerét; ismételten felszólítja a tagállamokat, hogy haladéktalanul tegyenek eleget hozzájárulási kötelezettségvállalásaiknak és teljesítsék feladataikat;

A beruházások alacsony szintje

14.  emlékeztet arra, hogy a globális gazdasági és pénzügyi válság kirobbanása óta az Unió a beruházások alacsony és elégtelen szintje miatt szenved; különösen felhívja a figyelmet arra, hogy 2014-ben az összes beruházás 15%-kal elmaradt a 2007. évi szinthez képest, amely 430 milliárd EUR beruházás-visszaesésnek felel meg; úgy véli, hogy a beruházások alacsony szintje lassítja a gazdasági fellendülést, és közvetlen kihatásai vannak a növekedésre, a munkahelyekre és a versenyképességre;

15.  hangsúlyozza, hogy válaszul erre a nyomasztó problémára, az új Bizottság 2014-ben javaslatot tett egy európai beruházási tervre és az ESBA létrehozására, 315 milliárd EUR mozgósítása céljából, a reálgazdaságban végrehajtott új beruházásként; megismétli az ESBA iránti erős elkötelezettségét, amely várhatóan erőteljes és célzott lendületet fog adni a növekedést és a munkahelyteremtést előmozdító gazdasági szektornak; megállapítja, hogy már jelentős számú projektet jóváhagytak, amelyek végrehajtása folyamatban van; megjegyzi, hogy az Unió által az ESBA számára nyújtott garanciát az Unió költségvetésében elkülönített 8 milliárd eurós garanciaalap fedezi;

16.  emlékeztet arra, hogy ennek a kiegészítő finanszírozásnak a biztosítása érdekében 2,2 milliárd, illetve 2,8 milliárd euróval csökkentették két jelentős uniós program: a Horizont 2020 és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) pénzügyi támogatását, míg a fennmaradó 3 milliárd eurót a TPK fel nem használt tartalékából fedezik; hangsúlyozza a Parlamentnek az ESBA-tárgyalások alatt amellett tanúsított elkötelezettségét, hogy a lehető legnagyobb mértékben csökkentsék az erre a két programra gyakorolt negatív hatásokat, amelyeknek pénzügyi kereteiről csak 2013-ban döntöttek és amelyet már a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretről folyó tárgyalások során is jelentős mértékben csökkentettek a bizottsági javaslathoz képest;

17.  sajnálja, hogy gyakran az uniós költségvetés kutatásra és innovációra szánt része érzi meg először a költségvetéssel kapcsolatos intézkedéseket; megjegyzi, hogy a kutatási és innovációs programok uniós hozzáadott értéket teremtenek, és kiemeli e programok kulcsfontosságú szerepét a versenyképesség támogatása, és ezáltal a jövőbeli növekedés és az Unió hosszú távú jóléte szempontjából;

18.  ezzel összefüggésben kiemeli, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 15. cikke szerint 2014-2015-ben előreütemezték a Horizont 2020 erőforrásait (200 millió EUR az Európai Kutatási Tanács és a Marie Curie cselekvések számára) és a COSME erőforrásait (50 millió EUR), hogy ezzel részben ellentételezzék a 2013–2014. évi előirányzatok csökkentését; megjegyzi, hogy ez az előreütemezés nem változtatja meg a programok teljes pénzügyi keretösszegét, ami a többéves pénzügyi keret második felében kevesebb előirányzathoz vezet; hangsúlyozza azonban, hogy a Horizont 2020 és a COSME előreütemezését teljesen kimerítették, ilyen módon bizonyítva ezeknek a programoknak az erős teljesítményét és még több forrás felszívásával kapcsolatos képességeit;

19.  továbbá mély aggodalommal jegyzi meg, hogy a Horizont 2020 sikerességi aránya 13%-ra csökkent az elődje (FP7) által az előző tervezési időszakban elért 20-22%-ról; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ennek eredményeként kevesebb magas színvonalú projekt részesül uniós finanszírozásban a kutatás és az innováció területén; hasonló módon azt is megjegyzi, hogy az elégtelen költségvetési finanszírozás miatt sok, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközzel (CEF) kapcsolatos magas színvonalú pályázatot elutasítanak;

Ifjúsági munkanélküliség

20.  hangsúlyozza, hogy az ifjúsági munkanélküliség továbbra is drámaian magas, és ez jelenti az Unió egyik legszorítóbb és legsúlyosabb mai problémáját; kiemeli, hogy 4,4 millió, 25 évnél fiatalabb embernek nem volt munkája szerte az Unióban 2016 februárjában, és hogy ez több tagállamban 40%-nál magasabb aránynak felel meg, illetve ez az EU egyes régióiban több mint 60%; hangsúlyozza, hogy az EU-ban a foglalkoztatási arány jóval az Európa 2020 stratégiában foglalt célkitűzés alatt van; következésképpen kiemeli, hogy túl sok fiatalt érint a társadalmi kirekesztés veszélye, és konkrétabb fellépésekre van szükség a NEET-fiatalok (nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok) bevonása érdekében; kiemeli, hogy a magas végzettségű és jól képzett emberi erőforrások mennyisége komoly hatást gyakorol Európa versenyképességére, innovációs képességére és termelékenységére, valamint e tekintetben hangsúlyozza az oktatásba, képzésbe, fiatalokba és kultúrába irányuló beruházások szükségességét; elismeri továbbá az EU 2010–2018-as időszakra szóló ifjúsági stratégiájának fontosságát;

21.  hangsúlyozza, hogy az Unió költségvetése jelentős mértékben hozzájárul a munkanélküliség elleni küzdelemhez, különösen az Európai Szociális Alapon (ESZA) és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésen keresztül; rámutat a Bizottság arra vonatkozó jelzésére, hogy a végrehajtó hatóságok kijelölése jelentős kihívást jelentett a programok pénzügyi folyamatai szempontjából; hangsúlyozza azt is, hogy a hatóságok kijelölésének és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés végrehajtásának kezdeti késedelmei ellenére a jelenlegi adatok (részben az e program előfinanszírozási rátájának jelentős növelése révén elért) teljes felvevőképességet tükröznek; megjegyzi, hogy a Bizottság hamarosan elvégzi e kezdeményezés kiértékelését, és arra számít, hogy bevezetik a szükséges kiigazításokat a sikeres végrehajtás érdekében; véleménye szerint a javasolt strukturálisreform-támogató program valószínűsíthetően értékes hozzájárulást tudna nyújtani a tagállamok ezzel kapcsolatos igazgatási kapacitásainak javításához; hangsúlyozza az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés teljesítményének folyamatos értékelését az érintett érdekeltek, köztük az ifjúsági szervezetek részéről;

22.  különösen aggódik az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés új, 2016. évi kötelezettségvállalási előirányzatainak hiánya miatt, mivel teljes eredeti költségkeretét előreütemezték 2014–2015-ben (a többéves pénzügyi keretre vonatkozó rendelet 15. cikke); hangsúlyozza, hogy ennek az előreütemezésnek a támogatásával a Parlamentnek soha nem az volt a szándéka, hogy a kezdeményezést szüntessék meg alig két évvel a létrehozása után, és hogy a folytatás biztosítása céljából más TPK mechanizmusok – például a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalék – lépjenek életbe; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalékot eddig csak az ESBA finanszírozására vették igénybe; továbbá felhívja a figyelmet az előirányzatok előreütemezésére, ugyanazon cikk alapján, az Erasmus + esetében (150 millió EUR), ez egy másik olyan uniós program, amely jelentős mértékben hozzájárul a fiatalok foglalkoztathatóságának javításához, és amelyet ennek az időszaknak az első két évében teljes mértékben végrehajtottak; emlékeztet arra, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), szerint egy európai uniós szintű, hatékony ifjúsági garancia az euróövezet országaiban évente 21 milliárd EUR költséggel járna;

Belső biztonság

23.  emlékeztet a Franciaországban és Belgiumban a közelmúltban elkövetett terrorista támadásokra és a más tagállamokban észlelt fokozott fenyegetettségi szintekre, amely összehangoltabb és megerősített uniós szintű cselekvésre és eszközökre szólít fel; hangsúlyozza, hogy az Uniónak rendelkezésére áll megfelelő eszközként a Belső Biztonsági Alap, és több – egyre nagyobb nyomás alatt álló – ügynökség is tevékenykedik ezen a területen; úgy véli, hogy több európai cselekvésre és ezért több finanszírozásra van szükség ezen a területen, hogy megfelelő választ adhassunk erre a fenyegetésre; hangsúlyozza, hogy az ezen a területen folytatott együttműködés a személyzeti állomány növelését teszi szükségessé az érintett ügynökségeknél, ami még nagyobb nyomást gyakorolhat az uniós költségvetésre, és ismét kéri a Terrorizmus Elleni Küzdelem Európai Központja személyzeti állományának Europolon belüli korlátozott megerősítését, amelynek finanszírozása a Belső Biztonsági Alapból származó források átcsoportosításával történik;

24.  hangsúlyozza, hogy az igazságügyi együttműködés megerősítését célzó jelenlegi fellépések és jogalkotási javaslatok alapján az Eurojustnak folyamatosan további pénzügyi és emberi erőforrásokra lesz szüksége, ami az uniós költségvetésre is ki fog hatni;

Válságok a mezőgazdasági ágazatban

25.  hangsúlyozza, hogy a közös agrárpolitika (KAP) 2020-ig szóló feszes felső határértékei sokkal kisebb mozgásteret biztosítanak mint a korábbi többéves pénzügyi keret, miközben az ágazat több kihívással szembesül; emlékeztet arra, hogy ez a politika döntő fontosságú sok mezőgazdasági termelő jövedelmi helyzetét tekintve, különösen válság idején, és rámutat az éves felhasználás közel 100%-ot elérő magas arányára; emlékeztet azokra a különféle válságokra, amelyekkel az európai gazdálkodóknak a jelenlegi többéves pénzügyi keret kezdete óta szembe kellett nézniük, különös tekintettel a tej-, a sertés-, a szarvasmarha-, a gyümölcs- és zöldségágazat válságára, és azokra a hosszú távú negatív hatásokra, amelyeket az orosz embargó által előidézett veszteségek a mezőgazdasági termékek területén az európai gazdálkodóknak okoztak; megemlíti a cukorkvóták 2017-es eltörlését és annak a cukorágazatra gyakorolt lehetséges hatását, kellő figyelmet szentelve a legkülső régiók sajátos igényeinek; kiemeli az ezekre a válságokra válaszként meghozott – a 2016. évi költségvetésben 500 millió eurót, a 2015. évi költségvetésben pedig 300 millió eurót kitevő – vészhelyzeti intézkedések költségvetésre gyakorolt hatását, amelyeket a 2. fejezeten belüli tartalékokból finanszíroztak; hangsúlyozza, hogy bármilyen erre vonatkozó csökkentés veszélybe sodorhatja az EU – különösen pedig a vidéki térségek – területi kohézióját; ellenez továbbá a mezőgazdasági politika ismét nemzeti hatáskörbe helyezése irányába történő minden elmozdulást, ami piactorzuláshoz és a mezőgazdasági termelők körében tisztességtelen versenyhez vezetne;

Környezeti kihívások

26.  aggodalommal tölti el, hogy nem valósult meg az a célkitűzés, hogy (a jelenlegi többéves pénzügyi kereten belül) az uniós költségvetés legalább 20%-át az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésre fordítsák, és hogy a Bizottság éghajlat-politikai szempontok általános érvényesítését szolgáló módszertanának számításai szerint a költségvetés mintegy 12,7%-át fordították e célra; rámutat, hogy nagy szükség van az éghajlatváltozás elleni fellépés, a biológiai sokféleség védelmének és a természeti erőforrások fenntartható felhasználásának finanszírozására, amelyet a jelenlegi globális felmelegedés hatásai tovább fog fokozni; különösen felhívja a figyelmet az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye részes feleinek (COP21) a közelmúltban, 2015-ben tartott párizsi konferenciáján elfogadott éghajlat-változási megállapodásra;

Gazdasági, társadalmi és területi kohézió

27.  emlékeztet arra, hogy a kohéziós politika az Unió legfőbb beruházási politikája és eszköze az uniós régiók közötti gazdasági, társadalmi és területik különbségek csökkentésére és ezáltal az uniós polgárok életminőségének javítására; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika fontos szerepet játszik az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia megvalósításában, elsősorban az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésekre és a szociális célkitűzésekre szánt összegek egyértelmű elkülönítésével, különös tekintettel a növekvő szegénység –köztük a gyermekszegénység –, az egyenlőtlenségek és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint a foglalkoztatás ösztönzésére; felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a fenti célok maradéktalan végrehajtását; úgy véli továbbá, hogy az előzetesen előirányzott nemzeti keretösszegek tiszteletben tartása mellett a strukturális alapok is értékes hozzájárulást képesek nyújtani a felmerülő kihívásokhoz, például a menekültválság következményeihez;

A fejlesztési és szomszédsági politikákra nehezedő egyre nagyobb nyomás

28.  megállapítja továbbá, hogy a konfliktusok és a háborúk hatásai felfelé irányuló nyomást gyakorolnak a humanitárius segélyek és a katasztrófakockázatok csökkentése iránti globális igényekre; rámutat az addisz-abebai megállapodásra, amely során az állam- és kormányfők megerősítették határozott politikai kötelezettségvállalásukat a fenntartható fejlesztési célok elérése mellett, és felismeri, hogy ehhez kiadásokra van szükség; emlékeztet arra, hogy az EU a közelmúltban megújította arra irányuló kollektív kötelezettségvállalását, hogy hivatalos fejlesztési támogatását (ODA) a GNI 0,7%-ára emelje és az ODA legalább 20%-át az alapvető szociális szolgáltatásokra, elsősorban az oktatásra és az egészségügyre fordítja; határozottan ellenzi a fejlesztési támogatás nem fejlesztési célú felhasználását;

29.  emlékeztet arra, hogy a keleti szomszédságban is törékeny a helyzet; hangsúlyozza az uniós költségvetés fontos szerepét a déli és a keleti uniós szomszédságban egyaránt uralkodó helyzet stabilizálásának előmozdításában, e kihívásokat oly módon kezelve, hogy támogatást biztosít a társulási megállapodásokat jelenleg végrehajtó országoknak annak érdekében, hogy elősegítsék a reformokat és biztosítsák az EU és az adott országok közötti kapcsolatok elmélyítését;

A nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése

30.  üdvözli, hogy a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata lehetőséget kínál arra, hogy jelentős előrelépést tegyenek a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének többéves pénzügyi keretbe, illetve ezzel kapcsolatban a többéves pénzügyi kerethez csatolt közös nyilatkozat végrehajtásába és nyomon követésébe való hatékonyabb beépítése terén;

Fizetési elmaradások

31.  emlékeztet az előző (2007–2013. évi) többéves pénzügyi keret során felhalmozódott kifizetetlen számlákra, amely a 2010 végére jellemző 5 milliárdos szintről példa nélkül álló mértékben 2011 végéig 11 milliárd, 2012 végéig 16 milliárd, és 2013 végéig 23,4 milliárd euróra emelkedett; figyelmeztet, hogy ez a hátralék továbbgyűrűzött a jelenlegi (2014–2020. évi) többéves pénzügyi keretbe, és 2014 végére elérte a példátlanul magas 24,7 milliárd eurót; hangsúlyozza, hogy a Parlament állhatatos követelésére megegyezés született egy kifizetési tervről, amely szerint 2016 végéig 2 milliárd EUR értékű „normál” szintre csökkentik a kohéziós politikával kapcsolatos, a 2007–2013. évi időszakban felhalmozódott kifizetési követelések hátralékait; rámutat arra, hogy legalább 8,2 milliárd EUR kifizetetlen számlát találtak 2015 végén a 2007–2013. évi időszakból a kohéziós politika területéről, és elvárják, hogy ez a számadat 2016 végére 2 milliárd EUR alá csökkenjen; megjegyzi, hogy ez a csökkenés pusztán ideiglenes könnyebbséget jelent, mivel ez a 2007–2013. és a 2014–-2020. évi programokra benyújtott pénzügyi követeléseknek csak egy részét jelenti; sajnálatát fejezi ki, amiért semmit sem tettek a más fejezetek alatt azonosított „rejtett elmaradások” kezelése érdekében; felhívja a figyelmet arra, hogy konkrét intézkedés hiányában a jelenlegi többéves pénzügyi keret végén ismét bekövetkezhet a 2012–2014 közötti helyzet;

32.  sajnálatát fejezi ki, amiért ezen kifizetési válság miatt az uniós költségvetés kedvezményezettjeinek, például egyetemi hallgatóknak, egyetemeknek, kkv-knak, kutatóknak, nem kormányzati szervezeteknek, helyi és regionális hatóságoknak és más releváns szervezeteknek súlyos következményeket kellett elszenvedniük; emlékeztet különösen a kifizetések drámai hiányára a 2014. évi humanitárius műveletek területén, ami negatív hatást gyakorolt az Unió életmentő műveleteire; emlékezet arra, hogy a Bizottság kénytelen volt „enyhítő intézkedéseket” alkalmazni, például csökkentette az előfinanszírozások arányát és elhalasztotta a pályázati felhívások és az ajánlati felhívások meghirdetését és a kapcsolódó szerződések megkötését; emlékeztet arra, hogy mesterségesen lelassították az új, 2014–2020. évi programok végrehajtását a kifizetések általános hiánya miatt, például 2014-ben mesterségesen késleltették egymilliárd EUR értékű pályázati felhívás a Horizont 2020 alapján történő meghirdetését, azzal a céllal, hogy a kifizetésekre 2015-ben, ne 2014-ben kerüljön sor; hangsúlyozza továbbá, hogy a késedelmes kifizetések miatt az Unió költségvetését terhelő büntetések mértéke mintegy hárommillió EUR összeget tett ki 2014-ben és 2015-ben egyaránt;

B. A többéves pénzügyi keret rugalmassági rendelkezéseinek fokozott használata

33.  hangsúlyozza, hogy azoknak a további előirányzatok biztosítása érdekében, amelyekre 2014 óta szükség van a válságok kezeléséhez vagy új politikai prioritások finanszírozásához, a költségvetési hatóság – az összes rendelkezésre álló tartalék kimerítése után – jóváhagyta a többéves pénzügyi keret rugalmassági rendelkezéseinek és különleges eszközeinek jelentős mértékű mozgósítását; emlékeztet arra, hogy több ilyen rendelkezés közvetlenül az Európai Parlament javaslatai alapján jött létre, amely a maximálisan lehetséges rugalmasság követelését az egyik kulcsfontosságú követelménynek tekintette a többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos tárgyalások során;

34.  különösen felhívja a figyelmet arra, hogy a különleges eszközöket a menekült- és migrációs válság kezelése érdekében mozgósították (2016-ban a rugalmassági eszköz teljes összegét kimerítették – ez 1 530 millió EUR volt; a sürgősségi segélyre képzett tartalék 2016-ban – 150 millió EUR), a kifizetési hiányok problémája (a 2015-ben aktivált rendkívüli tartalék – 3,16 milliárd EUR), és az ESBA garanciaalap finanszírozása (a 2014. évi kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalék teljes összege – 543 millió EUR); emlékeztet arra, hogy a rendkívüli tartaléknak a kifizetésekben való mozgósítására vonatkozó döntés együtt járt a 2018–2020. évre vonatkozó kifizetések felső határának csökkentésével;

35.  arra számít, hogy minden további igény, amely 2016-ban felmerül a migrációs és menekültválság kapcsán, ide számítva azt a 200 millió eurós részletet, amelyet ki kell fizetni az Unión belül nyújtandó vészhelyzeti támogatások új eszközéért, a rendkívüli tartalék azonnali mozgósításához fog vezetni; emlékeztet arra, hogy nem áll rendelkezésre több tartalék a 3. fejezet alatt, miközben az erre az évre szóló rugalmassági eszközt már teljes egészében felhasználták; ajánlja, hogy vizsgálják meg a felmerülő kihívásokhoz kapcsolódó további rugalmas lehetőségeket;

36.  emlékeztet arra, hogy az Intézményközi Megállapodás (IIA) 17. pontjában szereplő jogalkotási rugalmasság lehetővé teszi a rendes jogalkotási eljárás során elfogadott programok pénzügyi kereteinek legfeljebb +/- 10%-os megnövelését a hétéves időszak során; megjegyzi, hogy az „új, objektív és tartós körülmények” lehetővé teszik, hogy a költségvetési hatóság még ennél is nagyobb mértékben eltérjen az eredeti pénzügyi keretektől; üdvözli azt a tényt, hogy ezt a rendelkezést már felhasználták, hogy az Unió képes legyen reagálni előre nem látható eseményekre azáltal, hogy jelentős mértékben megnöveli a programok, például az AMIF eredeti éves allokációját;

II. A többéves pénzügyi keret félidős átdolgozása – elkerülhetetlen követelmény

37.  a fenti elemzés alapján meg van győződve arról, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret működésének felülvizsgálata egyben azt is jelenti, hogy a többéves pénzügyi keret valódi félidős átdolgozása, amelyről a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet rendelkezik, teljességgel elengedhetetlen ahhoz, hogy politikai célkitűzéseinek teljesítése során az Unió hatékonyan szembenézhessen a kihívások sokaságával; emlékeztet arra, hogy az Európa 2020 stratégia végrehajtása marad a legfontosabb prioritás, amelyet az Unió költségvetésének támogatnia kell; hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetést kellő forrással kell ellátni ahhoz, hogy valóban biztosítsa a növekedést és a munkahelyteremtést előmozdító beruházásokat, megvalósítsa a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót és előmozdítsa a szolidaritást;

38.  sürgeti, hogy jogalkotási javaslatának előkészítése során a Bizottság vegye figyelembe a Parlamentnek a többéves pénzügyi keretről szóló rendelettel kapcsolatos következő kéréseit, mind a számadatok, mind pedig néhány olyan rendelkezés tekintetében, amelyek a többéves pénzügyi keret működésére vonatkoznak, és amelyeket már a jelenlegi többéves pénzügyi keretre nézve is alkalmazni kell;

39.  hangsúlyozza, hogy 2016 őszén várható két jogalkotási javaslat, amelyek fontos költségvetési vonatkozással bírnak, ezek az ESBA meghosszabbítása és a külső beruházási terv létrehozása. elvárja, hogy a két javaslat finanszírozására vonatkozó összes javaslat mihamarabb elérhető legyen, hogy azokat érdemben figyelembe lehessen venni a TPK félidős felülvizsgálatáról folytatott tárgyalások során; megismétli fő álláspontját, amely szerint az új politikai kezdményezéseket nem a meglévő uniós programok és politikák kárára kell finanszírozni;

40.  hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során megállapított módosításokat késlekedés nélkül végre kell hajtani, és már a 2017. évi uniós költségvetésbe is integrálni kell azokat; ezért felhívja a Bizottságot, hogy mihamarabb nyújtsa be a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatáról szóló rendeletre vonatkozó jogalkotási javaslatát, hogy lehetővé váljanak a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatára és a 2017. évi uniós költségvetésre vonatkozó tárgyalások párhuzamos folytatása, és időben döntés születhessen e tekintetben;

41.  tudomásul veszi az Egyesült Királyságban 2016. június 23-án tartott népszavazás kimenetelét; ebben a tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy tájékoztassa a költségvetési hatóságot a népszavazás összes lehetséges költségvetési következményéről, függetlenül az Egyesült Királyság és az Unió közti közelgő tárgyalásoktól;

A. A Parlament kérései a többéves pénzügyi keret második felére nézve

A többéves pénzügyi keret számadatai (kötelezettségvállalások)

42.  meggyőződése, hogy miközben teljes mértékben támogatja az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) átfogó politikai és pénzügyi támogatásának gondolatát, az Unió költségvetése nem finanszírozhat új kezdeményezéseket a már érvényben lévő uniós programok és politikák rovására; szándékában áll teljesíteni azt a kötelezettségvállalását, hogy teljes mértékben ellentételezi az Európai Stratégiai Befektetési Alappal kapcsolatos, a Horizont 2020 és a CEF programot érintő csökkentéseket, hogy teljesíthessék célkitűzéseiket, amint erről alig két évvel ezelőtt megállapodás született, valamint az EU elérhesse kutatási és innovációs céljait; ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy ez a kompenzáció nem befolyásolhatja az 1a. alfejezet („Versenyképesség a növekedésért és a foglalkoztatásért”) alá tartozó egyéb programok finanszírozási szintjét, rámutatva vitathatatlan hozzájárulásukra a növekedéshez, munkahelyteremtéshez és versenyképességhez; úgy véli, hogy az 1a. alfejezeten belüli mozgástér nem elegendő ezen igények kielégítéséhez, ezért ezen alfejezet felső határának megemelését szorgalmazza;

43.  határozottan támogatja az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés (YEI) folytatását, amely képes azonnali választ adni az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelemben, a folyamatos kiértékelés eredményeként végrehajtott szükséges kiigazításokat követően; úgy véli, hogy ezt csak az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre vonatkozó kötelezettségvállalási előirányzatok legalább a program első két évében évenként elkülönítettel megegyező szintjének (6 milliárd EUR előreütemezése 2014–2015-ben) biztosításával lehet elérni a jelenlegi többéves pénzügyi keret hátralévő éveiben, a Bizottság közelgő értékelésének függvényében; megjegyzi, hogy ezzel együtt át fel kell emelni az 1b. alfejezet („Gazdasági, társadalmi és területi kohézió”) felső határait, mivel semmiféle tartalék nem áll rendelkezésre;

44.  az a határozott véleménye, hogy a KAP számára elkülönített teljes költségvetési előirányzatot és az előirányzott nemzeti keretösszegeket, beleértve a közvetlen kifizetésekre vonatkozó összegeit, érintetlenül kell hagyni a többéves pénzügyi keret felülvizsgálata során; hangsúlyozza továbbá, hogy biztosítani kell azt, hogy ne csökkenjen az Európai Tengerügyi és Halászati Alap számára elkülönített költségvetési előirányzat, hogy végrehajtható legyen a közös halászati politika közelmúltban elfogadott reformja;

45.  úgy véli, hogy a konfliktusok és az éghajlatváltozás által előidézett migrációs és a menekültválság nagyságrendje azt mutatja, hogy ezen a területen jelentős további költségvetési következmények felmerülésével kell számolni az elkövetkező években a 3. fejezet („Biztonság és uniós polgárság”) alatt; hangsúlyozza továbbá, hogy ugyanezen fejezetben további finanszírozásra lesz szükség az uniós belső biztonság érdekében és a terrorizmus elleni küzdelem terén végzett uniós szintű fellépés fokozása érdekében; kéri a Bizottságot, hogy mihamarabb készítse el a jelenlegi többéves pénzügyi keret végéig szükséges költségvetés aktualizált előrejelzését, a fenti területeken felmerülő kihívások kezelése érdekében;

46.  ezért szilárd véleménye, hogy a rendelkezésre álló erőforrások még a 3. fejezet alatt rendelkezésre álló szűkös tartalékok és a meglévő rugalmassági rendelkezések mozgósításával sem lesznek elégségesek az e fejezet alatt felmerülő megnövekedett szükségletek kezelésére; ezért kéri a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap és a Belső Biztonsági Alap, valamint az uniós ügynökségek (Frontex, az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO), az Europol, az Eurojust, és az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA)) jelentős megerősítését, amelyek e területen új feladatköröket vállaltak, valamint egyéb megvalósítható kezdeményezések megerősítését; úgy véli, hogy szükség van a 3. fejezet alatt meghatározott felső határok felemelésére;

47.  arra számít, hogy az elkövetkező évek során a migrációs és menekültválság külső dimenzióira adott hatékony válaszra irányuló összehangolt cselekvés – azaz az európai szomszédság és Szubszaharai-Afrika politikai stabilizációja, valamint a migráció humanitárius és gazdasági okainak kezelése – a következő évek során intenzívebbé fog válni, és ez együtt fog járni a 4. fejezet (Globális Európa) alatti finanszírozás iránti fokozott igényekkel; hangsúlyozza, hogy a finanszírozás iránti ilyen jellegű igényeket nem szabad az Unió jelenlegi külső cselekvésének, többek között a fejlesztési politikának a rovására teljesíteni; ezért a 4. fejezet alatt meghatározott felső határok megemelését szorgalmazza;

A többéves pénzügyi keret számadatai (kifizetések)

48.  úgy véli, hogy sürgős cselekvésre van szükség egy újabb kifizetési válság megelőzése érdekében, amely a jelenlegi többéves pénzügyi keret végéhez közeledve bekövetkezhet; szilárd meggyőződése, hogy mindent meg kell tenni a kifizetetlen számlák felhalmozódásának elkerülése érdekében, ami az előző időszak során egyszer már megtörtént; hangsúlyozza azonban, hogy a kifizetési igények szokásos csúcsának elérésével egy időben jelentős nyomás várható a többéves pénzügyi keret második felének kifizetéseit illetően; úgy véli, hogy a szokásosnál nagyobb nyomás oka többek közt a rendkívüli tartalék ellentételezése a 2018–2020. évi kifizetésekre vonatkozó, már így is szigorú felső határok mellett, a megosztott igazgatás hatálya alá tartozó új programok – köztük az IFK – elindításában tapasztalható jelentős késlekedés, az EFSI kifizetési profilja, valamint a migrációs és menekültválság kapcsán vállalt, a közelmúltban megnövelt kötelezettségeknek megfelelő további kifizetések;

49.  emlékeztet arra, hogy a kifizetési előirányzatok a múltbeli kötelezettségvállalások egyértelmű következményei; ezért elvárja, hogy a kötelezettségvállalási előirányzatok újabb megerősítéseivel együtt az ezeknek megfelelő kifizetési előirányzatokat is növeljék, és ezen belül emeljék meg a kifizetések felső határait; úgy véli továbbá, hogy a többéves pénzügyi keret félidős értékelése/felülvizsgálata kiváló lehetőséget kínál a kifizetések végrehajtásának számbavételére és frissített előrejelzések elkészítésére a kifizetések várható alakulásáról a jelenlegi többéves pénzügyi keret végéhez közeledve; úgy véli, hogy a három intézménynek közösen ki kell dolgoznia és el kell fogadnia egy kötelező, közös kifizetési tervet a 2016–2020. évi időszakra nézve; kitart amellett, hogy az ilyen új kifizetési tervnek hatékony és eredményes pénzgazdálkodáson kell alapulnia és világos stratégiával kell szolgálnia arra vonatkozóan, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret végéig az összes fejezeten belül eleget tegyenek minden kifizetési igénynek, valamint elkerüljék bizonyos többéves programok és más enyhítő intézkedések – például az előfinanszírozási arányok csökkentésének – mesterségesen lelassított végrehajtása által okozott „rejtett elmaradásokat”;

50.  eltökélt szándéka, hogy határozottan rendezi a többéves pénzügyi keret különleges eszközeinek kifizetését a költségvetésben; emlékeztet arra a megoldatlan értelmezési konfliktusra, amely fennáll egyrészről a Bizottság és a Parlament, a másik oldalon a Tanács között, amely az elmúlt években a költségvetési tárgyalások előterében volt; megismétli régóta hangoztatott álláspontját, amely szerint a kötelezettségvállalási előirányzatokban szereplő különleges eszközök mozgósításából fakadó kifizetési előirányzatokat is a többéves pénzügyi keret éves kifizetéseinek felső határa fölött kellene figyelembe venni;

Az EU alapvető jogának biztosításához kapcsolódó feltételesség

51.  kitart amellett, hogy minden országnak teljes körű felelősséget kell vállalnia a menekültválsággal és az ezzel fogalkozó újraelosztási mechanizmusra vonatkozó döntéssel kapcsolatban; kéri a Bizottságot, hogy vezessen be egy pénzügyi bonus-malus mechanizmust azzal kapcsolatban, hogy a tagállamok teljesítik-e vagy sem az Unió által elfogadott intézkedések alá tartozó kötelezettségvállalásaikat; támogatja, hogy az ezen intézkedéseket nem teljesítő tagállamok szankcionálásából származó minden pénzügyi hozzájárulás extra bevételként az uniós költségvetésbe folyjon vissza;

Rendkívüli bevétel

52.  szilárd meggyőződése, hogy az uniós költségvetés alulteljesítése miatt megmaradt minden többletet vagy a vállalatokra az Unió versenyjogának megsértése miatt kivetett pénzbírságokat rendkívüli bevételként kell az Unió költségvetésébe beilleszteni, a GNI-hozzájárulások ennek megfelelő kiigazítása nélkül; úgy véli, hogy ez az intézkedés jelentősen hozzájárulna az uniós költségvetést érintő kifizetési probléma enyhítéséhez; kéri a Bizottságot, hogy ezzel kapcsolatban terjesszen elő megfelelő jogalkotási javaslatokat;

53.  meggyőződése, hogy az összes fejezet vonatkozásában az előirányzatok által érintett fellépések végrehajtásának teljes vagy részbeni elmaradása miatt visszavont kötelezettségvállalásokat ismét elérhetővé kell tenni az uniós költségvetésen belül, és azokat a költségvetési hatóság mozgósíthatja az éves költségvetési eljárás keretében; szilárd meggyőződése, hogy az uniós költségvetést érintő jelenlegi megszorítások és az Unióban felmerült pótlólagos finanszírozási igények miatt ennek a rendelkezésnek a 2007–2013. évi programok végrehajtásából, többek között a kohéziós politika programjainak lezárásából fakadóan visszavont kötelezettségvállalásokra is vonatkoznia kell; kéri a Bizottságot, hogy ezzel kapcsolatban terjesszen elő megfelelő jogalkotási javaslatokat;

Rugalmassági rendelkezések és különleges eszközök

54.  hangsúlyozza, hogy pusztán a többéves pénzügyi keret különleges eszközei mozgósításának gyakorisága és szintje, amely az elmúlt két évben tapasztalható volt, minden kétséget kizáróan bizonyítja a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletbe foglalt rugalmassági rendelkezések és mechanizmusok értékét; hangsúlyozza a Parlament régóta hangoztatott álláspontját, amely szerint a rugalmasságnak lehetővé kell tennie a többéves pénzügyi keret általános felső határainak maximális kihasználását a kötelezettségvállalások és a kifizetések teljesítéséhez;

55.  úgy véli ezért, hogy a többéves pénzügyi keretre vonatkozó rendelet félidős felülvizsgálatának lehetővé kell tennie számos olyan megszorítás és korlátozás megszüntetését, amelyeket a Tanács a többéves pénzügyi keret elfogadásakor a rugalmassági rendelkezésekre nézve elrendelt; úgy véli különösen, hogy vissza kell vonni a fel nem használt előirányzatok és tartalékok átvitelére vonatkozó minden korlátozást, amelyeket vagy az éves felső határok meghatározásával (a kifizetésekre vonatkozó összesített tartalék), vagy pedig időhatárok előírásával (a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalék) meghatároztak; úgy véli, hogy tekintettel a jelenleg számos fejezetet érintő költségvetési megszorításokra, a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalékok alá tartozó források felhasználása tekintetében nem határozható meg külön mozgástér;

56.  hangsúlyozza különösen a 2016. évi rugalmassági eszköz teljes összegének mozgósítását; megjegyzi, hogy ez az eszköz lehetővé teszi egyértelműen meghatározott kiadások finanszírozását, amelyeket egy vagy több fejezet felső határán belül nem lehet finanszírozni, és amelyek nem kapcsolódnak valamelyik konkrét uniós politikához; úgy véli ezért, hogy ez valódi rugalmasságot biztosít az Unió költségvetésén belül, különösen súlyos válságok esetén; ennek megfelelően felszólít a pénzügyi keretösszeg jelentős, akár 2 milliárd euró éves összegre történő megemelésére, és rámutat arra, hogy ez az összeg csak akkor kerül bele a költségvetésbe, ha a költségvetési hatóság döntést hoz ennek az eszköznek a mozgósításáról; emlékeztet arra, hogy a rugalmassági eszköz egyetlen konkrét politikai területhez sem kapcsolódik, és bármilyen célra mozgósítható, amelyet szükségesnek tartanak;

57.  rámutat a sürgősségi segélyre képzett tartalék szerepére, amelyet harmadik országok konkrét segítségkéréseire adott gyors válaszokban, előre nem látható események esetén betölt, és hangsúlyozza annak különleges jelentőségét a jelenlegi helyzetben; felszólít a fenti tartalék pénzügyi keretösszegének jelentős, akár egymilliárd euró éves összegre történő megemelésére;

58.  felhívja a figyelmet azokra a különféle szabályokra, amelyek hatályban vannak a többéves pénzügyi keret különleges eszközei, nevezetesen a rugalmassági eszköz, a sürgősségi segélyre képzett tartalék, az uniós szolidaritási alap és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap fel nem használt előirányzatai átvitelének határidejére nézve; felszólít ezeknek a szabályoknak a harmonizálására, hogy egy általános N+3 szabály vonatkozzon ezekre az eszközökre;

59.  különleges jelentőséget tulajdonít a rendkívüli tartaléknak, az előre nem látható körülményekre adott válaszlépések utolsó eszközeként; hangsúlyozza, hogy a Bizottság szerint ez az egyetlen olyan különleges eszköz, amely kizárólag a kifizetési előirányzatok kifizetéséhez mozgósítható, az uniós költségvetés kifizetési válságának megelőzése érdekében, amint ez 2014-ben is történt; sajnálattal veszi tudomásul azt a tényt, hogy az előző időszakkal ellentétben a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet előírja az előirányzatok kötelező ellentételezését; szilárd véleménye, hogy ez a követelmény fenntarthatatlan helyzetet hoz létre, ami tulajdonképpen csökkenteni fogja a többéves pénzügyi keret éves felső határait az időszak utolsó éveiben, és ily módon további nyomást gyakorol az uniós költségvetésre; hangsúlyozza, hogy a rendkívüli tartalék mindenképpen egy utolsó lehetőség, amelynek mozgósításáról a költségvetési hatóság két ága kölcsönösen megállapodik; felszólít ezért a kötelező ellentételezés szabályának azonnali, visszamenőleges hatályú visszavonására, valamint szorgalmazza a maximális összegének az uniós GNI 0,05%-ára történő megemelését;

A nemzetközi éghajlatváltozási megállapodások nyomon követése

60.  felhívja a figyelmet arra, hogy az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének (COP21) részes felei által Párizsban elért megállapodás egy egyetemes, kötelező érvényű, dinamikus és differenciált megállapodás az éghajlatváltozás jelentette kihívással való szembenézés érdekében; megjegyzi továbbá, hogy a párizsi megállapodás értelmében uniós finanszírozást kell elkülöníteni a fejlődő országok éghajlatváltozással szembeni fellépéseinek támogatására; hangsúlyozza, hogy COP21-ből adódó lehetséges intézkedések finanszírozásának ki kell egészítenie az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépés jelenlegi finanszírozását, és felszólítja a Bizottságot, hogy a felülvizsgálat előtt kellő időben mutassa be végrehajtási stratégiáját és első értékelését a COP21 megállapodásnak az Unió költségvetésére gyakorolt lehetséges hatásairól; hangsúlyozza továbbá, hogy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálata kiváló lehetőséget teremt azon célkitűzés elérésének biztosítására, hogy a kiadások 20%-át az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésre fordítsák, valamint a küszöb esetleges megemelésére, összhangban az Uniónak a COP 21 konferencián tett nemzetközi kötelezettségvállalásaival; felhívja a Bizottságot az éghajlat-változási politika általános érvényesítését szolgáló mechanizmus teljes körű működésének garantálására, továbbá az ehhez kapcsolódó kiadások nyomon követésére szolgáló módszer javítására; emlékeztet továbbá arra, hogy az Unió elkötelezett az ENSZ biológiai sokféleségre vonatkozó stratégiai tervének végrehajtása mellett, és hangsúlyozza, hogy elegendő forrást kell elkülönítenie ez irányú kötelezettségvállalásainak teljesítésére;

Egyszerűsítés

61.  úgy véli, hogy a félidős értékelés/felülvizsgálat kiváló lehetőséget kínál az érintett uniós politikák és programok működésének, valamint a többéves pénzügyi keret rugalmassági rendelkezései és különleges eszközei működésének első elemzésére és kiértékelésére, és elvárja, hogy a Bizottság gondoskodjon egy elemzésről, amely azonosítja a jelenlegi végrehajtási rendszer hiányosságait; különös figyelmet szentel a jelenlegi programozási időszakban bevezetett új elemek – például a kohéziós politikán belüli előzetes feltételrendszer – végrehajtási folyamatára gyakorolt hatások értékelésének; úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keret félidős értékelése/felülvizsgálata során a kiutalt forrásoknak a kitűzött célok eléréshez viszonyítotteredményességét is számba kell venni; felkéri a Bizottságot, hogy álljon elő konkrét javaslatokkal a lehetséges hiányosságok megoldása és a végrehajtási környezet javítása és racionalizálása céljából a jelenlegi többéves pénzügyi keret hátralévő éveire nézve, a szűkös pénzügyi erőforrások lehető leghatékonyabb felhasználásának biztosítása és a kedvezményezettek bürokratikus terheinek csökkentése érdekében;

62.  hangsúlyozza, hogy fontos megmutatni az uniós költségvetés végrehajtása által biztosított hozzáadott értéket, és támogatja, hogy az eredményorientált költségvetés kultúrája az uniós kiadások központi elemévé váljon; hangsúlyozza, hogy adott esetben a teljesítmény- és eredményalapú értékelésnek központi elvvé kell válnia, és kiemeli, hogy ez különösen érvényes az innovációs programok esetében; elismeri a Bizottság munkáját az „eredményközpontú uniós költségvetés” elnevezésű kezdeményezéssel összefüggésben, amelyet még tovább kell fejleszteni, és várakozással tekint a teljesítményalapú költségvetés-tervezéssel foglalkozó intézményközi szakértői munkacsoport munkájának eredménye elé; úgy véli, hogy ez a megközelítés annak eszközéül szolgálhat, hogy fokozzák a rosszul teljesítő programok teljesítményét; hangsúlyozza azonban, hogy a technikai vagy programozási hiányosságok nem eredményezhetik az uniós költségvetés csökkenését vagy a szakpolitikai prioritások feladását, és hogy önmagában a pénzek hatékonyabb elköltése nem fogja megoldani azt a problémát, hogy nem áll rendelkezésre elegendő pénzügyi eszköz a sürgős és növekvő szükségletek kielégítésére; emlékezteti a Bizottságot, hogy a Parlamentet mint a költségvetési hatóság egyik ágát be kell vonni a Bizottság stratégiájának kialakításába e tekintetben;

Pénzügyi eszközök

63.  tudomásul veszi a pénzügyi eszközöknek az Unió költségvetésében betöltött megnövekedett szerepét a finanszírozás kiegészítő formájaként, a támogatásokhoz és az adományokhoz képest; felismeri az ezekben az eszközökben rejlő lehetőségeket az uniós költségvetés pénzügyi, és ezen keresztül politikai befolyásának növelése szempontjából; hangsúlyozza azonban, hogy nem ajánlatos minden politikai területen elmozdulni a hagyományos finanszírozástól az innovatívabb eszközök felé, mivel nem a piaci szempontok határozzák meg teljes mértékben az összes politikát; kiemeli, hogy a pénzügyi eszközök alternatív és kiegészítő finanszírozási módot kínálnak, azonban azok nem használhatók fel olyan projektekhez, amelyek kizárólag támogatást vehetnek igénybe, és amelyek különösen fontosak a kevésbé fejlett régiók számára.

64.  kéri a Bizottságot, hogy a többéves pénzügyi keret félidős értékelése/felülvizsgálata során végezzen alapos elemzést a pénzügyi eszközök jelenlegi programozási időszak kezdetétől való felhasználására vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi eszköz értékelésekor a tőkeáttételi szempont nem lehet az egyetlen értékelési kritérium; ezzel kapcsolatban emlékeztet az addicionalitás kritériuma, továbbá az arra irányuló értékelés fontosságára, hogy a pénzügyi eszköz mennyiben járult hozzá az Unió kohéziós célkitűzéseihez;

65.  ösztönzi a Bizottságot, hogy határozza meg az összes olyan uniós szakpolitikai területet, ahol a támogatásokat kombinálni lehetne a pénzügyi eszközökkel, és elemezze a kettő közötti megfelelő egyensúly kialakításának módját; határozott véleménye, hogy a különféle uniós erőforrások harmonizált irányítási szabályok alapján való kombinálásának lehetősége elősegítené az uniós szintű finanszírozásra rendelkezésre álló források közötti szinergiák optimalizálását; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi eszközök egyre elterjedtebb használata nem vezethet az uniós költségvetés csökkentéséhez; emlékeztet korábbi, több alkalommal tett felszólítására nagyobb átláthatóságra és demokratikus ellenőrzésre az uniós költségvetésből támogatott pénzügyi eszközök végrehajtása tekintetében;

B. A Parlament szempontjai a 2020 utáni többéves pénzügyi keretre nézve

66.  emlékeztet arra, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 25. cikke szerint a Bizottság 2018. január 1. előtt beterjeszti az új többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatát; hangsúlyozza ezért, hogy a következő többéves pénzügyi keret számos kulcsfontosságú elemét meg kell vitatni a küszöbön álló felülvizsgálat, illetve átdolgozás keretein belül;

67.  úgy véli, hogy a kulcsfontosságú prioritások közt helyet kell kapnia a többéves pénzügyi keret időtartamára vonatkozó kiigazításoknak, a saját források rendszere mélyreható reformjának, a költségvetés egységességére helyezett nagyobb hangsúlynak és a nagyobb költségvetési rugalmasságnak; továbbá meg van győződve arról, hogy a döntéshozatali folyamat módozatait felül kell vizsgálni a demokratikus legitimitás biztosítása és a Szerződés rendelkezéseinek betartása érdekében;

68.  emlékeztet a költségvetés alapelveire: egységesség, költségvetési pontosság, évenkéntiség, egyensúly, egyetemesség, részletesség, hatékony és eredményes pénzgazdálkodás és átláthatóság, amelyeket figyelembe kell venni az uniós költségvetés meghatározása és végrehajtása során;

69.  hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló, a tagállamok közötti megállapodás nehézségeinek egyik lényeges eleme a nettó egyenlegekre helyezett elsődleges fókuszpontjuk; megismétli azt az álláspontját, hogy az uniós költségvetés nem tekinthető egy egyszerű, nullára kihozható játszmának, hanem ez a konvergencia egyik fontos előmozdítója és a közös politikák kifejeződése, amelyek kollektív hozzáadott értéket teremtenek; sürgeti ezért a tagállamokat, hogy változtassák meg az uniós költségvetéssel kapcsolatos felfogásukat és megközelítési módjukat, azaz a költségvetés méretét az Unió jogi kötelezettségeiből, a programjaiban és politikáiban, valamint a nemzetközi vállalásaiban foglalt politikai céljaiból következő pénzügyi igények alapos értékelése alapján határozzák meg, annak érdekében, hogy a végeredmény ne egy újabb patthelyzet legyen, amely még jobban elválasztja az Uniót annak polgáraitól; ennek megfelelően felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen egy tanulmányt a tagállamok által az uniós szintű finanszírozás révén hozott szakpolitikai intézkedések eredményeként nemzeti szinten elért megtakarításokról;

70.  rámutat egy olyan döntéshozatali eljárás kialakításának politikai fontosságára, amely vagy uniós, vagy nemzeti szinten garantálja a szükséges pénzügyi források rendelkezésre állását az Európai Tanács által hozott politikai döntések teljes mértékű végrehajtásának biztosítása érdekében;

Időtartam

71.  emlékeztet arra, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 3. preambulumbekezdése szerint a három intézmény megállapodott arról, hogy az értékelés, illetve felülvizsgálat kapcsán közösen megvizsgálják a legmegfelelőbb időtartam kérdését; megismétli azt az álláspontját, hogy a többéves pénzügyi keret időtartamát össze kell egyeztetni a Parlament és a Bizottság politikai ciklusával, és ezáltal az európai választásokat a kiadások jövőbeni prioritásairól folytatott párbeszéd fórumává kell tenni;

72.  hangsúlyozza azonban, hogy különösen a kohéziós politika és a vidékfejlesztés területéhez tartozó, megosztott igazgatás hatálya alá eső programok esetében elengedhetetlen a hosszabb távú kiszámíthatóság, annak figyelembevételével, hogy nemzeti és regionális szinten mennyi időre van szükség az ágazati jogszabályokról és a cselekvési programokról való megegyezéshez;

73.  úgy véli, hogy a gyorsan változó politikai környezet figyelembevételével és a fokozott rugalmasság biztosításának céljával a többéves pénzügyi keret egyes elemeiről öt évre kell megállapodni, míg másokról, nevezetesen az olyan programokhoz kapcsolódó elemekről, amelyekhez hosszabb távú programozás és/vagy olyan politikák szükségesek, amelyek komplex eljárásokat tartalmaznak a végrehajtási rendszerek létrehozásához, 5+5 éves időtartamra kell megállapodni, kötelező jellegű félidős felülvizsgálattal;

A saját források rendszerének reformja

74.  hangsúlyozza, hogy szükség van a saját források rendszerének mindenre kiterjedő reformjára, az egyszerűség, a méltányosság és az átláthatóság mint vezérlő elvek figyelembevételével; ezért ambiciózus végső jelentést vár el a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű csoporttól 2016 végéig, valamint egy ugyanilyen ambiciózus, a saját erőforrásokra vonatkozó, 2021-től érvényes jogalkotási csomagot a Bizottságtól, 2017 végéig;

75.  hangsúlyozza, hogy csökkenteni kell a GNI-hozzájárulások részarányát az Unió költségvetésében, hogy ki lehessen szállni a tagállamok „méltányos megtérülés”-szemléletű megközelítési módjából; hangsúlyozza, hogy ez csökkentené a nemzeti kincstárakra nehezedő terheket és ezáltal elérhetővé tenné az érintett erőforrásokat a tagállamok nemzeti költségvetései számára; emlékeztet arra, hogy a jelenlegi héaalapú saját forrás túlságosan bonyolult és lényegében egy második GNI-hozzájárulás, és ezért felszólít ennek a saját erőforrásnak vagy a lényegi megreformálására, vagy pedig teljes megszüntetésére; szükségesnek tartja azonban a GNI-hozzájárulások megtartását a költségvetés elemeként, mivel kiegyenlítő hozzájárulásként szükség van annak funkciójára;

76.  felszólít egy vagy több új saját forrás bevezetésére, ideális esetben egyértelmű kapcsolattal a hozzáadott értéket létrehozó európai politikákkal; megjegyzi, hogy a magas szintű csoportban már számos lehetséges új saját erőforrás terítékre került, többek között a megreformált héa-rendszer, a pénzügyi tranzakciós adó és az EKB pénzkibocsátásból származó jövedelme, a megreformált uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer és a széndioxidkibocsátás-adóztatás, a fuvarozás adóztatása, a társasági adó, valamint a villamosenergia- vagy digitális adó; nagy várakozással tekint a magas szintű csoport ajánlásai elé a továbblépés és annak érdekében, hogy a Parlament kidolgozhassa saját álláspontját a kérdésre vonatkozóan; ebben a tekintetben felszólít az engedmények minden formájának megszüntetésére;

A költségvetés egységessége

77.  hangsúlyozza a költségvetés egységessége alapelvének fontosságát és emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 310. cikkének (1) bekezdése szerint az Unió minden bevételi és kiadási tételét fel kell tüntetni a költségvetésben; aggodalmát fejezi ki a kormányközi döntéshozatal közösségi módszerétől való, 2014 óta megfigyelhető eltérés miatt, amely a Közép-afrikai Köztársaság számára létrehozott Bêkou vagyonkezelő alap, a szíriai válságra adott válaszként létrehozott Madad regionális vagyonkezelő alap és az Unió afrikai vészhelyzeti vagyonkezelő alapja, valamint a törökországi menekültügyi program létrehozásában tapasztalható volt; hangsúlyozza, hogy az ilyen jellegű finanszírozás az intézmények által megtárgyalt és elfogadott jelenlegi többéves pénzügyi programok forrásainak átcsoportosításával jár; rámutat, hogy ez veszélyezteti a demokratikus elszámoltathatóságot, hiszen a Parlamentet kizárták ezen alapok létrehozásából;

78.  hangsúlyozza, hogy a Szerződés értelmében a Parlament és a Tanács egyenlő partnerként határozza meg az Unió költségvetését a költségvetési hatóság két ágaként; úgy véli továbbá, hogy az Unió minden kiadásának nélkülözhetetlen eleme az összes kiadás felett gyakorolt teljes parlamenti ellenőrzés; felszólítja a Bizottságot, hogy őrizze meg a költségvetés egységességét és új politikai kezdeményezések javasolásakor tekintse ezt vezérlő elvnek;

79.  megismétli régóta hangoztatott álláspontját, amely szerint az európai fejlesztési alapot (EFA) 2021-től kezdődően integrálni kell az Unió költségvetésébe, egyúttal gondoskodva az afrikai békefenntartási mechanizmus és a biztonsággal kapcsolatos műveletek finanszírozásáról;

80.  hangsúlyozza, hogy az EFA vagy a hasonló ad-hoc eszközök uniós költségvetésbe történő jövőbeli integrációja azzal kell járjon, hogy a vonatkozó költségvetési keretüket hozzáadják a többéves pénzügyi keret felső határához, amelyet ennek megfelelően módosítanak annak érdekében, hogy ne kerüljön veszélybe a többi uniós politika és program finanszírozása;

Fokozott rugalmasság

81.  hangsúlyozza, hogy az Unió költségvetésének merev struktúrája megfosztja a költségvetési hatóságot attól a lehetőségtől, hogy megfelelő módon reagáljon a változó körülményekre; ezért a többéves pénzügyi keret felső határainak teljes kihasználása céljából nagyobb rugalmasságra szólít fel a következő többéves pénzügyi keretben a fejezetek, a felhasználatlan tartalékok és az évek közötti fokozott rugalmasság útján;

82.  hangsúlyozza, hogy amellett, hogy képeseknek kell lenniük rugalmasan reagálni a változó körülményekre az elfogadott programok csorbítatlanul hagyása mellett, az Uniónak arra is képesnek kell lennie, hogy gyorsan reagáljon a kialakulóban lévő válságokra, mint a jelenlegi migrációs válság; felszólít ezért a többéves pénzügyi keret már meglévő különleges eszközein kívül egy állandó uniós válságtartalék létrehozására az Unió költségvetésében, az olyan ad hoc megoldások elkerülése érdekében, mint a vagyonkezelő alapok felállítása; hangsúlyozza, hogy egy ilyen, válságok és a váratlan helyzetek kezelésére szolgáló mechanizmusnak jellegéből adódóan a többéves pénzügyi keret új különleges eszközként kell működnie, és azt a többéves pénzügyi keret felső határain felül és kívül kell kezelni;

Döntéshozatali folyamat

83.  emlékeztet a Parlament azzal a móddal kapcsolatos kritikus álláspontjára, ahogyan a 2014-2020. évi többéves pénzügyi keretről szóló rendelet elfogadásához vezető eljárást lefolytatták; emlékeztet arra, hogy a rendelet elfogadásához szükség van a Parlament beleegyezésére; hangsúlyozza ezért, hogy a Parlamentnek már kezdettől fogva teljes mértékben részt kell vennie a releváns tárgyalásokban; úgy véli, hogy az uniós intézményeknek hivatalossá kell tenniük a következő többéves pénzügyi keret eljárásának módozatait, a többéves pénzügyi keret félidős értékelése/felülvizsgálata során elért megállapodásban, amelyben figyelembe kell venni az előző tárgyalások hiányosságait, és teljes mértékben meg kell védelmezni a Parlament Szerződésben lefektetett szerepét és előjogait; úgy véli, hogy ezeket a módozatokat végső soron magában az intézményközi megállapodásban kell rögzíteni, akárcsak az éves költségvetési eljárás esetében;

84.  úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet elfogadásához szükséges egyhangú döntés ténylegesen akadályozza a folyamatot; felhívja ebben a tekintetben az Európai Tanácsot, hogy aktiválja ezért az EUMSZ 312. cikkének (2) bekezdésében szereplő áthidaló záradékot, lehetővé téve a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet minősített többséggel történő elfogadását; emlékeztet továbbá, hogy az EUSZ 48. cikkének (7) bekezdésében szereplő általános áthidaló záradékot is igénybe lehet venni a rendes jogalkotási eljárás alkalmazása érdekében; hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet tekintetében a minősített többségi szavazásra való áttérés összhangban állna lényegében az összes többéves uniós program elfogadása során alkalmazott döntéshozatali folyamattal és az uniós költségvetés elfogadására szolgáló éves eljárással is;

85.  emlékeztet arra, hogy a Szerződés szerint az Európai Tanács nem lát el jogalkotói feladatokat; ennek kapcsán megismétli, hogy határozottan elítéli az Európai Tanács beavatkozását a jogalkotásba a legutóbbi többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalások során; kéri az Európai Tanácsot, hogy kizárólag a Szerződésben rábízott feladatokkal foglalkozzon és tartózkodjon a rendes jogalkotási eljárások keretében elfogadandó politikai változások megelőlegezésétől, tiszteletben tartva a Parlament együttdöntés keretében érvényesülő jogalkotási jogait;

86.  ragaszkodik ahhoz, hogy a következő többéves pénzügyi keret elfogadásához vezető jogalkotási folyamat az Európai Parlament és a Tanács közötti kimerítő tárgyalásokat követően 2018 végéig lezáruljon; hangsúlyozza, hogy az időben elfogadott többéves pénzügyi keret lehetővé fogja tenni, hogy az összes új program késedelem nélkül elindulhasson 2021. január 1-jén; hangsúlyozza a nemzeti parlamentek és az európai polgárok megfelelőbb tájékoztatásának szükségességét a következő többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos kihívásokról, adott esetben egy intézményközi és parlamentközi konferencia révén;

°

°  °

87.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a többi érintett intézménynek és testületnek, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.

VÉLEMÉNY a Külügyi Bizottság részéről (25.5.2016)

a Költségvetési Bizottság részére

a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret választások utáni felülvizsgálatának előkészítéséről: a Parlament észrevételei a Bizottság javaslatát megelőzően
(2015/2353(INI))

A vélemény előadója: Neena Gill

JAVASLATOK

A Külügyi Bizottság felkéri a Költségvetési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi módosításokat:

1.  hangsúlyozza, hogy a Unió válságok soha nem látott sokaságával néz szembe a szomszédságában és azon túl, konkrétan a menekültválsággal, biztonsági fenyegetésekkel és fegyveres konfliktusokkal, amelyek alapvető értékeket veszélyeztetnek, ezért szolidaritást és megerősített külső fellépést igényelnek; emlékeztet a szolidaritás szükségességére a természeti katasztrófák számának növekedésére tekintettel; hangsúlyozza, hogy ezeket a válságokat nem lehetett előre látni a 2014–2020-as többéves pénzügyi keret megállapításakor; emlékeztet, hogy a IV. fejezet teljes összegét az eredeti bizottsági javaslatoz képest mintegy 16%-kal csökkentették, jelentősen meggyengítve az Unió képességét arra, hogy az említett új biztonsági kihívásokra reagáljon, és hogy teljesítse politikai kötelezettségvállalásait; sürgeti a Bizottságot, hogy a kiegészítő finanszírozás biztosítása érdekében terjesszen be felülvizsgálatra irányuló javaslatot az e fejezethez tartozó kötelezettségvállalási előirányzatok felső határának emelésére vonatkozóan; felkéri a Bizottságot a teljesítményalapú költségvetés-tervezés alkalmazására, szem előtt tartva egyúttal a külső fellépések sajátosságait;

2.  hangsúlyozza, hogy a migrációs és menekültválságok kezelése kiemelt prioritást élvez, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ez nem mehet más szakpolitikai területek rovására, beleértve azokat, amelyek kulcsfontosságúak a hosszú távú kihívások és a jelenlegi válság kiváltó okainak kezelésében; meggyőződése, hogy a humanitárius vészhelyzet kezelésének együtt kell járnia a fejlesztési folyamatokkal, a fenntartható fejlesztési célok teljesítésével, olyan szilárd és biztonságos környezet kialakításával, amelyben lehetőség van a fejlesztésre, az emberi jogok előmozdításával és az összes többi uniós külpolitikai prioritás érvényesítésével;

3.  úgy véli, hogy a jelenlegi rugalmassági mechanizmusok volumenüket és rugalmasságukat tekintve nem elegendők a megváltozott helyzet megfelelő kezelésére; emlékeztet, hogy elsősorban a források hiányának köszönhetően a Bizottság számos ad hoc eszközt hozott létre, beleértve a szíriai, az afrikai és a Közép-afrikai Köztársaságban zajló válság kezelésére szolgáló alapot, valamint a törökországi menekülteket támogató eszközt; elismeri ezen eszközöknek az Unió pénzügyi segítségnyújtását erősítő potenciálját, ugyanakkor hangsúlyozza az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a demokratikus ellenőrzés szükségességét e pénzügyi eszközök kezelése terén, és megdöbbenésének ad hangot amiatt, hogy a tagállamok elmulasztják finanszírozási ígéreteik teljesítését; határozottan felszólít a válságkezelő alapok irányításának Európai Parlament általi felügyeletére;

4.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a többéves pénzügyi keret rugalmassági mechanizmusainak reformjára, többek között egy olyan uniós válságtartalék felállításával, amely szükség esetén – a sürgős és gyorsan változó helyzetek gyors megválaszolását elősegítő rugalmas eljárások révén – lehetővé teszi kiegészítő források igénybevételét; hangsúlyozza, hogy a válságok és a váratlan helyzetek kezelésére szolgáló valamennyi szükséghelyzeti alapot jellegükből adódóan különleges eszközök révén kell biztosítani, és a többéves pénzügyi keret felső határain kívül kell kezelni; úgy véli, hogy a felhasználatlan pénzeszközök fejezetek közötti átcsoportosításának lehetősége javítaná a változó kihívásoknak való megfelelés képességét, lehetővé téve a többéves pénzügyi keretben foglalt felső összeghatárok maximális felhasználását; megjegyzi, hogy a meglévő alapokat a lehető leghatékonyabb módon kell felhasználni; hangsúlyozza a sürgősségisegély-tartalékok jelentőségét, és hogy e célra elegendő forrásokat kell fenntartani;

5.  hangsúlyozza, hogy a felülvizsgált többéves pénzügyi keretnek meg kell felelnie a külső finanszírozási eszközök igényeinek a 2017-es félidős felülvizsgálatukat követően is, és mindkét felülvizsgálati folyamat jobb összehangolására és koordinációjára szólít fel a jövőben;

6.  sürgeti a Bizottságot, hogy következő többéves pénzügyi keretet igazítsa a Bizottság és a Parlament politikai ciklusaihoz, a demokratikus elszámoltathatóság és a többéves költségvetés átláthatóságának javítása érdekében.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN TARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

23.5.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

36

7

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Lars Adaktusson, Michèle Alliot-Marie, Petras Auštrevičius, Amjad Bashir, Bas Belder, Goffredo Maria Bettini, Elmar Brok, Klaus Buchner, James Carver, Lorenzo Cesa, Javier Couso Permuy, Mark Demesmaeker, Georgios Epitideios, Knut Fleckenstein, Eugen Freund, Michael Gahler, Iveta Grigule, Afzal Khan, Janusz Korwin-Mikke, Eduard Kukan, Ilhan Kyuchyuk, Ryszard Antoni Legutko, Barbara Lochbihler, Sabine Lösing, Ramona Nicole Mănescu, David McAllister, Tamás Meszerics, Francisco José Millán Mon, Javier Nart, Pier Antonio Panzeri, Demetris Papadakis, Ioan Mircea Paşcu, Vincent Peillon, Alojz Peterle, Tonino Picula, Cristian Dan Preda, Jozo Radoš, Jaromír Štětina, Charles Tannock, Boris Zala

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Luis de Grandes Pascual, Marek Jurek, Bodil Valero

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk, (2) bekezdés)

Ricardo Serrão Santos, Renate Weber

VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről (30.5.2016)

a Költségvetési Bizottság részére

a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret választások utáni felülvizsgálatának előkészítéséről: a Parlament észrevételei a Bizottság javaslatát megelőzően
(2015/2353(INI))

A vélemény előadója: Paul Rübig

JAVASLATOK

A Fejlesztési Bizottság felhívja a Költségvetési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  emlékeztet arra, hogy az új többéves pénzügyi keret első éveiben a költségvetésben szűkösen álltak rendelkezésre kifizetési előirányzatok, ami a külkapcsolati programok végrehajtására nézve negatív következményekkel járt; megfelelő kifizetési szint biztosítását szorgalmazza a 4. fejezetben e probléma ismételt előfordulásának megelőzése érdekében;

2.  megállapítja, hogy rendkívül nagy a globális igény a humanitárius segélyekre és a katasztrófakockázatok csökkentésére, valamint a katasztrófavédelmi és járványügyi felkészültségre és a fejlődő országok ellenálló képességének kiépítésére; megállapítja továbbá, hogy a konfliktusok és a háborúk, az emberi jogi jogsértések, a rossz kormányzás és a korrupció, az alapvető szociális szolgáltatások elégtelen volta, többek között a gyenge egészségügyi rendszerek, az általános egészségügyi ellátás hiánya, az egészségügyi innovációba történő beruházások elmaradása, a fokozódó gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek, valamint az éghajlatváltozás és a szűkösen rendelkezésre álló forrásokért folytatott verseny hatásai miatt ezek az igények egyre nőnek; úgy véli, hogy meg kell erősíteni a fejlesztésre és a humanitárius segítségnyújtásra rendelkezésre álló források átláthatóságát, az ezekkel való elszámoltathatóságot és az ezekre vonatkozó jelentéstételt, valamint az ezeknek nyújtott pénzügyi eszközöket, szükség esetén a költségvetési hatóság gyors jóváhagyásával, különösen szem előtt tartva az újonnan elfogadott, 2030-ra szóló menetrendet, valamint a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elveinek betartása érdekében; meg van győződve arról, hogy ez az Unió érdekeit is szolgálja, mivel megelőzi a jövőbeli migrációs nyomást;

3.  megállapítja, hogy annak ellenére, hogy az adományozó országokban a menekültekre fordított összegekkel kapcsolatos kiadások részben az OECD Fejlesztési Támogatási Bizottságának (DAC) meghatározása szerinti hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) keretébe tartoznak, nem járulnak hozzá a fejlődő országok fenntartható fejlődéséhez és a migráció kiváltó okainak leküzdéséhez; megállapítja, hogy bizonyos tagállamok az adományozóként a menekültekre fordított összegeket egyre gyakrabban hivatalos fejlesztési támogatásként számolják el; ismételten hangsúlyozza, hogy a hatékony humanitárius segítségnyújtási fellépéseknek és fejlesztési programoknak a fejlődő országokban a migráció kiváltó okainak legyőzését kellene szolgálniuk, és nem válhatnak az uniós fejlesztésfinanszírozás és egyéb fejlesztéspolitikák kárára;

4.  emlékeztet arra, hogy a migrációs és menekültügyi válság jelentősen kihatott az uniós költségvetésre, és az elkövetkező években továbbra is dinamikus választ fog igényelni; támogatja a 2014–2016-os uniós költségvetés 3. és 4. fejezetében rendelkezésre álló források kimerítését; e tekintetben felszólít a felső határértékek megfelelő emelésére a migrációs és menekültügyi válság megfelelő kezelése érdekében;

5.  felismeri, hogy a 16. fenntartható fejlesztési cél valamennyi aspektusának eléréséhez kiadásokra van szükség; úgy véli, hogy a béke, a jogállamiság, az emberi jogok, a jó kormányzás és az oktatás fejlődő országokban történő előmozdítása elengedhetetlen a béke és a biztonság megteremtéséhez, a szegénység és az egyenlőtlenségek csökkentéséhez, valamint hosszabb távon a szegénység felszámolásához; elutasítja a fejlesztési támogatás nem fejlesztési célú felhasználását, amit az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 208. cikke egyértelműen kimond; hangsúlyozza, hogy a szóban forgó, hivatalos fejlesztési támogatásnak nem tekinthető finanszírozásnak a Fejlesztési Együttműködési Eszköztől és az Európai Fejlesztési Alaptól vagy bármely más olyan mechanizmustól eltérő eszközökből kell származnia, amely kizárólag ezen eszközökből részesül, mint amilyen például az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért;

6.  hangsúlyozza, hogy az újonnan fellépő járványok tekintetében elegendő egészségüggyel kapcsolatos kiadásra van szükség; emlékeztet arra, hogy a 3. fenntartható fejlesztési cél elérése érdekében hatékony és átfogó egészségügyi rendszerekre van szükség, megfizethető gyógyszerekkel; azon globális egészségügyi kihívások megoldására, amelyek Európát is könnyen érinthetik, a többéves pénzügyi keret összes programjának – például a Horizont 2020, a Fejlesztési Együttműködési Eszköz, az Európai Fejlesztési Alap vagy az Egészségügy a növekedésért program – jobb kihasználására ösztönöz;

7.  hangsúlyozza, hogy a szükséghelyzeti alapokat azért hozták létre, mert az uniós költségvetés nem rendelkezik a nagyobb válságokra adandó gyors és átfogó válaszlépésekhez szükséges erőforrásokkal és rugalmassággal; olyan életképes megoldást szorgalmaz, amely lehetővé teszi a költségvetési hatóság általi teljes körű ellenőrzést, javítandó a költségvetés egységességét és a demokratikus felelősségvállalás elvének tiszteletben tartását;

8.  emlékeztet arra, hogy az Unió határozottan kötelezettséget vállalt a támogatások hatékonysága, valamint különösen az iránt, hogy a fejlesztési programok vonatkozásában a támogatás kedvezményezettjei tiszteletben tartsák a demokratikus felelősségvállalás elvét, valamint hogy az uniós támogatást összehangolja a fejlődő országok prioritásaival; megállapítja, hogy ezt az elvet tiszteletben kell tartani a migrációra adott uniós válasz során, például az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért létrehozásakor, amelyet kifejezetten azért hoztak létre, hogy megkerüljék az EFA hosszabb eljárásait, amelyek tiszteletben tartják a segélyhatékonysági alapelveket; felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot az Afrikai Békekeret más eszközökkel történő finanszírozására;

9.  megállapítja továbbá, hogy a mianmarihoz/burmaihoz és a kolumbiaihoz hasonló biztató fejlemények megfelelő válaszlépéseket és finanszírozást követelnek meg az Unió részéről;

10.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlesztési célok megvalósításához megfelelő forrásokra van szükség, elismerve ugyanakkor, hogy 2015-ben az Unió által nyújtott kollektív hivatalos fejlesztési támogatás az uniós GNI 0,47%-át tette ki; sajnálatosnak tartja, hogy az EU nem érte el a 0,7%-os ODA/GNI vállalást 2015-ig; emlékeztet arra, hogy az Unió a közelmúltban megújította arra irányuló kollektív kötelezettségvállalását, hogy hivatalos fejlesztési támogatását a GNI 0,7%-ára emelje; rámutat arra, hogy ehhez jelentős emelésre van szükség, és hangsúlyozza, hogy ezt a többéves pénzügyi keret átdolgozása során tekintetbe kell venni; felszólítja a tagállamokat, hogy fogadjanak el világos tervet azon kötelezettségvállalásuk teljesítésére, mely szerint GNI-jük 0,7%-át a hivatalos fejlesztési támogatásra fordítják;

11.  emlékeztet arra, hogy a humanitárius segítségnyújtás időben történő és kiszámítható finanszírozása a leghatékonyabban úgy segíthető elő, hogy nincs szakadék a kifizetések és a kötelezettségvállalások között, és arra kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot arra, hogy a kifizetések szisztematikusan feleljenek meg a humanitárius segítségnyújtási fellépésekre irányuló kötelezettségvállalásoknak;

12.  sürgeti az Uniót és tagállamait, hogy hagyjanak fel az eltúlzott támogatásokkal, és ne számolják el hivatalos fejlesztési támogatásként az eltúlzott támogatási elemeket (például a menekültekkel kapcsolatos kiadásokat, a diákokra vonatkozó számított kiadásokat, a kötött segélyt, a hitelek után fizetendő kamatokat és az adósságelengedést);

13.  támogatja a fejlődő országok éghajlati fellépéseinek uniós finanszírozását, és kitart amellett, hogy tiszteletben kell tartani a fejlődő országok annak megakadályozására irányuló elkötelezettségét, hogy az ilyen segítségnyújtás gyengítse a nem éghajlati jellegű hivatalos fejlesztési támogatást; kitart amellett, hogy a többletszükségletek kielégítése érdekében többletforrásokat kell igénybe venni;

14.  kéri a többéves pénzügyi kerethez tartozó fejlesztési programok félidős értékelését a kitűzött célokhoz való közeledés, a felvevőképesség és az uniós hozzáadott érték alapján, figyelembe véve a jelenlegi keret késedelmes végrehajtását és az időközben vállalt kötelezettségeket, például a fenntartható fejlesztési célokat; javasolja, hogy a nem megfelelően megvalósult kötelezettségvállalások számára, amennyiben szükséges, biztosítsák a szükséges költségvetési forrásokat;

15.  emlékeztet az EU azon kötelezettségvállalására, hogy a hivatalos fejlesztési támogatás legalább 20%-át az alapvető szociális szolgáltatásokra, elsősorban az oktatásra és az egészségügyre fordítja; úgy véli, hogy az elérhető legmagasabb szintű egészség alapvető emberi jog, és az egészségügyi ellátáshoz és biztosításhoz való általános hozzáférés, beleértve a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat, hatékonyan segíti a fejlődést, valamint alapvető feltétele a nemek közötti egyenlőség előmozdításának, illetve a táplálkozás és az oktatási eredmények javításának; következésképpen hangsúlyozza, hogy a gyorsan terjedő új járványokra való tekintettel, valamint mivel számos alacsony és közepes jövedelmű országban – a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendben megfogalmazott célkitűzések teljesítése érdekében – átfogó beruházások szükségesek az ellenálló egészségügyi rendszerek megteremtésére és az alapvető gyógyszerekhez való megfizethető hozzáférés biztosítására, egészségügyi célú ráfordításokra van szükség.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

24.5.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

19

1

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Beatriz Becerra Basterrechea, Nirj Deva, Doru-Claudian Frunzulică, Maria Heubuch, György Hölvényi, Linda McAvan, Norbert Neuser, Maurice Ponga, Lola Sánchez Caldentey, Elly Schlein, Davor Ivo Stier, Bogdan Brunon Wenta, Rainer Wieland

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Marina Albiol Guzmán, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Carolina Punset, Paul Rübig, Adam Szejnfeld, Patrizia Toia, Jan Zahradil

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

John Stuart Agnew

VÉLEMÉNY a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részéről (25.5.2016)

a Költségvetési Bizottság részére

a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret választások utáni felülvizsgálatának előkészítéséről: a Parlament észrevételei a Bizottság javaslatát megelőzően
(2015/2353(INI))

A vélemény előadója: Reimer Böge

JAVASLATOK

A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság felkéri a Költségvetési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi módosításokat:

1.  hangsúlyozza, hogy az EU kereskedelempolitikája a kölcsönösség szellemében a gazdasági növekedés, a foglalkoztatás és a fejlesztés elősegítése érdekében a nyitott piacok előmozdításával hozzájárul mind az EU, mind harmadik országok stabilitásához és jólétéhez; megfelelő finanszírozást kér, hogy a Bizottság megvalósíthassa „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű stratégiájában szereplő nagyratörő ütemtervet;

2.  megállapítja, hogy minden új szabadkereskedelmi megállapodás megkötése jelentős bevételkiesést jelent az Unió saját forrásainak költségvetése tekintetében; felszólítja a Bizottságot a várható bevételkiesések pontos számszerűsítésére minden egyes jelenleg tárgyalás alatt álló szabadkereskedelmi megállapodás esetében, továbbá annak egyértelmű megnevezésére, hogy a kiesések összegét milyen átcsoportosítások fogják ellentételezni a költségvetésben; felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő konkrét javaslatokat arra vonatkozóan, hogy a nemzetközi kereskedelem a jövőben hogyan járuljon hozzá az Unió költségvetésének és saját forrásainak átalakításához;

3.  úgy véli, hogy a menekültügyi és migrációs válság jelentős hiányosságokat tárt fel a keleti és déli szomszédságban és a Szubszaharai-Afrikában végrehajtott uniós fellépések következetessége terén; felhívja a Bizottságot, hogy ragadja meg a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatában rejlő lehetőséget arra, hogy megkezdje az EU partnereivel kapcsolatos politikai stratégia alapvető reformját a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia erősítése és a migráció okainak hatékony kezelése céljából; hangsúlyozza, hogy a menekültügyi válság enyhítésére szolgáló programok finanszírozását nem szabad levonni a hivatalos fejlesztési támogatásra (ODA) fordított kiadásokból;

4.  hangsúlyozza, hogy a kkv-knak az uniós gazdaság szempontjából betöltött létfontosságú szerepét tükröznie kell egy átfogó és következetes stratégiának, amely vállalkozásbarát környezetet biztosít az európai kkv-k számára, és előmozdítja nemzetközi kereskedelmi és befektetési lehetőségeiket; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan konkrét és egyértelmű útmutatókat, amelyek a kkv-k számára nyújtanak felvilágosítást az EU által kötött egyes kereskedelmi megállapodások által kínált lehetőségekről és előnyökről; megismétli a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy hatékonyságuk és eredményességük tekintetében értékelje és javítsa a Partnerségi Eszközön belül a kkv-k nemzetközivé válását támogató különböző kezdeményezéseket, a magán- és a tagállami kezdeményezések, valamint a kkv-kat támogató egyéb uniós finanszírozási eszközök, mint például a COSME vonatkozásában a komplementaritás és az európai hozzáadott érték biztosítása céljából;

5.  megjegyzi, hogy egyre nagyobb mértékben kerülnek igénybevételre az uniós költségvetésen kívüli garanciák és pénzügyi eszközök, hogy a költségvetési korlátok ellenére válaszolni lehessen az összetett válságokra; sajnálja a 4. fejezetben a szíriai és az afrikai válság kezelésére szolgáló alapok és a törökországi menekülteket támogató eszköz finanszírozása érdekében végrehajtott különböző csökkentéseket; ragaszkodik ahhoz, hogy az ilyen finanszírozási eszközöknek be kell tartaniuk a bevett segélyhatékonysági kritériumokat, mint például a felelősségvállalás és az összehangolás kritériumát, továbbra is kivételt kell jelenteniük, és végső soron a költségvetésben kell szerepelniük, így biztosítva a demokratikus elszámoltathatóságot;

6.  emlékeztet arra, hogy a IV. fejezeten belüli fennálló kötelezettségvállalások (RAL) szintje 2010 óta folyamatosan emelkedett, és 2015-ben korábban nem tapasztalt szintet ért el; hangsúlyozza, hogy a IV. fejezetben a kötelezettségvállalásokhoz képest elegendő szintű kifizetési előirányzatnak kell rendelkezésre állnia annak megakadályozására, hogy a jövőben a fennálló kötelezettségvállalások szintje ne váljon ismét fenntarthatatlanná; felhívja a Tanácsot, hogy növelje a kifizetések felső határát, hogy megakadályozza az újbóli kifizetési válságot a jelenlegi többéves pénzügyi keret időszakának végén; hangsúlyozza, hogy a rendelkezésre álló kötelezettségvállalási előirányzatok elvesztését ténylegesen meg kell akadályozni a többéves pénzügyi keret nagyon szoros felső határaira való tekintettel; ezért kéri, hogy a részleges végrehajtás vagy a végrehajtás elmaradása miatt törölt kötelezettségvállalási előirányzatok újra álljanak rendelkezésre az uniós költségvetésben a Parlament és a Tanács által a költségvetési eljárás keretében meghatározott célokra;

7.  úgy ítéli meg, hogy a külső fellépésekre vonatkozó európai garanciaalap hatékony és eredményes mechanizmus az EU harmadik országokban folytatott hitelezési műveleteivel kapcsolatos kockázatokra történő tartalékképzésre; sürgeti a kkv-k támogatására rendelkezésre álló hitelek növelését, valamint a társadalmi és gazdasági infrastruktúra fejlesztését a migrációs és menekültügyi válság által leginkább érintett térségekben a migráció kezelésének elősegítése érdekében; kéri ennek során különösen a tisztességes kereskedelem területéről származó tapasztalatok felhasználását és a megfelelő szerkezetek és elvek fenntartható módon való megerősítését;

8.  hangsúlyozza, hogy az EU makroszintű pénzügyi támogatási mechanizmusa keretében a súlyos gazdasági nehézségekkel küzdő partnerországoknak nyújtott értékes támogatást tükröznie kell az uniós költségvetésnek;

9.  elegendő forrást kér az 5. fejezetben a kereskedelmi megállapodások előzetes, közbenső és utólagos értékelésének elvégzése, valamint az alkalmazott módszertan felülvizsgálata révén minőségük és hatékonyságuk javítása érdekében, és annak biztosítására, hogy az EU-ra és kereskedelmi partnereire háruló kötelezettségek teljes körűen végrehajtásra kerüljenek.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN TARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

24.5.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

30

1

8

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Maria Arena, Tiziana Beghin, Daniel Caspary, Salvatore Cicu, Marielle de Sarnez, Santiago Fisas Ayxelà, Karoline Graswander-Hainz, Ska Keller, Jude Kirton-Darling, Alexander Graf Lambsdorff, Bernd Lange, David Martin, Emmanuel Maurel, Emma McClarkin, Anne-Marie Mineur, Sorin Moisă, Alessia Maria Mosca, Artis Pabriks, Franck Proust, Godelieve Quisthoudt-Rowohl, Viviane Reding, Inmaculada Rodríguez-Piñero Fernández, Tokia Saïfi, Marietje Schaake, Helmut Scholz, Joachim Schuster, Joachim Starbatty, Adam Szejnfeld, Hannu Takkula, Iuliu Winkler, Jan Zahradil

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Reimer Böge, Edouard Ferrand, Sander Loones, Georg Mayer, Lola Sánchez Caldentey, Judith Sargentini, Jarosław Wałęsa

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk, (2) bekezdés)

Dominique Bilde

VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről (31.5.2016)

a Költségvetési Bizottság részére

a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret választások utáni felülvizsgálatának előkészítéséről: a Parlament észrevételei a Bizottság javaslatát megelőzően
(2015/2353(INI))

A vélemény előadója: Georgi Pirinski

JAVASLATOK

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felhívja a Költségvetési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret választások utáni felülvizsgálata elengedhetetlenül szükséges, és ennek során figyelembe kell venni az EU és a tagállamok előtt álló új politikai kihívásokat és prioritásokat – mint amilyen a szegénység, a társadalmi kirekesztés, a munkanélküliség és az egyenlőtlenség magas szintje, illetve a menekültek által támasztott kihívás – annak biztosítása érdekében, hogy az EU megvalósítsa az Európa 2020 stratégiában kitűzött céljait; kiemeli, hogy a források szükséghelyzet esetén történő átcsoportosítása nem fenntartható megoldás; hangsúlyozza, hogy a források vonatkozásában fenn kell tartani az Unió stratégiai célkitűzéseinek elérésével és a nagyobb gazdasági, szociális és területi kohézióval kapcsolatos kötelezettségvállalásokat; kéri, hogy a többéves pénzügyi keret foglalkoztatási és szociális politikával konkrétan kapcsolatos felső határait korrigálják felfelé és fokozzák a többéves pénzügyi keret rugalmasságát avégett, hogy képes legyen reagálni az előre nem látható társadalmi körülményekre;

2.  megjegyzi, hogy a többéves pénzügyi keret jelenlegi felső határait már túllépték, ami e többéves pénzügyi keret időtartamának második felében veszélybe sodorhatja e keret fenntarthatóságát; ezért arra kéri a Bizottságot, hogy végezze el a többéves pénzügyi keret felső határainak, illetve a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletnek a valódi félidős felülvizsgálatát, és megfelelő módon vegye figyelembe az általa elvégzett vizsgálat következtetéseit egy olyan fenntartható uniós költségvetési keret EU számára történő biztosítása érdekében, amely lehetővé teszi az Unió elsődleges célkitűzéseinek elérését és főbb projektjeinek sikeres megvalósítását;

3.  hangsúlyozza, hogy az EU-ban a foglalkoztatási arány jelenleg 69,2%-os, ami jóval az Európa 2020 stratégiában foglalt célkitűzés alatt van, hogy a munkanélküliség továbbra is különösen magas a nők, a fiatalok, az idősebb munkavállalók és a hátrányos helyzetű csoportok körében, és hogy Európában több mint 12 millió fő tartósan munkanélküli, akik az EU aktív népességének 5%-át teszik ki; ebben az összefüggésben emlékeztet a tartósan munkanélküli személyek munkaerőpiaci integrációjáról szóló, a közelmúltban elfogadott 2016. február 15-i tanácsi ajánlásra[1], amely újfent igazolta, hogy határozott uniós politikákra és teljes mértékben megfelelő erőforrásokra van szükség; felszólít az európai állami és magánberuházásoknak az Európai Szociális Alap előtérbe helyezése és megerősítése által történő növelésére a készségek fejlesztése, illetve a minőségi és fenntartható munkahelyek – többek között zöld munkahelyek, valamint a szociális gazdaságon, illetve az egészségügyi és szociális ellátási ágazaton belüli munkahelyek – teremtése területén;

4.  megállapítja, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre (IFK) előirányzott teljes keretösszeget az időszak elejére ütemezték 2014–2015-ben, továbbá, hogy a rendelkezésre álló számadatok szerint a mai napig teljesen fel lett használva; ragaszkodik ahhoz, hogy folytassák az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést, amelynek teljesítményét a 2016. évi költségvetési megállapodás részét képező közös nyilatkozatban kértek szerint kell elemezni és értékelni, figyelembe véve a Számvevőszék jelentését, amely várhatóan 2017 elejére fog elkészülni; ragaszkodik ahhoz, hogy megtegyék a szükséges kiigazításokat az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés végrehajtásának javítása céljából, annak biztosítása érdekében, hogy e beruházások eredményessége és hatékonysága elegendő legyen a program céljainak megvalósításához; kéri, hogy legalább 2020-ig biztosítsanak forrásokat e kezdeményezés számára;

5.  rámutat, hogy az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelem kiemelt prioritás, és felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a vállalkozási tevékenység folytatását a fiatalok körében, mint a munkahelyteremtést ösztönző és a munkavállalást azonnal lehetővé tévő mechanizmusokat, ugyanakkor különösen biztosítsa a foglalkoztatás védelmét és a megfelelő társadalombiztosítási hátteret; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy elegendő előirányzatokat kell átirányítani a gyakornokok mobilitásának ösztönzésére, akiknek ennek megfelelően a diákokkal azonos módon jogosultnak kell lenniük az Erasmus finanszírozásának igénybevételére.

6.  megjegyzi, hogy az EURES-ről és a be nem jelentett munkavégzés kezelésével foglalkozó európai platformról szóló új jogszabályok a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programjának forrásaira építenek, és ragaszkodik ahhoz, hogy az uniós költségvetésben elegendő pénzügyi támogatást biztosítsanak e program számára anélkül, hogy veszélybe kerülnének a foglalkoztatás és a szociális innováció európai program Progress, illetve mikrofinanszírozás és szociális vállalkozás területeihez rendelt feladatok; felhív arra, hogy a Progress területre fordított 61%-os költségvetési juttatási szintet tartsák fenn, nevezetesen olyan projektekre és olyan uniós szintű hálózatok támogatására, amelyek elősegítik a társadalmi befogadást és a szegénység elleni küzdelmet;

7.  hangsúlyozza, hogy az ESZA és a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap forrásai nem elégségesek az egyenlőtlenség és szegénység kialakulásának, illetve a gazdasági válság által a fiatalok és a tartósan munkanélküliek munkaerőpiacról való kirekesztése tekintetében a munkaerőpiacra gyakorolt legsúlyosabb következményeinek, és a példa nélküli menekülthullámnak a kezeléséhez; felhívja az Európai Bizottságot, hogy emelje a szociálpolitikák számára biztosított előirányzatok összegét, ezáltal megerősítve a kohéziós politikát, amellyel biztosítható a menekültek társadalmi és munkaerő-piaci integrációja, ugyanakkor a foglalkoztatás és társadalmi beilleszkedés előmozdítására irányuló uniós célkitűzések megvalósítása; felhívja ezért a Bizottságot, hogy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálata során az ESZA-nak a kohéziós politika költségvetéséből való részesedését szükség szerint növelje; ragaszkodik ahhoz, hogy az ESZA-intézkedéseknek nyújtott nemzeti kereteket ne csökkentsék, valamint hogy elegendő éves pénzforgalmat biztosítsanak az uniós költségvetésből történő kifizetésekhez;

8.  rámutat arra, hogy az EU továbbra is távol áll az Európa 2020 szegénység visszaszorítására vonatkozó célkitűzésének megvalósításától, ami rávilágít arra, hogy ezen a területen a politikák kudarcot vallottak, különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő embereket illetően; felszólít hatásvizsgálatok és ár-érték elemzések készítésére e kudarc okainak feltárása érdekében; felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy az EU népességének 24,4%-át fenyegeti a szegénység és a társadalmi kirekesztettség, és hogy az érintettek száma 2008 óta öt millióval növekedett; ezért felszólít a szociális beruházások – ideértve többek között a minőségi szociális szolgáltatásokba történő beruházást – érdekében a szociális politikai intézkedések számára és a szociális gazdaság számára nyújtott pénzügyi támogatás növelésére; felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg, hogy az ESZA legalább 25%-os részét a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre fordítsa, és szigorúan ellenőrizze, hogy az elkülönített részt ténylegesen e célra használják-e fel;

9.  felhívja a figyelmet az európai gyermekszegénység óriási problémájára, ami több mint 20 millió gyermeket érint (27,8%-ot az EU-28-ban és közel 50%-ot egyes tagállamokban), akik olyan családokban élnek, amelyek nap mint nap jövedelem nélkül és az alapszolgáltatásokat, így például az élelmiszereket, lakást, az oktatást és az egészségügyi ellátást nélkülözve élnek; ismételten felhívja a Bizottságot és a tagállamokat gyermekgarancia kialakítására, amely a gyermekeket a szegénység enyhítésére irányuló jelenlegi politikák középpontjába helyezi és biztosítja az e politikák teljes körű végrehajtásához szükséges erőforrásokat, továbbá a képzéshez és készségfejlesztéshez hasonló célzott beavatkozások révén segíti a szülőket a társadalmi kirekesztettségből és a munkanélküliségből való kilábalásban;

10.  úgy véli, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból (EGAA) a mobilizációra rendelkezésre álló maximális éves összegnek legalább 150 millió eurónak kell maradnia (2011. évi árakon) mivel ez az eszköz, annak ellenére, hogy eddig nem használták ki teljesen, óriási lehetőségeket rejt a fő gazdasági strukturális változások által érintett munkavállalók támogatására;

11.  hangsúlyozza, hogy az öt európai strukturális és beruházási alap – különösen az ESZA és az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) – közötti, valamint az egyéb uniós eszközök közötti szinergiák, továbbá ezek összehangolása képesek ezen eszközök hatékonyságának növelésére, és azokat tovább kell fejleszteni;

12.  emlékeztet arra, hogy az Európai Unió költségvetése részben beruházási költségvetés, amely jelentős tőkeáttételi hatással rendelkezik és rendkívül hatásos eszközt jelenthet az európai hozzáadott értékkel rendelkező stratégiai beruházások növelésére, a fenntartható és inkluzív növekedést és minőségi munkahelyteremtést, illetve felfelé irányuló társadalmi konvergencia létrehozását célzó megközelítéssel összhangban; javasolja, hogy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálata során vegyék figyelembe az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) meglévő uniós programokra gyakorolt hatását, szem előtt tartva e programoknak különösen a gazdasági fejlődésben és a munkahelyteremtésben játszott jelentős szerepét, ugyanakkor figyelembe véve, hogy az EFSI alapvető fontosságú az európai beruházások felélénkítésében;

13.  hangsúlyozza, hogy a kutatásba és fejlesztésbe irányuló beruházások az európai gazdaság versenyképessége és a munkahelyteremtés vonatkozásában kiemelkedően fontosak; ugyanakkor megjegyzi, hogy az Eurostat legutóbbi adatai alapján a kutatási és fejlesztési beruházások az EU GDP-jének csupán 2,03%-át teszik ki, ami jelentős mértékben elmarad az Európa 2020 stratégiában foglalt célkitűzéstől; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy találja meg a Horizont 2020 költségkeretében az EFSI javára eszközölt csökkentések teljes ellentételezésének módját;

14.  hangsúlyozza, hogy a közös agrárpolitika (KAP) jelentős mértékben hozzájárul a növekedéshez és a foglalkoztatáshoz, különösen a vidéki területeken, és rámutat, hogy egy mezőgazdasági munkahely 7 kapcsolódó munkahelyet teremt; kéri, hogy a többéves pénzügyi keret 2. fejezetében szereplő összegek maradjanak változatlanok, szem előtt tartva, hogy a KAP rendkívül fontos a foglalkoztatás szempontjából; emlékeztet arra, hogy a KAP hozzájárul a gazdálkodók bevételeiben különösen válságok idején tapasztalható ingadozások csökkentéséhez, és lehetővé teszi azt is, hogy a gazdálkodók – többek között a fiatalok – vállalkozást indíthassanak el, és fejleszthessenek annak érdekében, hagy gazdaságuk jövedelmezővé és virágzóvá váljon, továbbá közvetlenül vagy közvetve munkahelyeket teremtsen;

15.  felszólítja a tagállamokat – mivel az EU-27-ek GDP-jük 13,1%-át költötték a bankok megmentésére, míg az uniós költségvetésre eső rész kevesebb mint 1% –, hogy biztosítsák az összes szükséges forrást a jelenleg az EU előtt álló rendkívüli kihívások sikeres legyőzése érdekében;

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

30.5.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

37

10

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Laura Agea, Guillaume Balas, Brando Benifei, Mara Bizzotto, David Casa, Ole Christensen, Lampros Fountoulis, Arne Gericke, Czesław Hoc, Danuta Jazłowiecka, Rina Ronja Kari, Jan Keller, Ádám Kósa, Kostadinka Kuneva, Jean Lambert, Javi López, Thomas Mann, Dominique Martin, Elisabeth Morin-Chartier, João Pimenta Lopes, Georgi Pirinski, Terry Reintke, Sofia Ribeiro, Maria João Rodrigues, Claude Rolin, Anne Sander, Sven Schulze, Ulrike Trebesius, Marita Ulvskog

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Daniela Aiuto, Rosa D’Amato, Rosa Estaràs Ferragut, Tania González Peñas, Richard Howitt, Dieter-Lebrecht Koch, Edouard Martin, Tamás Meszerics, Evelyn Regner, Joachim Schuster, Michaela Šojdrová, Helga Stevens, Flavio Zanonato

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Xabier Benito Ziluaga, Jens Geier, Sylvie Goddyn, Andrej Plenković, Jasenko Selimovic

  • [1]  HL C 67., 2016.2.20., 1. o.

VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről (27.4.2016)

a Költségvetési Bizottság részére

a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret választások utáni felülvizsgálatának előkészítéséről: a Parlament észrevételei a Bizottság javaslatát megelőzően
(2015/2353(INI))

A vélemény előadója: Francesc Gambús

JAVASLATOK

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság felhívja a Költségvetési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  felhív a többéves pénzügyi keret (TPK) felülvizsgálatára annak biztosítása érdekében, hogy az Európai Unió megvalósítsa a 2020-ig szóló klíma- és energiapolitikai célkitűzéseit, és jó pályára álljon ahhoz, hogy a lehető leghatékonyabban meg tudja valósítani a párizsi COP21 és az EU 2030–2050 közötti klímapolitikai céljait; úgy véli, hogy az európai gazdaság karbonszegény gazdasággá való átalakítása lesz az egyik legnagyobb kihívás, amellyel az Európai Uniónak az elkövetkezendő években szembe kell néznie; megjegyzi továbbá, hogy a párizsi megállapodás értelmében uniós finanszírozást kell elkülöníteni a fejlődő országokban az éghajlatváltozással szembeni fellépések támogatására; kéri a Bizottságot, hogy a többéves pénzügyi keret értékelése/felülvizsgálata keretében foglalkozzon ezzel;

2.  megjegyzi, hogy a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret legalább 20%-át az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésre kell fordítani, és megállapítja, hogy a Bizottság éghajlat-politikai szempontok általános érvényesítését szolgáló módszertanának számítása szerint az éghajlatváltozásra a 2014-es költségvetés 12,7%-át fordították és a 2015-ös költségvetési tervezet 12,5%-át különítették el; sürgeti a Bizottságot, hogy szolgáltasson végleges számokat a 2015-ös végrehajtott költségvetésről, továbbá a párizsi megállapodásban foglalt célok megvalósításának biztosítása érdekében szükséges 20%-os célkitűzés elérése céljából a jelenlegi többéves pénzügyi keret hátralévő éveiben az éghajlatváltozással kapcsolatban szükséges várható kiadásokról; felhívja a Bizottságot az éghajlat-változási politika általános érvényesítését szolgáló mechanizmus teljes körű működésének garantálására; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi 20%-os arány növelését Európa fenntartható karbonszegény gazdasággá való átalakítását elősegítő, költségvetési szempontból semleges eszköznek lehetne tekinteni;

3.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós pénzügyi források között ne szerepeljenek olyan támogatások, amelyek károsak az éghajlatra nézve, vagy amelyek a fosszilis tüzelőanyagokra épülő infrastruktúra rögzülését eredményezik, vagy az ökoszisztémákat és a biológiai sokféleséget károsító tevékenységek támogatását foglalják magukban, és olyanok sem, amelyek támogatják a tüzelőanyagok felhasználását; felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be egy hatékony módszert az uniós költségvetés biológiai sokféleségre fordított kiadásainak nyomon követésére;

4.  hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret értékelését a tagállamoknak nem szabad arra használniuk, hogy a fejlődő országok évi 100 milliárd dollárral való támogatására vonatkozó párizsi célkitűzéssel kapcsolatos feladataikat az uniós költségvetésre terheljék;

5.  megjegyzi, hogy a Horizont 2020 végrehajtási rendelete magasabb célkitűzést határoz meg az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésekre vonatkozóan, mint az Unió általános költségvetése; úgy véli, hogy ahhoz, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos kiadások meghaladják a teljes Horizont 2020 költségvetés 35%-át, a Horizont 2020 keretén belül az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépések pontosabb és teljesebb nyomon követésére van szükség, valamint jobban kell összpontosítani a Horizont 2020 azon részeire, amelyek az éghajlatváltozás szempontjából potenciálisan fontosak lehetnek, azonban eddig nem eredményeztek jelentős éghajlatváltozással kapcsolatos fellépést;

6.  úgy véli, hogy mivel biztosítani kell az európai környezet ökoszisztémáinak és biológiai sokféleségének hozzáadott értékét, a többéves pénzügyi keretnek el kell ismernie ezt az értéket, és a következő költségvetésekben elegendő forrásokat kell hozzárendelnie a biológiai sokféleség megőrzéséhez, főként, ám nem kizárólag a vidéki területeken;

7.  hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség elvesztésének és az ökoszisztémák pusztulásának Európában 2020-ig történő megállítására vonatkozó, jelenlegi uniós kötelezettségvállalások fényében biztosítanunk kell, hogy az uniós kiadások összessége ne gyakoroljon negatív hatást a biológiai sokféleségre, továbbá támogassa a biológiai sokféleséggel kapcsolatos céljaink elérését.

8.  úgy véli, hogy a TPK-nak megfelelő költségvetést és finanszírozást kell biztosítania a Natura 2000 hálózat számára, különösképpen a LIFE programon keresztül, amelynek célja a környezetvédelmi, energia- és éghajlat-politikai célkitűzések megvalósításának elősegítése és integrálása más politikákba és a tagállamok gyakorlatába; aggodalommal állapítja meg, hogy a LIFE program 2015-ös költségvetésében csökkentek a kifizetési előirányzatok, főként egyes projekteknek a gazdasági helyzet miatti elhalasztása és a Természetitőke-finanszírozási Eszközből származó finanszírozási eszközök késedelmes folyósítása miatt;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb kezdje meg a KAP célravezetőségi vizsgálatát, az öt célravezetőségi vizsgálati kérdés – uniós hozzáadott érték, relevancia, hatékonyság, eredményesség és szakpolitikai koherencia – alapján;

10.  úgy véli, hogy a KAP finanszírozását ki kell igazítani, hogy az hozzájáruljon az Unió környezetvédelmi politikai céljaihoz, többek között a levegőminőségi, a vízügyi, a biológiai sokféleséggel kapcsolatos és az éghajlat-politikai célokhoz;

11.  úgy véli, hogy az Egészségügy a növekedésért program kulcsfontosságú eszköz a 2014–2020 közötti időszakban, ezért hangsúlyozza költségvetése fenntartásának szükségességét;

12.  felhívja a Bizottságot annak értékelésére, hogy a Horizont 2020 program célkitűzései az Európai Stratégiai Beruházási Alap forrásainak átcsoportosítását követően teljesülnek-e, továbbá hogy állítsa vissza legalább a program eredeti költségvetési keretét;

13.  megjegyzi, hogy a körforgásos gazdaságnak jobban megfelelő gazdaságra való átállás ösztönözni fogja az energia- és erőforrás-hatékonyságot, valamint hozzá fog járulni az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez, ezért megfelelő pénzügyi támogatást kér a körforgásos gazdaságra vonatkozó csomag végrehajtására;

14.  úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatakor azzal a ténnyel kapcsolatban is rendelkezést kell hozni, hogy az elkövetkezendő években az élelmiszer-biztonság és az élelmiszer-ellátás biztonsága kihívást fognak jelenteni, tekintettel a forrásokra nehezedő növekvő teherre, és az EU-ban egyre inkább előforduló növénybetegségekre; e rendelkezést fel lehetne használni a tagállamokban tapasztalt hiányos táplálkozási trendek leküzdésére, továbbá az élelmiszer-biztonság és az élelmiszer-ellátás biztonságosságának növelésére, a hivatalos ellenőrzések hatékonyságának, eredményességének és megbízhatóságának növelése révén, ami létfontosságú eszköz a magas szintű biztonság biztosításához az emberek, állatok és növények számára a teljes élelmiszerlánc tekintetében, egyúttal biztosítva a magas szintű környezetvédelmet;

15.  úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatának figyelembe kellene vennie a természeti és az ember által előidézett katasztrófák számának és súlyosságának növekedését, azáltal hogy több forrást különít el a polgári védelmi eszköz számára, és megengedi ezek rugalmasabb felhasználását.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

26.4.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

56

10

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Marco Affronte, Margrete Auken, Pilar Ayuso, Zoltán Balczó, Ivo Belet, Simona Bonafè, Biljana Borzan, Lynn Boylan, Soledad Cabezón Ruiz, Alberto Cirio, Birgit Collin-Langen, Mireille D’Ornano, Seb Dance, Angélique Delahaye, Jørn Dohrmann, Ian Duncan, Stefan Eck, Bas Eickhout, Eleonora Evi, José Inácio Faria, Karl-Heinz Florenz, Francesc Gambús, Elisabetta Gardini, Gerben-Jan Gerbrandy, Jens Gieseke, Julie Girling, Sylvie Goddyn, Matthias Groote, Françoise Grossetête, Andrzej Grzyb, György Hölvényi, Anneli Jäätteenmäki, Jean-François Jalkh, Benedek Jávor, Karin Kadenbach, Kateřina Konečná, Giovanni La Via, Peter Liese, Norbert Lins, Susanne Melior, Miroslav Mikolášik, Massimo Paolucci, Gilles Pargneaux, Piernicola Pedicini, Bolesław G. Piecha, Pavel Poc, Frédérique Ries, Daciana Octavia Sârbu, Annie Schreijer-Pierik, Davor Škrlec, Dubravka Šuica, Estefanía Torres Martínez, Nils Torvalds, Jadwiga Wiśniewska, Damiano Zoffoli

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Clara Eugenia Aguilera García, Nikos Androulakis, Nikolay Barekov, Nicola Caputo, Mark Demesmaeker, Herbert Dorfmann, Fredrick Federley, Jacqueline Foster, Lampros Fountoulis, Giorgos Grammatikakis, Jan Huitema, Merja Kyllönen, Gesine Meissner, Younous Omarjee, Alojz Peterle, Marijana Petir, Gabriele Preuß, Christel Schaldemose, Jasenko Selimovic, Bart Staes, Kay Swinburne, Keith Taylor, Mihai Ţurcanu, Tom Vandenkendelaere, Carlos Zorrinho

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Marie-Christine Boutonnet, Linda McAvan

VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről (24.5.2016)

a Költségvetési Bizottság részére

a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret választások utáni felülvizsgálatának előkészítéséről: a Parlament észrevételei a Bizottság javaslatát megelőzően
(2015/2353(INI))

A vélemény előadója: Janusz Lewandowski

JAVASLATOK

Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság felhívja a Költségvetési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  úgy véli, hogy a Bizottságnak meg kell kezdenie a jelenlegi többéves pénzügyi keret működésének átfogó felülvizsgálatát, és ezt a jogszabályok felülvizsgálatának kell követnie;

2.  hangsúlyozza, hogy a Szerződés értelmében a Parlament és a Tanács alkotja a költségvetési hatóság két ágát; ezért kéri a Parlament teljes körű bevonását a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet félidei értékelésébe és felülvizsgálatába;

3.  hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet jórészt nem változott ugyan az elfogadása óta, ám végrehajtásának keretfeltételei megváltoztak; hangsúlyozza, hogy a tényleges felülvizsgálatot követően jogalkotási javaslatot kell tenni a problémák orvoslása céljából; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet elfogadása óta bevezetett új eszközöket, például az Európai Stratégiai Beruházási Alapot, megfelelően integrálni kell az uniós költségvetésbe anélkül, hogy ez pénzügyi szempontból negatívan hatna a megállapodás tárgyát képező programokra;

4.  megjegyzi, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap hosszú távon jelentős hatást gyakorol az EU költségvetésére; úgy véli, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap nem ugyanolyan projektekbe ruház be, mint amelyekre a Horizont 2020 költségvetési sorai és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz vonatkozik, ezért az nem ellensúlyozza teljes mértékben a Horizont 2020 által érintett költségvetési sorokat és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközt;; hangsúlyozza ezért, hogy teljes a többéves pénzügyi keret felülvizsgálata során mértékben vissza kell állítani e programok egyhangúlag elfogadott finanszírozási szintjét, valamint fenn kell tartani a megfelelő egyensúlyt a támogatások és a finanszírozási eszközök között, amennyiben az EU el akarja érni a kutatás és az innováció terén kitűzött céljait; emlékeztet ezzel összefüggésben arra, hogy az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz az energia és a távközlés terén alapvető fontosságú az energiaunió és a digitális unió megvalósítása szempontjából; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy biztosítani kell a CEF-finanszírozást a villamosenergia-hálózatok 10%-os vagy azt meghaladó mértékű összekapcsolási arányára irányuló cél eléréséhez;

5.  hangsúlyozza, hogy a Horizont 2020 és a COSME végrehajtása igen magas felhasználási arányt eredményezett, és ennek következtében a Horizont 2020 igen kevéssé volt sikeres, ami elriasztja a potenciális igénylőket projektjeik beterjesztésétől;

6.  ismételten hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az ITER projekt finanszírozását annak érdekében, hogy a fúziós energiát hiteles fenntartható energiaforrásként és az energiaszerkezet jövőbeli elemeként lehessen előtérbe helyezni, továbbá ipari szereplőket és kkv-kat lehessen a kutatóközpontokhoz vonzani;

7.  úgy véli, hogy az új politikai prioritásokat nem szabad a jelenlegi többéves pénzügyi keret már jóváhagyott programjainak (különösen a Horizont 2020, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz, a COSME, a Galileo és a Kopernikusz), illetve az előzetesen előirányzott nemzeti keretösszegek kárára kijelölni; hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret hátralévő időszakában minden új prioritást új forrásokból kell támogatni;

8.  felkéri a Bizottságot, hogy őrizze meg a 2014–2020-as időszak többéves pénzügyi keretében már elkülönített finanszírozást a Galileo, EGNOS és Kopernikusz programok gyors és teljes megvalósítására és infrastruktúrájuk működtetésére, valamint a downstream és upstream GNSS-alkalmazások és a Föld-megfigyelési tevékenységek támogatására; ismét megállapítja, hogy a Horizont 2020 keretprogram igen fontos szerepet játszhat annak elősegítésében, hogy az EU csökkentse függőségét a kritikus világűrbeli technológiák terén; ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy a Horizont 2020 világűrre vonatkozó része az „Ipari vezető szerep” elnevezésű prioritáshoz, és ezen belül a „Vezető szerep az alap- és az ipari technológiák területén” különös célkitűzéshez tartozik;

9.  kéri az európai strukturális és beruházási alapok és az uniós programok (például az Európai Stratégiai Beruházási Alap, az európai strukturális és beruházási alapok, a Horizont 2020, a COSME és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz) koordinálásának további erősítését és a köztük lévő szinergia maximalizálását;

10.  felkéri a költségvetési hatóságokat, hogy biztosítsák a lehető legnagyobb rugalmasságot annak érdekében, hogy a fel nem használt éves előirányzatokat át lehessen irányítani az 1a. fejezetbe tartozó programokra, például a Horizont 2020-ra, a COSME programra és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközre;

11.  megjegyzi, hogy az uniós programok hozzájárultak ahhoz, hogy az uniós kkv-k finanszírozáshoz jussanak, és különösen igaz ez a súlyos és tartós pénzügyi válságban lévő tagállamokban működő kkv-kra; kéri, hogy még több forrást juttassanak a program révén még több kkv-nak, és még jobban tegyenek eleget a kkv-k különféle igényeinek; kéri különösen a Horizont 2020 kkv-kal kapcsolatos eszközeinek jelentős kiterjesztését annak érdekében, hogy legalább a Horizont 2020-ról szóló rendeletben kijelölt összeget sikerüljön elérni; hangsúlyozza, hogy a finanszírozáshoz jutás továbbra is komoly problémát jelent sok kkv számára, különös tekintettel a kockázatfinanszírozásra; felkéri a Bizottságot, hogy biztosítson fokozottabb átláthatóságot a kkv-k finanszírozását illetően az egyértelműbb költségvetési felügyelet és ellenőrzés lehetővé tétele érdekében, és biztosítsa a végrehajtás ténylegesen alulról építkező megközelítését;

12.  emlékeztet rá, hogy az Unió egyedülálló módon képes nemzetközi együttműködést kezdeményezni és közfinanszírozást mobilizálni határokon átnyúló kérdésekben; úgy véli, hogy az uniós finanszírozás kezdeményezhet és előmozdíthat olyan tevékenységeket, amelyeket a tagállamok egyedül nem képesek megvalósítani, továbbá megteremtheti a tagállamok tevékenységeivel való kiegészítő jelleget és szinergiákat;

13.  úgy véli, hogy a fenntartható energiapolitika, az energiahatékonyság és a forráshatékonysági politika terén nagyra törő célok kitűzése költséghatékony előnyökkel járhat az európai gazdaság egésze számára; uniós és tagállami köz- és magánforrások biztosítását kéri az ezen elsődleges fontosságú ágazatokba történő befektetésekhez; úgy véli, hogy elő kell segíteni a Horizont 2020 és az intelligens szakosodási kezdeményezések (RIS3) közötti további szinergiákat annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a K+F kínálta lehetőségek jobb kiaknázását, és támogatni lehessen a regionális gazdasági konvergenciát;

14.  kéri a többéves pénzügyi keret programjainak félidei értékelését a kitűzött célokhoz való közeledés, a felvevőképesség, az uniós hozzáadott érték, valamint az uniós kiadások igazgatása tekintetében kulcsfontosságúnak számító, újonnan felmerülő politikai prioritások alapján, figyelembe véve a még mindig fennálló kifizetési elmaradást és a jelenlegi keret késedelmes végrehajtását; hangsúlyozza azt is, hogy a választások utáni felülvizsgálat lehetőséget teremt a többéves pénzügyi keret javítására, ami magában foglalja a források alkalmazására, kezelésére, illetve a forrásokkal kapcsolatos jelentéstételre és ellenőrzésekre vonatkozó reformokat is; kéri, hogy a többek között az eredményes pénzgazdálkodásra összpontosító teljesítményértékelés alapján a nem megfelelően végrehajtott programokra elkülönített előirányzatokat csoportosítsák át a jól működő programokra;

15.  úgy véli, hogy a beruházásokat és az innovációt támogató valamennyi uniós költségvetési eszközt meg kell tartani és tovább kell fejleszteni, és nincs szükség arra, hogy ezen eszközök bármelyikét a többi rovására favorizálják; megjegyzi, hogy az EU költségvetése alapvető szerepet játszik abban, hogy ösztönzi a kohéziót és az unión belüli szakpolitikákat támogató jövőbeni kiadásokat.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

24.5.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

45

5

10

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Zigmantas Balčytis, Nicolas Bay, Bendt Bendtsen, Xabier Benito Ziluaga, José Blanco López, David Borrelli, Jerzy Buzek, Pilar del Castillo Vera, Christian Ehler, Fredrick Federley, Ashley Fox, Adam Gierek, Theresa Griffin, Hans-Olaf Henkel, Eva Kaili, Barbara Kappel, Krišjānis Kariņš, Seán Kelly, Jeppe Kofod, Jaromír Kohlíček, Janusz Lewandowski, Paloma López Bermejo, Ernest Maragall, Edouard Martin, Angelika Mlinar, Csaba Molnár, Dan Nica, Morten Helveg Petersen, Miroslav Poche, Carolina Punset, Michel Reimon, Herbert Reul, Paul Rübig, Algirdas Saudargas, Neoklis Sylikiotis, Dario Tamburrano, Patrizia Toia, Evžen Tošenovský, Claude Turmes, Vladimir Urutchev, Adina-Ioana Vălean, Henna Virkkunen, Martina Werner, Lieve Wierinck, Hermann Winkler, Anna Záborská, Flavio Zanonato

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Amjad Bashir, Jens Geier, Constanze Krehl, Olle Ludvigsson, Vladimír Maňka, Marian-Jean Marinescu, Markus Pieper, Massimiliano Salini, Anne Sander, Maria Spyraki, Indrek Tarand, Pavel Telička, Anneleen Van Bossuyt

VÉLEMÉNY a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság részéről (27.5.2016)

a Költségvetési Bizottság részére

a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret választások utáni felülvizsgálatának előkészítéséről: a Parlament észrevételei a Bizottság javaslatát megelőzően
(2015/2353(INI))

A vélemény előadója: Marian-Jean Marinescu

JAVASLATOK

A Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság felhívja a Költségvetési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza, hogy az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközből (CEF) az Európai Stratégiai Beruházási Alapba (ESBA) átcsoportosított pénzeszközök maradéktalan behajtását kell a többéves pénzügyi keret (2014–2020) (MFF) félidős felülvizsgálatának egyik kulcsfontosságú prioritásává tenni; kitart amellett, hogy a kiválasztott prioritásokat és a kijelölt finanszírozást a jövőben is tiszteletben kell tartani, és hogy 2020-ig nem szabad csökkenteni sem a CEF, sem más közlekedési projektekre fordított eszközök költségvetését;

2.  kéri a Bizottságot, hogy mihamarabb bocsásson a Parlament rendelkezésére értékelést az ESBA által finanszírozott közlekedési és idegenforgalmi projektekről;

3.  úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatáról szóló döntés elősegítése érdekében kéri a Bizottságot, hogy mihamarabb terjesszen elő jelentést a strukturális és kohéziós alapok végrehajtási és abszorpciós szintjéről az idegenforgalmi és a közlekedési és infrastrukturális projektekben, különös tekintettel azokra, amelyek hozzájárulnak az alaphálózat, a közlekedési folyosók, valamint a globális hálózat fejlődéséhez;

4.  ezzel összefüggésben hangsúlyozza annak kiemelkedő fontosságát, hogy a TEN-T törzshálózati folyosójára vonatkozó munkatervek keretében előirányzott projektek megfelelő uniós finanszírozásban részesüljenek; rámutat arra, hogy ehhez a közlekedéspolitikához kapcsolódó területek – például a multimodalitás és a hatékony logisztika, a meglévő közlekedési infrastruktúra fejlesztése és karbantartása, az átjárhatóság, a közlekedésbiztonság és a hozzáférhetőség, az intelligens közlekedési rendszerek, a más ágazatokkal való szinergiák, a kibocsátás-csökkentés, a városi mobilitás, valamint a fenntartható fejlesztést és a városi csomópontok jobb integrálását szolgáló, tiszta üzemanyaggal hajtott berendezések – kiemelt finanszírozására is szükség van;

5.  hangsúlyozza, hogy az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz keretében 2014-ben és 2015-ben közzétett korábbi pályázati felhívásokra háromszoros volt a túljelentkezés, ami egyértelműen jelzi, hogy jelentős számú projekt rendelkezik számottevő uniós hozzáadott értékkel, és hogy emiatt – az átcsoportosított pénzeszközökön túlmenően – kiegészítő forrásokra lenne szükség; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy új projektekre szinte semmilyen forrás nem áll rendelkezésre a többéves pénzügyi keret hátralévő négy évében; emlékeztet a CEF eredeti, a többéves pénzügyi keretre vonatkozó végleges döntést megelőző előirányzataira; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a teljes CEF-költségvetés, és azon belül a kohéziós keret növelésének lehetőségét;

6.  rámutat, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap értékes hozzájárulást nyújt a TEN-T projektek finanszírozásához, ám a vissza nem térítendő támogatásokat nem tudja helyettesíteni, így azok alapvető és elengedhetetlen kiegészítő finanszírozási források maradnak; hangsúlyozza különösen, hogy az újabb projektek, különösen a régiók közötti gazdasági különbségek csökkentéséhez hozzájárulni képes, nagy infrastrukturális projektek végrehajtásának megkönnyítése és a magánfinanszírozás bevonásának (vegyítés) serkentése érdekében a vissza nem térítendő támogatásokat kombinálni lehetne az innovatív pénzügyi eszközökkel és az Európai Stratégiai Beruházási Alappal; kéri a Bizottságot, hogy a nemzeti, regionális és helyi hatóságok munkájának megkönnyítése érdekében hozzon létre egy olyan katalógust, amelyben szerepelnek a sikeres projektek;

7.  rámutat, hogy a közlekedési infrastruktúrák az egységes piac alapkövei, és azok alapvetően fontosak a személyek, áruk és szolgáltatások szabad mozgásához; hangsúlyozza a Kohéziós Alap és az Európai Regionális Fejlesztési Alap jobb összehangolásának fontosságát annak érdekében, hogy jobban alkalmazzák a digitális egységes piacra vonatkozó szabályozásokat a közlekedés területén; hangsúlyozza, hogy a transzeurópai közlekedési hálózatok céljaira elkülönített költségvetési forrásokat is megfelelő mértékben fel kellene használni a 2020 utáni többéves pénzügyi keretben annak érdekében, hogy a TEN-T törzshálózat és a TEN-T átfogó hálózat kiépítését be lehessen fejezni 2030-ig és 2050-ig;

8.  emlékeztet arra, hogy Európában jelentős és tartós beruházási hiány áll fenn, különösen a nagy közlekedési infrastruktúrákban, és ez egészében veszélyezteti az Unió versenyképességét; megjegyzi, hogy a beruházási szükségletek nem csak az új infrastruktúrák létrehozására, hanem ezek fenntartására és korszerűsítésére is vonatkoznak;

9.   szintén hangsúlyozza, hogy a közlekedési infrastruktúrát érintő megfelelő uniós támogatás alapvető követelmény a területi, gazdasági és társadalmi kohézió szempontjából; elismeri, hogy a Kohéziós Alap jelentősen hozzájárul az európai infrastruktúra és összeköttetések javításához, és ezzel a régiók közötti infrastrukturális szakadék felszámolásához; ezért kitart amellett, hogy mind a jelenlegi programozási időszakban, mind 2020 után biztosítani kell ezen alap megfelelő finanszírozását;

10.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy jobban hangolják össze nemzeti közlekedési stratégiáikat annak érdekében, hogy elősegítsék a nagyszabású infrastrukturális projektek Bizottság általi elfogadását; felszólít a közlekedéshez kapcsolódó uniós eszközök jobb összehangolására és ezáltal annak biztosítására, hogy a lehető legtöbb TEN-T projekt idejében elkészüljön, és az esetleges megtakarításokat megfelelően, a sorukra váró, kiérlelt projektek támogatására fordítsák; felhívja a Bizottságot, hogy határozottan kötelezze el magát a finanszírozási rendszerek átláthatóságának javítása iránt a költségbecslések pontossága, a környezeti fenntarthatóság, a civil társadalom döntéshozatalba való bevonása, valamint az uniós társfinanszírozási rendszerek megfelelő és folyamatos felügyelete tekintetében;

11.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fektessenek be többet kisebb költségvetési igényű és jelentős rövid távú előnyökkel járó projektekbe, például az elhagyott és lebontott határokon átnyúló regionális vasúti összeköttetések hiányzó láncszemeinek pótlásába, vagy a meglévő közlekedési infrastruktúra fejlesztésébe és karbantartásába;

12.  úgy véli, hogy lehetővé kell tenni a fennmaradó és el nem költött kötelezettségvállalási előirányzatok egyik évről a másikra való átvitelét, és felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat e tekintetben, hogy ily módon alkalmas, kiérlelt, gazdasági és környezeti szempontból fenntartható projektek számára csoportosítsa át a forrásokat; hangsúlyozza, hogy maximális rugalmasságot kell biztosítani annak érdekében, hogy teljes mértékben ki lehessen aknázni az erre a célra szánt többéves pénzügyi keretet;

13.  kéri a Bizottságot, hogy a közlekedési infrastruktúrát érintő uniós támogatások tervezése során vegye figyelembe a nemrégiben elfogadott negyedik vasúti csomagot, és tegyen meg minden tőle telhetőt annak gyors alkalmazása érdekében olyan területeken, mint például az átjárhatóság, a biztonság, a szociális körülmények javítása és a szabad mozgás; felhívja a Bizottságot, hogy vegye ezen kívül figyelembe a légi közlekedési csomagról, a kikötőkről és közúti közlekedésre vonatkozó, születőben lévő csomagról folyó megbeszéléseket;

14.  megállapítja, hogy az európai költségvetés a különböző pénzügyi támogatások (vissza nem térítendő támogatások, pénzügyi eszközök) révén meghatározó szerepet játszott számos közlekedési projekt jóváhagyásában és elindításában; úgy véli, hogy a továbbiakban a többéves pénzügyi keret felülvizsgálata során a közlekedést kiemelten kell kezelni;

15.  hangsúlyozza az egységes európai égbolt stratégiai fontosságát, mivel ez a legfőbb eszköz a biztonság, a környezeti teljesítmény, a versenyképesség és a polgárok jogainak védelme biztosításához; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa az egységes európai égbolt légiforgalmi szolgáltatási kutatásának megkezdésére (SESAR) előirányzott szükséges összegek folyósítását;

16.  támogatja továbbá a Horizont 2020 programtól az ESBA-hoz átcsoportosított összegek teljes felhasználását; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a SESAR és a Tiszta Égbolt közös vállalkozás számára előirányzott összegek növelésének lehetőségét, figyelembe véve ez utóbbi jó eredményeit és azok hozzájárulását az EU közlekedési és éghajlat-változási politikáihoz;

17.  hangsúlyozza a Galileo és az EGNOS kiemelt európai műholdas navigációs programok által szolgáltatott rendkívül pontos és megbízható hely- és időmeghatározási információk meghatározó jelentőségét a légi, közúti, vasúti és tengeri közlekedés, és különösen az intelligens közlekedési és közlekedésirányítási rendszerek – például a légiforgalmi szolgáltatás (ATM), az ERTMS, az eCall, a csatlakoztatott/autonóm járművek és az intelligens rakomány- és flottakezelés – fokozott biztonsága és hatékony használata szempontjából; felhívja a Bizottságot a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben már előirányzott támogatások biztosítására a Galileo- és EGNOS-infrastruktúra gyors és teljes kiépítése, valamint a downstream és upstream alkalmazásoknak az európai GNSS-programok és a Horizont 2020 program költségvetésén belül történő támogatása érdekében; e tekintetben felhívja a figyelmet a Bizottság arra irányuló kötelezettségvállalására, hogy folyamatos GNSS-szolgáltatásokat nyújtson, megerősítse az európai gazdaság ellenálló képességét, és különböző alkalmazások fejlesztésének előmozdítása révén maximalizálja a társadalmi-gazdasági előnyöket;

18.  emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat a horizontális projektekben, valamint a transzeurópai közlekedési, energia- és távközlési hálózatok közötti szinergiákban rejlő jelentős lehetőségekre;

19.  rámutat, hogy szükség van a környezetbarátabb közlekedési módok, például a vasúti közlekedés fejlesztésére és előmozdítására; ezért felhív a Shift2Rail (a vasúti szállításra való áttérést célzó) közös vállalkozáshoz hasonló kezdeményezések fokozott támogatására;

20.  sürgeti a Bizottságot, hogy a területi, gazdasági és társadalmi kohézió erősítése érdekében biztosítson megfelelő (határokon átnyúló) koordinációt és fokozza az uniós makroregionális stratégiák (Duna, Balti-tenger, Fekete-tenger, Adriai-tenger és Jón-tenger) irányításának hatékonyságát, továbbá segítse és támogassa a tagállamokat abban, hogy azokat a kiemelt infrastrukturális projekteket válasszák ki, amelyek mind regionális, mind uniós szinten hozzáadott értéket képviselnek;

21.  emlékeztet arra, hogy 2017 januárjától kezdve a Kohéziós Politikából az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközhöz átcsoportosított összegek fel nem használt részét az összes tagállam általi felhasználásra kell bocsátani, és felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be arra irányuló javaslatot, hogy a kohéziós politikát folytató tagállamok e pénzügyi eszközöket 2017. december 31-ig használhassák; felhívja a Bizottságot, hogy a 2017 végéig fel nem használt összegeket csoportosítsa át a fejlődő régiók közötti határokon átnyúló összeköttetésekre, vagy magukra a régiókra; felhívja a tagállamokat, hogy használják ki jobban a Bizottság által nyújtott technikai segítséget;

22.  hangsúlyozza, hogy szélesebb körű és átfogóbb megközelítést kell alkalmazni az uniós finanszírozásra pályázó támogatható projektekre vonatkozó követelmények tekintetében, jobb hozzáférést biztosítva a finanszírozáshoz az új közlekedési szolgáltatásokat és az adatok jobb kezelését bevezető projektek számára; kiemeli különösen azt az igényt, hogy uniós forrásokból támogassák olyan digitális közlekedési szolgáltatások és intelligens közlekedési rendszerek bevezetését, amelyek hozzájárulnak a fenntarthatóbb közlekedési rendszerre való áttéréshez és a meglévő kapacitások felhasználásának optimalizálásához;

23.  emlékeztet annak fontosságára, hogy az Unión belül biztosítani kell a legmagasabb szintű biztonságot, védelmet és átjárhatóságot a közlekedés terén; hangsúlyozza, hogy az uniós ügynökségek költségvetési előirányzatai nem csupán igazgatási kiadásokból állnak, hanem hozzájárulnak az uniós célok eléréséhez is, miközben nemzeti szinten megtakarításokra törekszenek, és hogy megfelelő és elegendő költségvetéssel kellene rendelkezniük feladataik elvégzéséhez;

24.  rámutat, hogy a fenntartható idegenforgalom az európai gazdaság egyik kiemelt potenciális növekedési területe, és számottevően kiveszi a részét a foglalkoztatásból, különösen a fiatalok foglalkoztatásából; úgy véli, hogy megfelelő és megnövelt költségvetési forrásokat kell biztosítani egy valódi európai idegenforgalmi politika megvalósításához, amelyben központi szerepet kap a kkv-k előmozdítása, valamint a természeti, kulturális, történelmi és ipari örökség tiszteletben tartása; hangsúlyozza, hogy jobban össze kell hangolni az idegenforgalmi és infrastrukturális projekteket; kéri a Bizottságot, hogy mérlegelje egy külön fejezet létrehozásának lehetőségét a jövőbeni keretprogramon belül;

25.  elismeri a humán tőke jelentőségét az idegenforgalmi szolgáltatások fejlesztésében, és kiemeli az Európai Szociális Alap által e téren esetlegesen betöltött szerepet; hangsúlyozza, hogy az idegenforgalmi beruházásoknak nagyon jó a megtérülési rátája és hozzájárulnak a szociális kohézióhoz, különösen a vidéki területeken;

26.  hangsúlyozza a kellő finanszírozásban részesülő integrált tengerpolitika jelentőségét, amely az EU kiemelt kezdeményezése az ágazatközi és transznacionális kormányzás terén;

27.  úgy véli, hogy az Unió minden olyan költségvetési eszközét, amely a beruházások és az innováció támogatására szolgál, meg kell tartani, sőt fejleszteni szükséges, és ezen eszközök közül egyiket sem lehet előnyben részesíteni a többi hátrányára; emlékeztet az uniós költségvetésnek a jövő kiadásait ösztönző tényezőként, kohéziós erőként és az Unió belső politikáinak tényleges végrehajtójaként betöltött szerepére.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

24.5.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

41

4

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Marie-Christine Arnautu, Georges Bach, Izaskun Bilbao Barandica, Deirdre Clune, Michael Cramer, Luis de Grandes Pascual, Andor Deli, Isabella De Monte, Ismail Ertug, Jacqueline Foster, Tania González Peñas, Dieter-Lebrecht Koch, Merja Kyllönen, Miltiadis Kyrkos, Peter Lundgren, Marian-Jean Marinescu, Georg Mayer, Cláudia Monteiro de Aguiar, Renaud Muselier, Jens Nilsson, Markus Pieper, Salvatore Domenico Pogliese, Gabriele Preuß, Dominique Riquet, Massimiliano Salini, David-Maria Sassoli, Claudia Schmidt, Jill Seymour, Claudia Țapardel, Keith Taylor, Pavel Telička, István Ujhelyi, Wim van de Camp, Janusz Zemke, Roberts Zīle, Kosma Złotowski, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Knut Fleckenstein, Maria Grapini, Karoline Graswander-Hainz, Werner Kuhn, Curzio Maltese, Jozo Radoš, Ulrike Rodust, Davor Škrlec, Evžen Tošenovský

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Beatrix von Storch

VÉLEMÉNY a Regionális Fejlesztési Bizottság részéről (25.5.2016)

a Költségvetési Bizottság részére

„A 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret választások utáni felülvizsgálatának előkészítése: a Parlament észrevételei a Bizottság javaslatát megelőzően” című jelentéstervezetről
(2015/2353(INI))

A vélemény előadója: Constanze Krehl

JAVASLATOK

A Regionális Fejlesztési Bizottság felkéri a Költségvetési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi módosításokat:

1.  emlékeztet arra, hogy az Európai Unió egyik fő célkitűzése a gazdasági, a társadalmi és a területi kohézió, valamint a tagállamok közötti szolidaritás előmozdítása; hangsúlyozza, hogy a hosszú távra tervezett kohéziós politika az Unió legfőbb beruházási politikája és eszköze az uniós régiók közötti különbségek csökkentésére és az uniós polgárok életminőségének javítására, és fontos szerepet játszik az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia megvalósításában; úgy véli, hogy minden uniós eszköznek bizonyítania kell az uniós célkitűzésekhez és prioritásokhoz való hozzájárulását; sürgeti az eredmények, a teljesítmény, a szinergiák és a hozzáadott érték értékelésére történő összpontosítást;

2.  megjegyzi, hogy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatának/átdolgozásának figyelembe kell vennie az EU előtt álló új politikai kihívásokat; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika tekintetében hatékonyságra és eredményközpontúságra van szükség, és megjegyzi, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keretben már bevezetésre kerültek ehhez kapcsolódó ösztönző mechanizmusok, például a teljesítményalapú költségvetés-tervezés; emlékeztet arra, hogy – a többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos megállapodás késése és ennek következtében a 2014–2020-as időszakra vonatkozó kohéziós politikára vonatkozó jogalkotási csomag és az operatív programok késedelmes elfogadása miatt – az európai strukturális és beruházási alapok 2016-ban a megvalósítás korai szakaszában járnak, valamint hogy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatának/átdolgozásának idején az eredményekkel kapcsolatosan csupán kevés adat áll rendelkezésre; ezzel összefüggésben emlékeztet a közös rendelkezésekről szóló 1303/2013/EU rendelet (CPR) I. mellékletében rögzített közös stratégiai keret által kínált lehetőségekre; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje és ismertesse a Parlamenttel az esb-alapok végrehajtásának állását, és hatékonyabban hívja fel a figyelmet a kohéziós politika keretében rendelkezésre álló forrásokra; úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keretből finanszírozott valamennyi uniós politika számára korai előkészítő tevékenységekre van szükség annak érdekében, hogy a végrehajtás a következő többéves pénzügyi keret elején megkezdődhessen;

3.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az öt európai strukturális és beruházási alap és az egyéb uniós eszközök és politikák (többek között az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés, a Horizont 2020 és az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA)) között még inkább maximalizálják a szinergiákat és a kiegészítő jelleget, valamint biztosítsák a fokozottabb koordinációt, összhangot és fejlődést, ami a hatékony uniós költségvetés biztosításának fontos eleme; sürgeti ezért a Bizottságot, valamint a nemzeti, a regionális és a helyi hatóságokat, hogy megfelelő módon vegyék figyelembe az európai strukturális és beruházási alapokból és az Európai Stratégiai Beruházási Alapból származó finanszírozás közötti szinergiák lehetőségeit, ezáltal fokozva a beruházások serkentő hatását és a gazdasági növekedésre, a foglalkoztatásra és a fenntartható fejlődésre gyakorolt pozitív hatásokat; hangsúlyozza, hogy növelni kell a kohéziós politika intenzitását, valamint célzottan értékelni kell a kapcsolódó eszközök, például az ESBA és a Horizont 2020 területi hatásait;

4.  emlékeztet arra, hogy a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendelet 2. cikkének megfelelően az előzetesen előirányzott nemzeti keretösszegek a többéves pénzügyi keret felülvizsgálata/átdolgozása révén nem csökkenthetők; szorgalmazza a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatának/átdolgozásának kellő időben, legkésőbb 2018-ban történő lezárását, a keret felső határainak felfelé történő kiigazítását, valamint a többéves pénzügyi keretről szóló fent említett rendelet jogszabályi felülvizsgálatát, nem érintve a kohéziós politika költségvetésének az 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendelet 7. cikke szerinti kiigazítását;

5.  emlékeztet rá, hogy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatának/átdolgozásának keretében az egyszerűsítés kiemelten fontos kérdés, mivel az adminisztratív teher kérdése horizontális téma; ismételten hangsúlyozza tehát az esb-alapokhoz való hozzáférés egyszerűsítésének jelentőségét; ezzel összefüggésben támogatja a Bizottság magas szintű munkacsoportjának a kedvezményezettek javát szolgáló egyszerűsítés érdekében végzett munkáját, és felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy már a jelenlegi középtávú pénzügyi tervezési időszakban terjesszenek elő a magas szintű munkacsoportra vonatkozó egyszerűsítési javaslatokat; ezzel összefüggésben felszólítja a Bizottságot, hogy teljes mértékben vonja be az Európai Parlamentet e magas szintű munkacsoport munkájába, és felhívja a figyelmet a Parlament „A 2014–2020 közötti időszakra szóló kohéziós politika egyszerűsítése és teljesítményorientáltsága felé” című állásfoglalására; hangsúlyozza továbbá, hogy meg kell tartani az egyszerűsítés és az ellenőrzés közötti egyensúlyt;

6.  hangsúlyozza, hogy a támogatások az állami intervenció számos területén, valamint a mikro-, kis- és középvállalkozások számára a segítségnyújtás hatékony és kiemelt formáját jelentik; emlékeztet arra, hogy a pénzügyi eszközöket kiegészítő jelleggel, megfelelő előzetes értékelést követően kellene alkalmazni, amennyiben hatékonyabbak az Unió szakpolitikai célkitűzéseinek megvalósítása tekintetében; felismeri a pénzügyi eszközökben mint a támogatások mellett alkalmazható rugalmas mechanizmusokban rejlő potenciált az európai kohéziós politika és az uniós költségvetés felaprózódásának elkerüléséhez, tekintettel arra, hogy a multiplikátorhatás – az általános és fellendítő hatás tekintetében – sokkal nagyobb lehet, ugyanis fennáll annak kockázata, hogy a rosszul kialakított, alacsony felhasználáshoz és gyenge hatáshoz vezető pénzügyi eszközök miatt elvesznek a lehetőségek; hangsúlyozza, hogy több információra van szükség annak megértéséhez, hogy hogyan lehet az ilyen pénzügyi eszközöket hatékonyan felhasználni a kohéziós politikában; úgy véli, hogy még jobban meg kell erősíteni a pénzügyi eszközök elszámoltathatóságát és átláthatóságát, és szorgalmazza a jövőben a támogatások és pénzügyi eszközök használatának egyszerűsítését, hangsúlyozva, hogy a pénzügyi eszközökre vonatkozó, az alapkezelők és a végső kedvezményezettek számára az előkészítési és végrehajtási folyamat egyszerűsítését elősegítő egyértelmű szabályok kulcsfontosságúak használatuk fokozása szempontjából;

7.  felkéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az egyes tagállamok és régiók rendkívüli erőfeszítéseit a menedékkérők és egyéb migránsok megfelelő fogadásának és integrálásának biztosítására, valamint hogy a többéves pénzügyi keret működésének felülvizsgálata során a kiadásoknak a keretben rögzített felső határát betartva, valamint az 1b. alfejezethez tartozó kötelezettségvállalási vagy kifizetési előirányzatok csökkentése és a kohéziós politika költségvetése 1311/2013/EU, Euratom rendelet 7. cikkében rögzített kiigazításának sérelme nélkül tárja fel az ilyen –köztük az EU külső határainál fekvő – tagállamoknak és régióknak nyújtott kiegészítő támogatás és az esb-alapokon belüli rugalmasság lehetőségét;

8.  megállapítja, hogy a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretnek át kellett vállalnia a 2011 óta felhalmozódó rendkívüli kifizetési hátralékokat, valamint hogy a kohéziós politika végrehajtása késik; megjegyzi, hogy az uniós kohéziós politika sikeres végrehajtásának biztosításához, valamint a kedvezményezetteket érő negatív hatások megelőzéséhez elengedhetetlen a kifizetési hátralékok jövőbeli elkerülése, mivel a jelenlegi kifizetési hátralékok rontják az Unió jó hírnevét; hangsúlyozza, hogy az új saját források Uniós költségvetésbe történő beépítése pozitív hatással lesz a kifizetési hátralékok problémájára; szorgalmazza, hogy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatának/átdolgozásának folyamata mellett teljes körűen vitassák meg az új saját források bevezetését is;

9.  rámutat arra, hogy a többéves pénzügyi keret hétéves időtartama a múltban már igazolta létjogosultságát, és előnyös lehet, stabil finanszírozási forrást biztosítva különösen a helyi és a regionális hatóságok számára; kimondja, hogy az felülvizsgálat/átdolgozás folyamata során a három intézmény együtt fontolja meg, milyen hosszú időtartam lenne a legmegfelelőbb a következő pénzügyi keret számára, különösen a megosztott igazgatás hatálya alá tartozó programok esetében; hangsúlyozza ugyanakkor a programozási időszak hossza alapos értékelésének jelentőségét, többek között azzal a céllal, hogy azt össze lehessen hangolni az Európai Parlament és a Bizottság politikai ciklusaival; szorgalmazza tehát, hogy a kohéziós politika számára vagy egy legalább hétéves programozási időszakot, vagy egy, a politika egyértelmű félidős felülvizsgálatával kiegészített 5+5 éves programozási időszakot kell biztosítani;

10.  a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret választások utáni felülvizsgálatának előkészítésére való tekintettel hangsúlyozza, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret végrehajtásával kapcsolatban már bizonyítást nyert, hogy az kihívást jelent, és a költségvetési hatóságnak már kénytelen volt élni a maximális rugalmassággal; sürgeti ezért a Bizottságot, hogy vonja le a konkrét tanulságokat az uniós költségvetés elköltésének módja tekintetében; hangsúlyozza, hogy az Unión belüli regionális fejlesztés és kohézió támogatása érdekében a továbbiakban is szükség lesz a kellően finanszírozott kohéziós politikára; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy fontos 2020 után is fenntartani a kohéziós politika mint a legfontosabb, megfelelő szintű finanszírozással rendelkező uniós beruházási politika szerepét;

11.  felszólítja a Bizottságot, hogy vonjon le következtetéseket a kohéziós politika pénzeszközeiből biztosított támogatást kizárólag az egy főre eső GDP alapján meghatározó hozzájárulási kulcs korlátairól;

12.  úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keret áttekintése/felülvizsgálata jó lehetőség a kohéziós politika, valamint a COP 21 konferencia eredményeinek és megállapodásainak végrehajtása tekintetében tett következő lépés közötti alapvető kapcsolat átgondolására; hangsúlyozza, hogy fel kell gyorsítani az éghajlatváltozással összefüggő kiadásokat és javítani kell azok hatékonyságát, ugyanakkor aláhúzza, hogy a kohéziós politika hatalmas potenciállal bír az éghajlatvédelemre irányuló uniós erőfeszítések fellendítésében;

13.  hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell a pénzgazdálkodás és jó kormányzás javítását; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az igazgatási kapacitás mind nemzeti, mind pedig regionális és helyi szinten a kohéziós politika időben történő és sikeres teljesítésének kulcsfontosságú előfeltételét képezi; emlékeztet továbbá arra, hogy az eredményességi tartalék elválaszthatatlanul kapcsolódik az eredményorientált kohéziós politikához; felszólítja a Bizottságot, hogy segítse elő az eredményességi tartalék olyan programokra történő elkülönítését a jelenlegi időszak során, amelyek teljesítették a 2018-ra meghatározott legfontosabb célkitűzéseket.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN TARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

24.5.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

37

4

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Pascal Arimont, Franc Bogovič, Victor Boştinaru, Mercedes Bresso, Steeve Briois, Rosa D’Amato, Iratxe García Pérez, Michela Giuffrida, Krzysztof Hetman, Ivan Jakovčić, Constanze Krehl, Sławomir Kłosowski, Andrew Lewer, Louis-Joseph Manscour, Martina Michels, Iskra Mihaylova, Jens Nilsson, Andrey Novakov, Younous Omarjee, Stanislav Polčák, Julia Reid, Liliana Rodrigues, Fernando Ruas, Monika Smolková, Ruža Tomašić, Monika Vana, Matthijs van Miltenburg, Lambert van Nistelrooij, Derek Vaughan, Joachim Zeller

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Ivana Maletić, Miroslav Mikolášik, Sophie Montel, Dimitrios Papadimoulis, Tonino Picula, Maurice Ponga, Branislav Škripek, Davor Škrlec, Hannu Takkula, Damiano Zoffoli, Milan Zver

VÉLEMÉNY a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részéről (8.6.2016)

a Költségvetési Bizottság részére

a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret választások utáni felülvizsgálatának előkészítéséről: a Parlament észrevételei a Bizottság javaslatát megelőzően
(2015/2353(INI))

A vélemény előadója: Peter Jahr

JAVASLATOK

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság felhívja a Költségvetési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  rámutat, hogy a közös agrárpolitika (KAP) évtizedek óta az EU közösségi politikája, ami azt jelenti, hogy az agrárkiadások teszik ki a teljes uniós költségvetés jelentős százalékát; hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaságra fordított kiadások a KAP egymást követő, piacorientált felülvizsgálatainak megfelelően relatív értelemben jelentősen, 75%-ról a jelenlegi 38%-ra csökkentek az elmúlt három évtizedben; hangsúlyozza ezért, hogy az egyes uniós polgárok mindössze napi 32 centtel járulnak hozzá a KAP-hoz, és hogy ezt a politikát alacsony hibaarány jellemzi a kiadási szabálytalanságok terén; hangsúlyozza, hogy az élelmiszer olyan stratégiai árucikk lesz a jövőben, mint a víz, ezért a közös agrárpolitikára és egy erős agrárköltségvetésre nagyobb szüksége lesz Európának, mint valaha;

2.  hangsúlyozza, hogy a KAP az 1. és 2. pillérén keresztül tartós jövedelemtámogatást nyújt a mezőgazdasági termelőknek, a vidéki területeken támogatást nyújt a mezőgazdasági termeléshez, környezetvédelmi programokhoz és gazdasági tevékenységekhez, valamint megelőzi a vidék elnéptelenedését; ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy legalább a költségvetés jelenlegi mérete fontos a KAP kétpilléres struktúrájának fenntartásához a mezőgazdasági termelők kompenzálása és támogatása érdekében valamennyi mezőgazdasági szektorban, az innovációra, a munkahelyek védelmére és létrehozására, valamint a gazdálkodók jövedelmének növelésére vonatkozó cél teljesítése érdekében; hangsúlyozza, hogy a következetes és hatékony vidékfejlesztési politika megvalósításához elengedhetetlen, hogy a vidékfejlesztés a KAP része maradjon, és hogy a vidéki területek hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása érdekében megfelelő forrásokkal lássák el;

3.  rámutat, hogy ha valamennyi uniós politikát – nemzeti vagy uniós szinten – teljes egészében az uniós költségvetésből finanszíroznának, a KAP részesedése csak 1% lenne, ami igen megalapozottnak tűnik egy olyan politika esetében, amely több mint 500 millió polgár élelmét biztosítja, támogatja a környezeti fenntarthatóságot és munkahelyeket teremt; úgy véli, hogy a KAP a legjobb és legolcsóbb biztonságpolitika az Unió számára, mivel elegendő élelmiszer-ellátást biztosít, erősíti a területi kohéziót és megelőzi a vidék elnéptelenedését;

4.  hangsúlyozza, hogy az EU összes kiadásának kevesebb mint 1%-át kitevő KAP-ot legalább a jelenlegi szinten kellene tartani 2020-ig egy olyan, gazdasági szempontból fenntartható mezőgazdasági ágazat biztosítása érdekében, amely eleget tud tenni a növekvő élelmiszer-keresletnek, továbbá elősegíti a növekedést és a foglalkoztatást az EU vidéki területein;

5.  elismeri, hogy az uniós költségvetésből a mezőgazdaságra előirányzott, látszólag nagy részesedés a politikával kapcsolatos félreértésekre adhat okot a lakosság körében, a valóságban ugyanakkor az agrártámogatások elhanyagolható összeget tesznek ki a tagállamok teljes GDP-jéhez képest, mégis jelentős hatásuk van a mezőgazdasági termelés folyamatosságának és a mezőgazdasági termelők jövedelmének biztosítása, továbbá a tágabb értelemben vett vidéki gazdaság előmozdítása tekintetében; hangsúlyozza, hogy egyszerűsíteni kell a KAP végrehajtására vonatkozó szabályokat, hogy lehetővé váljon a mezőgazdasági ágazatra és a vidékfejlesztésre szánt pénzügyi támogatások minél jobb felhasználása;

6.  világosan kifejti, hogy a számos politikai reform révén a KAP-kiadások csökkentek és célzottabbá, piacorientálttá váltak, valamint az uniós mezőgazdaság versenyképességének javítására irányulnak, miközben ezzel egy időben folyamatosan növekvő kihívásokat kezelnek, beleértve a környezetvédelmi kérdéseket és az éghajlatváltozást, a környezetbarátabbá tételt célzó intézkedések bevezetését, és biztosítják a vidéki területek gazdasági életképességét; hangsúlyozza azonban, hogy mélyrehatóan elemezni kell, hogy a mezőgazdasági ágazat gazdaságilag fenntartható-e a jövedelmek biztonságossá tételén keresztül, és hogy új eszközöket javasolva küzdeni kell az áringadozás ellen;

7.  ragaszkodik ahhoz, hogy a 2. fejezet jelenlegi összegének – ami a jelenlegi többéves pénzügyi keretben szerepel – legalább ugyanannyinak kell maradnia; ezzel összefüggésben hivatkozik a többéves pénzügyi keretre vonatkozó rendelet 2. cikkére, amely világosan kimondja, hogy a nemzeti hozzájárulások nem csökkenthetők a félidős felülvizsgálat révén; úgy véli továbbá, hogy más uniós politikák számára is biztosítani kell a szükséges pénzeszközöket ahhoz, hogy az Unió teljesíthesse jogi kötelezettségeit a vonatkozó ágazati jogszabályoknak megfelelően; elfogadhatatlannak tartja, hogy az agrárpolitikára elkülönített források átcsoportosításra kerüljenek más politikák vagy programok terén jelentkező forráshiány kompenzálására; felhívja a Bizottságot, hogy a migrációs válság kapcsán vizsgálja meg a szinergiák megerősítésének lehetőségét a mezőgazdasági termékek forgalomból való kivonása és a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap révén a leginkább rászoruló polgároknak és a menekülteknek való élelmiszerosztás között;

8.  ragaszkodik ahhoz is, hogy a 2. fejezet közvetlen kifizetéseire vonatkozó összegeit fenn kell tartani; rámutat arra, hogy ez döntő fontosságú sok mezőgazdasági termelő jövedelmi helyzetét tekintve, különösen a számos mezőgazdasági ágazatot sújtó piaci válság idején, és hogy az éves felhasználási arány közel 100%-os;

9.  rámutat arra, hogy a tejágazat liberalizációja a költségigényes hegyvidéki területeken veszélyezteti a tejtermelést; felhívja ezért a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan programokat, amelyek különösen a hegyvidéki területek tejfeldolgozó üzemeit támogatják, ami által ez a tej jó minőségű végtermékké válik, és így a tejtermelő gazdák számára biztosítja a feltétlenül elérendő hozzáadott értéket;

10.  megjegyzi, hogy a romló piaci feltételek miatti áringadozás sok mezőgazdasági szektorban jelentősen megnőtt az elmúlt években, és súlyos bevételingadozásokhoz vezetett, amit szervezett és hatékony módon kell kezelni, különösen az emelkedő termelési költségek mellett; megállapítja, hogy a jelenlegi KAP nem irányzott elő elegendő tényleges eszközöket a mezőgazdasági piacok és jövedelmek instabilitásának kezelésére; hangsúlyozza ezért, hogy a jelenlegi helyzet oda vezetett, hogy mihamarabb biztosítani kell a piaci intézkedéseket és rendkívüli válságkezelési intézkedéseket az egységes közös piacszervezés keretében, valamint azt, hogy elegendő költségvetési forrás álljon rendelkezésre a piaci válságok, különösen a tej-, a sertéshús-, illetve a zöldség- és gyümölcságazatot sújtó válság leküzdéséhez; hangsúlyozza, hogy a válság egyik fő okát – az orosz embargót – az ágazaton kívül hozott döntések okozták; hozzáteszi e tekintetben, hogy a többéves pénzügyi keretről folyó legutóbbi tárgyalásokon a KAP költségvetésében végrehajtott csökkentések miatt a KAP első pilléréből származó közvetlen kifizetések jelenleg nem elegendőek a gazdák által tapasztalt jövedelemingadozás enyhítéséhez; elengedhetetlennek tartja, hogy a 2016-os költségvetésben legyen mozgástér, és hogy a hatóságoknak és mezőgazdasági szakembereknek fontolóra kellene venniük a Mezőgazdasági Tanács 2016. március 14-i ülésén elfogadott néhány piaci intézkedés gyors és hatékony bevezetését; rámutat arra, hogy a jelenlegi válságnak arra kellene ösztönöznie a Bizottságot, hogy felülvizsgáljon néhány piacszabályozási és válságkezelési eszközt, ezáltal biztosítva, hogy elegendő költségvetési forrás álljon rendelkezésre; ragaszkodik ahhoz is, hogy a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során különítsenek el forrásokat az élelmiszer-biztonságot és az állategészségügyet érintő kérdések megfelelő kezelésére a válságok idején;

11.  megállapítja, hogy a mezőgazdasági termelők termelik meg a lakosság szükségleteit kielégítő élelmiszereket, és a tagállamok többségében a mezőgazdasági termelők jövedelme az átlag alatt van, ami kedvezőtlenül érinti a gazdálkodók és családjaik életszínvonalát, valamint csökkenti a szakma vonzerejét a fiatalok számára; megjegyzi, hogy a mezőgazdasági termelőket egyrészt a növekvő ráfordítási költségek[1], másrészt pedig termékeik jövedelmet nem termelő árai is nyomás alatt tartják[2]; ezért úgy véli, hogy a KAP-nak a termelés alapanyagaival és költségeivel is foglalkoznia kell oly módon, hogy ösztönzi a nagyobb autonómiát;

12.  hangsúlyozza, hogy a KAP 2020-ig rögzített felső határértékei sokkal kisebb mozgásteret biztosítanak mint a korábbi többéves pénzügyi keret, miközben az ágazat több kihívással szembesül; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a mozgástér bármely felhasználása kizárólag az agrárszektor szükségleteinek kezelésére irányulhat, tekintve, hogy az uniós termelők számára alapvető fontosságú a hosszú távú tervezés és a beruházási biztonság; rámutat arra, hogy a mezőgazdaságot érintette legjobban az orosz embargó, súlyos közvetett hatásokat okozva a piacokon, és hogy a mezőgazdaság nem lehet az egyedüli ágazat, amelyre a politikai döntések következményei hárulnak, mint az jelenleg történik; kéri az orosz embargónak az uniós mezőgazdasági szektorra gyakorolt hatásának értékelését, amely megnyitja az utat az Oroszországgal való tárgyalásokhoz a korlátozások feloldása érdekében;

13.  figyelmeztet, hogy az agrárköltségvetés jelenlegi mozgástere elégtelennek bizonyulhat, mivel a piaci ingadozások, az állat- és növény-egészségügyi kockázatok és más előre nem látható események olyan mértékű növekvő igényeket támaszthatnak a költségvetéssel szemben, hogy a mozgástér várhatóan e tervezési időszak végére kimerül; sajnálatosnak tartja, hogy a növény-egészségügyi intézkedéseket célzó források a jelenlegi többéves pénzügyi keret 3. fejezete alatt vannak; hangsúlyozza, hogy e költségvetési sor bármilyen mértékű csökkentése vagy átcsoportosítása veszélybe sodorhatja az élelmiszer-biztonságot és az egészséget az EU-ban;

14.  hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági piacok jelenlegi instabilitása és a nagyfokú áringadozás az agrártámogatások fenntartásának szükségességét bizonyítja, mivel lehetővé teszik a piaci hiányosságok hatékonyabb kezelését és ellenőrzését; ezzel összefüggésben elismeri, hogy az élelmiszerárak és termékeladások elmúlt évekbeli növekedéséből a gazdálkodók nem részesültek; ragaszkodik ahhoz, hogy konkrét támogatásra van szükség a gazdáknak szóló hitelekhez való hozzáférés hiányának és a mezőgazdasági bevételek csökkenésének kezelése érdekében; emlékeztet továbbá, hogy az európai fogyasztók nem állnak készen arra, hogy ha a mezőgazdasági ágazat nem kap állami támogatást, az élelmiszerért érezhetően magasabb árat kelljen fizetniük; megjegyzi azonban, hogy megmutatkoztak a mezőgazdasági termelés valóságtól elszakadt közvetlen kifizetéseinek és a kínálatszabályozási intézkedések fokozatos megszüntetésének korlátai;

15.  megjegyzi, hogy az agrárszektorban a jelenlegi pénzügyi keret alatt felmerülő bármely új prioritás csak újabb forrásokból finanszírozható; ezért hangsúlyozza, hogy még nagyobb szükség van arra, hogy a 2. fejezetben elegendő mozgásteret biztosítsanak, helyet hagyva a Parlament prioritásainak;

16.  rámutat arra, hogy a Lisszaboni Szerződésben változatlanok maradtak a KAP célkitűzései, vagyis a mezőgazdasági termelékenység növelése, a mezőgazdasági népesség megfelelő életszínvonalának biztosítása, a piacok stabilizálása, az ellátás hozzáférhetőségének biztosítása, valamint a fogyasztók elfogadható ár ellenében történő ellátásának biztosítása; megjegyzi azonban, hogy a KAP egymást követő reformjai újabb feladatokat róttak a mezőgazdaságra a termékminőség, a környezetvédelem, az éghajlatváltozás, a fogyasztók egészsége, a földhasználati kérdések, illetve a termelés módjai és a termelékenység terén, amelyek a gazdálkodók és termelők önköltségi árainak jelentős növekedéséhez vezettek; úgy véli ezért, hogy a KAP által az EU átfogó stratégiáira (Európa 2020, az EU éghajlatváltozással és energiával kapcsolatos célkitűzései) gyakorolt hatást elemezni kell a 2020 utáni időszakra vonatkozó következtetések megfogalmazása érdekében; hangsúlyozza, hogy az uniós fenntarthatósági stratégia részeként meghatározott célkitűzéseket is figyelembe kell venni az uniós agrárpolitikában;

17.  meggyőződése, hogy az EU szempontjából mind a tartalom, mind a finanszírozás terén erős KAP kiemelkedő jelentőségű e célkitűzések elérésében, miközben garantálja az egyenlő versenyfeltételeket, az átlátható élelmiszerláncokat a belső piacon, valamint a vidéki területek életképességét; úgy véli továbbá, hogy a vidék elnéptelenedésének megelőzése érdekében prioritást kell adni az ellenálló képesség növelésének, illetve a foglalkoztatás és az életminőség javításának a vidéki területeken, illetve javítani kell az életminőséget; úgy véli, hogy a 2. pillérben a 2020 utáni időszakban is szükségünk lesz a korszerűsítést, beruházásokat és az innovációt támogató eszközökre annak érdekében, hogy növelni lehessen a mezőgazdasági-élelmiszeripari szektor versenyképességét és csökkenteni lehessen a tagállamok és a régiók között a mezőgazdasági fejlettség és a vidéki területek különbségeit;

18.  hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági termelés rendkívül nagy hozzáadott értékkel bír mind a minőségi élelmiszer-termelés, mind a nem élelmiszer-ipari áruk és szolgáltatások értékesítése, illetve nyújtása terén, mivel a feldolgozóipart is ellátja, amely fontos szerepet játszik az uniós mezőgazdasági ágazat versenyképességének fenntartásában, és ezáltal hozzájárul a régiók gazdasági és társadalmi kohéziójához és az EU kiegyensúlyozott regionális fejlődéséhez; rámutat arra, hogy ezért fenn kell tartani, és ahol lehetséges növelni kell a mezőgazdaságnak és a vidéki területeknek nyújtott támogatást, a mezőgazdasági termelés fejlesztésének ösztönzése, valamint a lakosság élelmiszer iránti növekvő keresletének kielégítése érdekében, az ingadozás leküzdése és az ágazaton belüli foglalkoztatás fellendítése céljából, valamint a nem mezőgazdasági uniós célkitűzések teljesítése érdekében; hangsúlyozza, hogy a KAP jelentősen – más uniós politikáknál jobban –hozzájárul a növekedéshez és a foglalkoztatáshoz a vidéki területeken, és hogy a munkahelyteremtés és az életminőség javítása növeli azok vonzerejét a városi területekkel szemben; emlékeztet, hogy statisztikailag a gazdálkodók hét további munkahelyet biztosítanak a kapcsolódó ágazatokban és a vidéki területeken; rámutat annak fontosságára, hogy a KAP fókusza továbbra is a kisméretű és családi gazdaságok támogatása – mivel ezek jelentik az uniós agrártermelés és az EU vidéki területein való élet sarokköveit –, valamint az e szakpolitikai területen elért valós haladás maradjon; hangsúlyozza, hogy alapvető fontosságú a KAP-on belül megtartani a súlyos és állandó természeti hátrányban lévő régiókra – nevezetesen a hegyvidéki térségekre és legkülső régiókra – és egyéb sajátos hátrányokkal küzdő térségekre irányuló egyedi intézkedéseket;

19.  hangsúlyozza, hogy a KAP sikere és elfogadása függ a szükségtelen bürokrácia további csökkentésétől és az adminisztratív szabályozási költségek vállalható és kezelhető szintre történő korlátozásától is; felszólít a KAP gyakorlati végrehajtására, valamint a KAP egyszerűsítésének felgyorsítására, amelyeknek ezért prioritást kell kapniuk, többek között a kijelölt nemzeti hatóságok általi kifizetések gyorsasága tekintetében, miközben továbbra is biztosítja az előirányzott és a társadalom által elvárt szakpolitikai célkitűzések teljesülését;

20.  úgy véli, hogy a 2020 utáni időszakra vonatkozó kohéziós politikának lényeges szerepet kell betöltenie a vidéki területek fejlődésének támogatásában a műszaki infrastruktúra, a munkaerőpiac, a vállalkozásfejlesztés, az alapvető szolgáltatások, a vidéki települések rehabilitációja, valamint a vízellátás és a szennyvízelvezetés infrastruktúráját érintő beruházások terén;

21.  erőteljesen ellenzi, hogy az agrárpolitikák bármilyen mértékben nemzeti szintre kerüljenek; megjegyzi, hogy a KAP tagállamok közötti egyenlőtlen végrehajtása és a kifizetési szintek közötti különbségek a verseny torzulását okozták a belső piacon; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy biztosítsák az egységes végrehajtást EU-szerte a közös agrárpolitika célkitűzéseinek elérése érdekében, mivel az megtakarításokat eredményez az európai adófizetők számára; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a mezőgazdasági válságokra adott állami válaszlépések ismét egyre gyakrabban nemzeti szintűek, különösen amikor a valós európai fellépések helyett a célzott kifizetések mozgósítása történik; megerősíti, hogy a jól működő és jól finanszírozott második pillér alapvető fontosságú a KAP sikeréhez és az uniós vidéki területek gazdasági jólétéhez; megjegyzi, hogy eltérések vannak a tagállamok között mind a vidékfejlesztés szükségessége, mind annak finanszírozása terén;

22.  rámutat arra, hogy a KAP által tapasztalt, folyamatosan növekvő kihívások – mint az élelmiszer-biztonság és az áringadozás elleni küzdelem – rugalmasabb pénzügyi forrásokat igényelnek; ezért felszólít arra, hogy nélkülözhetetlen, rugalmas eszközöket bocsássanak a termelők rendelkezésére a felmerülő kihívások kezelése érdekében; emellett felszólít megfelelő kompenzációs intézkedésekre is, amelyek előre nem látható eseményekre és a politikai döntésekből eredő piaci hiányosságokra vonatkoznak; rámutat a mezőgazdasági piacok nehéz helyzetére, és az európai mezőgazdaság előtt álló növekvő, új kihívásokra; figyelmeztet a jelenlegi mezőgazdasági piaci válság következményeire, a termelők élelmiszerláncon belüli, valamint a jelenlegi és jövőbeni kereskedelmi tárgyalások során elfoglalt pozíciójának gyengülésére; úgy véli továbbá, hogy az energiaügyi és éghajlat-változási csomaghoz kapcsolódó túlzottan nagyratörő csökkentési célok, valamint a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv a mezőgazdasági termelés költségeinek növekedéséhez vezet;

23.  a 2020 utáni időszakot illetően kiemeli, hogy a KAP további fejlesztésével kapcsolatban először politikai intézkedéseket és azok konkrét céljait kell meghatározni, mielőtt előirányozhatók lehetnének a szükséges költségvetési források; hangsúlyozza, hogy meg kell fontolni egy európai mezőgazdasági biztosítási alap létrehozását, amely válságok idején lehetne igénybe vehető, például a termelési volumenek csökkentésére, az árstabilitás biztosítása érdekében a gazdálkodók számára az Európában termelt nyersanyagok vonatkozásában.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

6.6.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

31

6

5

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Clara Eugenia Aguilera García, Paul Brannen, Daniel Buda, Nicola Caputo, Matt Carthy, Viorica Dăncilă, Albert Deß, Diane Dodds, Herbert Dorfmann, Norbert Erdős, Edouard Ferrand, Luke Ming Flanagan, Beata Gosiewska, Martin Häusling, Anja Hazekamp, Esther Herranz García, Jan Huitema, Peter Jahr, Jarosław Kalinowski, Zbigniew Kuźmiuk, Philippe Loiseau, Giulia Moi, Ulrike Müller, James Nicholson, Maria Noichl, Marijana Petir, Laurenţiu Rebega, Jordi Sebastià, Jasenko Selimovic, Maria Lidia Senra Rodríguez, Czesław Adam Siekierski, Marc Tarabella, Marco Zullo

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Jean Arthuis, Bas Belder, Franc Bogovič, Angélique Delahaye, Jean-Paul Denanot, Michela Giuffrida, Manolis Kefalogiannis, Norbert Lins, Annie Schreijer-Pierik, Tibor Szanyi, Hannu Takkula

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Stanisław Ożóg

  • [1]  Az Európai Parlament 2012. január 19-i állásfoglalása a mezőgazdasági bemeneti ellátási láncról: szerkezet és hatások, HL C 227. E, 2013.8.6., 3. p.
  • [2]  Az Európai Parlament 2010. szeptember 7-i állásfoglalása a gazdálkodók igazságos jövedelméről és az élelmiszer-ellátási lánc hatékonyabb európai működéséről, HL C 308. E, 2011.10.20., 22. o.

VÉLEMÉNY a Kulturális és Oktatási Bizottság részéről (2.5.2016)

a Költségvetési Bizottság részére

„A 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret választások utáni felülvizsgálatának előkészítése: a Parlament észrevételei a Bizottság javaslatát megelőzően” című jelentésről
(2015/2353(INI))

A vélemény előadója: Bogdan Andrzej Zdrojewski

JAVASLATOK

A Kulturális és Oktatási Bizottság felhívja a Költségvetési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  elismeri, hogy a fennálló kötelezettségvállalások (RAL: reste à liquider) a többéves programozás és a differenciált előirányzatok elkerülhetetlen melléktermékei, és a túlságosan rugalmatlan többéves pénzügyi keret miatt halmozódtak fel, amely nem teszi lehetővé a finanszírozások fejezetek közötti átcsoportosítását, továbbá rugalmassági keretei korlátozottak; megjegyzi, hogy a fennálló kötelezettségvállalások összege a vártnál jelentősen magasabb volt a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó pénzügyi keret végén, és hangsúlyozza, hogy a kötelezettségvállalások és a kifizetések közötti jelenlegi különbség elkerülhetetlenül új nehézségekhez fog vezetni a folyamatban lévő programoknál, és hogy ezt a költségvetés-módosítási tervezetek évenkénti igénybevétele helyett strukturálisan kell megoldani;

2.  rámutat, hogy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálata alapvetően fontos az uniós kiadások kezelése szempontjából, mivel biztosítja az uniós beruházási programok hatékonyságát; ragaszkodik ahhoz, hogy mind az Erasmus+, mind pedig a Kreatív Európa és az Európa a polgárokért programok keretében jelentősen egyszerűsíteni kell a pályázati űrlapokat és feltételeket, a jelentéstételeket és a visszatérítéseket, különösen a kis léptékű projektek esetében;

3.  rámutat, hogy a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatát és az európai programok végrehajtásáról szóló jelentéseket ugyanannak a folyamatnak egymáshoz kapcsolódó részeiként kell kezelni; felkéri ezért az intézményeket a folyamat felülvizsgálatára, ha a követelmények akadályozzák az Unió politikai és stratégiai céljainak elérését, különösen a finanszírozás kifizetésének decentralizációja tekintetében az Erasmus+ program ifjúsági részében;

4.  kéri az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésnek az Európai Tanács 2013. február 7–8-i ülése által javasolt folytatását a nagyarányú fiatalkori munkanélküliség folytatódó problémájára adott válaszként, a kezdeményezés végrehajtásának a Bizottság által 2016 első felére ígért teljes körű értékelését követően, és megfelelő kiigazítások javaslását kéri a meglévő végrehajtási akadályoknak a jelenlegi pénzügyi keret lezárásáig való leküzdése érdekében;

5.  ismételten hangsúlyozza, hogy támogatja az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) létrehozását; hangsúlyozza, hogy az ESBA-n belül nagyobb figyelmet kell fordítani az oktatásba, a képzésbe és a kulturális és kreatív iparágakba való beruházásokra; kiemeli továbbá, hogy a lehető legkisebbre kell csökkenteni a Horizont 2020 és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) programjainál végrehajtott csökkentések hatását, hogy lehetővé váljon azok céljainak teljesítése, és teljes mértékben ki lehessen használni az e három eszköz között meglévő kiegészítési és együttműködési lehetőségeket az innováción és színvonalas foglalkoztatáson alapuló fenntartható európai növekedés újraindítása érdekében;

6.  aggodalmát fejezi amiatt, hogy a 2014–2020-as többéves pénzügyi keret alá tartozó új programok a jogalapok és az operatív programok késedelmes jóváhagyása, valamint a 2014-es kifizetési előirányzatok hiánya miatt a tervezettnél lassabban indulnak be; kiemeli, hogy a folyamatok 2014-es felgyorsulása ellenére a befejezetlen szerződések és a kifizetetlen számlák problémája továbbra is fennáll, és strukturális jelleget ölt; hangsúlyozza e tekintetben a tagállamok felelősségét, mivel tiszteletben kell tartaniuk az általuk – az Európai Parlamenttel közösen költségvetési hatóságként – hozott határozatokat, különösen a kifizetési előirányzatok vonatkozásában; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az oktatásba, a készségekbe és az Unió kulturális és kreatív ágazataiba befektetni kívánó fontos programok, és azok, amelyek a humán tőkébe fektetnek be – Erasmus+, Kreatív Európa és Európa a polgárokért – hogyan tudják majd elérni az „utazósebességet”; üdvözli a Kreatív Európa program garanciamechanizmusának elindítását – még ha az késedelmesen történt is –, amely fontos finanszírozási eszköz a kulturális és kreatív ágazatokban működő kkv-k és szervezetek számára; hangsúlyozza, hogy ezeket a tapasztalatokat a következő többéves pénzügyi keret részeként felül kell vizsgálni;

7.  úgy véli, hogy az Erasmus+ csak akkor éri el az „utazósebességet”, ha egyre több kisebb projektet is felölel, lehetővé téve a program szélesebb körű terjesztését az iskolákban és a fiatalok körében, valamint a szakképzési mobilitás fokozását, így hatékonyabbá téve az oktatási, társadalmi és humanitárius célok megvalósítását; üdvözli tehát az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) és a nemzeti ügynökségek egyrészt pénzügyi átláthatóságuk javítására, másrészt az eljárások projektvezetők számára történő egyszerűsítésére irányuló valamennyi erőfeszítését;

8.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret 3. fejezetében („Biztonság és uniós polgárság”) gyakorlatilag nem állnak rendelkezésre források, és kéri, hogy a következő ülésen biztosítsák a fejezet számára a szükséges forrásokat és a kellő rugalmasságot, hogy szembe lehessen nézni az e téren az Unió előtt álló jelentős kihívásokkal;

9.  azt javasolja, hogy a Bizottság fordítson kiemelt figyelmet a Kreatív Európa program pénzügyi garanciaeszközének végrehajtására, mivel az már több hónapos késésben van; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a kultúrával foglalkozó nem kormányzati szervezetek és kisebb egyesületek nem lesznek jogosultak ezen eszköz használatára, és csak a kulturális és kreatív ágazatban tevékenykedő kkv-k tudnak majd részt venni benne; a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő programot (COSME) kiegészítő eszköz időszerűségéről és fenntarthatóságáról való meggyőződés érdekében javasolja a teljes folyamat során gyűjtött tapasztalatok alapos elemzését;

10.  sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy vizsgálják felül az állampolgárokat közvetlenül bevonó egyetlen programmal, az „Európa a polgárokért” programmal kapcsolatos álláspontjukat, és biztosítsanak számára jelentős kiegészítő költségvetést, lehetővé téve a program céljainak jobb végrehajtását és elkerülve az ajánlati felhívások résztvevői közötti további frusztrációt; sajnálja, hogy a teljesen indokolatlan költségvetés-csökkentés után a program rendkívül kevés projektet képes befogadni, ami fenntarthatatlan és az uniós polgárok szemében védhetetlen helyzet, különösen az Unióban jelenleg tapasztalható társadalmi és humanitárius helyzetben;

11.  az EU-t érintő jelenlegi menekültügyi válsággal összefüggésben hangsúlyozza, hogy a 28 oktatási miniszter 2015. március 17-i párizsi nyilatkozata[1] hangsúlyozza a kultúrák közötti párbeszéd és a tagállamok közös erőfeszítéseinek szerepét a marginalizálódás, az intolerancia, a rasszizmus és a radikalizálódás megelőzése és kezelése, valamint a mindenki számára biztosított esélyegyenlőség keretének fenntartása terén; kiemeli, hogy a kultúra, oktatás, ifjúság és sport ágazatának jelenlegi programjait az jellemzi, hogy kiegészíthetik a migránsok és menekültek integrációjára irányuló politikákat, illetve együttműködhetnek azokkal, és így felhívja az intézmények figyelmét arra, hogy a migrációs válságra adandó válaszhoz kiegészítő forrásokat kell előirányozni mind a közvetlenül kezelt programokban, mind a strukturális alapokban és a külön erre szánt költségvetési sorokban;

12.  hangsúlyozza az Európai Unión átívelő menekültügyi válság tartós jellegét, amely konkrét, megfelelő és tartós pénzügyi eszközök meglétét teszi szükségessé annak érdekében, hogy támogatni lehessen a tagállamokat a menekültek szükségleteinek kielégítésében, többek között az oktatás és a kulturális integráció területén;

13.  megjegyzi, hogy a többéves pénzügyi keret hétéves programozási időszaka és az EU politikai és stratégiai prioritásainak tízéves programozása közötti eltolódás hátrányosan érintheti az uniós programok által elért eredmények következetes értékelését; felkéri ezért az intézményeket, hogy vegyék fontolóra a többéves pénzügyi keret programozási időszakának módosítását, hogy azt összehangolják a parlamenti ciklussal, egyben lehetővé téve egy hosszú távú programozási időszakot;

14.  hangsúlyozza a többéves pénzügyi keret értékelési és felülvizsgálati folyamatai közötti különbséget, tekintettel arra, hogy az utóbbi esetben lehetőséget kell biztosítani a fejezetek jelentős módosítására annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az EU többéves pénzügyi tervezésének demokratikus legitimitását; ezért határozottan támogatja a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű intézményközi munkacsoport munkáját, amely strukturális megoldást jelent az uniós költségvetés többéves tervezésében rejlő néhány problémára.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

26.4.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

22

2

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Isabella Adinolfi, Dominique Bilde, Andrea Bocskor, Nikolaos Chountis, Silvia Costa, Jill Evans, María Teresa Giménez Barbat, Giorgos Grammatikakis, Petra Kammerevert, Andrew Lewer, Svetoslav Hristov Malinov, Stefano Maullu, Luigi Morgano, Momchil Nekov, Michaela Šojdrová, Yana Toom, Helga Trüpel, Sabine Verheyen, Julie Ward, Bogdan Brunon Wenta, Bogdan Andrzej Zdrojewski, Milan Zver, Krystyna Łybacka

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Therese Comodini Cachia, Mary Honeyball, Ilhan Kyuchyuk, Martina Michels

  • [1]  Az európai uniós oktatási miniszterek 2015. március 17-i nem hivatalos ülésén elfogadott, a polgári szerepvállalásnak, valamint közös értékeinknek: a szabadságnak, a toleranciának és a megkülönböztetésmentességnek az oktatás által történő előmozdításáról szóló nyilatkozat („párizsi nyilatkozat”).

VÉLEMÉNY az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részéről (3.6.2016)

a Költségvetési Bizottság részére

a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret választások utáni felülvizsgálatának előkészítéséről: a Parlament észrevételei a Bizottság javaslatát megelőzően
(2015/2353(INI))

A vélemény előadója: Laura Agea

JAVASLATOK

Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság felhívja a Költségvetési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  hangsúlyozza, hogy a példa nélküli migrációs válság fényében a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret (TPK) jelenlegi felső határai – különös tekintettel a 3. fejezetre – elégtelennek bizonyultak, és nem tükrözik megfelelően a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség Lisszaboni Szerződés szerinti megerősödését és egyre bővülő feladatait és kihívásait, beleértve a migráció mint strukturális jelenség és a biztonsági követelmények kezelését; emlékeztet rá, hogy a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap (AMIF) gyakorlatilag már kimerült; emlékeztet rá, hogy a TPK rendelkezésre álló rugalmassági mechanizmusait már számos alkalommal igénybe vették, drámai mértékben korlátozva az elkövetkező pénzügyi években lehetséges pénzügyi rugalmasságot;

2.  jóllehet a TPK rendelkezésre álló rugalmassági mechanizmusait már számos alkalommal igénybe vették, kéri, hogy a leginkább érintett tagállamok teljes mértékben részesülhessenek ezek előnyeiből, különös tekintettel a stabilitási és növekedési paktumban foglalt „kivételes körülményekre vonatkozó záradékra”;

3.  úgy véli, hogy uniós szinten lényeges további pénzügyi erőforrásokra van szükség a migrációval összefüggő valamennyi kihívás (mentés, feltartóztatás, fogadás, regisztráció, ellenőrzés, szállás, közlekedés, áthelyezés, visszatérés és integráció) kezelése, az Unión belüli és kívüli humanitárius kihívások kezelése, egy tényleges, új közös európai menekültügyi rendszer kidolgozása és végrehajtása, az áttelepítés és az áthelyezés támogatása, a közös külső határok kezelése, a schengeni térség belső biztonságának biztosítása, az integráció előmozdítása, valamint a (főként a nők ellen irányuló) diszkrimináció, a rasszizmus és az idegengyűlölet megelőzése érdekében;

4.  úgy véli, hogy az uniós költségvetésnek inkább az integrációra összpontosító politikákat kell támogatnia a biztonságra összpontosítók helyett; kéri a meglévő biztonsági eszközök és lehetőségek teljes mértékű kihasználását, mielőtt új előirányzatokról döntenének, különösen a tagállami biztonsági és bűnüldöző szervek közötti információcserét illetően;

5.  üdvözli az Unión belüli humanitárius segítségnyújtásra szolgáló eszköz létrehozását, különösen a migránsok és menekültek tömeges beáramlásának kezelése érdekében; megkérdőjelezi azonban az Európai Unió működéséről szóló szerződés 122. cikke (1) bekezdésének megválasztását az új eszköz létrehozásának jogalapjaként, tekintettel arra, hogy nem biztosították a Parlament megfelelő részvételét; aggodalmának ad hangot a Bizottság azon szándékával kapcsolatban, hogy az eszközt a TPK 3. fejezete alatt és konkrétan az AMIF-ból finanszírozza, amelyet már most is jelentős mértékben igénybe vesznek, és amely alulfinanszírozott; felhívja a Bizottságot, hogy keressen más módokat ezen eszköz uniós költségvetésből való finanszírozására, hogy az ne érintse hátrányosan a már az AMIF-ból finanszírozott intézkedéseket és programokat;

6.  üdvözli a 3. fejezet alatti új alcímet az Unión belüli vészhelyzeti támogatás nyújtásáról, úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatának biztosítania kell azt, hogy e „támogatás” jövőbeli finanszírozását a felső összeghatárokon felül is biztosítsák, ugyanakkor garantált legyen az a rugalmasság, amelyet a források elosztásának a helyszíni fejleményeknek és a politikai prioritások változásának megfelelő kiigazítása tesz szükségessé;

7.  kéri az AMIF felülvizsgálatát és további forrásokkal való ellátását; hangsúlyozza, hogy tovább kell növelni a migrációs nyomással foglalkozó európai ügynökségek költségvetését és személyzetét, különös tekintettel az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalra (EASO) és a Frontexre, annak érdekében, hogy ténylegesen támogatni tudják a tagállamokat, és meg tudják valósítani célkitűzéseiket; úgy véli, hogy megfelelő támogatást kell nyújtani a kutatási és mentési műveletek számára, és rámutat, hogy a kutatásra és mentésre szolgáló pénzösszegek jelenleg tévesen a Belső Biztonsági Alap (IFS) részét képezik;

8.  megjegyzi, hogy a Bizottság a közelmúltban megállapodást írt alá Törökországgal a törökországi menekülteket támogató eszközről, amely hat milliárd euróval gazdálkodik; aggodalmát fejezi ki pénzügyi eszközök uniós költségvetésen kívüli létrehozása miatt, mivel azok veszélyeztetik a költségvetés egységességét, és megkerülik a parlamenti részvételnek és ellenőrzésnek alárendelt költségvetési eljárást; hangsúlyozza, hogy az elfogadás folyamatának egyik szakaszában sem konzultáltak a Parlamenttel; aggodalmát fejezi ki a megállapodás 2017-es költségvetésre gyakorolt lehetséges hatása miatt; hangsúlyozza, hogy ennek az alapnak – csakúgy mint más hasonló alapoknak – nem szabad támogatnia elnyomó intézkedéseket vagy bármely olyan fellépést, amely esetleg sértheti az alapvető jogokat; felszólítja a Bizottságot, hogy szorosan ellenőrizze ezen alapok felhasználását, és rendszeresen tegyen jelentést a Parlamentnek; hangsúlyozza, hogy az EU és a tagállamok által a menekülteknek nyújtott támogatást a rendes fejlesztési támogatáson felül, és nem helyette kell nyújtani;

9.  úgy véli, hogy nem áll fenn közvetlen kapcsolat a migráció és a terrorizmus között Európában; új pénzügyi források megteremtését kéri az Unión belül a fiatalok radikalizálódása elleni küzdelemhez; úgy véli, hogy e cél az integráció elősegítése és a diszkrimináció, rasszizmus és idegengyűlölet elleni küzdelem révén érhető el; kéri, hogy ne csökkentsék a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megteremtését célzó projektek finanszírozását;

10.  úgy véli, hogy a Belső Biztonsági Alapot megfelelő pénzügyi forrásokkal kell ellátni annak érdekében, hogy elérhesse célkitűzéseit, különösen a tagállamok bűnüldöző hatóságai közötti hatékony együttműködés és információcsere terén, kiemelve ugyanakkor, hogy valamennyi tevékenységét az Alapjogi Charta teljes körű tiszteletben tartása mellett kell végeznie;

11.  kéri a Jogok, egyenlőség és polgárság program költségvetésének növelését az alapvető jogok előmozdítása és védelme, és a rasszizmus, az idegengyűlölet és a diszkrimináció minden formája elleni küzdelem érdekében, különösen az Európában tapasztalható egyre növekvő intolerancia tükrében;

12.  arra számít, hogy a migrációs hullám folytatódni fog, mivel számos régiót továbbra is politikai bizonytalanság és konfliktus jellemez, és hiányoznak az EU-ba jutás jogszerű lehetőségei mind a menedékkérők, mind a migránsok esetében; kéri, hogy készítsenek számára újabb becslést a többéves pénzügyi keret végéig várható kihívások megválaszolásához szükséges költségvetési igényekről; kéri, hogy a többéves pénzügyi keret 2017. évi felülvizsgálatakor a lehető legnagyobb rugalmasságot biztosítsák annak érdekében, hogy a TPK kapacitását ki lehessen igazítani az előre nem látott helyzetek megválaszolása érdekében; kéri a 3. és a 4. fejezetek megfelelő, felfelé történő kiigazítását, és hogy vonják be a Parlamentet a döntéshozatal valamennyi szakaszába, mind a költségvetési, mind pedig a jogalkotási intézkedések esetében.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

30.5.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

41

4

6

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Jan Philipp Albrecht, Martina Anderson, Malin Björk, Michał Boni, Caterina Chinnici, Rachida Dati, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Frank Engel, Tanja Fajon, Laura Ferrara, Monika Flašíková Beňová, Ana Gomes, Nathalie Griesbeck, Jussi Halla-aho, Monika Hohlmeier, Sophia in ‘t Veld, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Timothy Kirkhope, Cécile Kashetu Kyenge, Marju Lauristin, Juan Fernando López Aguilar, Claude Moraes, Péter Niedermüller, Soraya Post, Birgit Sippel, Branislav Škripek, Csaba Sógor, Bodil Valero, Marie-Christine Vergiat, Beatrix von Storch, Josef Weidenholzer, Kristina Winberg

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Laura Agea, Marina Albiol Guzmán, Hugues Bayet, Carlos Coelho, Pál Csáky, Ska Keller, Miltiadis Kyrkos, Artis Pabriks, Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Salvatore Domenico Pogliese, Jaromír Štětina, Róża Gräfin von Thun und Hohenstein, Axel Voss

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Edouard Ferrand, Peter Jahr, Othmar Karas, Ilhan Kyuchyuk, Keith Taylor, Lieve Wierinck

VÉLEMÉNY az Alkotmányügyi Bizottság részéről (31.5.2016)

a Költségvetési Bizottság részére

a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret választások utáni felülvizsgálatának előkészítéséről: a Parlament észrevételei a Bizottság javaslatát megelőzően
(2015/2353(INI))

A vélemény előadója: Pedro Silva Pereira

JAVASLATOK

Az Alkotmányügyi Bizottság felhívja a Költségvetési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  ragaszkodik az Európai Parlament teljes körű és érdemi bevonásához a többéves pénzügyi keret szerepéről, struktúrájáról, céljairól, prioritásairól és eredményeiről folyó intézményközi vitába, a plenáris ülésen elfogadott megbízatásának megfelelően;

2.  felszólít a jelenlegi keret alatt rendelkezésre álló pénzügyi eszközökre kiterjedő többéves pénzügyi keret működésének átfogó, széles körű és tényleges felülvizsgálatára, amely ezt követően a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet kötelező jogalkotási felülvizsgálatához vezet, az 1311/2013 (EU, Euratom) tanácsi rendelet 2. cikkének és az azt kísérő intézményközi megállapodásnak megfelelően;

3.  tudomásul veszi a speciális és rugalmassági eszközök igénybevételét azon rendkívüli és előreláthatatlan körülményekre adott válaszként, melyekkel az Unió jelenleg szembesül; felhívja a figyelmet különösen a bevándorlás következtében kialakult vészhelyzetre és a gazdasági válság eredményeként az európai polgárokat sújtó nehézségekre; kiemeli ezért annak szükségességét, hogy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálata során több forrást kell elkülöníteni a vonatkozó fejezetekre annak érdekében, hogy az EU strukturáltabb választ tudjon adni a jelenlegi humanitárius és gazdasági válságra; még nagyobb rugalmasságra szólít fel az ilyen körülményekkel való megfelelő megbirkózás érdekében; hangsúlyozza azonban, hogy az új kihívások kezelése során az EU nem károsíthatja a kohéziós célokra szánt források elosztását; kiemeli, hogy a rugalmasság bármely növelésének együtt kell járnia a fokozottabb parlamenti ellenőrzéssel;

4.  emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 311. cikkének értelmében az Unió gondoskodik a céljai eléréséhez és politikái megvalósításához szükséges eszközökről; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy a korábbi európai költségvetésekből származó kifizetetlen számlák felhalmozódása, valamint a jelenlegi és elkövetkező válságok és kihívások – többek között a menekültek áthelyezése, a migrációs hullámok, a terrorizmus elleni harc koordinálása, az uniós polgárok biztonságának megerősítése, az energia- és a közlekedési ágazat támogatása és koordinálása, illetve az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló intézkedések támogatása – kezeléséhez szükséges források hiánya azt bizonyítják, hogy sürgősen több európai fellépésre és pénzeszközre van szükség;

5.  szükségesnek tartja a többéves pénzügyi keret finanszírozási rendszerének megreformálását, különösen új és valódi saját források létrehozása révén az uniós költségvetés számára – úgy mint a pénzügyi tranzakciós adó és egyéb európai adóbevételek –, az EUMSZ 311. cikkében előírtak szerint teljes egészében saját forrásokból finanszírozott költségvetés felé történő elmozdulás érdekében, és ennek megfelelően sürgeti a Tanácsot, hogy kötelezze el magát a kérdés megfontolására, a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport végleges jelentésének sérelme nélkül; arra is sürgeti a Tanácsot, hogy fontolja meg fiskális és költségvetési kapacitás létrehozását az euróövezeten belül; kiemeli, hogy minden új eszközt az uniós költségvetésen belül kell elhelyezni, a többéves pénzügyi keret megszabott felső határain kívül maradva, és valós saját forrásokból kell finanszírozni;

6.   hangsúlyozza az uniós költségvetés egységességének szükségességét a demokratikus elszámoltathatóság és átláthatóság alapján;

7.  kéri, hogy folytassanak le átlátható, jól informált és eredményes vitát a Tanáccsal és a Bizottsággal a 2020 utáni pénzügyi keretek legmegfelelőbb időtartamáról, amely összehangolja a többéves pénzügyi keret időtartamát az Európai Parlament és a Bizottság politikai ciklusával, az EUMSZ 312. cikkének (1) bekezdése szerinti rendelkezéseknek megfelelően, mindenekelőtt figyelembe véve egyrészt a keretnek a programozási ciklusokra és az egyes szakpolitikák végrehajtására gyakorolt következményeit, másrészt a bizonyos fokú rugalmasság és a felülvizsgálati mechanizmusok szükségességét, a stabilitás, a kiszámíthatóság és a rugalmasság közötti lehető legjobb egyensúly elérése érdekében;

8.  felszólít a rendelkezésre álló áthidaló záradékok alkalmazására mind a többéves pénzügyi keret – az EUMSZ 312. cikkének (2) bekezdése értelmében –, mind a saját forrásokra vonatkozó döntéshozatali eljárás tekintetében – az EUSZ 48. cikkének (7) bekezdése értelmében –, beleértve az egyhangú szavazásról minősített többségi szavazásra való váltás lehetőségét is;

9.  úgy véli, hogy a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodásban meghatározott célkitűzésekkel összhangban további ésszerűsítésre és egyszerűsítésre lehet szükség a többéves pénzügyi keretet végrehajtó rendeletek és alapok vonatkozásában.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

30.5.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

14

4

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Mercedes Bresso, Richard Corbett, Pascal Durand, Danuta Maria Hübner, Ramón Jáuregui Atondo, Constance Le Grip, Maite Pagazaurtundúa Ruiz, György Schöpflin, Pedro Silva Pereira, Barbara Spinelli, Kazimierz Michał Ujazdowski, Rainer Wieland

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Max Andersson, Gerolf Annemans, Helmut Scholz

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Rosa D’Amato, Rosa Estaràs Ferragut, Arne Lietz, Claudiu Ciprian Tănăsescu, Jarosław Wałęsa

VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (25.5.2016)

a Költségvetési Bizottság részére

a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret választások utáni felülvizsgálatának előkészítéséről: a Parlament észrevételei a Bizottság javaslatát megelőzően
(2015/2353(INI))

A vélemény előadója: Clare Moody

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felkéri a Költségvetési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi módosításokat:

A.  mivel az uniós költségvetési eljárásban a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés megvalósíthatóságának és lehetőségeinek értékelésére irányuló, az Európai Bizottság Költségvetési Főigazgatósága megbízásából készült 2008-as tanulmány megerősítette, hogy egyedi vonásai ellenére az uniós költségvetés alkalmas a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezésre, és hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés a költségvetési folyamat minden szakaszában alkalmazható a tervezéstől és az előkészítéstől kezdve az ellenőrzésig és az értékelésig;

1.  elismeri, hogy a nemek közötti egyenlőség az alapszerződésekben szereplő alapvető uniós érték, amelyet az egyenlőség gyakorlatban történő megvalósítása érdekében minden uniós politikába bele kell foglalni; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőségnek politikai célnak kell lennie a költségvetési címekben, valamint a nemek közötti egyenlőség érvényesítését hasonlóképpen végrehajtási módszerként kell elismerni minden költségvetési tételben, és hogy ezért a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezésnek a költségvetési eljárás szerves részévé kell válnia annak minden szakaszában, de ezen a téren egyik szakpolitikai területen sem történt jelentős előrelépés; ezért elvárja a Bizottságtól, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezési módszertant alakítson ki és alkalmazzon az uniós költségvetésre; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére irányuló hatékony politikákhoz és a nemek közötti egyenlőség előmozdításához előre ütemezett és megfelelő költségvetési forrásokra van szükség; üdvözli a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatát mint jelentős előrelépési lehetőséget az „eredményorientált költségvetés” ütemtervének fényében, valamint lehetőséget további mérhető és valószerű célok előterjesztésére, többek között az eddig elért eredmények értékelésével, hogy a nemi szempontok ténylegesen figyelembevételre kerüljenek az uniós költségvetésben a jelenlegi programozási időszak fennmaradó részében;

2.  üdvözli az „eredményorientált költségvetés” ütemtervére való összpontosítást, amely lehetőséget teremt arra, hogy a költségvetési kiadások integrált előnyökkel járjanak a nemek közötti egyenlőség tekintetében minden egyes elköltött euró esetében; elismeri azt is, hogy az „eredményorientált költségvetés” ütemtervében szereplő egyszerűsítési intézkedések nem történhetnek olyan beruházások kárára, amelyek pozitív változást idézhetnek elő a nemek közötti egyenlőség elérése céljából;

3.  felhívja a figyelmet az Európa 2020 stratégiában a nemi szempontokkal kapcsolatban szereplő jelenlegi célokra, nevezetesen a nők foglalkoztatottságának 75%-ra való növelésére, a nők és férfiak egyenlő bérezésének elérésére, a nemzeti parlamenti képviselők száma tekintetében a nemi egyenlőség elérésére, valamint a nagyvállalatok igazgatótanácsában a nők számának a férfiakéval egyenlővé tételére, amelyek elérése még mind nagyon távoli cél; felhívja a figyelmet az Európai Parlament ezzel kapcsolatos, a Horizont 2020 program szerinti elsődleges céljaira, amelyek magukban foglalják a nemek közötti egyenlőség előmozdítását, különösen a kutatás és az innováció területén; hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálata során értékelni kell az e célok irányába tett előrelépést, és szükség esetén felül kell vizsgálni az elérésükre tett intézkedéseket;

4.  hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi kerethez csatolt, a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló közös nyilatkozat ellenére eddig nem került sor konkrét intézkedésekre; kéri e nyilatkozat végrehajtásának hatékony nyomon követését az éves költségvetési eljárások során, valamint hatékonyabb belefoglalását a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatába;

5.  emlékeztet arra, hogy az UNHCR adatai szerint a 2016. január óta az EU-ba belépő menekültek és menedékkérők 55%-a nő és gyermek volt; kéri, hogy – mivel a nők és lányok aránytalanul hátrányos helyzetben és veszélyben vannak válsághelyzetekben és konfliktusokban – a többéves pénzügyi keret felülvizsgálata terjedjen ki a nők és lányok többek között a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatások tekintetében jelentkező sajátos igényeit és a szexuális és nemi alapú erőszak elleni küzdelmet célzó, a 3. fejezetben (Biztonság és uniós polgárság) és a 4. fejezetben (Globális Európa) szereplő pénzügyi eszközökre, a női és gyermekkorú menekültek és menedékkérők fogadó országokba való befogadását célzó intézkedésekre, mint például a rugalmas nyelvoktatásra, oktatásra és gyermekgondozásra, valamint az eredeti lakóhely kényszerű elhagyása kiváltó okainak kezelését célzó intézkedésekre;

6.  hangsúlyozza, hogy a közpénzek gondozási ágazatba, többek között magas színvonalú és elérhető árú gyermekgondozási, szociális gondozási, hosszú távú és idősgondozási szolgáltatásokba való befektetése munkahelyeket teremt, a gazdaság növekedéséhez vezet, előmozdítja a nemek közötti egyenlőséget és lehetővé teszi, hogy több nő térjen vissza munkahelyére vagy vállaljon teljes munkaidőben munkát, tekintettel arra, hogy a nők 2-10-szer több időt töltenek nem fizetett gondozással, mint a férfiak; kéri a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatának felhasználását az európai szociális infrastruktúrába való befektetésre a munkahelyteremtési és növekedési program és az Európa 2020 stratégia keretében, külön rendelkezések elfogadásával a nők vállalkozói oktatásába való befektetésekre vonatkozóan; megjegyzi, hogy ezt a kiadási formát ritkán tekintik megfelelő befektetési formának, amikor a politikai döntéshozók hatékony munkahelyteremtési módokat keresnek recesszió idején, és valójában gyakran ennek ellenkezőjét tapasztaljuk, mivel sok ország csökkenti az oktatási, egészségügyi, gyermekgondozási és szociális gondozási szolgáltatásokra fordított közkiadásokat hiánycsökkentő stratégiáik részeként; sajnálatosnak tartja, hogy a szociális infrastruktúra ilyen elhanyagolása nemi szempontú elfogultságot tükröz a gazdasági szemléletmódban, és a munkaerő nemi szempontú megosztásából, valamint nemi szempontú foglalkoztatási szegregációból eredhet, ami viszont hozzájárul a férfiak és nők fizetése közötti egyre nagyobb különbséghez; a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatát lehetőségnek tekinti ennek kezelésére;

7.  megismétli, hogy a Daphné program alapvető szerepet játszott a gyermekekkel, a fiatalokkal és a nőkkel szemben az EU-ban elkövetett erőszak elleni küzdelemben, de sajnálja, hogy ezt már nem tekintik saját jogú kiadási területnek; hangsúlyozza, hogy elegendő pénzügyi támogatásra és annak tisztázására van szükség, hogy ezt a célt hogyan követi a Jogok, egyenlőség és polgárság program; ragaszkodik annak fontosságához, hogy a források eljussanak a helyi szervezetekhez a hatékony végrehajtás biztosítása céljából.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN TARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

24.5.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

18

4

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Daniela Aiuto, Beatriz Becerra Basterrechea, Malin Björk, Vilija Blinkevičiūtė, Viorica Dăncilă, Iratxe García Pérez, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Elisabeth Köstinger, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Barbara Matera, Marijana Petir, Pina Picierno, Terry Reintke, Liliana Rodrigues, Michaela Šojdrová, Ernest Urtasun, Beatrix von Storch

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Arne Gericke, Clare Moody

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk, (2) bekezdés)

David Coburn, Ulrike Rodust, Siôn Simon

ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYEAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Az elfogadás dátuma

29.6.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

29

5

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Nedzhmi Ali, Jean Arthuis, Reimer Böge, Jean-Paul Denanot, Gérard Deprez, José Manuel Fernandes, Eider Gardiazabal Rubial, Jens Geier, Ingeborg Gräßle, Bernd Kölmel, Zbigniew Kuźmiuk, Vladimír Maňka, Ernest Maragall, Clare Moody, Siegfried Mureşan, Jan Olbrycht, Younous Omarjee, Urmas Paet, Paul Rübig, Patricija Šulin, Eleftherios Synadinos, Paul Tang, Indrek Tarand, Isabelle Thomas, Monika Vana, Daniele Viotti, Marco Zanni, Auke Zijlstra

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Xabier Benito Ziluaga, Mercedes Bresso, Ivan Štefanec, Tomáš Zdechovský

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Sylvia-Yvonne Kaufmann, Fernando Ruas, Bogdan Brunon Wenta