JELENTÉS a munkakörülményekről és a bizonytalan foglalkoztatásról
14.6.2017 - (2016/2221(INI))
Foglalkoztatási és Szociális Bizottság
Előadó: Neoklis Sylikiotis
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
a munkakörülményekről és a bizonytalan foglalkoztatásról
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 151. és 153. cikkére,
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak IV. címére („Szolidaritás”),
– tekintettel a fiatal személyek munkahelyi védelméről szóló, 1994. június 22-i 94/33/EK tanácsi irányelvre[1],
– tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[2],
– tekintettel a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló 2008. november 19-i 2008/104/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a munkaerő-kölcsönzésről szóló irányelv)[3],
– tekintettel a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 1996. december 16-i 1996/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv)[4] és a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv érvényesítéséről szóló 2014. május 15-i 2014/67/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (végrehajtási irányelv)[5],
– tekintettel a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.) szóló, 2008. június 17-i 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre[6],
– tekintettel a bizonytalan foglalkoztatási feltételek mellett dolgozó nőkről szóló 2010. október 19-i állásfoglalására[7],
– tekintettel „A 21. század versenyképes uniós munkaerőpiacának létrehozása: a készségek és képesítések hozzáigazítása a kereslethez és a munkalehetőségekhez a válságból való kilábalás egyik módjaként” című, 2015. szeptember 10-i állásfoglalására[8],
– tekintettel „A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2016. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásai ” című, 2016. február 25-i állásfoglalására[9],
– tekintettel az európai unióbeli szociális dömpingről szóló 2016. szeptember 14-i állásfoglalására[10],
(Ex AM FEMM recital B( Or. EN) of FdR R:\DocEP\1116681EN.docx){AM\EN\1116681}; Ex AM FEMM recital S( Or. EN) of FdR R:\DocEP\1116681EN.docx){AM\EN\1116681}
– tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv alkalmazásáról szóló, 2016. szeptember 15-i állásfoglalására[11],
– tekintettel a szociális jogok európai pilléréről szóló 2017. január 19-i állásfoglalására[12],
– tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a foglalkoztatási viszonyok változó jellegéről és a tisztességes bérek fenntartására gyakorolt hatásáról szóló véleményére[13],
– Tekintettel a be nem jelentett munkavégzés kezelésére irányuló együttműködés erősítését célzó európai platformra,
– tekintettel a „Bizonytalan foglalkoztatási feltételek Európában: minták, trendek és szakpolitikai stratégiák” című, 2016-ban készült tanulmányára[14],
– tekintettel a 2011. december 14-én bevezetett, a színvonalas szakmai gyakorlat és tanulószerződéses gyakorlati képzés biztosításáról szóló Európai chartára,
– tekintettel a Bizottság „Foglalkoztatási és szociális fejlemények Európában” című, 2016. őszi negyedéves áttekintésére,
– tekintettel az Európai Bizottság „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016-2020)” című munkadokumentumára,
– tekintettel az Eurofound „Rugalmas foglalkoztatási formák: «nagyon atipikus» szerződések” című jelentésére (2010),
– tekintettel az Eurofound „A válság hatása az európai munkaügyi kapcsolatokra és munkakörülményekre” című jelentésére (2014)[15],
– tekintettel az Eurofound „Új foglalkoztatási formák” című jelentésére (2015)[16],
– tekintettel az Eurofound „A csalárd foglalkoztatás bemutatása az Európai Unióban” című jelentésére (2016)[17],
– tekintettel az Eurofound európai munkakörülményekről szóló felmérésére és az európai munkakörülményekről szóló hatodik felméréséről készült áttekintő jelentésre[18],
– tekintettel a munkaügyi kapcsolatok Eurofound-szótárára[19],
– tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) munkára vonatkozó alapvető normáira és a munkakörülményekről szóló ILO-egyezményekre és -ajánlásokra,
– tekintettel az ILO munkaviszonyról szóló, R198 (2006). számú ajánlására[20] és annak a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseire,
– tekintettel az ILO „A bizonytalan foglalkoztatás leküzdésére irányuló politikák és szabályozás” című, 2011. évi jelentésére[21],
– tekintettel a nem szabványos foglalkoztatást globális szinten vizsgáló, 2016. évi ILO-jelentésre[22],
– tekintettel az ILO 2016. évi, az európai konvergencia szociális pillérének kiépítéséről szóló tanulmányára[23],
– tekintettel a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló ENSZ-egyezmény 2. cikke alapján a részes államok alapkötelezettségeiről szóló 2010. évi 28. sz. általános ENSZ-ajánlásokra,
– tekintettel az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló 2011. évi Egyezményére (Isztambuli Egyezmény),
– tekintettel az Európa Tanács nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2014–2017-es stratégiájára,
– tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,
– tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0224/2017),
A. mivel egyre jobban terjednek a foglalkoztatás nem szabványos, atipikus formái; mivel a határozott idejű vagy részmunkaidős szerződéssel rendelkező munkavállalók száma az elmúlt 15 évben Unió-szerte megnövekedett; mivel hatékony politikákra lesz szükség ahhoz, hogy a különféle foglalkoztatási formákat is felöleljék és egyúttal megfelelő védelmet nyújtsanak a munkavállalók számára;
B. mivel az elmúlt 10 évben a szabványos foglalkoztatás mértéke 62%-ról 59%-ra esett vissza[24]; mivel ha ez a tendencia folytatódik, akkor előfordulhat, hogy a szabványos szerződéseket csak a munkavállalók kisebb hányadára fogják alkalmazni;
C. mivel az Unióban továbbra is a határozatlan időtartamú, teljes munkaidős szerződések teszik ki a munkaszerződések nagy részét, és bizonyos ágazatokban a szabványos foglalkoztatás mellett a foglalkoztatás atipikus formái is megjelentek; mivel az atipikus foglalkoztatásnak a nem szabványos munkaidő, illetve a rendszertelen bérek és nyugdíjjárulékok miatt negatív hatásai is lehetnek a munka és a magánélet közötti egyensúlyra;
D. mivel a mindenekelőtt a digitalizációnak és az új technológiáknak köszönhetően egyre jobban terjedő új foglalkoztatási formák miatt az alkalmazásban történő foglalkoztatás és az önfoglalkoztatás közötti határok összemosódnak[25], ami a munkahelyek minőségi romlásához vezethet;
E. mivel bizonyos új foglalkoztatási formák több szempontból is eltérnek a hagyományos szabványos foglalkoztatástól; mivel némelyik átalakítja a munkáltató és a munkavállaló közötti viszonyt, míg más formák megváltoztatják a munkaidő-beosztási és munkaszervezési mintákat, és vannak olyanok is, amelyekre mindkettő jellemző; mivel ez a színlelt önfoglalkoztatás megnövekedéséhez, a munkafeltételek romlásához és a szociális biztonság csökkenéséhez vezethet, de akár előnyökkel is járhat; mivel ezért kiemelkedő fontosságú a meglévő jogszabályok végrehajtása;
F. mivel a gazdasági válságot követően üdvözlendő a foglalkoztatási ráta növekedése az Unióban, ez azonban részben annak tudható be, hogy a gazdasági válság után nőtt az atipikus szerződéskötési formák száma, amelyek a szabványos foglalkoztatáshoz képeset a bizonytalanság nagyobb kockázatát hordozzák magukban; mivel nagyobb hangsúlyt kell helyezni a minőségi munkahelyek teremtésére;
G. mivel a részmunkaidős foglalkoztatás mértéke a válság óta egyáltalán nem csökkent, és a teljes munkaidős foglalkoztatás uniós szinten továbbra sem éri el a válság előtti, 2008-as szintet; mivel az elmúlt években tapasztalt növekedés ellenére a foglalkozatási ráta még mindig elmarad az Európa 2020 stratégia 75%-os foglalkoztatási céljától, továbbá jelentős eltérések figyelhetők meg a tagállamok között;
H. mivel fontos, hogy különbséget tegyünk az egyre jobban terjedő új foglalkoztatási formák, valamint a bizonytalan foglalkoztatás között;
I. mivel a szociális politikával kapcsolatos hatáskör megoszlik az Európai Unió és a tagállamok között; mivel az EU ezen a területen csak kiegészítheti és támogathatja a tagállami intézkedéseket;
J. mivel az EU a munkafeltételeket illetően csak minimumkövetelményeket fogadhat el anélkül, hogy harmonizálná a tagállami jogszabályokat és rendelkezéseket;
K. mivel már létrehoztak egy be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelemre irányuló európai platformot, amely a be nem jelentett munkavégzés elleni hatékony és eredményes küzdelem céljából határon átnyúló szoros együttműködést és közös intézkedéseket tesz lehetővé az illetékes tagállami hatóságok és más érdekelt felek között;
L. mivel a bizonytalan foglalkoztatás a piac szegmentálódásához vezet és elmélyíti a bérek terén meglévő egyenlőtlenségeket;
M. mivel eddig még nem született közös meghatározás a bizonytalan foglalkoztatás fogalmára; mivel a szociális partnerekkel szoros együttműködésben ki kell dolgozni egy ilyen fogalommeghatározást; mivel magából a szerződések típusából nem lehet előre megjósolni, hogy magában hordozza a bizonytalan foglalkoztatás veszélyét, sőt ellenkezőleg, ez a veszély számos tényezőtől függ;
N. mivel a szabványos foglalkoztatás lehet határozatlan időtartamú szerződések alapján történő teljes munkaidős és önként vállalt részmunkaidős szabályos foglalkoztatás is; minden tagállam saját jogszabályokkal és gyakorlatokkal rendelkezik, amelyek megállapítják a különféle munkaszerződésekre és szakmai gyakorlatokra alkalmazandó munkafeltételeket; mivel a „szabványos foglalkoztatásnak” nincs egyetemesen elfogadott fogalommeghatározása;
O. mivel egyrészről bizonyos ágazatokban a szociális partnerek szervezeteinek gyengesége, másrészről a több európai országban végrehajtott, a szociális partnerek szerepét korlátozó reformok kapcsán a legutóbb felmerült képviseleti kérdések minden munkaviszonyt érintenek;
P. mivel a bizonytalan foglalkoztatás néhány ágazatot, például a mezőgazdaságot, az építőipart és a művészeti ágazatokat aránytalanul érinti; mivel a bizonytalan foglalkoztatás az elmúlt években más ágazatokban, például a légiközlekedési és szállodaipari ágazatban is elterjedt[26];
Q. mivel a közepesen képzett, fizikai munkát végzők és az alacsony képzettséget igénylő foglalkozásokat űzők kevesebbet keresnek, rosszabbak a szakmai kilátásaik, és esetükben rosszabb a munkahely belső minősége; mivel gyakrabban számolnak be a környezeti és testtartásbeli veszélyeknek való kitettségről, valamint alacsonyabb fokú fizikai és mentális jóllétben van részük[27];
R. mivel a nők a közösségi munkaerőpiacon megtalálható munkaerő 46%-át teszik ki, és egy olyan népességi csoportot alkotnak, amely különösen ki van téve a – például fizetésbeli megkülönböztetések (az EU-ban hozzávetőlegesen 16%-os bérszakadék áll fenn) miatti – bizonytalanságoknak; mivel a nők gyakrabban dolgoznak részmunkaidőben, határozott idejű vagy alulfizetett szerződések alapján, és ezért jobban ki vannak téve a bizonytalan foglalkoztatás kockázatának; mivel az ilyen munkafeltételek egész életre kiható veszteségeket jelentenek a jövedelem és a védelem szempontjából, legyen szó a bérekről, a nyugdíjakról vagy a társadalombiztosítási járulékokról; mivel a férfiak a nőkhöz képest nagyobb valószínűséggel dolgoznak teljes munkaidős állásban és határozatlan idejű szerződés alapján; mivel a nőket különösen érinti a nem önként vállalt részmunkaidős munka, a színlelt önfoglalkoztatás és a be nem jelentett munka[28];
S. mivel az Unióban a férfiak foglalkoztatási aránya magasabb, mint a nőké; mivel a nők munkaerőpiacról való kilépésének fő okai a gyermekek és idősek gondozása, a nők megbetegedése vagy rokkantsága vagy egyéb személyes vagy családi kötelezettségek teljesítése; mivel a nőket gyakrabban éri megkülönböztetés és ütköznek akadályokba a meglévő vagy a potenciális anyaságuk miatt; mivel az eltartott gyermekeket nevelő egyedülálló nők különösen ki vannak téve a bizonytalanság kockázatának;
T. mivel a férfiak és nők közötti egyenlőség olyan alapjog, amelynek előfeltétele az esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód az élet minden területén, és mivel az egyenlőség garantálására irányuló politikák hozzájárulnak az intelligens és fenntartható növekedés előmozdításához;
U. mivel sok bizonytalan foglalkoztatási helyzetben lévő, vagy munkanélküli dolgozó számára nem biztosított a szülői szabadság;
V. mivel a fiatal munkavállalók sokkal inkább ki vannak téve annak a veszélynek, hogy bizonytalan foglalkoztatási helyzetben találják magukat; mivel a többszörösen hátrányos helyzetbe kerülés esélye kétszer gyakoribb a 25 évnél fiatalabb munkavállalók esetében az 50 éves vagy annál idősebb munkavállalókhoz képest[29];
I. A tisztességes munka felé – a munkakörülmények és bizonytalan munkaviszony kérdése
1. felhívja a tagállamokat, hogy a munkaviszony meglétének meghatározásához vegyék figyelembe az ILO következő mutatóit:
– a munkát másik fél utasításai szerint és ellenőrzése mellett végzik;
– munkavégzés során a munkavállaló a vállalat szervezetének részévé válik;
– a munkát kizárólag vagy főleg más személy javára végzik;
– a munkavállalónak személyesen kell elvégeznie a munkát;
– a munkát meghatározott munkaidőn belül, illetve a munka megrendelője által meghatározott vagy elfogadott munkahelyen végzik el;
– a munkavégzés meghatározott időtartamú, és bizonyos folyamatosság jellemzi;
– a munka megköveteli a munkavállaló rendelkezésre állását, vagy munkájához hozzátartozik, hogy a munka megrendelője eszközöket, anyagokat és gépeket biztosít a számára;
– a munkavállaló rendszeres javadalmazásban részesül, amely az egyetlen vagy elsődleges bevételi forrása, valamint természetben történő fizetést is kaphat, például élelem, szállás vagy szállítás formájában;
– a munkavállaló olyan jogosultságokkal rendelkezik, mint a heti pihenőidő és az éves szabadság;
2. tudomásul veszi az Eurofound atipikus foglalkoztatásra vonatkozó fogalommeghatározását, amely olyan munkaviszonyt jelent, amely nem igazodik a teljes munkaidős, szabályos és határozatlan időre szóló, hosszú időn keresztül egyetlen munkáltatóhoz köthető munkaviszony szabványos vagy tipikus modelljéhez[30]; hangsúlyozza, hogy az „atipikus” és a „bizonytalan” kifejezéseket nem szabad szinonimaként használni;
3. a bizonytalan foglalkoztatást a foglalkoztatás olyan formájaként határozza meg, amely esetében nem tartják be az uniós, nemzetközi és tagállami normákat és jogszabályokat, és/vagy amely nem biztosít elegendő forrást a tisztességes megélhetéshez vagy megfelelő szociális védelmet;
4. megállapítja, hogy egyes atipikus foglalkoztatási formák a bizonytalan és kétes foglalkoztatás nagyobb veszélyét hozhatják magukkal, például a nem önként vállalt részmunkaidős munkavállalás és a határozott idejű munkaszerződések, a kötetlen munkaidős szerződések, valamint fizetés nélküli szakmai gyakorlat vagy gyakornoki munka esetében;
5. kiemeli, hogy amennyiben a részmunkaidős munkavállalás különböző formáit maguk a munkavállalók választják, biztosítani kell e foglalkoztatási mód gazdasági és társadalmi fenntarthatóságát;
6. szilárd meggyőződése, hogy a munkaerő-piaci rugalmasság nem arról szól, hogy a termelékenységért és a versenyképességért cserében gyengüljenek a munkavállalók jogai, hanem arról, hogy sikeresen egyensúlyt teremtsenek a munkavállalók védelme, valamint az egyének és a munkáltatók azon lehetősége között, hogy mindkettejük igényeinek megfelelő munkafeltételekről állapodjanak meg;
7. megjegyzi, hogy a bizonytalanság kockázata a szerződés típusától, és ezen felül a következő tényezőktől is függ:
– a munkahely biztonsága a munka nem állandó jellegéből adódóan részben vagy teljesen hiányzik, ahogyan ez a nem önként vállalt és gyakran marginális részmunkaidős szerződések, és néhány tagállamban a nem egyértelmű munkaidő, valamint a kereslet függvényében változó feladatkörök esetében ez elmondható;
– a felmondással szembeni csekély védelem és elbocsátás esetén a megfelelő szociális védelem hiánya;
– a tisztességes megélhetéshez nem elegendő javadalmazás;
– hiányoznak vagy korlátozottak a szociális védelemhez való jogok vagy juttatások;
– hiányzik vagy korlátozott a hátrányos megkülönböztetés bármely formájával szembeni védelem;
– korlátozottak a kilátások a munkaerőpiaci előrelépésre vagy a karrierfejlesztésre és a képzésre, vagy ezek teljesen hiányoznak;
– alacsony szintűek a kollektív jogok, és korlátozott a kollektív képviselethez való jog;
– a munkakörülmények nem felelnek meg az egészségügyi és biztonsági minimumelőírásoknak[31];
8. emlékeztet a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a tisztes munkára vonatkozó meghatározására, amely kimondja, hogy: „A tisztes munka hasznos és tisztes jövedelmet, biztos munkahelyet és szociális védelmet, a személyes fejlődés és a társadalmi integráció tekintetében jobb kilátásokat nyújt, az emberek számára szabadságot aggályaik kifejezésre juttatására, a szerveződésre, és az életüket érintő döntésekben való részvételre, továbbá esélyegyenlőséget és egyenlő bánásmódot a nők és férfiak között”[32]; ösztönzi az ILO-t, hogy e meghatározást egészítsék ki a létminimummal; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat e fogalommeghatározás támogatására a foglalkoztatási jogszabályok felülvizsgálata vagy kidolgozása során;
9. emlékeztet a bizonytalan foglalkoztatás elleni bevált gyakorlatokkal kapcsolatos sikerekre, amelyek közé az erős jogi alátámasztás, a szociális partnerek és üzemi tanácsok munkahelyeken történő bevonása, az érintett érdekelt felekkel való együttműködés, a rugalmasság és a biztonság közötti egyensúly megteremtése, az ágazati szempontok figyelembevétele, a munkáltatókat terhelő alacsony adminisztratív terhek, a munkaügyi felügyelőségek általi végrehajtás és a figyelemfelhívó kampányok tartoznak;
10. hangsúlyozza, hogy olyan anticiklikus gazdaságpolitikákat kell elfogadni, amelyek arra irányulnak, hogy a munkavállalók vásárlóerejét a tagállamok alkotmányos hagyományainak megfelelően védelmezzék;
11. megjegyzi, hogy az ILO „tisztes munka programja” különösen a munkahelyteremtést, a munkahelyi jogokat, a szociális védelmet és a társadalmi párbeszédet, valamint a nemek közötti egyenlőséget hivatott garantálni; kiemeli, hogy a tisztességes munkának különösen biztosítania kell minden munkavállaló számára:
– a megélhetéshez szükséges jövedelmet, biztosítva a gyülekezési szabadságot is;
– a tagállami gyakorlatoknak megfelelő kollektív megállapodásokat;
– a munkavállalók részvételét a vállalati ügyekben, a tagállami gyakorlatoknak megfelelően;
– kollektív alkufolyamat tiszteletben tartását;
– ugyanazon munkahelyen a munkavállalókkal való egyenlő bánásmód;
– munkahelyi egészség és biztonság;
– a munkavállalók és családtagjaik számára egyaránt szociális biztonságot;
– munka- és pihenőidő biztosítását;
– az elbocsátás elleni védelmet;
– hozzáférést a képzéshez és az egész életen át tartó tanuláshoz;
– a munka és a magánélet közötti egyensúly támogatását minden munkavállaló számára; hangsúlyozza, hogy e jogok érvényesítése érdekében elengedhetetlen javítani a munkajog és a szociális jog végrehajtását;
12. megjegyzi, hogy számos tényező, például a digitalizáció és az automatizálás hozzájárulnak a munka jellegének átalakulásához, ideértve a foglalkoztatás új formáinak növekedését is; megjegyzi ezzel kapcsolatban, hogy a munka új formái új, rugalmas és arányos szabályozást igényelhetnek annak biztosítása céljából, hogy a foglalkoztatás minden formáját lefedjék;
13. megismétli a digitális munkahelyekkel kapcsolatban, hogy a digitális platformok munkavállalói és más közreműködők számára megfelelő szociális és egészségügyi védelmet kell biztosítani;
14. hangsúlyozza, hogy a digitalizáció nem fogható fel csupán munkahely-megszüntető tényezőként, ellenben kiemeli, hogy az lehetőségeket tartogat az egyéni kompetenciák fejlesztésére és növelésére;
15. kiemeli, hogy a becslések szerint 2020-ra 756 000 betöltetlen munkahely lesz az IKT-ágazatban, ami alátámasztja, hogy javítani kell az európai munkavállalók digitális készségeit;
16. hangsúlyozza, hogy a gazdasági válság migrációs áramlásokat idézett elő az EU-n belül, ami rávilágított a személyek tagállamok közötti szabad mozgása előtt álló akadályokra és az állampolgárság alapján történő megkülönböztetésekre, és bizonytalan foglalkoztatási helyzetet teremtett az európai uniós állampolgárok számára;
17. hangsúlyozza, hogy a bizonytalan munkakörülmények, így a be nem jelentett munka és a színlelt önfoglalkoztatás hosszú távon hatással lesz a mentális egészségre és a fizikai jóllétre, és a munkavállalókat jobban kiteheti a szegénység, a társadalmi kirekesztés és alapvető jogaik sérülése kockázatának;
18. kiemeli, hogy a nagyon rövid szerződéssel rendelkező munkavállalók vannak leginkább kitéve a munkájuk fizikai aspektusai tekintetében a kedvezőtlen körülményeknek; kiemeli, hogy a foglalkoztatási bizonytalanság és a munkaidejük befolyásolhatóságával kapcsolatos kisebb mozgástér együttes jelenléte gyakran a stresszhez kapcsolódó foglalkozási veszélyekből fakad;
19. hangsúlyozza, hogy léteznek olyan tevékenységi ágazatok, amelyekben visszaélésszerűen elterjedt az a gyakorlat, hogy nem szabványos, illetve rugalmas munkaviszonyokat alkalmaznak;
20. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat olyan szakpolitikák előmozdítására, amelyek a szociális párbeszéd megerősítése és a kollektív tárgyalás előmozdítása révén növelik a munkavállalók, a gyakornokok és a tanulószerződéses tanulók szerepét, biztosítva, hogy státuszától függetlenül valamennyi munkavállaló rendelkezzen és élhessen az egyesüléshez, valamint a szabad és a munkáltatók által alkalmazott közvetlen vagy közvetett szankcióktól való félelem nélküli kollektív tárgyaláshoz való joggal;
21. hangsúlyozza a szociális partnerek jelentőségét a munkavállalói jogok védelmében, a tisztes munkakörülményeknek, béreknek és jövedelmeknek a tagállami jogszabályokkal és gyakorlatokkal összhangban történő meghatározásában, valamint a munkáltatóknak és a munkavállalóknak nyújtott szakmai tanácsadásban és támogatásban;
22. kéri a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel szorosan együttműködve tegyék biztonságossá a szakmai pályafutásokat annak érdekében, hogy megkönnyítsék az azon különböző helyzetek közötti átmenetet, amelyekkel egy ember az élete során találkozhat, többek között az egész életen át tartó szakképzés, a megfelelő munkanélküli juttatások, a szociális jogok átruházhatósága és hatékony aktív munkaerőpiaci politikák révén;
23. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsanak elő és biztosítsanak hatékony védelmet, valamint egyenlő bért azon férfi és női munkavállalók számára, akik munkaviszony keretében dolgoznak, egy olyan átfogó szakpolitikai megoldás révén, amely célja a bizonytalan foglalkoztatási feltételek mellett végzett munka csökkentése, valamint a karrierlehetőségek és a megfelelő társadalombiztosítási ellátás garantálása;
24. hangsúlyozza a tagállamok munkaügyi felügyeletének fontosságát, és kiemeli, hogy azoknak a munkakörülmények, a munkahelyi egészség és biztonság nyomon követésére, betartására és javítására, továbbá az illegális vagy be nem jelentett munka elleni küzdelemre kell összpontosítaniuk, és azokat semmilyen körülmények között nem szabad a migráció ellenőrzésére szolgáló mechanizmusként használni; rámutat a legkiszolgáltatottabb munkavállalók hátrányos megkülönböztetésének veszélyére, valamint határozottan elítéli a vállalatok azon gyakorlatát, hogy úgy alkalmaznak migránsokat, hogy nem biztosítanak számukra teljes körű jogokat és juttatásokat, és nem tájékoztatják őket erről; felhívja ezért a tagállamokat, hogy biztosítsák a munkaügyi felügyeletek számára a hatékony nyomon követés biztosításához szükséges megfelelő forrásokat;
II. Javaslatok
25. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy küzdjenek a bizonytalan foglalkoztatás, köztük a be nem jelentett munka és a színlelt önfoglalkoztatás ellen annak biztosítása érdekében, hogy a munkaszerződések összes típusa megfelelő szociális védelemmel járó tisztességes munkát takarjon, összhangban az ILO tisztes munka programjával, az EUMSZ 9. cikkével, az EU Alapjogi Chartájával és az Európai Szociális Chartával;
26. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy küzdjenek minden olyan gyakorlat ellen, amely a bizonytalan foglalkoztatás növekedéséhez vezethet, ezáltal hozzájárulva az Európa 2020 stratégiának a szegénység csökkentésére irányuló célkitűzéséhez;
27. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nem szabványos munkahelyeken fokozzák a foglalkozatás minőségét, és írjanak elő legalább bizonyos minimumszabályokat a szociális védelem, a minimálbérek, valamint a képzési és a fejlődési lehetőségekhez való hozzáférés tekintetében; hangsúlyozza, hogy ennek a belépési lehetőségek fenntartása mellett kell történnie;
28. felhívja a Bizottságok és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a nemzeti szociális biztonsági rendszerek feleljenek meg a célnak az új foglalkoztatási formák esetében is;
29. felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a digitalizáció által vezérelt új foglalkoztatási formákat; különösen pedig azt szorgalmazza, hogy vizsgálják meg a munkaerő-piaci közvetítők és az online platformok jogi helyzetét és felelősségi körüket; felhívja a Bizottságot a munkaadónak a munkavállalóval szembeni, a szerződés, illetve a munkaviszony feltételeire vonatkozó tájékoztatási kötelezettségéről szóló 1991. október 14-i 91/533/EGK tanácsi irányelv felülvizsgálatára (az írásos tájékoztatási kötelezettségről szóló irányelv)[33] az új foglalkoztatási formák figyelembe vétele céljából;
30. hangsúlyozza, hogy az együttműködésen alapuló gazdaság lehetőségeket kínál, különösen az új munkahelyek szempontjából; felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy értékeljék az együttműködésen alapuló gazdaságban létrejövő lehetséges új foglalkoztatási normákat; szorgalmazza, hogy a munkavállalók a jogállásuk átláthatósága, a részükre adott tájékoztatás és a megkülönböztetésmentesség megerősítése révén részesüljenek nagyobb védelemben ebben az ágazatban;
31. kéri a Bizottságot, hogy folytassa a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv célzott felülvizsgálatát, illetve vizsgálja felül a kölcsönzött munkavállalókról szóló irányelvet annak érdekében, hogy minden munkavállaló részére biztosítsák az alapvető szociális jogokat, ideértve az ugyanazon helyen egyenlő munkáért járó egyenlő díjazást is;
32. hangsúlyozza, hogy szükség van olyan állami és magánberuházásokra, amelyek elsősorban a gazdaság azon ágazatait mozdítják elő, amelyek a legnagyobb multiplikátorhatást ígérik, a felfelé irányuló szociális konvergencia és az Unió szociális kohéziója, valamint a tisztességes munkahelyek teremtése előmozdításának céljából; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a kis- és középvállalkozások és az induló innovatív vállalkozások támogatásának szükségességét;
33. hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell a be nem jelentett munkavégzéssel, mivel az csökkenti az adó- és a társadalombiztosítási bevételeket, valamint bizonytalan és rossz munkafeltételeket teremt, valamint a munkavállalók között tisztességtelen versenyt eredményez; üdvözli a be nem jelentett munkavégzés megakadályozására irányuló együttműködés erősítését célzó európai platform létrehozását;
34. megjegyzi, hogy tekintettel arra a számos munkavállalóra, különösen a fiatalokra, akik származási országukat elhagyva másik tagállamban keresnek munkalehetőséget, sürgősen megfelelő intézkedéseket kell kidolgozni annak érdekében, hogy egyetlen munkavállaló se maradjon szociális és munkajogi védelem nélkül; felhívja ezzel kapcsolatban a Bizottságot és a tagállamokat az uniós munkaerőpiaci mobilitás további javítására, ugyanakkor az egyenlő bánásmód elvének fenntartására, a bérek védelmére és a szociális előírások megőrzésére, valamint a szociális jogok teljes hordozhatóságának garantálására; felhívja az összes tagállamot, hogy hozzanak létre olyan szociális és foglalkoztatási politikákat, amelyek ugyanazon a munkahelyen egyenlő jogokat és egyenlő béreket biztosítanak;
35. aggodalommal állapítja meg, hogy gyengülnek a kollektív tárgyalások, valamint gyengül a kollektív szerződések hatóköre; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsanak elő olyan stratégiai szakpolitikákat, amelyek a munkavállalók kollektív szerződések általi általános lefedettségére irányulnak, megőrizve és erősítve egyúttal a szakszervezetek és a munkáltatói szervezetek szerepét;
36. elismeri a szociális partnereknek a részmunkaidős foglalkoztatásról, a határozott idejű szerződésekről és a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló uniós irányelvek tekintetében játszott meghatározó szerepét, és ösztönzi a Bizottságot, hogy a szociális partnerekkel együttműködésben tegyen lépéseket az új foglalkoztatási formák szabályozása érdekében; felhívja az Eurofoundot annak tanulmányozására, hogy a szociális partnerek hogyan dolgoznak ki stratégiákat a foglalkozatás minőségének biztosítására és a bizonytalan foglalkoztatás korlátozására;
37. felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy hatáskörükön belül biztosítsák, hogy a kollektív tárgyalások hatálya a jogilag is egyszemélyes vállalkozásnak tekintett önálló vállalkozókra is kiterjedhet, és hogy szabadon egyesülhessenek;
38. emlékeztet arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája és a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a munkaidő-irányelv)[34] szerint minden munkavállalónak joga van a munkaidő felső határának korlátozásához, a napi és heti pihenőidőhöz, valamint az éves fizetett szabadsághoz; hangsúlyozza annak biztosításának szükségességét, hogy ezek a jogok minden munkavállalót megillessenek, ideértve a behívás alapján, a marginális részmunkaidőben és a közösségi kiszervezés keretében foglalkoztatott munkavállalókat; emlékeztet arra, hogy a munkaidő-szervezésről szóló irányelv egy egészségvédelmi és biztonsági intézkedés; szorgalmazza az Európai Bíróság azon ítéleteinek végrehajtását, amelyek megerősítik, hogy a munkahelyi ügyeleti idő munkaidőnek minősül, és azt kompenzáló pihenőidőnek kell követnie;
39. emlékeztet arra, hogy a marginális részmunkaidős foglalkoztatást alacsonyabb szintű munkahelyi biztonság, kevesebb előrelépési lehetőség, a munkáltató által kezdeményezett kevesebb képzési beruházás, valamint nagyobb arányban megfigyelhető alacsony javadalmazás jellemzi; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy ösztönözzék azokat az intézkedéseket, amelyek támogatják a hosszabb munkaidőt azok esetében, akik többet kívánnak dolgozni;
40. emlékeztet arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája szerint mindenkinek joga van a szakképzésben való részvételhez és az egész életen át tartó tanuláshoz; annak biztosítására kéri a tagállamokat, hogy a szakképzés és a továbbképzés az atipikus munkaviszonnyal rendelkező munkavállalók számára ugyancsak elérhető legyen; emlékeztet arra, hogy a gyorsan változó digitális gazdaságban rendkívüli jelentőséggel bírnak a továbbképzési intézkedések; emlékeztet arra, hogy a szakképzett munkaerő hiánya és a strukturális munkaerőhiány hozzájárul a magas szintű munkanélküliséghez; üdvözli a szakképzett munkaerő hiányának leküzdésére irányuló kezdeményezéseket;
41. szorgalmazza a Készséggaranciát mint egy mindenkit minden életszakaszban megillető, újonnan megállapított jogot arra, hogy alapvető, 21. századi készségeket szerezzen, ideértve az írás, olvasás és számolás képességét, a digitális jártasságot és a médiaműveltséget, a kritikus gondolkodást, a szociális készségeket, valamint a zöld és a körforgásos gazdaságban szükséges készségeket, figyelembe véve a feltörekvő iparágakat és a növekedés szempontjából kulcsfontosságú ágazatokat, és biztosítva a hátrányos helyzetű személyek – többek között a fogyatékossággal élők, a menedékkérők, a tartós munkanélküliek és más alulreprezentált csoportok – teljes mértékű bevonását; hangsúlyozza, hogy az oktatási rendszereknek befogadónak kell lenniük, a lakosság egésze számára jó minőségű oktatást kell nyújtaniuk, lehetővé kell tenniük az emberek számára, hogy aktív európai polgárok legyenek, és fel kell készíteniük őket arra, hogy egész életükön át képesek legyenek a tanulásra és az alkalmazkodásra, továbbá reagálniuk kell a társadalmi és a munkaerőpiaci igényekre;
42. hangsúlyozza, hogy a tagállami szakpolitikákat a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban kell kialakítani és végrehajtani a munkaadói és munkavállalói szervezetekkel folytatott szoros együttműködés és konzultáció keretében;
43. emlékeztet arra, hogy a bizonytalan foglalkoztatás nem csak az egyének számára káros, hanem a társadalomra is jelentős terhet ró hosszú távon az adóveszteségek és a magasabb állami kiadások, valamint a jövedelemkiesés és nehéz munkakörülmények hosszú távú hatásaitól szenvedők számára nyújtott támogatások formájában; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a határozatlan idejű szerződéseket és a bevált gyakorlatok cseréjét a tagállamok között a bizonytalan foglalkoztatás leküzdése érdekében;
44. emlékeztet rá, hogy az informális gazdaságban dolgozók jobban ki vannak téve a bizonytalan munkavégzés veszélyének; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alakítsák át és igazítsák ki a szakpolitikákat, hogy tartózkodási jogállásuktól függetlenül e munkavállalók részére is védelmet nyújtsanak problémáik kezelése révén;
45. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy küzdjenek a be nem jelentett munkavégzés, a színlelt önfoglalkoztatás és az illegális foglalkoztatási gyakorlatok valamennyi formája ellen, amelyek aláássák a munkavállalók jogait és a szociális biztonsági rendszereket; ismét hangot ad azon véleményének, hogy valamennyi jövőbeli foglalkoztatási politikának ki kell terjednie a kötetlen munkaidős szerződések betiltására;
46. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat a közszféra helyettesítő munkavállalói munkakörülményeinek, illetve a közszolgáltatásokra gyakorolt hatásuk felmérésére;
47. hangsúlyozza, hogy a bizonytalan foglalkoztatás főként a leginkább kiszolgáltatott munkavállalókra jellemző, akiket a hátrányos megkülönböztetés, a szegénység és a kirekesztés veszélye fenyeget; emlékeztet különösen arra, hogy az, ha valaki valamilyen fogyatékossággal rendelkezik, eltérő etnikai hátterű, származású, vallású vagy meggyőződésű, illetve nő, fokozza a bizonytalan munkafeltételekkel való szembesülés kockázatát; elítéli a bizonytalanság minden formáját a szerződéses kapcsolattól függetlenül;
48. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a kiszolgáltatott munkavállalók hatékony védelmét; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak hatékony intézkedéseket a munkahelyen a nőket érő megkülönböztetések elleni fellépés érdekében, különös hangsúlyt fektetve a munka és a magánélet egyensúlyának megteremtésére és a bérszakadék megszüntetésére; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, vajon a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006/54/EK irányelv alkalmazható-e az új foglalkoztatási formákra;
49. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgáljanak meg minden olyan jogszabályt, amely a bizonytalan foglalkoztatás szempontjaival és annak nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatásaival foglalkozik; szükségesnek tartja, hogy a jogalkotási és nem jogalkotási intézkedések a bizonytalan munkát végző nők igényeit vegyék célba, mivel ellenkező esetben az e területen már egyébként is túlsúlyban lévő csoportot ez továbbra is túlságosan érinteni fogja;
50. hangsúlyozza, hogy a munkaerő-piaci rugalmasság iránti megnövekedett igények semmilyen körülmények között nem eredményezhetik azt, hogy a nők továbbra is többségben legyenek az atipikus foglalkoztatási formákban és bizonytalan munkakörülmények között dolgozzanak;
51. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kövessék nyomon és kezeljék a munkahelyi zaklatás jelenségét, beleértve a várandós női munkavállalók zaklatását, illetve az anyasági szabadságról való visszatérést követően elszenvedett bármiféle hátrányt; sürgeti a tagállamokat, hogy tartsák be és hajtsák végre az anyasági jogokra vonatkozó jogszabályokat, hogy a nőket nyugdíjuk tekintetében ne érhesse hátrányos megkülönböztetés annak következtében, hogy munkával töltött éveik alatt gyermeket vállaltak; hangsúlyozza, hogy a szülési szabadságot az ILO és az Egészségügyi Világszervezet ajánlásainak megfelelően a várandós nők és az újdonsült, a gyermeket szoptató és az egyedülálló anyák jogainak védelmét szolgáló hatékony intézkedéseknek kell kísérniük;
52. megismétli azon követelését, hogy minden ember valamennyi foglalkozatási formában és önfoglalkoztatás keretében megszerezhessen olyan jogosultságokat, amelyek jövedelembiztonságot kínálnak számukra olyan helyzetekben, mint a munkanélküliség, egészségügyi problémák, időskor, illetve a pályafutás gyermeknevelési, egyéb gondozási vagy képzési okokból történő megszakítása;
53. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fiatalok számára első munkatapasztalatot kínáló minden lehetőség esetében biztosítsanak tisztességes munkafeltételeket, ideértve a szakmai gyakorlatot, a tanulószerződéses gyakorlati képzést, illetve az ifjúsági garancia keretében kínált lehetőségeket is; ösztönzi a tagállamokat, hogy a gyakornoki munkák, szakmai gyakorlatok és tanulószerződéses gyakorlati képzések tekintetében olyan minőségi keretrendszereket fogadjanak el és hajtsanak végre, amelyek biztosítják a munkavállalók jogait, valamint azt, hogy a fiatalok munkatapasztalat-szerzési lehetőségei során az oktatásra helyezzék a hangsúlyt;
54. különösen a fiatalok bizonytalan foglalkoztatási helyzete elleni küzdelmet szolgáló eszközök bevezetésére szólítja fel az Európai Bizottságot és a tagállamokat; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Európai Bizottság e kérdéssel kapcsolatban végrehajtsa az ifjúsági garanciát;
55. javasolja a tagállamoknak, hogy a fiatalok valamennyi korcsoportja számára szavatolják az ingyenes és színvonalas állami oktatáshoz való hozzáférést, ideértve különösen a magasabb szintű oktatást és képzést, mivel bizonyított, hogy a képzettség szintjének növelése hozzájárul a férfiak és nők közötti foglalkoztatási egyenlőtlenségek csökkentéséhez;
56. hangsúlyozza, hogy hasznos lenne, ha a Bizottság és a tagállamok a szűkebben meghatározott „munkavállaló” kifejezés helyett az ILO értelmezése szerinti „dolgozó” kifejezést használnák, hogy jobban meg lehessen érteni a munkahelyi alapvető elvek és jogok alkalmazásának módját;
57. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a vállalkozói szellemet és az együttműködést a többféle szolgáltatást nyújtó vállalatok ágazatában és a közösségi gazdaság és a digitális platformok fiatal iparágában dolgozók körében, és csökkentsék ezáltal az új üzleti modellekkel összefüggő, a dolgozók jogaival és munkakörülményeivel kapcsolatos kockázatokat;
58. hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaságban a rövid időtartamú szerződések a mezőgazdasági tevékenységek idényjellegével állnak összefüggésben; e meghatározó természeti adottság figyelembevételére szólít fel a mezőgazdasági termelők számára fenntartva annak lehetőségét, hogy az évszakok váltakozásának megfelelően vegyenek fel munkaerőt és megkímélve őket a munkaerő-toborzással és -gazdálkodással kapcsolatos további adminisztratív terhektől;
59. felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő és tudatosítsa az idénymunkások jogainak védelmét, és a tagállamokat, hogy jogi úton szabályozzák az idénymunkások szociális és jogi státuszát, garantáljanak a higiénikus, egészséges és biztonságos munkakörülményeket, és gondoskodjanak társadalombiztosítási fedezetükről a harmadik országbeli állampolgárok idénymunkásként való munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló 2014. február 26-i 2014/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv[35] 23. cikkének – beleértve az „egyenlő munkáért egyenlő bér és egyenlő szociális védelem” elvének – tiszteletben tartása mellett; hangsúlyozza, hogy az idénymunkások részére átfogó tájékoztatást kell nyújtani a foglalkoztatási és a társadalombiztosítási jogaikról, beleértve a nyugdíjakat is, figyelembe véve az idénymunka határokon átnyúló jellegét is;
60. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
- [1] HL L 216., 1994.8.20., 12. o.
- [2] HL L 204., 2006.7.26., 23. o.
- [3] HL L 327., 2008.12.5, 9. o.
- [4] HL L 18., 1997.1.21, 1. o.
- [5] HL L 159., 2014.5.28, 11. o.
- [6] HL L 177., 2008.7.4, 6. o.
- [7] HL C 70 E, 2012.3.8., 1. o.
- [8] Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0321.
- [9] Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0059.
- [10] Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0346.
- [11] Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0360.
- [12] Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0010.
- [13] http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=uriserv:OJ.C_.2016.303.01.0054.01.HUN&toc=OJ:C:2016:303:TOC
- [14] www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/.../IPOL_STU(2016)587285_EN.pdf.
- [15] http://www.eurofound.europa.eu/sites/default/files/ef_publication/field_ef_document/ef1398en.pdf
- [16] https://www.eurofound.europa.eu/sites/default/files/ef_publication/field_ef_document/ef1461en.pdf
- [17] http://www.eurofound.europa.eu/sites/default/files/ef_publication/field_ef_document/ef1639en.pdf
- [18] http://www.eurofound.europa.eu/sites/default/files/ef_publication/field_ef_document/ef1634en.pdf
- [19] https://www.eurofound.europa.eu/hu/observatories/eurwork/industrial-relations-dictionary
- [20] http://www.ilo.org/dyn/normlex/en/f?p=NORMLEXPUB:12100:0::NO::P12100_INSTRUMENT_ID:312535.
- [21] www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/---ed_dialogue/---.../wcms_164286.pdf.
- [22] www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/---dgreports/---.../wcms_534496.pdf.
- [23] www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/---dgreports/---.../wcms_490959.pdf.
- [24] mivel a teljes uniós foglalkozatás 59%-át a határozatlan idejű, teljes munkaidős szerződések, 4%-át az alkalmazottakat foglalkoztató önálló vállalkozók, 11%-át a szabadúszó munkavállalók, 1%-át a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzés, 7%-át a határozott idejű munkaviszony, 2%-át a tanulószerződéses gyakorlati képzés vagy szakmai gyakorlat, 9%-át a marginális részmunkaidős munkavállalás (heti 20 munkaóránál kevesebb), 7%-át pedig a határozatlan idejű, részmunkaidős szerződések teszik ki;
- [25] Lásd az ILO 2016. évi tanulmányát az európai konvergencia szociális pillérének kiépítéséről.
- [26] Lásd a „Bizonytalan foglalkoztatási feltételek Európában: minták, trendek és szakpolitikai stratégiák” című, 2016-ban készült tanulmányt, http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2016/587285/IPOL_STU%282016%29587285_EN.pdf
- [27] Eurofound (2014), „Foglalkozási profilok a munkakörülmények tükrében: a többszörösen hátrányos helyzetű csoportok meghatározása”
- [28] www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/.../IPOL_STU(2016)587285_EN.pdf.
- [29] Eurofound (2014), „Foglalkozási profilok a munkakörülmények tükrében: a többszörösen hátrányos helyzetű csoportok meghatározása”
- [30] Lásd: https://www.eurofound.europa.eu/observatories/eurwork/industrial-relations-dictionary/atypical-work
- [31] Lásd a Parlament 2010. október 19-i állásfoglalását a bizonytalan foglalkoztatási feltételek mellett dolgozó nőkről (HL C 70E., 2012.3.8., 1. o.).
- [32] A nem szabványos foglalkoztatást globális szinten vizsgáló 2016. évi ILO-jelentés, http://www.ilo.org/global/publications/books/WCMS_534326/lang--en/index.htm.
- [33] HL L 288., 1991.10.18, 32. o.
- [34] HL L 299., 2003.11.18, 9. o.
- [35] HL C 94., 2014.3.28., 375. o.
INDOKOLÁS
Az előadó által e jelentésbe foglalt több tanulmány megállapításai szerint a foglalkoztatás atipikus formái egyértelmű növekedést mutatnak az Unióban. A – gyakran nem önként vállalt – határozott idejű vagy részmunkaidős szerződéssel rendelkező munkavállalók száma az elmúlt 15 évben Unió-szerte jelentősen megnövekedett.
Ugyanakkor az egyre jobban elterjedő új foglalkoztatási formák miatt az alkalmazásban történő foglalkoztatás és az önfoglalkoztatás közötti határok összemosódnak, ami a munkahelyek minőségi romlásához és a színlelt önfoglalkoztatás növekedéséhez vezet.
Noha nem a gazdasági válság volt az új foglalkoztatási formák megjelenésének fő oka, az EU által bevezetett, nem megfelelő és célszerűtlen ellenintézkedések csak súlyosbították a problémát. Ezek között megszorító intézkedéseket, valamint egyetértési megállapodásba foglalt rendelkezéseket is felölelnek, amelyek megbénítják a növekedést, megbontják a társadalom szerkezetét és elszegényítik a lakosság széles rétegeit, elsősorban a munkavállalókat. A jelenlegi foglalkoztatási ráta látszólagos növekedése elfedi a kötetlen munkaidős foglalkoztatás, a színlelt önfoglalkoztatás és a nem önként vállalt részmunkaidős foglalkoztatás formájában történő bizonytalan foglalkoztatás egyre gyakoribb igénybevételét, amely nem képes biztosítani a munkavállalók számára a megfelelő életszínvonalat, illetve azt, hogy munkahelyi jogaikat teljes körűen élvezhessék.
A szociális megvonások és visszamenőleges munkaügyi rendelkezések arra kényszerítették az Európai Parlamentet, hogy foglalkozzon a bizonytalan foglalkoztatás és a bizonytalan foglalkoztatási feltételek problémájával, például a szociális dömpingről[1] és a bizonytalan foglalkoztatási feltételek mellett dolgozó nőkről[2] szóló jelentésében. Ez a jelentés számos korábbi jelentés nyomán készült, és az előadó célja az volt, hogy segítsen alapvető minimális konszenzust elérni az arra vonatkozó politikai vitában, hogy mi értendő bizonytalan foglalkoztatáson, számos elemet, többek között a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) tisztes munkára vonatkozó fogalommeghatározását is beillesztve.
Az alapvető meghatározásról szóló megállapodás a normál foglalkoztatás keretében végzett munkára, az atipikus foglalkoztatásra és a tisztességes munkára vonatkozik. A normál foglalkoztatás a határozatlan időtartamú szerződések alapján történő teljes munkaidős foglalkoztatás, az atipikus foglalkoztatási formák közé pedig többek között a folyamatos (és marginális) részmunkaidős foglalkoztatás, az ideiglenes és határozott idejű szerződés alapján történő foglalkoztatás, valamint a kötetlen munkaidős szerződések, a szakmai gyakorlatok és a be nem jelentett vagy informális munkavégzés tartozik.
A bizonytalan foglalkoztatás alapdefiníciója a nem szabványos foglalkoztatási formát vehetné kiindulópontként, amelyet az alábbiak legalább egyike jellemez:
– a munkahely biztonsága részben vagy teljesen hiányzik a munka nem állandó jellegéből adódóan, a nem specifikus szerződési feltételek miatt vagy az írásos szerződés hiányának köszönhetően, ahogyan az bizonyos nem önként vállalt ideiglenes vagy részmunkaidős munkavállalás, nem egyértelműen meghatározott munkaidős foglalkoztatás, valamint a kereslet függvényében változó feladatkörök esetében elmondható;
– alacsony javadalmazás, esetenként nem hivatalos vagy meghatározatlan alapú kifizetéssel;
– csekély mértékű szociális védelem vagy kapcsolódó jogosultságok, illetve ezek teljes hiánya;
– a hátrányos megkülönböztetés elleni védelem hiánya;
– korlátozott kilátások a munkaerőpiaci előrelépésre, vagy ezek teljes hiánya;
– gyenge kollektív képviseleti jogok vagy ezek teljes hiánya;
– a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági minimumelőírások be nem tartása;
Az ILO a tisztes munkát olyan teljes munkaidős és produktív foglalkoztatásként határozza meg, amely biztosítja a méltóságot, a tisztességes javadalmazást, a biztonságos munkahelyet, a véleménynyilvánítás szabadságát, a szervezkedés szabadságát és a munkavállalók életére hatást gyakorló döntésekben való részvétel szabadságát, az esélyegyenlőséget, az egyenlő bánásmódot mindenki számára, valamint a nemek közötti egyenlőséget.
Az új kihívások – mint például a digitalizáció –, amelyekkel a munkavállalóknak és a munkáltatóknak egyaránt szembe kell nézniük, a munka világának gyökeres átalakulását eredményezik, amelyben egyre jelentősebbé válnak az atipikus foglalkoztatási formák, és úgy tűnik, hogy ez e tendencia továbbra is folytatódni fog, ha nem lépnek életbe az új szabályozási keret rendelkezései. Ezért a Bizottságnak és a tagállamoknak biztosítaniuk kell a tisztességes foglalkoztatási feltételeket a digitalizáció nyomán létrejött új munkahelyeken. A bizonytalan munkakörülmények hosszú távú hatást gyakorolnak a szociális védelemre és a nyugdíjakra, és a munkavállalókat jobban kiteszik a szegénység és alapvető jogaik sérülése kockázatának.
Ezért alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy a szociális védelem, valamint a kollektív szerződés és a kollektív tárgyaláshoz való jog nyújtotta védelem valamennyi munkavállalóra kiterjedjen. A Bizottságnak és a tagállamoknak ezért biztosítaniuk kell a hatékony munkahelyi védelmet, és átfogó politikákat kell bevezetniük a bizonytalan foglalkoztatási formák csökkentése és fokozatos felszámolása érdekében.
Ezzel összefüggésben több jogot kell biztosítani a munkavállalók számára szociális párbeszéd és kiterjedtebb kollektív tárgyalás útján, amely biztosítja, hogy valamennyi munkavállaló korlátozás nélkül élhessen az egyesülési szabadsággal, és biztosított legyen számára a kollektív tárgyalás joga anélkül, hogy következményektől kellene tartania. A munkaügyi felügyeletek és a szociális partnerek intézkedései is fontos szerepet játszanak a munkavállalók jogainak érvényesítésében, biztosítva a tisztes javadalmazást az egyes tagállamok jogszabályaival és gyakorlataival összhangban, valamint iránymutatást és tájékoztatást biztosítva a munkáltatók számára.
A munkaügyi felügyeleteknek a munkakörülmények nyomon követésére és javítására kell összpontosítaniuk, valamint olyan intézkedésekre, amelyek célja, hogy véget vessenek a be nem jelentett munkavégzésnek.
Teljesen elfogadhatatlan egyes vállalatok azon gyakorlata, hogy úgy vesznek fel migránsokat bizonyos munkahelyekre, hogy nem tartják tiszteletben valamennyi munkavállalói jogukat.
A Bizottság és a tagállamok az ILO tisztes munka programjával és az Európai Szociális Chartával összhangban felléphetnének a nem szabványos, atipikus és bizonytalan foglalkoztatási formák ellen. Szükség van továbbá olyan szakpolitikákra is, amelyek célja az állami beruházások, a felfelé irányuló konvergencia és a tisztes munka megteremtésének előmozdítása. A kollektív szerződés és a kollektív tárgyaláshoz való jog nyújtotta védelem csorbulása különösen aggasztó, a Bizottságnak és a tagállamoknak ezért arra kell törekedniük, hogy kollektív szerződések révén előmozdítsák a munkavállalók stratégiai egyetemes lefedettségét, és hogy megőrizzék a szakszervezetek mint szociális partnerek szerepét.
Végezetül az előadó úgy véli, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak gondoskodniuk kell a bizonytalanságnak és a bizonytalan munkavállalásnak különösen kitett munkavállalók számára biztosított hatékony védelemről, kiemelten kezelve női munkavállalókat, a fiatal munkavállalókat, az idősebb munkavállalókat, az informális (párhuzamos) gazdaságban dolgozókat, a migráns munkavállalókat és a fogyatékossággal élő munkavállalókat.
- [1] http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+REPORT+A8-2016-0255+0+DOC+XML+V0//HU
- [2] Az Európai Parlament 2010. október 19-i állásfoglalása a bizonytalan foglalkoztatási feltételek mellett dolgozó nőkről (2010/2018(INI)), http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P7-TA-2010-0365+0+DOC+XML+V0//HU
VÉLEMÉNY a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részéről (28.2.2017)
a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére
a munkakörülményekről és a bizonytalan foglalkoztatásról
(2016/2221(INI))
A vélemény előadója: Viorica Dăncilă
JAVASLATOK
A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság felkéri a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi módosításokat:
A. mivel a mezőgazdaság és az agrár-élelmiszeripar együttvéve az EU GDP-jének 6%-át teszi ki, ami 15 millió vállalkozást és 46 millió munkahelyet jelent;
B. mivel a földterületek földrajzi, topográfiai adottságai és hozzáférhetősége (különösen a szigeti, hegyvidéki és távoli területeken, valamint a legkülső régiókban) a mezőgazdaságot szükségképpen olyan ágazattá teszi, ahol a munkakörülmények és a foglalkoztatás bizonytalanabb és nagyobb kihívást jelent;
C. mivel ezeket a strukturális problémákat olyan rövid távú tényezők okozzák, mint a gazdasági bizonytalanság és a kiszámíthatatlan időjárás, melyek – ahogy az jelenleg is tapasztalható – megnehezítik a mezőgazdasági ágazat munkavállalóinak helyzetét, aminek eredményeként csökken a mezőgazdasági termelők és a kis családi gazdaságok száma, és mivel a lakosság öregedése és az elnéptelenedés az EU vidéki területein különösen jellemző tendencia;
D. mivel az elmúlt évek válsága tovább súlyosbította a mezőgazdasági ágazat válságát és a gazdálkodók beruházási és munkahelyteremtési kapacitását is érintette, a korszerűsítés, az innováció, a fiatalok mezőgazdaságba való bevonása és a generációs megújulás hátrányára; mivel a KAP-beruházások még nem állnak összhangban az Európa 2020 stratégia uniós fenntarthatósági céljaival, mivel még nem sikerült elérni, hogy öt euróból legalább egyet a fenntartható mezőgazdaságba fektessenek be; mivel a mezőgazdaság számára az innováció ösztönzése révén kell lehetővé tenni a változó kihívásokhoz való alkalmazkodást;
E. mivel a mezőgazdasági ágazat életkor-struktúrája egyre nagyobb aggodalomra ad okot, mivel 2010 óta csupán a mezőgazdasági termelők 7,5%-a 35 év alatti, és több mint 4,5 millió jelenlegi gazdálkodó 65 évesnél idősebb; mivel a 2000–2012 közötti időszakban 4,8 millió teljes munkaidős munkahely szűnt meg az uniós mezőgazdasági ágazatban, ennek 70%-a az új tagállamokban, 93%-a pedig az önfoglalkoztatókat érintette, és mivel e tekintetben nehéz pontosan megbecsülni a mezőgazdaságban foglalkoztatottak számát, hiszen az „illegális” foglalkoztatás természeténél fogva nem szerepel a rendelkezésre álló adatok között[1];
F. mivel sok tagállamban a vidéki térségekben élő nők korlátozott hozzáféréssel rendelkeznek a foglalkoztatáshoz a mezőgazdaságban vagy a munkaerőpiac más ágazataiban, és szélesebb bérszakadékot tapasztalnak, mint más területeken, ugyanakkor rendkívül fontos szerepet játszanak a vidéki térségek fejlődésében és társadalmi szerkezetében, különösen a gazdaságokban;
G. mivel a mezőgazdasági munka gyakran az időjárási viszonyoktól függ és szezonális;
H. mivel az elmúlt tíz évben az uniós mezőgazdasági termelők éves jövedelme stagnált, sőt csökkent, miközben a termelési költségek folyamatosan emelkedtek és a nagy beruházások és a mezőgazdasági üzemek tevékenységének fenntartásához szükséges pénzügyi kockázatok egyre bizonytalanabb helyzetet vonnak maguk után, ez pedig a mezőgazdasági üzemek számának jelentős csökkenését eredményezte, ami a vidéki térségekben sok munkahely megszűnésével fenyeget;
I. mivel sok mezőgazdasági tevékenységet végeznek segítő családtagok, gyakran szociális védelem nélkül;
J. mivel az elmúlt években alapvetően megváltoztak a gazdasági és az életkörülmények, és azok jelentősen eltérnek egymástól az egyes tagállamokban, valamint azokon belül is;
K. mivel az uniós agrár-élelmiszeripari kivitel folyamatosan növekszik, alapvető szerepet játszik a gazdasági fellendülésben és kulcsfontosságú ágazatot képvisel a munkahelyteremtés terén is, nagy számú új vállalkozás létrehozása révén;
1. hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági termelők és dolgozók munkájuk jellegénél fogva számos külső tényezőnek jobban ki vannak téve, mint például az áringadozás és a piaci fluktuáció vagy az agrár-élelmiszeripari lánc kiegyensúlyozatlansága, melyek bizonytalanná és labilissá teszik a munkaerőpiaci kilátásokat, valamint a kiszámíthatatlan időjárás, amely szintén súlyosan érinti a mezőgazdaságot, különösen a legkülső és hegyvidéki régiókban; úgy véli, hogy a termelési költségeket fedező, jövedelmező termelői árak alapvető fontosságúak a termelők bevételeinek hosszú távú biztosításához; úgy véli azonban, hogy a jövedelemstabilizációs és kockázatkezelési eszközök, valamint a mezőgazdasági kölcsönös befektetési alapok segíthetnek a mezőgazdasági dolgozók veszélyeztetett helyzetének csökkentésében és az élelmiszer-ellátási láncban elfoglalt helyzetének megerősítésében;
2. felhívja a tagállamokat, hogy osszák meg a bevált gyakorlatokat, valamint vizsgálják meg az alkalmazkodóképes és rugalmas munkaerőpiac fejlődésének olyan új, innovatív módjait, amelyek megfelelnek a vidéki gazdaság kihívásainak;
3. hangsúlyozza, hogy alapvető fontosságú a stabil jövedelem a mezőgazdasági termelők hitelhez jutásához;
4. felhívja a figyelmet az idénymunkások egyedülálló helyzetére, akik különösen ki vannak téve a bizonytalan munkafeltételeknek; ebben az összefüggésben az „idénymunkás” fogalmán olyan munkavállalók értendők, akik határozatlan időre szóló vagy határozott idejű munkaszerződés alapján olyan időszakban és időtartam során végzik munkájukat, amely erősen függ időszaki tényezőktől, például az időjárási ciklusoktól, a munkaszüneti napoktól és/vagy a mezőgazdasági betakarítástól;
5. emlékeztet arra, hogy a harmadik országbeli állampolgárok idénymunkásként való munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló 2014/36/EU irányelv minimális jogokat határoz meg; kéri a tagállamokat, hogy gondoskodjanak e jogszabályok megfelelő végrehajtásáról, és kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be az elért eredményekről 2019. szeptember végéig jelentést annak végrehajtásáról;
6. felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő és tudatosítsa az idénymunkások jogainak védelmét, és a tagállamokat, hogy jogi úton szabályozzák az idénymunkások szociális és jogi státuszát, garantáljanak a higiénikus, egészséges és biztonságos munkakörülményeket, és gondoskodjanak társadalombiztosítási fedezetükről a fogadó tagállam állampolgáraival egyenlő bánásmódot biztosító 2014/36/EU irányelv 23. cikkének – beleértve az „egyenlő munkáért egyenlő bér és egyenlő szociális védelem” elvének – tiszteletben tartása mellett; hangsúlyozza, hogy az idénymunkások részére átfogó tájékoztatást kell nyújtani a foglalkoztatási és a társadalombiztosítási jogokról, beleértve a nyugdíjakat is, figyelembe véve az idénymunka határokon átnyúló jellegét is;
7. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy határozzák meg a minimális munkafeltételeket a mezőgazdaság terén a munkahelyi biztonság, az alap- és továbbképzési lehetőségek és a munkavállalói jogok biztosítása érdekében;
8. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgáljanak meg olyan rendszereket, amelyek biztosítják az idénymunkások hosszú távú foglalkoztatását, például többféle tevékenységet magukban foglaló szerződések egész EU-ban történő alkalmazásával, akár egy európai megállapodás révén;
9. felszólítja a Bizottságot, hogy zárja ki a KAP és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) hozzájárulásaiból azokat a munkáltatókat, akiket a munkavállalók biztonságára vonatkozó szabályok megsértése vagy be nem jelentett munkavállalók alkalmazása miatt elítéltek;
10. megjegyzi, hogy beszámolók érkeztek arról, hogy az EU-ban működő szervezett bűnözői csoportok visszaélnek a migráns munkavállalók jogaival és hasznot húznak a munkaerőpiac átláthatóságának hiányosságaiból; sürgeti a tagállamokat, hogy fokozzák a migráns munkavállalók alkalmazási feltételeinek felügyeletét; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy foglalkozzanak a bevándorlók mezőgazdasági ágazatban történő kizsákmányolásának eseteivel azokban a régiókban, ahol a mezőgazdasági munkások éhbérért dolgoznak és siralmas körülmények között élnek; hangsúlyozza, hogy hathatós fellépésre – többek között megfelelő vizsgálatokra és ellenőrzésekre – van szükség a mezőgazdasági dolgozók tisztességes munka- és életkörülményeinek garantálásához, és hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a munkavállalói jogok és a munkaügyi jogszabályok tiszteletben tartását;
11. felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálatok, felmérések és statisztikai adatok alapján elemezze az illegális foglalkoztatási rendszerek elterjedtségét, különösen azokban az európai régiókban, ahol leggyakoribb a feketemunka és a mezőgazdasági munkások kizsákmányolása;
12. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a mezőgazdasági idénymunkások technikai képzésére irányuló támogatásukat annak érdekében, hogy kiküszöböljék a munkahelyi balesetek viszonylag magas számát, valamint a strukturális és szezonális munkanélküliséget, és hogy ebbe a folyamatba vonják be a termelői szervezeteket is a képzési tervek meghatározása, a munkavállalók tájékoztatása és ösztönzése, valamint jogaik tudatosítása tekintetében, hogy ezáltal elkerülhető legyen a munkavállalók esetleges kizsákmányolása;
13. emlékeztet, hogy több mint 4,5 millió mezőgazdasági termelő 65 évesnél idősebb, és a gazdaságvezetők körében csak 6% a 35 évesnél fiatalabb mezőgazdasági termelők aránya; megjegyzi, hogy a vidéki térségekben – úgy a mezőgazdasági ágazaton belül, mint azon kívül – a foglalkoztatáshoz és a saját mezőgazdasági tevékenység kialakítását szolgáló lehetőségekhez való hozzáférés különösen problematikus a fiatalok és a nők számára; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hatékonyan ösztönözzék a KAP-ba foglalt intézkedések életbe léptetését annak érdekében, hogy elősegítsék a fiatal mezőgazdasági termelők vállalkozásainak elindítását, és hogy hozzanak létre fiatal mezőgazdasági termelőket támogató pénzügyi alapokat és vidéki térségekben élő nőket támogató programokat, melyek révén színvonalas munkahelyen, méltányos jövedelemért dolgozhatnak a mezőgazdaságban és annak upstream és downstream ágazataiban;
14. emlékeztet az erős közös mezőgazdasági politika fontosságára, amely képes támogatni a fiatal mezőgazdasági termelőket abban, hogy stabilabb piaci szereppel rendelkezzenek, mezőgazdasági vállalkozások indítására ösztönöz és garantálja, hogy a termelők hosszú távon a mezőgazdaságban maradjanak; rámutat, hogy a vidéki infrastruktúrába való beruházás hozzájárul a vidék vonzerejének növeléséhez és a helyi gazdaság fenntartható fejlődéséhez, a munkavállalókat pedig a mezőgazdaság felé vonzza, ezáltal segítve az elnéptelenedés megakadályozását; felszólítja a tagállamokat az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) átgondolt használatára a fenntartható mezőgazdasági munkahelyek kialakítása érdekében, így ösztönözve a vidéki területeken a foglalkoztatást;
15. hangsúlyozza az IKT-ba történő beruházás fontosságát a vidéki területeken, ami kulcsfontosságú abban, hogy a vidéki közösségek kapcsolatban lehessenek a világgal, ami alapvető fontosságú azok számára, akik munkát keresnek, akik saját vállalkozásukat akarják elindítani, továbbá akik a vidéki közösségeink legelszigeteltebb részein élnek;
16. a női munkavállalók helyzetének, úgymint a munkafeltételeik és földhöz való hozzáférésük javítása érdekében sürgeti a nemek közötti szakadék vidéki területeken tapasztalható jelenségének kezelését; megjegyzi, hogy a vidéki területeken a férfiak és a nők díjazása közötti különbség 10%-kal magasabb, mint máshol; rámutat a földtulajdon és a vidéki területek női munkavállalóiról szóló naprakész statisztikák jelentőségére, melyek elősegítenék a nemek közti egyenlőség elvéről való tájékoztatást és annak az Unió agrár- és vidékpolitikájában való érvényesítését az esélyegyenlőség és a megkülönböztetésmentesség elvével összhangban; felhívja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő a nők egyenlőségét a munkaerőpiacon és a munka és a magánélet egyensúlyának elérését a vidéki térségekben, különösen a jövedelem, a szociális és nyugdíjjogosultságok és a nők számára hozzáférhető új képesítések és lehetőségek biztosítása tekintetében, továbbá azáltal, hogy felszámolják a nők mezőgazdasági foglalkoztatásban való részvételét akadályozó tényezőket, úgymint a hitelekhez, műszaki eszközökhöz és más fontos forrásokhoz, például a földhöz való egyenlőtlen hozzáférést; kiemeli annak fontosságát, hogy a családi munka soha nem tévesztendő össze a bizonytalan munkaviszonnyal, emlékeztetve arra, hogy a családi gazdaságok teszik ki az összes európai gazdaság mintegy 85%-át és a teljes mezőgazdasági terület 68%-át hasznosítják, ami azt jelenti, hogy fontos európai szintű jogi keretet kialakítani az ilyen típusú munkára, saját jogállással, jogokkal és kötelezettségekkel; hangsúlyozza, hogy különösen gazdasági visszaesés esetén a legkülső régiókban a foglalkoztatási lehetőségek megtalálását akadályozza az összeköttetések hiánya, és a mezőgazdaság e régiókban fennálló jelentőségére tekintettel úgy véli, hogy a KAP forrásai tekintetében továbbra is pozitív megkülönböztetést kell alkalmazni ezekkel az EUMSZ által elismert sajátos korlátokkal küzdő térségekkel szemben, mivel e források multiplikátorhatást váltanak ki más kapcsolódó tevékenységek, például az agráripar, az idegenforgalom, a természetvédelem, az energiatermelés és a körforgásos gazdaság előmozdítása terén, a nagyobb arányú kohézió és a kiegyensúlyozott területi fejlődés érdekében kiegészítve a többféle alap alkalmazására épülő stratégiát;
17. hangsúlyozza, hogy az uniós kohéziós finanszírozás egy részét a hátrányos helyzetű, például hegyvidéki területeknek és legkülső régióknak kell juttatni, hogy biztosítani lehessen a tisztességes munkakörülmények és fizetések kialakítását, fenntartását és fejlesztését az EU valamennyi régiójában;
18. felszólítja az ipart, hogy éljen az innovációból származó valamennyi lehetőséggel a mindenki számára hozzáférhető precíziós gazdálkodás kifejlesztése érdekében, egyrészt ösztönözve a fogyatékossággal élők részvételét, valamint a nők és férfiak közötti egyenlőséget, másrészt bővítve a készségbázist és a foglalkoztatási lehetőségeket a vidéki közösségekben;
19. felhív minden tagállamot, hogy a vidék elnéptelenedésének megállítása érdekében biztosítsanak a fiatal gazdák számára hosszú távú, perspektivikus lehetőségeket, léptessenek életbe a nemzedékek megújulását elősegítő átfogó stratégiát, és e célból maradéktalanul vegyék igénybe az új KAP által kínált valamennyi lehetőséget a fiatal és kezdő mezőgazdasági termelők támogatására, különösen az első és második pillérbe tartozó, a fiatal mezőgazdasági termelőknek nyújtott támogatások és a 40 évesnél idősebb kezdő gazdák vállalkozásindításának megkönnyítése révén;
20. felhívja a Bizottságot, hogy hajtsa végre az Európai Parlament által 2016. október 27-én megszavazott Andrieu-jelentés („Miként járulhat hozzá a KAP a munkahelyteremtéshez a vidéki területeken?”) ajánlásait, különös tekintettel az EMVA forrásainak előmozdítására és teljes kapacitásának maximalizálására annak érdekében, hogy a vidéki térségekben is valódi szociális gazdaságot és élénk piacgazdaságot lehessen létrehozni;
21. felszólítja a Bizottságot, hogy aknázza ki az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) és az európai strukturális és beruházási alapok – különösen az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap és az Európai Tengerügyi és Halászati Alap – közötti lehetséges új szinergiákat a munkakörülmények javítása és a bizonytalan foglalkoztatás felszámolása érdekében történő beruházások multiplikátorhatása érdekében;
22. felhívja a tagállamokat, hogy szükség esetén továbbra is erősítsék a szociális partnerek és a szociális védelem szerveinek szerepét a vidéki térségekben, valamint biztosítsanak hatékony eszközöket, többek között megfelelő vizsgálatokat és ellenőrzéseket a feketemunka elleni küzdelemben, erősítsék meg a munkahelyi biztonságot és jóllétet, ezáltal megkönnyítve a mezőgazdaság különböző ágazataiban dolgozók integrációját, különös tekintettel a fiatalokra, a nőkre és a migráns munkavállalókra, kiváltképpen idénymunka végzése esetében.
23. felszólítja egyrészt az Európai Bizottságot, hogy mozdítsa elő, másrészt a tagállamokat, hogy egyszerűsítsék a bürokráciát és csökkentsék a szociális biztonsághoz, az adózáshoz és a foglalkoztatáshoz kapcsolódó adminisztratív terheket, ezáltal egyszerűbbé és kevésbé redundánssá téve a felvételi eljárásokat; ezzel egy időben felszólítja a tagállamokat, hogy ezeket az egyszerűsítéseket megfelelően hajtsák végre a szabályozás összetettségének és mértékének csökkentése érdekében;
24. megjegyzi, hogy a mezőgazdasági termelők és az agrár-élelmiszeripari dolgozók rendszeresen, ismétlődően és halmozottan ki vannak téve számos veszélyes anyagnak, ami feltehetően reproduktív rendellenességekhez és rákkeltő hatásokhoz vezető meghatározott betegségeket idéz elő; hozzáteszi továbbá, hogy az ezekkel az anyagokkal kapcsolatos kockázatokat tudatosítani kell, kezelésüket, kezelésüket, használatukat és tárolásukat képzések révén szükséges megismertetni, valamint a kitettség kockázatát csökkenteni kell, továbbá biztosítani kell, hogy a kitettség korlátozását célzó szánt intézkedéseket hatékonyan érvényesítsék és ellenőrzzék;
25. emlékeztet az erős közös mezőgazdasági politika fontosságára, amely egyrészt képes támogatni a fiatal mezőgazdasági termelőket abban, hogy nagyobb piaci szereppel rendelkezzenek, másrészt kedvező életkörülményeket teremt e fiatal termelők hosszú távú megtartására.
A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE
Az elfogadás dátuma |
28.2.2017 |
|
|
|
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
35 3 0 |
|||
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
John Stuart Agnew, Clara Eugenia Aguilera García, Eric Andrieu, José Bové, Daniel Buda, Nicola Caputo, Matt Carthy, Viorica Dăncilă, Michel Dantin, Paolo De Castro, Jean-Paul Denanot, Albert Deß, Herbert Dorfmann, Luke Ming Flanagan, Beata Gosiewska, Martin Häusling, Anja Hazekamp, Esther Herranz García, Jan Huitema, Peter Jahr, Ivan Jakovčić, Jarosław Kalinowski, Elisabeth Köstinger, Zbigniew Kuźmiuk, Mairead McGuinness, Ulrike Müller, James Nicholson, Marijana Petir, Laurenţiu Rebega, Bronis Ropė, Maria Lidia Senra Rodríguez, Czesław Adam Siekierski, Tibor Szanyi, Marc Tarabella, Marco Zullo |
||||
A zárószavazáson jelen lévő póttagok |
Franc Bogovič, Michela Giuffrida, Anthea McIntyre, Susanne Melior, Sofia Ribeiro, Miguel Viegas |
||||
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés) |
Pilar Ayuso |
||||
NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN
35 |
+ |
|
ALDE |
Jan Huitema, Ivan Jakovčić, Ulrike Müller |
|
ECR |
Jørn Dohrmann, Anthea McIntyre, James Nicholson |
|
ENF |
Laurenţiu Rebega |
|
GUE/NGL |
Matt Carthy, Luke Ming Flanagan, Anja Hazekamp |
|
PPE |
Franc Bogovič, Daniel Buda, Michel Dantin, Albert Deß, Herbert Dorfmann, Esther Herranz García, Peter Jahr, Jarosław Kalinowski, Elisabeth Köstinger, Mairead McGuinness, Marijana Petir, Czesław Adam Siekierski |
|
S&D |
Clara Eugenia Aguilera García, Eric Andrieu, Nicola Caputo, Paolo De Castro, Jean-Paul Denanot, Viorica Dăncilă, Michela Giuffrida, Susanne Melior, Tibor Szanyi, Marc Tarabella |
|
VERTS/ALE |
José Bové, Martin Häusling, Bronis Ropė |
|
3 |
- |
|
ECR |
Beata Gosiewska, Zbigniew Kuźmiuk |
|
EFDD |
John Stuart Agnew |
|
0 |
0 |
|
|
|
|
Jelmagyarázat:
+ : mellette
- : ellene
0 : tartózkodás
- [1] Európai Bizottság – Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság 2014-es igazgatási terv (július)
VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (9.2.2017)
a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére
a munkakörülményekről és a bizonytalan foglalkoztatásról
(2016/2221(INI))
A vélemény előadója: João Pimenta Lopes
JAVASLATOK
A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:
– tekintettel a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló ENSZ-egyezmény 2. cikke alapján a részes államok alapkötelezettségeiről szóló 2010. évi 28. sz. általános ajánlások tervezetére,
– tekintettel az Európai Bizottság „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016-2020)” című munkadokumentumára,
– tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló 2011. évi egyezményére (Isztambuli Egyezmény),
– tekintettel az Európa Tanács nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2014–2017-es stratégiájára,
A. mivel a férfiak és nők közötti egyenlőség olyan alapjog, amelynek előfeltétele az esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód az élet minden területén, és mivel az egyenlőség garantálására irányuló politikák hozzájárulnak az intelligens és fenntartható növekedés előmozdításához;
B. mivel a 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv alkalmazásáról szóló 2016. szeptember 15-i állásfoglalás létrehozta a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános keretét („a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv”);
C. mivel határozottan fel kell lépni a megkülönböztetés – többek között a nemi alapon történő megkülönböztetés – valamennyi formája ellen;
D. mivel a „biológiai nemet (sex)” a férfiak és a nők közötti biológiai különbségekkel határozzák meg, míg a „társadalmi nem (gender)” a nők és a férfiak társadalmilag megalkotott identitására, funkcióira és attribútumaira, továbbá a társadalom által az említett biológiai különbségeknek tulajdonított társadalmi és kulturális jelentésre utal, és mivel a társadalmi nemből adódnak a férfiak és a nők közötti hierarchikus viszonyok, továbbá a hatalomnak és a jogoknak a férfiak javára és a nők kárára történő elosztása és megosztása;
E. mivel a Bizottság a „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című dokumentumában kiemelt területként jelölte meg a nemek közötti bér-, jövedelem- és nyugdíjszakadék csökkentését és ezáltal a nők körében tapasztalható szegénység elleni küzdelem előmozdítását;
F. mivel a nők sajnálatos módon különös megkülönböztetést szenvednek a munkaerőpiachoz való hozzáférés tekintetében, jóval alacsonyabb béreket kapnak és ők teszik ki a gyakran akaratuk ellenére részmunkaidőben foglalkoztatottak többségét; mivel a nők nagyobb egyenlőtlenséget tapasztalnak a nyugdíjak terén és bizonytalanabb foglakoztatásban állnak, és a férfiaknál nagyobb mértékben veszélyezteti őket a szegénység, amely az egyedülálló anyákat, az egyedül élő idős nőket és a fogyatékossággal élő nőket érinti a legsúlyosabban; mivel a három vagy több gyermeket nevelő családokat szintén nagyobb mértékben fenyegeti a szegénység veszélye; mivel az anyaság továbbra is elfogadhatatlan hátrányos megkülönbözetéssel jár a munkavállalással és a munkaerőpiacon maradással kapcsolatban;
G. mivel 2014-ben az Unióban a 15 és 64 év közöttiek foglalkoztatási aránya a nők körében 59,6 %-os, míg a férfiak körében 70,1 %-os volt; mivel a nemek közötti eme foglalkoztatási szakadék a magasabb szakmai képzettségi szintek esetében kisebb; mivel a nemek közötti foglalkoztatási szakadékról szóló 2016. évi Eurofound-jelentés szerint e különbség jelentős gazdasági költségei elérik a 370 milliárd eurót, azaz a 28 tagú Unió GDP-jének 2,8%-át; mivel a nők foglalkoztatási rátája 2008 óta csupán kismértékben emelkedett, és a foglalkoztatás tekintetében tapasztalható konvergencia abból adódik, hogy a férfiak foglalkoztatási rátája csökkent[1];
H. mivel még mindig létezik a nők számára a munkaerő-piaci üvegplafon, ami részben annak tulajdonítható, hogy a nőket reprodukciós tulajdonságaik alapján ítélik meg, ami azt jelenti, hogy a nők karrierlehetőségeit akadályozza egy esetleges terhesség a későbbi szakmai életük során;
I. mivel a gazdasági válság az egész Európai Uniót érintette, ám különösen a vidéki területeket sújtja a pusztító mértékű munkanélküliség, szegénység és elnéptelenedés, amely különösen a nőkre van nagy hatással;
J. mivel az eltartott gyermekeket nevelő egyedülálló nők gyakran kényszerülnek atipikus és bizonytalan munkát vállalni a magánélet és a munka összeegyeztetése érdekében;
K. mivel a 2008 és 2014 közötti időszakban az Uniót sújtó mély gazdasági válság következtében magasba szöktek a munkanélküliségi ráták, és a nők körében a munkanélküliek aránya (10,4 %) 2014-ben is magasabb volt, mint a férfiak körében (10,2 %);
L. mivel 2015-ben a nők 33 %-a dolgozott részmunkaidőben, szemben a férfiak 10 %-os arányával[2], és ennek jelentős része nem önként vállalt részmunkaidő;
M. mivel 2014-ben a nők órabére átlagosan 16,1 %-kal volt alacsonyabb a férfiakénál; mivel a nők háztartáson belüli gazdasági helyzetét szintén jelentős egyenlőtlenségek jellemzik, és az egyedülálló nők háztartásai esetében a nők 40 %-a a legalacsonyabb jövedelmi ötödbe eső bérrel rendelkezik, míg az ugyanilyen helyzetben lévő férfiak esetében ez az arány 18 %, azon háztartások esetében pedig, ahol a nő teljes munkaidőben, a férfi pedig részmunkaidőben dolgozik, a nők 30 %-ának bére esik a legalacsonyabb jövedelmi ötödbe, míg a hasonló helyzetben lévő férfiak esetében ez az arány 6%;
N. mivel a rendelkezésre álló adatok szerint a nők munkaerőpiacról való kilépésének fő okai a gyermekek és idősek gondozása (27 %), a nők megbetegedése vagy rokkantsága (23 %) vagy egyéb személyes vagy családi kötelezettségek teljesítése (18 %);
O. mivel a 2008 és 2014 közötti időszakban a 15 és 29 év közötti korcsoportba tartozó úgynevezett NEET-fiatalok (nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok) százalékos aránya növekedett, és a legnagyobb arányban a nők érintettek (2014-ben 17,1 %), és mivel e nők 34 %-a családi kötelezettségek miatt kerül ebbe a helyzetbe, 16,5 %-uk pedig tartósan munkanélküli;
P. mivel ezek a munkaügyi és szociális viszonyok állnak a nyugdíjszakadék hátterében, amelynek mértéke átlagosan eléri a 40 %-ot;
Q. mivel a nők különösen ki vannak téve a bizonytalan foglalkoztatásnak és a különböző „atipikus” foglalkoztatási formáknak, és egyre inkább szembesülnek a munkavállalók és a szakmai előmenetelek „individualizálásának” jelenségével, amely erősíti a kollektív tárgyalással szembeni támadás szélesebb körű stratégiáját;
R. mivel kulcsfontosságú, hogy a nők hozzáférjenek jogokat biztosító munkahelyekhez, és joguk legyen az anyasághoz anélkül, hogy ezért büntetnék őket, hiszen ez továbbra is a nőket érinti a legsúlyosabban, és őket ér legtöbbször hátrányos megkülönböztetés; mivel e diszkriminatív gyakorlatok magukban foglalják a munkaadó általi nyomásgyakorlást az állásinterjúkon részt vevő nőkkel szemben, amikor kérdések merülnek fel arra vonatkozóan, hogy van-e gyermekük, és ha igen, milyen életkorúak, azzal a céllal, hogy befolyásolják a nők döntéseit, és a gyermektelen munkavállalókat részesítsék előnyben, akikkel „szabadabban rendelkezhetnek”, továbbá a női munkavállalókat érő, arra irányuló egyre fokozottabb gazdasági és munkával összefüggő nyomásgyakorlást, hogy ne vegyenek igénybe szülési szabadságot;
S. mivel sok bizonytalan foglalkoztatási helyzetben lévő, vagy munkanélküli dolgozó számára nem biztosított a szülői szabadság;
T. mivel az EU makrogazdasági és megszorító politikái sajnálatos módon egyre nagyobb szegénységhez és egyenlőtlenséghez vezettek, különösen az Unió déli tagállamaiban, például a Görögországban, Olaszországban, Spanyolországban és Portugáliában élő nők vonatkozásában; mivel ez kedvezőtlenül hat a nők családjaik és mindenekelőtt gyermekeik életkörülményeire;
U. mivel az EU makrogazdasági és megszorító politikái kedvezőtlenül hatottak a foglalkoztatás rugalmasságával és biztonságával kapcsolatos politikákra egyaránt, és súlyosan kihatnak a szociális és közszektorbeli állásokra, illetve a gyermekek és az idősek számára biztosított szolgáltatásokra, és mivel mindez komoly következményekkel jár a nők foglalkoztatására nézve; mivel a szegénység és a társadalmi kirekesztés főleg a nőket, különösen a gyermeküket egyedül nevelő, a migráns, a fiatal és az idős nőket sújtja, és ezt a helyzetet e politikák még tovább súlyosbítanak;
V. mivel a 28 tagú Unióban továbbra is nagyon magas szinteket ér el a szegénység és a társadalmi kirekesztés, tekintve, hogy 2015-ben több mint 118,6 millió embert érintett (a népesség 23,7 %-a), különösen a nőket, akik közül 62,4 millióan voltak ilyen helyzetben (24,4 %);
W. mivel a bizonytalan munka hozzájárul a nők rossz testi-lelki közérzetéhez, és esetükben ötször olyan gyakran fordul elő stressz, szorongás és depresszió, mint a határozatlan idejű munkaszerződésekkel alkalmazott férfi vagy női munkatársaik esetében;
X. mivel a nők a munkahelyen nagyon gyakran a nemi alapú megkülönböztetés különféle formáinak áldozatai, ideértve az alacsony beosztást és a munkahelyi előléptetés során való mellőzést ugyanúgy, mint a verbális, a lelki és a testi (szexuális vagy egyéb) zaklatást és visszaélést;
Y. mivel a társadalmi egyenlőtlenségeket és a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségeket kizárólag a javak jobb elosztását biztosító, a munka megbecsülésén és a reáljövedelmek növekedésén alapuló politikával, valamint a munkavégzés és a munkaidő szabályozását és a munkavédelmet előmozdító lépésekkel, különösen a kollektív tárgyalásokon és a munkaidő szabályozásán, a jó minőségű állami egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz való ingyenes egyetemes hozzáférés garantálásán keresztül lehet leküzdeni;
Z. mivel olyan intézkedéscsomagot kell előterjeszteni, amellyel felszámolhatók a meglévő akadályok, és garantálható a nők és a férfiak közötti valódi esélyegyenlőség a munkaerőpiacra való belépés és a tisztességes munkához jutás, továbbá a munka elvégzése terén;
AA. mivel foglalkozni kell a be nem jelentett munkával, továbbá a fizetetlen túlmunkával – ugyanis fokozzák a szegénységet és a társadalmi kirekesztést –, és ezeket fel kell számolni; mivel általánosságban a háztartási alkalmazottak, különösen pedig a migráns munkavállalók és az úgynevezett kényszervállalkozók különösen kiszolgáltatottak és kifejezetten bizonytalan munkakörülményekkel szembesülnek;
1. riasztónak tartja, hogy a megszorító intézkedések milyen katasztrofális hosszú távú hatást gyakoroltak a nők gazdasági érvényesülésére, valamint a nemek közötti egyenlőségre, növekvő munkanélküliséggel és a közszolgáltatások és juttatások lefaragásával, ami válságot idézett elő a gondozásban; hangsúlyozza hogy a gondozási szolgáltatások esetében végrehajtott csökkentések, a gyermekek, fogyatékossággal élők és gondozók juttatásainak lefaragása, az adókedvezmények csökkentése, valamint a jogszabályban meghatározott szabadság – ideértve a szülői és apasági szabadságot is – csökkentése nyomán a gondozási szolgáltatások egyre inkább fizetségben nem részesülő nőkre hárulnak, akik ennek következtében nem képesek biztosított munkaviszonyt fenntartani, vagy csak részidős munkát tudnak vállalni;
2. megjegyzi, hogy a szegénység és az egyenlőtlenség elleni küzdelemhez elengedhetetlen a javak méltányosabb elosztása és a munkaügyi jogszabályok javítása, konkrétan a kollektív tárgyalások, magasabb bérek, valamint az egyenlő és egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazás elvének végrehajtása és a szociális védelem segítségével; véleménye szerint az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatát figyelembe véve sürgősen ki kell dolgozni az egyenértékű munka fogalmának uniós szintű meghatározását olyan tényezők tekintetbe vételének biztosítása érdekében, mint például a munkakörülmények, a munkavállalóra ruházott felelősség, valamint az adott munkával járó fizikai vagy mentális követelmények; úgy véli, hogy sürgősen foglalkozni kell az „egyenlő értékű munkáért” járó egyenlő díjazás kérdésével; felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a nemek közötti munkahelyi egyenlőséget, ideértve a nemek közötti bérszakadékkal kapcsolatos figyelemfelkeltő kampányokat, az egyenlő díjazás európai napját és a bevált gyakorlatok cseréjét;
3. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kövessék nyomon, tartsák szemmel és kezeljék a munkahelyi zaklatás jelenségét, beleértve a várandós női munkavállalók zaklatását, illetve az anyasági szabadságról való visszatérést követően elszenvedett bármiféle hátrányt; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szolgáljanak nemek, valamint szülőség, illetve anyaság szerint lebontott adatokkal a bér- és nyugdíjszakadékokra vonatkozóan;
4. úgy véli, hogy a szegénység és a nemek közötti egyenlőtlenség elleni küzdelem érdekében szigorú intézkedéseket kell tenni a munkaerő-piaci megkülönböztetéssel és zaklatással szemben egy igazságosabb elosztási politikával együtt; úgy véli, hogy magatartási kódexként zéró toleranciát kell megvalósítani az európai munkaerőpiacon a szexuális zaklatással szemben;
5. felszólítja a tagállamokat, hogy lépjenek fel a nők és férfiak közötti bér- és nyugdíjszakadék megszüntetése érdekében és számolják fel a bizonytalan foglalkoztatást legitimáló valamennyi jogszabályt és szakpolitikát; felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be olyan munkaügyi szabályozást, amely előmozdítja a munkavégzés szabályozását, a kollektív szerződést, a szociális védelmet és a bérek növekedését, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségek leküzdésének módjaiként ruházzanak be az állandó munkahelyekbe, valamint az egész életen át tartó tanulásba és szakképzésbe; kéri továbbá a tagállamokat, hogy kezeljék prioritásként a nők munkaerő-piaci részvételének és gazdasági függetlenségének fokozására, továbbá a bérek, a besorolások, az előléptetések, a jövedelem és a nyugdíj tekintetében a férfiak és a nők között fennálló szakadék felszámolására irányuló aktív politikák és pozitív diszkrimináció kialakítását;
6. felszólítja a tagállamokat, hogy fejlesszék és erősítsék meg a nemzeti munkaügyi felügyeleti szerveiket, biztosítva számukra a feltételeket és a pénzügyi és emberi erőforrásokat ahhoz, hogy fenn tudják tartani hatékony helyszíni jelenlétüket a bizonytalan foglalkoztatás, a szabályozatlan foglalkoztatás, valamint a munkaerőpiaci és bérezési megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében, különös tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőség szempontjára;
7. hangsúlyozza, hogy a munkaerő-piaci rugalmasság iránti megnövekedett igények semmilyen körülmények között nem eredményezhetik azt, hogy a nők továbbra is többségben legyenek az atipikus foglalkoztatási formákban és bizonytalan munkakörülmények között dolgozzanak;
8. megjegyzi, hogy a bérek átláthatóságának fokozására irányuló intézkedések alapvetőek a nemek közötti bérszakadék megszüntetéséhez; kéri a tagállamokat, hogy hajtsák végre a bérek átláthatóságáról szóló bizottsági ajánlást;
9. felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be az anyasági, apasági és szülői jogok védelmét vagy fokozását célzó jogszabályokat, és szorgalmazza, hogy e védelmet a munkaügyi jogszabályok is tükrözzék; sürgeti a Bizottságot, hogy a Parlament álláspontját tiszteletben tartva vizsgálja felül magas szintű előírások mellett a jelenlegi anyasági irányelvet, beleértve olyan intézkedések lehetséges elfogadását, amelyek garantálják a szülői szabadság esetén járó juttatásoknak mindenkor a referenciabér 100%-án alapuló folyósítását, annak biztosítása érdekében, hogy a nők a szülési szabadság ideje alatt fizetésben és szociális védelemben részesüljenek, fenntartva ezáltal a családok gazdasági és szociális jólétét, és előmozdítva a szülői szabadság férfiak általi igénybevételét; hangsúlyozza, hogy a szülési szabadságot a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet és az Egészségügyi Világszervezet ajánlásainak megfelelően a várandós nők és az újdonsült, a gyermeket szoptató és az egyedülálló anyák jogainak védelmét szolgáló hatékony intézkedéseknek kell kísérniük; hangsúlyozza, hogy az átfogó jogalkotási javaslatnak jogi alapként tartalmaznia kell a férfiak és a nők közötti egyenlőséget, biztosítva a férfiak és a nők esélyegyenlőségére, valamint az egyenlő munkahelyi bánásmódra vonatkozó alapelv betartását;
10. felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy alakítsák át adó- és szociális ellátórendszereiket, amely pénzügyi szempontból a kevesebbet kereső házastársat ösztönzi arra, hogy vonuljon vissza a munkaerőpiacról vagy dolgozzon részidőben, mivel ez a rendszer akadályozhatja azt, hogy az apák nagyobb számban vegyék igénybe a szülői szabadságot és negatív következményei vannak a nőkre nézve, például megszilárdítja a nemek közötti, a fizetés, a gondozás és a nyugdíj szempontjából jelentkező különbségeket;
11. sürgeti a tagállamokat, hogy fogadjanak el olyan jogszabályokat, amelyek garantálják a nők társadalombiztosítási rendszerbe való bevonását, ezzel ugyanis a dolgozó nők a munkanélküliség időszakaiban is megvédhetők, és ez garantálja a nyugdíjjogosultságot;
12. sürgeti a tagállamokat, hogy tartsák be és hajtsák végre az anyasági jogokra vonatkozó jogszabályokat, hogy a nőket nyugdíjuk tekintetében ne érhesse hátrányos megkülönböztetés annak következtében, hogy munkával töltött éveik alatt gyermeket vállaltak;
13. felhívja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a családok támogatására irányuló közpolitikákat, különös hangsúlyt helyezve az ingyenes és minőségi állami gyermekgondozási szolgáltatások – nevezetesen a bölcsődék és óvodák – megteremtésére, valamint hogy erősítsék meg az idősgondozási szolgáltatások hálózatát, különös tekintettel az otthonápolási szolgáltatásokra, a női munkavállalók magánéletének és munkájának jobb összehangolása érdekében és megszüntetve ezáltal azokat a kényszereket, amelyek objektíven hozzájárulnak a nők munkaerőpiacról való, diszkriminatív jellegű kivonásához;
14. hangsúlyozza a megfelelő minimumjövedelem-rendszerek jelentőségét az emberi méltóság megőrzésében, illetve a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben, valamint azon szerepüket, hogy a szociális beruházás egy válfajaként lehetőséget adnak az embereknek a társadalmi részvételre, illetve arra, hogy képzéseken vegyenek részt és/vagy munkát keressenek; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg az uniós minimumjövedelem-rendszereket, valamint azt, hogy e rendszerek lehetővé teszik-e a háztartások számára, hogy kielégítsék a szükségleteiket; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ennek alapján mérjék fel, hogy mi módon és milyen eszközökkel lehetne valamennyi tagállamban biztosítani egy megfelelő minimumjövedelmet, illetve mérlegeljék további lépések megtételét a társadalmi konvergencia támogatása érdekében az egész EU-ban, figyelembe véve az egyes tagállamok gazdasági és szociális viszonyait, valamint a nemzeti gyakorlatokat és hagyományokat;
15. megjegyzi, hogy az európai szociális partnerek nem jutottak megállapodásra egy, a szakmai, a magán- és a családi élet összeegyeztethetőségére vonatkozó jogalkotási és nem jogalkotási intézkedéseket tartalmazó átfogó csomagról; felhívja a Bizottságot, hogy a Bizottság 2017. évi munkaprogramjának részeként, a szociális jogok meghirdetett európai pillérével összefüggésben mielőbb terjesszen elő javaslatot egy ilyen csomagra;
16. kéri a tagállamokat, hogy hozzanak létre olyan jogszabályokat, amelyekben megelőző politikákat – pl. a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó terveket – vezetnek be a nemi alapú munkahelyi megkülönböztetés elleni küzdelem, továbbá a nők és férfiak számára megfelelő munkahelyi környezet létrehozása céljából;
17. kéri a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket a be nem jelentett munka és a határozott idejű szerződésekkel való visszaélések – amelyek különösen a nőket érintik – orvoslása érdekében, a legkiszolgáltatottabb csoportok, különösen a háztartási alkalmazottak és az úgynevezett színlelt önfoglalkoztatók helyzetének és védelmének javítása érdekében; sürgeti a tagállamokat olyan intézkedések meghozatalára, mint amilyen a tanácsadásra és a munkahelyi megkülönböztetés megakadályozására irányuló szolgáltatások nyújtása, továbbá a munkaszerződés megkötésével, a díjazással, a képzéssel, a munkahelyi gyakorlatokkal és a szerződések felmondásával kapcsolatos szabályoknak való megfelelést biztosító munkaügyi felügyeleti és szabályozási hatóságok létrehozása;
18. javasolja a tagállamoknak, hogy valamennyi fiatal számára minden életkorban szavatolják az ingyenes és színvonalas állami oktatáshoz való hozzáférést, ideértve különösen a magasabb szintű oktatást és képzést, mivel bizonyított, hogy a képzettség szintjének növelése hozzájárul a férfiak és nők közötti foglalkoztatási egyenlőtlenségek csökkentéséhez;
19. felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő jövedelempótlást és szociális védelmet bármely, családdal vagy gondozással kapcsolatos szabadság ideje alatt, különösen annak érdekében, hogy az alacsony jövedelmű dolgozók is kihasználhassák a szabadsággal kapcsolatos intézkedések előnyeit, másokkal egyenlő feltételek alapján;
20. hangsúlyozza, hogy a többi munkavállalóhoz hasonlóan a migránsok és a menekültek számára is biztosítani kell ugyanezeket a jogokat, és lehetővé kell tenni számukra a hozzáférést ugyanezekhez a juttatásokhoz és szolgáltatásokhoz egy egyetemes modellen keresztül, amely független a biztosítási járulékoktól és a munkavállalási előzményektől;
21. kéri a Bizottságot, hogy gyűjtse össze a sikeres tagállami gyakorlatokat azok terjesztése és népszerűsítése érdekében, hogy megakadályozható legyen a nemi alapú munkahelyi megkülönböztetés, és megvédhetők legyenek különösen a nők jogai;
22. felszólítja a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy mozdítsák elő a gondozók tisztességes munkakörülményeit és magas színvonalú foglalkoztatását, például tisztességes fizetéssel, a gondozók jogállásának elismerésével és magas színvonalú szakmai képzési útvonalak biztosításával;
23. kéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók, valamint a megszakított karrierrel rendelkező vagy bizonyos időszakban rövidebb munkaidőben dolgozó munkavállalók megfelelő kiegyenlítéshez jussanak a teljes munkaidőben dolgozó munkavállalókhoz képest, a megfelelő nyugdíjrendszerhez való jogukkal összhangban és bármifajta hátrányos megkülönböztetés nélkül;
24. hangsúlyozza, hogy a mentális egészségügyi problémákkal küzdő női munkavállalók hatalmas kockázatnak vannak kitéve a bizonytalan munkavégzés valamennyi elemét tekintve; hangsúlyozza, hogy ezen munkavállalókat aránytalanul nagy számban érintik a határozott idejű szerződések, az aktív keresők szegénysége, a részmunkaidős foglalkoztatás, a karriermegszakítások és egyéb bizonytalan szerződéses kikötések; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az európai egészségvédelmi és biztonságra vonatkozó jogszabályok kellően szigorúak és hatékonyak legyenek a kiszolgáltatott munkavállalók megfelelőbb védelméhez; hangsúlyozza, hogy a munkahelyi zaklatás valamennyi formája súlyos hatással van az életminőségre és a munka minőségére, az egészségre és a jólétre.
A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE
Az elfogadás dátuma |
6.2.2017 |
|
|
|
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
15 7 1 |
|||
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
Beatriz Becerra Basterrechea, Vilija Blinkevičiūtė, Viorica Dăncilă, Iratxe García Pérez, Arne Gericke, Anna Hedh, Mary Honeyball, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Florent Marcellesi, Maria Noichl, Pina Picierno, João Pimenta Lopes, Terry Reintke, Michaela Šojdrová, Ángela Vallina, Elissavet Vozemberg-Vrionidi, Jadwiga Wiśniewska, Anna Záborská |
||||
A zárószavazáson jelen lévő póttagok |
Inés Ayala Sender, Evelyn Regner, Mylène Troszczynski |
||||
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés) |
Francisco Assis, Claudia Schmidt |
||||
INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
Az elfogadás dátuma |
30.5.2017 |
|
|
|
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
38 1 5 |
|||
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
Laura Agea, Guillaume Balas, Brando Benifei, Vilija Blinkevičiūtė, Enrique Calvet Chambon, Ole Christensen, Lampros Fountoulis, Elena Gentile, Arne Gericke, Czesław Hoc, Danuta Jazłowiecka, Agnes Jongerius, Jan Keller, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Jean Lambert, Jérôme Lavrilleux, Jeroen Lenaers, Verónica Lope Fontagné, Javi López, Thomas Mann, Dominique Martin, Anthea McIntyre, Elisabeth Morin-Chartier, João Pimenta Lopes, Marek Plura, Terry Reintke, Claude Rolin, Anne Sander, Sven Schulze, Siôn Simon, Jutta Steinruck, Romana Tomc, Yana Toom, Ulrike Trebesius, Marita Ulvskog, Tatjana Ždanoka, Jana Žitňanská |
||||
A zárószavazáson jelen lévő póttagok |
Georges Bach, Dieter-Lebrecht Koch, Paloma López Bermejo, Joachim Schuster, Csaba Sógor, Neoklis Sylikiotis |
||||
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés) |
Sophia in ‘t Veld |
||||
NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN
38 |
+ |
|
ALDE EFDD GUE/NGL NI PPE S&D VERTS/ALE |
Enrique Calvet Chambon, Yana Toom, Sophia in 't Veld Laura Agea Paloma López Bermejo, João Pimenta Lopes, Neoklis Sylikiotis Lampros Fountoulis Georges Bach, Danuta Jazłowiecka, Dieter-Lebrecht Koch, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Jérôme Lavrilleux, Jeroen Lenaers, Verónica Lope Fontagné, Thomas Mann, Elisabeth Morin-Chartier, Marek Plura, Claude Rolin, Anne Sander, Sven Schulze, Csaba Sógor, Romana Tomc Guillaume Balas, Brando Benifei, Vilija Blinkevičiūtė, Ole Christensen, Elena Gentile, Agnes Jongerius, Jan Keller, Javi López, Joachim Schuster, Siôn Simon, Jutta Steinruck, Marita Ulvskog Jean Lambert, Terry Reintke, Tatjana Ždanoka |
|
1 |
- |
|
ENF |
Dominique Martin |
|
5 |
0 |
|
ECR |
Arne Gericke, Czesław Hoc, Anthea McIntyre, Ulrike Trebesius, Jana Žitňanská |
|
Jelmagyarázat:
+ : mellette
- : ellene
0 : tartózkodik