Eljárás : 2015/0225(COD)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0388/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0388/2016

Viták :

PV 25/10/2017 - 14
CRE 25/10/2017 - 14

Szavazatok :

PV 26/10/2017 - 10.4

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0416

JELENTÉS     ***I
PDF 1291kWORD 214k
19.12.2016
PE 583.904v02-00 A8-0388/2016

a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 575/2013/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról

(COM(2015)0473 – C8-0289/2015 – 2015/0225(COD))

Gazdasági és Monetáris Bizottság

Előadó: Othmar Karas

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE
 ELJÁRÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE

a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 575/2013/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról

(COM(2015)0473 – C8-0289/2015 – 2015/0225(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0473),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0289/2015),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Központi Bank 2016. március 11-i véleményére(1),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. január 20-i véleményére(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0388/2016),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Módosítás    1

AZ EURÓPAI PARLAMENT MÓDOSÍTÁSAI(3)*

a Bizottság javaslatához

---------------------------------------------------------

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 575/2013/EU rendelet módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamenteknek való továbbítását követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(4),

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)  Az értékpapírosítás a jól működő pénzügyi piacok fontos alkotórésze, amennyiben hozzájárul az intézmények finanszírozási forrásainak diverzifikálásához és a szabályozói tőke felszabadításához, amely azután további hitelnyújtás céljára használható fel, feltéve, hogy biztosított a pénzügyi stabilitás és ha a tőkét a reálgazdaság finanszírozására használják fel, nem pedig spekulatív tevékenységekre. Emellett az értékpapírosítás az intézmények és más piaci szereplők számára kiegészítő befektetési lehetőségeket jelent, elősegítve a portfóliódiverzifikációt és a finanszírozási források vállalkozások és a lakosság felé történő áramlását mind tagállami kereteken belül, mind az uniós tagállamok között. Ezeket az előnyöket azonban a potenciális költségekkel és kockázatokkal szembeállítva kell vizsgálni. Amint az a 2007 nyarán kezdődött pénzügyi válság első szakaszában látható volt, az értékpapírosítási piacon folytatott nem megfelelő gyakorlatok a pénzügyi rendszer integritásának súlyos veszélyeztetéséhez vezettek a túlzott tőkeáttétel, az árazást megnehezítő átláthatatlan és bonyolult struktúrák, a külső minősítésekre való automatikus ráhagyatkozás és a befektetők és az értékpapírosítást kezdeményezők érdekei közötti eltérések (az ún. „ügynöki kockázat”) miatt.

(2)  Az elmúlt években az értékpapírosítási kibocsátások volumene az Unióban több ok miatt nem érte el a válság előtti csúcsértéket; az egyik ok az értékpapírosítási ügyletekhez általában kötődő stigma. Az értékpapírosítási piac talpra állásához megbízható és prudens piaci gyakorlatok kialakítására van szükség a pénzügyi válságot kiváltó körülmények megismétlődésének elkerülése érdekében. E célból az (EU) .../... [értékpapírosítási rendelet] megállapítja egy átfogó értékpapírosítási keretrendszer anyagi jogi elemeit, köztük az egyszerű, átlátható és egységesített (simple, transparent and standardised) értékpapírosítások (a továbbiakban: STS-értékpapírosítások) azonosításának ad hoc kritériumait és e kritériumok értékpapírosítást kezdeményezők, szponzorok, kibocsátók és intézményi befektetők általi megfelelő alkalmazásának nyomon követésére hivatott felügyeleti rendszert. Az (EU) .../... [értékpapírosítási rendelet] továbbá minden pénzügyi szolgáltatási ágazatra vonatkozó közös követelményeket állapít meg a kockázatmegtartás, az előzetes vizsgálat és a nyilvánosságra hozatal tekintetében.

(3)  Az (EU) .../... [értékpapírosítási rendelet] céljaival összhangban módosítani kell az 575/2013/EU rendeletben az értékpapírosításokat kezdeményező, szponzoráló és azokba befektető intézményekre vonatkozóan meghatározott szabályozóitőke-követelményeket annak érdekében, hogy azok megfelelően tükrözzék az STS-értékpapírosítások speciális jellemzőit, ha ezek az értékpapírosítások megfelelnek az e rendeletben foglalt további követelményeknek is, és megszüntessék a rendszernek a pénzügyi válság során nyilvánvalóvá vált hiányosságait, nevezetesen a külső minősítésekre való automatikus ráhagyatkozást, a magas minősítéssel rendelkező ügyletrészsorozatok túlzottan alacsony kockázati súlyait – illetve az alacsony minősítéssel rendelkező sorozatok túlzottan magas kockázati súlyait –, valamint az alacsony kockázatérzékenységet. 2014. december 11-én a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS) dokumentumot tett közzé „Az értékpapírosítási keretrendszer felülvizsgálata” címmel (a továbbiakban: a felülvizsgált bázeli keretrendszer), amelyben az értékpapírosításra vonatkozó szabályozóitőke-követelményekkel kapcsolatos standardoknak a fenti hiányosságok kezelését célzó módosításait ismertette. A BCBS 2016. július 11-én közzétette az értékpapírosítással kapcsolatos kitettségek kezelésére vonatkozó frissített szabályozóitőke-követelményeket, amelyek tartalmazzák az „egyszerű, átlátható és összehasonlítható” értékpapírosításokra vonatkozó szabályozóitőke-követelményeket is. E követelmények módosítják a Bizottság értékpapírosításra vonatkozó 2014-es tőkekövetelményeit. Az 575/2013/EU rendelet módosításának figyelembe kell vennie a felülvizsgált bázeli keretrendszer rendelkezéseit.

(4)  Az 575/2013/EU rendeletben meghatározott, értékpapírosítási pozíciókra vonatkozó tőkekövetelményeket minden intézménynek azonos módszerek szerint kell kiszámítania. Az első lépcsőben és a külső minősítésekre való bármiféle automatikus ráhagyatkozás megszüntetése céljából az intézményeknek a szabályozóitőke-követelményt saját számításaik alapján kell meghatározniuk (e módszer elnevezése a továbbiakban: SEC-IRBA), amennyiben engedélyezett számukra a belső minősítésen alapuló módszer (a továbbiakban: IRB-módszer) használata az értékpapírosításhoz alapul szolgáló kitettségekkel megegyező típusú kitettségek esetében, és amennyiben az intézmény képes az alapul szolgáló kitettségek esetében úgy kiszámítani a szabályozóitőke-követelményt, mintha ezeket nem értékpapírosították volna („Kirb”), minden esetben bizonyos előre meghatározott bemeneti adatokra is figyelemmel. Az értékpapírosítási kitettségekre vonatkozó tőkekövetelmény meghatározásának sztenderd módszerét (a továbbiakban: SEC-SA) azok az intézmények használhatják, amelyek egy adott értékpapírosításban meglévő pozíciójuk tekintetében nem használhatják a SEC-IRBA módszert. A SEC-SA a felügyelet által megállapított képleten alapul, bemeneti adata pedig az alapul szolgáló kitettségekre azok értékpapírosításának hiányában a hitelkockázat sztenderd módszere (a továbbiakban: SA) szerint alkalmazandó tőkekövetelmény („Ksa”). Ha az első két módszer nem használható, vagy ha a SEC-SA az alapul szolgáló kitettségek hitelkockázatához képest aránytalan szabályozóitőke-követelményeket eredményezne, akkor az intézmények alkalmazhatják az értékpapírosítási kitettségekre vonatkozó tőkekövetelmény meghatározásának külső minősítésen alapuló módszerét (SEC-ERBA). A SEC-ERBA értelmében az egyes értékpapírosítási ügyletrészsorozatokhoz azok külső minősítése alapján kell hozzárendelni a tőkekövetelményeket.

(5)  Szemben más pénzügyi eszközökkel, az értékpapírosítások esetében az ügynöki kockázat és a modellkockázat nagyobb szerepet játszik, és bizonytalansági tényezőt jelent az értékpapírosítások tőkekövetelményeinek számítása során azután is, hogy az összes megfelelő kockázati tényezőt figyelembe vették. E kockázatok megfelelő figyelembevétele érdekében az 575/2013/EU rendeletben minden értékpapírosítási pozícióra vonatkozóan 15%-os alsó kockázatisúly-határt kell megállapítani. Az újra-értékpapírosítási pozíciókat azonban nagyobb összetettségük és kockázatuk miatt be kell tiltani.

(6)  Tekintettel arra a hitelminőség-javításra, amelyet egy értékpapírosítási struktúrában a hátrább sorolt ügyletrészsorozatok biztosítanak az előrébb sorolt ügyletrészsorozatok számára, nem követelhető meg, hogy az intézmény az előre sorolt értékpapírosítási pozíciókra magasabb kockázati súlyt alkalmazzon annál, mintha közvetlenül birtokolná az alapul szolgáló kitettségeket. Az 575/2013/EU rendeletben ezért „look-through” megközelítést kell alkalmazni, amelynek értelmében egy előre sorolt értékpapírosítási pozícióhoz rendelt kockázati súly nem lehet magasabb, mint az alapul szolgáló kitettségekre alkalmazandó átlagos kockázati súly; ezt a megközelítést bizonyos feltételek figyelembevételével az alapul szolgáló kitettséghalmaz esetében alkalmazott módszertől (sztenderd módszer vagy IRB) és attól függetlenül kell alkalmazni, hogy a vonatkozó pozíció minősített-e vagy sem.

(7)  A jelenlegi keretrendszerben kockázattal súlyozott kitettségértékre vonatkozó általános felső határt alkalmazhatnak azok az intézmények, amelyek az alapul szolgáló kitettségek tőkekövetelményét képesek az IRB-módszernek megfelelően úgy kiszámítani, mintha e kitettségeket nem értékpapírosították volna (KIRB). Mivel az értékpapírosítási folyamat csökkenti az alapul szolgáló kitettségek kockázatát, e felső határ alkalmazását minden értékpapírosítást kezdeményező és szponzor intézmény számára lehetővé kell tenni, függetlenül az értékpapírosítási pozíció szabályzozóitőke-követelményének számítására általuk használt módszertől. .

(8)  Amint arra az Európai Bankhatóság (EBH) , az elismerhető értékpapírosításokról szóló, 2015. júliusi jelentésében(5) rámutatott, a nemteljesítésekkel és veszteségekkel kapcsolatos empirikus adatok azt jelzik, hogy az STS-értékpapírosítások a válság során más értékpapírosításoknál jobban teljesítettek, ami azt tükrözi, hogy az STS-értékpapírosításokra jellemző egyszerű, átlátható struktúrák és stabil alapokon álló végrehajtási gyakorlatok alacsonyabb működési, ügynöki és hitelkockázattal járnak. Helyénvaló ezért az 575/2013/EU rendelet módosításában az STS-értékpapírosítások vonatkozásában – amennyiben azok megfelelnek a kockázatok minimalizálására vonatkozó további követelményeknek is – megfelelően kockázatérzékeny, az EBH-jelentésben ajánlottal összhangban lévő kalibrálást biztosítani, ezen belül pedig különösen egy alacsonyabb, 10%-os alsó kockázatisúly-határt meghatározni az előre sorolt pozíciók esetében.

(9)  Az 575/2013/EU rendelet szerinti alacsonyabb tőkekövetelményű STS-értékpapírosításokat azon értékpapírosításokra kell korlátozni, amelyek esetében az alapul szolgáló kitettségek tulajdonjogát átruházzák a különleges célú gazdasági egységre (SSPE) („hagyományos értékpapírosítás”). Mindemellett a kis- és középvállalkozásoknak (kkv) nyújtott hitelek halmazán alapuló szintetikus értékpapírosításokban előre sorolt pozíciókat megtartó intézmények számára lehetővé kell tenni, hogy e pozícióikra az STS-értékpapírosításokra megállapított alacsonyabb tőkekövetelményeket alkalmazzák, amennyiben ezen ügyletek meghatározott szigorú kritériumok alapján magas minőségűeknek tekinthetők. Ebben az esetben, amikor a szintetikus értékpapírosítások ilyen csoportja tagállami központi kormányzat vagy központi bank garanciáját vagy viszontgaranciáját élvezi, az 575/2013/EU rendelet alapján a szabályozói tőkét érintően ezen ügyletekre igénybe vehető kedvezményes elbánás nem sérti az állami támogatásokra vonatkozó szabályok betartását. Az arbitrázs célú szintetikus értékpapírosítások semmilyen esetben sem minősülhetnek STS-nek, és ezekre alacsonyabb tőkekövetelmények sem vonatkozhatnak.

(9a)  Az értékpapírosítási piac makroprudenciális felügyeletére vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése során a Bizottság megfelelő konzultációkat folytat valamennyi érintettel, beleértve az 1092/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel(6) létrehozott az Európai Rendszerkockázati Testületet (ERKT) is.

(10)  Az 575/2013/EU rendelet értékpapírosításokra vonatkozó egyéb szabályozóitőke-követelményeit csak annyiban kell módosítani, amennyiben ez a módszerek új hierarchiájának és az STS-értékpapírosításokra vonatkozó speciális rendelkezéseknek a figyelembevétele érdekében szükséges. A jelentős kockázatátruházás elismerésére vonatkozó rendelkezéseket és a külső hitelminősítésekre vonatkozó követelményeket nagyjából változatlan formában kell továbbra is alkalmazni. Teljes egészében el kell hagyni azonban az 575/2013/EU rendelet ötödik részét az addicionális kockázati súlyokra vonatkozó előírás kivételével, mely súlyokat továbbra is alkalmazni kell az (EU) .../... rendelet [értékpapírosítási rendelet] 2. fejezetét megsértő intézmények esetében.

(11)  Az értékpapírosítással kapcsolatos kitettségekre vonatkozó szabályozóitőke-követelményeknek a felülvizsgált bázeli keretrendszeren belüli jövőbeli lehetséges módosításai fényében fel kell hatalmazni a Bizottságot arra, hogy – e módosítások eredményének figyelembevétele céljából – felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el az 575/2013/EU rendeletben az értékpapírosítások tekintetében meghatározott szabályozóitőke-követelmények további módosításáról.

(12)  Helyénvaló, hogy az 575/2013/EU rendelet tekintetében e rendeletben előírt módosítások az e rendelet alkalmazásának kezdőnapján vagy azt követően kibocsátott és az említett napon fennálló értékpapírosításokra vonatkozzanak. Mindazonáltal a jogbiztonság és az átmenethez kapcsolódó költségek lehetőség szerinti csökkentése érdekében lehetővé kell tenni, hogy az intézmények a [2019. december 31]-ig tartó időszakban az általuk az említett napon tartott, fennálló értékpapírosítási pozíciókat szerzett jogok tárgyaként kezeljék. Amennyiben az intézmény él ezzel a lehetőséggel, fennálló értékpapírosításaira továbbra is azok a rendelkezések vonatkoznak, amelyeket az 575/2013/EU rendelet e rendelet alkalmazásának időpontját megelőzően alkalmazott változata állapított meg.

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 575/2013/EU rendelet módosítása

Az 575/2013/EU rendelet a következőképpen módosul:

(1)  A 4. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

a)  A 13. és 14. pont helyébe a következő szöveg lép:

„13.  „értékpapírosítást kezdeményező”: az (EU) .../... rendelet [értékpapírosítási rendelet] 2. cikkének 3. pontjában meghatározott értékpapírosítást kezdeményező;

14.   „szponzor”: az (EU) .../... rendelet [értékpapírosítási rendelet] 2. cikkének 5. pontjában meghatározott szponzor;”

b)  A 61. és 63. pont helyébe a következő szöveg lép:

61.   „értékpapírosítás”: az (EU) .../... rendelet [értékpapírosítási rendelet] 2. cikkének 1. pontjában meghatározott értékpapírosítás;”

63.   „újra-értékpapírosítás”: az (EU) .../... rendelet [értékpapírosítási rendelet] 2. cikkének 4. pontjában meghatározott újra-értékpapírosítás;”

c)  A 66. és 67. pont helyébe a következő szöveg lép:

66.   „különleges célú gazdasági egység”: az (EU) .../... rendelet [értékpapírosítási rendelet] 2. cikkének 2. pontjában meghatározott különleges célú gazdasági egység;

67.   „ügyletrészsorozat”: az (EU) .../... rendelet [értékpapírosítási rendelet] 2. cikkének 6. pontjában meghatározott ügyletrészsorozat;”

2.  A 36. cikk (1) bekezdése k) pontjának ii. alpontja helyébe a következő szöveg lép:

„ii.   értékpapírosítási pozíciók a 244. cikk (1) bekezdése b) pontjának, a 245. cikk (1) bekezdése b) pontjának és a 253. cikknek megfelelően;”

3.  A 109. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„109. cikk

Az értékpapírosítási pozíciók kezelése

Az intézmények értékpapírosításban meglévő pozícióik kockázattal súlyozott kitettségértékét az 5. fejezetben foglaltaknak megfelelően számítják ki.”

4.  A 153. cikk (7) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

(7)  „Az 5. fejezet alkalmazásában első veszteségviselő ügyletrészsorozatként kezelhetők az olyan vásárolt vállalati követelések, visszafizetendő árengedmények, biztosítékok vagy részleges garanciák, amelyek nemteljesítési veszteségekre, felhígulási kockázatból származó veszteségekre, vagy mindkettőre vonatkozó első veszteségi fedezetet biztosítanak.”

5.  A 154. cikk (6) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

(6)  „Az 5. fejezet alkalmazásában első veszteségviselő ügyletrészsorozatként kezelhetők az olyan vásárolt lakossági követelések, visszafizetendő árengedmények, biztosítékok vagy részleges garanciák, amelyek nemteljesítési veszteségekre, felhígulási kockázatból származó veszteségekre, vagy mindkettőre vonatkozó első veszteségi fedezetet biztosítanak.”

6.  A 197. cikk (1) bekezdésének h) pontja helyébe a következő szöveg lép:

h)  értékpapírosítási pozíciók, amelyek nem újra-értékpapírosítási pozíciók és amelyekre a 261–264. cikknek megfelelően 100%-os vagy annál alacsonyabb kockázati súly vonatkozik;”

7.  A harmadik rész II. címének 5. fejezete helyébe az alábbi szöveg lép:

„5. FEJEZET

1. szakaszFogalommeghatározások és az STS-értékpapírosítások kritériumai

242. cikk

Fogalommeghatározások

E fejezet alkalmazásában:

(1)  „visszavásárlási jog maradék pozíciókra”: olyan szerződéses opció, amely lehetővé teszi, hogy az értékpapírosítást kezdeményező hagyományos értékpapírosítás esetében a halmazban maradt, alapul szolgáló kitettségek visszavásárlása, szintetikus értékpapírosítás esetében pedig a hitelkockázati fedezet megszüntetése révén visszahívja az értékpapírosítási pozíciókat az értékpapírosított kitettségek egészének visszafizetése előtt, mindkét esetben akkor, ha az alapul szolgáló, fennálló kitettségek értéke egy bizonyos előre meghatározott szintre vagy az alá csökken;

2.  „hitelminőség-javító leválasztott kamatú értékpapír”: olyan mérlegen belüli eszköz, amely jövőbeli kamatjövedelemhez kapcsolódó pénzáramlások értékelését képviseli, és az értékpapírosításban alárendelt ügyletrészsorozat;

3.  „likviditási hitelkeret”: olyan szerződéses megállapodással létrejövő értékpapírosítási pozíció, melynek célja, hogy a befektetők számára biztosítsa a határidőn belül történő pénzáramláshoz az (EU) .../... rendelet [értékpapírosítási rendelet] 2. cikkének 14. pontjában meghatározott likviditási hitelkeretet;

4.  „nem minősített pozíció” olyan értékpapírosítási pozíció, amely nem rendelkezik a 4. szakaszban említett külső hitelminősítő intézet által készített, elismert hitelminősítéssel;

5.  „minősített pozíció” olyan értékpapírosítási pozíció, amely rendelkezik a 4. szakaszban említett külső hitelminősítő intézet által készített, elismert hitelminősítéssel;

6.  „előre sorolt értékpapírosítási pozíció”: az alapul szolgáló kitettségek egészére vonatkozó elsőbbségi követeléssel biztosított vagy fedezett pozíció, ennek alkalmazásában tekintet nélkül a származtatott kamatláb- vagy devizaszerződések alapján esedékes összegekre, díjakra és hasonló kifizetésekre;

7.  „IRB-halmaz”: az alapul szolgáló kitettségek olyan halmaza, amelynek vonatkozásában az intézmény számára engedélyezett az IRB-módszer alkalmazása, és amelynek minden kitettségeleme vonatkozásában az intézmény képes a 3. fejezet előírásainak megfelelően kockázattal súlyozott kitettségértéket számítani;

8.  „sztenderdmódszer-halmaz” („SA-halmaz”): az alapul szolgáló kitettségek olyan halmaza, amelynek vonatkozásában az intézmény:

a)  nem alkalmazhatja az IRB-módszert a kockázattal súlyozott kitettségértékek 3. fejezet előírásainak megfelelő számításához;

b)  nem képes meghatározni a KIRB értékét;

c)  számára az illetékes hatóság más okból nem teszi lehetővé az IRB-módszer alkalmazását;

9.  „vegyes halmaz”: az alapul szolgáló kitettségek olyan halmaza, amelynek vonatkozásában az intézmény számára engedélyezett az IRB-módszer alkalmazása, de az intézmény csak a kitettségek egy része tekintetében képes a 3. fejezet előírásainak megfelelően kockázattal súlyozott kitettségértéket számítani;

10.  „hitelminőség-javítás”: minden olyan konstrukció, amely javítja az értékpapírosítási pozíció minőségét, és növeli az értékpapírosítási pozíció visszafizetésének valószínűségét;

11.  „túlfedezet”: a hitelminőség-javítás olyan formája, amelyben az alapul szolgáló kitettségek értéke meghaladja az értékpapírosított pozíciók értékét;

12.  „STS-értékpapírosítás”: az (EU) .../... rendelet [értékpapírosítási rendelet] 3. fejezetében és e rendelet 243. cikkében meghatározott követelményeknek megfelelő értékpapírosítás;

12a.  „eltérő tőkekezelést igénylő STS-értékpapírosítás”: az e rendelet 243. cikkében meghatározott követelményeknek megfelelő értékpapírosítás;

13.  „eszközfedezetű kereskedelmi értékpapír program” vagy „ABCP-program”: az (EU) .../... rendelet [értékpapírosítási rendelet] 2. cikkének 7. pontjában meghatározott ABCP-program;

14.  „hagyományos értékpapírosítás”: az (EU) .../... rendelet [értékpapírosítási rendelet] 2. cikkének 9. pontjában meghatározott hagyományos értékpapírosítás;

15.  „szintetikus értékpapírosítás”: az (EU) .../... rendelet [értékpapírosítási rendelet] 2. cikkének 10. pontjában meghatározott szintetikus értékpapírosítás;

16.  „rulírozó kitettség”: az (EU) .../... rendelet [értékpapírosítási rendelet] 2. cikkének 15. pontjában meghatározott rulírozó kitettség;

17.  „gyorsított visszafizetést biztosító rendelkezés”: az (EU) .../... rendelet [értékpapírosítási rendelet] 2. cikkének 17. pontjában meghatározott gyorsított visszafizetést biztosító rendelkezés;

18.  „első veszteségviselő ügyletrészsorozat”: az (EU) .../... rendelet [értékpapírosítási rendelet] 2. cikkének 18. pontjában meghatározott első veszteségviselő ügyletrészsorozat;

19.  „állománykezelő”: az (EU) .../... rendelet [értékpapírosítási rendelet] 2. cikkének 13. pontjában meghatározott állománykezelő.

243. cikk

Az eltérő tőkekezelést igénylő STS-értékpapírosítások kritériumai

(1)  ABCP-programokban meglévő pozíciók vagy STS-értékpapírosításban meglévő pozícióknak minősülő tranzakciók akkor részesülnek a 260., 262. és 264. cikk szerinti bánásmódban, ha megfelelnek a következő követelményeknek:

a)  az ABCP-programba való felvételük idején az ▌alapul szolgáló kitettségek megfelelnek azon feltételeknek, amelyek alapján egyedi kitettségi alapon, lakossággal szembeni kitettségek esetében 75%-os vagy alacsonyabb, egyéb kitettségek esetében pedig 100%-os vagy alacsonyabb kockázati súly rendelhető hozzájuk a sztenderd módszer alapján és figyelembe véve az elismerhető hitelkockázat-mérséklést;

aa)  az a) ponttól eltérve, ha egy intézmény engedélyt kap a 265. cikk szerinti belső értékelési módszer használatára, az intézmény által az ABCP-program keretében kibocsátott értékpapírokat teljesen fedező likviditási kerethez 100%-os vagy annál kisebb kockázati súlyt rendelnek;

b)  bármely egyetlen kötelezettnek való összes kitettség aggregált kitettségértéke az ABCP-program szintjén nem haladja meg az ABCP-program összes kitettsége aggregált kitettségértékének 2%-át abban az időpontban, amikor a kitettséget az ABCP-programba bevonják. E számítás alkalmazásában a szponzor legjobb tudomása szerint a 4. cikk (1) bekezdésének 39. pontjában meghatározott, kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának nyújtott hitel vagy lízing egyetlen kötelezettel szembeni kitettségnek tekintendő.

  Vevőkövetelések esetében e pont első albekezdése nem alkalmazandó akkor, ha e vevőkövetelések hitelkockázatát teljes mértékben fedezi elismerhető hitelkockázati fedezet a 4. fejezet rendelkezéseinek megfelelően, feltéve, hogy a fedezetet intézmény, biztosító vagy viszontbiztosító nyújtja. Ezen albekezdés alkalmazásában a teljes mértékű fedezettség meglétének és a koncentrációs határérték elérésének megállapításához csak az árengedmények és túlfedezetek hatásának figyelembevétele után megmaradó vevőkövetelés-részt kell figyelembe venni.

Értékpapírosított lízing maradványérték esetében nem alkalmazandó e pont első albekezdése, ha ez az érték nincs kitéve refinanszírozási vagy újraértékesítési kockázatnak, mert egy harmadik fél tényleges kötelezettséget vállalt a kitettség egy előre meghatározott összegen történő visszavásárlására vagy refinanszírozására.

(2)  ABCP-programoktól eltérő értékpapírosításokban meglévő pozíciók vagy STS-értékpapírosításban meglévő pozícióknak minősülő tranzakciók akkor jogosultak a 260., 262. és 264. cikk szerinti bánásmódra, ha megfelelnek a következő követelményeknek:

a)  az alapul szolgáló kitettségek kezdeményezésére a 2013/36/EU irányelv 79. cikkének megfelelően megbízható és prudens hitelnyújtási kritériumok alapján kerül sor;

b)  az értékpapírosításba való bevonáskor bármely egyetlen kötelezettel szembeni összes kitettség aggregált kitettségértéke a halmazban nem haladja meg az alapul szolgáló kitettségek halmazában szereplő összes kitettség aggregált fennálló kitettségértékének 1%-át. E számítás alkalmazásában a ▌kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának nyújtott hitel vagy lízing egyetlen kötelezettel szembeni kitettségnek tekintendő;

c)  az értékpapírosításba való bevonáskor az alapul szolgáló kitettségek megfelelnek azon feltételeknek, amelyek alapján legfeljebb a következő kockázati súly rendelhető hozzájuk a sztenderd módszer alapján és figyelembe véve az elismerhető hitelkockázat-mérséklést:

i.  40% kitettségértékkel súlyozott átlag alapon a portfólió szintjén, amennyiben a kitettség lakóingatlannal fedezett jelzáloghitel vagy a 129. cikk (1) bekezdése e) pontjában említettek szerinti teljes mértékben garantált, lakóingatlannal fedezett hitel;

ii.  50% egyedi kitettségi alapon, amennyiben a kitettség kereskedelmi ingatlannal fedezett jelzáloghitel,

iii.  75% egyedi kitettségi alapon, amennyiben a kitettség lakossággal szembeni kitettség,

iv.  100% egyedi kitettségi alapon, bármely egyéb kitettség esetében;

d)  a c) pont i. és ii. alpontjának alkalmazása esetén egy adott eszközre vonatkozó, hátrább sorolt biztosítéki jogokkal fedezett hitelek csak akkor vonhatók be az értékpapírosításba, ha egyúttal bevonják az értékpapírosításba az ugyanarra az eszközre vonatkozó előre sorolt biztosítéki jogokkal fedezett hitelek mindegyikét is;

e)  a c) pont i. alpontjának alkalmazása esetén a 129. cikk (1) bekezdése d) pontja i. alpontjának és a 229. cikk (1) bekezdésének megfelelően mért hitelfedezeti arány az alapul szolgáló kitettségek halmazát alkotó egyetlen hitel vonatkozásában sem haladhatja meg a 100%-ot az értékpapírosításba való bevonáskor.

2. szakaszJelentős kockázat átruházásának elismerése

244. cikk

Hagyományos értékpapírosítás

(1)  A hagyományos értékpapírosítást kezdeményező intézmény kizárhatja az alapul szolgáló kitettségeket a kockázattal súlyozott kitettségérték és a várható veszteségértékek számításából, ha a következő feltételek valamelyike teljesül:

a)  az alapul szolgáló kitettségekhez tartozó jelentős hitelkockázatot ruháztak át harmadik félre;

b)  az értékpapírosítást kezdeményező intézmény 1 250%-os kockázati súlyt alkalmaz az értékpapírosításba bevont minden értékpapírosítási pozícióra, vagy ezeket az értékpapírosítási pozíciókat levonja az elsődleges alapvető tőkeelemekből a 36. cikk (1) bekezdésének k) pontja alapján.

(2)  Jelentős hitelkockázat átruházásának minősül az alábbiak bármelyike:

a)  az értékpapírosítást kezdeményező intézmény által tartott köztes (mezzanine) értékpapírosítási pozíciók kockázattal súlyozott kitettségértéke nem haladja meg az ebben az értékpapírosításban részt vevő összes köztes (mezzanine) értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékének 49%-át;

b)  az értékpapírosítást kezdeményező intézmény az 1 250%-os kockázati súllyal rendelkező értékpapírosítási pozíciók kitettségértékének legfeljebb 20%-ával rendelkezik, és teljesülnek a következő feltételek:

i.  az értékpapírosítást kezdeményező bizonyítani tudja, hogy az 1 250%-os kockázati súllyal rendelkező értékpapírosítási pozíciók kitettségértéke jelentősen meghaladja az értékpapírosított kitettségen ésszerűen várható veszteséget;

ii.  az értékpapírosításban nincs köztes (mezzanine) pozíció.

Amennyiben a kockázattal súlyozott kitettségértékek lehetséges csökkentését, amelyet az értékpapírosítást kezdeményező intézmény az a) vagy b) pontnak megfelelően az értékpapírosítással érne el, nem indokolja a hitelkockázat harmadik félre történő arányos átruházása, az illetékes hatóságok eseti alapon dönthetnek úgy, hogy nem valósul meg jelentős hitelkockázat harmadik félre történő átruházása.

E bekezdés alkalmazásában köztes (mezzanine) értékpapírosítási pozíció az olyan értékpapírosításban meglévő pozíció, amely megfelel a következő követelményeknek:

a)  a 3. szakasz 3. alszakaszában foglaltak szerint kockázati súlya 1 250%-nál alacsonyabb;

b)  az első veszteségviselő ügyletrészsorozathoz képest előrébb sorolt, és az előre sorolt értékpapírosítási pozícióhoz képest alárendelt.

(3)  A (2) bekezdéstől eltérve az illetékes hatóságok engedélyezhetik az értékpapírosítást kezdeményező intézmények számára, hogy egy értékpapírosítással kapcsolatban jelentős hitelkockázatot átruházottnak ismerjenek el, ha az értékpapírosítást kezdeményező intézmény minden egyes esetben bizonyítani tudja, hogy a szavatalótőke-követelménynek a kezdeményező által az értékpapírosítással elért csökkentését a hitelkockázat harmadik félre történő arányos átruházása indokolja. Az engedélyt csak akkor lehet megadni, ha az intézmény az alábbi feltételeknek eleget tesz:

a)  az intézmény megfelelő belső kockázatkezelési elvekkel és módszerekkel rendelkezik a hitelkockázat átruházásának értékelésére;

b)  a hitelkockázat harmadik félre történő átruházását az intézmény minden egyes esetben belső kockázatkezelése és belső tőkeallokációja céljából is figyelembe vette.

4.  Az (1)–(3) bekezdésben meghatározott követelményeken felül az alábbi feltételeknek is teljesülniük kell:

a)  az ügyleti dokumentáció tükrözi az értékpapírosítás gazdasági tartalmát;

b)  az értékpapírosítási pozíciók az értékpapírosítást kezdeményező intézmény számára nem jelentenek fizetési kötelezettséget;

c)  az alapul szolgáló kitettségek az (EU) .../... rendelet [értékpapírosítási rendelet] 8. cikkének (1) bekezdésében meghatározott követelményeknek megfelelő módon jogilag elkülönülnek az értékpapírosítást kezdeményező intézménytől és hitelezőitől;

d)  az értékpapírosítást kezdeményező intézmény nem tart fenn magának ellenőrzést az alapul szolgáló kitettségek felett. Az értékpapírosítást kezdeményező alapul szolgáló kitettségek feletti ellenőrzése fenntartásának minősül, ha az intézmény a megelőzően átruházott kitettségeket visszavásárolhatja a kedvezményezettől abból a célból, hogy ily módon nyereséget realizáljon, vagy ha egyéb módon köteles visszavenni az átruházott kockázatot. Önmagában nem minősül a kitettségek feletti ellenőrzés fenntartásának az, ha az értékpapírosítást kezdeményező intézmény fenntartja magának az alapul szolgáló kitettségek kezelésével kapcsolatos jogokat vagy kötelezettségeket;

e)  az értékpapírosítási dokumentáció nem tartalmaz olyan feltételeket, amelyek:

i.  arra kötelezik az értékpapírosítást kezdeményező intézményt, hogy az alapul szolgáló kitettségeket a halmaz átlagos minőségének javítása céljából módosítsa,

ii.  az alapul szolgáló kitettségek hitelminőségében bekövetkező romlás esetén növelik az értékpapírosítási pozíciók tulajdonosainak fizetendő hozamot, vagy más módon javítják az értékpapírosítási pozíciókat;

f)  adott esetben az ügyleti dokumentáció egyértelműen megállapítja, hogy olyan jövőbeli ügylet, amelyet az értékpapírosítást kezdeményező vagy a szponzor kötött az értékpapírosítás tekintetében, beleértve – korlátozás nélkül – az értékpapírosítási dokumentáció módosításait és a kamatszelvény, a hozam vagy az értékpapírosítási kitettségek vagy pozíciók egyéb jellemzőit is, nem köthető meg azzal a céllal, hogy a 250. cikk szerint csökkentsék a befektetők lehetséges vagy tényleges veszteségeit;

g)  maradék pozíciókra vonatkozó visszavásárlási jog fennállta esetén az opciós jog eleget tesz az alábbi feltételeknek is:

i.  gyakorlásáról az értékpapírosítást kezdeményező intézmény saját mérlegelési jogkörében dönthet,

ii.  kizárólag akkor gyakorolható, ha az alapul szolgáló kitettségek eredeti értékének már csak legfeljebb 10%-át nem törlesztették,

iii.  nem teheti lehetővé a veszteségeknek hitelminőség-javítási pozíciókra vagy befektetők által tartott más pozíciókra történő allokálásának elkerülését, és más módon sem teheti lehetővé a hitelminőség javítását;

h)  az értékpapírosítást kezdeményező intézmény jogi szakvéleménnyel támasztja alá, hogy az értékpapírosítás megfelel az e bekezdés c) pontjában foglalt feltételeknek.

(5)  Az illetékes hatóságoknak folyamatosan tájékoztatniuk kell az EBH-t azokról az esetekről, amikor a (2) bekezdésnek megfelelően úgy döntöttek, hogy a kockázattal súlyozott kitettségértékek lehetséges csökkentését nem indokolja a hitelkockázat harmadik félre történő arányos átruházása, továbbá a (3) bekezdésben foglalt lehetőség intézmények általi alkalmazásáról.

(6)  Az EBH nyomon követi a hagyományos értékpapírosítások során végrehajtott, e cikk szerinti jelentős kockázatátruházások elismerésével kapcsolatos felügyeleti gyakorlatokat. Emellett az EBH felülvizsgálja az alábbiakat is:

a)  a (4) bekezdés szerinti eltérés feltételeinek megfelelő meghatározása;

b)  a (2) bekezdés szerinti hitelkockázat-átruházás értékelésének megfelelősége;

c)  azon értékpapírosítási ügyletek illetékes hatóságok általi értékelésével kapcsolatos követelmények, amelyek vonatkozásában az értékpapírosítást kezdeményező kéri jelentős hitelkockázat harmadik felek számára történő átruházásának elismerését a (2) és (3) bekezdésnek megfelelően.

Az EBH megállapításairól 2017. december 31-ig jelentést készít a Bizottságnak. A Bizottság, adott esetben figyelembe véve az EBH jelentésében foglaltakat, a 462. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el e rendelet kiegészítésére, az e bekezdés a)–c) pontjában felsoroltak további pontosításával.

245. cikk

Szintetikus értékpapírosítás

(1)  Szintetikus értékpapírosítás esetében az értékpapírosítást kezdeményező intézmény az értékpapírosított kitettségekhez tartozó, kockázattal súlyozott kitettségértékeket és – adott esetben – a várható veszteségértékeket a 251. cikk szerint számíthatja ki, ha a következő feltételek egyike teljesül:

a)  jelentős hitelkockázatot ruháztak át harmadik félre előre rendelkezésre bocsátott vagy előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet révén;

b)  az értékpapírosítást kezdeményező intézmény 1 250%-os kockázati súlyt alkalmaz az értékpapírosításban általa megtartott minden értékpapírosítási pozícióra, vagy ezeket az értékpapírosítási pozíciókat levonja az elsődleges alapvető tőkeelemekből a 36. cikk (1) bekezdésének k) pontja alapján.

(2)  Jelentős hitelkockázat átruházásának minősül az alábbiak bármelyike:

a)  az értékpapírosítást kezdeményező intézmény által tartott köztes (mezzanine) értékpapírosítási pozíciók kockázattal súlyozott kitettségértéke nem haladja meg az ebben az értékpapírosításban részt vevő összes köztes (mezzanine) értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékének 49%-át;

b)  az értékpapírosítást kezdeményező intézmény az 1 250%-os kockázati súllyal rendelkező értékpapírosítási pozíciók kitettségértékének legfeljebb 20%-ával rendelkezik, és teljesülnek a következő feltételek:

i.  az értékpapírosítást kezdeményező bizonyítani tudja, hogy az 1 250%-os kockázati súllyal rendelkező értékpapírosítási pozíciók kitettségértéke jelentősen meghaladja az értékpapírosított kitettségen ésszerűen várható veszteséget;

ii.  az értékpapírosításban nincs köztes (mezzanine) pozíció.

Amennyiben a kockázattal súlyozott kitettségértékek lehetséges csökkentését, amelyet az értékpapírosítást kezdeményező intézmény ezzel az értékpapírosítással érne el, nem indokolja a hitelkockázat harmadik félre történő arányos átruházása, az illetékes hatóságok eseti alapon dönthetnek úgy, hogy nem valósul meg jelentős hitelkockázat harmadik félre történő átruházása.

E bekezdés alkalmazásában az az értékpapírosítási pozíció tekintendő köztes (mezzanine) értékpapírosítási pozíciónak, amely megfelel a 244. cikk (2) bekezdésének utolsó albekezdésében megállapított követelményeknek.

(3)  A (2) bekezdéstől eltérve az illetékes hatóságok engedélyezhetik az értékpapírosítást kezdeményező intézmények számára, hogy egy értékpapírosítással kapcsolatban jelentős hitelkockázatot átruházottnak ismerjenek el, ha az értékpapírosítást kezdeményező intézmény minden egyes esetben bizonyítani tudja, hogy a szavatalótőke-követelménynek a kezdeményező által az értékpapírosítással elért csökkentését a hitelkockázat harmadik félre történő arányos átruházása indokolja. Az engedélyt csak akkor lehet megadni, ha az intézmény az alábbi feltételeknek eleget tesz:

a)  az intézmény megfelelő belső kockázatkezelési elvekkel és módszerekkel rendelkezik a kockázat átruházásának értékelésére;

b)  a hitelkockázat harmadik félre történő átruházását az intézmény minden egyes esetben belső kockázatkezelése és belső tőkeallokációja céljából is figyelembe vette.

4.  Az (1)–(3) bekezdésben meghatározott követelményeken felül az alábbi feltételeknek is teljesülniük kell:

a)  az ügyleti dokumentáció tükrözi az értékpapírosítás gazdasági tartalmát;

b)  a hitelkockázati fedezet, amely által a hitelkockázatot átruházzák, megfelel a 249. cikkben foglaltaknak;

c)  az értékpapírosítási dokumentáció nem tartalmaz olyan feltételeket, amelyek:

i.  esetében jelentős a kikötött küszöbérték, mely alatt a hitelkockázati fedezet hitelkockázati esemény bekövetkezésekor nem hívható le,

ii.  lehetővé teszik a hitelkockázati fedezet felmondását az alapul szolgáló kitettségek hitelminőségének romlásakor,

iii.  arra kötelezik az értékpapírosítást kezdeményező intézményt, hogy az alapul szolgáló kitettségek összetételét a halmaz átlagos minőségének javítása céljából módosítsa,

iv.  az intézmény hitelkockázati fedezethez kapcsolódó költségeit vagy az értékpapírosítási pozíciók birtokosainak fizetendő hozamot növelik az alapul szolgáló halmaz hitelminőségében bekövetkező romlás esetén;

d)  a hitelkockázati fedezet az összes vonatkozó joghatóságban érvényesíthető;

e)  adott esetben az ügyleti dokumentáció egyértelműen megállapítja, hogy olyan jövőbeli ügylet, amelyet az értékpapírosítást kezdeményező vagy a szponzor kötött az értékpapírosítás tekintetében, beleértve – korlátozás nélkül – az értékpapírosítási dokumentáció módosításait és a kamatszelvény, a hozam vagy az értékpapírosítási kitettségek vagy pozíciók egyéb jellemzőit is, nem köthető meg azzal a céllal, hogy a 250. cikk szerint csökkentsék a befektetők lehetséges vagy tényleges veszteségeit;

f)  maradék pozíciókra vonatkozó visszavásárlási jog fennállta esetén az opciós jog eleget tesz valamennyi alábbi feltételnek:

i.  gyakorlásáról az értékpapírosítást kezdeményező intézmény saját mérlegelési jogkörében dönthet,

ii.  kizárólag akkor gyakorolható, ha az alapul szolgáló kitettségek eredeti értékének már csak legfeljebb 10%-át nem törlesztették,

iii.  nem teheti lehetővé a veszteségeknek hitelminőség-javítási pozíciókra vagy befektetők által az értékpapírosításban tartott más pozíciókra történő allokálásának elkerülését, és más módon sem teheti lehetővé a hitelminőség javítását;

g)  az értékpapírosítást kezdeményező intézmény jogi szakvéleménnyel támasztja alá, hogy az értékpapírosítás megfelel az e bekezdés d) pontjában foglalt feltételeknek;

(5)  Az illetékes hatóságoknak folyamatosan tájékoztatniuk kell az EBH-t azokról az esetekről, amikor a (2) bekezdésnek megfelelően úgy döntöttek, hogy a kockázattal súlyozott kitettségértékek lehetséges csökkentését nem indokolja a hitelkockázat harmadik félre történő arányos átruházása, továbbá a (4) bekezdésben foglalt lehetőség intézmények általi igénybevételéről.

(6)  Az EBH nyomon követi a szintetikus értékpapírosítások során végrehajtott, e cikk szerinti jelentős kockázatátruházások elismerésével kapcsolatos felügyeleti gyakorlatokat. Emellett az EBH felülvizsgálja az alábbiakat is:

aa)  a (4) bekezdés szerinti eltérés feltételeinek és a további követelmények megfelelő meghatározása;

a)  a jelentős hitelkockázat harmadik felekre történő átruházásának feltételei a (2), (3) és (4) bekezdésnek megfelelően;

b)  „a hitelkockázat harmadik félre történő arányos átruházásának” értelmezése az illetékes hatóságok által elvégzendő, a (2) bekezdés utolsó előtti albekezdésében és a (3) bekezdésben említett értékelés céljára;

c)  azon értékpapírosítási ügyletek illetékes hatóságok általi értékelésével kapcsolatos követelmények, amelyek vonatkozásában az értékpapírosítást kezdeményező kéri jelentős hitelkockázat harmadik felek számára történő átruházásának elismerését a (2) és (3) bekezdésnek megfelelően.

Az EBH az ilyen nyomon követéssel és felülvizsgálattal kapcsolatos megállapításait 2017. december 31-ig jelentésben foglalja össze a Bizottság számára. A Bizottság, adott esetben figyelembe véve az EBH jelentésében foglaltakat, a 462. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el e rendelet kiegészítésére, az e bekezdés a)–c) pontjában felsoroltak további pontosításával.

246. cikk

A gyorsított visszafizetést biztosító rendelkezésekkel kapcsolatos operatív követelmények

Amennyiben az értékpapírosítás rulírozó kitettségeket és gyorsított visszafizetésre vonatkozó vagy ehhez hasonló rendelkezéseket tartalmaz, csak akkor tekinthető úgy, hogy az értékpapírosítást kezdeményező intézmény jelentős hitelkockázatot ruházott át, ha teljesülnek a 244. és 245. cikkben meghatározott feltételek, és – amennyiben életbe lép – a gyorsított visszafizetésre vonatkozó rendelkezés:

a)  nem rendeli alá az intézmény alapul szolgáló kitettségekre vonatkozó előre sorolt vagy egyenrangú (pari passu) követelését más befektetők követeléseinek;

b)  nem rendeli még inkább alá az intézmény alapul szolgáló kitettségekre vonatkozó követelését más felek követeléseinek;

c)  nem növeli más módon az intézmény alapul szolgáló rulírozó kitettségekből származó veszteségeknek való kitettségét.

3. szakaszA kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása

1. alszakaszÁltalános rendelkezések

247. cikk

A kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása

(1)  Amennyiben egy értékpapírosítást kezdeményező intézmény az értékpapírosítás alapul szolgáló kitettségéhez kapcsolódó jelentős hitelkockázatot ruházott át a 2. szakasz alapján, az intézmény:

a)  hagyományos értékpapírosítás esetén kizárhatja a kockázattal súlyozott kitettségértékeknek és adott esetben a várható veszteségértékeknek a számításából az alapul szolgáló kitettségeket;

b)  szintetikus értékpapírosítás esetén az alapul szolgáló kitettségek tekintetében a kockázattal súlyozott kitettségértékeket és adott esetben a várható veszteségértékeket a 251. és a 252. cikk alapján számíthatja ki.

(2)  Amennyiben az értékpapírosítást kezdeményező intézmény úgy döntött, hogy alkalmazza az (1) bekezdést, az értékpapírosításban esetlegesen általa tartott pozíciókra vonatkozóan az e fejezetben meghatározottaknak megfelelően kell kiszámítania a kockázattal súlyozott kitettségértékeket.

Amennyiben az értékpapírosítást kezdeményező intézmény nem ruházott át jelentős hitelkockázatot, vagy úgy döntött, hogy nem alkalmazza az (1) bekezdést, nem kell kiszámítania a kockázattal súlyozott kitettségértékeket az adott értékpapírosításból esetlegesen tartott pozícióira vonatkozóan, hanem az alapul szolgáló kitettségeket továbbra is úgy szerepelteti a kockázattal súlyozott kitettségértékek számításánál, mintha azokat nem értékpapírosította volna.

(3)  Ha egy értékpapírosítási ügylet több különböző ügyletrészsorozatában lévő pozíciókkal szemben áll fenn kitettség, akkor minden egyes ügyletrészsorozattal szembeni kitettséget külön értékpapírosítási pozícióként kell kezelni. Az értékpapírosításhoz hitelkockázati fedezetet nyújtót értékpapírosítási pozícióval rendelkezőként kell kezelni. Értékpapírosítási pozíciónak tekintendő az olyan értékpapírosítási kitettség is, amely azon származtatott kamatlábszerződésből vagy devizaszerződésből ered, amelyet az intézmény az ügylet során kötött.

4.  Amennyiben egy értékpapírosítási pozíció nem került levonásra az elsődleges alapvető tőkeelemekből a 36. cikk (1) bekezdésének k) pontja alapján, a 92. cikk (3) bekezdése alkalmazásában a kockázattal súlyozott kitettségértéket be kell számítani az intézmény kockázattal súlyozott kitettségértékeinek teljes összegébe.

(5)  Egy értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámításához a pozíció 248. cikk alapján kiszámított kitettségértékét meg kell szorozni a vonatkozó teljes kockázati súllyal.

(6)  A teljes kockázati súlyt az e fejezetben meghatározott kockázati súly és a 270a. cikk szerinti esetleges addicionális kockázati súly összegeként kell meghatározni.

248. cikk

Kitettségérték

(1)  Az értékpapírosítási pozíció kitettségértékét az alábbiak szerint kell kiszámítani:

a)  a mérleg szerinti értékpapírosítási pozíció kitettségértéke a 110. cikkel összhangban az értékpapírosítási pozíciókon elvégzett egyedi hitelkockázati kiigazítások alkalmazását követően fennmaradó könyv szerinti érték;

b)  a mérlegen kívüli értékpapírosítási pozíció kitettségértéke az adott értékpapírosítási pozíciónak az esetleges alkalmazandó, a 110. cikk szerinti hitelkockázati kiigazítások levonásával számított névértéke, az e fejezetben meghatározott releváns hitel-egyenértékesítési tényezővel megszorozva. Eltérő rendelkezés hiányában ez a hitel-egyenértékesítési tényező 100%;

c)  valamely értékpapírosítási pozíciónak a II. mellékletben felsorolt származtatott eszközökből eredő partnerkockázatához kapcsolódó kitettségértékét a 6. fejezet alapján kell megállapítani.

(2)  Ha az intézmény egy értékpapírosítási ügyletben kettő vagy több, egymást átfedő pozícióval rendelkezik, a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámításakor csak egy pozíciót kell figyelembe vennie.

Ha a pozíciók részben fedik egymást, az intézmény két részre bonthatja a pozíciót, és az átfedést az első albekezdésnek megfelelően csak az egyik részhez kapcsolódóan veheti figyelembe. Ettől eltérően az intézmény kezelheti a pozíciókat teljes mértékben egymást átfedőként, és a tőkekövetelmény kiszámítása céljából kiterjesztheti azt a pozíciót, amelyik a nagyobb kockázattal súlyozott kitettségértékeket eredményezi.

Az intézmény elismerhet továbbá átfedést a kereskedési könyvben nyilvántartott pozíciókra vonatkozó egyedi kockázati szavatolótőke-követelmény és a kereskedési könyvön kívüli értékpapírosítási pozíciókra vonatkozó szavatolótőke-követelmény között is, feltéve hogy az intézmény ki tudja számítani és össze tudja hasonlítani az adott pozíciókra vonatkozó szavatolótőke-követelményeket.

E bekezdés alkalmazásában két pozíciót akkor kell átfedőnek tekinteni, ha kölcsönösen kiegyenlítik egymást úgy, hogy az intézmény az egyik pozícióból eredő veszteséget a másik pozícióhoz kapcsolódó kötelezettségek teljesítése révén képes fedezni.

(3)  Amennyiben az ABCP-pozíciókra a 270c. cikk vonatkozik, akkor az intézmény az ABCP kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámításához egy likviditási hitelkerethez rendelt kockázati súlyt is használhat, feltéve, hogy ez a likviditási hitelkeret a programban kibocsátott ABCP 100%-ára fedezetet nyújt, és ez a likviditási hitelkeret a veszteségviselési rangsorban az ABCP-vel megegyező helyen áll (pari passu) úgy, hogy azok egymást átfedő pozíciókat alkotnak. Amennyiben az intézmény az e bekezdésben meghatározott előírásokat alkalmazta, erről tájékoztatja az illetékes hatóságokat. Az e bekezdésben meghatározott 100%-os fedezet kiszámításához az intézmény figyelembe vehet az ABCP-programban levő más likviditási kereteket, feltéve, hogy az ABCP-vel egymást átfedő pozíciókat alkotnak.

249. cikk

Értékpapírosítási pozíciók hitelkockázat-mérséklésének elismerése

(1)  Az intézmények – amennyiben teljesülnek az e fejezetben és a 4. fejezetben a hitelkockázat-mérséklésre vonatkozóan meghatározott követelmények – valamely értékpapírosítási pozíció tekintetében elismerhetnek előre rendelkezésre bocsátott vagy előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet.

(2)  Az elismert, előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet arra a pénzügyi biztosítékra korlátozódik, amely figyelembe vehető a kockázattal súlyozott kitettségértéknek a 2. fejezet szerinti kiszámítása során, ahogy arról a 4. fejezet rendelkezik; a hitelkockázat-mérséklés elismerésének feltétele a 4. fejezet vonatkozó követelményeinek való megfelelés.

Az elismert, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelfedezet és előre nem rendelkezésre bocsátott hitelfedezetet nyújtók köre azokra korlátozódik, amelyek a 4. fejezet alapján elismerhetők; a hitelkockázat-mérséklés elismerésének feltétele továbbá a 4. fejezet vonatkozó követelményeinek való megfelelés.

(3)  A (2) bekezdéstől eltérve, a 201. cikk (1) bekezdésének a)–h) pontjában felsorolt elismert, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelfedezetet nyújtóknak elismert külső hitelminősítő intézet olyan hitelminősítésével kell rendelkezniük, amely a hitelfedezet első elismerésének időpontjában 2-es vagy jobb, majd a későbbiekben 3-as vagy a feletti hitelminőségi besorolásnak felelt meg. Az ebben az albekezdésben meghatározott követelmény nem alkalmazandó az elismert központi szerződő felekre.

Azok az intézmények, amelyek engedélyt kaptak arra, hogy a fedezetnyújtóval szembeni közvetlen kitettség tekintetében az IRB-módszert alkalmazzák, az elismerhetőség első albekezdésnek megfelelő értékelését a fedezetnyújtó PD-értéke és a 136. cikkben említett hitelminőségi besorolásoknak megfelelő PD közötti egyenlőség alapján végezhetik el.

4.  A (2) bekezdéstől eltérve, a különleges célú gazdasági egységek elismert fedezetnyújtóknak tekinthetők abban az esetben, ha a következő feltételek mindegyike teljesül:

a)  a különleges célú gazdasági egység a 4. fejezetnek megfelelően elismert pénzügyi biztosítéknak minősülő eszközöket birtokol;

b)  az a) pontban említett eszközökkel összefüggésben nincsenek érvényben az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet igénybe vevő intézmény követeléseinél vagy függő követeléseinél előbbre sorolt vagy azokkal egyenrangú (pari passu) követelések vagy függő követelések; továbbá

c)  a pénzügyi biztosíték elismeréséhez szükséges, a 4. fejezetben meghatározott összes követelmény teljesül.

(5)  E bekezdés alkalmazásában az esetleges devizanem-eltérések és lejárati eltérések miatt a 4. fejezet szerint korrigált fedezeti összegnek (GA) az említett eszközök volatilitással korrigált piaci értékére kell korlátozódnia, a fedezetnyújtóval szembeni kitettségnek a sztenderd módszer szerint meghatározott kockázati súlyát (g) pedig annak a kockázati súlynak a súlyozott átlagaként kell meghatározni, amelyet az említett eszközökre mint pénzügyi biztosítékokra a sztenderd módszer szerint alkalmazni kellene.

(6)  Amennyiben egy értékpapírosítási pozíció esetében teljes hitelkockázati fedezet érvényesül, a következő követelmények alkalmazandók:

a)  a hitelfedezetet nyújtó intézmény a hitelfedezetben részesülő értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékét a 3. alszakasznak megfelelően úgy számítja ki, mintha a szóban forgó pozíciót közvetlenül tartaná;

b)  a fedezetet vásárló intézmény a kockázattal súlyozott kitettségértéket a 4. fejezet alapján számítja ki.

(7)  Részleges hitelfedezet esetében az alábbi követelményeknek kell eleget tenni:

a)  a hitelfedezetet nyújtó intézmény a hitelfedezetben részesülő pozíciórészt értékpapírosítási pozícióként kezeli, és a kockázattal súlyozott kitettségértéket a 3. alszakasznak megfelelően, valamint a (8) és a (9) bekezdésre is figyelemmel úgy számítja ki, mintha a szóban forgó pozíciót közvetlenül tartaná;

b)  a hitelfedezetet vásárló intézmény az a) pontban említett fedezett pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékét a 4. fejezet alapján számítja ki. Az intézmény az értékpapírosítási pozíció hitelfedezetben nem részesülő részét különálló értékpapírosítási pozícióként kezeli, és a kockázattal súlyozott kitettségértéket a 3. alszakasznak megfelelően, valamint a (8) és a (9) bekezdésre is figyelemmel számítja ki.

(8)  A 3. alszakasz szerinti SEC-IRBA vagy SEC-SA módszert használó intézmények az alsó veszteségviselési határt (A) és a felső veszteségviselési határt (D) külön-külön határozzák meg a (7) bekezdésnek megfelelően kapott egyes pozíciókra, úgy, mintha azokat az ügylet kezdeményezésekor különálló értékpapírosítási pozíciókként bocsátották volna ki. A KIRB vagy a KSA értékét az értékpapírosítás alapjául szolgáló kitettségek eredeti halmazának figyelembevételével kell kiszámítani.

(9)  A 3. alszakasz szerinti SEC-ERBA módszert használó intézmények a következőképpen számítják ki a kockázattal súlyozott kitettségértéket a (7) bekezdésnek megfelelően kapott pozíciókra:

a)  amennyiben a pozíció a veszteségviselési rangsorban előrébb sorolt, az eredeti értékpapírosítási pozíció kockázati súlyát kell hozzárendelni;

b)  amennyiben a pozíció a veszteségviselési rangsorban hátrább sorolt, a 261. cikk (7) bekezdése szerinti származtatott minősítés rendelhető hozzá. ha nincs lehetőség származtatott minősítés alkalmazására, az intézmény az alábbiak közül a magasabb kockázati súlyt alkalmazza:

i.  a (8) bekezdés és a 3. alszakasz szerint a SEC-SA alkalmazásával kapott kockázati súly; vagy

ii.  az eredeti értékpapírosítási pozíció SEC-ERBA szerinti kockázati súlya.

250. cikk

Burkolt támogatás

(1)  Az az értékpapírosítást kezdeményező intézmény, amely a 2. szakasz szerinti értékpapírosítás alapul szolgáló kitettségéhez kapcsolódó jelentős hitelkockázatot ruházott át, valamint a szponzor intézmény a szerződéses kötelezettségeit meghaladóan nem nyújthat közvetlen vagy közvetett támogatást az értékpapírosításhoz a befektetők potenciális, illetve tényleges veszteségeinek csökkentése érdekében.

(2)  Az (1) bekezdés alkalmazásában egy ügylet nem tekinthető támogatásnak, ha azt a jelentős kockázat átruházásának vizsgálatánál megfelelően figyelembe vették, és ha mindkét fél saját érdekében eljárva, önálló és független félként hajtotta végre az ügyletet (arm's length – piaci feltételek szerinti ügylet). E célból az intézmény végrehajtja az ügylet teljes hitel-felülvizsgálatát, és figyelembe veszi legalább a következők mindegyikét:

a)  a visszavásárlási ár;

b)  az intézmény tőke- és likviditási pozíciója a visszavásárlás előtt és után;

c)  az alapul szolgáló kitettségek teljesítménye;

d)  az értékpapírosítási pozíciók teljesítménye;

e)  a támogatások hatása az értékpapírosítást kezdeményezőnél a befektetők vonatkozásában várhatóan felmerülő veszteségekre.

(3)  Az értékpapírosítást kezdeményező intézmény és a szponzor intézmény értesíti az illetékes hatóságot bármely, a (2) bekezdés szerinti értékpapírosítással kapcsolatban megkötött ügyletről.

(4)  Az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban az EBH iránymutatást bocsát ki arra vonatkozóan, hogy e cikk alkalmazásában mi minősül piaci feltételek szerinti ügyletnek, és milyen ügylet nem irányul támogatás nyújtására.

(5)  Ha az értékpapírosítást kezdeményező intézmény vagy a szponzor intézmény valamely értékpapírosítás tekintetében nem felel meg az (1) bekezdésnek, az intézmény a szóban forgó értékpapírosítás valamennyi alapul szolgáló kitettségét úgy vonja be a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámításába, mintha azokat nem értékpapírosították volna, és közzéteszi a következőket:

a)  annak tényét, hogy az (1) bekezdést megsértve támogatást nyújtott az értékpapírosításhoz; továbbá

b)  a nyújtott támogatásnak a szavatolótőke-követelményekre gyakorolt hatását.

251. cikk

Szintetikus értékpapírosítás során értékpapírosított kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámítása az értékpapírosítást kezdeményező intézménynél

(1)  Az alapul szolgáló kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámítása során a szintetikus értékpapírosítást kezdeményező intézménynek adott esetben az e szakaszban meghatározott számítási módszereket kell alkalmaznia a 2. fejezetben meghatározottak helyett. A kockázattal súlyozott kitettségértéket és a várható veszteségértéket a 3. fejezet alapján kiszámító intézmények esetében az ilyen kitettségekhez tartozó várható veszteségértéket nullának kell tekinteni.

(2)  Az első bekezdésben megállapított követelmények az értékpapírosítás alapjául szolgáló kitettségek teljes halmazára alkalmazandók. A 252. cikkre is figyelemmel az értékpapírosítást kezdeményező intézmény az értékpapírosításba bevont valamennyi ügyletrészsorozat vonatkozásában a kockázattal súlyozott kitettségértékeket e szakasz rendelkezései alapján számítja ki, ideértve azokat a pozíciókat is, amelyekre vonatkozóan az intézmény a 249. cikk alapján hitelkockázat-mérséklést tud elismerni. A hitelkockázat-mérséklésben részesülő pozíciókra alkalmazandó kockázati súlyt a 4. fejezetnek megfelelően módosítani lehet.

252. cikk

Lejárati eltérések kezelése szintetikus értékpapírosítás során

A kockázattal súlyozott kitettségértéknek a 251. cikk szerinti kiszámítása céljából az alábbiak szerint kell kiszámítani a kockázat átruházását lehetővé tevő hitelkockázati fedezet és az alapul szolgáló kitettségek közötti lejárati eltéréseket:

a)  az alapul szolgáló kitettségek lejáratának a leghosszabb lejáratú kitettség lejáratát kell tekinteni, ami nem haladhatja meg az öt évet. A hitelkockázati fedezet lejáratát a 4. fejezet szerint kell megállapítani;

b)  az értékpapírosítást kezdeményező intézménynek figyelmen kívül kell hagynia minden lejárati eltérést a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámításakor azon értékpapírosítási pozíciók esetében, amelyekre e szakasz alapján 1250%-os kockázati súlyt alkalmaztak. A fennmaradó pozíciók esetében a lejárati eltéréseket a 4. fejezetben meghatározottak szerint kell kezelni, a következő képlet alapján:

  RW* = ((RWSP · ((tt*)/(Tt*))) + (RWAss · ((Tt)/(Tt*))))

ahol:

RW*

=

a kockázattal súlyozott kitettségérték a 92. cikk (3) bekezdése a) pontjának alkalmazásában;

RWAss

=

az alapul szolgáló kitettségek arányosan számított, kockázattal súlyozott kitettségértéke, mintha azokat nem értékpapírosították volna;

RWSP

=

a 251. cikk szerint számított, kockázattal súlyozott kitettségérték a lejárati eltérés figyelmen kívül hagyásával;

T

=

az alapul szolgáló kitettség lejárata években kifejezve;

t

=

a hitelkockázati fedezet lejárata években kifejezve;

t*

=

0,25.

253. cikk

A kockázattal súlyozott kitettségérték csökkentése

(1)  Az olyan értékpapírosítási pozíciók esetében, amelyekhez e szakasz szerint 1250%-os kockázati súlyt rendeltek, az intézmények a pozícióknak a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámításánál történő figyelembevétele helyett e pozíciók kitettségértékét a 36. cikk (1) bekezdésének k) pontja alapján levonhatják az elsődleges alapvető tőkéből. Ebből a célból a kitettségérték kiszámításánál a 249. cikknek megfelelően figyelembe lehet venni az elismert, előre rendelkezésre bocsátott fedezetet.

(2)  Amennyiben az intézmény él az (1) bekezdésben meghatározott lehetőséggel, akkor a 268. cikkben meghatározott összegből levonhatja a 36. cikk (1) bekezdésének k) pontja alapján levont összeget mint maximális tőkekövetelményt, amelyet akkor kellene számításba venni az alapul szolgáló kitettségek tekintetében, ha nem kerültek volna értékpapírosításra.

2. alszakaszA módszerek és közös paraméterek hierarchiája

254. cikk

A módszerek hierarchiája

(1)  Az intézmények a 3. alszakaszban meghatározott módszerek egyikét használják az értékpapírosításba bevont valamennyi pozícióra vonatkozóan a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítására.

(2)  A 3. alszakaszban meghatározott módszereket az alábbi hierarchiának megfelelően kell alkalmazni:

a)  amennyiben a 258. cikkben meghatározott feltételek teljesülnek, az intézmény a belső minősítésen alapuló módszert (SEC-IRBA) alkalmazza a 260. cikknek megfelelően;

b)  amennyiben a SEC-IRBA nem alkalmazható, az intézmény a sztenderd módszert (SEC-SA) alkalmazza a 263. és a 264. cikknek megfelelően;

c)  amennyiben a SEC-SA nem alkalmazható, vagy amennyiben az alkalmazásából eredő kockázattal súlyozott kitettségérték 25%-kal magasabb, mint ha a SEC-ERBA módszert alkalmazták volna, az intézmény az értékpapírosítási kitettségekre vonatkozó tőkekövetelmény meghatározásának külső minősítésen alapuló módszerét (SEC-ERBA) alkalmazza a minősített pozíciók, vagy olyan pozíciók esetén, amelyeknél a 261. és a 262. cikknek megfelelően származtatott minősítést lehet alkalmazni. A SEC-ERBA módszert általában gépjárműhitelek, valamint gépjármű- és eszközlízing ügyletek esetén lehet alkalmazni.

▌  Ha az intézmény e bekezdéssel összhangban a SEC-ERBA-t alkalmazza, indokolatlan késedelem nélkül értesítenie kell az illetékes hatóságot. Az illetékes hatóság az értesítés kézhezvétele után kellően indokolt esetben kötelezheti az intézményt a SEC-SA módszer alkalmazására, és ebben az esetben a döntéséről és annak indokolásáról az értesítés kézhezvételét követő két hónapon belül tájékoztatnia kell az intézményt.

(3)  Az illetékes hatóságok eseti alapon megtilthatják a SEC-SA használatát, amennyiben az értékpapírosítás rendkívül bonyolult vagy kockázatos lenne, vagy ha az adott értékpapírosítási pozíciók rendkívüli mértékben függenének a KSA által nem megfelelően tükrözött kockázati tényezőktől, például a 258. cikk (2) bekezdésének a)–d) pontjában meghatározott jellemzőkkel rendelkező értékpapírosítások esetén. Ilyen esetekben e cikk (2) bekezdésének c) pontját kell alkalmazni.

(4)  Az e cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül, az intézmények egy ABCP-programbeli nem minősített pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámításához használhatják a 266. cikk szerinti belső értékelési módszert (IAA), amennyiben teljesülnek a 265. cikkben meghatározott feltételek.

(5)  Minden egyéb esetben az értékpapírosítási pozíciókhoz 1250%-os kockázati súlyt kell rendelni.

(6)  Az illetékes hatóságok tájékoztatják az EBH-t a kapott értesítésekről és a (2) bekezdésnek megfelelően hozott határozatokról. Az EBH monitorozza a (3) bekezdéssel összefüggő gyakorlatok teljes körét, és az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban iránymutatást ad ki.

255. cikk

A KIRB és a KSA meghatározása

(1)  Amennyiben az intézmény alkalmazza a 3. alszakasz szerinti SEC-IRBA-t, a KIRB értékét a (2)–(5) bekezdésnek megfelelően számítja ki.

(2)  Az intézmény úgy határozza meg a KIRB értékét, hogy azon kockázattal súlyozott kitettségértékeket, amelyeket a 3. fejezetnek megfelelően számítanának ki az alapul szolgáló kitettségekre úgy, mintha azok nem lennének értékpapírosítva, megszorozza az 1. fejezet szerinti, alkalmazandó tőkemegfelelési mutatóval, és osztja az alapul szolgáló kitettségek értékével. A KIRB értékét decimális formában, nulla és egy közötti számmal kell meghatározni.

(3)  A KIRB kiszámítása céljából az alapul szolgáló kitettségekre a 3. fejezetnek megfelelően kiszámítandó kockázattal súlyozott kitettségértékek magukban foglalják a következőket:

a)  az értékpapírosítás valamennyi alapul szolgáló kitettségéhez kapcsolódó várható veszteségek összege, beleértve a halmaznak a 3. fejezet szerint még részét képező, nemteljesítő, alapul szolgáló kitettségeket; továbbá

b)  az értékpapírosítás valamennyi alapul szolgáló kitettségéhez tartozó váratlan veszteségek összege, beleértve a halmaznak a 3. fejezet szerint részét képező, nemteljesítő, alapul szolgáló kitettségeket;

(4)  Az intézmény az értékpapírosításhoz alapul szolgáló kitettségekre vonatkozó KIRB értéket a vásárolt követelések tőkekövetelményének kiszámítására vonatkozóan a 3. fejezetben meghatározott előírásoknak megfelelően is kiszámíthatja. E célból a lakossági kitettségeket vásárolt lakossági követelésként, a nem lakossági kitettségeket pedig vásárolt vállalati követelésként kell kezelni.

(5)  Az intézmények külön számítják ki a KIRB értékét az olyan értékpapírosítás alapul szolgáló kitettségeinek felhígulási kockázata esetében, amelynél a szóban forgó kitettségek felhígulási kockázata jelentős.

Amennyiben a felhígulási és a hitelkockázatból eredő veszteségeket az értékpapírosítás során összesítve kezelik, az intézmények a felhígulási és a hitelkockázatra vonatkozó megfelelő KIRB értékét a 3. alszakasz alkalmazásában egyetlen KIRB értékké vonják össze. Amennyiben a hitel- vagy felhígulási kockázatból származó veszteségek fedezésére egységes tartalékalap vagy túlfedezet áll rendelkezésre, ez annak jeleként tekinthető, hogy az említett kockázatokat összesített módon kezelik.

Amennyiben a felhígulási és a hitelkockázatból eredő veszteségeket az értékpapírosítás során nem összesítve kezelik, az intézménynek módosítania kell az előző bekezdésben meghatározott kezelést, hogy prudens módon összevonja a felhígulási és a hitelkockázatra vonatkozó megfelelő KIRB értékeket.

(6)  Ha az intézmény a 3. alszakasz szerinti SEC-SA-t alkalmazza, a KSA értékét úgy számítja ki, hogy 8%-kal megszorozza azokat a kockázattal súlyozott kitettségértékeket, amelyeket a 2. fejezetnek megfelelően az alapul számított kitettségekre számítanának ki úgy, mintha azok nem lennének értékpapírosítva, és osztja az alapul szolgáló kitettségek értékével. A KSA értékét decimális formában, nulla és egy közötti számmal kell meghatározni.

E bekezdés alkalmazásában az intézmények az alapul szolgáló kitettségek kitettségértékét a 34. és a 110. cikk szerinti egyedi hitelkiigazítások és további értékkiigazítások nettósítása, valamint más szavatolótőke-csökkentések nélkül számítják ki.

(7)  Az (1)–(6) bekezdés alkalmazásában, ha az értékpapírosítási struktúra különleges célú gazdasági egység alkalmazását foglalja magában, akkor a különleges célú gazdasági egység értékpapírosításhoz kapcsolódó valamennyi kitettségét alapul szolgáló kitettségként kell kezelni. Az előző sérelme nélkül az intézmény a KIRB vagy a KSA kiszámítása céljából kizárhatja a különleges célú gazdasági egység kitettségeit az alapul szolgáló kitettségek halmazából, ha a különleges célú gazdasági egység kitettségeinek kockázata nem jelentős, vagy ha az nem befolyásolja az intézmény értékpapírosítási pozícióit.

Szintetikus értékpapírosítás esetében azokat a jelentős bevételeket, melyek olyan hitelkockázati eseményhez kapcsolt értékpapírok kibocsátásából vagy a különleges célú gazdasági egység egyéb fedezett kötelezettségeiből származnak, amelyek az értékpapírosítási pozíciók visszafizetésének biztosítékaként szolgálnak, be kell vonni a KIRB vagy KSA kiszámításába, ha a biztosíték hitelkockázatára az ügyletrészsorozatonkénti veszteségelosztás vonatkozik.

(8)  Az (5) bekezdés harmadik albekezdésének alkalmazásában az EBA az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően iránymutatást bocsát ki a felhígulási és a hitelkockázatra vonatkozó KIRB értékeinek összevonására vonatkozó megfelelő módszerekhez, amennyiben ezeket a kockázatokat az értékpapírosítás során nem kezelik összesített módon.

256. cikk

Az alsó veszteségviselési határ (attachment point – A) és a felső veszteségviselési határ (detachment point – D) meghatározása

(1)  A 3. alszakasz alkalmazásában az intézmény az alsó veszteségviselési határt (A) abban a küszöbértékben állapítja meg, amelynél az alapul szolgáló kitettségek halmazán belül megkezdődne a veszteségeknek a vonatkozó értékpapírosítási pozícióhoz való elosztása.

Az alsó veszteségviselési határt (A) nulla és egy közé eső decimális értékkel kell kifejezni, amely vagy nullával vagy – amennyiben ez a nagyobb érték – az értékpapírosításhoz alapul szolgáló kitettséghalmaz fennálló egyenlegének a vonatkozó értékpapírosítási pozíciót tartalmazó ügyletrészsorozatnál előbbre sorolt vagy azzal egyenrangú (pari passu) valamennyi ügyletrészsorozat fennálló egyenlegével csökkentett értéke és az értékpapírosítás valamennyi alapul szolgáló kitettségének fennálló egyenlege egymáshoz viszonyított arányával egyenlő.  

(2)  A 3. alszakasz alkalmazásában az intézmény a felső veszteségviselési határt (D) abban a küszöbértékben állapítja meg, amelynél az alapul szolgáló kitettségek halmazán belül a veszteségek a vonatkozó értékpapírosítási pozíciót tartalmazó ügyletrészsorozatban a kölcsöntőke teljes veszteségét eredményeznék.

A felső veszteségviselési határt (D) nulla és egy közé eső decimális értékkel kell kifejezni, amely vagy nullával vagy – amennyiben ez a nagyobb érték – az értékpapírosításhoz alapul szolgáló kitettséghalmaz fennálló egyenlegének a vonatkozó értékpapírosítási pozíciót tartalmazó ügyletrészsorozatnál előbbre sorolt valamennyi ügyletrészsorozat fennálló egyenlegével csökkentett értéke és az értékpapírosítás valamennyi alapul szolgáló kitettségének fennálló egyenlege egymáshoz viszonyított arányával egyenlő.  

(3)  Az (1) és a (2) bekezdés alkalmazásában az intézmény a túlfedezetet és az előre rendelkezésre bocsátott tartalékszámlákat ügyletrészsorozatként, az ilyen tartalékszámlákat alkotó eszközöket pedig alapul szolgáló kitettségként kezeli.

(4)  Az (1) és a (2) bekezdés alkalmazásában az intézmény figyelmen kívül hagyja az előre nem rendelkezésre bocsátott olyan tartalékszámlákat és eszközöket, amelyek nem biztosítanak hitelminőség-javítást, például a csak likviditási támogatást jelentőket, a deviza- vagy kamatcsereügyleteket és a szóban forgó értékpapírosítási pozíciókhoz kapcsolódó készpénzbiztosíték-számlákat. Az előre rendelkezésre bocsátott tartalékszámlák és a hitelminőség-javítást biztosító eszközök esetében az intézmény a számláknak vagy eszközöknek csak a veszteségviselő részét kezeli értékpapírosítási pozícióként.

257. cikk

Az ügyletrészsorozat lejáratának (MT)meghatározása

(1)  A 3. alszakasz alkalmazásában és a (3) bekezdésre is figyelemmel az intézmény egy ügyletrészsorozat lejáratát a következőképpen állapíthatja meg:

a)  az ügyletrészsorozat keretében esedékes szerződés szerinti kifizetések lejáratának súlyozott átlagaként a következő képlet alapján számítva:

 

ahol CFt a kötelezett által t időszak során teljesítendő valamennyi szerződés szerinti kifizetést (kölcsöntőke, kamatfizetés és díjak) jelöli; vagy

b)  az ügyletrészsorozat jogilag rögzített végső lejárati ideje szerint, a következő képlet alapján számítva:

MT = 1 + (ML – 1) * 80%,

ahol ML az ügyletrészsorozat jogilag rögzített végső lejárati ideje.

(2)   ▌

(3)  Az (1) és a (2) bekezdés alkalmazásában az ügyletrészsorozat lejáratát MT) minden esetben egyéves alsó és ötéves felső határ figyelembevételével kell meghatározni.

(4)  Amennyiben az intézmény szerződésből adódóan válhat kitetté az alapul szolgáló kitettségekből eredő lehetséges veszteségnek, az intézménynek az értékpapírosítási pozíció lejáratát a szóban forgó kitettségek súlyozott átlagos lejáratának figyelembevételével kell meghatároznia. Ugyanez alkalmazandó az (EU) .../... rendelet (STS-rendelet) 12. cikkének (6) bekezdése szerinti, lejárat előtti törlesztést biztosító rulírozó kitettségek értékpapírosítására. Egyéb rulírozó kitettségek esetében a rulírozó időszak alatt hozzáadható kitettség szerződés szerinti lehetséges leghosszabb fennmaradó lejáratát kell figyelembe venni.

3. alszakaszA kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámításának módszerei

258. cikk

A belső minősítésen alapuló módszer (SEC-IRBA) használatának feltételei

(1)  Az intézmények akkor használják a SEC-IRBA-t egy értékpapírosítási pozícióval összefüggésben a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámításához, ha a következő feltételek teljesülnek:

a)  a pozíciót IRB-halmaz vagy vegyes halmaz fedezi, és az utóbbi esetben az intézmény a 3. szakasznak megfelelően ki tudja számítani a KIRB értékét az alapul szolgáló ▌kitettségérték legalább 95%-ára;

b)  az intézmény számára elegendő ▌ információ áll rendelkezésre az értékpapírosítás alapul szolgáló kitettségeire vonatkozóan ahhoz, hogy ki tudja számítani a KIRB értéket; továbbá

c)  az intézmény számára nincs megtiltva a SEC-IRBA (2) bekezdés szerinti alkalmazása egy meghatározott értékpapírosítási pozícióval összefüggésben.

(2)  Az illetékes hatóságok eseti alapon megtilthatják a SEC-IRBA használatát, ha az értékpapírosítás nagyon összetett vagy kockázatos jellemzőkkel rendelkezik. Ezzel összefüggésben nagyon összetett vagy kockázatos jellemzőnek tekinthetők a következők:

a)  az olyan hitelminőség-javítás, amely a kölcsöntőke-törlesztés vagy a kamatfizetés nemteljesítéséből eredő portfólióveszteségektől eltérő okból erodálódhat;

b)  a halmazok olyan kitettségekből állnak, amelyek belső korrelációja egy ágazatra vagy földrajzi területre való koncentráció következtében nagyfokú;

c)  olyan ügyletek, amelyek esetében az értékpapírosítási pozíciók visszafizetése nagyban függ olyan kockázati tényezőktől, amelyeket a KIRB nem tartalmaz; vagy

d)  az ügyletrészsorozatok közötti nagyon összetett veszteségelosztások.

259. cikk

A kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása a SEC-IRBA szerint

(1)  A SEC-IRBA keretében egy értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékét úgy kell kiszámítani, hogy a pozíció 248. cikk szerint kiszámított kitettségértékét meg kell szorozni az alábbiaknak megfelelően meghatározott, alkalmazandó kockázati súllyal, amelynek alsó határa minden esetben 15%:

RW = 1 250%              ha D ≤ KIRB

RW = 12.5žKSSFA(KIRB)             ha A ≥ KIRB

  ha A˂ KIRB˂D

ahol:

KIRB az alapul szolgáló kitettségek halmazának 255. cikk szerinti tőkekövetelménye

D a 256. cikknek megfelelően meghatározott felső veszteségviselési határ

A a 256. cikknek megfelelően meghatározott alsó veszteségviselési határ

 

ahol:

a = –(1 / (p * KIRB))

u = D – KIRB

l = max (A - KIRB; 0)

ahol:

p = max [0.3; (A + B*(1/N) + C* KIRB + D*LGD + E*MT)]

ahol:

N az alapul szolgáló kitettségek halmazában lévő kitettségek (4) bekezdés szerint kiszámított tényleges száma

LGD az alapul szolgáló kitettségek halmazának (5) bekezdés szerint kiszámított, kitettséggel súlyozott átlagos nemteljesítéskori veszteségrátája

MT az ügyletrészsorozat 257. cikk szerint meghatározott lejárata

Az A, B, C, D és E paramétereket a következő áttekintő táblázat alapján kell meghatározni:

 

 

A

B

C

D

E

Vállalati

Előre sorolt, granuláris (N ≥ 25)

0

3.56

–1.85

0.55

0.07

Előre sorolt, nem-granuláris (N < 25)

0.11

2.61

–2.91

0.68

0.07

Nem előre sorolt, granuláris (N ≥ 25)

0.16

2.87

–1.03

0.21

0.07

Nem előre sorolt, nem-granuláris (N < 25)

0.22

2.35

–2.46

0.48

0.07

Lakossági

Előre sorolt

0

0

–7.48

0.71

0.24

Nem előre sorolt

0

0

–5.78

0.55

0.27

(2)  Ha az alapul szolgáló IRB-halmaz lakossági és nem lakossági kitettségeket egyaránt tartalmaz, a halmazt egy lakossági és egy nem lakossági alhalmazra kell bontani, és minden egyes alhalmazra különálló p paramétert (valamint a megfelelő inputparamétereket – N, KIRB és LGD) kell becsülni. Ezt követően az egyes alhalmazok p paraméterei és az egyes alhalmazokban levő kitettségek nominális értéke alapján ki kell számítani az ügyletre vonatkozó p paraméter súlyozott átlagát.

(3)  Amennyiben az intézmény a SEC-IRBA-t vegyes halmazra alkalmazza, a p paraméter kiszámításához csak az IRB-módszerhez tartozó alapul szolgáló kitettségeket veheti figyelembe. E célból figyelmen kívül kell hagyni a sztenderd módszerhez tartozó alapul szolgáló kitettségeket.

(4)  A kitettségek tényleges számát (N) az alábbiak szerint kell kiszámítani:

 

ahol EADi a halmaz i-edik eszközéhez kapcsolódó nemteljesítéskori kitettség.

Az ugyanazon kötelezettel szembeni többszörös kitettségeket össze kell vonni, és egy kitettségnek kell tekinteni.

(5)  A kitettséggel súlyozott átlagos nemteljesítéskori veszteségrátát (LGD) az alábbiak szerint kell kiszámítani:

 

LGDi az i-edik kötelezettel szembeni összes kitettség átlagos LGD értéke.

Amennyiben a vásárolt követelések hitel- és felhígulási kockázatát az értékpapírosításon belül összevonva kezelik, az LGD érték a hitelkockázat LGD értékének és 100 % felhígulási kockázati LGD-értéknek a súlyozott átlaga. Ehhez a kockázati súlyokat a hitelkockázat, illetve a felhígulási kockázat különálló IRB-tőkekövetelményei képezik. E célból amennyiben a hitel- vagy a felhígulási kockázatból eredő veszteségek fedezésére egységes tartalékalap vagy [túlfedezet] áll rendelkezésre, ez annak jeleként tekinthető, hogy az említett kockázatokat összesített módon kezelik.

(6)  Ha a legnagyobb alapul szolgáló kitettség aránya (C1) a halmazon belül legfeljebb 3%, az intézmény az N és az LGD-k kitettséggel súlyozott átlagának kiszámításához használhatja a következő egyszerűsített módszert:

 

LGD = 0.50

ahol

Cm a legnagyobb m kitettség részaránya a halmazon belül (például a 15%-os részarány 0,15-os értéknek felel meg); továbbá

az „m” értékét az intézmény határozza meg.

Ha csak C1 áll rendelkezésre, és értéke legfeljebb 0,03, az intézmény az LGD értékét 0,5-ben, N értékét pedig 1/C1-ben állapíthatja meg.

(7)  Ha a pozíció vegyes halmazon alapul, és az intézmény a 258. cikk (1) bekezdése a) pontjának megfelelően ki tudja számítani a KIRB értékét az alapul szolgáló kitettségértékek legalább 95%-ára, az intézmény az alapul szolgáló kitettségekre vonatkozó tőkekövetelményt a következőképpen számítja ki:

dˑ KIRB + (1–d)ˑ KSA,

ahol

d azon alapul szolgáló kitettségek kitettségértékének az összes alapul szolgáló kitettség kitettségértékéhez képest mért százalékos aránya, amelyekre vonatkozóan a bank a KIRB értékét ki tudja számítani; továbbá

KIRB és KSA a 255. cikk szerint meghatározott.

(8)  Ha az intézménynek származtatott eszköz formájában van értékpapírosított pozíciója, ahhoz olyan származtatott kockázati súlyt rendelhet, amely egyenértékű a referenciapozíció e cikk szerint számított kockázati súlyával.

Az első albekezdés alkalmazásában a referenciapozíció az a pozíció, amely minden tekintetben egyenrangú (pari passu) a származtatott ügylettel, vagy – ilyen egyenrangú pozíció hiányában – az a pozíció, amely a veszteségviselési rangsorban közvetlenül a származtatott ügylet alá rendelt.

260. cikk

STS-értékpapírosítások kezelése a SEC-IRBA szerint

A SEC-IRBA keretében egy STS-értékpapírosításhoz tartozó pozíció kockázati súlyát a 259. cikknek megfelelően kell kiszámítani, a következő módosításokkal:

az előre sorolt értékpapírosítási pozíciók kockázati súlyának alsó határa = 10%

p = max [0.3; 0.5ˑ (A + Bˑ(1/N) + Cˑ KIRB + D*LGD + EˑMT)]

261. cikk

A kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása a külső minősítésen alapuló módszer szerint (SEC-ERBA)

(1)  Egy értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékének SEC-ERBA szerinti kiszámításához a pozíció 248. cikk szerint kiszámított kitettségértékét meg kell szorozni az e cikk szerinti alkalmazandó kockázati súllyal.

(2)  Rövid lejáratú hitelminősítéssel rendelkező kitettségek esetében vagy olyan esetben, ha a minősítés a (7) bekezdésnek megfelelően rövid lejáratú hitelminősítésből származtatható, a következő kockázati súlyokat kell alkalmazni:

1. táblázat

Hitelminőségi besorolás

1

2

3

Az összes egyéb minősítés

Kockázati súly

15%

50%

100%

1 250%

(3)  Hosszú lejáratú hitelminősítéssel rendelkező kitettségek esetében vagy olyan esetben, ha a minősítés a (7) bekezdésnek megfelelően hosszú lejáratú hitelminősítésből származtatható, a 2. táblázatban meghatározott kockázati súlyokat kell alkalmazni adott esetben az ügyletrészsorozat 257. cikk és a (4) bekezdés szerinti lejáratával, valamint a nem előre sorolt ügyletrészsorozatok (5) bekezdés szerinti szélességével kiigazítva:

2. táblázat

Hitelminőségi besorolás

Előre sorolt ügyletrészsorozat

Nem előre sorolt (keskeny) ügyletrészsorozat

Ügyletrészsorozat lejárata (MT)

Ügyletrészsorozat lejárata (MT)

1 év

5 év

1 év

5 év

1

15%

20%

15%

70%

2

15%

30%

15%

90%

3

25%

40%

30%

120%

4

30%

45%

40%

140%

5

40%

50%

60%

160%

6

50%

65%

80%

180%

7

60%

70%

120%

210%

8

75%

90%

170%

260%

9

90%

105%

220%

310%

10

120%

140%

330%

420%

11

140%

160%

470%

580%

12

160%

180%

620%

760%

13

200%

225%

750%

860%

14

250%

280%

900%

950%

15

310%

340%

1050%

1050%

16

380%

420%

1130%

1130%

17

460%

505%

1250%

1250%

Minden egyéb

1250%

1250%

1250%

1250%

(4)  Azon ügyletrészsorozatok kockázati súlyának meghatározásához, amelyek lejárata egy és öt év között van, az intézmény lineáris interpolációt alkalmaz az egyéves és ötéves lejáratokra a 2. táblázatnak megfelelően alkalmazandó kockázati súlyok között.

(5)  Az intézmény a nem előre sorolt ügyletrészsorozatok kockázati súlyának megállapítása során a következő módon veszi figyelembe az ügyletrészsorozat szélességét:

RW = [RW a lejárat alapján a (4) bekezdés szerint kiigazítva] [1 – min(T; 50%)]

ahol

T = az ügyletrészsorozat szélessége (D – A)

ahol

D a 256. cikknek megfelelően meghatározott felső veszteségviselési határ

A a 256. cikknek megfelelően meghatározott alsó veszteségviselési határ

(6)  A nem előre sorolt ügyletrészsorozatok (3)–(5) bekezdés alapján kiszámított kockázati súlyára 15%-os alsó határérték vonatkozik. Továbbá az így kapott kockázati súly nem lehet kisebb ugyanazon értékpapírosítás előre sorolt, ugyanolyan hitelminősítésű és lejáratú hipotetikus ügyletrészsorozatának kockázati súlyánál.

(7)  Származtatott minősítés alkalmazásához az intézményeknek a nem minősített pozíciókhoz egy olyan minősített referenciapozíció hitelminősítésével egyenértékű származtatott hitelminősítést kell rendelniük, amely teljesíti az alábbi feltételek mindegyikét:

a)  a referenciapozíció minden tekintetben egyenrangú (pari passu) a nem minősített értékpapírosítási pozícióval, vagy – egyenrangú pozíció hiányában – a referenciapozíció közvetlenül alárendelt a nem minősített pozícióhoz képest.

b)  a referenciapozíció nem részesül harmadik fél által nyújtott olyan garanciában vagy egyéb hitelminőség-javításban, melyek a nem minősített pozíció esetében nem állnak rendelkezésre;

c)  a referenciapozíció lejárata megegyezik a szóban forgó nem minősített pozíció lejáratával vagy hosszabb annál;

d)  az intézmény a származtatott minősítéseket rendszeresen aktualizálja annak érdekében, hogy azok tükrözzék a referenciapozíció hitelminősítésében bekövetkező változásokat.

262. cikk

STS-értékpapírosítások kezelése a SEC-ERBA szerint

(1)  A SEC-ERBA keretében egy STS-értékpapírosításhoz tartozó pozíció kockázati súlyát a 261. cikknek megfelelően kell kiszámítani, figyelemmel az e cikkben meghatározott módosításokra is:

(2)  Rövid lejáratú hitelminősítéssel rendelkező kitettségek esetében vagy olyan esetben, ha a minősítés a 261. cikk (7) bekezdésének megfelelően rövid lejáratú hitelminősítésből származtatható, a következő kockázati súlyokat kell alkalmazni:

3. táblázat

Hitelminőségi besorolás

1

2

3

Az összes egyéb minősítés

Kockázati súly

10%

35%

70%

1250%

(3)  Hosszú lejáratú hitelminősítéssel rendelkező kitettségek esetében vagy olyan esetben, ha a minősítés a 261. cikk (7) bekezdésének megfelelően hosszú lejáratú hitelminősítésből származtatható, a kockázati súlyokat a 4. táblázatnak megfelelően kell meghatározni, kiigazítva az ügyletrészsorozat lejáratával (MT) a 257. cikk és a 261. cikk (4) bekezdése szerint, valamint a nem előre sorolt ügyletrészsorozatok esetében az ügyletrészsorozat szélességével a 261. cikk (5) bekezdése szerint:

4. táblázat

Hitelminőségi besorolás

Előre sorolt ügyletrészsorozat

Nem előre sorolt (keskeny) ügyletrészsorozat

Ügyletrészsorozat lejárata (MT)

Ügyletrészsorozat lejárata (MT)

1 év

5 év

1 év

5 év

1

10%

15%

15%

50%

2

10%

20%

15%

55%

3

15%

25%

20%

75%

4

20%

30%

25%

90%

5

25%

35%

40%

105%

6

35%

45%

55%

120%

7

40%

45%

80%

140%

8

55%

65%

120%

185%

9

65%

75%

155%

220%

10

85%

100%

235%

300%

11

105%

120%

355%

440%

12

120%

135%

470%

580%

13

150%

170%

570%

650%

14

210%

235%

755%

800%

15

260%

285%

880%

880%

16

320%

355%

950%

950%

17

395%

430%

1250%

1250%

Minden egyéb

1250%

1250%

1250%

1250%

263. cikk

A kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása a sztenderd módszer szerint (SEC-SA)

(1)  A SEC-SA keretében egy értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékét úgy kell kiszámítani, hogy a pozíció 248. cikk szerint kiszámított kitettségértékét meg kell szorozni az alábbiaknak megfelelően meghatározott, alkalmazandó kockázati súllyal, amelynek alsó határa minden esetben 15%:

RW = 1 250%            ha D ≤ KA

RW = 12.5ž KSSFA(KA)          ha A ≥ KA

   ha A˂KA˂D

ahol:

D a 256. cikknek megfelelően meghatározott felső veszteségviselési határ

A a 256. cikknek megfelelően meghatározott alsó veszteségviselési határ

KA a (2) bekezdés szerint számított paraméter

 

ahol:

a = –(1 / (p * KA))

u = D – KA

l = max (A – KA; 0)

p = 1 olyan értékpapírosítási pozíció esetében, amely nem újra-értékpapírosítási pozíció

(2)  Az (1) bekezdés alkalmazásában KA a következőképpen számítandó ki:

 

ahol:

az alapul szolgáló halmaz 255. cikk szerint meghatározott tőkekövetelménye

W = a nemteljesítő alapul szolgáló kitettségek névértékei összegének az összes alapul szolgáló kitettség névértékéhez viszonyított aránya. E célból a nemteljesítő kitettség olyan alapul szolgáló kitettség, amelyre a következők valamelyike vonatkozik: i. 90 napja vagy annál régebb óta késedelmes; ii. csőd- vagy fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá tartozik; iii. végrehajtás vagy hasonló eljárás hatálya alá tartozik; vagy iv. az értékpapírosítási dokumentáció alapján nemteljesítő.

Ha az intézmény a halmazban lévő alapul szolgáló kitettségek legfeljebb 5 %-ára vonatkozóan nem ismeri a késedelmi státuszt, a KA kiszámításakor alkalmazhatja a SEC-SA-t a következő kiigazítással:

 

Ha az intézmény a halmazban lévő alapul szolgáló kitettségek több mint 5%-ára vonatkozóan nem ismeri a késedelmi státuszt, az értékpapírosítási pozícióra 1 250%-os kockázati súlyt kell alkalmazni.

(3)  Ha az intézménynek származtatott eszköz formájában van értékpapírosított pozíciója, ahhoz olyan származtatott kockázati súlyt rendelhet, amely egyenértékű a referenciapozíció e cikk szerint számított kockázati súlyával.

E bekezdés alkalmazásában a referenciapozíció az a pozíció, amely minden tekintetben egyenrangú (pari passu) a származtatott eszközzel, vagy ilyen egyenrangú pozíció hiányában az a pozíció, amely a származtatott eszközhöz képest közvetlenül alárendelt.

264. cikk

STS-értékpapírosítások kezelése a SEC-SA szerint

A SEC-SA keretében egy STS-értékpapírosítás kockázati súlyát a 263. cikknek megfelelően kell kiszámítani, figyelemmel a következő módosításokra is:

az előre sorolt értékpapírosítási pozíciók kockázati súlyának alsó határa = 10%

p = 0,5

265. cikk

A belső értékelési módszer (IAA) alkalmazási köre és operatív követelményei

(1)  Az intézmények akkor számíthatják ki az ABCP-programokban meglévő nem minősített pozíciók kockázattal súlyozott kitettségértékeit a 266. cikk szerinti belső értékelési módszerrel, ha illetékes hatóságaiktól megkapták a (2) bekezdés szerinti engedélyt.

(2)  Az illetékes hatóságok az intézmények számára egyértelműen meghatározott alkalmazási körön belül engedélyezhetik a belső értékelési módszer használatát, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)  az ABCP-program keretében kibocsátott kereskedelmi értékpapírokban levő összes pozíció minősített pozíció;

b)  a pozíció hitelminőségének belső értékelési módszere egy vagy több külső hitelminősítő intézet nyilvánosan hozzáférhető, azonos típusú értékpapírosítási pozíciók vagy alapul szolgáló kitettségek minősítésére vonatkozó értékelési módszereit tükrözi;

c)  az intézmény belső értékelési eljárása legalább annyira konzervatív, mint azoknak a külső hitelminősítő intézeteknek a nyilvánosan hozzáférhető értékelései, amelyek külső minősítést adtak az ABCP-program során kibocsátott kereskedelmi értékpapírokra vonatkozóan, különös tekintettel a stressztényezőkre és egyéb releváns számszerű elemekre;

d)  az intézmény belső értékelési módszere figyelembe veszi az ABCP-program kereskedelmi értékpapírjait minősítő elismert külső hitelminősítő intézetek által nyilvánosságra hozott valamennyi vonatkozó minősítési módszert, és a külső hitelminősítő intézetek hitelminősítésének megfelelő minősítési kategóriákat tartalmaz. Az intézmény belső nyilvántartásaiban dokumentálja az arra vonatkozó magyarázatot, hogy az e pontban meghatározott követelményeket milyen módon teljesítik, és rendszeresen frissíti ezt a dokumentumot;

e)  az intézmény a belső minősítési módszert belső kockázatkezelési célra is alkalmazza, beleértve a döntéshozatali, vezetői információs és a belső tőkeallokációs folyamatokat is;

f)  belső vagy külső auditorok, külső hitelminősítő intézet, illetve az intézmény belső hitel-felülvizsgálati vagy kockázatkezelési feladatokat ellátó szervezeti egységei rendszeresen felülvizsgálják a belső értékelési folyamatot, valamint az intézmény ABCP-programban meglévő kitettségeinek hitelminőségére vonatkozó belső értékelések minőségét;

g)  az intézmény folyamatosan nyomon követi belső minősítéseinek teljesítményét a belső értékelési módszer teljesítményének értékelése érdekében, és a módszert szükség szerint módosítja, ha a kitettségek teljesítménye rendszeresen eltér a belső minősítések által jelzettől;

h)  az ABCP-program a program kezelőjének szóló iránymutatás formájában a kockázatvállalás és felelősség irányítására vonatkozó előírásokat tartalmaz, legalább a következőkre vonatkozóan:

i.  az i) pont szerinti befogadhatósági kritériumok;

ii.  a likviditási hitelkeretekből és a hitelminőség-javítási keretekből adódó kitettségek típusa és pénzbeli értéke;

iii.  az ABCP-programban lévő értékpapírosítási pozíciók közötti veszteségmegoszlás;

iv.  az átruházott eszközök jogi és gazdasági szempontból történő elkülönítése az eszközöket eladó személytől;

i)  az ABCP-program befogadhatósági kritériumai előírják legalább a következőket:

i.  a lényegesen késedelmes vagy nemteljesítő eszközök megvásárlásának kizárása;

ii.   az egy kötelezettre vagy földrajzi területre vonatkozó túlzott koncentráció korlátozása;

iii.  a megvásárolni kívánt eszközök futamidejének korlátozása;

j)  az eszközt eladó hitelkockázati és üzleti profiljának elemzése, ami kiterjed legalább a következőkre:

i)  az eladó múltbeli és várható pénzügyi teljesítménye;

ii.  aktuális piaci pozíciója és jövőbeli várható versenyképessége;

iii.  tőkeszerkezete, pénzáramlása, kamatfedezete és adósságminősítése;

iv.   kockázatvállalási feltételei, fizető képessége és beszedési folyamatai;

k)  az ABCP-program rendelkezik olyan beszedési szabályzatokkal és folyamatokkal, amelyek figyelembe veszik az állománykezelő működési képességét és hitelminőségét, valamint olyan jellemzőkkel, amelyek csökkentik az eladó, illetve az állománykezelő teljesítményével összefüggő kockázatot. E pont alkalmazásában a teljesítménnyel összefüggő kockázatok csökkenthetők az eladó vagy állománykezelő aktuális hitelminőségén alapuló olyan kiváltó feltételek alkalmazásával, amelyek révén megelőzhető, hogy az eladó, illetve az állománykezelő fizetésképtelensége esetén az ABCP-program ne férjen hozzá az őt megillető forrásokhoz;

l)  az ABCP-program által megvásárolható eszközök halmazára vonatkozó összesített veszteségbecslés figyelembe veszi az összes potenciális kockázatforrást, például a hitelkockázatot és a felhígulási kockázatot;

m)  amennyiben az eladó által biztosított hitelminőség-javítás mértéke csak a hitellel kapcsolatos veszteségen alapul, és a felhígulási kockázat az adott eszközhalmaz esetében jelentős, az ABCP-program különálló, a felhígulási kockázatra vonatkozó tartalékot foglal magában;

n)  a szükséges hitelminőség-javítási szint meghatározásakor a programnak több évnyi múltbeli információt kell figyelembe vennie, beleértve a veszteségeket, késedelmeket, a felhígulást és a követelések megtérülési idejét;

o)  az alapul szolgáló portfólió potenciális hitelminőség-romlásának mérséklése érdekében az ABCP-program a kitettségek megvásárlására vonatkozó strukturális elemeket tartalmaz. Ezen elemek közé tartozhatnak a további értékpapír-kibocsátást meggátoló, illetve a meglévő eszközállomány értékesítését kiváltó, adott kitettséghalmazra vonatkozó feltételek;

p)  az intézmény értékeli az alapul szolgáló eszközhalmaz jellemzőit, például hitelminősítésének súlyozott átlagát, és megállapítja az egy kötelezettre vagy egy földrajzi területre vonatkozó koncentrációt, valamint az eszközhalmaz granularitását.

(3)  Amennyiben az intézmény belső ellenőrzési, hitel-felülvizsgálati vagy kockázatkezelési feladatokat ellátó szervezeti egységei végzik a (2) bekezdés f) pontjában előírt felülvizsgálatot, azok függetlenek az intézmény ABCP-programmal foglalkozó belső egységeitől, és nem állnak kapcsolatban az ügyféllel.

(4)  Azok az intézmények, amelyek engedélyt kaptak a belső értékelési módszer alkalmazására, csak az alábbi feltételek mindegyikének teljesülése esetén térhetnek vissza az IAA alkalmazási körébe tartozó pozíciók esetében másik módszer alkalmazásához:

a)  az intézmény az illetékes hatóság számára meggyőző módon bemutatta, hogy megfelelő indoka van egy másik módszer alkalmazásához történő visszatérésre;

b)  az intézmény megkapta az illetékes hatóság előzetes engedélyét.

266. cikk

A kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása az IAA szerint

(1)  A belső értékelési módszer alapján az intézmény az ABCP-programhoz tartozó nem minősített pozíciót belső értékelése alapján a 265. cikk (2) bekezdésének d) pontjában meghatározott valamely minősítési kategóriához rendeli. A pozícióhoz ugyanazt a származtatott minősítést kell hozzárendelni, mint amely a 265. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján az adott minősítési kategóriához tartozó hitelminősítés.

(2)  Az (1) bekezdés alapján kapott minősítésnek az első hozzárendelés időpontjában legalább befektetési vagy annál jobb minősítésűnek kell lennie, és azt a kockázattal súlyozott kitettségérték 261. vagy adott esetben 262. cikk szerinti kiszámítása céljából külső hitelminősítő intézet által adott figyelembe vehető hitelminősítésnek kell tekinteni.

4. alszakaszAz értékpapírosítási pozíciókra vonatkozó felső határok

267. cikk

Előre sorolt értékpapírosítási pozíciók esetében alkalmazandó maximális kockázati súly: „look through” megközelítés

(1)  Amennyiben az intézmény mindenkor ismeri az alapul szolgáló kitettségek összetételét, egy előre sorolt értékpapírosítási pozícióhoz olyan maximális kockázati súlyt rendelhet, amely egyenlő az alapul szolgáló kitettségekre vonatkozó azon átlagos kockázati súllyal, amely akkor lenne alkalmazandó, ha az alapul szolgáló kitettségeket nem értékpapírosították volna.

(2)  Alapul szolgáló kitettségek olyan halmazai esetében, amelyekre az intézmény kizárólag a sztenderd módszert vagy az IRB-módszert alkalmazza, a maximális kockázati súly egyenlő azon kitettséggel súlyozott átlagos kockázati súllyal, amely akkor lenne a 2. vagy a 3. fejezet szerint alkalmazandó az alapul szolgáló kitettségekre, ha azokat nem értékpapírosították volna.

Vegyes halmazok esetében a maximális kockázati súlyt a következőképpen kell kiszámítani:

a)  amennyiben az intézmény a SEC-IRBA-t alkalmazza, az alapul szolgáló halmaz sztenderd módszerhez tartozó részéhez és IRB-módszerhez tartozó részéhez külön-külön hozzá kell rendelni a vonatkozó módszer szerinti megfelelő kockázati súlyt;

b)  ha az intézmény a SEC-SA-t vagy a SEC-ERBA-t alkalmazza, az előre sorolt értékpapírosítási pozíciókra vonatkozó maximális kockázati súlynak egyenlőnek kell lennie az alapul szolgáló kitettségek sztenderd módszer szerinti kockázati súlyának súlyozott átlagával.

(3)  E cikk alkalmazásában az IRB-módszer szerint, a 3. fejezetnek megfelelően alkalmazandó kockázati súly magában foglalja a várható veszteségek alapul szolgáló kitettségeken belüli nemteljesítéskori kitettségekhez viszonyított arányának 12,5-szeresét.

(4)  Amennyiben az (1) bekezdésnek megfelelően kiszámított maximális kockázati súly alacsonyabb kockázati súlyt eredményez, mint a kockázati súlyokra vonatkozóan értelemszerűen a 259–264. cikkben meghatározott alsó határ, az előbbit kell alkalmazni.

268. cikk

Maximális tőkekövetelmények

(1)  A SEC-IRBA-t használó értékpapírosítást kezdeményező, szponzor vagy más intézmény, vagy a SEC-ERBA-t, illetőleg a SEC-SA-t használó értékpapírosítást kezdeményező vagy szponzor intézmény az általa tartott értékpapírosítási pozícióra azzal a tőkekövetelménnyel egyenlő maximális tőkekövetelményt alkalmazhat, amelyet a 2. vagy a 3. fejezetnek megfelelően úgy számítanának ki az alapul szolgáló kitettségekre, mintha azokat nem értékpapírosították volna. E cikk alkalmazásában az IRB szerinti tőkekövetelmény magában foglalja a szóban forgó kitettségek 3. fejezetnek megfelelően kiszámított várható veszteségét, valamint a váratlan veszteségek 1,06-dal megszorzott összegét.

(2)  Vegyes halmazok esetében a maximális tőkekövetelményt az alapul szolgáló kitettségek IRB és sztenderd módszer szerinti részére vonatkozó, az (1) bekezdésnek megfelelően számított tőkekövetelmények kitettséggel súlyozott átlagaként kell meghatározni.

(3)  A maximális tőkekövetelmény az (1) vagy a (2) bekezdésnek megfelelően kiszámított összeg szorozva a következőképpen kiszámított P tényezővel:

a)  olyan intézmény esetében, amelynek egyetlen ügyletrészsorozatban egy vagy több értékpapírosítási pozíciója van, a P tényező egyenlő az intézmény által az adott ügyletrészsorozatban tartott értékpapírosítási pozíciók névértékének az ügyletrészsorozat névértékéhez viszonyított arányával;

b)  olyan intézmény esetében, amelynek különböző ügyletrészsorozatokban van értékpapírosítási pozíciója, a P tényező egyenlő az érintett ügyletrészsorozatok figyelembevételével megállapított maximális érdekeltséghányaddal. E célból az egyes ügyletrészsorozatokra vonatkozó érdekeltséghányadot az a) pontnak megfelelően kell kiszámítani.

(4)  Valamely értékpapírosítási pozíció maximális tőkekövetelményének e cikk szerinti kiszámításakor az értékesítésből származó nyereség teljes összegét és az értékpapírosítási ügyletből származó hitelminőség-javító leválasztott kamatú értékpapír értékét le kell vonni az elsődleges alapvető tőkeelemekből a 36. cikk (1) bekezdésének k) pontja alapján.

5. alszakaszEgyéb rendelkezések

269. cikk

Az újra-értékpapírosítás tilalma

Az értékpapírosítások során használt mögöttes kitettségek közt nem lehetnek értékpapírosítások.

270. cikk

Előre sorolt pozíciók a kkv-értékpapírosításban

Az értékpapírosítást kezdeményező intézmény egy értékpapírosítási pozícióval összefüggésben a kockázattal súlyozott kitettségértéket értelemszerűen a 260., 262. vagy a 264. cikknek megfelelően számíthatja ki, ha a következő feltételek teljesülnek:

a)  az értékpapírosítás adott esetben teljesíti az STS-értékpapírosításra vonatkozó, az (EU) .../... rendelet [értékpapírosítási rendelet] 3. fejezetének 1. szakaszában meghatározott követelményeket, a 8. cikk (1) bekezdésében szereplő rendelkezések kivételével;

b)  a pozíció előre sorolt értékpapírosítási pozíciónak minősül;

c)  az értékpapírosítás vállalkozásokkal szembeni kitettségek halmazán alapul, és az értékpapírosítás időpontjában a kitettségportfólió egyenlegét legalább 70%-ban az 501. cikk szerinti, kkv-kkal szembeni kitettség alkotja;

d)  az értékpapírosítást kezdeményező intézmény által nem megtartott pozíciókhoz kapcsolódó hitelkockázatot olyan garancia vagy viszontgarancia révén ruházzák át, amely teljesíti az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelfedezettel összefüggésben a 4. fejezetben meghatározott, a hitelkockázat sztenderd módszerére vonatkozó követelményeket;

e)  a harmadik fél, akire a hitelkockázatot átruházták, és aki garantőrként vagy viszontgarantőrként is eljárhat, az alábbiak közül lehet egy vagy több: valamely tagállam központi kormányzata vagy központi bankja; multilaterális fejlesztési bank; nemzetközi szervezet vagy fejlesztési szervezet, és a garantőrrel vagy viszontgarantőrrel szembeni kitettség a harmadik rész második fejezete alapján 0%-os kockázati súlyra jogosult.

270a. cikk

Addicionális kockázati súly

(1)  Amennyiben az (EU) .../... rendelet [értékpapírosítási rendelet] 2. fejezetében előírt követelmények bármely érdemi szempont tekintetében az intézmény gondatlansága vagy mulasztása miatt nem teljesülnek, az illetékes hatóságok arányos addicionális kockázati súlyt szabnak ki, amely annak a kockázati súlynak legalább 250%-a (de legfeljebb 1250%), amely a 247. cikk (6) bekezdésében, illetve a 337. cikk (3) bekezdésében meghatározott módon alkalmazandó az érintett értékpapírosított pozíciókra.Az előzetes vizsgálatra vonatkozó rendelkezések ismételt megsértése esetén ezen kockázati súly mértéke fokozatosan emelendő. Az illetékes hatóságok az (EU) .../... rendelet [értékpapírosítási rendelet] 4. cikke (4) bekezdésében egyes értékpapírosítások tekintetében biztosított mentességeket az e cikk értelmében az (EU) .../... rendelet [értékpapírosítási rendelet] 4. cikke (4) bekezdésének hatálya alá tartozó értékpapírosításokra vonatkozóan kiszabott kockázati súly csökkentése révén veszik figyelembe.

(2)  Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki annak érdekében, hogy egyforma feltételek érvényesüljenek az (1) bekezdés végrehajtása vonatkozásában.

   Az EBH e végrehajtás-technikai standardtervezeteket [6 hónappal e módosító rendelet hatálybalépését követően]-ig benyújtja a Bizottságnak.

  A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

4. szakaszKülső hitelminősítés

270b. cikk

Külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítések felhasználása

Az intézmények csak abban az esetben alkalmazhatnak hitelminősítést az értékpapírosítási pozíciók kockázati súlyának e fejezet szerinti meghatározásához, ha a hitelminősítést egy külső hitelminősítő intézet bocsátotta ki vagy hagyta jóvá az 1060/2009/EK rendelettel összhangban.

270c. cikk

A külső hitelminősítő intézetek hitelminősítései által teljesítendő követelmények

A kockázattal súlyozott kitettségértékek 3. szakasz szerinti számítása céljából az intézmények csak akkor használhatják a külső hitelminősítő intézetek hitelminősítéseit, ha teljesülnek az alábbi feltételek:

a)  nincs eltérés a hitelminősítés által figyelembe vett kifizetési típusok és azon kifizetési típusok között, amelyre a kérdéses értékpapírosítási pozíciót létrehozó szerződés szerint az intézmény jogosult;

b)  a külső hitelminősítő intézet közzéteszi a hitelminősítéseket, a veszteség- és pénzáramlás-elemzésekre, a minősítéseknek az alapul szolgáló minősítési feltételezések változásaira, többek között az alapul szolgáló kitettségek teljesítményének változására való érzékenységére, továbbá az 1060/2009/EK rendelettel összhangban az eljárásokra, a módszertanokra, a kiinduló feltételezésekre, valamint a minősítéseket alátámasztó legfőbb szempontokra vonatkozó információt. E pont alkalmazásában az információt akkor kell nyilvánosan elérhetőnek tekinteni, ha azt hozzáférhető formátumban hozzák nyilvánosságra. Nem minősül nyilvánosan elérhetőnek az olyan tájékoztatás, amelyet csak korlátozott körben tesznek hozzáférhetővé;

c)  a hitelminősítések szerepelnek a külső hitelminősítő intézetek átmenetmátrixában is;

d)  a hitelminősítések sem részben, sem egészben nem alapulnak a maga az intézmény által biztosított, előre nem rendelkezésre bocsátott támogatáson. Ha valamely pozíció egészben vagy részben előre nem rendelkezésre bocsátott támogatáson alapul, az intézmény az e pozícióhoz tartozó kockázattal súlyozott kitettségérték 3. szakasz szerinti kiszámítása tekintetében a szóban forgó pozíciót úgy tekinti, mintha azt nem minősítették volna;

e)  a külső hitelminősítő intézet vállalja, hogy magyarázatokat tesz közzé arról, hogy az alapul szolgáló kitettségek teljesítményének változása miként befolyásolja a hitelminősítést.

270d. cikk

Hitelminősítések alkalmazása

(1)  Az intézmény egy vagy több külső hitelminősítő intézetet jelölhet ki (a továbbiakban: kijelölt külső hitelminősítő intézet), és az ezek által készített hitelminősítéseket kell használnia a kockázattal súlyozott kitettségérték e fejezet szerinti kiszámításához.

(2)  Az intézmény az értékpapírosítási pozícióira vonatkozó hitelminősítéseket következetesen és nem szelektív módon használja, és e célból teljesíti a következő előírásokat:

a)  az intézmény nem teheti meg, hogy az egyes ügyletrészsorozatokba tartozó pozícióira egy adott külső hitelminősítő intézet hitelminősítését, más ügyletrészsorozatokba tartozó pozícióira – amelyeket az első külső hitelminősítő intézet minősített vagy nem minősített – pedig egy másik külső hitelminősítő intézet hitelminősítését alkalmazza egyazon értékpapírosításon belül;

b)  abban az esetben, ha egy pozíció két különböző kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítéssel rendelkezik, az intézménynek a kedvezőtlenebb hitelminősítést kell alkalmaznia;

c)  abban az esetben, ha egy pozíció három vagy annál több különböző kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítéssel rendelkezik, a két legkedvezőbb hitelminősítést kell alkalmazni. Ha a két legkedvezőbb minősítés eltérő, akkor a kettő közül a kedvezőtlenebbet kell alkalmazni;

d)  az intézmények nem szorgalmazhatják aktívan a kedvezőtlenebb hitelminősítések visszavonását.

(3)  Amennyiben egy értékpapírosítás alapjául szolgáló kitettségek a 4. fejezetnek megfelelően teljes vagy részleges elismert hitelkockázati fedezetben részesülnek, és e fedezet hatását a kijelölt külső hitelminősítő intézet az értékpapírosítási pozíció hitelminősítésében figyelembe veszi, akkor az intézménynek az ezen hitelminősítéshez tartozó kockázati súlyt kell alkalmaznia. Amennyiben az ebben a bekezdésben említett hitelkockázati fedezet a 4. fejezet alapján nem ismerhető el, a hitelminősítést sem lehet elismerni, és az értékpapírosítási pozíciót nem minősítettként kell kezelni.

(4)  Amennyiben egy értékpapírosítási pozíció a 4. fejezetnek megfelelően elismert hitelkockázati fedezetben részesül, és e fedezet hatását a kijelölt külső hitelminősítő intézet az értékpapírosítási pozíció hitelminősítésében figyelembe veszi, akkor az intézménynek úgy kell kezelnie az értékpapírosítási pozíciót, mintha azt nem minősítették volna, és a kockázattal súlyozott kitettségértéket a 4. fejezetnek megfelelően kell kiszámítania.

270e. cikk

Értékpapírosítás hozzárendelése

Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezetet dolgoz ki az e fejezetben meghatározott hitelminőségi besorolásoknak és a külső hitelminősítő intézetek megfelelő hitelminősítéseinek objektív és következetes módon történő egymáshoz rendelésére. E célból az EBH-nak mindenekelőtt:

a)  különbséget kell tennie az egyes minősítések által kifejezett relatív kockázati fokozatok között;

b)  olyan kvantitatív tényezőket kell figyelembe vennie, mint a nemteljesítési vagy veszteségráták, továbbá az egyes külső hitelminősítő intézetek különböző eszközosztályokra vonatkozó hitelminősítéseinek múltbeli teljesítménye;

c)  olyan kvalitatív tényezőket kell figyelembe vennie, mint a külső hitelminősítő intézet által minősített ügyletek köre, az alkalmazott módszertan és a hitelminősítések tartalma, különösen pedig azt, hogy ezek az értékelések a várható veszteséget vagy az „első” veszteséget, illetve a kamatok időben történő fizetését vagy a végső kamatfizetést veszik-e figyelembe;

d)  törekednie kell arra, hogy az olyan értékpapírosítási pozíciók, amelyekre vonatkozóan a külső hitelminősítő intézetek által készített hitelminősítések alapján ugyanazokat a kockázati súlyokat alkalmazzák, valóban egyenlő mértékű hitelkockázatnak legyenek kitéve.

Az EBH e végrehajtás-technikai standardtervezeteket [6 hónappal e módosító rendelet hatálybalépését követően]-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.”

270f. cikk

Az értékpapírosítási piac makroprudenciális felügyelete

(1) Saját feladatkörén belül az Európai Rendszerkockázati Testület felel az uniós értékpapírosítási piac makroprudenciális felügyeletéért, az EBH pedig a mikroprudenciális felügyeltért, figyelembe véve a piaci szegmensek és az eszközosztályok sajátosságait.

(2) Az értékpapírosítási piacról szóló, az (EU) .../... rendelet(7) [STS-rendelet] 29. cikkében említett kétévenkénti jelentés kiadását követően, továbbá a piaci körülmények változásainak tükrözése, eszközbuborékok különböző piaci szegmensekben vagy eszközosztályokban való kialakulásának megelőzése, valamint az uniós értékpapírosítási piac egyes részei válság idején való bezáródásának elkerülése érdekében a Bizottság a jelentés közzétételét követő hat hónapon belül, és ezt követően kétévente fontolóra veszi adott esetben az alábbiak kiigazítását:

a) az értékpapírosítás 259., 260., 261., 263. és 264. cikkben említett kockázati határértékeinek szintjei;

b) a tőkeáttételi mutató, a 412. cikkben említett likviditásfedezeti ráta, az értékpapírosítási piacon tevékenykedő hitelintézetek és befektetési vállalkozások nettó stabil forrásellátottsági rátája, valamint

c) a 124. és a 126. cikk értelmében az ingatlanhitelek kockázati súlyának növelése, vagy a lakóingatlannal fedezett értékpapírosított hitelek nemteljesítéskori veszteségrátájának növelése céljából az illetékes nemzeti hatóságokra ruházott, hitelezői alapú makroprudenciális eszközök illetékes nemzeti hatóságok általi használata.

A Bizottság felhatalmazást kap, hogy a 462. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az első albekezdésben említett rendelkezések módosítása céljából, az ott meghatározott korlátokon belül.

(3) Az (EU) .../... rendelet [STS-rendelet] 29. cikkében említett jelentés közzétételét követően és e rendelet 458. és 459. cikke alapján az ERKT ajánlásokat tesz a tagállamoknak, melyekben adott esetben pontosítja a hitelfelvevőn alapuló intézkedések újraértékelését, többek közt a maximális hitelfedezeti arány, a hitel és a jövedelem aránya, vagy az adósságszolgálat és a jövedelem közötti arány kiigazítását az értékpapírosítani kívánt eszközök tekintetében, a hitelállomány túlzott bővülésének megfékezése érdekében. ’’

8.  A 337. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„337. cikk

Az értékpapírosított eszközök szavatolótőke-követelménye

(1)  Az intézménynek a kereskedési könyvben levő értékpapírosítási pozíciót jelentő eszközök tekintetében a 327. cikk (1) bekezdése szerint kiszámított nettó pozíciókat azon kockázati súly 8 %-ával kell súlyoznia, amelyet a nem kereskedési könyvi pozíciójára alkalmazna a harmadik rész II. címe 5. fejezete 3. szakaszának megfelelően.

(2)  A kockázati súlyok (1) bekezdés alkalmazásában történő meghatározásakor a PD-re és az LGD-re vonatkozó becslések meghatározhatók valamely intézmény járulékos nemteljesítési és átminősítési kockázatra vonatkozó (IRC) módszeréből nyert becslések alapján, amennyiben az adott intézmény engedélyt kapott a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok egyedi kockázatára vonatkozó belső modell használatára. Ez utóbbi, alternatív számítási módszer csak az illetékes hatóságok engedélyének függvényében alkalmazható – az engedélyt meg kell adni, ha a becslések megfelelnek az IRB-módszer II. cím 3. fejezetében meghatározott mennyiségi követelményeinek.

Az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban az EBH iránymutatást bocsát ki az IRC-módszeren alapuló PD- és LGD-becslések bemeneti adatként való felhasználásáról.

(3)  A 247. cikk (6) bekezdésével összhangban addicionális kockázati súly tárgyát képező értékpapírosítási pozíciók esetében a teljes kockázati súly 8 %-át kell alkalmazni.

(4)  Az intézménynek az egyedi kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény kiszámításához – a 338. cikk (4) bekezdése szerint kezelt értékpapírosítási pozíciók kivételével – összegeznie kell az (1), (2) és (3) bekezdés alkalmazásából eredő súlyozott pozícióit (tekintet nélkül arra, hogy azok hosszúak vagy rövidek-e).

(5)  Amennyiben egy hagyományos értékpapírosításban az azt kezdeményező intézmény nem teljesíti a jelentős kockázatátruházás 244. cikk szerinti feltételeit, az intézmény az értékpapírosítás valamennyi alapul szolgáló kitettségét úgy vonja be a szavatolótőke-követelmény kiszámításába, mintha azokat nem értékpapírosították volna.

Amennyiben egy szintetikus értékpapírosításban az azt kezdeményező intézmény nem teljesíti a jelentős kockázatátruházás 245. cikk szerinti feltételeit, az intézmény az értékpapírosítás valamennyi alapul szolgáló kitettségét úgy vonja be a szavatolótőke-követelmény kiszámításába, mintha azokat nem értékpapírosították volna, és a hitelkockázati fedezet szempontjából figyelmen kívül hagyja a szintetikus értékpapírosítás hatását.”

(9)  Az ötödik részt el kell hagyni, és az ötödik részre való valamennyi hivatkozást az (EU) .../... rendelet [értékpapírosítási rendelet] 3., 4. és 5. cikkére való hivatkozásként kell értelmezni.

(10)  A 456. cikk (1) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki:

a)  „az értékpapírosítási pozíciók kockázattal súlyozott kitettségértékeinek 247–270a. cikk szerinti kiszámítására vonatkozó előírások módosítása az értékpapírosításra vonatkozó nemzetközi standardok alakulásának és módosításainak figyelembevétele céljából.”

(11)  A 457. cikk c) pontja helyébe a következő szöveg lép:

a)  „az értékpapírosítás 242–270a. cikkben rögzített szavatolótőke-követelményei;”.

(12)  A szöveg a következő 519a. cikkel egészül ki:

„519a. cikk

Jelentés

A Bizottság [e rendelet hatálybalépése után két évvel]-tól számított 3 éven belül jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé a harmadik rész II. címe 5. fejezetében foglalt rendelkezések alkalmazásáról az értékpapírosítási piacok fejleményeinek tükrében, többek között figyelembe véve makroprudenciális és gazdasági szempontokat is. Ezt a jelentést adott esetben jogalkotási javaslat kíséri, amely különösen az alábbi pontokat fogja értékelni:

a) a módszerek 254. cikkben meghatározott hierarchiájának az intézmények uniós értékpapírosítási piacokon végrehajtott kibocsátási és befektetési tevékenységére gyakorolt hatását;

b) az Unió, valamint a tagállamok pénzügyi stabilitására gyakorolt hatását, különös tekintettel az ingatlanpiaci spekulációs buborékok esetleges kialakulására és a pénzügyi intézmények közötti kapcsolódások számának növekedésére;

c) milyen intézkedésekre van szükség az értékpapírosítások pénzügyi stabilitásra gyakorolt negatív hatásainak enyhítéséhez és ellensúlyozásához, ideértve az értékpapírosítási kitettségek összes eszközhöz viszonyított arányára vonatkozó felső korlát esetleges bevezetését; továbbá

d) a hitelezési tevékenység stabilitására gyakorolt hatást és a reálgazdaság, különösen a kis- és középvállalkozások számára fenntartható finanszírozási csatorna biztosításának képességét.

2. cikk

A fennálló értékpapírosítási pozíciókra vonatkozó átmeneti rendelkezések

A [a 3. cikk (2) bekezdésében meghatározott időpont/meghatározott időpont]-án/-én fennálló értékpapírosítási pozíciók tekintetében az intézmények 2019. december 31-ig továbbra is alkalmazhatják az 575/2013/EU rendelet [a 3. cikk (2) bekezdésében meghatározott időpontot megelőző nap]-án/én hatályos változata harmadik része II. címe 5. fejezetében és 337. cikkében foglalt rendelkezéseket, amennyiben az intézmény:

a)  az illetékes hatóságot legkésőbb [meghatározott időpont]-ig értesíti arról, hogy alkalmazni kívánja ezt a cikket;

b)  ezt a cikket valamennyi olyan fennálló értékpapírosítási pozícióra alkalmazza, amelyet az intézmény [a 3. cikk (2) bekezdésében meghatározott időpont/meghatározott időpont]-án/-én tart.

3. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

(1)  Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

(2)  Ez a rendelet [a hatálybalépés dátuma]-tól/-től alkalmazandó.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, -án/én.

az Európai Parlament részéről  a Tanács részéről

az elnök  az elnök

(1)

A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

(2)

HL C 82., 2016.3.3., 1. o.

(3)

* Módosítások: az új vagy módosított szöveget félkövér dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ▌jel mutatja.

(4)

  HL C 68., 2012.3.6., 39. o.

(5)

  Lásd https://www.eba.europa.eu/documents/10180/950548/EBA+report+on+qualifying+securitisation.pdf

(6)

Az Európai Parlament és a Tanács 1092/2010/EU rendelete (2010. november 24.) a pénzügyi rendszer európai uniós makroprudenciális felügyeletéről és az Európai Rendszerkockázati Testület létrehozásáról (HL L 331., 2010.12.15., 1. o.)

(7)

Rendeletre irányuló javaslat az értékpapírosítás közös szabályainak meghatározásáról és az egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosítás európai keretrendszerének létrehozásáról – COM(2015)0472 - C8-0288/2015 – 2015/0226(COD).


ELJÁRÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Cím

A hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelmények

Hivatkozások

COM(2015)0473 – C8-0289/2015 – 2015/0225(COD)

Az Európai Parlamentnek történő benyújtás dátuma

30.9.2015

 

 

 

Illetékes bizottság

       A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

ECON

14.10.2015

 

 

 

Véleménynyilvánításra felkért bizottságok

       A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

JURI

14.10.2015

 

 

 

Nem nyilvánított véleményt

       A határozat dátuma

JURI

13.10.2015

 

 

 

Előadók

       A kijelölés dátuma

Othmar Karas

28.11.2016

 

 

 

Korábbi előadók

Pablo Zalba Bidegain

 

 

 

Vizsgálat a bizottságban

24.5.2016

13.6.2016

21.6.2016

11.10.2016

Az elfogadás dátuma

8.12.2016

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

40

9

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Burkhard Balz, Hugues Bayet, Pervenche Berès, Udo Bullmann, Esther de Lange, Fabio De Masi, Anneliese Dodds, Markus Ferber, Jonás Fernández, Neena Gill, Sylvie Goulard, Roberto Gualtieri, Brian Hayes, Petr Ježek, Othmar Karas, Alain Lamassoure, Philippe Lamberts, Werner Langen, Ivana Maletić, Fulvio Martusciello, Costas Mavrides, Bernard Monot, Luděk Niedermayer, Stanisław Ożóg, Dimitrios Papadimoulis, Sirpa Pietikäinen, Dariusz Rosati, Pirkko Ruohonen-Lerner, Alfred Sant, Molly Scott Cato, Pedro Silva Pereira, Peter Simon, Theodor Dumitru Stolojan, Paul Tang, Ramon Tremosa i Balcells, Ernest Urtasun, Marco Valli, Jakob von Weizsäcker

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

David Coburn, Ildikó Gáll-Pelcz, Eva Joly, Siegfried Mureşan, Joachim Starbatty, Tibor Szanyi

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Salvatore Cicu, Jan Huitema, Seán Kelly, Mairead McGuinness, Jens Nilsson

Benyújtás dátuma

19.12.2016

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat