Jelentés - A8-0180/2017Jelentés
A8-0180/2017
Európai Parlament

JELENTÉS a kohéziós politika keretében nyújtott technikai segítség jövőbeli perspektíváiról

4.5.2017 - (2016/2303(INI))

Regionális Fejlesztési Bizottság
Előadó: Ruža Tomašić

Eljárás : 2016/2303(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
A8-0180/2017
Előterjesztett szövegek :
A8-0180/2017
Viták :
Szavazatok :
Elfogadott szövegek :

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a kohéziós politika keretében nyújtott technikai segítség jövőbeli perspektíváiról

(2016/2303(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak XVIII. címére,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (a továbbiakban: a közös rendelkezésekről szóló rendelet)[1],

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2013. december 17-i 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[2],

–  tekintettel a Kohéziós Alapról és az 1084/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1300/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[3],

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[4],

–  tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1304/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[5],

–  tekintettel az európai strukturális és beruházási alapok keretében megvalósított partnerségre vonatkozó európai magatartási kódexről szóló, 2014. január 7-i 240/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre[6],

–  tekintettel a strukturálisreform-támogató program 2017–2020-as időszakra vonatkozó létrehozásáról, valamint az 1303/2013/EU és az 1305/2013/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2015)0701),

–  tekintettel „Munkahelyteremtést és növekedést támogató beruházások – az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása: a közös rendelkezésekről szóló rendelet 16. cikkének (3) bekezdése szerinti jelentés értékelése” című, 2017. február 16-i állásfoglalására[7],

–  tekintettel „A növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházások: a gazdasági, társadalmi és területi kohézió előmozdítása az Unióban” című, 2015. szeptember 9-i állásfoglalására[8],

–  tekintettel az „Új területfejlesztési eszközök a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó kohéziós politikában: integrált területi beruházás (ITI) és közösségvezérelt helyi fejlesztés (CLLD)” című, 2016. május 10-i állásfoglalására[9],

–  tekintettel a Számvevőszéknek „A Görögországnak nyújtott technikai segítség javításához több figyelmet kell fordítani az eredményekre” című, 2016. február 16-i különjelentésére,

–  tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága (B. Tematikus Főosztály: Strukturális és kohéziós politikák) által 2016 szeptemberében megjelentetett, a „Technikai segítségnyújtás a Bizottság kezdeményezésére” című mélyreható elemzésre,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság levelére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A8-0180/2017),

A.  mivel mind a Bizottság, mind a tagállamok kezdeményezésére történő technikai segítségnyújtás fontos szerepet játszik a kohéziós politika végrehajtásának valamennyi szakaszában, és a jól képzett alkalmazottak közigazgatásba vonzásának és megtartásának fontos eszköze, létrehozva az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) kezelésének és felhasználásának szilárd rendszerét, valamint feloldva a végrehajtás szűk keresztmetszeteit és segítve a felhasználókat a minőségi projektek kialakításában; mivel fel kell tárni a technikai segítségnyújtásnak a programok előkészítő szakaszában való használatának lehetőségeit;

B.  mivel a helyi, regionális és nemzeti hatóságoknak gyakran nincs meg az esb-alapok hatékony és eredményes végrehajtásához, illetve más közigazgatási szervekkel – többek között a városi hatóságokkal, a gazdasági és szociális partnerekkel és a civil társadalom képviselőivel – kialakítandó partnerségeknek a közös rendelkezésekről szóló rendelet 5. cikkével összhangban történő megszervezéséhez szükséges kapacitásuk; mivel az adminisztratív kapacitás igen eltérő a tagállamokban és a régiókban;

C.  mivel a technikai segítségnyújtási intézkedéseknek a kohéziós politika előkészítésében és végrehajtásában részt vevő partnerekre is vonatkozniuk kell, különösen a kapacitásépítés, a hálózatépítés és a kohéziós politika kommunikációja terén;

D.  mivel a nemzeti, helyi és regionális hatóságok nehezen tudják szakképzett személyzetüket megtartani, mivel azok gyakran a magánszféra jobban fizetett álláshelyeit vagy a nemzeti szintű hatóságok keretében jövedelmezőbb álláshelyet választanak; mivel ez jelentősen akadályozza a közigazgatási szervek azon kapacitását, hogy sikeresen végrehajtsák az esb-alapokat és elérjék a kohéziós célokat;

E.  mivel annak hangsúlyozása ellenére, hogy a 2014–2020-as programozási időszak eredményorientáltabb, és hogy ennek az időszaknak már több mint a felel eltelt, még van mit javítani a technikai segítségnyújtás nyomon követésén és értékelésén;

F.  mivel szükségessé vált a Bizottság által kezdeményezett technikai segítségnyújtás és a nemzeti, valamint a regionális szintű technikai segítségnyújtási tevékenységek közötti kapcsolat optimalizálása;

Technikai segítségnyújtás a Bizottság kezdeményezésére (a közös rendelkezésekről szóló rendelet 58. cikke)

1.  megjegyzi, hogy a Bizottság kezdeményezésére történő technikai segítségnyújtás számára rendelkezésre álló források az előző programozási időszakhoz képest az ERFA-, ESZA- és a Kohéziós Alapból való támogatás éves elosztásának 0,35%-ára emelkedtek az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) és a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap (FEAD) számára való levonást követően;

2.  üdvözli a technikai segítségnyújtás által támogatott bizottsági tevékenységeket, különösen a „TAIEX REGIO PEER 2 PEER” eszköz, a kompetenciakeret és önértékelő eszköz, az integritási megállapodások, a közbeszerzések során elkövetett 25 leggyakoribb hiba elkerüléséről szóló, az alkalmazók számára készült útmutatás, valamint a tagállamokban a közbeszerzés terén rendelkezésre álló igazgatási kapacitás áttekintéséről szóló tanulmány területén végzett munkáját; felszólítja a tagállamokat, hogy használják ki ezeket a kezdeményezéseket; hangsúlyozza, hogy ezeknek az eszközöknek nagyobb szerepet kellene biztosítani a 2020 utáni kohéziós politikában, és emiatt felkéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a helyi és regionális, többek között szigeteki szintű szereplőket ezek használatára; javasolja, hogy a „TAIEX REGIO PEER 2 PEER” eszköz hatókörét a közös rendelkezésekről szóló rendelet 5. cikkének megfelelően terjesszék ki valamennyi partnerre a széles körű tapasztalatcsere biztosításának, a kapacitásépítéshez való hozzájárulásnak és a bevált gyakorlatok kiaknázásának megkönnyítése érdekében;

3.  szükségesnek tartja, hogy a Bizottság kezdje el felmérni az „Integritási megállapodások – az uniós alapok védelmére létrejött polgári ellenőrzési mechanizmus” végrehajtásának hatékonyságát és az abból származó hozzáadott értéket;

4.  tudomásul veszi a Görögországgal foglalkozó munkacsoport és a Ciprust támogató csoport által végzett munkát az esb-alapok e két országban történő végrehajtása terén, különösen a felhasználási arányok tekintetében, amely azonban továbbra is csak az egyik mutatója a kohéziós politika végrehajtására vonatkozó pozitív értékelésnek; megjegyzi ugyanakkor, hogy az Európai Számvevőszék „A Görögországnak nyújtott technikai segítség javításához több figyelmet kell fordítani az eredményekre” című különjelentése szerint az eredményes és fenntartható reform tekintetében vegyes eredmények születtek; felszólítja ugyanakkor a Bizottságot, hogy számoljon be a strukturálisreform-támogató szolgálat görögországi műveletei által elért eredményekről; hangsúlyozza, hogy a 2007–2013-as programozási időszak tapasztalataira alapozva folytatni és javítani kell a Végrehajtás-javítási Munkacsoport munkáját a kohéziós politika végrehajtása során nehézségekkel szembesülő többi tagállam támogatása érdekében;

5.  tudomásul veszi a strukturálisreform-támogató program (SRSP) létrehozását és elismeri annak a kohéziós politikára és más területekre kifejtett potenciális előnyeit; felszólít arra, hogy a program legyen következetes és összehangolt a kohéziós politika területének országspecifikus ajánlásaival; úgy véli azonban, hogy a program esetleges meghosszabbítása nem térhet el a kohéziós politika tematikus célkitűzéseitől, ugyanakkor nem szabad elvenni a forrásokat az esb-alapokból történő technikai segítségnyújtástól; felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve biztosítson maximális koordinációt és komplementaritást az SRSP és az esb-alapokból történő technikai segítségnyújtás által finanszírozott fellépések között azzal a céllal, hogy a legnagyobb hatás elérése álljon a középpontban a kohéziós politika céljainak teljesítése érdekében;

6.  tudomásul veszi a Bizottság Regionális és Várospolitikai Főigazgatósága által készített technikai segítségnyújtási stratégiát; szélesebb körű technikai segítségnyújtási stratégia kialakítását javasolja, amely nagyobb mértékű koordinációt biztosít, és az esb-alapokkal foglalkozó valamennyi főigazgatóságra és a strukturálisreform-támogató szolgálatnak a kohéziós politikával kapcsolatos valamennyi tevékenységére kiterjed a nyújtott támogatások összehangolása, az átfedések elkerülése, valamint a szinergiák és a komplementaritás maximalizálása érdekében;

7.  kiemeli a technikai segítségnyújtás fontosságát a pénzügyi eszközök területén, amelyek használata exponenciálisan növekszik, miközben jellegükből adódóan meglehetősen összetettek; üdvözli e tekintetben a Bizottság és az Európai Beruházási Bank közötti partnerséget a „fi-compass” platform területén; felszólítja a Bizottságot a technikai segítségnyújtás jobb összehangolására annak érdekében, hogy az kiterjedjen az irányító hatóságok és a kedvezményezettek számára a legtöbb kihívást jelentő területekre is; üdvözli az Európai Beruházási Tanácsadó Platform által bevezetett, az esb-alapok és az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) ötvözését szolgáló technikai fejlesztéseket; hangsúlyozza azonban, hogy e különleges terület nagyobb kapacitása és egyszerűsítése végső soron a technikai segítségnyújtás iránti igény csökkenését jelentené a pénzügyi eszközök területén; továbbá hangsúlyozza a kapcsolódó nemzeti és regionális szintű technikai segítségnyújtási tevékenységekkel történő komplementaritás szükségességét;

8.  üdvözli az európai régiók beruházásait támogató közös program (JASPERS) technikai segítségnyújtási eszközéből a tagállamoknak nyújtott támogatást, amely szakértői segítséget nyújt a tagállamoknak az ERFA és a Kohéziós Alap által társfinanszírozott nagyobb projektek előkészítéséhez; várakozással tekint a Számvevőszék 2017-re ígért különjelentésére, amely azt ellenőrzi, hogy a JASPER javította-e az EU által társfinanszírozott és támogatott nagyobb projektek alakulását, és ily módon hozzájárult-e a projektek jobb minőségéhez és a tagállamok adminisztratív kapacitásának növeléséhez; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy figyelmesen elemezni kell azt, hogy a független minőségügyi értékelést biztosító JASPERS tevékenység a 2007–2014-es időszak során hogyan javította a projektminőséget és csökkentette a nagyobb projektek Bizottság általi jóváhagyásának idejét;

9.  megállapítja, hogy mióta elkezdődött a kohéziós politikában való alkalmazása, nem készült globális elemzés a technikai segítségnyújtás tényleges hozzájárulásáról; azonban nehéz részletes értékelést készíteni jelentőségéről és az igazgatási kapacitás és intézményi erőfeszítések javításához való hozzájárulásáról az IEE alapok hatékony kezelése érdekében; ezért több információt és átláthatóságot kér a technikai segítségnyújtás tevékenységeiről, nagyobb szerepet a Parlamentnek a felügyeleti és ellenőrzési feladatokban, valamint egy mélyreható átfogó tanulmány készítését a kohéziós politikához való hozzájárulásáról;

10.  felhívja a figyelmet az esb-alapok kifizetései által elért eredmények és hatások mérésére alkalmas megfelelő és célzott mutatók, valamint az ehhez kapcsolódó nyomon követéshez rendelkezésre álló technikai segítségnyújtás fontosságára; úgy véli, hogy a közös mutatók bevezetése egy első lépés volt e cél elérése felé, ugyanakkor azt számos hiányosság is kísérte, például a teljesítményre fordított túlzott figyelem, a hosszú távú szemlélet hiánya, valamint az igények és a tájékoztatás nem megfelelő összhangja; felszólítja a Bizottságot, hogy sürgősen hajtson végre beruházásokat a jelentéstételi és értékelési rendszernek a következő programozási időszakban használható, megfelelőbb mutatók kidolgozása révén történő javítása terén;

11.  felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon intézkedéseket és biztosítson forrásokat az EU makroregionális stratégiáinak végrehajtására szolgáló technikai segítségnyújtás létrehozásához, tekintettel az ilyen stratégiák végrehajtásával kapcsolatos különféle tapasztalatokra és végrehajtásuk sikerességi arányaira, valamint arra, hogy a stratégiák résztvevői között nem uniós tagállamok és korlátozott forrásokkal és elégtelen emberi erőforrással rendelkező országok is vannak; úgy véli, hogy ez hatékonyabban segítené az olyan makroregionális szintű nagyobb projektek előkészítését, amelyek támogatást kaphatnak a kohéziós politika keretében;

12.  kiemeli, hogy egyedi technikai segítségnyújtási intézkedéseket kell bevezetni az elmaradt térségek újraiparosítási folyamatainak támogatása céljából, hogy a magas szintű technológiát tartalmazó és környezetbarát innovatív ágazatok ipari beruházások célpontjaivá váljanak;

13.  felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre technikai segítségnyújtást, nevezetesen tagállami munkacsoportokat a kohéziós politika keretében a tagállamokban 2020-at követően szükségessé váló szervek és operatív programok kialakítása késedelmének megelőzése érdekében;

Technikai segítségnyújtás a tagállamok kezdeményezésére (a közös rendelkezésekről szóló rendelet 59. cikke)

14.  hangsúlyozza, hogy az öt esb-alap 2014–2020-as programozási időszaka keretében a tagállamok rendelkezésére álló technikai segítségnyújtásra szánt, hozzáférhető uniós társfinanszírozás hozzávetőlegesen 13,4 milliárd euró;

15.  hangsúlyozza, hogy a technikai segítségnyújtás alapvetően különbözik az esb-alapok által finanszírozott többi fellépéstől, és különösen nehéz és bonyolult annak eredményeit mérni; úgy véli azonban, hogy tekintettel a technikai segítségnyújtás szükségességére, az ennek keretében rendelkezésre álló források szintjére és potenciáljára, igen nagy szükség van a különböző kormányzati szinteken egy stratégiai, átlátható és koordinált megközelítésre, valamint rugalmasságra a tagállami hatóságok által meghatározott szükségletek kielégítése érdekében;

16.  kiemeli, hogy a 2019-es teljesítmény-felülvizsgálatból kiderülnek majd a 2014–2020-as programozási időszak során felhasznált technikai segítségnyújtás eredményei, és biztosítja, hogy ezek az eredmények ne legyenek túl későiek a 2020 utáni időszak megbeszéléseihez; ezért egy közbenső szakaszban szélesebb körű vitát és elemzést sürget a technikai segítségnyújtás hatékonyságáról és eredményeiről;

17.  aggodalommal állapítja meg, hogy néhány tagállamban a technikai segítségnyújtásból a helyi és regionális hatóságok – amelyek általában a legkevesebb adminisztratív kapacitással rendelkeznek – nem tudnak hatékonyan és ténylegesen részesülni; hangsúlyozza, hogy egyrészt az esb-alapok sikeres végrehajtása és a kohéziós politika céljainak teljesítése, másrészt az EU és szakpolitikái hatékony működésébe vetett bizalom visszaállítása érdekében alapvető fontosságú jól működő és átlátható kommunikációs csatornák kialakítása a különböző igazgatási szintek között; úgy véli, hogy a kohéziós politikában érintett valamennyi partner fontos szerepet játszik e tekintetben, és javasolja, hogy a Bizottság a következő pénzügyi programozási időszakban közvetlenül vállaljon szerepet a partnerek felelősségvállalásának ösztönzésében; felszólítja a tagállamokat, hogy fokozzák a kohéziós politikai szabályozások, különösen a technikai segítségnyújtási rendelkezések végrehajtásának egyszerűbbé tételére irányuló erőfeszítéseiket; ezért üdvözli a kohéziós politika lengyelországi végrehajtásának többszintű rendszerét (3 pillérre osztott technikai segítségnyújtás), amely eredményközpontúbb, összehangolt stratégiai és átlátható megközelítést tesz lehetővé, és nagyobb hozzáadott értéket teremt; kéri, hogy szigorúbban ellenőrizzék a közigazgatások számára technikai segítséget nyújtó, magánkézben lévő nagyvállalatok tevékenységeinek eredményeit, a lehetséges összeférhetetlenség megelőzése érdekében;

18.  hangsúlyozza, hogy az emberi potenciál fejlesztésére összpontosító technikai segítségnyújtást kell alkalmazni a munkavállalói fejlesztési tervekben és személyzeti szakképzésekben korábban azonosított igények kiszolgálására;

19.  hangsúlyozza, hogy az igazgatás alacsonyabb szintjeinek a kapacitása is nélkülözhetetlen az új területfejlesztési eszközök – mint közösségvezérelt helyi fejlesztés (CLLD) és integrált területi beruházás (ITI) – sikeréhez; felszólít a CLLD végrehajtásának további decentralizálására; megjegyzi, hogy miközben a technikai segítségnyújtás hatásainak mérése bonyolultnak bizonyulhat, az semmi esetre sem lehetetlen, különösen a költség-haszon arány tekintetében; hangsúlyozza, hogy egyes tagállamokban az ERFA végrehajtására szolgáló teljes rendszer létrehozásához és az integrált területi beruházások végrehajtására szolgáló rendszer létrehozásához biztosított technikai segítségnyújtás negatív költség-haszon arányt mutat; megjegyzi azonban, hogy a magas költségeket részben a nagyobb erőfeszítéseket megkívánó különleges körülményekkel lehet magyarázni, mint amilyen egy új rendszer létrehozása; következésképpen egyértelmű ellenőrzési mechanizmusok bevezetésére szólít fel, különösen ami a technikai segítségnyújtással kapcsolatos, nem átlátható tárgyalásokat illeti; emlékeztet a helyi akciócsoportok fontos szerepére, különösen a CLLD végrehajtásában, és úgy véli, hogy a tagállamoknak a technikai segítségnyújtást e csoportok számára is hozzáférhetővé kell tenniük az Unión belüli fenntartható helyi fejlődéshez való értékes hozzájárulásuk támogatása érdekében;

20.  felhívja a figyelmet arra, hogy a technikai segítségnyújtási tevékenységek területén támogatni kell azon műszakilag és gazdaságilag megvalósítható projektek finanszírozását, amelyek a tagállamok részére olyan stratégiai projekteket tudnak biztosítani, amelyek a kohéziós politikák keretében finanszírozhatók;

21.  aggodalommal állapítja meg, hogy a fenntartható városfejlesztésre irányuló integrált fellépések végrehajtása során miközben a feladatkörök a közreműködő szervezetként fellépő városi hatóságokra vannak ruházva, azok gyakran nem kapják meg a szükséges technikai segítségnyújtást kapacitásépítésükre; e tekintetben úgy véli, hogy a technikai segítségnyújtást fejleszteni kell a városi területek szintjén, figyelembe véve a városi hatóságok szerepét a kohéziós politikában és azt, hogy az uniós városfejlesztési menetrend és az Amszterdami Paktum további végrehajtásához erőteljes kapacitást kell kialakítani;

22.  kimutatja, hogy a 2014–2020-as időszakra vonatkozó programozás a helyi hatóságok nagyobb mértékű bevonását irányozza elő; hangsúlyozza, hogy ez nagyobb technikai és adminisztratív ismereteket igényel; kéri a Bizottságot, hogy vizsgáljon meg olyan kezdeményezéseket és mechanizmusokat, amelyek a helyi szereplők számára lehetővé teszik, hogy teljes egészében kihasználhassák az esb-alapok szabályozásában foglalt programozási lehetőségeket;

23.  felhívja a figyelmet a partnerségre vonatkozó európai magatartási kódexre, amely meghatározza az érintett partnerek számára az intézményi kapacitásaik erősítésében nyújtandó támogatás szükségességét a programok előkészítése és végrehajtása során; hangsúlyozza, hogy számos tagállam nem alkalmazza a partnerségre vonatkozó európai magatartási kódexet; úgy véli továbbá, hogy ténylegesen végre kell hajtani az említett magatartási kódex 5. cikkében meghatározott, az érintett partnereknek a partnerségi megállapodás és a programok előkészítésébe való bevonására vonatkozó alapelveket és bevált gyakorlatokat, különös figyelmet fordítva a lényeges információk időben történő közzétételére és az azokhoz való könnyű hozzáférésre; hangsúlyozza, hogy egyértelmű uniós iránymutatásokra van szükség a konzisztencia növelése és a szabályozói bizonytalanságok felszámolása érdekében;

24.  kiemeli, hogy a technikai segítségnyújtást olyan szakképzett nemzeti szereplőkre kell bízni, akik képesek biztosítani a végrehajtás folyamatos védelmét, és megfelelő finanszírozást kell hozzá nyújtani; hangsúlyozza azonban, hogy ez a támogatás semmilyen körülmények között sem helyettesítheti az e területen megvalósuló nemzeti finanszírozást, és hogy fokozatos stratégiai elmozdulást kell alkalmazni olyan tevékenységek – például a kapacitásépítés, a kommunikáció vagy a tapasztalatmegosztás – felé, amelyek általában a kohéziós politika számára nagyobb hozzáadott értéket teremtenek;

25.  hangsúlyozza, hogy fontos az irányítási rendszer részét nem alkotó, azonban a kohéziós politika végrehajtására közvetlen hatással bíró intézmények bevonása; emlékeztet arra, hogy ezeknek az intézményeknek segítséget kell kínálni annak érdekében, hogy bővítsék és javítsák adminisztratív kapacitásaikat és standardjaikat az oktatás, az ismeretek cseréje, a kapacitásépítés, a hálózatépítés és a projektek irányításához szükséges IT-rendszerek létrehozása révén; hangsúlyozza, hogy az esb-alapok támogatásával elért eredmények és sikerek fokozott kommunikációja és láthatósága hozzájárulhat a polgárok európai projektbe vetett bizalmának helyreállításához; ezért kéri, hogy a tagállam kezdeményezésére történő technikai segítségnyújtáson belül irányozzanak elő egy külön keretösszeget a kommunikációra; felhívja a Bizottságot, hogy a méretgazdaságosság, valamint a különböző esb-alapoknál történő közös cselekvések finanszírozásának lehetővé tétele érdekében, a technikai segítségnyújtási tevékenységek helyettesíthetőségét segítse elő;

26.  hangsúlyozza, hogy a túlzott eljárási előírások csökkentése érdekében a technikai segítségnyújtásnak a jövőben egyre inkább a kedvezményezettek és a projektek szintjére kell összpontosítania – függetlenül attól, hogy az állami, a privát vagy a civil társadalmi szektorra irányul-e –, annak érdekében, hogy innovatív, jól megtervezett és a meglévő stratégiáknak megfelelő projektek valósuljanak meg és el lehessen kerülni az egyenmegoldásokat kínáló megközelítést; felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki arra irányuló mechanizmusokat, hogy az esb-alapok kedvezményezettjeit bevonják a technikai segítségnyújtás végrehajtásába és nyomon követésébe; hangsúlyozza, hogy a tagállamok hozzanak létre egy információs pontokból álló hálózatot, lehetővé téve a potenciális kedvezményezettek számára, hogy értesüljenek a rendelkezésre álló finanszírozási forrásokról, az operatív programokról és a nyílt felhívásokról, továbbá hogy elsajátítsák a jelentkezési formanyomtatványok kitöltésének és a projektek végrehajtásának módját;

27.  hangsúlyozza, hogy a technikai segítségnyújtást egyszerű és rugalmas eszköznek kell tekinteni, amelyet hozzá lehet igazítani a változó körülményekhez; úgy véli, hogy a technikai segítségnyújtásnak hozzá kell járulnia a projektek fenntarthatóságához, azaz fennmaradásukhoz az idők folyamán, azáltal, hogy a kohéziós politika kulcsfontosságú területeire összpontosít és hosszú távon előnyben részesíti eredményeit, például a fenntartható foglalkoztatási projekteket; kiemeli e tekintetben, hogy a technikai segítségnyújtást fel lehet használni innovatív megoldások, kísérleti projektek tesztelésére;

28.  felszólít a technikai segítségnyújtás által finanszírozott fellépéstípusokkal kapcsolatos tagállami jelentéstétel javítására a 2020 utáni programozási időszakban; hangsúlyozza, hogy nagyobb átláthatóságra van szükség a technikai segítségnyújtás láthatóságának növelése és elköltési módjának és helyének nyomon követése érdekében, a nagyobb mértékű elszámoltathatóság elérése céljából, ideértve egy egyértelmű ellenőrzési útvonalat is; úgy véli, hogy e tekintetben fontolóra kellene venni a tagállamok által tervezett és megvalósított fellépéseket tartalmazó, rendszeresen frissített és nyilvánosan hozzáférhető adatbázisok megvalósítását, felhasználva a Bizottság által működtetett, az esb-alapokhoz kapcsolódó nyílt hozzáférésű adatok portáljának tapasztalatait;

29.  megjegyzi, hogy a jelenlegi programozási időszakban a tagállamok választhattak, hogy prioritási tengelyként belefoglalják-e a technikai segítségnyújtást egy operatív programba vagy technikai segítségnyújtásra szánt specifikus operatív programot akarnak-e; felszólítja a Bizottságot, hogy elemezze, melyik opció járt nagyobb sikerrel és tett lehetővé jobb ellenőrzést és értékelést, figyelembe véve a tagállamok eltérő intézményi rendszereit;

30.  felszólít a technikai segítségnyújtás fokozottabb használatára az európai területi együttműködési programokban és terén, különösen a határokon átnyúló együttműködés területén, amelyek sajátos jelleggel bírnak és a végrehajtás minden szakaszában támogatást igényelnek, ezáltal az említett együttműködés és programjainak szervezete növelése érdekében;

31.  kéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a fent említett valamennyi szempontot a 2020 utáni kohéziós politikára irányuló jogalkotási javaslatok előkészítése során, azaz az aktuális és a korábbi programozási időszakból származó tapasztalatokat;

32.  felszólítja a Bizottságot, hogy végezzen utólagos értékelést a központi és a megosztott irányítású technikai segítségnyújtásról;

33. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

INDOKOLÁS

Bár a technikai segítségnyújtást 1988 óta használják a kohéziós politika keretében, az Európai Parlament soha nem készített átfogó elemzést annak hozzájárulásáról és szerepéről. A technikai segítségnyújtás több területet átölelő kiadástípus, amelyre nincs egységes fogalommeghatározás. Nehéz részletes értékelést készíteni jelentőségéről, valamint az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) hatékony irányítását elősegítő intézmények megerősítésének és az igazgatási kapacitás kiépítésének támogatásához való hozzájárulásáról.

A 2014–2020-as programozási időszakra mind a Bizottság kezdeményezésére történő (58. cikk), mind a tagállamok kezdeményezésére történő ( 59. cikk) technikai segítségnyújtást a közös rendelkezésekről szóló rendelet határozza meg.

A technikai segítségnyújtásra vonatkozó új rendelkezések különösen az alábbi újításokat vezették be: az intézmények megerősítésének és az igazgatási kapacitás kiépítésének a támogatása; néhány tagállam gazdasági és társadalmi kihívásaira reagálva strukturális és igazgatási reformok meghatározására, a prioritások előnyben részesítésére és e reformok végrehajtására irányuló intézkedések. A közös rendelkezésekről szóló rendelet 118. cikkének megfelelően a Bizottság kezdeményezésére történő technikai segítségnyújtásra elkülönített források a jelenlegi programozási időszakban az alapok éves elosztásának 0,35%-át teszik ki. Ez a 2007–2013-as időszakkal összevetve 0,1%-os növekedést jelent.

A rugalmasan alkalmazható technikai segítségnyújtást különböző költségvetési sorokból lehet finanszírozni, ami megnehezíti a végleges összegek meghatározását vagy a finanszírozott tevékenységek és a vonatkozó költségvetési mechanizmusok egyértelmű megértését.

A technikai segítségnyújtás uniós szinten többek között az alapok hatékony irányítását elősegítő intézmények megerősítését és az igazgatási kapacitás kiépítését támogatja.

Az előadó szeretné ezt az alkalmat megragadni, hogy üdvözölje az Európai Bizottság által nemrégiben kidolgozott, a technikai segítségnyújtás forrásaival kapcsolatos eszközöket, amelyek: az önértékelő eszközhöz kapcsolódó kompetenciakeret és az „Integritási megállapodások – az uniós alapok védelmére létrejött polgári ellenőrzési mechanizmus”.

A kompetenciakeret és az önértékelő eszköz a munkához kapcsolódó segítség, amely az alapokat kezelő intézmények számára nyújt támogatást munkaerő-kapacitásuk megerősítésében. A kompetenciakeret és az önértékelő eszköz rugalmas és a felhasználók igényeihez igazítható, így azokat a tagállamok különböző szervezeti struktúráira lehet alkalmazni.

Továbbá az „Integritási megállapodások – az uniós alapok védelmére létrejött polgári ellenőrzési mechanizmus” elnevezésű kísérleti projekt célja, hogy megvizsgálja és előmozdítsa az uniós alapok védelmére, valamint a csalás és a korrupció megelőzésére létrejött integritási megállapodások felhasználását. Mint eszköz arra irányul, hogy növelje az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot, megerősítse a hatóságok és a kormány iránti bizalmat, hozzájáruljon a szerződő hatóságok jó hírnevéhez, megtakarításokat eredményezzen és a jobb közbeszerzések révén javítsa a versenyt.

A tagállamok kezdeményezésére történő technikai segítségnyújtás az öt esb-alap tekintetében hozzávetőlegesen 13,4 milliárd eurót tesz ki. A technikai segítségnyújtásra a változást lehetővé tevő tényezőként lehet tekinteni, amelynek teljes jótékony hatása esetleg csak a jövőben válhat egyértelművé, amikor a tevékenységeket és a reformokat teljes mértékben végrehajtották. Ezért a technikai segítségnyújtással megvalósuló tevékenységek tervezését, összehangolását és átláthatóságát valamennyi szakaszban biztosítani kell. Tágabb értelemben a technikai segítségnyújtásnak a tagállamok intézményi, strukturális és igazgatási reformjaihoz való hozzájárulásban játszott szerepét gondosan nyomon kell követni, hogy biztosítani lehessen az átláthatóságot és a legitimitást.

Az intézményi és technikai kapacitás megerősítését illetően számos tagállamban a technikai segítségnyújtásból származó alapok használatát sohasem kínálták fel a regionális vagy helyi hatóságoknak. Ez azt jelenti, hogy a technikai segítségnyújtást nemzeti szinten használták a regionális vagy helyi szintű hatóságok képzésére, amelynek során a helyi és regionális képviselőknek nem volt lehetőségük arra, hogy igényeiket előtérbe helyezzék, a képzések ugyanis nem a helyi igényekre összpontosítottak vagy nem a résztvevők célcsoportjának igényei szerint lettek kialakítva.

Az előadó reméli, hogy tanulunk a korábbi hibákból és javítani tudjuk a technikai segítségnyújtás jövőbeli felhasználását. A technikai segítségnyújtás célja nem az, hogy csak a pénzünket költsük, hanem hogy a résztvevők célcsoportjára használjuk, kellő időben tájékoztassuk a helyi és regionális szereplőket a felkínált összes lehetőségről, hogy a tagállamok által szervezett képzések valóban megteremthessék a szükséges hozzáadott értéket és javíthassák a képzések résztvevők általi értékelését.

Az integrált fenntartható városfejlesztéssel összefüggésben nagyon fontos továbbá annak kiemelése, hogy a városoknak jogukban áll a technikai segítségnyújtás valamennyi olyan tevékenységre történő felhasználása, amelyek a rendszer felállításával, valamint az integrált területi beruházás révén megvalósuló projektek előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatosak, a városok ugyanis közreműködő szervezetté válnak az esb-alapok integrált területi beruházás révén történő felhasználásának irányításában és ellenőrzésében.

A technikai segítségnyújtás különleges eszközeit (TAIEX REGIO PEER 2 PEER, JESSICA és JASPERS) több tagállamban is sikeresen végrehajtották; azonban e lehetőségekről több információra lenne szükség mind nemzeti, mind helyi szinten.

Bármely rendszer vagy program sikere szempontjából fontos tényező a tudatosság. A potenciális kérelmezőknek egyértelmű magyarázatokra és pontos információkra van szükségük a technikai segítségnyújtás lehetőségeivel kapcsolatban.

A válság Európában megköveteli az esb-alapok elosztásának bizonyos fokú rugalmasságát: ez a technikai segítségnyújtás irányítására vonatkozó rendelkezésekben is tükröződik. Jelenleg a közös rendelkezésekről szóló rendelet 25. cikkét csak az ideiglenes pénzügyi nehézségekkel küzdő tagállamokra lehet alkalmazni. E cikk földrajzi hatályának valamennyi tagállamra történő lehetséges kiterjesztése azonban jelenleg megbeszélések tárgyát képezi a strukturálisreform-támogató programra irányuló új jogalkotási javaslat keretében.

A strukturálisreform-támogató program a tervek szerint kiegészíti az esb-alapok értelmében meglévő technikai segítségnyújtást, ám a kérdés a koordináció biztosításának mikéntje.

Ezért részletesebben kell jelenteni a technikai segítségnyújtás tagállamok számára rendelkezésre álló forrásainak felhasználásáról. A technikai segítségnyújtással megvalósuló tevékenységek hozzájárulását értékelni kell, a költségvetési átláthatóságot pedig növelni.

A KÖLTSÉGVETÉSI BIZOTTSÁG LEVELE

Iskra Mihaylova asszony  

elnök

Regionális Fejlesztési Bizottság

Európai Parlament

Tárgy:  Jelentés a kohéziós politika keretében nyújtott technikai segítség jövőbeli perspektíváiról (2016/2303(INI))

Tisztelt Elnök Asszony!

A REGI bizottság most készíti a kohéziós politika keretében nyújtott technikai segítség jövőbeli perspektíváiról szóló jelentését (2016/2303(INI).

A Költségvetési Bizottság koordinátorai úgy határoztak, hogy a bizottság állásfoglalását levél formájában nyújtják be.

A Költségvetési Bizottság aggodalmának ad hangot a kohéziós politika programjainak a jelenlegi programozási időszakban történő lassú és elégtelen végrehajtása miatt. Újból figyelmeztet a kifizetetlen számlák lehetséges felhalmozódására a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret második felében, ami súlyos következményekkel járhat a kohéziós és más uniós politikákra.

Bizottságunknak az a véleménye, hogy a technikai segítségnyújtást át kell dolgozni, és azt elsősorban és leginkább arra kell használni, hogy biztosítani lehessen a kohéziós politikai alapok időben történő, hatékony és eredményes felvételét. A strukturálisreform-támogató program létrehozásáról szóló rendeletre irányuló javaslatot annak bizonyítékaként látja, hogy a technikai segítségnyújtást nem használták hatékonyan és a benne rejlő potenciált nem aknázták ki teljes mértékben.

A Költségvetési Bizottság megjegyzi, hogy ezidáig nem végezték el a kohéziós politikában nyújtott technikai segítségnyújtás globális értékelését sem a 2007–2013-as időszakra szóló, sem a korábbi programok esetében, továbbá szóvá teszi a technikaisegítségnyújtás-finanszírozásról szóló rendszeres beszámolók hiányát. Véleménye szerint ez csökkenti a költségvetési átláthatóságot és akadályozza a finanszírozás ellenőrzését.

A bizottság kéri a Bizottságot, hogy számoljon be a költségvetési hatóságnak mind a Bizottság kezdeményezésére, mind a tagállamok kezdeményezésére történő technikai segítségnyújtás végrehajtásáról. A jelentés adja meg a technikai segítségnyújtás alaponkénti végrehajtási arányát a 2007–2013 és 2014–2020 közötti időszakban, értékelje a Bizottság és a tagállamok által használt teljesítménymutatókat, és ha szükséges, javasolja harmonizált mutatók kialakítását.

A Költségvetési Bizottság szerint egy ilyen értékelés első lépés lenne a technikai segítségnyújtás alapos és átlátható értékelése irányába, és a rá vonatkozó perspektívák tényekkel alátámasztott alapjaként szolgálna a jövőbeli többéves pénzügyi keretben.

A Költségvetési Bizottság felkéri a Regionális Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi módosításokat.

Tisztelettel:

Jean Arthuis

Cc: Ruža Tomašić, előadó

INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

25.4.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

36

1

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Pascal Arimont, Franc Bogovič, Mercedes Bresso, James Carver, Andrea Cozzolino, Rosa D’Amato, Iratxe García Pérez, Michela Giuffrida, Krzysztof Hetman, Ivan Jakovčić, Marc Joulaud, Constanze Krehl, Sławomir Kłosowski, Louis-Joseph Manscour, Martina Michels, Iskra Mihaylova, Jens Nilsson, Mirosław Piotrowski, Stanislav Polčák, Liliana Rodrigues, Fernando Ruas, Monika Smolková, Maria Spyraki, Ruža Tomašić, Ramón Luis Valcárcel Siso, Monika Vana, Matthijs van Miltenburg, Lambert van Nistelrooij, Derek Vaughan, Kerstin Westphal

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Daniel Buda, Viorica Dăncilă, Josu Juaristi Abaunz, Ivana Maletić, James Nicholson, Davor Škrlec

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Vladimir Urutchev

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

36

+

ALDE

Ivan Jakovčić, Iskra Mihaylova, Matthijs van Miltenburg

ECR

Sławomir Kłosowski, James Nicholson, Mirosław Piotrowski, Ruža Tomašić,

EFDD

Rosa D’Amato

GUE/NGL

Josu Juaristi Abaunz, Martina Michels

PPE

Pascal Arimont, Franc Bogovič, Daniel Buda, Krzysztof Hetman, Marc Joulaud, Ivana Maletić, Stanislav Polčák, Fernando Ruas, Maria Spyraki, Vladimir Urutchev, Ramón Luis Valcárcel Siso, Lambert van Nistelrooij

S&D

Mercedes Bresso, Andrea Cozzolino, Viorica Dăncilă, Iratxe García Pérez, Michela Giuffrida, Constanze Krehl, Louis-Joseph Manscour, Jens Nilsson, Liliana Rodrigues, Monika Smolková, Derek Vaughan, Kerstin Westphal

VERTS/ALE

Davor Škrlec, Monika Vana

1

-

EFDD

James Carver

0

0

 

 

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat