az európai ombudsman 2015. évi tevékenységéről szóló éves jelentésről

(2016/2150(INI))

Európai Parlament,

–  tekintettel az európai ombudsman 2015. évi tevékenységéről szóló éves jelentésre,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 15. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 228. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 258. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 42. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 43. cikkére,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262/ESZAK, EK, Euratom európai parlamenti határozatra(1),

–  tekintettel a helyes hivatali magatartás európai kódexére, annak az Európai Parlament által 2001. szeptember 6-án elfogadott formájában,

–  tekintettel az Európai Parlament és az európai ombudsman között 2006. március 15-én kötött együttműködési keretmegállapodásra, amely 2006. április 1-jén lépett hatályba,

–  tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által közzétett, a lobbitevékenység átláthatóságához és integritásához fűződő elvekre,

–  tekintettel az európai ombudsman tevékenységéről szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 220. cikke (2) bekezdésének második és harmadik mondatára,

–  tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére (A8-0331/2016),

A.  mivel az európai ombudsman 2015. évi tevékenységeire vonatkozó éves jelentést 2016. május 3-án hivatalosan is benyújtották az Európai Parlament elnökének, és mivel az ombudsman, Emily O’Reilly, 2016. június 20-án jelentését bemutatta Strasbourgban a Petíciós Bizottságnak,

B.  mivel az EUMSZ 15. cikke kimondja, hogy a jó kormányzás előmozdítása és a civil társadalmi részvétel biztosítása érdekében az Unió intézményei, testületei és ügynökségei a lehető legnyíltabban kötelesek végezni munkájukat;

C.  mivel az EUMSZ 24. cikke rögzíti azt az elvet, miszerint minden uniós polgárnak joga van az EUMSZ 228. cikkében intézményesített ombudsmanhoz fordulni;

D.  mivel az EUMSZ 228. cikke felhatalmazza az európai ombudsmant az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok – kivéve az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Európai Unió Bíróságát – tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokra vonatkozó panaszok átvételére;

E.  mivel az EUMSZ 258. cikke a Szerződések őreként határozza meg a Bizottság szerepét; mivel e feladatok nem teljesítése vagy elmulasztása hivatali visszásságnak tekinthető; 

F.  mivel az EUMSZ 298. cikke szerint az Unió intézményei, szervei és hivatalai „egy nyitott, hatékony és független európai igazgatásra támaszkodnak”, és mivel ugyanezen cikk ennek érdekében az európai uniós közigazgatás valamennyi területére alkalmazandó rendeletek formájában konkrét másodlagos jogszabályok elfogadásáról rendelkezik;

G.  mivel az Alapjogi Charta 41. cikke kimondja, hogy „mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék”;

H.  mivel a Charta 43. cikke kimondja, hogy „bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerint székhellyel rendelkező bármely természetes vagy jogi személy jogosult az Unió ombudsmanjához fordulni a közösségi intézmények vagy szervek – kivéve az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Bíróságot és Elsőfokú Bíróságot – tevékenysége során felmerült hivatali visszássággal kapcsolatban”,

I.  mivel a Maastrichti Szerződéssel létrehozott európai ombudsmani hivatal 2015-ben ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját, és 2005 óta 48 840 panasszal foglalkozott;

J.  mivel az uniós polgárok jogaira vonatkozó 2015. októberi Eurobarométer gyorsfelmérés szerint az uniós polgárok 83%-ának van tudomása arról, hogy az uniós polgárok panasszal élhetnek a Bizottságnál, az Európai Parlamentnél vagy az európai ombudsmannál;

K.  mivel az európai ombudsman definíciója szerint a hivatali visszásság olyan nem megfelelő vagy sikertelen ügyintézés, amely akkor következik be, ha egy intézmény vagy egy közjogi szerv nem a jogszabályoknak, a rá nézve kötelező szabálynak vagy elvnek megfelelően jár el, nem tartja tiszteletben a megfelelő ügyintézésre vonatkozó elveket, vagy megsérti az emberi jogokat;

L.  mivel a helyes hivatali magatartás európai kódexe a hivatali visszásságok előfordulását hivatott megakadályozni; mivel nem kötelező hatálya miatt korlátozott ezen eszköz hasznossága;

M.  mivel az EU gazdasági-társadalmi modelljére nagy hatást gyakorló és gyakran a közegészségügy és a környezetvédelem területén is jelentős következményekkel járó ügyek átláthatatlansága bizalmatlanságot kelthet a polgárok körében és általában a közvéleményben;

N.  mivel a visszaélést bejelentő személyek kulcsfontosságú szerepet töltenek be a hivatali visszásságok, illetve egyes esetekben akár a politikai korrupció feltárásában; mivel ezek az ügyek súlyosan aláássák demokráciánk minőségét; mivel a visszaélést bejelentő személyek komoly nehézségekkel szembesülnek a fellépésüket követően, és túlságosan gyakori, hogy számos téren negatív következmény éri személyüket nemcsak szakmailag, de akár büntetőjogi értelemben is; mivel további biztosítékok hiányában ezek az ismert múltbeli esetek eltántoríthatják az egyéneket attól, hogy a jövőben morális megfontolásból bejelentsék a hivatali visszásságokat;

O.  mivel az európai ombudsman hivatala 90%-os megfelelési arányt ért el döntéseivel és/vagy ajánlásaival 2014-ben, és ez az arány 10 százalékponttal magasabb, mint 2013-ban;

P.  mivel 2015-ben az ombudsman által hivatalból indított vizsgálatok fő témái a következők voltak: átláthatóság az uniós intézményekben, etikai kérdések, a polgárok részvétele az uniós döntéshozatalban, uniós versenyszabályok és alapvető jogok;

Q.  mivel a Petíciós Bizottság az Ombudsmanok Európai Hálózatának teljes jogú tagja; mivel e minőségében a bizottsághoz 42 panasz érkezett az európai ombudsmantól, hogy a továbbiakban petíciók formájában foglalkozzon velük;

1.  jóváhagyja az európai ombudsman által a 2015-ös évre előterjesztett éves jelentést;

2.  gratulál Emily O’ Reillynek az európai intézmények által a polgároknak nyújtott szolgáltatás minőségének javítására irányuló kiváló munkájához és fáradhatatlan erőfeszítéseihez; elismeri az átláthatóságnak mint a bizalom elnyerésének és a megfelelő ügyintézés központi elemének fontosságát, amit alátámaszt az átláthatósággal kapcsolatban felmerülő panaszok magas százalékos aránya is (22,4 %), amely az eddigi legmagasabb prioritásba helyezte ezt a kérdéskört; elismeri és támogatja az európai ombudsman hivatala által e területen ez idáig folytatott stratégiai felmérések szerepét a megfelelő ügyintézés biztosításában;

3.  üdvözli az európai ombudsman arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a Bizottsághoz intézett javaslatai révén növelje a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről (TTIP) folyó tárgyalások átláthatóságát; elismerését fejezi ki amiatt, hogy ennek eredményeként a Bizottság nyilvánosságra hozott számos TTIP-dokumentumot, ezzel előmozdítva, hogy az átláthatóság bekerüljön a Bizottság új kereskedelmi stratégiájának három pillére közé; újból nyomatékosítja, hogy fokozott átláthatóságra van szükség a nemzetközi megállapodások, például a TTIP és a CETA tekintetében, ahogyan ezt a Petíciós Bizottsághoz forduló számos aggódó polgár is szorgalmazta; fokozottabb és szélesebb körű erőfeszítésekre szólít fel e téren az európai polgárok bizalmának megőrzése érdekében;

4.  emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet a lehető legszélesebb körű hozzáférés elvére épül; ezért kiemeli, hogy az átláthatóságnak és az uniós intézmények dokumentumaihoz való teljes körű hozzáférést kell főszabállyá tenni annak biztosítása érdekében, hogy a polgárok maradéktalanul élhessenek demokratikus jogaikkal; hangsúlyozza, hogy – amint arról már az Európai Bíróság is határozott – megfelelően indokolni kell az e szabály alóli kivételeket, figyelembe véve a közzétételhez és a demokratikus követelményekhez fűződő nyomós közérdeket, a polgárok döntéshozatalban való szorosabb részvételét, a kormányzás legitimitását, a hatékonyságot és a polgárok előtti elszámoltathatóságot;

5.  arra buzdítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hatalmazzák fel az európai ombudsmant, hogy közleményt adhasson ki az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet különböző uniós intézmények általi be nem tartására vonatkozóan, feltéve, hogy a szóban forgó dokumentumok nem tartoznak a rendelet 9. cikke (1) bekezdésének hatálya alá; támogatja az az elképzelést, hogy az ombudsmant fel kell hatalmazni arra, hogy a meg nem felelés kivizsgálását követően határozzon az adott dokumentumok nyilvánosságra hozataláról;

6.  sajnálatosnak tartja, hogy az 1049/2001/EK rendelet felülvizsgálata megakadt; véleménye szerint minden további késlekedés nélkül lépni kell az ügyben, mivel a rendelet már nem tükrözi a jelenlegi jogi helyzetet és az intézményközi gyakorlatot;

7.  elismeri, hogy átláthatóságra van szükség az uniós döntéshozatal során, és támogatja a három fő uniós intézmény informális tárgyalásainak („háromoldalú egyeztetések”) európai ombudsman általi vizsgálatát, valamint az erre vonatkozó nyilvános konzultáció elindítását; támogatja a háromoldalú egyeztetések dokumentumainak nyilvánosságra hozatalát az 1049/2001 rendelet 4. cikke megfelelő figyelembe vételével;

8.  sajnálja, hogy a Parlament gépjárműiparban alkalmazott kibocsátásméréssel foglalkozó vizsgálóbizottsága (EMIS) csupán részleges dokumentációt kapott a Bizottságtól, amelyet úgy állítottak össze, hogy hiányoztak belőle egyes, a Bizottság által lényegtelennek ítélt információk; felszólítja a Bizottságot, hogy a legnagyobb pontossággal végezze munkáját, és biztosítsa a teljes átláthatóságot a rendelkezésre bocsátott dokumentumok tekintetében, maradéktalanul eleget téve a lojális együttműködés elvének, annak garantálása érdekében, hogy az EMIS vizsgálóbizottság maradéktalanul és eredményesen gyakorolhassa vizsgálati hatásköreit;

9.  támogatja az európai ombudsman törekvését, amely az Európai Központi Bank működésének átláthatóbbá tételére és irányításának magas szintű biztosítására irányul, különösen az uniós országokban zajló költségvetési konszolidációs programokat felügyelő trojka/kvadriga tagjaként; üdvözli az EKB döntését, hogy közzéteszi az igazgatósági tagok üléseinek listáját; támogatja a megszólalásokra vonatkozó új irányadó elveket és a piacot érzékenyen érintő információkra vonatkozó „csendes időszak” bevezetését a Kormányzótanács üléseit megelőzően;

10.  tudomásul veszi az EKB monetáris hatóságként és a trojka/kvadriga tanácsadó tagjaként betöltött kettős szerepét, és felhívja az európai ombudsmant, hogy védelmezze a megfelelő ügyintézés érvényesülését Európa egyik legfontosabb pénzügyi hatóságánál;

11.  szorgalmazza az eurócsoport üléseinek a csoport elnöke által az európai ombudsman beavatkozása nyomán tett lépéseket meghaladó, nagyobb átláthatóságát;

12.  jóváhagyja az ombudsmannak a bizottsági szakértői csoportok összetételével és tevékenységének átláthatóságával kapcsolatos vizsgálatát; rámutat a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseire, hogy ezeket a csoportokat hozzáférhetővé tegyék a nyilvánosság számára is, valamint hangsúlyozza, hogy további lépéseket kell tenni a teljes átláthatóság biztosítása érdekében; ismételten felszólítja a Tanácsot, köztük előkészítő szerveit is arra, hogy a lehető leghamarabb csatlakozzanak az érdekképviseleti nyilvántartáshoz, és javítsák a tevékenységük átláthatóságát;

13.  támogatja az ombudsman erőfeszítéseit a lobbitevékenység átláthatóbbá tételével kapcsolatban; sajnálja, hogy a Bizottság vonakodik közzétenni a dohánylobbistákkal folytatott egyeztetések részleteit; sürgeti a Bizottságot, hogy tegye teljes mértékben átláthatóvá működését annak érdekében, hogy növelje a közvélemény bizalmát munkája iránt;

14.  felszólítja a Bizottságot, hogy a lobbik befolyására vonatkozó valamennyi információt egységes, központosított online adatbázison keresztül ingyenesen, közérthető és könnyen hozzáférhető formában bocsássa a nyilvánosság rendelkezésére;

15.  felszólítja a Bizottságot, hogy 2017-es évben nyújtson be javaslatot egy mindenkire érvényes és jogilag kötelező érdekképviseleti nyilvántartásra azzal a céllal, hogy valamennyi joghézag megszűnjön, és az összes lobbistát kötelező jelleggel nyilvántartásba vegyék;

16.  támogatja a lobbitevékenységek átláthatóságával kapcsolatos olyan iránymutatások bevezetésére irányuló erőfeszítéseket, amelyek nem csak az uniós intézményekre, hanem a nemzeti közigazgatásokra is alkalmazandók lennének;

17.  rámutat a polgárok aggályaira a jogsértésekre vonatkozó panaszok Bizottság általi kezelésével kapcsolatban; kiemeli, hogy az Alapjogi Charta 41. cikkében szereplő megfelelő ügyintézéshez való jog magában foglalja a kellő indokolás kötelezettségét azokban az esetekben, amikor a Bizottság úgy határoz, hogy nem indít kötelezettségszegési eljárást a Bíróság előtt; üdvözli az európai ombudsmannak az EU Pilot eljárások rendszerszintű problémáit érintő stratégiai vizsgálatát;

18.  üdvözli, hogy az ombudsman vizsgálatot indított azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság milyen módon kezelte a jogsértéssel kapcsolatos panaszokat az EU Pilot eljárások keretében (OI/5/2016/AB); emlékeztet a Petíciós Bizottság korábbi, az EU Pilot projekthez és a kötelezettségszegési eljárások dokumentumaihoz való hozzáférésre vonatkozó kérelmeire, mivel a petíciók gyakran ilyen eljárások kezdeményezéséhez vezetnek;

19.  üdvözli, hogy az ombudsman folytatja a Bizottság „forgóajtó-jelenséggel” kapcsolatos ügyeinek kivizsgálását; elismeri, hogy e vizsgálatok eredményeként a Bizottság bővebb tájékoztatást adott azon vezető tisztségviselők nevével kapcsolatban, akik a magánszektorba távoztak; ezen személyek nevének és egyéb adatainak gyakoribb közzétételére ösztönöz; reméli, hogy más európai intézmények és ügynökségek is követni fogják ezt a lépést; üdvözli a Bizottság abbéli szándékát, hogy információkat tegyen közzé a korábbi biztosok hivatali idejüket követően betöltött állásairól; mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság korábbi elnökét, José Manuel Barrosót a Goldman Sachs International tanácsadójává és nem-ügyvezető elnökévé nevezték ki;

20.  emlékeztet arra, hogy a „forgóajtó-jelenséggel” kapcsolatos ügyekhez képest az összeférhetetlenség tágabb értelemmel bír; hangsúlyozza, hogy az összeférhetetlenség valamennyi forrásának tényleges kiküszöbölése döntő fontosságú a megfelelő ügyintézés elérése, valamint a politikai és technikai döntéshozatal hitelességének biztosítása szempontjából; úgy véli, hogy magas szintű követelmények és konkrét intézkedések révén különös figyelmet kell szentelni uniós szinten arra, hogy az uniós intézményeknél, ügynökségeknél és szerveknél betöltendő állások jelöltjei esetében minden kétséget kizáróan ki lehessen küszöbölni az összeférhetetlenség gyanúját;

21.  üdvözli, hogy 2015-ben az összes uniós intézmény a személyzeti szabályzat 22a–22c. cikke szerint belső szabályokat fogadott el a visszaélések bejelentőinek védelmére, ezáltal ösztönözve a visszaélések szabályozott módon történő bejelentését; rámutat arra, hogy a visszaélések bejelentőinek megtorlással szembeni védelme lehetne hatékonyabb; e célból sürgeti közös szabályok elfogadását a visszaélések bejelentésének ösztönzése érdekében, valamint minimumgaranciák és biztosítékok bevezetését a visszaélések bejelentői számára;

22.  szorgalmazza egy visszaélések bejelentéséről szóló irányelv elfogadását, amely megfelelő csatornákat és eljárásokat alakít ki a hivatali visszásságok valamennyi formájának bejelentésére, illetve minden szinten megfelelő minimumgaranciákat és jogi biztosítékokat nyújt az ebben szerepet vállaló személyeknek;

23.  üdvözli az alapvető jogok lehetséges megsértésére vonatkozó panasztételi mechanizmus bevezetését a Frontexnél, amelyre a Frontex és a tagállamok által az irreguláris bevándorlók együttes kitoloncolásával kapcsolatban alkalmazott módszerekre irányuló, folyamatban levő ombudsmani vizsgálatot követően kerül sor; helyesli e mechanizmusnak az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökségről szóló új rendeletbe való beemelését;

24.  elismerését fejezi ki az ombudsmannak, amiért vizsgálatot indított arra vonatkozóan, hogy a tagállamok milyen mértékben tartják tiszteletben az Alapjogi Chartát az uniós pénzeszközökből finanszírozott fellépések végrehajtása során, például olyan projektek esetében, amelyek a fogyatékossággal élő személyek társadalomba való integrációja helyett inkább intézményekbe való elhelyezésére irányulnak; sürgeti az európai ombudsmant, hogy a projektek átláthatóságának és hozzáadott értékének biztosítása érdekében folytassa ezeket a vizsgálatokat;

25.  üdvözli az ombudsman és az Európai Parlament között a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-keretegyezmény keretében folyó együttműködést, különösen pedig arra vonatkozó felhívásukat, hogy uniós szinten maradéktalanul hajtsák végre az egyezményt és biztosítsanak számára megfelelő forrásokat; ismételten teljes támogatásáról biztosítja az egyezmény végrehajtását, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy iktassák törvénybe az egyezmény uniós szintű, teljes körű végrehajtását;

26.  támogatja az ombudsman erőfeszítéseit, amelyeket a hátrányos megkülönböztetéssel, a kisebbségi csoportok jogaival és az idős emberek jogaival kapcsolatos ügyek megoldása érdekében tett az Ombudsmanok Európai Hálózatának „Ombudsmanok a megkülönböztetés ellen” című szemináriumán;

27.  támogatja az ombudsman annak biztosítására irányuló erőfeszítéseit, hogy a Bizottság részrehajlás nélkül hozza meg a versenyjogi ügyekkel kapcsolatos döntéseit;

28.  elismeri, hogy a polgárok uniós szakpolitikai döntéshozatallal kapcsolatos véleménynyilvánításhoz való joga most fontosabb, mint valaha; üdvözli az ombudsman által javasolt, az európai polgári kezdeményezés működésének javítására vonatkozó iránymutatásokat, különösen abban az esetben, amikor a Bizottság komoly indoklására van szükség az európai polgári kezdeményezés elutasításakor; elismeri ugyanakkor, hogy jelentős hiányosságok vannak, amelyekkel az európai polgári kezdeményezés eredményesebb működése érdekében foglalkozni kell, illetve megoldást kell találni rájuk; megerősíti, hogy a polgárok uniós szakpolitikák meghatározásába való fokozottabb bevonása növelni fogja az uniós intézmények hitelességét;

29.  pozitívan értékeli, hogy a közigazgatási együttműködés és kohézió biztosítása érdekében az ombudsman folyamatos párbeszédet és szoros kapcsolatot ápol az uniós intézmények széles körével, köztük az Európai Parlamenttel, valamint más szervekkel; elismerését fejezi ki az ombudsman arra irányuló erőfeszítéseiért, hogy folyamatos és nyílt párbeszédet tartson fenn a Petíciós Bizottsággal;

30.  elismeri, hogy az uniós ügynökségeknek ugyanúgy be kell tartaniuk az átláthatóság, elszámoltathatóság és etika magas szintű normáit, mint a többi intézménynek; elismeréssel nyugtázza az európai ombudsman fontos munkáját, amelyet számos ügynökségben fejtett ki Európa-szerte; támogatja az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) javaslatát, mely szerint a nyilvántartottaknak igazolniuk kell, hogy minden tőlük telhetőt megtettek az állatkísérletek elkerülése érdekében, valamint tájékoztatást kell nyújtaniuk ennek módozatairól;

31.  támogatja az ombudsman arra irányuló ajánlásait, hogy a megfelelő nyilvános konzultáció és részvétel biztosítása érdekében az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság vizsgálja felül az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályait és eljárásait;

32.  emlékeztet arra, hogy az ombudsman azzal a hatáskörrel – és következésképpen feladattal – is rendelkezik, hogy a jó közigazgatás uniós polgárok számára történő biztosítását célzó törekvés keretében ellenőrizze a Parlament munkáját;

33.  szorgalmazza, hogy a jelenlegi jogalkotási ciklus során kötelező érvényű rendelet elfogadásával hathatósan erősítsék meg a helyes hivatali magatartás európai kódexét;

34.  felszólítja az európai ombudsmant, hogy éves jelentéseit a jövőben bővítse ki az ombudsman hivatala megbízatásán kívül első területeket érintő panaszok kategorizálásával, miután ez áttekintést adna az európai parlamenti képviselőknek az uniós polgárokat foglalkoztató problémákról; 

35.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a Petíciós Bizottság jelentését a Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint ombudsmanjainak vagy ennek megfelelő intézményeinek.

(1) HL L 113., 1994.5.4., 15.o.

Emily O’Reilly európai ombudsman 2016. május 3-án nyújtotta be 2015. évi éves jelentését Martin Schulz elnöknek. 2016. június 20-án jelentését a Petíciós Bizottság ülésén is ismertette.

A jelentés a korábbi, 2014. évi jelentéshez hasonlóan szintén igényes formában készült, rámutat a főbb témákra, és bőséges tájékoztatást nyújt az alábbiakkal kapcsolatban: az európai ombudsman kezdeményezései és intézkedései, a közösségi média használata az ombudsman tevékenységének előmozdítása érdekében, továbbá az európai intézmények megfelelő intézkedései A jelentést informatív és részletes statisztikák kísérik, körülbelül ugyanazokban a témákban, mint tavaly, lehetővé téve ezáltal a közvetlen és könnyű összehasonlítást. Sajnálatos módon a jelentés csak angolul jelent meg az európai ombudsman honlapján, ami leszűkíti az olvasók körét, amíg elérhetővé nem válik a többi nyelvi változat is.

Az európai ombudsman megbízatását az EUMSZ 228. cikke tartalmazza, amely lehetővé teszi az ombudsman hivatala számára, hogy panaszokat fogadjon be az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok – kivéve az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Európai Unió Bíróságát – tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokkal kapcsolatban.

Az európai ombudsmannál való panasztétel jogát az EUMSZ 24. cikke és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 43. cikke rögzíti. Ez a jog egyike azon alapjogoknak, amelyek a tagállamok állampolgárait uniós polgárságuknál fogva megilletik.

Az ombudsman segít az magánszemélyeknek, társaságoknak és egyesületeknek az uniós intézményeken belül történt hivatali visszássággal kapcsolatos problémák esetében. A hivatali visszásság definíció szerint „olyan nem megfelelő vagy sikertelen ügyintézés, amely akkor következik be, ha egy intézmény nem a jognak megfelelően jár el, nem tartja tiszteletben a megfelelő ügyintézésre vonatkozó elveket vagy megsérti az emberi jogokat.” Ugyanakkor az Alapjogi Charta 41. cikke uniós polgárokat megillető jogként definiálja a megfelelő ügyintézést, így kötelezettséget teremt mind a nemzeti, mind az uniós ügyintézésre nézve.

2015-ben az európai ombudsman hivatala 17 033 uniós polgárnak nyújtott segítséget, ebből 13 966 ügy esetén (81,99%) az európai ombudsman honlapján található interaktív útmutatón keresztül történt tanácsadást, 2077 ügyet (12,19%) kezeltek panaszként, valamint 1060 ügy esetén (6,22%) tájékoztatáskérésről volt szó, melyekre az európai ombudsman szolgálatai adtak választ. Az előző évhez képest 2015-ben érzékelhetően kevesebb polgárnak nyújtottak segítséget (2014-ben ez a szám 23 072 volt, ami 26.17%-os csökkenést jelent); a panaszok száma ugyanannyi volt, azonban a 2015-ben benyújtott panaszok százalékaránya a teljes ügyszámhoz viszonyítva 2015-ben magasabb volt (12,19%), mint 2014-ben (9,01%).

A polgároknak való segítségnyújtáson kívül az európai ombudsman a közérdeket szolgálja azáltal, hogy segít az európai intézményeknek javítani az általuk nyújtott szolgáltatás minőségén. A panaszok kivizsgálása mellett az ombudsman hivatalból is indíthat vizsgálatokat.

A referenciaévben az európai ombudsman 261 vizsgálatot indított panaszok alapján, 17-et pedig hivatalból, illetve 261 panasz alapján indított vizsgálatot és 16 hivatalból indított vizsgálatot zárt le. Az utóbbiból 8 stratégiai vizsgálat volt, amely olyan alapvető kérdésekkel foglalkozott, mint például a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség átláthatósága, visszaélés bejelentése, európai polgári kezdeményezés, az uniós kohéziós politikán belüli alapvető jogok, valamint a Frontex általi kitoloncolás. Megjegyzendő továbbá, hogy 6 stratégiai kezdeményezést is elindítottak, amelyek vizsgálat indítása nélkül foglalkoznak fontos témákkal, például az Európai Központi Bank átláthatóságával, a korábbi biztosok hivatali idejüket követően betöltött tevékenységével, valamint a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alappal.

A panaszok származási országát tekintve Spanyolország áll az első helyen 322 panasszal, majd Németország (234), Lengyelország (172), Belgium (179) és az Egyesült Királyság (146) következik. Az a tény, hogy sok panasz érkezik egy adott tagállamból még nem jelenti azt, hogy ugyanolyan arányban indítanak vizsgálatokat is. 2015-ben például a Belgiumból érkezett 149 panasszal kapcsolatban 35 vizsgálatot indítottak, míg a Spanyolországból érkezett 323 panasz alapján csak 27 vizsgálat indult.

Ami az ombudsman vizsgálatai által érintett intézményeket illeti, az Európai Bizottság áll az első helyen az ügyek több mint felével (55,6%). Utána az uniós ügynökségek következnek 11,5%-kal. Az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) határozottan tartja a harmadik helyet (10%), utána egyéb szervek következnek 9,2%-kal, az 5. helyen pedig az Európai Parlament áll a panaszok 8%-ával. Az utolsó két helyen az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) található 4,6%-kal, illetve 1,9%-kal. A 2014-es évhez képest nem változtak az érintett intézmények, csak a sorrendjük: 2015-ben az Európai Parlamenttel kapcsolatban több vizsgálat indult, mint az EKSZ esetében.

A 2015-ös ombudsmani vizsgálatok három leggyakoribb témája a tájékoztatás kérése és a dokumentumokhoz való hozzáférés (pl. átláthatósággal kapcsolatos kérdések), az intézményi és szakpolitikai kérdések, majd ezt követi szorosan a Bizottság mint a Szerződések őre. Mindhárom témában azonos számú vizsgálat indult. További témák (fontossági sorrendben) a következők: összetétel és felvételi eljárás, ügyintézés és személyzeti szabályzat, végül pedig szerződések és támogatások odaítélése. 2014-ben a témakörök ugyanazok voltak; azonban sorrendjük változott, ugyanis az intézményi és szakpolitikai kérdések ritkábban fordultak elő, mint a Bizottság mint a Szerződések őre.

2015-ben az ombudsman 1946 beérkezett panasszal kapcsolatban járt el. 971 ügyben az ombudsman hivatala tanácsot adott vagy továbbutalta az ügyet (például az Ombudsmanok Európai Hálózatának valamelyik tagjához vagy a Parlament Petíciós Bizottságához), 726 ügyben a panaszost tájékoztatták arról, hogy a hivatalnak nem áll módjában további tanácsot adni, 249 ügyben pedig vizsgálatot indítottak.

Az éves jelentés 11. fejezete röviden kitér arra, milyen eljárást követ az európai ombudsman az ügyek kezelése során. A stratégiai vizsgálatok a tevékenységek részét képezik; mindazonáltal a panaszkezelés a legfőbb feladat, a panaszokat mindig írásban nyújtják be, papíron vagy elektronikus formában. Az ombudsman megbízatásán kívül eső panaszokat továbbítják az illetékes hatóságnak vagy egyéb szolgálatnak, amely segítséget nyújthat. Az elfogadhatatlannak nyilvánított panaszokat elutasítják, a panaszos írásbeli indoklást és a panasz alternatív rendezésére vonatkozó javaslatot kap. Amikor egy panasszal kapcsolatban vizsgálatot indítanak, akkor arról döntenek, hogy meg lehet-e oldani azt célirányosan. Ha nem, akkor széleskörű vizsgálatra kerül sor, amelynek eredményeképpen javasolnak valamilyen megoldást vagy ajánlástervezetet a hivatali visszásság lehetséges kezelésére. Végezetül pedig, ha nem sikerül megoldásra jutni, akkor kritikai észrevételt lehet tenni.

Az európai ombudsman 2015 végén felülvizsgálatot indított a fenti eljárással kapcsolatban a hatékonyság és hatás növelése érdekében. A nagyon várt felülvizsgált eljárások várhatóan 2016-ra készülnek el, amikor majd sor kerül az Európai Parlamenttel folytatott konzultációra.

Az ombudsman által 2015-ben lezárt 145 vizsgálat (a teljes ügyszám 52,3%-a) esetében a panasz tárgyát képező ügyet megoldotta az érintett intézmény, illetve sikerült békés megoldást elérni. 79 ügy esetében (28,5%) nem találtak hivatali visszásságot, 59 ügy esetében (19,5%) nem volt indokolt a további vizsgálat, 30 ügynél (10,8%) pedig hivatali visszásságot állapítottak meg. 19 ügyben (2,2%) egyéb intézkedést hoztak. Meg kell jegyezni, hogy az előző évhez képest jelentősen növekedett a megoldott panaszok száma (a 2014-es 33,3%-ról), valamint sok az olyan ügy is, amely esetében nem állapítottak meg hivatali visszásságot (19,0% 2014-ben). Ugyanakkor jelentősen korlátozott volt azoknak a panaszoknak a száma, ahol nem volt indokolt a további vizsgálat (2014-ben 40,8%).

Azokban az esetekben, ahol hivatali visszásságot állapítottak meg, az európai ombudsman kritikai észrevétellel vagy ajánlástervezettel zárhatja le a vizsgálatot.

Kritikai észrevételre olyankor kerül sor, amikor az intézménynek már nem áll módjában megszüntetni a hivatali visszásságot, a hivatali visszásság nem jár általános következményekkel vagy az ombudsman részéről további intézkedés nem tűnik szükségesnek. Az ombudsman abban az esetben is tehet kritikai észrevételt, ha úgy véli, hogy egy ajánlástervezet nem lenne hatásos, illetve amikor az érintett intézmény nem fogadja el az ajánlástervezetet, azonban a hivatali visszásság esete nem indokolja különjelentés benyújtását az Európai Parlamenthez. A kritikai észrevétel mindazonáltal megerősíti a panaszost abban, hogy panasza indokolt volt, és egyúttal világosan jelzi az érintett intézménynek, hogy miben járt el helytelenül, annak érdekében, hogy a jövőben elkerülhesse az ilyen intézkedéseket.

A további észrevételek eszközét az ombudsman olyankor veszi igénybe, amikor egy ügy kezelése kapcsán lehetőséget lát az ügyintézés színvonalának javítására. A további észrevételekkel az ombudsmannak nem az a célja, hogy bírálja az érintett intézményt, hanem hogy útmutatást és tanácsot adjon arra vonatkozóan, hogy az intézmény hogyan javíthatna szolgáltatási színvonalán.

Az ombudsman olyan esetekben ad ki ajánlástervezetet, amikor az érintett intézmény még megszüntetheti a hivatali visszásságot, vagy ha a hivatali visszásság különösen súlyos, vagy általános következményekkel jár. Ajánlástervezet esetén az érintett intézmény a Szerződés szerint köteles három hónapon belül részletes véleményt küldeni az ombudsmannak.

Amennyiben egy uniós intézmény, hivatal vagy szerv nem válaszol megfelelően egy ajánlástervezetre, az ombudsman különjelentést készíthet és küldhet az Európai Parlamentnek. A különjelentés az ombudsman végső eszköze, és egyben ez jelenti az utolsó lépést, amelyet az ombudsman egy panasz ügyének kezelése során tehet. Ettől kezdve a Parlamentnek kell döntenie az esetleges további lépésekről, például egy állásfoglalás készítéséről. A különjelentéseket a Petíciós Bizottsághoz kell benyújtani, mivel ez a bizottság felel az ombudsmannal fenntartott kapcsolatokért.

2015-ben az ombudsman 19 ügyben intézett kritikai észrevételt az intézményekhez. 11 ügyben ajánlástervezetet adott ki, amelyet az intézmény teljes mértékben vagy részben elfogadott.

Az európai ombudsman szoros együttműködést folytat a tagállamokban dolgozó kollégáival. Ez az együttműködés az Ombudsmanok Európai Hálózata keretében valósul meg, amely magában foglalja az Európai Unió tagállamainak, az uniós tagjelölt országoknak, valamint az Európai Gazdasági Térség és/vagy a schengeni térség más országainak nemzeti és a regionális ombudsmanjait, petíciós bizottságait és hasonló szerveit. A Parlament Petíciós Bizottsága teljes jogú tagja ennek a Hálózatnak, amely jelenleg 94 hivatalból és 36 országból áll.

A 2015-ös év mérföldkőnek számít a hálózat szempontjából, ugyanis az európai ombudsman reformot kezdeményezett annak érdekében, hogy az Ombudsmanok Európai Hálózata láthatóbbá és relevánsabbá váljon az európai nyilvánosság számára. Az ombudsman megbízatásán kívül eső ügyek kivételével (2015-ben 512 ilyen ügyből 470-et továbbítottak más ombudsmanoknak és 42-t a Petíciós Bizottságnak, ami eddig bevett eljárás volt), a Hálózat tagjainak most fokozottabb együttműködésre van lehetősége, nevezetesen nyomozást folytathatnak az ombudsmannal párhuzamosan (mint az illegális bevándorlók kitoloncolásának esetében is), megvitathatnak bizonyos eseteket (pl. a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alappal kapcsolatos vizsgálatot), valamint konzultálhatnak egymással tágabb témákról (pl. a lobbitevékenység átláthatóságáról azzal a céllal, hogy a nemzeti és uniós ügyintézés kérdéseire irányuló iránymutatásokat készítsenek elő). A tagok emellett évenkénti szeminárium megszervezését is tervezik a kiemelten fontos témákról, valamint az uniós joggal kapcsolatos nemzeti kérések hálózaton belülről az illetékes intézményekhez történő továbbítására vonatkozó belső eljárások javítása céljából. Az Ombudsmanok Európai Hálózatának éves ülését 2015 áprilisában Varsóban tartották meg, az ülés témája a diszkrimináció volt.

Az Egyesült Nemzetek fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménye 33. cikkének (2) bekezdése rendelkezik egy uniós keret létrehozásáról, amelynek feladata az egyezmény védelme, előmozdítása és végrehajtásának ellenőrzése. Az európai ombudsman, a Parlament Petíciós Bizottsága és Foglalkoztatási és Szociális Bizottsága, az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége, az Európai Bizottság (amely kifejezte elállási szándékát a keretmegállapodástól) és az Európai Fogyatékosügyi Fórum mind tagja ennek az egyezménynek. Az európai ombudsman feladata a fogyatékossággal élő személyek jogainak védelme, valamint annak biztosítása, hogy az uniós igazgatás tudatában legyen az e jogokkal kapcsolatos felelősségének. Azoknak a személyeknek, akik véleménye szerint egy uniós intézmény nem a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménynek (CPRD) megfelelően jár el, joguk van jogorvoslatért az ombudsmanhoz fordulni. Jelenleg folyamatban van a keretmegállapodás reformja, amelyet majd felülvizsgál az ENSZ CRPD szakértői bizottsága; az európai ombudsman aktívan részt vesz ebben a reformban.

Az ombudsman költségvetése az Európai Unió költségvetésének önálló szakasza. Az ombudsman 2015. évi költségvetése 10 346 105 euró volt.

A Petíciós Bizottság figyelembe veszi a stratégiai vizsgálatokra és kezdeményezésekre vonatkozó jelenlegi fejleményeit, amelyeket az ombudsman vitt véghez – köztük azokat is, amelyek 2015-ből átnyúlnak a következő évre, és azokat is, amelyek mostanában indulnak a korábbi eredmények folytatásaképpen. A témák között megtalálható a háromoldalú egyeztetések átláthatósága és a dokumentumok nyilvánosságra hozatala, az Európai Tanács és az Európai Unió Tanácsának működésével kapcsolatos fokozottabb átláthatóság, valamint a különleges tanácsadókkal kapcsolatban felmerülő esetleges összeférhetetlenség. Üdvözöljük az európai ombudsman arra irányuló erőfeszítéseit, hogy átláthatóságot teremtsen a különféle uniós intézmények és szervek esetében, amelyek uniós polgárokat érintő döntéseket hoznak meg azáltal, hogy gazdasági és monetáris kérdésekről döntenek (például az eurócsoport), vagy támogatást nyújtanak a tagállamoknak szigorú hitelfeltételekkel és egyetértési megállapodás keretében (például az európai stabilizációs mechanizmus).