JELENTÉS Ajánlás a Tanácsnak az Új-Zélanddal folytatandó kereskedelmi tárgyalásokra vonatkozóan javasolt tárgyalási meghatalmazásról

19.10.2017 - (2017/0000(INI))

Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság
Előadó: Daniel Caspary

Módosítások

• 001-003 (PDF - 193 KB)
• 001-003 (DOC - 52 KB)
• 004-004 (PDF - 190 KB)
• 004-004 (DOC - 39 KB)
• 005-015 (PDF - 336 KB)
• 005-015 (DOC - 68 KB)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

Ajánlás a Tanácsnak az Új-Zélanddal folytatandó kereskedelmi tárgyalásokra vonatkozóan javasolt tárgyalási meghatalmazásról

(2017/2193(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság „A mindenki számára előnyös kereskedelem: A felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című, 2015. október 14-i közleményére (COM(2015)0497),

–  tekintettel a Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnökének, Donald Tusk, az Európai Tanács elnökének és John Key, Új-Zéland miniszterelnökének 2015. október 29-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az EU és Új-Zéland közötti kapcsolatokról és együttműködésről szóló 2007. szeptember 21-i közös nyilatkozatra, valamint az EU és Új-Zéland közötti kapcsolatokról és együttműködésről szóló, 2016. október 5-én aláírt partnerségi megállapodásra,

–  tekintettel a Bizottság 2017. szeptember 14-én kiadott kereskedelmi csomagjára, amelyben a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy nyilvánossá tesz minden jövőbeni kereskedelmi tárgyalásra szóló meghatalmazást,

–  tekintettel az EU és Új-Zéland között létrejött, 2017. július 3-án aláírt, a vámügyekben történő együttműködésről és kölcsönös igazgatási segítségnyújtásról szóló megállapodásra,

–  tekintettel az EU és Új-Zéland közötti egyéb kétoldalú megállapodásokra, különösen az élő állatok és az állati termékek kereskedelme esetében alkalmazandó állat-egészségügyi intézkedésekről szóló megállapodásra és a megfelelőségértékelés kölcsönös elismeréséről szóló megállapodásra,

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen az Ausztráliával és Új-Zélanddal folytatandó, szabadkereskedelmi megállapodásra irányuló tárgyalások megnyitásáról szóló 2016. február 25-i[1] és a kölcsönös elismerésről kötött megállapodás módosításáról szóló, az Európai Unió és Új-Zéland közötti megállapodás megkötésére irányuló tanácsi határozat tervezetéről szóló 2012. szeptember 12-i jogalkotási állásfoglalására[2],

–  tekintettel a G20 csoport állam- és kormányfőinek Brisbane-ben megrendezett, 2014. november 15–16-i találkozóját követően kiadott közleményre,

–  tekintettel Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke, José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke és John Key új-zélandi miniszterelnök 2014. március 25-i közös nyilatkozatára az Új-Zéland és az Európai Unió közötti partnerség elmélyítéséről,

–  tekintettel az Európai Bíróság 2017. május 16-i 2/15 számú véleményére[3] a Szingapúrral kötendő szabadkereskedelmi megállapodás aláírására és megkötésére vonatkozó uniós hatáskörről,

–  tekintettel a jövőbeli kereskedelmi megállapodások uniós mezőgazdasági ágazatra gyakorolt kumulatív hatásáról szóló 2016. november 15-i bizottsági tanulmányra;

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága által kiadott, az „Út egy digitális kereskedelmi stratégia felé” című jelentéstervezetre (2017/2065(INI)),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkének (3) bekezdésére és 218. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A8-0312/2017),

A.  mivel az EU és Új-Zéland széles körben együttműködnek közös kihívásaik megoldása érdekében, illetve számos nemzetközi fórumon is, beleértve a multilaterális kereskedelempolitikai kérdéseket is;

B.  mivel 2015-ben az EU volt Ausztrália után Új-Zéland második legjelentősebb árukereskedelmi partnere, az EU és Új-Zéland közötti árukereskedelem értéke elérte a 8,1 milliárd eurót, a szolgáltatáskereskedelem értéke pedig 4,3 milliárd eurót;

C.  mivel az Unió külföldi közvetlen beruházásai 2015-ben csaknem 10 milliárd eurót tettek ki Új-Zélandon;

D.  mivel Új-Zéland részes fele a közbeszerzésekről szóló WTO-megállapodásnak;

E.  mivel az EU 2014. július 30-án lezárta az EU és Új-Zéland közötti, a kapcsolatokról és az együttműködésről szóló partnerségi megállapodásról folytatott tárgyalásokat;

F.  mivel az európai mezőgazdasági ágazat és egyes mezőgazdasági termékek, például a marha- és juhhús, a tejtermékek, a gabonafélék és a cukor, a különleges cukrokat is beleértve, rendkívül érzékenynek minősülnek e tárgyalások keretében;

G.  mivel Új-Zéland a vaj legnagyobb és a tejpor második legnagyobb exportőre a világon, és az egyéb tejtermékek, valamint a marha- és juhhús kivitelét tekintve is előkelő helyet foglal el a globális kiviteli piacon;

H.  mivel az EU és Új-Zéland többoldalú tárgyalásokat folytat a „zöld termékek” kereskedelmének további liberalizálása érdekében (a környezetvédelmi termékekre vonatkozó megállapodás), valamint a szolgáltatások kereskedelme tárgyában (szolgáltatáskereskedelmi megállapodás);

I.  mivel az EU elismerte, hogy Új-Zélandon megfelelő a személyes adatok védelme;

J.  mivel Új-Zéland részes fele a bizonytalan jövőjű Csendes-óceáni Partnerségre (TPP) irányuló, eddig lezárult tárgyalásoknak, valamint részt vesz a legjelentősebb kereskedelmi partnereit tömörítő kelet-ázsiai átfogó regionális gazdasági partnerségről (RCEP) folyó tárgyalásokban; mivel 2008 óta szabadkereskedelmi megállapodás van érvényben Új-Zéland és Kína között;

K.  mivel Új-Zéland jelentős kötelezettségvállalásokat tett a Csendes-óceáni Partnerség keretében arra vonatkozóan, hogy előmozdítja bizonyos fajok hosszú távú védelmét, és fokozott állományvédelmi intézkedések útján felveszi a harcot a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme ellen, és mivel meghatározta továbbá a környezetvédelmi intézkedések hatékony végrehajtására és a fokozott regionális együttműködés megkezdésére irányuló követelményeket; mivel ezek a kötelezettségvállalások az EU és Új-Zéland közötti szabadkereskedelmi megállapodás szempontjából viszonyítási pontként szolgálnak;

L.  mivel Új-Zéland az EU legrégebbi és legközelebbi partnerei közé tartozik, az EU értékeivel közös értékeket vall magáénak, és elkötelezett a jólét és a biztonság egy szabályokon alapuló globális rendszer keretei közötti előmozdítása mellett;

M.  mivel Új-Zéland ratifikálta és végrehajtotta az emberi, szociális és munkavállalói jogokról szóló legfontosabb nemzetközi egyezményeket és teljes körűen tiszteletben tartja a jogállamiság elvét;

N.  mivel Új-Zéland azon hat WTO-tag közé tartozik, amelyek nem rendelkeznek preferenciális hozzáféréssel az uniós piacokhoz, és tárgyalásokat sem folytatnak e célból;

O.  mivel a 2016. október 29-i közös nyilatkozatot követően tájékozódási célú megbeszéléseket indítottak az EU és Új-Zéland közötti szabadkereskedelmi megállapodás megvalósíthatóságának és a vonatkozó tárgyalások megkezdésére irányuló közös szándéknak a felmérésére; mivel a tájékozódási célú megbeszélések lezárultak;

P.  mivel a Parlamentnek dönteni kell majd arról, hogy hozzájárul-e az EU és Új-Zéland között esetleg kötendő szabadkereskedelmi megállapodáshoz;

Stratégiai, politikai és gazdasági háttér

1.  kiemeli az Európai Unió és az ázsiai és csendes-óceáni térség közötti kapcsolatok elmélyítésének jelentőségét többek között az európai gazdasági növekedés szempontjából, valamint hangsúlyozza, hogy ezt az Európai Unió kereskedelempolitikája is tükrözi; elismeri, hogy Új-Zéland kulcsfontosságú partnere e stratégiának, és hogy a szélesülő és mélyülő kereskedelmi kapcsolatok elősegíthetik e cél elérését;

2.  elismerését fejezi ki Új-Zélandnak a multilaterális kereskedelmi menetrend iránti erőteljes és következetes elkötelezettségéért;

3.  úgy véli, hogy az Unió kétoldalú és regionális együttműködési stratégiáiban rejlő potenciális lehetőségek csak akkor aknázhatók ki teljes egészében, ha tiszteletben tartják a szabályokon és értékeken alapuló kereskedelmet, és az Új-Zélanddal a kölcsönösség és a kölcsönös előnyök szellemében kötendő színvonalas, ambiciózus, kiegyensúlyozott és méltányos szabadkereskedelmi megállapodás lényegi részét képezi e stratégiáknak, amely megállapodás azonban a többoldalú előrelépésekre irányuló egyéb erőfeszítéseket vagy a már megkötött több- és kétoldalú megállapodásokat semmiféleképpen sem aknázhatja alá; úgy véli, hogy az elmélyített együttműködésnek a további multilaterális és többoldalú liberalizáció irányában tett lépésként szolgálhat;

4.  véleménye szerint a korszerű, elmélyített, ambiciózus, kiegyensúlyozott, méltányos és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásra irányuló tárgyalások jelentik a megfelelő utat a kétoldalú partnerség elmélyítése és a meglevő, már érett kétoldalú kereskedelmi és beruházási kapcsolatok további erősítése felé; úgy véli, hogy a tárgyalások mintaként szolgálhatnak a kereskedelmi megállapodások új generációja számára, hangsúlyozva az ambíciók további növelésének, a korszerű szabadkereskedelmi megállapodásokban foglaltak határai kitágításának fontosságát, figyelembe véve Új-Zéland magasan fejlett gazdaságát és szabályozási környezetét;

5.  hangsúlyozza, hogy az EU és Új-Zéland nemzetközi szinten élen jár a környezeti fenntarthatósági politikák terén, és e tekintetben lehetőségük van arra, hogy egy nagymértékben ambiciózus fenntarthatósági fejezetet tárgyaljanak meg és hajtsanak végre;

6.  felhívja a figyelmet annak veszélyére, hogy a megállapodás mezőgazdasági rendelkezései erősen kiegyensúlyozatlanok lehetnek, ami hátrányosan érinti az Európai Uniót, továbbá figyelmeztet arra, hogy bármilyen csábító is, ne használják fel ismételten a mezőgazdaságot cserealapként azért, hogy az ipari termékek és a szolgáltatások számára nagyobb hozzáférést biztosítsanak az új-zélandi piacon;

Hatályfelmérés

7.  megállapítja, hogy az EU és Új-Zéland közötti hatályfelmérés 2017. március 7-én a Bizottság és az új-zélandi kormány kölcsönös megelégedésével lezárult;

8.  üdvözli, hogy a Bizottság kellő időn belül lezárta és közzétette a hatásvizsgálatot annak érdekében, hogy képes legyen átfogóan értékelni az EU és Új-Zéland közötti megerősített kereskedelmi és beruházási kapcsolatok mindkét fél lakosságának és vállalkozásainak, ezen belül a legkülső régióknak és a tengerentúli országoknak és területeknek a javát szolgáló fokozásának lehetséges előnyeit és hátrányait, egyúttal különös figyelmet fordítva a társadalmi és a környezeti hatásokra, köztük az EU munkaerőpiacára, valamint vegye figyelembe a brexitnek az Új-Zélandból az Unióba áramló exportra és beruházásokra gyakorolt várható esetleges hatását, különösen az ajánlatok cseréje és a kontingensek kiszámítása során;

Tárgyalási megbízatás

9.  felhívja a Tanácsot, hogy a hatályfelmérés eredménye, az ezen állásfoglalásban előírt ajánlások, a hatásvizsgálat és világosan kitűzött célok alapján hatalmazza fel a Bizottságot a tárgyalások megindítására Új-Zélanddal egy kereskedelmi és beruházási megállapodás megkötése céljából;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy maradéktalanul tartsa tiszteletben az EU és tagállamai közötti hatáskörmegosztást, az Európai Unió Bíróságának 2017. május 16-i 2/15. számú véleményével összhangban;

11.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy minél előbb nyújtsanak be javaslatot a kereskedelmi megállapodások általános jövőbeli szerkezetével kapcsolatban, figyelembe véve az Európai Unió Bíróságának az EU–Szingapúr szabadkereskedelmi megállapodásról szóló 2/15. számú véleményét, valamint tegyenek világos különbséget a kereskedelem és a külföldi közvetlen beruházások liberalizálásáról szóló, csakis az EU kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdésköröket tartalmazó megállapodás és egy esetleges második, a tagállamokkal megosztott hatáskörbe tartozó kérdéskörökre vonatkozó megállapodás között; hangsúlyozza, hogy az ilyen különbségtétel következményekkel járna a parlamenti ratifikációs folyamatra nézve, és annak nem célja a nemzeti demokratikus eljárások megkerülése, hanem a feladatköröknek az európai szerződéseken alapuló, demokratikus delegálásának kérdése; a Parlament nagyobb szerepvállalására szólít fel a szabadkereskedelmi megállapodásokról folyó valamennyi folyamatban lévő és jövőbeni tárgyalás minden szakaszában;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy a végleges megállapodások aláírásra és megkötésre történő előterjesztésekor, a Tanácsot pedig arra, hogy az aláírásról és a megkötésről történő határozathozatalkor maradéktalanul tartsák tiszteletben az EU és tagállamai közötti hatáskörmegosztást;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy a tárgyalásokat a lehető legnagyobb átláthatóság biztosítása mellett folytassa le, ugyanakkor ne ássa alá az Unió tárgyalási pozícióját, a szociális partnerekkel és a civil társadalommal folytatott állandó párbeszéd révén biztosítsa legalább az USA-val a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről folytatott tárgyalások során alkalmazott átláthatósági szintet és nyilvános konzultációt, valamint maradéktalanul tartsa tiszteletben az egyéb tárgyalások alkalmával kialakult legjobb gyakorlatokat; üdvözli, hogy a Bizottság kezdeményezi a kereskedelmi megállapodásokra vonatkozó tárgyalási irányelvekről szóló valamennyi ajánlásának közzétételét, és ezt pozitív precedensnek tartja; sürgeti a Tanácsot, hogy kövesse ezt a példát és az elfogadást követően haladéktalanul tegye közzé a tárgyalási irányelvet;

14.  hangsúlyozza, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásnak az uniós exportlehetőségek javítása mellett jobb piaci hozzáférést, a helyi kereskedelem megkönnyítését, tisztességes munkahelyek teremtését, mindkét fél állampolgárai számára a nemek közötti egyenlőséget, a fenntartható fejlődés ösztönzését, az uniós normák betartását, az általános érdekű szolgáltatások garantálását és a demokratikus eljárások tiszteletben tartását kell eredményeznie;

15.  hangsúlyozza, hogy egy ambiciózus megállapodásnak érdemben kell foglalkoznia a beruházásokkal, az áruk és szolgáltatások kereskedelmével (az Európai Parlament legutóbbi ajánlásaira építve a politikai mozgástér megtartása és az érzékeny ágazatok tekintetében), a vámügyi és kereskedelmi eljárások egyszerűsítésével, a digitalizációval, az elektronikus kereskedelemmel és az adatvédelemmel, a technológiai kutatással és az innováció támogatásával, a közbeszerzéssel, az energiával, az állami tulajdonú vállalatokkal, a versennyel, a fenntartható fejlesztéssel, a szabályozási kérdésekkel – például a szigorú egészségügyi és növény-egészségügyi szabványokkal és a mezőgazdasági és élelmiszertermékekre vonatkozó más normákkal, a magas szintű uniós követelmények gyengítése nélkül – erőteljes és érvényesítgető kötelezettségvállalásokkal a munkaügyi és környezetvédelmi követelményeket illetően, valamint az adóelkerülés és a korrupció elleni küzdelemmel, az Unió kizárólagos hatáskörén belül maradva, és mindemellett különös figyelmet fordítva a mikrovállalkozások és a kkv-k szükségleteire;

16.  felszólítja a Tanácsot, hogy kifejezetten ismerje el a másik félnek az őslakos népekre vonatkozó kötelezettségeit;

17.  hangsúlyozza, hogy az Unió vezető szerepet játszik az állatjóléti politika előmozdításában, és mivel az EU és Új-Zéland közötti szabadkereskedelmi megállapodás mezőgazdasági haszonállatok millióra lesz hatással, a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a felek szilárdan elkötelezzék magukat a mezőgazdasági haszonállatok jólétének és védelmének javítása mellett;

18.  hangsúlyozza, hogy a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme jelentős környezeti, gazdasági és társadalmi hatásokkal jár, és egy ambiciózus megállapodásra van szükség, amely előmozdítja valamennyi vadon élő faj és élőhelyeik védelmét és határozottan fellép a vadon élő állatok és növények jogellenes begyűjtése, kereskedelme és elszállítása ellen;

19.  hangsúlyozza, hogy a nem megfelelő halászati gazdálkodás és a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat számottevő kedvezőtlen hatással járhat a kereskedelemre, a fejlesztésre és a környezetre nézve, és a feleknek érdemi kötelezettségvállalásokat kell tenniük a cápák, a ráják, a teknősök és a tengeri emlősök védelmére, valamint a túlhalászat, a kapacitásfelesleg és a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére;

20.  hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás igazán előnyös legyen az EU gazdasága számára, a tárgyalási irányelvekbe be kell illeszteni a következő kérdéseket:

a)  az áruk és szolgáltatások kereskedelmének liberalizálása és mindkét fél számára valós piaci hozzáférési lehetőségek a fölösleges szabályozási akadályok felszámolása révén, egyszersmind biztosítva, hogy a megállapodásban egyik felet se akadályozza semmi abban, hogy a legitim politikai célkitűzések elérése érdekében arányos szabályozást alkalmazzon; e megállapodás i) nem akadályozhatja a feleket az általános érdekű szolgáltatások meghatározásában, szabályozásában, nyújtásában és támogatásában, és erre vonatkozóan kifejezett rendelkezéseket kell tartalmaznia; ii) nem kötelezheti a kormányzatokat semmilyen szolgáltatás privatizálására, és azt sem zárhatja ki, hogy a kormányzatok bővítsék az általuk nyújtott közszolgáltatások körét; iii) nem gátolhatja a kormányzatokat abban, hogy újra állami ellenőrzés alá vonjanak olyan szolgáltatásokat – például a vízellátást, az oktatást, az egészségügyet, a szociális szolgáltatásokat –, amelyeket korábban privatizálni rendeltek el, vagy hogy csökkentsék a magas szintű uniós egészségügyi, élelmiszerügyi, fogyasztói, környezetvédelmi, munkaügyi és biztonsági normákat, vagy korlátozzák a művészetek és a kultúra, az oktatás, az egészségügy és a szociális szolgáltatások állami finanszírozását, ahogy az a korábbi kereskedelmi megállapodások esetében történt; kötelezettségvállalásokra van szükség a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény (GATS) alapján; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az európai termelők által követelt normákat meg kell őrizni;

b)   amennyiben a megállapodás tartalmazhat egy belföldi szabályozással kapcsolatos fejezetet, a tárgyaló felek abba nem foglalhatnak bele semmilyen szükségességi vizsgálatot;

c)  a területre vonatkozó WTO-szabályokon túlmutató dömpingellenes és kiegyenlítő intézkedésekre vonatkozó kötelezettségvállalások, lehetőség szerint kizárva alkalmazásukat abban az esetben, ha elegendő közös versenyelőírás és együttműködés van érvényben;

d)  a fölösleges nem vámjellegű akadályok mérséklése és a szabályozási együttműködésre vonatkozó párbeszéd önkéntes kiterjesztése – amennyiben az kivitelezhető és kölcsönösen előnyös –, nem korlátozva ugyanakkor a felek azon lehetőségét, hogy folytassák szabályozási, jogalkotási és politikai tevékenységeiket, mivel a szabályozási együttműködésnek arra kell irányulnia, hogy a globális gazdaság irányítását szolgálja a nemzetközi normákkal kapcsolatos konvergencia és együttműködés, illetve a szabályozási harmonizáció fokozásával, például az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága (ENSZ EGB) által előírt normák elfogadása és végrehajtása révén, egyszersmind garantálva a legmagasabb szintű fogyasztóvédelmet (pl. élelmiszer-biztonságot), környezetvédelmet (pl. állategészségügyet és állatjólétet, növényegészségügyet), valamint szociális és munkaügyi védelmet;

e)  jelentős engedmények a közbeszerzések terén minden kormányzati szinten, illetve minden állami vállalat és különleges vagy kizárólagos jogokkal rendelkező vállalkozás tekintetében, garantálva az európai vállalatok számára a stratégiai ágazatokban a piaci hozzáférést, valamint az uniós közbeszerzési piacokéval megegyező nyitottságot, mivel az egyszerűsített eljárások és a pályázók számára biztosított átláthatóság (beleértve a más országból pályázókat) szintén hatékony eszközök lehetnek a korrupció elleni küzdelemben és az közigazgatás integritásának fokozásában, egyúttal megfelelő ár-érték arányt teremtve az adófizetők pénzéért cserébe a teljesítés minősége, a hatékonyság, az eredményesség és az elszámoltathatóság terén; arra vonatkozó biztosítékok, hogy a közbeszerzési szerződések odaítélésénél környezeti és társadalmi kritériumokat is alkalmaznak;

f)  egy külön fejezet, amely figyelembe veszi a mikrovállalkozások és kkv-k piacra jutásuk megkönnyítésével kapcsolatos szükségleteit és érdekeit, ideértve többek között a műszaki szabványok erőteljesebb összeegyeztethetőségét, valamint az egyszerűsített vámeljárásokat konkrét üzleti lehetőségek teremtése és a nemzetközivé válás ösztönzése érdekében;

g)  az Európai Bíróság EU–Szingapúr szabadkereskedelmi megállapodásról szóló 2/15. sz. véleménye értelmében, miszerint a kereskedelem és a fenntartható fejlődés az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik, és a fenntartható fejlődés az Unió közös kereskedelmi politikájának szerves része, a fenntartható fejlődésről szóló, a határozott és ambiciózus fejezetnek szükségszerűen bármely lehetséges megállapodás részét kell képeznie; a párbeszédre, a nyomon követésre és az együttműködésre vonatkozó hatékony eszközökre vonatkozó rendelkezések, többek között kötelező és érvényesíthető rendelkezések, amelyekre megfelelő és hatékony vitarendezési mechanizmusok érvényesek, és a különböző végrehajtási módszer között egy szankcióalapú mechanizmus fontolóra vétele, ugyanakkor lehetővé téve a szociális partnerek és a civil társadalom számára a megfelelő részvételt, továbbá szoros együttműködés az érintett multilaterális szervezetek szakértőivel; rendelkezések a kereskedelem munkaügyi és környezetvédelmi szempontjaira, valamint a fenntartható fejlődés kereskedelmi és beruházási szempontjaira vonatkozó fejezetben, a nemzetközileg elfogadott vonatkozó elvek és szabályok – például az alapvető munkaügyi elvek, a kormányzásra vonatkozó négy alapvető ILO-egyezmény és a többek között az éghajlatváltozással kapcsolatos többoldalú környezetvédelmi megállapodások – betartásának és hatékony végrehajtásának előmozdítását célzó rendelkezéseket is;

h)  annak előírása, hogy a felek mozdítsák elő a vállalati társadalmi felelősségvállalást, többek között a nemzetközileg elismert eszközök tekintetében, továbbá tartsák magukat az OECD ágazati iránymutatásaihoz és az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekhez;

i)  átfogó rendelkezések a beruházások liberalizálására vonatkozóan az Unió hatáskörén belül, figyelembe véve a legutóbbi politikai fejleményeket, például a Bíróság 2017. május 16-i, 2/15. sz. véleményét az EU–Szingapúr szabadkereskedelmi megállapodásról;

j)  határozott és érvényesíthető intézkedések a szellemi tulajdonjogok elismerése és védelme tekintetében, beleértve a mezőgazdasági és élelmiszertermékek, illetve a borok és szesztermékek földrajzi árujelzőit is; egyszerűsített vámeljárások, valamint egyszerű és rugalmas származási szabályok, amelyek igazodnak a globális értéklánc összetett világához, lehetőség szerint többoldalú származási szabályokat, más esetekben pedig túlzott terhet nem jelentő származási szabályokat – például „vámtarifaszám-változtatást” – alkalmazva;

k)  kiegyensúlyozott eredmények a mezőgazdasági és halászati fejezetekben, amelyek csak a versenyképességet ösztönzik és mind a fogyasztók, mind a termelők számára előnyösek, amennyiben kellő figyelmet szentelnek valamennyi európai termelő és fogyasztó érdekeinek, tiszteletben tartva, hogy számos érzékeny mezőgazdasági termék van, amely megfelelő elbánásra szorul, például vámkontingensek alkalmazása révén, vagy megfelelő átmeneti időszakok biztosításával, kellő tekintettel a mezőgazdaságról szóló kereskedelmi megállapodások halmozott hatására, kizárva a tárgyalásokból a legérzékenyebb ágazatokat; használható, hatékony, megfelelő és gyors kétoldalú védzáradék beillesztése a kedvezmények ideiglenes felfüggeszthetősége érdekében arra az esetre, ha a kereskedelmi megállapodás hatálybalépésének eredményeként a behozatal megnövekedése súlyos hátrányokat okoz az érzékeny ágazatoknak, illetve felmerül ennek kockázata;

l)  ambiciózus rendelkezések, amelyek lehetővé teszik a digitális ökoszisztéma teljes körű működését, ideértve az olyan elveket, mint a tisztességes verseny és a határokon átnyúló adatátvitelre vonatkozó ambiciózus szabályokat, maradéktalanul tiszteletben tartva és nem sértve az adatvédelemre és a magánélet védelmére vonatkozó, jelenlegi és jövőbeli uniós adatvédelmi szabályokat, mivel az adatáramlások a szolgáltató gazdaság jelentős hajtóerői, és a hagyományos gyártóvállalatok globális értékláncának lényeges elemei, és ezért az indokolatlan lokalizációs előírásokat a lehető legjobban vissza kell szorítani; az adatvédelem és a magánélet védelme nem kereskedelmi akadály, hanem az EUSZ 39. cikkében, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. és 8. cikkében rögzített alapvető jog;

m)  a tengerentúli országokkal és területekkel és a legkülső régiókkal szembeni bánásmódra vonatkozó pontos és egyértelmű rendelkezések annak érdekében, hogy e tárgyalások során figyelembe vegyék különleges érdekeiket;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy a kiegyensúlyozott megállapodás központi elemeként biztosítsa a címkézés, a nyomonkövethetőség, valamint a mezőgazdasági termékek valódi származásának védelmét, hogy ne lehessen hamis vagy félrevezető benyomást kelteni a fogyasztókban;

22.  hangsúlyozza az európai egységes piac és az új-zélandi piac mérete közti különbséget, amelyet a két fél között esetlegesen létrejövő szabadkereskedelmi megállapodásnak figyelembe kell vennie;

A Parlament szerepe

23.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió Bírósága az EU–Szingapúr szabadkereskedelmi megállapodásáról szóló, 2/15. sz. véleményéből következően a megállapodás végső megkötésére vonatkozó megbízatás elfogadásával az uniós szabadkereskedelmi megállapodásokról folytatott tárgyalások minden szakaszában megerősítették a Parlament szerepét; várakozással tekint az Új-Zélanddal való tárgyalások megkezdése, valamint az elé, hogy szorosan figyelemmel követhesse őket és hozzájárulhasson a sikeres kimenetelükhöz; emlékezteti a Bizottságot arra a kötelezettségére, hogy a Parlamentet a tárgyalások valamennyi szakaszában (a tárgyalási fordulók előtt és után) haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatnia kell; kötelezettséget vállal arra, hogy a társjogalkotóként őt megillető kiváltságának sérelme nélkül megvizsgálja a tárgyalásokkal és a jövőbeni megállapodással összefüggésben esetlegesen felmerülő jogalkotási és szabályozási kérdéseket; ismételten hangsúlyozza azon alapvető felelősségét, hogy az Unió polgárait képviselje, és várakozással tekint az elé, hogy a tárgyalási folyamat alatt előmozdíthassa az inkluzív és nyílt párbeszédet;

24.  emlékeztet rá, hogy az EUMSZ-ben előírtak szerint a Parlamenttől kérni kell, hogy a jövőbeli megállapodáshoz adja meg egyetértését, és ennek megfelelően álláspontjait valamennyi szakaszban megfelelően figyelembe kell venni; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy kérje a Parlament hozzájárulását a megállapodáshoz annak alkalmazása előtt, e gyakorlatot az intézményközi megállapodásba is beépítve;

25.  emlékeztet arra, hogy a Parlament nyomon követi majd a jövőbeni megállapodás végrehajtását;

°

°  °

26.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, tájékoztatásképpen a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Új-Zéland kormányának és parlamentjének.

• [1]  Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0064.
• [2]  HL C 353. E, 2013.12.3., 210. o.
• [3]  ECLI: EU:C:2016:992.

VÉLEMÉNY a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részéről (3.10.2017)

a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részére

az Új-Zélanddal folytatott kereskedelmi tárgyalásokra javasolt tárgyalási megbízatásról szóló, a Tanácshoz intézett ajánlásról
(2017/0000(INI))

A vélemény előadója: James Nicholson

JAVASLATOK

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság felhívja a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  véleménye szerint az európai mezőgazdaság egyértelműen védekező pozícióban van az Új-Zélandról származó termékek – különösen az állati termékek – tekintetében, főként a termelési költségeket illetően, amelyek a világon a legalacsonyabbak közé tartoznak és extenzív termelési módszerekhez kapcsolódnak; rámutat, hogy az új-zélandi piac méretét illetően (4,5 millió fogyasztó) az EU offenzív érdekei réspiaci termékekre korlátozódnak és a nem vámjellegű akadályok lebontásától függenek;

2.  úgy véli, hogy kölcsönösen előnyös lehet, lehetőségeket teremthet az európai termelőknek, valamint előmozdíthatja az Unió központi szerepét a globális piacon egy ambiciózus, kiegyensúlyozott és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás, amely teljes mértékben tiszteletben tartja és védelmezi az európai mezőgazdaság érzékeny ágazatait, valamint tiszteletben tartja és támogatja az európai termelők által követett szigorú termelési, környezetvédelmi, élelmiszer-biztonsági és állatjóléti előírásokat;

3.  felhívja a figyelmet bizonyos európai mezőgazdasági ágazatok – például a tejtermék-ágazat, a juh- és bárányhúságazat, a kecskehúságazat, a szarvasmarha- és borjúágazat, a borászati és a méhészeti ágazat, valamint a gyümölcságazat – érzékeny jellegére, és figyelmeztet rá, hogy a szabadkereskedelmi megállapodáson belüli, a mezőgazdasági ágazatokkal és a mezőgazdaság érzékeny ágazataival kapcsolatos bármely egyensúlytalanság káros lenne az európai termelőkre, és különösen a kis- és közepes méretű mezőgazdasági üzemekre nézve;

4.  felszólítja a Bizottságot, hogy az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében tekintse érzékenynek azon termékeket, amelyek esetében a közvetlen verseny túlzott vagy fenntarthatatlan nyomás alá helyezné az uniós mezőgazdasági termelőket, például átmeneti időszakok vagy megfelelő kvóták bevezetése, illetve a legérzékenyebb ágazatokat érintő kötelezettségvállalások mellőzése, vagy az ilyen ágazatok kizárása által; felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az európai szezonális termelési ciklusokat, különösen a bárány- és a tejágazatban;

5.  kéri hatékony kétoldalú védintézkedések beillesztését az import hirtelen megnövekedésének megelőzése érdekében, ami súlyosan sértené vagy sérthetné az érzékeny ágazatokban tevékenykedő európai termelők érdekeit;

6.  hangsúlyozza, hogy az európai mezőgazdaság különleges szerepet tölt be a vidéki közösségek szerkezetének fenntartásában és az európai élelmezésbiztonság terén, felhívja a figyelmet arra a kockázatra, hogy a megállapodás jelentős egyensúlytalanságot eredményezhet a mezőgazdasági ágazaton belül az Európai Unió és a családi gazdaságokon alapuló modell kárára, továbbá figyelmeztet, hogy ne használják fel a mezőgazdaságot cserealapként azért, hogy az ipari termékek és a szolgáltatások számára nagyobb hozzáférést biztosítsanak az új-zélandi piacon; felhív ezért arra, hogy a jövőben a mezőgazdaság legyen az egyik első megtárgyalandó fejezet az ilyen típusú megállapodások esetében;

7.  hangsúlyozza, hogy az európai termelők számos jelenlegi és jövőbeni kötelezettséggel szembesülnek az éghajlatváltozás mérséklése, a környezetvédelem és a magas szintű állatjóléti normák tekintetében, amelyekhez szigorú adminisztratív kötelezettségek is csatlakoznak;

8.  kiemeli, hogy a fenntartható mezőgazdasági termelés tiszteletben tartása, az uniós élelmiszer-biztonsági szabályozást megalapozó elővigyázatossági elv, a termelőtől a fogyasztóig terjedő megközelítés, a viszonosság, valamint az uniós jogszabályok által meghatározott, az emberi és az állati egészségre, valamint az élelmiszer-biztonságra vonatkozóan meghatározott egészségügyi és növényegészségügyi előírások és eljárások szigorú betartása a mezőgazdaság érdekében alapvető és megingathatatlan eleme minden szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatos uniós tárgyalásnak;

9.  hangsúlyozza, hogy az állatjólét igen fontos az uniós polgárok számára, továbbá kiemeli, hogy biztosítani kell az uniós állatjóléti normák betartását, valamint azt, hogy minden importált termék feleljen meg az élelmiszer-biztonsággal, állat- és növényegészségüggyel, fogyasztóvédelemmel és környezetvédelemmel kapcsolatos uniós szabályozásnak;

10.  sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a részes felek határozottan elkötelezzék magukat a haszonállatok védelmének javítása mellett, továbbá hangsúlyozza, hogy a megállapodásban semmi sem akadályozhatja meg egyik felet sem abban, hogy egymástól függetlenül szabályozzanak annak érdekében, hogy legitim és szigorúbb szakpolitikai célkitűzéseket határozzanak meg és hajtsanak végre;

11.  felhívja a Bizottságot, hogy tartson fenn egy harmonizált tárgyalási megközelítést, amely egyensúlyban van az Ausztráliával ezzel párhuzamosan zajló tárgyalások során elfogadott megközelítéssel, miközben kellőképpen figyelembe veszi a két piacot egymástól megkülönböztető sajátosságokat is;

12.  kiemeli, hogy az európai érdekek kulcsfontosságú elemeként kell elismerni a földrajzi jelzések rendszerét, hangsúlyozza, hogy az Új-Zélanddal potenciálisan kötendő jövőbeni megállapodás keretében létrejövő rendszerekbe bele kell foglalni a nyilvántartásba vett földrajzi jelzéssel rendelkező termékek egy kellően nagy és reprezentatív jegyzékét, biztosítva ezek jogi védelmét, és ezt egyszersmind elsőbbséget élvező offenzív érdeknek és a megállapodás előfeltételének kell tekinteni;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy a kiegyensúlyozott megállapodás központi elemeként biztosítsa a címkézés, a nyomonkövethetőség, valamint a mezőgazdasági termékek valódi származásának védelmét, hogy ne lehessen hamis vagy félrevezető benyomást kelteni a fogyasztókban;

14.  megállapítja, hogy az új-zélandi termelők nem viselik az elektronikus juhazonosítás, a nitrátérzékeny területek, illetve az elhullott állomány elégetésének költségeit, és felszólít arra, hogy ezt tegyék egyértelművé a címkézés révén;

15.  hangsúlyozza az uniós egységes piac és az új-zélandi piac mérete közti különbséget, amelyet a két fél között esetlegesen létrejövő szabadkereskedelmi megállapodásnak figyelembe kell vennie;

16.  emlékezetet, hogy Új-Zéland mezőgazdasági ágazata nagyon versenyképes és erősen exportorientált, valamint a mezőgazdasági támogatás alacsony szintje következtében egyedülálló a nemzetközi piacoknak való kitettsége szempontjából; külön kiemeli a tejtermék-, juh- és kecskeágazat dominanciáját, valamint erősen exportorientált és domináns gyümölcságazatot;

17.  úgy véli, hogy Új-Zéland a világkereskedelem egyik legfontosabb szereplője a mezőgazdasági termékek tekintetében, és erőteljes ágazatokat épített ki monopóliumhoz hasonló pozícióban levő exportvállalatokra alapozva; megjegyzi, hogy a mezőgazdasági és agrár-élelmiszeripari termékek összesen az ország teljes árukereskedelmének 60%-át teszik ki, ezen belül a tejtermékek a teljes export 25,3%-át, a juhhúsexport pedig a teljes kereskedelem 45%-át; úgy véli, hogy Új-Zéland a világ egyik vezető juhhús- és különösen bárányhúsexportőre, és legnagyobb kiviexportőre;

18.  kiemeli, hogy Új-Zéland EU-ba irányuló exportja főként mezőgazdasági termékekből áll, míg Új-Zéland az EU-ból főként feldolgozóipari termékeket importál, továbbá megjegyzi, hogy Új-Zéland még mindig viszonylag magas vámokat vet ki számos feldolgozott agrár-élelmiszeripari termékre (pl. sajtok, borok és szeszes italok), és egyes nem vámjellegű akadályok, például növényegészségügyi intézkedések jelentős mértékben akadályozzák egyes uniós termékek kivitelét;

19.  rámutat, hogy Új-Zéland aláírta a csendes-óceáni partnerségi megállapodást, amit szintén figyelembe kell venni a tárgyalások folyamán;

20.  hangsúlyozza, hogy az európai mezőgazdaság számos érzékeny ágazatát negatívan érintik az Oroszország ellen érvényben lévő szankciók, a brexitről tartott népszavazás eredménye miatti árfolyam-ingadozás és a kirívó áringadozáshoz kapcsolódó piaci válságok; úgy véli, hogy ezekben az ágazatokban – különösen bizonyos iparágak, elsősorban az új-zélandi tejipari ágazat monopóliumjellegű szerkezete miatt – a nagyobb mértékű piacnyitás jelentős problémákat okozhat, és katasztrofális következményekkel járhat az európai termelőkre nézve; hangsúlyozza, hogy a végeredménynek kellően figyelembe kell vennie az összes európai termelő érdekeit;

21.  tudomásul veszi az EU–Új-Zéland közötti esetleges szabadkereskedelmi megállapodás potenciális hatásairól szóló, a Bizottság által közzétett hatásvizsgálatot, továbbá felkéri a Bizottságot, hogy ágazatokra és tagállamokra lebontva is adjon további elemzést a szabadkereskedelmi megállapodás hatásairól annak érdekében, hogy teljes képet kaphassunk arról, milyen hatásokat gyakorolhat a kereskedelmi megállapodás az európai termelőkre, illetve miként hathat a termelői árakra az érzékeny ágazatokban, valamint miként befolyásolhatja a Párizsi Megállapodás keretében vállalt éghajlati kötelezettségeket;

22.  megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság Európai Közösségekhez való csatlakozásakor Új-Zéland előnyökben részesült a tejtermék- és a juhhúságazat terén, és hangsúlyozza, hogy ezeket az előnyöket is figyelembe kell venni a szabadkereskedelmi megállapodásokra irányuló tárgyalások során;

23.  hangsúlyozza, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás alapján Új-Zélandnak esetlegesen biztosítandó jövőbeni vámkontingensek egy kisebb, összesen 443 millió fogyasztót számláló uniós piacra vonatkoznak majd, ami szükségszerűen érinti az ilyen vámkontingensek gazdasági hatásait, különösen a juhhús- és tejtermékágazatban, mivel jelenleg az Egyesült Királyság jelentős részt képvisel e termékek fogyasztásában és/vagy importjában; felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a brexitről folyamatban lévő tárgyalásokat, és a brexit által az uniós mezőgazdasági és élelmiszer-ágazatra gyakorolt hatást az Új-Zélanddal folytatott kereskedelmi tárgyalások során;

24.  kiemeli az uniós kereskedelmi engedmények mezőgazdaságra gyakorolt, összesített hatását, valamint megjegyzi, hogy az Új-Zélandnak felajánlott bármilyen mezőgazdasági engedményeket a Kereskedelmi Világszervezet keretében és az egyéb, folyamatban lévő vagy lezárt szabadkereskedelmi megállapodásokra irányuló tárgyalások által biztosított piacra jutási engedmények fényében kell megfontolni; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a Bizottság által a jövőbeni kereskedelmi megállapodások összesített hatásáról készített tanulmány szerint a tejtermékeket illetően a jelenlegi 200 millió eurós kereskedelmi deficit megkettőződne vagy több mint megháromszorozódna, a liberalizáció feltételezett mértékének függvényében;

25.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak teljes mértékben átlátható, időben történő és átfogó módon kell bevonnia a mezőgazdasági ágazat érdekelt feleit a tárgyalások minden területébe, továbbá kéri a Mezőgazdasági Bizottság folyamatos tájékoztatását a mezőgazdaságot érintő fejleményekről.

26.  emlékeztet arra, hogy az Európai Unióban a bárányokat csak 6 vagy 9 hónapos korban lehet forgalomba hozni, Új-Zéland pedig akár 12 hónapos korban is engedélyezi ezt; ragaszkodik hozzá, hogy a jövőbeli megállapodás az EU belső piacán történő jogszerű értékesítést illetően rögzítse az EU-n kívülről származó bárányokra vonatkozóan a 6 vagy 9 hónapos korhatárt;

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma	2.10.2017
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	35 7 3
A zárószavazáson jelen lévő tagok	John Stuart Agnew, Clara Eugenia Aguilera García, Eric Andrieu, Richard Ashworth, José Bové, Daniel Buda, Nicola Caputo, Matt Carthy, Viorica Dăncilă, Michel Dantin, Paolo De Castro, Jean-Paul Denanot, Albert Deß, Diane Dodds, Jørn Dohrmann, Herbert Dorfmann, Norbert Erdős, Edouard Ferrand, Luke Ming Flanagan, Beata Gosiewska, Martin Häusling, Anja Hazekamp, Esther Herranz García, Jan Huitema, Peter Jahr, Ivan Jakovčić, Jarosław Kalinowski, Zbigniew Kuźmiuk, Philippe Loiseau, Nuno Melo, Giulia Moi, Ulrike Müller, James Nicholson, Maria Noichl, Marijana Petir, Bronis Ropė, Maria Lidia Senra Rodríguez, Ricardo Serrão Santos, Czesław Adam Siekierski, Tibor Szanyi, Marc Tarabella, Marco Zullo
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Franc Bogovič, Angélique Delahaye, Norbert Lins, Hannu Takkula, Tom Vandenkendelaere

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

35	+
ALDE	Jan Huitema, Ivan Jakovčić, Ulrike Müller, Hannu Takkula
ECR	Richard Ashworth, Jørn Dohrmann, Beata Gosiewska, Zbigniew Kuźmiuk, James Nicholson
ENF	Edouard Ferrand, Philippe Loiseau
NI	Diane Dodds
PPE	Franc Bogovič, Daniel Buda, Michel Dantin, Albert Deß, Herbert Dorfmann, Norbert Erdős, Esther Herranz García, Peter Jahr, Jarosław Kalinowski, Nuno Melo, Marijana Petir, Czesław Adam Siekierski, Tom Vandenkendelaere
S&D	Clara Eugenia Aguilera García, Eric Andrieu, Nicola Caputo, Paolo De Castro, Jean-Paul Denanot, Viorica Dăncilă, Maria Noichl, Ricardo Serrão Santos, Tibor Szanyi, Marc Tarabella

7	-
GUE/NGL	Matt Carthy, Luke Ming Flanagan, Anja Hazekamp, Maria Lidia Senra Rodríguez
VERTS/ALE	José Bové, Martin Häusling, Bronis Ropė

3	0
EFDD	John Stuart Agnew, Giulia Moi, Marco Zullo

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma	12.10.2017
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	30 5 3
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Tiziana Beghin, David Borrelli, David Campbell Bannerman, Salvatore Cicu, Karoline Graswander-Hainz, France Jamet, Jude Kirton-Darling, Patricia Lalonde, Bernd Lange, David Martin, Emmanuel Maurel, Emma McClarkin, Anne-Marie Mineur, Alessia Maria Mosca, Franck Proust, Godelieve Quisthoudt-Rowohl, Viviane Reding, Inmaculada Rodríguez-Piñero Fernández, Tokia Saïfi, Matteo Salvini, Marietje Schaake, Helmut Scholz, Joachim Schuster, Joachim Starbatty, Adam Szejnfeld, Hannu Takkula, Iuliu Winkler, Jan Zahradil
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Klaus Buchner, Nicola Danti, Edouard Ferrand, Seán Kelly, Frédérique Ries, Fernando Ruas, Paul Rübig, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Pedro Silva Pereira, Jarosław Wałęsa

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

30	+
ALDE	Frédérique Ries, Hannu Takkula, Marietje Schaake, Patricia Lalonde
ECR	David Campbell Bannerman, Emma McClarkin, Jan Zahradil, Joachim Starbatty
EFDD	David Borrelli, Tiziana Beghin
PPE	Adam Szejnfeld, Fernando Ruas, Franck Proust, Godelieve Quisthoudt-Rowohl, Iuliu Winkler, Jarosław Wałęsa, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Paul Rübig, Salvatore Cicu, Seán Kelly, Tokia Saïfi, Viviane Reding
S&D	Alessia Maria Mosca, Bernd Lange, Inmaculada Rodríguez-Piñero Fernández, Joachim Schuster, Jude Kirton-Darling, Karoline Graswander-Hainz, Nicola Danti, Pedro Silva Pereira

5	-
ENF	Edouard Ferrand, France Jamet, Matteo Salvini
GUE/NGL	Anne-Marie Mineur, Helmut Scholz

3	0
S&D	David Martin, Emmanuel Maurel
Verts/ALE	Klaus Buchner

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás