Eljárás : 2017/2005(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0235/2017

Előterjesztett szövegek :

A8-0235/2017

Viták :

PV 03/07/2017 - 26
CRE 03/07/2017 - 26

Szavazatok :

PV 04/07/2017 - 6.5

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0279

JELENTÉS     
PDF 439kWORD 66k
26.6.2017
PE 597.729v02-00 A8-0235/2017

A fedezett kötvények páneurópai keretének létrehozása

(2017/2005(INI))

Gazdasági és Monetáris Bizottság

Előadó: Bernd Lucke

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

A fedezett kötvények páneurópai keretének létrehozása

(2017/2005(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Bankhatóság (EBH) „Fedezett kötvények: ajánlások a fedezett kötvényekre vonatkozó keretszabályozások összehangolására az Unióban” című, 2016. december 20-i jelentésére (EBA-Op-2016-23),

–  tekintettel a fedezett kötvények uniós helyzetéről szóló, 2015. szeptember 30-i európai bizottsági konzultációs dokumentumra és „A fedezett kötvényekről szóló nyilvános konzultációhoz való hozzászólások összefoglalója” című, dátum nélküli európai bizottsági dokumentumra,

–  tekintettel a „Fedezett kötvényekre vonatkozó tőkekövetelmények” című, az 575/2013/EU rendelet 503. cikke alapján készült, 2015. október 20-i bizottsági jelentésre (COM(2015)0509),

–  tekintettel az Európai Bankhatóság (EBH) fedezett kötvényekre vonatkozó kedvezményes tőkekövetelményekről szóló, 2014. július 1-jei véleményére (EBA/Op/2014/04),

–  tekintettel az EBH 2014. július 1-jei jelentésére „A fedezett kötvényekre vonatkozó uniós keretszabályozások és tőkekövetelmények: válasz a Bizottság 575/2013/EU rendelet 503. cikkére és az Európai Rendszerkockázati Testület hitelintézetek finanszírozásáról szóló, 2012. decemberi E. ajánlására vonatkozó, 2013. decemberi tanácsadási felhívására” című dokumentumról,

–  tekintettel az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 2009/65/EK irányelvnek a letétkezelői funkciók, a javadalmazási politikák és a szankciók tekintetében történő módosításáról szóló, 2014. július 23-i 2014/91/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a továbbiakban: ÁÉKBV-irányelv), ás különösen annak 52. cikke (4) bekezdésére(1),

–  tekintettel a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2013. június 26-i 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (a továbbiakban: tőkekövetelmény-rendelet)(2) és különösen annak 129. cikkére,

–  tekintettel a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2014. május 15-i 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre, különösen annak 44. cikke (2) bekezdésére(3),

–  tekintettel a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az elszámolási kötelezettségre vonatkozó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről szóló 2015. augusztus 6-i (EU) 2015/2205 bizottsági felhatalmazáson alapuló rendelet 1. cikkének (2) bekezdésére(4),

–  tekintettel a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az elszámolási kötelezettségre vonatkozó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről szóló 2016. augusztus 6-i (EU) 2015/1178 bizottsági felhatalmazáson alapuló rendelet(5) 1. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a hitelintézetekre vonatkozó likviditásfedezeti követelmények tekintetében történő kiegészítéséről szóló 2014. október 10-i (EU) 2015/61 bizottsági felhatalmazáson alapuló rendeletre(6),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0235/2017),

A.  mivel a fedezett kötvényeket a korábbi tapasztalatok alapján alacsony nemteljesítési ráták és megbízható kifizetések jellemzik, továbbá az európai jelzáloghitelek mintegy 20%-át finanszírozzák, és több mint 2000 milliárd EUR összegű kötelezettséget képviseltek 2015-ben Európában; mivel a világon a fedezett kötvények mintegy 90 %-át kilenc európai ország bocsátotta ki;

B.  mivel a fedezett kötvények kulcsszerepet játszanak a hitelintézmények finanszírozásában, különösen a válság alatt; mivel a fedezett kötvények megőrizték a biztonság és a likviditás magas szintjét a pénzügyi válság alatt, ami a nemzeti szabályozás színvonalának köszönhető; mivel a 2008 és 2014 között bekövetkezett, a fedezett kötvények árai közötti növekvő tagállami különbségek nem a piaci széttöredezettség bizonyítékai, hiszen az árkülönbségek szorosan kapcsolódtak az államkötvények árai közötti különbségekhez, és csupán a fedezeti összetevőkben (cover pool) rejlő kockázatokat tükrözték; miközben a fedezett kötvények tagállamonkénti árainak kockázatra való megfelelő érzékenysége bizonyíték a jól működő és jól integrálódott piacokra;

C.  mivel az európai fedezett kötvények piacán jelentős a határon átnyúló befektetések mértéke; mivel a fedezett kötvények kellően sokszínű befektetői bázissal rendelkeznek, ahol a bankok vezető szerepet töltenek be (2009 és 2015 között mintegy 35%-os volt a piaci részesedésük); mivel az eszközkezelők, biztosítótársaságok és nyugdíjalapok piaci részesedése csaknem 20 százalékponttal csökkent, és azt gyakorlatilag a Központi Bank nagyobb mértékű beruházásai vették át a fedezett kötvényekben;

D.  mivel a fedezett kötvények vonzó hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, hiszen – a fedezeti összetevők fedezeti szintjéig – ki vannak zárva a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv (BRRD) 44. cikke szerinti hitelezői feltőkésítésből; mivel a tőkekövetelményekről szóló rendelet (CRR) 129. cikkének megfelelő fedezett kötvények kedvezményes kezelésben részesülnek a kockázati súlyt illetően;

E.  mivel a bankok részéről azért is oly nagy a kereslet a fedezett kötvények iránt, mert a likviditásfedezeti mutatóról szóló felhatalmazáson alapuló rendelet kedvezményes szabályozási kezelést biztosít a fedezett kötvényeknek, amely rendelet lehetővé teszi a bankoknak, hogy a fedezett kötvényeket akkor is belefoglalják a likviditási tartalékukba, ha azok a bázeli szabályok szerint nem számíthatók be a likviditásfedezeti rátába;

F.  mivel a fedezettkötvény-programok bizonyos feltételek mellett mentesülnek az alapletétre vonatkozó azon követelmények alól, amelyek a származtatott ügyletek partner-hitelkockázattal szembeni védelmére szolgálnak;

G.  mivel nemzeti döntésre a fedezett kötvények mentesülhetnek az uniós nagykockázati tőkekövetelmény alól;

H.  mivel a túlfedezeti követelmények miatt a megterhelt eszközök káros hatással vannak a biztosíték nélküli bankhitelezők pozícióira, ám az elkülönített fedezeti összetevők révén történő adósságfinanszírozás elvének nincs ilyen negatív hatása; mivel a jóval 100% alatti hitelfedezeti aránnyal rendelkező ilyen műveletek általában olyan mértékben javítják a biztosíték nélküli bankhitelezők pozícióit, hogy nincs szükség e tartalékokra a fedezeti összetevőkkel szembeni követelések kielégítéséhez;

I.  mivel a fedezett kötvények számos bank mérlegében fontos helyet foglalnak el az eszközök között; mivel a pénzügyi stabilitás szempontjából alapvető fontosságú, hogy ezen eszközök maximális mértékben biztonságosak és likvidek maradjanak, mivel ezt a célkitűzést nem áshatja alá a fedezett kötvények olyan innovációja, amely lehetővé teszi a kibocsátók számára, hogy a saját belátásuk szerint ruházzanak át kockázatot a befektetőkre;

J.  mivel a feltételes futamidő-hosszabbítású fedezett kötvények (soft bullet (egyösszegű előtörlesztés) és feltételes közvetett (pass-through) struktúrák) kibocsátása évi 8%-ról 45%-ra emelkedett 2016 áprilisában; mivel az ilyen opciók csökkentik a likviditási kockázatot a nem megfelelő fedezeti összetevőkben, csökkentik a túlfedezeti követelményeket, és segítenek elkerülni a kényszerkiárusításokat; mivel azonban a futamidő meghosszabbítása a kibocsátó kockázatát a befektetőre ruházza át; mivel kedvezményes szabályozási kezelésben csak a különösen biztonságos hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat szabad részesíteni;

K.  mivel az uniós jog nem határozza meg pontosan a fedezett kötvények fogalmát;

L.  mivel a fedezett kötvények piaca nem túl virágzó azokban a tagállamokban, ahol ilyen kötvények kibocsátásának nincs nemzeti hagyománya, vagy ahol a növekedésüket országkockázat vagy nehéz makrogazdasági feltételek korlátozzák;

M.  mivel elismertek a fedezett kötvényekre vonatkozó nemzeti keretszabályozások közötti nagyfokú eltérések, különösen az olyan technikai aspektusokat illetően, mint a nyilvános ellenőrzés szintje;

N.  mivel a fedezett kötvényekre vonatkozó uniós keretet a legmagasabb normákkal kell felvértezni;

O.  mivel számos igen sikeres példa van a fedezett kötvényekre vonatkozó nemzeti keretszabályozásokra, amelyek történelmi és jogi tényezőkön alapulnak, és részben a nemzeti jogszabályokba ágyazottak; mivel e nemzeti keretszabályozások alapvető jellemzői megegyeznek, különösen a kettős fedezet, az alacsony kockázatú eszközökkel rendelkező fedezeti összetevők elkülönítése és a speciális állami felügyelet terén; mivel hasznos lehet ezen elvek kiterjesztése más típusú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra is;

P.  mivel a harmonizációt nem szabad uniformizáló megközelítésre alapozni, hiszen ez a termékválaszték komoly csökkentését válthatja ki, és negatívan befolyásolhatja az eddig jól működő nemzeti piacokat; mivel a harmonizációnak tiszteletben kell tartania a szubszidiaritás elvét;

Q.  mivel a piaci szereplők kezdeményezéseket hoztak a fedezett kötvények piaca fejlesztésének elősegítésére, ilyen például a 2013-ban létrehozott „fedezettkötvény-címke” (Covered Bond Label) és az Összehangolt Átláthatósági Sablon (Harmonised Transparency Template) ;

R.  mivel felügyeleti felülvizsgálatot követően az EBH meghatározta a fedezett kötvények kibocsátásának és felügyeletének bevált gyakorlatait, és megvizsgálta, hogy a nemzeti keretszabályozások mennyire felelnek meg e gyakorlatoknak;

S.  mivel a Bizottság nyilvános konzultációját követően az érdekelt felek nagy többsége ellenezte a teljes harmonizációt, a befektetők pedig hangsúlyozták a változatos termékskála értékét; mivel az érdekelt felek óvatosan támogatják az uniós jogszabályt, azzal a feltétellel, hogy az elveken alapuljon, és a meglévő keretszabályozásokra építkezzen, tiszteletben tartva különösen a nemzeti keretszabályozások jellegzetességeit;

Általános észrevételek és álláspontok

1.  hangsúlyozza, hogy a belföldi és határokon átnyúló, fedezett kötvényekbe történő befektetések a jelenleg hatályos jogi keretben jól működtek eddig az uniós piacokon; hangsúlyozza, hogy fenn kell tartania a szilárd és biztonságos termékek változatosságát,

2.  rámutat, hogy a nemzeti modellek harmonizálása vagy azoknak egy európai modellel történő helyettesítése nem szándékolt kedvezőtlen következményekkel járhat a piacokra nézve, amelyek jelenlegi sikere a fedezett kötvényekről szóló, nemzeti jogszabályokba beágyazott szabályozáson múlik; ismételten hangsúlyozza, hogy egy integráltabb európai keretnek olyan elvi alapú megközelítésre kell korlátozódnia, amely meghatározza a célokat, de a módszerek és eszközök meghatározását a nemzeti jogba történő átültetésre bízza; hangsúlyozza, hogy e keretnek magas minőségű normákon kell alapulnia és figyelembe kell vennie a bevált piaci gyakorlatokat a jól működő nemzeti rendszerekre építkezve, azok megzavarása nélkül; hangsúlyozza, hogy a fedezett kötvények bevált gyakorlatokhoz igazított új európai kerete a kezdő piacok referenciaértéke kell legyen, és növelnie kell a fedezett kötvények minőségét;

3.  felhív olyan uniós irányelv kidolgozására, amely egyértelműen különbséget tesz a fedezett kötvények jelenlegi két típusa között:

a)  azok a fedezett kötvények (a továbbiakban „prémium fedezett kötvényeknek”) amelyek standardjai nem lehetnek megengedőbbek a tőkekövetelmény-rendelet 129. cikkében foglalt jelenlegi előírásoknál, illetve

b)  azok a fedezett kötvények (a továbbiakban „általános fedezett kötvényeknek”) amelyek nem felelnek meg a prémium fedezett kötvényekre vonatkozó standardoknak, de standardjaik nem megengedőbbek az ÁÉKBV-irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében foglalt jelenlegi előírásoknál;

hangsúlyozza, hogy a prémium fedezett kötvényeknek továbbra is szabályozói kedvezményben kell részesülniük az általános fedezett kötvényekhez képest, és az általános fedezett kötvényeknek szabályozói kedvezményben kell részesülniük a fedezett adósságkötelezvény más formáival szemben; elismeri az ÁÉKBV-előírásoknak megfelelő értékpapírok potenciálját a tőkepiaci unió célkitűzéseinek elérése érdekében;

4.  felhívja a tagállamokat a fedezettkötvény-címke védelmére, biztosítva a nemzeti jogszabályokban, hogy a fedezett kötvények nagyfokú likviditással rendelkező és közel kockázatmentes hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok legyenek; határozottan javasolja, hogy az államkötvényeknél és jelzáloghiteleknél jelentősen nagyobb kockázatú eszközökkel fedezett hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok (pl. nem államilag támogatott infrastrukturális beruházások vagy kis- és középvállalkozásoknak (kkv-k) nyújtott hitelek) ne a „fedezett kötvények” kategóriába tartozzanak, hanem adott esetben a „biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyek” kategóriába; támogatja azt az elvet, hogy a prémium és általános fedezett kötvények fedezeti összetevői teljes mértékben olyan hosszú távú eszközökből álljanak, amelyek értékelhetőek és visszavehetőek;

5.  felhívja a Bizottságot, hogy az irányelvbe foglalja bele egy, a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyekre vonatkozó jogi keret elveit, mint pl. a kettős fedezetre, a speciális állami felügyeletre, a csődvagyontól való elkülönítésre és az átláthatóságra vonatkozó követelmények; felhívja a tagállamokat ezen alapelvek nemzeti jogszabályokba és a csődeljárásaikba való integrálására; hangsúlyozza, hogy a fedezett kötvények és a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyek szilárd jogi kerete az utóbbiakat átláthatóbbá, likvidebbé és költséghatékonyabbá tenné, mint a szerződéses megállapodásokat használó értékpapírok; rámutat, hogy ez hozzájárulhatna, hogy a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyek kockázatosabb tevékenységeket is finanszírozzon, mint például a kkv-hitelek, a fogyasztói hitelek vagy a kormánygarancia nélküli infrastrukturális beruházások; megjegyzi, hogy a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyekre nem vonatkozna a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv 44. cikkében meghatározott hitelezői feltőkésítés eszközének hatálya;

6.  ösztönzi minimális felügyeleti standardok megállapítását az irányelvben, amelyek a fedezett kötvények azonosított bevált gyakorlatait tükrözik; ösztönzi a felügyeleti konvergenciát Unió-szerte;

7.  feszólít arra, hogy az irányelv növelje a fedezeti összetevőkről nyújtott információ és a jogi keret átláthatóságát, biztosítva a kettős fedezetet és az eszközök elkülönítését a kibocsátó fizetésképtelensége vagy szanálása esetén; ragaszkodik hozzá, hogy ebben az értelemben az irányelv elveken alapuljon, csak információs követelményekre koncentrálva;

A prémium és általános fedezett kötvények és a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyek és szabályozási keretük meghatározása

8.  felhívja a Bizottságot a fedezett kötvények keretéről szóló (irányelvre irányuló) olyan javaslat előterjesztésére, amely egyaránt tartalmazza a prémium és az általános fedezett kötvények, valamint a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyek meghatározását, a piaci zavarok elkerülése érdekében az átmeneti időszakok alatt; sürgeti a Bizottságot, hogy a meghatározás tartalmazza az alábbi, ezen kibocsátott eszköz érvényességi idején belül a kedvezményes elbánástól függetlenül elérhető közös elveket:

a)  a prémium és általános fedezett kötvények és a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyek teljes körű biztosítékát a fedezeti összetevők eszközei képezik;

b)  A nemzeti jog kettős fedezetet biztosít, azaz a befektető

i.  követelése a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kibocsátója felé azonos az ahhoz kapcsolódó teljes fizetési kötelezettségekkel, és

ii.  egyenértékű elsőbbségi követeléssel léphet fel a fedezeti összetevők tekintetében (beleértve a helyettesítő és származtatott eszközöket) a kibocsátó nem teljesítése esetén;

amennyiben e követelések nem elégségesek a kibocsátóra vonatkozó fizetései kötelezettségek maradéktalan teljesítésére, a fennmaradó befektetői követeléseknek egyenrangúnak kell lenniük a kibocsátó előresorolt biztosíték nélküli hitelezőinek követeléseivel;

c)  A fedezeti alap valamennyi eszközének tényleges elkülönítését jogilag kötelező érvényű megállapodások biztosítják, amelyek könnyen érvényesíthetők e kibocsátó fizetésképtelensége vagy szanálása esetén; ugyanez érvényes a fedezetieszköz-alap kockázatainak fedezésére szolgáló valamennyi helyettesítő és származtatott eszközre is;

d)  A prémium és általános fedezett kötvényeket és a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyeket nem érinti a kibocsátó csődje, vagyis biztosított, hogy a kibocsátó fizetésképtelensége vagy szanálása esetén ne kerüljön sor a kibocsátó fizetési kötelezettségeinek automatikus felgyorsítására;

e)  A prémium és általános fedezett kötvények és a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyek specifikus kockázatait tükröző túlfedezet elve érvényesül a nemzeti szabályozás által meghatározandó mértékben; A fedezetieszköz-alap értékének mindig magasabbnak kell lennie, mint a fennálló fizetési kötelezettségek értéke. A nemzeti jognak egyértelműen meg kell határoznia a fedezeti összetevők értékelési módszereit és a számítás gyakoriságát, és megfelelő módon figyelembe kell vennie az összes vonatkozó lefelé mutató kockázatot;

f)  Az európai és nemzeti jogszabályok maximális hitelfedezeti arányt (LTV) határoznak meg a fedezeti összetevők eszközei számára. Ne legyen kötelező a fedezeti összetevők közül azon eszközök eltávolítása, amelyek nem felelnek meg a hitelfedezeti arányra vonatkozó határértéknek, hanem biztosítani kell, hogy az eltávolításra csak akkor kerüljön sor, ha legalább azonos piaci értékű, megfelelő eszközökkel helyettesítik azokat;

g)  A fedezeti összetevők vagy likviditási keret egy részének megfelelő mértékben likvidnek kell lennie ahhoz, hogy a fedezett kötvénnyel vagy a biztosítékkal fedezett európai befektetési jeggyel kapcsolatos programra vonatkozó fizetési kötelezettségek a következő hat hónapban teljesíthetőek legyenek, kivéve hozzáigazított kötvények vagy soft bullet (egyösszegű előtörlesztés) és feltételes közvetett kötvények esetén;

h)  Csak a kizárólag kockázatfedezésre használt származtatott eszközök engedélyezettek a fedezettkötvény-programokban, a fedezetieszköz-alapban pedig a fedezett kötvény kibocsátója és a származtatott partner közötti származtatott szerződéseket nem lehet a kibocsátó felszámolása után felbontani;

i)  A nemzeti jogszabály megbízható különleges állami felügyeleti keretről rendelkezik azáltal, hogy meghatározza az illetékes hatóságot, a fedezeti alap figyelemmel követését és a vagyonfelügyelőt, továbbá egyértelműen meghatározza az illetékes hatóság feladatköreit és felügyeleti jogköreit annak biztosítása érdekében, hogy

i.  a kibocsátók szakképzett alkalmazottakkal és megfelelő működési eljárásokkal rendelkezzenek a fedezeti összetevők kezeléséhez, beleértve a stresszhatásokat, a fizetésképtelenséget vagy szanálást;

ii.  a fedezeti összetevők jellemzői megfeleljenek a vonatkozó előírásoknak mind a kibocsátást megelőzően, mind a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír lejáratáig;

iii.  a prémium és általános fedezett kötvények és a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyek kapcsolódó követelményeknek – köztük a fedezeti eszközök és a lefedettség vonatkozásában – való megfelelése folyamatos, rendszeres és független felügyelet tárgyát képezi;

iv.  hangsúlyozza, hogy a kibocsátóknak rendszeres stressztesztet kell végezniük a lefedettségi előírások kiszámításával kapcsolatban, figyelembe véve a fedezett kötvényeket érintő fő kockázati tényezőket, mint például a hitelkockázatot, a kamatlábakkal kapcsolatos, illetve a deviza- és a likviditási kockázatot;

Az illetékes hatóság és a vagyonfelügyelő a kibocsátó fizetésképtelensége vagy szanálása esetére vonatkozó feladatkörét és jogköreit egyértelműen meg kell határozni.

j)  A kibocsátó évente legalább kétszer köteles közzé tenni a fedezeti alapokkal kapcsolatos összesített adatokat olyan részletességgel, amely lehetővé teszi a befektetőknek, hogy átfogó kockázatelemzést végezzenek. Információkat kell nyújtani a fedezeti eszközök hitelkockázatáról, piaci kockázatáról és likviditási kockázatáról, a fedezeti összetevőkben részt vevő szerződéses felekről és a jogszabályi, szerződéses és önkéntes túlfedezetről, továbbá tartalmaznia kell egy szakaszt a fedezetieszköz-alaphoz és a kötelezettségekhez kapcsolt származtatott eszközökről;

k)  A fedezett kötvény lejárata nem hosszabbítható meg, kivéve a kibocsátó fizetésképtelensége vagy szanálása esetén és az illetékes felügyeleti hatóság jóváhagyásával, vagy a nemzeti jogban megállapított, objektív kiváltó események alapján az illetékes európai hatóság jóváhagyásával; A meghosszabbítás, illetve a kamat, a futamidő és egyéb jellemzők esetleges módosításának pontos feltételeit az egyes kötvények feltételeiben egyértelműen rögzíteni kell;

9.  Sürgeti a Bizottságot, hogy a fedezett kötvények irányelvben foglalt fogalommeghatározásába foglalja bele az alábbi további elveket:

a)  A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt teljes mértékben fedezik a tőkekövetelmény-rendelet 129. cikke (1) bekezdésében meghatározott eszközök, és megfelel a tőkekövetelmény-rendelet 129. cikke (3) és (7) bekezdésében foglalt kiegészítő követelményeknek; A tőkekövetelmény-rendelet 129. cikkének (1) bekezdése szerinti, garantált lakóingatlannal fedezett hitelek esetében a fedezettkötvény-program kezelője előtt nem állhat jogi akadály arra nézve, hogy elsőbbségi zálogjogot érvényesítsen a hitel esetében a fedezett kötvény kibocsátójának nemteljesítése vagy szanálása esetén, amennyiben a garancia bármi okból nem kerül teljesítésre. felül kell vizsgálni a hajók, mint fedezeti eszközök elismerhetőségét (a tőkekövetelmény-rendelet 129. cikke (1) bekezdésének g) pontja);

b)  A fedezeti alapokba bevont jelzálogokra vonatkozó maximális hitelfedezeti arányra vonatkozó értékeket az európai jogszabályok úgy állapítják meg, hogy azok ne haladják meg a tőkekövetelmény-rendelet 129. cikkében meghatározott jelenlegi hitelfedezeti arányokat, de azokat rendszeresen felül kell vizsgálni és ki kell igazítani a stresszhatásnak kitett adott ingatlanpiacon érvényesülő árak független értékelésének megfelelően; a forgalmi értéken alapuló helyett a hitelbiztosítéki értéken alapuló hitelezés használatát kell ösztönözni;

10.  hangsúlyozza, hogy az európai szabályozásban a fedezett kötvényekhez rendelt kockázati súlyoknak tükrözniük kell a mögöttes kockázatok piaci értékeléseit; megjegyzi, hogy a valamely jellemző miatt elsőbbségi szabályozási elbánásban részesülő valamennyi más típusú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra a fenti feltételek nem vonatkoznak;

11.  felhívja a Bizottságot, hogy hatalmazza fel az európai felügyeleti hatóságokat arra, hogy értékeljék a prémium és általános fedezett kötvényekre és a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyekre vonatkozó kritériumoknak való megfelelést azzal a céllal, hogy az ÁÉKBV-irányelv 52. cikke (4) albekezdésében szereplő listákat európai szinten a megfelelő prémium és általános fedezett kötvények és a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyek hiteles listájával kiegészítsék, vagy akár felváltsák.

12.  felhívja az EBH-t, hogy tegyen közzé ajánlásokat a prémium és általános fedezett kötvényekre és a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyekre vonatkozóan az eszközök elismerhetőségének kritériumairól (beleértve a helyettesítő eszközöket), a jelzálogokra vonatkozó hitelfedezeti arányokról, az eszközök különböző típusainak minimális hatékony túlfedezeti szintjeiről, valamint a tőkekövetelmény-rendelet esetleges felülvizsgálatáról; felhívja az EBH-t, hogy dolgozza ki az ilyen különleges állami felügyeleti és adminisztratív keret létrehozásához szükséges iránymutatásokat;

13.  javasolja az EGT-n kívüli, fejlődő fedezettkötvény-piacokon a kibocsátók előtti piacra jutási akadályok megszüntetését azáltal, hogy azonos elbánásban részesítik a harmadik országbeli kibocsátók fedezett kötvényeit, feltéve hogy jogi, intézményi és felügyeleti környezetük megfelel az illetékes európai intézmény által végzett egyenértékűségi értékelésnek; ajánlja az európai szabályozás főbb elveinek előmozdítását annak érdekében, hogy ezek akár a fedezett kötvények piacának globális standardjává is válhassanak;

14.  sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó európai jogszabályok felülvizsgálatáról, amely során meghatározza a prémium és általános fedezett kötvények és a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyek specifikus szabályozását;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó európai jogszabályok vizsgálata során vegye figyelembe a prémium és általános fedezett kötvényekben és a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyekben rejlő lehetőséget a tőkepiaci unió célkitűzéseinek megvalósítása érdekében;

16.  felhívja a Bizottságot, hogy azonosítja a fedezettkötvény-rendszerek fejlődése előtt álló lehetséges nemzeti szintű akadályokat, és adjon ki iránymutatásokat ezen akadályok megszüntetésére, a bankok megbízható és prudens üzletvitelének sérelme nélkül;

17.  felhívja a Bizottságot és az Európai Bankhatóságot, hogy (esetleg egy hatásvizsgálat részeként) újra vizsgálja meg a hajókra bejegyzett tengeri zálogjoggal fedezett hiteleknek és hajóknak a tőkekövetelmény-rendelet 129. cikke (1) bekezdése g) pontjában meghatározott elismerhetőségét a fedezeti összetevők eszközeiként; aggódik amiatt, hogy a hajók kedvezményes kezelése torzítja a versenyt az egyéb közlekedési eszközök kárára; felkéri a Bizottságot és az Európai Bankhatóságot annak vizsgálatára, hogy a hajókkal, mint fedezeti eszközökkel fedezett kötvények egyenértékűek-e a tőkekövetelményekről szóló rendeletnek megfelelő egyéb fedezett kötvényekkel likviditásuk és a független hitelminősítő intézetek általi kockázatértékelésük tekintetében, továbbá, hogy indokolt-e ezen kötvények kedvezményes kezelése a tőkekövetelmény-rendeletben a likviditásfedezeti ráta szerinti elismerhetőség és az alacsonyabb kockázati súlyok alapján;

18.  kéri a tagállamokat, hogy nemzeti jogaikban teremtsenek lehetőséget olyan különálló fedezeti összetevők létrehozására, amelyek mindegyikének eszközosztályai homogének (pl. lakossági hitelek); felhívja a tagállamokat annak lehetővé tételére, hogy tőkekövetelmény-rendelet 129. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában meghatározott valamennyi fedezeti eszközt a fedezeti követelmények teljesítéséhez hozzájáruló helyettesítő eszközként használják fel, továbbá arra, hogy állapítsanak meg egyértelmű határértékeket a hitelminőség és a kitettségterjedelem, valamint a helyettesítő eszközök fedezeti hozzájárulásának felső korlátai tekintetében;

A piaci átláthatóság és az önkéntes konvergencia támogatása

19.  üdvözli a fedezett kötvények minősítésére vonatkozó módszerek fejlődését és a fedezett kötvények minősítési piacának bővülését;

20.  kiemeli az egyenlő versenyfeltételek fontosságát a tisztességes verseny biztosítása céljából a pénzügyi piacokon; hangsúlyozza, hogy az európai jogszabályok nem tehetnek különbséget a különböző típusú fedezett kötvények között, hacsak nincs rá kellő okuk azt feltételezni, hogy ezek biztonsági vagy likviditási szempontból különböznek egymástól;

21.  üdvözli a közzétételre vonatkozó összehangolt normák és sablonok (pl. HTT) kidolgozására vonatkozó kezdeményezést a fedezett kötvények közötti unióbeli különbségek összehasonlíthatóságának és elemzésének megkönnyítése érdekében;

22.  üdvözli a piaci normákra és a bevált gyakorlatokról szóló iránymutatásokra vonatkozó EBH-ajánlások kidolgozását; szorgalmazza az önkéntes konvergenciát ezeknek megfelelően;

23.  ösztönzi a fedezeti alapok stressztesztjeinek végrehajtását és a tesztek eredményeinek közzétételét;

°

°  °

24.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Bankhatóságnak.

INDOKOLÁS

Több mint kétszáz évvel ezelőtti megalkotásuk óta a fedezett kötvények sok szempontból mindig is speciális eszközosztályt jelentettek. Több tagállam pénzügyi struktúrájában régóta jelen levő eszközökként a fedezett kötvények megbízható befektetésnek bizonyultak számos pénzintézet számára és kényelmes és hatékony finanszírozási lehetőséget jelentetek a kibocsátók számára. Ezek a kötvények erős strukturális jellemzőkkel bírnak, mint a kettős fedezet, a kiváló minőségű fedezeti alapok (amelyek gyakorlatilag kizárólag jelzáloghitelekből (85%) és állampapírokból (15%) állnak) és a fedezeti alap eszközeinek elkülönítése. A befektetői bizalmat erősíti, hogy a fedezett kötvényekre különleges állami felügyelet vonatkozik.

A fedezett kötvények évtizedeken át bizonyított rendkívüli biztonsága és likviditása még a válsághelyzetben lévő pénzügyi piacokon, azaz az elmúlt tíz évben is érvényesült. Ennek következtében a fedezett kötvényeket olyan eszközökként ismerték el, amelyek birtoklása elsőbbségi szabályozási elbánást tesz szükségessé az uniós pénzügyi szolgáltatások szabályozásában.

A fedezett kötvények uniós jogban való „meghatározását” az eszközosztály ÁÉKBV-irányelv(7) 52. cikkének (4) bekezdésében foglalt hevenyészett leírása adja, jóllehet a szöveg nem említi a „fedezett kötvények” kifejezést. Az ezt követő uniós szabályozás erre a fogalommeghatározásra építetve

•  kedvező elbánást biztosított a fedezett kötvényekkel rendelkező bankok számára, amennyiben a fedezett kötvények megfelelnek a tőkekövetelmény-rendelet 129. cikkében foglalt pontosan meghatározott bizonyos követelményeknek(8);

•  beemelt a likviditásfedezeti követelményekről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus alapján 1. szintű magas minőségű likvid eszközökként elismert listáján felsorolt bizonyos konkrét feltételeknek megfelelő fedezett kötvényeket(9); valamint

•  kizárt a fedezett részig a fedezett kötvényeket a hitelezői feltőkésítésből abban az esetben, ha a bank szanálás alatt áll a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv 44. cikkének (2) bekezdése alapján(10).

A fedezett kötvények sikere alapvetően két tényezőnek tulajdonítható:

1.  gazdaságilag, hosszú távú, kiváló minőségű eszközök formájában biztosított fedezet megléte, amely eszközök értéke könnyen megállapítható, és amelyek könnyen visszavehetők, azaz zömében jelzálogok és államkötvények

2.  intézményileg, a befektető számára biztosított kettős fedezetet garantáló jogi és felügyeleti keret megléte, a fedezeti alap elkülönítése és speciális állami felügyelet.

Az európai jogszabályok szempontjából érdekes megjegyezni, hogy a fedezett kötvény ÁÉKBV-irányelv 52. cikke (4) bekezdése szerinti „fogalommeghatározása” értelmében a fedezett kötvényeknek alapvetően a 2. pontnak kell megfelelniük, de nem írja elő a fedezeti alapban lévő eszközök 1. pontban szereplő kiváló minőségét. Ehelyett a fedezetieszköz-alap lehetséges elemeit a nemzeti törvények határozzák meg. Ezek a törvények minden tagállamban jelzálogokra és államkötvényekre összpontosítanak, jóllehet néhány tagállam lehetőséget biztosít egyéb, nagyobb kockázatú eszközök számára is.

A rendszerszintű pénzügyi stabilitás szempontjából az 1. pont elengedhetetlennek tűnik. A fedezett kötvények hitelezőinek a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv szerint a hitelezői feltőkésítés alóli mentesítése csak akkor indokolható, ha a fedezett kötvények a rendkívül alacsony nemteljesítési kockázat alapján különböznek más, hitelviszonyt megtestesítő értékpapíroktól. A jelentős nemteljesítési kockázat hiánya szintén kulcsfontosságú a likviditásfedezeti mutatóról szóló felhatalmazáson alapuló rendeletben foglalt 1. szintű likvid eszközök közé történő felvétele szempontjából és azért, hogy nagyobb fokú kitettséget biztosítson a befektetőknek az ilyen típusú kitettségek tekintetében, mint más átruházható értékpapírok vagy pénzpiaci eszközök esetében.

2016-os jelentésében az EBH egyértelműen ellenezte az azon fedezett kötvényeknek biztosítandó elsőbbségi szabályozási elbírálást, amelyek fedezeti alapjai nagyobb kockázatú eszközöket, például kkv-hiteleket, infrastrukturális hiteleket vagy más nem állami adósoknak nyújtott hiteleket tartalmaznak. Az EBH szintén kételyeket fogalmazott meg az ingó vagyontárgyak, például hajók és légi járművek esetében, amelyeket nehéz visszaszerezni, ha azokat kiviszik az Unióból.

Másrészről tekintettel arra, hogy a fedezett kötvények sikeres szerepet játszottak és játszanak továbbra is a jelzálogok és az állami szerkornak nyújtott hitelek finanszírozásában, célszerű lenne a 2. pontban említett intézményi keretet rendelkezésre bocsátani magasabb kockázatú eszköztípusok számára is, mint a kkv-finanszírozás vagy az infrastrukturális beruházások. A kettős fedezetet biztosító szilárd jogi keret, a fedezeti alapok szétválasztása és a különleges állami felügyelet vonzó alternatívát kínálhat mind a kibocsátóknak, mind a befektetőknek az értékpapírosítással vagy a hitelből történő finanszírozás más formáival szemben. Az értékpapírosítások mögötti szerződéses megállapodásokat gyakran költséges létrehozni, nehéz nyomon követni és jogviták tárgyát képezhetik a kibocsátó nemteljesítése vagy szanálása esetén.

A magasabb fokú átláthatóság, fokozottabb állami felügyelet és magasabb szintű jogbiztonság akkor valósítható meg, ha a fedezett kötvényekre vonatkozó, 2. pontbeli intézményi elveket kiterjesztjük olyan hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra, amelyek fontos és a növekedést serkentő gazdasági tevékenységeket finanszíroznak (pl. kkv-k vagy infrastrukturális beruházások). Ugyanakkor a pénzügyi stabilitás nem kerülhet veszélybe. A banki szabályozásban az általános tőkekövetelmények alóli vagy a hitelezői feltőkésítés alóli mentesítések nem adhatók meg olyan értékpapírok számára, amelyek fedezete nem felel meg az 1. pontnak.

Ennek következtében az előadó európai irányelvet javasol, amely egyértelműen meghatározza és megkülönbözteti a két eszközosztályt: a fedezett kötvényeket és a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyeket. A két eszközben közösek lennének a 2. pontban foglalt jogi és felügyeleti keretre vonatkozó elvek. A „fedezett kötvény” megnevezést csak abban az esetben lehetne használni, ha az értékpapírok megfelelnek az 1. pontnak, így csak fedezett kötvények részesülhetnének elsőbbségi szabályozási elbánásban. Az olajozottan működő fedezettkötvény-piacok szükségtelen megzavarásának elkerülése érdekében az előadó javasolja továbbá, hogy a fedezett kötvények meghatározása egyértelműen alapuljon a tőkekövetelmény-rendelet 129. cikkén(11).

A tőkekövetelmény-rendelet nem rendelkezik a feltételes futamidő-hosszabbítású fedezett kötvények elfogadhatóságáról (soft bullet (egyösszegű előtörlesztés) és feltételes közvetett (pass-through) struktúrák). Az ilyen fajta fedezett kötvények száma jelentős mértékben nőtt az elmúlt években. Míg a futamidő-meghosszabbítások hasznos szerződéses rendelkezések lehetnek a kiszámíthatóság és kockázatkezelés érdekében, különösen kibocsátói nem teljesítés vagy szanálás esetén, a kockázat egy részét egyértelműen a kibocsátóról a befektetőre helyezik át. Ez, amennyiben nem fordítanak rá kellő figyelmet, szélesebb körű rendszerszintű kockázatokat idézhet elő. Ezért nem kellene elsőbbségi szabályozási elbánást biztosítani a futamidő-meghosszabbítással járó fedezett kötvényekre, kivéve a nemteljesítés vagy szanálás eseteit, azaz olyan esetekben, ahol a futamidő-meghosszabbítás alternatívája a kibocsátó fedezett kötvénnyel kapcsolatos nemteljesítése lenne. Ezenkívül a befektetők védelme és a pénzügyi stabilitás szavatolása érdekében a kibocsátónak nem lehet mérlegelési jogköre a futamidő-meghosszabbítások elindítása tekintetében. Ehelyett a fedezett kötvények futamidejének nemteljesítés vagy szanálás esetén történő bármilyen meghosszabbítása az illetékes felügyeleti hatóság jóváhagyásától függ.

A fedezett kötvények rendszere mélyen a nemzeti fizetésképtelenségi törvényekben gyökerezik. A fedezeti alapok és a kettős fedezet elve biztosítékot jelent a kibocsátó fizetésképtelensége ellen, ahol a fizetésképtelen fedezettkötvény-kibocsátóval szembeni hitelezői követelések kielégítéséhez szükséges jogi eljárások a nemzeti jogszabályoktól függenek és tagállamonként jelentős mértékben eltérnek. Az európai szabályozás nem zavarhatja meg a nemzeti jogszabályokban gyökerező kereteket, amelyek lehetővé tették a fedezettkötvény-piacok számára, hogy évtizedeken keresztül zökkenőmentesen és sikeresen működjenek. Ezért kell az európai szabályozást olyan irányelvre korlátozni, amely a fedezett kötvények és a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyek piacainak elveit határozzák meg. A technikai standardok kidolgozását az illetékes nemzeti hatóságokra kell bízni a nemzeti jogba való átültetést követően.

A jelzálogokra vonatkozó maximális hitelfedezeti arány fontos részét képezik a tőkekövetelmény-rendelet 129. cikkében foglalt jogosultsági feltételeknek. Tekintettel a bizonyos ingatlanpiacokat érintő jelentős mértékű áringadozásokra, a hitelfedezeti arányokat a fedezett kötvények fedezetének meghatározó, szabályozói elsőbbséget élvező tulajdonságának kell tekinteni, nem pedig olyan technikai standardnak, amelyről a tagállamok szabadon dönthetnek. Az előadó ezért javasolja, hogy az európai szabályozás továbbra is határozzon meg maximális hitelfedezeti arányokat és szorosan kísérje figyelemmel, hogy összhangban vannak-e a stresszhatásnak kitett adott ingatlanpiacon érvényesülő árazási feltételek független értékelésével.

Végezetül bármilyen európai szintű fellépésnek figyelembe kell vennie három, ez idáig nem említett fontos fejleményt:

•  Már folyamatban vannak határozott, piacvezérelt kezdeményezések. Például 2013-ban elfogadták a kibocsátói közösség által a befektetőkkel és szabályozókkal együttműködésben kidolgozott „fedezettkötvény-címkét” (Covered Bond Label) és 2016-ban már a világszerte forgalomban lévő fedezett kötvények 60%-ára kiterjedt. Ahol léteznek ilyen kezdeményezések, azokat ösztönözni kell akár állami beavatkozás révén akár úgy, hogy alapul szolgáljanak fakultatív vagy kötelező standardok számára. Különösen a CBL értelmében 2016 óta létező Összehangolt Átláthatósági Sablon (Harmonised Transparency Template) képezhetné a fedezettkötvény-kibocsátókra vonatkozó közös közzétételi standardok alapját.

•  A fedezett kötvények egyre népszerűbbek számos nem uniós országban, például Ausztráliában, Chilében, Dél-Koreában, Kanadában, Oroszországban, Szingapúrban, Törökországban és Új-Zélandon. Más országok (köztük Brazília, Dél-Afrika, az Egyesült Államok, India, Japán, Mexikó, Marokkó, Panama és Peru) hamarosan szintén beállnak a sorba. Az európai szabályozás által alkalmazott, az alapelvekre korlátozódó, valamint a nemzeti szabályozások és gyakorlatok egyediségét rugalmasan tükröző óvatos megközelítése lehetővé teszi az európai fedezett kötvények és a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyek piacának a hasonlóan biztonságos pénzügyi termékek a világon máshol található hasonló piacaival történő integrálását és ennek következtében a gazdasági növekedésre vonatkozó hosszú távú kilátások megerősítését az Unióban és harmadik országokban. Ezenkívül az uniós normák világszerte mintaként szolgálhatnak a fejlődő fedezettkötvény-piacok számára.

•  A piac az elmúlt években bizonyos mértékben állami támogatások felhasználásával élt. Az EKB eszközvásárlási programja (legutóbb a 2014 októbere óta tartó fedezettkötvény-vásárlási program (CBPP3) keretében) jelentős hatással volt a fedezett kötvények másodlagos piacára és a szabályozói bánásmóddal közösen hozzájárult a fedezett kötvények kibocsátásának 2013 óta történő növekedéséhez. Ez azonban a magánbefektetők jelentős mértékű kiszorítását eredményezte és az érdekelt felek arra figyelmeztettek, hogy ez a kiszorítási folyamat folytatódhat és végül tönkre teheti a piacot, hacsak az EKB a közeljövőben nem válik le a fedezettkötvény-piacokról. Ezért minden jogalkotási és szabályozási kezdeményezést alaposan mérlegelni kell. A szabályok jelentős megváltoztatása bizonytalanságot okozhat a piacok számára, amelyeknek vissza kell szerezniük az elveszített befektetőket.

2015 óta a Bizottság tőkepiaci unióra vonatkozó kezdeményezésének célja (különösen a fedezett kötvényekre vonatkozó 2015 szeptemberében megrendezett nyilvános konzultáció révén) az európai fedezettkötvény-piacok továbbfejlesztése kellő figyelmet fordítva a nemzeti preferenciákra és keretekre. Ez azért fontos, mert az eszközosztály sikere az évtizedek során kialakult és a helyi hosszú távú pénzügyi szükségletekre, a banki vagy tőkepiaci struktúrákra és a kockázatvállalási hajlandóságra szabott nemzeti keretektől függött. Ezeket az egyedi jellemzőket és rugalmassági tényezőket figyelembe kell venni és alkalmazni kell az európai fedezettkötvény-piacokon, ha azok továbbra is vezető szerepet kívánnak játszani a világban.

INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

20.6.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

43

6

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Burkhard Balz, Udo Bullmann, Esther de Lange, Fabio De Masi, Markus Ferber, Jonás Fernández, Sven Giegold, Brian Hayes, Gunnar Hökmark, Danuta Maria Hübner, Cătălin Sorin Ivan, Petr Ježek, Othmar Karas, Georgios Kyrtsos, Philippe Lamberts, Werner Langen, Bernd Lucke, Olle Ludvigsson, Ivana Maletić, Marisa Matias, Gabriel Mato, Costas Mavrides, Stanisław Ożóg, Dimitrios Papadimoulis, Sirpa Pietikäinen, Pirkko Ruohonen-Lerner, Alfred Sant, Molly Scott Cato, Peter Simon, Kay Swinburne, Paul Tang, Ramon Tremosa i Balcells, Ernest Urtasun, Marco Valli, Cora van Nieuwenhuizen, Jakob von Weizsäcker, Jarosław Wałęsa, Sotirios Zarianopoulos

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Simona Bonafè, Enrique Calvet Chambon, Nessa Childers, Andrea Cozzolino, Mady Delvaux, Jan Keller, Paloma López Bermejo, Luigi Morgano, Romana Tomc, Roberts Zīle

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Jarosław Wałęsa

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

43

+

ALDE

Enrique Calvet Chambon, Petr Ježek, Ramon Tremosa i Balcells, Cora van Nieuwenhuizen

ECR

Bernd Lucke, Stanisław Ożóg, Pirkko Ruohonen-Lerner, Kay Swinburne, Roberts Zīle

PPE

Burkhard Balz, Markus Ferber, Brian Hayes, Gunnar Hökmark, Danuta Maria Hübner, Othmar Karas, Georgios Kyrtsos, Werner Langen, Ivana Maletić, Gabriel Mato, Sirpa Pietikäinen, Romana Tomc, Jarosław Wałęsa, Esther de Lange

S&D

Simona Bonafè, Udo Bullmann, Nessa Childers, Andrea Cozzolino, Mady Delvaux, Jonás Fernández, Neena Gill, Cătălin Sorin Ivan, Jan Keller, Olle Ludvigsson, Costas Mavrides, Luigi Morgano, Alfred Sant, Peter Simon, Paul Tang, Jakob von Weizsäcker

VERTS/ALE

Sven Giegold, Philippe Lamberts, Molly Scott Cato, Ernest Urtasun

6

-

EFDD

Marco Valli

GUE/NGL

Fabio De Masi, Paloma López Bermejo, Marisa Matias, Dimitrios Papadimoulis

NI

Sotirios Zarianopoulos

1

0

ENF

Gerolf Annemans

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

(1)

HL L 257., 2014.8.28., 186. o.

(2)

HL L 176., 2013.6.27., 1. o.

(3)

HL L 173., 2014.6.12., 190. o.

(4)

HL L 314., 2015.12.1., 13. o.

(5)

HL L 195., 2016.7.20., 3. o.

(6)

HL L 11., 2015.1.17., 1. o.

(7)

Az Európai Parlament és a Tanács 2009/65/EK irányelve ( 2009. július 13.) az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról

(8)

Az Európai Parlament és a Tanács 2013. június 26-i 575/2013/EU rendelete a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról

(9)

A Bizottság (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló rendelete (2014. október 10.) az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a hitelintézetekre vonatkozó likviditásfedezeti követelmények tekintetében történő kiegészítéséről

(10)

Az Európai Parlament és a Tanács 2014. május 15-i 2014/59/EU irányelve a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg)

(11)

Ez a fedezeti alapban lévő eszközöket jelzálogokra, állami hitelekre és állami garanciával fedezett eszközökre korlátozza. A tőkekövetelmény-rendelettől némileg eltérve a hajók nem minősülhetnek fedezett kötvényeknek.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat