Eljárás : 2015/2352(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0308/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0308/2016

Viták :

PV 30/11/2016 - 18
CRE 30/11/2016 - 18

Szavazatok :

PV 01/12/2016 - 6.23
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0478

JELENTÉS     
PDF 511kWORD 70k
19.10.2016
PE 582.416v02-00 A8-0308/2016

a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekre vonatkozó felelősségről, kártérítésről és pénzügyi biztosítékokról

(2015/2352(INI))

Jogi Bizottság

Előadó: Kostas Chrysogonos

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről
 ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYEAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekre vonatkozó felelősségről, kártérítésről és pénzügyi biztosítékokról

(2015/2352(INI))

Az Európai Parlament,

  tekintettel a Bizottság Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, a 2013/30/EU irányelv 39. cikke szerinti, a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekre vonatkozó felelősségről, kártérítésről és pénzügyi biztosítékokról szóló bizottsági közleményére (COM(2015)0422),

–  tekintettel a Bizottság e témában tett jelentését kísérő, „A tengeri balesetekkel kapcsolatos felelősség, kártérítés és pénzügyi biztosítékok az Európai Gazdasági Térségben” című bizottsági munkadokumentumra (SWD(2015)0167),

–  tekintettel a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról és a 2004/35/EK irányelv módosításáról szóló, 2013. június 12-i 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a tengeri olaj- és gáziparban végzett kutatási, feltárási és termelési tevékenységek biztonságáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatot kísérő hatásvizsgálatra (SEC(2011)1293),

–  tekintettel a környezet büntetőjog általi védelméről szóló, 2008. november 19-i 2008/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló, 2004. április 21-i 2004/35/EK európai parlamenti és tanács irányelvre(3),

–  tekintettel a tengeri olaj- vagy gázipari balesetekből eredő kárigényekkel kapcsolatos nemzetközi és regionális vívmányokra, különösen az olajszennyezéssel okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről szóló 1992. november 27-i nemzetközi egyezményre (polgári jogi felelősségről szóló egyezmény), az olajszennyezéssel okozott károk megtérítésére létesítendő nemzetközi alap létrehozásáról szóló, 1992. november 27-i nemzetközi egyezményre (nemzetközi alapról szóló egyezmény), a bunkerolaj-szennyezéssel okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről szóló, 2011. március 23-i nemzetközi egyezményre (bunkerolaj-szennyezésről szóló egyezmény), a Dánia, Finnország, Norvégia és Svédország közötti északi környezetvédelmi egyezményre, valamint a Földközi-tenger tengeri környezetének és partvidékének szennyezés elleni védelméről szóló barcelonai egyezményhez csatolt, tengeri kitermelésről szóló jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának 2005. szeptember 13-án hozott ítéletére(4),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 83. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre („átdolgozott Brüsszel I. rendelet”)(5),

–  tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló egyezményre (a 2007. évi Luganói Egyezmény)(6),

–  tekintettel a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 2007. július 11-i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (Róma II. rendelet)(7),

–  tekintettel a BIO by Deloitte tanácsadó cég által a Bizottság számára készített, „Civil liability, financial security and compensation claims for offshore oil and gas activities in the European Economic Area” („A tengeri olaj- és gázipari tevékenységekkel kapcsolatos polgári jogi felelősség, pénzügyi biztosítékok és kártérítési igények az Európai Gazdasági Térségben”) című végleges jelentésre(8),

–  tekintettel a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonsági kihívásainak kezeléséről szóló, 2011. szeptember 13-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a Mexikói-öbölben 2010. április 20-én történt Deepwater Horizon balesetre,

–  tekintettel a Castor projekttel összefüggő, Tarragona és Castellón partjainál Spanyolországban történt eseményekre, köztük a több ezer európai állampolgárt érintető, több mint 500 regisztrált földrengésre;

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0308/2016),

A.  mivel az EUMSZ 194. cikke kifejezetten fenntartja a tagállamok jogát az energiaforrásaik kiaknázására vonatkozó feltételek meghatározására, a szolidaritás és a környezetvédelem tiszteletben tartása mellett;

B.  mivel a saját területén található kőolaj- és földgázkészletek jelentős mértékben hozzájárulhatnak Európa jelenlegi energiaigényének kielégítéséhez, és különösen fontosak az energiabiztonság és az energiaforrások sokszínűsége szempontjából;

C.  mivel a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek egyre szélsőségesebb körülmények között folynak, és a tengeri és parti területek környezetére és gazdaságára nézve jelentős és pusztító következményekkel járhatnak;

D.  mivel ugyan az északi-tengeri olaj- és gáztermelés az elmúlt években visszaesett, valószínű, hogy a jövőben megnő a tengeri létesítmények száma Európában, különösen a Földközi-tengeren és a Fekete-tengeren;

E.  mivel a tengeri olaj- és földgázfúrótornyok által okozott baleseteknek határokon átnyúló káros következményei vannak, ezért szükséges és arányos az ilyen balesetek megelőzésére és hatásainak enyhítésére és leküzdésének megkísérlésére irányuló uniós fellépés;

F.  megemlékezik a 167 olajipari munkás tragikus haláláról, akik a Piper Alpha katasztrófában vesztették életüket Aberdeen (Skócia) partjának közelében 1988. július 6-án;

G.  rámutat, hogy számos tanulmány, beleértve az Európai Parlament Kutatószolgálata és a Közös Kutatóközpont által készítetteket, ezres nagyságrendűre – 1990 és 2007 között konkrétan 9700-ra – becsli az uniós olaj- és gáziparban történt balesetek számát; rámutat továbbá, hogy ezen balesetek összesített hatása, beleértve a kisebb léptékűeket is, súlyos és tartós következményekkel jár a tengeri környezetre nézve, és ezt tekintetbe kell venni az irányelv kidolgozásakor;

H.  mivel az EUMSZ 191. cikkével összhangban e területen minden uniós fellépésnek a magas szintű védelemre kell irányulnia, többek között az elővigyázatosság, a megelőzés, a „szennyező fizet” és a fenntarthatóság elvei alapján;

I.    megjegyzi, hogy az EU-ban 1988 óta nem történt súlyos tengeri baleset, és hogy az EU olaj- és gázkitermelésének 73%-a az északi-tengeri tagállamokból származik, amelyek elismerten a világ legjobban teljesítő tengeri biztonsági rendszereivel rendelkeznek; hangsúlyozza, hogy mivel az Uniónak megközelítőleg 68 000 kilométernyi tengerpartja van és a tengeri létesítmények száma valószínűleg emelkedni fog a jövőben, különösen a Földközi-tenger és a Fekete-tenger térségében, igen sürgős a 2013/30/EU irányelv teljes körű végrehajtása és alkalmazása, valamint annak biztosítása, hogy megfelelő jogi keret szabályozzon minden a tengeri olaj- vagy gázipari tevékenységet, mielőtt súlyos baleset következne be; rámutat, hogy az EUMSZ 191. cikkének megfelelően az uniós környezetvédelmi politikának az elővigyázatosság és a megelőzés elvén kell alapulnia;

J.  mivel a felelősségi rendszerek képezik a „szennyező fizet” elv alkalmazásának legfőbb eszközét azáltal, hogy biztosítják a vállalkozások felelősségre vonását a gazdasági tevékenységük során okozott károkért, valamint az ilyen károk minimalizálására irányuló elővigyázatossági intézkedések elfogadására, és ilyen gyakorlatok kialakítására és lépések megtételére ösztönzik őket;

K.  mivel bár a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló irányelv rögzíti, hogy a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek engedélyesei objektív felelősséggel tartoznak a működésükből eredő bármely környezeti kár megelőzéséért és felszámolásáért (a 7. cikk a 38. cikkel összefüggésben értelmezve – amely kiterjeszti a környezeti felelősségről szóló irányelv hatályát a tagállamok kontinentális talapzataira), ennek révén nem sikerült létrehozni egy átfogó uniós felelősségi keretet;

L.  mivel kiemelkedően fontos, hogy a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek által a károsultaknak, valamint az állatoknak és a környezetnek okozott károk megtérítésére hatékony és megfelelő kártérítési mechanizmusok, továbbá azonnali és megfelelő igénykezelési mechanizmusok álljanak rendelkezésre, valamint hogy megfelelő lehetőségek álljanak rendelkezésre a fő ökoszisztémák helyreállítására;

M.  mivel a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló irányelv nem rendelkezett a tengeri balesetekből eredő károk polgári jogi szabályainak harmonizálásáról, és a meglévő nemzetközi jogi keretek pedig megnehezítik a polgári jogi kártérítési követelések határokon átnyúló sikeres érvényesítését;

N.  mivel a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló irányelv meghatározza az engedélyezés előfeltételeit, amelyek célja biztosítani, hogy az engedélyesek soha ne legyenek olyan helyzetben, hogy műszakilag vagy pénzügyileg nem képesek kezelni tengeri tevékenységeik következményeit, továbbá előírja a tagállamok számára, hogy olyan eljárásokat alakítsanak ki, amelyek biztosítják a kártérítési keresetek haladéktalan és megfelelő kezelését, ideértve a határokon átnyúló események miatt fizetendő kártérítéseket is, továbbá hogy segítsék elő a fenntartható pénzügyi eszközök használatát (4. cikk);

1.  üdvözli a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló 2013/30/EU irányelv elfogadását – amely kiegészíti a környezeti felelősségről szóló 2004/35/EK irányelvet és a környezeti hatásvizsgálatról szóló 2011/92/EU irányelvet –, valamint a barcelonai egyezményhez csatolt, tengeri kitermelésről szóló jegyzőkönyvnek a Tanács általi elfogadását, mint a környezet, az emberi tevékenységek és a munkavállalók biztonságának védelme érdekében tett első lépést; felhívja azokat a tagállamokat, amelyek még nem ültették át nemzeti jogukba az említett irányelveket, hogy ezt mihamarabb tegyék meg; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az irányelv 8. cikkében előírtak szerint az illetékes hatóságok függetlenségét, felhívja továbbá a Bizottságot, hogy értékelje a felelősségre, a kártérítésre és a pénzügyi biztosítékokra vonatkozó további harmonizált szabályok bevezetésének helyénvalóságát a határokon átnyúló következményekkel járó további balesetek megelőzése érdekében;

2.  elítéli, hogy a 2013/30/EU és a 2004/35/EU irányelvek csak akkor minősítenek „súlyosnak” egy eseményt, amennyiben halálesetekkel vagy súlyos személyi sérüléssel jár, figyelmen kívül hagyva a környezetre gyakorolt hatást; hangsúlyozza, hogy valamely esemény akkor is súlyosan károsíthatja a környezetet, amennyiben nem jár halálesetekkel vagy súlyos személyi sérüléssel, mégpedig nagyságrendje miatt, vagy mert pl. védett területeket, védett fajokat vagy különösen érzékeny élőhelyeket érint;

3.  hangsúlyozza, hogy a „szennyező fizet” elv tengeri olaj- és gázipari tevékenységekre való tényleges alkalmazásának nemcsak a környezeti károk megelőzésére és helyreállítására kell kiterjednie – ami a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló irányelv és a környezeti felelősségről szóló irányelv révén bizonyos mértékben jelenleg megvalósul –, hanem a hagyományos kárigények megtérítésének költségeire is, összhangban az elővigyázatosság elvével és a fenntartható fejlődés elvével; felhívja ezért a Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak a lehetőségét, hogy a kőolajjal kapcsolatos tevékenységekről szóló norvég törvény mintájára egy jogszabályban meghatározott kompenzációs mechanizmust hoz létre a tengeri balesetekre vonatkozóan legalább azon ágazatok tekintetében, amelyek nagymértékben érintettek lehetnek, úgy mint a halászat és a part menti turizmus, valamint egyéb tengeri ágazatok; javasolja ebben az összefüggésben, hogy a vállalatok tevékenysége során bekövetkezett visszaéléseket vagy eseményeket mennyiségi és minőségi szempontból is értékeljék olyan módon, hogy az a közösséget érintő összes másodlagos hatásra is kiterjedjen; hangsúlyozza továbbá, hogy a környezeti felelősség tekintetében a környezeti felelősségről szóló irányelv átültetése és alkalmazása terén különbségek és hiányosságok tapasztalhatók, amint arra a Bizottság is rámutatott a végrehajtásról szóló második jelentésében; felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon a környezeti felelősségről szóló irányelv hatékony végrehajtásáról, valamint arról, hogy a tengeri balesetek által okozott környezeti károkért való felelősség az Unió egész területén megfelelő mértékben irányadó legyen;

4.  ezzel összefüggésben sajnálja, hogy a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló irányelv nem foglalkozik sem a természetes személyek, sem a jogi személyek polgári jogi – akár közvetlen, akár közvetett – károkért való felelősségével, sem a testi sérülések, sem a vagyoni károk, sem pedig a gazdasági veszteségek tekintetében;

5.  sajnálja azt is, hogy a polgári jogi károkért való felelősség kezelésének módja tagállamról tagállamra jelentősen eltér; hangsúlyozza, hogy a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekkel rendelkező számos tagállamban nincsen felelősségviselés a harmadik felek balesettel okozott hagyományos károk megtérítése iránti követelései esetében; a legtöbb tagállamban nem létezik rendszer a kártérítések megfizetésére, és sok tagállamban nincsen biztosíték arra, hogy az üzemeltetők vagy a felelős személyek megfelelő pénzügyi eszközökkel rendelkeznek a követelések teljesítésére; hangsúlyozza továbbá, hogy gyakran bizonytalan, hogy a tagállamok jogrendszerei hogyan kezelnék a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekből eredően esetlegesen felmerülő sokféle polgári jogi követelést; úgy véli ezért, hogy szükség van egy európai keretre, amelynek a legfejlettebb tagállamok jogszabályain kell alapulnia, és amelynek ki kell terjednie nemcsak a testi sérülésekre és a vagyoni károkra, hanem a tisztán gazdasági veszteségekre is, továbbá hatékony kártérítési mechanizmusokat kell biztosítania a károsultak és az esetlegesen súlyosan hátrányosan érintett ágazatok (pl. a halászat és a part menti turizmus) számára; felhívja e tekintetben a Bizottságot annak értékelésére, hogy egy kollektív jogorvoslatra vonatkozó horizontális európai keret lehetséges megoldás-e, valamint hogy fordítson erre különös figyelmet a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló irányelv végrehajtásáról szóló jelentés elkészítése során;

6.  e tekintetben hangsúlyozza, hogy a hagyományos károk megtérítésére és orvoslására irányuló követelések előtti további akadályt jelentenek a polgári eljárásjog elévüléssel, pénzügyi költségekkel kapcsolatos szabályai, a közérdekű kereset és a csoportos kártérítési kereset lehetőségének hiánya, valamint a bizonyítással kapcsolatos rendelkezések, amelyek tagállamonként jelentősen különböznek;

7.  kiemeli, hogy a kártérítési rendszereknek alkalmasnak kell lenniük a határokon átnyúló követelések hatékony, gyors, észszerű időn belüli és a különböző EGT-országokból származó igényérvényesítők megkülönböztetéstől mentes kezelésére; javasolja, hogy ezek terjedjenek ki az összes érintett területen okozott elsődleges és másodlagos károkra is, tekintettel arra, hogy az ilyen események szélesebb területet érintenek és hosszú távú hatásuk lehet; hangsúlyozza, hogy a szomszédos, de nem EGT-tag országoknak tiszteletben kell tartaniuk a nemzetközi jogot;

8.  úgy véli, hogy a tengeri balesetekkel kapcsolatos polgári felelősségre vonatkozóan szigorú szabályokat kell megállapítani annak megkönnyítése érdekében, hogy a károsultak (jogi és természetes személyek egyaránt) hozzáférjenek az igazságszolgáltatáshoz, mivel ez ösztönözheti a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek végzőit a működési kockázatok megfelelő kezelésének kialakítására; úgy véli, hogy a pénzügyi felelősség felső határértékének megállapítását el kell kerülni;

9.  felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy vegyék figyelembe a tengeri kőolaj- és földgáziparban dolgozó munkások és alkalmazottak speciális helyzetét, különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra (kkv-k); rámutat arra, hogy a tengeri olaj- és gázipari balesetek különösen súlyos következményekkel járhatnak a halászati és a turisztikai ágazatokra, valamint más olyan ágazatokra, amelyek a közös tengeri környezet jó állapotára vannak utalva gazdasági tevékenységük végzéséhez, mivel ezek az ágazatok – amelyekben sok kkv működik – jelentős gazdasági veszteségeket szenvedhetnek el egy súlyos tengeri baleset esetén;

10.  hangsúlyozza ezért, hogy kiemelkedően fontos a jelenlegi tagállami felelősségi rendszerek naprakésszé tétele annak biztosítása érdekében, hogy ha ezen államok vizein esemény történne, az ne érintse hátrányosan a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek jövőjét a kérdéses államban, se Unió egészében, ha olyan területen következik be, amelynek bevételei nagymértékben a turizmustól függenek; felhívja ezért a Bizottságot, hogy ismét vizsgálja meg a kárfelszámolási és kártérítési követelési rendszerekre vonatkozó közös uniós normák bevezetésének szükségességét;

11.  hangsúlyozza, hogy a kutatásokkal, vizsgálatokkal, illetve a tengeri ipari létesítmények működésével összefüggő járulékos károk károsultjait szerepeltetni kell a tervezett kártérítésekre esetlegesen jogosultak között;

12.    megjegyzi, hogy a Bizottság rendszeres adatgyűjtést kíván végezni az európai uniós tengeri olaj- és gázipari hatósági csoport (EUOAG) révén, a nemzeti felelősségi szabályok hatékonyságára és hatályára vonatkozó átfogóbb elemzés elvégzése érdekében;

13.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak rendszeres megfelelési ellenőrzéseket kell végeznie a nemzeti jogrendszerek és a vállalkozások tekintetében is arra vonatkozóan, hogy megfelelnek-e a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló irányelv vonatkozó felelősségi és kártérítési rendelkezéseinek, ideértve a tengeri olaj- és gázipari tevékenységet végző vállalkozások pénzügyi kimutatásainak ellenőrzését és a meg nem felelés esetén való fellépést azzal a céllal, hogy megakadályozzák a súlyos baleseteket és korlátozzák ezek emberekre és környezetre gyakorolt hatását; javasolja egy európai szintű közös mechanizmus létrehozását az események és a visszaélések kezelésére;

14.  hangsúlyozza, hogy egyensúlyt kell teremteni a károsultak kárainak gyors és megfelelő megtérítése és a (kártérítéssel való visszaélés problémájaként ismert) jogtalan követelések alapján történő kifizetések megakadályozása között, a számos tengeri vállalkozás pénzügyi felelősségének szintjével kapcsolatos nagyobb biztonság és a bíróságok előtti hosszadalmas és költséges eljárások elkerülése révén;

15.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egy tagállam sem határoz meg kifejezetten széles körű pénzügyi biztosítéki eszközöket a tengeri olaj- és gáziparban történt balesetekkel kapcsolatos hagyományos kárigények megtérítése tekintetében; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy a biztosítástól való túlzott függőség esetlegesen a pénzügyi biztosítéki eszközök zárt piacát eredményezheti, amivel együtt járhat a verseny hiánya és költségek növekedése;

16.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a legköltségesebb tengeri balesetek kártérítési igényeinek fedezésére előirányzott pénzügyi biztosítékok az Unióban nem váltak bevett gyakorlattá; megjegyzi, hogy ennek egyik oka talán az, hogy a kártérítési felelősség mértéke egyes tagállamokban nem tesz szükségessé ilyen jellegű pénzügyi eszközöket;

17.  felhívja a tagállamokat, hogy szolgáljanak részletes adatokkal a pénzügyi eszközök igénybevételéről és a tengeri balesetek – a legköltségesebbeket is beleértve – megfelelő fedezetéről;

18.  úgy véli, hogy a bizonyított felelősség minden esetét nyilvánosságra kell hozni, az alkalmazott büntetésekkel együtt, hogy mindenki számára átlátható legyen a környezeti károk valódi költsége;

19.  sürgeti a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat a tengeri olaj- és gázipari általános vagy szállítási tevékenység során történt balesetekkel kapcsolatos hagyományos kártérítési követelésekre vonatkozó pénzügyi biztosítéki eszközök kialakítására, a fizetésképtelenség esetére is kiterjedően; úgy véli, hogy ez korlátozhatná a gazdasági szereplők véletlen szennyezések miatti felelősségének áthárítását az államra, amely a jelenlegi szabályok meghagyása esetén a kártérítés költségeit viselni lenne köteles; úgy véli ebben az összefüggésben, hogy értékelni lehetne egy, a tengeri kitermelési ágazat által befizetett díjakon alapuló uniós alap létrehozásának lehetőségét;

20.  úgy véli, elemezni kell, hogy a büntetőjogi felelősség uniós szintű bevezetése a polgári jogi szankciók mellett milyen mértékű további visszatartó erőt fog képezni, ami javítani fogja a környezet védelmét és a biztonsági előírások betartását; üdvözli ezért a környezet büntetőjog általi védelméről szóló uniós irányelv bevezetését, amely harmonizálja a büntetőjogi szankciókat az uniós környezeti jogszabályok megsértésének bizonyos eseteiben; sajnálja azonban, hogy a környezet büntetőjog általi védelméről szóló irányelv hatálya nem terjed ki a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló irányelvben foglalat valamennyi tevékenységre; sajnálattal állapítja meg, hogy a tengeri biztonság megsértésével kapcsolatos bűncselekmények és minimumszankcióik meghatározásai az Unióban nincsenek harmonizálva; felhívja a Bizottságot, hogy időben, legkésőbb 2019. július 19-ig a környezet büntetőjog általi védelméről szóló irányelv hatályát terjessze ki a súlyos olajszennyezési balesetekre, és nyújtsa be a Parlament számára a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló irányelv első végrehajtási jelentését;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy készítse el az annak értékeléséhez szükséges tanulmányokat, hogy az egyes tagállamok és azok partvidékei milyen gazdasági kockázatoknak vannak esetlegesen kitéve, figyelembe véve az adott térségek gazdasági és ágazati berendezkedését, a tengeri olaj- és gázipari tevékenységeinek intenzitását, a körülményeket, amelyek között ezek a tevékenységek folynak, az éghajlati tényezőket, így a tengeri áramlatokat és szeleket, valamint az alkalmazott környezeti normákat; javasolja ezért a működés beszüntetése esetére védelmi mechanizmusok és biztonsági zónák bevezetését, és üdvözli, hogy az iparág négy olajfogó kupolát épített, amelyek csökkenthetik az olajszennyezést baleset bekövetkezése esetén;

22.  célzott északi-sarkvidéki környezeti hatásvizsgálatot sürget a Északi-sarkvidéken folytatott minden tevékenység esetében, mivel itt az ökoszisztémák különösen sérülékenyek, és szoros kapcsolatban állnak a globális bioszférával;

23.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fontolják meg olyan további intézkedések bevezetésének lehetőségét, amelyek hatékony védelmet biztosítanának a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekkel kapcsolatban, mielőtt súlyos baleset következne be;

24.  kéri ezzel összefüggésben a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák egy nemzetközi megoldás lehetőségének vizsgálatát, figyelemmel arra, hogy az Unióban működő olaj- és gáztársaságok közül sokan világszerte tevékenykednek, és hogy egy globális megoldás globális szinten biztosítaná az egyenlő versenyfeltételeket az EU határain kívül tevékenykedő kitermelő vállalatok fölötti ellenőrzés megerősítése révén; felszólítja a tagállamokat, hogy 2015 decemberéig erősítsék meg az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodást;

25.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)

HL L 178., 2013.6.28., 66. o.

(2)

HL L 328., 2008.11.19., 28. o.

(3)

HL L 143., 2004.4.30., 56. o.

(4)

C-176/03. sz., Bizottság kontra a Tanács ítélet, ECLI:EU:C:2005:542.

(5)

HL L 351., 2012.12.20., 1. o.

(6)

HL L 339., 2007.12.21., 3. o.

(7)

HL L 199., 2007.7.31., 40. o.

(8)

BIO by Deloitte (2014), Civil liability, financial security and compensation claims for offshore oil and gas activities in the European Economic Area (A tengeri olaj- és gázipari tevékenységekkel kapcsolatos polgári jogi felelősség, pénzügyi biztosítékok és kártérítési igények az Európai Gazdasági Térségben), végleges jelentés az Európai Bizottság Energiaügyi Főigazgatósága számára.

(9)

HL C 51. E, 2013.2.22., 43. o.


INDOKOLÁS

Háttér

A tengeri olaj- és gázipari tevékenységek a szárazföldtől egyre messzebb folynak, és gyakran sokkal mélyebb vizeken, mint a korábbiakban. Egyes tevékenységeket rendkívül nehéz körülmények között végeznek – például az északi sarkvidéken –, illetve olyan helyeken, amelyek bevételének nagy része a turizmustól függ – például a Földközi-tengeren vagy az Égei-tengeren. Az Európában (az Unióban és Norvégiában/Izlandon) előállított olaj 90%-a és a gáz 60%-ban tengeri tevékenységekből származik. Tizennyolc tagállam parti tengerein folyik vagy van tervbe véve nyílt tengeri tevékenység (feltárás és kitermelés).

A Deepwater Horizon olajfúró platform 2010. április 20-én történt felrobbanása és az amiatt keletkezett olajszennyezés nyomán került elfogadásra a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló irányelv azzal a céllal, hogy minimumkövetelményeket állapítson meg az uniós tengeri olaj- és gázipari tevékenységekkel kapcsolatos súlyos balesetek megakadályozása és az ilyen balesetek következményeinek korlátozása érdekében. A tagállamoknak 2015. július 19-ig kellett a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekre vonatkozó nemzeti jogszabályaikat összhangba hozniuk a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló irányelvvel. Mivel ez a határidő már régen lejárt, a súlyos balesetek megakadályozására és következményeik korlátozására vonatkozó átfogó, az EU egészére kiterjedő keret alapjainak már rendelkezésre kell állniuk.

A tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló irányelv 7. cikke a 38. cikkel együtt értelmezve a tengeri tevékenységek engedélyeseinek objektív felelősségét állapítja meg a tevékenységükből eredő bármely környezeti kár megelőzéséért és felszámolásáért. A környezetvédelmi érdek érvényesítésével megbízott érintett tagállami hatóságok feladata biztosítani a felelősséggel tartozó gazdasági szereplő azonosítását, az ok-okozati összefüggés megállapítását, a helyreállítási terv kidolgozását és jóváhagyását, a szükséges megelőző intézkedések megtételét stb. Az irányelv 4. cikke az engedély megadását olyan előfeltételekhez köti, amelyek célja biztosítani, hogy az engedélyesek ne kerüljenek olyan helyzetbe, hogy műszakilag vagy pénzügyileg nem képesek kezelni tengeri tevékenységük következményeit. Előírja a tagállamok számára, hogy alakítsanak ki olyan eljárásokat, amelyek biztosítják a kártérítési keresetek haladéktalan és megfelelő kezelését – ideértve a határokon átnyúló események miatt fizetendő kártérítéseket is –, továbbá hogy segítsék elő a fenntartható pénzügyi eszközök alkalmazását.

Polgári jogi és büntetőjogi felelősség

A tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló irányelv ugyanakkor nem foglalkozik sem a természetes személyek, sem a jogi személyek polgári jogi kárfelelősségével, sem a testi sérülések, sem a vagyoni károk, sem pedig a gazdasági veszteségek tekintetében – legyenek azok akár közvetlenek, akár közvetettek. Nem foglalkozik a tengeri balesetek miatti büntetőjogi felelősséggel, a lehetséges szankciókkal és a szabadságvesztéssel nem járó egyéb büntetésekkel sem. Bár a tengeri biztonsági szabályok megsértése sok államban(1) a büntető törvénykönyv hatálya alá tartozik, az EU-n belül sem a bűncselekmények definíciója, sem pedig a szankciók minimális típusa és szintje nem harmonizált. A büntetőjogi felelősség uniós szintű bevezetése a polgári jogi szankciók mellett egy további visszatartó erőt képezne, ami javítaná a környezet védelmét és a biztonsági előírások betartását. Ez összhangban állna az uniós joggal, amennyiben a büntetőjogi intézkedéseket az unió környezetvédelmi politikájának hatékony végrehajtásának biztosítására fogadják el(2). Ezenfelül az EUMSZ 83. cikkének (2) bekezdése szerint uniós szintű szabályozási minimumokat lehet megállapítani a bűncselekményi tényállások és a büntetési tételek meghatározására vonatkozóan, ha ez az Unió politikájának eredményes végrehajtásához elengedhetetlen. Ebből a másik oldalról megközelítve az következik, hogy a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló irányelv megsértése eseteinek bűncselekménnyé minősítéséhez el kell végezni a szükségesség és az arányosság vizsgálatát.

A károkért való polgári jogi felelősség három kategóriára osztható fel, ezek a testi épségben bekövetkezett károsodás, a vagyoni kár és a gazdasági veszteség. A Bio by Deloitte Európai Bizottság számára készített, az Európai Gazdasági Térségben a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekkel kapcsolatos polgári jogi felelősségről, pénzügyi biztosítékokról és kártérítési igényekről szóló végleges jelentése szerint minden célállam rendelkezik a tengeri balesetekből eredő testi sérülésekből és vagyoni károkból eredő követelésekről. Az EGT-ben a kárfelelősségnek szinte soha nincsen pénzbeli felső határa.(3) Az államok azonban az ilyen balesetek miatti polgári jogi felelősséget rendkívül különbözőképp kezelik. A tengeri balesetekért való polgári jogi felelősség a legtöbb fókuszállamban korlátozott a hanyagság bizonyításának előírása, a gazdasági veszteség közvetlenségére vonatkozó követelmény és/vagy testi sérülés vagy vagyoni kár hiányában a gazdasági veszteség megtérítésének teljes tilalma révén („kizárási szabályok”).

A kereskedelmi halászatban és az akvakultúrával/tengeri akvakultúrával foglalkozó személyeknél tisztán gazdasági veszteségek merülhetnek fel a tengeri olaj- és gázipari tevékenységből vagy a diszpergálószerek nem megfelelő használatából eredő olaj- vagy más vegyi szennyezés miatt, ha halászati tilalom vagy a kagyló- és rákfélék értékesítésére vonatkozó tilalom következtében, vagy a piacok csökkenése vagy elvesztése miatt nem folytathatják tovább gazdasági tevékenységüket. A turisztikai vállalkozások elmaradt haszon formájában szintén tisztán gazdasági veszteségeket szenvedhetnek el a strandokra kerülő olaj- vagy vegyi szennyezés következtében elmaradó ügyfelek, illetve az ügyfélszám csökkenése miatt. Ez a szállodákon, éttermeken, körutazást végző hajókon át a kávézókig és ajándékboltokig különféle turisztikai vállalkozásokat érinthet. Végezetül más parti iparágak szintén hasonlóképp érintettek lehetnek, például a nagymennyiségű tengervizet felhasználó erőművek és sótalanító létesítmények, amelyeknél meghibásodás léphet fel, ha a létesítménybe olajos víz kerül.

Norvégia az egyetlen olyan EGT-állam, amely a halászati ágazatra vonatkozóan rendelkezik kifejezetten a tengeri olaj- és gázipari balesetekből eredő szennyezésre vonatkozó, kárfelelősséget megállapító szabályozással. Dánia objektív felelősséget ír elő a szénhidrogének feltárásával és kitermelésével okozott testi sérülésekre, vagyoni károkra és gazdasági veszteségekre. Görögország és Ciprus úgy tűnik, a termelésmegosztási mintaszerződés, illetve a minta lízingszerződés tervezetének értelmében a szerződésen kívüli károkért való felelősségre vonatkozó általános jogszabályaik mellett elismerik az engedélyesek/lízingbe vevők gazdasági veszteségekért való felelősségét. Azonban mivel a szerződéses megállapodások kiterjednek a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek által megkárosított személyek kárainak megtérítési kötelezettségére, csak az állam jogosult arra, hogy az engedélyestől/lízingbe vevőtől a szerződéses kötelezettségei teljesítését követelje. A károsultaknak így az államot kellene meggyőzniük arról, hogy képviseletükben járjon el.

Bár a Brüsszel I. és a Róma II. rendelet hozzájárulnak a károsultak érdekeinek védelméhez az olyan államokban bekövetkező balesetekkel kapcsolatban, amelyek a károsult államánál kevésbé szigorú polgári jogi felelősségi szabályokkal rendelkeznek, tovább kell vizsgálni, hogy ez a helyzet mennyire kielégítő az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés és a vállalkozások egyenlő versenyfeltételei szempontjából. A felelősségi rendszerek közötti különbségek felvetik a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztására való törekvés („forum shopping”) lehetőségét arra az esetre, ha tengeri olaj- és gázipari baleset miatt olaj-, gáz- vagy más veszélyes anyaggal való szennyezés következne be.

Az előadó úgy véli, hogy kiemelten fontos a meglévő tagállami felelősségi rendszerek naprakésszé tétele annak biztosítása érdekében, hogy ha ezen államok tengerein baleset történne, az ne érintse hátrányosan az egész Unió jövőbeli tengeri olaj- és gázipari tevékenységeit, ha a baleset olyan területen történik, amelynek jövedelme nagyrészt a turizmusból származik. Tekintettel a gazdasági recesszióra és a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek előmozdítása és az államok adósságainak és hiányainak törlesztése közötti összefüggésre, a követeléseket lefedő hatékony felelősségi és pénzügyi biztosítéki rendszerek hiánya az ilyen államokra nézve jelentős kockázatot jelent.

Pénzügyi biztosítékok

A tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló irányelv (63) preambulumbekezdése szerint az Európai Bizottságnak jelentést kell benyújtania az Európai Parlament és a Tanács részére arról, hogy „milyen intézkedésekkel lehetne biztosítani egy, a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekből eredő károk fedezetére szolgáló megbízható felelősségi rendszer létrehozását, valamint a pénzügyi alkalmasságra, ezen belül a célnak megfelelően kialakított pénzügyi biztosítékokra vagy egyéb megoldásokra vonatkozó követelmények megállapítását. Ez magában foglalhatja egy kölcsönös kártérítési rendszer megvalósíthatóságának vizsgálatát is.”

Jelenleg a tagállamok többsége csak egyetlen kártalanítási mechanizmust ír elő, nevezetesen a biztosítást. Ez éles ellentétben áll a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek engedélyese által az engedélyben meghatározott kötelezettségek vagy valamely szerződés megállapodás teljesítése céljából választható mechanizmusokkal, amelyek legjellemzőbben a bankgaranciákat, a teljesítési biztosítékokat, biztosítást és adott esetben az anyavállalt által nyújtott garanciákat foglalják magukban. Végezetül nem világos, hogy az államok illetékes hatóságai által elfogadott biztosítások kiterjednek-e a tisztán gazdasági veszteségek fedezetére. A tengeri olaj- és gázipari tevékenységek engedélyese szempontjából nem lenne sok értelme pénzügyi biztosíték beszerzésének olyan felelősségre vonatkozóan, amely a tevékenysége végzésének helye szerinti államban nem terheli.

Az előadó ezért úgy véli, hogy a kötelező pénzügyi biztosítékokra vonatkozó követelmények tekintetében egy kiegyensúlyozott megoldást kell támogatni annak érdekében, hogy az olajtársaságok ne szoruljanak ki a tengeri olaj- és gáziparból. Ezt olyan módon kell megtenni, hogy a szennyező fizet elve ne kerüljön veszélybe túl alacsony biztosítéki összegek meghatározása miatt, de a kötelező biztosíték biztosítási termékekre való korlátozása által sem.

Következtetés

Az államok tengeri olaj- és gázipari tevékenység által okozott hagyományos károkra vonatkozó kárfelelősségi rendszerének hatékonysága, a kártérítési igények kezelésének rendszerei, a pénzügyi biztosítéki eszközök elérhetősége és a pénzügyi biztosítékokkal kapcsolatos követelmények között szoros összefüggés áll fenn. A tengeri olaj- és gázipari balesetek által okozott szennyezésből eredő károk miatti hagyományos kártérítési követelések döntő többsége tisztán gazdasági veszteség megtérítésére vonatkozik. Ha valamely tagállam felelősségi rendszere ezt a típusú veszteséget nem ismeri el, vagy a tisztán gazdasági veszteségekre vonatkozó követelésekre konzervatív megközelítést alkalmaz, akkor nincs jelentősége annak, hogy egyébként hatékony rendszerrel rendelkezik-e a kártérítési követelések kezelésére, vagy hogy az ilyen követelésekre pénzügyi biztosítéki eszközök fedezetet nyújtanak-e.

A tagállamok felelősségi rendszereire tekintettel úgy tűnik, kritikus kérdésként merül fel, hogy a kiterjedt szennyezéssel járó balesetekből eredő polgári jogi kártérítési igények többségét az ezen államokban irányadó jogszabályi, nem jogszabályi, ad hoc vagy bírósági rendszerek keretében érvényesíteni lehet-e. Franciaország, Hollandia és Dánia kivételével sok tagállamban nem valószínű, hogy az igényérvényesítők jogorvoslatban részesülnek, és különösen vonatkozik ez a közvetett károkat elszenvedő vállalkozásokra, például a kompokra, halfeldolgozó vállalkozásokra stb. Ilyen igényeket az EU-ban idáig főleg hajók által okozott olajszennyezések esetén és a polgári jogi felelősségről és a nemzetközi alapról szóló egyezmények által létrehozott nemzetközi rendszer keretében érvényesítettek, amely kiterjed az elmaradt jövedelemre, ha ez a veszteség közvetlen. Nincs azonban ilyen egyezmény a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekből származó kár megtérítésére vonatkozóan, és az említett egyezmények minden valószínűség szerint nem terjednének ki az ilyen balesetekre, mivel a tengeri olaj- és gázipari létesítmények az egyezmény értelmében valószínűleg nem minősülnének „hajónak”.

Az előadó ezért úgy véli, hogy a Bizottságnak szorosan együtt kell működnie a tagállamokkal annak biztosítása érdekében, hogy a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekre vonatkozó uniós kártérítési és pénzügyi biztosítéki rendszereket korszerűsítsék, és konkrétabban, hogy: i. rendelkezzenek a harmadik felek tengeri olaj- és gázipari tevékenységek körében bekövetkező balesetek által okozott hagyományos kárainak megtérítéséről; ii. hozzanak létre egy hatékony kártérítési rendszert a vonatkozó kifizetések kezelésére; valamint iii. biztosítsák, hogy a gazdasági szereplők és az egyéb felelősséggel tartozó felek rendelkezzenek a kártérítési igények teljesítéséhez szükséges megfelelő pénzügyi eszközökkel.

(1)

Például Dániában, az Egyesült Királyságban és Norvégiában.

(2)

A C-176/03. sz. Bizottság kontra. Tanács ügyben 2005. szeptember 13-án hozott ítélet.

(3)

Németország az objektív felelősség körébe tartozó szerződésen kívüli károkozás miatti igényérvényesítés körében vezethet be felelősségkorlátozást.


VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről (10.8.2016)

a Jogi Bizottság részére

a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekre vonatkozó felelősségről, kártérítésről és pénzügyi biztosítékokról

(2015/2352(INI))

A vélemény előadója: Nikos Androulakis

JAVASLATOK

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság felhívja a Jogi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  emlékeztet a Deepwater Horizon-baleset által okozott környezeti károkra; felhívja a figyelmet továbbá arra, hogy a Castor projekt kb. 500 földrengést okozott Tarragona és Castelló partjai közelében 2013-ban, és ezek közvetlen hatással bírtak több ezer európai polgárra;

2.  megemlékezik 167 olajipari munkás tragikus haláláról, akik a Piper Alpha katasztrófában vesztették életüket Aberdeen (Skócia) partjának közelében 1988. július 6-án;

3.  megjegyzi, hogy az EU-ban 1988 óta nem történt súlyos tengeri baleset, és az EU olaj- és gázkitermelésének 73%-a az északi-tengeri tagállamokból származik, amelyek elismerten a világ legjobb tengeri biztonsági rendszereivel rendelkeznek; hangsúlyozza, hogy mivel az Uniónak megközelítőleg 68 000 kilométernyi tengerpartja van és a tengeri létesítmények száma valószínűleg emelkedni fog a jövőben, különösen a Földközi-tenger és a Fekete-tenger térségében, igen sürgős a 2013/30/EU irányelv teljes körű végrehajtása és alkalmazása annak érdekében, hogy a súlyos balesetek megelőzése céljából megfelelő jogi keret szabályozza a tengeri olaj- vagy gázipari tevékenységeket; rámutat, hogy az EUMSZ 191. cikkének megfelelően az uniós környezetvédelmi politikának az elővigyázatosság és a megelőzés elvén kell alapulnia;

4.  elítéli, hogy a 2013/30/EU és a 2004/35/EU irányelvek csak akkor minősítenek „súlyosnak” egy eseményt, amennyiben halálesetekkel vagy súlyos személyi sérüléssel jár, figyelmen kívül hagyva a környezetre gyakorolt hatást; hangsúlyozza, hogy az esemény akkor is súlyosan károsíthatja a környezetet, amennyiben nem jár halálesetekkel vagy súlyos személyi sérüléssel, mégpedig nagyságrendje miatt, vagy mert pl. védett területeket, védett fajokat vagy különösen sérülékeny élőhelyeket érint;

5.  rámutat, hogy számos tanulmány, beleértve az Európai Parlament Kutatószolgálata és a Közös Kutatóközpont által készítetteket, több ezerre – 1990 és 2007 között konkrétan 700-ra – teszi az uniós olaj- és gáziparban történt balesetek számát; rámutat továbbá, hogy ezen balesetek összesített hatása, beleértve a kisebb léptékűeket is, súlyos és tartós következményekkel jár a tengeri környezetre nézve, és ezt tekintetbe kell venni az irányelv kidolgozásakor;

6.  üdvözli a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló 2013/30/EU irányelv elfogadását, amely kiegészíti a környezeti felelősségről szóló 2004/35/EK irányelvet és a környezeti hatásvizsgálatról szóló 2011/92/EU irányelvet a környezet, valamint a munkavállalók egészségének és biztonságának védelme terén; emlékeztet arra, hogy az irányelv átültetésének határideje 2015. július 19. volt; megjegyzi, hogy a tagállamok még nem ültették át saját nemzeti jogrendszerükbe a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló irányelv vonatkozó rendelkezéseit; kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa e rendelkezések végrehajtásának alapos ellenőrzését, figyelmet szentelve arra, hogy megfelelően bevezetik a felelősségviselésre, a kártérítésre és a pénzügyi biztonságra vonatkozó harmonizált szabályokat, a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló irányelvnek történő mielőbbi megfelelés érdekében, hogy hatékonyan megelőzhetőek legyenek a jövőben a balesetek;

7.  ismételten hangsúlyozza, hogy valamennyi tengeri művelet esetében rendszeres kockázatelemzést és környezeti hatásvizsgálatot kell végezni és közzétenni, összhangban az egyéb uniós szabályokkal és olyan szakpolitikai területekkel, mint a biodiverzitás, az éghajlatváltozás, a fenntartható talajhasználat, a tengeri környezet védelme, valamint a balesetekkel és természeti csapásokkal szembeni sérülékenység és ellenállóképesség, továbbá hogy a tevékenységek engedélyezését megelőzően gondoskodni kell a személyzet megfelelő kiképzéséről; felhívja az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökséget, hogy támogassa a Bizottságot és a tagállamokat a veszélyhelyzet-reagálási tervek kidolgozása során; üdvözli, hogy az iparág négy olajfogó kupolát épített, amelyek csökkenthetik az olajszennyezést baleset bekövetkezésekor;

8.  célzott északi-sarkvidéki környezeti hatásvizsgálatot sürget a Északi-sarkvidéken folytatott minden tevékenység esetében, mivel itt az ökoszisztémák különösen sérülékenyek, és kapcsolatban állnak a globális bioszférával;

9.  hangsúlyozza, hogy a súlyos tengeri balesetek által okozott környezetszennyezés és egyéb környezeti kár áldozatainak a szennyező fizet elvvel összhangban gyors és hatékony jogorvoslatot, többek között megfelelő kártérítést kell biztosítani;

10.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a tengeri műveletek állandó, szakértők általi tagállami ellenőrzését az uniós jogszabályoknak való megfelelés tekintetében annak érdekében, hogy hatékony ellenőrzésekre kerüljön sor, amelyek célja a komoly balesetek megelőzése és a személyekre és a környezetre gyakorolt hatásuk korlátozása;

11.  megjegyzi, hogy bár a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló irányelv tartalmaz néhány konkrét rendelkezést a felelősségre és a kártérítésre vonatkozóan, nem alkot átfogó uniós felelősségi keretet; hangsúlyozza, hogy határon átnyúló következményekkel járó baleset esetén biztosítani kell az igazságszolgáltatáshoz és a kártérítéshez való egyenlő hozzáférést, tekintettel arra, hogy a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló irányelv 41. cikkének (3) és (5) bekezdése értelmében néhány tagállam részleges mentességet élvez;

12.  sajnálattal állapítja meg, hogy a tengeri biztonsággal kapcsolatos büntetőjogi felelősségi jogszabályok nincsenek összehangolva az Unióban; kéri a Bizottságot, hogy javasolja a környezettel kapcsolatos bűncselekményekről szóló 2008/99/EK irányelv kiegészítését a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló irányelv értelmében vett bűncselekményekkel, mivel ez az elrettentés egy újabb szintjét vezetné be;

13.  megjegyzi, hogy a Bizottság rendszeres adatgyűjtést kíván végezni a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekért felelős illetékes uniós hatóságok munkacsoportja révén, a nemzeti felelősségi szabályok hatékonyságára és hatályára vonatkozó átfogóbb elemzés elvégzése érdekében;

14.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kártérítési, illetve a gazdasági kár megtérítésére vonatkozó felelősség mértéke, amely alapvető eszköz a hatékony tengeri biztonság megteremtéséhez az Unióban, tagállamonként eltér; kéri a Bizottságot, hogy értékelje a felelősségre vonatkozó rendelkezések európai szintű harmonizációjának szükségességét, tekintettel e műveletek határon átnyúló jellegére;

15.  úgy véli, hogy a tengeri balesetekkel kapcsolatos polgári felelősségre vonatkozóan szigorú szabályokat kell életbe léptetni annak megkönnyítése érdekében, hogy az áldozatok (jogi és természetes személyek egyaránt) hozzáférjenek az igazságszolgáltatáshoz, továbbá hogy az ilyen szabályok ösztönöznék a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek végzőit a megfelelő kockázatkezelés kialakítására; úgy véli, hogy a pénzügyi felelősség felső határértékének megállapítását el kell kerülni;

16.  úgy véli, hogy a bizonyított felelősség minden esetét nyilvánosságra kell hozni, a megállapított büntetésekkel együtt, hogy mindenki számára átlátható legyen a környezeti kár valódi költsége;

17.  felhívja a tagállamokat, hogy szolgáljanak részletes adatokkal a pénzügyi eszközök igénybevételéről és a tengeri balesetek – a legköltségesebbeket is beleértve – megfelelő fedezetéről;

18.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a legköltségesebb tengeri balesetek kártérítési igényeinek fedezésére előirányzott pénzügyi biztosítékok az Unióban nem váltak bevett gyakorlattá; megjegyzi, hogy ennek egyik oka talán az, hogy a kártérítési felelősség mértéke egyes tagállamokban nem tesz szükségessé ilyen jellegű pénzügyi eszközöket;

19.  megjegyzi, hogy számos tagállamban nincs szabályozás a konkrét fedezeti szinteket illetően; úgy véli, hogy nem volna ésszerű uniós szinten konkrét összegeket megállapítani, ám felhív egy olyan uniós módszer kialakítására a pénzügyi biztosítékok nemzeti hatóságok által előírt összegének kiszámítására, amely figyelembe veszi a tevékenységek sajátosságait és a helyi működési feltételeket, ugyanakkor megfelelő fedezetet nyújt a határon átnyúló hatású káresetekre;

20.  elismeri a pénzügyi biztosítási eszközökre vonatkozó kellő rugalmasság szükségességét, ám hangsúlyozza, hogy jobban össze kell hangolni az annak ellenőrzésére szolgáló szabályokat, hogy az elérhető pénzügyi biztosítékok típusai és mértéke fedezik-e a lehetséges károkat, hogy a pénzügyi biztosítékot nyújtó szervezetek teljesítik-e a tengeri balesetekre nyújtott fedezetekkel szembeni követelményeket, ösztönözve ezzel az ilyen eszközök megfelelő módon történő alkalmazását; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatokat erre vonatkozóan, mivel az ilyen balesetek határon átnyúló jellege miatt erre kiemelten szükség van;

21.  hangsúlyozza, hogy számos pénzügyi biztosítási termék felhasználható a legköltségesebb és legritkább tengeri olaj- és gázipari balesetek kockázatának fedezésére; kéri a tagállamokat, hogy terjesszék ki a tengeri lelőhelyek hasznosítására és a tengeri olaj- vagy gázipari tevékenység végzésére vonatkozó, elfogadott pénzügyi biztonsági mechanizmusok körét, gondoskodva egyúttal a fedezettség azonos szintjéről;

22.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg annak a lehetőségét, hogy a kőolajjal kapcsolatos tevékenységekre vonatkozó norvég törvény mintájára kompenzációs jogi mechanizmust hoznak létre a tengeri balesetek esetére legalább azokban az ágazatokban, amelyek nagymértékben érintettek lehetnek, úgy mint a halászat és a part menti turizmus, valamint egyéb tengeri ágazatok;

23.  felhívja a Bizottságot, hogy amennyiben egy tagállam ellen kötelezettségszegési eljárás indul, jelenjen meg a Parlament Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottsága előtt, és tegyen jelentést az ügyről, illetve a szóban forgó tagállam lépéseinek korrigálása érdekében szükséges intézkedésekről.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

12.7.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

58

7

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Marco Affronte, Margrete Auken, Pilar Ayuso, Zoltán Balczó, Catherine Bearder, Ivo Belet, Simona Bonafè, Biljana Borzan, Lynn Boylan, Cristian-Silviu Buşoi, Soledad Cabezón Ruiz, Nessa Childers, Alberto Cirio, Birgit Collin-Langen, Mireille D’Ornano, Miriam Dalli, Seb Dance, Jørn Dohrmann, Ian Duncan, Stefan Eck, Bas Eickhout, Eleonora Evi, José Inácio Faria, Karl-Heinz Florenz, Francesc Gambús, Elisabetta Gardini, Gerben-Jan Gerbrandy, Jens Gieseke, Julie Girling, Sylvie Goddyn, Françoise Grossetête, Andrzej Grzyb, György Hölvényi, Anneli Jäätteenmäki, Jean-François Jalkh, Karin Kadenbach, Kateřina Konečná, Giovanni La Via, Peter Liese, Norbert Lins, Valentinas Mazuronis, Susanne Melior, Miroslav Mikolášik, Massimo Paolucci, Gilles Pargneaux, Piernicola Pedicini, Pavel Poc, Frédérique Ries, Michèle Rivasi, Annie Schreijer-Pierik, Renate Sommer, Dubravka Šuica, Tibor Szanyi, Nils Torvalds, Jadwiga Wiśniewska, Damiano Zoffoli

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Nikos Androulakis, Paul Brannen, Nicola Caputo, Martin Häusling, Merja Kyllönen, Christel Schaldemose, Keith Taylor

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Jiří Maštálka, Maurice Ponga


ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYEAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Az elfogadás dátuma

13.10.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

18

2

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Max Andersson, Joëlle Bergeron, Marie-Christine Boutonnet, Jean-Marie Cavada, Kostas Chrysogonos, Therese Comodini Cachia, Mady Delvaux, Rosa Estaràs Ferragut, Enrico Gasbarra, Gilles Lebreton, António Marinho e Pinto, Julia Reda, Evelyn Regner, Pavel Svoboda, József Szájer, Tadeusz Zwiefka

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Daniel Buda, Sergio Gaetano Cofferati, Pascal Durand, Evelyne Gebhardt, Constance Le Grip, Virginie Rozière

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat