JELENTÉS az euróövezet gazdaságpolitikájáról

    18.10.2017 - (2017/2114(INI))

    Gazdasági és Monetáris Bizottság
    Előadó: Gunnar Hökmark
    A vélemény előadója (*):
    Yana Toom, Foglalkoztatási és Szociális Bizottság
    (*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 54. cikke


    Eljárás : 2017/2114(INI)
    A dokumentum állapota a plenáris ülésen
    Válasszon egy dokumentumot :  
    A8-0310/2017
    Előterjesztett szövegek :
    A8-0310/2017
    Elfogadott szövegek :

    AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

    az euróövezet gazdaságpolitikájáról

    (2017/2114(INI))

    Az Európai Parlament,

    –  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), különösen annak 121. cikke (2) bekezdésére és 136. cikkére, valamint 1. és 2. jegyzőkönyvére,

    –  tekintettel a Bizottság 2017. május 22-i, a 2017-es országspecifikus ajánlásokról szóló közleményére (COM(2017)0500),

    –  tekintettel „A gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszteréről: a 2017. évi éves növekedési jelentés” című, 2017. február 15-i állásfoglalására[1],

    –  tekintettel „a 2017. évi európai szemeszter: a strukturális reformok haladásának, a makrogazdasági egyensúlyhiány megelőzésének és korrekciójának, valamint az 1176/2011/EU rendelet szerinti részletes vizsgálatok eredményeinek értékelése” című 2017. február 22-i bizottsági közleményre (COM(2017)0090),

    –  tekintettel a Bizottság „2017. évi éves növekedési jelentés”, „a riasztási mechanizmus keretében készült 2017. évi jelentés” és „közös foglalkoztatási jelentéstervezet” című jelentéseire, valamint az euróövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra irányuló bizottsági ajánlásra,

    –  tekintettel a Bizottság „A növekedésbarát euróövezeti költségvetési irányvonal felé” című, 2016. november 16-i közleményére,

    -  tekintettel az Európai Költségvetési Tanács "Az euróövezet egészére nézve megfelelő jövőbeli költségvetési irányvonal értékelése" című, 2017. június 20-i jelentésére,

    -  tekintettel az Európai Központi Bank "Az euróövezet költségvetési irányvonala" című, 182. számú, 2017. januári alkalmi kiadványára,

    –  tekintettel az euróövezet gazdaságpolitikájáról szóló 2017. március 10-i tanácsi ajánlásra,

    –  tekintettel a Tanács 2017. május 23-i, a részletes vizsgálatokról és a 2016. évi országspecifikus ajánlások végrehajtásáról szóló következtetéseire,

    -  tekintettel a két tagállam ellen indított túlzotthiány-eljárás lezárásáról, valamint a gazdasági és fiskális politikáról szóló 2017. június 16-i tanácsi következtetésekre,

    –  tekintettel a Bizottság 2017. májusi, a 2017. év őszére vonatkozó európai gazdasági előrejelzésére,

    –  tekintettel az Eurostat 2017. május 31-i, az egy főre jutó reál GDP-ről, a növekedési rátáról és az összesített számokról szóló részletes adataira,

    –  tekintettel az OECD 2016. november 30-i, a teljes adóbevételről szóló statisztikáira,

    –  tekintettel a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződésre,

      tekintettel a párizsi éghajlatváltozási konferencián 2015. december 12-én elfogadott COP21 megállapodásra,

    –  tekintettel a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló 1466/97/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2011. november 16-i 1175/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[2],

    –  tekintettel a tagállamok költségvetési keretrendszerére vonatkozó követelményekről szóló, 2011. november 8-i 2011/85/EU tanácsi irányelvre[3],

    –  tekintettel a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságoknak az euróövezeten belüli kiigazítására vonatkozó végrehajtási intézkedésekről szóló, 2011. november 16-i 1174/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[4],

    –  tekintettel a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsítására és pontosítására vonatkozó 1467/97/EK rendelet módosításáról szóló, 2011. november 8-i 1177/2011/EU tanácsi rendeletre[5],

    –  tekintettel a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséréről és kiigazításáról szóló, 2011. november 16-i 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[6],

    –  tekintettel a költségvetési felügyelet euróövezetbeli eredményes érvényesítéséről szóló, 2011. november 16-i 1173/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[7],

    –  tekintettel a költségvetésiterv-javaslatok monitoringjára és értékelésére, valamint az euróövezeti tagállamok túlzott hiánya kiigazításának biztosítására vonatkozó közös rendelkezésekről szóló, 2013. május 21-i 473/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[8],

    –  tekintettel a pénzügyi stabilitásuk tekintetében súlyos nehézségekkel küzdő vagy súlyos nehézségek által fenyegetett euróövezeti tagállamok gazdasági és költségvetési felügyeletének megerősítéséről szóló, 2013. május 21-i 472/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[9],

    –  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

    –  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0310/2017),

    A.  mivel a Bizottság előrejelzése szerint az euróövezetben a GDP növekedési üteme 2016-ban 1,8% volt, 2017-ben pedig várhatóan hasonló szinten marad (1,7% , a teljes EU-ban pedig 1,9%), ami meghaladja a válság előtti szintet, de továbbra sem elégséges, és az EU-n belül jelentős különbségek vannak a növekedési rátában; mivel az elmúlt években a magánszektor fogyasztása volt a növekedés fő mozgatórugója, amely idén valószínűleg csökkenni fog a fogyasztói infláció ideiglenes növekedése miatt, azonban középtávon mégis a belföldi kereslet lesz a növekedés motorja; mivel az EU-ban a növekedés továbbra is alacsony ahhoz, hogy a tagállamokban új munkahelyek jöjjenek létre, és sokkal alacsonyabb, mint a világszinten tervezett növekedés;

    B.  mivel az euróövezetben és az EU28-ban a munkanélküliségi ráta 9,3% és 7,8% volt 2017 áprilisában, ami a legalacsonyabb érték 2009 márciusa és 2008 decembere óta; de még mindig magasabb a válság előtti szintnél; mivel az EU-ban továbbra is jelentős különbségek mutatkoznak a munkanélküliség tekintetében, amely 3,2% és 23,2% között mozog; mivel az euróövezetben és az EU28-ban az ifjúsági munkanélküliség 2017 áprilisában még mindig magas szintű volt, konkrétan 18,7%-on, illetve 16,7%-on állt;

    C.  mivel az euróövezetben a költségvetési hiány 2017-ben valószínűleg 1,4%, 2018-ban pedig 1,3% lesz, azonban az egyes tagállamok teljesítménye várhatóan egyenetlen lesz; mivel az euróövezetben a GDP arányos államadósság 2017-ben várhatóan 90,3%, 2018-ban pedig 89,0% lesz;

    D.  mivel a globális gazdasági növekedés még mindig törékeny, és az euróövezet gazdasága fokozott bizonytalansággal, illetve fontos belső és külső politikai kihívásokkal néz szembe;

    E.  mivel az EU kiugróan alacsony termelékenysége és a globális versenyképessége szociálisan kiegyensúlyozott strukturális reformokat, folyamatos költségvetési erőfeszítéseket és beruházásokat tesz szükségessé a tagállamok részéről annak érdekében, hogy fenntartható és inkluzív növekedést és a foglalkoztatást lehessen biztosítani, és felfelé irányuló konvergenciát lehessen megvalósítani más globális gazdaságokkal és az EU-n belül egyaránt;

    F.  mivel az euróövezetben a foglalkoztatási ráta 2016-ban 1,4%-kal nőtt; mivel 2017 márciusában a munkanélküliségi ráta 9,5%-os volt, és a 2016. márciusi 10,2%-hoz képest csökkenést mutatott; mivel a közelmúltbeli javulás ellenére a munkanélküliségi ráták még nem tértek vissza a válság előtti szintekre;

    G.  mivel a foglalkoztatási ráta 2016-ban 1,2%-kal nőtt az EU-28 országaiban és 234,2 millió ember állt foglalkoztatásban 2017 első negyedében, ami a valaha feljegyzett legmagasabb szám[10]; mivel a gazdasági növekedésnek köszönhetően létrehozott munkahelyek jelentős száma azonban kihívásokat rejt magában, például azt, hogy a ledolgozott órák száma nem éri el teljes mértékben a korábbi szintet, és hogy szerény mértékű a termelékenység növekedése; mivel ha ezek a tényezők tartósak maradnak, további nyomás nehezedhet a hosszú távú gazdasági növekedésre és a társadalmi kohézióra az EU-ban[11];

    H.  mivel a nők foglalkoztatási rátája általában alacsonyabb: 2015-ben az EU 28 tagállamában a foglalkoztatási ráta a 20–64 év közötti férfiak esetében 75,9 %, míg a nők esetében 64,3 % volt;

    I.  mivel 2017 márciusában az ifjúsági munkanélküliségi ráta az euróövezetben 19,4%-os volt, szemben a 2016. márciusi 21,3%-kal; mivel az ifjúsági munkanélküliség továbbra is elfogadhatatlanul magas; mivel 2015-ben a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok (NEET-fiatal) aránya továbbra is magas, és a 15–29 évesek 14,8%-át teszi ki, vagyis 14 millió embert érint; mivel a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok a becslések szerint évente 153 milliárd euróba kerülnek az Uniónak (a GDP 1,21%-a) ellátások, elmaradt bevételek és adók formájában[12], míg az ifjúsági garanciarendszerek létrehozásának éves teljes becsült költsége az euróövezetben 21 milliárd euró lenne, azaz a GDP 0,22%-a; mivel jelenleg 1 milliárd eurót fordítanak az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés tervére, amelyet az Európai Szociális Alap által a 2017–2020 közötti időszakra biztosított 1 milliárd euróval egészítenek ki;

    J.  mivel azonban az EU-28 területén a tartós munkanélküliség a 2014-es 5%-ról 4%-ra csökkent 2016-ban, ami továbbra is aggodalomra ad okot, és a teljes munkanélküliség majdnem felének felel meg; aggodalommal állapítja meg, hogy a 2016-os 2,5%-os nagyon tartós munkanélküliségi ráta még mindig 1%-kal több a 2008-as adatnál; mivel továbbra is nagy különbségek vannak a tagállamok között;

    K.  mivel számos tagállamban a munkaképes korú népesség és a munkaerő az alacsony születési arány következtében továbbra is csökken; mivel a nők foglalkoztatása, valamint a migránsok, menekültek és menedékkérők folyamatos áramlása lehetőséget biztosít a tagállamoknak arra, hogy megküzdjenek ezzel a problémával, és megerősítsék az Unióban a munkaerőt;

    L.  mivel az Európa 2020 stratégia öt célkitűzésének egyike szerint legalább 20 millióval kell csökkenteni a szegénység és a társadalmi kirekesztés által sújtott, illetve veszélyeztetett lakosok számát; mivel a szegénység csökken, 2015-ben ugyanis 4,8 millióval kevesebben voltak kitéve a szegénység és a társadalmi kirekesztettség kockázatának, mint 2012-ben; mivel ez a 2015. évi szám 1,6 millióval még mindig meghaladja a 2008. évi számot; mivel 2012-ben az EU-ban 32,2 millió fogyatékossággal élő személy volt kitéve a szegénység és a társadalmi kirekesztettség kockázatának; mivel az EU-28 területén 2013-ban 26,5 millió gyermek volt kitéve a szegénység és a társadalmi kirekesztettség kockázatának; mivel a szegénység vagy kirekesztettség kockázatának kitettek aránya még mindig elfogadhatatlanul magas, mintegy 23,7%, és bizonyos tagállamokban továbbra is rendkívül magas; mivel ezenfelül az energiaszegénység továbbra is olyan magas, hogy az Unió lakosságának érintett 11%-a a gazdasági hátrány ördögi körébe kerül;

    M.  mivel az egyes tagállamokbeli munkaerőpiaci körülmények és teljesítmények között lényeges különbségek vannak, bár ezen eltérések csökkenő tendenciát mutatnak;

    N.  mivel a foglalkoztatás és munka új formái a munkaerőpiac digitális forradalmával egyre elterjedtebbé válnak;

    1.  üdvözli az európai gazdaság egyre szélesebb alapokon nyugvó javuló teljesítményét, amelyet a válság előtti szintet meghaladó, mérsékelt GDP-növekedés és csökkenő, de még mindig magas munkanélküliség arány támaszt alá; úgy véli, hogy e pozitív tendencia az elmúlt években alkalmazott szakpolitikáknak köszönhető; megjegyzi, hogy a szerény mértékű fellendülés azonban továbbra is törékeny és egyenlőtlenül oszlik meg a társadalmi rétegek és régiók között, és hogy az egy főre jutó GDP közel áll a stagnáláshoz; sajnálja, hogy a gazdasági fejlődést továbbra is a válság örökségei terhelik; megjegyzi, hogy a jelentős előrelépések ellenére az adósságszint számos tagállamban meghaladja a stabilitási és növekedési paktumban meghatározott küszöbértéket;

    2.  aggodalommal állapítja meg, hogy a GDP és a termelékenység növekedési aránya jóval a teljes potenciál alatt marad, és hangsúlyozza, hogy ezért nincs ok önelégültségre, valamint hogy ez a mérsékelt fellendülés rendíthetetlen erőfeszítéseket igényel, ha erősebb ellenállóképességre és hosszú távú fenntarthatóságra vágyunk nagyobb növekedéssel és foglalkoztatással;

    3.  rámutat, hogy Európában vannak kiaknázatlan gazdasági lehetőségek, mivel a növekedés és a foglalkoztatottság egyenlőtlenül oszlik meg; hangsúlyozza, hogy ennek oka a tagállami gazdaságok heterogén teljesítménye; hangsúlyozza, hogy a szociálisan kiegyensúlyozott strukturális reformok végrehajtása és az állami és magánberuházások növelése a tagállamokban és az EU-ban egyaránt legalább 1%-kal magasabb növekedést eredményezhetne; elismeri, hogy a gazdaság- és adópolitikai koordináció továbbra is az európai szemeszter fő prioritása kell maradjon, hiszen az hozzájárul az EU-n belüli konvergencia és stabilitás biztosításához;

    4.  úgy véli, hogy az általános versenyképesség javítására és nagyobb fokú felfelé irányuló konvergenciára is szükség lenne annak érdekében, hogy hosszabb távon fenn lehessen tartani a gazdasági fellendülést az EU-ban és az euróövezetben; úgy véli, hogy a meglévő gazdasági és foglalkoztatási mutatók rendkívül fontosak a fenntartható és inkluzív növekedés biztosításához;

    5.  úgy véli, hogy ennek megvalósítása érdekében javítani kell a növekedés strukturális feltételeit; úgy véli, hogy hosszú távon az összes tagállam potenciális növekedésének legalább 3%-ra kellene nőnie; ahhoz, hogy ez megvalósuljon, nagyobb hangsúlyt kell helyezni a gazdasági konvergenciára, egyértelmű mutatókat kell kidolgozni arra vonatkozóan, hogy miként lehet javítani a tagállamok potenciális növekedését, és e mutatók szükséges iránymutatásként szolgálhatnának a szakpolitikai intézkedésekhez; rámutat, hogy egy ilyen rendszeres teljesítményértékelésnek megfelelően szem előtt kellene tartania a tagállamok egyedi strukturális erősségeit és gyengeségeit, és befogadó és fenntartható növekedési célkitűzést kell követni; nem csak olyan területekre kell kiterjednie, mint a digitális gazdaság, a szolgáltatási ágazat, az energiapiac, hanem olyanokra is, amilyen a közszolgáltatások minősége, a befektetési feltételek, az oktatási rendszerek befogadóképessége és felkészültsége;

    6.  hangsúlyozza, hogy ez kiegészítené azokat a folyamatban lévő erőfeszítéseket, amelyek a nemzeti költségvetések minőségének és irányításának javítására irányulnak a növekedést ösztönző tényezők uniós költségvetési szabályokkal összhangban történő kezelése révén, maradéktalanul tiszteletben tartva a jelenlegi rugalmasságát;

    Strukturális politikák

    7.  úgy véli, hogy az euróövezet egyenetlen növekedése és foglalkoztatási helyzete a gazdaságpolitikák jobb koordinációját teszi szükségessé, különösen az országspecifikus ajánlásokat illető erősebb és átfogó nemzeti felelősségvállalás és azok megbízható végrehajtása révén, többek között a felfelé irányuló konvergencia előmozdítása érdekében, beleértve az uniós jogszabályok jobb végrehajtását és teljesítését is; rámutat arra, hogy a reformoknak figyelembe kell venniük az egyes tagállamok sajátos helyzetét és kihívásait; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a strukturális reformok és az uniós kiadások összhangját; ennek kapcsán emlékeztet a technikai segítségnyújtás jelentőségére is, hogy támogatást lehessen nyújtani a tagállamoknak a kapacitásépítéshez és egy partnerségi alapú megközelítéshez, ami jobb elszámoltathatóságot és az országspecifikus ajánlások eredményesebb végrehajtását eredményezné;

    8.   rámutat, hogy az euróövezet országaiban túl magas az ifjúsági munkanélküliség, és hogy a nagy és tartós ifjúsági munkanélküliség hosszú távú strukturális kockázatot jelent; egyetért azzal, hogy a válság örökségének kezelése – a tartós munkanélküliség, a készségeket és képességeket nem teljes kiaknázása, az elöregedő társadalmak és a magán- és az államadósság magas szintje – sürgős prioritás marad, amely fenntartható és inkluzív reformok végrehajtását teszi szükségessé;

    9.  úgy véli, hogy a válság öröksége, például néhány gazdasági ágazatban jellemző magas fokú eladósodottság és munkanélküliség továbbra is visszahúzza a fenntartható növekedést és potenciális rendszerszintű kockázatokat hordoz; felszólítja a tagállamokat, hogy csökkentsék a túlzott eladósodottságot; e tekintetben aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a nemteljesítő hitelek egyes tagállamokban megfigyelhető tartósan magas aránya továbbgyűrűző hatásokat gyakorolhat más tagállamokban, illetve bankok és államháztartások között, ami kockázatot jelent Európa pénzügyi stabilitására nézve; megjegyzi, hogy a pénzügyi ágazatban megerősítették a tőkepuffereket, ugyanakkor kihívást jelent az alacsony jövedelmezőség, valamint a nemteljesítő hitelek magas szintje; meggyőződése, hogy egy nemteljesítő hitelekkel foglalkozó, a adott esetben a nemzeti és európai szintű szakpolitikai fellépéseket kiegészítő uniós stratégia átfogóbb megoldást jelenthetne;

    10.  úgy véli, hogy az üzleti környezet javítását célzó reformokra és kezdeményezésekre van szükség az euróövezeten belüli termelékenység, az árakon és nem árakon alapuló versenyképesség, a beruházások és a foglalkoztatás fellendítéséhez; úgy véli, hogy további erőfeszítésekre van szükség a kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférésének elősegítése érdekében, ami kulcsfontosságú tényező a vállalkozások számára az innováció és a bővítés szempontjából; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a kínálati és keresleti oldalhoz alkalmazkodó jövőorientált reformok fontosságát;

    11.  úgy véli, hogy a jól működő és termelékeny munkaerőpiacok, megfelelő szintű szociális védelemmel és párbeszéddel kombinálva hozzájárulnak a foglalkoztatás növeléséhez és a fenntartható növekedés biztosításához; hangsúlyozza a már egyszer elért magas foglalkoztatási arány fenntartásának fontosságát; megjegyzi, hogy a szakemberhiány, az öregedő társadalmak, valamint számos más kihívás hátráltatja a foglalkoztatás további növekedését és a munkanélküliség szintjének csökkentését a tagállamokban;

    12.  hangsúlyozza a növekedésbarát bérfejlesztés fontosságát, amely megfelelő életkörülményeket biztosít, összhangban áll a termelékenységgel és figyelembe veszi a versenyképességet; tudomásul veszi, hogy a bérnövekedés várhatóan viszonylag szerény lesz; úgy véli, hogy a termelékenység növekedésének a strukturális reformok elsődleges célkitűzésének kell lennie; egyetért a Bizottsággal abban, hogy növekedhetnek a bérek, ami kapcsolódó pozitív hatásokkal járhat az összesített fogyasztásra nézve;

    13.  hangsúlyozza, hogy az adóztatásnak támogatnia kell a versenyképességet, a beruházásokat és a munkahelyteremtést; adóreformokat szorgalmaz az adóbeszedés javítása, az adókikerülés, az adókijátszás és az agresszív adótervezés megelőzése, valamint Európában a munkára nehezedő súlyos adóteher megoldása érdekében, egyúttal biztosítva a szociális védelmi rendszer fenntarthatóságát; úgy véli, hogy a munkát terhelő adók csökkentése növelné a foglalkoztatást és ösztönözné a növekedést; hangsúlyozza, hogy a költségvetési ösztönzés, ahol lehetséges, többek között alacsonyabb adók révén, támogatja a belföldi keresletet, a szociális biztonságot, valamint a beruházási és munkaerő-kínálatot;

    Beruházások

    14.  egyetért azzal, hogy a gazdasági fellendülést, különösen az innováció területén magán- és állami beruházásokkal kell támogatni, és megállapítja, hogy továbbra is fennáll a beruházási szakadék az euróövezetben; üdvözli, hogy egyes tagállamokban a beruházások szintje már meghaladja a válság előtti szintet, és sajnálja, hogy másokban a beruházások még mindig elmaradnak vagy nem haladnak megfelelő sebességgel; hangsúlyozza, hogy a válság kitörése óta kialakult beruházási szakadék kezeléséhez további intézkedésekre van szükség;

    15.  úgy véli, hogy a magán- és állami beruházások előtt álló akadályok megszüntetését célzó reformok lehetővé tennék a gazdasági tevékenység azonnali támogatását, és ezzel egyidejűleg megteremtenék a hosszú távú fenntartható növekedés feltételeit; rámutat, hogy az oktatásba, az innovációba és a kutatás-fejlesztésbe történő beruházások lehetővé tennék a tudásalapú gazdasághoz való jobb alkalmazkodást; hangsúlyozza, hogy a tőkepiaci unió megvalósítása kulcsfontosságú tényező a beruházások vonzása és növelése, valamint a növekedés és a foglalkoztatás finanszírozásának javítása tekintetében;

    16.  úgy véli, hogy a kutatás, a technológia és az oktatás alapvető fontosságú az euróövezet hosszú távú gazdasági fejlődése szempontjából; rámutat az ezeken a területeken történő beruházások terén a tagállamok között megfigyelhető különbségekre, és hangsúlyozza, hogy a beruházásoknak hozzá kell járulniuk az innovációhoz és lehetővé kell tenniük a tudásalapú gazdaságra való átállást, összhangban az Európa 2020 stratégiával;

    17.  üdvözli, hogy időben megállapodás született az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) felülvizsgálatáról, ami elő fogja segíteni az eszköz hatékonyságának javítását és a végrehajtása terén eddig tapasztalt hiányosságok orvoslását több, nagy potenciállal rendelkező projekt finanszírozásának a megkönnyítésével, szigorúan biztosítva a kiegészítő jelleg érvényesülését, valamint a földrajzi lefedettség javítását olyan beruházások támogatásával, amelyek egyébként nem valósulnának meg;

    18.  megjegyzi, hogy az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) és az ESBA céljai eltérőek, és ezért továbbra is fontosnak tartja az esb-alapokat, többek között a fenntartható strukturális reformok támogatása terén;

    19.   hangsúlyozza, hogy egy teljesen működőképes tőkepiaci unió hosszú távon képes lesz alternatív finanszírozást nyújtani a kkv-knak, kiegészítve a banki ágazat nyújtotta finanszírozást; kiemeli, hogy a kkv-k az európai gazdaság gerincét alkotják, és úgy véli, hogy a finanszírozáshoz való hozzáférésük javítása és a tevékenységükhöz kapcsolódó üzleti bizonytalanság elleni fellépés az egyik fő prioritás kell legyen az euróövezet versenyképességének javítása érdekében; hangsúlyozza, hogy csökkenteni kell a bürokratikus terheket, ésszerűsíteni kell állami szolgáltatásokat és hatékonyabbá kell tenni azokat;

    Költségvetési politikák

    20.  úgy véli, hogy az óvatos és tervezhető politikák alapvető szerepet játszanak az euróövezet és az egész Unió stabilitása tekintetében; hangsúlyozza, hogy a költségvetési politikák erőteljes összehangolása, megfelelő végrehajtása és az uniós jogszabályoknak való megfelelése – beleértve a meglévő vonatkozó rugalmassági záradékok teljes körű tiszteletben tartását is – jogi követelmény, és egyben a gazdasági és monetáris unió (GMU) megfelelő működésének kulcsa;

    21.  üdvözli e tekintetben, hogy az államháztartás javulni látszik, mivel a hiány az euróövezetben várhatóan csökkenni fog; azonban annak megelőzése érdekében, hogy a tagállamok sebezhetők legyenek a külső megrázkódtatásokkal szemben, folytatni kell az adósságteher csökkentésére irányuló erőfeszítéseket és támogatni kell a gazdasági növekedést;

    22.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy az államadósság egyes tagállamokban továbbra is magas, és hogy az államháztartást fenntarthatóvá kell tenni, ösztönözve a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést; ennek kapcsán rámutat, hogy az alacsony kamatlábak, a laza monetáris politika, az egyszeri intézkedések és az adósságterhet enyhítő más tényezők csak átmeneti jellegűek, valamint hogy ennek érdekében az államháztartásoknak fenntarthatóknak kell lenniük és figyelembe kell venniük a jövőbeli kötelezettségeket, és hosszú távú növekedésre kell törekedjenek; rámutat, hogy az adósságszolgálat költségeinek lehetséges növekedésére; kiemeli az átfogó adósságszintek csökkentésének fontosságát;

    23.  hangsúlyozza, hogy a nemzeti és az euróövezeti szintű költségvetési irányvonalaknak egyensúlyba kell hozniuk az államháztartások hosszú távú, a Stabilitási és Növekedési Paktumot teljes mértékben betartó és rugalmassági rendelkezéseit tiszteletben tartó fenntarthatóságát és a rövid távú makrogazdasági stabilizációt;

    24.  rámutat, hogy a jelenlegi összesített euróövezeti költségvetési irányvonal 2016-ban nagyjából semleges maradt, és a tervek szerint 2017-ben is az lesz; emlékeztet, hogy a Bizottság 2016-os közleményében pozitív költségvetési irányvonalra hívott fel, és hogy az eurócsoport, miután megállapította, hogy a nagyjából semleges 2017-es költségvetési irányvonal megfelelő egyensúlyt alakított ki, megállapodott annak fontosságában, hogy hangsúlyozni kell a megfelelő egyensúly kialakítását a fenntarthatóság biztosításának igénye és a beruházásoknak a fellendülés erősítése érdekében történő támogatása között, ezzel is hozzájárulva egy kiegyensúlyozottabb szakpolitikai mixhez; e tekintetben tudomásul veszi a független Európai Költségvetési Tanács (EKT) által 2017. június 20-án készített, az euróövezet egészére nézve megfelelő jövőbeli költségvetési irányvonal első értékelését; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy saját körülményeiknek megfelelő költségvetési irányvonalat dolgozzanak ki;

    25.  hangsúlyozza azonban, hogy az összesített szemléletnek figyelembe kellene vennie a tagállamok egymáshoz képest heterogén helyzetét, és hogy különbséget kell tenni az egyes tagállamoktól megkövetelt költségvetési politikák között; hangsúlyozza, hogy egy összesített költségvetési irányvonal koncepciója nem vonhatja magával azt, hogy az egyes tagállamok többletjei és deficitjei ellentételezik egymást;

    Országspecifikus ajánlások

    26.  megjegyzi, hogy a 2016-os ajánlások kétharmada területén a tagállamok az idők során legalább „bizonyos előrelépést” értek el; úgy véli azonban, hogy az országspecifikus ajánlások végrehajtása még mindig hiányos, ami veszélyezteti a konvergencia folyamatát az euróövezetben; úgy véli, hogy a tagállamok viselik annak felelősségét, ha nem hajtják végre az országspecifikus ajánlásokat, ezért nagyobb kötelezettségvállalást vár el a tagállamoktól, hogy megtegyék a megállapított országspecifikus ajánlásokon alapuló szükséges politikai intézkedéseket;

    27.  elismeri, hogy a tagállamok előrelépést tettek az országspecifikus ajánlások végrehajtása terén a költségvetési politika és az aktív munkaerőpiaci politikák területén, viszont nem történt elég előrelépés az olyan területeken, mint például a szolgáltatások terén megvalósuló piaci verseny és az üzleti környezet; erősebb elkötelezettséget vár el a tagállamoktól az országspecifikus ajánlásokon alapuló azon politikai intézkedések meghozatala mellett, amelyek végrehajtása kulcsfontosságú az euróövezeti egyensúlyhiányok orvoslásához;

    28.  üdvözli a Bizottság arra irányuló ajánlását, hogy több tagállam vonatkozásában is lezárja a túlzott hiány esetén követendő eljárást; üdvözli az ezen tagállamok által a költségvetések és a reformok terén annak érdekében tett múltbeli és jelenlegi erőfeszítéseket, hogy megszüntessék ellenük az eljárást, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy folytatni kell az erőfeszítéseket az államháztartások fenntarthatóságának hosszú távú biztosítása érdekében, ugyanakkor ösztönözve a növekedést és a munkahelyteremtést; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a Stabilitási és Növekedési Paktum megfelelő végrehajtását, konzisztensen alkalmazva annak szabályait;

    29.  megjegyzi, hogy hogy 12 tagállamban tapasztalható különböző jellegű és súlyosságú makrogazdasági egyensúlyhiány, és ezek az egyensúlyhiányok hat tagállam esetén túlzottak; tudomásul veszi a Bizottság következtetéseit, hogy jelenleg nincs ok a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás tekintetében magasabb fokozat érvényesítésére egyik tagállam esetében sem;

    30.  hangsúlyozza, hogy a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás célja az, hogy az egyes tagállamokban megakadályozza olyan egyensúlyhiány kialakulását, amely más tagállamokra átgyűrűző negatív hatásokat gyakorolhat;

    31.  ezért rendkívül fontosnak tartja, hogy valamennyi tagállam megtegye a szükséges szakpolitikai intézkedéseket a makroökonómiai egyensúlyhiányok kezelése érdekében, különös tekintettel az eladósodottság magas szintjére, a jelenlegi folyófizetésimérleg-többletre és a versenyképesség eltérő szintjére, valamint kötelezze el magát olyan szociálisan kiegyensúlyozott és inkluzív strukturális reformok mellett, amelyek garantálják valamennyi tagállam gazdasági fenntarthatóságát, ezáltal biztosítva az európai gazdaság átfogó versenyképességét és ellenállóképességét;

    Ágazati hozzájárulások az euróövezet gazdaságpolitikájáról szóló jelentéshez

    Foglalkoztatási és szociálpolitika

    32.  úgy véli, hogy folyamatosan törekedni kell az európai szemeszter folyamatának gazdasági és társadalmi dimenziója közötti egyensúly kialakítására, illetve az olyan, társadalmi és gazdasági szempontból kiegyensúlyozott strukturális reformok támogatására, amelyek csökkentik az egyenlőtlenségeket és elősegítik a minőségi munkahelyeket, fenntartható növekedést és szociális beruházást eredményező tisztességes munkahelyek kialakítását; támogatja a szociális mutatók eredménytáblájának alkalmazását az európai szemeszteren belül; arra szólít fel, hogy az országspecifikus ajánlásokban fektessenek nagyobb hangsúlyt a munkaerőpiacon tapasztalt strukturális egyensúlyhiányokra;

    33.  megismétli arra vonatkozó felhívását, hogy a három új kiemelt foglalkoztatási mutatóra fektessenek ugyanakkora hangsúlyt, mint a meglévő gazdasági mutatókra, ezáltal garantálva a belső egyensúlyhiányok jobb értékelését és a strukturális reformok hatékonyabbá tételét; javasolja egy nem büntető, szociális egyenlőtlenségek kezelésére irányuló eljárás bevezetését az országspecifikus ajánlások tervezésénél a szociális normák romlásának irányába mutató verseny megakadályozása érdekében, a szociális és foglalkozási mutatók makrogazdasági felügyeleten belüli hatékony használatára építve; megjegyzi, hogy az egyenlőtlenség nagyjából tíz tagállamban fokozódott, és ez az EU egyik legfőbb társadalmi-gazdasági kihívása[13];

    34.  kiemeli, hogy a szociálisan felelős reformoknak a szolidaritásra, az integrációra, a társadalmi igazságosságra és a javak igazságos elosztására kell épülniük; hangsúlyozza, hogy olyan reformokat kell bevezetni, amelyek tartósan támogatják a társadalmi és gazdasági fellendülést, minőségi foglalkoztatást hoznak létre, fellendítik a társadalmi és területi kohéziót, védik a veszélyeztetett csoportokat és valamennyi polgár számára javítják az életszínvonalat;

    35.  úgy véli, hogy az európai szemeszter folyamatának segíteni kellene abban, hogy ne csak a meglévő, hanem a megjelenő társadalmi kihívásokat is kezeljék a nagyobb gazdasági hatékonyság, illetve a társadalmilag összetartóbb Európai Unió megteremtése érdekében; ebben a tekintetben elismeri, hogy szükség van az uniós szakpolitikák társadalmi hatásának értékelésére;

    36.  felszólítja a Bizottságot, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi kereten túl is biztosítson megfelelő finanszírozást az ifjúsági munkanélküliség elleni fellépésre, amely továbbra is elfogadhatatlanul magas az Unióban, valamint folytassa az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést (IFK), egyúttal javítsa annak működését és végrehajtását, illetve vegye figyelembe az Európai Számvevőszék ifjúsági munkanélküliségről és az IFK felhasználásáról szóló különjelentésének legújabb eredményeit; felhívja a tagállamokat, hogy hajtsák végre az Európai Számvevőszék ajánlásait és biztosítsák az ifjúsági garanciához való teljes körű hozzáférést; sajnálattal veszi tudomásul, hogy az ESZA költségvetését – beleértve az IFK-t is – az Európai Szolidaritási Testületbe csoportosítják át, amelyet ehelyett a jelenlegi többéves pénzügyi keretről szóló rendelet értelmében rendelkezésre álló összes pénzügyi eszköz felhasználása révén kellene finanszírozni; hangsúlyozza a létrehozott munkahelyek mennyiségi és minőségi értékelésének szükségességét; hangsúlyozza, hogy az uniós támogatás nem helyettesítheti a nemzeti szociális juttatásokat;

    37.  hangsúlyozza, hogy az ifjúsági garancia végrehajtását meg kell erősíteni nemzeti, regionális és helyi szinten, és hogy a rendszer fontos szerepet játszik az iskolából vagy képzésből a munkába való átmenet terén; rámutat arra, hogy különös figyelmet kell fordítani a fiatal nőkre és lányokra, akik nemi vonatkozású akadályokkal szembesülhetnek a jó minőségű állásajánlatok, a továbbképzés, a tanulószerződéses gyakorlati képzések vagy a gyakornoki állások megszerzése során; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy az ifjúsági garancia eljusson azokhoz a fiatalokhoz, akiknek többféle kirekesztéssel és mélyszegénységgel kell megküzdeniük;

    38.  felszólítja a tagállamokat, hogy hajtsák végre a Tanács 2016. február 15-i ajánlásában foglalt javaslatokat a tartósan munkanélküli személyek munkaerő-piaci integrációjával kapcsolatban[14];

    39.  úgy véli, hogy megfelelő finanszírozás révén, a környezeti, munkavállalói, dolgozói, egészségügyi és fogyasztói védelemre összpontosítva ki kell bővíteni az aktív és fenntartható munkaerőpiaci politikák hatályát és növelni kell azok eredményességét és hatékonyságát; úgy véli, hogy meg kell oldani a dolgozói szegénység problémáját;

    40.  sajnálja, hogy az értékelésből és ajánlásokból álló csomagban a Bizottság figyelmen kívül hagyta a szociális gazdaságot; emlékeztet arra, hogy ez az ágazat kétmillió vállalatot ölel fel, amelyek több mint 14 millió embert foglalkoztatnak, hozzájárulva a 2020-as célkitűzések megvalósításához; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szociális gazdasággal kapcsolatos európai cselekvési terven keresztül ismerjék el jobban a szociális vállalkozásokat, és biztosítsanak nekik kiemelt helyet; úgy véli, hogy az elismerés hiánya hátrányosan befolyásolja a pénzforrásokhoz való hozzáférésüket; kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő az egyesületek, alapítványok és kölcsönös önsegélyező társaságok európai statútumára vonatkozó javaslatot;

    41.  emlékeztet arra, hogy támogatni kell és meg kell erősíteni a szociális párbeszédet, a kollektív tárgyalásokat és a munkavállalók pozícióját a bérmegállapítási rendszerekben, melyek rendkívül fontos szerepet játszanak a színvonalas munkakörülmények kialakításában; hangsúlyozza, hogy a munkajog és a magas szintű szociális normák alapvető szerepet töltenek be a szociális piacgazdaságban, a jövedelmek támogatásában, valamint a kapacitásokba történő beruházások ösztönzésében; hangsúlyozza, hogy az uniós jognak tiszteletben kell tartania a szakszervezeti jogokat és szabadságokat, meg kell felelnie a kollektív szerződéseknek a tagállamok gyakorlatával összhangban, és biztosítania kell a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmódot;

    42.  felszólítja a Bizottságot, hogy építsen az Európai Parlament állásfoglalására és terjesszen elő ambiciózus javaslatokat az erős szociális jogok európai pillérére vonatkozóan, és maradéktalanul képviselje a Szerződésben rögzített társadalmi célokat annak érdekében, hogy mindenkinek javuljanak az élet- és munkakörülményei és mindenki számára biztosítva legyenek a megfelelő lehetőségek;

    43.  figyelmeztet arra, hogy az Unióban csökken a munkajövedelmek aránya, nőnek a bér- és jövedelmi egyenlőtlenségek és nő a dolgozói szegénység aránya; emlékeztet arra, hogy az ENSZ 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata az ILO 1919. évi alapokmányához hasonlóan elismeri, hogy a munkavállalóknak megélhetésüket biztosító munkabért kell kapniuk, és minden emberi jogi nyilatkozat egyetért abban, hogy a jövedelemnek elegendőnek kell lennie egy család fenntartásához;

    44.  hangsúlyozza, hogy a béreknek lehetővé kell tenniük a munkavállalók számára saját és családjuk szükségleteinek kielégítését, valamint azt, hogy az Európai Unióban minden munkavállalónak a megélhetését biztosító olyan bérezésben kell részesülnie, amely nem pusztán az alapvető élelmiszer- és ruházati cikkekhez és lakhatáshoz elégséges, hanem arra is, hogy fedezze az egészségügyi ellátást, az oktatást, a közlekedést, a kikapcsolódást és némi megtakarítást is az olyan előre nem látható eseményekre, mint például a betegségek és a balesetek; hangsúlyozza, hogy ez az a tisztességes megélhetési szint, amelyet a létminimumnak biztosítania kell a munkavállalók és családjaik számára az EU-ban;

    45.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, miként lehetne megállapítani, hogy a létminimum mit foglal magában, és azt hogyan kell mérni, így referenciaeszközül szolgálhatna a szociális partnerek számára, és elősegíthetné az ezzel kapcsolatos bevált gyakorlatok megosztását;

    46.   emlékeztet arra, hogy a tisztességes bérezés nemcsak a társadalmi kohézió, hanem az erős gazdaság és a termelékeny munkaerő szempontjából is fontos; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a munkahelyek minőségének javítása és a bérszóródás csökkentése érdekében;

    47.  rámutat, hogy európai szinten folyamatosan össze kell hangolni a társadalombiztosítási rendszereket, amelyekért a tagállamok felelősek; hangsúlyozza, hogy a társadalombiztosítási rendszerek fenntarthatóságának és méltányosságának biztosítása abszolút prioritást élvez, mivel ez az európai szociális modell központi pillére; kiemeli, hogy a megfelelő, fenntartható nyugdíj egyetemes jog; felszólítja a tagállamokat, hogy a folyamatos demográfiai változás fényében biztosítsák a megfelelő és fenntartható nyugdíjjárulékokat; hangsúlyozza, hogy a nyugdíjrendszereknek biztosítani kell a szegénységi küszöb feletti, megfelelő nyugdíjjövedelmet, és lehetővé kell tenni a nyugdíjasok számára életszínvonaluk fenntartását; úgy véli, hogy a fenntartható, biztonságos és megfelelő nyugdíj nők és férfiak számára történő biztosításának legjobb módja az, ha növelik az általános foglalkoztatási rátát és a minőségi munkahelyek számát minden életkorban, valamint javítják a munka- és foglalkoztatási feltételeket; rámutat, hogy a nyugdíjak terén továbbra is jelentős a nemek között fennálló egyenlőtlenség, és ennek negatív társadalmi és gazdasági következményei vannak; ebben a tekintetben kiemeli a nők munkaerőpiaci integrációjának és egyéb, a nemek közötti bérszakadék és az időskori szegénység felszámolását célzó intézkedések fontosságát; úgy véli, hogy a nyugdíjrendszerek és különösen a nyugdíjkorhatár reformjának többek között tükröznie kellene a munkaerőpiaci tendenciákat, a születési rátákat, az egészségügy helyzetét és a jólét mértékét, a munkafeltételeket és a gazdasági függőségi rátát is;

    48.  úgy véli, hogy e reformoknak figyelembe kell venniük a munkavállalók millióinak – különösen a nők, a fiatalok, az önálló vállalkozók – helyzetét Európában, akik a bizonytalan foglalkoztatás, az önhibán kívüli munkanélküliség és a csökkentett munkaidő problémájával küzdenek;

    49.  felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is fordítson különös figyelmet a gyermekgondozási szolgáltatások javítására és a rugalmas munkaidő-beosztásra, valamint az idősödő férfiak és nők, illetve egyéb eltartottak szükségleteire a tartós ápolás-gondozást tekintve;

    50.  kiemeli, hogy különösen a digitális készségek és a programozás, illetve az ágazat növekedéséhez szükséges egyéb készségek területén elégtelenek és nem megfelelően összpontosítottak a készségfejlesztésre és az egész életen át tartó tanulásra irányuló beruházások, ami alááshatja az Unió versenyképességét; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a tudás és a bevált gyakorlatok jobb megosztását, valamint az uniós szintű együttműködés erősítését, hogy a képesítések és az ahhoz kapcsolódó oktatás, a képzési programok és tantervek frissítése révén elősegítse a készségfejlesztést; megemlíti a nem formális és informális tanulási környezetben megszerzett készségek és kompetenciák jelentőségét; hangsúlyozza ezért, hogy feltétlenül létre kell hozni egy rendszert a nem formális és informális keretek között – különösen önkéntes tevékenységek révén – elsajátított tudás ellenőrzésére;

    51.  úgy véli, hogy a szakemberhiány és a strukturális munkaerőhiány leküzdése érdekében szükség van a készségek kereslettel való jobb összehangolására és a képesítések kölcsönös elismerésének javítására; felhívja a figyelmet arra, hogy a szakképzés és a gyakornoki rendszer fontos szerepet tölthet be e téren; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy páneurópai készségigény-előrejelzési eszközt, többek között a növekvő ágazatokban szükséges készségek tekintetében; úgy véli, hogy a készségek iránti jövőbeni igények előrejelzéséhez valamennyi szinten minden munkaerő-piaci érdekelt felet erőteljesen be kell vonni;

    52.  sürgeti a Bizottságot, hogy a fiatalok közötti nagyobb mobilitás érdekében, ideértve a tanulószerződéses gyakorlati képzéseket is, alakítsa ki a megfelelő mechanizmusokat; felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a tanulószerződéses gyakorlati képzési formát, és teljes mértékben használják fel a gyakornokok számára rendelkezésre álló ERASMUS+ alapokat, és ezzel garantálják az ilyen formában folytatott képzés színvonalát és vonzerejét; az EURES-rendelet jobb végrehajtására szólít fel; kiemeli, hogy a közigazgatás és az érintettek közötti jobb helyi szintű együttműködés, valamint a különféle kormányzati szintek közötti jobb szinergiák elősegítenék, hogy a programok minél több emberhez eljussanak, és növelnék azok hatékonyságát;

    53.  azon a véleményen van, hogy fejleszteni kell az oktatás minőségét és hozzáférését; emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak az a szerepe, hogy megfizethető áron biztosítsák a minőségi oktatáshoz és képzésekhez való hozzáférést a munkaerőpiaci igényektől függetlenül az egész Unió területén; megjegyzi, hogy számos tagállamban fokozott erőfeszítésre van szükség a munkaerő oktatásához, többek közt a felnőttoktatás és a szakképzési lehetőségek terén; külön kiemeli a nők számára is biztosított, egész életen át tartó tanulás jelentőségét, mivel az lehetőséget ad az átképzésre a folyamatosan változó munkaerőpiacon; szorgalmazza a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (az ún. STEM-tárgyak) fokozottabb népszerűsítését a lányok körében a meglévő oktatási sztereotípiák és a nemek között a foglalkoztatás, a bérek és a nyugdíjak tekintetében fennálló tartós különbségek elleni küzdelem érdekében;

    54.  hangsúlyozza, hogy az egyenlőtlenség csökkentése és a fiatalkorban történő társadalmi integráció érdekében a lehető legkorábbi életciklusban meg kell kezdeni a humán tőkébe való befektetést; ezért felszólít a színvonalas, befogadó és megfizethető kora gyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatások minden gyermek számára történő elérhetővé tételére, az összes tagállamban; hangsúlyozza továbbá, hogy az iskolában már a legfiatalabb életkortól kezdve küzdeni kell a sztereotípiákkal szemben, az oktatás valamennyi szintjén előmozdítva a nemek közötti egyenlőséget; arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes mértékben hajtsák végre a „Beruházások a gyermekek érdekében” című ajánlást és szorosan kísérjék figyelemmel az elért eredményeket; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fejlesszenek ki és vezessenek be a gyermekgaranciához hasonló kezdeményezéseket, amelyek a gyermekeket állítják a szegénység enyhítésére irányuló, meglévő szakpolitikáik középpontjába;

    55.  kiemeli a mesterséges intelligencia megjelenését követően a jövőben a munkaerőpiacon várható alapvető változásokat; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a szociális partnerek bevonásával hozzanak létre eszközöket és kooperatív kezdeményezéseket annak érdekében, hogy bevezető, kezdeti és folyamatos képzések révén fejlesszék a készségeket;

    56.  ennek érdekében, továbbá a munka és a magánélet közötti egyensúly elérésének eszközeként szorgalmazza a rugalmas biztonsággal kapcsolatos intézkedések megfontolását, beleértve a távmunkát és a rugalmas munkaidőt, a szociális partnerekkel történő egyeztetést követően;

    57.  kiemeli a humán tőkébe való befektetés fontosságát, amely a fejlesztés, a versenyképesség és a növekedés motorja;

    58.  hangsúlyozza, hogy a munka és a magánélet közötti jobb egyensúly, valamint a nemek közötti megerősített egyenlőség nélkülözhetetlen a nők munkaerőpiacon való részvételének támogatásához; hangsúlyozza, hogy a nők gazdasági szerepvállalása erősítésének kulcsa a munkaerőpiac és a jóléti rendszerek átalakítása és kiigazítása, hogy azok figyelembe vegyék a nők életciklusait;

    59.  üdvözli a munka és a magánélet közötti egyensúly irányelvére tett javaslatot, és úgy véli, hogy ez az első, pozitív lépés a munka és magánélet összehangolásának biztosítására a gyermekeiket és más eltartottakat gondozó férfiak és nők számára, valamint a nők munkaerőpiaci részvételének növelésére; sajnálja azonban, hogy nem történt előrelépés a szülési szabadság terén; kitart amellett, hogy a megfelelő ellentételezés biztosítása és az erős szociális biztonság és védelem kulcsfontosságú ezen célok elérésében;

    60.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki az átalakulást szolgáló szakpolitikákat, és fektessenek be figyelemfelhívó kampányokba a nemi sztereotípiák leküzdése, a gondozás és házimunka egyenletesebb megosztásának előmozdítása érdekében, figyelmet szentelve a férfiak azon jogára és igényére is, hogy megbélyegzés és büntetés nélkül vállalhassanak gondozási feladatokat;

    61.  felhívja a tagállamokat, hogy – az Európai Szociális Charta 27. cikkével összhangban – alakítsanak ki fenntartható és minőségi foglalkoztatás támogatására irányuló proaktív szakpolitikákat és ezzel kapcsolatos megfelelő beruházásokat az olyan nők és férfiak vonatkozásában, akik családi és gondozási szabadságukat követően lépnek a munkaerőpiacra, térnek oda vissza, vagy szeretnének ott maradni és előrelépni; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az eredeti pozícióba, az azzal egyenértékű vagy hasonló munkakörbe való visszatérést, a terhesség vagy a családi szabadságra irányuló kérelem vagy annak kivétele miatti elbocsátás vagy kedvezőtlenebb bánásmód elleni védelmet, továbbá a munkába való visszatérést követően a visszaszokást lehetővé tévő védelmi időszakot; megismétli, hogy a munkához való visszatérésnél biztosítani kell a munkaidő és/vagy munkamenet módosítását (elutasítás esetén a munkaadó indokolási kötelezettségét is) és a képzési időszakokat;

    62.  kéri a tagállamokat, hogy nyújtsanak fokozott védelmet a családi élet és a munka egyensúlyával kapcsolatos hátrányos megkülönböztetéssel és törvénytelen elbocsátásokkal szemben; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek javaslatot olyan szakpolitikákra, amelyek javítják a megkülönböztetés elleni intézkedések érvényesítését a munkahelyen, ideértve az egyenlő bánásmódhoz való, törvényben biztosított jogok ismertetését tájékoztató kampányok révén, fordítsák meg a bizonyítási terhet, és hatalmazzák fel az egyenlőség előmozdításával foglalkozó nemzeti szerveket saját kezdeményezésű hivatalos vizsgálatok elvégzésére az egyenlőséggel kapcsolatos kérdésekben, valamint nyújtsanak segítséget a hátrányos megkülönböztetés potenciális áldozatainak;

    63.  kiemeli, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem egyik kulcsfontosságú tényezője, hogy a tartósan munkanélkülieket személyre szabott intézkedések révén integrálják, ami végül hozzájárul a nemzeti szociális biztonsági rendszerek fenntarthatóságához; szükségesnek tartja ezt az integrációt, figyelembe véve ezeknek a polgároknak a szociális helyzetét és azt, hogy szükségük van elegendő jövedelemre, megfelelő lakhatásra, tömegközlekedésre, egészségügyi ellátásra és gyermekgondozásra; hangsúlyozza, hogy európai szinten szorosabban figyelemmel kell kísérni a nemzeti szinten végrehajtott szakpolitikákat;

    64.  kiemeli az új foglalkoztatási- és munkaformák megértésének fontosságát, valamint az üggyel kapcsolatos, összehasonlítható adatok összegyűjtésének jelentőségét a munkaerőpiaci jogszabályok hatékonyabbá tétele, illetve végső soron a foglalkoztatás és a fenntartható növekedés fokozása érdekében;

    65.  az Európa 2020 stratégia szegénységgel kapcsolatos célkitűzéseinek elérése érdekében felszólít egy szegénység elleni integrált stratégia kialakítására; kiemeli, hogy a tagállamok minimáljövedelem-rendszerei fontos szerepet töltenek be a szegénység visszaszorításában, különösen amennyiben azok a kedvezményezetteket is bevonó, társadalmi befogadást elősegítő intézkedésekkel párosulnak; kéri a tagállamokat, hogy fokozatosan vezessenek be olyan minimáljövedelem-rendszereket, amelyek nemcsak megfelelőek, hanem elegendő lefedettséget és igénybevételi arányt is biztosítanak; úgy véli, hogy a megfelelő minimáljövedelem olyan jövedelem, amely elengedhetetlen a méltó élethez és a társadalomban való, egész életen át tartó teljes körű részvételhez; rámutat arra, hogy a megfelelő minimáljövedelemnek a szegénységi küszöb felett kell lennie, hogy kielégíthesse az emberek alapvető szükségleteit, ideértve a nem pénzügyi szempontokat is, úgymint az oktatáshoz és az egész életen át tartó tanuláshoz, a tisztes lakhatáshoz, a minőségi egészségügyi ellátáshoz, valamint társadalmi tevékenységekhez való hozzáférést, illetve az állampolgári szerepvállalást;

    66.  kéri, hogy a nemzeti, regionális és helyi hatóságok az energiaszegénység, a megélhetés növekvő költségei, a társadalmi kirekesztettség, az elégtelen lakáskörülmények, valamint a rossz minőségű lakásállomány problémájának kezelése érdekében hatékonyabban, célzottabban és alaposabb nyomon követés mellett használják fel az európai strukturális és beruházási alapokat (esb-alapokat);

    67.  felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat abban, hogy készítsenek egyedi programokat azon régiók számára, ahol a munkanélküliség, az ifjúsági munkanélküliség és a tartós munkanélküliség értéke meghaladja a 30%-ot;

    68.  felszólítja a Bizottságot, hogy a következő tavaszi tanácsot szentelje az azon ágazatokba való szociális beruházásoknak, amelyek bizonyítottan társadalmi és gazdasági hasznot hozhatnak (pl. a kora gyermekkori nevelés és gondozás, az alap- és középfokú oktatás, a képzési és aktív munkaerőpiaci szakpolitikák, a megfizethető és szociális lakhatás, illetve az egészségügyi ellátás);

    69.   felszólít egy olyan napirend elfogadására, amely nagyobb figyelmet fordít a Parlament álláspontjára, és figyelembe veszi azt a döntéshozatal előtt; felszólít az EPSCO Tanács európai szemeszteren belüli szerepének erősítésére;

    70.  további közös erőfeszítésekre szólít fel a migránsok és migráns háttérrel rendelkező személyek munkaerőpiaci integrációjának javítása érdekében.

    Regionális politikák

    71.  üdvözli, hogy a kohéziós politika keretében nyújtott finanszírozás jelenlegi árakon 454 milliárd eurót tesz ki a 2014–2020-as időszakra vonatkozóan; hangsúlyozza azonban, hogy az EU kohéziós politikája nem csupán egy eszköz, hanem olyan hosszú távú strukturális politika, amelynek célja a regionális fejlődésbeli különbségek csökkentése, a beruházás, a foglalkoztatás, a versenyképesség, a fenntartható fejlődés és a növekedés előmozdítása, és így a gazdasági, szociális és területi kohézió megerősítésének egyik legjelentősebb és legátfogóbb politikája valamennyi tagállamban, tekintet nélkül arra, hogy az adott tagállam tagja-e az euróövezetnek vagy sem; emlékeztet arra, hogy az uniós költségvetés 50-szer kisebb, mint az EU-28 tagállamainak teljes államháztartási kiadása, és így az EU-28 GDP-jének hozzávetőleg 1%-át teszi ki; hangsúlyozza ezért, hogy szinergiákat kell teremteni az uniós és a tagállami költségvetések, a szakpolitikai prioritások és az európai célok megvalósítására irányuló fellépések és projektek között, és meg kell őrizni az uniós szakpolitikai keret gazdasági és társadalmi dimenziójának kiegyensúlyozottságát; rámutat, hogy az esb-alapokra vonatkozó társfinanszírozási követelmények fontos mechanizmusai a szinergiák megvalósításának; azon a véleményen van, hogy meg kell őrizni az uniós költségvetés egységét; üdvözli a jelenlegi programozási időszakban bevezetett intézkedéseket, amelyek arra irányulnak, hogy a kohéziós politikát jobban összehangolják az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégiával;

    °

    °  °

    72.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és nemzeti parlamentjeinek és az Európai Központi Banknak.

    • [1]  Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0038.
    • [2]  HL L 306., 2011.11.23., 12. o.
    • [3]  HL L 306., 2011.11.23., 41. o.
    • [4]  HL L 306., 2011.11.23., 8. o.
    • [5]  HL L 306., 2011.11.23., 33. o.
    • [6]  HL L 306., 2011.11.23., 25. o.
    • [7]  HL L 306., 2011.11.23., 1. o.
    • [8]  HL L 140., 2013.5.27., 11. o.
    • [9]  HL L 140., 2013.5.27., 1. o.
    • [10]  Foglalkoztatási és szociális fejlemények Európában, éves felülvizsgálat 2017, 11. o.
    • [11]  Uo., 46. o.
    • [12]  Az Eurofound jelentése a fiatalok munkanélküliségéről.
    • [13]  Foglalkoztatási és szociális fejlemények Európában, éves felülvizsgálat 2017, 47. o.
    • [14]  HL C, 2016.2.20., 1. o.

    INDOKOLÁS

    Bevezetés

    Az Európai Unió a világ legnagyobb gazdasága. A globális bruttó hazai termék több mint 20%-át adja. Fontos eredményeket értünk el azzal, hogy létrehoztuk a világ legnagyobb egységes piacát, ahol az 500 millió polgárunk szabadon dolgozhat, utazhat és fektethet be.

    A kép azonban nem felhőtlen. Az EU stagnálni kezdett. A termelékenység növekedése a nullához közeli. A strukturális reformok hiánya és a jelenlegi magas adósságteher következtében a tagállamok az elégtelen termelékenység útjára léptek. 2015-ben az EU GDP-je alig érte el a 2008-as szintet. Az EU egy főre jutó GDP-je 2007-ben 26 200 euró, 2016-ban pedig 26 900 euró volt. 2007 óta tehát csupán 700 euróval nőtt.

    Ez nemcsak aláássa Európa világszintű vezető gazdasági szerepét, hanem viszályt is szít népeink között. A társadalmi jólét kohéziója csak a növekedés kohéziójával érhető el. Ehhez strukturális reformokra van szükség számos tagállamban.

    Amennyiben sor kerülne reformokra a piaci verseny, az adózás és a közkiadások csökkentése terén, Európa pozitív hatásokat tapasztalna a növekedésben és a jólétben. Ez biztosítaná a munkanélküliség elleni küzdelemhez szükséges munkahelyeket, továbbá új lehetőségekkel kecsegtető keresletet generálna. A reformok terén megvalósuló fokozott konvergencia biztosítaná a nagyobb társadalmi kohéziót, amit el szeretnénk érni. A reformok menetrendjét az általános megközelítés és az országspecifikus intézkedések ötvözésével kell kialakítani.

    Az előadó öt részre osztotta a jelentést: Az első rész a tagállamok gazdasági kilátásait és szükséges reformokat mutatja be; a jelentés második része megvitatja a strukturális reformok területeit, a harmadik rész pedig a gazdasági fellendüléshez szükséges beruházásokról szól; a jelentés negyedik része a felelős költségvetési politikákkal foglalkozik, az ötödik és utolsó rész pedig az országspecifikus ajánlásokról szól, valamint arról, hogy koherens és összehangolt reformokra van szükség az országspecifikus ajánlások végrehajtása révén.

    Gazdasági növekedés és társadalmi kohézió

    Igazuk van azoknak, akik úgy vélik, hogy a gazdasági fejlődés aránytalanul oszlik el az Európai Unión belül. A növekedés azonban nem úgy oszlik el, ahogyan e visszatérő megfogalmazás alapján gondolhatnánk; ez az egyenetlenség a tagállamok gazdaságai közötti strukturális különbségeket tükrözi. Azokban az országokban, amelyek reformokat hajtottak végre a versenyképesség fokozása érdekében, magasabb volt a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés, és ezekre az országokra ezért magasabb életszínvonal és alacsonyabb munkanélküliség jellemző, míg a strukturális reformokat végre nem hajtó országok lemaradásban vannak.

    A tagállamok körében szoros összefüggés áll fenn a versenyképesség és a jövedelmek szintje között. Az alábbi ábra 26 országot mutat a Világgazdasági Fórum Globális Versenyképességi Indexe (WEF) és az egy főre jutó GDP (PPP) alapján.[1] Minél versenyképesebb egy gazdaság, annál magasabb a jövedelmi szint.

    Forrás: Eurostat és Világgazdasági Fórum. Jövedelmi szint: GDP/fő, vásárlóerő-egységben kifejezve.

    A legversenyképesebb gazdaság

    A lisszaboni Európai Tanács alkalmával 2000 márciusában az állam- és kormányfők ünnepélyesen kötelezettséget vállaltak, hogy tíz éven belül az EU „a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává válik, amely képes a fenntartható gazdasági fejlődésre, több és jobb munkahelyet kínál, és nagyobb társadalmi kohéziót valósít meg”.

    Azóta ennek az ellenkezője történt. Az uniós átlag 2016–2017-re visszaesett a globális versenyképességi rangsor 34. helyére, a 2001–2002. évi 28. helyről. Fontos hangsúlyozni, hogy a versenyképesség nem elsősorban a munkaerőköltségekről szól. Azok az uniós országok a legversenyképesebbek, ahol magasak a bérek, nem pedig fordítva.

    Több javaslat is szorgalmazza az európai társadalmi kohézió fokozását, ilyen például a szociális jogok európai pilléréről szóló bizottsági javaslat. A biztonsági hálókhoz és a szociális biztonsághoz szükséges forrásokat a gazdasági növekedés biztosítja, amely pedig a versenyképesség fokozását célzó strukturális reformok eredménye. A erősebb társadalmi kohézióhoz tehát erősebb kohézióra van szükség a versenyképesség terén is. 2001–2002 óta azonban nőtt a különbség a tagállamok között a versenyképesség terén. A legfontosabb lépés az európai társadalmi kohézió fokozása felé ezért a strukturális gazdasági reformok összehangolása, ami létrehozza a versenyképesség felfelé irányuló konvergenciáját.

    Németország az Unió legnagyobb gazdasága, amely a brexit után még inkább meghatározó lesz. Ez nem mindig volt így: a 2000-es évek elején Németországot „Európa beteg emberének” hívták, és magas munkanélküliség jellemezte. Azóta Németország komoly strukturális reformokat hajtott végre, tizenkét hellyel feljebb kerülve a globális versenyképességi rangsorban 2001–2002 óta. Fontos tanulságai vannak a német sikertörténetnek. Az EU-nak magasabb célt kell kitűznie a potenciális növekedés terén. Ez csakis strukturális reformok révén lehetséges.

    Kulcsfontosságú strukturális reformok

    Annak érdekében, hogy Európa visszaálljon a fellendülés útjára, strukturális reformokat kell végrehajtani. Ez alapvető fontosságú a jövőbeli versenyképességünk, munkahelyteremtő képességünk és a szociális Európa szempontjából is, amelyet nem szabad szem elől téveszteni.

    Az állami kiadások uniós átlaga 2015-ben a GDP 47%-a volt. Mindazonáltal 9 tagállamban csupán a GDP 35–42%-át tették ki az állami kiadások. Egyes tagállamokban korlátozni kell az állami kiadásokat a nyugdíjrendszerek reformjával, illetve a közigazgatás és a túlzott szociális transzferek csökkentésével a versenyképesség fokozása érdekében. A bevált gyakorlatok rendszere hasznos lenne az összes tagállam és az Unió egésze számára is.

    Nem csupán a versenyképesség fokozása érdekében kell csökkentenünk a közkiadásokat, hanem azért is, hogy megerősítsük az államháztartások fenntarthatóságát és stabilitását. Az államadósság uniós átlaga 2015-ben a GDP 87%-a volt. Ennek következtében Európa jövője sérülékeny, ez súlyos terheket ró a jövő generációira, és mindez a túlköltekezés eredménye.

    Következtetés

    Az európai szemeszter életképes megoldás a gazdasági erőnk értékeléséhez. Strukturális reformokra van szükség az Unió egészének erősítéséhez. Ehhez általános és országspecifikus megközelítést is alkalmazni kell. A szociálisabb Európára irányuló minden erőfeszítésünknek az az alapja, hogy fokozzuk a gazdasági növekedést, mert ez hozza magával a szociális növekedést is. Ez nem csupán egy konkrét lehetőség a jövő erős Európájának felépítéséhez, hanem erre nélkülözhetetlenül szükség is van ahhoz, hogy ne legyünk gyengék.

    Létre kell hozni egy európai szintű, dinamikus digitális piacot. El kell mélyíteni a szolgáltatási piacot. Meg kell valósítani a nyílt piacokkal rendelkező energiauniót. Kutatásra és tudományos kiválóságra van szükség a kutatás és a tudomány európai térségének előmozdításához. Nemzeti szinten csökkenteni kell az adóterheket, valamint a munkára és a beruházásokra kivetett adókat. Meg kell reformálni a munkaerőpiacokat a munkahelyteremtés és az új munkahelyek új emberekkel való betöltésének elősegítése érdekében. Fokozott versenyre van szükség annak érdekében, hogy egyre nagyobb számban jöhessenek létre új induló vállalkozások, és egyre több kis- és középvállalkozás fejlődhessen jelentős nemzeti és globális vállalatokká.

    Képesnek kell lennünk arra, hogy legalább 3%-os növekedést érjünk el, és végre kell hajtanunk az ehhez mindannyiunk számára szükséges reformokat a Stabilitási és Növekedési Paktum keretében és az egyensúly megőrzése mellett. Ezért merészebb növekedési célokat kell kitűznünk és a magasabb normákat kell megállapítanunk a gazdaságaink növekedési potenciáljának fokozására irányuló reformok vonatkozásában is. Csakis így biztosíthatjuk a megfelelő gazdasági és politikai irányítást, és csakis így nyújthatjuk állampolgáraink számára a lehető legjobb lehetőségeket.

    • [1]  Az egy főre jutó GDP egy főre jutó GNI-hez képesti torzításai miatt Írország (a nem az országban végzett termeléshez kapcsolódó vállalati profitok miatt) és Luxemburg (a más országokból ingázó munkaerő jelentős aránya miatt) nem szerepel.

    VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről (28.9.2017)

    aGazdasági és Monetáris Bizottság részére

    az euróövezet gazdaságpolitikájáról
    2017/2114(INI))

    A vélemény előadója: Yana Toom

    (*)  (Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 54. cikke)

    JAVASLATOK

    A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felkéri a Gazdasági és Monetáris Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi módosításokat:

    A.  mivel az euróövezetben a foglalkoztatási ráta 2016-ban 1,4%-kal nőtt; mivel 2017 márciusában a munkanélküliségi ráta 9,5%-os volt, a 2016. márciusi 10,2%-hoz képest csökkenést mutatott; mivel a közelmúltbeli javulás ellenére a munkanélküliségi ráták még nem tértek vissza a válság előtti szintekre;

    B.  mivel a foglalkoztatási ráta 2016-ban 1,2%-kal nőtt az EU-28 országaiban és 234,2 millió ember állt foglalkoztatásban 2017 első negyedében, ami a valaha feljegyzett legmagasabb szám[1]; mivel a gazdasági növekedésnek köszönhetően létrehozott munkahelyek jelentős száma azonban kihívásokat rejt magában, például azt, hogy a ledolgozott órák száma nem éri el teljes mértékben a korábbi szintet, és hogy szerény mértékű a termelékenység növekedése; mivel ha ezek a tényezők tartósak maradnak, további nyomás nehezedhet a hosszú távú gazdasági növekedésre és a társadalmi kohézióra az EU-ban[2];

    C.  mivel a foglalkoztatási ráta általában alacsonyabb a nők körében: 2015-ben a 20 és 64 év közötti férfiak foglalkoztatási rátája 75,9% volt az EU28 országaiban, szemben a nők 64,3%-os rátájával;

    D.  mivel 2017 márciusában az ifjúsági munkanélküliségi ráta az euróövezetben 19,4%-os volt, szemben a 2016. márciusi 21,3%-kal; mivel az ifjúsági munkanélküliség továbbra is elfogadhatatlanul magas; mivel 2015-ben a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok (NEET-fiatal) aránya továbbra is magas, és a 15–29 évesek 14,8%-át teszi ki, vagyis 14 millió embert érint; mivel a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok a becslések szerint évente 153 milliárd euróba kerülnek az Uniónak (a GDP 1,21%-a) ellátások, elmaradt bevételek és adók formájában[3], míg az ifjúsági garanciarendszerek létrehozásának éves teljes becsült költsége az euróövezetben 21 milliárd euró lenne, azaz a GDP 0,22%-a; mivel jelenleg 1 milliárd eurót fordítanak az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés tervére, amelyet az Európai Szociális Alap által a 2017–2020 közötti időszakra biztosított 1 milliárd euróval egészítenek ki;

    E.  mivel azonban az EU28 területén a tartós munkanélküliség a 2014-es 5%-ról 4%-ra csökkent 2016-ban, ami továbbra is aggodalomra ad okot, és a teljes munkanélküliség majdnem felének felel meg; aggodalommal állapítja meg, hogy a 2016-os 2,5%-os nagyon tartós munkanélküliségi ráta még mindig 1%-kal több a 2008-as adatnál; mivel továbbra is nagy különbségek vannak a tagállamok között;

    F.  mivel számos tagállamban a munkaképes korú népesség és a munkaerő az alacsony születési arány következtében továbbra is csökken; mivel a nők foglalkoztatása, valamint a migránsok, menekültek és menedékkérők folyamatos áramlása lehetőséget biztosít a tagállamoknak arra, hogy megküzdjenek ezzel a problémával, és megerősítsék az Unióban a munkaerőt;

    G.  mivel az Európa 2020 stratégia öt célkitűzésének egyike szerint legalább 20 millióval kell csökkenteni a szegénység és a társadalmi kirekesztés által sújtott, illetve veszélyeztetett lakosok számát; mivel a szegénység csökken, 2015-ben ugyanis 4,8 millióval kevesebben voltak kitéve a szegénység és a társadalmi kirekesztettség kockázatának, mint 2012-ben; mivel ez a 2015. évi szám 1,6 millióval még mindig meghaladja a 2008. évi számot; mivel 2012-ben az EU-ban 32,2 millió fogyatékossággal élő személy volt kitéve a szegénység és a társadalmi kirekesztettség kockázatának; mivel az EU-28 területén 2013-ban 26,5 millió gyermek volt kitéve a szegénység és a társadalmi kirekesztettség kockázatának; mivel a szegénység vagy kirekesztettség kockázatának kitettek aránya még mindig elfogadhatatlanul magas, mintegy 23,7%, és bizonyos tagállamokban továbbra is rendkívül magas; mivel ezenfelül az energiaszegénység továbbra is olyan magas, hogy az Unió lakosságának érintett 11%-a a gazdasági hátrány ördögi körébe kerül;

    H.  mivel a növekedés a legtöbb tagállamban továbbra is alacsony, a 2016-os uniós növekedési ráta a stabil 2%-os szint alá esett (miközben a globális növekedési ráta [az EU-t nem számítva] idén várhatóan 3,7% lesz, 2018-ra pedig a 3,9%-ot is elérheti a 2016-os 3,2% után) a pozitív ideiglenes körülmények ellenére, úgymint az alacsony olajár, az alacsony hitelkamat és a nem konvencionális monetáris szakpolitikák, rámutatva arra, hogy az EU többet is tehetne a középtávú fenntarthatósághoz szükséges gazdasági és szociális fellendülés érdekében;

    I.  mivel, amint azt a Bizottság megállapítja[4], az inkluzívabb, erősebb és fenntarthatóbb növekedés elérése elengedhetetlen az országok közötti és az Unión belüli konvergencia erősítéséhez;

    J.  mivel az egyes tagállamokbeli munkaerőpiaci körülmények és teljesítmények között lényeges különbségek vannak, bár ezen eltérések csökkenő tendenciát mutatnak;

    K.  mivel az euróövezet gazdaságpolitikái nagyban hatással vannak más tagállamok gazdaságaira is;

    L.  mivel az adócsalás és a korrupció, amely egyre inkább országokon átívelő jellegű, minden tagállamra hatással van, és aláássa az Unió gazdasági teljesítményét, a jogállamiságot és a demokratikus intézmények hitelességét;

    M.  mivel a foglalkoztatás és munka új formái a munkaerőpiac digitális forradalmával egyre elterjedtebbé válnak;

    N.  mivel a beruházás – legyen szó akár magán-, akár állami beruházásról – kulcsfontosságú eszköz a kohézió és a valódi gazdasági növekedés, valamint a termelékenység és a globális versenyképesség fokozásához;

    1.  úgy véli, hogy folyamatosan törekedni kell az európai szemeszter folyamatának gazdasági és társadalmi dimenziója közötti egyensúly kialakítására, illetve az olyan, társadalmi és gazdasági szempontból kiegyensúlyozott strukturális reformok támogatására, amelyek csökkentik az egyenlőtlenségeket és elősegítik a minőségi munkahelyeket, fenntartható növekedést és szociális beruházást eredményező tisztességes munkahelyek kialakítását; támogatja a szociális mutatók eredménytáblájának alkalmazását az európai szemeszteren belül; arra szólít fel, hogy az országspecifikus ajánlásokban fektessenek nagyobb hangsúlyt a munkaerőpiacon tapasztalt strukturális egyensúlyhiányokra;

    2.  megismétli arra vonatkozó felhívását, hogy a három új kiemelt foglalkoztatási mutatóra fektessenek ugyanakkora hangsúlyt, mint a meglévő gazdasági mutatókra, ezáltal garantálva a belső egyensúlyhiányok jobb értékelését és a strukturális reformok hatékonyabbá tételét; javasolja egy nem büntető, szociális egyenlőtlenségek kezelésére irányuló eljárás bevezetését az országspecifikus ajánlások tervezésénél a szociális normák romlásának irányába mutató verseny megakadályozása érdekében, a szociális és foglalkozási mutatók makrogazdasági felügyeleten belüli hatékony használatára építve; megjegyzi, hogy az egyenlőtlenség nagyjából tíz tagállamban fokozódott, és ez az Unió egyik legfőbb társadalmi-gazdasági kihívása[5];

    3.  kiemeli, hogy a szociálisan felelős reformoknak a szolidaritásra, az integrációra, a társadalmi igazságosságra és a javak igazságos elosztására kell épülniük; hangsúlyozza, hogy olyan reformokat kell bevezetni, amelyek tartósan támogatják a társadalmi és gazdasági fellendülést, minőségi foglalkoztatást hoznak létre, fellendítik a társadalmi és területi kohéziót, védik a veszélyeztetett csoportokat és valamennyi polgár számára javítják az életszínvonalat;

    4.  úgy véli, hogy az európai szemeszter folyamatának segíteni kellene abban, hogy ne csak a meglévő, hanem a feltörekvő társadalmi kihívásokat is kezeljék annak érdekében, hogy biztosítsák a társadalmilag összetartóbb Európai Unióval párosult, nagyobb gazdasági hatékonyságot; ebben a tekintetben elismeri, hogy szükség van az uniós szakpolitikák társadalmi hatásának kiértékelésére;

    5.  felszólítja a Bizottságot, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi kereten túl is biztosítson megfelelő finanszírozást az ifjúsági munkanélküliség elleni fellépésre, amely továbbra is elfogadhatatlanul magas az Unióban, valamint folytassa az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést (IFK), egyúttal javítsa annak működését és végrehajtását, illetve vegye figyelembe az Európai Számvevőszék ifjúsági munkanélküliségről és az IFK felhasználásáról szóló különjelentésének legújabb eredményeit; felhívja a tagállamokat, hogy hajtsák végre az Európai Számvevőszék ajánlásait és biztosítsák az ifjúsági garanciához való teljes körű hozzáférést; sajnálattal veszi tudomásul, hogy az ESZA költségvetését, beleértve az IFK-t is, az Európai Szolidaritási Testületbe csoportosítják át, amelyet ehelyett a jelenlegi többéves pénzügyi keretről szóló rendelet értelmében rendelkezésre álló összes pénzügyi eszköz felhasználása révén kellene finanszírozni; hangsúlyozza a létrehozott munkahelyek mennyiségi és minőségi értékelésének szükségességét; hangsúlyozza, hogy az uniós támogatás nem helyettesítheti a nemzeti szociális juttatásokat;

    6.  hangsúlyozza, hogy az ifjúsági garancia végrehajtását meg kell erősíteni nemzeti, regionális és helyi szinten, és hogy a rendszer fontos szerepet játszik az iskolából vagy képzésből a munkába való átmenet terén; rámutat arra, hogy különös figyelmet kell fordítani a fiatal nőkre és lányokra, akik nemi vonatkozású akadályokkal szembesülhetnek a jó minőségű állásajánlatok, a továbbképzés, a tanulószerződéses gyakorlati képzések vagy a gyakornoki állások megszerzése során; hangsúlyozza, hogy az ifjúsági garanciának el kell érnie azokat a fiatalokat, akiknek többszörös kirekesztéssel és rendkívüli szegénységgel kell szembenézniük;

    7.  felszólítja a tagállamokat, hogy hajtsák végre a Tanács 2016. február 15-i ajánlásában foglalt javaslatokat a tartósan munkanélküli személyek munkaerő-piaci integrációjával kapcsolatban[6];

    8.  úgy véli, hogy megfelelő finanszírozás révén, a környezeti, munkavállalói, dolgozói, egészségügyi és fogyasztói védelemre összpontosítva ki kell bővíteni az aktív és fenntartható munkaerőpiaci politikák hatályát és növelni kell azok eredményességét és hatékonyságát; úgy véli, hogy meg kell oldani a dolgozói szegénység problémáját; kiemeli, hogy a közberuházások növelése és a magánszektor fokozottabb bevonása fontos szerepet játszik a gazdasági és társadalmi fejlődés terén;

    9.  sajnálja, hogy az értékelésből és ajánlásokból álló csomagban a Bizottság figyelmen kívül hagyta a szociális gazdaságot; emlékeztet arra, hogy ez az ágazat kétmillió vállalatot ölel fel, amelyek több mint 14 millió embert foglalkoztatnak, hozzájárulva a 2020-as célkitűzések megvalósításához; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szociális gazdasággal kapcsolatos európai cselekvési terven keresztül ismerjék el jobban a szociális vállalkozásokat, és biztosítsanak nekik kiemelt helyet; úgy véli, hogy az elismerés hiánya hátrányosan befolyásolja a pénzforrásokhoz való hozzáférésüket; kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő az egyesületek, alapítványok és kölcsönös önsegélyező társaságok európai statútumára vonatkozó javaslatot;

    10.  emlékeztet arra, hogy támogatni kell és meg kell erősíteni a szociális párbeszédet, a kollektív tárgyalásokat és a munkavállalók pozícióját a bérmegállapítási rendszerekben, melyek rendkívül fontos szerepet játszanak a színvonalas munkakörülmények kialakításában; hangsúlyozza, hogy a munkajog és a magas szintű szociális normák alapvető szerepet töltenek be a szociális piacgazdaságban, a jövedelmek támogatásában, valamint a kapacitásokba történő beruházások ösztönzésében; hangsúlyozza, hogy az uniós jognak tiszteletben kell tartania a szakszervezeti jogokat és szabadságokat, meg kell felelnie a kollektív szerződéseknek a tagállamok gyakorlatával összhangban, és biztosítania kell a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmódot;

    11.  rámutat arra, hogy az európai gazdaság még nem épült fel eléggé ahhoz, hogy minden álláskeresőnek és munkanélkülinek foglalkoztatást biztosítson; hangsúlyozza, hogy a – többek között közberuházásokon keresztül megvalósuló – munkahelyteremtés mellett a munkaerőpiactól távol élőknek az egyén érdekeit szolgáló, személyre szabott intézkedések révén történő integrációja megszilárdítja a szociális biztonságot és támogatja a gazdaságot;

    12.  felszólítja a Bizottságot, hogy építsen az Európai Parlament állásfoglalására és terjesszen elő ambiciózus javaslatokat az erős szociális jogok európai pillérére vonatkozóan, és maradéktalanul képviselje a Szerződésben rögzített társadalmi célokat annak érdekében, hogy mindenkinek javuljanak az élet- és munkakörülményei és mindenki számára biztosítva legyenek a megfelelő lehetőségek;

    13.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tegyenek meg mindent az adminisztratív terhek és pénzügyi költségek csökkentésére az üzleti ágazatban, különösen a mikro-, kis- és középvállalkozások esetében, valamint a túlzott bürokráciát eredményező jogszabályok hatályon kívül helyezésére, fellendítve ezáltal a gazdaságot és a foglalkoztatást;

    14.  figyelmeztet arra, hogy az Unióban csökken a munkajövedelmek aránya, nőnek a bér- és jövedelmi egyenlőtlenségek és nő a dolgozói szegénység aránya; emlékeztet arra, hogy az ENSZ 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata az ILO 1919. évi alapokmányához hasonlóan elismeri, hogy a munkavállalóknak megélhetésüket biztosító munkabért kell kapniuk, és minden emberi jogi nyilatkozat egyetért abban, hogy a jövedelemnek elegendőnek kell lennie egy család fenntartásához;

    15.  hangsúlyozza, hogy a béreknek lehetővé kell tenniük a munkavállalók számára saját és családjuk szükségleteinek kielégítését, valamint azt, hogy az Európai Unióban minden munkavállalónak a megélhetését biztosító olyan bérezésben kell részesülnie, amely nem pusztán az alapvető élelmiszer- és ruházati cikkekhez és lakhatáshoz elégséges, hanem arra is, hogy fedezze az egészségügyi ellátást, az oktatást, a közlekedést, a kikapcsolódást és némi megtakarítást is az olyan előre nem látható eseményekre, mint például a betegségek és a balesetek; hangsúlyozza, hogy ez az a tisztességes megélhetési szint, amelyet a létminimumnak biztosítania kell a munkavállalók és családjaik számára az EU-ban;

    16.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, miként lehetne megállapítani, hogy a létminimum mit foglal magában, és azt hogyan kell mérni, így referenciaeszközül szolgálhatna a szociális partnerek számára, és elősegíthetné az ezzel kapcsolatos bevált gyakorlatok megosztását;

    17  emlékeztet arra, hogy a tisztességes bérezés nemcsak a társadalmi kohézió, hanem az erős gazdaság és a termelékeny munkaerő szempontjából is fontos; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a munkahelyek minőségének javítása és a bérszóródás csökkentése érdekében;

    18.  rámutat, hogy európai szinten folyamatosan össze kell hangolni a társadalombiztosítási rendszereket, amelyekért a tagállamok felelősek; hangsúlyozza, hogy a társadalombiztosítási rendszerek fenntarthatóságának és méltányosságának biztosítása abszolút prioritást élvez, mivel ez az európai szociális modell központi pillére; kiemeli, hogy a megfelelő, fenntartható nyugdíj egyetemes jog; felszólítja a tagállamokat, hogy a folyamatos demográfiai változás fényében biztosítsák a megfelelő és fenntartható nyugdíjjárulékokat; hangsúlyozza, hogy a nyugdíjrendszereknek biztosítani kell a szegénységi küszöb feletti, megfelelő nyugdíjjövedelmet, és lehetővé kell tenni a nyugdíjasok számára életszínvonaluk fenntartását; úgy véli, hogy a fenntartható, biztonságos és megfelelő nyugdíj nők és férfiak számára történő biztosításának legjobb módja az, ha növelik az általános foglalkoztatási rátát és a minőségi munkahelyeket számát minden életkorban, valamint javítják a munka- és foglalkoztatási feltételeket; rámutat, hogy a nyugdíjak terén továbbra is jelentős a nemek között fennálló egyenlőtlenség, és ennek negatív társadalmi és gazdasági következményei vannak; ebben a tekintetben kiemeli a nők munkaerőpiaci integrációjának és egyéb, a nemek közötti bérszakadék és az időskori szegénység felszámolását célzó intézkedések fontosságát; úgy véli, hogy a nyugdíjrendszerek és különösen a nyugdíjkorhatár reformjának többek között tükröznie kellene a munkaerőpiaci tendenciákat, a születési rátákat, az egészségügy helyzetét és a jólét mértékét, a munkafeltételeket és a gazdasági függőségi rátát is;

    19.  úgy véli, hogy e reformoknak figyelembe kell venniük a munkavállalók millióinak – különösen a nők, a fiatalok, az önálló vállalkozók – helyzetét Európában, akik a bizonytalan foglalkoztatás, az önhibán kívüli munkanélküliség és a csökkentett munkaidő problémájával küzdenek;

    20.  felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is fordítson különös figyelmet a gyermekgondozási szolgáltatások javítására és a rugalmas munkaidő-beosztásra, valamint az idősödő férfiak és nők, illetve egyéb eltartottak szükségleteire a tartós ápolás-gondozást tekintve;

    21.  sajnálja, hogy továbbra is fennáll a nemek közötti bér- és nyugdíjszakadék; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel és a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó szervezetekkel együttműködve határozzanak meg és hajtsanak végre olyan politikákat, amelyek megszüntetik a nemek közötti bér- és nyugdíjszakadékot; felszólítja a tagállamokat, hogy ezen erőfeszítéseket kiegészítendő rendszeresen végezzék el a fizetések felmérését;

    22.  kiemeli, hogy különösen a digitális készségek és a programozás, illetve az ágazat növekedéséhez szükséges egyéb készségek területén elégtelenek és nem megfelelően összpontosítottak a készségfejlesztésre és az egész életen át tartó tanulásra irányuló beruházások, ami alááshatja az Unió versenyképességét; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a tudás és a bevált gyakorlatok jobb megosztását, valamint az uniós szintű együttműködés erősítését, hogy a képesítések és az ahhoz kapcsolódó oktatás, a képzési programok és tantervek frissítése révén elősegítse a készségfejlesztést; megemlíti a nem formális és informális tanulási környezetben megszerzett készségek és kompetenciák jelentőségét; hangsúlyozza ezért, hogy feltétlenül létre kell hozni egy rendszert a nem formális és informális keretek között – különösen önkéntes tevékenységek révén – elsajátított tudás ellenőrzésére;

    23.  úgy véli, hogy a szakemberhiány és a strukturális munkaerőhiány leküzdése érdekében szükség van a készségek kereslettel való jobb összehangolására és a képesítések kölcsönös elismerésének javítására; felhívja a figyelmet arra, hogy a szakképzés és a gyakornoki rendszer fontos szerepet tölthet be e téren; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy páneurópai készségigény-előrejelzési eszközt, többek között a növekvő ágazatokban szükséges készségek tekintetében; úgy véli, hogy a készségek iránti jövőbeni igények előrejelzéséhez valamennyi szinten minden munkaerő-piaci érdekelt felet erőteljesen be kell vonni;

    24.  sürgeti a Bizottságot, hogy a fiatalok közötti nagyobb mobilitás érdekében, ideértve a tanulószerződéses gyakorlati képzéseket is, alakítsa ki a megfelelő mechanizmusokat; felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a tanulószerződéses gyakorlati képzési formát, és teljes mértékben használják fel a gyakornokok számára rendelkezésre álló ERASMUS+ alapokat, és ezzel garantálják az ilyen formában folytatott képzés színvonalát és vonzerejét; az EURES-rendelet jobb végrehajtására szólít fel; kiemeli, hogy a közigazgatás és az érintettek közötti jobb helyi szintű együttműködés, valamint a különféle kormányzati szintek közötti jobb szinergiák elősegítenék, hogy a programok minél több emberhez eljussanak, és növelnék azok hatékonyságát;

    25.  azon a véleményen van, hogy fejleszteni kell az oktatás minőségét és hozzáférését; emlékeztet, hogy a tagállamoknak az a szerepe, hogy megfizethető áron biztosítsák a minőségi oktatáshoz és képzésekhez való hozzáférést a munkaerőpiaci igényektől függetlenül az egész Unió területén; megjegyzi, hogy számos tagállamban fokozott erőfeszítésre van szükség a munkaerő oktatásához, többek közt a felnőttoktatás és a szakképzési lehetőségek terén; külön kiemeli a nők számára is biztosított, egész életen át tartó tanulás jelentőségét, mivel az lehetőséget ad az átképzésre a folyamatosan változó munkaerőpiacon; szorgalmazza a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (az ún. STEM-tárgyak) fokozottabb népszerűsítését a lányokat körében a meglévő oktatási sztereotípiák és a nemek között a foglalkoztatás, a bérek és a nyugdíjak tekintetében fennálló tartós különbségek elleni küzdelem érdekében;

    26.  hangsúlyozza, hogy az egyenlőtlenség csökkentése és a fiatalkorban történő társadalmi integráció érdekében a lehető legkorábbi életciklusban meg kell kezdeni a humán tőkébe való befektetés; ezért felszólít a színvonalas, befogadó és megfizethető kora gyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatások minden gyermek számára történő elérhetővé tételére, az összes tagállamban; hangsúlyozza továbbá, hogy az iskolában már a legfiatalabb életkortól kezdve küzdeni kell a sztereotípiákkal szemben, az oktatás valamennyi szintjén előmozdítva a nemek közötti egyenlőséget; arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes mértékben hajtsák végre a „Beruházások a gyermekek érdekében” című ajánlást és szorosan kísérjék figyelemmel az elért eredményeket; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fejlesszenek ki és vezessenek be a gyermekgaranciához hasonló kezdeményezéseket, amelyek a gyermekeket állítják a szegénység enyhítésére irányuló, meglévő szakpolitikáik középpontjába;

    27.  kiemeli a mesterséges intelligencia megjelenését követően a jövőben a munkaerőpiacon várható alapvető változásokat; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a szociális partnerek bevonásával hozzanak létre eszközöket és kooperatív kezdeményezéseket annak érdekében, hogy bevezető, kezdeti és folyamatos képzések révén fejlesszék a készségeket;

    28.  ennek érdekében, továbbá a munka és a magánélet közötti egyensúly elérésének eszközeként szorgalmazza a rugalmas biztonsággal kapcsolatos intézkedések megfontolását, beleértve a távmunkát és a rugalmas munkaidőt, a szociális partnerekkel történő egyeztetést követően;

    29.  kiemeli a humán tőkébe való befektetés fontosságát, amely a fejlesztés, a versenyképesség és a növekedés motorja;

    30.  hangsúlyozza, hogy a munka és a magánélet közötti jobb egyensúly, valamint a nemek közötti megerősített egyenlőség nélkülözhetetlen a nők munkaerőpiacon való részvételének támogatásához; hangsúlyozza, hogy a nők gazdasági szerepvállalása erősítésének kulcsa a munkaerőpiac és a jóléti rendszerek átalakítása és kiigazítása, hogy azok figyelembe vegyék a nők életciklusait;

    31.  üdvözli a munka és a magánélet közötti egyensúly irányelvére tett javaslatot, és úgy véli, hogy ez az első, pozitív lépés a munka és magánélet összehangolásának biztosítására a gyermekeiket és más eltartottakat gondozó férfiak és nők számára, valamint a nők munkaerőpiaci részvételének növelésére; sajnálja azonban, hogy nem történt előrelépés a szülési szabadság terén; kitart amellett, hogy a megfelelő ellentételezés biztosítása és az erős szociális biztonság és védelem kulcsfontosságú ezen célok elérésében;

    32.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki az átalakulást szolgáló szakpolitikákat, és fektessenek be figyelemfelhívó kampányokba a nemi sztereotípiák leküzdése, a gondozás és házimunka egyenletesebb megosztásának előmozdítása érdekében, figyelmet szentelve a férfiak azon jogára és igényére is, hogy megbélyegzés és büntetés nélkül vállalhassanak gondozási feladatokat;

    33.  felhívja a tagállamokat, hogy – az Európai Szociális Charta 27. cikkével összhangban – alakítsanak ki fenntartható és minőségi foglalkoztatás támogatására irányuló proaktív szakpolitikákat és ezzel kapcsolatos megfelelő beruházásokat az olyan nők és férfiak vonatkozásában, akik családi és gondozási szabadságukat követően lépnek a munkaerőpiacra, térnek oda vissza, vagy szeretnének ott maradni és előrelépni; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az eredeti pozícióba, az azzal egyenértékű vagy hasonló munkakörbe való visszatérést, a terhesség vagy a családi szabadságra irányuló kérelem vagy annak kivétele miatti elbocsátás vagy kedvezőtlenebb bánásmód elleni védelmet, továbbá a munkába való visszatérést követően a visszaszokást lehetővé tévő védelmi időszakot; megismétli, hogy a munkához való visszatérésnél biztosítani kell a munkaidő és/vagy munkamenet módosítását (elutasítás esetén a munkaadó indokolási kötelezettségét is) és a képzési időszakokat;

    34.  kéri a tagállamokat, hogy nyújtsanak fokozott védelmet a családi élet és a munka egyensúlyával kapcsolatos hátrányos megkülönböztetéssel és törvénytelen elbocsátásokkal szemben; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek javaslatot olyan szakpolitikákra, amelyek javítják a megkülönböztetés elleni intézkedések érvényesítését a munkahelyen, ideértve az egyenlő bánásmódhoz való, törvényben biztosított jogok ismertetését tájékoztató kampányok révén, fordítsák meg a bizonyítási terhet, és hatalmazzák fel az egyenlőség előmozdításával foglalkozó nemzeti szerveket saját kezdeményezésű hivatalos vizsgálatok elvégzésére az egyenlőséggel kapcsolatos kérdésekben, valamint nyújtsanak segítséget a hátrányos megkülönböztetés potenciális áldozatainak;

    35.  úgy véli, hogy a nők munkaerőpiaci részvételének támogatása növelné a GDP-t; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat a minőségi munkahelyekkel betöltött női foglalkoztatást támogató szakpolitikák megerősítésére és az erre irányuló beruházások növelésére, különösen azokban az ágazatokban és pozíciókban, ahol a nők alulreprezentáltak, mint például a természettudományok, a technológia, a mérnöki tudományok és a matematika terén és a zöld gazdaság ágazataiban, vagy a felsővezetői pozíciókban valamennyi ágazatban;

    36.  kiemeli, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem egyik kulcsfontosságú tényezője, hogy a tartósan munkanélkülieket személyre szabott intézkedések révén integrálják, ami végül hozzájárul a nemzeti szociális biztonsági rendszerek fenntarthatóságához; szükségesnek tartja ezt az integrációt, figyelembe véve ezeknek a polgároknak a szociális helyzetét és azt, hogy szükségük van elegendő jövedelemre, megfelelő lakhatásra, tömegközlekedésre, egészségügyi ellátásra és gyermekgondozásra; hangsúlyozza, hogy európai szinten szorosabban figyelemmel kell kísérni a nemzeti szinten végrehajtott szakpolitikákat;

    37.  kiemeli az új foglalkoztatási- és munkaformák megértésének fontosságát, valamint az üggyel kapcsolatos, összehasonlítható adatok összegyűjtésének jelentőségét a munkaerőpiaci jogszabályok hatékonyabbá tétele, illetve végső soron a foglalkoztatás és a fenntartható növekedés fokozása érdekében;

    38.  közös erőfeszítésekre szólít fel a tagállamokban tapasztalható, nemek közötti egyenlőtlenségek csökkentésére, valamint a kijelölt, helyileg szabályozott tervek folyamatos támogatására a nemek közötti foglalkoztatási, bér- és nyugdíjszakadék gazdasági politikák révén történő csökkentése érdekében;

    39.  az Európa 2020 stratégia szegénységgel kapcsolatos célkitűzéseinek elérése érdekében felszólít egy szegénység elleni integrált stratégia kialakítására; kiemeli, hogy a tagállamok minimáljövedelem-rendszerei fontos szerepet töltenek be a szegénység visszaszorításában, különösen amennyiben azok a kedvezményezetteket is bevonó, társadalmi befogadást elősegítő intézkedésekkel párosulnak; kéri a tagállamokat, hogy fokozatosan vezessenek be olyan minimáljövedelem-rendszereket, amelyek nemcsak megfelelőek, hanem elegendő lefedettséget és igénybevételi arányt is biztosítanak; úgy véli, hogy a megfelelő minimáljövedelem olyan jövedelem, amely elengedhetetlen a méltó élethez és a társadalomban való, egész életen át tartó teljes körű részvételhez; rámutat arra, hogy a megfelelő minimáljövedelemnek a szegénységi küszöb felett kell lennie, hogy kielégíthesse az emberek alapvető szükségleteit, ideértve a nem pénzügyi szempontokat is, úgymint az oktatáshoz és az egész életen át tartó tanuláshoz, a tisztes lakhatáshoz, a minőségi egészségügyi ellátáshoz, valamint társadalmi tevékenységekhez való hozzáférést, illetve az állampolgári szerepvállalást;

    40.  kéri, hogy a nemzeti, regionális és helyi hatóságok az energiaszegénység, a megélhetés növekvő költségei, a társadalmi kirekesztettség, az elégtelen lakáskörülmények, valamint a rossz minőségű lakásállomány problémájának kezelése érdekében hatékonyabban, célzottabban és alaposabb nyomon követés mellett használják fel az európai strukturális és beruházási alapokat (esb-alapokat);

    41.  felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat abban, hogy készítsenek egyedi programokat azon régiók számára, ahol a munkanélküliség, az ifjúsági munkanélküliség és a tartós munkanélküliség értéke meghaladja a 30%-ot;

    42.  sajnálja, hogy ajánláscsomagjában a Bizottság nem vette figyelembe a Parlament arra irányuló kérését, hogy a legkülső régiók Unióba történő szorosabb integrációjának megerősítésére kialakított, egyedi intézkedések elfogadása révén gyorsítsa fel az EUMSZ 349. cikkének végrehajtását; megjegyzi, hogy e régiók sajátos jellemzőkkel és korlátokkal bírnak, munkanélküliségi rátájuk pedig meghaladja a 30%-ot; hangsúlyozza, hogy differenciált intézkedésekre és programokra van szükség az aszimmetria csökkentése érdekében, ezáltal maximalizálva az Unión belüli társadalmi kohéziót;

    43.  felszólítja a Bizottságot, hogy a következő tavaszi tanácsot szentelje az azon ágazatokba való szociális beruházásoknak, amelyek bizonyítottan társadalmi és gazdasági hasznot hozhatnak (pl. a kora gyermekkori nevelés és gondozás, az alap- és középfokú oktatás, a képzési és aktív munkaerőpiaci szakpolitikák, a megfizethető és szociális lakhatás, illetve az egészségügyi ellátás);

    44.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a Parlament plenáris ülésen elfogadott álláspontja aligha befolyásolhatja a tárgyalás alatt álló országspecifikus ajánlásokat; felszólít egy olyan napirend elfogadására, amely nagyobb figyelmet fordít a Parlament álláspontjára, és figyelembe veszi azt a döntéshozatal előtt; felszólít az EPSCO Tanács európai szemeszteren belüli szerepének erősítésére;

    45.  további közös erőfeszítésekre szólít fel a migránsok és migráns háttérrel rendelkező személyek munkaerőpiaci integrációjának javítása érdekében.

    INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

    Az elfogadás dátuma

    28.9.2017

     

     

     

    A zárószavazás eredménye

    +:

    –:

    0:

    34

    10

    0

    A zárószavazáson jelen lévő tagok

    Guillaume Balas, Brando Benifei, Martina Dlabajová, Lampros Fountoulis, Elena Gentile, Arne Gericke, Marian Harkin, Czesław Hoc, Danuta Jazłowiecka, Agnes Jongerius, Jan Keller, Ádám Kósa, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Kostadinka Kuneva, Jérôme Lavrilleux, Jeroen Lenaers, Thomas Mann, Dominique Martin, Elisabeth Morin-Chartier, João Pimenta Lopes, Georgi Pirinski, Dennis Radtke, Robert Rochefort, Siôn Simon, Yana Toom, Ulrike Trebesius, Marita Ulvskog, Tatjana Ždanoka, Jana Žitňanská

    A zárószavazáson jelen lévő póttagok

    Maria Arena, Georges Bach, Elmar Brok, Krzysztof Hetman, Dieter-Lebrecht Koch, Paloma López Bermejo, Evelyn Regner, Sven Schulze, Jasenko Selimovic, Michaela Šojdrová, Helga Stevens

    A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

    Klaus Buchner, Jens Nilsson, Gabriele Preuß, Jozo Radoš

    NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

    34

    +

    ALDE

    EPP

     

    S&D

    Verts/ALE

    Martina Dlabajová, Marian Harkin, Jozo Radoš, Robert Rochefort, Jasenko Selimovic, Yana Toom

    Georges Bach, Elmar Brok, Krzysztof Hetman, Danuta Jazłowiecka, Dieter-Lebrecht Koch, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Ádám Kósa, Jérôme Lavrilleux, Jeroen Lenaers, Thomas Mann, Elisabeth Morin-Chartier, Dennis Radtke, Sven Schulze, Michaela Šojdrová

    Maria Arena, Guillaume Balas, Brando Benifei, Elena Gentile, Agnes Jongerius, Jan Keller, Jens Nilsson, Georgi Pirinski, Gabriele Preuß, Evelyn Regner, Siôn Simon, Marita Ulvskog

    Klaus Buchner, Tatjana Ždanoka

    10

    -

    GUE/NGL

    ECR

    ENF

    NI

    Kostadinka Kuneva, Paloma López Bermejo, João Pimenta Lopes

    Arne Gericke, Czesław Hoc, Helga Stevens, Ulrike Trebesius, Jana Žitňanská

    Dominique Martin

    Lampros Fountoulis

    Jelmagyarázat:

    +  :  mellette

    -  :  ellene

    0  :  tartózkodik

    • [1]  Foglalkoztatási és szociális fejlemények Európában, éves felülvizsgálat 2017, 11. o.
    • [2]  Uo., 46. o.
    • [3]  Az Eurofound jelentése a fiatalok munkanélküliségéről.
    • [4]  Az Európai Bizottság „A 2017. évi európai szemeszter tavaszi csomagja: a Bizottság országspecifikus ajánlásokat tesz közzé” című 2017. május 22-i sajtóközleménye.
    • [5]  Foglalkoztatási és szociális fejlemények Európában, éves felülvizsgálat 2017, 47. o.
    • [6]  HL C, 2016.2.20., 1. o.

    VÉLEMÉNY a Regionális Fejlesztési Bizottság részéről (8.9.2017)

    a Gazdasági és Monetáris Bizottság részére

    az euróövezet gazdaságpolitikájáról
    (2017/2114(INI))

    A vélemény előadója: Ramón Luis Valcárcel Siso

    JAVASLATOK

    A Regionális Fejlesztési Bizottság felhívja a Gazdasági és Monetáris Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

    1.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 174. cikke értelmében az Unió átfogó, harmonikus fejlődésének előmozdítása érdekében a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségek és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók lemaradásának csökkentésére törekszik;

    2.  hangsúlyozza, hogy az erős euróövezet előfeltétele az erős Európának, és hogy az egységes pénznem a kohéziós politikához hasonlóan hosszú távú célokat szolgál, a növekedés és foglalkoztatás fokozására, nagyobb stabilitásra és biztonságra, valamint jobb lehetőségek kialakítására törekedve; hangsúlyozza azonban, hogy az euróövezet nem érhet el előrelépést, valamint a munkahelyteremtéshez és fejlődéshez szükséges jelentős szintű növekedést egy megfelelő, valamennyi tagállamban beruházásokat, strukturális reformokat és költségvetési konszolidációt magában foglaló gazdaságpolitikai kombináció megvalósítására irányuló, az euróövezeten belül és azon kívül egyaránt végrehajtott közös erőfeszítések nélkül; rámutat, hogy minden egyes tagállamban egyedi gazdaságpolitikát kell kidolgozni, amely az európai szemeszterhez hasonlóan az érintett tagállam sajátosságain alapul, és mellőzi az egységes megközelítés alkalmazását, valamint a földrajzi alapú vagy bármilyen más szempontú megkülönböztetést az euróövezeti és az euróövezeten kívüli tagállamok között; ennek kapcsán tudomásul veszi a kohéziós politikai beruházások externáliáiról készített tanulmányt, amely kimutatja, hogy a nettó befizető tagállamokban megtérülnek a beruházások a kedvezményezett tagállamokban az operatív programok keretében végrehajtott beruházások következtében[1];

    3.  elismeri azonban, hogy az euróövezeten belüli egyenlőtlenségek és különbségek – különösen a foglalkoztatottsági és munkanélküliségi ráta tekintetében – veszélyt jelentenek a gazdasági és monetáris unióra és általánosságban az Európai Unióra, ezért ezt a problémát a lehetőségekhez mérten orvosolni kell; emlékeztet ezért, hogy a regionális egyenlőtlenségek felmérése és alakulásuk nyomon követése kétségkívül alapvető fontosságú a kohéziós politika kialakítása és végrehajtása során, mivel az euróövezet előtt álló kihívások kezelése, nevezetesen az irányítás javítása, a költségvetési konvergencia növelése és az Európai Központi Bank (EKB) intézkedéseivel való jobb összhang kedvezőbb környezetet teremthet a kohéziós politika célkitűzéseinek megvalósításához;

    4.  megjegyzi, hogy az euróövezet egy főre jutó GDP-jét stagnáláshoz közeli állapot jellemzi; felszólít továbbá szélesebb körű társadalmi-gazdasági értékelési kritériumok, többek között a társadalmi haladási mutató alkalmazására, a GDP alapvető kiegészítésének biztosítása érdekében; rámutat a Stabilitási és Növekedési Paktum paramétereire, és megállapítja, hogy az összesített adatokat alkalmaz, amelyek nem biztos, hogy lehetővé teszik a tagállamok és régiók közötti gazdasági és társadalmi eltérések és különbségek alapos megértését, amihez további intézkedésekre lenne szükség a szociális jogok európai pillérének keretében; rámutat, hogy az európai lakosság nagyon nagy része él a szegénységi küszöb alatt; felszólít ezért a szegénység felszámolására irányuló átfogó stratégia végrehajtására az Európa 2020 céljainak megvalósítása érdekében; rámutat, hogy a kötelező hatály és szolidaritás kiegyensúlyozott keverékére van szükség az uniós gazdasági, monetáris és egyéb politikák végrehajtásához; kiemeli, hogy az országspecifikus ajánlások nagy részét nem lehet teljes mértékben végrehajtani a helyi és regionális hatóságok tevékeny szerepvállalása nélkül; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzák ki a helyi és regionális hatóságok európai szemeszterbe való megfelelő bevonásának folyamatát;

    5.  üdvözli, hogy a kohéziós politika keretében nyújtott finanszírozás jelenlegi árakon 454 milliárd eurót tesz ki a 2014–2020-as időszakra vonatkozóan; hangsúlyozza azonban, hogy az EU kohéziós politikája nem csupán egy eszköz, hanem olyan hosszú távú strukturális politika, amelynek célja a regionális fejlődésbeli különbségek csökkentése, a beruházás, a foglalkoztatás, a versenyképesség, a fenntartható fejlődés és a növekedés előmozdítása, és így a gazdasági, szociális és területi kohézió megerősítésének egyik legjelentősebb és legátfogóbb politikája valamennyi tagállamban, tekintet nélkül arra, hogy az adott tagállam tagja-e az euróövezetnek vagy sem; emlékeztet, hogy az uniós költségvetés 50-szer kisebb, mint az EU-28 tagállamainak teljes államháztartási kiadása, és így az EU-28 GDP-jének hozzávetőleg 1%-át teszi ki; hangsúlyozza ezért, hogy szinergiákat kell teremteni az uniós és a tagállami költségvetések, a szakpolitikai prioritások és az európai célok megvalósítására irányuló fellépések és projektek között, és meg kell őrizni az uniós szakpolitikai keret gazdasági és társadalmi dimenziójának kiegyensúlyozottságát; rámutat, hogy az esb-alapokra vonatkozó társfinaszírozási követelmények fontos mechanizmusai a szinergiák megvalósításának; azon a véleményen van, hogy meg kell őrizni az uniós költségvetés egységét; üdvözli a jelenlegi programozási időszakban bevezetett intézkedéseket, amelyek arra irányulnak, hogy a kohéziós politikát jobban összehangolják az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégiával;

    6.  hangsúlyozza, hogy a kohéziós és gazdaságpolitikai célkitűzések szorosan összefüggnek, és az uniós költségvetés jelentős hányadát fordítják az éves növekedési jelentés és az európai szemeszter prioritásaira, kiváltképp a többéves pénzügyi keret 1a. alfejezet és az esb-alapok keretében; hangsúlyozza azonban, hogy tekintettel a kohéziós politika célkitűzéseire, struktúrájára és az uniós régiók számára meglévő alapvető jelentőségére nehéz összekapcsolni a kohéziós támogatásokat a központi kormányzatok makrogazdasági teljesítményével; úgy véli, hogy – tekintettel arra, hogy a kohéziós politika keretében nyújtott finanszírozás célja az beruházások, a növekedés és a foglalkoztatás fellendítése az Unió egészében – a Bizottságnak, szoros együttműködésben a tagállamok kormányaival meg kellene vizsgálnia, hogy miként lehetne kizárni a regionális és helyi és regionális társfinanszírozást a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályaiból, ha lehet egyáltalán;

    7.  hangsúlyozza, hogy az uniós kohéziós politika a legjobb eszköz mind a versenyképességhez, mind az uniós régiók közötti szolidaritáshoz való hozzájárulás tekintetében, mivel helyi és konkrét kihívások kezelésére irányuló erőfeszítéseket támogat átfogó és koordinált módon, összhangban a közös uniós politikai célkitűzésekkel, kulcsszerepet játszva a kilengések megakadályozásában és a stabilitás biztosításában, ezért fontos annak 2020 utáni meghosszabbítása és költségvetésének megőrzése az összes uniós régió számára, hogy le lehessen küzdeni a régiók közötti és a régiókon belüli egyenlőtlenségeket, amelyek a válságot követően megnövekedtek, továbbá hogy mindezt további konvergenciára irányuló erőfeszítéseknek és célkitűzéseknek kell kísérniük gazdasági és szociális téren annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a belső piac megfelelő működését; úgy véli, hogy a fizikai és a digitális infrastruktúrába történő beruházások segítik a növekedés fokozását és a tagállamok és a régiók közötti egyenlőtlenségek megszüntetését; ezért külön felszólít a Kohéziós Alap 2020 utáni meghosszabbítására; úgy véli, hogy a kohéziós politika hozzájárulhat és hozzá is kell járulnia ahhoz, hogy módokat találjunk a régiókban rejlő kiaknázatlan lehetőségek hasznosítására; kiemeli, hogy a kohéziós politikára irányuló hosszú távú és integrált megközelítést a jövőben is folytatni kell;

    8.  emlékeztet, hogy meg kell szüntetni az EU és polgárai közti szakadékot; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika olyan egyedi eszköz, amely révén Európa helyben tud hatást kifejteni a főbb uniós célkitűzéseket és territoriális szükségleteket és valóságot kombináló, a helyi viszonyokat figyelembe vevő megközelítés révén; felszólítja az uniós intézményeket és minden érintett felet, hogy fokozzák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy jobban kommunikálják e közös, szolidaritáson alapuló és valamennyi tagállam számára kedvező uniós szakpolitika kézzelfogható eredményeit és hozzáadott értékét; hangsúlyozza, hogy az uniós beruházások láthatóságának növelésével kapcsolatos felelősség elsősorban a helyi érdekelt felekre hárul; kitart amellett, hogy a kohéziós politikának jelentős a gazdasági és társadalmi hatása, továbbá jelentősen hozzájárul az európai integrációhoz;

    9.  meggyőződése, hogy a kohéziós politika városi dimenziója jelentős szerepet játszhat a növekedés, a munkahelyteremtés, a befogadás, az integráció és az innováció támogatásában, nem csak a főbb városi térségekben, hanem a városokat körülvevő területeken, a vidéki területeken és az EUMSZ 174. cikkében foglalt egyedi földrajzi jellemzőkkel rendelkező valamennyi régióban is; hangsúlyozza a városi övezetek magas szintű szakértelmét és az uniós finanszírozás felhasználására irányuló képességét;

    10.  úgy véli, hogy a fenntartható növekedés és a minőségi foglalkoztatás fellendítéséhez meg kell erősíteni az oktatás, a társadalmi befogadás, valamint a kutatási és innovációs projektek támogatását, különösen a tehetséges fiatalokat és az induló vállalkozásokat célzó új kezdeményezésekét, valamint egyszerűsíteni kell a szükséges forrásokhoz való hozzáférést és megszerzésük feltételeit; kiemeli, hogy az innovációt, az induló innovatív vállalkozásokat és a kutatást előnyben részesítő társadalom és gazdaság előfeltételei összefüggnek az oktatási és tudományos rendszer reformjainak végrehajtásával, összekapcsolva azokat a vállalkozókkal és igényeikkel, a munkaerőpiaccal, valamint az adó- és pénzügyi rendszer reformjával; elismeri a technológiai innovatív induló vállalkozások és a segítő környezet jelentőségét, amelyek összefogják a vállalkozókat, a beruházókat és a tanácsadókat az innovatív projektek ösztönzése céljából; üdvözli a vállalkozók és a kkv-k versenyképességével kapcsolatos olyan programok támogatását, amelyek a női vállalkozókra összpontosítanak, és a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést tartják szem előtt;

    11.  hangsúlyozza, hogy a munkatermelékenység elsősorban a felhasznált tőke, az alkalmazott technológiák és az innovációs ütem függvénye; kiemeli, hogy a strukturális reformoknak meg kellene könnyíteniük a kevésbé termelékeny vállalatok és iparágak termelékenyebbé válását;

    12.  rámutat, hogy a tagállamok közötti tartósan nagy egyenlőtlenségek a szegényebb tagállamokból a gazdagabbakba történő migrációhoz vezetnek, amely gyakran komoly „agyelszívást” eredményez, amikor a legképzettebb emberek a jobban fizetett állásokért az EU központi régióiba vándorolnak;

    13.  megjegyzi, hogy a munkanélküliségi ráta az euróövezeten belül egyelőre még nem csökkent vissza a válság előtti szintre; aggódik a különböző tagállamok különösen a fiatalok és az idősebbek körében magas munkanélküliségi szintjeinek komoly következményei miatt; úgy véli ezért, hogy az euróövezeten belül az uniós intézkedések célja szükségszerűen az olyan szakpolitikák végrehajtása, amelyek eredményesen fokozzák a foglalkoztatást és küzdenek a munkaerőpiaci bizonytalanságok ellen; e tekintetben úgy véli, hogy az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés segít a tagállamoknak a fiatalok munkaerőpiaci integrációjában; ennélfogva kéri, hogy ezt a kezdeményezést tartsák fenn és a rendelkezésre álló költségvetést jelentősen növeljék a következő pénzügyi programozási időszakban, mivel nem csak a gazdasági növekedés előmozdításának, hanem a társadalmi kohézió megerősítésének is alapvető eszköze;

    14.  elismeri, hogy az uniós és a tagállami költségvetések közötti fokozottabb szinergia érdekében az EU-nak olyan új, komoly kihívásokat kell kezelnie, mint például az éghajlatváltozás, a migránsok és a nemzetközi védelem alatt álló menekültek integrációja, erőteljesebb közös védelempolitika, oktatás, foglalkoztatás, lakhatás és a megkülönböztetés elleni küzdelem, amit részben a kohéziós politika révén lehet megtenni, amely bizonyos mértékig már most is foglalkozik e problémák némelyikével; hangsúlyozza azonban, hogy a kohéziós politika már a Szerződésekben foglalt célkitűzések kapcsán felmerülő kihívások igen széles körét kezeli, és rámutat, hogy ezért ahhoz, hogy további kihívásokkal is foglalkozni tudjon, megfelelő mértékben növelni kell pénzügyi forrásait, hogy ne fosszuk meg a céljai eléréséhez szükséges eszközöktől;

    15.  rámutat, hogy a brexit jelentős hatással lesz az Európai Unió költségvetésére; felszólít e tekintetben a kommunikációs erőfeszítések fokozására, rámutatva arra a hozzáadott értékre, amelyet a kohéziós politika nyújt azáltal, hogy hozzájárul a növekedés és munkahelyteremtés uniós régiókban való előmozdításához, és ezáltal arra is, hogy az uniós kohéziós politikának az EU fő beruházási eszközének kell maradnia a következő programozási időszakban is;

    16.  úgy véli, hogy a finanszírozás különböző forrásait a pénz jobb felhasználását célzó új szinergiák megerősítése és létrehozása által össze lehet hangolni valamennyi meglévő eszközben, például a Horizont 2020 programban, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközben, az Erasmus+ és Life+ programokban; hangsúlyozza, hogy a kohézió legfontosabb finanszírozási forrásai továbbra is támogatások kell legyenek, bár bizonyos esetekben a pénzügyi eszközök is fontos szerepet töltenek be; kiemeli, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap és az esb-alapok néhány esetben kiegészíthetik egymást, de az Európai Stratégiai Beruházási Alap semmiképp sem áshatja alá a kohéziós politika stratégiai koherenciáját, területi koncentrációját és hosszú távú perspektíváját;

    17.  meggyőződése, hogy a kohéziós politikát – alapvető jelentőségének megtartása mellett – rugalmasabbá kell tenni, annak hatékonyabb eszközöket kell használnia, csökkenteni kell a bürokráciát, eredményorientáltabbnak kell lennie, valamint egyszerűbbé és hatékonyabbá kell válnia a fokozott hatékonyságú pénzfelhasználás és a 2020 utáni időszakbeli jobb eredmények elérése érdekében; úgy véli, hogy az uniós források megfelelő, átlátható és felelősségteljes felhasználása általánosságban összhangban áll azzal az elvvel, hogy az európai projektet közelebb hozzuk az uniós polgárokhoz.

    INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

    Az elfogadás dátuma

    7.9.2017

     

     

     

    A zárószavazás eredménye

    +:

    –:

    0:

    24

    5

    4

    A zárószavazáson jelen lévő tagok

    Pascal Arimont, Mercedes Bresso, James Carver, Andrea Cozzolino, Rosa D’Amato, Raymond Finch, Michela Giuffrida, Krzysztof Hetman, Ivan Jakovčić, Marc Joulaud, Constanze Krehl, Sławomir Kłosowski, Louis-Joseph Manscour, Martina Michels, Jens Nilsson, Andrey Novakov, Younous Omarjee, Konstantinos Papadakis, Stanislav Polčák, Liliana Rodrigues, Fernando Ruas, Maria Spyraki, Matthijs van Miltenburg, Lambert van Nistelrooij, Kerstin Westphal

    A zárószavazáson jelen lévő póttagok

    Andor Deli, John Howarth, Ivana Maletić, Dimitrios Papadimoulis, Georgi Pirinski, Bronis Ropė

    A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

    Santiago Fisas Ayxelà, Olga Sehnalová

    NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

    24

    +

    ECR

    Sławomir Kłosowski

    PPE

    Pascal Arimont, Andor Deli, Santiago Fisas Ayxelà, Krzysztof Hetman, Marc Joulaud, Ivana Maletić, Andrey Novakov, Stanislav Polčák, Fernando Ruas, Maria Spyraki, Lambert van Nistelrooij

    S&D

    Mercedes Bresso, Andrea Cozzolino, Michela Giuffrida, John Howarth, Constanze Krehl, , Louis-Joseph Manscour, Jens Nilsson, Georgi Pirinski, Liliana Rodrigues, Olga Sehnalová, Kerstin Westphal

    VERTS/ALE

    Bronis Ropė

    5

    -

    ALDE

    Ivan Jakovčić,, Matthijs van Miltenburg

    EFDD

    James Carver, Raymond Finch

    NI

    Konstantinos Papadakis

    4

    0

    EFDD

    Rosa D’Amato

    GUE/NGL

    Martina Michels, Younous Omarjee, Dimitrios Papadimoulis

    Jelmagyarázat:

    +  :  mellette

    -  :  ellene

    0  :  tartózkodik

    • [1]  A lengyel Gazdaságfejlesztési Minisztérium által megrendelt, a kohéziós politika V4-országokban történő végrehajtása által az EU-15 országokra gyakorolt előnyök utólagos értékelése és előrejelzése keretében készült, „A V4-országokban végrehajtott kohéziós politika előnyei az EU-15 tagállamok számára” című jelentés.

    INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

    Az elfogadás dátuma

    16.10.2017

     

     

     

    A zárószavazás eredménye

    +:

    –:

    0:

    33

    8

    5

    A zárószavazáson jelen lévő tagok

    Gerolf Annemans, Hugues Bayet, Pervenche Berès, Markus Ferber, Roberto Gualtieri, Brian Hayes, Gunnar Hökmark, Barbara Kappel, Georgios Kyrtsos, Esther de Lange, Werner Langen, Bernd Lucke, Olle Ludvigsson, Fulvio Martusciello, Gabriel Mato, Costas Mavrides, Bernard Monot, Luděk Niedermayer, Cora van Nieuwenhuizen, Stanisław Ożóg, Sirpa Pietikäinen, Pirkko Ruohonen-Lerner, Anne Sander, Molly Scott Cato, Peter Simon, Kay Swinburne, Ramon Tremosa i Balcells, Ernest Urtsaun, Marco Valli, Tom Vandenkendelaere, Miguel Viegas, Jakob von Weizsäcker, Marco Zanni

    A zárószavazáson jelen lévő póttagok

    Richard Corbett, Mady Delvaux, Frank Engel, Ramón Jáuregui Atondo, Eva Joly, Verónica Lope Fontagné, Luigi Morgano, Tibor Szanyi, Lieve Wierinck

    A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk, (2) bekezdés)

    Carlos Iturgaiz, Axel Voss, Anna Záborská, Bogdan Andrzej Zdrojewski

    NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

    33

    +

    ALDE

    Ramon Tremosa i Balcells, Lieve Wierinck, Cora van Nieuwenhuizen

    PPE

    Frank Engel, Markus Ferber, Brian Hayes, Gunnar Hökmark, Carlos Iturgaiz, Georgios Kyrtsos, Werner Langen, Verónica Lope Fontagné, Fulvio Martusciello, Gabriel Mato, Luděk Niedermayer, Sirpa Pietikäinen, Anne Sander, Tom Vandenkendelaere, Axel Voss, Bogdan Andrzej Zdrojewski, Anna Záborská, Esther de Lange

    S&D

    Hugues Bayet, Pervenche Berès, Richard Corbett, Mady Delvaux, Roberto Gualtieri, Ramón Jáuregui Atondo, Olle Ludvigsson, Costas Mavrides, Luigi Morgano, Peter Simon, Tibor Szanyi, Jakob von Weizsäcker

    8

    -

    EFDD

    Marco Valli

    ENF

    Gerolf Annemans, Bernard Monot, Marco Zanni

    GUE/NGL

    Miguel Viegas

    Verts/ALE

    Eva Joly, Molly Scott Cato, Ernest Urtasun

    5

    0

    ECR

    Bernd Lucke, Stanisław Ożóg, Pirkko Ruohonen-Lerner, Kay Swinburne

    ENF

    Barbara Kappel

    Jelmagyarázat:

    +  :  mellette

    -  :  ellene

    0  :  tartózkodik