Eljárás : 2015/2085(INL)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0152/2017

Előterjesztett szövegek :

A8-0152/2017

Viták :

PV 01/06/2017 - 5
CRE 01/06/2017 - 5

Szavazatok :

PV 01/06/2017 - 7.4
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0235

JELENTÉS     
PDF 404kWORD 59k
3.4.2017
PE 593.997v02-00 A8-0152/2017

a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a segítségre szoruló felnőttek védelméről

(2015/2085(INL))

Jogi Bizottság

Előadó: Joëlle Bergeron

(Kezdeményezés – az eljárási szabályzat 46. cikke)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 AZ ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY MELLÉKLETE: A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓ RÉSZLETES AJÁNLÁSOK
 INDOKOLÁS
 INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
 AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

ajánlások a Bizottságnak a segítségre szoruló felnőttek védelméről

(2015/2085(INL))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 67. cikkének (4) bekezdésére és 81. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen a testi és szellemi sérthetetlenséghez való jogot mindenki számára biztosító 3. cikkére és a megkülönböztetés tilalmáról szóló 21. cikkére;

–  tekintettel a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a felnőttek jogi védelméről és annak határokon átnyúló vonatkozásairól szóló, 2008. december 18-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai Parlament kutatási szolgálata által az európai hozzáadott értékről készített 2016. szeptemberi értékelésre (PE 581.388),

–  tekintettel a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. január 13-i Hágai Egyezményre (a továbbiakban: a Hágai Egyezmény),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló, 2006. december 13-i ENSZ-egyezményre (a továbbiakban: a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény),

–  tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a cselekvőképtelen felnőttek jogi védelméről szóló, 1999. február 23-i R (99) 4. sz. ajánlására (a továbbiakban: az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R (99) 4. sz. ajánlása),

–  tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a cselekvőképtelenség esetére szóló folyamatos meghatalmazás és előzetes jognyilatkozat alapelveiről szóló, 2009. december 11-i CM/Rec(2009)11. sz. ajánlására (a továbbiakban: az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának CM/Rec(2009)11. sz. ajánlása),

–  tekintettel az eljárási szabályzat 46. és 52. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0152/2017),

A.  mivel alapvető fontosságú, hogy az Unió közelebb kerüljön a polgáraihoz és az őket közvetlenül érintő témákkal foglalkozzon, biztosítva az alapjogok hátrányos megkülönböztetés vagy kirekesztés nélküli tiszteletben tartását;

B.  mivel a szabad mozgáshoz való jogukat az Unióban gyakorló, segítségre szoruló felnőttek védelme ebben az esetben határokon átnyúló jellegű kérdés, amely ennélfogva az összes tagállamot érinti; mivel ez a kérdés jelképezi azt a fontos szerepet, amelyet az Uniónak és a Parlamentnek kell betöltenie azon problémák és nehézségek megoldása érdekében, amelyekkel az európai polgárok a jogaik érvényesítése terén, különösen határokon átnyúló helyzetekben szembesülnek;

C.  mivel a segítségre szoruló felnőttek védelme szorosan kapcsolódik az emberi jogok tiszteletben tartásához; mivel a segítségre szoruló felnőttre bármelyik európai polgárhoz hasonlóan úgy kell tekinteni, mint aki jogokkal rendelkezik és a cselekvőképessége határain belül szabad, önálló és tájékozott döntéseket képes hozni, és nem mint aki csak az ellátás és a törődés passzív kedvezményezettje;

D.  mivel a felnőttek kiszolgáltatottsága és jogi védelmük szabályozásának különböző szintjei nem akadályozhatják a személyek szabad mozgáshoz való jogát;

E.  mivel a népességnövekedés és a várható élettartam növekedése következtében emelkedett azon idős személyek száma, akik előrehaladott életkorukhoz kötődő betegségeik miatt nincsenek olyan helyzetben, hogy érdekeiket érvényesítsék; mivel egy felnőtt személy érdekérvényesítő képességét az életkortól független más körülmények, például – akár a vele született – szellemi vagy testi fogyatékosságok is befolyásolhatják;

F.  mivel problémák alakultak ki annak következtében, hogy egyre több külföldön élő és nyugdíjas személy, köztük segítségre szoruló vagy azzá válható felnőtt mozog a tagállamok között;

G.  mivel a joghatóság, az alkalmazandó jog, a felnőttekre vonatkozó védelmi intézkedések elismerése és végrehajtása terén különbségek vannak a tagállamok jogszabályai között; mivel az alkalmazandó jogszabályok különbözősége és az illetékes bíróságok sokfélesége sértheti a segítségre szoruló felnőttek szabad mozgáshoz és az általuk választott tagállamban való tartózkodáshoz való jogát, valamint vagyonuk megfelelő védelmét olyan esetekben, amelyeknek határokon átnyúló vonatkozásai is vannak;

H.  mivel a védelmi intézkedések területén is eltérések vannak a tagállami jogszabályok között annak ellenére, hogy az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a cselekvőképtelen felnőttek jogi védelméről szóló R (99) 4. sz. ajánlását követően előrelépések történtek ezen a területen;

I.  mivel az 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(2) 1. cikke (2) bekezdése a) pontja szerint a rendelet nem vonatkozik a természetes személyek személyi állapotára és cselekvőképességére;

J.  mivel a Hágai Egyezmény egy sor olyan nemzetközi magánjogi szabályt tartalmaz, amelyek különösen megfelelőek a segítségre szoruló felnőttekkel kapcsolatos határokon átnyúló problémák megoldására; mivel az elfogadása óta eltelt idő ellenére az egyezményt kevés tagállam ratifikálta; mivel az egyezmény ratifikálásának késése veszélyezteti azon segítségre szoruló felnőttek védelmét, akiknek helyzete több tagállamot is érint az Unióban; mivel ezért a hatékonyság érdekében uniós szintű lépésekre van szükség azon segítségre szoruló felnőttek védelmének biztosítása érdekében, akik helyzete több tagállamot is érint;

K.  mivel a segítségre szoruló felnőtt olyan, a 18. életévét betöltött személy, aki a személyes képességei csökkentté vagy elégtelenné válása miatt átmenetileg vagy véglegesen nem képes (személyes és/vagy személyes vagyonához fűződő) érdekeinek érvényesítésére;

L.  mivel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény rendelkezéseit szem előtt kell tartani; mivel az Unió és a tagállamok mind részes felei ennek az egyezménynek;

M.  mivel politikái meghatározása során az Uniónak biztosítania kell a szubszidiaritás és az arányosság elvének tiszteletben tartását;

N.  mivel a segítségre szoruló felnőttek védelme területén az Unió fellépésének elsősorban arra kell irányulnia, hogy biztosítsa a valamely másik tagállam által a segítségre szoruló felnőttek védelme érdekében hozott védelmi intézkedéseknek a tagállamok hatóságai általi köröztetését, elismerését és végrehajtását, az alkalmatlansági meghatalmazás kiterjesztését és elismerését, valamint hogy e tekintetben megerősítse a tagállamok közötti együttműködést;

O.  mivel a „védelmi intézkedések” különösen a Hágai Egyezmény 3. cikkében meghatározott intézkedéseket jelentik;

P.  mivel az „alkalmatlansági meghatalmazás“ olyan, cselekvőképes felnőtt által megállapodás vagy egyoldalú jogi aktus útján megadott képviseleti jogosultságot jelent, amely akkor lép életbe, amikor ez a felnőtt már nem képes az érdekei érvényesítésére;

Q.  mivel a cselekvőképtelenségről és a segítségre szoruló felnőttek védelméről szóló nemzeti jogszabályokkal kapcsolatos érthető és pontos információkat egyértelműbbé és könnyebben elérhetővé kell tenni a polgárok számára annak érdekében, hogy saját maguk tájékozott döntéseket hozhassanak;

R.  mivel javíthatja és megerősítheti e személyek védelmét, ha a különböző érintett közigazgatási és igazságügyi hatóságok kellő időben hozzáférnek a védelmi intézkedéssel vagy alkalmatlansági meghatalmazással érintett felnőttek jogi helyzetére vonatkozó információkhoz;

S.  mivel a segítségre szoruló felnőttek érdekében hozott védelmi intézkedéseket előíró közigazgatási és bírósági határozatokat, valamint – ha a nemzeti jog rendelkezik ilyen meghatalmazásokról – az alkalmatlansági meghatalmazásokat jegyzékbe vevő adattárak vagy nyilvántartások minden tagállamban történő létrehozása elősegítheti, hogy az érintett közigazgatási és igazságügyi hatóságok kellő időben hozzáférjenek a kiszolgáltatott helyzetben lévő felnőttek jogi helyzetére vonatkozó információkhoz, továbbá elősegítheti a nagyobb mértékű jogbiztonság biztosítását; mivel az uniós jogszabályoknak és a magánélet és a személyes adatok védelmére vonatkozó tagállami jogszabályoknak megfelelően biztosítani kell az ilyen adattárak vagy nyilvántartások bizalmas kezelését;

T.  mivel a valamely tagállam hatóságai által hozott védelmi intézkedéseket minden tagállamban teljes jogúan el kell ismerni; mivel a fentiek ellenére szükség lehet arra, hogy meghatározzák az elismerés és a védelmi intézkedés végrehajtása elutasításának indokait; mivel nagymértékben korlátozni kellene, és a megkeresett tagállam közrendjének védelmére kellene szűkíteni azokat a kellően részletes okokat, amelyekre hivatkozva egy tagállam illetékes hatóságai elutasíthatják a valamely másik tagállam hatóságai által hozott védelmi intézkedés elismerését és végrehajtását;

U.  mivel hatékony mechanizmusokat lehetne bevezetni az alkalmatlansági meghatalmazások Európai Unión belüli garantált elismerése, bejegyzése és alkalmazása érdekében; mivel az alkalmatlansági meghatalmazásokra vonatkozóan egységes, uniós szintű formanyomtatványt kellene létrehozni annak biztosítása érdekében, hogy azok az összes tagállamban érvényesek legyenek;

V.  mivel egységes uniós formanyomtatványokat kellene bevezetni a segítségre szoruló felnőttek védelmével kapcsolatos határozatokra vonatkozó tájékoztatás, illetve az ilyen határozatok köröztetésének, elismerésének és végrehajtásának elősegítése érdekében; mivel a jogbiztonság értelmében minden olyan személy, akit egy segítségre szoruló felnőtt személyének vagy vagyonának védelmével bíznak meg, kérelemre észszerű időn belül kaphat egy igazolást, amely megjelöli a jogcímét, jogállását és a rá ruházott jogokat;

W.  mivel a valamely tagállamban hozott, az adott tagállamban végrehajtható határozatnak egy másik tagállamban is végrehajthatónak kell lennie anélkül, hogy azt végrehajthatóvá kellene nyilvánítani;

X.  mivel az illetékes hatóságok közötti kommunikáció és a segítségre szoruló felnőttekkel kapcsolatos információk átadásának és cseréjének előmozdítása és megkönnyítése érdekében célszerű lenne együttműködési mechanizmusokat létrehozni a tagállamok között; mivel e célhoz megfelelően hozzájárulhatna az, ha minden tagállam kijelölne egy olyan központi hatóságot, mint amilyen a Hágai Egyezményben szerepel;

Y.  mivel a segítségre szoruló felnőttel kapcsolatban valamely tagállam hatóságai által tervezett egyes védelmi intézkedések, nevezetesen a felnőtt személynek egy másik tagállamban található intézményben való elhelyezése, logisztikai és pénzügyi következményekkel járhat a másik tagállam számára; mivel az ilyen esetekre célszerű lenne együttműködési mechanizmusokat létrehozni az érintett tagállamok hatóságai között, hogy megállapodhassanak az érintett védelmi intézkedéssel kapcsolatos költségek megosztásának lehetőségéről;

Z.  mivel a központi hatóságok megléte nem akadályozhatja a tagállamok közigazgatási és igazságügyi hatóságait abban, hogy közvetlenül kommunikáljanak egymással, amikor az ilyen kommunikációt hatékonyabbnak ítélik meg;

AA.  mivel az Európai Parlament 2008. december 18-i állásfoglalásának elfogadása óta eltelt időnek lehetővé kellett volna tennie a Bizottság számára, hogy elegendő információt szerezzen be a Hágai Egyezmény alkalmazásáról azokban a tagállamokban, amelyek ratifikálták azt, és hogy elkészítse az Európai Parlament által ebben az állásfoglalásban kért jelentést;

1.  üdvözli azokat a tagállamokat, amelyek aláírták és ratifikálták a Hágai Egyezményt, és arra ösztönzi azon tagállamokat, amelyek azt még nem írták alá vagy nem ratifikálták, hogy ezt tegyék meg; felkéri a Bizottságot, hogy gyakoroljon politikai nyomást a Tanácsra és a tagállamokra annak érdekében, 2017 végéig emelkedjen a ratifikációk számra;

2.  megjegyzi, hogy a mellékletben szereplő ajánlások tárgyát képező rendeletjavaslat nem lép a Hágai Egyezmény helyébe, hanem támogatja az egyezményt, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy azt erősítsék meg és hajtsák végre;

3.  megjegyzi, hogy a segítségre szoruló, köztük a fogyatékossággal élő felnőttek védelméhez konkrét és célzott fellépések átfogó sora szükséges;

4.  felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a nemzeti jogukban tervezett védelmi intézkedések megfelelően alkalmazhatók legyenek minden egyes segítségre szoruló felnőtt helyzetére annak érdekében, hogy az illetékes nemzeti hatóságok megfelelő arányos egyéni védelmi intézkedéseket hozhassanak meg, és azáltal elkerülhetővé váljon, hogy az uniós polgárokat megfosszák valamely jogtól, miközben továbbra is képesek annak gyakorlására; megjegyzi, hogy a legtöbb fogyatékossággal élő személy esetében a cselekvőképtelenség a fogyatékosságnak és nem az életkornak tudható be;

5.  emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nem minden esetben az előrehaladott kor az oka a felnőttek kiszolgáltatottságának, és kéri, hogy tegyenek lépéseket nem csupán az időskorú, hanem a súlyos szellemi és/vagy fizikai fogyatékosságból adódóan kiszolgáltatott vagy kiszolgáltatottá vált és emiatt érdekeiket érvényesíteni nem képes felnőttek jogvédelmének és jogainak megerősítése érdekében is; e célból rendkívül hasznosnak tartaná a helyes gyakorlatok tagállamok közötti cseréjének és összehasonlításának bevezetését, kezdve például a védelem különböző formáival;

6.  arra szólítja fel a tagállamokat, hogy az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a cselekvőképtelenség esetére szóló folyamatos meghatalmazás és előzetes jognyilatkozat alapelveiről szóló, CM/Rec(2009)11. sz. ajánlásában foglalt alapelveket alapul véve egy, az alkalmatlansági meghatalmazásokról szóló jogszabály bevezetésével nemzeti jogukban mozdítsák elő a felnőttek önrendelkezését;

7.  felszólítja a tagállamokat, hogy kiemelt figyelmet fordítsanak a leghátrányosabb helyzetben lévő segítségre szoruló felnőttek szükségleteire, és vezessenek be intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy e személyek e helyzettel összefüggésben ne szenvedjenek hátrányos megkülönböztetést; ezzel kapcsolatban felszólítja az alkalmatlansági meghatalmazást jogszabályaikban elismerő, vagy az azt bevezetni szándékozó tagállamokat, hogy jogrendszereikben ne írjanak elő olyan költségeket vagy alakiságokat, amelyek a hátrányos helyzetben lévő felnőtteket oktalanul megakadályozhatják abban, hogy anyagi helyzetüktől függetlenül használják az alkalmatlansági meghatalmazást;

8.  felkéri a Bizottságot, hogy indítson el, tartson fent és finanszírozzon olyan projekteket, amelyek célja, hogy az európai polgárokkal megismertessék a segítségre szoruló felnőttekre és a védelmi intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályokat; felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek megfelelő lépéseket és intézkedéseket annak érdekében, hogy a területükön található minden személy könnyen hozzáférhető és megfelelő tájékoztatást kapjon a nemzeti jogszabályaikról, valamint a segítségre szoruló felnőttek védelmével kapcsolatban rendelkezésre álló szolgáltatásokról;

9.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem tett eleget a Parlament azon kérésének, hogy kellő időben nyújtson be jelentést a Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben összefoglalja a Hágai Egyezmény végrehajtása során felmerülő problémákat és legjobb megoldásokat, és amely javaslatokat is tartalmaz az egyezmény végrehajtási módját kiegészítő vagy pontosító uniós intézkedésekre; úgy véli, hogy ebben a jelentésben meg lehetett volna említeni azokat a gyakorlati problémákat, amelyeket a Bizottság a Hágai Egyezmény alkalmazására vonatkozó információk összegyűjtésével kapcsolatban tapasztalt;

10.  felkéri a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 81. cikkének (2) bekezdése és a mellékletben szereplő ajánlások alapján 2018. március 31-ig nyújtson be rendeletjavaslatot a Parlamentnek és a Tanácsnak a tagállamok közötti együttműködés megerősítésével, valamint a segítségre szoruló felnőttek védelmével kapcsolatos határozatok és az alkalmatlansági meghatalmazások teljes jogú elismerésének és végrehajtásának hatékonyabbá tételéről;

11.  megerősíti, hogy ezek az ajánlások tiszteletben tartják az alapvető jogokat és a szubszidiaritás elvét; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a legjobb nemzeti gyakorlatok között hangot kell adni a helyi közösségek és a területi hatóságok által kialakított tapasztalatoknak is:

12.  úgy ítéli meg, hogy a kért javaslatnak nem lesznek pénzügyi vonatkozásai az Unió számára;

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a kísérő ajánlásokat a Bizottságnak, a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)

HL C 45. E, 2010.2.23., 71. o.

(2)

  Az Európai Parlament és a Tanács 2012. december 12-i 1215/2012/EU rendelete a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (HL L 351., 2012.12.20., 1. o.).


AZ ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY MELLÉKLETE: A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓ RÉSZLETES AJÁNLÁSOK

A.  A JAVASLAT ALAPELVEI ÉS CÉLKITŰZÉSEI

1.  Elő kell mozdítani a felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. január 13-i Hágai Egyezményben meghatározott védelmi intézkedéseket élvező személyek vonatkozásában hozott közigazgatási és bírósági határozatokról szóló tájékoztatást, valamint meg kell könnyíteni az ilyen határozatok köröztetését, elismerését és végrehajtását.

2.  Egyrészt  a segítségre szoruló felnőttek érdekében hozott védelmi intézkedéseket tartalmazó közigazgatási és bírósági határozatokat, másrészt pedig (ott, ahol vannak) az alkalmatlansági meghatalmazásokat jegyzékbe vevő adattárakat vagy nyilvántartásokat kell létrehozni a jogbiztonság biztosítása, valamint a védelmi intézkedést élvező személyek jogi helyzetére vonatkozó információk illetékes közigazgatási szervek és bírók általi köröztetésének és gyors hozzáférhetőségének elősegítése érdekében;

3.  Egyedi és kimondottan a tagállamok közötti együttműködést célzó intézkedéseket kell végrehajtani a Hágai Egyezmény szerint rendelkezésre álló eszközök alapul vételével, többek között a központi hatóságok bevezetésével, amelyek feladata a tagállamok illetékes hatóságai közötti kommunikáció megkönnyítése és a védelmi intézkedést élvező személyekre vonatkozó közigazgatási és bírósági határozatokkal kapcsolatos információk átadásának és cseréjének összehangolása lenne.

4.  Biztosítani kell, hogy a segítségre szoruló felnőttek védelmi jogállására vonatkozó információk tagállamok közötti megosztása, valamint a védelmi intézkedések és az alkalmatlansági meghatalmazások adattáraihoz és nyilvántartásaihoz való hozzáférés úgy történjen, hogy az érintett felnőttek személyes adatai tekintetében a bizalmas adatkezelés elve és az adatvédelmi szabályok szigorúan biztosítottak legyenek.

5.  Egységes uniós formanyomtatványokat kell bevezetni a segítségre szoruló felnőttekre vonatkozó közigazgatási és bírósági határozatokkal kapcsolatos tájékoztatás, illetve az ilyen határozatok köröztetésének, elismerésének és végrehajtásának elősegítése érdekében. A Bizottság alapul vehetné a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia diplomáciai jellegű különbizottsága által a felnőttek védelmére vonatkozó 1999. szeptember-októberi ülésszak jegyzőkönyveiben ajánlott formanyomtatvány-mintákat.

6.  Minden olyan személy számára, aki egy segítségre szoruló felnőtt személyének vagy vagyonának védelmét biztosítja, el kell ismerni a jogot arra, hogy az illetékes hatóságoktól észszerű határidőn belül a jogcímét és a rá ruházott jogokat feltüntető, minden tagállamban érvényes igazolást kapjon;

7.  Elő kell segíteni a valamely tagállam hatóságai által hozott védelmi intézkedéseknek a többi tagállamban történő teljes jogú elismerését, kivételes jelleggel és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 3. és 21. cikkével összhangban, a megkeresett államok közrendjének védelme érdekében bevezetett azon jogi garanciák sérelme nélkül, amelyek indokolják az ilyen védelmi intézkedések elismerésének és végrehajtásának a megkeresett tagállam általi elutasítását.

8.  Elő kell segíteni a valamely tagállam hatóságai által hozott védelmi intézkedéseknek a többi tagállamban történő végrehajtását anélkül, hogy ezeket az intézkedéseket végrehajthatóvá kellene nyilvánítani.

9.  Annak érdekében, hogy az érintett tagállamok megállapodhassanak a védelmi intézkedéssel összefüggő költségek megosztásáról, elő kell segíteni a tagállamok közötti konzultációt és egyeztetést, amikor az egyik tagállam hatóságai által tervezett határozat végrehajtása logisztikai és pénzügyi következményekkel járhat egy másik tagállam számára. A konzultációnak és az egyeztetésnek mindig az érintett segítségre szoruló felnőtt érdekében és az alapvető jogok tiszteletben tartása mellett kell történnie. Az érintett hatóságok alternatív intézkedéseket terjeszthetnének az illetékes közigazgatási vagy igazságügyi hatóság elé annak figyelembevételével, hogy a végső határozat meghozatala továbbra is ez utóbbi hatáskörébe tartozna.

10.  Az alkalmatlansági meghatalmazások érintett személyek – akik belegyező nyilatkozatát az illetékes hatóságoknak kellene ellenőrizniük – általi használatának, valamint az ilyen meghatalmazások köröztetésének, elismerésének és végrehajtásának elősegítése érdekében egységes formanyomtatványokat kell bevezetni az alkalmatlansági meghatalmazásra vonatkozóan.

B.  A JAVASOLT LÉPÉSEK

1.  Felkéri a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 81. cikkének (2) bekezdése alapján 2018. március 31-ig nyújtson be rendeletjavaslatot a Parlamentnek és a Tanácsnak a tagállamok közötti együttműködés megerősítéséről, valamint a segítségre szoruló felnőttek védelmére vonatkozó határozatok és az alkalmatlansági meghatalmazások elismerésének és végrehajtásának hatékonyabbá tételéről.


INDOKOLÁS

I.  Bevezetés

A segítségre szoruló felnőttek azok a 18. életévüket betöltött természetes személyek, akik átmenetileg vagy véglegesen olyan helyzetben vannak, hogy nem képesek saját személyükről gondoskodni vagy vagyonukat kezelni. A segítségre szoruló személyek többsége előrehaladott korú, akik a korral összefüggő betegségek következtében nagyobb valószínűséggel veszítik el képességeiket. Európában egyébként a népességnövekedéssel exponenciálisan megnőtt a segítségre szoruló felnőttek száma.

Az Unió összes tagállamának megvan a maga jogi kerete a segítségre szoruló felnőttek védelmére vonatkozóan, amelyek különböző eszközöket tartalmaznak. Az Unió által biztosított alapvető jogok egyike a személyek szabad mozgása. Előfordulhat, hogy az Unió egyik országában már védelmi intézkedésekkel érintett vagy potenciálisan érintett személyeknek egy másik tagállamba kell utazniuk. Előfordulhat, hogy az ilyen személyek vagyona több tagállam között oszlik meg.

Jelenleg azonban nincs olyan egységes jogi keret az Európai Unióban, amely lehetővé tenné azon segítségre szoruló felnőttek megfelelő védelmét, akik helyzete több tagállamot is érint. Ez a körülmény akadályozhatja a felnőttek szabad mozgáshoz való jogának gyakorlását, és megnehezítheti a vagyonuk védelmét. E joghézag megszüntetése lehetővé tenné a kiszolgáltatottsággal érintett felnőttek számára, hogy teljes mértékben élvezzék a szabad mozgás és a szabad tartózkodás alapelvei jelentette előnyöket ahelyett, hogy a személyük és a vagyonuk védelmét érintő lehetséges nehézségekbe ütköznek.

Ez semmiképp sem a tagállamokban meglévő védelmi intézkedések harmonizációját jelenti, amelyek megállapítása kizárólag a tagállamok felelősségi körébe tartozik, hanem egy olyan jogszabálycsomag bevezetését, amelynek célja, hogy megkönnyítse az Unió valamelyik tagállamában hozott határozatoknak a többi tagállam hatóságai általi elismerését és végrehajtását, és ezen a területen megerősítse a tagállamok közötti együttműködést. Ezenfelül olyan mechanizmusokat kell kidolgozni, amelyek az Unió összes tagállamában könnyebbé tehetik a valamely tagállam törvényének megfelelő alkalmatlansági meghatalmazások köröztetését és elismerését.

II.   A felnőttek nemzetközi védelméről szóló, 2000. január 13-i Hágai Egyezmény

Nemzetközi szinten a 2000. január 13-i Hágai Egyezmény a legfontosabb hatályos jogi szöveg, amely a felnőttek védelmével kapcsolatban nemzetközi magánjogi szabályokat tartalmaz. Az előadó véleménye szerint ez az egyezmény egy sor megfelelő szabályt tartalmaz a segítségre szoruló felnőttekkel kapcsolatos határokon átnyúló problémák megoldására. Ugyanakkor aggodalommal hívja fel a figyelmet arra, hogy tizenhat évvel az elfogadása után csak kilenc tagállam írta alá és mindössze hét tagállam ratifikálta az egyezményt.

Bármi legyen is az oka ennek az alacsony ratifikációs aránynak, a következménye az, hogy gyengül és veszélybe kerül az Európai Unióban határokon átnyúló helyzetben lévő segítségre szoruló felnőttek védelme. Ezzel összefüggésben az előadó úgy véli, hogy az uniós szintű hatékonyság érdekében feltétlenül lépéseket kell tenni a határokon átnyúló helyzetben lévő segítségre szoruló felnőttek védelmének biztosítása érdekében.

Az ezzel a területtel kapcsolatos uniós fellépésnek minden esetben összhangban kell állnia a 2000. január 13-i Hágai Egyezménnyel. A szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása érdekében az uniós fellépésnek elsősorban arra kell irányulnia, hogy megkönnyítse a valamely másik tagállam által a segítségre szoruló felnőttek védelme érdekében hozott védelmi intézkedéseknek a tagállamok hatóságai általi köröztetését, elismerését és végrehajtását, valamint hogy megerősítse a tagállamok közötti kommunikációt és együttműködést. Ezenfelül az alkalmatlansági meghatalmazások terjesztését és elismerését is elő kell segítenie.

Az Unió fellépésének a más nemzetközi eszközökben, például a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló, 2006. december 13-i ENSZ-egyezményben – amelynek az Unió is részes fele – foglalt elveket és célokat is alapul kell vennie. Alapul kell vennie továbbá az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a tagállamokhoz címzett, a cselekvőképtelen felnőttek jogi védelméről, valamint a cselekvőképtelenség esetére szóló folyamatos meghatalmazás és előzetes jognyilatkozat alapelveiről szóló ajánlásait.

III.   A védelmi intézkedéseket tartalmazó határozatok teljes jogú elismerése és végrehajtása, valamint mechanizmusok bevezetése az alkalmatlansági meghatalmazások elismerésének megkönnyítése érdekében

A tervezett rendelet elsődleges céljának annak kellene lennie, hogy az egész Unióban megkönnyítse a valamely tagállamban hozott védelmi intézkedések elismerését és végrehajtását, ezért az előadó a végrehajthatóvá nyilvánítás eltörlését javasolja az uniós tagállamokban hozott intézkedésekre vonatkozóan. Ez az eltörlés minden bizonnyal hozzájárul majd azon segítségre szoruló felnőttek jogi költségeinek és érzelmi terheinek csökkentéséhez, akik valamely határokon átnyúló helyzetben problémába ütköznek, valamint a nagyobb jogbiztonság megteremtéséhez.

A védelmi intézkedések többek között a Hágai Egyezmény 3. cikkében meghatározott intézkedéseket jelentik, amely a következőkkel kapcsolatos intézkedéseket említi meg: a cselekvőképtelenség meghatározása és védelmi rendszer bevezetése; a felnőtt bírósági vagy közigazgatási hatósági védelem alá helyezése; gyámság, gondnokság és hasonló intézmények; annak a személynek vagy szervnek a kijelölése és feladatai, amely felelős a felnőtt személyéért vagy vagyonáért, képviseli vagy támogatja a felnőttet; a felnőtt intézményben vagy más olyan helyen való elhelyezése, ahol a védelme biztosítható; a felnőtt vagyonának kezelése, megőrzése vagy rendelkezésre tartása; valamint célzott beavatkozás engedélyezése a felnőtt személyének vagy vagyonának védelme érdekében.

Az Unió valamely más tagállamában hozott határozatok teljes jogú elismerésének és végrehajtásának megkönnyítése és a jogbiztonság növelése érdekében az előadó az Európai Unióban egységes formanyomtatványok bevezetését, valamint egy olyan igazolás kialakítását javasolja, amelyet kérésre minden olyan személy megkaphat, akit egy segítségre szoruló személy vagy annak vagyonának védelmével bíztak meg. Ez az igazolás megjelölné e személy jogcímét és a hatóságok által rá ruházott jogokat, és bármely tagállam illetékes hatósága előtt felhasználható lenne. Az Európai Bizottság e dokumentumok kialakítása során alapul vehetne más, európai szinten már meglévő formanyomtatványokat és az ülését 1999 szeptemberében és októberében megtartó, a felnőttek védelmével foglalkozó diplomáciai jellegű különbizottság által ajánlott formanyomtatvány-mintákat.

Az előadó úgy véli, hogy nagy mértékben korlátozni kellene, és többek között a megkeresett tagállam közrendjének védelmére kellene szűkíteni azokat az okokat, amelyekre hivatkozva a megkeresett tagállam hatóságai elutasíthatják a valamely másik tagállam hatóságai által hozott védelmi intézkedés elismerését és végrehajtását.

Az előadó továbbá úgy véli, hogy elő kell segíteni az alkalmatlansági meghatalmazások elismerését és végrehajtását, és e célból egységes formanyomtatványok bevezetését javasolja. Ezek segítségével a többi tagállam hatóságai könnyebben megérthetnék és elfogadhatnák az alkalmatlansági meghatalmazásokat. Az előadó teljesen tisztában van azzal, hogy az alkalmatlansági meghatalmazásnak a tagállamok nemzeti jogába történő bevezetése a tagállamok hatáskörébe tartozik. Ugyanakkor úgy véli, hogy ennek bevezetése előmozdítaná a felnőttek önrendelkezését, tehát azt ösztönözni kell. Mindenképpen kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy a leghátrányosabb helyzetben lévő segítségre szoruló felnőttek ezzel a helyzettel összefüggésben ne szenvedjenek hátrányos megkülönböztetést. Amennyiben ezt a jogintézményt az összes tagállamban bevezetnék, az megkönnyítené a valamely más tagállam törvényének megfelelően készített alkalmatlansági meghatalmazások köröztetését és elismerését.

IV.  A tagállamok hatóságai közötti kommunikáció és együttműködés

Az előadó úgy véli, hogy a határokon átnyúló helyzetben lévő segítségre szoruló felnőttek fokozottabb védelmének biztosítása érdekében feltétlenül javítani kell a tagállamok hatóságai közötti kommunikációt és együttműködést. Nagyban hozzájárulna e cél eléréséhez, ha minden tagállam kijelölne egy olyan központi hatóságot, mint amilyen a Hágai Egyezményben szerepel. Ezek a központi hatóságok előmozdítanák és megkönnyítenék az érintett tagállamok illetékes hatóságai közötti kommunikációt, valamint a segítségre szoruló felnőttekkel kapcsolatos és a tagállamukban hatályban lévő jogszabályokra is kiterjedő információcserét. E központi hatóságok megléte nem akadályozhatja a tagállamok közigazgatási és igazságügyi hatóságait abban, hogy közvetlenül kommunikáljanak egymással, amikor az ilyen kommunikáció hatékonyabbnak bizonyulhat.

A segítségre szoruló felnőttekre vonatkozó információhoz való hozzáférés gyakran bonyolult. Ez különösen igaz a határokon átnyúló helyzetben lévő segítségre szoruló személyek esetében. Az ilyen információhoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében az előadó azt javasolja, hogy minden tagállamban hozzanak létre adattárakat vagy nyilvántartásokat a segítségre szoruló felnőttek javát szolgáló védelmi intézkedéseket előíró közigazgatási és bírósági határozatokról, valamint az alkalmatlansági meghatalmazásokról.

Az ezekhez az adattárakhoz vagy nyilvántartásokhoz való hozzáférésnek azonban korlátozottnak kell lennie. Teljes mértékben garantálni kell ugyanis az ilyen nyilvántartások bizalmas kezelését, és ezzel kapcsolatban mechanizmusokat kellene bevezetni annak érdekében, hogy az ezekben a nyilvántartásokban szereplő információkhoz való hozzáférés az alanyok egyes csoportjaira korlátozódjon és arra csak kellően indokolt esetekben kerüljön sor. Ha minden tagállamban létrehoznának ilyen adattárakat vagy nyilvántartásokat, az valószínűleg megkönnyítené a központi hatóságok közötti kommunikációt és együttműködést. Ahhoz, hogy hatékonyan elláthassák tevékenységeiket, a központi hatóságoknak hozzáférési joggal kellene rendelkezniük az adatállományokhoz.

A segítségre szoruló felnőttel kapcsolatban valamely tagállam hatóságai által tervezett egyes védelmi intézkedések, különösen a felnőtt személynek egy másik tagállamban található intézményben való elhelyezése, logisztikai és pénzügyi következményekkel járhat a másik tagállam számára. Az előadó véleménye szerint az ilyen esetekre célszerű lenne együttműködési mechanizmusokat létrehozni az érintett tagállamok hatóságai között, hogy megállapodhassanak a védelmi intézkedéssel kapcsolatos költségek megosztásának lehetőségéről. A hatóságoknak elsődleges célként a segítségre szoruló személy érdekeinek védelmére kell törekedniük, és alternatív intézkedéseket javasolhatnának az illetékes hatóságnak annak figyelembevételével, hogy a kérdéssel kapcsolatban az utolsó szó joga minden esetben ez utóbbit illeti meg.


INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

23.3.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

20

0

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Max Andersson, Joëlle Bergeron, Marie-Christine Boutonnet, Jean-Marie Cavada, Kostas Chrysogonos, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Mary Honeyball, Sajjad Karim, Sylvia-Yvonne Kaufmann, António Marinho e Pinto, Jiří Maštálka, Emil Radev, Julia Reda, Pavel Svoboda, Tadeusz Zwiefka

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Isabella Adinolfi, Daniel Buda, Angelika Niebler, Virginie Rozière, Rainer Wieland

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Eugen Freund, Maria Noichl


AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

20

+

PPE

S&D

 

ALDE

GUE/NGL

Verts/ALE

EFDD

Daniel Buda, Angelika Niebler, Emil Radev, Pavel Svoboda, Rainer Wieland, Tadeusz Zwiefka

Eugen Freund, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Mary Honeyball, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Maria Noichl, Virginie Rozière

Jean-Marie Cavada, António Marinho e Pinto

Kostas Chrysogonos, Jiří Maštálka

Max Andersson, Julia Reda

Isabella Adinolfi, Joëlle Bergeron

0

-

 

 

2

0

ECR

ENF

Sajjad Karim

Marie-Christine Boutonnet

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat