Eljárás : 2016/2219(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0355/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0355/2016

Viták :

PV 13/12/2016 - 13
CRE 13/12/2016 - 13

Szavazatok :

PV 14/12/2016 - 9.15
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0502

JELENTÉS     
PDF 1318kWORD 171k
28.11.2016
PE 587.429v02-00 A8-0355/2016

az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2015. évi éves jelentésről

(2016/2219(INI))

Külügyi Bizottság

A vélemény előadója: Josef Weidenholzer

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről
 ANNEX I
 ANNEX II
 ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYEAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2015. évi éves jelentésről

(2016/2219(INI))

Az Európai Parlament

–  tekintettel az ENSZ 1945. október 24. óta hatályban lévő Alapokmányára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) egyéb emberi jogi egyezményeire és eszközeire, különösen az 1966. december 16-án New Yorkban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az alapvető nemzetközi emberi jogi egyezményekre, többek között a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, amelynek az EU részes fele,

–  tekintettel a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i ENSZ-egyezményre (CEDAW)(1),

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre és a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 25. évfordulójáról szóló, 2014. november 27-i parlamenti állásfoglalásra(2),

–  tekintettel a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló 1990. december 18-i nemzetközi egyezményre(3),

–  tekintettel a fejlődéshez való jogról szóló ENSZ-nyilatkozatra(4),

–  tekintettel az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatra és a Közgyűlés magas szintű plenáris ülésének ‒ más néven az őslakos népekkel foglalkozó világkonferencia ‒ záródokumentumára(5),

–  tekintettel az 1993. június 25-én elfogadott Bécsi Nyilatkozatra és Cselekvési Programra(6),

–  tekintettel az 1995. évi Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra(7) és az 1994. évi nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia (ICPD) cselekvési programjára(8), valamint ezek felülvizsgálati konferenciáinak eredményeire,

–  tekintettel az Egyesült Nemzeteknek a nemzeti emberi jogi intézményekre vonatkozó párizsi elveire(9),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának az idősek jogairól szóló 25. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 8., 21. és 23. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207. cikkére,

–  tekintettel az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) „Erősebb Európa – Globális stratégia az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozóan“ című, 2016. június 28-i kiadványára(10),

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2012. június 25-én elfogadott, emberi jogokra és demokráciára vonatkozó uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre(11),

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának 2009. december 8-i, a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló következtetéseire(12) és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló, felülvizsgált európai uniós iránymutatásokra(13),

–  tekintettel a Tanács által 2015. július 20-án elfogadott, az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos cselekvési tervre(14), amely a 2015–2019 közötti időszakra szól,

–  tekintettel az Európai Unió emberi jogokra vonatkozó iránymutatásaira,

–  tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatásokra(15),

–  tekintettel a Tanács által 2013. június 24-én elfogadott, a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének előmozdítására és védelmére vonatkozó iránymutatásokra(16),

–  tekintettel az Európai Parlament parlamentközi küldöttségei számára készült, az emberi jogok és a demokrácia nem uniós országokba irányuló látogatásaik során történő előmozdításáról szóló iránymutatásokra(17),

–  tekintettel „Az EU 2015. évi éves jelentése az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban” című, a Tanács által 2016. június 20-án elfogadott dokumentumra(18),

–  tekintettel a Tanács által 2015. október 26-án elfogadott, „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: az EU külkapcsolati politikájának hozzájárulása a nők és a lányok életének átalakulásához (2016–2020)” (GAPII) című cselekvési tervre(19),

–  tekintettel az LMBTI személyek egyenlőségéről szóló, 2016. június 16-i tanácsi következtetésekre(20) és a Bizottság által összeállított, az LMBTI személyek egyenlőségének előmozdítása tekintetében (2016 és 2019 között) meghozandó intézkedések listájára(21),

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőség és a fejlesztés kapcsolatáról szóló, 2015. május 26-i tanácsi következtetésekre(22),

–  tekintettel a 2015. május 13-i európai migrációs stratégiára(23) és a migrációról szóló 2015. július 20-i(24), 2015. szeptember 14-i(25) és 2015. szeptember 22-i(26) tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Tanács 2015. február 17-i (KKBP) 2015/260 határozatára az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselője megbízatásának meghosszabbításáról(27),

–  tekintettel a gyermekek jogainak előmozdításáról és védelméről szóló, 2014. december 5-i tanácsi következtetésekre(28),

–  tekintettel a „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című dokumentumról szóló, 2012. május 14-i tanácsi következtetésekre(29),

–  tekintettel a Tanács által 2016. szeptember 20-án elfogadott, a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. és 1820. számú ENSZ BT-határozatok uniós végrehajtására vonatkozó átfogó megközelítés felülvizsgált európai uniós mutatóira(30),

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló 2011. május 11-i isztambuli egyezményére(31),

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságról és a 2003/444/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. március 21-i tanácsi határozatra(32),

–  tekintettel a Bizottság és a főképviselő/alelnök az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló közös közleményére(33),

–  tekintettel a 2015. november 11‒12-i vallettai cselekvési tervre(34),

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2015. október 13-i, a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló határozatára(35),

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nemi erőszakról mint háborús bűncselekményről szóló, 2008. június 19-i határozatára(36),

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló, 2000. október 31-i határozatára(37),

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a migránsok védelméről szóló, 2014. december 18-i határozatára(38),

–  tekintettel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésével kapcsolatos sürgősségi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az EU‒Afrika Alap: következmények a fejlesztés és a humanitárius segítségnyújtás szempontjából című, 2016. szeptember 13-i állásfoglalására(39),

–  tekintettel „Az emberkereskedelem elleni küzdelem az uniós külkapcsolatok terén” című 2016. július 5-i állásfoglalására(40),

–  tekintettel a kórházak és iskolák elleni támadásokról mint a nemzetközi humanitárius jog megsértésének eseteiről szóló, 2016. április 28-i állásfoglalására(41),

–  tekintettel a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről szóló, 2016. április 12-i állásfoglalására(42),

–  tekintettel a vallási kisebbségekhez tartozóknak az úgynevezett „ISIS/Dáis” általi tömeges és szisztematikus lemészárlásáról szóló 2016. február 4-i állásfoglalására(43),

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2014. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2015. december 17-i állásfoglalására(44),

–  tekintettel az Európába irányuló migrációról és menekülthullámról szóló, 2015. szeptember 10-i állásfoglalására(45),

–  tekintettel a „nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése a fejlesztési együttműködés keretében” című uniós cselekvési terv megújításáról szóló, 2015. október 8-i állásfoglalására(46),

–  tekintettel a halálbüntetésről szóló, 2015. október 8-i állásfoglalására(47),

–  tekintettel az emberi jogokról és a technológiáról: megfigyelési rendszerek és hálózati behatoló rendszerek hatása az emberi jogokra a harmadik országokban című, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására(48),

–  tekintettel az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az Európai Parlament számára készített éves jelentéséről szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására(49),

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában 2015-ben képviselendő uniós prioritásokról szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására(50),

–  tekintettel az Irakban és Szíriában uralkodó helyzetről, valamint – a kisebbségek üldözését is beleértve – az Iszlám Állam által indított offenzíváról szóló, 2014. szeptember 18-i állásfoglalására(51),

–  tekintettel a katonai robotrepülőgépek használatáról szóló 2014. február 27-i állásfoglalására(52),

–  tekintettel a kasztok szerinti megkülönböztetésről szóló, 2013. október 10-i állásfoglalására(53), valamint az ENSZ kisebbségi kérdésekkel foglalkozó különleges előadójának a kisebbségekről és a kasztok szerinti megkülönböztetésről szóló, 2016. január 28-i jelentésére(54),

–  tekintettel „A sajtó és a média szabadsága a világban” című, 2013. június 13-i állásfoglalására(55),

–  tekintettel az uniós külpolitika digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló, 2012. december 11-i állásfoglalására(56),

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságnak nyújtott uniós támogatásról: a kihívásokkal való szembenézésről és a nehézségek leküzdéséről szóló, 2011. november 17-i állásfoglalására(57),

–  tekintettel a demokratizálódást támogató uniós külpolitikákról szóló, 2011. július 7-i állásfoglalására(58),

–  tekintettel az emberi jogi jogvédőket támogató uniós politikákról szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására(59),

–  tekintettel az „Üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó elvek: a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó ENSZ-keretrendszer végrehajtása” című jelentésre, amelyet az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2011. július 6-i 17/4. számú állásfoglalásában(60) támogatott,

–  tekintettel a Demokráciáért Európai Alapítvány 2015. évi éves jelentésére(61),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0355/2016),

A.  mivel az EUSZ 21. cikke kötelezi az Európai Uniót olyan közös kül- és biztonságpolitika kialakítására, amely az Unió létrehozását vezérlő elvekre épül, és arra irányul, hogy ezek érvényesülését a világ többi részén is előbbre vigye: ezek az alapelvek a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elvei, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek és a nemzetközi jog tiszteletben tartása;

B.  mivel az EUMSZ 207. cikke előírja, hogy a közös kereskedelempolitikát az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni;

C.  mivel az EUMSZ 3. cikke megerősíti, hogy „a világ többi részéhez fűződő kapcsolataiban az Unió védelmezi és érvényre juttatja értékeit és érdekeit, és hozzájárul polgárainak védelméhez. Hozzájárul a békéhez, a biztonsághoz, a Föld fenntartható fejlődéséhez, a népek közötti szolidaritáshoz és kölcsönös tisztelethez, a szabad és tisztességes kereskedelemhez, a szegénység felszámolásához és az emberi jogok, különösen pedig a gyermekek jogainak védelméhez, továbbá a nemzetközi jog szigorú betartásához és fejlesztéséhez, így különösen az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt alapelvek tiszteletben tartásához”;

D.  mivel az emberi jogok oszthatatlanságának és egyetemességének tisztelete, előmozdítása és védelmezése az EU kül- és biztonságpolitikájának legfőbb célkitűzései között szerepelnek, amint azt a harmadik országokkal kötött valamennyi uniós megállapodásban szereplő emberi jogi záradék megállapítja;

E.  mivel az emberi jogok, a béke, valamint a biztonság és a fejlődés tiszteletben tartása szorosan kapcsolódik egymáshoz, és egymást erősítik;

F.  mivel az emberi jogokat és a demokráciát támogató politikát érvényesíteni kell a külső dimenzióval bíró összes egyéb uniós politikában, mint például a fejlesztéspolitikában, a migrációs politikában, a biztonságpolitikában, a terrorizmus elleni politikában, a szomszédságpolitikában, a bővítési politikában és a kereskedelempolitikában, különösen az emberi jogokkal kapcsolatos feltételek teljesítése révén;

G.  mivel az emberi jogok terén a belső és külső koherencia elengedhetetlen ahhoz, hogy az EU emberi jogi politikája külföldön is hiteles legyen, és mivel az Unió belső és külső politikái közötti, valamint külső politikái közötti fokozott következetesség az Unió sikeres és hatékony emberi jogi és demokratizálási politikájának nélkülözhetetlen követelménye; mivel a fokozott következetességnek lehetővé kell tennie, hogy az EU gyorsabb és hatékonyabb választ adjon az emberi jogok megsértésének már korai szakaszaiban; mivel a koherencia problémája különösen szembeszökő a mostani migrációs politikával összefüggésében,

H.  mivel a szabadság, az emberi jogok tiszteletben tartása, valamint a rendszeres és tiszta választások elve olyan értékek, amelyek a demokrácia alapvető elemeit alkotják; mivel a tiszta és szabad választásokon kívül a demokratikus rendszer ismérvei többek között az átlátható és elszámoltatható kormányzás, a jogállamiság tiszteletben tartása, a véleménynyilvánítás szabadsága, az emberi jogok tiszteletben tartása, a független igazságügyi rendszer létezése, valamint a nemzetközi jog és az emberi jogok tiszteletben tartásáról szóló nemzetközi megállapodások tiszteletben tartása;

I.  mivel az emberi jogok fenyegetésnek vannak kitéve világszerte és mivel az emberi jogok egyetemességét számos tekintélyelvű rezsim súlyosan megkérdőjelezi; mivel világszerte számos kísérletet tesznek a civil társadalom mozgásterének csökkentésére, többek között multilaterális fórumokon; mivel az emberi jogok be nem tartása negatív következményekkel jár az egyénre, annak rokonaira és a társadalomra nézve;

J.  mivel az Unió kulcsszerepet játszott a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend elfogadásában, amelynek az a célja, hogy mindenkinek az emberi jogait érvényesítse;

K.  mivel a Tanács 2015. július 20-án elfogadta az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos új, a 2015–2019 közötti időszakra szóló cselekvési tervet azzal a céllal, hogy lehetővé tegye az EU számára, hogy koncentráltabb, rendszeresebb és összehangoltabb módon alkalmazza emberi jogi eszközeit e kihívások leküzdésére; mivel e cselekvési tervet a 2016–2020 közötti időszakra szóló, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervvel összhangban kell végrehajtani;

L.  mivel a főképviselő/alelnök kijelentette, hogy az emberi jogok egyik átfogó prioritását fogják adni, és iránytűként kívánja használni az emberi jogokat a harmadik országokhoz fűződő valamennyi kapcsolatában; mivel megismételte az EU amelletti elkötelezettségét is, hogy „kivétel nélkül”, a külkapcsolatok valamennyi területén előmozdítja az emberi jogokat;

M.  mivel a hatékony multilateralizmus iránti uniós elkötelezettség – melynek sarokkövét az ENSZ képezi – az Unió külpolitikájának szerves része, abban a meggyőződésben gyökerezik, hogy az egyetemes szabályokon és értékeken alapuló többoldalú rendszer a legalkalmasabb a globális válsághelyzetek, kihívások és fenyegetések kezelésére; mivel a harmadik országokkal minden kétoldalú és multilaterális fórumon való kapcsolatfelvétel a harmadik országokban felmerülő emberi jogi kérdések tisztázásának egyik leghatékonyabb eszköze;

N.  mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának (EJT) rendes ülései, a különleges előadók kijelölése, egyetemes időszakos felülvizsgálati mechanizmusa és az egyes országokban kialakult helyzetekre vagy tematikus kérdésekre vonatkozó egyedi eljárások hozzájárulnak az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság előmozdításához és tiszteletben tartásához;

O.  mivel az Unió egyik fő prioritásának tekinti a harmadik országok civil társadalmával és az emberi jogi jogvédőkkel folytatott szoros együttműködést az emberi jogok előmozdítása és az emberi jogi jogsértések kezelése során;

P.  mivel „a helyi hatóságokról és a civil társadalomról: Európa elköteleződése a fenntartható fejlődés támogatása mellett” című, 2013. október 22-i állásfoglalásában(62) a Parlament mélységes aggodalmának ad hangot a civil társadalmi szervezetekkel szembeni fellépés okán, valamint hangsúlyozza egy olyan ellenőrzési rendszer meghatározásának fontosságát, amely lehetővé teszi az előrehaladás értékelését a követett politika és a szabályozási rendelkezések tekintetében, továbbá felhív a civil társadalmi szervezetek számára kedvező környezet előmozdítására; mivel a közelmúltban több ország fogadott el szigorú jogszabályokat a nem kormányzati szervezetekről, amelyek nemkívánatosnak nyilvánítanak külföldi szervezeteket, amennyiben úgy ítélik, hogy fenyegetést jelentenek az alkotmányos rendre, a védelemre vagy biztonságra, és mivel egyedül 2015-ben 185 környezetvédő emberi jogi aktivistát gyilkoltak meg a világon, ezek 66%-át latin-amerikai országokban;

Q.  mivel ‒ különösen Ázsiában, a Közel-Keleten és Afrikában ‒ egyre több ország alkalmaz utazási tilalmat annak megakadályozására, hogy az emberijog-védők részt vehessenek nemzetközi eseményeken;

R.  mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. és 19. cikke elismeri, hogy mindenkinek joga van a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadsághoz, a véleménynyilvánítás szabadságához, amely magában foglalja a jogot, miszerint nézetei miatt senki sem zaklatható, valamint az információ kereséséhez és megismeréséhez, illetve a mindenfajta adat és gondolat bármilyen média segítésével történő, határokra való tekintet nélküli terjesztéséhez való jogot; mivel a kizárólag véleményalkotás, vallásgyakorlás és véleménynyilvánítás szabadságához fűződő joguk békés gyakorlása miatt üldöztetett személyek száma jelentősen megnőtt;

S.  mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 20. cikke elismeri, hogy mindenkinek joga van a békés gyülekezés és egyesülés szabadsághoz; mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 21/16. számú határozata emlékezteti az államokat azon kötelezettségükre, hogy tartsák tiszteletben és teljes körűen védelmezzék az egyének békés gyülekezéshez és szabad egyesüléshez való jogát, online és offline egyaránt, és mivel a gondolat, a lelkiismeret, a vallás vagy a meggyőződés szabadságát vallásközi és kultúraközi párbeszédek révén kell támogatni;

T.  mivel a genfi egyezmény és kiegészítő jegyzőkönyvei meghatározzák a nemzetközi humanitárius jog és az emberi jogok alapvető szabályait és ezek alkotják az összes humanitárius fellépés magját; mivel a civilek és a lakóhelyét elhagyni kényszerült személyek konfliktusövezetekben való védelmét teljes semlegességgel és pártatlansággal kell biztosítani, valamint mivel fenn kell tartani a segélyezés függetlenségét;

U.  mivel valamely terület jogellenes megszállása a nemzetközi jog folyamatos megsértését jelenti, ami a nemzetközi humanitárius jog értelmében kiváltja a megszálló hatalom felelősségét a terület civil lakossága felé;

V.  mivel a háborús bűncselekmények és az emberiesség elleni bűncselekmények bizonyítékait nehéz megőrizni ‒ különösen az erőszak ellen menekülők minden korábbinál nagyobb mértékű áramlásának idején; mivel a bizonyítékok megőrzése nélkülözhetetlen az elkövetők bíróság elé állításához;

W.  mivel az USA guantánamói fogolytáborának bezárására irányuló törekvések meghiúsultak és 2015-ben csak 20 fogvatartottat engedtek szabadon vagy helyeztek át;

X.  mivel világszerte egyre több ember menekül háború, fegyveres konfliktusok vagy más megalázó körülmények elől, és mivel ezek a menekültáramlások és a migráció különböző formái jelentős kihívást jelentenek mind az Unió számára, mind globális szinten, és azonnali, hatékony és fenntartható megoldásokat igényelnek, a közös európai értékekkel összhangban; mivel a Bizottság ‒ a vezető globális donor ‒ által nyújtott humanitárius segély több mint 30 országban segíti a menekülteket és a lakóhelyüket elhagyni kényszerülőket;

Y.  mivel a migránscsempészet, az emberkereskedelem és a munkaerő-kizsákmányolás elleni küzdelem egyaránt igényel rövid, közép- és hosszú távú válaszokat, többek között a bűnözői hálózatok felszámolását és az elkövetők bíróság elé állítását, az adatok gyűjtését és elemzését, az áldozatok védelmét és a jogellenesen tartózkodó migránsok visszatérését célzó intézkedéseket, valamint a harmadik országokkal folytatott együttműködést, továbbá az emberkereskedelem és embercsempészet áldozatai iránti keresletet és a migrációnak az embereket az embercsempészeknek kiszolgáltató kiváltói okait kezelő, hosszabb távú stratégiákat;

Z.  mivel az igazságszolgáltatás nélkülözhetetlen az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdításához, és az EU és tagállamai a Nemzetközi Büntetőbíróság feltétel nélküli támogatói annak megalakulása óta, miközben előmozdítják a Római Statútum egyetemességét, és a Bíróság függetlenségének erősítése érdekében védelmezik annak sérthetetlenségét;

AA.  mivel eddig jelentős előrelépés történt a halálbüntetés eltörlése felé és számos ország eltörölte a halálbüntetést, és mivel mások jogalkotási intézkedéseket tettek e célból; mivel 2015-ben drámai módon nőtt a kivégzések száma, amelyek közel 90%-a csupán három országban, Iránban, Pakisztánban és Szaúd-Arábiában történt; mivel Belarusz az egyetlen olyan európai ország, amely nem szüntette meg a halálbüntetést;

AB.  mivel a nemek közötti egyenlőség az egyik legfontosabb európai érték, és szerves részét képezi az EU jogi és politikai keretének, valamint központi eleme az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendjének; mivel az utóbbi években drasztikusan megnövekedett a nők és lányok elleni erőszak és megkülönböztetés, különösen a háborús övezetekben és az önkényuralmi rendszerekben;

AC.  mivel az UNICEF becslései szerint 250 millió gyermek él konfliktus által érintett országokban, közel 50 millió gyermek volt kénytelen erőszak, háború és az azzal járó atrocitások, terrorizmus és felkelések miatt elhagyni az otthonát vagy vándorolt határokon át, és sokan szenvednek továbbra is a megkülönböztetés, az erőszak, a kizsákmányolás, a bántalmazás, a kényszermunka, a szegénység és az alultápláltság számtalan megnyilvánulási formájától;

AD.  mivel az UNICEF szerint a világon minden kétszázadik gyermek menekült, a születési helye szerinti országon kívül élő gyermekek közel egyharmada menekült, és a menekült gyermekek száma 2005 és 2015 között megkétszereződött;

AE.  mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 25. cikke elismeri, hogy minden személynek joga van a „saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz”, amelynek részeként az anyaság és a gyermekkor különleges segítségre és támogatásra jogosítanak, beleértve az orvosi ellátást; mivel minden gyerek számára garantálni kell az oktatásba való bejutást, a táplálkozást és az egészségügyi ellátás igénybevételének lehetőségét; mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 26/28(36) sz. határozata felhívja az ENSZ Emberi Jogi Tanács Szociális Fórumának következő ülését, hogy az elérhető legmagasabb szintű fizikai és mentális egészséghez fűződő, mindenkit megillető joggal összefüggésben összpontosítson a gyógyszerekhez való hozzáférésre; mivel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) alapokmánya rögzíti, hogy az elérhető legmagasabb szintű egészséghez való jog gyakorlása fajtól, vallástól, politikai meggyőződéstől, valamint gazdasági vagy szociális körülményektől függetlenül minden ember egyik alapvető joga;

AF.  mivel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek megfelelően a hatóságoknak tiszteletben kell tartaniuk az egyik vagy mindkét szülőjétől elszakított gyermek jogait;

AG.  mivel a kisebbségek, köztük az LMBTI-személyek elleni erőszak és az, hogy ellenük törvénytelen vádeljárást indítanak, világszerte számos helyen továbbra is előfordul, továbbá elterjedt a megkülönböztetés az egészségügyi, oktatási, foglalkoztatási és más ágazatokban;

AH.  mivel továbbra is a világ számos pontján tapasztalható, hogy bizonyos magánszektorbeli szereplők által alkalmazott visszaélések a polgári és politikai, munkavállalói, valamint gazdasági, társadalmi és kulturális jogok megsértéséhez, továbbá környezeti károkhoz vezetnek; mivel szoros kapcsolat van a korrupció, az adócsalás, az illegális pénzáramlások és az emberi jogok megsértése között;

AI.  mivel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek minden államra és minden transznacionális és egyéb üzleti vállalkozásra alkalmazandók, méretüktől, ágazatuktól, működési helyüktől, tulajdonosi körüktől és szerkezetüktől függetlenül, de mivel a hatékony ellenőrzési és a szankcionálási mechanizmusok ezen irányelvek világszintű végrehajtása során továbbra is kihívást jelentenek; mivel a kis- és középvállalkozások (kkv-k) sajátosságait megfelelően figyelembe kell venni és a lehetőségeikhez igazított, a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó rugalmas megközelítés részévé kell tenni;

AJ.  mivel 2015. októberben a Bizottság közzétette „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű új kereskedelmi stratégiáját, amelyben céljául tűzi ki, hogy a kereskedelmet az emberi jogok harmadik országokban történő erősítésére szolgáló eszközként használja;

AK.  mivel 2015-ben az Európai Unió megkezdte a konfliktusok finanszírozására szolgáló ásványok kereskedelméről szóló jogszabállyal kapcsolatos munkát;

AL.  mivel az olyan nemzeti és nemzetközi sporteseményeket, mint az olimpiai játékokat és a labdarúgó világbajnokságot, nem volna szabad politikai célokra felhasználni, és az összes emberi jog teljes mértékű tiszteletben tartásával kell megszervezni, amint az az Olimpiai Chartában is szerepel, és az emberiség összehangolt fejlődésére kell törekedni annak érdekében, hogy elősegítsék az emberi jogok és az emberi méltóság megóvását fontosnak tartó, valamint nemzetiségen, fajon, valláson, politikai meggyőződésen, nemen, nemi identitáson, szexuális irányultságon vagy nemi jellegen alapuló megkülönböztetés nélküli békés társadalom létrejöttét;

AM.  mivel a környezeti változások aláássák a legalapvetőbb emberi jogokat, mint a vízhez, a természeti erőforrásokhoz és az élelemhez való hozzáférés jogát;

Az emberi jogok központi helye az EU külső politikáiban

1.  súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az emberi jogok és demokratikus értékek előmozdítása és védelme fenyegetésnek van kitéve világszerte, és hogy az emberi jogok egyetemességét a világ sok részén súlyosan megkérdőjelezik többek között tekintélyelvű rezsimek, valamint olyan terrorista csoportok, mint a Dáis;

2.  súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy számos és egyre több kísérletet tesznek a civil társadalom és az emberi jogi jogvédők mozgásterének csökkentésére, hogy növekvő mértékben korlátozásra kerül a gyülekezési szabadság és a szólásszabadság, és hogy világszerte, többek közt Oroszországban, Törökországban és Kínában egyre több, a civil társadalmat elnyomó jogszabályt fogadnak el, többek között a terrorizmus elleni küzdelem ürügyén (terrorizmus elleni küzdelemre irányuló jogszabályok, szükségállapot és biztonsági intézkedések bevezetésével), mivel ennek gyakorta kedvezőtlen hatása van az emberi jogokra, valamint e jogszabályokat gyakran elnyomásra használják; emlékeztet arra, hogy az ilyen jogszabályoknak semmiképp sem szabadna csökkenteniük a civil szervezetek működésének mozgásterét; felhív e visszaélések és jogsértések egyértelmű elítélésére;

3.  határozottan hangsúlyozza, hogy az Európai Unió elkötelezte magát egy olyan közös kül- és biztonságpolitika, valamint külügyi dimenzióval rendelkező szakpolitikák mellett, amely a demokrácia, a jogállamiság elvének, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan voltának, az emberi méltóság tiszteletben tartásának, az egyenlőség és a szolidaritás elvének, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában és az emberi jogok nemzetközi jogában és a humanitárius jogban foglalt elvek tiszteletben tartásának előmozdítására épül; megismétli, hogy ezen elvek a KKBP-n felüli külső tevékenységeknek, többek között a fejlesztés- és humanitárius politikának is szerves részét képezik;

4.  felhívja az összes uniós intézményt és a tagállamokat, hogy teljesítsék a demokrácia és a jogállamiság előmozdítására, az emberi jogok és alapvető szabadságok – beleértve a békés eszközök révén történő fejlődés jogát – megóvására és érvényesítésére vonatkozó kötelezettségvállalásaikat, és hogy az emberi jogokat helyezzék az EU összes harmadik országgal – ideértve stratégiai partnereit is – minden szinten fennálló kapcsolatainak középpontjába;

5.  ismételten felszólítja a tagállamokat, hogy jó példával járjanak elöl és egységesen támogassák az emberi jogok oszthatatlanságát, interdependenciáját, kölcsönös kapcsolatát és egyetemességét, továbbá ratifikálják az ENSZ által elfogadott valamennyi nemzetközi emberi jogi okmányt;

6.  hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy az EU hitelesen szerepeljen külkapcsolataiban, biztosítania kell a fokozott következetességet belső és külső politikái között az emberi jogok és demokratikus értékek tiszteletben tartása terén az LMBTI-személyek jogainak előmozdítására és védelmére vonatkozó emberi jogi stratégiákkal, és az EU emberi jogi politikájának következetes és összehangolt végrehajtására kell törekednie;

7.  felhívja a figyelmet az emberi jogok előmozdítása és demokratikus értékek elősegítése iránti hosszú távú elkötelezettségére, amelyet többek között a gondolatszabadságért adományozott Szaharov-díj évenkénti odaítélése, az Emberi Jogi, Demokrácia-támogatási és Választási Megfigyelő Albizottság, valamint a Demokráciáért Európai Alapítvány munkája, az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésével kapcsolatban a havi plenáris üléseken zajló viták, illetve elfogadott állásfoglalások, továbbá a számos parlamenti küldöttség által végzett munka is tükröznek;

8.  mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy mostanság számos emberijog-védőt ér támadás; felszólítja az EU-t, és különösen a főképviselőt/alelnököt olyan politika követésére, amely következetesen és egyértelműen elítéli az emberi jogi jogvédők meggyilkolását, illetve az ellenük irányuló erőszakos cselekedetekre, üldöztetésre, fenyegetésre, megfélemlítésre, elrablásra, bebörtönzésre vagy önkényes letartóztatásra tett bármilyen kísérletet, marasztalja el az ilyen atrocitások elkövetőit vagy megengedőit, valamint, hogy fokozza nyilvános diplomáciáját, amelyben nyíltan és egyértelműen támogatja az emberijog-védőket, ideértve a multilaterális fórumokon tett tanúságtételüket is; kéri az Uniót iránymutatás közzétételére e politikával kapcsolatban, mivel konzisztensebbé teszi az Unió jelenlegi, a különböző meglévő iránymutatásokban szereplő prioritásait; ösztönzi az uniós küldöttségeket és a tagállamok diplomáciai képviseleteit, hogy továbbra is tevőlegesen támogassák az emberijog-védőket, különösen a perek rendszeres nyomon követése, a bebörtönzött emberijog-védők látogatása, valamint adott esetben az egyes esetekről szóló nyilatkozatok kiadása révén; kéri egy olyan rendszer létrehozását, amely egyértelmű referenciaértékek és mutatók felhasználásával hatékonyan nyomon követi a civil társadalom mozgásterét; megismétli, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze fontos szerepet játszik a veszélyben lévő emberijog-védőknek szóló sürgős közvetlen pénzügyi és anyagi támogatás nyújtásában, valamint kiemeli a szükséghelyzeti alap fontosságát, amely lehetővé teszi az Unió küldöttségei számára, hogy közvetlen és ad hoc támogatást nyújtsanak azon jogvédők számára, akik közvetlen életveszélyben vannak;

9.  felhívja az Uniót és a tagállamait, hogy ösztönözzék az Egyesült Nemzetek párizsi elveinek megfelelő, kellő felhatalmazással, elegendő forrásokkal és szakértelemmel rendelkező nemzeti emberi jogi intézmények létrehozását, hogy eleget tegyenek az emberi jogok védelmének és tiszteletben tartásának;

10.  felhívja a figyelmet arra, hogy az emberi jogok hatékony előmozdítása érdekében, őszinte és a kölcsönös megértésen és bizalmon alapuló párbeszéd keretében fejleszteni kell az Unió és partnerei közötti parlamentközi kapcsolatokat;

Az uniós stratégiai keret és az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos új cselekvési terv

11.  üdvözli az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos, a 2015–2019 közötti időszakra szóló második uniós cselekvési terv elfogadását és arra ösztönzi az Uniót és a tagállamait, hogy maradéktalanul, következetesen, átláthatóan és időben hajtsák végre az abban foglalt intézkedéseket, valamint erősítsék a demokráciatámogatást; kiemeli, hogy egyetértésre és együttműködésre van szükség az Unió és a tagállamok között a cselekvési terv következetes végrehajtásának biztosítása érdekében, és ösztönzi a tagállamokat, hogy vállaljanak nagyobb szerepet a cselekvési terv végrehajtásában és értékelésében; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak be kell számolniuk a cselekvési terv végrehajtásáról;

12.  hangsúlyozza, hogy az új cselekvési tervben kitűzött nagyratörő célok teljesítése érdekében az EU-nak elegendő forrást és szakértelmet kell biztosítania, mind a képviseletek és az Európai Bizottság és az EKSZ rendelkezésére bocsátott emberi erőforrások, mind a projektekhez rendelkezésre bocsátott pénzforrások tekintetében;

13.  úgy véli, hogy a szabad civil társadalom az emberi jogok és a demokratikus értékek védelmezésének és támogatásának egyik alapköve, ezért aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a civil társadalom mozgástere egyre szűkül, illetve egyre több emberi jogi jogvédőt és újságírót ér támadás világszerte; örvendetesnek tartja a civil társadalom mozgásterét fenyegető veszélyek kezelésére vonatkozó célkitűzés beépítését a cselekvési tervbe, és sürgeti az Uniót, hogy hajtsa végre a tervezett intézkedéseket, ösztönzi az uniós külső fellépésben részt vevő összes felet, hogy tárják fel és kezeljék az emberi jogok és a demokratikus szabadságok védelme terén fennálló hiányosságokat és hogy fokozzák a civil társadalommal, a parlamentekkel, a politikai pártokkal és a helyi hatóságokkal és a regionális és nemzetközi szervezetekkel a helyszínen folytatott együttműködést; felhívja a figyelmet arra, hogy a cselekvési terv nem tartalmaz a partnerországok demokratikus normáinak fejlesztésére vonatkozó külön célkitűzést; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki uniós iránymutatásokat a demokrácia támogatására vonatkozóan;

Az EU éves jelentése

14.  üdvözli az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről szóló éves jelentés tematikus részének fejlesztése, illetve tömörebbé és szabatosabbá tétele, valamint annak érdekében tett törekvéseket, hogy az szélesebb körben legyen hozzáférhető a nyilvánosság számára; megismétli azt a meggyőződését, hogy az éves jelentést objektívabb megközelítés révén kell megerősíteni, amely keretében az elért eredmények és a bevált gyakorlatok mellett a jelentés a harmadik országokban tapasztalt konkrét kihívásokat és korlátozásokat is kiemelné, valamint ajánlásokat fogalmazna meg a korrekciós intézkedésre vonatkozóan, illetve információval szolgálna az EKSZ által a kihívások leküzdése érdekében tett lépésekről; megismétli azon álláspontját, hogy az éves jelentés részét képező országjelentéseknek minél kevésbé leíró jellegűnek kellene lenniük, az emberi jogi és demokráciai szempontú országstratégiák végrehajtását kellene tükrözniük, és áttekintést kellene adniuk a helyszínen zajló uniós fellépések hatásáról;

15.  megismétli azon felhívását, hogy rendszeresen nyújtsanak be átfogó jelentéseket az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről szóló parlamenti állásfoglalásokra válaszul tett lépésekről, az elért eredményekről és az intézkedésekkel kapcsolatban levont politikai következtetésekről; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az emberi jogok megsértésének mielőbbi és megfelelő orvoslását, a jogsértések korai szakaszában is; ezzel összefüggésben örvendetesnek tartja, hogy az EKSZ az Emberi Jogi Albizottságban reagált az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteivel kapcsolatos vitákról szóló állásfoglalásokra; megismétli kérését a Bizottság és az EKSZ az emberi jogokról és a demokráciáról szóló éves jelentésről megfogalmazott parlamenti állásfoglalásra adott átfogó írásbeli válasza iránt, amely fontos szerepet játszik a Parlament által felvetett valamennyi pont rendszeres és alapos nyomon követésében és a parlamenti ellenőrzésben; megismétli az alelnök/főképviselő felé tett azon felhívását, hogy vitában vegyen részt az Európai Parlament tagjaival évente két plenáris ülésen, egyszer az EU éves jelentésének bemutatásakor, másodszor pedig a parlamenti jelentésre adott válaszként;

Az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselője

16.  emlékeztet az EU különleges képviselője erőteljesebb és rugalmasabb megbízatásának jelentőségére az Unió hatékonyságának, következetességének és láthatóságának növelése tekintetében az emberi jogok és a demokratikus alapelvek egész világon történő előmozdítása terén; megismétli azon kérését, hogy ez a megbízatás állandó legyen; úgy véli továbbá, hogy az EU különleges képviselőjének nyilvános felszólalási joggal és saját kezdeményezési jogkörrel kell rendelkeznie, továbbá legyen láthatóbb a nyilvánosság számára, valamint megfelelő erőforrás és szakértelem álljon rendelkezésére;

17.  hangsúlyozza a civil társadalom rendszerszintű támogatásának, valamint a velük folytatott valódi és mélyreható konzultációknak a jelentőségét az EU különleges képviselőjének a partnerországokba irányuló látogatásait megelőzően; örvendetesnek tartja ebben a tekintetben, hogy az EU különleges képviselője a harmadik országokba tett látogatásai előtt, alatt és után határozottan együttműködik az emberijog-védőkkel és a civil társadalommal – beleértve a helyi képviselőket, a fiatalokat és a gyermekeket is –, valamint a megfelelő nemzetközi szervezetekkel, és hangsúlyozza a folyamatos és minden eddiginél erőteljesebb, ezen irányvonalak mentén való együttműködés fontosságát, valamint az egyértelmű és átlátható nyomonkövetési mechanizmusok szükségességét; teljes mértékben támogatja azt, hogy az EU különleges képviselője megbízatása során a civil társadalom és az emberijog-védők mozgásterének növelését és védelmét mint kulcsfontosságú prioritást helyezi középpontba; felhívja az EU különleges képviselőjét, hogy látogatásait követően rendszeresen számoljon be a Parlamentnek; sajnálatosnak tartja, hogy az EU különleges képviselőjének munkája és befolyása csak részben értékelhető az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről szóló éves jelentés áttekintése alapján, a közösségimédia-fiókján keresztül és az elérhető beszédeiből; azt is sajnálatosnak tartja, hogy nem állnak rendelkezésre sem a tevékenységeivel, terveivel kapcsolatos hivatalos információk, sem az elért eredményekről szóló jelentések vagy beszámolók;

18.  ösztönzi az EU különleges képviselőjét, hogy továbbra is rendszeresen emeljen szót az Unió emberi jogi prioritásai mellett és fokozza az Unió együttműködését az összes vonatkozó regionális és nemzetközi emberi jogi szervezettel és mechanizmussal; felhívja a Tanácsot, hogy általános elvként fogadja el azt a gyakorlatot, hogy a földrajzi területekért felelős uniós különleges képviselők megbízatásába módszeresen beépítik az EU különleges képviselőjével folytatott együttműködést;

Az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó országstratégiák és az uniós küldöttségek szerepe

19.  örvendetesnek tartja, hogy az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó országstratégiák a demokráciára is kiterjednek mint a partnerországok emberi jogi és demokratikus helyzetének átfogó elemzéséhez szükséges tényezőre;

20.  megismétli, hogy az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó országstratégiákat figyelembe kell venni a harmadik országokkal kapcsolatos politikai döntéshozatal minden szintjén, többek között a magas szintű politikai és emberi jogi párbeszédek, az országstratégiai dokumentumok és az éves cselekvési programok előkészítése során;

21.  megismétli, hogy az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó országstratégiáknak összhangban kell lenniük az egyes országokban a konkrét helyzettől függően végrehajtandó uniós intézkedésekkel és előrehaladásra vonatkozó mérhető mutatókat és szükség esetén azok kiigazításának lehetőségét kell tartalmazniuk; rámutat az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó országstratégiák folyamatos értékelésének szükségességére; az uniós képviseletek, a tagállami nagykövetségek és az uniós intézmények ‒többek között a Parlament ‒ közötti együttműködés, kommunikáció és információcsere további javítását kéri az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó országstratégiák elkészítésével és végrehajtásával kapcsolatban; ismételten kéri, hogy az Európai Parlament tagjai kapjanak hozzáférést az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó országstratégiákhoz és tájékoztatást arról, hogy az Unió hogyan hajtja végre e stratégiákat, és hogy ezeket olyan formátumban tegyék közzé, amely lehetővé teszi a parlamenti képviselők számára a vizsgálat megfelelő elvégzését;

22.  hangsúlyozza, hogy a civil társadalommal kapcsolatban koherens és nyilvánvaló uniós politikát kell végrehajtani, és hogy a társadalmi diplomácia alkalmazásának világosabb megértésére van szükség; ösztönöz az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó országstratégiák és ütemtervek közzétételére, valamint az esetekkel kapcsolatos hatékony visszajelzés, nyomon követés kialakítására és az információmegosztásra;

23.  üdvözli emberi jogi és/vagy a nemek közötti egyenlőségért felelős kapcsolattartási pontok kijelölését minden uniós képviseletnél és emlékeztet az alelnöknek/főképviselőnek és az EKSZ-nek címzett azon ajánlására, hogy dolgozzanak ki egyértelmű működési útmutatót az emberi jogi kapcsolattartási pontok szerepe tekintetében; ragaszkodik ahhoz, hogy az emberi jogi kapcsolattartási pontok munkáját a tagállamok diplomáciai személyzete is támogassa; kéri, hogy az emberi jogi kapcsolattartási pontok munkája legyen független és politikai befolyástól, valamint a harmadik országok nemzeti hatóságai általi zaklatástól mentes, különösen az emberi jogi aktivistákkal és a civil társadalommal folytatott kapcsolataik terén; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az uniós küldöttségek minden tagja kapjon képzést az emberi jogokra vonatkozó uniós iránymutatások tartalmáról;

24.  üdvözli a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének (2014–2020) megnövelt költségvetését és egyszerűsített eljárásait, továbbá felszólít arra, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének félidei felülvizsgálatára elkülönített összeget a jelenlegi többéves pénzügyi keret végéig tartsák fenn; megismétli, hogy szükség van a különböző uniós finanszírozási eszközök közötti koherenciára és komplementaritásra, valamint annak biztosítására, hogy ilyen megerősítés legyen alkalmazható az emberi jogokat szolgáló valamennyi eszközre;

25.  felszólít a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze éves cselekvési programjainak évente történő elfogadására, szemben a legutóbb alkalmazott kétévenkénti (2016–2017) elfogadással, így biztosítva a változó helyzetek terén szükséges rugalmasságot és az optimális összhangot a Unió többi külső pénzügyi eszközével;

Emberi jogi párbeszédek és konzultációk

26.  megismétli, hogy támogatja a kifejezetten az emberi jogokról folyó párbeszédeket, és elismeri, hogy a kétoldalú kapcsolatok és együttműködés hatékony és eredményes eszközei lehetnek, feltéve, hogy lehetővé teszik, hogy a partnerek hozzászólhassanak a lényeges kérdésekhez, jelentőségteljes politikai üzeneteket fogalmazhassanak meg és eredményorientáltak legyenek, következetes nyomon követést biztosítva és túllépve a bevált gyakorlatokkal és a kihívásokkal kapcsolatos információcserén; felkéri az Uniót, hogy a nők és a gyermekek jogaival kapcsolatos helyzetről szóló megbeszéléseket következetesen építse be minden emberi jogi párbeszédbe;

27.  elismeri annak fontosságát, hogy emberi jogi témákról párbeszédet kezdeményezzenek olyan országokkal is, ahol súlyos emberi jogi problémák vannak; hangsúlyozza azonban, hogy az EU-nak egyértelmű politikai következtetéseket kell levonnia, amennyiben ezek az emberi jogi párbeszédek nem hoznak pozitív eredményt; figyelmeztet arra, hogy a magas szintű politikai párbeszédekben ne szoruljon háttérbe az emberi jogi kérdések megvitatása;

28.  hangsúlyozza, hogy a magas szintű politikai eszmecserék során az emberi jogi kérdések megvitatását soha nem szabad más érdekeknek alárendelni; megismétli az EKSZ-hez intézett azon felhívását, hogy az emberi jogi párbeszédek fejlesztése céljából dolgozzon ki mechanizmust azok felülvizsgálatára; úgy véli, hogy amennyiben ezek a párbeszédek állandóan kudarcba fulladnak, alternatív eszközöket kell alkalmazni az emberi jogok előmozdításának támogatására az érintett országban;

29.  sürgeti az EKSZ-t, hogy rendszeresen folytasson további előkészítő párbeszédeket a civil társadalommal és helyi szinten is azzal a céllal, hogy ezek eredményeit közvetlenül foglalja bele magába az emberi jogi párbeszédbe; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az alelnök/főképviselő és az EKSZ az emberi jogi párbeszéd során említse meg az emberi jogi jogvédők egyes eseteit; felhívja az EKSZ-t hogy rendszeresen kövesse nyomon az emberi jogi párbeszéd során tett kötelezettségvállalásokat és tegye rendszeressé a civil társadalmi szervezetekkel való tájékoztató jellegű találkozókat;

Az emberi jogokról szóló uniós iránymutatások

30.  üdvözli az emberi jogokról szóló uniós iránymutatásokat, amelyek értékes külpolitikai eszközei az Unió emberi jogi politikájának, mert gyakorlati útmutatást nyújtanak az uniós küldöttségek és a tagállamok diplomáciai képviseletei számára; megismétli azon felhívását, hogy további késedelem nélkül fogadjanak el a gyermek jogainak előmozdítására és védelmére vonatkozó új uniós iránymutatásokat;

31.  határozottan hangsúlyozza, hogy az iránymutatások végrehajtását egyértelmű referenciaértékek segítségével folyamatosan értékelni kell; sürgeti a Bizottságot, hogy végezzen és tegyen közzé alapos értékelést az iránymutatásoknak az összes harmadik országban működő uniós küldöttségek és tagállami diplomáciai képviseletek általi végrehajtásáról, hogy kimutassa és orvosolja a végrehajtással kapcsolatos eltéréseket és hiányosságokat; úgy véli, hogy az iránymutatások megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében az EKSZ és az uniós küldöttségek tagjai számára rendszeres és hatékony képzést kell biztosítani;

Küzdelem a megkülönböztetés valamennyi formájával szemben

32.  a leghatározottabban elítéli a hátrányos megkülönböztetés valamennyi – többek között fajra, bőrszínre, nemre, nemi irányultságra, nemi identitásra, nyelvre, kultúrára, vallásra vagy meggyőződésre, társadalmi eredetre, kasztra, születésre, életkorra, fogyatékosságra vagy bármely más körülményre alapozott – formáját; megismétli felhívását egy olyan megerősített uniós politikára és diplomáciára, amely a megkülönböztetés valamennyi formájának felszámolására irányul, és igyekszik kihasználni minden alkalmat, hogy mélységes aggodalmát fejezze ki a megkülönböztetés e formái miatt; sürgeti továbbá az EU-t, hogy továbbra is mozdítsa elő valamennyi idevágó ENSZ-egyezmény – így a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezmény vagy a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény – ratifikálását és maradéktalan végrehajtását; üdvözli az EKSZ által a megkülönböztetésmentességről szóló kézikönyv elkészítése érdekében végzett munkát;

Közös biztonság- és védelempolitikai (KBVP) missziók és tevékenységek

33.  emlékeztet arra, hogy az EU elkötelezte magát az emberi jogok és a nemi szempontok közös biztonság- és védelempolitikai missziókba való belefoglalása mellett, összhangban az ENSZ Biztonsági Tanácsa nőkről, békéről és a biztonságról szóló 1325. és 1820. számú határozataival, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsa nemrég elfogadott 2242. számú határozatával, amely a nőket a globális kihívások leküzdésére irányuló összes erőfeszítés középpontjába helyezi; ezzel kapcsolatban ismételten felszólítja az EU-t és annak tagállamait, hogy a fenntartható megbékélés elérésében támogassa a nők rendszeres részvételét mint a béketeremtési folyamatok kulcsfontosságú összetevőjét; ezzel kapcsolatban ismételten felszólítja az EU-t és annak tagállamait, hogy a fenntartható megbékélés elérésében támogassa a nők rendszeres részvételét mint a béketeremtési folyamatok kulcsfontosságú összetevőjét;

34.  hangsúlyozza, hogy a KBVP egy olyan eszköz, amely nemcsak Európa biztonságát hivatott biztosítani, hanem az uniós külpolitikai eszközök részét is képezi, és ezért az emberi jogok és a demokrácia harmadik országokon belüli előmozdításának fokozására is használni kell;

35.  további európai katonai integrációt szorgalmaz az európai fegyveres erők bevethetőségének és rugalmasságának javítása érdekében, hogy azok reagálni tudjanak a fenyegetésekre és az emberi jogok súlyos megsértésének eseteire, a népirtásra vagy az etnikai tisztogatásra; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a „védelmi felelősség” elvét meg kellene erősíteni a nemzetközi jogon és az Unió mint az értékek közösségének jogán belül, és annak – akár a saját államuk által fenyegetett – civilek védelmére irányuló kezdeményezésekhez és érdemi fellépésekhez kellene vezetnie;

36.  hangsúlyozza, hogy a migránscsempészet összefügg az emberkereskedelemmel, és súlyosan sérti az emberi jogokat; emlékeztet arra, hogy az embercsempészet elleni konkrét harc egyik eszköze az olyan KBVP-missziók elindítása, mint az Európai Uniónak a Földközi-tenger déli-középső részén folytatott katonai művelete (EUNAVFOR MED Sophia művelet); kéri az Uniót, hogy folytassa és fokozza az ilyen jellegű műveleteket;

37.  felszólítja a Külügyek Tanácsát és az alelnököt/főképviselőt, hogy kérjék, hogy az EU misszióvezetői és az EU megfelelő képviselői (a polgári műveletek misszióvezetői, az EU katonai műveleteinek parancsnoka és a különleges képviselők) nyújtsanak be jelentést a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértésének eseteiről és hogy mozdítsák elő a magatartási kódexet a Biztonsági Tanács népirtás, az emberiesség elleni bűncselekmények vagy háborús bűncselekmények elleni fellépése tekintetében, amely arra kötelezi az ENSZ tagországait, hogy támogassák a Biztonsági Tanács ilyen bűncselekmények megelőzésére vagy megszüntetésére irányuló fellépését; szorgalmazza, hogy a gyermekekkel kapcsolatba kerülő minden uniós polgári és katonai művelet során vegyék figyelembe a gyermekvédelmi politikákat;

38.  kéri, hogy az EU erősítse meg az ENSZ-szel folytatott együttműködését azzal, hogy kidolgoz egy közös biztonsági stratégiai irányvonalat egyrészt az EU új globális kül- és biztonságpolitikai stratégiája, másrészt pedig az ENSZ békefenntartási fellépéseinek és béketeremtési eszköztárának felülvizsgálata alapján; hangsúlyozza, hogy együtt kell működni az ENSZ-szel a regionális és szubregionális szervezetek által a békefenntartásban, a konfliktusok megelőzésében, a civil és katonai válságkezelésben és a konfliktuskezelésben játszott szerep és a kapacitásuk megerősítésében, és hogy tovább kell fejleszteni az ENSZ fellépéseinek a KBVP-vel történő támogatására szolgáló eljárásokat, ideértve az uniós harccsoportok bevetése révén, vagy pedig kapacitásépítési és a biztonsági ágazat reformjára irányuló kezdeményezések révén, miközben az emberi jogokat és a nemek közötti egyenlőséget előtérbe helyezik a misszió és a művelet során;

Multilaterális kapcsolatok az emberi jogok előmozdítására

39.  határozottan megismétli, hogy az 1993-as Bécsi Nyilatkozatban és Cselekvési Programban rögzítetteknek megfelelően az ENSZ égisze alatt létrejött egyezményekben biztosított valamennyi emberi jog egyetemes, oszthatatlan, egymástól függő és egymással összefüggő, és biztosítsák azok betartását; emlékeztet az Uniónak a nemzetközi jog előmozdítása és fejlesztése tekintetében az ENSZ-szel összhangban vállalt kötelezettségeire; hangsúlyozza, hogy fontos, hogy a tagállamok aláírják az ENSZ által létrehozott összes nemzetközi emberi jogi eszközt, ideértve a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában foglaltakat, és különösen a hozzá csatolt fakultatív jegyzőkönyvet, amely meghatározza a panaszkezelési és konzultációs mechanizmusokat az EUSZ 21. cikkével összhangban;

40.  hangsúlyozza, hogy az uniós vezetésnek nyomást kell gyakorolnia az ENSZ reformjaira azzal a céllal, hogy megerősítsék a szabályokon alapuló multilaterális rendszer hatásait és teherbírását, valamint hatékonyabb emberi jogi védelmet biztosítsanak, illetve biztosítsák a nemzetközi jog előmozdítását; megismétli továbbá, hogy biztosítani kell, hogy az Unió, hitelességének javítása érdekében, aktívan és következetesen részt vegyen az ENSZ emberi jogi mechanizmusaiban, különösen a Harmadik Bizottságban, az ENSZ-közgyűlésben (UNGA) és az Emberi Jogi Tanácsban (EJT); támogatja az EKSZ, az EU New York-i és genfi képviselete és a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az EU emberi jogi ügyekben mutatott következetessége fokozódjon az ENSZ-ben; bátorítja az EU-t hogy fokozza a több régióra kiterjedő kezdeményezések alkalmazását, kezdeményezze és közösen támogassa az állásfoglalásokat, valamint szorosan kövesse nyomon az ENSZ időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékeléshez kapcsolódó eljárását; elítéli, hogy az Emberi Jogi Tanácsban (EJT) gyakran olyan országok foglalnak helyet, amelyek bizonyítottan súlyosan megsértették az emberi jogokat, kéri az uniós tagállamokat, hogy hozzák nyilvánosságra az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában leadott szavazatukat; ezzel kapcsolatban arra kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy szavazási mintájukban tükröződjön, hogy a jogok egyforma jelentőséggel bírnak, valamint az EJT-határozatokkal kapcsolatos szavazatukat sokkal inkább e szövegek tartalma határozza meg, ne pedig az, hogy kik a szerzők; hangsúlyozza annak fontosságát és szükségességét, hogy minden multilaterális fórumon legyen állandó uniós képviselet, és hogy az uniós tevékenységek legyenek jobban átláthatók;

41.  kéri az EU-t, hogy szenteljen különös figyelmet a keleti szomszédságában található vitatott területeknek, ahol mintegy ötmillió ember nélkülözi a valódi emberi jogi védelmet és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést; kéri az Uniót, hogy az érintett államokkal folytatott kétoldalú megoldáskeresés során kiemelt helyen foglalkozzon ezzel a kérdéssel, és az emberi jogok előmozdítására vonatkozó konkrét megoldások ezen államokon belüli támogatásához teljes eszköztárát vegye igénybe, valamint támogassa az ottani emberijog-védők munkáját;

A civil társadalom mozgásterének biztosítása és az emberijog-védők támogatása

42.  határozottan elítéli az ügyészek, bírák, ügyvédek, értelmiségiek, újságírók és más olyan szakmák képviselőinek megtámadását, megfélemlítését, letartóztatását, meggyilkolását, zaklatását és elnyomását, akiknek függetlensége és szakmai szabadsága elengedhetetlen a demokratikus társadalom felépítéséhez;

43.  sajnálja a környezet- és emberijog-védők ellen világszerte elkövetett támadások növekvő számát; határozottan elítéli a gyilkosaik büntetlenségét, és felszólítja az EKSZ-t, hogy álljon ki a felelősök igazságszolgáltatás elé állítására irányuló követelések mellett;

44.  határozottan elítéli, hogy nemrégiben világszerte sok ország fogadott el olyan szigorú törvényeket a nem kormányzati szervezetekről, amelyek meggyengítik a civil társadalmat, és a jogszabályok önkényes alkalmazásához vezetnek olyan szankciókkal, mint a bebörtönzés, a vagyoni eszközök befagyasztása és a hozzáférés megtiltása a nem kormányzati szervezetek személyzete számára, különösen a külföldi állami források megszerzését illetően;

45.  határozottan elítéli, hogy a hatóságok annak eszközeként adnak ki utazási tilalmat, hogy megfélemlítsék az emberijog-védőket és aktivistákat, valamint az ügyvédeket és újságírókat, valamint hogy elhallgattassák független véleményüket, és hangsúlyozza, hogy ezeket az intézkedéseket gyakran önkényesen, bírósági indoklás nélkül hozzák meg;

46.  kiemeli az uniós küldöttségek szerepét abban, hogy megerősítsék és előmozdítsák a civil társadalom által a demokráciában játszott döntő fontosságú szerepet, és hogy a civil társadalom számára ösztönző környezet jöjjön létre, hogy maximális átláthatóságot és a civil társadalmi szervezetekkel és emberijog-védőkkel való együttműködésbe való bevonást írnak elő; ezért sajnálatosnak tartja, hogy az emberi jogokra vonatkozó uniós iránymutatások elfogadása után tíz évvel még mindig nem szerepelnek az összes uniós küldöttség honlapján az emberi jogi kapcsolattartók / az emberijog-védők összekötő tisztviselőinek elérhetőségei;

47.  felhívja az alelnököt/főképviselőt és az EU külügyminisztereit, hogy rendszeresen helyezzék a Külügyek Tanácsának napirendjére az EU emberijog-védők, segélymunkások, újságírók, politikai aktivisták és mások kiszabadítására tett erőfeszítéseinek megvitatását, és hogy évente szervezzék meg a Külügyek Tanácsának nyilvános ülését, amelynek napirendjén szerepeljen a civil társadalom egyre szűkülő mozgástere és az emberijog-védők bebörtönzése, valamint hogy minden alkalommal vitassák meg ezeket a kérdéseket az érintett partnerekkel, beleértve az Európai Parlamentnek az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésével kapcsolatos vitákra vonatkozó állásfoglalásaiban felvetett kérdéseket is;

48.  felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy állítsa igazságszolgáltatás elé a politikai vezetőket, ha strukturálisan visszaélnek a rendőrségi és katonai erőkkel, hogy elhallgattassák a vezető szerepükkel (és annak meghosszabbításával) szembeni tiltakozásokat;

Migránsok, menekültek, menedékkérők és belső menekültek

49.  szolidaritását fejezi ki annak a sok migránsnak és menekültnek, akik konfliktusok, kormányzási mulasztások és csempészhálózatok áldozataiként súlyos emberi jogi jogsértések áldozataivá válnak; elítéli a Földközi-tengeren bekövetkező halálesetek drámaian magas számát; rendkívül aggasztja a menekültek, irreguláris migránsok és menedékkérők ellen az EU-ba tartó útjuk során elkövetett emberi jogi visszaélések egyre növekvő száma; kiemeli, hogy a menekült, menedékkérő és a dokumentumokkal nem rendelkező migráns nők és gyermekek különösen kiszolgáltatottak a migrációs útvonalakon és magán az Unión belül is; felszólít a migrációs politikák koherenciájának javítására irányuló intézkedések mielőbbi meghozatalára, és hangsúlyozza, hogy átfogó megközelítésre van szükség a fenntartható, hosszú távú és koherens megoldások megtalálásához, amelyek nemzetközi emberi jogi normákon és elveken alapulnak, és amelyek a menekültválság alapvető okait is kezelik; hangsúlyozza a szolidaritás szükségességét a migránsok és menekültek védelme érdekében az emberi jogokon alapuló uniós politikákkal összhangban; kiemeli e tekintetben a menekültek és a migránsok közötti különbségtétel fontosságát;

50.  hangsúlyozza, hogy a konfliktusok, a háborúk, a kormányzási kudarcok, valamint az emberi jogok és a demokrácia tiszteletben tartásának hiánya jelentik a migráció és a lakóhelyelhagyás fő okait; hangsúlyozza, hogy a fogadó országoknak garantálniuk kell a menekültek szükségleteinek megfelelő ingyenes, jó minőségű közoktatást, az egészségügyi ellátást – ideértve a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat –, a munkaerőpiacra való belépést és a lakhatást; hangsúlyozza, hogy a migránsok és a menekültek integrációs szándéka, valamint a megfelelő jóléti politikák az integráció kulcsát jelentik; kéri az Uniót, hogy fokozza a Libanon és Jordánia támogatásra irányuló erőfeszítéseit, amely országok minden eddiginél több menekült számára adtak menedéket, akiket egyszerre több irányból fenyeget veszély;

51.  hangsúlyozza a származási és a tranzitországokkal történő együttműködés szükségességét, mind a migrációs áramlások rendezett igazgatása, mind az emigráció hátterében meghúzódó okok kezelése érdekében; kitart amellett, hogy elsődleges fontosságú az emberkereskedelemmel foglalkozó csoportok elleni küzdelem; emlékeztet annak fontosságára, hogy az Unió ösztönözze az említett országokat, hogy ragaszkodjanak a migránsok csempészete elleni fellépésről szóló palermói jegyzőkönyvben foglaltakhoz; emlékeztet a vallettai csúcstalálkozón elfogadott kötelezettségvállalásokra;

52.  hangsúlyozza, hogy sürgősen ki kell dolgozni és be kell vezetni egy átfogó, egységes és jól koordinált közös európai menekültügyi rendszert, amellyel megosztható a tagállamok között a felelősség;

53.  kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy a harmadik országoknak a migráció kezelésében való együttműködés céljából kiosztott pénzeszközök tekintetében biztosítsák a teljes átláthatóságot, valamint közöljék, hogy milyen biztosítékok révén biztosítják, hogy az ilyen együttműködésből sem közvetve, sem közvetlenül nem húznak hasznot ez emberi jogi jogsértésekben érintett biztonsági, rendőrségi vagy igazságszolgáltatási rendszerek;

54.  tudomásul veszi a Bizottságnak a biztonságos származási országok uniós jegyzékére, valamint a menekültügyi eljárásokról szóló irányelv módosítására irányuló közelmúltbeli javaslatát;

55.  annak fényében, hogy 2014-ben az Unió elhagyására felszólított harmadik országbeli állampolgároknak 36%-a tért valóban vissza, elismeri, hogy szükség van az uniós visszatérési rendszer hatékonyságának javítására;

56.  úgy véli, hogy a visszafogadások hatékonyságának növelése és a visszaküldések európai szintű következetességének biztosítása érdekében új európai visszafogadási megállapodásokat kell elfogadni, amelyeknek elsőbbséget kell élvezniük a tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú megállapodásokkal szemben;

57.  annak biztosítására kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a visszatérési irányelvet azon eljárásokat, előírásokat és alapvető emberi jogokat tiszteletben tartva hajtsák végre, amelyek lehetővé teszik, hogy az EU humánusan és méltóságteljesen kezelje a hazatelepülőket a visszaküldés tilalmának elvével összhangban; sürgeti az Uniót és a tagállamokat, hogy a származási vagy harmadik országban az emberi jogok esetleges megsértésével járó visszaküldések megelőzése érdekében szenteljenek különös figyelmet a lehetséges politikai üldöztetéshez kapcsolódó menedékjogi ügyeknek;

58.  ismételten felszólítja az EU-t annak biztosítására, hogy a nem uniós államokkal kötött valamennyi migrációs együttműködési és visszafogadási megállapodás feleljen meg a nemzetközi emberi jogoknak, a menekültügyi jognak és a nemzetközi tengerjognak, valamint az uniós elveknek és értékeknek; felhívja a tagállamokat, hogy a nemzetközi joggal összhangban tartsák tiszteletben a visszaküldés tilalmának nemzetközi elvét; kéri, hogy az ellenőrzési mechanizmusokat oly módon integrálják, hogy az lehetővé tegye a nem uniós államokkal folytatott migrációs együttműködés és a határellenőrzési intézkedések emberi jogi hatásainak értékelését; kitart amellett, hogy az emberi jogokat a Frontex által végzett valamennyi tevékenységben általánosan érvényesíteni kell és nyomon kell követni; felkéri az Uniót, hogy vegyen részt aktívan a „klímamenekült” fogalmáról és ezen belül ennek lehetséges jogi meghatározásáról folyó vitában;

59.  ezenfelül egy arra vonatkozó záradékot szorgalmaz, hogy a megállapodásokat ne lehessen felfüggeszteni mindaddig, amíg a felek valóban megfelelő garanciákat biztosítanak a menedékjogi kérelmek egyenként történő megvizsgálása, és általában véve a migránsok, a menedékkérők és a menekültek emberi jogainak tiszteletben tartása tekintetében;

60.  emlékeztet arra, hogy az európai és nemzetközi felségvizeken tiszteletben kell tartani a visszaküldés tilalmának elvét, ahogy azt az Emberi Jogok Európai Bírósága és a létező uniós jogszabályok is megerősítették; emlékeztet azon kötelezettségvállalásra, hogy kialakítják a legális migráció megfelelő és biztonságos csatornáit, ugyanakkor jobban védik az Unió külső határait; felszólítja az Uniót és a legfejlettebb harmadik országokat, hogy a családegyesítés elősegítése és – minden készségszintre, még a legkevésbé képzettekre vonatkozóan is – a mobilitás elősegítése érdekében kössenek partnerségi megállapodásokat a harmadik országokkal;

61.  felhívja a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben és teljes körűen hajtsák végre az elfogadott uniós menedékjogi csomagot és a közös migrációs jogszabályokat, és főleg biztosítsanak védelmet a menekültügyi eljárás során a kiszolgáltatott menedékkérők, többek között a gyermekek, a nők, az idősek és az LMBTI-személyek számára az erőszakkal és a megkülönböztetéssel szemben, továbbá a megfelelő és helyes eljárások lehetővé tétele érdekében biztosítsanak megfelelő képzést a tagállamok számára; felhívja a tagállamokat, hogy vegyenek részt az áttelepítési programokban és biztosítsanak hozzáférést a családegyesítéshez és bocsássanak ki humanitárius vízumokat; hangsúlyozza, hogy az áthelyezési kötelezettségvállalások mielőbbi végrehajtása érdekében foglalkozni kell a közigazgatási és politikai akadályokkal; tisztában van azzal, hogy meg kell valósítani a biztonságos visszatérést azon személyek számára, akiket a menedékjog iránti kérelmük egyéni értékelését követően nem minősítettek uniós védelemre jogosultnak;

62.  mélységesen aggódik amiatt, hogy egyre több a menekült gyermek, valamint a kísérő nélküli, eltűnt vagy a családjuktól elszakított gyermekek helyzete miatt; sürgeti a tagállamokat, hogy abszolút prioritásként kezeljék a kísérő nélküli kiskorúak családtagjaikkal való mielőbbi újraegyesítését; hangsúlyozza, hogy a migráció alapvető okainak kezelése szempontjából rendkívül fontos, hogy az uniós programok keretében hozzáférést biztosítsanak a gyermekek számára az egészségügyi ellátáshoz és az oktatáshoz; kéri az államokat, hogy vessenek véget annak a gyakorlatnak, hogy fogva tartják a gyermekeket, valamint minden eljárás során vegyék figyelembe a gyermekek mindenek felett való érdekét és a nemzetközi joggal összhangban biztosítsanak védelmet számukra; kiemeli annak fontosságát, hogy megfelelő erőforrásokat fordítsanak a menekült és migráns gyermekek erőszak, kizsákmányolás és bántalmazás elleni védelmére; annak biztosítására kéri a Bizottságot, hogy a kísérő nélküli kiskorúak ne tűnjenek el, és arra, hogy dolgozzon ki stratégiát annak érdekében, hogy a jövőben ne tűnjenek el kísérő nélküli migráns kiskorúak az Unió területén, valamint hogy megtalálják az eltűnt gyermekeket;

63.  elismeri, hogy a menedékkérő LMBTI-személyek gyakran további veszélyeknek vannak kitéve utazásuk során és a menedékkérelmet befogadó országba való megérkezésükkor, ami zaklatás, kirekesztés, szexuális erőszak vagy az erőszak egyéb formáiban nyilvánulhat meg; emlékeztet arra, hogy a menedékkérők számára „biztonságosnak” ítélt számos harmadik ország hátrányos megkülönböztetésben részesíti az LMBTI-személyeket vagy akár bünteti a homoszexualitást; hangsúlyozza, hogy a kiszolgáltatott csoportoknak további védelemre van szükségük, és arra kéri az államokat, hogy a nemzetközi humanitárius joggal összhangban biztosítsanak védelmet a menekült LMBTI-személyek számára;

64.  kiemeli a megelőző intézkedésekre, mégpedig az integrációs és társadalmi befogadási stratégiák kidolgozására irányuló erőfeszítések jelentőségét; hangsúlyozza, hogy a visszatérőket célzó konkrét deradikalizációs és újrabeilleszkedési programokat kell végrehajtani;

65.  felhívja a figyelmet a Szíriával határos államokban tartózkodó menekültekkel kapcsolatos problematikus helyzetre, és fontosnak tartja, hogy az EU mindent megtegyen, ami a hatáskörében eljárva megtehető annak biztosítása érdekében, hogy az ezekben az országokban tartózkodó menekültek tisztességes lakhatási feltételekhez jussanak, különös tekintettel az egészségügyi ellátásra, az oktatásra és a foglalkoztatási lehetőségekre;

66.  kiemeli a belső menekültek drámai helyzetét, különösen az Irakban és Szíriában tartózkodók magas számát, valamint Ukrajnában a belső menekültek növekvő számát, ami 2015-ben összesen 1,4 millió főt tett ki; hangsúlyozza, hogy a bizonyos régióban lévő menekültekkel kapcsolatos programoknak el kell ismerniük és figyelembe kell venniük a belső menekültek potenciális sorsát is; felhívja az Európai Bizottságot, a tagállamokat és a nemzetközi közösséget arra, hogy a helyszínen tegyenek lépéseket e személyek helyzetének javítására, továbbá annak biztosítására, hogy a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek részére a megfelelő lakhatáshoz, az élelmiszerekhez, az egészségügyi ellátáshoz és az oktatáshoz való hozzáférést biztosítsák;

67.  felhívja a figyelmet arra, hogy az országokon belüli migrációt figyelő központ (IDMC) szerint csak 2015-ben 19,3 millió ember hagyta el otthonát környezeti katasztrófák következtében; felhívja a figyelmet arra, hogy ezek a lakóhelyelhagyások főként a déli régiókat érintik; ezért hangsúlyozza, hogy e lakóhelyelhagyások 85%-a fejlődő országokban történik, elsősorban országon belül és régiók között;

Emberkereskedelem

68.  felhívja az Uniót, hogy külső szakpolitikáiban tegye kiemelt céllá az emberkereskedelem elleni küzdelmet, a jelenség keresleti és kínálati oldalát is megcélozva, hogy kiemelt figyelmet tudjon fordítani az áldozatok védelmére, valamint szorosabbá tudja tenni a kapcsolatot és növelni tudja az együttműködést a megfelelő szereplőkkel az emberkereskedelem elleni küzdelem terén; megismétli, hogy minden uniós tagállamnak végre kell hajtania a 2011/36/EU irányelvet és az emberkereskedelem felszámolására irányuló stratégiát;

69.  emlékeztet arra, hogy a bűnszövetkezetek kihasználják a fokozódó migrációs nyomást, a migráció biztonságos csatornáinak hiányát és a migránsok és menekültek, különösen a nők, leányok és gyermekek kiszolgáltatottságát azért, hogy csempészetnek, emberkereskedelemnek, rabszolgaságnak és szexuális kizsákmányolásnak vessék alá őket;

70.  sürgeti az Uniót és a tagállamokat, hogy fordítsanak figyelmet a migránsoknak és a menekülteknek az emberkereskedelem áldozataiként vagy a csempészet keretében elkövetett erőszak és visszaélések áldozataiként való azonosítására; ezzel összefüggésben szorgalmazza a határőrök képzését a pontos azonosítás biztosítása érdekében, ami alapvető szerepet játszik az áldozatokat jogszerűen megillető jogok érvényesítésében;

71.  üdvözli a Triton és Poszeidón műveletekre szánt források növelését; tudomásul veszi az EUNAVFOR MED/Sophia műveletnek a Földközi-tenger térségében az embercsempészek és emberkereskedők elleni elindítását, és támogatja az Unió külső határain a határigazgatás megerősítését;

72.  kéri a tagállamokat és az Uniót, hogy ratifikálják és hajtsák végre a migráns munkavállalók és családtagjaik jogairól szóló nemzetközi egyezményt;

A fejlesztés, a demokrácia és az emberi jogok közötti kapcsolatok

73.  súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a világ bizonyos részein terjed a mélyszegénység és az egyenlőtlen bánásmód, ami veszélyezteti az összes emberi jog gyakorlását; úgy véli, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása és a fejlődéshez való jog szorosan kapcsolódik egymáshoz; hangsúlyozza, hogy az emberi jogok, többek között a szociális és gazdasági jogok tiszteletben tartása, a nemek közötti egyenlőség, a jó kormányzás, a demokrácia fenntartása és a jogállamiság, a béke és a biztonság előfeltétele a szegénység és az egyenlőtlenségek felszámolásának;

74.  üdvözli a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendet; hangsúlyozza, hogy az EU harmadik országokkal folytatott fejlesztési együttműködését olyan nemzetközi környezet kialakítására kell összpontosítani, amely hatékonyan szabályozza a társadalmi és gazdasági jogokat, és felszólít az ENSZ fejlődéshez való jogról szóló, 1986. évi nyilatkozatának végrehajtására; emlékeztet az EUMSZ 208. cikkében rögzített fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvének kiemelt jelentőségére az emberi jogok tiszteletben tartásának elérése terén; felszólítja az Uniót annak biztosítására, hogy a szükséges iránymutatások, hatásvizsgálatok és nyomonkövetési és jelentéstételi mechanizmusok valósítsák meg a politikák fejlesztési célú koherenciáját az uniós és tagállami politikákban; úgy véli, hogy az EUMSZ 208. cikkében rögzített fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia végrehajtása, valamint egyértelműen meghatározott eredménykeretek valamennyi uniós eszközben és emberi jogi mechanizmusban, alapvető fontosságú a 2030-as menetrend betartása tekintetében, hogy biztosítani lehessen a marginalizált és kiszolgáltatott csoportok bevonását, valamint az emberi jogokon alapuló megközelítés érvényesítését; kitart amellett, hogy a jogokon alapuló megközelítés végrehajtása során valamennyi uniós külső politika és eszköz tekintetében meg kell erősíteni a koherenciát és a koordinációt; felszólítja a tagállamokat, hogy hatáskörükön belül és vállalt fejlesztési kötelezettségeiknek és a területre vonatkozó uniós politikáknak megfelelően lépjenek fel; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a jogokon alapuló megközelítésre vonatkozó eszköztár küldöttségeken belüli használatát, és adjon áttekintést a Parlament számára az értékelésről;

75.  emlékeztet arra, hogy az uniós fejlesztési politikában bevezetésre került a jogokon alapuló megközelítés, melynek célja az emberi jogi elveknek a fejlesztési célú uniós operatív tevékenységekbe történő beépítése, ideértve azokat a – mind a központi, mind a helyi szintű – megállapodásokat, melyek az emberi jogok és a fejlesztési együttműködési tevékenységek összehangolását szolgálják; szorgalmazza a jogokon alapuló megközelítésre vonatkozó eszköztár partnereink, köztük a helyi hatóságok, a civil társadalom és a magánszektor közötti jobb terjesztését, valamint végrehajtásának Bizottság általi szoros nyomon követését;

76.  úgy véli, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend valamennyi céljának és célszámának teljesítése során a mindenkit megillető emberi jogokat átfogó módon figyelembe kell venni; szorgalmazza, hogy a fenntartható fejlesztési célokra vonatkozóan nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt egy inkluzív, az emberi jogokat figyelembe vevő és jogokon alapuló mutatórendszert kell kidolgozni, hogy biztosítható legyen e tekintetben a nagyfokú átláthatóság és elszámoltathatóság, annak érdekében, hogy a fejlesztésre szánt források valóban eljussanak a rászoruló emberekhez;

77.  ismételten megerősíti, hogy sürgősen megfelelően kezelni kell a szegénységgel és a hiányos táplálkozással összefüggő és elhanyagolt betegségek globális kihívását; a globális egészségre, innovációra és a gyógyszerekhez való hozzáférésre irányuló ambiciózus és hosszú távú politikai stratégia és cselekvési terv kidolgozását szorgalmazza, amely többek között a kutatásba és a fejlesztésbe fektet be annak érdekében, hogy – fajon, valláson, politikai meggyőződésen, gazdasági vagy szociális körülményeken, nemi identitáson vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés nélkül – védelmezze minden ember ahhoz való jogát, hogy az egészség és a jólét szempontjából megfelelő életszínvonalon éljen;

78.  aggodalmának ad hangot az arra irányuló próbálkozások miatt, hogy a szegénység elleni küzdelem és a fejlesztés elősegítése céljából elkülönített (és a végső célként az emberi jogok védelmére irányuló politikáknak gyakorlati érvényt szerző) forrásokat nem fejlesztéssel kapcsolatos célokra fordítsák; hangsúlyozza, hogy a fejlesztési támogatásnak a szegénység eltörlésére kell törekednie, és nem szabad egy pusztán a migráció ellenőrzésére szolgáló eszközzé válnia, továbbá emlékeztet a 16. fenntartható fejlesztési cél (béke, igazságszolgáltatás és erős intézmények) jelentőségére az emberi jogok és a tényleges demokratikus kormányzás terén teendő előrelépések szempontjából; úgy véli, hogy az európai uniós támogatások átláthatóságának és a belőlük részesülő országok számonkérhetőségének biztosítására minden fejlesztési programba be kellene iktatni egy korrupcióellenes záradékot, valamint hogy a jogállamiság megszilárdításának, a jó kormányzásnak, a költségvetési támogatást igénybe vevő intézményi kapacitásnak, a demokratikus részvételnek és a képviseleten alapuló döntéshozatalnak, a stabilitásnak, a társadalmi igazságosságnak, valamint az inkluzív és fenntartható, és így a megtermelt javak tisztességes elosztását lehetővé tevő növekedésnek valamennyi uniós külső politika kulcsfontosságú célkitűzését kell képeznie; óva int a populizmustól, szélsőségességtől és az emberi jogok megsértésének eseteit legitimizáló alkotmányos visszaélésektől;

79.  megjegyzi, hogy a növekvő humanitárius igények miatt tartós finanszírozási hiány áll fenn a humanitárius segítségnyújtás terén, valamint hogy az Élelmezési Világprogramnál is hiány áll fenn, ami az élelmiszer mennyiségének csökkentéséhez vezetett; kéri az ENSZ tagországait, az Európai Uniót és annak tagállamait, hogy legalább pénzügyi kötelezettségvállalásaikat teljesítsék; e tekintetben megjegyzi, hogy hogy az EU tagállamainak többsége a fejlesztési támogatás terén nem teljesítette a GNI (bruttó nemzeti jövedelem) 0,7%-ában megállapított kötelezettségvállalást, de örül az EU humanitárius segítségnyújtás és polgári védelem terén tett kötelezettségvállalásainak, lévén, hogy a legtöbbet adó donorok az EU és tagállamai;

80.  üdvözli az új európai külső beruházási tervet (EEIP) és az Afrikai Alapot (Africa Trust Found), amelyek célja, hogy Afrikában és az Unió szomszédságában felszámolják a szegénység, az egyenlőtlenségek és az irreguláris migráció alapvető okait, és hogy az emberi jogok tiszteletben tartására bátorítsanak, valamit hogy ösztönözzék a magánberuházásokat; kéri az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) ideiglenes használatát az EU-val szomszédos országokban, ez utóbbiak stabilizálásához való hozzájárulásként;

81.  üdvözli, hogy az éves uniós jelentésbe beépítettek egy 2015-ben az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről szóló fejezetet is, és kéri, hogy ez legyen a standard eljárás az elkövetkező évek jelentései esetében is;

Kereskedelem, üzlet és emberi jogok

82.  szorgalmazza az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek gyors, hatékony és átfogó végrehajtását; sürgeti az összes ENSZ-tagállamot, köztük az EU tagállamait, hogy dolgozzanak ki és hajtsanak végre nemzeti cselekvési terveket; úgy ítéli meg, hogy a kereskedelem és az emberi jogok kölcsönösen erősíthetik egymást, és az üzleti világ fontos szerepet játszik az emberi jogok és a demokrácia előmozdításában;

83.  hangsúlyozza annak sürgető szükségességét, hogy folyamatosan, hatékonyan és egységesen lépjenek fel valamennyi szinten – a nemzeti, európai és nemzetközi szintet is beleértve – a nemzetközi vállalatok által elkövetett emberi jogi visszaélések és korrupció azonnali hatékony kezelése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy többek között a vállalkozások területen kívüli dimenziójából és magatartásából eredő jogi problémák kezelésével az ilyen vállalatok felelősségre vonhatók;

84.  felhívja az ENSZ-t, valamint az EU-t és tagállamait, hogy a multinacionális és európai vállalkozások tekintetében foglalkozzanak a földfelvásárlások és a földdel kapcsolatos jogok jogvédőinek kezelésének kérdésével, akik gyakran megtorlás áldozatai lesznek, ideértve a fenyegetéseket, zaklatást, önkényes letartóztatást, támadást és emberölést is;

85.  melegen üdvözli a vállalkozások emberi jogi felelősségéről szóló, kötelező ENSZ-szerződés elkészítését célzó munkát; sajnálatosnak tartja az e folyamattal kapcsolatban tanúsított hátráltató magatartást, és felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy konstruktívan vegyenek részt e tárgyalásokban;

86.  emlékeztet arra, hogy az államoknak és a vállalatoknak eltérő, de egymást kiegészítő szerepe van az emberi jogok védelme terén; nyomatékosan emlékeztet arra, hogy ha emberi jogi visszaélések fordulnak elő, az államoknak biztosítaniuk kell a hatékony jogorvoslathoz való hozzáférést az áldozatok számára; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy az emberi jogok harmadik országok általi tiszteletben tartása, köztük a hatékony jogorvoslathoz való hozzáférés biztosítása az ilyen visszaélések valamennyi áldozata számára, az EU ezen országokkal fenntartott külkapcsolatainak alapvető eleme; üdvözli, hogy az EU vezető szerepet játszott a globális felelősségvállalással kapcsolatos számos kezdeményezés megvitatásában és végrehajtásában, ami együtt jár a nemzetközi emberi jogi normák előmozdításával és tiszteletben tartásával; üdvözli az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó, 2016. június 20-án elfogadott tanácsi következtetéseket, illetve azok arra irányuló felhívását, hogy az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó nemzeti cselekvési tervek tartalmazzák a jogorvoslathoz való hozzáférést is;

87.  megismétli, hogy figyelmet kell fordítani az elsősorban a helyi és regionális szinten, konkrét ágazatokban tevékenykedő kkv-k sajátosságaira; alapvető fontosságúnak tartja tehát, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos uniós politikák, ideértve az ezzel kapcsolatos nemzeti cselekvési terveket is, figyelembe vegyék a kkv-k egyedi szükségleteit, valamint összhangban álljanak a „gondolkozz először kicsiben” elvvel, és elismerjék a kkv-knak a vállalati társadalmi felelősségvállaláshoz való informális és intuitív hozzáállását; ismét hangot ad azon véleményének, hogy ellenez minden olyan intézkedést, amelyek további adminisztratív vagy pénzügyi terhet róhatnak a kkv-kra, támogatja azonban azokat az intézkedéseket, amelyek közös fellépések végrehajtását teszik lehetővé a kkv-k számára;

88.  felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az üzleti és emberi jogokra vonatkozó szakpolitikai koherenciát minden szinten, különösen az EU kereskedelmi politikája tekintetében; felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy rendszeresen nyújtsanak be jelentést az emberi jogok üzleti tevékenység során történő hatékony védelmének biztosítására tett lépésekről;

89.  ismételten erőteljesen felszólít emberi jogi záradékok felvételére az EU és harmadik országok között megkötött és megkötendő valamennyi nemzetközi megállapodásba, köztük a kereskedelmi és beruházási megállapodásokba; szükségesnek tartja ezenkívül, hogy a keretmegállapodások megkötését megelőzően olyan előzetes nyomon követési mechanizmust alakítsanak ki, amely a megállapodás alapvető részét képezve a megkötés feltétele is egyben, valamint hogy olyan utólagos nyomon követési mechanizmust hozzanak létre, amely az ilyen záradékok megsértése esetén lehetővé teszi a kézzelfogható fellépést, például a megállapodás emberi jogi záradékaiban előírt, megfelelő szankciókat, többek között a megállapodás (ideiglenes) felfüggesztését;

90.  olyan mechanizmusok kidolgozására szólít fel, amelyek célja annak biztosítása, hogy az emberi jogokat az államok és vállalatok tiszteletben tartsák, valamint panasztételi mechanizmusok létrehozására azon személyek számára, akik jogait kereskedelmi vagy beruházási megállapodások sértik;

91.  tudomásul veszi a Bizottságnak a kettős felhasználású termékek és technológiák ellenőrzéséről szóló 428/2009/EK rendelet módosítására irányuló 2016. szeptember 28-i jogalkotási javaslatát, amelynek célja, hogy megerősítse ezt az ellenőrzést, mivel egyes termékek és technológiák visszaélésszerűen felhasználhatók súlyos emberi jogi jogsértések elkövetésére;

92.  üdvözli az uniós exportellenőrzésnek a halálbüntetés, kínzás és egyéb kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során felhasználható áruk tekintetében történő aktualizálásáról szóló megállapodás megkötését, és e kulcsfontosságú jogszabály érdemi és teljes végrehajtását sürgeti; arra ösztönzi az EU-t és a tagállamait, hogy hasonló jogszabályok elfogadásának megfontolására bátorítsák a harmadik országokat, valamint kezdeményezzék a kínzás és halálbüntetés során alkalmazható eszközök nemzetközi keretének előmozdítását; üdvözli a konfliktusok által érintett térségekből származó ásványok felelősségteljes beszerzése tekintetében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási lánc rendszerét létrehozó rendeletre irányuló kezdeményezést; üdvözli a kettős felhasználású termékek kivitelére vonatkozó ellenőrzési rendszerrel kapcsolatos uniós jogszabályok frissítésére irányuló bizottsági javaslatot; hangsúlyozza, hogy az emberi jogok biztosításához kötött exportengedélyek a Parlament prioritásai közé tartoznak, és arra kéri a tagállamokat, hogy végre legyenek hajlandók elmozdulni egy korszerűbb, rugalmasabb és emberi jogokon alapuló exportpolitika irányába; kéri a tagállamokat, hogy a fegyverexport tekintetében szigorúbb és az emberi jogokat jobban szem előtt tartó ellenőrzéseket végezzenek, különösen, ha olyan országokról van szó, amelyek bizonyítottan erőszakos belső elnyomást folytatnak és megsértik az emberi jogokat;

93.  üdvözli „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű új bizottsági kereskedelmi stratégia elfogadását, amelynek célja, hogy az emberi jogok a kereskedelempolitikában is érvényesüljenek, valamint az Unió mint kereskedelmi tömb helyzetét arra használják, hogy a harmadik országokban előmozdítsák az emberi jogokat; hangsúlyozza, hogy ehhez biztosítani kell a kereskedelmi és külpolitikai kezdeményezések teljes következetességét és kiegészítő jellegét, ideértve a különböző főigazgatóságok, az EKSZ és a tagállami hatóságok közötti szoros együttműködést is; megjegyzi, hogy a Bizottság erősíteni tervezi az európai gazdasági diplomáciát és hangsúlyozza, hogy a kereskedelempolitikának a harmadik országokban a fenntartható növekedés biztosításához is hozzá kell járulnia; kéri a Bizottságot, hogy minden érdekelt felet vonjon be a szabályozási keretről és a vállalkozások kötelezettségeiről folytatott vitába azokban az országokban, ahol valószínűleg növekednek a magán- és állami beruházások; annak biztosítására kéri a Bizottságot, hogy az EBB által támogatott projektek összhangban legyenek az uniós politikákkal, és azt ajánlja, hogy javítsák az EBB által támogatott projektek gazdasági, társadalmi és környezeti hatásainak értékelésére szolgáló utólagos ellenőrzéseket;

94.  üdvözli az általános vámkedvezmény-rendszerre vonatkozó új rendeletet (GSP+), amely 2014. január 1-jén lépett hatályba az Uniónak az emberi és munkajogok, a környezetvédelem és a felelősségteljes kormányzás sérülékeny harmadik országokban való előmozdítására irányuló fő kereskedelempolitikai eszközeként; üdvözli különösen azt, hogy a GSP+ keretében biztosított előnyöket eredendően és jogilag továbbra is a nemzetközi emberi jogi egyezmények végrehajtásának feltételéhez kötik; üdvözli a Bizottság első kétéves jelentését a GSP+ végrehajtásáról, és azt, hogy a Bizottság a közzététel előtt párbeszédet folytatott az Európai Parlamenttel a jelentésről; megjegyzi, hogy számos GSP+ státuszú országból jelentették az alapvető munkaügyi előírások többszöri megsértését, és sürgeti a GSP+ tényleges végrehajtásának megvalósítását; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának a GSP+ státusz megszerzéséhez szükséges egyezményeket tartalmazó listára való felvételének lehetőségét, és kéri a GSP+ státuszra pályázó, a Statútumhoz még nem csatlakozott feleket, hogy ratifikálják azt;

95.  üdvözli azt a tényt, hogy 14 ország különlegesen előnyös kereskedelmi kedvezményt kapott az új hatályos Általános Preferenciális Rendszer (GSP+) keretében, amely 2014. január 1-je óta van hatályban, valamint üdvözli a 27 nemzetközi egyezménynek (köztük az emberi jogokra és munkavállalói jogokra vonatkozó egyezményeknek) való, sokat sürgetett megfelelést is;

96.  ismételten erőteljesen felszólít átfogó, előzetes emberi jogi hatásvizsgálatok elvégzésére, amelyek nagymértékben figyelembe veszik a civil társadalom álláspontját az összes kereskedelmi és beruházási megállapodás esetén;

97.  üdvözli a kereskedelemmel kapcsolatos szakpolitikai kezdeményezésekről végzett hatásvizsgálatokban az emberi jogok elemzésére vonatkozó új iránymutatások(63) elfogadását, de mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az EU–Mianmar beruházásvédelmi megállapodásra vonatkozó fenntarthatósági hatásvizsgálat (SIA) emberi jogi vetületének minősége nem éri el a megfelelő szintet, és amiatt, hogy a Bizottság nem végzett hatásvizsgálatot az EU–Vietnam szabadkereskedelmi megállapodás tekintetében; megismétli, hogy az e három megállapodás utólagos értékelése részeként támogatja egy átfogó hatásvizsgálat elvégzését;

98.  kéri az Uniót, hogy a vallás vagy a meggyőződés szabadságának tiszteletben tartását azokba az emberi jogi hatásvizsgálatokba is foglalja bele, amelyeket még azelőtt végeztek, mielőtt az Unió határozatot hozott az új kereskedelmi és beruházási megállapodások megkötéséről;

Sport és emberi jogok

99.  aggódik amiatt, hogy nagyszabású sportesemények megrendezését az emberi jogok tiszteletben tartása terén meglehetősen szerény reputációval bíró országokra bízták, például a 2018-as FIFA labdarúgó világbajnokság megrendezését Oroszországra, a 2022-es világbajnokságét Katarra, a 2022-es olimpiáét Pekingre, valamint aggódik az emberi jogok nagyszabású sportesemények következtében történő megsértése miatt, többek között az érintett lakossággal való előzetes egyeztetés vagy ellentételezés nélküli kényszerkilakoltatások, a kiszolgáltatott csoportok – például a gyermekek és a migráns munkavállalók – akár rabszolgasággal egyenértékű kizsákmányolása, valamint az emberi jogok ilyen szintű megsértését kifogásoló civil társadalmi szervezetek elhallgattatása miatt; kéri a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot és a Nemzetközi Labdarúgó-szövetséget (FIFA), hogy gyakorlataikat a sport eszméjéhez igazítsák, és vezessenek be védelmi mechanizmusokat annak érdekében, hogy a nagyszabású sporteseményekhez kapcsolódó minden emberi jogi visszaélést megelőzzenek, nyomon kövessenek, illetve ilyen visszaélések esetén jogorvoslatot biztosítsanak; egy, a sportra és az emberi jogokra vonatkozó uniós szakpolitikai keretrendszer létrehozását szorgalmazza; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy kezdeményezzenek párbeszédet a nemzeti sportszövetségekkel, a vállalati szereplőkkel és a civil társadalmi szervezetekkel az ilyen eseményeken való részvételük módjairól;

Fogyatékossággal élő személyek

100.  üdvözli az emberi jogokról és a demokráciáról szóló, 2015–2019 közötti időszakra vonatkozó cselekvési tervről szóló tanácsi közleményben foglalt új 12. és 16. célkitűzést, és különösen a 16f. alpontot, és felszólítja az Európai Bizottságot annak biztosítására, hogy a fogyatékossággal élők jogairól szóló egyezmény végrehajtását rendszeresen megemlítsék a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédekben; megjegyzi, hogy a megkülönböztetés elleni küzdelmet célzó erőfeszítések során figyelembe kell venni a fogyatékossággal élő személyek sajátos szükségleteit; sürgeti a fogyatékossággal összefüggő projektek hatékonyságának alapos ellenőrzését, valamint a fogyatékossággal élők szervezeteinek e projektek megtervezésébe és végrehajtásába történő tényleges bevonását;

101.  felszólítja a tagállamokat, hogy a fogyatékossággal élő személyek számára tényleges mozgásszabadságot biztosítsanak a nyilvános helyeken, és ezáltal biztosítsák számukra a közéletben való egyenlő jogú részvételt;

102.  nyomatékosan sürgeti a fogyatékossággal élő személyek emberi jogainak az EU valamennyi külpolitikájában és külső fellépésében, különösen az EU migrációs és menekültügyi politikáiban történő érvényesítését, megfelelő választ adva különleges igényeikre, mivel ők többszörös diszkrimináció áldozatai; emlékeztet, hogy a fogyatékossággal élő nők és gyermekek többszörös diszkrimináció áldozatai, és gyakran az erőszak, a zaklatás, a bántalmazás és a kizsákmányolás nagyobb kockázatának vannak kitéve; kifejezetten támogatja azt a javaslatot, hogy valamennyi uniós fogyatékosságügyi stratégiában, többek között a külső politikákban és fellépésekben érvényesítsék a nemek közötti egyenlőség szempontjait;

103.  bátorítja az alelnököt/főképviselőt, hogy támogassa a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény azon országok általi aláírását és végrehajtását, amelyek eddig még nem tették meg; megjegyzi, hogy az Uniónak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény hatékony belső végrehajtásával példát kell mutatnia; kéri az Uniót, hogy vállaljon vezető szerepet a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó inkluzív fenntartható fejlesztési menetrend végrehajtásában, ami biztosítaná, hogy senkiről sem feledkeznek meg, ahogy azt a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága is ajánlotta az egyezmény uniós végrehajtásának felülvizsgálatához kapcsolódó záró megjegyzéseiben;

A nők és gyermekek jogai

104.  üdvözli a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési terv (2016–2020) elfogadását, amely kimerítő listát tartalmaz a nők jogegyenlőséggel és társadalmi szerepvállalással kapcsolatos helyzetének javítására szolgáló fellépésekről; hangsúlyozza, hogy ezt az emberi jogokról és demokráciáról szóló cselekvési tervvel együtt kellene végrehajtani annak biztosítása érdekében, hogy elismerjék a nők és a lányok emberi jogait; üdvözli a „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című, a nemek egyenlőségét és a nők jogait világszerte előmozdítani hivatott dokumentum elfogadását; újólag megerősíti, hogy a nők jogai nem áldozhatók fel semmilyen vallás vagy meggyőződés általi sajátos tilalom miatt; kéri, hogy az EU fokozza támogatását a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény (CEDAW), a Pekingi Cselekvési Platform, a népesedésről és a fejlesztésről szóló kairói nyilatkozat és az ezzel kapcsolatos eredmények felülvizsgálata, valamint a fenntartható fejlesztési célok nyomán a nők jogaira vonatkozóan fennálló kötelezettségek végrehajtása és vállalások teljesítése iránt; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ne csorbuljanak a pekingi és kairói cselekvési platform vívmányai az oktatáshoz és az egészséghez való hozzáférés mint alapvető emberi jog, illetve a szexuális és reproduktív jogok védelme tekintetében, valamint annak biztosítását, hogy a háborúban nemi erőszak áldozataivá vált nők minden szükséges biztonságos orvosi és pszichológiai ellátást megkapjanak, ideértve az abortuszt is, ahogy azt az nemzetközi humanitárius jog is előírja; rámutat, hogy a családtervezés, az anyák egészsége, a fogamzásgátlókhoz, illetve a biztonságos terhességmegszakításhoz való teljes körű hozzáférés női életeket mentő fontos tényezők, valamint csökkentik a csecsemő- és gyermekágyi halandóságot; hangsúlyozza, hogy ezeket a politikákat a harmadik országokkal folytatott fejlesztési együttműködés középpontjába kell helyezni; hangsúlyozza, hogy a nők és lányok jogainak fenntartása, az emberi méltóságuk tiszteletben tartása, a velük szembeni erőszak és megkülönböztetés felszámolása elengedhetetlen emberi jogaik érvényesítéséhez; hangsúlyozza, hogy mindenkinek joga van szabadon dönteni a szexualitásával, valamint szexuális és reproduktív egészségével kapcsolatos kérdésekről; e tekintetben elismeri a nők önálló döntéshez való elidegeníthetetlen jogát, többek között a családtervezéshez való hozzáféréssel kapcsolatban;

105.  ismételten elítéli a nőkkel és gyermekekkel szemben elkövetett bántalmazás és a nemi alapú erőszak valamennyi formáját, ideértve a gyermek- és kényszerházasságokat, a női nemi szervek megcsonkítását, a kizsákmányolást és a rabszolgasorba döntést, valamint a nők ellen elkövetett nemi erőszak háborús fegyverként történő alkalmazását; úgy véli, hogy a nőkkel szembeni erőszak pszichológiai tekintetben is kifejezésre jut, és hangsúlyozza, hogy a nemekkel kapcsolatos – többek között a nők részvételét elősegítő – szempontokat be kell építeni a humanitárius segélyekbe, a szexuális és nemi alapú erőszak elleni védelemre is kiterjedő védelmi stratégiákba, valamint a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokat is felölelő alapvető egészségügyi intézkedésekbe; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak nemcsak a nők elleni erőszak valamennyi formájával szemben kell szembeszegülniük, hanem az oktatáshoz való hozzáférést és a fiúk és lányok esetében a nemi sztereotípiák elleni küzdelmet is prioritásként kell kezelniük már kisgyermekkortól; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy minél hamarabb írják alá az isztambuli egyezményt az EU nők és lányok elleni erőszakkal illetve a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos belső és külső fellépései közötti koherencia biztosítása érdekében; üdvözli a Bizottság 2016. március 4-i javaslatát az Unió Isztambuli Egyezményhez való csatlakozásáról, amely az első, jogilag kötelező erejű nemzetközi eszköz a nőkkel szembeni erőszak megelőzése és leküzdése tárgyában; úgy véli, hogy ez hatékonyabbá és koherensebbé fogja tenni az Unió belső és külső politikáit, és növelni fogja az Unió felelősségét és szerepét a nőkkel szembeni erőszakkal és a nemi alapú erőszakkal szembeni, nemzetközi szintű fellépésben; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt az egyezmény Unió részéről történő aláírása és megkötése érdekében, és egyidejűleg buzdítsák az Isztambuli Egyezmény aláírására és ratifikálására azt a 14 tagállamot, amelyek ezt még nem tették meg, továbbá biztosítsák az egyezmény megfelelő alkalmazását; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy az egészségügyi szakemberek, a rendőrség tagjai, az ügyészek, a bírák, a diplomaták és a békefenntartók az Unión belül és harmadik országokban egyaránt megfelelő képzésben részesüljenek ahhoz, hogy segítsék és támogassák az erőszak áldozatait a konfliktushelyzetekben és a helyszíni műveletekben, különös tekintettel a nőkre és a gyermekekre;

106.  mélységes aggodalmát fejezi ki a menekülttáborokban és fogadó központokban élő nők és lányok emberi jogainak megsértése – többek között szexuális erőszak, valamint a nőkkel és lányokkal szembeni egyenlőtlen bánásmód jelentett esetei – miatt; sürgeti az EKSZ-t, hogy ösztönözze szigorúbb szabályok és a bevált gyakorlatok bevezetését a harmadik országokban; hangsúlyozza, hogy a konfliktusok során visszaélések áldozataivá vált nőknek és gyermekeknek egészségügyi és pszichológiai ellátásra van szüksége, továbbá a menekülttáborokban, válságövezetekben, valamint a mélyszegénység által érintett területeken folytatni kell a lányok oktatását, valamint egészségügyi és élelmiszerrel történő ellátásukat;

107.  megjegyzi, hogy a nemi alapú erőszak leküzdésére irányuló intézkedéseknek foglalkozniuk kell az internetes erőszak problémájával is, beleértve a zaklatást, a bántalmazást és a megfélemlítést, és törekedniük kell a nők és lányok számára biztonságos online környezet megteremtésére;

108.  üdvözli az ENSZ Biztonsági Tanácsának nemrég hozott 2242. számú, a nőkről, a békéről és biztonságról szóló határozatának végrehajtását, mely a globális kihívások kezelésére irányuló minden erőfeszítés központi elemévé teszi a nőket, valamint szólítson fel további erőfeszítésekre a nőkkel, a békével és a biztonsággal kapcsolatos programoknak a békefenntartás összes különböző dimenziójába való integrálása érdekében; hangsúlyozza a nők egyenlő, teljes körű és aktív részvételének jelentőségét a konfliktusok megelőzésében és rendezésében, a béketárgyalásokon és a béketeremtési folyamatokban; kvótarendszer bevezetését javasolja annak érdekében, hogy valamennyi politikai szinten elő lehessen mozdítani a nők részvételét;

109.  mély sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a romák és különösen a roma nők továbbra is széles körű megkülönböztetéssel és cigányellenességgel szembesülnek, amelyek táplálják a hátrányos helyzet, a kirekesztés, a szegregáció és a marginalizálódás ördögi körét; felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben a romák emberi jogait, biztosítva számukra az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a foglalkoztatáshoz, a lakhatáshoz és a szociális védelemhez való hozzáférést;

110.  rendkívül sajnálatosnak tartja a nemek közötti egyenlőség hiányát a politikai szférában, valamint a nők politikai, társadalmi és gazdasági döntéshozatalban való alulreprezentáltságát, amely aláássa az alapvető jogokat és a demokráciát; úgy véli, hogy a demokrácia kiépítése és fenntartása során a kormányoknak törekedniük kellene a nemek közötti egyenlőségre és küzdeniük kellene a társadalmon belüli nemi alapú megkülönböztetés minden formája ellen; hangsúlyozza, hogy a választási megfigyelő missziók jelentései pontos iránymutatást nyújtanak az Unió harmadik országokkal folytatott politikai párbeszédéhez a nők választási folyamatban és országuk demokratikus életében való részvételének javítása érdekében;

111.  sajnálja, hogy bizonyos országok még mindig korlátozzák a nők választásokon való részvételét;

112.  sajnálja, hogy – amint azt a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) „Nők a munkaerőpiacon 2016” című jelentése kimutatta – a nők továbbra is világszerte hatalmas kihívásokkal szembesülnek a tisztes munkához jutás és a munkahely megtartása terén;

113.  sajnálja, hogy az üzleti életben a nőket akadályozó üvegplafon, a nemek közötti bérszakadék és a nők vállalkozóvá válásával szembeni társadalmi visszatartó erő továbbra is globális jelenség; kezdeményezéseket sürget a nők társadalmi szerepvállalásának további növelése érdekében, különösen az önfoglalkoztatás és a kkv-k területén;

114.  emlékeztet arra, hogy az oktatáshoz, a szakképzéshez és a mikrohitelekhez való hozzáférés elengedhetetlen eszközt jelent a nők szerepének megerősítése és emberi jogaik megsértésének megakadályozása szempontjából;

115.  ösztönzi a nők szakszervezetekben és egyéb szervezetekben való tevékeny részvételét, mivel az jelentős tényező a nemek közötti egyenlőség szempontjának a munkafeltételekben való megjelenése tekintetében;

116.  ösztönzi a tagállamokat, a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a fejlődő országokban kiemelten kezeljék a nők gazdasági és politikai emancipációját, segítve a vállalkozásokban, valamint a regionális és helyi fejlesztési projektek végrehajtásában való részvételüket;

117.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkalmazzanak a nemek szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést az összes releváns uniós támogatás vonatkozásában;

118.  szorgalmazza a nőkbe és a fiatalokba való beruházást mint a szegénység és különösen a női szegénység leküzdésének hatékony formáját;

119.  mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy gyorsan terjedő antimikrobiális rezisztencia jelentette veszély világszinten a halálesetek legjelentősebb okává válhat, amelynek különösen a kiszolgáltatott és kevésbé fejlett országok eshetnek áldozatul; kéri a Bizottságot, hogy haladéktalanul dolgozzon ki egy valóban hatékony közegészségügyi stratégiát, amely a következőket tartalmazza:– a betegségek okainak, a diagnosztikai módszerek és a rezisztens baktériumok idegenforgalom és kereskedelem általi terjedési módjának azonosítása,

– megállíthatatlan baktériumfertőzések kitörését követően az optimális nemzetközi, nemzeti és regionális vészhelyzet-reagálási intézkedések azonosítása, valamint integrált és összehangolt előkészítése,

– az antibiotikumok alkalmazásának legszigorúbb mennyiségi szabályozásának kidolgozása a világ minden régiójában, amelyhez megfelelő és hatékony végrehajtási intézkedések társulnak;

– az antimikrobiális rezisztencia veszélyeire figyelmeztető eddigi legnagyobb információs program létrehozása és végrehajtása minden erőforrás és különösen a közösségi média felhasználásával;

A gyermekek jogai

120.  ismételten megerősíti a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény és annak fakultatív jegyzőkönyve egyetemes ratifikálásának és hatékony végrehajtásának sürgős szükségességét, és felkéri az EU-t, hogy rendszeresen konzultáljon az érintett helyi és nemzetközi gyermekjogi szervezetekkel, valamint a harmadik országokkal folytatott politikai és emberi jogi párbeszédeiben rendszeresen említse meg az államok arra vonatkozó kötelezettségét, hogy végrehajtsák az egyezményt; üdvözli az egyezmény Dél-Szudán és Szomália általi ratifikálását; ismételten felhívja a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy vizsgálják meg, milyen lehetőségek és eszközök vannak arra, hogy az Unió csatlakozzon a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményhez;

121.  felkéri az EU-t, hogy folytassa az EU–UNICEF „A gyermekjogok integrálása a fejlesztési együttműködésbe“ című gyermekjogi eszközrendszerének népszerűsítését külkapcsolataiban és hogy ezen a téren megfelelő képzésben részesítse az uniós képviseletek személyzetét; kiemeli a szüleik származási országától távol született, nem anyakönyvezett gyermekekkel kapcsolatos komoly problémát, valamint arra kéri az Uniót, hogy a harmadik országokkal folytatott minden politikai párbeszéd keretében vesse fel ezt a kérdést; kéri a Bizottságot, hogy a bebörtönzött szülők gyermekeinek védelmét illetően dolgozzon ki szakpolitikákat, illetve azt mozdítsa elő a nemzetközi fórumokon hátrányos megkülönböztetésük és megbélyegzésük leküzdése érdekében; hangsúlyozza, hogy továbbra is gyermekek milliói szenvednek az alultápláltságtól, és közülük nagyon soknak visszafordíthatatlan, hosszú távú következményekkel, sőt halállal kell számolnia; kéri a Bizottságot és a nemzetközi közösséget, hogy az alultápláltság hatékony kezelése érdekében a teljes élelmiszerlánc legnagyobb mértékű kihasználásával, így a köz-magán-egyéni partnerségek bevonásával, valamint minden rendelkezésre álló erőforrás, különösen a közösségi média felhasználásával vezessenek be innovatív megoldásokat, különösen a gyermekek körében;

122.  kifejti, hogy nemzetközi segítségre van szükség a továbbra is az ISIS és más terrorista vagy félkatonai szervezetek fogságában lévő nők és gyermekek felkutatásához és kiszabadításához, valamint a korábban fogva tartott személyek kezelése számára az EU-ban és világszerte különleges programok elősegítéséhez; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a terrorista csoportok gyermekeket toboroznak és hogy ezek a gyermekek terrorista és katonai tevékenységekben vesznek részt; hangsúlyozza, hogy szakpolitikák kidolgozására van szükség e gyermekek felkutatásának, kiszabadításának, rehabilitációjának és reintegrációjának irányításához; ragaszkodik ahhoz, hogy elő kell mozdítani a gyermekkatonák lefegyverzését, rehabilitációját és visszailleszkedését célzó szakpolitikákat; megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy a következő öt évre vonatkozóan tegyen javaslatot egy átfogó gyermekjogi stratégiára és cselekvési tervre annak érdekében, hogy az Unió külső és belső politikáiban egyaránt elsőbbséget biztosítsanak a gyermekek jogainak, valamint előmozdítsák a gyermekek jogait, különösen a gyermekek vízhez, megfelelő higiénés körülményekhez, egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz való hozzáférésének biztosítása révén, ideértve a konfliktusövezeteket és a menekülttáborokat is;

Az idősek jogai

123.  üdvözli a 2015–2016. közötti időszakra szóló, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó cselekvési tervben foglalt 16g. célkitűzést, amelynek célja az emberi jogokkal és az idősebbek sajátos szükségleteivel kapcsolatos tudatosság növelése; mélységesen aggódik az életkoron alapuló megkülönböztetés káros hatásai miatt; hangsúlyozza, hogy az idősebbek különös kihívásokkal néznek szembe emberi jogaik, például a szociális védelemhez és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréshez való jog gyakorlása során; felkéri a tagállamokat, hogy az idősödésre vonatkozó madridi nemzetközi cselekvési terv jelenlegi felülvizsgálatát kihasználva vizsgálják meg a meglévő eszközök végrehajtását és azonosítsák az esetleges hiányosságokat; kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy aktívan vegyenek részt az ENSZ időskorral foglalkozó nyitott munkacsoportjában, és fokozzák az idős személyek jogainak védelmére és előmozdítására tett erőfeszítéseiket, új jogi eszköz kidolgozását is megfontolva;

A leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek jogai

124.  mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyre gyakoribbak az LMBTI személyek elleni erőszakos cselekmények és hátrányos megkülönböztetések; határozottan elítéli a diszkriminatív jogszabályok és az emberek ellen szexuális orientációjuk, nemi identitásuk és nemi sajátosságaik miatt elkövetett erőszakos cselekmények növekvő számát, illetve azt, hogy 73 országban a homoszexualitás még mindig büntetendő (többek között az LMBTI-személyek erkölcstelenség vádjával sújtása miatt), és ebből 13 országban halálbüntetéssel sújtják(64), míg 20 országban a transznemű identitás számít törvényellenesnek; mély aggodalmát fejezi ki az úgynevezett „propagandaellenes jogszabályok” miatt, amelyek korlátozni próbálják a LMBTI személyek, illetve az ő jogaikat támogató személyek véleménynyilvánítási és gyülekezési szabadságát; ezen államoktól az ilyen rendelkezések visszavonását kéri; határozottan elítéli, hogy a meleg méltóság menethez hasonló események és tiltakozó felvonulások esetében egyre jobban korlátozzák az LMBTI csoportok gyülekezési és egyesülési szabadságát, és hogy néhány esetben a hatóságok erőszakosan léptek fel a tiltakozókkal szemben; újólag megerősíti, hogy ezek az alapvető szabadságok döntő szerepet töltenek be a demokratikus társadalmak működésében és az ilyen jogok tiszteletben tartásának és a jogaikkal élők védelmének biztosításával kapcsolatos állami felelősségvállalásban; kéri az EKSZ-t, hogy fordítson kiemelt figyelmet fellépéseire és erősítse meg azokat olyan helyzetekben, amikor az LMBTI-személyek erőszaknak, bántalmazásnak vagy hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve, azáltal, hogy elítéli ezeket a gyakorlatokat az EU halálbüntetéssel kapcsolatos iránymutatásai és a kínzással és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetéssel kapcsolatos uniós iránymutatás értelmében, valamint azáltal, hogy folytatja az ENSZ emberi jogi főbiztosával való együttműködést ezen a területen; hangsúlyozza, hogy fontos munkájukban támogatni az LMBTI személyek emberi jogainak védelmezőit megnövelt támogatás és az érdemi programkészítés számára több erőforrás, – többek között az EIDHR által is finanszírozott, – az LMBTI személyekkel szemben tanúsított hátrányos megkülönböztetés ellen, a lakosság körében indítandó tudatosító kampányok révén, valamint a sürgősségi asszisztencia biztosításával az ilyen jellegű támogatást igénylők részére; kéri az uniós küldöttségeket és az érintett intézményeket, hogy tevékenyen mozdítsák elő ezeket a jogokat és alapvető szabadságokat;

125.  üdvözli a Külügyek Tanácsa által 2013. június 24-én elfogadott, az LMBTI személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének előmozdításáról és védelméről szóló iránymutatást; kéri az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy a harmadik országokkal folytatott politikai és emberi jogi párbeszédekben és a nemzetközi fórumokon az irányelvek fokozottan stratégiai és módszeresebb végrehajtását szorgalmazza – ideértve a figyelemfelhívást és az uniós személyzet számára ehhez kapcsolódó képzések nyújtását is – annak érdekében, hogy valóban foglalkozzanak az LMBTI személyek jogainak kérdésével; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy széles körben az LMBTI-személyek rendelkezésére bocsássák az emberi jogok maradéktalan érvényesítésének előmozdítására és védelmére vonatkozó uniós iránymutatásokat; konkrét fellépéseket szorgalmaz az LMBTI személyek jogaival kapcsolatos uniós belső és külső politikák közötti összhang fokozása érdekében;

126.  bátorítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy továbbra is járuljanak hozzá az azonos neműek közötti házasság és polgári élettársi kapcsolat elismeréséről – mint politikai, szociális, valamint emberi és polgárjogi kérdésről – folyó gondolkodáshoz; üdvözli, hogy egyre több ország tartja tiszteletben a házasság, az élettársi kapcsolat vagy az örökbefogadás útján történő családalapításhoz való jogot a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés nélkül, továbbá felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki javaslatokat a bejegyzett élettársi kapcsolat és az azonos neműek közötti házasság Unió-szerte történő kölcsönös elismerésére vonatkozóan, ezáltal biztosítva az egyenlő bánásmódot a munkavégzés, a szabad mozgás, az adózás és a szociális biztonság terén, egyúttal oltalmazva a családok jövedelmét és a gyermekeket;

Az őslakos népek és a kisebbséghez tartozó személyek jogai

127.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az őslakosok különösen ki vannak téve a megkülönböztetés veszélyének, és különösen sérülékenyek a politikai, gazdasági, környezeti és munkához kapcsolódó változásokkal és zavarokkal szemben; megjegyzi, hogy a legtöbbjük a szegénységi küszöb alatt él, és kevéssé vagy egyáltalán nem jut képviselethez, nem fér hozzá a politikai döntéshozatalhoz, ami ellentétes a szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezéshez való jogukkal, amelyet az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozat rögzített és a fejlesztési politikáról szóló 2005. évi európai konszenzus is elismert; különösen aggasztják a beszámolók szerinti jelentős és növekvő emberi jogi visszaélések az őslakosokkal szemben, mint például az emberijog-védők üldöztetése, önkényes letartóztatása és meggyilkolása, a lakóhely elhagyására kényszerítés, a földfelvásárlások és a vállalatok jogsértései;

128.  mély aggodalommal állapítja meg, hogy az erőforrások kitermelése következtében az őslakos népek emberi jogai különösen gyakran sérülnek; felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a bányászati és egyéb kitermelő ágazatokban támogassák az átláthatóságot és a jó kormányzást biztosító szigorú jogi keretek kialakítását és kezdeményezések indítását, és ezzel azt, hogy tiszteletben tartsák a helyi lakosok szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló hozzájárulásának elvét és az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatot; felszólítja az uniós küldöttségeket, hogy az emberi jogok megsértésének azonosítása és megakadályozása érdekében erősítsék tovább az őslakosokkal helyben folytatott párbeszédet;

129.  hangsúlyozza, hogy mivel a nemzeti kisebbségi közösségek sajátos szükségletekkel rendelkeznek, elő kell mozdítani a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek és a többséghez tartozók közötti teljes és tényleges egyenlőséget a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális élet valamennyi területén; sürgeti a Bizottságot, hogy a bővítési folyamat során szorosan kövesse nyomon a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelmére irányuló rendelkezések végrehajtását;

A kaszton alapuló megkülönböztetés által sújtott személyek jogai

130.  elítéli a kaszthierarchiák és a kasztok szerinti megkülönböztetés elszenvedői emberi jogainak folyamatos megsértését, köztük az egyenlőség, valamint az igazságszolgáltatáshoz és a munkaerőpiachoz való hozzáférés megtagadását, a továbbra is érvényesülő szegregációt és az alapvető emberi jogok és a fejlődés elérésének kasztrendszeralapú akadályozását; mélységes aggodalmának ad hangot a dalitok ellen irányuló, kaszton alapuló erőszakos támadások, valamint a büntetlenséggel társuló intézményesített megkülönböztetés riasztó mértéke miatt; megismételi felhívását, hogy dolgozzák ki a kaszton alapuló megkülönböztetéssel szembeni uniós politikát, és felszólítja az Uniót, hogy használjon ki minden lehetőséget a kaszton alapuló megkülönböztetéssel kapcsolatos súlyos aggályainak megfogalmazására;

Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) / átmeneti igazságszolgáltatás

131.  emlékeztet a Nemzetközi Büntetőbíróság egyetemességére, és megismétli, hogy teljes mértékben támogatja a munkáját; hangsúlyozza, hogy az NBB milyen fontos szerepet játszik abban, hogy megszűnjön a nemzetközi közösség szempontjából legsúlyosabb bűntettek elkövetőinek büntetlensége, és igazságot szolgáltassanak a háborús bűncselekmények, az emberiesség elleni bűncselekmények és a népirtások áldozatai számára; továbbra is éberen figyeli az NBB legitimitásának és függetlenségének aláásására irányuló törekvéseket;

132.  elékeztet azon állásfoglalására, melyben felszólította az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjait, hogy támogassák, hogy a Biztonsági Tanács a Nemzetközi Büntetőbírósághoz forduljon az úgynevezett „ISIS/Dáis” által Irakban és Szíriában keresztények (kaldeusok/szírek/asszírok), jeziditák és más vallási és etnikai kisebbségek ellen elkövetett jogsértések kivizsgálása céljából;

133.  üdvözli az Ukrajna által kiadott nyilatkozatot, amelyben elfogadta az NBB joghatóságát az országban 2014. február 20. óta elkövetett bűncselekmények tekintetében, mivel ez a nyilatkozat lehetőséget teremt az NBB ügyésze számára annak mérlegelésére, hogy a bíróság vizsgálhatja-e a fegyveres konfliktus során elkövetett visszaéléseket, még akkor is, ha Ukrajna még nem NBB-tagország;

134.  üdvözli az átmeneti igazságszolgáltatáshoz nyújtott uniós támogatásról szóló tanácsi következtetéseket, valamint az átmeneti igazságszolgáltatáshoz nyújtott támogatásra irányuló uniós szakpolitikai keretet, mivel ezzel az EU az első olyan regionális szervezet, amely ilyen politikát fogadott el; felhívja az Uniót, annak tagállamait és különleges képviselőit, hogy tevőlegesen támogassák a Nemzetközi Büntetőbíróságot, mozdítsák elő határozatainak érvényesítését és a Római Statútumban szereplő bűncselekmények elkövetőinek büntetlensége elleni harcot, és súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy számos elfogatóparancsot máig nem hajtottak végre; sürgeti az Uniót és annak tagállamait, hogy működjenek együtt a Bírósággal, és hogy továbbra is nyújtsanak erőteljes diplomáciai és politikai támogatást az NBB és az ENSZ közötti kapcsolatok megerősítése és kiszélesítése céljából, különösen az ENSZ Biztonsági Tanácsa esetében, és tegyen lépéseket a Nemzetközi Büntetőbírósággal való együttműködés megtagadásának megelőzése és az ilyen esetekre adott hatékony válaszok érdekében; ismételten felszólítja az Uniót, hogy fogadjon el közös álláspontot az agresszió bűntettéről és a kampalai módosításokról, és felhívja a tagállamokat, hogy nemzeti jogszabályaikat hozzák összhangba a kampalai módosítások fogalommeghatározásaival, és fokozzák az együttműködést a Bírósággal; elítéli, hogy számos ország ellenszegül az NBB-nek, és kivonja magát annak joghatósága alól vagy ezzel fenyeget;

135.  megismétli a nemzetközi igazságszolgáltatással és nemzetközi humanitárius joggal foglalkozó uniós különleges képviselő létrehozására irányuló felhívását, hogy ezek a témák megkapják az azokat megillető kiemelt helyet és láthatóságot, és hogy ténylegesen előmozdítsák az uniós menetrendet, és az Unió külpolitikájában általánosan érvényesítsék a büntetlenség elleni küzdelem és a Nemzetközi Büntetőbíróság melletti uniós elkötelezettséget;

136.  felszólítja az Uniót és annak tagállamait, hogy biztosítsák az NBB számára a megfelelő finanszírozást és növeljék a nemzetközi bűnüldözési rendszer számára nyújtott támogatásukat, ideértve az átmeneti igazságszolgáltatást is;

Nemzetközi humanitárius jog

137.  helyteleníti, hogy nem tartják tiszteletben a nemzetközi humanitárius jogot, és mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy világszerte riasztó mértékben növekszik a fegyveres konfliktusokban a járulékos veszteségek, valamint a kórházak, iskolák, humanitárius konvojok és egyéb polgári célpontok elleni halálos támadások aránya; mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a világ konfliktusaiban növekszik a nem állami szereplők által elkövetett cselekmények befolyása, és sürgeti, hogy az Unió vessen be minden rendelkezésére álló eszközt annak ösztönzésére, hogy az állami és nem állami szereplők megfeleljenek a nemzetközi humanitárius jognak; üdvözli az Unió és a tagállamok által a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának tett, arra irányuló ígéretet, hogy határozottan támogatják egy olyan hatékony mechanizmus létrehozását, amely a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának erősítésére irányul, és felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy számoljon be a Parlamentnek az ezen ígéret elérését szolgáló célkitűzésekről és stratégiáról; sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy hívjon össze nemzetközi konferenciát a nemzetközi humanitárius jog megsértése – például a kórházak, az orvosi személyzet és a mentők elleni támadások – nyomon követésére, az ezekkel kapcsolatos adatok begyűjtésére és az ezekre vonatkozó nyilvános jelentéstételre; úgy véli, hogy ez a mechanizmus a fegyveres konfliktusokban érintett gyermekekre irányuló meglévő mechanizmuson alapulhatna; felkéri az alelnököt/főképviselőt, hogy évente tegye közzé az iskolák és kórházak elleni támadások állítólagos elkövetőinek nyilvános listáját, hogy meg lehessen határozni az ilyen támadások megállításához szükséges megfelelő uniós fellépést;

138.  sajnálja, hogy 7 tagállam még nem ratifikálta a kazettás lőszerekről szóló egyezményt; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy támogassák a fehér foszfor használatának globális betiltását az egyes hagyományos fegyverekről szóló egyezményhez fűzött, az ilyen fegyverek használatát betiltó új jegyzőkönyv megkötésén keresztül;

139.  felhívja a tagállamokat, hogy ratifikálják a fő nemzetközi humanitárius jogi aktusokat és a nemzetközi humanitárius jogra hatással bíró egyéb releváns jogi aktusokat; elismeri a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló uniós iránymutatások jelentőségét, és ismételten felszólítja az alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t, hogy a Közel-Keleten zajló tragikus események fényében vizsgálják felül azok végrehajtását, különösen azzal összefüggésben, hogy a nemzetközi humanitárius jog és az emberi jogi normák súlyos megsértésének eseteiben igen elterjedt a szisztematikus büntetlenség; felszólítja az Uniót, hogy támogassa a nemzetközi humanitárius joggal és alkalmazásának bevált gyakorlataival kapcsolatos ismeretek terjesztésére irányuló kezdeményezéseket, valamint ragadja meg a rendelkezésére álló összes kétoldalú eszközt – például a politikai párbeszédet – annak tényleges előmozdítása érdekében, hogy partnerei betartsák a nemzetközi humanitárius jogot; megismétli a tagállamokhoz intézett, arra irányuló felhívását, hogy a biztonságos iskolákról szóló nyilatkozat jóváhagyásával – amelynek célja, hogy segítsen véget vetni a fegyveres konfliktusokban az iskolák ellen indított katonai támadások elterjedt gyakorlatának – csatlakozzanak azokhoz a nemzetközi erőfeszítésekhez, amelyek meg kívánják akadályozni az iskolák elleni támadásokat és az iskolák fegyveres erők általi katonai felhasználását;

140.  sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy hívjon össze nemzetközi konferenciát, és dolgozzon ki új kötelező nemzetközi szabályokat, melyek célja hogy a nemzetközi humanitárius szabályok hatékonyabbá tétele érdekében hozzáigazítsák a nemzetközi humanitárius jogot a háborúk új realitásához;

141.  ismételten felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy kezdeményezze a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértésével, különösen pedig a polgári infrastruktúra ellen irányuló szándékos támadásokkal vádolt országokkal szemben európai uniós fegyverembargó bevezetését; hangsúlyozza, hogy a fegyverek ilyen országok részére történő értékesítésének további engedélyezése a 2008. december 8-i 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspont megsértésének minősül; felszólítja a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra guantánamói foglyok fogadását az Unióban; hangsúlyozza, hogy a lehető leghamarabb be kell zárni a Guantánamói-öbölben működő börtönt;

A gondolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadság, valamint a meggyőződés szabadsága

142.  az EUMSZ 10. cikkével összhangban elítéli az ideológia, vallás vagy meggyőződés miatt elkövetett összes erőszakos cselekményt, üldözést, intoleranciát és megkülönböztetést; súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy világszerte folyamatosan érkeznek a hírek a vallási és világnézeti kisebbségekkel szembeni erőszakról, üldöztetésről, intoleranciáról és megkülönböztetésről; hangsúlyozza, hogy a gondolat, a lelkiismeret, a vallás vagy a meggyőződés szabadsága mind olyan alapvető jog, amely kölcsönösen összefügg más emberi jogokkal és alapvető szabadságokkal, és egyaránt jelenti a hithez és a hit elutasításához való jogot, valamint bármely vallás vagy meggyőződés kifejezésre juttatásához vagy ki nem fejezéséhez való jogot, valamint a választott meggyőződés elfogadásához, megváltoztatásához és feladásához, vagy az ahhoz való visszatéréshez való jogot, ahogy azt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. cikke és az emberi jogokról szóló európai egyezmény 9. cikke rögzíti; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy vegyenek részt az istenkáromlás elleni törvények visszavonásával foglalkozó politikai vitákban; felszólítja az Uniót és tagállamait annak biztosítására, hogy a kisebbségeket világszerte tiszteletben tartsák és megvédelmezzék, ideértve a Közel-Keletet is, ahol a jazidikat, a keresztényeket, a muszlim kisebbségeket és az ateistákat üldözi a Dáis és más terrorista csoportok; helyteleníti a vallás vagy a világnézeti meggyőződés terrorista célokra történő felhasználását;

143.  támogatja az Unió azon kötelezettségvállalását, hogy a nemzetközi és regionális fórumokon, többek között az ENSZ-ben, az EBESZ-ben, az Európa Tanácsban és más regionális mechanizmusokban támogatja a vallás vagy meggyőződés szabadságához való jogot, és arra bátorítja az Uniót, hogy az ENSZ-ben továbbra is terjessze elő éves állásfoglalását a vallás vagy meggyőződés szabadságáról, és támogassa az ENSZ vallás vagy meggyőződés szabadságával foglalkozó különleges előadójának megbízatását; ösztönzi az alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t, hogy tartsanak fenn állandó párbeszédet a nem kormányzati szervezetekkel, a vallási vagy világnézeti csoportokkal és a vallási vezetőkkel;

144.  teljes mértékben támogatja azt az uniós gyakorlatot, hogy vezető szerepet vállal az Emberi Jogi Tanácsban és az ENSZ Közgyűlésében a vallás és meggyőződés szabadságával kapcsolatos tematikus állásfoglalásokban, arra bátorítja az Uniót, hogy támogassa az ENSZ vallás vagy meggyőződés szabadságával foglalkozó különleges előadójának megbízatását, valamint sürgeti azokat az országokat, amelyek jelenleg nem fogadják el az ENSZ vallás vagy meggyőződés szabadságával foglalkozó különleges előadójának látogatási kérését, hogy ezt tegyék meg;

145.  felszólítja az Uniót, hogy erősítse meg meglévő eszközeit, és fogadjon el további eszközöket a megbízatásába tartozó területeken, hogy világszerte biztosítsa a vallási kisebbségek tényleges védelmét;

146.  konkrét fellépést szorgalmaz a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatások hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében, kéri például az uniós alkalmazottak szisztematikus és következetes képzését mind a központokban, mind pedig a küldöttségekben, országos és helyi helyzetjelentések készítését, valamint szoros együttműködés kezdeményezését a helyi szereplőkkel, különösen vallási és világnézeti csoportok vezetőivel;

147.  mélyen aggasztja, hogy a világ egyes részein veszélybe kerül a vallási vagy világnézeti kisebbségek helyzete, és teljes vallási közösségek tűnnek vagy menekülnek el;

148.  kiemeli, hogy jelenleg a keresztények az a vallási csoport, akiket világszerte leginkább bántalmaznak és megfélemlítenek, többek között Európában is, ahol a keresztény menekültek rendszeresen vallási indíttatású üldöztetést szenvednek el, és hogy a legrégebbi keresztény közösségek némelyikét fenyegeti az a veszély, hogy teljesen eltűnnek, különösen Észak-Afrikában és a Közel-Keleten;

149.  ösztönzi a nemzetközi közösséget és az Uniót, hogy nyújtsanak védelmet a kisebbségeknek, és alakítsanak ki biztonságos övezeteket; kéri az olyan területeken élő etnikai és vallási kisebbségek elismerését, önigazgatásához való jogát és védelmét, ahol a történelem során mindig is erős jelenléttel bírtak és békésen éltek egymás mellett, például a Szindzsár-hegységben (jazidik) és a Ninivei-síkságon (káldeusok, szírek és asszírok); szorgalmazza különleges segítség nyújtását a jelenleg vagy korábban konfliktus helyszínéül szolgáló területeken található (tömeg)sírok megőrzéséhez annak érdekében, hogy a bennük található emberi maradványokat exhumálják és igazságügyi elemzésnek vessék alá, lehetővé téve az áldozatok maradványainak megfelelő elhantolását vagy a családnak való kiadását; szorgalmazza egy olyan külön alap létrehozását, amely segítséget nyújthat a bizonyítékok megőrzésére irányuló kezdeményezések finanszírozásában, az emberiesség elleni vélt bűncselekmények kivizsgálásának és azokkal kapcsolatban büntetőeljárás indításának lehetővé tétele érdekében; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy sürgősen hozzanak létre egy olyan szakértői csoportot, amelynek feladata, hogy összegyűjtsön minden bizonyítékot a vallási és etnikai kisebbségekkel szembeni valamennyi folyamatban lévő nemzetközi bűncselekményről, a népirtást is ideértve, bárhol is forduljon az elő, beleértve a tömegsírok megőrzését is a jelenlegi vagy közelmúltbeli konfliktusok területén, hogy előkészítsék a felelősök nemzetközi büntetőeljárás alá vonását;

A véleménynyilvánítás szabadsága az interneten és azon kívül, valamint az audiovizuális és egyéb médiaforrásokon keresztül

150.  hangsúlyozza, hogy az emberi jogok és az alapvető szabadságok egyetemes érvényűek, és globális védelmet kell kapniuk kifejeződésük minden vetületében;

151.  hangsúlyozza, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága, a média függetlensége és a pluralizmus a demokrácia felé vezető út alapvető elemei, és hogy az állami szektor átláthatóságának és elszámoltathatóságának biztosítása érdekében teret kell engedni a polgároknak és a civil társadalomnak;

152.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy számos országban egyre több újságírót tartóztatnak le vagy félemlítenek meg, és hangsúlyozza, hogy ezek a gyakorlatok súlyosan akadályozzák a sajtószabadságot; sürgeti az Unió és a nemzetközi közösséget a független újságírók és bloggerek védelmére, a digitális szakadék csökkentésére, valamint az információhoz és kommunikációhoz való korlátlan hozzáférés és az internethez való cenzúrázatlan hozzáférés (digitális szabadság) elősegítésére;

153.  komoly aggodalmának ad hangot a nyomon követési, megfigyelési, cenzúrázási és tartalomszűrési technológiák széles körű használata és elterjedése miatt, amelyek növekvő fenyegetést jelentenek az emberi jogokért és demokráciáért küzdő aktivisták számára az autokratikus országokban;

154.  határozottan elítéli, hogy nő az emberijog-védőkkel szembeni digitális fenyegetések száma, beleértve az adatsértéseket is, amelyeket az eszközök lefoglalásán, távoli megfigyelésen és adatszivárogtatáson keresztül hajtanak végre; elítéli azt a gyakorlatot, hogy online megfigyelést és feltörést alkalmaznak olyan információk begyűjtésére, amelyeket jogi eljárásokban, rágalomhadjáratokban vagy lejáratást célzó tárgyalásokon használnak fel;

155.  határozottan elítéli az internet, a média és a felsőoktatás hatóságok általi ellenőrzését, valamint az emberijog-védők, ügyvédek és újságírók egyre gyakoribb megfélemlítését, zaklatását és önkényes letartóztatásait;

156.  elítéli a digitális kommunikáció korlátozását, ideértve azt a gyakorlatot, amikor az önkényuralmi rendszerekben honlapokat zárnak be és személyes fiókokat blokkolnak a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása, valamint az ellenzék elhallgattatása és a civil társadalom elnyomása céljából; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy nyilvánosan ítéljék el az olyan rezsimeket, amelyek korlátozzák bírálóik és ellenzékük digitális kommunikációját;

157.  hangsúlyozza, hogy fontos a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatok minden formájában – többek között a csatlakozási tárgyalások, a kereskedelmi tárgyalások, az emberi jogi párbeszédek és a diplomáciai kapcsolatok keretében – előmozdítani az internethez való korlátlan hozzáférést, valamint ahogy világszerte mindenki számára biztosítani kell az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos információkhoz való minél jobb hozzáférést;

158.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy terjed a gyűlöletbeszéd, különösen közösségi médiaplatformokon; felhívja a Bizottságot, hogy vonja be a civil társadalmi szervezetek képviselőit a magatartási kódexekkel kapcsolatos egyeztetésekbe annak biztosítása érdekében, hogy nézeteiket figyelembe vegyék; határozottan elítéli az erőszakot vagy terrort szító, gyűlöletkeltő üzenetek terjesztését;

159.  fokozott támogatásra szólít fel a média szabadságának előmozdítása, a független újságírók, bloggerek és a visszaélést bejelentő személyek védelme, a digitális megosztottság csökkentése, valamint az információhoz és kommunikációhoz való korlátlan és az internethez való cenzúrázatlan hozzáférés (digitális szabadság) elősegítése terén;

160.  felszólít azon technológiák tevékeny fejlesztésére és terjesztésére, amelyek elősegítik az emberi jogok védelmét és előmozdítják az emberek digitális jogait és szabadságjogait, valamint biztonságát és magánéletének védelmét;

161.  felhívja az Uniót, hogy alkalmazzon ingyenes és nyílt forráskódú szoftvereket, és hogy más szereplőket is ösztönözzön erre, mivel ezek a szoftverek biztonságosabbak és az emberi jogok nagyobb fokú tiszteletben tartását biztosítják;

162.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden nemzetközi fórumon, többek között az ENSZ Internetirányítási Fórumán, a G8-csoportban, a G20-csoportban, az EBESZ-ben és az Európa Tanácsban vessék fel az online véleménynyilvánítás szabadságának, a digitális szabadságoknak és a szabad és nyílt internet fontosságának kérdését;

A terrorizmus elleni küzdelem

163.  megismétli, hogy egyértelműen elítéli a terrorizmust, és hogy maradéktalanul támogatja a terrorista szervezetek, különösen pedig a regionális és a nemzetközi biztonságra nyilvánvaló veszélyt jelentő Dáis megsemmisítésére irányuló fellépéseket, és közben emlékeztet arra, hogy ezeknek a fellépéseknek mindig teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk a nemzetközi emberi jogi normákat; támogatja a Biztonsági Tanács idegen terrorista harcosok által előidézett veszélyek elhárításáról szóló 2014. évi 2178. számú határozata, valamint az idegen terrorista harcosok beáramlásának megfékezéséről szóló madridi irányelvek végrehajtását;

164.  emlékeztet arra, hogy az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos uniós cselekvési terv hangsúlyozza, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának tiszteletben tartását bele kell építeni a fejlesztési politikákba és a terrorizmussal kapcsolatos programokba, ideértve a digitális megfigyelési technológiákat is; kiemeli, hogy a tagállamoknak teljes körűen ki kell használniuk a rendelkezésre álló eszközöket az európai polgárok radikalizálódásának megakadályozására, és hatékony programokat kell kidolgozniuk, melyekkel szembe lehet szállni a terrorizmussal, a szélsőséges propagandával és toborzási módszerekkel, különösen az online környezetben, és meg lehet előzni a radikalizálódást; hangsúlyozza, hogy sürgősen összehangolt uniós fellépésre van szükség, és ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamoknak együtt kell működniük az érzékeny területeken, különösen az információk és hírszerzési információk megosztásában;

165.  felkéri az Uniót, hogy az ENSZ-szel közösen továbbra is lépjen fel a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemben, többek között a meglévő mechanizmusok alkalmazásával a terrorista személyek és szervezetek megnevezésére, valamint világszerte erősítse meg a vagyoni eszközök befagyasztására irányuló mechanizmusokat, a jogszerű eljárásra vonatkozó nemzetközi normák és a jogállamiság megőrzése mellett; felszólítja a Bizottságot és tagállamokat, hogy haladéktalanul és célirányosan vessék fel ezeket a kérdéseket azoknak az országoknak, amelyek finanszírozzák vagy támogatják a terrorista szervezeteket, illetve amelyek lehetővé teszik polgáraik számára ugyanezt;

A halálbüntetés

166.  emlékeztet arra, hogy az Unió a zéró tolerancia elvét képviseli a halálbüntetés tekintetében, és megismétli régóta képviselt álláspontját, mely szerint ellenzi a halálbüntetést, a kínzást, továbbá a kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódot és büntetést minden esetben és minden körülmények között;

167.  üdvözli, hogy a halálbüntetést eltörölték a Fidzsi-szigeteken, Suriname-ban, Mongóliában, valamint az USA Nebraska államában;

168.  mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az utóbbi években bizonyos országokban újra bevezették a kivégzéseket; elítéli, hogy egyes más országok politikai vezetői is fontolgatják a halálbüntetés visszaállítását; mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy 2015-ben világszerte nőtt a halálos ítéletek száma, különösen Kínában, Egyiptomban, Iránban, Nigériában, Pakisztánban és Szaúd-Arábiában; emlékezteti ezen országok hatóságait, hogy részes államai a gyermek jogairól szóló egyezménynek, amely tiltja a halálbüntetés kiszabását a 18 évesnél fiatalabb személyek által elkövetett bűncselekmények esetében;

169.  különösen aggasztja az, hogy egyre nagyobb számban szabnak ki halálbüntetést csoportos tárgyalásokon, ahol nem garantálják a tisztességes eljárás nemzetközi jog által megkövetelt minimális normáit;

170.  határozottan elítéli, hogy egyre gyakrabban hoznak halálos ítéletet a kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekmények miatt, és felszólít a halálbüntetés és a törvénytelen kivégzések kizárására az ilyen jellegű bűncselekmények esetében;

171.  felhívja azon országokat, melyek eltörölték a halálbüntetést vagy régóta moratóriumot gyakorolnak azzal kapcsolatosan, hogy kötelezettségvállalásaiknak továbbra is tegyenek eleget, és ne vezessék be újból a büntetés ezen formáját; felszólítja az Uniót, hogy világszerte minden lehetséges fórumon továbbra is az együttműködés és a diplomácia révén emeljen szót a halálbüntetés eltörlése érdekében, annak biztosítására törekedve, hogy a kivégzés előtt álló minden egyes személy esetében maradéktalanul tartsák tiszteletben a tisztességes tárgyaláshoz való jogot; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a halálbüntetést még mindig alkalmazó országokban az Unió továbbra is nyomon kövesse a kivégzések körülményeit, többek között annak biztosítása érdekében, hogy a halálra ítéltek névsorát nyilvánosságra hozzák és a holttesteket átadják a családoknak;

172.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Uniónak a halálbüntetés globális eltörlésére irányuló politikája nagy nyilvánosságot kapjon és összhangban legyen a halálbüntetéssel kapcsolatos, 2013-ban felülvizsgált uniós iránymutatásokkal, valamint hogy továbbra is kiálljon a halálbüntetés eltörlése mellett; felszólítja az Uniót, hogy továbbra is törekedjen a halálbüntetés egyetemes eltörlésére, tárja fel az erre irányuló munka új formáit, valamint hogy támogassa a halálos ítéletek és kivégzések megelőzésére a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének keretein belül tett intézkedéseket; felkéri az uniós küldöttségeket, hogy folytassák az erre irányuló tájékoztató kampányok szervezését;

A kínzás és bántalmazás elleni küzdelem

173.  mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy folytatják a fogva tartott személyek kínzását és bántalmazását, többek között vallomások kicsikarása érdekében, amelyeket később olyan büntetőperekben használnak fel, amelyek nem felelnek meg a tisztességesség nemzetközi szabványainak;

174.  elítéli a társadalom eltérő nézetekkel rendelkező tagjai ellen elhallgattatásuk érdekében, illetve kiszolgáltatott csoportokkal, például etnikai, nyelvi és vallási kisebbségekkel, LMBTI-személyekkel, nőkkel, gyermekekkel, menekültekkel és migránsokkal szemben széles körben alkalmazott kínzást és bántalmazást;

175.  a leghatározottabban elítéli a Dáis és más terrorista vagy félkatonai szervezetek által elkövetett kínzást és bántalmazást; szolidaritását fejezi ki az ilyen erőszak áldozatainak családjaival és közösségeivel; elítéli a Dáis és egyéb terrorista vagy félkatonai szervezetek által folytatott, gyakorlatokat, melyek során diszkriminálják és célba veszik a kisebbségi csoportokat; felszólítja az Uniót, annak tagállamait és a nemzetközi közösséget, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a további szenvedés hatékony megelőzése érdekében, mert arra sürgősen szükség van;

176.  rendkívül aggasztónak tartja a fogvatartási körülményeket és a börtönök állapotát számos országban; elengedhetetlennek tartja a fogvatartott személyek kínzásának és bántalmazásának minden formája elleni küzdelmet, a pszichológiai kínzást is ideértve, és hogy fokozni kell az erőfeszítéseket a vonatkozó nemzetközi jog tiszteletben tartása érdekében, különösen az egészségügyi ellátáshoz és a gyógyszerekhez való hozzáférés tekintetében; határozottan elítéli e jog megsértését, és úgy véli, hogy a fogvatartott személyek kezelésének megtagadása, többek között olyan betegségek esetében, mint a hepatitisz vagy a HIV-fertőzés, a veszélyben lévő személynek történő segítségnyújtás elmulasztásának tekinthető;

177.  sürgeti az EKSZ-t, hogy a törvénytelen kivégzések, a kínzás és bántalmazás széles körű alkalmazásáról a világ minden tájáról érkező jelentések fényében a párbeszéd minden szintjén és minden fórumon fokozza az Unió erőfeszítéseit a törvénytelen kivégzések, a kínzás és a bántalmazás egyéb formái elleni küzdelemben, összhangban az Unió harmadik országokra irányuló, a kínzással és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetéssel kapcsolatos politikájáról szóló iránymutatással;

178.  sürgeti az EKSZ-t, hogy továbbra is rendszeresen adjon hangot a kínzással és bántalmazással kapcsolatos aggályainak az érintett országokkal folytatott politikai és emberi jogi párbeszédekben és nyilvános nyilatkozatokban, továbbá felszólítja az uniós küldöttségeket és a tagállamok helyszíni nagykövetségeit, hogy kövessék nyomon a kínzás és bántalmazás eseteit, és konkrétan lépjenek fel azok teljes körű felszámolása érdekében, továbbá hogy kövessék figyelemmel a kapcsolódó büntetőpereket, és a rendelkezésükre álló minden eszközzel segítsék az érintett személyeket;

Pilóta nélküli légi járművek

179.  súlyos aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a nemzetközi jogi kereten kívül használnak pilóta nélküli felfegyverzett légi járműveket; sürgeti a tagállamokat, hogy fogalmazzanak meg egyértelmű politikát és jogi álláspontot pilóta nélküli felfegyverzett légi járművekről, és megismétli a pilóta nélküli felfegyverzett légi járművek használatával kapcsolatos közös uniós álláspont kidolgozására irányuló felhívását, amely álláspontnak biztosítania kell az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartását, és kezelnie kell olyan kérdéseket, mint a jogi keret, az arányosság, az elszámoltathatóság, a polgári lakosok védelme és az átláthatóság; sürgeti az Uniót, hogy tiltsa be az emberi beavatkozás nélküli támadások végrehajtására képes, teljesen önálló módon működő fegyverek fejlesztését, gyártását és használatát; felhívja az Uniót, hogy ellenezze és tiltsa be a törvénytelen és célzott kivégzések gyakorlatát, és kötelezze el magát megfelelő intézkedések meghozatala mellett – összhangban a nemzeti és nemzetközi jogi kötelezettségekkel –, amennyiben okkal feltételezhető, hogy a joghatósága alá tartozó egyének vagy csoportok összefüggésbe hozhatóak külföldön végrehajtott célzott kivégzésekkel; felszólítja az alelnököt/főképviselőt, a tagállamokat és a Tanácsot, hogy foglalja bele a pilóta nélküli felfegyverzett légi járműveket és a teljesen önműködő fegyvereket az idevágó európai és nemzetközi leszerelési és fegyverellenőrzési mechanizmusokba, és sürgeti a tagállamokat, hogy vállaljanak szerepet ezekben az ellenőrzési mechanizmusokban, és erősítsék meg azokat; kéri az Uniót, hogy tegyen meg minden lehetséges intézkedést a fokozott átláthatóság és elszámoltathatóság biztosítására a katonai robotrepülőgépek tagállamok és nem utolsósorban harmadik országok általi használata terén a használat jogalapja és a műveleti felelősség tekintetében a drónokkal végrehajtott légicsapások bíróság előtti felülvizsgálatának lehetővé tétele és annak biztosítása érdekében, hogy a drónokkal végrehajtott törvénytelen légicsapások áldozatai hozzáférjenek a hatékony jogorvoslati lehetőségekhez;

180.  hangsúlyozza az emberi beavatkozás nélkül támadások végrehajtására képes, teljesen autonóm módon működő fegyverek fejlesztésének, gyártásának és használatának uniós tilalmát; felhívja az Uniót, hogy ellenezze és tiltsa be a jogellenes célzott kivégzések gyakorlatát;

181.  felhívja a Bizottságot, hogy megfelelően tájékoztassa a Parlamentet a pilóta nélküli felfegyverzett légi járművek polgári és katonai célból történő építésével kapcsolatos kutatási és fejlesztési projektekre használt uniós forrásokról; emberjogi hatásvizsgálatok elvégzésére szólít fel a jövőbeli drónfejlesztési projektekkel összefüggésben;

182.  hangsúlyozza, hogy a technológiáknak az emberi jogok javítására gyakorolt hatását valamennyi uniós politikában és programban érvényre kell juttatni az emberi jogok védelmének és a demokrácia, a jogállamiság, a jó kormányzás és a békés konfliktuskezelés támogatásának elősegítése érdekében;

A demokrácia és a választások támogatása, valamint a választási megfigyelő missziók

183.  emlékeztet arra, hogy a civil társadalom szabad mozgástere, a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és az egyesülés szabadsága, valamint a jogállamiság megfelelő tiszteletben tartása a tisztességes és demokratikus választások fő elemei; felszólítja az Uniót annak biztosítására, hogy a helyi nem kormányzati szervezeteknek lehetőségük legyen a választások lebonyolításának jogszerű megfigyelésére és nyomon követésére; kiemeli, hogy a korrupció veszélyezteti az emberi jogok egyenlő gyakorlását, és aláássa a demokratikus folyamatokat; úgy véli, hogy az Uniónak az Egyesült Nemzetek korrupció elleni egyezményében rögzítettek szerint a harmadik országokkal folytatott valamennyi párbeszédben hangsúlyoznia kell a feddhetetlenség, az elszámoltathatóság és a közügyek megfelelő kezelésének fontosságát; emlékeztet arra, hogy az Uniónak folytatnia kell a partnereivel szemben, különösen a szomszédságában vállalt azon kötelezettségét, hogy a nemzetközi rend megerősítésének legjobb eszközeiként és szomszédsága stabilitásának biztosítása érdekében támogatja a gazdasági, társadalmi és politikai reformokat, védelmezi az emberi jogokat és támogatja a jogállamiság megteremtését; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata alkalmat adott arra, hogy az Unió legfontosabb céljaiként nevezzék meg az egyetemes értékek védelmezését és az emberi jogok előmozdítását; emlékeztet arra, hogy a bővítés és a szomszédságpolitikák keretében az Európai Unió, a politikusok, a tudományos szakemberek, a média, a nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom által nyert tapasztalatok és a demokráciába való átmenetekből levont tanulságok pozitív módon járulhatnak hozzá azoknak a legjobb gyakorlatoknak az azonosításához, amelyeket világszerte fel lehetne használni az egyéb demokratizálódási folyamatok támogatására és megszilárdítására; ezzel összefüggésben üdvözli a Demokráciáért Európai Alapítvány, valamint a civil társadalmi szervezetek támogatását célzó uniós programok, különösen a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze munkáját;

184.  ajánlja, hogy az Unió dolgozza ki a demokratikus folyamatok átfogóbb megközelítését, mivel a választások megfigyelése csak az egyik dimenzióját képezi a hosszabb és átfogóbb ciklusnak; megismétli, hogy a politikai átmenet és a demokratizálódás csak akkor lehet fenntartható és sikeres, ha összekapcsolják azt az emberi jogok tiszteletben tartásával, a nők, fogyatékkal élők és más marginalizált csoportok demokratikus folyamatokhoz való egyenlő hozzáférésével, az igazság, az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a megbékélés előmozdításával, a jogállamisággal, a gazdasági és társadalmi fejlődéssel, a mélyszegénység elleni küzdelmet célzó intézkedésekkel, valamint a demokratikus intézmények létrehozásával; hangsúlyozza, hogy a demokratizálódási folyamaton átmenő országokban az Uniónak prioritásként kell kezelnie a korrupció elleni küzdelmet, mivel ez a jelenség akadályozza a jó kormányzás védelmét és előmozdítását, táptalaja a szervezett bűnözésnek, és összekapcsolódik a választási csalással;

185.  üdvözli az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló közös közleményt, és emlékeztet arra, hogy az EUSZ rendelkezéseivel összhangban az Unió szomszédos országokhoz fűződő kapcsolatainak az Unió értékeire, többek között az emberi jogok és a demokrácia tiszteletben tartására kell épülniük; kiemeli, hogy a szomszédság stabilizálásához való hozzájárulás, valamint a demokrácia, a jogállamiság, a felelősségteljes kormányzás és az emberi jogok előmozdítása elválaszthatatlanok egymástól;

186.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak a szomszédos országokban továbbra is támogatnia kell a demokratikus és valóban az emberi jogokkal foglalkozó intézményeket és a civil társadalmat; örömmel említi meg ezzel összefüggésben a Demokráciáért Európai Alapítvány következetes szerepvállalását az Unió keleti és déli szomszédságában az alapvető jogok és szabadságok, valamint a demokratikus elvek előmozdítása terén;

187.  hangsúlyozza, hogy az Unió bővítési politikája a demokratikus elvek és az emberi jogok tiszteletben tartása erősítésének egyik leghatékonyabb eszköze; felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokban a demokratikus politikai kultúra megerősítését, a jogállamiság tiszteletben tartását, a média és a bírói kar függetlenségét, valamint a korrupció elleni küzdelmet;

188.  felszólítja az Európai Bizottságot és az EKSZ-t, hogy továbbra is teljes körűen támogassák a harmadik országokban folyó demokratizálódási folyamatokat, valamint a kormányzó és ellenzéki pártok és a civil társadalom közötti politikai párbeszédet; hangsúlyozza, hogy a demokrácia támogatásával kapcsolatos uniós szerepvállalás, valamint az érintett országokra vonatkozó emberi jogi országstratégiák részeként fontos a választási megfigyelő missziók ajánlásainak következetes nyomon követése; szorosabb koordinációra és együttműködésre szólít fel a Parlament és a Bizottság/EKSZ között, hogy biztosítsák ezen ajánlások végrehajtásának nyomon követését, valamint azon célzott pénzügyi és technikai segítségnyújtás felhasználását, amelyet az Unió fel tud ajánlani; felszólítja a Bizottságot, hogy adjon globális értékelést a választásmegfigyelési eljárásokról;

189.  felszólítja a Tanácsot és az EKSZ-t, hogy az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről szóló éves uniós jelentés földrajzi részébe építsen be egy külön fejezetet – az érintett országoknál – a választásmegfigyelő missziók keretében elfogadott ajánlások végrehajtásának kérdéséről; emlékeztet arra, hogy az EKSZ, a Bizottság és a tagállamok a cselekvési tervben kötelezettséget vállaltak arra, hogy a harmadik országokban határozottabban és következetesebben működnek együtt a választások lebonyolításáért felelős szervekkel, parlamenti intézményekkel és civil társadalmi szervezetekkel, hogy hozzájáruljanak azok szerepének növeléséhez, és ennek érdekében a demokratikus folyamatok megerősítéséhez;

190.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a választásokkal kapcsolatos munkáját – a választásmegfigyelést és segítségnyújtást – kapcsolja össze a demokratikus rendszer többi fontos szereplőjének, például a politikai pártoknak, a parlamenteknek, a helyi önkormányzatoknak, a független médiának és a civil társadalomnak nyújtott hasonló támogatással;

191.  felszólítja az Uniót, hogy folytassa munkáját az e területre vonatkozó bevált gyakorlatok meghatározásában, többek között a konfliktusmegelőzési intézkedések, a közvetítés és a párbeszéd előmozdítása tekintetében, annak érdekében, hogy egységes, rugalmas és hiteles uniós megközelítést lehessen kialakítani;

192.  elismeri az EKSZ és az uniós küldöttségek által a második generációs demokráciaelemzések elvégzésében és a demokráciával kapcsolatos cselekvési tervek terén elért haladásban végzett sikeres munkát, és felszólítja az alelnököt/főképviselőt annak biztosítására, hogy a cselekvési tervek helyi szinten a demokrácia konkrét támogatásának formájában valósuljanak meg;

193.  felszólítja az EKSZ-t, hogy a demokráciaelemzések tapasztalatai alapján készítse elő ezen elemzés általános beépítését a külső fellépésekbe, és megjegyzi, hogy miközben üdvözlendő, hogy a demokrácia kérdéskörét beillesztették az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó országstratégiákba, ez nem elégséges ahhoz, hogy valóban teljes körűen megismerjük a demokráciát az adott partnerországban;

194.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az alelnöknek/főképviselőnek, valamint az Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének.

(1)

  http://www.un.org/womenwatch/daw/cedaw/cedaw.htm.

(2)

  Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0070.

(3)

  http://www.ohchr.org/EN/ProfessionalInterest/Pages/CMW.aspx.

(4)

  A/RES/41/128.

(5)

  http://www.un.org/en/ga/search/view_doc.asp?symbol=A/RES/69/2.

(6)

  http://www.ohchr.org/EN/ProfessionalInterest/Pages/Vienna.aspx.

(7)

  http://www.un.org/womenwatch/daw/beijing/pdf/BDPfA%20E.pdf.

(8)

  http://www.unfpa.org/sites/default/files/pub-pdf/programme_of_action_Web%20ENGLISH.pdf.

(9)

  http://www.ohchr.org/Documents/Publications/PTS-4Rev1-NHRI_en.pdf.

(10)

  https://europa.eu/globalstrategy/en/global-strategy-foreign-and-security-policy-european-union.

(11)

  http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-11855-2012-INIT/hu/pdf.

(12)

  https://www.consilium.europa.eu/uedocs/cmsUpload/111817.pdf.

(13)

  http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=celex%3A52009XG1215%2801%29

(14)

  http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-10897-2015-INIT/hu/pdf.

(15)

  http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A52013IP0279&from=EN&lang3=choose&lang2=choose&lang1=HU

(16)

  http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/foraff/137584.pdf.

(17)

  http://www.europarl.europa.eu/document/activities/cont/201203/20120329ATT42170/20120329ATT42170EN.pdf.

(18)

  http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-10255-2016-INIT/hu/pdf.

(19)

  http://www.consilium.europa.eu/en/meetings/fac/2015/10/st13201-en15_pdf/.

(20)

  http://www.consilium.europa.eu/en/press/press-releases/2016/06/16-epsco-conclusions-lgbti-equality/.

(21)

  http://ec.europa.eu/justice/discrimination/files/lgbti_actionlist_en.pdf.

(22)

  http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-9242-2015-INIT/hu/pdf.

(23)

  http://ec.europa.eu/dgs/home-affairs/what-we-do/policies/european-agenda-migration/background-information/docs/communication_on_the_european_agenda_on_migration_hu.pdf.

(24)

  http://www.consilium.europa.eu/hu/press/press-releases/2015/07/20-fac-migration-conclusions/.

(25)

  http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-12002-2015-REV-1/hu/pdf.

(26)

  http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-12098-2015-INIT/hu/pdf.

(27)

  http://eur-lex.europa.eu/legal-content/hu/TXT/?uri=CELEX:32015D0260.

(28)

  http://register.consilium.europa.eu/doc/srv?l=hu&f=ST%2015559%202014%20INIT.

(29)

  http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/foraff/130243.pdf.

(30)

  http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-12525-2016-INIT/hu/pdf.

(31)

  https://rm.coe.int/CoERMPublicCommonSearchServices/DisplayDCTMContent?documentId=090000168008482e.

(32)

  http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2011:076:0056:0058:HU:PDF.

(33)

  http://eeas.europa.eu/enp/documents/2015/151118_joint-communication_review-of-the-enp_hu.pdf.

(34)

  http://www.consilium.europa.eu/en/meetings/international-summit/2015/11/action_plan_en_pdf/.

(35)

  http://www.securitycouncilreport.org/atf/cf/%7B65BFCF9B-6D27-4E9C-8CD3-CF6E4FF96FF9%7D/s_res_2242.pdf.

(36)

  http://www.securitycouncilreport.org/atf/cf/%7B65BFCF9B-6D27-4E9C-8CD3-CF6E4FF96FF9%7D/CAC%20S%20RES%201820.pdf.

(37)

  http://www.un.org/en/ga/search/view_doc.asp?symbol=S/RES/1325(2000).

(38)

  http://www.un.org/en/ga/search/view_doc.asp?symbol=A/RES/69/167.

(39)

  Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0337.

(40)

  Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0300.

(41)

  Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0201.

(42)

  Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0102.

(43)

  Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0051.

(44)

  Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0470.

(45)

  Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0317.

(46)

  Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0350.

(47)

  Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0348.

(48)

  Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0288.

(49)

  Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0075.

(50)

  Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0079.

(51)

  Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0027.

(52)

  Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0172.

(53)

  Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0420.

(54)

  http://www.ohchr.org/EN/HRBodies/HRC/RegularSessions/Session31/Documents/A_HRC_31_56_en.doc.

(55)

  Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0274.

(56)

  Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0470.

(57)

  Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0507.

(58)

  Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0334.

(59)

  Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0226.

(60)

  A/HRC/RES/17/4.

(61)

  https://www.democracyendowment.eu/annual-report/.

(62)

  Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0432.

(63)

  http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2015/july/tradoc_153591.pdf.

(64)

  (Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emirátusok, Nigéria, Szomália, Mauritánia, Szudán, Sierra Leone, Jemen, Afganisztán, Pakisztán, Katar, Irán és a Maldív-szigetek)


VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről (9.11.2016)

a Külügyi Bizottság részére

az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2015. évi éves jelentésről

(2016/2219(INI))

A vélemény előadója: Cristian Dan Preda

JAVASLATOK

A Fejlesztési Bizottság felkéri a Külügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi módosításokat:

1.  határozottan úgy véli, hogy a fejlődés és az emberi jogok kölcsönösen függenek egymástól, valamint hogy az emberi jogok, köztük a szociális, gazdasági és politikai jogok tiszteletben tartása, védelme és érvényesítése a szegénység és az egyenlőtlenségek csökkentésének, valamint a mindenkire érvényes fenntartható fejlesztési célok elérésének előfeltétele; úgy véli továbbá, hogy a szegénység és az alulfejlettség megakadályozza az emberi jogok hatékony érvényesítését;

2.  hangsúlyozza, hogy a menekültválság jelenleg a nemzetközi közösség előtt álló egyik legnagyobb kihívás; üdvözli a migráció alapvető okait kezelő új uniós eszközök létrehozását, és hangsúlyozza, hogy az emberi jogokat és méltóságot az uniós migrációs politikák középpontjába kell helyezni; emlékeztet arra, hogy az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 13. cikke rögzíti a saját ország elhagyásához való jogot, valamint arra, hogy a migránsok emberi jogait teljes mértékben tiszteletben kell tartani a származási, tranzit- és célországokban, a fogvatartási központokban is;

3.  úgy véli, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend valamennyi céljának és célszámának teljesítése során a mindenkit megillető emberi jogokat átfogó módon figyelembe kell venni; szorgalmazza, hogy a fenntartható fejlesztési célokra vonatkozóan nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt egy inkluzív, az emberi jogokat figyelembe vevő és jogokon alapuló mutatórendszert kell kidolgozni, hogy biztosítható legyen e tekintetben a nagyfokú átláthatóság és elszámoltathatóság, annak érdekében, hogy a fejlesztésre szánt források valóban eljussanak a rászoruló emberekhez;

4.  felhívja a figyelmet a béke, az igazságosság és a befogadó társadalmak biztosításáról szóló 16. fenntartható fejlesztési cél kiemelkedő jelentőségére; hangsúlyozza, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása valamennyi sikeres demokratizálódási folyamat kulcsfontosságú eleme, valamint hogy a jogállamiság megszilárdításának, a jó kormányzásnak, a költségvetési támogatást igénybe vevő intézményi kapacitásnak, a demokratikus részvételnek és a képviseleten alapuló döntéshozatalnak, a stabilitásnak, a társadalmi igazságosságnak, valamint az inkluzív és fenntartható, és így a megtermelt javak tisztességes elosztását lehetővé tevő növekedésnek valamennyi uniós külső politika kulcsfontosságú célkitűzését kell képeznie; óva int az emberi jogok megsértésének eseteit legitimáló populizmustól, szélsőségességtől és alkotmányos visszaélésektől;

5.  emlékeztet arra, hogy az uniós fejlesztési politikában bevezetésre került a jogokon alapuló megközelítés, melynek célja az emberi jogi elveknek a fejlesztési célú uniós operatív tevékenységekbe történő beépítése, ideértve azokat a – mind a központi, mind a helyi szintű – megállapodásokat, melyek az emberi jogok és a fejlesztési együttműködési tevékenységek összehangolását szolgálják; szorgalmazza a jogokon alapuló megközelítésre vonatkozó eszköztár partnereink, köztük a helyi hatóságok, a civil társadalom és a magánszektor közötti jobb terjesztését, valamint végrehajtásának Bizottság általi szoros nyomon követését;

6.  aggodalmának ad hangot az arra irányuló próbálkozások miatt, hogy a szegénység elleni küzdelem és a fejlesztés elősegítése céljából elkülönített (és a végső célként az emberi jogok védelmére irányuló politikáknak gyakorlati érvényt szerző) forrásokat nem fejlesztéssel kapcsolatos célokra fordítsák;

7.  emlékeztet az EUMSZ 208. cikkében rögzített fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvének kiemelt jelentőségére az emberi jogok tiszteletben tartásának elérése terén; felszólítja az Uniót annak biztosítására, hogy a szükséges iránymutatások, hatásvizsgálatok és nyomon követési és jelentéstételi mechanizmusok megvalósítsák a politikák fejlesztési célú koherenciáját az uniós és tagállami politikákban; kitart amellett, hogy a jogokon alapuló megközelítés végrehajtása során valamennyi uniós külső politika és eszköz tekintetében meg kell erősíteni a koherenciát és a koordinációt; felszólítja a tagállamokat, hogy hatáskörükön belül és vállalt fejlesztési kötelezettségeiknek és a területre vonatkozó uniós politikáknak megfelelően lépjenek fel;

8.  határozottan felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a mindenkit megillető emberi jogokat rendszeresen építsék be a fejlődő országokkal folytatott politikai párbeszédeikbe és kereskedelmi tárgyalásaikba, és biztosítsák, hogy a harmadik országokkal folytatott együttműködés kapcsolódjon a demokrácia és az emberi jogok hatékony előmozdítása terén elért eredményekhez; sürgeti a Bizottságot, hogy a nemzetközi megállapodásokra, köztük a gazdasági partnerségi megállapodásokra irányuló tárgyalások során még jobban támogassa az alku tárgyát nem képező emberi jogi, társadalmi és környezetvédelmi záradékok beillesztését, valamint hogy az emberi jogok tiszteletben tartása elmulasztásának eseteire fontolja meg egy szankciórendszer, valamint egy, az áldozatokat szolgáló jogorvoslati mechanizmus bevezetését; konkrétan ragaszkodik ahhoz, hogy az AKCS-államokkal kötendő jövőbeli megállapodásnak meg kell erősítenie az emberi jogokról szóló, folyamatban lévő párbeszédet; felszólítja az Uniót, hogy az emberi jogi rendelkezések hatékonyságának biztosítása, a felelősségvállalás garantálása, valamint az emberi jogok eszközként való esetleges felhasználásának megakadályozása érdekében tevékenyen vonja be a nem kormányzati szervezeteket a szakpolitikák kidolgozásába;

9.  elismeri az uniós küldöttségek döntő szerepét az emberi jogok harmadik országokban történő előmozdítása és az emberi jogokkal kapcsolatos uniós külpolitika hatékony végrehajtása terén; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a jogokon alapuló megközelítésre vonatkozó eszköztár küldöttségeken belüli használatát, és adjon áttekintést a Parlament számára az értékelésről;

10.  emlékeztet arra, hogy a magánszektor fontos partner a fenntartható fejlesztési célok elérésében; hangsúlyozza, hogy az egyes országokban folytatott tevékenységeik során biztosítani kell a multinacionális vállalatok elszámoltathatóságát, valamint az emberi jogi, szociális és környezetvédelmi normáknak és elveknek való megfelelését; úgy véli, hogy ezt a köz- és magánszféra közötti partnerségek számának növelésével maximalizálni lehet; e tekintetben felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy rendszeresen értékeljék a magánszektor fejlesztéssel kapcsolatos tevékenységeinek emberi jogi hatásait, valamint tevékenyen vegyenek részt az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a transznacionális vállalatok emberi jogokkal való visszaélések miatti felelősségre vonhatóságára irányuló nemzetközi szerződéssel kapcsolatos munkájában;

11.  emlékeztet arra, hogy a konfliktus és az instabilitás több millió ember életére van negatív hatással, valamint hogy az emberi jogokkal való, terrorizmus révén történő visszaélések rendkívül elterjedtté váltak; hangsúlyozza, hogy jobban össze kell kapcsolni a külpolitikai biztonsági válaszintézkedéseket, a humanitárius segélyezést és a hosszú távú fejlesztési intézkedéseket; sürgeti az Uniót, hogy a harmadik országokkal közös fejlesztési programjaiba illessze be a bűncselekmények és az erőszak áldozatainak védelmét, és kezelje kiemelten a korrupció elleni fellépésekkel kapcsolatos bevált gyakorlatok megosztását, mivel a korrupció gyakran vezet büntetlenséghez és az áldozatokkal szembeni igazságtalansághoz;

12.  hangsúlyozza, hogy életkortól, nemtől, szexuális irányultságtól, fajtól, etnikai hovatartozástól vagy vallástól függetlenül mindenki számára támogatni kell a társadalmi, gazdasági és politikai befogadást, ideértve a megerősített nemzeti egészségügyi rendszerekhez való méltányos hozzáférést is; felszólítja az uniós intézményeket, hogy a kasztrendszeren alapuló megkülönböztetésnek tulajdonítsanak a megkülönböztetés egyéb okaival azonos jelentőséget; emlékeztet arra, hogy az Unió elkötelezte magát a kiszolgáltatott és marginalizált csoportok támogatása, például a fogyatékossággal élőknek a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménnyel összhangban történő segítése mellett, és sürgeti a fogyatékossággal összefüggő projektek hatékonyságának alapos ellenőrzését, valamint a fogyatékossággal élők szervezeteinek e projektek megtervezésébe és végrehajtásába történő tényleges bevonását; hangsúlyozza továbbá a nőkkel és lányokkal szembeni megkülönböztetés és az ellenük elkövetett erőszak valamennyi formájának felszámolására irányuló 5. fenntartható fejlesztési cél jelentőségét, valamint azt, hogy külön figyelmet kell fordítani a női emberijog-védők fontos szerepére;

13.  emlékeztet arra, hogy az ásványi anyagok nyomon követhetőségének javítása érdekében meg kell erősíteni a jogi arzenált a bányászati tevékenység előtti (beszállítói) és utáni (feldolgozóipari) szakaszban egyaránt; felszólítja az Uniót, hogy akadályozza meg, hogy uniós multinacionális vállalatok a fejlődő országokban a természeti erőforrások kiaknázása kapcsán megsértsék az emberi jogokat, valamint hogy támogassanak olyan szigorú jogi kereteket és kezdeményezéseket, melyek célja a bányászati és egyéb kitermelő ágazatok átláthatóságának és jó kormányzásának garantálása; támogatja a korrupció legyőzését célzó globális kezdeményezéseket, például a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezést (EITI); emlékeztet arra, hogy az őslakos népeket különösen sújtja az emberi jogok erőforrások kitermelésével összefüggő megsértése, valamint hogy tiszteletben kell tartani a szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló hozzájárulásukat;

14.  nagy aggodalommal veszi tudomásul, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) szerint világszerte körülbelül 21 millió férfi, nő és gyermek él a rabszolgaság valamilyen formájában, valamint hogy számos GSP+ státuszú országból jelentették az alapvető munkaügyi előírások többszöri megsértését; kiemeli, hogy tiszteletben kell tartani a nemzetközi munkaügyi előírásokat az ILO méltányos munkára vonatkozó programjával összhangban, és úgy véli, hogy a munkajogoknak központibb helyet kellene kapniuk az Unió külkapcsolataiban; sürgeti a civil társadalom által, átlátható jelentéstételi mechanizmus révén ellenőrzött GSP+ tényleges végrehajtását és érvényesítését; felszólítja továbbá az EBB-t, hogy fordítson nagyobb figyelmet műveleteinek az emberi jogok és a munkavállalói jogok terén gyakorolt hatására, és ennek érdekében javasolja, hogy projektjei értékelése során emberi jogi referenciaértékeket is alkalmazzanak;

15.  üdvözli, hogy az éves uniós jelentésbe beépítettek egy fejlesztésről szóló fejezetet is, és kéri, hogy ez legyen a standard eljárás a jövőbeli jelentések esetében is.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG ZÁRÓSZAVAZÁSÁNAK EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

8.11.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

19

3

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Louis Aliot, Nicolas Bay, Beatriz Becerra Basterrechea, Ignazio Corrao, Raymond Finch, Enrique Guerrero Salom, Maria Heubuch, György Hölvényi, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Arne Lietz, Linda McAvan, Norbert Neuser, Cristian Dan Preda, Elly Schlein, Eleni Theocharous, Bogdan Brunon Wenta, Anna Záborská

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Marina Albiol Guzmán, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Bernd Lucke, Judith Sargentini, Patrizia Toia

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk, (2) bekezdés)

Maria Grapini


VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (10.11.2016)

a Külügyi Bizottság részére

az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2015. évi éves jelentésről

(2016/2219(INI))

A vélemény előadója: Beatriz Becerra Basterrechea

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja a Külügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez (EUMSZ) csatolt, a nemzeti parlamentek Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyvre, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez (EUMSZ) csatolt, a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel „A női menekültek és menedékkérők helyzete az Unióban” című 2016. március 8-i állásfoglalására,

–  tekintettel „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: az EU külkapcsolati politikájának hozzájárulása a nők és a lányok életének átalakulásához (2016–2020)” című közös bizottsági szolgálati munkadokumentumra,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményére (Isztambuli Egyezmény),

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325., 2242., 1820., 1888., 1889. és 1960. számú határozataira,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. évi ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel a menekültek jogállásáról szóló 1951. évi egyezményre és 1967. évi jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ nők elleni erőszakkal, annak okaival és következményeivel foglalkozó különleges előadója, Rashida Manjoo 2015-ös jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ nők helyzetével foglalkozó bizottságának az ENSZ New York-i székhelyén 2016. március 14–24. között tartott hatvanadik ülésén született eredményekre,

–  tekintettel az Egészségügyi Világszervezet által készített, „A nőkkel szembeni erőszakra vonatkozó globális és regionális becslések” című 2013. évi jelentésre,

Α.  mivel a nők és lányok elleni erőszak az emberi jogok megsértésének egyik legelterjedtebb formája a világon, amely életkortól, iskolázottságtól, jövedelemtől, társadalmi helyzettől és származási vagy lakóhely szerinti országtól függetlenül a társadalom valamennyi rétegét érinti, és a nemek közötti egyenlőség egyik döntő akadályát képezi; mivel bizonyos országokban jelentős növekedést figyeltek meg az ilyen esetek számában;

B.  mivel a nők és lányok a világ sok részén továbbra is nemi alapú erőszak, többek között nemi erőszak, emberkereskedelem, kényszerházasság, becsületbeli bűncselekmények, a női nemi szervek megcsonkítása, rabszolgaság és kegyetlen és embertelen büntetések áldozatai, ami kínzásnak, valamint az élethez, a szabadsághoz, az igazságszolgáltatáshoz, a méltósághoz és a biztonsághoz való alapvető jogaik, továbbá testi és lelki épségükhöz fűződő és szexuális és reproduktív önrendelkezéshez való joguk egyéb megsértésének minősül;

C.  mivel nem minden, kapcsolati erőszak vagy nemi alapú bűncselekmény áldozatává váló nő és gyermek fér hozzá megfelelő, az ilyen visszaélések kezelésére felkészült támogató hálózatokhoz, mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz vagy igazságszolgáltatási rendszerekhez;

D.  mivel az Egészségügyi Világszervezet szerint világszerte a nők mintegy 35%-a tapasztalt meg fizikai és/vagy szexuális erőszakot, miközben megjegyzendő, hogy ez a számadat nem foglalja magában a nők által nem jelentett eseteket és az össze nem gyűjtött adatokat;

E.  mivel a halálbüntetést alkalmazó országokban a nők esetében alkalmazott módszerek közel állnak a kínzáshoz, és az áldozat testének megalázásával járnak;

F.  mivel az emberi jogok, valamint különösen a nők és a lányok jogai fenyegetésnek vannak kitéve világszerte, és mivel az emberi jogok egyetemességét számos tekintélyelvű kormányzat egyre gyakrabban és súlyosan megkérdőjelezi; mivel a szélsőjobboldali és a genderellenes mozgalmak részéről számos kísérlet tapasztalható a nők saját testükhöz való jogának, a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek jogainak, valamint a menekültek és a menedékkérők alapvető jogainak korlátozására irányulóan;

G.  mivel az EU elkötelezett az iránt, hogy valamennyi fellépésében előmozdítsa a nemek közötti egyenlőséget és biztosítsa a nemek közötti egyenlőség szempontjainak érvényesülését;

H.  mivel a nemek közötti egyenlőség előfeltétele annak, hogy a nők és a lányok élvezhessék emberi jogaikat, és kulcsfontosságú a nemek közötti egyenlőség nemzeti stratégiai programok útján történő érvényesítésének megvalósításához;

I.  mivel a férfiak és nők közötti egyenlőségre irányuló uniós stratégia már rendelkezik a nemek közötti egyenlőség kereskedelempolitikán belüli általános érvényesítéséről;

J.  mivel fegyveres konfliktusok idején a menekült, menedékkérő és hontalan nők és gyermekek a társadalom legkiszolgáltatottabb csoportjai közé tartoznak, és mivel a humanitárius válságok alatt a lakóhelyüket elhagyni kényszerült serdülő lányokat lényegesen nagyobb veszély fenyegeti;

K.  mivel az utóbbi években egyes európai országokban visszalépés történt a migránsokkal, menekültekkel és menedékkérőkkel szembeni toleráns magatartás tekintetében; mivel az Európai Uniónak példát kell mutatnia, és belső és külső politikáiban következetes irányvonalat kell követnie; mivel a tagállamoknak át kell ültetniük nemzeti jogukba az európai jogszabályokat;

L.  mivel a szexuális és a reproduktív egészség és jogok az alapvető emberi jogokban gyökereznek, és az emberi méltóság lényeges elemei; mivel továbbá ezek még nincsenek biztosítva az egész világon;

M.  mivel a nőket világszerte különösen érintik az éghajlat-, környezet- és energiapolitikák következményei, és következésképpen a nemek közötti egyenlőtlenséggel szembeni küzdelem kölcsönösen összefügg az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel;

N.  mivel a fogyatékossággal élő, vagy a kultúra, hagyomány, nyelv, vallás, nem vagy szexuális irányultság szerinti kisebbségi csoportokba tartozó nőket és lányokat fogyatékosságuk, kisebbségi helyzetük és nemük miatt nagyobb mértékben sújtja az erőszak, a bántalmazás, a hanyagság és többszörös megkülönböztetés;

O.  mivel a világ összes írástudatlan emberének (960 millió fő) kétharmada nő vagy lánygyermek(1); mivel a lányok számos országban továbbra is komoly hátrányt szenvednek, és kizárják őket az oktatási rendszerből; mivel egyes lányok és a nők nem férhetnek hozzá a jó minőségű oktatáshoz, és házasságkötés vagy gyermekek születése esetén arra kényszerítik őket, hogy abbahagyják tanulmányaikat;

P.  mivel egy 2005-ös nyilatkozatában az ENSZ Biztonsági Tanácsa felszólította az ENSZ tagállamait, hogy nemzeti cselekvési tervek vagy egyéb nemzeti szintű stratégiák kidolgozása révén továbbra is hajtsák végre 1325. sz. határozatát; mivel ez idáig csupán 60 ENSZ-tagállam, köztük 17 uniós tagállam dolgozta ki és indította el nemzeti cselekvési terveit;

Q.  mivel a szegénységi küszöb alatt élő egymilliárd személy háromötöde nő;

R.  mivel a nők gazdasági szerepvállalásának növelése eszközként szolgál arra, hogy ténylegesen fokozottan és jobban tudják gyakorolni alapvető jogaikat;

1.  úgy véli, hogy a nőknek nagyobb szerepet kellene játszaniuk a konfliktusmegelőzéssel, valamint az emberi jogok és a demokratikus reformok előmozdításával kapcsolatos folyamatokban és az ezekkel foglalkozó nemzeti és nemzetközi szervezetekben, és hangsúlyozza, hogy támogatni kell a nők szisztematikus részvételét a békefolyamatokban és a konfliktusok utáni újjáépítésben ezek lényeges alkotóelemeként; hangsúlyozza, hogy a nők konfliktusrendezési tárgyalásokban való részvétele kulcsfontosságú a nők jogainak és részvételének előmozdításához, ami az első lépést jelenti afelé, hogy teljes mértékben bevonják őket a későbbi átmeneti folyamatokba; felhívja a Bizottságot, a főképviselőt és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a nők szerepvállalását minden olyan konfliktusrendezési és békeépítési keretben, amelyben az Unió is képviselteti magát;

2.  határozottan elítéli, hogy a nők és lányok ellen elkövetett nemi erőszakot és a szexuális és nemi alapú erőszak egyéb formáit továbbra is háborús fegyverként alkalmazzák; felszólítja az összes olyan országot, különösen azokat az uniós tagállamokat, amelyek eddig még nem tették meg, hogy dolgozzák ki az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1325. sz. határozatát végrehajtó nemzeti cselekvési terveiket, a nők elleni erőszak elleni közvetlen küzdelemre irányuló stratégiákkal együtt; globális szintű kötelezettségvállalásra szólít fel az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1325. számú határozatának végrehajtására irányulóan; rámutat arra, hogy a harmadik országokon belüli közös biztonság- és védelempolitikai misszióknak, valamint az uniós kiképző, technikai és segítségnyújtási misszióknak hozzá kell járulniuk a szexuális és nemi alapú erőszak leküzdéséhez; hangsúlyozza, hogy békés konfliktusmegoldási eszközöket kell használni, beleértve azt, hogy a nőket a tárgyalások és a fellépések középpontjába kell helyezni;

3.  elismeri, hogy a lányok és a nők különösen hátrányos helyzetben vannak és veszélyeztetettek, és hogy külön hangsúlyt kell helyezni annak biztosítására, hogy a lányok és a nők hozzáférjenek az oktatáshoz, a szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz, az erőszak minden formájától mentes életet élhessenek, megszűnjenek a megkülönböztető jellegű jogszabályok és gyakorlatok, valamint világszerte erősödjön a lányok és a fiatal nők társadalmi szerepvállalása;

4.  globális kötelezettségvállalásra szólít fel annak megelőző jellegű biztosítására, hogy a nők és a lányok már a vészhelyzetek vagy válsághelyzetek kezdetétől fogva biztonságban legyenek, az alábbiak révén: a szexuális és nemi alapú erőszak kockázatának megfelelő kezelése, a tudatosságnövelés, a konfliktus sújtotta és konfliktus utáni helyzetben élő nők és lányok igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének javítása, az ilyen erőszak elkövetői számonkérhetőségének javítása és tényleges büntetőeljárás alá vonása, ugyanis a – hivatalos fegyveres erők körében is fennálló – büntetlenség továbbra is az egyik akadálya annak, hogy egyes országokban ki lehessen lépni a szexuális erőszak ördögi köréből, valamint a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatások teljes köréhez – köztük a háborús nemi erőszak áldozatai számára a biztonságos és legális abortuszhoz – való hozzáférés biztosítása;

5.  elítéli, hogy azokban az országokban, ahol létezik a halálbüntetés, azt a nők esetében a többi nő megfélemlítése céljából a kínzással egyenértékű módon (például megkövezéssel) hajtják végre, az áldozatok testét meggyalázva (például nyilvános akasztás esetén); határozottan elítéli a nemi alapú kínzás minden formáját, különösen a megkövezést és a becsületbeli gyilkosságokat;

6.  rámutat arra, hogy a nők elleni erőszak és a nemi alapú erőszak az alapvető jogok megsértését és a hátrányos megkülönböztetés szélsőséges formáját jelenti, amely egyszerre okozója és következménye a nemek közötti egyenlőtlenségeknek, az Unión belül és kívül egyaránt;

7.  elítéli, hogy a nők és a lányok a szexuális kizsákmányolás céljából folytatott emberkereskedelem áldozatainak 98%-át teszik ki; felszólítja a tagállamokat e nők és a gyermekek alapvető jogait sértő gyakorlat elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseik fokozására;

8.  kitart amellett, hogy a vallási, kulturális, és társadalmi különbségek semmilyen körülmények között sem indokolhatják a megkülönböztetést, sem pedig az erőszak semmilyen formáját, különösen a nőkkel és a gyermekekkel szemben, például a női nemi szervek megcsonkítását, a szexuális visszaéléseket, a nők ellen elkövetett gyilkosságokat, a korai és kényszerházasságokat, a kapcsolati erőszakot, a becsületbeli gyilkosságot és erőszakot, valamint a kínzás és a halál egyéb formáit, például a megkövezést;

9.  ismételten rámutat arra, hogy a női nemi szervek megcsonkítása az emberi jogok súlyos megsértése, amelyre különös figyelmet kell fordítani az Unió olyan harmadik országokkal folytatott párbeszéde során, ahol ez a gyakorlat elterjedt; emlékeztet arra, hogy a női nemi szervek megcsonkítása súlyos és tartós egészségügyi következményekkel jár a nőkre és ezáltal a fejlődésre nézve;

10.  megjegyzi, hogy a nemi alapú erőszak leküzdésére irányuló intézkedéseknek foglalkozniuk kell az internetes erőszak problémájával is, beleértve a zaklatást, a bántalmazást és a megfélemlítést, és törekedniük kell a nők és lányok számára biztonságos online környezet megteremtésére;

11.  ismételten kinyilvánítja régóta képviselt álláspontját, amely szerint minden körülmények között elutasítja a halálbüntetést, és sürgeti a kivégzésekre vonatkozó moratórium azonnali bevezetését azokban az országokban, ahol még alkalmaznak halálbüntetést;

12.  kéri a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos régióspecifikus adatok elemzését annak érdekében, hogy jobban hozzá lehessen igazítani a nők helyzetének javítására hozott intézkedéseket az egyes régiókhoz;

13.  üdvözli a Bizottság 2016. március 4-i javaslatát az Unió Isztambuli Egyezményhez való csatlakozásáról, amely az első, jogilag kötelező erejű nemzetközi eszköz a nőkkel szembeni erőszak megelőzése és leküzdése tárgyában; úgy véli, hogy ez hatékonyabbá és koherensebbé fogja tenni az Unió belső és külső politikáit, és növelni fogja az Unió felelősségét és szerepét a nőkkel szembeni erőszakkal és a nemi alapú erőszakkal szembeni, nemzetközi szintű fellépésben; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt az egyezmény Unió részéről történő aláírása és megkötése érdekében, és egyidejűleg buzdítsák az Isztambuli Egyezmény aláírására és ratifikálására azt a 14 tagállamot, amelyek ezt még nem tették meg, továbbá biztosítsák az egyezmény megfelelő alkalmazását;

14.  felszólítja a Bizottságot, hogy mihamarabb dolgozzon ki egy nemi alapú erőszak elleni küzdelemről szóló európai stratégiát, beleértve egy, a nők ellen az Unión belül elkövetett erőszak valamennyi formájának megelőzősére és az azzal szembeni küzdelemre vonatkozó jogi eszközt is;

15.  sajnálja, hogy a nemi alapú erőszak tekintetében nem áll rendelkezésre megelőzési politika, nem támogatják az áldozatokat, és az elkövetők számos országban nagy arányban büntetlenséget élveznek; kéri az EKSZ-t a jogalkotási eljárásokkal és a rendőrségi és igazságügyi alkalmazottaknak, valamint a közalkalmazottaknak szóló képzési programokkal kapcsolatos bevált gyakorlatok harmadik országokkal folytatott cseréjére; felhívja az Uniót, hogy támogassa azon civil szervezeteket, amelyek az emberi jogok védelmén és a nemek közötti egyenlőség előmozdításán fáradoznak a harmadik országokban, emellett a szinergiák kialakítása és a nők szerepének erősítése érdekében működjön együtt tevékenyen a férfiak és nők közötti egyenlőség területén fellépő nemzetközi szervezetekkel;

16.  elismeri, hogy a prostitúcióba való belépés világszerte átlagosan 12–14 év közötti életkorban történik meg, valamint hogy a prostitúció és a szexuális kizsákmányolás erősen a nemekhez köthető kérdés és a nemi alapú erőszak egy formája, amely ellentétes az emberi jogi elvekkel, amelyeken belül a nemek közötti egyenlőség az egyik fő elv; felhívja a nemzetközi közösséget, hogy az emberkereskedelem megelőzésére és csökkentésére irányuló fő stratégiaként dolgozzon ki konkrét intézkedéseket a prostitúcióra kényszerített nők, lányok, férfiak és fiúk iránti kereslet csökkentésére;

17.  felszólít olyan, közvetlenül az elkövetőket célzó jogszabályok és szakpolitikák végrehajtására, amelyekkel csökkenthető a szexuális kizsákmányolás iránti kereslet, miközben nem tekintik bűnözőnek a prostitúcióban érintett személyeket, és támogató szolgáltatásokat biztosítanak számukra, többek között magas színvonalú szociális, jogi és pszichológiai segítséget nyújtva azok számára, akik fel kívánnak hagyni a prostitúcióval;

18.  hangsúlyozza, hogy a nemi sztereotípiák a nők jogainak megsértése és a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségek legfőbb tényezői között szerepelnek, és kiemeli, hogy fontos küzdeni azon sztereotípiák ellen, amelyek fokozzák a nők társadalmi alárendeltségét, és amelyek a férfiak és nők közötti egyenlőtlenség, a nők elleni jogsértések és a nemi alapú erőszak fő okát képezik; hangsúlyozza a valamennyi társadalmi réteghez szóló figyelemfelkeltő kampányok megvalósításának, a férfiak bevonásával a nők ösztönzését célzó stratégiák kidolgozásának, a média nagyobb mértékű bevonásának, valamint a nemekkel kapcsolatos kérdések oktatásba és az uniós politikákba és kezdeményezésekbe történő beépítésének jelentőségét, különösen a külpolitikai intézkedések, az együttműködés, valamint a fejlesztési támogatás és a humanitárius segítségnyújtás területén; felhívja az EKSZ-t és az Európai Bizottságot, hogy célközönségként és a változás előidézőjeként egyaránt hangsúlyozottan vonják be a férfiakat és a fiúkat a nők jogaival kapcsolatos tájékoztató és figyelemfelkeltő kampányokba; megjegyzi, hogy különös figyelmet kell fordítani a nőket nemi alapon megkülönböztető alkotmányos, törvényi vagy rendeleti előírásokra;

19.  megismétli, hogy a gyermekházasságok, a korai és kényszerházasságok, valamint a törvényes minimális házasságkötési korhatár betartatásának elmulasztása a gyermekek jogainak megsértését jelentik, és gátolják a nők önrendelkezését;

20.  rámutat annak fontosságára, hogy a hatóságok kötelezzék el magukat a férfiakra és a fiatalabb nemzedékekre irányuló oktatási kampányok kialakítása mellett, amelyek célja a férfiak és a fiúk partnerekként történő bevonása, megelőzve és fokozatosan felszámolva a nemi alapú erőszak valamennyi formáját, és előmozdítva a nők önrendelkezését;

21.  hangsúlyozza, hogy elő kell segíteni a nők és a lányok hozzáférését az oktatás valamennyi szintjéhez, fel kell számolni a tanulás előtt álló valamennyi akadályt, különösen a legszegényebb és leginkább marginalizált közösségekben, valamint támogatni kell a harmadik országokban a nők szakképzését és az oktatási szakembereinek szánt, nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos képzési programokat, ugyanis bizonyítást nyert, hogy a nők és a lányok oktatása jelentősen javítja jövőbeli kilátásaikat; sürgeti az Uniót, hogy ezt a kiemelt célt építse be valamennyi diplomáciai, kereskedelmi és fejlesztési együttműködési tevékenységébe, és javasolja, hogy a nők és lányok oktatása és képzése terén finanszírozást nyújtó valamennyi program és intézkedés esetében mérlegeljék és alkalmazzák a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést; rámutat annak szükségességére, hogy a menekülttáborokban és a konfliktusövezetekben, valamint a kórházakban folyamatosan biztosított legyen a gyermekek, a fiatalok és a nők oktatása;

22.  sürgeti, hogy a Pekingi Cselekvési Platform keretében valamennyi tagállam gyorsítsa fel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény szerinti, a nők jogaival kapcsolatos kötelezettségek és kötelezettségvállalások végrehajtását, és támogassák a nemek közötti egyenlőség előmozdításával foglalkozó civil szervezeteket;

23.  aggodalmának ad hangot a béranyaság iparága miatt, amely árucikknek tekinti a női testet a nemzetközi reprodukciós piacon, és sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a béranyaság iparága leginkább a kiszolgáltatott, elsősorban a világ déli országaiból származó nőket zsákmányolja ki;

24.  fájlalja, hogy évente világszerte több mint 500 000 nő hal bele a szülésbe(2), valamint hogy a nők reproduktív és szexuális jogait gyakran megsértik; hangsúlyozza, hogy a megfelelő és megfizethető egészségügyi ellátás, valamint a szexuális és reproduktív egészségügyi oktatáshoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés egyetemes tiszteletben tartása segíti a terhesgondozást és azt, hogy elkerülhetőek legyenek a nagy kockázatú szülések, és csökkenti a csecsemő- és kisgyermekkori halálozást;

25.  sürgeti az Uniót és tagállamait, hogy ismerjék el a nők és lányok testi épséghez és önálló döntéshozatalhoz való elidegeníthetetlen jogát többek között az önkéntes családtervezéshez, az anyák egészségügyi ellátásához, valamint a biztonságos és törvényes abortuszhoz való hozzáférés joga tekintetében – melyek a női életek megmentésének fontos eszközei –, továbbá az erőszaktól (például a női nemi szervek megcsonkításától, a korai és kényszerházasságtól, valamint a párkapcsolaton belüli nemi erőszaktól) való mentességhez való jogot;

26.  felhívja az Uniót és a nemzetközi közösséget, hogy tevékenyen munkálkodjon a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos új (5. sz.) fenntartható fejlesztési cél megvalósításán és növelje annak finanszírozását, fenntartva az átfogó szexuális neveléshez való hozzájutás, valamint a szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz való egyetemes hozzáférés fontosságát;

27.  sajnálja, hogy – amint azt a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet „Nők a munkaerőpiacon 2016” című jelentése kimutatta – a nők továbbra is világszerte hatalmas kihívásokkal szembesülnek a tisztes munkához jutás és a munkahely megtartása terén;

28.  sajnálja, hogy az üzleti életben a nőket akadályozó üvegplafon, a nemek közötti bérszakadék és a nők vállalkozóvá válásával szembeni társadalmi visszatartó erő továbbra is globális jelenség; kezdeményezéseket sürget a nők társadalmi szerepvállalásának további növelése érdekében, különösen az önfoglalkoztatás és a kkv-k területén;

29.  sajnálja, hogy a nők túl gyakran tapasztalnak a férfiakkal szembeni megkülönböztetést a pénzügyi eszközökhöz, például banki kölcsönökhöz való hozzáférésben; hangsúlyozza, hogy a nők vállalkozások terén vállalt szerepének növelése elengedhetetlen tényezőnek bizonyult a gazdaság fellendítésében és hosszú távon a szegénység elleni küzdelemben;

30.  javasolja egy, a nemi alapú erőszakra vonatkozó kötelező erejű nemzetközi eszköz ENSZ-szintű kidolgozását és elfogadását és saját ellenőrző szervének felállítását; javasolja, hogy a nők és lányok oktatása és képzése terén finanszírozást nyújtó valamennyi program és intézkedés esetében mérlegeljék és alkalmazzák a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést;

31.  felszólítja a Bizottságot és az uniós tagállamokat, hogy alkalmazzanak a nemek szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést az összes releváns uniós támogatás vonatkozásában;

32.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy az egészségügyi szakemberek, a rendőrség tagjai, az ügyészek, a bírák, a diplomaták és a békefenntartók az Unión belül és harmadik országokban egyaránt megfelelő képzésben részesüljenek ahhoz, hogy segítsék és támogassák az erőszak áldozatait a konfliktushelyzetekben és a helyszíni műveletekben, különös tekintettel a nőkre és a gyermekekre;

33.  helyteleníti, hogy egyes harmadik országokban törvényesnek ismerik el egy felnőtt férfi és egy kiskorú, egyes esetekben akár 9 évesnél fiatalabb lány (gyermekmenyasszonyok) házasságát;

34.  emlékeztet arra, hogy a nemek közötti egyenlőség fogalma nem csupán a férfiakra és a nőkre korlátozódik, hanem az egész LMBTI-közösséget bele kell érteni;

35.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az elmúlt években számos országban nyilvános teret nyertek a szélsőjobboldali és a nemek közötti egyenlőség elleni mozgalmak; e mozgalmak a nők jogai, a nemek közötti egyenlőség és a migránsok jogai terén eddig elért vívmányokat kifogásolják, céljuk pedig az olyan törvények és szakpolitikák akadályozása, amelyek az LMBTI-személyek gyűlölet-bűncselekményekkel és megkülönböztetéssel szembeni védelmére irányulnak;

36.  sajnálja és elítéli, hogy egyes harmadik országokban a homoszexualitás bűncselekménynek minősül és akár halálbüntetéssel is sújtható; felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy határozottan mozdítsák elő és védelmezzék az LMBTI-személyek emberi jogainak külpolitikájukban való maradéktalan érvényesítését;

37.  felhívja a figyelmet arra, hogy erősíteni kell a nemekkel kapcsolatos kérdéseknek az Unió humanitárius segítségnyújtásába való integrálását;

38.  rendkívül sajnálatosnak tartja a nemek közötti egyenlőség hiányát a politikai szférában, valamint a nők politikai, társadalmi és gazdasági döntéshozatalban való alulreprezentáltságát, amely aláássa az alapvető jogokat és a demokráciát; úgy véli, hogy a demokrácia kiépítése és fenntartása során a kormányoknak törekedniük kellene a nemek közötti egyenlőségre és küzdeniük kellene a társadalmon belüli nemi alapú megkülönböztetés minden formája ellen; hangsúlyozza, hogy a választási megfigyelő missziók jelentései pontos iránymutatást nyújtanak az Unió harmadik országokkal folytatott politikai párbeszédéhez a nők választási folyamatban és országuk demokratikus életében való részvételének javítása érdekében;

39.  emlékeztet arra, hogy „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése a fejlesztési együttműködés keretében” című uniós cselekvési terv (GAP) az Unió egyik alapvető eszköze a nemek közötti egyenlőség harmadik országokban történő javításához, és ezért úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó második cselekvési tervnek (GAP2) bizottsági közlemény formáját kell öltenie; felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a nemek közötti egyenlőségről szóló cselekvési terv megújításáról szóló parlamenti állásfoglalást;

40.  felhívja az Uniót, hogy vizsgálja felül nemzetközi kereskedelempolitikáit, és alkalmazzon olyan megközelítést, amelyben az emberi, a munkavállalói, a fogyasztói és a környezeti jogok a transznacionális és nemzeti kereskedelem és beruházások homlokterében állnak és irányt mutatnak azok számára;

41.  sürgeti az Uniót annak biztosítására, hogy a nemzeti emberi jogi stratégiákba és politikai párbeszédekbe építsék be a nemek közötti egyenlőségre és az alapvető emberi jogokra, különösen a nők és a lányok alapvető jogaira vonatkozó biztosítékokat, valamint jogilag kötelező érvényű záradékokként illesszék be ezeket az Unión kívüli országokkal kötött valamennyi uniós gazdasági és kereskedelmi megállapodásba; javasolja, hogy az Unió alapvető értékeinek való megfelelés váljon a költségvetési támogatás feltételévé;

42.  rámutat arra, hogy a világszerte tevékenykedő európai vállalatok mintaként szolgálva alapvető szerepet játszanak a nemek közötti egyenlőség előmozdításában;

43.  hangsúlyozza a pozitív intézkedések, például kvótarendszerek bevezetésének fontosságát a nők politikai testületekben, a demokratikus folyamatban és a gazdasági döntéshozatalban való részvételének előmozdítása érdekében;

44.  felszólít a nemek közötti egyenlőségről szóló új cselekvési terv nyomon követési és értékelési folyamatának keretében a nemi szempontokat figyelembe vevő mennyiségi és minőségi mutatók alkalmazására, valamint a nemek szerint bontott adatok rendszeres és időszerű gyűjtésére;

45.  sajnálja, hogy bizonyos országok még mindig korlátozzák a nők választásokon való részvételét;

46.  kiemeli, hogy a nemzetközi közösség prioritásként azonosította a fogyatékossággal élő nők helyzetét; emlékeztet az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala által közzétett következtetésekre, melyek kimondták, hogy a fogyatékossággal élő nők és lányok elleni erőszak kezelését célzó politikákat és programokat – önállóságukat elismerve – a fogyatékossággal élőkkel, valamint a fogyatékossággal foglalkozó szervezetekkel szorosan együttműködve kell kidolgozni; hangsúlyozza az intézmények rendszeres felügyeletének és a gondozók megfelelő képzésének fontosságát; szorgalmazza, hogy az Unió a fogyatékosság miatti hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelmet rendelje hozzá külső fellépési, együttműködési és fejlesztés támogatási politikáihoz, köztük a demokrácia és az emberi jogok európai eszközéhez (EIDHR);

47.  elítéli az emberi jogokat sértő, különösen zaklatást és szexuális erőszakot magában foglaló cselekményeket, amelyeket az euromediterrán térségben megszállás alatt élő nők szenvednek el, és amelyeket a megszálló erők arra használnak, hogy megfélemlítsék az egész társadalmukat, akadályozva a törvényes önrendelkezési jogukért folytatott küzdelmüket; rámutat arra, hogy a nők fontos szerepet töltenek be a békefenntartásban, a párbeszéd és a konfliktusmegoldás előmozdításában, amelyek célja a nők jogainak az euromediterrán térségen belüli megsértésével szembeni fellépés és a nők mindenfajta erőszakkal szembeni védelme, beleértve az idegen megszállók által elkövetett erőszakot is;

48.  felhívja azokat a tagállamokat, amelyekben a migrációs válság jelentős romlást eredményezett a nők jogainak védelmében, hogy kövessék figyelemmel a menekülttáborokat és közvetlen környezetüket az erőszakos cselekedetek, többek között a szexuális erőszak megelőzése érdekében, és állítsák bíróság elé az elkövetőket;

49.  rámutat a migránsok, a menekültek és a menedékkérők, különösen a fiatalok, a nők és a marginalizált csoportok kiszolgáltatottságára, és hangsúlyozza, hogy sürgősen ki kell alakítani a migráció megfelelő legális és biztonságos belépési útvonalait, biztosítva egyben a családegyesítés lehetőségét, az ingyenes állami oktatást, az egészségügyi – különösen a szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos – szolgáltatásokat, a foglalkoztatást, a lakhatást és a pszichológiai támogatáshoz való hozzáférést, valamint a humanitárius vízumok kiadását; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a migráns és menekült nők jogait, így a vízumhoz való hozzáférést, a jogszerű tartózkodáshoz való jogot és a szociális jogokat egyénileg biztosítsák, és azok ne függjenek a nők családi állapotától vagy házastársi kapcsolatától;

50.  hangsúlyozza, hogy a migránsok és a menedékkérők tömeges mozgása nyomán a tranzit- és a célországokban a nők és a lányok aránytalan mértékben vannak kitéve a nemi alapú erőszaknak és a nemi alapú megkülönböztetésnek; megjegyzi, hogy néhány menekült és migráns nő és lány szexuális erőszakot szenved el a migránscsempészek részéről, valamint emberkereskedelem áldozatává válik; felhívja az uniós ügynökségeket és a tagállamok bűnüldöző hatóságait, hogy képezzék ki megfelelően a személyzetüket annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a menekült nők és lányok egyedi szükségleteit és kiszolgáltatottságát;

51.  mély sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a romák és különösen a roma nők továbbra is széles körű megkülönböztetéssel és cigányellenességgel szembesülnek, amelyek táplálják a hátrányos helyzet, a kirekesztés, a szegregáció és a marginalizálódás ördögi körét; felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben a romák emberi jogait, biztosítva számukra az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a foglalkoztatáshoz, a lakhatáshoz és a szociális védelemhez való hozzáférést;

52.  szorgalmazza a nőkbe és a fiatalokba való beruházást mint a szegénység és különösen a női szegénység leküzdésének hatékony formáját;

53.  rámutat arra, hogy továbbra is fel kell lépni a férfiak és nők közötti bérszakadékkal szemben, és fel kell gyorsítani az arra irányuló folyamatot, hogy teljesüljenek a Bizottság által a vezető tisztséget betöltő nők vonatkozásában kitűzött százalékos arányok;

54.  ellenez minden olyan törvényt, rendeletet vagy kormányzati nyomást, amelynek célja a véleménynyilvánítás szabadságának indokolatlan korlátozása, különösen a nők és az egyéb nemi kategóriák esetében;

55.  sajnálja, hogy a nők alulreprezentáltak a gazdasági, politikai és társadalmi döntéshozatalban; véleménye szerint a nők politikai, gazdasági és társadalmi döntéshozatalon belüli képviselete az alapvető jogokat és a demokráciát érintő kérdés; ideiglenes és jogszerű eszközökként paritásos rendszerek és nemi kvóták bevezetését javasolja a nők politikai szervekben és demokratikus folyamatokban – különösen jelöltekként – való részvételének előmozdítására, olyan jogszabályokat alkotva, amelyek lehetővé teszik ugyanezen célok nagy állami és magánvállalatok általi elérését is;

56.  ösztönzi a tagállamokat, a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a fejlődő országokban kiemelten kezeljék a nők gazdasági és politikai emancipációját, segítve a vállalkozásokban, valamint a regionális és helyi fejlesztési projektek végrehajtásában való részvételüket;

57.  ösztönzi a nők szakszervezetekben és egyéb szervezetekben való tevékeny részvételét, mivel az jelentős tényező a nemek közötti egyenlőség szempontjának a munkafeltételekben való megjelenése tekintetében;

58.  felhív az idősek és különösen az idős nők jogainak erősítésére, fellépve a megkülönböztetés minden formájával szemben, és lehetővé téve számukra, hogy a társadalom teljes jogú tagjaiként emberhez méltó és biztonságos életet élhessenek.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

8.11.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

26

5

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Daniela Aiuto, Maria Arena, Beatriz Becerra Basterrechea, Malin Björk, Vilija Blinkevičiūtė, Anna Maria Corazza Bildt, Iratxe García Pérez, Anna Hedh, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Florent Marcellesi, Krisztina Morvai, Maria Noichl, Marijana Petir, Pina Picierno, João Pimenta Lopes, Liliana Rodrigues, Ernest Urtasun, Ángela Vallina, Elissavet Vozemberg-Vrionidi, Jadwiga Wiśniewska, Anna Záborská, Jana Žitňanská

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Izaskun Bilbao Barandica, Linnéa Engström, Rosa Estaràs Ferragut, Mariya Gabriel, Constance Le Grip, Marc Tarabella, Julie Ward

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

John Stuart Agnew, Doru-Claudian Frunzulică

(1)

http://www.unfpa.org/sites/default/files/pub-pdf/swp08_eng.pdf

(2)

Forrás: UNICEF.


ANNEX I

INDIVIDUAL CASES RAISED BY THE EUROPEAN PARLIAMENT BETWEEN JANUARY AND DECEMBER 2015

COUNTRY

Individual

BACKGROUND

ACTION TAKEN BY THE PARLIAMENT

AFGHANISTAN

Seven Hazari people (two women, four men and a little girl)

 

 

In its Resolution, adopted on 26 November 2015, the European Parliament:

- Strongly condemns the barbaric murder and beheading of seven Hazari people (two women, four men and a little girl) in the south-eastern Afghan province of Zabul on the border with Pakistan;

- Condemns the attacks by the Taliban, Al Qaeda, ISIL and other terrorist groups against Afghan civilians, the Afghan National Defence and Security Forces, democratic institutions and civil society, which are causing record numbers of casualties; stresses that protection of the Hazara community, as a group particularly vulnerable to Taliban and Daesh/ISIL terrorist violence, should be a priority for the Afghan Government;

- Extends its condolences to the bereaved families, particularly of the recent victims of horrific killings in the Hazara community;

- Calls for support for the Afghan authorities to take swift and appropriate action to ensure that the killers of innocent civilians are brought to justice and to reaffirm the rule of law in the country;

- Calls on the Afghan authorities to ensure that security force personnel implicated in serious human rights violations, including those having command responsibility over forces committing abuses, are credibly and impartially investigated and disciplined or prosecuted as appropriate;

 

Letters of concern were sent on 11 March and 24 November 2015.

 

ALGERIA

Rachid Aouine, Youssef Sultani, Abdelhamid Brahimi and Ferhat Missa

 

 

 

 

 

 

 

Mohamed Rag

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Khencha Belkacem,

Brahimi Belelmi, Mazouzi Benallal, Azzouzi Boubakeur, Korini Belkacem, Bekouider Faouzi, Bensarkha Tahar and Djaballah Abdelkader

 

 

 

 

Four labour rights activists, Rachid Aouine, Youssef Sultani, Abdelhamid Brahimi and Ferhat Missa, members of the CNDDC in the town of El Oued, were arrested and charged for instigating a gathering. Two of them were acquitted, but Rachid Aouine was sentenced and Youssef Sultani is free facing trial.

 

Mohamed Rag, a labour rights activist from the National Committee for the Defence of the Rights of the Unemployed (Comité National pour la Défense des Droits des Chômeurs, CNDDC) in the town of Laghouat, was arrested on 22 January 2015 and sentenced to 18 months in prison and a fine of DZD 20 000 for ‘assaulting a security force agent in the exercise of his duties’, and whereas his sentence was confirmed upon appeal on 18 March 2015.

 

On 28 January 2015 in the town of Laghouat, eight labour rights activists, members of the CNDDC – Khencha Belkacem, Brahimi Belelmi, Mazouzi Benallal, Azzouzi Boubakeur, Korini Belkacem, Bekouider Faouzi, Bensarkha Tahar and Djaballah Abdelkader – were arrested when they assembled in front of the city court to demand that Mohamed Rag be released. These eight activists were subsequently sentenced last March to one year in prison with a 6-month suspended sentence and a fine of DZD 5000.

 

In its Resolution, adopted on 30 April 2015, the European Parliament:

- Expresses its concern at the arrest and detention of activists Rachid Aouine, Mohamed Rag, Khencha Belkacem, Brahimi Belelmi, Mazouzi Benallal, Azzouzi Boubakeur, Korini Belkacem, Bekouider Faouzi, Bensarkha Tahar and Djaballah Abdelkader, as they are being detained in spite of the fact that their activities are fully permissible under Algerian law and in line with the international human rights instruments which Algeria has ratified;

- Calls also on the Algerian authorities to ensure and guarantee the right to freedom of expression, association and peaceful assembly, and to take appropriate steps to ensure the safety and security of civil society activists and human rights defenders and their freedom to pursue their legitimate and peaceful activities;

- Recalls the recommendation to the Algerian Government by the United Nations Special Rapporteur on the promotion and protection of the right to freedom of opinion and expression to revoke the decree of 18 June 2001 banning peaceful protests and all forms of public demonstration in Algiers and to establish a system of simple notification rather than prior authorisation for public demonstrations;

- Calls on the Algerian authorities to repeal Law 12-06 on associations and to engage in a genuine dialogue with civil society organisations in order to frame a new law that is in conformity with international human rights standards and the Algerian Constitution;

 

ANGOLA

José Marcos Mavungo

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Arão Bula Tempo

 

 

 

 

 

 

 

 

Rafael Marques

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Luaty Beirão

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Captain Zenóbio Lázaro Muhondo Zumba

 

 

 

Followers of the religious sect Luz do Mundo

 

On 14 March 2015 human rights activist José Marcos Mavungo was arrested without a warrant, and on 28 August 2015 prosecutor António Nito asked the court in the Angolan province of Cabinda to sentence Mavungo to 12 years imprisonment on the charge of inciting rebellion, despite no evidence being presented that he had committed any crime.

 

Lawyer Arão Bula Tempo was arrested on the same day for alleged involvement in the organisation of the same protest. Arão Bula Tempo was subsequently released on 13 May 2015 pending his trial on sedition charges.

 

Journalist and human rights activist Rafael Marques was condemned on 28 May 2015 to a 6-month jail term suspended for two years for the publication in 2011 of the book, ‘Blood Diamonds: Corruption and Torture in Angola’, which detailed more than 100 killings and hundreds of cases of torture allegedly perpetrated by security guards and soldiers in the diamond fields of the Lundas region; whereas the complaints submitted by Marques to the Public Prosecutor concerning human rights violations in the Lundas region were not subject to investigation.

 

15 youth activists were arrested between 20 and 24 June 2015 in connection with a private political discussion, detained and indicted for “preparing acts pursuant to a coup d’etat”. Among these activists was Luaty Beirão, who is an Angolan rapper known for his political activism.

To protest against the charge and his continued imprisonment, Beirão had gone on hunger strike.

 

Captain Zenóbio Lázaro Muhondo Zumba was subsequently arrested on 30 June 2015 on the grounds of alleged links with the 15 activists arrested.

 

On 16 April 2015, police and defence forces killed scores of pilgrims on Mount Sumi, in Angola’s central highlands, to avenge the deaths of eight police officers, allegedly at the hands of members of a Christian sect known as Luz do Mundo.

 

In a botched operation, the police officers were killed as they attempted to arrest the sect leader, José Kalupeteka, during worship. More than 3,000 followers, from many parts of the country, had camped at Mount Sumi for the sect’s summit.

 

In its Resolution, adopted on 10 September 2015, the European Parliament:

- Calls on the Angolan authorities to immediately and unconditionally release all human rights defenders, including Marcos Mavungo and the 15+1 activists arrested in June 2015, and to drop all charges against them; calls also for the immediate and unconditional release of any other activists, prisoners of conscience or political opponents arbitrarily arrested and detained solely for their political views, journalistic work or participation in peaceful activities;

- Urges the authorities to ensure that no acts of torture or ill-treatment are performed on the detainees and to guarantee full protection and access to their families and lawyers;

- Calls on the Angolan authorities to immediately put an end to cases of arbitrary arrest, illegal detentions and torture by the police and security forces; reiterates that prompt, impartial and thorough investigations must be carried out into all allegations of human rights violations, including torture, by police and security forces and that the perpetrators be brought to justice;

- Urges the Angolan judicial authorities to assert their independence from any political instrumentalisation and to ensure the protection of rights recognised by legal instruments, such as access to justice and the right to a fair trial;

- Urges the Angolan Government to conduct an urgent, transparent and credible inquiry into the Huambo massacre, and to provide support to the survivors who have been displaced; echoes the UN calls for an international and independent complementary investigation;

- Remains concerned that measures to combat violence against women and children have not been implemented; calls on the authorities to strengthen the fight against harmful traditional practices, such as the stigmatisation of children accused of sorcery;

 

Regarding the situation of Luaty Beirão, a letter of concern was sent on 20 October 2015.

AZERBAJIAN

Leyla Yunus, Arif Yunus, Rasul Jafarov and Rasim Aliyev

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Intigam Aliyev

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Rauf Mirkadirov

 

 

 

 

 

 

Ilgar Mammadov

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Anar Mammadli

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Omar Mammadov,

Abdul Abilov, Elsever Murselli

 

 

 

 

 

Khadija Ismayilova,

Tofiq Yaqublu,

Nijat Aliyev, Araz Guliyev, Parviz Hashimli, Seymur Hezi, Hilal Mammadov and Taleh Khasmammadov

 

Emin Milli

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Emin Huseynov

 

Leyla Yunus is the well-known director of the Institute for Peace and Democracy. She has been imprisoned together with her husband, the historian Arif Yunus, and Rasul Jafarov, the chair of Azerbaijan’s Human Rights Club on apparent politically motivated charges. Leyla Yunus has been subjected to acts of violence in prison committed by her cellmate, and no measures have been taken to punish the cellmate or to ensure the protection of Ms Yunus. In addition, Ms Yunus’s health has deteriorated in prison and no suitable medical care has been provided.

 

Intigam Aliyev is the chair of Azerbaijan’s Legal Education Society and a human rights lawyer who has defended more than 200 cases before the European Court of Human Rights in the areas of infringement of freedom of speech, the right to a fair trial and electoral law in Azerbaijan, was arrested on 8 August 2014 and subjected to three month’s detention on criminal charges.

 

Rauf Mirkadirov is an investigative journalist with the leading Russian-language newspaper ‘Zerkalo’ who held on pre-trial detention on charges of treason.

 

The European Court of Human Rights (ECHR) has issued numerous rulings in cases of breaches of human rights in Azerbaijan, the latest being on 22 May 2014 in the case of Ilgar Mammadov, chair of the Republican Alternative Civic Movement (REAL); in which despite it being ruled that his detention was politically motivated, the authorities refused to release him.

 

Anar Mammadli is the chair of the Election Monitoring and Democracy Studies Centre (EMDS), Both were sentenced to prison terms of, respectively, 5 years and 6 months and 3 years and 6 months, on charges ranging from tax evasion to illegal entrepreneurship.

 

Social media activists Omar Mammadov, Abdul Abilov and Elsever Murselli were sentenced to between 5 and 5.5 years’ imprisonment on charges of drug possession, none of them having access to a lawyer of their own choosing and all complaining of ill-treatment in police custody.

 

8 activists of the non-governmental youth movement NIDA were convicted on charges of hooliganism, drug possession and possession of explosives, as well as intent to cause public disorder.

 

Emin Milli is a writer and dissident from Azerbaijan, Milli was imprisoned in 2009 for two and a half years for his critical views about the government. He was conditionally released in November 2010, after serving 16 months of his sentence, in part due to strong international pressure on the government of Azerbaijan.

 

Emin Huseynov is an Azerbaijani journalist and chairman of the country’s leading media rights group, the Institute for Reporters’ Freedom and Safety (IRFS). Huseynov was forced into hiding in August 2014, amidst widespread repression of journalists and human rights activists, and was sheltered in the Swiss embassy in Baku until 12 June, when he travelled to Switzerland on a humanitarian visa. His application for asylum was approved four months later.

 

In its Resolution, adopted on 10 September 2015, the European Parliament:

- Calls for the immediate and unconditional release from jail of all political prisoners, human rights defenders, journalists and other civil society activists, including Khadija Ismayilova, Leyla Yunus and Arif Yunus, Anar Mammadli, Rasul Jafarov, Intigam Aliyev, Rauf Mirkadirov, Omar Mammadov, Tofiq Yaqublu, Nijat Aliyev, Araz Guliyev, Parviz Hashimli, Seymur Hezi, Hilal Mammadov, Taleh Khasmammadov and Ilgar Mammadov, in line with the judgment of the European Court of Human Rights (ECHR), and calls for all charges against them to be dropped and for the full restoration of their political and civil rights and public image;

- Calls for a prompt investigation into the death of the journalist and IRFS chair Rasim Aliyev; notes with concern the allegations put forward by a group of journalists that Mr Aliyev died because he had not received appropriate assistance from the doctors assigned to him in the hospital;

- Urges the government of Azerbaijan to fully cooperate with and implement the recommendations of the Council of Europe’s Venice Commission and Commissioner for Human Rights, the UN special procedures in regard to human rights defenders, the rights of freedom of association and peaceful assembly, freedom of expression and arbitrary detention, with the aim of amending its legislation and adapting its practices in full conformity with the conclusions of the experts;

- Calls on the government of Azerbaijan to immediately end its crackdown on civil society and human rights work, ensuring that independent civil society groups and activists can operate without undue hindrance or fear of persecution, including by repealing the laws severely restricting civil society, unfreezing bank accounts of non-governmental groups and their leaders, and allowing access to foreign funding;

- Deplores the continued actions taken by the Azerbaijani government to curb contacts between civil society groups, youth activists and intellectuals in Armenia and Azerbaijan, which are of extreme importance for bridging the long hostility between the two countries; in this regard, again recalls the important work done in this area by Leyla and Arif Yunus;

- Calls on the Azerbaijani authorities to respect freedom of the press and media, both in legislation and in practice and both online and offline, to guarantee freedom of expression in line with international standards and to end censorship of criticism of the government via media outlets;

- Calls on the EU authorities to conduct a thorough investigation into the corruption allegations against President Aliyev and members of his family revealed by the work of the investigative journalist Khadija Ismaylova;

BAHRAIN

Nabeel Rajab

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Abdulhadi-al-Khawaja

 

 

 

Ibrahim Sharif

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Naji Fateel

 

Zainab Al-Khawaja

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Zainab Al-Khawaja

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sheikh Ali Salman

 

Nabeel Rajab is the President of the Bahrain Centre for Human Rights (BCHR) and Deputy Secretary General of the International Federation for Human Rights (FIDH). He was convicted to three years in prison in August 2012 on charges of calling for and participating in ‘illegal gatherings’ and ‘disturbing public order’ between February and March 2011. His sentence was reduced to two years in prison on appeal. Before this imprisonment Mr Rajab was repeatedly detained for peacefully expressing criticism of the government during the pro-democracy protests that erupted Bahrain in 2011.

 

On Friday 29 November 2013 Nabeel Rajab had served three-quarters of his two year sentence and had become legally eligible for release. A third request for early release was submitted on 21 January 2014 to the Court, but was rejected.

The United Nations Working Group on Arbitrary Detention has described the detention of Mr Nabeel Rajab as arbitrary.

 

Nabeel Rajab was arrested on 1 October 2014 after his visit to the Subcommittee on Human Rights of the European Parliament on accusations of posting tweets about a group of his countrymen allegedly cooperating with IS/Daesh. He was charged with insulting a public institution and the army.

 

Abdulhadi-al-Khawaja, who has Danish nationality, is the founder of the BCHR and the regional coordinator of Front Line Defenders and Ibrahim Sharif is the Secretary General of the National Democratic Action Society. On 22 June 2011, they were sentenced to life in prison by a special military court. The legal process came to a conclusion after 3 years of appeals and the sentences were upheld.

 

Naji Fateel is a Bahraini human rights activist and a member of the Board of Directors of the Bahraini human rights NGO Bahrain Youth Society for Human Rights (BYSHR). He has been imprisoned since 2007, tortured and also under death threats during the period of the Bahraini uprising (dated February 2011)

 

Zainab Al-Khawaja is a human rights defender and leading social media activist in Bahrain. She has been a crucial figure in the pro-democracy uprising that started in Bahrain in February 2011. She has suffered legal harassment, arrest, imprisonment, denial of procedural rights, and undertaken hunger strikes in defence of human rights in Bahrain.

 

Sheikh Ali Salman is the Secretary General of Bahrain’s main opposition party al-Wefaq. He was sentenced to four years in prison in the context of anti-government protests which erupted in 2011 at the height of the region’s ‘Arab Spring’ uprisings. His lawyers have reportedly been prevented by the court from presenting oral arguments and have not been provided with any meaningful opportunity to examine the evidence. A group of United Nations independent experts, part of what is known as the Special Procedures of the Human Rights Council, have urged the Bahraini authorities to release Sheikh Ali Salman

 

In its Resolution, adopted on 9 July 2015, the European Parliament:

- Calls for the dropping of charges and immediate and unconditional release of all human rights defenders, political activists and other individuals detained and charged with alleged violations related to the rights of expression, peaceful assembly and association,

including Nabeel Rajab, Sheikh Ali Salman and the ‘Bahrain 13’;

- Calls on the Bahraini authorities to pursue the national consensus dialogue with a view to finding lasting and inclusive national reconciliation and sustainable political solutions for the crisis; notes that in a sustainable political process legitimate and peaceful criticisms should be expressed freely; reminds the Bahraini authorities, in this context, that engaging the Shia majority and its peaceful political representatives on the basis of human dignity, respect and fairness should be an indispensable element of any credible strategy for national reconciliation and sustainable reform;

- Welcomes the early release from prison of opposition leader Ibrahim Sharif in June 2015 after he was given a royal pardon; believes this decision to be a welcome and important step in the process of promoting trust and confidence in Bahrain;

 

Regarding the situation of Sheikh Ali Salman, a letter of concern was sent on 14 January 2015.

BANGLADESH

Hana Shams Ahmed

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Taslima Nasreen

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Faisal Arefin Dipan

 

 

 

 

 

Niladri Chatterjee, alias Niloy Neel, Faisal Arefin Dipan, Ananta Bijoy Das, Washiqur Rahman Babu and Abhijit Roy

 

 

 

 

 

 

 

Ahmed Rajib Haider

 

Hana Shams Ahmed is the coordinator of the International Chittagong Hill Tracts Commission (CHTC). On 27 August 2014 she and her friend were brutally attacked by 8 to 10 members of Somo Odhikar Andolon during a private visit to Shoilopropat in Bandarban in the Chittagong Hill Tracts. Four members of the police Detective Branch (DB) who were supposedly providing them with security did not intervene, and even disappeared while the assault was taking place.

Taslima Nasreen is a Sakharov Prize winner known for her powerful writings on the oppression of women and her unflinching criticism of religion, despite her forced exile and multiple fatwas calling for her death. Because of her thoughts and ideas some of her books are banned in Bangladesh, and she has been banned from Bengal, both from Bangladesh and the West Bengal part of India. In the face of continuing threats, Nasreen has had to leave her homeland and sight refuge in Europe several times. Religious fundamentalists have called for the writer to be put to death. A court issued a warrant for her arrest and threatened to confiscate her assets.

The National Human Rights Commission of Bangladesh in 2014 supported her right to return home. A campaigner against religious extremism in all religions, Nasreen urged support for the secular movements in Bangladesh to counteract the rise of Islamic fundamentalism, in a visit to the European Parliament in June 2013. In November 2013, she participated in the Sakharov Prize Network Conference.

Faisal Arefin Dipan, a publisher at the Jagriti Prokashoni publishing house, was brutally murdered with machetes inside his office in Dhaka.

Niladri Chatterjee, alias Niloy Neel, Faisal Arefin Dipan, Ananta Bijoy Das, Washiqur Rahman Babu and Abhijit Roy were five secular bloggers and journalists murdered in Bangladesh in 2015 for having used their fundamental right to free speech on political, social and religious issues. Islamist extremist groups have claimed responsibility for several killings.

 

Prominent blogger Ahmed Rajib Haider was murdered in 2013.

 

In its Resolution, adopted on 26 November 2015, the European Parliament:

- Condemns the increasing attacks of Islamist extremists against secularist writers, bloggers, religious minorities and foreign aid workers; deplores the loss of life and offers its sincere condolences to the victims and their families;

- Calls on the Bangladesh authorities to further condemn the ongoing horrendous acts against freedom of expression and to act to bring an immediate end to all acts of violence, harassment, intimidation and censorship against journalists, bloggers and civil society;

- Urges the Bangladesh Government to take the necessary measures to prevent more killings by taking effective measures to protect writers, publishers and other people who have received threats, not only by providing special physical protection to those who are potential targets of violence, but also by opening public debates that challenge extremist views of all kinds;

- Calls on the Bangladesh authorities to restore the full independence of the media, to drop all charges against publishers and journalists who have published content critical of the government, to allow the immediate re-opening of all media houses which were closed, and to restore immediately full and unhindered access to all forms of publications, including electronic ones;

 

A letter of concern was sent on 17 April 2015.

BELARUS

Maksim Piakarski, Vadzim Zharomski and Viachaslau Kasinerau

 

Youth activists Maksim Piakarski, Vadzim Zharomski and Viachaslau Kasinerau have been detained and are being prosecuted on suspicion of ‘malicious hooliganism’ as disproportionate, and have been suffering violence.

 

In its Resolution, adopted on 10 September 2015, the European Parliament:

- Remains deeply concerned by the human rights and fundamental freedoms situation in Belarus, as well as by the shortcomings observed during previous elections by independent international observers and the active persecution of the opposition leaders after the elections;

- Welcomes the recent release of the remaining political prisoners; calls on the Belarusian Government to rehabilitate the released political prisoners and to fully restore their civil and political rights; stresses that this could be a potential first step towards improving relations between the European Union and Belarus; points out, however, that similar steps in the past were rather token gestures and neither contributed to improving the situation of Belarusian society nor improved relations with the EU;

- Expects the authorities to stop the harassment of independent media for political reasons;

- Expresses its concern about the recent detention and ongoing criminal prosecution of youth activists Maksim Piakarski, Vadzim Zharomski and Viachaslau Kasinerau on suspicion of ‘malicious hooliganism’ as disproportionate, and strongly condemns the violence they have suffered;

BURUNDI

Bob Rugurika

 

Three elderly Italian nuns, Lucia Pulici, Olga Raschietti and Bernadetta Boggian

 

 

 

 

 

 

 

 

Pierre Claver Mbonimpa

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Marguerite Barankitse, Antoine Kaburahe and Bob Rugurika

 

On 20 January 2015 the Burundian authorities arrested and detained the human rights defender Bob Rugurika, director of Radio Publique Africaine (RPA), following his refusal to reveal his sources days after his radio station broadcast a series of investigative reports concerning the killing in September 2014 of three elderly Italian nuns, Lucia Pulici, Olga Raschietti and Bernadetta Boggian, in Kamenge, a town north of Bujumbura.

Pierre Claver Mbonimpa is a leading human rights defender and President of the Association for the Protection of Human Rights and Detained Persons (Association pour la protection des droits humains et des personnes détenues, APRODH) who was arrested on 15 May 2014 and later charged with ‘threatening the external security of the state’ and ‘threatening the internal security of the state by causing public disorder’ and has been in pre-trial detention since he was taken in for questioning.

 

Mr Mbonimpa’s work in the defence of democracy and human rights in Burundi over the past two decades and more has earned him several international awards and widespread recognition domestically and beyond. The charges against him relate to comments he made on Radio Publique Africaine (RPA) on 6 May 2014 that the youth wing of the ruling party CNDD-FDD, also known as the Imbonerakure, is being armed and sent to the Democratic Republic of Congo (DRC) for military training.

 

The arrest of Pierre Mbonimpa is representative of the mounting risks facing human rights defenders, the harassment of activists and journalists and the arbitrary arrest of opposition party members, which according to human rights groups and the UN Assistant Secretary-General for Human Rights have largely been carried out by the Imbonerakure.

According to the OHCHR and other human rights organisations, politically motivated human rights violations, human rights abuses and acts of violence were carried out in the country during both the pre-election and the post-election periods, targeting opposition activists, human rights defenders and journalists in particular, including Pierre Claver Mbonimpa, whose son was found dead after having been arrested by the police, Marguerite Barankitse, Antoine Kaburahe and Bob Rugurika.

 

In its Resolution, adopted on 12 February 2015, the Parliament:

- Condemns the unjustified detention of Bob Rugurika and calls for his immediate and unconditional release; calls on the authorities at the same time to continue their investigations into the tragic killing of the three Italian nuns and to bring those responsible to justice; calls equally for the setting-up of an independent inquiry into the killing of the three nuns;

- Denounces all human rights violations in Burundi and the introduction of restrictive laws ahead of the country’s 2015 presidential and parliamentary elections, in particular those having a damaging impact on the opposition, the media and civil society by restricting the freedoms of expression and association and the freedom to hold meetings;

- Calls on the Burundian authorities to ensure an appropriate and fair balance between freedom of the media, including the freedom of journalists to investigate and report on crimes, and the need to ensure the integrity of criminal investigations;

- Calls on the Burundian Government to allow a genuine and open political debate in the run-up to the 2015 elections and to respect the Roadmap and Code of Conduct negotiated under UN auspices and signed by all Burundian political leaders; recalls that the Burundian constitution states: ‘The President of the Republic is elected for a five-year term renewable once. No one can serve for more than two terms as president’;

- Calls on the Burundian Government to respect the electoral calendar, and to include the opposition parties in the monitoring of the elections, including the phase of partial registration of new voters as agreed between the Independent National Electoral Commission (CENI) and the political parties at the voters’ registration evaluation meeting of 29-30 January 2015;

- Urges the Burundian Government to take measures to control the youth wing of the CNDD-FDD party and prevent it from intimidating and attacking perceived opponents, and to ensure that those responsible for abuses are brought to justice; calls for an independent international investigation into the claims that the CNDD-FDD is supplying its youth wing with arms and training; urges the leaders of the opposition parties to prevent violence against their opponents;

 

In its Resolution, adopted on 17 December 2015, the European Parliament:

- Calls for an immediate end to violence, human rights violations and political intimidation of opponents and for the immediate disarmament of all armed groups allied to political parties, in strict accordance with international law and human rights;

- Urges all parties to establish the necessary conditions for rebuilding trust and fostering national unity, and calls for the immediate resumption of an inclusive and transparent national dialogue, including the government, opposition parties and civil society representatives;

- Stresses that such dialogue, aimed at achieving lasting peace, security and stability, and at restoring democracy and the rule of law, in the interest of the citizens of Burundi, should be based on the Arusha Agreement and the Burundian Constitution, which requires compliance with international law and treaties;

- Reminds the Burundian authorities of their obligation to ensure security in its territory and guarantee human rights, civil and political rights and fundamental freedoms, as provided for in the Burundian Constitution, the African Charter on Human and Peoples’ Rights and in other international and regional human rights instruments;

- Urges the Burundian authorities to encourage the establishment of the truth about the mass crimes committed between 1962 and 2008, through judicial and non-judicial measures, such as a truth and reconciliation commission and special tribunals, promoting national reconciliation;

- Expresses its grave concern at the number of victims and cases of serious human rights violations reported since the beginning of the crisis; urges the competent authorities to undertake a rigorous and prompt investigation into the circumstances and motives behind these crimes and to ensure that those responsible are brought to justice; reiterates that there can be no impunity for those responsible for violations or serious abuses of human rights; calls on the authorities to ensure that schools remain a safe haven for learning; calls on the ICC Prosecutor to closely monitor the situation in Burundi and supports her declaration of 6 November 2015;

- Calls for the safe return of journalists and human rights defenders in exile, the reopening of the media that were closed after the failed coup attempt of 13 and 14 May 2015 and for the charges against those journalists accused of having taken part, directly or indirectly, in the abortive coup to be dropped;

CAMBODIA

Sam Rainsy and Kem Sokha

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Senator Hong Sok Hour and CNRP activists and organisers

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Khem Sapath

 

Sam Rainsy and Kem Sokha are the Cambodia National Rescue Party (CNRP) leaders who were summoned to appear at the Phnom Penh Municipal Court on 14 January 2014 for questioning. Sam Rainsy and Kem Sokha may be convicted of incitement to civil unrest. The King amnestied Sam Rainsy on 14 July 2013, making it possible for him to return to Cambodia; however, his right to vote and run in the elections was not restored.

On 13 November 2015 the Cambodian authorities issued an arrest warrant for Sam Rainsy, who was summoned by a court to appear for questioning on 4 December 2015 in relation to a post published on his public Facebook page by an opposition senator, Hong Sok Hour, who has been under arrest since August 2015 on charges of forgery and incitement after posting on Sam Rainsy’s Facebook page a video containing an allegedly false document relating to the 1979 border treaty with Vietnam.

On 30 October 2015 opposition party deputy leader Kem Sokha was removed from his position as First Vice-President of the National Assembly by the ruling Cambodian People’s Party (CPP) during a session boycotted by the CNRP

 

In its Resolution, adopted on 26 November 2015, the European Parliament:

- Urges the Cambodian authorities to revoke the arrest warrant and drop all charges issued against opposition leader Sam Rainsy and CNRP members of the National Assembly and Senate, including Senator Hong Sok Hour and CNRP activists and organisers, to allow them to work freely without fear of arrest or persecution, and to end political use of the courts to prosecute people on politically-motivated and trumped-up charges;

- Calls on the National Assembly to reinstate Sam Rainsy immediately and to restore his parliamentary immunity;

- Urges the Government of Cambodia to recognise the legitimate and useful role played by civil society, trade unions and the political opposition in contributing to Cambodia’s overall economic and political development;

- Encourages the government to work towards strengthening democracy and the rule of law and to respect human rights and fundamental freedoms, which includes fully complying with the constitutional provisions concerning pluralism and freedom of association and expression;

- Urges the government to abrogate the Law on Associations and Non-Governmental Organisations, the recent promulgation of which has given state authorities arbitrary powers to shut down and block the creation of human rights organisations and has already begun deterring human rights defence work in Cambodia;

- Urges the government and parliament to ensure genuine and serious consultation with all those affected by draft legislation such as the Trade Union, Cybercrime and Telecommunications Laws and to ensure that the texts are in line with Cambodia’s human rights obligations and commitments under domestic and international law;

- Calls on the Cambodian Government to end arbitrary detentions and suspicious disappearances and allow voluntary and human rights organisations to operate freely; calls on the Cambodian Government to seriously investigate the disappearance of Khem Sapath;

- Calls on the relevant government authorities to drop the prosecution of human rights defenders under other laws in force which are being used to persecute them for their human rights work, and to immediately and unconditionally release all those jailed on politically motivated and trumped up charges;

CHINA

Tenzin Delek Rinpoche

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ilham Tohti

 

Tenzin Delek Rinpoche, a highly respected Tibetan religious leader, was held in prison for over 13 years, serving a life sentence for a crime he did not commit. For years, he worked to develop social, medical, educational and religious institutions for Tibetan nomads in the area, as an advocate for environmental conservation in the face of indiscriminate logging and mining projects, and as a mediator between Tibetans and Chinese.

Because of his efforts to preserve Tibetan identity, the Chinese authorities viewed him as a threat to their control in the region. He died on 12 July 2015.

Ilham Tohti is a well-regarded ethnic Uyghur economist and peaceful critic of the Chinese government. In 2014, he has been sentenced to life in prison after being convicted of separatism.

 

In its Resolution, adopted on 16 December 2015, the European Parliament:

- Notes that under the leadership of President Xi, the Chinese government is showing a growing assertiveness both internally and externally; points out that the country’s civil rights activists, lawyers, journalists, bloggers, academics and other representatives of civil society are now finding their freedom curbed in a way that has not been seen for years; observes that China’s human rights record remains a matter of serious concern;

- Notes that a strong contradiction exists between the official Chinese aspiration to the universality of human rights and the worsening human rights situation; notes that the recent worsening of the situation of human rights and freedoms in China started in 2013 and has intensified an already existing crackdown over the population, limiting the space for expression and peaceful advocacy for civil society even further; is deeply worried at the arrest, trial and sentencing of numerous civil rights activists, human rights defenders and government critics and at the fact that more than 100 human rights lawyers and activists have been detained or questioned by Chinese police; calls on the Chinese authorities to release those in custody and to ensure that they can exercise their profession without hindrance;

- Urges the EU to continue pressing for an improvement of the human rights situation in China whenever dialogues are held at any level and to include human rights clauses in any bilateral treaty agreed with China;

- Remains highly concerned that China is currently the world’s largest executioner and continues to impose the death penalty in secret on thousands of people annually, without regard to international minimum standards on the use of the death penalty; emphasises once again that abolition of the death penalty contributes to the enhancement of human dignity and the progressive development of human rights;

- Remains concerned at the persisting severe restrictions on freedom of expression, association, assembly, and religion, as well on the activities of human rights organisations;

- Criticises China’s highly restrictive media environment and tightly controlled digital domain, where foreign, including European, web content is blocked and domestic content deemed politically threatening is routinely deleted and censored; strongly protests against the high number of Chinese citizens jailed for offences involving freedom of expression, especially on the internet;

- Is deeply concerned that the Chinese government is continuing its hardline policies against the Tibetan people, especially by rejecting the Dalai Lama’s ‘Middle Way Approach’ which seeks neither independence nor separation but a genuine autonomy within the framework of the Constitution of the PRC; calls for the Chinese government to re-enter into a dialogue with Tibetan representatives; protests against the marginalisation of Tibetan culture by the CPC, and urges the Chinese authorities to respect the freedoms of expression, association and religion of the Tibetan people; deplores the deterioration of the humanitarian situation in Tibet, which has led to an increase in self-immolation cases; notes with concern the recently passed criminalisation measures relating to self-immolation aimed at punishing those allegedly associated with self-immolators; deplores the forceful resettlement of over 2 million Tibetan nomads and herders since 2006 in the so-called ‘New Socialist Village’, as they are cut off from medical care, education and prosperity; is equally concerned at the ongoing transfer of Han Chinese populations into Tibet; expresses its concern regarding the cases of torture, disappearance and arbitrary detention and the denial of access to medical care for prisoners, including monk Tenzin Delek Rinpoche and 10 other prominent Tibetan prisoners; demands a detailed investigation of all death in prison cases;

 

Regarding the situation of Ilham Tohti, a letter of concern was sent on 23 June 2015.

DEMOCRATIC REPUBLIC OF CONGO (DRC)

Yves Makwambala and Fred Bauma

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Christopher Ngoyi, Jean-Claude Muyambo, Vano Kiboko and Cyrille Dowe

 

 

Yves Makwambala and Fred Bauma are two detained human rights activists. Both are still being detained in Makala prison in Kinshasa and are charged with belonging to an association formed for the purpose of attacking people and property, conspiring against the head of state, and attempting to either destroy or change the ‘constitutional regime’ and to incite people to take up arms against state authority. The authorities have also charged Fred Bauma with disturbing the peace, and Yves Makwambala with publicly offending the head of state, while they were exercising their freedom of expression, peaceful assembly and association.

 

As soon as the protests started the authorities began a crackdown on human rights activists and opposition politicians who had demonstrated peacefully against the provision, including Christopher Ngoyi, Jean-Claude Muyambo, Vano Kiboko and Cyrille Dowe, who are still being detained for what appear to be politically motivated reasons

 

 

In its Resolution, adopted on 9 July 2015, the European Parliament:

- Calls on the DRC authorities to release Yves Makwambala and Fred Bauma immediately and unconditionally, and to drop all charges against them and other Filimbi leaders as well as any other activists, prisoners of conscience and political opponents arbitrarily arrested and detained solely for their political views or for participating in peaceful activities;

- Supports the National Assembly of the DRC’s calls for the rapid reaching of a political solution that allows the members of Filimbi and other peaceful civil society associations to exercise their freedom of expression and association without fear of being pursued or persecuted;

- Urges the authorities to ensure that the detainees have not been, and are not being, subjected to any acts of torture or ill-treatment, and to guarantee full protection and access to their families and lawyers;

- Is strongly concerned about the continuous attempts to limit freedom of expression, peaceful assembly and association and the increased breaches of these freedoms by the authorities, given that the right political climate is indispensable if a successful electoral cycle is to be achieved in the DRC in the next year;

- Finds it particularly regrettable that these violations specifically target opposition leaders and youth movements;

- Calls on the DRC authorities to ensure that the aforementioned freedoms are immediately and unconditionally upheld, especially in the electoral period, as guaranteed by the DRC’s constitution and international human rights law;

- Urges the DRC judicial authorities to assert their independence from any political instrumentalisation and to ensure the protection of rights recognised by legal instruments, such as access to justice and the right to a fair trial;

EGYPT

Ibrahim Halawa

 

 

Ibrahim Halawa is an Irish citizen who has been detained for more than two years on charges of attending an illegal protest on 16 and 17 august 2013 while on a family holiday in Cairo, during which protesters allegedly caused deaths and criminal damage. Ibrahim Halawa was 17 years old – and therefore still a juvenile under Egyptian and international law – at the time of his arrest. He was arrested along with his three sisters, having sought refuge in the Al-Fateh mosque when violence erupted during a demonstration. His three sisters were subsequently released by the authorities.

 

The prosecutor has failed to provide evidence that Ibrahim Halawa was involved in a single act of violence during the protests. His trial has been repeatedly postponed and adjourned by the Egyptian Court, most recently on 15 December 2015. He was not charged for a year after his arrest and he is awaiting, along with 493 individuals, the majority of whom are adults, a mass trial due to take place on 19 December 2015, without any guarantee of the minimum standards for a free and fair trial being applied, and will potentially face the death penalty if convicted.

 

Ibrahim Halawa is being detained for peacefully exercising his rights to freedom of expression and assembly and is considered by Amnesty International as a prisoner of conscience. He faces extremely harsh prison conditions, which include alleged acts of torture and other cruel, inhuman and degrading treatment upon arrest and in detention, and has been denied medical and legal assistance. According to his family and legal representatives, Ibrahim Halawa has been on hunger strike in protest.

 

In its Resolution, adopted on 17 December 2015, the European Parliament:

- Expresses its deep concern about the unacceptable breach of basic human rights arising from the arbitrary detention of Irish citizen Ibrahim Halawa, and calls on the Egyptian authorities to immediately and unconditionally release him to the Irish authorities pursuant to a presidential decree issued in November 2014 under Egyptian Law 140;

- Expresses its deepest concern at the deteriorating condition of Ibrahim Halawa due to his hunger strike and his alleged poor conditions in prison; calls on the Egyptian authorities to ensure, as a matter of priority, that the good health and well-being of Ibrahim Halawa are maintained while he remains in prison; demands that all allegations of torture and maltreatment of Ibrahim Halawa be thoroughly and independently investigated;

- Asks the Egyptian authorities to ensure that Article 10 of the International Covenant on Civil and Political Rights, which states that ‘all persons deprived of their liberty shall be treated with humanity and with respect for the inherent dignity of the human person’, is respected;

- Reminds the Egyptian authorities that Egypt is bound by indisputable international obligations under the Convention on the Rights of the Child as they apply to Ibrahim Halawa; demands that the Egyptian authorities categorically rule out the threat of the death penalty should Ibrahim Halawa be convicted, given that he was arrested as a juvenile;

- Is extremely concerned about the failure of the Egyptian authorities to uphold the right to a fair trial for Ibrahim Halawa and his 493 co-defendants, in particular the lack of opportunity to review or challenge their continued detention and the charges against them, the repeated denial of access to lawyers and the excessive pre-trial detention period, which violates Egypt’s domestic and international obligations;

- Remains convinced that it will be extremely difficult for Ibrahim Halawa’s lawyers to mount an individual defence in the event that his case is heard as part of a mass trial of all defendants arrested in connection with the August 2013 protests;

- Strongly condemns the use of a mass trial in the judicial process and calls on the Egyptian authorities to abide by international law and safeguard the highest international standards with regard to the right to a fair trial and due process; calls on the Egyptian authorities to release those detained for peacefully exercising their right to freedom of expression, assembly and association as enshrined in the Egyptian constitution and other international conventions to which Egypt is a party; expresses its profound preoccupation with the severe deterioration of the media environment; condemns the trials against and conviction of Egyptian and foreign journalists, in absentia;

KYRGYZSTAN

Azimjon Askarov

 

Azimjon Askarov is a prisoner of conscience pending a full, impartial and fair investigation, including into his allegations of torture and ill-treatment.

 

In its Resolution, adopted on 15 January 2015, the European Parliament:

- Reminds the Kyrgyz Parliament of its international obligations and of the Partnership and Cooperation Agreement with the European Union, which includes full respect for human rights as an essential element of the partnership and calls for the withdrawal of the draft law on ‘dissemination of information about non-traditional sexual relations’ currently under review in parliament;

- Notes that the draft law passed its first reading and must be voted on twice more before going to the President for signature, and stresses that the adoption of any legislation on ‘non-traditional relations’ should not run counter to Kyrgyzstan’s human rights obligations and commitments;

- Calls on the Kyrgyz authorities to reaffirm publicly that all people in Kyrgyzstan have the right to live free from discrimination and violence based on their sexual orientation and gender identity and that any acts to the contrary are illegal and will be prosecuted;

- Calls on the Kyrgyz Parliament to follow the recommendations made by the Parliamentary Assembly of the Council of Europe in Resolution 1984 (2014) on the Request for Partner for Democracy status, in particular recommendations 15.24, 15.25 and 15.26;

- Calls on the Kyrgyz Parliament to respect its constitution, including Article 16, which states that ‘laws that deny or derogate human and civil rights and freedoms shall not be adopted in the Kyrgyz Republic’, and Articles 31, 33 and 34, which affirm freedom of speech, freedom of information and freedom of assembly, and to reject draft bill 6-11804/14;

- Calls on the Kyrgyz authorities to take all the measures needed to ensure that human rights defenders can carry on their work of promoting and protecting human rights without hindrance;

- Calls on the Kyrgyz authorities to ensure that allegations of torture and inhuman and degrading treatment are investigated promptly and efficiently and that perpetrators are brought to justice; calls, furthermore, for the release of all prisoners of conscience, with regard in particular to Azimjon Askarov pending a full, impartial and fair investigation, including into his allegations of torture and ill-treatment;

 

A letter of concern on the situation of LGBTI rights was sent on 26 February 2015. Regarding the situation of Azimjon Askarov, a letter of concern was sent on 23 July 2015.

MALAYSIA

Nurul Izzah

 

 

Anwar Ibrahim

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Zulkiflee Anwar Ulhaque (Zunar)

Khalid Ismath

Azmi Sharom

 

 

 

 

 

 

Matthias Chang

Khairuddin Abu

Hassan

 

 

 

 

Lena Hendry

Maria Chin Abdullah

 

 

Nurul Izzah, opposition Member of Parliament in Malaysia

Anwar Ibrahim is a former opposition leader sentenced on charges of sodomy in February 2015 following a politically motivated prosecution which resulted in criminal proceedings that failed to meet international standards of fair trial. He has been denied appropriate medical care.

 

Malaysian cartoonist Zulkiflee Anwar Ulhaque (Zunar) is facing charges under the Sedition Act following critical tweets against the government with regard to the sentencing of Anwar Ibrahim; whereas blogger Khalid Ismath and academic Azmi Sharom face similar charges;

 

Lawyer Matthias Chang and politician Khairuddin Abu Hassan, both political dissidents, were arrested following their investigations into these allegations.

 

Lena Hendry and Maria Chin Abdullah are human rights activists.

 

In its Resolution, adopted on 17 December 2015, the European Parliament:

- Deplores the deteriorating human rights situation in Malaysia and in particular the crackdown on civil society activists, academics, media and political activists; expresses concern with regard to the spike in the number of people facing charges or arrest under the Sedition Act;

- Urges the Malaysian Government to immediately release all political prisoners, including former opposition leader Anwar Ibrahim, and to provide them with appropriate medical care, and to drop politically motivated charges, including those against cartoonist Zulkiflee Anwar Haque (Zunar), blogger Khalid Ismath, academic Azmi Sharom, political dissidents Khairuddin Abu Hassan and Matthias Chang, and human rights activists Lena Hendry and Maria Chin Abdullah;

- Underlines the importance of independent and transparent investigations into the graft allegations, and of full cooperation with the investigators; urges the Malaysian Government to refrain from putting pressure on the Malaysian Anti-Corruption Commission and media;

- Calls on the Malaysian Government to ratify key international human rights conventions, including the ICCPR, the ICESCR, the CAT, the ICERD, ILO Convention 169, the ICC Rome Statute, as well as the 1951 Convention Relating to the Status of Refugees and its optional protocol;

- Urges the EU Delegation to Malaysia to step up efforts to finance projects on freedom of expression and reforming repressive laws, and to use all appropriate tools, including the European Instrument for Democracy and Human Rights, to protect human rights defenders; urges the withdrawal of the anti-sodomy law and calls on the EEAS, in line with the EU guidelines on the protection and promotion of the rights of LGBTI persons, to step up its work on the rights of LGBTI people in Malaysia who face violence and persecution, and to aim in particular towards the decriminalisation of homosexuality and transgenderism;

 

MALDIVES

Mohamed Nasheed

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ahmed Adeeb

Mohamed Nazim

Tholhath Ibrahim

 

 

 

Mahfooz Saeed

 

 

 

 

Ahmed Rilwan

 

 

 

 

 

Sheikh Imran Abdulla

 

On 13 March 2015 Mohamed Nasheed, the first democratically elected president of the Maldives, was sentenced to 13 years in prison on politically motivated charges, and whereas this was condemned by the UN Working Group on Arbitrary Detention; whereas his trial was marred by irregularities; whereas other former officials, including former vice-president Ahmed Adeeb and former defence ministers Mohamed Nazim and Tholhath Ibrahim, have also been arrested and imprisoned.

Mahfooz Saeed, a human rights lawyer and member of the legal team of former president Mohamed Nasheed.

Ahmed Rilwan, is a journalist critical of the government who ‘disappeared’ in August 2014, is still missing and is now feared dead.

Sheikh Imran Abdulla is a political prisoner.

 

In its Resolution, adopted on 17 December 2015, the European Parliament:

- Deplores the crackdown on political opponents; calls on the Government of the Maldives to release, immediately and unconditionally, former president Mohamed Nasheed, former vice-president Ahmed Adeeb and former defence ministers Tholhath Ibrahim and Mohamed Nazim, together with Sheikh Imran Abdulla and other political prisoners, and to clear them of all charges; is also concerned about the former president’s deteriorating health;

- Reiterates its gross dissatisfaction with the serious irregularities in the trial of former president Mohamed Nasheed;

- Calls on the Maldivian Government to guarantee full impartiality of the judiciary and to respect due process of law and the right to a fair, impartial and independent trial; stresses the need to depoliticise the country’s judiciary and security services;

- Calls on the Government of the Maldives to respect and fully support the right to protest and the right to freedom of expression, association and assembly, and not to seek to restrict those rights; also calls on the Government of the Maldives to end impunity for vigilantes who have used violence against people promoting religious tolerance, peaceful protesters, critical media and civil society; calls on the Maldives to respect fully its international obligations;

- Calls on the Maldivian Government to safeguard the rights of pro-democracy campaigners, moderate Muslims, supporters of secularism, and those who oppose the promotion of Wahhabi-Salafist ideology in the Maldives, and to ensure their right to participate in all areas of public life in the Maldives;

- Recalls that media freedom is the cornerstone of a functioning democracy; calls on the Maldivian Government and authorities to ensure adequate protection of journalists and human rights defenders who face threats and attacks on account of their legitimate work, and, in this context, to allow a proper investigation into the disappearance of Ahmed Rilwan, the assault on Mahfooz Saeed and the attacks and threats against journalists, members of civil society, and independent institutions;

NIGERIA

Mass displacement of children

 

 

 

 

In its Resolution, adopted on 8 October 2015, the European Parliament:

- Deplores the acts which have led to the mass displacement of innocent children and calls for immediate coordinated international action to assist the work of UN agencies and NGOs in preventing displaced children and youths from being subjected to sexual slavery, other forms of sexual violence and kidnappings and from being forced into armed conflict against civilian, government and military targets in Nigeria by the Boko Haram terrorist sect; stresses the paramount need to duly protect children’s rights in Nigeria, a country in which over 40 % of the total population is aged between 0 and 14;

- Believes that in the cases of children formerly associated with Boko Haram or other armed groups, non-judicial measures should be considered as an alternative to prosecution and detention;

- Calls on the President of Nigeria and his newly appointed Federal Government to adopt strong measures to protect the civilian population, to put special emphasis on the protection of women and girls, to make women’s rights and children’s rights a priority when fighting extremism, to provide help for victims and to prosecute wrongdoers, and to ensure women’s participation in decision-making at all levels;

- Calls on the Nigerian Government to launch, as promised by President Buhari, an urgent, independent and thorough investigation into crimes under international law and other serious human rights violations by all parties to the conflict;

- Urges the President of the Federal Republic to address the challenges involved in abiding by all campaign promises and the latest statements, the most important of which are defeating the terrorist threat, making respect for human rights and humanitarian law a central pillar of military operations, bringing back the Chibok girls and all other abducted women and children alive and unharmed, addressing the ever growing problem of malnutrition, and fighting corruption and impunity in order to deter future abuses and work towards justice for every victim;

- Urges the Nigerian authorities and the international community to work closely together and to increase efforts to reverse the continuous trend towards the further displacement of people; welcomes the determination expressed at the Niamey Regional Summit of 20 and 21 January 2015 by the 13 participating countries, and in particular the commitment of Chad, together with Cameroon and Niger, to engage in the fight against the terrorist threats of Boko Haram; calls on the Multinational Joint Task Force (MNJTF) to observe international human rights and humanitarian law conscientiously in its operations against Boko Haram; reiterates that a military approach alone will not suffice to counter the Boko Haram insurgency;

- Calls on the Nigerian Government to take measures to facilitate the return of displaced persons, especially children, to guarantee their safety, and to assist NGOs in their efforts to improve conditions in the camps for people displaced by the conflict by, inter alia, improving hygiene and sanitation in order to prevent the possible spread of disease;

PAKISTAN

the Peshawar school students (140 people, including 134 school children)

 

 

 

In its Resolution, adopted on 15 January 2015, the European Parliament:

- Strongly condemns the brutal massacre of schoolchildren perpetrated by Pakistani Taliban splinter group Tehreek-e-Taliban (TTP) as an act of horror and cowardice, and expresses its condolences to the families of the victims of the Peshawar school attack and its support to the people and the authorities of Pakistan;

- Expects the Government of Pakistan to take urgent and effective measures, in keeping with internationally recognised standards of the rule of law, to address the security threat posed by all militant groups operating within Pakistan and the surrounding region, without exception; underlines that no form of terrorism or extremism should be supported by the authorities;

- Calls on the Government of Pakistan to ensure the safety of schools and to make sure that children, regardless of gender, are never intimidated while going to school; believes the government should show significantly stronger determination and strengthen its efforts to arrest and prosecute TTP militants and others who target schools for violence, failing which its international credibility will be undermined;

- Calls on the Government of Pakistan to reserve anti-terrorism laws for acts of terror, instead of being using them to try ordinary criminal cases; regrets strongly the recourse to fast-track military justice which lacks minimal conditions of international standards of the rule of law, and underlines that the prolonged granting of GSP+ preferences is linked to the accomplishment of certain basic standards enshrined in UN and ILO conventions;

- Urges the Pakistani Government to abide by the recently ratified international agreements on human rights, including the International Covenant on Civil and Political Rights and the United Nations Convention Against Torture and Other Cruel, Inhuman or Degrading Treatment or Punishment, which oblige the authorities to ensure basic fair trials prohibiting them from using military courts to try civilians when the regular courts are functioning;

 

Letters of concern were sent on 2 February and 12 February 2015.

PARAGUAY

Pregnant girls

 

 

In its Resolution, adopted on 11 June 2015, the European Parliament:

- Reaffirms its condemnation of all forms of abuse and violence against women and girls, especially the use of sexual violence as a weapon of war, and domestic violence; calls on Paraguay to ensure that women and girls have access to safe and legal abortion, at a minimum, when their health and life are in danger, where there is severe foetal impairment and in cases of rape and incest;

- Expresses its strong concern about the high number of child pregnancies in Paraguay; urges the Paraguayan authorities to meet their international obligations and to protect human rights by ensuring that all girls have access to all possible information and medical services for the management of high-risk pregnancies resulting from rape;

- Urges the Paraguayan authorities to conduct an independent and impartial investigation into the aforementioned rape and to bring the perpetrator to justice; calls on the Paraguayan authorities to release the girl’s mother immediately; welcomes the proposal by members of the Paraguayan congress to raise the maximum prison sentence for the rape of a minor from 10 years to 30 years;

RUSSIA

Aleksei Navalny

(and his brother Oleg Navalny)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Boris Nemtsov

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Anna Politkovskaya, Alexander Litvinenko,

Stanislav Markelov,

Anastasia Baburova,

Natalya Estemirova and

Sergei Magnitsky

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Eston Kohver, Oleg Sentsov and Olexandr Kolchenko

 

Aleksei Navalny is an opposition leader who were sentenced to 10-day jail terms. Moreover, Aleksei Navalny has been placed under house arrest for two months and on 5 March 2014 was fitted with an electronic bracelet to monitor his activities.

Alexei Navalny has consistently exposed massive corruption within the highest levels of the Russian state apparatus; whereas his first court verdict imposing a five-year sentence on him in July 2013 was seen as political. He was placed under house arrest for two months in February 2014, and was fitted with an electronic bracelet to monitor his activities in March 2014.

 

Alexei Navalny won 27 % of the vote in the September 2013 Moscow mayoral elections, thus confirming himself as one of the most prominent faces of the Russian opposition to the Kremlin.

 

Alexei Navalny’s second court verdict had been due on 15 January 2015, but inexplicably the court brought the date forward to 30 December 2014, when most Russians were focused on the New Year holiday; whereas the same technique of bringing the date forward was used with Mikhail Khodorkovsky.

 

Boris Nemtsov, the former Deputy Prime Minister of the Russian Federation, the former Governor of Nizhny Novgorod, a preeminent reformist of the post-Soviet Russian society and economy and one of the leaders of Russia’s liberal and democratic opposition, was murdered near the Kremlin two days before a demonstration scheduled for 1 March 2015, which he was organising, against the effects of the economic crisis and the conflict in Ukraine

 

Boris Nemtsov, a prominent opposition leader, a founder and leader of the political movement Solidarnost and a leading critic of President Vladimir Putin and of the war in Ukraine who committed his life to a more democratic, prosperous, open Russia and to strong partnerships between Russia and its neighbours and partners.

 

In the weeks before his assassination Boris Nemtsov was investigating Russia’s participation in the Donbas conflict and had the intention of publishing a report on the issue; whereas five men have been arrested over the killing of Boris Nemtsov.

 

 

 

 

Journalist Anna Politkovskaya, Alexander Litvinenko, who was allegedly murdered in the United Kingdom, lawyer Stanislav Markelov, journalist Anastasia Baburova, human rights defender Natalya Estemirova, lawyer Sergei Magnitsky, are also unresolved politically motivated murders and suspicious deaths perpetrated in Russia since 1998.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Estonian police officer Eston Kohver was abducted in September 2014 from Estonian territory by the FSB and subsequently illegally detained in Russia, an action which constitutes a clear and serious violation of international law.

 

The Ukrainian film-maker Oleg Sentsov and the civic activist Olexandr Kolchenko, who opposed the illegal annexation of the Crimean Peninsula by Russia, were arrested in May 2014 in relation to alleged activities conducted in Crimea. They were treated as Russian citizens despite holding Ukrainian citizenship.

 

In the case of both Oleg Sentsov and Olexandr Kolchenko there have been allegations of torture and severe mistreatment leading to the illegal extraction of depositions which have subsequently been given legal value.

 

Oleg Sentsov and Olexandr Kolchenko were tried in a military court for crimes over which civilian courts have full jurisdiction. The trial was marred by numerous and grave procedural violations.

 

In its Resolution, adopted on 15 January 2015, the European Parliament:

- Expresses its deepest concern at the fact that, in Russia, the law is being used as a political instrument; underlines that the conviction of the prominent lawyer, anti-corruption campaigner and social activist Alexei Navalny, imposing a 3.5-year suspended sentence on him and a 3.5-year prison sentence on his brother, Oleg Navalny, was based on unsubstantiated charges; strongly deplores that the prosecution seems to be politically motivated;

- Notes with concern that, even though Alexei Navalny is being kept out of prison, his brother Oleg Navalny is currently imprisoned, and that this is giving rise to concern with regard to the possible political use of a family member to intimidate and silence one of Russia’s opposition leaders, Alexei Navalny; recalls that Alexei’s brother, Oleg, the father of two small children and a former executive of the state-owned postal service, has never played a role in the Russian opposition movement;

- Urges the Russian judicial and law-enforcement authorities to carry out their duties in an impartial and independent manner, free of political interference and to ensure that the judicial proceedings in the Navalny cases, and all the other investigations and trials against opposition activists, meet the internationally accepted standards; stresses the importance of ensuring that judicial decisions are free from political interference, independent, and are taken in full compliance with the rule of law;

- Fully backs the campaign against corruption in Russia initiated by Alexei Navalny, and supports the efforts of Russian people to find a settlement ensuring democracy, political pluralism, unity and respect for human rights;

 

In its Resolution, adopted on 12 March 2015, the European Parliament:

- Strongly condemns the killing of Boris Nemtsov in the most significant political assassination in recent Russian history, in which he was shot dead near the Kremlin, in an area with video cameras, police and security services;

- Pays tribute to Boris Nemtsov, a prominent opposition leader, a founder and leader of the political movement Solidarnost and a leading critic of President Vladimir Putin and of the war in Ukraine who committed his life to a more democratic, prosperous, open Russia and to strong partnerships between Russia and its neighbours and partners; extends its deepest condolences to Boris Nemtsov’s family and friends, members of the opposition and the Russian people; condemns the Russian leadership’s decision to prevent some EU diplomats and national delegations from attending his funeral, thereby impeding the EU’s attempt to pay tribute to brave Russian citizens standing for universal values;

- Points out that his killing is one of a growing number of unresolved politically motivated murders and suspicious deaths perpetrated in Russia since 1998, which include those of investigative journalist Anna Politkovskaya, Alexander Litvinenko, who was allegedly murdered in the United Kingdom, lawyer Stanislav Markelov, journalist Anastasia Baburova, human rights defender Natalya Estemirova, lawyer Sergei Magnitsky, and now politician Boris Nemtsov;

- Calls on the authorities of the Russian Federation to stop the shameful propaganda and information war against its neighbours, the Western world and its own people, which is turning Russia into a state characterised by repression, hate speech and fear, where nationalist euphoria is built on the annexation of Crimea and an escalating war in Ukraine, where the rights of the Crimean Tatars are violated and where the Kremlin, in breach of international law, is cultivating and provoking hatred and fighting; condemns the new propaganda war being waged against democratic and fundamental values, which are presented as being alien to Russian society; recalls that both the European Union and the Russian Federation have committed, in numerous international declarations and treaties, to protecting universal democratic values and fundamental rights; stresses the importance of having political opposition forces, in order to ensure a constant debate and exchange of views and ideas in politics and in law-making processes in Russia;

- Calls on the Russian authorities to stop all pressure, repressive acts and intimidation – both political and judicial – against opposition leaders, civil society representatives and independent media, allowing them to act freely in line with the basic principles of the Russian constitution;

- Deeply deplores the Russian authorities’ failure to respond to the criticism both inside the Russian Federation and on the international scene of the Law on Foreign Agents, and their adoption instead of amendments which restrict even further the possibilities for non-commercial organisations to act and are discriminatory by their nature; strongly calls on Russia to review the relevant legislation with a view to meeting its international obligations in the area of human rights and democratic freedoms;

- Calls on the Russian authorities to immediately release all recognised political prisoners;

- Calls on the Russian authorities, as a matter of urgency, to release Nadiya Savchenko and to respect her immunity as a member of the Verkhovna Rada of Ukraine and of the PACE, who was abducted in the territory of Ukraine and is being illegally detained in a Russian jail; underlines the fact that Russia bears responsibility for her very fragile state of health; expresses its deep concern about her health condition and urges the Russian judicial authorities to apply humanitarian law;

- Calls on the Russian authorities to immediately return the wreckage of the Tu-154 Polish Government aeroplane and all of its black boxes to Poland; underlines the fact that the level of dependence of the Russian judiciary on the authorities undermines any impartial and honest investigation;

 

In its Resolution, adopted on 10 September 2015, the European Parliament:

- Strongly condemns the judgment handed down by the Pskov regional court as well as the entire trial of Estonian police officer Eston Kohver, who was sentenced to 15 years’ imprisonment after his abduction in 2014 from the territory of Estonia, which is part of the EU; considers the case to be in breach of international law and of elementary standards of justice;

- Urges the Russian Federation to act in accordance with its international obligations, to release Eston Kohver immediately and to guarantee his safe return to Estonia;

- Expresses its deeply held belief that from the very beginning Eston Kohver was not afforded the right to a fair trial, given that there was no public hearing of the case, that the Estonian consul was not allowed to be present at the hearings, that Eston Kohver was deprived of adequate legal aid, that – moreover – he was refused visits from his wife and family, and that he has been ordered to undergo unfounded psychiatric examination, the details of which remain unknown;

- Strongly condemns the illegal sentencing and imprisonment of Oleg Sentsov and Olexandr Kolchenko; calls on the Russian Federation to release them immediately and guarantee their safe return to Ukraine; demands that the Russian authorities immediately investigate, in an impartial and effective manner, the allegations of torture made by defendants and witnesses in the case, which were rejected by the prosecutor during the trial; calls for this investigation also to be opened to international observers;

- Calls for the release of all illegally detained Ukrainian citizens, including Nadiya Savchenko, this being in line with the agreed Package of Measures for the Implementation of the Minsk Agreements and the commitment to release all hostages and all those detained in connection with the conflict in Ukraine;

- Deplores the fact that in the Russian Federation law and justice are being used as political instruments in breach of international law and standards, thus allowing the sentencing of the Ukrainian film-maker Oleg Sentsov and of Olexandr Kolchenko to 20 years’ and 10 years’ imprisonment respectively for expressing their views reflecting an active pro-Ukrainian position against the illegal annexation of Crimea by the Russian Federation; points out, in any case, that they should not have been tried in a military court and that all testimony gained through torture and other illegal methods should be excluded;

RUSSIA/ UKRAINE

Nadiya Savchenko

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oleg Sentsov and Khaizer Dzhemilev

 

Ms Savchenko, born in 1981, has a distinguished military career behind her, having been the only female soldier in the Ukrainian peacekeeping troops in Iraq and the first female to enrol at Ukraine’s Air Force Academy, and volunteered to take part in the fighting in eastern Ukraine as part of the Aidar Battalion, where she was then captured

The pro-Russian militants of the so-called ‘People’s Republic of Luhansk’ in the territory of eastern Ukraine illegally kidnapped Lieutenant Nadiya Savchenko, military pilot and former officer of the Ukrainian armed forces, on the territory of Ukraine on 18 June 2014, detained her, and then illegally transferred her to the Russian Federation.

Ukrainian film director Oleg Sentsov and Khaizer Dzhemilev, Ukrainian citizens illegally detained in Russia.

 

In its Resolution, adopted on 30 April 2015, the European Parliament:

- Calls for the immediate and unconditional release of Nadiya Savchenko; condemns the Russian Federation for the illegal kidnapping, the detention in prison for nearly one year and the investigation of Nadiya Savchenko; demands that the Russian authorities respect their international commitment in the framework of the Minsk Agreements and in particular the agreed ‘Complex of measures for the implementation of the Minsk Agreements’; considers that Russia has no legal basis or jurisdiction to take any action against Nadiya Savchenko, such as detention, investigation or bringing charges against her;

- Is of the opinion that Nadiya Savchenko’s detention as a prisoner of war in a prison in Russia is a violation of the Geneva Convention; underlines that those responsible for her illegal detention in Russia may face international sanctions or legal proceedings for their actions;

- Reminds the Russian authorities that Ms Savchenko remains in an extremely fragile state of health and that they are directly responsible for her safety and well-being; calls on the Russian authorities to allow impartial international doctors access to Ms Savchenko, while ensuring that any medical or psychological examinations are done only with Ms Savchenko’s consent and taking into consideration the consequences of her being on hunger strike for a very long period; calls on Russia to allow international humanitarian organisations to have permanent access to her;

- Calls for the immediate release of all other Ukrainian citizens, including Ukrainian film director Oleg Sentsov and Khaizer Dzhemilev, illegally detained in Russia;

SAUDI ARABIA

Raif Badawi, and his lawyer Waleed Abu al-Khair

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ali Mohammed al-Nimr

 

Raif Badawi, a blogger and human rights activist, was charged with apostasy and sentenced by the Criminal Court of Jeddah in May 2014 to 10 years in prison, 1 000 lashes and a fine of SAR 1 million (EUR 228 000) after creating the website ‘Free Saudi Liberals Network’ for social, political and religious debate which was deemed to be an insult to Islam; whereas the sentence also bans Mr Badawi from using any media outlets and from travelling abroad for 10 years after his release from prison.

On 9 January 2015, Mr Badawi received his first set of 50 lashes in front of the al-Jafali mosque in Jeddah, resulting in wounds so profound that when he was taken to a prison clinic for a medical check-up, it was found by the doctors that he would not be able to withstand another round of lashes.

Judicial verdicts imposing corporal punishment, including flogging, are strictly prohibited under international human rights law, including the UN Convention against Torture and Other Cruel, Inhuman or Degrading Treatment or Punishment, which Saudi Arabia has ratified.

On 6 July 2014, Raif Badawi’s lawyer, prominent human rights defender Waleed Abu al-Khair, was sentenced by the Specialised Criminal Court to 15 years in prison, to be followed by a 15-year travel ban, after setting up the human rights organisation ‘Monitor of Human Rights in Saudi Arabia’.

Ali Mohammed al-Nimr, who is 21 years old and is a nephew of a prominent dissident, was sentenced in May 2015 to capital punishment, reportedly by beheading followed by crucifixion, by Saudi Arabia’s Supreme Court on criminal charges including sedition, rioting, protesting robbery and belonging to a terror cell whereas Ali al-Nimr was under the age of 18 – and thus still a juvenile – at the time he was arrested while demonstrating for democracy and equal rights in Saudi Arabia. He was sentenced to death on account of the protests in the mostly Shia Eastern Province of Saudi Arabia. It is alleged by reliable sources that Ali al-Nimr was tortured and forced to sign his confession. He has been denied any guarantees of a safe trial and due legal process in compliance with international law;

 

In its Resolution, adopted on 12 February 2015, the European Parliament:

- Strongly condemns the flogging of Raif Badawi as a cruel and shocking act by the Saudi Arabian authorities; calls on the Saudi authorities to put a stop to any further flogging of Raif Badawi and to release him immediately and unconditionally, as he is considered a prisoner of conscience, detained and sentenced solely for exercising his right to freedom of expression; calls on the Saudi authorities to ensure that his conviction and sentence, including his travel ban, are quashed;

- Calls on the Saudi authorities to ensure that Raif Badawi be protected from torture and other ill-treatment, and be given any medical attention he may require, as well as immediate and regular access to his family and lawyers of his choice;

- Calls on the Saudi authorities to release unconditionally Raif Badawi’s lawyer, and all human rights defenders and other prisoners of conscience detained and sentenced for merely exercising their right to freedom of expression;

- Condemns firmly all forms of corporal punishment as unacceptable and degrading treatment contrary to human dignity and voices concern about states’ use of flogging, strongly calling for its strict abolition; calls on the Saudi authorities to respect the prohibition of torture, as is most notably enshrined in the UN Convention against Torture and Other Cruel, Inhuman or Degrading Treatment or Punishment, which Saudi Arabia has signed and ratified; calls on Saudi Arabia to sign the International Covenant on Civil and Political Rights;

- Urges the Saudi authorities to abolish the Specialised Criminal Court, set up in 2008 to try terrorism cases but increasingly used to prosecute peaceful dissidents on apparently politically motivated charges and in proceedings that violate the fundamental right to a fair trial;

- Calls on the Saudi authorities to allow independent press and media and ensure freedom of expression, association and peaceful assembly for all inhabitants of Saudi Arabia; condemns the repression of activists and protesters when they demonstrate peacefully; stresses that the peaceful advocacy of basic legal rights or making critical remarks using social media are expressions of an indispensable right;

 

In its Resolution, adopted on 8 October 2015, the European Parliament:

- Strongly condemns the sentencing of Ali Mohammed al-Nimr to the death penalty; reiterates its condemnation of the use of the death penalty and strongly supports the introduction of a moratorium on the death penalty, as a step towards abolition;

- Calls on the Saudi Arabian authorities, and in particular His Majesty the King of Saudi Arabia, Salman bin Abdulaziz Al Saud, to halt the execution of Ali Mohammed al-Nimr and to grant a pardon or commute his sentence; calls on the European External Action Service and the Member states to use all their diplomatic tools and efforts to immediately stop this execution;

- Urges the Saudi authorities to abolish the Specialised Criminal Court, set up in 2008 to try terrorism cases but increasingly used to prosecute peaceful dissidents on apparently politically motivated charges and in proceedings that violate the fundamental right to a fair trial;

- Calls on the Government of Saudi Arabia to ensure a prompt and impartial investigation into the alleged acts of torture and to ensure that Ali Mohammed al-Nimr is given any medical attention he may require and regular access to his family and lawyers;

 

Regarding the situation of Raif Badawi, letters of concern were sent on 2 February and 20 November 2015.

SOUTH SUDAN

89 children (possibly, hundreds more)

 

 

In its Resolution, adopted on 12 March 2015, the European Parliament:

- Is deeply concerned by the worsening security and humanitarian situation in South Sudan which could destabilise the whole East Africa region; calls urgently on all sides to stop the violence, cease human rights violations, form a transitional government of national unity, and allow for full access to humanitarian assistance; calls on the parties to end attacks on educational and public buildings and stop using schools for military purposes, including for the recruitment of child soldiers; recalls, in this connection, its support for the Guidelines for Protecting Schools and Universities from Military Use during Armed Conflict;

- Expresses deep disappointment that after more than a year of negotiations under the auspices of IGAD, no significant progress has been made; urges all parties to the conflict to reach a power-sharing agreement and fully supports the ongoing negotiation process, calling for an unconditional, complete and immediate ceasefire and end to all hostilities and to the immediate cessation of the recruitment and mobilisation of civilians; calls for efforts to find a way of achieving lasting peace and stability; urges the government and the rebel sides to engage in unconditional and all-inclusive political talks in good faith with a view to the successful conclusion of the negotiations; urges the continuation of efforts by the AU and IGAD to promote inclusive dialogue and mediation;

- Calls for the immediate release and safe return of all children recruited by armed forces since the beginning of the conflict in December 2013; reminds urgently all parties involved in the conflict that the recruitment and use of children in armed forces and groups is a grave violation of international law;

- Recalls the commitment made in 2009, and renewed in 2012, by the South Sudanese authorities to end the recruitment and use of children in conflict, to release all children associated with government security forces, to provide services for the reunification and reintegration of their families, and to investigate grave violations against children; deplores the fact that this commitment has not been fully respected; calls on the parties to fully implement the guidelines set out in the action plan;

- Calls on the Government of South Sudan to conduct prompt, thorough, impartial and independent investigations into human rights abuses with a view to prosecuting and holding accountable individuals suspected of crimes under international law and serious violations of human rights, including the abduction and recruitment of children in armed conflict and sexual violence against women and children;

- Calls on the Government of South Sudan to urgently finalise legislative amendments which criminalise the recruitment and use of children, to use this legislation to prosecute offenders and to finalise the implementation of international agreements, including the 2002 Optional Protocol to the Convention on the Rights of the Child and to accede to the Rome Statute of the International Criminal Court;

- Calls on the Government of South Sudan to reject legislation that would restrict the sectors in which NGOs and associations can carry out their work, which would severely inhibit the development of society and humanitarian relief efforts;

- Calls on the Government of South Sudan to fulfil its responsibility to provide for its people and encourage international donors to increase support for the aid effort and, given the scale and urgency of the needs, calls on the international community to convene a new international donor conference for South Sudan when all conditions for peace have been met and a mechanism of proper distribution of revenues is established;

SUDAN

Two pastors: Pastor Michael Yat and Pastor Peter Yen Reith

 

Pastor Michael Yat of the South Sudan Presbyterian Evangelical Church was taken into custody by the Sudanese National Intelligence Service (NISS) after preaching at the Khartoum North Church, a branch of the Sudan Presbyterian Evangelical Church, during a visit to Sudan on 21 December 2014. He was arrested immediately after a sermon in which he reportedly condemned the controversial sale of church land and property and the treatment of Christians in Sudan.

Pastor Peter Yen Reith was arrested on 11 January 2015 after delivering a letter to the Sudanese Religious Affairs Office asking after Pastor Michael and wanting to know more about his arrest;

Both men were held incommunicado until 1 March 2015, and on 4 May 2015 both were charged with multiple offences under the Sudanese Penal Code of 1991, including; joint criminal acts (Article 21), undermining the constitutional system (Article 51), waging war against the state (Article 50), espionage (Article 53), unlawfully obtaining or disclosing official documents (Article 55), agitating hatred (Article 64), disturbing the peace (Article 69) and blasphemy (Article 125).

 

In its Resolution, adopted on 9 July 2015, the European Parliament:

- Calls on the Sudanese authorities to drop all charges against Pastor Michael Yat and Pastor Peter Yen Reith and calls for their immediate and unconditional release; meanwhile calls on the Government of Sudan to ensure that pending their release the two pastors are not subjected to torture or other ill-treatment and that their physical and mental integrity is duly respected;

- Reminds the Sudanese authorities of their obligations at national and international level to protect freedom of religion and belief; reaffirms that freedom of religion, conscience and belief is a universal human right that needs to be protected everywhere and for everyone; strongly condemns all forms of violence and intimidation that impair the right to have or not to have, or to adopt, a religion of one’s choice, including the use of threats, physical force or penal sanctions to compel believers or non-believers to renounce their religion or to convert;

- Calls on the Government of Sudan to repeal all legislation that discriminates on the grounds of religion and to protect the identity of minority groups, including those of all faiths;

- Condemns the harassment of Christians and interference in church affairs; urges the Government of Sudan to desist from such activity; calls on Sudan to repeal the apostasy laws and to stop closing churches and other religious sites;

- Calls on the Government of Sudan to reform the country’s legal system, in accordance with international human rights standards, in order to protect fundamental human rights and freedoms and ensure the protection of every individual’s human rights, particularly with regard to discrimination against women, religious minorities and disadvantaged groups;

SWAZILAND

Thulani Maseko and Bheki Makhubu

 

Thulani Maseko, a lawyer working for the Trade Union Congress of Swaziland, was arrested on 17 March 2014 after writing an article criticising the lack of independence of the judicial system in Swaziland. On 19 March 2015, following the publication of a prison letter denouncing his conditions of detention, he was brought before a disciplinary committee in prison without the presence of a lawyer and was then forcefully moved to solitary confinement; whereas, although he has challenged this decision, no date has yet been announced for his High Court hearing.

Bheki Makhubu, a columnist and editor-in-chief of The Nation, considered to be the country’s sole independent newspaper, was arrested on charges of ‘scandalising the judiciary’ and ‘contempt of court’ following the publication of the article criticising the judicial system.

On 17 July 2014, Thulani Maseko and Bheki Makhubu were convicted for contempt of court by the High Court of Swaziland and sentenced to two years’ imprisonment, a ruling which seems disproportionate compared with the usual sentence – 30 days’ imprisonment with the option of paying a fine – imposed in similar cases; whereas the judge presiding the trial, Mpendulo Simelane, had been named in one of the articles published by Mr Maseko’s newspaper, and whereas this represents a clear conflict of interest and an impediment to a fair trial.

 

In its Resolution, adopted on 21 May 2015, the European Parliament:

- Calls for the immediate and unconditional release of Mr Maseko and Mr Makhubu, given that their imprisonment relates directly to the legitimate exercise of their right to freedom of expression and opinion; calls also for the immediate and unconditional release of all prisoners of conscience and political prisoners, including Mario Masuku, President of the People’s United Democratic Movement, and Maxwell Dlamini, Secretary-General of the Swaziland Youth Congress; condemns the harsh conditions of detention of both prisoners and calls on the authorities of Swaziland to guarantee their physical and psychological integrity in all circumstances;

- Notes that the sentence handed down to Mr Maseko and Mr Makhubu is much more severe than other sentences in similar cases, and considers this to be a clear attempt to silence the activists and serve as a deterrent to others, as stated by the responsible judge; demands that the Government of Swaziland bring an immediate end to the authorities’ intimidation of journalists, lawyers, independent-minded judges, trade union officials and parliamentarians, who have been threatened with violence, arrest, prosecution or other forms of pressure as a consequence of their advocacy of human rights, respect for the rule of law or political reforms;

- Calls on the Government of Swaziland to engage in genuine dialogue with unions about legislative reforms that will ensure respect for workers’ rights, in line with international obligations;

- Calls on the Swaziland authorities to take concrete measures to respect and promote freedom of expression, guarantee democracy and plurality, and establish a legislative framework allowing the registration, operation and full participation of political parties, in line with international and regional human rights obligations and the Constitution of Swaziland, notably Article 24 thereof;

SYRIA/ IRAQ

Kidnapping of Bishops Yohanna Ibrahim and Paul Yazigi

 

The Bishops Yohanna Ibrahim and Paul Yazigi were kidnapped by armed rebels in Aleppo Province, Syria, on 22 April 2013. The case remains unresolved.

 

In its Resolution, adopted on 12 March 2015, the European Parliament:

- Strongly condemns ISIS/Daesh and its egregious human rights abuses that amount to crimes against humanity and war crimes according to the Rome Statute of the International Criminal Court (ICC), and which could be called genocide; is extremely concerned at this terrorist group’s deliberate targeting of Christians, Yezidis, Turkmen, Shi’ites, Shabak, Sabeans, Kaka’e and Sunnis who do not agree with their interpretation of Islam, as part of its attempts to exterminate any religious minorities from the areas under its control; underlines that there must be no impunity for the perpetrators of these acts and that those responsible should be referred to the ICC; recalls, in this context, the unresolved kidnapping of Bishops Yohanna Ibrahim and Paul Yazigi by armed rebels in Aleppo Province, Syria, on 22 April 2013.

A letter of concern was sent on 16 October 2015.

SYRIA

Mazen Darwish

 

Mazen Darwish, a Syrian journalist and activist and president of the Syrian Centre for Media and Freedom of Expression, has been imprisoned since 2012, as have Hani Al-Zaitani and Hussain Ghrer, for their work defending freedom of expression; whereas Mazen Darwish was reportedly subjected to severe torture and ill-treatment and on 6 May 2015 was taken to an unknown location; whereas Mazen Darwish has been awarded the 2015 UNESCO Press Freedom Prize, as well as other important international awards, such as the Preis der Lutherstädte – ‘Das unerschrockene Wort’ 2015, the Bruno-Kreisky-Preis für Verdienste um die Menschenrechte 2013, and the PEN-Pinter Prize 2014; whereas the continued imprisonment of Mazen Darwish, Hani Al-Zaitani and Hussain Ghrer is further evidence of the repressive nature of Bashar al-Assad’s regime in Syria

 

 

 

In its Resolution, adopted on 11 June 2015, the European Parliament:

- Calls on the Syrian authorities to immediately and unconditionally release and drop all charges against Mazen Darwish and all those detained, convicted and/or sentenced for peacefully exercising their right to freedom of expression and association, as well as all human rights defenders and political rights activists arbitrarily deprived of their liberty on the basis of their human rights activities.

- Urges the Syrian authorities to disclose the fate and the whereabouts of the three men immediately, and to ensure that they are protected from torture and ill-treatment, allowed immediate contact with their families and lawyers, and provided with any medical attention they may require.

THAILAND

Rohingya refugees

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Journalists Chutima ‘Oi’ Sidasathian and Alan Morison

 

 

 

 

In its Resolution, adopted on 21 May 2015, the European Parliament:

- Expresses its deepest concern over the plight of Rohingya refugees and the humanitarian crisis taking place at the moment on the high seas and in the territorial waters between Myanmar, Bangladesh, Thailand and Indonesia, and is shocked by the findings following the recent exhumation of dozens of bodies from mass gravesites near human trafficking camps in southern Thailand; extends its condolences to the families of the victims;

- Calls on the Thai authorities to hold immediate, full and credible criminal investigations into the mass graves of Rohingya Muslims and, if necessary with UN assistance, to ensure that those responsible are brought to justice;

 

In its Resolution, adopted on 8 October 2015, the European Parliament:

- Welcomes the acquittal on 1 September 2015 by the Phuket Provincial Court of the journalists Chutima ‘Oi’ Sidasathian and Alan Morison;

 

TURKEY

Journalists and media executives, including Ekrem Dumanlı and

Hidayet Karaca

 

 

 

 

 

Frederike Geerdink and

Mehmet Ülger

 

Ekrem Dumanlı, editor-in-chief of the Zaman newspaper, and Hidayet Karaca, general manager of the Samanyolu broadcasting group were arrested by the Turkish police along with other journalists and media executives on 14 December 2014.

On 6 January 2015 the Dutch correspondent Frederike Geerdink and Mehmet Ülger both Dutch journalists were arrested, interrogated at a police station and released later on.

 

In its Resolution, adopted on 15 January 2015, the European Parliament:

- Condemns the recent police raids and the detention of a number of journalists and media representatives in Turkey on 14 December 2014; stresses that these actions call into question respect for the rule of law and freedom of the media, which is a core principle of democracy;

- Recalls that a free and pluralistic press is an essential component of any democracy, as are due process, presumption of innocence and judicial independence; stresses, therefore, the need, as regards this latest round of arrests, in all cases (i) to provide ample and transparent information on the allegations against the defendants, (ii) to grant the defendants full access to the incriminating evidence and full defence rights, and (iii) to ensure the proper handling of the cases to establish the veracity of the accusations without delay and beyond reasonable doubt; reminds the Turkish authorities that the utmost care must be taken when dealing with the media and journalists, as freedom of expression and freedom of the media remain central to the functioning of a democratic and open society;

 

VENEZUELA

Mayor Antonio Ledezma

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kluivert Roa

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Leopoldo López

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Daniel Ceballos

 

On 19 February 2015 Antonio Ledezma, twice democratically elected Mayor of the Metropolitan District of Caracas and one of the opposition leaders, was arbitrarily detained by heavily armed officers of the Bolivarian Intelligence Service (Sebin), who failed to produce an arrest warrant or any evidence of his having committed an offence; whereas following his detention Antonio Ledezma was charged with conspiracy and association to commit crimes – offences punishable by severe prison sentences in Venezuela – and imprisoned at the Ramo Verde military prison

On 24 February 2015 the 14-year-old student Kluivert Roa was shot dead during a demonstration about the scarcity of food and medicine in San Cristóbal, in Táchira State, becoming the first victim since the authorisation of the use of firearms to quell protests.

Leopoldo López is the opposition leader who was arbitrarily detained on 18 February 2014 on charges of conspiracy, instigating violent demonstrations, arson and damage to property. Since his detention he has suffered physical and psychological torture and undergone solitary confinement.

Daniel Ceballos and Vicencio Scarano are opposition mayors, and Salvatore Lucchese is a police officer. They have been arrested for failing to end protests and civil rebellion in their cities, and have been sentenced to several years in prison. In addition, Juan Carlos Caldera, Ismael García and Richard Mardo who are opposition congressmen are facing investigations and trial proceedings aimed at their suspension and disqualification from Congress.

 

In its Resolution, adopted on 12 March 2015, the European Parliament:

- Recalls its deep concern about the deteriorating situation in Venezuela and condemns the use of violence against protesters; calls on the Venezuelan authorities to immediately release Antonio Ledezma, Leopoldo López, Daniel Ceballos and all peaceful protesters, students and opposition leaders arbitrarily detained for exercising their right to freedom of expression and their fundamental rights, in line with the demands made by several UN bodies and international organisations; calls on the Venezuelan authorities to withdraw the unfounded accusations against them;

- Calls on the Venezuelan authorities to ensure that Antonio Ledezma, Leopoldo López, Daniel Ceballos and all other political prisoners are given any medical attention they may require, as well as immediate, private and regular access to their families and to lawyers of their choice; is deeply concerned about the deterioration in the condition of prisoners;

- Calls on the Venezuelan Government to cease the political persecution and repression of the democratic opposition and the violations of freedom of expression and of demonstration, and urges an end to media censorship; reminds the authorities that opposition voices are imperative for a democratic society;

- Condemns the shooting of Kluivert Roa and six other students, and expresses its condolences to their families; calls on the government to revoke the recently published resolution 8610, which allows security forces to use potentially lethal force, with a firearm or another potentially lethal weapon, to subdue civilian protests, overriding Article 68 of the Venezuelan Constitution;

- Calls on the Venezuelan Government to comply with its own constitution and international obligations in respect of the independence of the judiciary, the right to freedom of expression, association and peaceful assembly, and political pluralism, which are cornerstones of democracy; calls on the Venezuelan Government to create an environment in which human rights defenders and independent non-governmental organisations can carry out their legitimate work in promoting human rights and democracy; stresses that, as a non-permanent member of the UN Security Council, the Venezuelan Government has a particular responsibility to comply with the rule of law and with international law;

- Calls on the Venezuelan Government to ensure that accusations are investigated swiftly and impartially, with no margin of impunity and with full respect for the principle of presumption of innocence and for due legal process; recalls that respect for the principle of separation of powers is fundamental in a democracy and that the justice system cannot be used as a political weapon; calls on the Venezuelan authorities to ensure the security of all citizens in the country, regardless of their political views and affiliations;

ZIMBABWE

Itai Dzamara, his wife Sheffra Dzamara, and his lawyer Kennedy Masiye

 

On 9 March 2015 Itai Dzamara, a prominent Zimbabwean human rights activist, leader of the Occupy Africa Unity Square movement and dissident of President Mugabe, was reportedly abducted by five unidentified armed men in the suburbs of Harare. His whereabouts remain unknown and there is serious concern for his safety and the protection of his rights.

In the months prior to his abduction, Mr Dzamara had led a number of peaceful protests against the deteriorating political and economic situation in Zimbabwe. Two days before, Mr Dzamara addressed a political rally organised by the opposition party Movement for Democratic Change – Tsvangirai (MDC-T), calling for mass protests against the worsening repression and economic situation in the country, petitioning President Mugabe to resign and calling for reforms to the electoral system.

Until now the government has remained silent on Mr Dzamara’s disappearance, which has raised suspicion among the public that the state might be responsible; whereas the ruling party ZANU-PF is denying his forced disappearance and denounces it as an act staged by opposition parties.

A High Court judgment of 13 March 2015 ordered the Zimbabwean authorities to mount a search for Mr Dzamara and report progress to the court every two weeks until his whereabouts are determined; whereas this High Court order has been ignored by the authorities responsible for acting upon it, and the state authorities have yet to comply with this ruling.

Mr Dzamara had been assaulted on several occasions by supporters of the ruling party ZANU-PF and uniformed police officers. In November 2014 about 20 uniformed police handcuffed and beat Mr Dzamara to unconsciousness, also assaulting his lawyer, Kennedy Masiye.

 

In its Resolution, adopted on 21 May 2015, the European Parliament:

- Strongly condemns the forced disappearance of human rights defender Itai Dzamara and calls for his immediate and unconditional release;

- Urges the Government of Zimbabwe to take all necessary measures to find Mr Dzamara and bring all those responsible to justice; calls on the government to fully comply with the High Court order directing them to search for Mr Dzamara;

- Calls on the Zimbabwean authorities to ensure the safety and security of his wife and family, and his colleagues and supporters;

- Urges the Zimbabwean authorities to investigate allegations of excessive use of force and other human rights abuses by police and state officials, and to hold them to account;

- Recalls the overall responsibility of the Zimbabwean Government for ensuring the safety of all its citizens; calls upon the authorities of Zimbabwe to implement the provisions of the Universal Declaration of Human Rights, the African Charter on Human and Peoples’ Rights and regional human rights instruments ratified by Zimbabwe;

- Urges the Zimbabwean Government and President Mugabe to comply with their international obligations and the provisions of the international treaties that have been signed by Zimbabwe and that guarantee respect for the rule of law and the fulfilment of civil and political rights;


ANNEX II

LIST OF RESOLUTIONS

List of resolutions adopted by the European Parliament during the year 2015 and relating directly or indirectly to human rights violations in the world

Country

Date of adoption in plenary

Title

Africa

Algeria

30.04.2015

Imprisonment of human and workers' rights activists in Algeria

Angola

10.09.2015

Angola

Burundi

12.02.2015

Burundi, the case of Bob Rugurika

Burundi

17.12.2015

Situation in Burundi

Central African Republic

08.10.2015

Central African Republic

DRC

09.07.2015

The Democratic Republic of Congo (DRC), in particular the case of two detained human rights activists Yves Makwambala and Fred Bauma

Egypt

17.12.2015

Ibrahim Halawa potentially facing the death penalty

Nigeria

30.04.2015

Situation in Nigeria

Nigeria

08.10.2015

The mass displacement of children in Nigeria as a result of Boko Haram attacks

South Sudan

12.03.2015

South Sudan, including recent child abductions

Sudan

09.07.2015

Situation of two Christian pastors in Sudan

Swaziland

21.05.2015

The case of Thulani Maseko and Bheki Makhubu in Swaziland

Tanzania

12.03.2015

Tanzania, notably the issue of land grabbing

Zimbabwe

21.05.2015

The case of Itai Dzarana in Zimbabwe

Americas

Paraguay

11.06.2015

Paraguay: the legal aspects related to the child pregnancy

USA

11.02.2015

US Senate report on the use of torture by the CIA

Venezuela

12.03.2015

Situation in Venezuela

Asia

Afghanistan

26.11.2015

Afghanistan, in particular the killings in Zabul

Bangladesh

26.11.2015

Freedom of expression in Bangladesh

Cambodia

09.07.2015

Cambodia's draft laws on NGOs and trade unions

Cambodia

26.11.2015

Cambodia

China

16.12.2015

EU-China relations

Kyrgyzstan

15.01.2015

Kyrgyzstan: homosexual propaganda bill

Malaysia

17.12.2015

Malaysia

Maldives

17.12.2015

Situation in the Maldives

Nepal

11.06.2015

Situation in Nepal following the earthquakes

Pakistan

15.01.2015

Pakistan, in particular the situation following the Peshawar school attack

Thailand

21.05.2015

The plight of Rohingya refugees and the mass graves in Thailand

Thailand

08.10.2015

Situation in Thailand

Europe

Azerbaijan

10.09.2015

Azerbaijan

Belarus

10.09.2015

Situation in Belarus

Bosnia

09.07.2015

Srebrenica Commemoration

Cyprus

12.02.2015

Mass graves of missing persons in Ornithi village, in the occupied part of Cyprus

Russia

15.01.2015

Russia, in particular the case of Alexei Navalny

Russia

12.03.2015

Murder of the Russian opposition leader Boris Nemtsov and the state of democracy in Russia

Russia/Ukraine

30.04.2015

The case of Nadiya Savchenko

Russia

10.09.2015

Russia – in particular the case of Eston Kohver, Oleg Santsov, and Alexander Kolchenko

Turkey

15.01.2015

Freedom of expression in Turkey: Recent arrests of journalists, media executives and systematic pressure against media

Turkey

15.04.2015

Armenian genocide 100th anniversary

Middle East

Bahrain

09.07.2015

Bahrain, in particular the case of Nabeel Rajab

Saudi-Arabia

12.02.2015

Saudi Arabia, the case of Raif Badawi

Saudi-Arabia

08.10.2015

Saudi Arabia: The case of Ali Mohammed al-Nimr

Syria/Iraq

12.02.2015

Humanitarian crisis in Iraq and Syria, in particular in the IS context

Syria/Iraq

12.03.2015

Recent attacks and abductions by ISIS/Daesh in the Middle East, notably of Assyrians

Syria

30.04.2015

The situation of the Yarmouk refugee camp in Syria

Syria

11.06.2015

Syria, the situation in Palmyra and the case of Mazen Darwish

Yemen

09.07.2015

Situation in Yemen

Cross-cutting issues

28th Session of the UNHRC

12.03.2015

EU’s priorities for the UN Human Rights Council in 2015

Persecution of Christians

30.04.2015

Persecution of the Christians around the world, in relation to the killing of students in Kenya by terror group Al-Shabaab

European Endowment for Democracy

09.07.2015

Evaluation of activities of the European Endowment for Democracy (EED)

European Neighbourhood Policy

09.07.2015

Review of the European neighbourhood policy

Human rights and technology

08.09.2015

‘Human rights and technology: the impact of intrusion and surveillance systems on human rights in third countries’

Right to Water

08.09.2015

Follow up to the European citizens' initiative Right2Water

Migration

10.09.2015

Migration and refugees in Europe

Death penalty

08.10.2015

The death penalty

Gender equality

08.10.2015

Renewal of the EU Plan of action on Gender equality and Women's empowerment in development

Trade and torture

27.10.2015

Trade in certain goods which could be used for capital punishment, torture or other cruel, inhuman or degrading treatment or punishment

Migration

02.12.2015

Special report of the European Ombudsman in own-initiative inquiry concerning Frontex

World Humanitarian Summit

16.12.2015

Preparing for the World Humanitarian Summit: Challenges and opportunities for humanitarian assistance

Arms export

17.12.2015

Arms export: implementation of the Common Position 2008/944/CFSP


ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYEAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Az elfogadás dátuma

14.11.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

42

5

9

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Michèle Alliot-Marie, Francisco Assis, Petras Auštrevičius, Amjad Bashir, Bas Belder, Mario Borghezio, Klaus Buchner, Georgios Epitideios, Knut Fleckenstein, Eugen Freund, Michael Gahler, Sandra Kalniete, Tunne Kelam, Afzal Khan, Eduard Kukan, Arne Lietz, Barbara Lochbihler, Ramona Nicole Mănescu, Francisco José Millán Mon, Alojz Peterle, Tonino Picula, Kati Piri, Alyn Smith, Jaromír Štětina, Charles Tannock, Miguel Urbán Crespo, Ivo Vajgl, Elena Valenciano, Geoffrey Van Orden, Hilde Vautmans

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Laima Liucija Andrikienė, Andrzej Grzyb, Mike Hookem, Liisa Jaakonsaari, Javi López, Juan Fernando López Aguilar, Norica Nicolai, Godelieve Quisthoudt-Rowohl, Marietje Schaake, Helmut Scholz, Traian Ungureanu, Paavo Väyrynen, Marie-Christine Vergiat

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Maria Arena, Edouard Ferrand, Karoline Graswander-Hainz, Heidi Hautala, Hans-Olaf Henkel, Peter Jahr, Karin Kadenbach, Maria Noichl, Lola Sánchez Caldentey, Antonio Tajani, Josef Weidenholzer, Bogdan Brunon Wenta, Patricija Šulin

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat