JELENTÉS a kohézió és a fejlődés előmozdításáról az Unió legkülső régióiban: az EUMSZ 349. cikkének végrehajtása

14.6.2017 - (2016/2250(INI))

Regionális Fejlesztési Bizottság
Előadó: Younous Omarjee

INDOKOLÁS – TÉNYÖSSZEFOGLALÓ ÉS MEGÁLLAPÍTÁSOK

A legkülső régiók az Európai Unió szerves részét képezik, ugyanakkor az EUMSZ 349. cikke különleges státuszt biztosít számukra, az Unióra ruházva azt a jogképességet, hogy politikái, programjai és jogszabályai összességét ezekre a régiókra alkalmazza. Az Európai Bíróság is így értelmezte ezt a cikket 2015. december 5-i ítéletében, megerősítve a legkülső régiókkal kapcsolatos megközelítés jogszerűségét.

E jelentés révén a Parlament a 349. cikk végrehajtásának mérlegét kívánta megvonni, azt elemezve, hogy lehetne az európai politikákat és jogszabályokat még inkább hozzáigazítani a legkülső régiókhoz, valamint perspektívát kívánt felvázolni a legkülső régiók az Európai Unió általi jobb integrációját és figyelembe vételét illetően.

Általános szempontok

Bár az Európai Unió figyelembe veszi a legkülső régiókat, ez a figyelembe vétel nem maradéktalan, rendkívül változó geometriájú, a koherenciát még nagyrészt nélkülöző, és csak az Európai Bizottság különböző főigazgatóságai részéről megfogalmazott megfontolások függvényében valósul meg. Szükségesnek tűnik az Európai Bizottságon belül a legkülső régiókkal kapcsolatos megközelítés harmonizációjának és transzverzalitásának ösztönzése. Ez a harmonizáció és transzverzalitás annál is inkább fontos az előadó és az Európai Parlament számára, mivel ezek a legkülső régiókba irányuló sikeres európai befektetések esélyétől és optimalizálásától függenek.

Az Európai Parlament véleménye szerint a Bíróság határozata mind az Európai Unió, mind annak valamennyi intézménye és tagállama számára hatáskört és jogszerűséget biztosít, melynek alapján új európai fejezetet nyithatnak és új európai ambíciótól áthatva léphetnek fel a legkülső régiók felemelése érdekében.

Ezt a mezőgazdaság területén alátámasztja a POSEI (a távoli fekvéssel és szigetjelleggel összefüggő támogatási program) kapcsán nemrég elkészült, az Európai Bizottság által megrendelt elemzés, amely maga is megalapozza a legkülső régiókra alkalmazott európai programok adaptálásának lehetséges voltát, valamint képességét arra, hogy végül – ha eltérő úton haladva is – elérje a közös agrárpolitika által kitűzött célokat.

E jelentés tehát következetesen arra hívja fel a Bizottságot, a Tanácsot, az érintett tagállamokat és a legkülső régiókat, hogy közösen lépjenek fel annak érdekében, hogy a legkülső régiók a továbbiakban – sajátosságaik és saját szükségleteik teljes körű figyelembevételével – jobban integrálódjanak az Unióba. Továbbá cselekedjenek annak megfelelően, hogy mindenütt konkrét megoldások szülessenek és sor kerüljön azokra a szükséges hozzáigazításokra, amelyek révén a legkülső régiók számára garantálható a horizontális európai programok összességéhez való hozzáférés, a 349. cikkben pontosan meghatározott módon. Ennél se többre, se kevesebbre nincs szükség.

A jelentésben foglalt tematikus irányok és javaslatok

Az Európai Parlament több elsődleges irányra és gyorsan megvalósítható konkrét fellépésre tesz javaslatot.

A jelentés először is a mezőgazdasági politika vonatkozásában felhívja rá a figyelmet, hogy a legkülső régiókkal kapcsolatos, a POSEI-ben gyökeredző megközelítést megtartva az előrelépést szolgáló további megoldásokra nyílik lehetőség a következő területeken: (1) a mezőgazdaság szükséges diverzifikálása, (2) az úgynevezett hagyományos mezőgazdasági ágazatok sajátosságainak jobb figyelembevétele a közös piacszervezések révén, (3) az eredetet jelző védjegyek és a minőséget igazoló címkék népszerűsítése, (4) a trópusi jelleg figyelembevétele, nevezetesen a biotermékek teljes kérdésköre kapcsán. Az Európai Parlament felszólít a politikák koherenciájára is annak érdekében, hogy a legkülső régiók mezőgazdasági ágazatai által a korszerűsítés és a versenyképesség javítása irányába tett erőfeszítéseket ne kérdőjelezzék meg az Unió és harmadik országok között kötött szabadkereskedelmi megállapodások.

Az Unió kereskedelmi politikája és külső politikája kapcsán a jelentés megállapítja, hogy a legkülső régiók mezőgazdasági ágazatait számos szabadkereskedelmi megállapodás meggyengítette. Az Európai Parlament ide vonatkozólag felszólít rá, hogy az Unió a továbbiakban még a tárgyalások megkezdése előtt vegye figyelembe a legkülső régiók sajátosságait és érzékeny termelőágazatait, és kéri a Bizottságot, hogy teljesítse arra vonatkozó vállalását is, hogy hatásvizsgálatokat végez.

A halászat, a kék növekedés és az Unió tengeri dimenziója tekintetében a jelentés emlékeztet a legkülső régiók alapvetően fontos hozadékára. A legkülső régiók kizárólagos gazdasági övezetei ugyanis majd 2 500 000 km2-re terjednek ki, ami ugyanannyi, amennyi az Európai Unió kontinensen elhelyezkedő összes kizárólagos gazdasági övezetének a területe. Ideje, hogy az Unió tudatára ébredjen önnön tengeri dimenziójának és meghaladja azt a szemléletet, hogy kontinentális egységnek tekinti önmagát; ehelyett az általa megjelenített tengeri hatalomként – a világ első számú tengeri hatalmaként – kell elgondolnia önmagát. Ezért a Parlament szerint, amennyiben munkálkodni szükséges a helyi és kisipari halászat fenntartható fejlesztése érdekében – az Európai Parlament 2017. április 27-i, „A halászflották igazgatásáról a legkülső régiókban” című állásfoglalásában javasolt rendelkezések összességének végrehajtásával –, ugyanakkor a továbblépésre is szükség van, és az Uniónak tényleges programmal kell rendelkeznie a kék növekedés, a tengerek és óceánok kezelése és fenntartható kiaknázása céljából.

A kohéziós politikáról szólva az Európai Parlament – üdvözölve e politika kulcsfontosságú hozzájárulását a legkülső régiók gazdasági, szociális és fenntartható fejlődéséhez, valamint felszólítást téve e politika megerősítésére a következő többéves pénzügyi keretben – emlékeztet rá, hogy az EUMSZ 349. cikke előirányozza a legkülső régiók különleges hozzáférését a strukturális alapokhoz, és ezen a címen valamennyi legkülső régió igényt tarthat a „legkevésbé fejlett régió” meghatározásra. felhívja a tagállamokat, hogy a szubszidiaritás elvére és a rájuk háruló felelősségi körökre tekintettel teremtsék meg az előfeltételeket, különösen a hatáskörükbe tartozó területeken történő beruházás terén annak érdekében, hogy az európai alapok és szakpolitikák a legjobb teljesítményt nyújthassák a legkülső régiókban;

Az adópolitika, a verseny, az állami támogatások és a közös piac tekintetében a jelentés emlékeztet rá, hogy az EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a legkülső régiók gazdasági fejlődését szolgáló támogatások – figyelemmel strukturális, gazdasági vagy szociális helyzetükre – összeférhetőek lehetnek a belső piaccal, és az ezen az alapon vagy az EUMSZ 349. és 42. cikke alapján – tekintettel piacaik távoli és szűk voltára – engedélyezett eltérések megerősítésével együtt sem érintik a tagállamok közötti kereskedelmet, és nem destabilizálják a belső piacot.

A legkülső régiók horizontális – kutatási, környezetvédelmi, oktatási, kulturális, közlekedési, energiaügyi és távközlési területet lefedő – programokhoz való hozzáférése és tényleges részvétele kapcsán a Parlament úgy véli, hogy az előrelépésre még rengeteg lehetőség nyílik. A jelentés kéri, hogy a legkülső régiók számára egyedi hozzáférési feltételek kerüljenek meghatározásra részvételük ösztönzése céljából, és felhívja a Bizottságot, hogy erre vonatkozólag induljon ki a 349. cikkből. A jelentés felhív továbbá a legkülső régiók transzeurópai közlekedési, energia- és távközlési hálózatokba való tényleges integrációjára, mely integráció ma igencsak kezdetleges mértékű. A környezetre vonatkozólag a Parlament úgy véli, hogy most már ideje sort keríteni az elindított előkészítő programok megerősítésére és a francia legkülső régiókat ténylegesen be kell vonni az európai természetvédelmi programokba és el kell végezni a Natura 2000 program francia legkülső régiókra való alkalmazhatóságának konkrét értékelését. Az előadó megállapítja még és hangsúlyozza, hogy valamennyi legkülső régió vulkanikus területen fekszik, és e téren az európai vulkanikus területek összességével megegyező európai potenciál használható ki.

A legkülső régiók új gazdaságának vivőerejévé egyedülálló biodiverzitása miatt a zöld és óceánjai miatt a kék gazdaságot kell megtenni.

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a kohézió és a fejlődés előmozdításáról az Unió legkülső régióiban: az EUMSZ 349. cikkének végrehajtása

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 52. cikkére, amely első bekezdésében előírja, hogy a szerződéseket a tagállamokra kell alkalmazni, a második bekezdésében pedig hogy a szerződések területi hatályát az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 355. cikke részletezi,

–  tekintettel az EUMSZ-nek a Saint-Barthélemy sziget Európai Unióval kapcsolatos jogállásának módosításáról szóló, 2010. október 29-i 2010/718/EU tanácsi határozattal és a Mayotte Európai Unióval kapcsolatos jogállásának módosításáról szóló, 2012. július 11-i 2012/419/EU tanácsi határozattal módosított 355. cikke első szakasza (1) bekezdésére, amely meghatározza, hogy a szerződések rendelkezései az EUMSZ 349. cikkének megfelelően alkalmazandók a legkülső régiókra,

–  tekintettel az EUMSZ 349. cikkére, amely elismerve a legkülső régiók különleges státuszát, előirányozza egyedi intézkedések elfogadását, „amelyek célja különösen az, hogy meghatározza a Szerződések – így a közös politikák – alkalmazásának feltételeit ezekben a régiókban”, továbbá úgy rendelkezik, hogy ezek az intézkedések különösen, de nem kizárólag „olyan területekre vonatkoznak, mint a vám- és kereskedelempolitika, a fiskális politika, a vámszabad területek, a mezőgazdasági és halászati politika, a nyersanyagokkal és alapvető fogyasztási cikkekkel való ellátás feltételei, az állami támogatások,

valamint a strukturális alapokhoz és a horizontális uniós programokhoz való hozzáférés feltételei”,

–  tekintettel az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének a) pontjára, amely meghatározza, hogy a legkülső régiók gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatások a belső piaccal összeegyeztethetők lehetnek,

–  tekintettel az EUMSZ XVIII. címére, amely kitűzi a gazdasági, társadalmi és területi kohézió célját, és amely meghatározza az ennek a célnak az eléréséhez szükséges strukturális pénzügyi eszközöket,

–  tekintettel az EUMSZ 7. cikkére, amely úgy rendelkezik, hogy az Unió valamennyi célkitűzését figyelembe véve és a hatáskör-átruházás elvével összhangban biztosítja a különböző politikái és tevékenységei összhangját,

–  tekintettel az Európai Bizottság legkülső régiókról szóló közleményeinek együttesére,

–  tekintettel a legkülső régiókról szóló állásfoglalásainak együttesére és különösen Nuno Teixeira „A kohéziós politika szerepe az EU legkülső régióiban az Európa 2020 stratégiával összefüggésben” című 2012. március 29-i jelentésére és Younous Omarjee„A legkülső régiók lehetőségei fejlesztésének a strukturális alapok és a többi uniós program közötti szinergiák megteremtése révén történő optimalizálásáról”című 2014. február 26-i jelentésére[1],

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának 2015. december 15-i ítéletére[2],

–  tekintettel a Bizottság 2016. december 15-i jelentése az Unió legkülső régióit célzó egyedi mezőgazdasági intézkedések rendszerének (POSEI) végrehajtásáról (COM(2016)0797),

–  tekintettel a Bizottság által az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett közleményre az állami támogatások uniós szabályozásának korszerűsítéséről (COM(2012)0209).

–  tekintettel a legkülső régiók által 1999. március 5-én Cayenne-ban aláírt memorandumra, és annak a Spanyolország, Franciaország, Portugália és a legkülső régiók által 2010. májusban aláírt együttes memorandummal kiegészített változatára, amely kimondja, hogy az EU-nak elő kell mozdítania a legkülső régiók fenntartható fejlődését a legkülső régiók számos természeti és kulturális eszközeire építve, miközben előmozdítja az esélyegyenlőség, a partnerség, az arányosság és az uniós politikák koherenciájának elvét,

–  tekintettel az Európai Unió legkülső régióinak 2016. szeptember 22-én és 23-án megtartott XXI. elnöki értekezletének zárónyilatkozatára, és az Európai Unió legkülső régióinak szentelt 2017. március 30-i és 31-i negyedik fórumot követően Brüsszelben elfogadott közös Memorandumra,

–  tekintettel a szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló, 2014. június 17-i (EU) 651/2014 bizottsági rendeletre[3],

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, továbbá az Elnökök Értekezlete saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára, valamint 3. mellékletére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A8-0226/2017),

A.  mivel az EUMSZ 349. cikke elismeri a legkülső régiók különleges gazdasági és társadalmi helyzetét, amelyet olyan tényezők (távoli fekvésük, szigetjellegük, kis méretük, kedvezőtlen domborzati és éghajlati viszonyaik, néhány terméktől való gazdasági függésük...) is súlyosbítanak, amelyek állandósága és együttes hatása súlyosan hátráltatja fejlődésüket;

B.  mivel a Bíróság nagytanácsa 2015. december 15-i elvi jelentőségű ítéletében alapos értelmezését adta az EUMSZ 349. cikkének;

C.  mivel ebben az ítéletben a Bíróság többek között megerősíti, hogy a legkülső régiókra vonatkozó különleges intézkedések bevezetésére irányuló aktusok elfogadhatók a 349. cikk jogalapja alapján, mivel ez a jogalap lehetővé teszi mind az elsődleges jogtól, mind pedig a másodlagos jogtól való eltérést, és mivel nem kimerítő azon területek felsorolása, amelyekre a 349. cikk szövege vonatkozik, hiszen „az EUMSZ megalkotói nem akarták meghatározni azon intézkedéstípusok kimerítő listáját“, amelyek e cikk alapján meghozhatók;

D.  mivel az európai szerződések legkülső régiókra való alkalmazása során az EUSZ 52. cikke és az EUMSZ 349. és 355. cikke együttesen hatnak, továbbá mivel a 355. cikk első szakaszának (1) bekezdése alapján a szerződések rendelkezései az EUMSZ 349. cikkének megfelelően alkalmazandók a legkülső régiókra, és a „szerződésekre” való hivatkozás felöleli a származtatott jogot;

E.  mivel az EUMSZ 349. cikkét együtt kell olvasni a szerződés más cikkeivel és különösen a 7. cikkel, amely úgy rendelkezik, hogy „Az Unió, valamennyi célkitűzését figyelembe véve és a hatáskör-átruházás elvével összhangban, biztosítja a különböző politikái és tevékenységei összhangját”;

F.  mivel az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség elvei különböző helyzetek esetén különböző bánásmódot tesznek indokolttá, végső soron az európai jog alkalmazása terén érvényesülő egyenlőség lehetővé tétele érdekében;

G.  E. mivel az EUMSZ 349. cikkének célja a legkülső régiók fejlődésének, valamint az európai térségbe és egyidejűleg saját földrajzi térségükbe való beilleszkedésüknek a biztosítása, lehetővé téve számukra, hogy élvezzék a saját adottságaikhoz és szükségleteikhez igazított uniós politikák és – adott esetben – konkrét intézkedések előnyeit;

H.  mivel a legkülső régiók kiemelkedő helyet foglalnak el geostratégiai szempontból, valamint az éghajlatváltozással és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kutatási területeken belül;

I.  mivel az Európai Bizottság becslései szerint az EU kék gazdasága mintegy 5,4 millió munkahelyet és évente körülbelül 500 milliárd euró bruttó hozzáadott értéket jelent;

1.  emlékeztet rá, hogy az EUSZ 7. cikke a Bizottságot felruházza a szerződések őrének szerepével; hangsúlyozza, hogy a legkülső régiók teljes körűen az Európai Unió integráns részei és ugyanazon jogrend érvényes rájuk, a Szerződések elismerik sajátos helyzetüket, az EUMSZ 349. cikke pedig rögzíti az adaptálás elvét és jogát, amelyet a különböző uniós szakpolitikák szintjén figyelembe vesznek;

2.  hangsúlyozza, hogy míg az Uniótól való földrajzi távolságuk miatt jelentős hátrányt szenvednek, a legkülső régiók számos fontos eszközzel is rendelkeznek, mint például az egyre növekvő idegenforgalommal kapcsolatos tevékenységekben, a kék gazdaság növekedésében, a jelentős megújuló energiaforrások kiaknázásában, körforgásos gazdaság kialakításában, valamint a gazdag természeti örökségük és hatalmas biológiai sokféleségük értékének felismerésében rejlő potenciál;

3.  úgy véli, hogy az EUMSZ 349. cikkét még innovatívabb és pozitívabb módon lehetne értelmezni, azaz a legkülső régiók nyújtotta előnyökre támaszkodó ad hoc programok és új egyedi európai politikák létrehozása érdekében, ezen előnyök kiaknázása céljából a megújuló energiák, a kék növekedés, a kutatás-fejlesztés, a fenntartható turizmus, a biodiverzitás megőrzése, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás terén; ebben az összefüggésben emlékeztet az Unió által vállalt szerepre, hogy elősegítse a legkülső régiók számára, hogy vagyonukra építve leküzdjék az előttük álló kihívásokat, ugyanakkor hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az érintett tagállamok nagyobb felelősséget vállaljanak a rendelkezésre álló uniós eszközök felhasználása tekintetében, amelyek támogathatják őket a legkülső régióik fenntartható fejlődésének biztosításában;

Az EUMSZ 349. cikkének végrehajtásával kapcsolatos jelenlegi helyzet

4.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a szerződések legkülső régiókra vonatkozó cikkeit eddig nem a lehető legnagyobb mértékben hajtották végre, korlátozva ezzel azon képességüket, hogy teljes mértékben kihasználják az Unióhoz való tartozásukat és növeljék versenyképességüket saját földrajzi területeiken;

5.  véleménye szerint az EUMSZ 439. cikkének kibővített végrehajtása elősegítené a legkülső régiók jobb integrációját az Unióba, valamint fejlődésüket és saját potenciáljukat sajátosságaik és strukturális kényszereik – lehetőségeikre is kiterjedő – teljes körű figyelembevétele során;

6.  emlékeztet a jogalkotók által az EUMSZ 299. cikkének második albekezdésében, majd 349. cikkében megfogalmazott politikai szándékra egy különféle szakpolitikák és eszközök keretében megvalósuló intézkedésekre építő átfogó stratégia kialakításáról;

7.  emlékeztet rá, hogy a POSEI (a távoli fekvéssel és a szigetjelleggel összefüggő támogatási program) olyan program, amely mind az EUMSZ 349. cikkén, mind pedig a 42. cikk első albekezdésén és a 43. cikk (2) bekezdésén alapuló és a legkülső régiók Unióhoz való tartozását, valamint egy közös európai szakpolitikának a legkülső régiók valós helyzetére való teljes körű adaptálása kettős elvét elismerő külön rendeletnek köszönhetően teljes mértékben figyelembe veszi a legkülső régiók sajátosságait, és ebből adódóan kulcsfontosságú egy ilyen program végigvitele és hogy más uniós politikák tekintetében újabb POSEI programokat vegyenek tervbe;

8.  véleménye szerint a POSEI sikere amellett szól, hogy fenn kell tartani a legkülső régiókra szabott egyedi rendelkezéseket, és nem szabad ezeket feloldani horizontális európai programokban;

9.  megjegyzi, hogy az Európai Bizottság több közleményt fogadott el a legkülső régiókra vonatkozóan; sajnálja, hogy a legkülső régiókra vonatkozó különféle európai stratégiákat mindeddig csak részlegesen hajtották végre, illetve öntötték konkrét formába;

10.  most felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy olyan cselekvési tervre, amelyhez a legkülső régiók tekintetében koherens és hatékony stratégia végrehajtását lehetővé tevő jogalkotási kezdeményezés kapcsolódik, és amely maradéktalanul él az EUMSZ 349. cikke által nyújtott lehetőségekkel, nevezetesen a fenntartható fejlődéshez kapcsolódó szükségleteikhez igazított egyedi, innovációra és hosszú távú beruházásokra építő programok és politikák létrehozása céljából; hangsúlyozza, hogy szorosan együtt kell működni a legkülső régiók regionális hatóságaival és az érdekelt felekkel; felhívja ezért az uniós intézményeket, hogy – a legkülső régiók regionális hatóságaival közösen – nyissanak új fejezetet az EU és a legkülső régiók közötti kapcsolatokban;

11.  üdvözli a Bizottság munkáját a legkülső régiókra vonatkozóan 2017 végén elfogadásra kerülő megújított stratégia tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy stratégiájába illesszen be a legkülső régiókra vonatkozó részletes megközelítést, valamint stratégiai kereteket a beruházási szükségletek vonatkozásában, pontos, elérhető és értékelhető célkitűzésekkel együtt; ösztönzi Franciaországot, Spanyolországot és Portugáliát, hogy nyújtsanak több támogatást legkülső régióiknak;

12.  emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 349. cikke lehetővé teszi a legkülső régiók számára, hogy a felmerülő többletköltségeik kompenzálása érdekében időben nem korlátozott és nem csökkenő mértékű működési támogatást kapjanak egyszerűsített eljárások alapján; ezek az eltérések mind az uniós pénzügyi eszközökre, mind az állami támogatásokra vonatkoznak;

13.  hangsúlyozza, hogy garanciát kell nyújtani a legkülső régiók tényleges/strukturális fejlődésének megfelelő stabilitás biztosításához létrehozott eszközrendszer, rendelkezések és eltérések hosszú távú fennmaradására;

14.  felhívja a Bizottságot, hogy állítsa össze a legkülső régiókra vonatkozó megközelítés pontos mérlegét és külön-külön vizsgálja meg az egyes legkülső régiók gazdasági és társadalmi helyzetét, kitérve a késedelmek megszüntetése és a fenntartható fejlődés érdekében felmerülő beruházási szükségletek számszerű adataira, hogy mindezek alapján a legkülső régiók közelíthessenek a közepes európai fejlettségi szinthez;

15.  felszólítja a Bizottságot, hogy a legkülső régiókat érintő ügyekben erősítse meg az e különböző főigazgatóságok közötti koordinációt annak érdekében, hogy az európai politikák és stratégiák keretében megfelelően kezeljék a legkülső régiók problémakörét; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a Főtitkárság meghatározó szerepet tölt be az EUMSZ 349. cikke megfelelő alkalmazásának biztosításában tekintettel arra, hogy az európai uniós politikáknak a legkülső régiók sajátosságaihoz való hozzáigazításához arra van szükség, hogy a döntéseket a legmagasabb politikai szinten hozzák meg;

Agrárpolitika

16.  üdvözli a Bizottság legújabb jelentését[4], amely szerint a POSEI programok (2006–2014) összesített teljesítménye pozitív; véleménye szerint ez a program alapvetően fontos a legkülső régióbeli termékek előállításának fenntartásához és megfelel az új közös agrárpolitika (KAP) új célkitűzéseinek, ajánlja továbbá a jelenlegi alaprendelet megtartását szem előtt tartva azonban azt, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások hatályba lépését követően olyan költségvetési kiigazításokra lehet szükség, amelyek komolyan veszélyeztethetik vagy ennek veszélyével fenyegethetik a legkülső régiók termékeit;

17.  úgy véli, hogy a POSEI a létrehozása óta valóban sikeres volt;

18.  támogatja a jelentés azon következtetését, amely szorgalmazza a POSEI rendszer alapvető jellegének megerősítését, különös tekintettel a személyszállítás és az árufuvarozás egyedi támogatására a mezőgazdasági termelés megszüntetésének, illetve az annak következtében a munkahelyekre, a környezetre és a legkülső régiók területi dimenziójára gyakorolt káros hatások elkerülése végett;

19.  véleménye szerint a legkülső régiókban jobban kell támogatni a termelés diverzifikálását, és célzott fellépéseket kell bevezetni az egyes ágazatokat, különösen a paradicsom- és az állattenyésztési ágazatot sújtó piaci válságok megoldására, valamint az olyan kisüzemek fejlesztésének elősegítésére, mint a tejtermékek előállításával foglalkozó kisüzemek;

20.  sajnálja, hogy a mezőgazdasági piacok közös szervezésével kapcsolatos, egymást követő reformok nem vették megfelelően figyelembe a legkülső régiók sajátosságait és nem vetítették előre a legkülső régiókra gyakorolt hatásukat;

21.  megállapítja, hogy a kvóták és a garantált árak rendszerének megszűnése – amelyet a cukorpiac közös szervezésének 2005. évi reformja indított el – törékennyé tette a nádcukortermelők helyzetét a legkülső régiókban; hangsúlyozza, hogy ezen iparág fenntartható versenyképességének lehetővé tétele érdekében az EUMSZ 349. cikke keretében bevezetett összes egyedi eszközt fenn kell tartani; felhív egy támogatási mechanizmus létrehozására a cukornádtermesztők számára a cukor világpiaci árának esése esetén;

22.  felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az Azori-szigetek tejtermelésének alapvető fontosságát, tartsa fenn a termelőknek nyújtott támogatást és piaci válság esetére irányozzon elő további intézkedéseket;

23.  felhívja a figyelmet arra, hogy a banántermelés kulcsszerepet tölt be egyes legkülső régiók társadalmi-gazdasági szerkezetében; felszólít ezért a termelőknek nyújtott támogatás fenntartására és adott esetben annak növelésére;

24.  felszólítja a Bizottságot, hogy a különböző mezőgazdasági ágazatokban – például a banán-, cukor-, rum-, halászati ágazatban vagy a tejpiaci megfigyelőközponttal együtt a tejágazatban – a piaci válságkezelési és -észlelési eszközeibe vezesse be a piaci válság világos meghatározását a legkülső régiókra vonatkozóan és mutatószámait igazítsa hozzá e régiók valós helyzetéhez;

25.  sürgeti, hogy a Bizottság vegyen fontolóra egy egyedi pénzügyi juttatást a legkülső régiókra vonatkozóan, amikor súlyos piaci válság miatt rendkívüli és sürgősségi segélyeket nyújtanak a mezőgazdasági ágazatnak;

26.  sajnálja, hogy az ökológiai termelés tanúsítására vonatkozó rendszer tekintetében a harmadik országok és az uniós tagállamok között fennálló különbség versenytorzulást idéz elő a piacon, amely mind a legkülső régiókban működő európai termelők, mind pedig az e termékek valós előállítási feltételei tekintetében megtévesztett európai fogyasztók számára kárt okoz; ezért felszólít arra, hogy az ökológiai termékek termelésére és címkézésére vonatkozó jövőbeli európai normákról folytatott tárgyalások keretében cseréljék le a jelenleg hatályban lévő egyenértékűségi rendszernek való megfelelést a legkülső régiók és a harmadik országok közötti tisztességes verseny biztosítása érdekében;

27.  véleménye szerint az EUMSZ 349. cikke alapján jogi keretet kell elfogadni az ökológiai címkével ellátott termékekre vonatkozóan, illetve az egészségügyi és növény-egészségügyi területre vonatkozóan, amely figyelembe veszi a trópusi környezettel rendelkező legkülső régiók mezőgazdaságának jellemzőit;

28.  felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a legkülső régiók mezőgazdasági termelőit a legkülső régió logó, valamint más minőségtanúsítási formák használatának támogatásával ösztönözze a jó minőségű termékeik előmozdítására;

29.  kiemeli, hogy a termékdifferenciálás és -specializáció tovább ösztönözheti és támogathatja az élelmiszerek helyi termelését, feldolgozását és forgalmazását, és ezáltal csökkentheti a meglévő egyenlőtlenségeket a legkülső régiók és az EU más régiói között;

30.  a politikák koherenciája nevében hangsúlyozza, hogy a legkülső régiókban a hagyományos ágazatok korszerűsítése és versenyképességük erősítése érdekében tett erőfeszítéseket nem kérdőjelezhetik meg az Unió harmadik országokkal kötött egyes szabadkereskedelmi megállapodásai által a legkülső régiók gazdaságára gyakorolt negatív hatások;

Az Európai Unió kereskedelempolitikája

31.  emlékeztet rá, hogy az EUMSZ 207. cikkének (3) bekezdése előírja annak biztosítását, hogy „a megtárgyalt megállapodások a belső uniós politikákkal és szabályokkal összeegyeztethetőek legyenek”.

32.  megállapítja, hogy a harmadik országokkal, köztük a világ legnagyobb banán- és cukortermelőivel kötött kereskedelmi megállapodások számának növekedése módosítja a piac felosztását, lenyomja az árakat és veszélyezteti ezen élelmiszerek közösségi termelőinek versenyképességét;

33.  úgy véli, hogy az Unió kereskedelempolitikája nem fogja veszélyeztetni a legkülső régiók ágazatait, mert azok fontos gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi szerepet töltenek be;

34.  felhív arra, hogy az Unió által folytatott kereskedelmi tárgyalások során megfelelően vegyék figyelembe a legkülső régiók sajátosságait és érzékeny ágazatait, különösen a banán, a cukor, a rum, a paradicsom vagy a halászati termékek ágazatát;

35.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a Brexittel kapcsolatos tárgyalások során figyelmesen és körültekintően járjanak el a legkülső régiók érdekeinek védelme tekintetében;

36.  buzdítja a Bizottságot, hogy a 2012. június 20-i közleményében kifejezett vállalás szerint csatoljon „a kereskedelmi megállapodásokra, így a gazdasági megállapodásokra vonatkozó javaslatokhoz hatáselemzéseket, amelyek adott esetben figyelembe veszik a legkülső dimenziót”, valamint kiterjednek a környezeti, szociális, gazdasági és területi szintre gyakorolt hatásokra is a legkülső régiók tekintetében; kéri, hogy e hatástanulmányok a legkülső régiókra vonatkozó kereskedelmi megállapodások halmozódó hatásait is mérjék fel;

37.  sajnálja, hogy mostanáig semmilyen tanulmányt nem készítettek a szabadkereskedelmi megállapodásoknak a legkülső régiók mezőgazdasági ágazataiban kiváltott következményeiről; sajnálja továbbá, hogy a POSEI-ban meghatározott jogszabályi rendelkezésekkel ellentétesen a legkülső régiókat nem vették figyelembe az Európai Bizottságnak a kereskedelmi megállapodások halmozódó hatásairól szóló, 2016. december 15-i jelentésében;

38.  kéri, hogy az uniós kereskedelempolitikákban vegyék figyelembe a legkülső régiók versenyhátrányait; kéri a tarifa- és a nem tarifajellegű korlátok fenntartását, amelyek szükségesek a legkülső régiók érzékeny termékeinek védelméhez, valamint a legkülső régiók termékeinek veszélyeztetése vagy komoly veszélyeztetésének fenyegetése esetén kéri a védzáradékok és a stabilizációs mechanizmusok tényleges alkalmazását;

39.  hangsúlyozza az egyenértékűség elvének korlátait, különösen az ökológiai mezőgazdaságból származó termékek esetében, amely elv lehetővé teszi, hogy olyan harmadik országokból származó termékek jussanak be az Európai Unióba, amelyek nem tartják tiszteletben az összes európai követelményt; felszólít a szerződésszerűség elve haladéktalan alkalmazására és az ellenőrzési intézkedések erősítésére ;

40.  ösztönzi a legkülső régiók szerepének erősítését az Európai Unió harmadik országokkal szembeni külpolitikáján belül, hogy ezáltal megerősödjenek a szegénységgel szembeni küzdelemre, a környezeti fenntarthatóságra, a demokrácia erősítésére, a kulturális cserékre és a nemek közötti egyenlőségre irányuló külső politikák;

Fenntartható tengerügyi, halászati és kék növekedést célzó politika

41.  emlékeztet rá, hogy az EUMSZ 349. cikke előirányozza, hogy a Bizottság a legkülső régiókra vonatkozó egyedi intézkedésekre tehet javaslatokat a halászat terén is;

42.  kéri a Bizottságot, hogy hozza létre az EUMSZ 349. cikke alapján a legkülső régiók fenntartható halászatára vonatkozó támogatási rendszert, a mezőgazdaságban alkalmazott POSEI program mintájára;

43.  buzdítja az Európai Bizottságot és az Európa Tanácsot, hogy ültessék át gyakorlatba az Európai Parlament 2017. április 27-i állásfoglalásában szereplő összes, a legkülső régiók halászflottáinak kezelésére vonatkozó ajánlást;

44.  felszólítja az Uniót, hogy a legkülső régiókra támaszkodva tengeri világhatalomként tekintsen önmagára;

45.  hangsúlyozza, hogy mind az óceánok jelentette gazdagság, mind pedig a folyamatban lévő és a jövőbeli technológiai fejlődések páratlan növekedési lehetőségeket kínálhatnak a legkülső régiók számára; úgy véli, hogy a fenntartható kék növekedés lehetőséget kínál a legkülső régiók és a kontinentális Európa között fennálló strukturális egyenlőtlenségek mérséklésére, és hozzájárulhat ahhoz, hogy a legkülső régiók egy jövőorientált európai szakpolitika epicentrumává váljanak;

46.  emlékeztet arra, hogy elhelyezkedésüknél fogva a legkülső régiók jelentős szerepet játszanak a tengerpolitikai irányítás, a parti vizek ellenőrzése, az illegális halászattal szembeni küzdelem, valamint a közlekedésbiztonság javítása terén;

47.  arra ösztönzi az Uniót és az érintett tagállamokat, hogy – különösen a legkülső régiókkal kapcsolatban – végezzenek további befektetéseket a tenger- és óceánügyi politikába, azzal a céllal, hogy biztosítsák kizárólagos gazdasági övezeteik fenntartható és hatékony gazdasági fejlődését;

48.  üdvözli a Bizottság által a legkülső régiók fenntartható kék növekedésében rejlő lehetőségek feltárására kezdeményezett tanulmányt, és lelkesedéssel fogadná egy, a legkülső régiókra támaszkodó tényleges európai uniós program beindítását, amely választ kívánna adni az élelmiszerbiztonság, a tengerkutatás és a biogazdaság kihívásaira is; hangsúlyozza azonban, hogy olyan tevékenységek, mint a tengerfenék alatt található olaj és gáz kitermelése, valamint a mélytengeri lerakódásokból származó ásványok feltárása súlyos hatással lehet az érzékeny tengeri területekre, és megzavarhatja a tengeri fajokat és a veszélyeztetett ökoszisztémákat;

49.  felhívja a figyelmet a legkülső régiók védett tengeri területeinek jelentőségére;

Kohéziós politika

50.  emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 349. cikke a strukturális alapokhoz különleges hozzáférést ír elő a legkülső régiók számára és hogy ebből fakadóan valamennyi legkülső régiót „legkevésbé fejlett régiónak” kellene tekinteni; üdvözli és kedvezően fogadja a legkülső régiókról szóló négyrészes közleménysorozatban (2004, 2007, 2008 és 2012) a legkülső régiókat előnyben részesítő bizottsági intézkedéseket; hangsúlyozza a 2014–2020 közötti programozási időszakra 13 milliárd eurót kitevő, az összes legkülső régióra vonatkozó uniós pénzügyi támogatás fontosságát;

51.  ismételten hangsúlyozza, hogy a kohéziós politikának a 2020 utáni uniós fellépések egyik alapvető eszközének kell maradnia, különös tekintettel a legkülső régiókra, ahol még nyilvánvalóak a regionális különbségek;

52.  felhívja a tagállamokat, hogy a szubszidiaritás elvére és a rájuk háruló felelősségi körökre tekintettel teremtsék meg az előfeltételeket, különösen a hatáskörükbe tartozó területeken történő beruházás terén annak érdekében, hogy az európai alapok és szakpolitikák a legjobb teljesítményt nyújthassák a legkülső régiókban;

53.  véleménye szerint a következő programozási időszak tekintetében a legkülső régiók esetében nagyobb rugalmasságot lehetne megfogalmazni a tematikus koncentráltságra nézve a strukturális alapok igénybevételére vonatkozó bizonyos prioritási irányok meghatározásakor, amennyiben a fenntartható fejlődés a tét; kéri a legkülső régióknak juttatott költségvetési támogatások fenntartását, a többletköltségek kompenzálását, valamint igényt támaszt az eltérésekre vonatkozó – a strukturális hátrányok kompenzálását célzó – valamennyi intézkedésre;

54.  kéri, hogy a következő többéves pénzügyi keretben szigorúan alkalmazzák az alapokra vonatkozó általános rendeletben a keretösszegek meghatározásához megfogalmazott kritériumokat;

55.  emlékeztet a legkülső régiók kettős integrációjára vonatkozó közös célkitűzésre; felhív a legkülső régiók és a földrajzi medencéjükhöz tartozó harmadik országok közötti határokon átívelő együttműködést szolgáló valamennyi mechanizmus elmélyítésére és működőképessé tételére, többek között az EFA és az ERFA rendeletek jogi és pénzügyi eszközei közötti szinergiák fenntartása és fejlesztése révén;

56.  rámutat arra, hogy a legkülső fekvés kedvezőtlen hatásainak csökkentése és az együttműködés előmozdítása érdekében fontos, hogy sor kerüljön az európai területi együttműködési stratégiák kiigazítására;

57.  javasolja, hogy a legkevésbé fejlett és a legelszigeteltebb régiók tekintetében minden tagállamban fordítsanak nagyobb figyelmet az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) végrehajtására;

58.  emlékeztet rá, hogy – a legkülső régiók fiataljait érintő munkanélküliség mértéke miatt – a legkülső régiókban fokozni kell az uniós fellépést a fiatalok támogatása és képzése céljából, nevezetesen a fiatalok foglalkoztatását célzó kezdeményezésen keresztül;

59.  emlékeztet rá, hogy az Európai Szociális Alap (ESZA) a legfontosabb képzési és foglalkoztatási alap; felszólítja a Bizottságot, hogy – a legkülső régiók strukturális jellege és kritikus munkanélküliségi rátái miatt és az EUMSZ 349. cikke alapján, amely egyedi hozzáférési jogot biztosít a legkülső régiók számára a strukturális alapokhoz – további juttatást hozzon létre az ESZA keretében annak érdekében, hogy a legkülső régiókban támogatásban részesüljön a foglalkoztathatóság, a mobilitás és a képzés;

60.  rámutat arra, hogy a kohéziós politika megvalósításának központi elemeként továbbra is hangsúlyt kell fektetni az intelligens szakosodást célzó kutatási és innovációs stratégiákra (RIS3) a legkülső régiókban;

61.  emlékeztet a helyi fejlesztési eszközök – így például a közösségek szintjén irányított helyi fejlesztés (CLLD) és a nemzetközi nyomonkövetési eszköz (ITI) –, mint az alulról felfelé építkező megközelítés fontosságára, amely a helyi strukturális kihívásokra reagál, miközben támogatja a közösségi tulajdont; felhívja ezért a Bizottságot és az érintett tagállamokat, hogy tárják fel a CLLD – mint a legkülső régiók által kifejezett alkalmazkodás szükségességére adott rugalmas és innovatív válasz – kihasználásának megerősítésére szolgáló módokat;

62.  hangsúlyozza, hogy a politikák kidolgozásakor – különösen az oktatás, a képzés és a foglalkoztatás területén – döntő tényezőként szem előtt kell tartani a legkülső régiókban végbemenő demográfiai változásokat;

Versenypolitika és állami támogatás

63.  emlékeztet rá, hogy az EUMSZ 349. cikke előirányozza, hogy a Bizottság a legkülső régiókra vonatkozó egyedi intézkedésekre tehet javaslatokat, például a vám- és kereskedelempolitikát, a fiskális politikát, a vámszabad területeket, a nyersanyagokkal és alapvető fogyasztási cikkekkel való ellátás feltételeit és az állami támogatásokat illetően;

64.  emlékeztet továbbá arra, hogy az EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthetők a legkülső régiók gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatások, ezek strukturális, gazdasági és társadalmi helyzetére tekintettel;

65.  felszólítja a Bizottságot, hogy a nemzeti regionális támogatásokra vonatkozó iránymutatásokban és az általános csoportmentességi rendelet rendszerében támaszkodjon a 107. cikk (3) bekezdésének a) pontjára és az EUMSZ cikkeire a legkülső régiók gazdasági és társadalmi fejlődéséhez való hozzájárulás és e régiók fokozottabb figyelembevétele érdekében;

66.  hangsúlyozza, hogy távoli fekvésükre és szűk piacaikra tekintettel az EUMSZ 349. cikke és az EUMSZ 42. cikke alapján kapott versenyjogi eltérések megerősítése nem tudja veszélyeztetni a tagállamok közötti kereskedelmet és nem tudja destabilizálni a belső piacot;

67.  sajnálja, hogy az általános csoportmentességi rendszerek és a nemzeti regionális támogatások egyszerűsítését célzó eredeti javaslatok a kezdetektől és a legelejétől fogva nem tértek ki a legkülső régiók gazdasági és társadalmi fejlődését ténylegesen biztosító, a legkülső régiókra vonatkozó szabályok módosítására is;

68.  felszólítja a Bizottságot, hogy a legkülső régiókban fokozza fellépését a nagy monopóliumok elleni küzdelem terén, amelyek hozzájárulnak a helyi lakosság megélhetési költségeinek növekedéséhez, különösen azokban az importágazatokban, amelyek a helyi gazdaság, az energia, a közlekedés és a távközlés fejlődésével versengenek;

69.  kéri a Bizottságot, hogy a 2020 utáni időszakra hosszabbítsa meg – helyzetük alapos értékelése után – a legkülső régiókra vonatkozó eltérő adózási rendszereket, ügyelve az igazságos és hatékony adórendszerek útján való előrehaladásra, valamint az adócsalás elleni küzdelem erősítésére az Unióban és a harmadik országokban;

70.  felhívja a figyelmet az olyan kereskedelmi gyakorlatokra – mint például a felesleglevezető piacként kezelés –, amelyek destabilizálhatják a helyi gazdaságok szigeti mikropiacait;

Kutatás, környezetügy, oktatás, kultúra, közlekedés, energia és távközlés

71.  emlékeztet rá, hogy az EUMSZ 349. cikke előirányozza, hogy a Bizottság a legkülső régiókra vonatkozó egyedi intézkedésekre tehet javaslatokat az Unió horizontális programjaihoz való hozzáférés feltételeinek kérdésében is;

72.  véleménye szerint az Unió horizontális programjaiban egyedi hozzáférési feltételeket kellene meghatározni a legkülső régiók számára a hatékony részvétel és annak érdekében, hogy e régiók előnyös adottságai érvényesülhessenek a Horizont 2020, LIFE, COSME,   Kreatív Európa stb. programok révén;

73.  kéri a Bizottságot, hogy a legkülső régiókat integrálja a transzeurópai közlekedési, energia- és távközlési hálózatokba;

74.  emlékeztet rá, hogy szükséges megteremteni a legkülső régiók hosszú távú energetikai önállóságát; hangsúlyozza, hogy a legkülső régiók számos adottsággal rendelkeznek a megújuló energiaforrások, az energiahatékonyság és a körforgásos gazdaság fejlesztése tekintetében;

75.  rámutat a szilárd és fenntartható fejlődés érdekében történő kutatási-fejlesztési és innovációs tevékenységekben rejlő jelentős lehetőségekre; felhív a legkülső régiók hozzáférésének javítására az esb-alapok és a Horizont 2020 tekintetében, hogy az eddiginél jobban összekapcsolják egyetemeiket, kutatási központjaikat és innovatív vállalataikat, hozzájárulva ahhoz, hogy vonzó térségekké váljanak, és elősegítve a személyek és az intézmények közötti kapcsolatok erősödését, nemcsak a legkülső régiókon belül, hanem az európai kontinenssel, a tengerentúli országokkal és területekkel és harmadik országokkal is;

76.  felhívja a figyelmet arra, hogy a legkülső régióbeli kkv-k központi szerepet játszanak a gazdasági és társadalmi fejlődés terén; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy a COSME programok vagy még inkább az EU foglalkoztatási és társadalmi innovációs programja (EaSI) keretében jobban vegye figyelembe a legkülső régiók helyzetét;

77.  úgy véli, hogy a legkülső régiók és a szomszédos harmadik országok között a kutatás és innováció, valamint a kultúra és az oktatás területén történő csereprogramokat és együttműködést tovább kell ösztönözni regionális integrációjuk előmozdítása érdekében;

78.  üdvözli, hogy az új Erasmus+ program a maximális mértékű segítség biztosítása révén ösztönzi a legkülső régiókból érkező diákok és fiatal vállalkozók mobilitását; kéri, hogy ugyanilyen rendelkezéseket foglaljanak bele a Kreatív Európa programba; kívánatosnak tartja, hogy az ERASMUS program keretében jobban figyelembe vegyék a legkülső régiók közös jellemzőit, többek között a legkülső régiók közötti cserekapcsolatok előmozdítása révén; sajnálja, hogy az ERASMUS+ rendelet (37) preambulumbekezdése ellenére, amely előírja, hogy „az Unió legkülső régióinak, valamint tengerentúli országainak és területeinek a távoli fekvéséből következő korlátokat figyelembe kell venni a program végrehajtása során”, az ERASMUS mobilitást segítő támogatásainak összege gyakran elégtelen a legkülső régiókból származó kedvezményezett diákok kontinensre költözésével kapcsolatos tényleges költségekhez képest;

79.  felszólítja a Bizottságot, hogy a fiatalokra vonatkozó új „Move2Learn, Learn2Move“ mobilitási eszközt terjessze ki a legkülső régiókban élő európai polgárokra, továbbá hogy a részükre kínált utazási mód átvállalt költségének összegeit igazítsa a legkülső régiók és a kontinentális Európa közötti utazással járó tényleges költségekhez; üdvözli a Bizottság azon döntését, hogy ezt az eszközt nem korlátozza kizárólag a vasúti közlekedésre, ami ténylegesen kirekesztené a tengerentúli fiatalokat;

80.  megállapítja, hogy a Natura 2000 program nem alkalmazható a francia legkülső régiókban, holott itt rendkívüli, ám az éghajlatváltozás hatásai miatt sérülékennyé vált biodiverzitás található; felhív ezért különleges védelmi intézkedések megvalósítására, valamint egy hosszú távú mechanizmus létrehozásával a BEST előkészítő intézkedés állandósítására a biodiverzitással kapcsolatos projektek finanszírozása, az ökoszisztéma-szolgáltatások hasznosítása és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében az európai tengerentúli területeken;

81.  javasolja, hogy készítsenek hatástanulmányt a Natura 2000 program francia legkülső régiókra való alkalmazásának lehetőségeiről az ezen régiók biodiverzitásának és környezetének védelmére legmegfelelőbb eszközök meghatározása érdekében;

82.  emlékeztet arra, hogy a Bizottság által 2015 októberében közzétett és az Európai Számvevőszék által a 01/2017. sz. különjelentésben említett uniós biodiverzitási stratégia félidős értékelése megállapította, hogy „bár 2011 óta jelentős előrehaladást értek el az 1. célkitűzésben szereplő intézkedések végrehajtásában, továbbra is a legnagyobb kihívások közé tartozik a Natura 2000 hálózat tengeri vonatkozásainak kiteljesítése, valamint a területek eredményes irányításának és a Natura 2000 hálózat támogatásához szükséges finanszírozásnak a biztosítása, amelyek közül mindkettő fontos tényező a legkülső régiók számára”;

83.  emlékeztet arra, hogy az Európai Számvevőszék a 01/2017. sz. különjelentésben úgy ítélte meg, hogy „Az Unió 2020-as biodiverzitási stratégiája ambiciózus céljainak eléréséhez még jelentős előrelépésre lenne szükség a tagállamok és több igyekezetre a Bizottság részéről”;

84.  emlékeztet arra, hogy az Európai Számvevőszék a 01/2017. sz. különjelentésében úgy vélte, hogy „Tovább kell törekedni a Natura 2000 hálózat megvalósítására a hálózat potenciáljának teljes mértékű kihasználása érdekében”;

85.  ismételten rámutat arra, hogy az internethozzáférés javításának feltétlenül szerepet kell játszania a legkülső régiókban a területi kohézió és az esélyegyenlőség előmozdítása, a munkahelyteremtés és az ott élő lakosság életkörülményeinek javítása tekintetében;

86.  határozottan felszólítja a Bizottságot, hogy a digitális hálózati lefedettséggel összefüggő kérdések tárgyalásakor vegye figyelembe a legkülső régiók sajátosságait;

87.  felszólít egy „POSEI“ jellegű egyedi program létrehozására a közlekedésre vonatkozóan e régiók területi, társadalmi és gazdasági kohéziójának előmozdítása, valamint egyes legkülső régiók elszigeteltségének és kettős elszigeteltségének csökkentése érdekében; hangsúlyozza, hogy e programnak elő kell irányoznia a legkülső régiók és a kontinens közötti, a legkülső régiókon belüli és a közeli legkülső régiók, pl. az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek közötti személy- és áruszállítás támogatását; hangsúlyozza, hogy a programnak az ezen régiók közötti kereskedelmet is elő kell mozdítania;

88.  rámutat, hogy a legkülső régiók kiemelt idegenforgalmi térségek, és hogy – különösen a belső piac vonatkozásában – alapvető fontosságú a minőségi és megfizethető közlekedési hálózatba való beruházás;

89.  felhívja az Európai Uniót, hogy közlekedési infrastruktúrák és útvonalak révén tegyen határozott lépéseket a legkülső régiók megközelíthetőségének nemzetközi szintű biztosítása érdekében, mind az európai kontinens irányában, mind a legközelebbi harmadik országok és a világ többi része vonatkozásában;

90.  kéri, hogy nem áthelyezhető munkahelyeket létrehozó és a vállalkozásoknak a helyi beágyazódottságuk megerősítésére való képességén alapuló, valódi európai ipari stratégiát alkalmazzanak a legkülső régiókban;

91.  úgy véli, hogy a legkülső régiók kiemelt térségként szolgálhatnak kísérleti projektek végrehajtásához a különböző tagállamokban horizontálisan alkalmazandó intézkedések vonatkozásában;

92.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamoknak és régióiknak, valamint a Régiók Bizottságának..

• [1]  E napon elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0133.
• [2]  A Bíróság Parlament és Bizottság kontra Tanács ügyben hozott 2015. december 15-i ítélete (C-132/14-től C-136/14-ig, ECLI:EU:C:2015:813).
• [3]  HL L 187., 2014.6.26., 1. o.
• [4]  A Bizottság 2016. december 15-i jelentése az Unió legkülső régióit célzó egyedi mezőgazdasági intézkedések rendszerének (POSEI) végrehajtásáról (COM(2016)0797).

VÉLEMÉNY a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részéről (4.5.2017)

a Regionális Fejlesztési Bizottság részére

a kohézió és a fejlődés előmozdításáról az Unió legkülső régióiban: az EUMSZ 349. cikkének végrehajtása
(2016/2250(INI))

A vélemény előadója: Ricardo Serrão Santos

JAVASLATOK

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság felkéri a Regionális Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi módosításokat:

A.  mivel az EUMSZ 349. cikke értelmében a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyedi intézkedéseket fogadhat el, amelyek célja az, hogy egyes uniós jogi rendelkezéseket és uniós politikákat hozzáigazítsanak e régiók jellemzőihez és különleges korlátaihoz (különösen a többletköltségekhez), amelyeket többek között távoli fekvésük, szigetjellegük, éghajlatuk, kis méretük és néhány terméktől való gazdasági függésük idéz elő;

B.  mivel a mezőgazdaság vonatkozásában a POSEI program az EUMSZ 349. cikke végrehajtásának legfontosabb eszköze és hatékonyan hozzájárul a közös agrárpolitika (KAP) átfogó célkitűzéseihez, azaz a fenntartható élelmiszertermelés biztosításához és fenntartásához, a kiegyensúlyozott területfejlesztés támogatásához és a természeti erőforrások fenntartható kezeléséhez;

C.  mivel a többek között a POSEI révén nyújtott támogatások a mezőgazdasági termelők jövedelmének jelentős hányadát teszik ki, ami bizonyítja, hogy az ilyen eszközök fontosak a mezőgazdasági üzemek életképességéhez és ahhoz, hogy jövedelmet biztosítsanak a termelők számára;

D.  mivel számos szinergia létezik a POSEI program, a vidékfejlesztési politika és a képzéshez, a fiatal mezőgazdasági termelők tevékenységének megkezdéséhez, a beruházáshoz és a termelés segítéséhez nyújtott nemzeti támogatások között;

E.  mivel a POSEI, a nemzeti támogatások és a KAP egyéb intézkedései között – többek között a bor- és a gyümölcs- és zöldségágazat egységes közös piacának szervezése (KPSZ) révén – erős a komplementaritás és ezt ki kellene emelni;

F.  mivel a legkülső régiók trópusi mezőgazdasági termékeinek, többek között a banánnak a harmadik országok ökológiai gazdálkodásából származó termékek alacsony költsége jelentette versenyben kell helyt állniuk az Európai Unióval való egyénértékűségi rendszer mellett, miközben az európai gazdaságok az ökológiai gazdálkodásra vonatkozó hatályos jogszabályok tiszteletben tartása mellett nem tudnak előállítani ilyen termékeket;

G.  mivel a legkülső régiók piacának mérete nem elegendő annak ösztönzéséhez, hogy a vállalkozások olyan különleges termékekre vonatkozóan nyújtsanak be forgalomba hozatali engedély iránti kérelmet, amelyek lehetővé teszik a kártevők és az egyéb növénykártevők kezelését;

1.  kiemeli az Európai Bíróság 2015. december 15-i ítéletének fontosságát, amely az EUMSZ 349. cikkét határozza meg az Unió jogalkotási intézkedéseinek elfogadására és módosítására vonatkozó jogalapként, megszilárdítva ezáltal a legkülső régiók jogállását és az Unió valamennyi politikáját érintő egyedi és differenciált intézkedések elfogadásának szükségességét e régiók strukturális, konjunkturális, állandó vagy ideiglenes hiányosságainak enyhítése érdekében, így lehetővé téve, hogy gazdaságuk egyenlő esélyekkel versenyezzen az Unió többi régiójával;

2.  kiemeli, hogy a mezőgazdasági tevékenységet európai szinten támogatni kell a legkülső régiók gazdasági élénkítése és a munkahelyteremtés ösztönzése érdekében, megőrizve a gazdasági és társadalmi kohéziót és területhasználatot e régiókon belül, illetve óvva a környezetet, a biodiverzitást, valamint az ökológiai és kulturális értékeket; megjegyzi azonban, hogy a hagyományos exportágazatok (például egyes legkülső régiók esetében a banán és a cukor, és az Azori-szigetek esetében a tej és a hús) többnyire jól támogatottak, míg az úgynevezett diverzifikációs ágazatok, mint például a gyümölcs- és zöldségtermesztés, valamint az állattenyésztés – a bennük rejlő potenciál ellenére – le vannak maradva;

3.  hangsúlyozza, hogy a POSEI hozzájárul a legkülső régiók mezőgazdaságának fejlesztéséhez, diverzifikálásához és fenntartásához; felhívja a figyelmet a POSEI végrehajtásáról szóló 2016. december 15-i bizottsági jelentésre, amely megállapítja, hogy e rendszer hozzájárul a KAP célkitűzéseihez, és hogy nem bizonyított az, hogy a KAP jelenlegi intézkedései és eszközei képesek fedezni a legkülső régiók különleges igényeit; támogatja a jelentés azon következtetését, amely szorgalmazza a POSEI rendszer alapvető jellegének megerősítését, különös tekintettel a személyszállítás és az árufuvarozás egyedi támogatására a mezőgazdasági termelés megszüntetésének, illetve az annak következtében a munkahelyekre, a környezetre és a legkülső régiók területi dimenziójára gyakorolt káros hatások elkerülése végett;

4.  nyomatékosan kéri egy, a szigetek közötti, valamint a szigetek és a kontinens közötti közlekedés támogatására irányuló külön POSEI létrehozásának mérlegelését, tekintettel arra, hogy a fejlődés fő gátja a kettős elszigeteltség;

5.  hangsúlyozza a tagállamok rugalmasságának – a POSEI rendszeren belüli – fontosságát programjaik meghatározásának folyamatában, miközben egyértelműbb stratégiákra szólít fel, amelyek egyfelől figyelembe veszik a tagállamok sajátos szükségleteit, másfelől pedig megfelelnek az EU átfogó céljainak;

6.  kiemeli, hogy a vidékfejlesztési program és a POSEI alapvető eszközöket jelentenek az egyre súlyosabb és kiszámíthatatlanabb gazdasági, társadalmi és területi kihívások időben történő kezeléséhez, és hogy a szubszidiaritás elvének megfelelően ezeket a programokat továbbra is a régiók képviseleti szervezeteinek kell előterjeszteniük, meghatározniuk és irányítaniuk;

7.  fenntartja, hogy a kvótarendszer megszüntetése a tejágazatban, a kereskedelmi lehetőségek orosz embargó miatti kiesése, az árak egyre nagyobb volatilitása, az élelmiszer-ellátás globalizációja, a kínai növekedés visszaesése és az elhúzódó válság mind szerepet játszanak abban, hogy veszélybe került az azori-szigeteki tejtermelés fenntarthatósága, amely a régió társadalmi-gazdasági szerkezetének egyik fő mozgatórugója; ezért hangsúlyozza, hogy az ágazat támogatásához és fejlesztéséhez rendkívüli intézkedésekre van szükség, melyekhez megfelelő forrásokat kell biztosítani az Azori-szigetek tejtermelésének folytonossága és a dereguláció hatásának ellensúlyozása céljából, valamint a piacok változásából adódó kötöttségek és korlátok, továbbá a termelés értékesítésében tapasztalható nehézségek enyhítése érdekében;

8.  úgy véli, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak – a kiegészítő vidékfejlesztési intézkedésekkel együtt – fel kell használniuk a POSEI programokat a közvetlen kifizetések és a piaci intézkedések keretében nyújtott támogatások megerősítése céljából;

9.  olyan mechanizmusokat sürget, amelyek lehetővé teszik a termeléshez való jog védelmét az érintett legkülső régióikban;

10.  felhívja a figyelmet a szabadkereskedelmi egyezmények legkülső régiók hagyományos termékeire (tej, hús, őszibarack, cukor, banán, rum stb.) gyakorolt esetleges negatív hatására, megállapítva, hogy mivel az EU fokozatosan megszüntetett sok, mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekre vonatkozó piacvédelmi intézkedést, és aláírt számos, preferenciális hozzáférésről szóló megállapodást fejlődő országokkal, a vámmentesség által nyújtott előny egyre csökken; sürgeti a Bizottságot, hogy teljesítse a POSEI szabályozásából fakadó, a legkülső régiókat érintő kérdésekről szóló kereskedelmi tárgyalások hatásának elemzésére vonatkozó kötelezettségvállalást, és vonja be e régiókat a tárgyalásokba, illetve tájékoztassa őket annak folyamatáról; ezzel összefüggésben ismét kiemeli a tej, banán és cukor ágazatát támogató eszközök fontosságát; hangsúlyozza az átlátható nyomonkövetési intézkedések és a hatékony és könnyen mozgósítható védzáradékok fontosságát; fenntartja, hogy a különleges cukrokat ki kell zárni a kereskedelmi tárgyalásokból és sürgeti a legkülső régiókban folytatott tejtermelésre vonatkozó kereskedelmi védzáradékok bevezetését;

11.  úgy véli, hogy a piaci válság kezelése érdekében a következő többéves pénzügyi keretben több pénzügyi forrást kell elkülöníteni a POSEI program számára, és felhívja a Bizottságot, hogy az ilyen jellegű válságok kezelését célzó rendkívüli intézkedések meghozatalakor és a legkülső régiókra irányuló egyedi fellépések és finanszírozás ösztönzésekor – különösen a hagyományos piacaikat, úgymint a tej, a paradicsom, az állattenyésztés és a marhahús piacát érintő válságok esetében – vegye figyelembe az EUMSZ 349. cikkét;

12.  felhívja az uniós Tejpiaci Megfigyelőközpontot, hogy a tejre vonatkozó piaci árak értékelésébe különállóan és független módon vegye fel a legkülső régiókat, és a Bizottsággal, a termelői szervezetekkel és az érintett tagállammal közösen határozza meg egyértelműen a válság kritériumait e régiók ezen ágazatának vonatkozásában;

13.  sürgeti a Bizottságot, hogy végezzen rendszeres elemzéseket a kereskedelmi megállapodások által érintett legkülső régiók piacairól, és folytasson konzultációt az érintett legkülső régiók nemzeti és regionális hatóságaival és termelőivel, valamint hozzon megfelelő támogatási intézkedéseket – a pénzügyi kompenzációt is beleértve – arra az esetre, ha a termelők vagy a piacok helyzetének jelentős romlása következne be, illetve valószínűleg bekövetkezne a harmadik országok számára tett kereskedelmi engedmények miatt;

14.  hangsúlyozza, hogy a POSEI programjainak éves végrehajtási aránya rendszeresen 100% körüli, és hogy számos intézkedés vonatkozásában az elkülönített költségvetés nyilvánvalóan elégtelen ahhoz, hogy kielégítse e régiók mezőgazdasági ágazatának szükségleteit;

15.  úgy véli, hogy növelni kell a POSEI költségvetését a mezőgazdasági termelés diverzifikációjára irányuló intézkedések, illetve a kisüzemi termelésben előállított termékek, mint például a kecske- és juhtejtermékek, a méz, a virágok, a cukorrépa, a tea, az ananász, a passiógyümölcs és egyebek erőteljesebb támogatásához;

16.  kitart amellett, hogy meg kell erősíteni a POSEI-t, és a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó tárgyalások keretében biztosítani kell a megfelelő pénzügyi forrásokat, és semmilyen körülmények között nem fogadja el a jelenlegi pénzügyi keretösszeg csökkentését;

17.  kiemeli az európai minőségi rendszerek szerepét, különös tekintettel az oltalom alatt álló eredetmegjelölés (OEM) és az oltalom alatt álló földrajzi jelzés (OFJ) rendszereinek szerepére, továbbá az ezekben rejlő nemzeti, európai és nemzetközi szintű lehetőségekre; felhívja a figyelmet e jelzések szerepére a megélhetés eszközeinek létrehozásában és fenntartásában, valamint a munkaerő szerepére a legkülső, illetve hegyvidéki és hátrányos helyzetű régiókban; e tekintetben felszólít több, a földrajzi jelzés alapján védett termékeket célzó pénzeszköz odaítélésére az Európai Unió promóciós programjainak keretében;

18.  kéri az Európai Bizottságot, hogy az EUMSZ 349. cikkének végrehajtása keretében tegyen javaslatot az uniós jogszabályok kiigazítására irányuló intézkedésekre annak érdekében, hogy az európai trópusi termékek esetében lehetővé váljon a biogazdálkodási ágazat fejlődése;

19.  felszólítja a Bizottságot, hogy a banán esetében tárgyaljon hatékony és operatív védzáradékokról és stabilizációs mechanizmusokról, és hatékonyan alkalmazza azokat;

20.  kiemeli a banántermelés legkülső régiók társadalmi-gazdasági szerkezetében betöltött rendkívül fontos jelentőségét, és ezért a termelők nagyobb támogatása mellett foglal állást;

21.  tekintettel arra, hogy a legkülső régiókban a terület szűkössége és a birtokrendezéssel kapcsolatos nehézségek akadályozzák a mezőgazdasági tevékenység megkezdését, felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a korkedvezményes nyugdíjazási formákat, és ezeket kísérjék a mezőgazdasági tevékenység fiatal termelők általi megkezdését ösztönző intézkedések;

22.  hangsúlyozza, hogy az ismeretek és a technológia fejlődése, az ökológiai termelés és a környezetbarát intézkedések javítják a fenntartható gazdálkodási gyakorlatokat, ezáltal kezelik a társadalmi-gazdasági problémákat, lehetővé teszik a versenyképesség növelését az egységes piacon belül, és erősítik a legkülső régiók hagyományos mezőgazdasági tevékenységeit;

23.  kiemeli, hogy a termékdifferenciálás és -specializáció tovább ösztönözheti és támogathatja az élelmiszerek helyi termelését, feldolgozását és forgalmazását, és ezáltal csökkentheti a meglévő egyenlőtlenségeket a legkülső régiók és az EU más régiói között;

24.  sajnálja, hogy a Halászati Bizottság nem készített véleményt ehhez a jelentéshez, tekintettel arra, hogy a mezőgazdaság és a halászat e régiók primer szektorának részét képezi, és szem előtt tartva, hogy a tenger és a tengeri erőforrások is fontos szerepet játszanak a legkülső régiók kohéziójának és fejlődésének előmozdításában és az EUMSZ 349. cikkének végrehajtásában; felhívja ezért az Európai Bizottságot, hogy a halászat tekintetében is tartsa tiszteletben az EUMSZ 349. cikkét, teljes mértékben és különállóan visszaállítva a jelenlegi Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) reformja keretében megszüntetett POSEI halászati programot;

25.  hangsúlyozza, hogy a legkülső régiók és a fogyasztói piacok közötti jelentős távolság szükségessé teszi a modern logisztikai szervezésnek megfelelő kettős tárolást; ezért arra ösztönzi a Bizottságot, hogy az e régiókban való beruházásokra vonatkozó rendeletek keretében tekintse támogatásra jogosultnak a szóban forgó, legkülső régiókon kívül található tárolási létesítményeket;

26.  rámutat a legkülső régiókon belüli vidékfejlesztési programok elsőként és leginkább abban megnyilvánuló jelentőségére, hogy kiegészítik a közvetlen támogatásokat, és hozzájárulnak az Európai Unió által meghatározott alábbi irányvonalak megvalósulásához: (1) a társadalmi befogadás előmozdítása, a szegénység csökkentése és a gazdasági fejlődés támogatása a vidéki térségekben; (2) az élelmiszerlánc szervezésének, az állatók jólétének és a kockázatkezelésnek a mezőgazdaság terén történő előmozdítása; (3) a tudásátadás és az innováció előmozdítása a mezőgazdaságban, az erdészetben és a vidéki térségekben; (4) valamennyi típusú mezőgazdasági tevékenység életképességének és versenyképességének megerősítése, az innovatív mezőgazdasági technológiák és a fenntartható erdőgazdálkodás előmozdítása; és (5) az erőforrás-hatékonyság előmozdítása, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodni képes gazdaság irányába történő elmozdulás támogatása a mezőgazdasági, az élelmiszer-ipari és az erdészeti ágazatban.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG ZÁRÓSZAVAZÁSÁNAK EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	3.5.2017
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	35 4 3
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Clara Eugenia Aguilera García, Eric Andrieu, Richard Ashworth, José Bové, Daniel Buda, Nicola Caputo, Viorica Dăncilă, Michel Dantin, Paolo De Castro, Jean-Paul Denanot, Albert Deß, Diane Dodds, Jørn Dohrmann, Herbert Dorfmann, Norbert Erdős, Edouard Ferrand, Luke Ming Flanagan, Beata Gosiewska, Martin Häusling, Anja Hazekamp, Esther Herranz García, Jan Huitema, Peter Jahr, Ivan Jakovčić, Jarosław Kalinowski, Elisabeth Köstinger, Zbigniew Kuźmiuk, Philippe Loiseau, Mairead McGuinness, Nuno Melo, Ulrike Müller, James Nicholson, Maria Noichl, Marijana Petir, Laurenţiu Rebega, Bronis Ropė, Maria Lidia Senra Rodríguez, Ricardo Serrão Santos, Czesław Adam Siekierski, Tibor Szanyi, Marc Tarabella
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Franc Bogovič, Stefan Eck
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk, (2) bekezdés)	James Carver

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

35	+
ALDE	Ulrike Müller
ECR	Richard Ashworth, Jørn Dohrmann, Beata Gosiewska, Zbigniew Kuźmiuk, James Nicholson
ENF	Edouard Ferrand, Philippe Loiseau, Laurenţiu Rebega
GUE/NGL	Luke Ming Flanagan, Maria Lidia Senra Rodríguez
Független képviselők	Diane Dodds
PPE	Daniel Buda, Michel Dantin, Albert Deß, Herbert Dorfmann, Norbert Erdős, Esther Herranz García, Peter Jahr, Jarosław Kalinowski, Elisabeth Köstinger, Mairead McGuinness, Nuno Melo, Marijana Petir, Czesław Adam Siekierski
S&D	Clara Eugenia Aguilera García, Eric Andrieu, Nicola Caputo, Paolo De Castro, Jean-Paul Denanot, Viorica Dăncilă, Maria Noichl, Ricardo Serrão Santos, Tibor Szanyi, Marc Tarabella

4	-
ALDE	Jan Huitema
EFDD	James Carver
GUE/NGL	Stefan Eck, Anja Hazekamp

3	0
Verts/ALE	José Bové, Martin Häusling, Bronis Ropė

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma	30.5.2017
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	23 2 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Mercedes Bresso, Andrea Cozzolino, Rosa D’Amato, Iratxe García Pérez, Michela Giuffrida, Krzysztof Hetman, Constanze Krehl, Iskra Mihaylova, Jens Nilsson, Younous Omarjee, Konstantinos Papadakis, Mirosław Piotrowski, Stanislav Polčák, Liliana Rodrigues, Monika Smolková, Ruža Tomašić, Ramón Luis Valcárcel Siso, Ángela Vallina, Matthijs van Miltenburg, Lambert van Nistelrooij, Derek Vaughan
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Ivana Maletić, Dimitrios Papadimoulis, Davor Škrlec, Milan Zver

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

23	+
ALDE	Iskra Mihaylova, Matthijs van Miltenburg
ECR	Ruža Tomašić
EFDD	Rosa D'Amato
GUE/NGL	Younous Omarjee, Dimitrios Papadimoulis, Ángela Vallina
PPE	Krzysztof Hetman, Ivana Maletić, Stanislav Polčák, Ramón Luis Valcárcel Siso, Milan Zver, Lambert van Nistelrooij
S&D	Mercedes Bresso, Andrea Cozzolino, Iratxe García Pérez, Michela Giuffrida, Constanze Krehl, Jens Nilsson, Liliana Rodrigues, Monika Smolková, Derek Vaughan
VERTS/ALE	Davor Škrlec

2	-
ECR	Mirosław Piotrowski
NI	Konstantinos Papadakis

0	0

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás