JELENTÉS az EU–Afrika stratégiáról: a fejlődés fellendítése

24.10.2017 - (2017/2083(INI))

Fejlesztési Bizottság
Előadó: Maurice Ponga

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az Afrikára vonatkozó uniós stratégiáról: a fejlődés fellendítése

(2017/2083(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 21. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 208. cikkére,

–  tekintettel „Az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiája – Közös jövőkép, közös fellépés: Erősebb Európa” című, az Európai Tanács előtt annak 2016. június 28–29-i ülésén bemutatott dokumentumra,

–  tekintettel a Parlament és a Tanács, valamint a tagállamok kormányainak a Tanács és a Bizottság keretében ülésező képviselői által „A mi világunk, a mi méltóságunk, a mi jövőnk” címmel kiadott, a fejlesztési politikára vonatkozó új európai konszenzusról szóló, 2017. június 7-i közös nyilatkozatra,

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődésről szóló csúcstalálkozójára, valamint az ENSZ Közgyűlése által 2015. szeptember 25-én elfogadott, „Világunk átalakítása: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című záródokumentumra és a 17 fenntartható fejlesztési célra,

–  tekintettel a mezőgazdasági és élelmiszeripari rendszerekbe történő felelős beruházásra vonatkozó elvekre, amelyeket a Világélelmezés-biztonsági Bizottságban (CFS-RAI) dolgoztak ki annak érdekében, hogy hozzájáruljanak az első és második fenntartható fejlesztési cél eléréséhez,

–  tekintettel a fejlesztésfinanszírozásra vonatkozó 2015. évi addisz-abebai cselekvési menetrendre,

–  tekintettel az éghajlatváltozásra vonatkozó 2015. évi párizsi megállapodásra,

–  tekintettel a COP 22 afrikai dimenziójával foglalkozó, 2016. november 16-án megtartott afrikai cselekvési csúcstalálkozóra,

–  tekintettel a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme elleni uniós cselekvési tervről szóló, 2016. február 26-i bizottsági közleményre (COM(2016)0087),

–  tekintettel az egyfelől az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportjának tagjai, másfelől az Európai Közösség és tagállamai között kötött és Cotonouban 2000. június 23-án aláírt partnerségi megállapodásra („Cotonoui Megállapodás”)[1] és annak 2005-ben és 2010-ben felülvizsgált változataira;

–  tekintettel a lisszaboni csúcstalálkozó alkalmával az afrikai és európai állam- és kormányfők által 2007. december 9-én elfogadott Afrika–EU közös stratégiára, valamint a 2007. októberben Accrában (a 2008–2010 közötti időszakra) és 2010. novemberben Tripoliban (a 2011–2013 közötti időszakra) elfogadott két cselekvési tervre,

–  tekintettel a 2014. április 2–3-án Brüsszelben tartott 4. EU–Afrika csúcstalálkozó következtetéseire, valamint a megbeszélések formáját (kairói forma) és a két kontinens közötti együttműködés tengelyeit a 2014–2017 közötti időszak tekintetében meghatározó ütemtervre, továbbá a migrációról és a mobilitásról szóló EU–Afrika nyilatkozatra,

–  tekintettel az Afrikai Unió által 2014-ben elfogadott Agenda 2063-ra,

–  tekintettel az Afrikai Unió intézményi reformjára vonatkozó ajánlásokra irányuló javaslatokról szóló, Paul Kagamé vezérkari főnök által készített, „The Imperative to Strengthen our Union” (Az Unió erősítésének szükségessége) című jelentésre,

–  tekintettel a 2017. július 11. és 13. között Tuniszban megtartott 3. Interkontinentális Civil Társadalmi Fórum nyilatkozatára, amely a civil társadalmi szervezetek részvételének megerősítésére és arra szólít fel, hogy az embereket kell az EU–Afrika stratégia középpontjába állítani,

–  tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által tett 2017. június 7-i, „Az ellenálló képesség stratégiai megközelítése az EU külső fellépéseiben” című közös nyilatkozatra (JOIN(2017)0021),

–  tekintettel az Európai Fenntartható Fejlődési Alap (EFFA), az EFFA-garancia és az EFFA-garanciaalap létrehozásáról szóló 2017. szeptember 26-i (EU) 2017/1601 európai parlamenti és tanácsi rendeletre[2],

–  tekintettel a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz létrehozásáról szóló 230/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet módosító rendeletre irányuló 2016. július 5-i javaslatra,

–  tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által tett, „Megújított partnerség az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal” című 2016. november 22-i közös nyilatkozatra (JOIN(2016)0052),

–  tekintettel a Bizottságnak az EU és Afrika közötti kapcsolatokkal foglalkozó különböző közleményeire, különösen a „Kairótól Lisszabonig – Az EU és Afrika stratégiai partnersége” című, 2007. június 27-i közleményre (COM(2007)0357), az „Egy évvel Lisszabon után: az Afrika–EU partnerség működése” című, 2008. október 17-i közleményre (COM(2008)0617) és „Az EU és Afrika közötti kapcsolatok megszilárdításáról – 1,5 milliárd ember, 80 ország, két földrész, egy jövő” című, 2010. november 10-i közleményére (COM(2010)0634),

–  tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által tett, „Új lendület az Afrika–EU partnerség számára” című, 2017. május 5-i közös nyilatkozatra (JOIN(2017)0017), és a témával kapcsolatos 2017. június 19-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Unió, Afrika és az AKCS-országok kapcsolatairól szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az AKCS–EU kapcsolatok 2020 utáni jövőjéről szóló, 2016. október 4-i állásfoglalására[3],

–  tekintettel az „EU–Afrika vészhelyzeti alap: következmények a fejlesztés és a humanitárius segítségnyújtás szempontjából” című, 2016. szeptember 13-i állásfoglalására[4],

–  tekintettel a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló 2015. évi uniós jelentésről szóló, 2016. június 7-i állásfoglalására[5],

–  tekintettel a fejlesztési együttműködés hatékonyságának fokozásáról szóló, 2016. november 22-i állásfoglalására[6],

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A8-0334/2013),

A.  mivel az Európai Unió és az afrikai országok közötti kapcsolatok hosszú időre nyúlnak vissza, és sorsuk szorosan kötődik egymáséhoz; mivel az EU Afrika legfontosabb partnere a gazdaság és kereskedelem területén, valamint a fejlesztés, a humanitárius segélyezés és a biztonság terén;

B.  mivel új jövőképet kell adni az Afrika–EU partnerségnek, amely tükrözi mindkét kontinens politikai, gazdasági, környezeti és társadalmi helyzetének alakulását; mivel alkalmazkodni kell a nemzetközi színtér új szereplőihez, köztük Kínához, és egy megerősített, korszerűbbé tett és politikusabb partnerségre kell áttérni, amely alapvető közös érdekeink védelmére helyezi a hangsúlyt;

C.  mivel az EU és Afrika közötti kapcsolatokat a kölcsönös megértés és érdekek elveire, valamint a közösen vallott értékekre kell alapozni egy viszonosságra épülő partnerség keretében;

D.  mivel az EU és az afrikai kontinens közötti kapcsolatok különböző jogi eszközök és különböző politikai stratégiák mentén alakulnak, és mivel a partnerség hatékonyabbá és fenntarthatóbbá tétele érdekében erősíteni kell a köztük levő szinergiákat és koherenciájukat;

E.  mivel az Unió és Afrika közötti legfontosabb partnerséget a Cotonoui Megállapodás képezi, amely 79 AKCS-államot köt össze az EU-val, és ezek közül 48 a Szubszaharai-Afrikában helyezkedik el; mivel az EU ezenfelül kapcsolatokat épített ki a Cotonoui Megállapodáson kívüli afrikai országokkal is; mivel az EU–AKCS partnerség akkor jött létre, amikor az AKCS-országok még nem alakították ki jelenlegi regionális vagy kontinentális együttműködési struktúráikat; mivel az Afrikai Unió 2003-as létrejötte és az EU–Afrika közös stratégia 2007-es elfogadása elengedhetetlenné teszi az EU és Afrika közötti különböző politikai keretrendszerek észszerűsítését; mivel az EU–Afrika közös stratégia egyértelműen megfogalmazza azt a célkitűzést, hogy Afrikát egy egészként kell kezelni;

F.  mivel az EU–Afrika csúcstalálkozón, az Unió a Mediterrán Térségért kormányközi szervezeten és az AKCS–EU együttműködési fórumokon keresztül az EU intenzív intézményi és politikai párbeszédet folytat az afrikai országokkal parlamentáris szinten, ideértve az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlést, az Európai Parlamentnek az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti Közgyűlésébe delegált küldöttségét vagy a Pánafrikai Parlament szintjét is;

G.  mivel a 11. Európai Fejlesztési Alap (EFA) 30,5 milliárd eurós költségvetéssel rendelkezik, amelyből 900 millió eurót tartanak fenn az Afrikai Békekeret számára, és mivel az EFA tartalékából 1,4 milliárd eurót használnak majd fel az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért céljára; mivel az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz (ENI) keretében több mint 5 milliárd eurót különítettek el az afrikai országok számára, és a Fejlesztési Együttműködési Eszköz keretében 845 millió eurót irányoztak elő a pánafrikai programra az EU–Afrika közös stratégia végrehajtása érdekében;

H.  mivel a 2017. november 29–30-án Abidjanban megrendezésre kerülő, a „Befektetés az ifjúságba” címet viselő következő EU–Afrika csúcstalálkozó lehetőséget kínál az alapvető közös érdekeik védelmét óhajtó partnerek közötti tényleges egyenlőség gazdasági feltételeinek megteremtésére, támogatására és fejlesztésére;

I.  mivel az új EU–Afrika közös stratégiának illeszkednie kell a Cotonou utáni, jövőbeli megállapodáshoz;

J.  mivel az EU már régóta partnere az afrikai kontinensnek, és a kontinens biztonságának egyik fő letéteményese, ami kiemelkedő fontossággal bír; mivel az európai kontinens biztonsága és fenntartható növekedése szorosan összefügg az afrikai kontinens stabilitásával és fejlődésével, és közvetlenül függ attól, ami fordítva is igaz;

K.  mivel az afrikai kontinens fejlődéséhez és stabilitásához elengedhetetlen az Afrikai Béke- és Biztonsági Szervezet hatékony megvalósításának folyamatos támogatása, valamint az EU, az Afrikai Unió és az Afrikában jelen lévő más nemzetközi szereplők elkötelezettsége;

L.  mivel a migráció kiemelt helyen szerepel az EU globális kül- és biztonságpolitikai stratégiájában, és kiemelt témája az EU külkapcsolatainak, az Afrikához fűződő kapcsolatait is ideértve; mivel Afrikának és Európának közös érdeke és felelőssége a migráció és a mobilitás kezelése, ideértve az emberkereskedelem és embercsempészet elleni küzdelmet is, és mivel a migráció kezelése globális megoldást kíván, amelynek alapjai a szolidaritás, a felelősség megosztása, a migránsok jogainak és a nemzetközi jognak a tiszteletben tartása, valamint a fejlesztési együttműködés eszközeinek hatékony felhasználása;

M.  mivel Afrikában több mint 218 millió ember mélyszegénységben él; mivel a Szubszaharai-Afrikában a mélyszegénységben élők aránya az 1990-es 56%-ról 2012-re 43%-ra csökkent; mivel a 47 legkevésbé fejlett ország közül 33 az afrikai kontinensen található, ami azt jelenti, hogy az EU–Afrika partnerség nélkülözhetetlen eszköz a 2030-ig tartó időszakra szóló fenntartható fejlesztési program és a fenntartható fejlesztési célok – különösen a szegénység felszámolása – megvalósításához;

N.  mivel Afrikában az infrastrukturális szükségletek értékét évi 75 milliárd euróra becsülik, a fogyasztói piac értéke a várakozások szerint 2020-ra eléri az 1000 milliárd dollárt, a folyamatosan bővülő közvetlen külföldi befektetések értéke becslések szerint 2020-ra előreláthatóan eléri a 144 milliárd dollárt, és a lakosság jelenleg 1 milliárd fő;

O.  mivel az afrikai exportot továbbra is nagyrészt nyersanyagok és feldolgozatlan termékek alkotják, és mivel a kereskedelmi kedvezmények megadása a szóban forgó export jelentős részének bevonását eredményezte; mivel a legtöbb afrikai termék szabad piacra jutása növeli az afrikai országok kapacitásait, és fokozza versenyképességüket és a globális piacokon való részvételüket, amennyiben ezt többek között olyan politikák kísérik, amelyek a tartósan fenntartható iparosítást és a vidéki termelékenységet célozzák, mint a fejlődés kulcsfontosságú irányait;

P.  mivel figyelembe kell venni a népesedési helyzet alakulását, hiszen egyes előrejelzések szerint 2050-ben Afrikában 2,5 milliárd – többségükben fiatal – ember élhet majd, miközben Európában várhatóan jelentősen idősebb népesség fog élni; mivel ezért alapvető fontosságú, hogy munkahelyek millióit hozzák létre, és segíteni és támogatni kell a nők és a fiatalok önállósulását az afrikai kontinensen, többek között az oktatás, az egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférés és a képzés révén;

Az EU és Afrika közötti politikai párbeszéd erősítése: a megújított stratégiai partnerség előfeltétele

1.  tudomásul veszi az „Új lendület az Afrika–EU partnerség számára” című új közleményt, amelynek célja új lendületet adni az Afrika–EU partnerségnek annak megerősítése és elmélyítése érdekében, a két kontinens virágzását és stabilitását tűzve ki célul, összhangban a fenntartható fejlesztési célok, a fejlesztési politikára vonatkozó, az európai fejlesztéspolitika iránymutatásait szolgáló új európai konszenzus, az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiája és az Agenda 2063 keretében vállalt kötelezettségekkel;

2.  emlékeztet arra, hogy Afrika az EU egyik kulcsfontosságú stratégiai partnere, és létfontosságúnak tartja az EU és Afrika közötti kapcsolatok elmélyítését egy felülvizsgált és kiterjesztett párbeszéd keretében, amely magában foglalja az átláthatóság és felelősségteljes kormányzás elveit, hogy egy minden fél számára nyertes helyzetet teremtsenek, és egyenrangú és fenntartható együttműködést hozzanak létre a közös kihívásokra adott válasz és a közös előnyök elérése érdekében, miközben biztosítani kell a felelősségvállalás elvét, és figyelembe kell venni az egyes partnerországok sajátos körülményeit és fejlettségi szintjét;

3.  felkéri a jövőbeli partnerséget, hogy az Afrikai Unió és az EU által azonosított kiemelt területekre összpontosítson, például a következőkre:

•  gazdasági fejlődés (a kereskedelmen, a gazdasági partnerségi megállapodásokon, a megerősített regionális együttműködésen, a gazdaság diverzifikálásán, a fenntartható iparosításon és a jó minőségű munkahelyek létrehozásán keresztül);

•  felelősségteljes kormányzás, beleértve az emberi jogokat is;

•  humán fejlesztés az alapvető szükségleteket, például az oktatást, egészségügyet, az ivóvízhez és a higiéniás körülményekhez való hozzáférést lefedő közszolgáltatásokon, a nemek közötti egyenlőségen, a tudományon, a technológián és az innováción keresztül;

•  biztonság és a terrorizmus elleni küzdelem;

•  migráció és mobilitás;

•  környezetvédelem, beleértve az éghajlatváltozást is;

4.  emlékeztet arra, hogy a felelősségviselés legjobb módját a költségvetési támogatás jelenti, amely eszközöket biztosít a kormányok számára ahhoz, hogy saját igényeikről és prioritásaikról döntsenek; emlékeztet arra, hogy az általános vagy ágazati költségvetési támogatás a fejlesztési politikák támogatását és maximális teherbíró képesség biztosítását teszi lehetővé;

5.  üdvözli, hogy az Elefántcsontparton 2017 novemberében tartandó 5. EU–Afrika csúcstalálkozó központi témája az ifjúság, tekintettel arra, hogy az ifjúság mindkét kontinens jövője szempontjából fontos;

6.  emlékeztet az AKCS–EU együttműködés fontosságára és hatékonyságára, valamint a fejlesztés terén elért eredményekre; hangsúlyozza, hogy ezt a jogilag kötelező keretet 2020 után is fenn kell tartani; hangsúlyozza, hogy fokozni kell ezt az együttműködést, összpontosítva a regionális dimenzióra is, ideértve az Afrikai Unióval, a regionális gazdasági közösségekkel és más regionális szervezetekkel folytatott szorosabb együttműködést; felhív a politikai párbeszéd stratégiaibb, átfogóbb és strukturáltabb megközelítésének kialakítására a Cotonou utáni megállapodásról folytatott tárgyalások keretében;

7.  szorgalmazza az AKCS–EU együttműködés parlamenti dimenziójának megerősítését; hangsúlyozza, hogy az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés az eszmecsere egyedülálló platformja, és kulcsszerepet játszik a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásának megerősítésében;

8.  rámutat arra, hogy az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata lehetőségeket kínál a szomszédságpolitika és a más afrikai államokra irányuló politika kibővített együttműködési keretrendszerek révén történő jobb összehangolására olyan regionális kérdésekben, mint a biztonság, az energia, sőt akár a migráció;

9.  megerősíti, hogy az Afrika–EU partnerség keretében – az EUMSZ 210. cikkében megfogalmazottaknak megfelelően – összehangolt megközelítésre van szükség az uniós tagállamok között is, valamint az EU és tagállamai között; hasonlóképpen emlékeztet arra is, hogy a fenntartható fejlesztési célok elérése érdekében az EU-nak tiszteletben kell tartania a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvét az európai és afrikai szakpolitikai intézkedésekben és kezdeményezésekben egyaránt;

10.  felszólít a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvének az EU és Afrika közötti kereskedelmi kapcsolatokba történő hiánytalan beépítésére, ami maga után vonja a kereskedelemről és fenntartható fejlődésről szóló végrehajtható záradékok beillesztését az afrikai országokkal kötött valamennyi uniós kereskedelmi megállapodásba összhangban azzal a kötelezettséggel, amelyet a Bizottság „A mindenki számára előnyös kereskedelem” című stratégiában vállalt;

11.  megismétli annak fontosságát, hogy a tagállamok teljesítsék azt a kötelezettségvállalásukat, hogy a bruttó nemzeti termékük 0,7%-át az Afrikához fűződő együttműködési kapcsolatok megerősítése érdekében hivatalos fejlesztési támogatásra fordítják;

12.  támogatja azt a célt, hogy a globális kormányzással összefüggő kérdések kezelése érdekében szorosabbra kell fűzni az EU és Afrika közötti szövetséget; kiemeli e tekintetben, hogy erősíteni kell az Afrikai Unióval folytatott párbeszédet, valamint hogy a finanszírozásra vonatkozó kigali döntéssel összhangban fontos a külső finanszírozástól való függés csökkentése révén a pénzügyi önállóságának megteremtése; tudomásul veszi a Paul Kagamé által kidolgozott jelentésben előterjesztett javaslatokat, amely Afrika politikai integrációs folyamatának előmozdítása érdekében az Afrikai Unió megerősítésére törekszik;

13.  hangsúlyozza a civil társadalom – benne a nem kormányzati szervezetek, vallási szervezetek, ifjúsági és nőjogi szervezetek, a magánszektor, a szakszervezetek, a parlamenti közgyűlések, a helyi hatóságok és a diaszpóra, amelyek mindegyike sajátos jellemzőkkel rendelkezik – szerepét az EU és Afrika közötti politikai párbeszéd megerősítésében, hogy biztosítsák az emberekre összpontosító partnerséget;

14.  hangsúlyozza, hogy képességeik erősítése és különösen a szakértelem átadása révén fokozni kell a civil társadalom részvételét az Afrika–EU partnerségben, biztosítva részvételét az adott reformok és szakpolitikák megtervezésében és végrehajtásában; úgy véli, hogy a civil társadalmi szervezetek szerepvállalása elengedhetetlen a nyilvános elszámoltathatósághoz; támogatja az annak érdekében létrehozott különböző platformokat, hogy a civil társadalom kulcsszerepet játszhasson a partnerségben, köztük is a közös éves fórumot, amelynek célja az EU–Afrika ütemterv megvalósítása; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a közös éves fórumot soha nem hívták össze, és nyomatékosan kéri, hogy az EU és az Afrikai Unió teremtse elő az annak biztosításához szükséges pénzügyi és politikai eszközöket, hogy az összes érdekelt fél jelentős mértékben részt vegyen a partnerségben, többek között az 5. AU–EU csúcstalálkozó keretében;

Ellenállóbb államok és társadalmak felépítése minden ember és különösen a fiatalok számára a fenntartható fejlesztési célok teljesítése érdekében

15.  véleménye szerint az ellenálló képességet kell megtenni – a maga öt dimenziójában – az új EU–Afrika stratégia egyik fő tengelyének;

Politikai ellenálló képesség

16.  hangsúlyozza, hogy erősíteni kell a jó kormányzást, a demokráciát, a jogállamiságot és az emberi jogok tiszteletben tartását, de erőfeszítéseket kell tenni a korrupció elleni küzdelem érdekében is mindkét kontinensen, mivel ezek a tényezők elválaszthatatlanok a fenntartható fejlődéstől;

17.  ezért őszinte és befogadó, kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszédet szorgalmaz, hogy ezek az értékek és elvek az együttműködés egyik fő irányát jelentsék, nevezetesen úgy, hogy a fejlesztési segélyezést szigorúan e feltételek teljesüléséhez kötik;

18.  hangsúlyozza, hogy az igazságosabb, stabilabb és biztonságosabb társadalmak építése szempontjából kiemelkedő jelentősége van annak, hogy mindkét kontinensen nagyobb eltökéltséggel kezeljék a kormányzás előtt álló kihívásokat; hangsúlyozza, hogy a felelősségvállalás erősítése érdekében továbbra is a meglévő nemzetközi jogi eszközök, jogszabályok, elvek és mechanizmusok alapján kell fenntartani az emberi jogokat és a kormányzást, ideértve az afrikai regionális kormányzási testületek eszközeit, elveit és mechanizmusait is, mint amilyen az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartája és annak jegyzőkönyvei, a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai charta, az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Bizottsága és az Afrikai Emberi Jogi és Népjogi Bíróság;

19.  emlékeztet arra, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság fontos szerepet játszik a büntetlenség elleni küzdelemben, valamint a béke, a biztonság, az egyenlőség, a méltányosság, az igazságosság és a jóvátétel általa képviselt értékeinek előmozdításában; felszólítja az Európai Uniót és az afrikai államokat, hogy továbbra is támogassák a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát és a Nemzetközi Büntetőbíróságot; sürgeti a Római Statútum összes aláíróját, hogy minél hamarabb ratifikálják az okmányt;

20.  támogatja egy magas szintű közös Afrikai Unió–EU konferencia megszervezését a választási folyamatok, a demokrácia és a kormányzás tárgyában Afrikát és Európát illetően, és kéri, hogy az Európai Parlament, a Pánafrikai Parlament, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés és az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti Közgyűlés ehhez teljes körűen társulhasson; szorgalmazza a különböző közgyűlések közötti kapcsolatok megerősítését a meghozott intézkedések szinergiájának és koherenciájának elősegítése érdekében;

Ellenálló képesség a biztonság tekintetében

21.  ismételten megállapítja a biztonság és a fejlesztés közötti szoros kapcsolatot; rámutat arra, hogy jobban integrálni kell a biztonsági megfontolásokat és a fejlesztési célokat a törékeny helyzetű államok sajátos problémáinak kezelése és nagyobb ellenálló képességgel rendelkező államok és társadalmak előmozdítása érdekében; megjegyzi, hogy ezt speciális eszközökkel és további finanszírozással kell elvégezni;

22.  szorosabb együttműködést szorgalmaz az EU és Afrika között a biztonság és az igazságügy területén a nemzetközi jogi keretet illetően, hogy egy holisztikus megközelítés keretében kezeljék a problémákat, és jobban küzdjenek a szervezett bűnözés, az emberkereskedelem és az embercsempészet ellen, különös tekintettel a gyermekekre, valamint a terrorizmus ellen; véleménye szerint az Unió által kezdeményezett fellépéseknek szinergiában kell lenniük az afrikai országok által elfogadott – különösen a béke és biztonság kérdéskörében az Agenda 2063-ban megfogalmazott – stratégiákkal;

23.  hangsúlyozza, hogy a biztonság területén együttműködést kell létrehozni az EU, az Afrikai Unió, a regionális szervezetek és más érintett afrikai politikai szereplők között annak érdekében, hogy növeljék a fejlődő országok kapacitásait, megreformálják azok biztonsági ágazatait, és támogassák a korábbi harcosok lefegyverzése, leszerelése és reintegrációja terén folytatott tevékenységeket;

24.  emlékeztet arra, hogy a terrorizmus globális veszélyt jelent a regionális békére és stabilitásra, a fenntartható fejlődésre és a belső biztonságra, amely veszélyt a nemzeti kormányoknak, a regionális és nemzetközi szervezeteknek és az uniós ügynökségeknek összehangolt munkával kell kezelniük; felszólít az EU–Afrika stratégián belüli megerősített együttműködésre a büntetlenség megelőzése, a jogállamiság előmozdítása, továbbá a rendőrségi és igazságszolgáltatási kapacitások bővítése érdekében, az információ és a bevált gyakorlatok cseréjének megkönnyítése, valamint a terrorizmus és a szervezett bűnözés megelőzése, leküzdése, a finanszírozásának felszámolása és büntetőeljárás alá vonása céljából; megjegyzi, hogy a terrorizmusellenes stratégiának a vallások közötti párbeszéd előmozdítására, valamint az erőszakos szélsőségekhez vezető afrikai és európai radikalizálódás megelőzésére irányuló intézkedéseket is magában kell foglalnia, különösen a fiatalok körében;

25.  ismételten hangsúlyozza az EU Afrikában bevetett különböző misszióinak és műveleteinek fontosságát; üdvözli az Ötök Csoportja a Száhel-övezetért nevű közös erő létrehozását; szorgalmazza, hogy az afrikai és nemzetközi partnerekkel együttműködve fokozzák a békére és biztonságra irányuló európai fellépéseket, és támogassák az Afrikai Béke- és Biztonsági Szervezet teljes körű működőképessé tételét; kéri, hogy az Unió nyújtson kezdeti hozzájárulást az Afrikai Unió Békealapja számára a „közvetítés és diplomácia” keretébe tartozó tevékenységekhez;

Ellenálló képesség a környezetvédelem tekintetében

26.  megismétli, hogy Afrika különösen ki van téve az éghajlatváltozás következményeinek; véleménye szerint az EU-nak feltétlenül egy stratégiai megközelítést kell kidolgoznia az éghajlattal szembeni ellenálló képesség kialakítására, és ennek megfelelően támogatnia kell az afrikai országok, különösen a legkevésbé fejlett országok üvegházhatású gázok csökkentésére és az alkalmazkodásra irányuló erőfeszítéseit; hangsúlyozza az éghajlatváltozás jelentőségét, amely megsokszorozza a konfliktusok, az aszály, az éhínség és a migráció kockázatát, amit a nemrégiben Dél-Szudánban, Nigériában és Szomáliában kitört éhínségek is példáznak; ebben az összefüggésben emlékeztet arra, hogy feltétlenül elő kell mozdítani és tiszteletben kell tartani a 2015-ben tett párizsi kötelezettségvállalásokat, és mostantól 2020-ig 100 milliárd dollárt kell juttatni a fejlődő országoknak; újfajta EU–Afrika együttműködést szorgalmaz a finanszírozás akadályainak csökkentése és a technológiaátadás érdekében;

27.  hangsúlyozza, hogy Afrika gazdag és sokszínű természeti környezettel rendelkezik; szorgalmazza, hogy a biológiai sokféleség védelmét helyezzék az AU–EU politikai menetrend középpontjába; szorgalmazza, hogy az EU–Afrika stratégia a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme elleni uniós cselekvési terv prioritásaival összhangban működjön, és védelmezze a természeti örökséget, különösen a természetvédelmi parkokat;

28.   nagyobb mértékű beruházásokat szorgalmaz a megújuló energia és a körforgásos gazdaság terén, hogy még inkább ösztönözzék azokat az intézkedéseket, amelyek hozzájárulnak a környezet védelméhez, és munkalehetőségeket teremtenek; emlékeztet arra, hogy a megfizethető, megbízható, fenntartható és korszerű energiához való hozzáférés mindenki számára történő biztosítása elengedhetetlen az alapvető emberi szükségletek kielégítése, valamint lényegében az összes gazdasági tevékenység szempontjából, emellett a fejlődés elsődleges mozgatórugója; felhív az afrikai megújulóenergia-kezdeményezés (AREI) további uniós támogatására, és üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy új EU–Afrika kutatási és innovációs partnerség induljon az éghajlatváltozás és a fenntartható energia témakörében;

29.  felszólítja az Afrika–EU partnerséget, hogy hosszú távon helyezze előtérbe a mezőgazdaságot és élelmezésbiztonságot, és mozdítsa elő az élelmezésbiztonsági és éghajlati intézkedések közötti szinergiákat; ebben az összefüggésben sürgeti az EU-t, hogy növelje a fenntartható mezőgazdaság, az agrárerdészet és a hagyományos földhasználatot tiszteletben tartó agrárökológiai gyakorlatok számára nyújtott támogatását, és biztosítsa a földhöz, a vízhez és a szabad forrású vetőmagokhoz való hozzáférést; emellett felszólítja az EU-t, hogy támogassa a kistermelőket/kisgazdálkodókat és állattenyésztőket az élelmezésbiztonság elérésében, mégpedig azáltal, hogy a Világélelmezés-biztonsági Bizottságnak a mezőgazdasági és élelmiszeripari rendszerekbe történő felelős beruházásra vonatkozó elveivel összhangban infrastruktúrát épít ki, és beruház abba, valamint támogatja a szövetkezetek létrehozását; kiemeli azt is, hogy a civil társadalmi szervezetek közösségi szinten képességekre és tapasztalatokra tettek szert a fenntartható mezőgazdasággal kapcsolatban;

30.  üdvözli azokat az uniós kezdeményezéseket, amelyek a természeti erőforrások jobb kezelését és átláthatóbb kereskedelmét követelik; úgy véli, hogy a természeti erőforrásokkal, például az ásványi anyagokkal, faanyagokkal és vadon élő állatokkal és növényekkel folytatott fenntartható gazdálkodás és kereskedelem lehetővé tenné az erőforrásokban gazdag országok és lakosságuk számára, hogy további haszonra tegyenek szert ebből; emlékeztet arra, hogy a konfliktusövezetekből származó ásványkincsekről szóló uniós jogszabály alapján egy integrált megközelítést követve kísérő intézkedéseket kell bevezetni, amely megközelítés a kellő gondosságra vonatkozó nemzetközi normák alkalmazását bátorítja az OECD iránymutatásában meghatározottak szerint; felhív egy, a természeti erőforrások fenntartható kezeléséről szóló közös EU–Afrika charta megalkotására;

Gazdasági ellenálló képesség

31.  úgy véli, hogy a stabil szabályozási és intézményi környezet és az egészséges gazdaság alapvető elemei a versenyképesség fokozásának, a befektetéseknek, a munkahelyteremtésnek, az életszínvonal javításának és a fenntartható fejlődésnek; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy növelni kell a társasági jogi információk online hozzáférhetőségét; emlékeztet arra, hogy pártatlan állam nélkül a gazdasági növekedés nem garantálja szisztematikusan a társadalmi haladást vagy a fejlődést, és ragaszkodik ahhoz, hogy biztosítani kell a javak újraelosztását és a szolgáltatások nyújtását a polgárok számára, valamint javítani kell az esélyegyenlőséget;

32.  megerősített együttműködésre és a különösen a köz- és magánszektor közötti partnerségek formájában a beruházások koncentrálására szólítja fel az európai és afrikai magánszektort egy szigorú etikai kódex és a társadalmi felelősségvállalás elvei alapján olyan kulcsfontosságú szektorokban, mint például:

–  a fenntartható energia, beleértve a villamos energiához való hozzáférést mindenki számára;

–  az alapvető infrastruktúra, nevezetesen a közlekedési ágazatban, beleértve a tengeri közlekedést is;

–  a természeti erőforrások fenntartható felhasználása;

–  fenntartható mezőgazdaság;

–  a „kék gazdaság”, a tengerészeti ipart is beleértve;

–  a kutatás, tudomány és innováció egyrészt a közös érdeklődésre számot tartó témákban, másrészt az egyik kontinenst különösen sújtó kérdésekben, mint amilyen a szegénységhez kapcsolódó és elhanyagolt betegségek;

–  a digitalizáció, amely kulcstényező az afrikai gazdaság fejlődésében, de az emberek közötti kapcsolatok megteremtésében is;

33.  hangsúlyozza, hogy a regionális integráció a gazdasági fejlődés motorja, és nélkülözhetetlen a globalizált világban; felszólít az afrikai kontinens fokozatos átalakulásának valós helyzetét tükröző, déli országok közötti együttműködés támogatására; támogatja a kontinentális szabadkereskedelmi térség létrehozását Afrikában, valamint azt a célt, hogy 2050-ig 50%-kal növeljék az Afrikán belüli kereskedelmet; emlékeztet a gazdasági partnerségi megállapodások és az EU és az afrikai országok között létrejött kereskedelmi megállapodások által kínált fejlesztési kilátásokra is, amelyek lehetővé teszik a fenntartható fejlődés, az emberi jogok és az igazságos és etikus kereskedelem előmozdítását; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a fejlődést támogató származási szabályokat, a hatékony védzáradékokat, az aszimmetrikus liberalizálási ütemterveket, a fiatal iparágak védelmét és a vámeljárások egyszerűsítését és átláthatóságát; emlékeztet arra, hogy a gazdasági partnerségi megállapodások azzal a céllal jöttek létre, hogy segítsék az AKCS-országokat piacaik bővítésében, hogy ösztönözzék az árukereskedelmet, és fellendítsék a beruházásokat, és az EU és az AKCS-országok közötti árukereskedelem lassú, fokozatos és aszimmetrikus megnyitását irányozzák elő;

34.  felszólít a kereskedelmi szerződések átláthatóságának biztosítására és valamennyi érdekelt félnek, így az érintett országok civil társadalmainak a jövőbeli tárgyalásokban és a jelenleg tárgyalt megállapodások végrehajtásában hivatalos konzultációk révén való, teljes körű részvételére;

35.  felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy kereskedelemösztönző támogatásaikat jobban koordinálják, és erősítsék szinergiáikat az afrikai beruházási politikákkal felszólít emellett a kereskedelemösztönző támogatásra tett pénzügyi kötelezettségvállalásaik növelésére, valamint a technikai segítségnyújtás és a kapacitásépítési kezdeményezések fokozására, amelyek nélkülözhetetlenek az afrikai országok, különösen a legkevésbé fejlett országok számára;

36.  úgy véli, hogy a magánszektor – a mikro-, kis- és középvállalkozásoktól (kkv-k) kezdve a szövetkezeteken át a multinacionális vállalatokig – meghatározó szerepet játszik a munkahelyteremtésben és a fejlesztés folyamatában, valamint részt is vesz az utóbbi finanszírozásában; hangsúlyozza a kkv-k és a kis családi gazdaságok különleges szerepét, és felszólít az egyéni kezdeményezések támogatására; e tekintetben üdvözli az Európai Fenntartható Fejlődési Alap létrehozását, amely a magánszektor támogatására törekszik Afrika országaiban, különösen az instabil országokban lévő helyi vállalkozások és kkv-k támogatására, és ily módon előmozdítja a beruházásokat és fenntartható munkahelyek létrehozását, különösen a fiatalok és nők számára;

37.  emlékeztet arra, hogy az Egyesült Nemzetek és az OECD iránymutatásai alapján a magánszektornak is eleget kell tennie a kötelezettségeknek, és megismétli az EU és az Afrikai Unió tagállamaihoz intézett felhívását, hogy konstruktívan vegyenek részt a transznacionális vállalatokkal és egyéb üzleti vállalkozásokkal foglalkozó kormányközi ENSZ-munkacsoport emberi jogokkal kapcsolatos munkájában, hogy az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek alapján egy kötelező nemzetközi szerződésen munkálkodjanak azzal kapcsolatban, hogy a vállalatok miként tesznek eleget az emberi jogi kötelezettségeiknek és a szociális és környezetvédelmi normákra vonatkozó kötelezettségeiknek;

38.  kiemeli, hogy tisztességes munkahelyeket kell létrehozni, és ezt össze kell kapcsolni a beruházásokkal, továbbá hangsúlyozza, hogy ezeket mind az Afrika–EU partnerség keretében kell megvalósítani; felszólít az ezzel kapcsolatos ILO-normák betartására; hangsúlyozza a társadalmi, gazdasági és intézményi szereplők közötti párbeszéd fontosságát, és felszólít arra, hogy a szociális párbeszéd hatékonyságának növelésén keresztül valamennyi szinten erősítsék meg a szociális partnerek szerepét, ami kedvez a kollektív tárgyalásoknak;

39.  sajnálja, hogy minden évben körülbelül 50 milliárd dollár hagyja el Afrikát jogellenes pénzügyi manőverek formájában, ami több mint az éves állami fejlesztési támogatások összege, és aláássa a hazai bevételek mobilizálására irányuló erőfeszítéseket; ezért felszólítja mindkét felet, hogy:

–  hozzanak létre hatékony eszközöket az adókijátszás, az adócsalás és a korrupció elleni küzdelem érdekében, beleértve azt is, hogy a nyilvánosság számára átlátható legyen, hogy ki a jogalanyok, vagyonkezelők és hasonló jogi konstrukciók végső tényleges tulajdonosa;

–  mozdítsák elő felelős beruházásra vonatkozó, ENSZ által támogatott elveket,

–  támogassák az államháztartási gazdálkodási rendszerek hatékonyságának és átláthatóságának növelésére irányuló kezdeményezéseket;

40.  emellett felszólít a külső adósságra és az emberi jogokra vonatkozó ENSZ-irányelvek, valamint az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferencia (UNCTAD) felelősségteljes hitelezés és hitelfelvétel előmozdításáról szóló irányelveinek tényleges végrehajtására; üdvözli az ENSZ nemzetközi államadósság-kezelési mechanizmus létrehozásával kapcsolatos munkáját;

41.  az afrikai társadalom polarizálódása elleni küzdelem érdekében az elektronikus banki tevékenységek fejlesztésén keresztül nagyobb fokú pénzügyi integrációt szorgalmaz Afrikában, amely magában foglalja a nők pénzügyi integrációját is; emlékeztet arra, hogy a hazautalások nagyobb pénzmozgást jelentenek a fejlődő országok irányába, mint a hivatalos fejlesztési segély teljes összege, és jelentős mértékben hozzájárulhatnak a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó program megvalósításához; ezért felszólítja az EU-t, hogy továbbra is támogassa az Afrikai Uniónak a hazautalási mechanizmusok javítására irányuló erőfeszítéseit;

Szociális ellenálló képesség

42.  elismeri az afrikai demográfiai dinamika fontosságát, ami a fenntartható, befogadó és részvételen alapuló társadalmak kialakítása érdekében hosszú távú stratégiai koncepciót tesz szükségessé; hangsúlyozza azt is, hogy biztosítani kell a kiszolgáltatott csoportok, köztük a fogyatékossággal élő személyekkel és őshonos népekkel szembeni megkülönböztetésmentességet; elismeri, hogy az afrikai népességnövekedés egyrészt kihívás a helyi gazdaság számára, másrészt viszont lehetőség a kontinens számára; ezért felszólítja az EU-t, hogy kötelezze el magát az oktatással és egészségüggyel – ideértve szexuális és reproduktív egészséget és jogokat – kapcsolatos közpolitikák és befektetések előmozdítása mellett annak biztosítása érdekében, hogy a fiatalok képesek legyenek megalapozott döntéseket hozni szexuális és reproduktív egészségükről és jogaikról, a nemek közötti egyenlőségről és a gyermekek jogairól, ami nélkül nem lehet elérni a társadalmi, gazdasági és környezeti ellenálló képességet;

43.  hangsúlyozza, hogy Afrika urbanizációs rátája folyamatosan nő, ami társadalmi, gazdasági és környezeti kihívásokhoz fog vezetni; megoldásokat szorgalmaz ezen urbanizációs nyomás és a szabályozatlan urbanizáció problémáinak mérséklésére;

44.  felszólítja az EU-t és az Afrikai Uniót, hogy erősítsék meg az afrikai nemzeti oktatási rendszereket, beleértve az adminisztratív szervezet kapacitásait is, mégpedig azáltal, hogy a nemzeti költségvetések legalább 20%-át az oktatásba fektetik be, továbbá növelik a Globális Partnerség az Oktatásért és az „Oktatás nem várhat” (ECW) kezdeményezések uniós támogatását;

45.   hangsúlyozza, hogy egyetemes, inkluzív, egyenlő és hosszú távú hozzáférést kell biztosítani a jó minőségű oktatáshoz valamennyi szinten, a kora gyermekkortól kezdve mindenki számára, külön hangsúlyt helyezve a lányokra, szükség- és válsághelyzetekben is;

46.  hangsúlyozza, hogy mind a formális, mind az informális oktatási és szakképzési rendszerek, az önfoglalkoztatás és a vállalkozói készségek megerősítésén keresztül be kell fektetni a humán tőkébe és a fiatalokba, hogy kapcsolatba kerüljenek a globális realitásokkal, és megszerezzék azokat a készségeket, amelyek megfelelnek a munkaerőpiac jelenlegi és jövőbeli igényeinek;

47.  fontosnak tartja az afrikai országok támogatását a hatékony állami egészségügyi rendszerek létrehozásában és abban, hogy mindenki számára biztosítsák a jó minőségű egészségügyi szolgáltatásokhoz való megfizethető hozzáférést, miközben felszámolják különösen a nők és más sérülékeny csoportok, köztük a gyermekek, a fogyatékossággal élő emberek és LMBTI-személyek előtt álló akadályokat;

48.  felszólít arra, hogy horizontális nemzeti egészségügyi rendszerek létrehozásával valósítsák meg az egyetemes minimális egészségbiztosítást; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi tendenciák alapján az eredetileg tervezettekhez képest további egymillió szakképzett egészségügyi szakembert kell kiképezni, hogy teljesíteni lehessen a WHO által 2030-ra kitűzött minimumszintet;

49.  hangsúlyozza, hogy a fertőző betegségek komoly fenyegetést jelentenek a szociális ellenálló képességre nézve; felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza a két kontinens közötti tudományos és orvosi együttműködést, mint amilyen az európai és fejlődő országok klinikai vizsgálatok területén létrejött partnersége (EDCTP2), és fektessen be a tudományba, technológiába és innovációba, hogy a fejlesztési együttműködésen keresztül kezelje a szegénységhez kapcsolódó és elhanyagolt betegségek még mindig óriási terhét;

50.  emlékeztet arra, hogy még több befektetésre van szükség az anyák egészségügyi ellátása és a szexuális és reproduktív egészség terén, hogy csökkentsék a gyermekágyi halandóságot és gyermekhalandóságot, és fellépjenek az olyan tradicionális gyakorlatokkal szemben, mint a női nemi szerv megcsonkítása és a kényszer- és/vagy gyermekházasságok;

51.  hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőség és a nők emancipációjának fontosságát az EU–Afrika együttműködésben; hangsúlyozza a nők pozitív szerepét és részvételét a politikai és gazdasági szférában, valamint a konfliktusok megelőzésében és a tartós béke megteremtésében;

52.  megállapítja, hogy a kultúra egyszersmind elősegítője és összetevője a fejlesztésnek, és – a gazdasági növekedés fokozásával párhuzamosan – elősegítheti a társadalmi beilleszkedést, a véleménynyilvánítás szabadságát, az identitás felépítését, a polgári önállósodást és a konfliktusok megelőzését; felhívja ezért az EU-t és az Afrikai Uniót az interkulturális politikai párbeszéd és a kulturális sokszínűség, valamint a kultúrát és örökséget védelmező stratégiák támogatására; hangsúlyozza, hogy a demokrácia olyan egyetemes érték, amely minden kultúrán keresztül érvényre juthat; ugyanígy elismeri a sport szerepét, amely a társadalmi befogadás és a nemek közötti egyenlőség forrása és mozgatórugója;

Stratégia kialakítása a két kontinens fejlődéséhez hozzájáruló mobilitás és migráció kérdésében

53.  emlékeztet arra, hogy az Európa és Afrika közötti, illetve az Európán és Afrikán belüli migrációnak és mobilitásnak gazdasági, társadalmi, környezeti és politikai hatása van, és ezt a kihívást összehangolt és holisztikus módon, a származási, tranzit- és célországokkal együttműködve, a szolidaritás, a felelősségmegosztás, a tisztelet és az emberi méltóság alapján kell kezelnie a két kontinensnek, a lehető legnagyobb mértékben kiaknázva a szinergikus hatásokat, és alkalmazva a megfelelő uniós politikákat, mechanizmusokat és eszközöket; ebben az összefüggésben emlékeztet arra, hogy lehetőség szerint a közös prioritások azonosítása érdekében kívánatos lenne megerősíteni az Afrika–EU párbeszédet a migrációról, illetve a menekültekről szóló két globális megállapodás tárgyalásai előtt, amelyeket az Egyesült Nemzetek égisze alatt dolgozzák majd ki 2018-ig;

54.   emlékeztet arra, hogy erősíteni kell a migráció és a mobilitás pozitív hatását, hogy ezeket a jelenségeket a két kontinens kölcsönös fejlesztési eszközének tekintsék; hangsúlyozza, hogy ez egy gondosan megtervezett, kiegyensúlyozott, kutatási eredményeken alapuló és fenntartható szakpolitikai választ követel meg egy olyan hosszú távú stratégia keretében, amely figyelembe veszi a népesedési kilátásokat és a migráció kiváltó okait is;

55.   elismeri, hogy az erőszakos konfliktusok, az üldözés, az egyenlőtlenség, az emberi jogok megsértése, a gyenge kormányzás, a korrupció, a terrorizmus, az elnyomó rendszerek, a természeti katasztrófák, az éghajlatváltozás, a munkanélküliség és a tartós szegénység okozta az elmúlt években a népességmozgásokat és az Európába irányuló migráció növekedését; ugyanakkor emlékeztet arra, hogy az országukat elhagyó afrikai emberek több mint 85%-a magán a kontinensen marad;

56.  támogatja az irreguláris migráció mélyen fekvő okainak felszámolása érdekében európai szinten elfogadott különböző olyan kezdeményezéseket, mint a migrációs partnerségek, a Szükséghelyzeti Alap Afrikáért és az Európai Fenntartható Fejlődési Alap; felszólít arra, hogy biztosítsák ezek végrehajtását, és rugalmas, hatékony, koherens és átlátható módon folytassák ezeket a kezdeményezéseket, miközben mind a belső, mind pedig a külső fellépésben növelik a különböző eszközök, programok és tevékenységek közötti lehetséges szinergiákat; hangsúlyozza, hogy intenzívebb együttműködésre van szükség a határigazgatás területén;

57.  megismétli felhívását, hogy a vallettai cselekvési terv ajánlásaival összhangban a legális migráció útvonalait kell népszerűsíteni; hangsúlyozza továbbá, hogy a fejlesztési segélyt nem szabad a migrációs ügyekben folytatott együttműködéstől függővé tenni;

58.  felszólítja a tagállamokat, hogy kínáljanak fel áttelepítési férőhelyeket jelentős számú menekült számára; ezzel összefüggésben felszólít egy olyan európai áttelepítési keret létrehozására, amelyet a tagállamok könnyen végrehajthatnak; felszólítja továbbá az EU-t és tagállamait, hogy működjenek együtt a menekültek vándorlásával vagy elhúzódó válságokkal szembesülő afrikai országokkal, és nyújtsanak segítséget számukra azzal a céllal, hogy növeljék menekültügyi kapacitásukat és védelmi rendszereiket;

59.  sürgeti a tagállamokat, hogy növeljék az inkluzív és fenntartható növekedést támogató és a munkahelyteremtést ösztönző vagyonkezelői alapoknak és más eszközöknek nyújtott pénzügyi hozzájárulásaikat, közreműködve ezzel a migráció kiváltó okainak kezelésében; kéri az Európai Parlament erősebb felügyeleti szerepének bevezetését is annak biztosítása érdekében, hogy a migrációs partnerségek és a finanszírozási eszközök összeegyeztethetők legyenek az uniós jogalappal, elvekkel és kötelezettségvállalásokkal;

60.  felszólítja az EU-t és az Afrikai Uniót, hogy mozdítsák elő a hallgatók, tanárok, vállalkozók és kutatók közötti cserekapcsolatokat a két kontinens viszonylatában; üdvözli a Bizottságnak egy, az afrikai fiatalokat támogató eszköz elindítására irányuló javaslatát, amely kiterjeszti az Erasmus+ és egy uniós szakképzési létesítmény hatókörét; vitát szorgalmaz arról, hogy az EU elismerje az afrikai iskolák és egyetemek által kiadott bizonyítványokat és diplomákat; megjegyzi, hogy a körkörös migráció elengedhetetlen a fenntartható fejlődéshez és az Afrikából történő agyelszívás megakadályozásához;

61.  elismeri, hogy a hazautalások révén, továbbá nemzeti és regionális szintű fejlesztési partnerként a diaszpóra mind a befogadó, mind pedig a származási országokban különleges szerepet játszik; megfogalmazza azt a kívánságát, hogy a diaszpóra információforrásként működjön azzal a céllal, hogy választ adjon az emberek valós igényeire, valamint kezelje az irreguláris migrációval kapcsolatos veszélyeket és fogadó országokba történő beilleszkedéshez kapcsolódó kihívásokat;

°

°  °

62.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Afrikai Unió Bizottságának, az AKCS Tanácsának, valamint a Pánafrikai Parlamentnek és az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés Elnökségének.

• [1]  HL L 317., 2000.12.15., 3. o.
• [2]  HL L 249., 2017.9.27., 1. o.
• [3]  Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0371.
• [4]  Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0337.
• [5]  Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0246.
• [6]  Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0437.

VÉLEMÉNY a Külügyi Bizottság részéről (5.9.2017)

a Fejlesztési Bizottság részére

az EU–Afrika stratégiáról: a fejlődés fellendítése
(2017/2083(INI))

Előadó: Fabio Massimo Castaldo

JAVASLATOK

A Külügyi Bizottság felhívja a Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi javaslatokat:

1.  hangsúlyozza az Unió és Afrika közötti politikai, biztonsági és gazdasági kapcsolatok növekvő jelentőségét egy olyan időszakban, amelyben mindkettő mélyreható változásokon megy keresztül, és elismeri az EU–Afrika közös stratégia hozzájárulását ahhoz, hogy az elmúlt 10 év során szorosabb partnerség épült ki; rámutat arra, hogy építeni kell ezekre az eredményekre, és a közös felelősségviselés és felelősségvállalás szellemében munkálkodni kell egy egyenrangú, fenntartható és kölcsönösen előnyös kapcsolat kialakításán Afrikával, ugyanakkor tiszteletben tartva az afrikai országok függetlenségét és önállóságát; ezzel összefüggésben üdvözli az afrikai államok Unióval való tevékeny közreműködését és szerepvállalását az olyan közelmúltbeli nemzetközi fórumokon, mint az ENSZ 2015. évi éghajlatváltozási konferenciájának keretében a Párizsi Megállapodásról folytatott tárgyalások;

2.  hangsúlyozza, hogy napjainkban az EU országainak együttese Afrika fő külföldi befektetője, elsődleges kereskedelmi partnere, a kontinens biztonságának kulcsfontosságú biztosítója, a kivándorlók általi hazautalások fő forrása, valamint az első számú partner a fejlesztési és a humanitárius segítségnyújtás terén; az afrikai fejleményeknek az Unió és stratégiai érdekei szempontjából kulcsfontosságú szerepére tekintettel azt várja, hogy a közelgő EU–Afrikai Unió (AU) csúcstalálkozó friss impulzusokkal és új elképzelésekkel szolgáljon a stratégia gyorsan változó környezethez való hozzáigazításához;

3.  hangsúlyozza az Unió és Afrika közötti szorosabb és a politikai kapcsolatokra nagyobb hangsúlyt helyező partnerség szükségességét, amely közös értékeken és érdekeken alapszik, a béke előmozdítása és a globális problémák kezelése érdekében, mint az éghajlatváltozás, az élelmiszer-ellátás bizonytalansága, a vízhez való hozzáférés, a környezetszennyezés, a természeti erőforrások nem fenntartható kiaknázása, a népességnövekedés, a nagyvárosok urbanizálódása, az ifjúsági munkanélküliség, a büntetlenséggel szembeni küzdelem, az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak elérése, a terrorizmus, a radikalizáció, a szervezett bűnözés és a migrációs áramlás, az olyan közös elvekre építve, mint a jogállamiság, a szociális piacgazdaság, a jó kormányzás és az emberi jogok tiszteletének, valamint az erős ENSZ-en és a szabályokon alapuló világrend előmozdítása érdekében;

4.  üdvözli, hogy a közelgő AU–EU csúcstalálkozó kiemelten foglalkozik a fiatalokkal, mivel a két kontinens demográfiai dinamikája az Afrika és az Európai Unió közötti kapcsolatok központi elemévé teszi ezt a kérdéskört; rámutat arra, hogy az előrejelzések szerint Szubszaharai-Afrikában 2035-ig évente 18 millió új munkahelyet kell teremteni ahhoz, hogy felszívja a munkaerőpiacra újonnan belépőket, megelőzve ezzel a társadalmi stabilitására gyakorolt súlyos következményeket; hangsúlyozza, hogy tágabb értelemben kiemelten kell kezelni a munkahelyteremtést és a gazdasági fejlődést a különböző társadalmakban, és ki kell aknázni az afrikai kontinensen a magánszektor szerepét;

5.  üdvözli a Bizottságnak egy afrikai ifjúsági létesítmény elindítására irányuló javaslatát, amely kiterjeszti az Erasmus+ és egy uniós szakképzési (VET-) létesítmény hatókörét;, hogy segítse a célországokat a munkaerőpiaci igények és lehetőségek, valamint a végzett diákok képzettsége közötti szakadék megszüntetésében, egyidejűleg előmozdítva a kiszolgáltatott csoportok befogadását;

6.  kéri a minőségi oktatás jobb bilaterális programokon keresztül történő erőteljesebb támogatását valamennyi szinten, különösen a lányok esetében, továbbá felhív a Globális Partnerség az Oktatásért kezdeményezéshez hasonló globális kezdeményezések további támogatására; rámutat arra, hogy fokozni kell az iskolák, egyetemek és kutatás területére irányuló beruházásokat, elő kell mozdítani a mobilitási partnerségeket, foglalkozni kell az agyelszívás jelenségével és támogatni kell az Erasmus+-hoz hasonló programokat, valamint határokon átnyúló programok és a képesítések elismerése révén harmonizálni kell a felsőoktatást;

7.  emlékeztet arra, hogy az Unió biztonsági érdekei még soha nem fonódtak össze Afrikával olyan szorosan, mint napjainkban; felhív az afrikai partnerek és regionális szervezetek számára a béke, biztonság és a konfliktusmegelőzés terén nyújtott uniós támogatás fokozására, többek közt az olyan célzott eszközökön keresztül, mint a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) műveletei, az ENSZ-missziókhoz való uniós katonai és rendőri hozzájárulás, az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1325. sz. határozatának végrehajtására szolgáló uniós intézkedések és az Afrikai Békekeret, a dzsihádista terrorizmussal szembeni globális küzdelemhez szükséges segítség és támogatás nyújtása, valamint az érintett népcsoportok békéjének és biztonságának előmozdítása; rámutat arra, hogy – többek között a kalóztevékenységgel szembeni fellépés, a kapacitásépítés előmozdítása, a tengeri védelem erősítése és a határellenőrzés tekintetében – fontos szerepet töltenek be Afrikában a múltbéli és jelenlegi KBVP-missziók, felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és a Tanácsot annak biztosítására, hogy az afrikai KBVP-missziók továbbra is hatékonyan tudjanak működni;

8.  rámutat a biztonság és stabilitás erősítésének fontosságára annak révén, hogy segítsük partnereinket a szilárdabb államok és társadalmak felépítésében, többek között a kapacitásépítés és a biztonsági ágazat reformja révén, különös tekintettel az ágazat jó kormányzására, a parlamenti ellenőrzésre és az elszámoltathatóságra, valamint a korábbi harcosok lefegyverzése, leszerelése és reintegrációja által;

9.  kéri, hogy az EU továbbra is támogassa az Afrikai Unió és az érintett regionális szervezetek egyre proaktívabb megközelítésmódját az Afrikai Béke- és Biztonsági Szervezet teljes körű működőképessé tételével kapcsolatban; kéri, hogy az Unió nyújtson kezdeti hozzájárulást az Afrikai Unió Békealapja számára a „közvetítés és diplomácia” keretébe tartozó tevékenységekhez;

10.  rámutat a biztonsági aggályok és a fejlesztési célkitűzések jobb összehangolásának szükségességére, az instabil államok konkrét problémái kezelése érdekében, valamint a szilárdabb államok és társadalmak felépítése érdekében, beleértve az élelmezésbiztonsággal kapcsolatos kapacitásépítést is, különös tekintettel a kisüzemi gazdálkodásra, továbbá az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, a több és jobb munkahely létrehozását, főleg a fiatalok számára, a nők társadalmi szerepvállalásának növelését és az oktatás támogatását;

11.  hangsúlyozza, hogy rendkívüli fontossággal bír a kormányzati kihívások eltökéltebb kezelése Afrikában az igazságosabb, szilárdabb és biztonságosabb társadalmak megteremtése érdekében, és erőfeszítéseket kér a foglyul ejtett állam jelenségének kezelésére, amelyet az oligarchikus irányítás és az állami bürokráciák egyes részének kizsákmányoló tevékenysége jellemez, és amely Afrika számos társadalmi-gazdasági problémájának és politikai konfliktusának kiváltó oka;

12.  hangsúlyozza, hogy a közös érdekek követésének és a biztonság területén folytatott együttműködésnek teljes mértékben összhangban kell lennie a nemzetközi joggal, az Unió alapvető értékeivel, valamint a demokrácia és a jó kormányzás támogatásának, illetve az emberi jogok és a jogállamiság előmozdításának céljaival; úgy véli, hogy e célok elérésére az Afrikában jelen lévő többi külső gazdasági és politikai szereplővel – köztük Kínával és Indiával – a lehető legnagyobb mértékben szinergiát alkotva és azok koherens elkötelezettsége mellett kell törekedni;

13.  hangsúlyozza, hogy az Unió harmadik országokkal folytatott együttműködésének mindenkori feltétele az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása; kéri az Uniót, hogy erősítse meg támogatását a demokrácia, az emberi jogok, a jogállamiság, a médiaszabadság, valamint az elszámoltatható, átlátható és rugalmas kormányzás előmozdítása érdekében, amelyek alapvető fontosságúak a stabil és inkluzív politikai, társadalmi és gazdasági környezet biztosítása érdekében Afrikában; felhívja az Uniót az Afrika saját emberi jogi eszközeihez – köztük az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Bizottságához és az Afrikai Emberi Jogi és Népjogi Bírósághoz – nyújtott uniós támogatás fokozására;

14.  felhív a politikai párbeszéd hosszabb távú, pragmatikus, átfogóbb és strukturáltabb megközelítésének kialakítására a Cotonoui Partnerségi Megállapodás keretében, a civil társadalom fokozottabb bevonásával és nagyobb hangsúlyt helyezve a személyes kapcsolatok dimenziójára; rámutat a megállapodás 8. cikke szerinti politikai párbeszéd fontosságára, valamint annak jelentőségére, hogy az emberi jogok, a demokratikus alapelvek és a jogállamiság tiszteletben tartása a megállapodás 9. cikk szerinti alapvető elemei közé és a 96. cikk szerinti „megfelelő intézkedésekre” vonatkozó rendelkezés körébe tartozik; felhívja a Bizottságot, hogy a Cotonou utáni megállapodásra irányuló tárgyalások keretében alkalmazzon strukturáltabb és stratégiaibb megközelítésmódot az emberi jogi párbeszédekkel kapcsolatban, állandó parlamentközi bizottságokat hozva létre az Unió társulási megállapodásaiban foglaltak példájára, amelyek feladata az alapvető elemekre vonatkozó záradékok végrehajtásának nyomon követése, meghaladva ezáltal a vészhelyzeti megközelítésmódot, valamint átfogóbb és szisztematikusabb párbeszédet alakítva ki;

15.  rámutat a párbeszéd, az információcsere és az együttműködés előmozdításának fontosságára számos területen, ideértve az államháztartási gazdálkodást és a méltányos és hatékony adórendszereket, a korrupció elleni küzdelmet, az átlátható és elszámoltatható közigazgatást, a civil társadalom és a polgárok döntéshozatali folyamatokban való részvételét, valamint a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodást;

16.  a terrorizmus, a szélsőségesség és a radikalizálódás leküzdésével kapcsolatos közös kihívások kezeléséhez elengedhetetlennek tartja az Unió és Afrika közötti hatékony partnerséget; felhívja a figyelmet arra, hogy a régióbeli radikális és terrorszervezetek elsődleges bevételi forrása gyakran az illegális fegyverekkel, a kábítószerekkel és emberekkel való kereskedelem; hangsúlyozza a Dáishoz és a Boko Haramhoz hasonló helyi terrorista csoportosulások helyi lakosságra és a társadalmak hosszú távú gazdasági fejlődésére gyakorolt pusztító hatását; ezért rámutat a biztonság területén folytatott hosszú távú együttműködés fokozásának szükségességére, valamint arra, hogy növelni kell az oktatási és rehabilitációs programokba való beruházást; hangsúlyozza, hogy a jól működő demokrácia előmozdítja a stabilitást, és erős eszközként szolgál a terrorizmussal szemben;

17.  hangsúlyozza, hogy fel kell lépni a radikalizáció kiváltó okai ellen, mint pl. a társadalmi kirekesztés, a szegénység és az oktatás hiánya, és célzott párbeszédet kell folytatni az afrikai partnerekkel a biztonsággal és a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos kérdésekben, hogy közösen lehessen kezelni azokat a kiváltó okokat, amelyek radikalizációhoz és terrorista tettekhez vezethetnek; rámutat arra, hogy javítani kell a vallások közötti párbeszédet, támogatva azon kezdeményezéseket, amelyek célja a fiatalok társadalomba való integrálása, a terrorista propaganda elleni fellépés – szem előtt tartva az internet és a közösségi média szerepét a radikalizálódás folyamatában –, a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem, valamint az igazságügyi együttműködés erősítése;

18.  rámutat arra, hogy az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata lehetőségeket kínál a szomszédságpolitika és a más afrikai államokra irányuló politika kibővített együttműködési keretrendszerek révén történő jobb összehangolására; ezért ösztönzi, hogy az Unió, a déli szomszédság partnerállamai és harmadik afrikai országok közötti együttműködés fokozása érdekében határozzanak meg a regionális kihívásokkal, például a biztonsággal, az energiával vagy a migráció kérdésével kapcsolatos tematikus kereteket;

19.  emlékeztet azon külső uniós politikák hatékony végrehajtásának fontosságára, amelyek képesek kezelni a migráció valódi kiváltó okait, és rámutat az embercsempészetben érintett bűnszervezetekkel szembeni küzdelem jelentőségére; felhív fokozottabb közös erőfeszítések megtételére a vallettai cselekvési terv végrehajtása érdekében, a származási és tranzitországokkal ápolt méltányos és valódi partnerségi viszony alapján; emlékeztet az új partnerségi keret kiegyensúlyozott és holisztikus megközelítésének fontosságára, és ezzel kapcsolatban hangsúlyozza a Parlament általi demokratikus ellenőrzés fontosságát; hangsúlyozza, hogy a harmadik országokkal kialakított partnerség új kerete nem válhat a migrációval kapcsolatos uniós fellépés egyetlen pillérévé, és a határellenőrzésnél szélesebb területre kell kiterjednie, például a méltányosabb kereskedelmi kapcsolatokra, az éghajlatváltozás elleni, valamint az Afrikából érkező illegális pénzügyi transzferek elleni küzdelemre, a migráció biztonságos és jogszerű csatornáinak kialakítására, valamint a pénzátutalások megkönnyítését és olcsóbbá tételét célzó kezdeményezések bevezetésére;

20.  emlékeztet arra, hogy a migráció kiváltó okai a konfliktusok, a gyenge kormányzás, a kormányzati instabilitás, az emberi jogok megsértése, a korrupció, a jogállamiság hiánya, a büntetlenség, az egyenlőtlenség, a munkanélküliség vagy alulfoglalkoztatottság, a megélhetés és az erőforrások hiánya, valamint az éghajlatváltozás;

21.  ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy az államok közös érdekekkel és felelősséggel rendelkeznek a migrációt illetően, és a válság globális megoldást kíván, amelynek alapjai a szolidaritás, a felelősség megosztása, a migránsok jogainak tiszteletben tartása, a visszaküldés tilalmának elve, valamint az államok azon kötelességének teljesítése, hogy megfelelően szabályozzák a területükön keresztülhaladó migrációs áramlatokat, hogy visszafogadják állampolgáraikat, és teljes körű alkotmányos jogokat biztosítsanak számukra, amennyiben nem tudnak külföldön legális tartózkodási státuszt kapni;

22.  hangsúlyozza, hogy az afrikai országok és az Unió közötti – és különösen a Földközi-tenger két partján fekvő országok közötti – szoros együttműködés kulcsfontosságú az emberkereskedelemmel és a migránscsempészéssel szembeni küzdelemhez; e tekintetben támogatja az Egyesült Nemzetek keretében létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményen és annak jegyzőkönyvein alapuló átfogó szakpolitikai és jogi keretek végrehajtását;

23.  megjegyzi, hogy a tagállamok hozzájárulásai az Afrikáért Szükséghelyzeti Alaphoz továbbra is alacsonyak; elvárja, hogy az európai külső beruházási terv ténylegesen eleget tegyen azon kötelezettségvállalásának, hogy mozgósítja az afrikai beruházásokat, támogatja az inkluzív és fenntartható növekedést és ösztönzi a munkahelyteremtést, hozzájárulva ezzel a migráció kiváltó okainak kezeléséhez;

24.  mély aggodalommal jegyzi meg, hogy az afrikai kontinens egyes részein nincs központi államhatalom, különös tekintettel a határigazgatásra, és felhívja a figyelmet ennek a terrorizmus és a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemre gyakorolt negatív következményeire; ezért hangsúlyozza, hogy intenzívebb együttműködésre van szükség a határigazgatás és a migrációs politikák területén;

25.  elismeri a regionális, transzregionális és kontinentális integráció fontosságát, jelentős potenciálját és átalakító erejét Afrika növekedése és fejlődése szempontjából, valamint szükségesnek véli a kereskedelmi, mobilitási vagy biztonsági együttműködést gátló új akadályok kialakulásának megakadályozását; úgy véli, hogy az afrikai kontinens egészét felölelő Afrikai Unió nagyon kedvező lépés a pánafrikai integráció irányába, és üdvözli az Afrika–EU csúcstalálkozó „AU–EU csúcstalálkozóra” történő átnevezését;

26.  megjegyzi, hogy az Uniónak támogatnia kell az Afrikán belüli kereskedelmet és fenntartható beruházást, lehetőség szerint a helyi fizetőeszközöket alkalmazva, továbbá támogatnia kell a fenntartható mezőgazdaságtól és környezettől a felsőoktatás, az ikt és a kutatás területéig, valamint a fizikai infrastruktúra-hálózatok fejlesztéséig és erősítéséig ívelő projektek és programok régiókon átnyúló, kontinentális és globális dimenzióját;

27.  véleménye szerint oly módon kell támogatni a regionális – például a dél-, a nyugat- vagy a kelet-afrikai – integrációs projekteket, hogy az kiegészítse és erősítse az Afrikai Unió keretében zajló pánafrikai integrációs folyamatokat; azt állítja, hogy az Uniónak az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletén alapuló stratégiai kétoldalú kapcsolatokat is fenn kell tartania a kulcsfontosságú afrikai államokkal, köztük Dél-Afrikával, Nigériával és Etiópiával, mint a megfelelő integrációs projektek vezetőivel és elősegítőivel; emellett rámutat arra, hogy újjá kell éleszteni az Unió a Mediterrán Térségért szervezetet, amely az észak-afrikai közös biztonság és jólét megvalósításának eszköze;

28.  elismeri a parlamentközi kapcsolatok fontosságát, és arra ösztönzi az afrikai partnereket, hogy továbbra is tekintsék politikai prioritásnak a parlamentközi együttműködést kétoldalú, regionális és nemzetközi szinten egyaránt; kiemeli a parlamentközi küldöttségek és regionális gyűlések konstruktív szerepét az Afrika–EU partnerség előmozdítása terén, elmozdítva a közös érdekeket és a egyenlők közötti valódi párbeszédet, és javasolja a szorosabb együttműködést az afrikai parlamentekkel, megerősítve azokat kulcsfontosságú demokratikus szerepükben;

29.  felhívja a figyelmet a nemzetközi egészségügyi, biztonsági és környezeti normáknak eleget tevő, felelős beruházás, kereskedelem és magánszektor, továbbá a kedvező üzleti környezet fontos szerepére a hosszú távú gazdasági fejlődés megteremtésében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő az együttműködést a nemzetközi partnerekkel, hogy megelőzhető, felderíthető és megszüntethető legyen a fenti normák megsértése, illetve azok az esetek, amelyekben európai vállalatok emberi jogi jogsértések és kiszolgáltatott csoportok – köztük kisebbségek, őslakos népek, nők és gyermekek – jogait érintő jogsértések okozói vagy azokhoz hozzájárulnak; felhívja az Uniót és az Afrikai Unió tagállamait, hogy vállaljanak aktív részvételt a transznacionális vállalatok és az emberi jogok kapcsolatáról szóló nemzetközi megállapodás tervezetéről az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában folyó tárgyalásokon, és tegyenek erőfeszítéseket, hogy azok pozitív eredménnyel záruljanak;

30.  kéri az Afrikának nyújtott uniós támogatás fokozását az adósságcsökkentés és az adósság fenntarthatóságának területén, és hangsúlyozza, hogy nemzetközi jogalkotásra van szükség, valamint adósságauditáló bizottságokat kell felállítani az „illegitim államadósság” eseteire; felhívja a tagállamokat, hogy ténylegesen hajtsák végre a külső adósságra és az emberi jogokra vonatkozó ENSZ-irányelveket, valamint az UNCTAD felelősségteljes hitelezés és hitelfelvétel előmozdításáról szóló irányelveit, jogilag kötelező érvényűvé téve azokat;

31.  rámutat a közlekedési infrastruktúrák hozzáadott értékére az Unió és Afrika közötti gazdaság és kereskedelem fellendítése tekintetében; kiemeli a kikötők, a horgonyzóhelyek és a repülőterek stratégiai jelentőségét;

32.  elismeri, hogy Afrika jelentős energiahiánnyal küzd, mivel 645 millió embernek nincs hozzáférése megfizethető energiához; úgy véli, hogy előnyben kell részesíteni a megújuló energián, a minihálózatokon és a hálózaton kívüli rendszereken alapuló fenntartható megoldásokat, és felhívja az Uniót, hogy segítse afrikai partnereit a folyamat pénzügyi, technikai és politikai kihívásainak legyőzésében; elismeri, hogy javítani kell az energiaágazaton belüli irányítást, és valamennyi szinten ösztönözni kell a megújuló energiába történő állami és magánberuházást, belföldi és határon átnyúló vonatkozásban egyaránt, továbbá úgy véli, hogy az új európai külső beruházási terv (EIP) kiváló alkalmat kínálhat erre; felhív az afrikai megújulóenergia-kezdeményezés (AREI) további uniós támogatására, és üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy új EU–Afrika kutatási és innovációs partnerség induljon az éghajlatváltozás és a fenntartható energia témakörében;

33.  rámutat az emberek életére közvetlen hatással lévő, kisebb léptékű fejlesztési projektek fontosságára; sürgeti a Bizottságot ezek támogatásának folytatására;

34.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be jogalkotási javaslatot a konfliktusövezetekből származó ásványkincsekről szóló (EU) 2017/821 rendelet[1] kísérő intézkedéseire, összhangban a vonatkozó közös közleménnyel (JOIN(2014)0008);

35.  elismeri a hatékony szociális védelmi rendszerek jelentős szerepét az emberek biztonsága, a konfliktusmegelőzés, valamint az elhúzódó konfliktusok és a kényszerű lakóhelyelhagyás hatásának enyhítése tekintetében; rámutat arra, hogy az erőszakos konfliktus és a kényszerű lakóhelyelhagyás aránytalanul nagy hatással van a nőkre és a gyermekekre;

36.  hangsúlyozza a nőknek a fejlesztés tekintetében betöltött alapvető szerepét, és úgy véli, hogy a nők kormányzásban való részvétele a társadalmi-gazdasági fejlődés, a társadalmi kohézió és a méltányos demokratikus kormányzás előfeltétele; pozitív intézkedések meghozatalát kéri a nők társadalomban – és azon belül minden szintű döntéshozatali pozíciókban – való egyenlő részvétele felé történő előrehaladás biztosítása érdekében; egyidejűleg felszólítja az afrikai országok kormányait a nők fokozottabb munkaerőpiaci részvételének ösztönzésére és támogatására, valamint a nemi alapú munkahelyi megkülönböztetés megelőzésére irányuló valamennyi szükséges intézkedés megtételére;

37.  nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy külső fejlesztési programjaiban fordítson különös figyelmet a nők és a lányok szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos jogaira;

38.  felhívja az EKSZ-t, hogy az afrikai országokkal folytatott emberi jogi és politikai párbeszéde során továbbra is vesse fel az LMBTI-személyek kérdését, és megfelelő eszközök révén nyújtson támogatást az LMBTI emberi jogok védelmezői számára;

39.  ismételten kifejezi a Nemzetközi Büntetőbíróság és az EU azon kötelezettségvállalása iránti támogatását, hogy teljes mértékben együttműködnek a bíróság joghatósága alá tartozó súlyos bűncselekmények megelőzése terén; kéri az Uniót, hogy továbbra is legyen nyitott a konstruktív vitára abban az esetben, ha aggályok merülnek fel a Római Statútum keretében, és továbbra is támogassa a konfliktusokból kilábaló afrikai országokat a büntetlenséggel szembeni küzdelemben és a nemzetközi bűncselekményekért való elszámoltathatóság biztosításában;

40.  rámutat arra, hogy a közelgő AU–EU csúcstalálkozó alkalmat kínál majd az Unió és Afrika közötti kapcsolatokat érintő, a Cotonou utáni folyamattal összefüggő uniós prioritások hangsúlyozására;

41.  úgy véli, hogy Afrika, valamint a karib-tengeri és a csendes-óceáni térség nagyon különböző régiók, és egyedi érdekekkel és kihívásokkal rendelkeznek, amelyeknek nem könnyű az átfogó cotonoui struktúra révén eleget tenni; véleménye szerint ezért az Afrikával folytatandó jövőbeni együttműködésnek a meglévő regionális és szubregionális szervezetekre – különösen az Afrikai Unióra – kell épülnie;

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma	2017.8.30.
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	54 7 5
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Lars Adaktusson, Petras Auštrevičius, Mario Borghezio, Klaus Buchner, James Carver, Fabio Massimo Castaldo, Lorenzo Cesa, Andi Cristea, Georgios Epitideios, Knut Fleckenstein, Anna Elżbieta Fotyga, Eugen Freund, Michael Gahler, Iveta Grigule, Sandra Kalniete, Manolis Kefalogiannis, Tunne Kelam, Janusz Korwin-Mikke, Andrey Kovatchev, Ilhan Kyuchyuk, Ryszard Antoni Legutko, Barbara Lochbihler, Sabine Lösing, Andrejs Mamikins, Alex Mayer, David McAllister, Meszerics Tamás, Francisco José Millán Mon, Javier Nart, Pier Antonio Panzeri, Demetris Papadakis, Ioan Mircea Paşcu, Alojz Peterle, Julia Pitera, Cristian Dan Preda, Jozo Radoš, Sofia Sakorafa, Alyn Smith, Jordi Solé, Jaromír Štětina, Dubravka Šuica, Charles Tannock, Ivo Vajgl, Elena Valenciano, Hilde Vautmans, Anders Primdahl Vistisen, Boris Zala
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Elisabetta Gardini, Neena Gill, Ana Gomes, Gyürk András, Takis Hadjigeorgiou, Liisa Jaakonsaari, Marek Jurek, Urmas Paet, Mirosław Piotrowski, Miroslav Poche, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Bodil Valero, Marie-Christine Vergiat, Janusz Zemke, Željana Zovko
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)	Seb Dance, Jean-Luc Schaffhauser, Marie-Pierre Vieu, Ivan Štefanec

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

54	+
ALDE	Petras Auštrevičius, Iveta Grigule, Ilhan Kyuchyuk, Javier Nart, Urmas Paet, Jozo Radoš, Ivo Vajgl, Hilde Vautmans
ECR	Anna Elżbieta Fotyga, Ryszard Antoni Legutko, Charles Tannock, Anders Primdahl Vistisen
EFDD	Fabio Massimo Castaldo
EPP	Lars Adaktusson, Lorenzo Cesa, Michael Gahler, Elisabetta Gardini, Gyürk András, Sandra Kalniete, Manolis Kefalogiannis, Tunne Kelam, Andrey Kovatchev, David McAllister, Francisco José Millán Mon, Alojz Peterle, Julia Pitera, Cristian Dan Preda, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Željana Zovko, Ivan Štefanec, Jaromír Štětina, Dubravka Šuica
S&D	Andi Cristea, Seb Dance, Knut Fleckenstein, Eugen Freund, Neena Gill, Ana Gomes, Liisa Jaakonsaari, Andrejs Mamikins, Alex Mayer, Pier Antonio Panzeri, Demetris Papadakis, Ioan Mircea Paşcu, Miroslav Poche, Elena Valenciano, Boris Zala, Janusz Zemke
Verts/ALE	Klaus Buchner, Barbara Lochbihler, Tamás Meszerics, Alyn Smith, Jordi Solé, Bodil Valero

7	-
EFDD	James Carver
GUE/NGL	Takis Hadjigeorgiou, Sabine Lösing, Marie-Christine Vergiat, Marie-Pierre Vieu
NI	Georgios Epitideios, Janusz Korwin-Mikke

5	0
ECR	Marek Jurek, Mirosław Piotrowski
ENF	Mario Borghezio, Jean-Luc Schaffhauser
GUE/NGL	Sofia Sakorafa

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

• [1]  HL L 130., 2017.5.19., 1. o.

VÉLEMÉNY a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részéről (27.9.2017)

a Fejlesztési Bizottság részére

az EU–Afrika stratégiáról: a fejlődés fellendítése
(2017/2083(INI))

Előadó: Maria Arena

JAVASLATOK

A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság felhívja a Fejlesztési Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel Afrikában az infrastrukturális szükségletek értékét évi 75 milliárd euróra becsülik, a fogyasztói piac értéke a várakozások szerint 2020-ra eléri az 1000 milliárd dollárt, a folyamatosan bővülő közvetlen külföldi befektetések értéke becslések szerint 2020-ra előreláthatóan eléri a 144 milliárd dollárt és a lakosság jelenleg 1 milliárd fő;

B.  mivel Európa és Afrika gazdasági biztonsága és jóléte összekapcsolódik, és mivel e két kontinensnek együtt kell szembenéznie a közös kihívásokkal és lehetőségekkel;

C.  mivel olyan környezetet kell kialakítani, amely kedvez a beruházásoknak és ahol az egészségügy és az oktatás javítása prioritást kap;

D.  mivel Szubszaharai-Afrikában a mélyszegénységben élők aránya az 1990-es 56%-ról 2012-re 43%-ra csökkent;

E.  mivel az afrikai országok gazdasági fejlettsége és gazdasági növekedése terén nagy eltérések mutatkoznak, mivel az Egyesült Nemzetek szerint a 47 legkevésbé fejlett országból 33 afrikai; mivel Afrikában több mint 218 millió ember mélyszegénységben él;

F.  mivel az afrikai exportot továbbra is nagyrészt nyersanyagok és feldolgozatlan termékek alkotják, és mivel a kereskedelmi kedvezmények megadása a szóban forgó export jelentős részének felvételét eredményezte; mivel a legtöbb afrikai termék piachoz való szabad hozzáférése növeli az afrikai országok kapacitásait, és fokozza versenyképességüket és a globális piacokon való részvételüket, amennyiben ezt többek között olyan politikák kísérik, amelyek a tartósan fenntartható iparosítást és a vidéki termelékenységet célozzák, mint a fejlődés kulcsfontosságú irányait;

G.  mivel az uniós piacra történő kedvezményezett bejutás attól függően tette lehetővé a kedvezményezett afrikai országok exportteljesítményének növelését, hogy mennyire képesek ténylegesen kihasználni ezeket a kedvezményeket;

H.  mivel a jó kormányzás és az átláthatóság csökkenti a kereskedelem költségeit és fellendíti a kereskedelmet, a beruházásokat és a gazdasági fejlődést; mivel a tisztességes és felelősségteljes kereskedelem és beruházások kulcsfontosságú szerepet játszanak a fejlődésben, és elősegíthetik több mint 18 millió, új, fenntartható munkahely létrejöttét, amelyre Afrikában szükség van a növekvő munkaerő foglalkoztatásához, és ami az EU javát is szolgálja;

I.  mivel az EU–Afrika stratégia középpontjában a nyersanyagokkal és a természeti erőforrásokkal való fenntartható és felelősségteljes gazdálkodásnak kell állnia, és elsőbbséget kell élveznie az Európai Unió és az Afrikai Unió közötti együttműködés keretében, különösen az úgynevezett erőforrás-átok jelenségének kezelése és felszámolása érdekében; mivel e kérdés tekintetében az európaiaknak és az afrikaiaknak egységesen és határozottan ki kell állniuk az intézményekben és az olyan, megfelelő nemzetközi fórumokon, mint a G20-ak, az ENSZ-közgyűlés vagy a WTO;

J.  mivel a villamos energiához való univerzális hozzáférés jelentős fejlesztési kérdés Afrika számára;

K.  mivel az eddig hozott intézkedésekkel nem sikerült Afrikát maradéktalanul integrálni a világkereskedelembe, illetve ezek nem eredményezték a szegénység felszámolását és az egyenlőtlenségek csökkentését sem az afrikai országokban, és mivel a legtöbb afrikai ország még mindig rendkívül sokat profitálhatna a világkereskedelemben való teljesebb részvételből és annak lehetséges előnyeiből;

L.  mivel „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű 2015-ös stratégia megállapítja az EU kötelező erejű és érvényesíthető kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó elkötelezettségét;

1.  felhívja az Európai Uniót, hogy támogassa a fenntartható és inkluzív fejlődést Afrikában, valamint hogy összpontosítson az olyan projektek támogatására, amelyek valódi és pozitív hatást gyakorolnak a tisztességes, nők és férfiak által betölthető munkahelyek megteremtésére, a szegénység elleni küzdelemre, a humán fejlődés támogatására, a környezet védelmére, pozitív hatást fejtve ki a fenntartható gazdasági növekedésre, az áruk és szolgáltatások érték- és szabályalapú, előnyös kereskedelmére, az iparosításra és a kapacitásépítésre, a magas színvonalú és kiszámítható üzleti környezetre, az igazságos adózást erősítő államháztartási gazdálkodásra, a természeti (különösen a bányászati és energetikai) erőforrásokkal való gazdálkodás átláthatóságára, továbbá a korrupció és a kontinenst elhagyó jogellenes tőkeáramlások elleni küzdelemre, valamint az emberi jogok, a nemek közötti egyenlőség, a jó kormányzás és a jogállamiság előmozdítására, elősegítve a stabilitás és a biztonság megteremtését; különösen hangsúlyozza azokat az uniós kezdeményezéseket, amelyek a fejlődő gazdaságok munkahelyeinek 90%-át létrehozó magánszektor mozgósítására összpontosítanak;

2.  kéri, hogy az EU erősítse meg fejlesztésközpontú kereskedelempolitikáját és növelje a kereskedelemösztönző támogatásra, technikai segítségnyújtásra és kapacitásépítési kezdeményezésekre irányuló pénzügyi kötelezettségvállalását, amelyek alapvető fontosságúak ahhoz, hogy az afrikai országok, különösen a legkevésbé fejlett országok, maradéktalanul kihasználhassák az uniós kereskedelmi kedvezmények előnyeit; kéri továbbá, hogy a Bizottság és tagállamok hangolják össze programjaik végrehajtását a kereskedelemösztönző támogatás hatékonyságának maximalizálása érdekében; e tekintetben üdvözli a WTO kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodásának 2017. februári hatálybalépését, aminek következtében várhatóan egyszerűbbé válnak a vámeljárások, és ezáltal csökkennek a kereskedelmi költségek;

3.  felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy kereskedelemösztönző támogatási programjaikat jobban koordinálják, és erősítsék tovább szinergiáikat az Afrika számára kialakított beruházási politikákkal;

4.  úgy véli, hogy az érintett országok parlamentjei által széles körben támogatott gazdasági partnerségi megállapodásokban (GPM), amennyiben helyesen hajtják azokat végre, és megfelelő strukturális intézkedéseket rendelnek melléjük, megvan a lehetőség arra, hogy a regionális fejlődést és a kontinens világgazdaságba való beilleszkedését elősegítő fontos eszközök legyenek;

5.  hangsúlyozza, hogy az EU és Afrika közötti kapcsolatokat az egyenlő partnerek közötti tisztességes és kiegyensúlyozott keret szerint kell kidolgozni, és az emberi jogok előmozdítását és az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak megvalósítását célul kitűző érdekek kölcsönös tiszteletére és elismerésére kell alapozni;

6.  felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa az afrikai országok globális és regionális kereskedelmi integrációját a kritikus infrastruktúrák kiépítése, az energiához és a pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés és üzleti képzés révén;

7.  felszólítja a Bizottságot, hogy segítse az afrikai országokat a fejlődésben és a világgazdaságba való beilleszkedésben, többek közt globális és regionális értékláncok révén, hogy a különböző országok köztes és a végtermékek révén hozzá tudjanak járulni a termeléshez; ebben az összefüggésben felhívja az EU-t, hogy támogassa jobban Afrikának egy kontinentális szabadkereskedelmi övezet létrehozására irányuló ambícióit, amely kedvez a helyi jövedelmi egyenlőtlenségek csökkenésének, valamint hogy nyújtson segítséget a gazdasági diverzifikáció és technológiatranszferek tekintetében, és járuljon hozzá Afrika nemzetközi kereskedelemben való részvételének növeléséhez is, valamint hogy e cél megvalósítása érdekében folytassa az együttműködést az érintett országokkal; elismeri, hogy bár az uniós politikák szerepe kulcsfontosságú az afrikai országok e cél eléréséhez való hozzásegítésében, az említett országok politikai elkötelezettsége természetesen nélkülözhetetlen;

8.  kitart amellett, hogy az Unió Afrikával kapcsolatos kereskedelmi politikáinak meghatározásakor és végrehajtásakor minden esetben vegye figyelembe az afrikai országok és régiók eltérő fejlettségi szintjét és ezen országok különböző elvárásait, és ennek megfelelően fogadjon el olyan célzott és egyedi kereskedelmi kedvezményeket és intézkedéseket, amelyek fokozzák a termelő- és feldolgozókapacitásokat, a regionális integrációt, valamint hogy a helyi élelmiszerek helyi piacokra való eljutásának előmozdításával ösztönözze a kisüzemi és fenntartható mezőgazdaságot; hangsúlyozza továbbá, hogy az EU és az afrikai országok vagy regionális csoportosulások közötti kereskedelmi megállapodásoknak vagy egyoldalú kereskedelmi megállapodásoknak megfelelő mértékben aszimmetrikus liberalizálási ütemterveket, a fiatal iparágak védelmét, a fejlesztést támogató származási szabályokat és hatékony védzáradékokat kell biztosítaniuk;

9.  úgy véli, hogy a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló WTO-megállapodás hatékony végrehajtása és a vámügyi eljárások egyszerűsítése és átláthatósága elő fogja segíteni az Európa és Afrika közötti kereskedelem fellendülését, ami különösen a kkv-k és az innováció javát szolgálja majd;

10.  felszólítja az Európai Uniót, hogy kereskedelmi és beruházási politikái révén összpontosítson a magánszektor növekedésére, támogassa az innovációt, a versenyképességet és a vállalkozói szellemet úgy Európában, mint Afrikában, továbbá a fenntarthatóság és a társadalmi felelősségvállalás elveinek megfelelően intézze ügyeit Afrikával;

11.  úgy véli, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerségek alapvető szerepet játszanak a gazdasági fejlődésben, amennyiben dinamikusabbá teszik a magánszektort, és felerősítik az intézmények és a gazdasági szereplők közötti szinergiákat, és ezért ezeket e stratégiában támogatni kell;

12.  kéri, hogy az Afrikában végrehajtott európai fejlesztési és beruházási projekteket a felelősségvállalás elve irányítsa, hogy a kedvezményezett országok maguk irányíthassák saját fejlesztési modelljüket;

13.  elvárja, hogy az Európai Unió a jövőben az Afrikával folytatott párbeszéd keretében stratégiai együttműködési terveket dolgozzon ki;

14.  felszólítja az EBB-t és a Bizottságot, hogy különösen az európai külső beruházási terv révén ruházzon be nagy munkahely-teremtési potenciállal rendelkező projektekbe és a tiszta energia, az infrastruktúra, az egészségügy és az orvosi kutatás prioritást élvező területeibe;

15.  hangsúlyozza, hogy a beruházási projekteket a gazdasági hatékonyságtól és a várható gazdasági eredményektől kell függővé tenni, erőfeszítést téve a kereskedelem fellendítésére az afrikai piacon és harmadik országokkal és régiókkal, valamint az afrikai országok iparágai feldolgozói kapacitásának fellendítésére;

16.  emlékeztet arra, hogy az uniós beruházási politikának – különösen, ha közpénzeket használnak fel hozzá – hozzá kell járulnia a fenntartható fejlesztési célok megvalósulásához; emlékeztet arra, hogy fokozni kell a fejlesztésfinanszírozási intézetek és a köz- és magánszféra közötti partnerségek átláthatóságát és elszámoltathatóságát, hogy hatékonyan nyomon lehessen követni és ellenőrizni lehessen a pénzmozgásokat, az adósság fenntarthatóságát, valamint a projektek fenntartható fejlődés tekintetében fennálló hozzáadott értékét;

17.  úgy véli, hogy a digitális fejlődés Afrikában növekedési lehetőségekhez vezethet – például az e-kereskedelem vagy a telefonos kifizetések révén –, továbbá hogy az EU és Afrika fejlesztési politikáinak elő kell segíteniük a villamos energiához és az internethez való hozzáférés javítását Afrikában;

18.  felszólít a kereskedelmi szerződések átláthatóságának biztosítására és valamennyi érdekelt félnek, így az érintett országok civil társadalmainak a jövőbeli tárgyalásokban és a jelenleg tárgyalt megállapodások végrehajtásában hivatalos konzultációk révén való, teljes körű részvételére;

19.  felszólít a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elveinek az EU és Afrika közötti kereskedelmi kapcsolatokba történő hiánytalan beépítésére, ami maga után vonja a kereskedelemről és fenntartható fejlődésről szóló végrehajtható záradékok beillesztését az afrikai országokkal kötött valamennyi uniós kereskedelmi megállapodásba, összhangban azzal a kötelezettséggel, amelyet a Bizottság „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű stratégiában vállalt;

20.  üdvözli az EU-nak a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdítására irányuló, az utóbbi években tett erőfeszítéseit; felhívja az EU-t, hogy továbbra is tegyen lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy a vállalatok teljes mértékben elszámoltathatók legyenek az emberi jogi visszaélésekért és környezeti bűnözésért; e tekintetben osztja azt a nézetet, hogy az ENSZ üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó alapelveit bele kell foglalni az EU és az afrikai országok közötti valamennyi jövőbeli megállapodásba, továbbá kéri mindkét felet, hogy az alapelveket foglalják bele a megállapodások valamennyi felülvizsgálatába; emellett felszólítja az EU-t, hogy hatékonyan mozdítsa elő a kellő gondosságra vonatkozó kötelezettségeket a globális ellátási láncok fenntarthatóságának biztosítása érdekében;

21.  elvárja továbbá a korrupció, valamint az Afrikából érkező illegális tőkekiáramlás elleni küzdelmet célzó stratégia kidolgozását, és kitart amellett, hogy a jövőben figyelembe kell venni a regionális afrikai piacok fejlesztését;

22.  úgy véli, hogy az EU–Afrika stratégia szempontjából alapvető a nők gazdasági fejlődésben játszott fontos szerepének és az európai és afrikai társadalmak ellenálló képességének figyelembe vétele, és a projektek kidolgozásakor mindezt szem előtt kell tartani;

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma	2017.9.25.
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	32 2 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	William (The Earl of) Dartmouth, Laima Liucija Andrikienė, Maria Arena, Tiziana Beghin, Santiago Fisas Ayxelà, Eleonora Forenza, Karoline Graswander-Hainz, Heidi Hautala, France Jamet, Bernd Lange, David Martin, Emma McClarkin, Anne-Marie Mineur, Sorin Moisă, Alessia Maria Mosca, Franck Proust, Godelieve Quisthoudt-Rowohl, Viviane Reding, Inmaculada Rodríguez-Piñero Fernández, Tokia Saïfi, Helmut Scholz, Adam Szejnfeld, Hannu Takkula, Iuliu Winkler, Jan Zahradil
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Klaus Buchner, Edouard Ferrand, Agnes Jongerius, Sajjad Karim, Sander Loones, Paul Rübig, Jarosław Wałęsa
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)	Massimiliano Salini, Bogdan Brunon Wenta

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

32	+
ALDE	Hannu Takkula
ECR	Emma McClarkin, Jan Zahradil, Sajjad Karim. Sander Loones
EFDD	Tiziana Beghin, William (The Earl of) Dartmouth
GUE/NGL	Anne-Marie Mineur, Eleonora Forenza, Helmut Scholz
EPP	Adam Szejnfeld, Bogdan Brunon Wenta, Franck Proust, Godelieve Quisthoudt-Rowohl, Iuliu Winkler, Jarosław Wałęsa, Laima Liucija Andrikienė, Massimiliano Salini, Paul Rübig, Santiago Fisas Ayxelà, Tokia Saïfi, Viviane Reding
S&D	Agnes Jongerius, Alessia Maria Mosca, Bernd Lange, David Martin, Inmaculada Rodríguez-Piñero Fernández, Karoline Graswander-Hainz, Maria Arena, Sorin Moisă
Verts/ALE	Heidi Hautala, Klaus Buchner

2	-
ENF	Edouard Ferrand, France Jamet

0	0
–	–

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

VÉLEMÉNY az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részéről (29.9.2017)

a Fejlesztési Bizottság részére

az EU–Afrika stratégiáról: a fejlődés fellendítése
(2017/2083(INI))

Előadó: Cécile Kashetu Kyenge

JAVASLATOK

Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság felkéri a Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel Afrikát és az EU-t a migráció és a mobilitás kérdései kötik össze, és közös kihívásokkal szembesülnek a biztonság, illetve a szervezett és határokon átnyúló bűnözés kezelésére irányuló intézkedések tekintetében; mivel ezeket a kérdéseket közösen és gyakorlati módon kell kezelni;

1.  hangsúlyozza, hogy az EU–Afrika stratégiának a migráció, a nemzetközi védelem és a kényszerű lakóhelyelhagyás valamennyi aspektusával foglalkoznia kell, különös tekintettel a szolidaritás, a partnerség és a megosztott felelősség elveire, valamint az emberi jogok tekintetében a kölcsönös elszámoltathatóságra;

2.  megállapítja, hogy az afrikai konfliktusokat övező bizonytalanság légköre hátráltatja a jó kormányzást, és olyan környezetet teremt, amely nem járul hozzá a növekedéshez, a foglalkoztatáshoz, a befektetésekhez és a fejlődéshez; hangsúlyozza, hogy a demokratikus és átlátható állami struktúrák, a jogállamiság, az emberi jogok tiszteletben tartása, a nemek közötti egyenlőség és a jó kormányzás kulcsfontosságú elemek az afrikai országok fejlődéséhez; úgy ítéli meg, hogy Afrika kulcsfontosságú partner a nemzetközi színtéren, és véleménye szerint az EU-nak fokoznia kell az együttműködést és a politikai párbeszédet ezzel a kontinenssel, és a kölcsönös bizalom alapján felelősséggel kell felruháznia afrikai partnereit; hangsúlyozza, hogy az uniós fejlesztési finanszírozásnak és támogatásnak elő kell segítenie az afrikai országok fenntartható fejlődését és jó kormányzását; szorgalmazza az EU és Afrika közötti szorosabb és a politikai kapcsolatokra nagyobb hangsúlyt helyező partnerséget, valamint e kérdések kezelésére irányuló konkrét pénzügyi keret kialakítását;

3.  hangsúlyozza, hogy az Afrika–EU stratégiának képesnek kell lennie arra, hogy figyelembe vegye az afrikai országok jelentős sokféleségét, és ily módon alkalmazkodjon az egyes partnerországok sajátos körülményeihez;

4.  elismeri a különböző afrikai országok közötti fejlődésbeli különbségeket; arra ösztönzi az EU-t, hogy működjön együtt olyan stratégiai partnerekkel és vezető országokkal, amelyek – különösen bilaterális megállapodások és regionális stratégiák révén – politikailag, gazdaságilag és társadalmilag képesek megteremteni Afrikában a növekedést és fejlődést elősegítő légkört, lehetővé téve ezáltal az Afrika és Európa közötti migráció mögöttes okainak felszámolását;

5.  úgy véli, hogy bár az Afrika–EU partnerségnek központi szerepet kell játszania a fejlesztési segélyezési politikában és az Afrikában végrehajtott intézkedésekben, továbbra is az afrikai országok és vezetőik felelnek elsősorban a saját kontinensük jövőjéért; ezért úgy véli, hogy az EU-nak támogatnia kell az afrikai vezetők arra irányuló erőfeszítéseit, hogy stabil és virágzó afrikai környezetet, valamint a békét, biztonságot és jó kormányzást illető közös érdekeinken alapuló együttműködést alakítsanak ki;

6.  rámutat arra, hogy az Afrikán belüli, valamint az Afrika és az EU közötti migráció és mobilitás mindkét kontinens számára előnyös, és hogy a migráció és a mobilitás holisztikus megközelítése rendkívül fontos a fenntartható fejlődés előmozdítása, valamint a demokrácia, a jogállamiság, a jó kormányzás és az emberi jogok előmozdítása szempontjából; ösztönzi a Bizottságot, hogy dolgozzon ki új mobilitási és migrációs partnerségeket az afrikai partnerországokkal;

7.  elismeri, hogy Afrika népessége 2050-re várhatóan eléri majd a 2,4 milliárdot, és elsősorban fiatalokból fog állni[1]; üdvözli a szándékot, hogy az EU-Afrika partnerség keretében a hangsúly a fiatalokra helyeződik; arra ösztönzi az EU-t, hogy továbbra is azonosítsa és támogassa a demokráciát, a jogállamiságot és az emberi jogokat előmozdító, fiatalok inspirálta kezdeményezéseket, és fokozza együttműködését az afrikai országokkal a gyermekkatonák toborzása, a női nemi szervek megcsonkítása, a kényszerházasságok és a gyermekek jogainak bármely megsértése elleni küzdelem terén emlékeztet arra, hogy minden tizedik mobilis diák a világon Afrikából érkezik, és hogy e diákok fele Európába kerül; hangsúlyozza az ismeretek cseréjének fontosságát annak elkerülése érdekében, hogy semmiképpen ne kerüljön sor az Afrikából történő agyelszívásra;

8.  felszólít különösen a harmadik országbeli állampolgárok kutatás, tanulmányok folytatása, gyakorlat, önkéntes szolgálat, diákcsereprogramok vagy oktatási projektek, és au pair tevékenység céljából történő beutazásának és tartózkodásának feltételeiről szóló (EU) 2016/801 irányelv végrehajtására az afrikai diákok javára;

9.  elismeri, hogy az erőszakos konfliktusok, az üldözés, az egyenlőtlenség, az emberi jogok megsértése, a terrorizmus, az elnyomó rendszerek, a természeti katasztrófák, az éghajlatváltozás és a tartós szegénység okozta az elmúlt években a népességmozgásokat és az Európába irányuló migráció növekedését; ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a nemzetközi migráció kevesebb mint 35 millió embert érint Afrikában, és a migráció több mint 85%-a Afrikán belül történik; hangsúlyozza, hogy a menekültek és a bevándorlók ugyanolyan egyetemes emberi jogokkal és alapvető szabadságokkal rendelkeznek;

10.  emlékeztet arra, hogy a menekültek és migránsok többsége a fejlődő országokban talál menedéket, és hogy a népmozgások elsősorban ezen országokon belül és azok között zajlanak; hangsúlyozza, hogy ezen országok támogatási rendszerei nagy kihívásokkal szembesülnek, amelyek komolyan veszélyeztethetik a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyek egyre nagyobb számának védelmét;

11.  külön kiemeli az emberek faji, etnikai hovatartozása, vallása/hite, szexuális irányultsága, nemi identitása és nemi jellemzői alapján elkövetett erőszakot és üldözést, amely sérti a nemzetközi emberi jogi kötelezettségeket és alapvető szabadságokat, valamint akadályozza a fejlődést, illetve a menekültek és migránsok tömeges vándorlásához vezet;

12.  úgy ítéli meg, hogy a terrorizmus globális veszélyt jelent a regionális békére és stabilitásra, a fenntartható fejlődésre és a belső biztonságra, amely veszélyt a nemzeti kormányoknak, a regionális és nemzetközi szervezeteknek és az uniós ügynökségeknek összehangolt módon kell kezelniük; emlékeztet arra, hogy a szervezett bűnözés, a pénzmosás, a kábítószer-kereskedelem, a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme és a kalózkodás tagadhatatlanul kihat az afrikai országokra; felszólít az EU–Afrika stratégián belüli megerősített együttműködésre a büntetlenség megelőzése, a jogállamiság előmozdítása, továbbá a rendőrségi és igazságszolgáltatási kapacitások bővítése érdekében, az információ és a bevált gyakorlatok cseréjének megkönnyítése, valamint a terrorizmus és a szervezett bűnözés megelőzése, leküzdése, a finanszírozásának felszámolása és büntetőeljárás alá vonása céljából; úgy véli, hogy a terrorizmusellenes stratégiának az afrikai és európai erőszakos szélsőségekhez vezető radikalizálódás megelőzésére irányuló intézkedéseket is magában kell foglalnia, különösen a fiatalok körében;

13.  felhívja a figyelmet arra, hogy az Afrika és az EU közötti migrációs és mobilitási párbeszédnek elő kell segítenie nem csupán a magasan képzettek Afrikán belüli, valamint az Afrika és az EU közötti mobilitását és szabad mozgását egy jól irányított, jogokon alapuló megközelítés alapján, beleértve a migráció biztonságos és jogi csatornáinak megerősítését; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy segítsék elő a családegyesítést;

14.  megismétli arra irányuló felhívását, hogy erősítsék meg a jogszerű csatornákat a nemzetközi védelemre szoruló személyek számára; sürgeti a tagállamokat, hogy kínáljanak fel áttelepítési férőhelyeket jelentős számú menekült számára, figyelembe véve az afrikai országokban befogadott menekültek összlétszámát; ezzel összefüggésben felszólít egy olyan uniós áttelepítési keret létrehozására, amelyet a tagállamok könnyen végrehajthatnak, és amely arra ösztönzi az EU-t és tagállamait, hogy az áttelepítés tekintetében világviszonylatban játsszanak meghatározó és példamutató szerepet; emlékezteti a tagállamokat arra, hogy bocsássanak rendelkezésre minden szükséges tárgyi feltételt, és vegyék tervbe az új és biztonságos útvonalaknak a származási és tranzitországok uniós nagykövetségein és konzulátusain való megnyitását a menedékkérők, különösen a kiszolgáltatott személyek számára;

15.  felszólítja továbbá az EU-t és tagállamait, hogy működjenek együtt a menekültek vándorlásával vagy elhúzódó válságokkal szembesülő afrikai országokkal, és nyújtsanak segítséget számukra azzal a céllal, hogy növeljék menekültügyi kapacitásukat és védelmi rendszereiket; emlékeztet arra, hogy a migráció és a menekültügy területén folytatott bármely együttműködés célját az EU migrációs és menekültügyi politikáját irányító alapvető jogokkal kapcsolatos elvek előmozdításának kell képeznie;

16.  emlékeztet arra, hogy fontos a potenciális migránsok maximális tájékoztatása az irreguláris migrációs útvonalak használatában rejlő veszélyekről, továbbá az EU-n belüli kilátásaikról, különösen a foglalkoztatás és a képzés tekintetében;

17.  emlékeztet arra, hogy az ENSZ Közgyűlése által 2016. szeptember 19-én elfogadott New York-i nyilatkozatot követően két globális migrációs és menekültügyi megállapodást készítenek elő 2018-ig az ENSZ égisze alatt, és amennyiben lehetséges, kívánatos lenne az EU–Afrika párbeszéd előzetes fokozása a közös prioritások azonosítása érdekében;

18.  hangsúlyozza, hogy a visszatérésre csak az egyes egyéni esetek értékelése után, a jogok teljes körű tiszteletben tartása mellett kerülhet sor, és hogy a migránsok visszatoloncolására irányuló bármilyen kísérlet ellentétes az uniós és a nemzetközi joggal; úgy véli, hogy a migránsok visszatérését csak biztonságosan szabad megvalósítani, az önkéntes visszatéréseket előnyben kell részesíteni a kiutasításokkal szemben, és a migránsok visszailleszkedésével rendszerszinten kell foglalkozni;

19.  a migránsokkal való kereskedelem és az embercsempészet elleni küzdelem során hatékony, megerősített és szisztematikus együttműködést szorgalmaz az afrikai országokkal, határozott és tényleges letelepítési politikával és pénzügyi vizsgálattal együtt; felhívja az EU-t és az afrikai országokat, hogy fokozzák együttműködésüket, valamint az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy véget vessenek a két földrész közötti emberkereskedelemnek és -csempészetnek;

20.  elismeri az afrikai diaszpórák pénzügyi átutalásokban és nem pénzügyi értékekben egyaránt megnyilvánuló stratégiai potenciálját a béke, a demokrácia, a jó kormányzás és a társadalmi stabilitás megteremtése és előmozdítása terén; felhívja a figyelmet e diaszpórák bevonása és a fejlesztési projektekhez való összekapcsolásuk fontosságára annak biztosítása érdekében, hogy azok hozzájáruljanak a fejlesztési politikák hatékonyságához;

21.  emlékeztet arra, hogy az afrikai vezetők kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2063-ra felgyorsítják az afrikai kontinensen a növekedést, a fejlődést, a jólétet és a jó kormányzást; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy támogassák a fejlődő országokat annak érdekében, hogy olyan hosszú távra szóló politikákat fogadhassanak el, amelyek tiszteletben tartják a szabad mozgáshoz, az oktatáshoz, az egészséghez és a foglalkoztatáshoz való jogot; hangsúlyozza, hogy az EU-nak és különösen a tagállamainak támogatniuk kell a legkevésbé fejlett országokat az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén kifejtett erőfeszítéseikben, hogy ezekben az országokban elkerülhető legyen a fokozódó szegénység;

22.  további erőfeszítéseket javasol a vallettai cselekvési terv végrehajtására a földközi-tengeri térség mindkét oldalán a migráció humánus és fenntartható kezelése érdekében; emlékeztet a migrációval kapcsolatos kérdésekről folytatott párbeszéd és az együttműködés fokozására irányuló kezdeményezések, például a „rabati folyamat” és a „kartúmi folyamat” fontosságára;

23.  szorgalmazza a harmadik országokkal kötött munkamegállapodások és az illetékes uniós ügynökségek külső együttműködési tevékenységeinek nagyobb mértékű parlamenti ellenőrzését.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma	2017.9.28.
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	41 2 6
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Jan Philipp Albrecht, Heinz K. Becker, Malin Björk, Michał Boni, Caterina Chinnici, Rachida Dati, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Frank Engel, Cornelia Ernst, Tanja Fajon, Laura Ferrara, Lorenzo Fontana, Gál Kinga, Ana Gomes, Nathalie Griesbeck, Sylvie Guillaume, Monika Hohlmeier, Brice Hortefeux, Sophia in ‘t Veld, Dietmar Köster, Barbara Kudrycka, Cécile Kashetu Kyenge, Marju Lauristin, Juan Fernando López Aguilar, Roberta Metsola, Louis Michel, Niedermüller Péter, Soraya Post, Judith Sargentini, Birgit Sippel, Branislav Škripek, Helga Stevens, Traian Ungureanu, Marie-Christine Vergiat, Josef Weidenholzer, Cecilia Wikström
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Marina Albiol Guzmán, Anna Hedh, Járóka Lívia, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Jean Lambert, Gilles Lebreton, Angelika Mlinar, Emil Radev, Christine Revault d’Allonnes Bonnefoy, Jaromír Štětina
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)	Bocskor Andrea, Maurice Ponga, Cristian Dan Preda

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

41	+
ALDE	Nathalie Griesbeck, Sophia in ‘t Veld, Louis Michel, Angelika Mlinar, Cecilia Wikström
ECR	Branislav Škripek, Helga Stevens
EFDD	Laura Ferrara
EPP	Heinz K. Becker, Bocskor Andrea, Michał Boni, Rachida Dati, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Frank Engel, Gál Kinga, Monika Hohlmeier, Brice Hortefeux, Járóka Lívia, Barbara Kudrycka, Roberta Metsola, Maurice Ponga, Cristian Dan Preda, Jaromír Štětina, Traian Ungureanu
S&D	Caterina Chinnici, Tanja Fajon, Ana Gomes, Sylvie Guillaume, Anna Hedh, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Cécile Kashetu Kyenge, Marju Lauristin, Juan Fernando López Aguilar, Niedermüller Péter, Soraya Post, Christine Revault d’Allonnes Bonnefoy, Birgit Sippel, Josef Weidenholzer
VERTS/ALE	Jan Philipp Albrecht, Jean Lambert, Judith Sargentini

2	-
ENF	Lorenzo Fontana, Gilles Lebreton

6	0
GUE/NGL	Marina Albiol Guzmán, Malin Björk, Cornelia Ernst, Marie-Christine Vergiat
EPP	Emil Radev
S&D	Dietmar Köster

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

• [1]  ENSZ, A világ népesedési kilátásai, 2015.

INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma	2017.10.10.
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	19 5 3
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Beatriz Becerra Basterrechea, Ignazio Corrao, Nirj Deva, Doru-Claudian Frunzulică, Enrique Guerrero Salom, Maria Heubuch, Hölvényi György, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Arne Lietz, Linda McAvan, Norbert Neuser, Vincent Peillon, Maurice Ponga, Lola Sánchez Caldentey, Eleftherios Synadinos, Eleni Theocharous, Paavo Väyrynen, Bogdan Brunon Wenta, Anna Záborská, Joachim Zeller, Željana Zovko
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Marina Albiol Guzmán, Thierry Cornillet, Brian Hayes, Cécile Kashetu Kyenge, Florent Marcellesi
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)	France Jamet

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

19	+
ALDE	Beatriz Becerra Basterrechea, Thierry Cornillet, Paavo Väyrynen
ECR	Nirj Deva, Eleni Theocharous
EPP	Brian Hayes, Hölvényi György, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Maurice Ponga, Bogdan Brunon Wenta, Joachim Zeller, Željana Zovko
S&D	Doru-Claudian Frunzulică, Enrique Guerrero Salom, Cécile Kashetu Kyenge, Arne Lietz, Linda McAvan, Norbert Neuser, Vincent Peillon

5	-
EFDD	Ignazio Corrao
ENF	France Jamet
GUE/NGL	Marina Albiol Guzmán, Lola Sánchez Caldentey
NI	Eleftherios Synadinos

3	0
EPP	Anna Záborská
Verts/ALE	Maria Heubuch, Florent Marcellesi

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás