JELENTÉS a Bizottságnak szóló ajánlásokkal az örökbefogadások határokon átnyúló aspektusairól

6.12.2016 - (2015/2086(INL))

Jogi Bizottság
Előadó: Tadeusz Zwiefka
(Kezdeményezés – az eljárási szabályzat 46. cikke)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a Bizottságnak szóló ajánlásokkal az örökbefogadások határokon átnyúló aspektusairól

(2015/2086(INL))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 67. cikkének (4) bekezdésére és 81. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az ENSZ 1989. november 20-i gyermekjogi egyezményére, és különösen annak 7., 21. és 35. cikkére,

–  tekintettel a gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló, a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményhez fűzött, 2000. május 25-i fakultatív jegyzőkönyv 2. cikkére,

–  tekintettel a konzuli kapcsolatokról szóló 1963. április 24-i bécsi egyezményre,

–  tekintettel a gyermekeknek a nemzetközi örökbefogadások terén való védelméről és az ilyen ügyekben történő együttműködésről szóló, 1993. május 29-i Hágai Egyezményre,

–  tekintettel az emberi jogi biztos által „Örökbefogadás és gyermekek: emberi jogi szempontok” címmel, 2011. április 28-án közzétett vitaindító dokumentumra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 46. és 52. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Petíciós Bizottság véleményére (A8-0370/2016),

Az örökbefogadásra vonatkozó közös minimumszabályok

A.  mivel az örökbefogadás terén alapvető, hogy a határozatokat a gyermek legfőbb érdekeit, a megkülönböztetés-mentesség elvét és alapvető jogaik tiszteletben tartását szem előtt tartva hozzák meg;

B.  mivel az örökbefogadás célja nem az, hogy a szülőnek jogot biztosítson a gyermekhez, hanem hogy a gyermeknek szerető és gondoskodó környezetet biztosítson, ahol harmóniában nőhet fel és fejlődhet;

C.  mivel az örökbefogadási eljárás olyan gyermekeket érint, akik az örökbefogadás iránti kérelem időpontjában nem töltötték be a 18. életévüket vagy a nagykorúságnak a származási országukban érvényes korhatárát;

D.  mivel megfelelő egyensúlyt kell elérni az örökbefogadott gyermek személyazonosságának megismeréséhez való joga és a biológiai szülők személyazonosságának védelméhez való joga között;

E.  mivel az illetékes hatóságok pusztán a biológiai szülők gazdasági helyzetére nem alapozhatják és azzal nem indokolhatják a szülői felügyelet megvonását és a gyermek örökbe adását;

F.  mivel örökbefogadási eljárást nem szabad azt megelőzően indítani, hogy végleges döntés nem született volna a szülői felügyelet biológiai szülőktől való megvonásáról, illetve a biológiai szülők lehetőséget nem kaptak volna az ilyen döntéssel szembeni valamennyi jogorvoslat kimerítésére; mivel az ilyen eljárási garanciák nélkül hozott örökbefogadási határozat elismerését egy másik tagállam megtagadhatja;

G.  mivel a fokozottabb hatékonyság és a nagyobb átláthatóság lehetővé teszi a nemzeti örökbefogadási eljárások javítását és a nemzetközi örökbefogadás megkönnyítését, amelynek révén növekedhet az örökbe fogadott gyermekek száma; mivel emiatt az összes tagállam által ratifikált, a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 21. cikke betartásának kell a határokon átnyúló örökbefogadásra vonatkozó összes eljárás, intézkedés vagy stratégia elsődleges hivatkozási alapját képeznie, szem előtt tartva ugyanakkor a gyermek mindenek fölött álló érdekét;

H.  mivel többet és határozottabban kell tenni annak megakadályozása érdekében, hogy az örökbefogadásban érdekelt leendő szülőket gátlástalan közvetítő szervezetek használják ki, és ennélfogva e területen is meg kell erősíteni az Unióban a bűnözés és a korrupció elleni küzdelem terén folyó együttműködést;

I.  mivel a lehető legnagyobb mértékben ösztönözni kell, hogy az elszakadással járó további megrázkódtatások elkerülése érdekében a testvéreket ugyanannál az örökbefogadó családnál helyezzék el;

Az 1993. évi Hágai Egyezmény szerinti nemzetközi örökbefogadás

J.  mivel az összes tagállam által ratifikált, a gyermekeknek a nemzetközi örökbefogadások terén való védelméről és az ilyen ügyekben történő együttműködésről szóló, 1993. május 29-i Hágai Egyezmény rendelkezik a közigazgatási együttműködési rendszerről és a nemzetközi örökbefogadások – azaz amelyek esetében az örökbefogadók és a gyermek vagy gyermekek szokásos tartózkodási helye eltérő országban van – elismeréséről;

K.  mivel a Hágai Egyezmény kimondja, hogy a nemzetközi örökbefogadások elismerésére automatikusan sor kerül minden aláíró államban anélkül, hogy külön elismerési eljárásra lenne szükség ahhoz, hogy érvénybe lépjen;

L.  mivel a Hágai Egyezmény értelmében az elismerést kizárólag akkor lehet megtagadni a gyermek mindenek fölött álló érdekére figyelemmel, ha az örökbefogadás nyilvánvalóan az érintett állam közrendjébe ütközik;

Az örökbefogadás terén folytatott polgári igazságügyi együttműködés

M.  mivel a legtágabb értelemben az igazságügyi képzés kulcsfontosságú a valamennyi jogi területen, így az örökbefogadás területén belüli kölcsönös bizalom megteremtéséhez; mivel az igazságügyi képzés, illetve az európai bírói hálózatok támogatása terén már működő európai programoknak nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk a szakosodott bíróságokra, mint például a családjogi és a gyermekeket érintő ügyekben eljáró bíróságokra;

N.  mivel a tagállamokban jobb hozzáférést kell biztosítani a polgárok számára a belföldi örökbefogadás jogi és eljárási kérdéseivel kapcsolatos átfogó információkhoz, mivel ennek kapcsán bővíteni lehetne az e-Justice portált;

O.  mivel az „Ombudsmanok európai hálózata a gyermekekért” fórumon belüli együttműködés 1997-ben jött létre, és a gyermekjogi kérdésekkel foglalkozó európai ombudsmanokat ösztönözni kell, hogy e fórum keretében szorosabban működjenek együtt; mivel ezt többek között az Unió által finanszírozott igazságügyi képzésre irányuló projektekbe történő bevonásuk révén lehet megvalósítani;

P.  mivel mélyreható vizsgálatot kell végezni, hiszen többet kell tenni annak érdekében, hogy megelőzzük az örökbefogadást célzó, határokon átnyúló gyermekkereskedelmet és hogy a hatályos szabályok és iránymutatások megfelelő és hatékony végrehajtása révén fellépjünk a gyermekkereskedelemmel szemben; mivel ennélfogva e területen is meg kell erősíteni az Unióban a bűnözés és a korrupció elleni küzdelem terén folyó együttműködést a gyermekrablás, gyermekeladás és gyermekkereskedelem megakadályozása érdekében;

A nemzeti örökbefogadási határozatok határokon átnyúló elismerése

Q.  mivel a tagállamok közötti kölcsönös bizalom elve alapvető jelentőséggel bír az uniós jogban, tekintettel arra, hogy lehetővé teszi egy belső határok nélküli térség létrehozását és fenntartását; mivel a kölcsönös elismerés elve, amely a kölcsönös bizalmon alapul, kötelezi a tagállamokat a valamely másik tagállamból származó ítéletek és határozatok alkalmazására;

R.  mivel az e területen meglévő nemzetközi szabályok ellenére a tagállamokban még mindig eltérőek a nézetek a tekintetben, hogy az örökbefogadási eljárást milyen elveknek kell vezérelnie, ahogyan az örökbefogadási eljárások és az örökbefogadási eljárás joghatásai tekintetében is különbségek mutatkoznak;

S.  mivel az Európai Unió hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a nemzeti családjog – és az örökbefogadásra vonatkozó jog –sérelme nélkül a tagállamok közötti együttműködés megerősítését célzó intézkedéseket hozzon;

T.  mivel a közrendi mentességek célja a tagállamok identitásának védelme, amely a tagállamok családjogi anyagi jogi szabályaiban is tükröződik;

U.  mivel jelenleg nincs olyan európai rendelkezés, amely a nemzeti örökbefogadási határozatok, azaz az egyetlen tagállamot érintve megvalósuló örökbefogadások – automatikus vagy egyéb módon történő – elismerésére vonatkozik;

V.  mivel e rendelkezések hiánya jelentős problémát jelent azon európai családok számára, amelyek másik tagállamba költöznek egy gyermek örökbefogadását követően, mivel előfordulhat, hogy az örökbefogadást nem ismerik el, ami azt jelenti, hogy a szülők nehézségekbe ütközhetnek a szülői felügyelet jogszerű gyakorlását illetően, valamint pénzügyi nehézségek merülhetnek fel az e területen alkalmazandó eltérő díjak tekintetében;

W.  mivel az ilyen rendelkezések hiánya veszélyezteti a gyermekek stabil és állandó családhoz való jogát;

X.  mivel a szülőket jelenleg – másik tagállamba költözéskor – bizonyos nemzeti elismerési eljárások lefolytatására kötelezhetik, vagy akár arra, hogy újra fogadják örökbe a gyermeket, jelentős jogbizonytalanságot teremtve ezzel;

Y.  mivel a jelenlegi helyzet komoly problémákat okozhat és akadályozhatja a családokat a szabad mozgás teljes körű gyakorlásában;

Z.  mivel szükség lehet az általános helyzet áttekintésére és értékelésére, a tagállami illetékes hatóságok körében folytatott konzultáció révén;

AA.  mivel a Brüsszel II. rendelet nem foglalkozik az örökbefogadási határozatok elismerésének kérdésével, mivel kizárólag a szülői felelősségre terjed ki;

AB.  mivel ezért kiemelten fontos, hogy olyan jogszabályt fogadjunk el, amely rendelkezik a valamely tagállamon belül kiadott nemzeti örökbefogadási határozatok többi tagállamon belüli automatikus elismeréséről, feltéve, hogy biztosított a közrendre vonatkozó nemzeti rendelkezések és a szubszidiaritás és az arányosság elvének teljes körű tiszteletben tartása;

AC.  mivel ez a jogszabály kiegészítené a joghatóságra és a szülői felelősségre vonatkozó 2201/2003/EK tanácsi rendeletet[1] (Brüsszel IIa. rendelet), és kitöltené az örökbefogadások nemzetközi jog alapján (az 1993-as Hágai Egyezmény) történő elismerése tekintetében fennálló hézagot;

Az örökbefogadásra vonatkozó közös minimumszabályok

1.  felszólítja a tagállami hatóságokat, hogy a gyermekek legjobb érdekeit és alapvető jogainak tiszteletben tartását szem előtt tartva hozzák meg az örökbefogadással kapcsolatos valamennyi döntést, valamint mindig vegyék figyelembe az adott ügy egyedi körülményeit;

2.  hangsúlyozza, hogy az örökbe fogadható gyermekeket egyénnek, és nem állami tulajdonnak kell tekinteni a nemzetközileg elismert alapvető jogokkal összhangban;

3.  hangsúlyozza, hogy minden egyes örökbefogadási ügy eltér egymástól, ezért azokat egyedi főbb szempontjaik alapján kell megvizsgálni;

4.  úgy véli, hogy a határokon átnyúló vonatkozásokkal bíró örökbefogadás esetén figyelembe kell venni a gyermek kulturális és nyelvi hagyományait, és ezeket lehetőleg meg kell őrizni;

5.  úgy véli, hogy az örökbefogadási eljárások keretében a gyermeknek mindig biztosítani kell a lehetőséget, hogy meghallgassák őket és kifejezhessék véleményüket az örökbefogadási eljárással kapcsolatban, figyelembe véve életkorukat és érettségüket; ezért kiemelten fontosnak tartja, hogy a gyermek – életkorától függetlenül – lehetőség szerint hozzájáruljon az örökbefogadáshoz; e tekintetben kéri, hogy fordítsanak külön figyelmet a kisgyermekekre és csecsemőkre, akik nem hallgathatók meg;

6.  úgy véli, hogy nem szabad dönteni az örökbefogadásról azt megelőzően, hogy meghallgatták volna a biológiai szülőket, illetve adott esetben kimerítettek volna minden jogorvoslati lehetőséget az őket megillető szülői felügyelet vonatkozásában, illetve a szülői felügyelet biológiai szülőktől való megvonása végleges; ezért felszólítja a tagállami hatóságokat, hogy a jogorvoslati lehetőségek kimerítésére fennálló idő alatt, valamint az örökbefogadásra vonatkozó bírósági eljárások során minden szükséges intézkedést tegyenek meg a gyermek jóléte érdekében, biztosítva a kiegyensúlyozott fejlődéséhez szükséges védelmet és ellátást;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy végezzen összehasonlító vizsgálatot annak elemzése céljából, hogy tesznek-e panaszokat a nem beleegyezésen alapuló, határokon átnyúló vonatkozásokkal rendelkező örökbefogadásokkal kapcsolatban;

8.  hangsúlyozza, hogy az illetékes hatóságoknak a gyermek idegenek általi örökbefogadása előtt – a gyermek szükségleteinek egyedi felmérését követően – először mindig a gyermek rokonoknál történő elhelyezésének lehetőségét kell megfontolniuk, még ha a rokonok másik országban is élnek, ha a gyermeknek kapcsolata van az adott rokonokkal; úgy véli, hogy a gyermek feletti felügyeletet átvenni kívánó családtagok szokásos tartózkodási helye nem lehet döntő szempont;

9.  kéri, hogy a szülői felelősséggel és az örökbefogadással kapcsolatos eljárások során részesítsék egyenlő bánásmódban a különböző állampolgárságú szülőket; felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy az örökbefogadási eljárásban érintett rokonok, akik más tagállam állampolgárai, egyenlő eljárási jogokat kapjanak, ideértve a jogi segítségnyújtást, a meghallgatásokról való időben történő tájékoztatást, a tolmácshoz való jogot, az ügy szempontjából lényeges minden dokumentumnak az anyanyelvükön való biztosítását stb.;

10.  hangsúlyozza, hogy amennyiben az örökbe fogadni kívánt gyermek egy másik tagállam állampolgára, e másik tagállam konzuli hatóságait és a gyermek e tagállamban élő családját tájékoztatni kell, illetve konzultálni kell velük a döntés meghozatala előtt;

11.  felszólítja továbbá a tagállamokat, hogy kiemelt figyelmet fordítsanak a menekültstátusszal rendelkező vagy azt kérelmező kísérő nélküli kiskorúakra, és biztosítsák számukra azt a védelmet, segítséget és ellátást, amelyet a nemzetközi kötelezettségeik értelmében kötelesek nyújtani, többek között a nevelőszülőknél történő elhelyezésre irányuló ideiglenes intézkedések elősegítésével;

12.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a szociális munkások számára megfelelő munkakörülményeket biztosítsanak az egyedi esetekre vonatkozó értékelésük megfelelő elvégzéséhez, bármely pénzügyi vagy jogi nyomás nélkül, továbbá teljes mértékben figyelembe véve a gyermek mindenek felett álló érdekét, a rövid, közép- és hosszú távú kilátásokat is mind megvizsgálva;

Az 1993. évi Hágai Egyezmény szerinti nemzetközi örökbefogadás

13.  tudomásul veszi a gyermekeknek a nemzetközi örökbefogadások terén való védelméről és az ilyen ügyekben történő együttműködésről szóló, 1993. május 29-i Hágai Egyezmény sikerét és alkalmazásának fontosságát, és minden országot ösztönöz annak aláírására, ratifikálására, illetve az ahhoz való csatlakozásra;

14.  sajnálja, hogy a problémák gyakran az örökbefogadási bizonyítványok kibocsátásával kapcsolatban jelentkeznek; ezért annak biztosítására kéri a tagállami hatóságokat, hogy az automatikus elismerés garantálása érdekében alkalmazzák a Hágai Egyezmény által létrehozott eljárásokat és biztosítékokat; felhívja a tagállamokat, hogy ne állítsanak az eljárást elnyújtó és megdrágító szükségtelen bürokratikus akadályokat a Hágai Egyezmény hatálya alá tartozó olyan örökbefogadások elismerésének útjába;

15.  rámutat, hogy további erőfeszítéseket lehetne tenni a Hágai Egyezményben foglaltak tiszteletben tartása és szigorú megvalósítása érdekében, mivel néhány tagállam további közigazgatási eljárást követel meg vagy aránytalan díjakat vet ki az örökbefogadások elismerésével kapcsolatban, például az anyakönyvi okmányok létrehozását vagy módosítását, illetve az állampolgárság megszerzését illetően, jóllehet ez az egyezmény rendelkezéseibe ütközik;

16.  felszólítja a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben a Hágai Egyezmény 4. cikkében meghatározott tanácsadási és engedélyezési követelményekkel kapcsolatos eljárásokat;

Az örökbefogadás terén folytatott polgári igazságügyi együttműködés

17.  felszólítja a tagállamokat, hogy fokozzák együttműködésüket az örökbefogadás terén, a jogi és a szociális szempontokat egyaránt ideértve, és a szükségesnek ítélt nyomonkövetési értékelések tekintetében az illetékes hatóságok közötti fokozottabb együttműködésre szólít fel; e tekintetben arra kéri az Uniót, hogy biztosítsa valamennyi legfőbb belső és külső politikájának összhangját a gyermekek jogaival;

18.  felszólítja a Bizottságot, hogy hozza létre az örökbefogadásra szakosodott bírák és hatóságok hatékony európai hálózatát annak érdekében, hogy megkönnyítsék az információk és a bevált gyakorlatok cseréjét, ami különösen hasznos olyan esetekben, amikor az örökbefogadásnak külföldi vonatkozása is van; nagyon fontosnak tartja, hogy megkönnyítsék a bírák képzésével foglalkozó meglévő európai hálózattal való koordinációt és a bevált gyakorlatok cseréjét, többek között az Unió által már finanszírozott projektekkel való nagyobb összhang biztosítása érdekében; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson finanszírozást a nemzetközi örökbefogadások területén dolgozó bírók szakképzéséhez;

19.  úgy véli, hogy a nemzetközi örökbefogadások területén dolgozó bírók képzési és eszmecserélési lehetőségei elősegítenék a belföldi örökbefogadások elismerésére vonatkozó következetes és jogszerű jogi megoldások pontos meghatározását; kéri ezért a Bizottságot, hogy rendelet megszövegezésekor ne feledkezzen el az ilyen képzési és eszmecserélési lehetőségek finanszírozásáról;

20.  felszólítja a Bizottságot, hogy az európai igazságügyi portálon tegye közzé az örökbefogadással kapcsolatos tagállami jogszabályokra és gyakorlatokra vonatkozó jogi és eljárási információkat;

21.  tudomásul veszi az „Ombudsmanok európai hálózata a gyermekekért” tevékenységét, valamint úgy véli, hogy ezt az együttműködést tovább kell mélyíteni és meg kell erősíteni;

22.  hangsúlyozza, hogy szoros együttműködést kell folytatni, többek között olyan európai szervezetek révén, mint az Europol, az örökbefogadást célzó, határokon átnyúló gyermekrablás, gyermekeladás és gyermekkereskedelem megakadályozása érdekében; rámutat, hogy egy megbízható nemzeti születési anyakönyvezési rendszer megelőzheti az örökbefogadási célú gyermekkereskedelmet; a tekintetben a harmadik országokból származó gyermekek örökbefogadásának érzékeny kérdését illetően fokozottabb koordinációra szólít fel;

A nemzeti örökbefogadási határozatok határokon átnyúló elismerése

23.  kijelenti, hogy egyértelműen szükség van olyan uniós jogszabályra, amely rendelkezik a nemzeti örökbefogadási határozatok határokon átnyúló automatikus elismeréséről;

24.  kéri a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 67. és 81. cikke alapján legkésőbb 2017. július 31-ig nyújtson be egy, az örökbefogadási határozatok határokon átnyúló elismeréséről szóló jogi aktusra irányuló javaslatot az állásfoglalásra irányuló indítványhoz csatolt mellékletben foglalt ajánlásokat az e területen meglévő nemzetközi szabályokkal együtt szem előtt tartva;

25.  megerősíti, hogy az állásfoglalásra irányuló indítványhoz csatolt ajánlások tiszteletben tartják az alapvető jogokat, valamint a szubszidiaritás és az arányosság elvét;

26.  úgy véli, hogy a kért javaslat nem jár negatív pénzügyi következményekkel, mivel a végső cél, az örökbefogadási határozatok automatikus elismerése csökkenteni fogja a költségeket;

27.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a kapcsolódó részletes ajánlásokat a Bizottságnak és a Tanácsnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.

MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNYHOZ:AZ ÖRÖKBEFOGADÁSI HATÁROZATOK HATÁROKON ÁTNYÚLÓ ELISMERÉSÉRŐL SZÓLÓ TANÁCSI RENDELETRE IRÁNYULÓ

RÉSZLETES AJÁNLÁSOK

A.  A KÉRT JAVASLAT ALAPELVEI ÉS CÉLJAI

1.  A szabad mozgáshoz való jogával élve évről évre egyre több uniós polgár dönt úgy, hogy másik uniós tagállamba költözik. Ez nehézségeket idéz elő a mobilis egyének személyes és családjogi helyzetének elismerésével és jogi rendezésével kapcsolatban. Az Unió elkezdett foglalkozni ezekkel a problémás helyzetekkel, és például rendeletet fogadott el az örökösödésről, valamint megerősített együttműködést vezetett be a házassági vagyonjogi rendszerek bizonyos szempontjainak elismerése és a regisztrált élettársi kapcsolatok vagyonjogi következményei területén.

2.  A gyermekeknek a nemzetközi örökbefogadások terén való védelméről és az ilyen ügyekben történő együttműködésről szóló, 1993. május 29-i Hágai Egyezmény minden tagállamban hatályos. Ez az egyezmény a határokon átnyúló örökbefogadásokkal kapcsolatos eljárásokra vonatkozik, és rendelkezik az ilyen örökbefogadások automatikus elismeréséről. Az egyezmény azonban nem terjed ki azokra a helyzetekre, amikor egy tisztán nemzeti eljárás keretében örökbefogadott gyermekkel rendelkező család később egy másik tagállamba költözik. Ez jelentős jogi nehézségekhez vezethet, ha a szülő(k) és az örökbefogadott gyermek közötti jogi kapcsolatot nem ismerik el automatikusan. További közigazgatási vagy igazságügyi eljárásokra lehet szükség, és kivételes esetben akár végképp megtagadhatják az elismerést.

3.  Ezért az uniós polgárok alapvető jogainak és szabadságjogainak védelme érdekében el kell fogadni egy olyan rendeletet, amely rendelkezik az örökbefogadási határozatok határokon átnyúló automatikus elismeréséről. E javaslathoz a megfelelő jogalapot az EUMSZ 67. cikkének – a bírósági és bíróságon kívüli határozatok kölcsönös elismerésére irányuló – (4) bekezdése, valamint az EUMSZ 81. cikkének – a családjogi kérdésekre vonatkozó intézkedésekkel kapcsolatos – (3) bekezdése jelenti. A rendeletet az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően a Tanácsnak kell elfogadnia.

4.  A rendeletre irányuló javaslat a valamely tagállamban az 1993. évi Hágai Egyezmény hatályán kívül eső eljárások keretében kiadott örökbefogadási határozatok automatikus elismeréséről rendelkezik. Mivel az európai családok harmadik országokkal is rendelkezhetnek kapcsolatokkal, illetve korábban harmadik országokban is élhettek, ezért a rendelet azt is előírja, hogy ha egy tagállam elismert egy harmadik országban kiadott örökbefogadási határozatot a vonatkozó nemzeti eljárási szabályai alapján, az örökbefogadási határozatot az összes többi tagállamban el kell ismerni.

5.  Mindazonáltal a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztásának („forum shopping”) vagy a nem megfelelő nemzeti jogszabályok alkalmazásának elkerülése érdekében az automatikus elismerés feltétele először is, hogy az elismerés nyilvánvalóan nem ütközhet az elismerő tagállam közrendjébe, annak hangsúlyozása mellett, hogy az ilyen elutasítások nem vezethetnek az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke által tiltott tényleges megkülönböztetéshez, másrészről pedig, hogy az örökbefogadással kapcsolatos döntést hozó tagállam ehhez rendelkezett a 4. cikk szerinti joghatósággal. Kizárólag a szülő(k) vagy a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam rendelkezhet ehhez joghatósággal. Amennyiben azonban az örökbefogadással kapcsolatos döntést harmadik országban hozták meg, az adott örökbefogadás Unión belüli első elismerésére a szülők vagy a gyermek állampolgársága szerinti tagállam is rendelkezhet joghatósággal. Ennek célja, hogy a tengerentúlon élő európai családok számára biztosítsák az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést.

6.  Külön eljárásra van szükség egyes esetekben az elismeréssel szemben benyújtott kifogásokkal kapcsolatos döntések meghozatalához. Ezek a rendelkezések hasonlóak a polgári igazságügy terén elfogadott egyéb uniós jogi aktusokban találhatókhoz.

7.  Létre kell hozni egy európai örökbefogadási bizonyítványt annak érdekében, hogy felgyorsítsák az automatikus elismeréssel kapcsolatos adminisztratív eljárást. A Bizottságnak felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján kell elfogadnia a bizonyítványmintát.

8.  A javaslat kizárólag az egyes szülő-gyermek kapcsolatokra vonatkozik. Nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy elismerjenek bármilyen konkrét jogi kapcsolatot az örökbefogadott gyermek szülei között, mivel a párokkal kapcsolatos nemzeti jogszabályok jelentősen eltérnek egymástól.

9.  Végezetül a javaslat tartalmazza a civil igazságügyi eszközökben is megtalálható szokásos záró és átmeneti rendelkezéseket. Az örökbefogadások automatikus elismerése csak a rendelet alkalmazásának időpontjától kezdődően hozott örökbefogadási határozatokra vonatkozik, illetve ettől az időponttól kezdve a korábbi örökbefogadási határozatokra is, amennyiben az érintett gyermek még kiskorú.

10.  Ez a javaslat megfelel a szubszidiaritás és az arányosság elvének, mivel a tagállamok egyedül nem tudják létrehozni az örökbefogadási határozatok határokon átnyúló elismerésének jogi keretét, továbbá a javaslat nem lépi túl az örökbefogadott gyermekek stabil jogi helyzetének biztosításához feltétlenül szükséges keretet. A javaslat nem érinti a tagállamok családjogát.

B.  A KÉRT JAVASLAT SZÖVEGE

A Tanács rendelete az örökbefogadási határozatok határokon átnyúló elismeréséről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 67. cikke (4) bekezdésére és 81. cikke (3) bekezdésére,

tekintettel az Európai Parlament Európai Bizottsághoz intézett kérésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamenteknek való továbbítását követően,

tekintettel az Európai Parlament véleményére,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére,

különleges jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)  Az Unió azt a célt tűzte maga elé, hogy fenntartja és fejleszti az Uniót mint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan térséget, ahol biztosított a személyek szabad mozgása. E térség fokozatos létrehozása érdekében az Uniónak intézkedéseket szükséges elfogadnia a határokon átnyúló vonatkozású polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés tekintetében, többek között a családjog terén.

(2)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 67. és 81. cikke alapján ezeknek az intézkedéseknek magukban kell foglalniuk a bíróságon és bíróságon kívül hozott határozatok kölcsönös elismerésének biztosítását célzó intézkedéseket.

(3)  A gyermeket örökbe fogadó családok szabad mozgásának biztosítása érdekében szükséges és célszerű, hogy a joghatóságra, valamint az örökbefogadási határozatok elismerésére vonatkozó szabályokat kötelező és közvetlenül alkalmazandó uniós jogi aktus rendezze.

(4)  E rendelet célja, hogy egyértelmű és teljes jogi keretet hozzon létre az örökbefogadási határozatok határokon átnyúló elismerése terén, valamint a jogbiztonság, a kiszámíthatóság és a rugalmasság szempontjából megfelelő megoldásokat biztosítson a családok számára, továbbá kiküszöbölje az olyan helyzeteket, hogy az egyik tagállamban jogszerűen kiadott örökbefogadási határozatokat nem ismerik el egy másik tagállamban.

(5)  E rendelet a valamely tagállamban kiadott vagy elismert örökbefogadási határozatok elismerésére vonatkozik. Nem terjed ki azonban a gyermekeknek a nemzetközi örökbefogadások terén való védelméről és az ilyen ügyekben történő együttműködésről szóló, 1993. május 29-i Hágai Egyezménnyel összhangban megvalósuló nemzetközi örökbefogadások elismerésére, mivel az említett egyezmény már rendelkezik az ilyen örökbefogadások automatikus elismeréséről. Ez a rendelet következésképpen csak a belföldi örökbefogadások elismerésére, illetve a nem az említett egyezmény alapján megvalósuló nemzetközi örökbefogadásokra vonatkozik.

(6)  Kapcsolatnak kell lenni az örökbefogadás és az örökbefogadási határozatot kiadó vagy elismerő tagállam területe között. Ennek megfelelően az elismeréshez eleget kell tenni a közös joghatósági szabályoknak.

(7)  A joghatósági szabályoknak nagymértékben kiszámíthatóknak kell lenniük, és azt az elvet kell követniük, hogy a joghatóságot általában az örökbefogadó szülők szokásos tartózkodási helye, illetve az egyik örökbefogadó szülő vagy a gyerek szokásos tartózkodási helye alapozza meg. A joghatóságnak erre az alapra kell korlátozódnia, kivéve abban az esetben, ha olyan harmadik országok is érintettek, ahol a nemzetiség szerinti tagállam kapcsolódási pont lehet.

(8)  Mivel az örökbefogadás általában kiskorúakat érint, nem indokolt a szülőknek vagy a gyermeknek rugalmasságot biztosítani az örökbefogadásról döntő hatóság megválasztását illetően.

(9)   Az igazságszolgáltatás működése iránt az Unióban táplált kölcsönös bizalom indokolja azt az elvet, hogy a valamely tagállam által kiadott vagy elismert örökbefogadási határozatokat automatikusan, bármilyen külön eljárás nélkül az összes többi tagállamban is elismerjék. Ennek eredményeként a valamely tagállam által kiadott örökbefogadási határozatot úgy kell tekinteni, mintha a megkeresett tagállamban adták volna ki.

(10)  A valamely tagállamban kiadott örökbefogadási határozat címzett tagállamban való automatikus elismerése nem veszélyeztetheti a védelemhez fűződő jogok tiszteletben tartását. Ezért bármely érdekelt fél kérelmezheti az örökbefogadási határozat elismerésének megtagadását, amennyiben úgy véli, hogy az elismerés megtagadásának valamely oka fennáll.

(11)  A nemzeti örökbefogadási határozatok elismerésének automatikusnak kell lennie, kivéve, ha az örökbefogadás helye szerinti tagállam nem rendelkezett joghatósággal, vagy ha az elismerés az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke értelmében nyilvánvalóan az elismerő tagállam közrendjébe ütközik.

(12)  Ez a rendelet nem érinti a tagállamok családjogi anyagi jogi szabályait, ideértve az örökbefogadásra vonatkozó tagállami jogszabályokat is. Ezenfelül az örökbefogadási határozatok e rendelet szerinti elismerése nem jelenti az örökbefogadó szülők közötti jogi kapcsolatok egy örökbefogadási határozat elismerésének következményeként való elismerését, amely azonban nem befolyásolhatja az örökbefogadási határozat elismerésére vonatkozó határozat kimenetelét.

(13)  Az e rendelet által nem érintett eljárásjogi kérdéseket a nemzeti joggal összhangban kell kezelni.

(14)  Ha egy örökbefogadási határozat olyan jogi kapcsolatot teremt, amely nem ismert a címzett tagállam jogában, az említett jogi kapcsolatot – beleértve az abból fakadó jogokat és kötelezettségeket is – lehetőség szerint hozzá kell igazítani az adott tagállam jogában létező, azonos joghatást kiváltó, valamint hasonló célokat követő jogi kapcsolathoz. Azt, hogy a hozzáigazítást miként és kik hajtják végre, az egyes tagállamok állapítják meg.

(15)  Az e rendeletben előírt automatikus elismerés lehetővé tétele érdekében ki kell dolgozni az örökbefogadási határozatok továbbítására szolgáló modellt, az európai örökbefogadási bizonyítványt. E célból a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el az említett bizonyítványminta kidolgozása és módosítása tekintetében. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(16)  Mivel a rendelet célját a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az uniós szintén jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvnek megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(17)  Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkének megfelelően, [az Egyesült Királyság és Írország értesítésben fejezte ki a rendelet elfogadásában és végrehajtásában való részvételi szándékát]/[ az említett jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, az Egyesült Királyság és Írország nem vesz részt e rendelet elfogadásában, az rájuk nézve nem kötelező és azt nem kötelesek alkalmazni.]

(18)  Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkének megfelelően Dánia nem vesz részt e rendelet elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Alkalmazási kör

1.  E rendeletet az örökbefogadási határozatok elismerésére kell alkalmazni.

2.  Ez a rendelet nem alkalmazandó a következőkre, illetve nem érinti a következőket:

(a)  az örökbefogadási jogosultságra vagy egyéb családjogi kérdésekre vonatkozó tagállami jogszabályok;

(b)  a gyermekeknek a nemzetközi örökbefogadások terén való védelméről és az ilyen ügyekben történő együttműködésről szóló, 1993. május 29-i Hágai Egyezmény értelmében vett nemzetközi örökbefogadások.

3.  E rendelet egyetlen rendelkezése sem kötelezi a tagállamokat arra, hogy:

(a)  egy örökbefogadási határozat elismerésének következményeként elismerjék egy örökbefogadott gyermek szülei közötti jogi kapcsolatok meglétét;

(b)  örökbefogadási határozatokat fogadjanak el olyan esetben, amikor azt a vonatkozó nemzeti jogszabályok nem engedik.

2. cikk

Fogalommeghatározás

E rendelet alkalmazásában az „örökbefogadási határozat” a nagykorúságot el nem ért gyermek és e gyermek biológiai szüleitől eltérő új szülő vagy szülők közötti állandó, jogi szülő-gyermek kapcsolat létrehozására vagy elismerésére irányuló ítéletet vagy határozatot jelent, e jogi kapcsolat nemzeti jogon belüli megnevezésétől függetlenül.

3. cikk

Az örökbefogadási határozatok automatikus elismerése

1.  A valamely tagállamban kiadott örökbefogadási határozatokat a többi tagállamban minden külön eljárás nélkül el kell ismerni, feltéve, hogy az örökbefogadási határozatot kiadó tagállam rendelkezik a 4. cikk szerinti joghatósággal.

2.  Bármely érdekelt fél a 7. cikkben előírt eljárással összhangban kérelmezheti annak megállapítását, hogy az elismerés megtagadásának 6. cikkben említett okai nem állnak fenn.

3.  Amennyiben valamely tagállam bíróságán folyó eljárás kimenetele azon kérdés megválaszolásának függvénye, hogy egy határozat elismerését meg kell-e tagadni, az említett bíróság joghatósággal rendelkezik e kérdés eldöntésére.

4. cikk

Az örökbefogadási határozatokra vonatkozó joghatóság

1.  Valamely tagállam hatósága csak akkor adhat ki örökbefogadási határozatot, ha az örökbefogadó szülő(k) vagy az örökbefogadott gyermek szokásos tartózkodási helye az adott tagállamban van.

2.  Amennyiben valamely harmadik ország hatóságai egy gyermek tekintetében örökbefogadási határozatot adnak ki, a tagállami hatóságok szintén kiadhatnak ilyen határozatot, illetve dönthetnek a harmadik országban kiadott határozat elismeréséről a nemzeti jogban meghatározott eljárásokkal összhangban, ha az örökbefogadó szülő(k) vagy az örökbefogadott gyermek szokásos tartózkodási helye nem az adott tagállamban van, azonban az adott tagállam állampolgárai.

5. cikk

Az elismeréshez szükséges dokumentumok

Annak a félnek, aki egy adott tagállamban valamely más tagállamban kiadott örökbefogadási határozatra kíván hivatkozni, rendelkezésre kell bocsátania:

(a)  az örökbefogadási határozat másolatát, amely megfelel a hitelesség megállapításához szükséges feltételeknek; valamint

(b)  a 11. cikkel összhangban elfogadott európai örökbefogadási bizonyítványt.

6. cikk

Az elismerés megtagadása

Valamely érdekelt fél kérelmére az adott tagállamban kiadott örökbefogadási határozat elismerése csak akkor tagadható meg, ha:

(a)  az ilyen elismerés nyilvánvalóan ellentétes a címzett tagállam közrendjével (ordre public);

(b)  az eredeti eljárás helye szerinti tagállam nem rendelkezik a 4. cikk szerinti joghatósággal.

7. cikk

Az elismerés megtagadásának kérelmezése

1.  Valamely a nemzeti jogban meghatározott érdekelt fél kérelmére az örökbefogadási határozat elismerése a 6. cikkben említett okok valamelyikének fennállása esetén megtagadható.

2.  Az elismerés megtagadása iránti kérelmet azon bírósághoz kell benyújtani, amelyet az érintett tagállam a 13. cikk a) pontja szerint olyan bíróságként közölt a Bizottsággal, amelyhez a kérelem benyújtandó.

3.  Az elismerés megtagadására vonatkozó eljárást, amennyiben azt e rendelet nem szabályozza, a címzett tagállam joga határozza meg.

4.  A kérelmezőnek be kell nyújtania a bíróságnak a határozat egy példányát és szükség esetén annak fordítását vagy átiratát.

5.  A bíróság eltekinthet a (4) bekezdésben említett iratok benyújtásától, ha már rendelkezik velük, vagy ha úgy ítéli meg, hogy azok bekérése a kérelmezőtől nem ésszerű. Ez utóbbi esetben a bíróság előírhatja a másik félnek az adott iratok benyújtását.

6.  A valamely más tagállamban kiadott örökbefogadási határozat elismerését kérelmező félnek nincs előírva, hogy a címzett tagállamban postai címmel rendelkezzen. Az említett félnek az sincs előírva, hogy felhatalmazott képviselővel rendelkezzen a címzett tagállamban, kivéve, ha ilyen képviselő megléte kötelező a felek állampolgárságától vagy lakóhelyétől függetlenül.

7.  A bíróság haladéktalanul döntést hoz az elismerés megtagadására irányuló kérelemről.

8. cikk

Az elismerés megtagadására irányuló kérelem tárgyában hozott határozat elleni jogorvoslat

1.  Bármelyik fél jogorvoslatot nyújthat be az elismerés megtagadására irányuló kérelmet elbíráló határozattal szemben.

2.  A jogorvoslatot azon bírósághoz kell benyújtani, amelyet az érintett tagállam a 13. cikk b) pontja szerint olyan bíróságként közölt a Bizottsággal, amelyhez a jogorvoslat benyújtandó.

3.  A jogorvoslat tárgyában hozott határozat kizárólag akkor támadható meg jogorvoslati kérelemmel, ha az érintett tagállam a 13. cikk c) pontja szerint közölte a Bizottsággal azon bíróságokat, amelyekhez bármely további jogorvoslat benyújtandó.

9. cikk

Az örökbefogadási határozat kiadásának helye szerinti tagállamon belüli jogorvoslat

Az a bíróság, amelyhez az elismerés megtagadására irányuló kérelmet nyújtanak be, vagy amely a 8. cikk (2) vagy (3) bekezdése alapján benyújtott jogorvoslat ügyében jár el, felfüggesztheti az eljárást, amennyiben az örökbefogadási határozat ellen rendes jogorvoslatra vonatkozó kérelmet nyújtottak be az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban, illetve, ha az ilyen jogorvoslat benyújtására megadott határidő még nem járt le. Ez utóbbi esetben a bíróság meghatározhatja a jogorvoslat benyújtására nyitva álló időtartamot.

10. cikk

Az érdemi felülvizsgálat tilalma

A valamely tagállamban kiadott örökbefogadási határozatot vagy hozott ítéletet érdemben semmilyen körülmények között sem lehet felülvizsgálni a címzett tagállamban.

11. cikk

Európai örökbefogadási bizonyítvány

Az örökbefogadási határozatot kiadó tagállam hatóságai bármely érdekelt fél kérésére többnyelvű európai örökbefogadási bizonyítványt adnak ki a 15. cikkel összhangban létrehozott mintának megfelelően.

12. cikk

Az örökbefogadási határozat kiigazítása

1.  Ha a határozat vagy ítélet olyan intézkedést vagy rendelkezést tartalmaz, amely nem ismert a címzett tagállam jogában, az említett intézkedést vagy rendelkezést lehetőség szerint hozzá kell igazítani az adott tagállam jogában létező, azonos joghatást kiváltó, valamint hasonló célokat és érdekeket követő intézkedéshez vagy rendelkezéshez. Ez a kiigazítás nem járhat az eredeti eljárás helye szerinti tagállam jogában előírtakon túlmutató joghatásokkal.

2.  Bármely érdekelt fél bíróság előtt megtámadhatja az intézkedés vagy rendelkezés kiigazítását.

13. cikk

A tagállamok által szolgáltatandó információk

1.  A tagállamok legkésőbb 2018. július 1-jéig tájékoztatják a Bizottságot a következőkkel kapcsolatos nemzeti rendelkezéseikről, amennyiben vannak ilyenek:

(a)  azok a bíróságok, amelyekhez az elismerés megtagadása iránti kérelmeket az 7. cikk (2) bekezdésével összhangban be lehet nyújtani;

(b)  azon bíróságok, amelyekhez az elismerés megtagadása iránti kérelemmel kapcsolatban hozott határozatot érintő jogorvoslatot be kell nyújtani a 8. cikk (2) bekezdése szerint; valamint

(c)  azon bíróságok, amelyekhez bármely további jogorvoslatot be kell nyújtani az 8. cikk (3) bekezdése szerint.

2.  A Bizottság megfelelő módon – különösen az európai igazságügyi portálon keresztül – nyilvánosan hozzáférhetővé teszi az (1) bekezdésben említett információkat, valamint a tagállamokon belüli örökbefogadási eljárásokra és azok elismerésére vonatkozó egyéb lényeges információkat.

14. cikk

Hitelesítés és hasonló alaki követelmények

Az e rendelettel összefüggésben valamely tagállamban kiállított okiratok tekintetében hitelesítés vagy más hasonló alaki követelmény nem követelhető.

15. cikk

Felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására való felhatalmazás

A Bizottság a 16. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el a 11. cikkben említett többnyelvű európai örökbefogadási bizonyítvány mintájának létrehozása és módosítása tekintetében.

16. cikk

A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó eljárás

1.  A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

2.  A Bizottság 15. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól, 2018. július 1-jétől kezdődő hatállyal.

3.  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 15. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

4.  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

5.  A 15. cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

17. cikk

Átmeneti rendelkezések

Ez a rendelet kizárólag a 2019. január 1-jén vagy azt követően kiadott örökbefogadási határozatokra alkalmazandó.

A 2019. január 1. előtt kiadott örökbefogadási határozatokat azonban szintén el kell ismerni ettől az időponttól fogva, amennyiben az érintett gyermek nem érte el nagykorúságát eddig az időpontig.

18. cikk

Kapcsolat a meglévő nemzetközi egyezményekkel

1.  Ez a rendelet nem alkalmazandó a gyermekeknek a nemzetközi örökbefogadások terén való védelméről és az ilyen ügyekben történő együttműködésről szóló, 1993. május 29-i Hágai Egyezmény alkalmazásában kiadott örökbefogadási határozatokra.

2.  A tagállamoknak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 351. cikke szerinti kötelezettségeinek sérelme nélkül ez a rendelet nem érinti azoknak a nemzetközi egyezményeknek az alkalmazását, amelyeknek ez – az örökbefogadás elismerésével kapcsolatos szabályokat megállapító – rendelet hatálybalépésekor egy vagy több tagállam a részes fele.

3.  Az e rendeletben szabályozott kérdések vonatkozásában azonban e rendelet – mint a tagállamok közötti rendelet – elsőbbséget élvez a kizárólag két vagy több tagállam között megkötött egyezményekkel szemben.

19. cikk

Felülvizsgálati záradék

1.  A Bizottság legkésőbb 2024. december 31-ig és azt követően ötévente jelentést nyújt be e rendelet alkalmazásáról az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak. Adott esetben ezt a jelentést e rendelet kiigazítására irányuló javaslatok kísérik.

2.  E célból a tagállamok tájékoztatják a Bizottságot e rendelet bíróságaik által történő alkalmazásáról.

20. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

A 13., 15. és 16. cikk kivételével, amelyek 2018. július 1-jén lépnek hatályba, e rendelet 2019. január 1-jétől alkalmazandó.

Ez a rendelet a Szerződéseknek megfelelően teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban.

Kelt Brüsszelben, [dátum]

a Tanács részéről

az elnök

• [1]  A Tanács 2201/2003/EK rendelete (2003. november 27.) a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 338., 2003.12.23., 1. o.).

INDOKOLÁS

Az előadó egy olyan időszakban nyújtja be ezt a jelentést, amikor az örökbefogadások határokon átnyúló vonatkozásaival kapcsolatban számos kérdésre hívták fel az Európai Parlament figyelmét. E különféle kérdések eltérő válaszokat kívánnak meg, és az előadó épp emiatt néhány kérdés tekintetében nem jogalkotási megoldást javasol, hanem egy olyan rendelet elfogadását indítványozza, amely a belföldi örökbefogadási határozatok határokon átnyúló elismerésének konkrét kérdésével foglalkozik.

I.  Az örökbefogadásra vonatkozó közös minimumszabályok

Az előadó úgy véli, hogy az örökbefogadással kapcsolatos néhány vita hatékonyan megoldható lenne az örökbefogadásra vonatkozó közös minimumszabályok kidolgozásával. E szabályokat azonban nem jogszabály formájában, hanem inkább bevált gyakorlatokkal kapcsolatos iránymutatásként kellene kidolgozni, ami különösen a nemzetközi vonatkozású örökbefogadások esetében fontos. Mindenkinek különösen azt kell elismernie, hogy minden kiadott örökbefogadási határozat kizárólag a gyermek érdekeit szolgálja, és minden egyes esetet annak egyedi szempontjai alapján kell megvizsgálni. A tagállamok között felmerült néhány problémát csak akkor lehet megoldani, ha az illetékes konzuli hatóságokat rendszeresen tájékoztatják minden olyan örökbefogadási határozata irányuló javaslatról, amely egy másik tagállam állampolgárságával rendelkező gyermeket érint.

II.  Az 1993. évi Hágai Egyezmény szerinti nemzetközi örökbefogadás

Az előadó elégedettséggel állapítja meg, hogy a nemzetközi örökbefogadásról szóló 1993. évi Hágai Egyezmény jól működik. Az egyezmény minden aláíró államban (ideértve az összes európai uniós tagállamot is) biztosítja az egyezményben előírt eljárással összhangban meghozott örökbefogadási határozatok automatikus elismerését. Jóllehet a jogi keret kielégítő, azonban meg kell jegyezni, hogy az egyezmény eljárásjogi rendelkezéseinek nem mindig tesznek eleget, például a gyermek biológiai szüleit érintő tanácsadási és engedélyezési kötelezettség tekintetében. Az automatikus elismerés követelményének nem mindig tesznek eleget, mivel gyakran problémák merülnek fel az anyakönyvi okmányoknak az egyezmény szerint kiállított bizonyítványok alapján történő átírásával kapcsolatban.

III.  Az örökbefogadás terén folytatott polgári igazságügyi együttműködés

Az előadó úgy véli továbbá, hogy további munkára van szükség az örökbefogadással kapcsolatos polgári igazságügyi együttműködés terén. Az akár nemzetközi, akár belföldi örökbefogadási határozatok határokon átnyúló elismerése szempontjából egyaránt előnyös lenne az igazságügyi és közigazgatási hatóságok közötti kölcsönös bizalom fokozása, ami a leginkább a képzési lehetőségek javításával biztosítható. A Bizottság az örökbefogadással kapcsolatos lényeges információk európai igazságügyi portálon való közzétételével vélhetően a jobb együttműködést és az igazságszolgáltatáshoz való könnyebb hozzáférést is elő tudná mozdítani.

IV.  A nemzeti örökbefogadási határozatok határokon átnyúló elismerése

Az e jelentés benyújtását előkészítő konzultációk és kutatás során az előadó arra a következtetésre jutott, hogy a nemzeti örökbefogadási határozatok határokon átnyúló elismerésének megkönnyítéséhez európai szintű jogalkotási intézkedésre van szükség. Jelenleg a nemzeti eljárás alapján kiadott örökbefogadási határozatok elismerésére, az 1993. évi Hágai Egyezmény értelmében hozottakkal ellentétben, nem áll rendelkezésre kötelező nemzetközi vagy európai keret. Számos tagállam nemzeti joga rendelkezik az ilyen külföldi örökbefogadások elismeréséről, de semmi esetre sem az összes. Ez a helyzet ellentétes az Európai Unión belül megnövekedett gazdasági és társadalmi integrációval, ami Európa-szerte a családok mobilitásának növekedéséhez vezetett. Néhány ilyen családban örökbefogadott gyermekek is élnek. Ha egy ilyen család egy másik tagállamba költözik, az többnyire nem okoz jogi problémát. Néhány esetben azonban igen, mivel előfordulhat, hogy a szülő-gyermek kapcsolatot nem ismerik el további közigazgatási vagy jogi eljárás nélkül. Ez azonban az örökbefogadott gyermek stabil jogi helyzethez való jogába ütközik. Az európai polgárok családi élethez és szabad mozgáshoz való joga Európa-szerte egyértelmű jogi keretet követel meg a nemzeti örökbefogadási határozatok automatikus és kölcsönös elismerését illetően. Az örökbefogadási határozat elismerése csak akkor tagadható meg, ha a joghatóság által előírt szabályoknak nem feleltek meg, vagy ha az örökbefogadás egy tagállam közrendjével ellentétes lenne. A jogalkotási javaslat részletes hátterét a fenti állásfoglaláshoz csatolt melléklet ismerteti.

VÉLEMÉNY a Petíciós Bizottság részéről (21.4.2016)

a Jogi Bizottság részére

az örökbefogadás határokon átnyúló vonatkozásairól
(2015/2086(INL))

A vélemény előadója: Notis Marias

JAVASLATOK

A Petíciós Bizottság felhívja a Jogi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  úgy véli, hogy a gyermek mindenek felett álló érdeke mindennél fontosabb, és a gyermek örökbefogadásával kapcsolatos bármely döntés meghozatala során is a fő kritériumot kell képeznie; felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a gyermekek szabad véleménynyilvánításhoz való jogának érvényesüléséről és arról, hogy e véleményt koruknak és érettségüknek megfelelően figyelembe vegyék, ahogy azt az Alapjogi Charta 24. cikke is rögzíti;

2.  rögzíti, hogy nincs olyan mechanizmus az Unión belül, amely a tagállamokban meghozott belföldi örökbefogadási határozatok automatikus kölcsönös elismerését szabályozná, ami korlátot jelent a családok szabad mozgása előtt; kitart amellett, hogy a belföldi örökbefogadás határokon átnyúló elismerése terültén a szülők és a gyermekek jogainak védelme érdekében mindenképp szükséges biztosítani a jogbiztonságot, továbbá a kölcsönös elismerés és a kölcsönös bizalom elveinek maradéktalan tiszteletben tartását, az uniós jog polgárságra vonatkozó rendelkezéseinek és az Alapjogi Chartának a tiszteletben tartása és előmozdítása mellett; úgy véli, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a szabad mozgáshoz és a lakóhely szabad megválasztásához való jog gyakorlása ne befolyásolja hátrányosan a családi élethez való jogot;

3.  megjegyzi, hogy a gyermek mindenek felett álló érdeke védelmének biztosításához szükség van e területen az európai bírák közötti együttműködés fokozására;

4.  felszólítja a tagállamokat, hogy az 1993. évi Hágai Egyezmény helyes végrehajtása érdekében a valamely más tagállamban már elismert nemzetközi örökbefogadás esetén kerüljék el a túlzott bürokratikus terheket; kéri a tagállamokat, hogy bátorítsák a nem szerződő államokat az 1993. évi Hágai Egyezményhez való csatlakozásra, ami garantálná, hogy valamennyi gyermek és más érintett érdekelt fél élvezhesse az őt megillető jogok és eljárási minimumszabályok, továbbá az e jogokat garantáló határidők előnyeit, és segítene elkerülni egy kevesebb biztosítékkal rendelkező párhuzamos rendszert;

5.  felhívja a tagállamokat, hogy adott esetben biztosítsák a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK rendeletnek az ügyeknek az ügy tárgyalására alkalmasabb bírósághoz való áttételről szóló 15. cikkének, valamint a szülői felelősségre vonatkozó egyedi ügyekben való együttműködés elveiről szóló 55. cikkének végrehajtását a gyermek mindenek felett álló érdekének jobb védelme és a tagállamok közötti együttműködés és koordináció javítása érdekében;

6.  úgy véli, hogy közös minimumkövetelményeket kell megállapítani a „szokásos tartózkodási hely” és a „gyermek mindenek felett álló érdeke” fogalmának meghatározása érdekében;

7  felhívja a tagállamokat, hogy állítsanak össze rendszeresen statisztikákat azokról az esetekről, amikor olyan gyermekeket, akik más tagállam állampolgárai, gondozásba vesznek vagy örökbe fogadnak;

8.  felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a szociális munkások, a bírók, a jogászok és a gyermekek örökbefogadására irányuló transznacionális eljárásokban részt vevő bármely más köztisztviselő speciális képzését annak biztosítása érdekében, hogy rendelkezzenek a gyermekek jogainak uniós és nemzeti szintű védelméhez szükséges ismeretekkel és készségekkel;

9.  felhívja a tagállamokat, hogy a határokon átnyúló vonatkozásokkal rendelkező nem beleegyezésen alapuló örökbefogadásokkal kapcsolatos eljárásokban szisztematikusan hajtsák végre a konzuli kapcsolatokról szóló 1963. évi bécsi egyezményt, és gondoskodjanak arról, hogy az érintett szülők származás szerinti államának hatóságai az eljárás legelejétől fogva annak teljes egészén keresztül késedelem nélkül megfelelő tájékoztatást kapjanak többek között a gyermek meghallgatásairól, valamint hogy megfelelő hozzáféréssel rendelkezzenek az eljáráshoz és a kapcsolódó aktákhoz; kiemeli annak fontosságát, hogy szükség esetén mindig biztosított legyen a megfelelő tolmácsolás és jogi segítség;

10.  elismeri, hogy bár a nem beleegyezésen alapuló örökbefogadás elsődlegesen a gyermekek bántalmazástól vagy súlyos elhanyagolástól való védelmét szolgálja, az súlyos következményekkel is jár a vér szerinti szülők és az örökbefogadott gyermek számára; hangsúlyozza, hogy az örökbefogadásnak erről a formájáról – minden esetben megvédve a gyermek mindenek felett álló érdekét, azt egyedi alapon értékelve és tiszteletben tartva a gyermek jogát ahhoz, hogy meghallgassák – csak végső eszközként szabad határozni, és azt az egészen kivételes és megalapozott esetekre kell korlátozni, miután a vér szerinti család támogatására rendelkezésre álló minden megfelelő intézkedési lehetőség kimerült; sürgeti a tagállamokat, hogy támogassák és/vagy erősítsék meg és javítsák az ilyen támogató intézkedéseket;

11.  felhívja az Európai Bizottság, a Tanács és a tagállamok figyelmét azokra a káros következményekre, amelyeket bizonyos tagállamok nem beleegyezésen alapuló örökbefogadásokkal kapcsolatban alkalmazott szigorú gyakorlatai a vér szerinti szülőknek és az örökbefogadott gyermekeknek okoznak; felhívja az Európai Bizottságot, hogy a 2201/2003/EK rendelet tervezett reformja keretében javasoljon megfelelő intézkedéseket e gyakorlatok kezelésére; felhívja a figyelmüket továbbá a nem beleegyezésen alapuló, nevelőszülőnél történő hosszú távú elhelyezés káros következményeire is, ami ellentétes azzal a legalább néhány tagállamban bevett gyakorlattal, hogy a nevelőszülőnél való elhelyezést átmeneti megoldásként kell alkalmazni;

12.  felhívja a tagállamokat, hogy olyan gyermekek örökbefogadása esetén, akik mindkét szülőjüket elveszítették, továbbá az olyan örökbefogadások esetén, amikor a vér szerinti szülők beleegyezését nem szerezték be, a nevelt gyermek örökbefogadására vonatkozó esetleges prioritás sérelme nélkül, állapodjanak meg a határokon átnyúló örökbefogadási eljárások minimális időtartamában, biztosítva, hogy mielőtt a felügyeleti jogról bármilyen végleges döntés születne, mindkét vér szerinti szülő rokonainak állandó gondozóvá való kijelölését fontolják meg; e tekintetben felhívja a figyelmet a nemzetközi normákra, és emlékeztet a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (UNCRC) 8. és 20. cikkére;

13.   a többnyelvűség és a kulturális sokféleség megőrzésének fontosságára való tekintettel megjegyzi, hogy az örökbefogadott vagy nevelőszülőkhöz adott gyermekeknek elégséges kapcsolattal kell rendelkezniük eredeti kultúrájukkal, nem felejthetik el anyanyelvüket, továbbá hogy a vér szerinti szülők számára biztosítani kell a megfelelő gyakorisággal és a saját nyelvük használata mellett gyakorolható láthatási jogokat, kivéve, ha az ilyen kapcsolattartásról bebizonyosodik, hogy az a gyermek mindenek felett álló érdekére nézve sérelmes, például korábbi erőszak vagy bántalmazások esetében;

14.  felszólítja az örökbefogadási eljárásokban részt vevő tagállami hatóságokat, hogy minden erőfeszítést tegyenek meg annak érdekében, hogy a testvéreket ne válasszák el egymástól; emlékeztet e tekintetben a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 8. cikkére, amely hangsúlyozza a kormányok kötelezettségét arra, hogy tiszteletben tartsák és megvédjék a gyermek személyazonosságát, családi kapcsolataikat is ideértve;

15.  olyan esetekben, amikor a mindkét szülőjét elveszítő gyermek örökbe adható, vagy kényszer-örökbefogadás esetén, amikor a vér szerinti szülők beleegyezése hiányzik, a nevelt gyermek örökbefogadására vonatkozó prioritás sérelme nélkül, mindkét érintett tagállam szociális munkásainak fel kell mérniük a tágabb értelemben vett család tagjainak alkalmasságát a nevelőszülői szerepre;

16.  felszólít a különböző állampolgárságú szülőkkel való egyenlő bánásmódra a szülői felelősséggel és az örökbefogadással kapcsolatos eljárások során;

17.  felszólítja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a folyamatban érintett és más tagállam állampolgáraiként részt vevő rokonok minden eljárási jogának való megfelelésről, ideértve a jogi segítségnyújtást, a meghallgatásokról való, megfelelő és időben történő tájékoztatást, a tolmácsolást, az ügy minden releváns dokumentumával kapcsolatosan anyanyelvükre való fordítást stb.;

18.  ha valamely tagállam szociális munkásait más tagállamokba küldik ki örökbefogadási ügy tényállásának megállapítása céljából, felhívja a küldő államot, hogy tájékoztassa a kiküldetés helye szerinti állam valamennyi megfelelő hatóságát;

19.  rámutat arra, hogy azok a megszorító intézkedések és kiadáscsökkentések, amelyek megtételére a Bizottság egyes tagállamokat kötelezett, súlyosan veszélyeztetik a szociális szolgáltatások minőségét és rendelkezésre állását; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a szociális munkások számára megfelelő munkakörülményeket biztosítsanak az egyedi esetekre vonatkozó értékelésük megfelelő elvégzéséhez, bármely pénzügyi vagy jogi nyomás nélkül, továbbá teljes mértékben figyelembe véve a gyermek mindenek felett álló érdekét, a rövid, közép- és hosszú távú kilátásokat is mind megvizsgálva;

20.  hangsúlyozza, hogy javítani kell a családok támogatási rendszereit; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy közösen finanszírozzák és mozdítsák elő nem kormányzati szervezetekből álló hálózatok létrehozását, amelyek segítséget nyújtanak azoknak az uniós polgároknak, akik családjukkal együtt más tagállamban élnek és a gyermekjóléti szolgálatokkal vagy a helyi hatóságokkal való együttműködésük körében kiegészítő segítségre szorulnak;

21.  felhívja a tagállamokat, hogy a családon belüli erőszak, az alkohollal vagy kábítószerrel való visszaélés olyan áldozatainak, akiktől gyermeküket elvették, adjanak ésszerű esélyt a teljes gyógyulásra, mielőtt a bíróság az örökbefogadásról végeleges döntést hozna;

22.  sürgeti a tagállamokat, hogy az örökbefogadási esetekben kulcsfontosságú kritériumként vegyék figyelembe a családon belüli erőszakkal kapcsolatos panaszokat, különösen a vér szerinti szülők által tevőlegesen és/vagy mulasztással elkövetett, a gyermekekkel szembeni nemi alapú és/vagy szexuális erőszakot,

23.  sürgeti a Bizottságot, hogy a határokon átnyúló vonatkozásokkal rendelkező, nem beleegyezésen alapuló örökbefogadásokkal kapcsolatos panaszok esetén végezzen összehasonlító vizsgálatot annak elemzésére, hogy kevesebb ilyen panaszt tesznek-e azokban a tagállamokban, amelyek erős infrastruktúrával és jól szabályozott nevelőszülői rendszerrel rendelkeznek más, örökbefogadást megelőző gondozási rendszerekkel egyetemben;

24.  felhívja az Európai Bizottságot, hogy biztosítson egy világos és könnyen hozzáférhető útmutatót, amely gyakorlati információkat tartalmaz a polgárok számára a gyermekvédelem intézményrendszeréről, különösen a szülői beleegyezés nélküli örökbefogadásról és a szülök jogairól a különböző tagállamokban;

25.  felszólítja a tagállamokat, hogy osszák meg egymással az információkat és polgáraik körében folytassanak tudatosító kampányokat a más tagállamok gyermekneveléssel kapcsolatos kulturális hagyományairól, illetve az alkalmazott szabályokról, hogy tudatában legyenek a szülői jogaik megvonását és gyermekeik örökbefogadásra bocsátását eredményező gyakorlatoknak.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	19.4.2016
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	21 0 8
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Marina Albiol Guzmán, Margrete Auken, Alberto Cirio, Pál Csáky, Rosa Estaràs Ferragut, Eleonora Evi, Peter Jahr, Rikke Karlsson, Jude Kirton-Darling, Notis Marias, Edouard Martin, Roberta Metsola, Marlene Mizzi, Julia Pitera, Gabriele Preuß, Eleni Theocharous, Jarosław Wałęsa, Cecilia Wikström, Tatjana Ždanoka
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Enrique Calvet Chambon, Kostadinka Kuneva, Julia Reda, Sven Schulze, Ángela Vallina
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)	José Blanco López, Martina Dlabajová, Elena Gentile, Zbigniew Kuźmiuk

ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYEAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Az elfogadás dátuma	29.11.2016
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	21 2 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Max Andersson, Joëlle Bergeron, Marie-Christine Boutonnet, Jean-Marie Cavada, Kostas Chrysogonos, Therese Comodini Cachia, Mady Delvaux, Rosa Estaràs Ferragut, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Mary Honeyball, Dietmar Köster, António Marinho e Pinto, Emil Radev, Julia Reda, Evelyn Regner, Pavel Svoboda, Axel Voss, Tadeusz Zwiefka
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Daniel Buda, Angel Dzhambazki, Angelika Niebler, Virginie Rozière, Kosma Złotowski
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)	Mylène Troszczynski