Eljárás : 2017/2122(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0365/2017

Előterjesztett szövegek :

A8-0365/2017

Viták :

PV 12/12/2017 - 17
CRE 12/12/2017 - 17

Szavazatok :

PV 13/12/2017 - 13.6
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0494

JELENTÉS     
PDF 1166kWORD 117k
23.11.2017
PE 608.041v02-00 A8-0365/2017

az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről szóló, 2016. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról

(2017/2122(INI))

Külügyi Bizottság

Előadó: Godelieve Quisthoudt-Rowohl

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 EXPLANATORY STATEMENT
 ANNEX I: INDIVIDUAL CASES RAISED BY THE EUROPEAN PARLIAMENT
 ANNEX II: LIST OF RESOLUTIONS
 VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről
 INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
 NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről szóló, 2016. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról

(2017/2122(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az ENSZ egyéb emberi jogi egyezményeire és jogi eszközeire,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére,

–  tekintettel a nőkkel szembeni megkülönböztetés valamennyi formájának megszüntetéséről szóló, 1979. december 18-i ENSZ-egyezményre(1) (CEDAW),

–  tekintettel a CEDAW a nők elleni erőszakról szóló 12., 19. és 35. számú, a dolgozó migráns nőkről szóló 26. számú, valamint a nők menekültstátuszának, menedékjogának, állampolgárságának és hontalanságának nemi dimenziójáról szóló 32. számú általános ajánlásaira,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése 2014. december 18-i 69/167. számú, valamennyi migránst – migrációs jogállásától függetlenül – megillető emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről és előmozdításáról szóló határozatára(2),

–  tekintettel a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló 1990. december 18-i nemzetközi egyezményre(3),

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325., 1820., 1888., 1889., 1960., 2106., 2122. és 2242. sz. határozatára,

–  tekintettel a menekültek jogállásáról szóló 1951-es egyezményre, annak 1967. évi jegyzőkönyvére(4), valamint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 43. és 97. sz. egyezményére,

–  tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre(5),

–  tekintettel a menekültekről és migránsokról szóló, az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése által 2016. szeptember 9-én elfogadott New York-i nyilatkozatra(6),

–  tekintettel az ENSZ 17 fenntartható fejlesztési céljára és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendre, amelynek célja, hogy békét és jólétet biztosítson a Föld népei számára(7),

–  tekintettel a nők elleni és a családon belüli erőszak elleni küzdelemről szóló, 2011. április 12-i, az EU által 2017. június 13-án aláírt isztambuli egyezményre(8),

–  tekintettel az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó, 1976-ban elfogadott és 2011-ben felülvizsgált iránymutatásaira(9),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 8., 21. és 23. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos, a Tanács által 2012. június 25-án elfogadott európai uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre(10),

–  tekintettel a 2015–2019 közötti időszakra szóló, az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos, a Tanács által 2015. július 20-án elfogadott cselekvési tervre(11),

–  tekintettel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, a 2015–2019 közötti időszakra szóló uniós cselekvési terv 2017 júniusában esedékes félidős felülvizsgálatára(12),

–  tekintettel „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: a nők és lányok életének átalakítása az EU külkapcsolatai révén (2016–2020)” című, 2015-ben elfogadott közös szolgálati munkadokumentumra(13),

–  tekintettel az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozó, Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által 2016. június 28-án előterjesztett globális stratégiára(14), valamint e stratégia végrehajtásáról szóló első, 2017-ben előterjesztett, „A közös jövőképtől a közös fellépésig: az EU globális stratégiájának végrehajtása” című jelentésre(15),

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságról és a 2003/444/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. március 21-i 2011/168/KKBP tanácsi határozatra(16),

–  tekintettel a 2015. május 13-i európai migrációs stratégiára(17) és a 2016. június 7-i, az európai migrációs stratégia keretében harmadik országokkal kialakítandó új partnerségi keret létrehozásáról szóló közleményre (COM(2016)0385)(18),

–  tekintettel a gyermekek jogainak előmozdításáról és védelméről szóló, 2007-ben elfogadott és 2017-ben felülvizsgált uniós iránymutatásokra(19),

–  tekintettel a Tanács és a tagállamok képviselői által a Tanács, az Európai Parlament és az Európai Bizottság közös ülésén tett, „Az új európai konszenzus a fejlődésről: a mi világunk, a mi méltóságunk, a mi jövőnk” című, a Tanács, a Parlament és a Bizottság által 2017. június 7-én elfogadott közös nyilatkozatra(20),

–  tekintettel az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról szóló, 2014-ben elfogadott európai emberi jogi iránymutatásokra(21),

–  tekintettel az online és offline véleménynyilvánítás szabadságának az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 19. cikkében, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 19. cikkében, az Emberi Jogok Európai Egyezménye 10. cikkében és az Európai Unió Alapjogi Chartája 10. cikkében rögzített védelmére,

–  tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló, 2013-ban elfogadott európai uniós iránymutatásokra(22),

–  tekintettel a vallás- és lelkiismereti szabadságnak az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 18. cikkében, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 18. cikkében, a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló 1982-es nyilatkozatban, az Emberi Jogok Európai Egyezménye 9. cikkében és az Európai Unió Alapjogi Chartája 10. cikkében rögzített nemzetközi védelmére,

–  tekintettel a valláson vagy meggyőződésen alapuló intoleranciáról, megkülönböztetésről és erőszakról szóló, 2011. február 21-én elfogadott tanácsi következtetésekre,(23),

–  tekintettel a halálbüntetésről szóló, 2013-ban elfogadott európai uniós iránymutatásokra(24),

–  tekintettel „Az EU harmadik országokkal szemben folytatott, a kínzással és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetéssel kapcsolatos politikájáról” című, 2001-ben elfogadott és 2012-ban felülvizsgált európai uniós iránymutatásokra(25),

–  tekintettel a nemzetközi szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezményt kiegészítő, az emberkereskedelem, különösen a nőkkel és gyermekekkel való kereskedelem megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló ENSZ-jegyzőkönyvre(26), valamint az Európa Tanácsnak az emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezményre;

–  tekintettel a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének elősegítésére és védelmére vonatkozó, 2013-ban elfogadott uniós iránymutatásokra(27),

–  tekintettel a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédekről szóló, 2001-ben elfogadott és 2009-ben módosított európai uniós iránymutatásokra(28)

–  tekintettel a nemzetközi humanitárius jognak való megfelelés előmozdításáról szóló, 2005-ben elfogadott és 2009-ben módosított európai uniós iránymutatásokra(29),

–  tekintettel a nők és lányok elleni erőszakról, valamint a velük szembeni megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemről szóló, 2008-ban elfogadott európai uniós iránymutatásokra(30),

–  tekintettel a fegyveres konfliktusok körülményei közé került gyermekekről szóló, 2003-ben elfogadott és 2008-ban módosított európai uniós iránymutatásokra(31),

–  tekintettel a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany uniós importőrei körében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó kötelezettségek megállapításáról szóló 2017. május 17-i (EU) 2017/821 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(32),

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló, 2005 júniusában elfogadott és 2008 decemberében felülvizsgált európai uniós iránymutatásokra(33),

–  tekintettel az EU 2015-ös éves jelentésére(34) az emberi jogokról és a demokrácia helyzetéről a világban,

–  tekintettel „A fegyverexportra vonatkozó, 2008/944/KKBP sz. közös álláspont végrehajtása” című, 2017. szeptember 13-i állásfoglalására(35),

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2015. évi éves jelentésről és az Európai Unió e téren 2015-ben folytatott politikájáról szóló, 2016. december 14-i állásfoglalására(36), valamint az e tárgyban elfogadott korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a harmadik országokban az emberi jogok és a migráció helyzetéről szóló, 2016. október 25-i állásfoglalására(37),

–  tekintettel a vállalatok harmadik országokban elkövetett súlyos emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos felelősségéről szóló, 2016. október 25-i állásfoglalására(38),

–  tekintettel „Az emberkereskedelem elleni küzdelem az uniós külkapcsolatok terén” című, 2016. július 5-i állásfoglalására(39),

–  tekintettel az EJT ülésein 2016-ban képviselendő uniós prioritásokról szóló, 2016. január 21-i állásfoglalására(40),

–  tekintettel a jemeni humanitárius helyzetről szóló 2016. február 25-i állásfoglalására(41), amelyben felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy kezdeményezze a Szaúd-Arábiával szembeni európai uniós fegyverembargó bevezetését,

–  tekintettel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésével kapcsolatos sürgősségi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a gondolatszabadságért járó Szaharov-díjra, amelyet 2016-ban Nádia Murád Beszi Taha és Lámia Adzsi Bassár kapott meg,

–  tekintettel a kasztok szerinti megkülönböztetésről szóló, 2013. október 10-i állásfoglalására(42), az ENSZ kisebbségi kérdésekkel foglalkozó különleges előadójának a kisebbségekről, a kasztok szerinti és az öröklött státusz szerinti más megkülönböztető rendszerekről szóló, 2016. január 28-i jelentésére(43), valamint az ENSZ származás szerinti megkülönböztetésre vonatkozó iránymutatási eszközére,

–  tekintettel „A Nemzetközi Büntetőbíróságnak nyújtott uniós támogatás: a kihívásokkal való szembenézés és a nehézségek leküzdése” című, 2011. november 17-i állásfoglalására(44),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0365/2017),

A.  mivel az EUSZ 21. cikke kötelezi az EU-t olyan közös kül- és biztonságpolitika kialakítására, amelyek létrehozását vezérelték, és amelyeket a világban mindenütt előmozdítani kíván: a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemessége és oszthatatlansága, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elvei, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában és a nemzetközi jogban foglalt elvek tiszteletben tartása; mivel az Unió csatlakozni fog az emberi jogok európai egyezményéhez;

B.  mivel a világban jelenleg az emberi jogok és alapvető szabadságok oly sok helyütt tapasztalható megsértése – többek között az emberiesség elleni bűncselekmények, háborús bűnök és népirtás – miatt az egész nemzetközi közösség részéről határozott erőfeszítésekre van szükség;

C.  mivel az emberi jogok tiszteletben tartása és előmozdítása, valamint oszthatatlanságának és egyetemességének megvédelmezése a közös kül- és biztonságpolitika sarokkövét képezi; mivel a Parlamentnek a közös kül- és biztonságpolitika ellenőrzésében betöltött szerepéből fakadóan joga van ahhoz, hogy megfelelően tájékoztassák és konzultáljanak vele e politika fő vonatkozásai és az e téren hozott érdemleges döntések tekintetében (az EUSZ 36. cikke);

D.  mivel az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozó, a Tanács által 2016 júniusában elfogadott globális stratégia is megerősíti, hogy az emberi jogokat minden szakpolitikai ágazatban és az intézményben, többek között a nemzetközi kereskedelemre vonatkozó politikában is rendszerszerűen érvényre kell juttatni;

E.  mivel az Unió belső és külső politikái közötti, valamint maguk e külső politikák közötti fokozott következetesség az Unió sikeres és hatékony emberi jogi politikájának alapvető követelménye; mivel a fokozott következetességnek lehetővé kell tennie, hogy az EU gyorsabban reagáljon az emberi jogok megsértésére, már azok elkövetésének korai szakaszában, és egyes esetekben megelőzze és meghiúsítsa azok elkövetését, többek között a nemzetközi kereskedelemmel foglalkozó politika és a kereskedelempolitika terén is;

F.  mivel a hatékony multilateralizmus iránti uniós elkötelezettség – melynek sarokkövét az ENSZ képezi – az Unió külpolitikájának szerves része, és abban a meggyőződésben gyökerezik, hogy az egyetemes szabályokon és értékeken alapuló többoldalú rendszer a legalkalmasabb a globális válsághelyzetek, kihívások és fenyegetések kezelésére;

G.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke előírja, hogy a közös kereskedelempolitikát az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni; mivel a kereskedelem és az emberi jogok a harmadik országokban kölcsönösen hatnak egymásra, és mivel az Egyesült Nemzetek Szervezetében jelenleg vita tárgyát képező vállalati felelősség rendszerében, valamint a globális értékláncok keretében az üzleti közösségnek komoly szerepet kell játszania az emberi jogok, a demokrácia és a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdításában és pozitív ösztönzésében; mivel a jó kormányzás és a közérdek érdekében cselekvő hatóságok fontos szerepet játszanak az üzleti magatartás kialakításában; mivel az EU részt vesz az emberi jogokra és a vállalkozások felelősségvállalására vonatkozó, kötelező jogi erővel bíró szerződés kidolgozására irányuló erőfeszítésekben;

H.  mivel a legkiszolgáltatottabb csoportok – többek között az etnikai csoportok és a vallási kisebbségek, a fogyatékossággal élő emberek, az LGBTI-közösség, a nők, a gyermekek, a menedékjogot kérők és a migránsok – emberi jogainak védelme kiemelt figyelmet érdemel;

I.  mivel a gyermekek és a nők a háborús övezetekben és az önkényuralmi rendszerekben különösen ki vannak téve fenyegetéseknek, hátrányos megkülönböztetésnek és erőszaknak; mivel a nemek közötti egyenlőség az egyik legfontosabb európai érték, és az EU jogi és politikai keretének szerves részét képezi; mivel a nők és lányok elleni erőszak és hátrányos megkülönböztetés az elmúlt években nőtt;

J.  mivel a tagállamok viselik a végső felelősséget azért, hogy a nemzetközi emberi jogi szerződések és egyezmények életbe léptetése és végrehajtása révén biztosítsák valamennyi emberi jog védelmét, miközben feltárják az emberi jogi jogsértéseket, és hatékony jogorvoslatot biztosítanak az áldozatok számára;

K.  mivel a legsúlyosabb emberi jogi jogsértések, azaz háborús bűnök, emberiesség elleni bűncselekmények vagy népirtás elkövetői egyre gyakrabban állami és nem állami szereplők;

L.  mivel a gondolatszabadságot, a lelkiismereti szabadságot és a vallásszabadságot – ideértve a hívő vagy laikus magatartást, a vallás gyakorlását vagy nem gyakorlását, illetve valamely vallás felvételének, elhagyásának vagy megváltoztatásának szabad megválasztását – a világon mindenütt, és minden körülmények között fenntartások nélkül szavatolni kell, különösen vallás- és kultúraközi párbeszéd révén; mivel az istenkáromlást bűncselekménnyé nyilvánító törvények széles körben elterjedtek, és egyes államok büntetésekkel sújtják, amelyek skálája a börtönbüntetéstől a korbácsolásig, sőt a halálos ítéletig terjed;

M.  mivel a vélemény és a véleménynyilvánítás szabadsága, a gyülekezési és egyesülési szabadság, valamint a rendszeres, átlátható és tisztességes választások a demokrácia alapvető elemei; mivel bizonytalan, válság sújtotta vagy elnyomó társadalmakban a választások olykor széles körű erőszak kiváltó okait jelentik;

N.  mivel az emberi jogi aggályok kezelése szempontjából az egyik leghatékonyabb eszköz a harmadik országok megszólítása minden lehetséges két- és többoldalú fórumon;

O.  mivel az emberi jogok és a demokrácia harmadik országokban való előmozdítása érdekében megfelelő forrásokat kell rendelkezésre bocsátani, és e forrásokat a lehető leghatékonyabb módon fel is kell használni;

P.  mivel az ivóvízhez és a szennyvíz-elvezetési szolgáltatásokhoz való hozzáférés alapvető emberi jog, és e hozzáférés korlátozása egyes régiókban a geopolitikai feszültségek egyik forrása;

Q.  mivel a tiltott fosztogatás és vandalizmus egyre nagyobb fenyegetést jelent a kulturális örökség részét képező helyszínekre, különösen a Közel-Keleten;

R.  mivel az oktatás kulcsszerepet játszik az emberi jogi visszaélések és a konfliktusok megelőzésében, és hozzájárul ahhoz, hogy a polgárok demokratikus rendszerekben, fokozottan részt vegyenek a döntéshozatali folyamatokban; mivel a tagállamoknak támogatniuk kell az emberi jogokat, a kölcsönös tiszteletet és a sokszínűséget előmozdító oktatási intézményeket; mivel az egyre gyarapodó kommunikációs csatornák fontos eszközt jelentenek, amelyek módot adnak arra az emberi jogi jogsértések leleplezésére, valamint tájékoztatást és segítséget közvetíthetnek harmadik országokban élő emberek, az emberi jogi jogsértések áldozatai és potenciális áldozatai számára; mivel az átfogó és kategorizált adatok gyűjtése alapvető jelentőséggel bír az emberi jogok megoltalmazása szempontjából, különösen a leginkább kiszolgáltatott, marginalizálódott és a perifériára szorulás által fenyegetett csoportok esetében; mivel többek között megfelelő mutatók alkalmazása is hozzájárulhat annak értékeléséhez, hogy a tagállamok milyen mértékben teljesítették nemzetközi egyezményekből fakadó kötelezettségeiket;

Általános megfontolások

1.  mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok háttérbe szorulnak, és továbbra is fenyegetésnek vannak kitéve világszerte; emlékeztet az EU azon kötelezettségvállalására, hogy előmozdítja az emberi jogok egyetemességét és oszthatatlanságát, az alapvető szabadságokat és értékeket, valamint a demokratikus alapelveket, amelyek helyzetét a világon mindenütt javítani kell;

2.  ismételten hangot ad azon határozott meggyőződésének, hogy az EU-nak és tagállamainak aktívan törekedniük kell az emberi jogok és a demokrácia érvényre juttatására, kölcsönösen megerősítve az EU alapját képező elveket valamennyi uniós politikában, többek között a külső dimenzióval rendelkező politikákban is, mint amilyen például a fejlesztéspolitika, a migrációs politika, a biztonságpolitika, a terrorizmus elleni politika, a bővítési politika és a kereskedelempolitika; ismételten felhívja a figyelmet ezzel kapcsolatban annak rendkívüli fontosságára, hogy fokozni kell az összhangot az EU belső és külső politikái között, és jobban össze kell hangolni a tagállamok külpolitikáit; hangsúlyozza, hogy a konfliktusok világszerte egyre összetettebbek, ezért integrált, egységesített és szigorú nemzetközi megközelítés és együttműködés szükséges; emlékeztet arra a célkitűzésre, hogy az EU hiteles és legitim nemzetközi szereplőként fokozni kívánja nemzetközi befolyását, ehhez azonban képesnek kell lennie arra, hogy az emberi jogokat és a demokráciát az alapító szerződésekben rögzített kötelezettségvállalásaival összhangban a határain túl is előmozdítsa;

3.  hangsúlyozza a megerősített együttműködés jelentőségét a Bizottság, a Tanács, az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ), az Európai Parlament és az uniós küldöttségek között annak érdekében, hogy következetesen és egységesen lehessen fellépni az emberi jogok és a demokratikus elvek védelmében; hangsúlyozza továbbá annak fontosságát, hogy szilárd elkötelezettséget kell vállalni ezen értékek nemzetközi fórumokon, többek között időben megvalósított uniós szintű egyeztetés és a tárgyalások során követett aktív megközelítés révén történő előmozdítása mellett; bátorítja ezzel összefüggésben az EU-t, hogy kezdeményezzen és támogatásában részesítsen ENSZ-határozatokat, valamint az ENSZ valamennyi emberi jogi mechanizmusa keretében fokozza a több régióra kiterjedő kezdeményezések végrehajtását;

4.  üdvözli, hogy a Parlament plenáris ülések keretében 2016-ben is rendszeresen megvitatta a jogállamiság és a demokratikus alapelvek kérdéseit és az emberi jogok megsértésének eseteit, véleményét különböző parlamenti állásfoglalásokban kifejezésre juttatta, és ilyen témákat a parlamenti bizottságok és a parlamentközi küldöttségek ülésein is felvetett;

5.  hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az Emberi Jogi Albizottság (DROI) szoros munkakapcsolatokat tart fenn az EKSZ-szel, egyéb uniós intézményekkel, a civil társadalommal, a többoldalú emberi jogi intézményekkel és az EU emberi jogi különleges képviselőjével;

6.  emlékeztet arra, hogy 2016-ban az Emberi Jogi Albizottság három jelentést készített, éspedig az emberi jogok és a migráció helyzetéről harmadik országokban, a vállalatok harmadik országokban elkövetett súlyos emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos felelősségéről, valamint az emberkereskedelem elleni küzdelem szempontjainak érvényre juttatásáról az EU külső kapcsolataiban; felhívja a Bizottságot, hogy foganatosítson kézzelfogható intézkedéseket e saját kezdeményezésű jelentések nyomon követése érdekében;

7.  megjegyzi, hogy 2016-ban a DROI albizottság számos missziót küldött különböző országokba azzal a céllal, hogy információt gyűjtsenek és cseréljenek helyi kormányzati és az emberi jogokkal foglalkozó nem kormányzati szereplőkkel, ismertetve az Európai Parlament álláspontját, valamint bátorítva az emberi jogok védelmének és az emberi jogok tiszteletben tartásának javítását;

Az emberi jogi kihívások kezelése

8.  súlyos aggodalmának ad hangot a vallási kisebbségek elleni támadások miatt, amelyeket gyakran nem állami szereplők követnek el, például az ISIS/DÁIS; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy sok országban az áttérés megakadályozásáról és az istenkáromlásról szóló törvényeket hoztak és hajtanak végre, súlyosan korlátozva, sőt teljesen megakadályozva a vallási kisebbségekhez tartozó és ateista világnézetű embereket a vallás és a meggyőződés szabadságához fűződő jogaik gyakorlásában; intézkedéseket kér az istenkáromlás elleni törvények áldozatául eső vallási kisebbségek, nem hívők és ateisták védelmében, és felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy vegyenek részt az ilyen törvények hatályon kívül helyezéséről folytatott politikai vitákban; felhívja az Európai Uniót és tagállamait, hogy növeljék a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és a meggyőződés szabadsága tiszteletben tartásának fokozására irányuló erőfeszítéseiket, valamint hogy harmadik országokkal való kapcsolataik során mozdítsák elő a kultúrák és a vallások közti párbeszédet; konkrét fellépést kér a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatások hatékony végrehajtása érdekében, többek közt a központban és a küldöttségekben dolgozó uniós alkalmazottak szisztematikus és következetes képzésének biztosítása révén; teljes mértékben támogatja azt a gyakorlatot, hogy az EU vezető szerepet vállal a vallás és a meggyőződés szabadságáról az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában (EJT) és az ENSZ Közgyűlésében (UNGA) hozott tematikus határozatok előkészítésében; maradéktalanul támogatja Ján Figel, a vallás vagy meggyőződés szabadságának az Európai Unión kívüli előmozdításáért felelős különleges képviselő munkáját;

9.  megismétli, hogy a véleménynyilvánítás online és offline szabadsága minden demokratikus társadalom kulcsfontosságú eleme, mivel a pluralizmus kultúráját táplálja, amely lehetővé teszi, hogy a polgárok elszámoltassák kormányaikat és döntéshozóikat, és támogatja a jogállamiság tiszteletben tartását; hangsúlyozza, hogy az online vagy offline véleménynyilvánítás szabadságának – többek között az online tartalom eltávolításában megnyilvánuló – korlátozására csak kivételes körülmények között kerülhet sor, és ha azt törvény rendeli el és célja jogszerű; hangsúlyozza ezért, hogy az EU-nak fokoznia kell a véleménynyilvánítás szabadságának külső politikái és eszközei révén való előmozdítására irányuló erőfeszítéseit; ismételten felhívja az Európai Uniót és annak tagállamait, hogy fokozottan kövessék nyomon a véleménynyilvánítás szabadsága és a média korlátozásának valamennyi formáját a harmadik országokban, késedelem nélkül és szisztematikusan ítéljék el ezeket a korlátozásokat, valamint használják fel a rendelkezésükre álló összes diplomáciai és egyéb eszközt e korlátozások feloldására; fontosnak tartja az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról szóló uniós iránymutatások hatékony végrehajtását, valamint ezen iránymutatások hatásának rendszeres nyomon követését; elítéli, hogy 2016-ban sok újságírót és bloggert gyilkoltak meg és börtönöztek be, és felhívja az EU-t, hogy biztosítson hathatós védelmet az újságírók és bloggerek számára; üdvözli a 2016-ben indított új európai kezdeményezést a demokráciáért és az emberi jogokért (EIDHR), amely különös figyelmet fordít arra, hogy megfelelően felkészítse az EU küldöttségeit és a harmadik országokbeli médiaszereplőket az iránymutatás megfelelő alkalmazására; hangsúlyozza a gyűlöletbeszéd és az erőszakra uszítás leleplezésének és elítélésének jelentőségét, akár az interneten, akár bárhol másutt kerül ezekre sor, mivel fenyegetést jelentenek a jogállamiságra és az emberi jogok által védett értékekre nézve;

10.  mélyen aggasztja, hogy a civil társadalmi – többek között a hit alapján működő – szervezetek világszerte egyre több támadásnak vannak kitéve, ami többek között abban is megnyilvánul, hogy a világ minden részében egyre több elnyomó jogszabályt fogadnak el, olykor a terrorizmus elleni küzdelmet használva fel ürügyül; hangsúlyozza, hogy a civil társadalom mozgásterének csökkenése globális jelenség; emlékeztet rá, hogy a független civil társadalom kulcsfontosságú szerepet játszik az emberi jogok védelmében és előmozdításában, valamint a demokratikus társadalmak működésében, többek között azáltal, hogy előmozdítja az átláthatóságot, az elszámoltathatóságot és a hatalmi ágak különválasztását; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy folyamatosan kövessék nyomon az egyesülési és a gyülekezési szabadság megsértéseinek eseteit, ideértve a civil társadalmi szervezetekre és tevékenységeikre vonatkozó tiltások és korlátozások különböző formáit, és tegyék szóvá ezeket az ügyeket, például az olyan jogszabályokat, amelyek célja, hogy szűkítsék a civil társadalom mozgásterét, illetve előmozdítsák az önkényuralmi kormányok által szponzorált nem kormányzati szervezeteket (a kormányzati szervezésű nem kormányzati szervezeteket); felhívja továbbá az EU-t, tagállamait és az uniós küldöttségeket, hogy használjanak fel minden rendelkezésre álló eszközt, így az emberi jogi párbeszédet, a politikai párbeszédet és a nyilvános diplomáciát is annak érdekében, hogy rendszeresen felvessék a veszélyben lévő emberi jogi jogvédők és civil társadalmi aktivisták egyedi eseteit, különösen az önkényes indokokkal és/vagy politikai meggyőződésükre vagy társadalmi szerepvállalásukra tekintettel fogva tartott vagy bebörtönzött személyek ügyeit, és egyhangúan ítéljék el az emberi jogi jogvédők, közöttük a környezetvédelemmel foglalkozó aktivisták elnyomását, zaklatását és meggyilkolását; kéri olyan rendszer létrehozását, amely a civil társadalom működését lehetővé tevő és számára kedvező jogi környezet biztosítása érdekében egyértelmű referenciaértékek és mutatók alapján hatékonyan nyomon követi a civil társadalom mozgásterét;

11.  bátorítja az uniós küldöttségeket és a tagállamok diplomáciai személyzetét, hogy továbbra is tevőlegesen támogassák az emberi jogi jogvédőket a perek rendszeres nyomon követése, a fogvatartott aktivisták látogatása, valamint adott esetben az egyes esetekről szóló nyilatkozatok kiadása révén; kiemeli a „csendes diplomácia” eszközeinek fontosságát e tekintetben; üdvözli, hogy az EU 2016-ban több, mint 50 országgal kezdeményezett párbeszédet és konzultációkat emberijog-védőkkel kapcsolatos esetekben; hangsúlyozza, hogy az EIDHR sürgősségi alapja támogatásával több mint 250 emberijog-védőt támogatott uniós szinten 2016-ban, ami 2015-hez képest 30%-os növekedést jelent; üdvözli az az emberijog-védőket célzó, a civil társadalom által megteremtett új uniós mechanizmus („ProtectDefenders.eu”) létrejöttét és működését, amely létfontosságú segítséget nyújtott igen sok emberi jogi jogvédő számára; nyomatékosan felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a program folytatását 2018 októbere után is, és növelje képességeit annak érdekében, hogy még több támogatást nyújthasson az emberi jogok védelmezőinek világszerte;

12.  rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy a kínzás, más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód és a halálbüntetés alkalmazása sok országban továbbra is folytatódik szerte a világon, és felhívja az EU-t, hogy fokozza erőfeszítéseit ezek felszámolása érdekében; üdvözli e tekintetben a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés alkalmazására felhasználható bizonyos áruk kereskedelmére vonatkozó uniós jogszabályok felülvizsgálatát; nyomatékosan kéri az EKSZ-t és az alelnököt/főképviselőt, hogy fokozott diplomáciai erőfeszítések és a témakör közvéleményben való rendszeresebb tudatosítása révén vegyenek részt a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés, többek között a halálbüntetés elleni küzdelemben; felhívja a figyelmet ezzel összefüggésben ara, hogy egyes börtönökben a fogvatartottak körülményei aggodalomra adnak okot, például egészségügyi problémák nem kerülnek kezelésre, és ajánlja, hogy az EKSZ, az uniós küldöttségek és a tagállamok maradéktalanul használjanak ki minden meglévő eszközt, többek között a kínzással kapcsolatos uniós iránymutatásokat is; üdvözli, hogy 2016. decemberében az ENSZ Közgyűlése 117 ország támogatásával határozatot fogadott el a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról; tudomásul veszi, hogy 2016-ban az előző évhez képest csökkent a világban végrehajtott kivégzések száma, ugyanakkor azonban komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a kivégzések száma még így is magasabb az előző évtized átlagánál; hangsúlyozza, hogy az áldozatok gyakran a társadalmi berendezkedést bíráló személyek és kiszolgáltatott helyzetű csoportok tagjai; felhívja az országokat azon gyakorlat folytatására, hogy előbb moratóriumot vezetnek be, majd eltörlik a halálbüntetést;

13.  elismeri, hogy a modern információs és kommunikációs technológiák az egész világon potenciálisan rendkívül fontos szerepet töltenek be az emberi jogok támogatásában, védelmében, valamint a jogorvoslatban, és felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy saját információs csatornáikon keresztül is szisztematikusan ismételjék a Parlament által különböző emberi jogi kérdésekben elfoglalt álláspontot, és tegyenek az EU közös erőfeszítéseinek hatékonyságáért és láthatóságáért; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy bizonyos kettős felhasználású kiberfelügyeleti technológiákat egyre gyakrabban használnak fel politikusok, aktivisták és újságírók ellen; üdvözli ezzel összefüggésben az uniós intézményekben jelenleg folyó munkát, amelynek célja a kettős felhasználású termékek kivitelére, transzferjére, brókertevékenységére és tranzitjára vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló, 2009. május 5-i 428/2009/EK rendelet(45) frissítése; határozottan elítéli, hogy nő az emberijog-védőkkel szembeni digitális fenyegetések száma, beleértve az adatsértéseket is, amelyeket az eszközök lefoglalásán, távoli megfigyelésen és adatszivárogtatáson keresztül hajtanak végre; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy online platformok a terrorista tartalmak és propaganda eltávolítása keretében törlik felületeikről a potenciális háborús bűnökkel kapcsolatos videóbizonyítékokat;

14.  aggodalmát fejezi ki a jogállamiság növekvő mértékű online privatizációja miatt, a világhálón ugyanis magánvállalkozások a demokratikus jogszabályokkal ellentétes szolgáltatói feltételeik alapján dönthetnek alapvető jogok, például a véleménynyilvánítás szabadsága korlátozásáról;

15.  felhívja a Bizottságot olyan bejelentési-cselekvési irányelv elfogadására, amely növeli az eltávolítási eljárások átláthatóságát és arányosságát, és egyúttal hatékony jogorvoslati lehetőségeket bocsát azon felhasználók rendelkezésére, akiknek tartalmát tévesen távolítják el;

16.  elítéli a nők ellen elkövetett nemi erőszakot, többek között a tömeges nemi erőszakot, a szexuális rabszolgaságot, a kényszerprostitúciót és a nemi alapú üldöztetést (ideértve az emberkereskedelmet), valamint a szexturizmust és a fizikai, szexuális és pszichológiai erőszak háborús fegyverként alkalmazott minden más formáját; felhívja a figyelmet arra, hogy a szexuális jellegű bűncselekmények és a nemi erőszak bűncselekményei a Római Statútumban háborús bűncselekménynek, az emberiesség elleni bűncselekménynek, illetve a népirtás vagy a kínzás bűntettét kimerítő cselekményeknek minősülnek; hangsúlyozza a nőket megillető, többek között szexuális és reproduktív jogok jogalkotás, oktatás és a civil társadalmi szervezetek támogatása révén történő védelmének fontosságát; üdvözli a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési terv (2016–2020) elfogadását, amely kimerítő listát állít fel a nők jogegyenlőségével és társadalmi szerepvállalásával kapcsolatos helyzetének javítására szolgáló intézkedésekről; hangsúlyozza e határozat hatékony végrehajtásának fontosságát; üdvözli továbbá a „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című, a nemek egyenlőségét és a nők jogait világszerte előmozdítani hivatott dokumentum elfogadását; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy miden tagállam ratifikálja és hatékonyan végrehajtsa az isztambuli egyezményt; rámutat, hogy az oktatás a nőkkel és gyermekekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés és erőszak leküzdésének legjobb eszköze, kéri a Bizottságot, az EKSZ-t és az alelnököt/főképviselőt, hogy fokozzák a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény (CEDAW) értelmében a nőket megillető jogokkal kapcsolatos kötelezettségek és kötelezettségvállalások teljesítésére irányuló erőfeszítéseiket, és harmadik országokat is bátorítsanak erre; úgy véli, hogy az EU-nak folytatnia kell a nők támogatásának általános érvényesítését a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) műveleteiben, a konfliktus-megelőzés és a konfliktust követő újjáépítés során; ismételten kiemeli az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. számú határozatának jelentőségét; hangsúlyozza a nők rendszeres, egyenlő, teljes körű és aktív részvételének fontosságát a konfliktusok megelőzésében és rendezésében, az emberi jogok és demokratikus reformok előmozdításában, valamint a békefenntartó műveletekben, a humanitárius segítségnyújtásban és a konfliktus utáni – tartós és stabil politikai megoldásokhoz vezető – újjáépítési és demokratikus átállási folyamatokban; emlékeztet arra, hogy a 2016. évi Szaharov-díjat 2016-ban Nádia Murád Beszi Taha és Lámia Adzsi Bassár, az ISIS/Dáis által elkövetett szexuális rabszolgaság túlélői kapták meg;

17.  emlékeztet arra, hogy a nők és férfiak közötti egyenlőség az Európai Unió és tagállamai alapvető elve, a nemek közötti egyenlőség érvényesítése pedig az Unió fő célkitűzéseinek egyike, amelyet a Szerződések is rögzítenek; felhívja ezért a Bizottságot, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítését az EU egyik alapelveként építse be valamennyi uniós jogszabályba, iránymutatásba, fellépésbe és finanszírozásba, külön hangsúlyt fektetve az EU külkapcsolati politikájára; kiemeli, hogy erősíteni kell az uniós küldöttségek és a társadalmi nemek kérdéséért felelős EKSZ-főtanácsadó szerepét azáltal, hogy külön költségvetést biztosítanak a hatáskörébe tartozó terület számára;

18.  felhívja az EKSZ-t, hogy gondoskodjon róla, hogy az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottsága 61. ülésszakán született eredmények beépüljenek szakpolitikájába, és új lendületet adjanak a nők gazdasági szerepvállalása előmozdításának a munka változó világában a nemek közötti egyenlőtlenségek elleni fellépés során;

19.  megjegyzi, hogy a nők szerepvállalása pozitív módon járul hozzá az inkluzív, igazságos és békés társadalom megvalósításához és a fenntartható fejlődéshez; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőséget és a nők szerepvállalását a fenntartható fejlesztési célok mindegyike kifejezetten előtérbe helyezi, és hogy további erőfeszítéseket kell tenni a nők jogai maradéktalan érvényre juttatása, valamint a nők gazdasági és társadalmi szerepvállalását, valamint a döntéshozatali folyamatokban való részvételüket előmozdító szakpolitikák hatékony megvalósítása érdekében; kiemeli, hogy különös figyelmet kell fordítani az őslakos nők szerepvállalására;

20.  rámutat, hogy a nőket ösztönözni kell saját szakszervezetekben való részvételre, és nem szabad őket hátrányosan megkülönböztetni, amikor finanszírozást igényelnek vállalkozásaik számára;

21.  felszólítja az EU-t, hogy támogassa mindazokat a női szervezeteket, amelyek napi szinten foglalkoznak a humanitárius válságokat és konfliktusokat elszenvedő nők támogatásával;

22.  ismételten kifejezésre juttatja, hogy a gyermekek számára jogi védelmet kell biztosítani, ezért sürgősen meg kell valósítani a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (UNCRC) és annak fakultatív jegyzőkönyve egyetemes ratifikálását és hatékony végrehajtását; hangsúlyozza, hogy a gyermekek gyakran sajátos jogsértések áldozatai, akiket például a gyermekházasság vagy a női nemi szerv megcsonkítása fenyeget, és ezért fokozott védelemre van szükségük; hangsúlyozza, hogy a gyermekmunka, a gyermekek toborzása fegyveres konfliktusokban, valamint a korai és kényszerházasságok egyes országokban továbbra is égető problémát jelentenek; kéri, hogy az EU rendszeresen konzultáljon a gyermekek jogait védő érdemleges helyi és nemzetközi szervezetekkel, és harmadik országokkal folytatott politikai és emberi jogi párbeszédei során emlékeztesse a részes államokat az egyezmény végrehajtásával kapcsolatos kötelezettségeikre; üdvözli az Európa Tanács 2016 és 2021 közötti időszakra szóló gyermekjogi stratégiáját; felkéri az EU-t, hogy folytassa az EU–UNICEF „A gyermekjogok integrálása a fejlesztési együttműködésbe“ című gyermekjogi eszközrendszerének népszerűsítését külkapcsolataiban és hogy ezen a téren megfelelő képzésben részesítse az uniós képviseletek személyzetét; ismételten kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az elkövetkező öt évben követendő átfogó gyermekjogi stratégiára és cselekvési tervre annak érdekében, hogy a gyermekek jogainak érvényre juttatása kiemelt figyelmet kapjon az EU külső politikáiban, valamint üdvözli, hogy a Fejlesztési Együttműködési Eszköz keretében 2016-ban forrásokat bocsátottak rendelkezésre azzal a céllal, hogy támogassák az ENSZ ügynökségek által a gyermekek jogainak érvényre juttatása érdekében foganatosított intézkedéseket azzal a céllal, hogy a rászoruló gyermekek a lehető leghatékonyabb segítségben részesüljenek, különösen az egészségügyi rendszerekhez, az oktatáshoz, a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való hozzáférés tekintetében; felszólít a hontalan gyermekek, különösen a szülők származási országától eltérő országban született gyermekek és a migráns gyermekek helyzetével kapcsolatos probléma sürgős megoldására;

23.  a leghatározottabban elítéli a hátrányos megkülönböztetés valamennyi – többek között fajra, bőrszínre, vallásra, nemre, nemi irányultságra, nemi jellegre, nyelvre, kultúrára, társadalmi eredetre, kasztra, születésre, életkorra, fogyatékosságra vagy bármely más körülményre alapozott – formáját; hangsúlyozza, hogy az EU-nak az emberi jogi és politikai párbeszéd, az uniós küldöttségek munkája és a nyilvános diplomácia révén fokoznia kell a hátrányos megkülönböztetés, a rasszizmus, idegengyűlölet és az intolerancia más formáinak felszámolására irányuló erőfeszítéseit; hangsúlyozza továbbá, hogy az EU-nak továbbra is elő kell mozdítania az ezen ügyet támogató valamennyi ENSZ-egyezmény megerősítését és maradéktalan végrehajtását;

24.  ismételten hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem személyek kizsákmányolás céljából való toborzása, szállítása, átadása, rejtegetése vagy fogadása fenyegetéssel, erőszakkal vagy egyéb kényszer alkalmazásával, emberrablással, csalással, megtévesztéssel, hatalommal vagy a kiszolgáltatott helyzettel való visszaélés révén, illetve anyagi ellenszolgáltatásnak vagy előnyöknek valamely személy felett ellenőrzést gyakorló személy beleegyezésének megszerzése érdekében történő nyújtásával vagy elfogadásával; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy hozzanak intézkedéseket a személyek, különösen nők és gyermekek kizsákmányolásának bármely formáját erősítő és emberkereskedelemhez vezető kereslet visszaszorítására, fenntartva az emberi jogokon alapuló és az áldozatokra összpontosító megközelítést; ismételten emlékeztet arra, hogy valamennyi tagállamnak végre kell hajtania az emberkereskedelem felszámolására irányuló európai uniós stratégiát és az ugyanezzel foglalkozó 2011/36/EU irányelvet(46); mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a migránsok és menekültek rendkívül ki vannak szolgáltatva a kizsákmányolás, embercsempészet és emberkereskedelem veszélyének; hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani az emberkereskedelem és a migránsokkal folytatott embercsempészet fogalmai közötti különbségtételt;

25.  elítéli a kaszthierarchiák és a kasztok szerinti megkülönböztetés elszenvedőivel szemben elkövetett, folytatódó emberi jogi jogsértéseket, köztük az egyenlőség, valamint az igazságszolgáltatáshoz és a munkaerőpiachoz való hozzáférés megtagadását, a továbbra is érvényesülő szegregációt és az alapvető emberi jogok és a fejlődés elérésének kasztrendszeralapú akadályozását; megismétli felhívását, amely szerint a kaszton alapuló megkülönböztetéssel szemben uniós politikát kell kidolgozni, és felhívja az EU-t minden lehetőség felhasználására annak kifejezése érdekében, hogy rendkívül aggasztónak tartja ezt az emberi jogi visszaélést; sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy fokozzák erőfeszítéseiket és támogassák az ENSZ keretében és küldöttségi szinten ezzel kapcsolatosan tett kezdeményezéseket, végrehajtva és nyomon követve a 2030-ig megvalósítandó fenntartható fejlesztési célokat, nyomon követve a származás szerinti megkülönböztetésre vonatkozó új ENSZ-iránymutatást, valamint támogatva az ENSZ a kasztokon alapuló megkülönböztetés problémájával foglalkozó emberi jogi mechanizmusaiban megfogalmazott ajánlások tagállamokban történő végrehajtását;

26.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kisebbségek még mindig fokozottan ki vannak téve a megkülönböztetés veszélyének, és különösen sérülékenyek a politikai, gazdasági, környezeti és munkához kapcsolódó változásokkal és zavarokkal szemben; megjegyzi, hogy számos kisebbség csak kevéssé vagy egyáltalán nem fér hozzá a politikai képviselethez és súlyos szegénységben él; hangsúlyozza, hogy az EU-nak fokoznia kell erőfeszítéseit annak érdekében, hogy felszámolja a kisebbségekkel szemben elkövetett súlyos emberi jogi jogsértéseket; hangsúlyozza, hogy a kisebbségi közösségeknek sajátos szükségleteik vannak, és elő kell mozdítani e közösségek jogait és teljes mértékű egyenlőségét a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális élet minden területén;

27.  üdvözli a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény (UNCRPD) ratifikálását, és megismétli annak fontosságát, hogy mind a tagállamok, mind pedig az uniós intézmények ratifikálják és hatékonyan végrehajtsák azt; hangsúlyozza, hogy a fogyatékosság nem csökkenti az emberi méltóságát, így az államoknak kötelességük védelmet nyújtani számukra; különösen hangsúlyozza, hogy hitelesen be kell építeni az általános hozzáférhetőség elvét és a fogyatékossággal élő személyek jogait az EU valamennyi vonatkozó szakpolitikájába, többek között a fejlesztési együttműködés terén, és kiemeli e kérdés előíró és horizontális jellegét; felhívja az EU-t, hogy a fogyatékosság alapján történő hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelmet építse be külső fellépésébe és fejlesztési támogatási politikáiba; üdvözli ezzel összefüggésben a fogyatékossággal élők jogainak a fejlesztési politikáról szóló új európai konszenzusba való belefoglalását;

28.  megismétli, hogy támogatja emberi jogi záradékok beillesztését az EU és harmadik országok között kötött nemzetközi megállapodásokba, ideértve a kereskedelmi és befektetési megállapodásokat is; emlékeztet rá, hogy valamennyi emberi jogot egyenértékűként, oszthatatlanként, egymástól függőként és egymáshoz kapcsolódóként kell kezelni; felhívja a Bizottságot, hogy hatékonyan és rendszeresen kövesse nyomon e záradékok végrehajtását, és időközönként nyújtson be jelentéseket a Parlamentnek az emberi jogok tiszteletben tartásáról a partnerországokban; felkéri a Bizottságot, hogy alkalmazzon strukturáltabb és stratégiai jellegű megközelítést az emberi jogi párbeszédek vonatkozásában a jövőbeni megállapodások keretén belül; kedvezően ítéli meg a GSP+ preferenciarendszert, amelyet az emberi jogokról szóló és munkaügyi normákat előíró 27 különösen fontosabb nemzetközi egyezmény tényleges végrehajtását ösztönző eszköznek tekint; szorgalmazza a GSP+ tényleges végrehajtásárát, és elvárja, hogy a Bizottság visszajelzést adjon a Parlamentnek és a Tanácsnak a rendszer ratifikálásának állásáról és a rendszer keretében elért eredményekről; ismételten hangsúlyozza az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek megfelelő végrehajtásának jelentőségét;

29.  ismételten leszögezi, hogy az európai vállalkozások tevékenységeinek harmadik országokban is maradéktalanul meg kell felelniük a nemzetközi emberi jogi szabályoknak, továbbá felkéri az EU-t és tagállamait, hogy gondoskodjanak ennek teljesüléséről; ismételten megerősíti emellett a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdításának fontosságát, valamint annak jelentőségét, hogy az európai vállalkozások játsszanak vezető szerepet az üzleti magatartással és az emberi jogok kölcsönhatásaival kapcsolatos nemzetközi normák előmozdításában, hangsúlyozva, hogy a jogvédő szervezetek és a vállalkozások közötti együttműködés lehetőséget nyújtana a helyi szereplőknek és fejlesztené a civil társadalmat; elismeri, hogy a globális értékláncok hozzájárulhatnak az alapvető nemzetközi munkaügyi, környezetvédelmi és szociális normák javításához, továbbá lehetőséget és kihívást jelentenek a fenntartható fejlődés és az emberi jogok előmozdítása tekintetében, különösen a fejlődő országokban; felhívja az EU-t, hogy játsszon aktívabb szerepet a globális értékláncok megfelelő, tisztességes, átlátható és fenntartható kezelésének elérésében és az emberi jogokra gyakorolt negatív hatások – köztük a munkavállalói jogok megsértése –enyhítésében; rámutat azonban, hogy a vállalkozásokhoz kapcsolódó emberi jogi visszaélések esetén garantálni kell, hogy az áldozatok hozzáférjenek a jogorvoslati lehetőségekhez; sürgeti a Bizottságot, hogy garantálja, hogy az EBB által támogatott projektek megfeleljenek az EU emberi jogi politikájának és vállalásainak; megjegyzi, hogy a tárgyalások jelenleg is zajlanak egy kötelező érvényű szerződésről a nemzetközi vállalatok és más üzleti vállalkozások emberi jogi kötelezettségeiről; ösztönzi az EU-t, hogy konstruktívan vegyen részt e tárgyalásokban;

30.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy minden politikai tekintélyüket latba véve törekedjenek a tömeggyilkosságnak, háborús bűnnek vagy az emberiesség elleni bűncselekménynek tekinthető mindennemű cselekmény megelőzésére, ha pedig ilyen cselekmények mégis előfordulnak, akkor reagáljanak azokra hatékonyan és összehangolt módon, minden szükséges erőforrást mozgósítva az elkövetők – például az egyetemes joghatóság elvének alkalmazása révén történő – bíróság elé állítása, valamint az áldozatok segítése, illetve a stabilizációs és megbékélési folyamatok támogatása érdekében; felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy hozzon létre eszközöket – mint amilyen például az uniós korai előrejelző rendszer –, amelyekkel az erőszakos konfliktusok keletkezésének, megismétlődésének és kibontakozásának megelőzése érdekében a lehető legkisebbre csökkenthető a figyelmeztetés és a reakció közötti időtartam;

31.  felszólítja az EU-t, hogy biztosítson támogatást azoknak a szervezeteknek (többek között nem kormányzati szerveknek, nyílt oknyomozó szervezeteknek, valamint a civil társadalomnak), amelyek gyűjtik, megőrzik és védik a bűncselekmények digitális és más jellegű bizonyítékait, annak érdekében, hogy nemzetközi büntetőeljárás alá lehessen helyezni az elkövetőket;

32.  súlyos aggodalmát fejezi ki a kulturális örökségi helyszínek szíriai, iraki, jemeni és líbiai elpusztításával kapcsolatban; megjegyzi, hogy a világ 38 veszélyeztetett kulturális örökségi helyszíne közül 22 a Közel-Keleten található; támogatja a „Kulturális örökség kezdeményezés” tevékenységét, és annak a Szíriában és Irakban folytatott, a régészeti és kulturális örökség megsemmisítésével kapcsolatos tényfeltáró tevékenységét;

33.  üdvözli, hogy az EU is támogatja az ENSZ által létrehozott nemzetközi, pártatlan és független mechanizmust (IIIM), amelynek célja a Szíriában elkövetett súlyos bűncselekmények vizsgálata; hangsúlyozza, hogy fontos lenne, hogy Irakban is létrehozzanak egy hasonló független mechanizmust; felhívja az EU-t és azokat a tagállamokat, amelyek még nem tették meg, hogy pénzügyileg is járuljanak hozzá az IIIM munkájához;

34.  határozottan elítéli az állami szereplők, valamint a nem állami szereplők által elkövetett gyalázatos bűncselekményeket és emberi jogi jogsértéseket; elborzasztja az elkövetett bűncselekmények széles skálája: a gyilkosságok, a kínzás, a háborús fegyverként alkalmazott nemi erőszak, a rabszolgaságra kényszerítés, a szexuális rabszolgaság, a gyermekkatonák toborzása, az erőszakos vallási áttérítések, valamint a vallási kisebbségek módszeres „felszámolása” és legyilkolása; emlékeztet rá, hogy az ISIS/Dáis által ellenőrzött területeken élő vallási kisebbségek által elszenvedett helyzetet az Európai Parlament az Irakban és Szíriában, különösen az Iszlám Állammal összefüggésben kialakult humanitárius válságról szóló állásfoglalásában(47) népirtásnak minősítette; hangsúlyozza, hogy az EU-nak és tagállamainak támogatniuk kell a nem állami csoportok – mint például az „ISIS/Dáis” – tagjai ellen a Nemzetközi Büntetőbíróság által folytatott büntetőeljárást, kérve az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróságot ruházza fel joghatósággal vagy biztosítsa, hogy egy ad-hoc igazságszolgáltatási fórum által, vagy az egyetemes joghatóság elve alapján igazságot szolgáltassanak;

35.  ismételten teljes körű támogatásáról biztosítja a Nemzetközi Büntetőbíróságot, a Római Statútumot, az ügyészi hivatalt, az ügyész „proprio motu” hatásköreit, valamint az új vizsgálatok indítása tekintetében elért haladást, ezek ugyanis az atrocitásokkal járó bűncselekmények elkövetőinek büntetlensége ellen vívott küzdelem lényeges eszközei; felkéri az összes tagállamot, hogy ratifikálják az agresszió bűntettéről szóló kampalai módosításokat, és vegyék fel az „atrocitásokkal járó bűncselekményeket” az EU hatáskörébe eső bűncselekmények listájára; elítéli a Nemzetközi Büntetőbíróság legitimitásának vagy függetlenségének aláásására irányuló valamennyi kísérletet, és kéri az Uniót és tagállamait, hogy folyamatosan működjenek együtt a Nemzetközi Büntetőbíróság vizsgálatainak és határozatainak támogatása érdekében, hogy véget vessenek a nemzetközi bűncselekmények büntetlenségének, a Nemzetközi Büntetőbíróság által körözött személyek letartóztatása vonatkozásában is; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy folyamatosan támogassák a Nemzetközi Büntetőbíróság vizsgálatait és határozatait, valamint tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy ne fordulhasson elő, hogy egyes országok ne működjenek együtt a Nemzetközi Büntetőbírósággal, valamint reagáljanak megfelelően, ha ez mégis megtörténik, továbbá biztosítsanak megfelelő finanszírozást e célra; üdvözli az EU és a Nemzetközi Büntetőbíróság 2016. július 6-án Brüsszelben tartott találkozóját, amely a 2. EU–Nemzetközi Büntetőbíróság kerekasztal találkozó előkészítése keretében lehetővé teszi a Nemzetközi Büntetőbíróság és az uniós intézmények érintett személyzete számára, hogy azonosítsák a fellépés közös területeit, információkat cseréljenek és javítsák együttműködésüket; mély sajnálattal veszi tudomásul a Római Statútumból való kilépésről szóló közelmúltbeli bejelentéseket, amelyek megnehezítik az áldozatok igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését, ezért határozottan elítélendők; úgy véli, hogy a Bizottságnak, az EKSZ-nek és a tagállamoknak továbbra is a Római Statútum ratifikálására és alkalmazására kell ösztönözniük a harmadik országokat; ismételten felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy nevezzen ki a nemzetközi humanitárius joggal és nemzetközi igazságszolgáltatással foglalkozó uniós különleges képviselőt, akinek megbízatásába tartozik, hogy az EU teljes külpolitikájában előmozdítsa, általánosan érvényesítse és képviselje az EU büntetlenség elleni küzdelem és a Nemzetközi Büntetőbíróság melletti elkötelezettségét; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy támogassák az ENSZ elszámoltathatósági mechanizmusait, és az ENSZ többoldalú fórumain, többek között az Emberi Jogi Tanácsban szavazzanak meg minden, az elszámoltathatóságra vonatkozó határozatot;

36.  sürgeti az EU-t, hogy a demokrácia megszilárdításának alapvető pilléreként két- és többoldalú szinten egyaránt fokozza a jogállamiságnak és az igazságszolgáltatás függetlenségének előmozdítására irányuló erőfeszítéseit; bátorítja az EU-t, hogy a harmadik országokban folyó jogalkotási és intézményi reformfolyamatok tekintetében biztosított segítségnyújtással világszerte támogassa a méltányos közigazgatást és igazságszolgáltatást; bátorítja továbbá az uniós küldöttségeket és a tagállamok nagykövetségeit, hogy az igazságszolgáltatás függetlenségének előmozdítása céljából rendszeresen kövessék nyomon a bírósági eljárásokat;

37.  súlyos aggodalommal és szolidaritással figyeli, hogy egyre több migráns, menekült és menedékkérő, köztük egyre több nő válik a konfliktusok, az erőszak, az üldöztetés, a kormányzási mulasztások, a szegénység, az irreguláris migráció, illetve az emberkereskedő és embercsempésző hálózatok áldozataivá; hangsúlyozza, hogy sürgősen ténylegesen kezelni kell a migrációs áramlások kiváltó okait és hosszú távú megoldásokat kell találni az emberi jogok és az emberi méltóság tiszteletben tartásával, és ezért foglalkozni kell a menekültválság külső dimenziójával is, többek között fenntartható megoldásokat találva az EU szomszédságában kialakult konfliktusokra például azon érintett harmadik országokkal folytatott együttműködés és partnerkapcsolatok fejlesztésével, biztosítva a nemzetközi jog és az emberi jogok ezen országokban való érvényesülését; súlyos aggodalmának ad hangot a migráns gyermekek, és köztük az eltűnt, kísérő nélküli migráns gyermekek ellen elkövetett erőszak miatt, és áttelepítési, családegyesítési rendszereket, valamint humanitárius folyosókat szorgalmaz; rendkívül aggasztónak tartja a belső menekültek szenvedését és növekvő számát, továbbá kéri biztonságos hazajutásukat, áttelepítésüket vagy helyi integrációjukat; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy nyújtsanak humanitárius támogatást az oktatás, a lakhatás és az egészségügy területén és más humanitárius területeken a menekültek hazájához legközelebb, és ezzel segítsék elő a visszatérési politikák megfelelő végrehajtását; hangsúlyozza a migráció átfogó, emberi jogokon alapuló megközelítésének szükségességét, és felhívja az Európai Uniót, hogy továbbra is működjön együtt az ENSZ-szel, a regionális szervezetekkel, kormányokkal és nem kormányzati szervezetekkel; kéri a tagállamokat, hogy teljes körűen hajtsák végre a közös uniós menekültügyi csomagot és a közös migrációs jogszabályokat, különösen a kiszolgáltatott menedékkérők védelme tekintetében, hangsúlyozza, hogy a biztonságos ország és a biztonságos származási ország elve nem képezheti akadályát a menedékjog iránti kérelmek egyéni vizsgálatának; felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy az EU külpolitikája ne váljon a „migrációkezelés” eszközévé; kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy a harmadik országoknak a migráció kezelésében való együttműködés céljából odaítélt pénzeszközök tekintetében biztosítsák a teljes átláthatóságot, valamint garantálják, hogy az ilyen együttműködés ne kedvezzen az emberi jogok megsértésében érintett struktúráknak, hanem járjon együtt az említett országokban tapasztalható emberi jogi helyzet javulásával;

38.  úgy véli, hogy a fejlesztési együttműködésnek együtt kell járnia az emberi jogok és demokratikus alapelvek, például a jogállamiság és a jó kormányzás előmozdításával; ebben az összefüggésben emlékeztet az ENSZ nyilatkozatára, miszerint az emberi jogokon alapuló megközelítés nélkül nem lehet maradéktalanul megvalósítani a fejlesztési célokat; emlékeztet továbbá arra, hogy az EU elkötelezetten támogatja a partnerországokat, figyelembe véve fejlettségi helyzetüket, valamint az emberi jogok és a demokrácia vonatkozásában elért eredményeiket;

39.  rámutat, hogy a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés veszélye által fenyegetett személyek aránya magasabb a nők körében, és arra kéri a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet szolgáló intézkedései terén, fejlesztési politikáinak részeként.

40.  emlékeztet rá, hogy a 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspont második kritériuma kötelezi a tagállamokat, hogy minden fegyverkiviteli engedély megadása előtt megvizsgálják a célország emberi jogi viszonyait; emlékeztet ezzel összefüggésben a Bizottság által az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési tervben a biztonsági erőkkel és az EU emberi jogi politikájának végrehajtásával kapcsolatban vállalt kötelezettségre, amely magában foglalja gondossági politika kidolgozását és végrehajtását is e terén;

41.  megismétli a pilóta nélküli felfegyverzett légi járművek használatával kapcsolatos közös uniós álláspont kidolgozására irányuló felhívását, támogatva az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartását, és kezelve az olyan kérdéseket, mint a jogi keret, az arányosság, az elszámoltathatóság, a polgári lakosok védelme és az átláthatóság; sürgeti az EU-t, hogy tiltsa be az emberi beavatkozás nélküli támadások végrehajtására képes, teljesen önálló módon működő fegyverek fejlesztését, gyártását és használatát;

42.  úgy véli, hogy az Uniónak folytatnia kell arra irányuló erőfeszítéseit, hogy növelje az LMBTI-személyek emberi jogait, összhangban az e témára vonatkozó uniós iránymutatásokkal; felszólít az iránymutatások teljes körű végrehajtására, többek között a harmadik országokban dolgozó uniós alkalmazottak képzése révén; sajnálatosnak tartja, hogy 72 országban a homoszexualitás még mindig büntetendő, és ebből 13 országban halálbüntetéssel sújtják, és úgy véli, hogy az emberek ellen szexuális orientációjuk alapján folytatott erőszakos gyakorlatok és az ellenük elkövetett erőszakos cselekmények, például identitásuk nyilvános vállalásának kikényszerítése, gyűlölet-bűncselekmények, online és offline gyűlöltbeszéd és nevelő célzatú nemi erőszak nem maradhatnak büntetlenül; tudomásul veszi, hogy egyes országokban jogszabály született az azonos neműek házasságáról és élettársi kapcsolatáról, valamint szorgalmazza ezek szélesebb körű elismerését; elítéli a nők és kisebbségi csoportokhoz tartozó személyek testi integritásának megsértését; felszólítja az államokat, hogy helyezzék törvényen kívül e gyakorlatokat, lépjenek fel az elkövetőkkel szemben, és támogassák az áldozatokat;

43.  megerősíti, hogy alapvető fontosságú a korrupció valamennyi formája elleni küzdelem, hogy garantálható legyen a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartása; határozottan elítéli az ilyen gyakorlatokkal szembeni megengedő hozzáállást;

44.  emlékeztet arra, hogy a korrupció fenyegetést jelent az emberi jogok egyenlő érvényesülésére és aláássa a demokratikus folyamatokat, így a jogállamiságot és tisztességes igazságszolgáltatást; véleménye szerint az Európai Uniónak a harmadik országokkal folytatott párbeszéd valamennyi platformján hangsúlyoznia kell a közügyek, az államháztartás és a köztulajdon sérthetetlenségének, elszámoltathatóságának, valamint megfelelő igazgatásának fontosságát, az ENSZ korrupció elleni egyezményében (UNCAC) foglalt előírásoknak megfelelően; javasolja, hogy az EU szakértelmével következetesebben és szisztematikusabban támogassa a harmadik országokat a korrupció kezelésére irányuló erőfeszítéseikben, független és hatékony korrupcióellenes intézményeket hozva létre és szilárdítva meg; felhívja többek között a Bizottságot, hogy a harmadik államokkal kötendő minden jövőbeli kereskedelmi megállapodás keretében tárgyaljon a korrupció elleni küzdelemre vonatkozó rendelkezésekről;

45.  hangsúlyozza az államok és más kötelezettségviselő szereplők alapvető kötelezettségeit és felelősségét az éghajlatváltozás mérséklése, az emberi jogokra gyakorolt negatív hatások megelőzése és a politikai koherencia megerősítése szempontjából annak biztosítása érdekében, hogy az éghajlatváltozás mérséklése és az alkalmazkodásra irányuló erőfeszítések kellően ambiciózusak és megkülönböztetésmentesek legyenek, és egyébként is megfeleljenek az emberi jogi kötelezettségeknek; hangsúlyozza, hogy az ENSZ becslései szerint 2050-re sok környezeti menekülttel kell számolnunk; hangsúlyozza a kereskedelmi politikák, a környezeti politikák és a fejlesztéspolitikák közötti kapcsolatot, továbbá az említett politikák által az emberi jogok tiszteletben tartására adott esetben gyakorolt kedvező és kedvezőtlen hatásokat; üdvözli a nemzetközi eltökéltséget a környezeti és természeti katasztrófákkal kapcsolatos kérdések és az éghajlatváltozás emberi jogi megfontolásokba történő integrálását illetően;

46.  hangsúlyozza, hogy az elmúlt években jelentősen nőttek a nagyarányú földszerzési jelenségek a fejlődő országokban; úgy véli, hogy az erőforrások kiaknázása és kisajátítása elleni küzdelmet prioritásként kell kezelni; elítéli a nagyarányú földszerzéshez és a természeti erőforrások megkülönböztetés nélküli kiaknázásához hasonló gyakorlatokat; kéri az Európai Bizottság sürgős fellépését annak nyomon követése érdekében, amit az Európai Parlament a témával kapcsolatos számos korábbi állásfoglalásában kért;

47.  kiemeli annak fontosságát, hogy biztosítani kell az emberi jogok, valamint az árukhoz és szolgáltatásokhoz – például a vízhez vagy a csatornázáshoz – való hozzáférés beépítését a szociális, oktatási, egészségügyi és biztonsági politikákba;

48.  felszólítja a nemzetközi szervezeteket, a nemzeti kormányokat, a nem kormányzati szerveket és az egyéneket, hogy egymással együttműködve dolgozzanak ki megfelelő szabályozási keretet annak biztosítása érdekében, hogy a világon mindenki hozzájusson a minimálisan szükséges vízmennyiséghez; hangsúlyozza, hogy a víz nem kereskedelmi árucikk, hanem a fejlődés és a fenntarthatóság lételeme, és hogy a víz privatizálása nem mentesíti az államokat emberi jogi kötelezettségeik alól; felhívja azon országokat, amelyekben a víz feszültség vagy konfliktus forrása, hogy másokkal együttműködve dolgozzanak ki vízmegosztási terveket, hogy mindenki jól járjon, és régiójuk fenntartható és békés fejlődésnek indulhasson;

A demokrácia támogatásával kapcsolatos kihívások és tevékenységek

49.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak továbbra is aktívan támogatnia kell az emberi jogokat demokratikusan és hatékonyan védő intézményeket és a civil társadalmat a demokratikus folyamat előmozdítására irányuló erőfeszítéseik során; üdvözli, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze világszerte felbecsülhetetlen támogatást nyújt a civil társadalmi szervezeteknek, valamint rámutat, hogy továbbra is ez az EU legfontosabb eszköze az emberi jogi külpolitikájának megvalósításában; üdvözli ezenfelül a Demokráciáért Európai Alapítvány következetes erőfeszítéseit, amelyek célja, hogy előmozdítsák a demokráciát, valamint az alapvető jogok és a szabadságjogok tiszteletben tartását az EU keleti és déli szomszédságában;

50.  emlékeztet arra, hogy a demokratikus átalakulásról a bővítési és szomszédsági politika keretében nyert tapasztalatok és tanulságok pozitív hozzájárulhatnak azon legjobb gyakorlatok azonosításához, amelyeket világszinten is fel lehetne használni a demokratizálódási folyamatok támogatására és megszilárdítására;

51.  ezzel összefüggésben ismételten kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki uniós iránymutatásokat a demokrácia támogatására vonatkozóan;

52.  javasolja, hogy az EU fokozza a demokratikus folyamatok átfogóbb megközelítésének kialakítására irányuló erőfeszítéseit – a szabad és tisztességes választások e folyamatnak csupán egyik dimenzióját képezik –, hozzájárulva a demokratikus intézmények és a választási folyamatokba vetett közbizalom megerősítéséhez világszerte;

53.  üdvözli, hogy az EU 2016-ban nyolc választási megfigyelő missziót (EOM) és nyolc választási szakértői missziót (EEM) indított a világ számos országába; felhívja a figyelmet arra, hogy az EU 2015 óta 17 választási megfigyelő missziót és 23 választási szakértői missziót küldött; megismétli, hogy kedvezően ítéli meg a választási folyamatok vonatkozásában nyújtott uniós támogatást, valamint a választási megfigyelőknek biztosított uniós támogatást és választási segítségnyújtást; üdvözli és teljes mértékben támogatja a Demokráciatámogatási és Választási Koordinációs Csoport (DEG) e tekintetben végzett munkáját;

54.  emlékeztet a választási megfigyelő missziók által készített jelentések és ajánlások megfelelő nyomon követésének fontosságára, melynek révén fokozható a hatásuk és az érintett országok demokratikus normái tekintetében nyújtott uniós támogatás;

55.  üdvözli, hogy a Bizottság, az EKSZ és a tagállamok az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó jelenlegi uniós cselekvési terv keretében kötelezettséget vállaltak arra, hogy a harmadik országokban határozottabban és következetesebben működnek együtt a választások lebonyolításáért felelős szervekkel, parlamenti intézményekkel és civil társadalmi szervezetekkel, hozzájárulva azok szerepének növeléséhez és ezáltal a demokratikus folyamatok megerősítéséhez;

56.  hangsúlyozza, hogy a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országok jelenlegi politikai fejleményeinek fényében az Unió bővítési politikája a demokratikus elveket és az emberi jogok tiszteletben tartását célzó erőfeszítések egyik leghatékonyabb eszköze; felszólítja a Bizottságot, hogy még határozottabban támogassa ezekben az országokban a demokratikus politikai kultúra megerősítését, a jogállamiság tiszteletben tartását, a média és az igazságszolgáltatás függetlenségét, valamint a korrupció elleni küzdelmet; hangsúlyozza azon meggyőződését, hogy a felülvizsgált európai szomszédságpolitikának továbbra is középpontba kell helyeznie az emberi jogok és a demokratikus alapelvek védelmét, aktív előmozdítását és megvalósítását; megismétli, hogy az emberi jogok és a demokrácia védelme, aktív támogatása és megvalósítása mind a partnerországok, mind az EU érdekében áll; hangsúlyozza továbbá, hogy az Uniónak folytatnia kell azt a partnereivel, különösen a szomszédságában található partnereivel szemben vállalt kötelezettségét, hogy a nemzetközi rend megerősítésének és szomszédságában a stabilitás biztosításának legjobb eszközeiként támogatja a gazdasági, társadalmi és politikai reformokat, védelmezi az emberi jogokat és segíti a jogállamiság megteremtését; emlékeztet rá, hogy az „Unió a Mediterrán Térségért” kezdeményezés képes és köteles is irányt szabni a térségben zajló politikai párbeszédnek, valamint tenni az emberi jogok és a demokrácia helyzetének előmozdításáért a régióban; emlékeztet rá, hogy az EU-hoz csatlakozni kívánó országoknak teljes körűen garantálniuk kell az emberi jogok biztosítását, valamint szigorúan teljesíteniük kell a koppenhágai kritériumokat, és ezek figyelmen kívül hagyása a tárgyalások felfüggesztéséhez vezethet;

57.  hangsúlyozza, hogy a békeépítés magában foglalja a konfliktusok megelőzését és visszaszorítását, a politikai, társadalmi-gazdasági és biztonsági intézmények ellenálló képességének erősítését, és ezzel a hosszú távon is fenntartható béke és fejlődés alapjainak lehelyezését; hangsúlyozza, hogy a jogállamiság, a jó kormányzás és az emberi jogok előmozdítása elengedhetetlen a békéhez;

Uniós politikák által közvetített átfogó és következetes emberi jogi és demokráciatámogatási megközelítés

58.  megjegyzi, hogy elfogadásra került az EU 2016-os éves jelentése az emberi jogokról és a demokrácia helyzetéről a világban; úgy ítéli meg, hogy az éves jelentés elengedhetetlen eszköze az emberi jogok és a demokrácia egész világon tapasztalható helyzetével kapcsolatos uniós politika vizsgálatának, az arról szóló tájékoztatásnak és vitának és ez az eszköz azért is hasznos, mert átfogó áttekintést nyújt az EU prioritásairól, erőfeszítéseiről és kihívásairól e területen, és segít további hatékony módszereket találni ezek megoldására;

59.  határozottan megismétli az alelnöknek/főképviselőnek szóló meghívását, amely szerint évente két alkalommal plenáris ülésen vegyen részt az európai parlamenti képviselőkkel folytatott közös vitán, egyszer az éves jelentés előterjesztésekor, egyszer pedig az arra a saját jelentésében adott válasz keretében; ismét hangsúlyozza a folyamatos intézményközi párbeszéd fontosságát, különösen az Európai Parlament emberi jogokkal kapcsolatos sürgősségi állásfoglalásainak utánkövetésének terén; emlékeztet arra, hogy az írásbeli válaszok az intézményközi kapcsolatokban is fontos szerepet játszanak, mivel lehetővé teszik a Parlament által felvetett minden kérdés rendszeres és mélyreható nyomon követését, és ezáltal hozzájárulnak a hatékony koordináció erősítéséhez; felkéri az alelnököt/főképviselőt, valamint az EKSZ-t, hogy válaszoljanak érdemben az írásbeli kérdésekre, és a lehető legmagasabb szinten vessék fel az emberi jogok kérdését az érintett országokkal folytatott párbeszéd során;

60.  elismerését fejezi ki az EKSZ-nek és a Bizottságnak az Unió által 2016-ben az emberi jogok és a demokrácia területén végzett tevékenységekről szóló kimerítő jelentésük miatt; mindazonáltal úgy ítéli meg, hogy emberi jogok és a demokrácia helyzetéről szóló éves jelentés jelenlegi formáját javítani lehetne, hogy jobb áttekintést adjon az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatban harmadik országokban zajló uniós fellépések konkrét hatásáról;

61.  megismétli azon álláspontját, hogy az uniós stratégiai keret és az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos első cselekvési terv 2012. évi elfogadása fontos mérföldkövet jelentett abban a folyamatban, amelynek során az EU az emberi jogokat és a demokráciát külső kapcsolatai középpontjába helyezi; üdvözli, hogy a Tanács 2015 júliusában új cselekvési tervet fogadott el az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatban a 2015–2019 közötti időszakra, és 2017-re ütemezte ennek félidős felülvizsgálatát; felhívja az alelnököt/főképviselőt, az EKSZ-t, a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a jelenlegi cselekvési terv hatékony és következetes végrehajtását, többek között a civil társadalmi szervezetekkel való tényleges együttműködés révén; hangsúlyozza, hogy a tagállamok készítsenek jelentést a cselekvési terv végrehajtásáról; felhívja a figyelmet különösen a hatékonyság növelésének, valamint az emberi jogok és a demokrácia világszintű tiszteletben tartásának előmozdítására irányuló eszközök által elért helyi hatás lehető legnagyobbra növelésének fontosságára;

62.  ismételten kifejezésre juttatja, hogy az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos ütemterv átfogó és következetes előmozdítása érdekében szilárd egyetértésre és megerősített együttműködésre van szükség a tagállamok és az uniós intézmények között, valamint ténylegesen együtt kell működni a helyi, országos és nemzetközi szintű civil társadalmi szervezetekkel; határozottan hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak nagyobb részt kell vállalniuk a cselekvési terv és az uniós stratégiai keret végrehajtásából, és ennek jegyében kell fellépniük az emberi jogok és a demokrácia kétoldalú és multilaterális kapcsolatokban való előmozdítása során;

63.  elismeri Sztavrosz Lambrinidisz, az EU emberi jogokért felelős különleges képviselője kulcsfontosságú szerepét abban, hogy az EU szerepe láthatóbbá és hatékonyabbá váljon az emberi jogok és a demokratikus alapelvek világszintű védelmében és előmozdításában, továbbá hangsúlyozza e különleges képviselő szerepének jelentőségét az EU emberi jogi politikája következetes és koherens végrehajtásának előmozdítása szempontjából is; üdvözli az Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselője megbízatásának 2019. február 28-ig történő meghosszabbítását, és megismétli felhívását, amely szerint e megbízatást állandóvá kell tenni; e tekintetben javasolja, hogy a különleges képviselőt ruházzák fel saját kezdeményezési jogkörrel, munkája legyen láthatóbb a nyilvánosság előtt, és kapjon megfelelő személyzetet és pénzügyi forrásokat annak érdekében, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújthassa; továbbá javasolja, hogy a különleges képviselő tegye átláthatóbbá tevékenységeit, illetve terveit, eredményjelentéseit és értékeléseit;

64.  megjegyzi, hogy az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjének munkája és befolyása csak részben értékelhető az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről szóló éves jelentés áttekintése alapján, közösségimédia-fiókján keresztül és az elérhető beszédeiből;

65.  teljes mértékben támogatja az emberi jogi országstratégiákat, amelyek az uniós fellépést az egyes országok sajátos helyzetéhez és igényeihez igazítják; megismétli azt a kérését, hogy az európai parlamenti képviselők számára hozzáférést kell biztosítani e stratégia tartalmához; határozottan hangsúlyozza, hogy az országspecifikus emberi jogi stratégiákat figyelembe kell venni az egyes harmadik országokkal kapcsolatos politikai döntéshozatal valamennyi szintjén; megismétli, hogy az országspecifikus emberi jogi stratégiáknak összhangban kell lenniük az egyes országokban a konkrét helyzettől függően végrehajtandó uniós intézkedésekkel, és az előrehaladásra vonatkozó mérhető mutatókat kell tartalmazniuk, a szükség szerinti kiigazítás lehetőségével együtt;

66.  üdvözli, hogy valamennyi uniós küldöttségbe és KBVP-misszióba kijelöltek az emberi jogokkal és a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó kapcsolattartót; emlékeztet az alelnöknek/főképviselőnek és az EKSZ-nek címzett ajánlására, amely szerint egyértelmű működési irányvonalakat kell kidolgozni a küldöttségek kapcsolattartói által betöltött szerepre vonatkozóan annak érdekében, hogy e kapcsolattartók egyre jobban, hatékonyan, igazi emberi jogi tanácsadóként végezhessék munkájukat;

67.  elismeri, hogy az emberi jogok előmozdítása és védelme terén a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszéd a kétoldalú kapcsolatok és együttműködés hatékony eszköze lehet; üdvözli, hogy egyre több országgal kezdődik emberi jogi párbeszéd; üdvözli és továbbra is bátorítja a civil társadalom bevonását az előkészítő párbeszédekbe; ismételten felhív az emberi jogi párbeszédek működését nyomon követő és felülvizsgáló átfogó mechanizmus kidolgozására;

68.  emlékeztet az EU azon kötelezettségvállalására, hogy az emberi jogokat és a demokráciát a harmadik országokkal folytatott kapcsolatainak középpontjába helyezi; hangsúlyozza ezért, hogy az emberi jogok és a demokratikus elvek, köztük a nemzetközi megállapodások emberi jogi feltételességi záradékainak érvényre juttatását támogatni kell a külső dimenzióval bíró valamennyi uniós politikában, így például a bővítési és a szomszédságpolitikában, a közös biztonság- és védelempolitikában, valamint a környezetvédelmi, fejlesztési, biztonsági, terrorizmus elleni, kereskedelmi, bel- és igazságügyi politikákban;

69.  emlékeztet rá, hogy a szankciók a közös kül- és biztonságpolitika alapvető eszközét jelentik; arra biztatja a Tanácsot, hogy a közös kül- és biztonságpolitika céljainak elérése érdekében ne habozzon bevezetni az uniós jogszabályok által engedélyezett szankciókat, különösen, ha az emberi jogok védelméről, valamint a demokrácia megerősítéséről és támogatásáról van szó, biztosítva, hogy azok ne legyenek hatással a civil lakosságra; rámutat annak fontosságára, hogy ezek a szankciók az emberi jogi jogsértéseket elkövető hivatalos személyeket célozzák, és ezzel büntetést nyerjenek az általuk elkövetett bűncselekmények és visszaélések;

70.  tudomásul veszi a Bizottság azon kötelezettségvállalásának teljesítésére irányuló erőfeszítéseit, hogy a jogalkotási és nem jogalkotási javaslatok, végrehajtási intézkedések és kereskedelmi és beruházási megállapodások hatásvizsgálata során az emberi jogi rendelkezések végrehajtását is megvizsgálja; nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy javítsa a hatásvizsgálatok minőségét és átfogó jellegét, és ezzel biztosítsa az emberi jogi kérdések rendszeres figyelembevételét a jogalkotási és nem jogalkotási javaslatok szövegében;

71.  ismételten kifejezésre juttatja, hogy osztatlanul támogatja az EU szilárd elkötelezettségét az emberi jogok és demokratikus alapelvek előmozdítása mellett, együttműködve az ENSZ-szel és szakosított intézményeivel, az Európa Tanáccsal, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezettel és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel (OECD), valamint regionális szervezetekkel, például a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségével (ASEAN), a Dél-ázsiai Regionális Együttműködési Szövetséggel (SAARC), az Afrikai Unióval, az Arab Ligával és más szervezetekkel, összhangban az EUSZ 21. és 220. cikkével;

72.  hangsúlyozza, hogy az új cselekvési tervben kitűzött nagyratörő célok teljesítése érdekében az EU-nak elegendő erőforrást és szakértelmet kell biztosítania, mind a képviseletek és a központ rendelkezésére bocsátott emberi erőforrások, mind az elérhető pénzügyi források tekintetében;

73.  ismételten hangsúlyozza továbbá annak rendkívüli fontosságát, hogy az EU aktívan és következetesen részt vegyen az ENSZ valamennyi emberi jogi mechanizmusában, különösen az ENSZ-közgyűlés Harmadik Bizottságában és az Emberi Jogi Tanácsban; nagyra értékeli az EKSZ, az EU New York-i és genfi képviselete és a tagállamok erőfeszítéseit, amelyek célja az EU következetes fellépésének fokozása az ENSZ szintjén kezelt emberi jogi kérdésekben; ösztönzi az EU-t, hogy hallassa nagyobb erővel a hangját, többek között a több régióra kiterjedő, egyre gyakrabban alkalmazott kezdeményezések megerősítése és társfinaszírozása, valamint az állásfoglalásokban betöltött vezető szerep felvállalása révén; hangsúlyozza, hogy az uniós vezetésnek szorgalmaznia kell az ENSZ reformját azzal a céllal, hogy erősödjön a szabályokon alapuló multilaterális rendszer hatásfoka és teherbírása, hatékonyabb legyen az emberi jogok védelme és jobban érvényesüljön a nemzetközi jog;

°

°  °

74.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ főtitkárának, a 70. ENSZ-közgyűlés elnökének, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elnökének, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és az EU küldöttségvezetőinek.

(1)

http://www.ohchr.org/Documents/ProfessionalInterest/cedaw.pdf

(2)

http://www.un.org/en/ga/search/view_doc.asp?symbol=A/RES/69/167

(3)

https://treaties.un.org/doc/source/docs/A_RES_45_158-E.pdf

(4)

http://www.unhcr.org/3b66c2aa10

(5)

http://www.ohchr.org/Documents/Publications/GuidingPrinciplesBusinessHR_EN.pdf

(6)

http://www.un.org/en/development/desa/population/migration/generalassembly/docs/globalcompact/A_RES‌_71_1.pdf

(7)

https://sustainabledevelopment.un.org/post2015/transformingourworld

(8)

https://www.coe.int/en/web/conventions/full-list/-/conventions/rms/090000168008482e

(9)

http://www.oecd.org/corporate/mne/oecdguidelinesformultinationalenterprises.htm

(10)

https://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/foraff/131181.pdf

(11)

http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-10897-2015-INIT/hu/pdf

(12)

http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-11138-2017-INIT/en/pdf

(13)

https://ec.europa.eu/europeaid/sites/devco/files/staff-working-document-gender-2016-2020-20150922_en.pdf

(14)

http://europa.eu/globalstrategy/sites/globalstrategy/files/regions/files/eugs_review_web_0.pdf

(15)

http://europa.eu/globalstrategy/sites/globalstrategy/files/full_brochure_year_1.pdf

(16)

HL L 76., 2011.3.22., 56. o.

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2011:076:0056:0058:HU:PDF

(17)

https://ec.europa.eu/anti-trafficking/sites/antitrafficking/files/communication_on_the_european_agenda_on_migration_en.pdf

(18)

http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=CELEX%3A52016DC0385

(19)

https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/eu_guidelines_rights_of_child_0.pdf

(20)

https://ec.europa.eu/europeaid/sites/devco/files/european-consensus-on-development-final-20170626_en.pdf

(21)

 https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/eu_human_rights_guidelines_on_freedom_of_expression_online_and_offline_en.pdf

(22)

https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/137585.pdf

(23)

http://www.ceceurope.org/wp-content/uploads/2015/08/CofEU_119404.pdf

(24)

https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/guidelines_death_penalty_st08416_en.pdf

(25)

https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/20120626_guidelines_en.pdf

(26)

https://www.osce.org/odihr/19223?download=true

(27)

https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/137584.pdf

(28)

https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/eu_guidelines_on_human_rights_dialogues_with_third_countries.pdf

(29)

https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/guidelines_en.pdf

(30)

 https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/16173_08_en.pdf

(31)

https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/10019_08_en.pdf

(32)

HL L 130., 2017.5.19., 1. o.

(33)

https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/eu_guidelines_hrd_en.pdf

(34)

http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-10255-2016-INIT/hu/pdf

(35)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0344.

(36)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0502.

(37)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0404.

(38)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0405.

(39)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0300.

(40)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0020.

(41)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0066.

(42)

HL L 181., 2016.5.19., 69. o.

(43)

http://www.ohchr.org/EN/HRBodies/HRC/RegularSessions/Session31/Documents/A_HRC_31_56_en.doc

(44)

HL C 153. E, 2013.5.31., 115. o.

(45)

HL L 134., 2009.5.29., 1. o.

(46)

HL L 101., 2011.4.15., 1. o.

(47)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0040.


EXPLANATORY STATEMENT

Scrutiny towards an EU Human Rights cycle

The main aim of this report is to look at the human rights and democracy challenges in third countries and the parliamentary scrutiny of human rights in external policies for the year 2016. The rapporteur also seeks to clarify the cycle of human rights policy-making within the European Union. The rapporteur sees the role of Parliament as essential for the mainstreaming of human rights in the EU’s external policy.

The rapporteur will therefore

–  scrutinise and comment on the human rights policy of the European Union while keeping a clear focus on the year 2016,

–  give an overview of the actions of the European Parliament in the area of human rights including the awarding of the Sakharov Prize for 2016 and the urgency resolutions adopted,

–  take into account the mid-term review of the 2015-2019 Action Plan which has just been completed by the Council and the Commission and which accompanies the 10-year strategic framework, 2012-2022,

The European Union’s external action and Human Rights

The European Union is founded on a strong engagement to promote and protect human rights, democracy and the rule of law worldwide. Sustainable peace, development and prosperity cannot exist without respect for human rights. This commitment underpins all internal and external policies of the European Union. The European Union actively promotes and defends universal human rights within its borders and when engaging in relations with non-EU countries. Over the years, the EU has adopted important reference documents on the promotion and protection of human rights and developed a range of diplomatic and cooperation tools to support the worldwide advancement of human rights.

The Lisbon Treaty

The Lisbon Treaty places human rights and democracy at the heart of the external relations of the European Union by stating that

The Union’s action on the international scene shall be guided by the principles which have inspired its own creation, development and enlargement, and which it seeks to advance in the wider world: democracy, the rule of law, the universality and indivisibility of human rights and fundamental freedoms, respect for human dignity, the principles of equality and solidarity, and respect for the principles of the United Nations Charter and international law. The Union shall seek to develop relations and build partnerships with third countries, and international, regional or global organisations which share the principles referred to in the first subparagraph. It shall promote multilateral solutions to common problems, in particular in the framework of the United Nations”. (Art 21(1) TEU)

The role of the Council and the HR/VP

Since the entry into force of the Lisbon Treaty, the external relations of the EU are mainly formulated and implemented by the High Representative of the Union for Foreign Affairs and Security Policy, who simultaneously serves as the Vice-President of the Commission. She is assisted by the European External Action Service (EEAS).

Strategic Framework on Human Rights 2012-2021 and Action Plans

In June 2012, the Council adopted a Strategic Framework on Human Rights and Democracy. The framework sets out the general human rights objectives of the EU. The framework defines the principles, objectives and priorities for improving the effectiveness and consistency of EU policy over ten years, 2012 - 2021. These principles include mainstreaming human rights into all EU policies.

The framework is operationalised by the periodic action plan, which accompanies the framework. This Action Plan sets concrete goals associated with timeframes and assigns relevant stakeholders. A first Action Plan for 2012-2014 was adopted which was then followed by a second action plan for 2015-2019. It builds upon the existing body of EU human rights and democracy support policies in the external action area, notably EU Guidelines, toolkits and other agreed positions, and the various external financing instruments. The current Action Plan contains 34 types of actions, which correspond to the following broader objectives: boosting ownership of local actors, addressing human rights challenges, ensuring a comprehensive human rights approach to conflict and crises, fostering better coherence and consistency and a more effective EU human rights and democracy support policy. A midterm review of the Action Plan has recently been adopted.

Human Rights Guidelines

EU Guidelines are not legally binding but they represent a strong political signal that they are priorities for the Union. Guidelines are pragmatic instruments of EU Human Rights policy and practical tools to help EU representations in the field better advance our Human Rights policy. There are 11 Guidelines.


ANNEX I: INDIVIDUAL CASES RAISED BY THE EUROPEAN PARLIAMENT

(JANUARY - DECEMBER 2016)

COUNTRY

Individual

BACKGROUND

ACTION TAKEN BY THE PARLIAMENT

BAHRAIN

 

 

Mohamed Ramadan

Ali Moosa

Mohammed Ramadan, a 32-year-old airport security guard, was arrested by the Bahraini authorities for allegedly taking part in a bombing in Al Dair on 14 February 2014, together with Ali Moosa, that killed a security officer and wounded several others.

 

A Bahraini court sentenced Ramadan and Moosa to death. However, both retracted their confession, claiming that they confessed after being tortured in the custody of the Criminal Investigations Directorate (CID). This sentence was upheld by the Court of Cassation, Bahrain’s highest court of appeal, in late 2015. A final date for the execution is still to be cleared.

In its Resolution of 4 February 2016, the European Parliament:

- Expresses its concern and disappointment over Bahrain’s return to the practice of capital punishment; calls for the reintroduction of the moratorium on the death penalty as a first step towards its abolition; calls on the Government of Bahrain, and in particular His Majesty Sheikh Hamad bin Isa Al Khalifa, to grant Mohammed Ramadan a royal pardon or to commute his sentence;

- Condemns firmly the continuing use of torture and other cruel or degrading treatment or punishment against prisoners by the security forces; is extremely worried about the prisoners’ physical and mental integrity; Expresses its concern about the use of anti-terrorism laws in Bahrain to punish political beliefs and convictions and prevent citizens from pursuing political activities; Stresses the obligation to ensure that human rights defenders are protected and allowed to conduct their work without hindrance, intimidation or harassment;

Ali Salman

Zainab al-Khawaja

Nabeel Rajab

 

During 2016, Bahrain has intensified its campaign of repression and persecution of human rights defenders and political opposition, with the re-arrest of Nabeel Rajab, in relation to twitter posts published in 2015 and faces up to 13 years of prison charge. Poor prison conditions have brought him to hospital in numerous occasions. Equally, it forced Zainab Al-Khawaja into exile after threats of re-arrest.

 

Bahrain has also targeted opposition groups, such as the Al-Wefaq, whose head, Ali Salman, has been in prison since July 2015

In its resolution, adopted on 7 July 2016, the European Parliament:

- Expresses grave concern about the ongoing campaign of repression against human rights defenders, political opposition and civil society, as well as the restriction of fundamental democratic rights, notably the freedoms of expression, association and assembly, political pluralism and the rule of law in Bahrain; calls for an end to all acts of violence, harassment and intimidation, including at judicial level, and to the censorship of human rights defenders, political opponents, peaceful protesters and civil society actors by state authorities and the security forces and services;

- Calls for the immediate and unconditional release of Nabeel Rajab and other human rights defenders jailed on allegations relating to their rights to free expression, assembly, and association, and for all charges against them to be dropped; calls on the authorities to guarantee the physical and psychological integrity of Nabeel Rajab and to provide him with all necessary medical treatment;

- notes with concern the Bahraini Government’s suppression of legitimate political opposition, including the extension of Sheikh Ali Salman’s sentence, the suspension of the Al-Wefaq National Islamic Society and the freezing of its assets; calls for greater basic freedoms for all Bahraini citizens; insists on an immediate halt to the suppression of different political opinions in the country and the repression of their leading representatives, regardless of their political or religious affiliation;

BRAZIL

 

 

Simiao Vilharva

Clodiodi de Souza

The Guarani-Kaiowá people

According to official local data, in the state of Mato Grosso do Sul, at least 400 indigenous people and 14 indigenous leaders have been murdered, including S. Vilharva and C. de Souza.

The Guarani-Kaiowá people is acutely affected by the poor and inadequate provision of appropriate health care, education and social services. At the same time, most of their lands are located in the Amazon region, and they are entitled by virtue of the Brazilian Constitution of 1988 and international legislations to their ancestral territories.

In its resolution of 24 November 2016, the European Parliament:

- Strongly condemns the violence perpetrated against the indigenous communities of Brazil; deplores the poverty and human rights situation of the Guarani-Kaiowá population in Mato Grosso do Sul;

- Calls on the Brazilian authorities to take immediate action to protect indigenous people’s security and to ensure that independent investigations are carried out into the murder and assault of indigenous people in their attempts to defend their human and territorial rights, so that the perpetrators can be brought to justice;

- Expresses concern about the proposed constitutional amendment 215/2000 (PEC 215), to which Brazilian indigenous peoples are fiercely opposed, given that, if approved, it will threaten indigenous land rights by making it possible for anti-Indian interests related to the agro-business, timber, mining and energy industries to block the new indigenous territories from being recognised;

CAMBODIA

 

 

Sam Rainsy

Kem Sokha

Hong Sok Hour

Pin Ratana

 

Sam Rainsy, the president of the leading opposition party, the CNRP, remains in self-emposed exile and faces trial in absentia, with the acting CNRP president, Kem Sokha, being under investigation. A senator from the opposition, Hong Sok Hour has been under arrest since August 2015.

In its resolution of 9 June 2016, the European Parliament:

- Expresses its deep concerns about the worsening climate for opposition politicians and human rights activists in Cambodia, and condemns all acts of violence, politically motivated charges, arbitrary detention, questioning, sentences and convictions in respect of these individuals;

- Urges the Cambodian authorities to revoke the arrest warrant for, and drop all charges against, opposition leader Sam Rainsy and CNRP members of the National Assembly and Senate, including Senator Hong Sok Hour; calls for the immediate release of the five human rights defenders still in preventive custody, namely Ny Sokha, Nay Vanda, Yi Soksan, Lim Mony and Ny Chakra, for these politicians, activists and human rights defenders to be allowed to work freely without fear of arrest or persecution, and for an end to political use of the courts to prosecute people on politically motivated and trumped-up charges; calls on the National Assembly to reinstate Sam Rainsy, Um Sam An and Hong Sok Hour immediately and to restore their parliamentary immunity;

- Urges the Cambodian authorities to drop all politically motivated charges and other criminal proceedings against ADHOC and other Cambodian human rights defenders, to cease all threats to apply repressive LANGO provisions, together with all other attempts to intimidate and harass human rights defenders and national and international organisations, and to release immediately and unconditionally all those jailed on politically motivated and trumped-up charges;

Ny Sokha, Nay Vanda and Yi Soksan, Ny Chakrya, Soen Sally, Ee Sarom, Thav Khimsan and Rong Chlun

Notable human rights advocates and staffers of national human rights organs and UN agencies are facing charges in politically motivated cases. This is also the case for trade union leaders, such as R. Chlun. This happens in a growing restrictive climate, as the promulgation of the Law on Associations and NGOs (LANGO) and that of the Law on Trade Unions tighten the space for these entities to act.

CHINA

 

 

Gui Minhai, Lui Bo, Zhang Zhiping, Lin Rongji and Lee Po

Gui Minhai, Lui Bo, Zhang Zhiping, Lin Rongji and Lee Po, associated with the publishing house Mighty Current and its bookstore, sold literary works critical of Beijing. They were allegedly abducted by China’s mainland authorities, from Hong Kong and other locations. In early January 2016, Gui Minhai released a media statement in mainland China, maintaining that the travelled voluntarily to mainland China, in what appeared to be a forced confession to an earlier conviction by China.

In the resolution of 04 February 2016, the European Parliament:

- Calls on the Chinese Government to report without delay any information relating to the missing booksellers, and to engage in immediate inclusive and transparent dialogue and communication on the matter between the mainland authorities and those in Hong Kong; notes as a positive development the communication from Lee Po and his reunification with his spouse;

- Expresses its concerns over allegations of mainland China’s law enforcement agencies operating in Hong Kong; recalls that it would be a violation of the Basic Law if mainland law enforcement agencies had been operating in Hong Kong; believes this would be inconsistent with the ‘one country, two systems’ principle; calls on China to respect the guarantees of autonomy granted to Hong Kong in the Basic Law.

Gui Minhai

Gui Minhai, a book publisher and shareholder of the publishing house and of a bookstore selling literary works critical of Beijing, disappeared in Pattaya, Thailand, on 17 October 2015 without trace. Between October and December 2015 four other Hong Kong residents (Lui Bo, Zhang Zhiping, Lam Wing-Kee and Lee Bo) who worked for the same bookstore also disappeared. Apart from Gui Minhai, the other four disappeared ones have returned to Hong kong. There is enough evidence to believe that Chinese authorities detained all detainees, forcing them to record fake confessions in front of TV cameras.

In its resolution of 24 November 2016, the European Parliament:

- Expresses its grave concern over the lack of knowledge of the whereabouts of Gui Minhai; calls for the immediate publication of detailed information on his whereabouts and calls for his immediate safe release and for him to be given the right to communication;

Larung Gar Tibetan Buddhist Academy

The Larung Gar Institute, the largest Tibetan Buddhist centre in the world founded in 1980, is currently facing extensive demolition by the Chinese Government with the objective of downsizing the academy by fifty percent, evicting around 4 600 residents by force and destroying around 1 500 dwellings. The evictees are to be forcibly enrolled in so-called ‘patriotic education’ exercises.

In its resolution of 15 December 2016, the European Parliament:

- Calls on the Chinese authorities to initiate a dialogue and to engage constructively on developments in Larung Gar with the local community and its religious leaders, and to address concerns regarding overcrowded religious institutes by allowing Tibetans to establish more institutes and build more facilities; calls for adequate compensation and the re-housing of Tibetans who have been evicted during the demolitions in Larung Gar at the place of their choice to continue their religious activities;

- Strongly condemns the imprisonment of Ilham Tohti who is serving a life sentence on alleged charges of separatism; deplores the fact that the due process of law was not respected and that he did not benefit from the right to a proper defence; urges the Chinese authorities to respect the norm of granting one visit per month for family members;

- Calls for the immediate and unconditional release of Ilham Tohti and of his supporters detained in relation to his case; further calls for Ilham Tohti’s teaching permit to be restored and for his free movement to be guaranteed within and outside China;

- Is worried about the adoption of the package of security laws and its impact on minorities in China, particularly the law on counter-terrorism that could lead to the penalisation of peaceful expression of Tibetan culture and religion and the law on the management of international NGOs which will come into effect on 1 January 2017 and will place human rights groups under the strict control of the government, as this constitutes a strictly top-down approach instead of encouraging partnership between local and central government and civil society;

Ilham Tohti

Uighur economics professor Ilham Tohti was sentenced to life imprisonment on 23 September 2014 on the charge of alleged separatism after being arrested in January of the same year. There are allegations that the due process of law was not respected, in particular with regard to the right to a proper defence.

In the Xinjiang region, in which the Muslim Uighur ethnic minority is mainly located, has experienced repeated outbreaks of ethnic unrest and violence. Ilham Tohti has always rejected separatism and violence and sought reconciliation based on respect for Uighur culture;

DJIBOUTI

 

 

Omar Ali Ewado

Omar Ali Ewado, was detained incommunicado from 29 December 2015 to 14 February 2016 for publishing a list of the victims of a massacre in which 27 people were killed and more than 150 wounded by the authorities at a cultural celebration in Buldugo on 21 December 2015 and those still missing.

In its resolution of 12 May 2016, the European Parliament:

- Deplores the killings carried out at the cultural ceremony on 21 December 2015 and the ensuing detentions and acts of harassment of human rights defenders and opposition members; expresses its condolences to the families of the victims and demands a full and independent inquiry with a view to identifying and bringing to justice those responsible; reiterates its condemnation of arbitrary detention and calls for the rights of the defence to be respected;

DRC

 

 

Fred Bauma, Yves Makwambala

F. Bauma and Y. Makwambala, human rights activists from the Filimbi (‘Whistle’) movement, were arrested for participating in a workshop intended to encourage Congolese young people to perform their civic duties peacefully and responsibly, were put in jail in May 2015. They were released on 23 August 2016 after a ruling by the Supreme Court of Justice.

In its resolution of 10 March 2016, the European Parliament:

- Expresses deep concern about the deteriorating security and human rights situation in the DRC, and in particular about the continual reports of increasing political violence and the severe restrictions and intimidation faced by human rights defenders, political opponents and journalists ahead of the upcoming electoral cycle; insists on the government’s responsibility to prevent any deepening of the current political crisis or escalation of violence and to respect, protect and promote the civil and political rights of its citizens;

- Strongly condemns any use of force against peaceful, unarmed demonstrators; recalls that freedom of expression, association and assembly is the basis of a dynamic political and democratic life; strongly condemns the increasing restrictions of the democratic space and the targeted repression of members of the opposition, civil society and the media; calls for the immediate and unconditional release of all political prisoners, including Yves Makwambala, Fred Bauma and other Filimbi and LUCHA activists and supporters, and the human rights defender Christopher Ngoyi;

EGYPT

 

 

Giulio Regeni

Giulio Regeni, a 28-year-old Italian doctoral student at Cambridge University, disappeared on 25 January 2016 after leaving his home in Cairo; his body was found on 3 February 2016 next to a road in the outskirts of Cairo. Giulio Regeni was conducting research in Egypt on trade union politics. According to the Italian ambassador to Cairo, G. Regeni was found to have been subjected to severe beating and torture

In its resolution of 10 March 2016, the European Parliament:

- Calls on the Egyptian authorities to provide the Italian authorities with all the documents and information necessary to enable a swift, transparent and impartial joint investigation into the case of Giulio Regeni in accordance with international obligations, and for every effort to be made to bring the perpetrators of the crime to justice as soon as possible;

- Underlines with grave concern that the case of Giulio Regeni is not an isolated incident, but that it occurred within a context of torture, death in custody and enforced disappearances across Egypt in recent years, in clear violation of Article 2 of the EU-Egypt Association Agreement, which states that the relations between the EU and Egypt are to be based on respect for democratic principles and fundamental human rights as set out in the Universal Declaration on Human Rights, which is an essential element of the agreement; calls, therefore, on the European External Action Service (EEAS) and the Member States to raise with the Egyptian authorities the routine practice of enforced disappearances and torture and to press for effective reform of Egypt’s security apparatus and judiciary;

ETHIOPIA

 

 

Bekele Gerba

B. Gerba, Deputy Chairman of the Oromo Federalist Congress (OFC), was arrested on 23 December 2015 and reportedly hospitalised shortly afterwards.

 

In its resolution of 21 January 2016, the European Parliament:

- Strongly condemns the recent use of excessive force by the security forces in Oromia and in all Ethiopian regions, and the increased number of cases of human rights violations; expresses its condolences to the families of the victims and urges the immediate release of all those jailed for exercising their rights to peaceful assembly and freedom of expression;

- Condemns the excessive restrictions placed on human rights work by the Charities and Societies Proclamation, which denies human rights organisations access to essential funding, endows the Charities and Societies Agency with excessive powers of interference in human rights organisations and further endangers victims of human rights violations by contravening principles of confidentiality;

 

Getachew Shiferaw, Yoanathan Teressa and Fikadu Mirkana

These leading activists were arbitrarily arrested, without the Ethiopian authorities presenting any charges when doing so.

 

Eskinder Nega, Temesghen Desalegn, Solomon Kebede, Yesuf Getachew, Woubshet Taye, Saleh Edris and Tesfalidet Kidane

Ethiopia continues to imprison journalists and opposition political party members for their views and opinions, with them having been convicted in unfair trials or are detained without charge.

 

Andargachew Tsege

The British-Ethiopian citizen and leader of an opposition party in exile was arrested in June 2014, after being condemned in absentia to death years earlier. He is still in the death row.

GAMBIA (The)

 

 

Solo Sandeng

Opposition leader and member of the United Democratic Party, was arrested on 14 April 2016 and died in detention shortly after his arrest in suspicious circumstances.

In its resolution of 12 May 2016, the European Parliament:

- Calls for the immediate release of all protestors arrested in relation to the 14 and 16 April 2016 protests; requests that the Government of the Republic of The Gambia ensure due process for any suspects detained on allegations of participating in the attempted unconstitutional change of government; calls on the authorities of The Gambia to guarantee the physical and psychological integrity of these suspects in all circumstances and to secure medical treatment for those injured without delay; expresses its concern regarding the testimonies of torture and ill-treatment of other prisoners;

Ousainou Darboe

O. Darboe was arrested and put in state custody, allegedly suffering from torture.

Alagie Abdoulie Ceesay, Ousman Jammeh, Sheikh Omar Colley, Imam Ousman Sawaneh and Imam Cherno Gassama

Director of the independent radio station Teranga FM, A.A. Ceesay, was arrested on 2 July 2015 by state authorities arbitrarily. The other individuals are former key political figures and religious personalities, and they have also suffered from arbitrary detention by state authorities.

HONDURAS

 

 

Berta Cáceres and Nelson García

On 3 March 2016 Berta Cáceres, a prominent environmentalist and indigenous rights leader and the founder of the Civic Council of Popular and Indigenous Organisations of Honduras (COPINH), was assassinated in her home by unidentified men. Shortly after, on 16 March 2016, Nelson García, also a member of COPINH, was murdered. Both human rights defenders had for many years had resisted the Agua Zacra hydroelectric dam in the Gualcarque River. The Honduran Government has been actively engaged in the investigation of both murderers. However, these deaths come to enlarge the list of human rights defenders killed between 2010 and 2016, amounting to 15 in late 2016.

In its resolution of 14 April 2016, the European Parliament:

- Condemns in the strongest terms the recent assassination of Berta Cáceres, Nelson García and Paola Barraza, as well as each of the earlier assassinations of other human rights defenders in Honduras; extends its sincere condolences to the families and friends of all of those human rights defenders;

- Calls, as a matter of urgency, for immediate, independent, objective and thorough investigations into these and previous murders in order to bring their intellectual and material authors to justice and to put an end to impunity; welcomes the fact that, at the request of the Honduran Government, the investigation into the murder of Ms Cáceres includes representatives of the UN High Commissioner for Human Rights and of the OAS; takes the view that instruments available within the framework of the UN and the IACHR, such as an independent international investigation, as requested by the victims, could help to ensure impartial and fair investigation of these murders;

- Expresses its deep concern at the climate of extreme violence, particularly against LGBTI people and those who defend their rights; stresses the need to carry out immediate, thorough and impartial investigations into the killings of active members of various LGBTI human rights organisations;

Paola Barraza

On 24 January 2016, Paola Barraza was murdered, who was a defender of LGBTI rights, a transexual woman and a member of the Arcoiris association. Her death increases the toll of other prominent LGBTI activists, amounting at least to seven in 2015, and at least 235 since 1994.

CHINA

 

 

Gui Minhai, Lui Bo, Zhang Zhiping, Lin Rongji and Lee Po

Gui Minhai, Lui Bo, Zhang Zhiping, Lin Rongji and Lee Po, associated with the publishing house Mighty Current and its bookstore, sold literary works critical of Beijing. They were allegedly abducted by China’s mainland authorities, from Hong Kong and other locations. In early January 2016, Gui Minhai released a media statement in mainland China, maintaining that the travelled voluntarily to mainland China, in what appeared to be a forced confession to an earlier conviction by China.

In the resolution of 04 February 2016, the European Parliament:

- Calls on the Chinese Government to report without delay any information relating to the missing booksellers, and to engage in immediate inclusive and transparent dialogue and communication on the matter between the mainland authorities and those in Hong Kong; notes as a positive development the communication from Lee Po and his reunification with his spouse;

- Expresses its concerns over allegations of mainland China’s law enforcement agencies operating in Hong Kong; recalls that it would be a violation of the Basic Law if mainland law enforcement agencies had been operating in Hong Kong; believes this would be inconsistent with the ‘one country, two systems’ principle; calls on China to respect the guarantees of autonomy granted to Hong Kong in the Basic Law.

INDIA

 

 

35 crew members, among which Estonians and Britons

On 12 October 2013 the 35-strong crew (including 14 Estonians and 6 Britons, as well as Indians and Ukrainians) of the US-based, Sierra Leone-flagged and privately owned ship the MV Seaman Guard Ohio were arrested in Tamil Nadu state (India) and charged with illegally possessing weapons in Indian waters. Despite attempts to drop the charges against them, the Supreme Court ordered the trial to proceed, which on 12 January 2016 sentenced the 35 sailors to a maximum of five years prison term and a fine of INR 3 000 (EUR 40).

In its resolution of 21 January 2016, the European Parliament:

- Calls on the Indian authorities to ensure that the case of the MV Seaman Guard Ohio crew is dealt with on a basis of full respect for the human and legal rights of the defendants, in line with the obligations enshrined in the various human rights charters, treaties and conventions that India has signed up to.

 

IRAQ

 

 

Yazidi and other minorities

August 2014 ISIS/Daesh attacked Yazidi communities around Sinjar city in Iraq’s Nineveh province, reportedly killing thousands. Several mass graves were found after Kurdish forces retook areas north of Mount Sinjar by December 2014. When the Kurdish forces retook Sinjar city in mid-November 2015, additional killing sites and apparent mass graves were discovered.

The European Parliament recognised on 4 February 2016 that ISIS/Daesh is committing genocide against Christians and Yazidis, among other minorities, which amount to war crimes, crimes against humanity and genocide.

In its resolution of 15 December 2016, the European Parliament:

- Strongly appeals to the international community, in particular to the UN Security Council, to consider the reported mass graves in Iraq as further evidence of genocide and to refer ISIS/Daesh to the International Criminal Court (ICC);

- Is particularly alarmed by the situation of women and children in the conflict, in particular the Yazidi women and children who are victims of persecution, executions, torture, sexual exploitation and other atrocities; insist that a full range of medical services should be made available, in particular for rape victims; calls, as a matter of urgency, for the EU and its Members States to work closely with the World Health Organisation (WHO) and to support it to this end; calls for the immediate release of all women and children who remain captives of ISIS/Daesh.

KAZAKHSTAN

 

 

Guzal Baidalinova and Yulia Kozlova

In December 2015 the Kazakh authorities detained Guzal Baidalinova, a journalist and the owner of the Nakanune.kz online news site, in connection with a criminal case on charges of ‘deliberately publishing false information’. On 29 February 2016 a court acquitted journalist Yulia Kozlova, who also writes for Nakanune.kz.

In its resolution of 10 March 2016, the European Parliament:

- Expresses its concerns about the climate for media and free speech in Kazakhstan; is very concerned about the pressure on independent media outlets and the possible negative implications of new draft legislation on the funding of civil society organisations; points out that freedom of speech for independent media, bloggers and individual citizens is a universal value that cannot be bargained away;

- Regrets the indiscriminate blocking of news, social media and other websites on the grounds that they feature unlawful content, and calls on the Kazakh authorities to ensure that any measure to restrict access to internet resources is based on law; is concerned about the amendments to the Communications Law adopted in 2014;

- Calls on the Kazakh authorities to quash the convictions of bloggers, including Ermek Narymbaev, Serikzhan Mambetalin and Bolatbek Blyalov; calls for the release of Guzal Baidalinova; calls for an end to the harassment of Seytkazy and Aset Matayev; points out, in this connection, that cases involving journalists should be public and that there should be no harassment during the proceedings;

- Is deeply worried about the disrespect and violation of prisoners’ rights in Kazakhstan’s prison system; is concerned about the physical and mental well-being of prisoners Vladimir Kozlov, Vadim Kuramshin (who won the Ludovic Trarieux International Human Rights Prize 2013) and Aron Atabek, who have been convicted on political grounds, and demands that they receive immediate access to necessary medical treatment and are allowed regular visits, including by family members, legal representatives and representatives of human rights and prisoners’ rights organisations;

 

Seytkazy Matayev and Aset Matayev

The head of the National Press Club and journalists’ union, Seytkazy Matayev, underwent a criminal investigation accused of corruption of public funds.

Ermek Narymbaev and Serikzhan Mambetalin, Bolatbek Blyalov

Ermek Narymbaev and Serikzhan Mambetalin were convcited on 22 January 2016 on charges of ‘inciting national discord’ to three years and two years in prison respectively. Bolatbek Blyalov was put under limited house arrest on similar grounds

Vladimir Kozlov, Vadim Kuramshin and Aron Atabek

V. Kozlov, C. Kuramshin and A. Atabek, human rights defenders and lawyers, were convicted on political grounds, and are being deprived of their rights as prisoners.

MALAWI

 

 

Persons with albanism

PWA are facing some of the most extreme forms of persecution and human rights violations, ranging from widespread societal discrimination, verbal abuse and exclusion from public services to killings, abductions, rape and mutilations; whereas human rights observers reported 448 attacks on albinos in 2015 alone across 25 African countries.

It is highly likely that these numbers are underestimated as the authorities do not systematically monitor and document such crimes or lack the capacity and resources to conduct thorough investigations.

In its resolution of 7 July 2017, the European Parliament:

- Expresses its deep concern at the continuous and widespread discrimination and persecution faced by persons with albinism in Africa, in particular following the recent rise in violence in Malawi; strongly condemns all killings, abductions, mutilations and other inhuman and degrading treatment suffered by PWA and expresses its condolences and solidarity to the families of the victims; condemns also any speculative trading in PWA’s body parts;

- Deplores the silence and inertia surrounding these events; recalls that the primary responsibility of a state is to protect its citizens, including vulnerable groups, and urges the Government of Malawi and the authorities of all the countries affected to take all the necessary measures to eliminate all forms of violence and discrimination against PWA and protect their dignity, human rights and well-being, as well as those of their family members.

MYANMAR

 

 

The Rohingya people

Approximately one million Rohingya are one of the world’s most persecuted minorities, and have been officially stateless since the 1982 Burmese Citizenship Law. The Rohingya are unwanted by the Myanmar authorities and by neighbouring countries, although some of the latter host large refugee populations.

The UN High Commissioner for Human Rights Zeid Ra’ad Al Hussein, in his report of 20 June 2016, described the continued serious rights violations against the Rohingya, including arbitrary deprivation of nationality, which renders them stateless, severe restriction of freedom of movement, threats to life and security, denial of the rights to health and education, forced labour, sexual violence and limitations on their political rights, ‘which may amount to crimes against humanity’.

In its resolution of 7 July 2016, the European Parliament:

- Reiterates its deepest concern about the plight of Rohingya refugees in South-East Asia and calls for regional and international mobilisation to provide them with urgent assistance in their extremely vulnerable situation; expresses its condolences to the families of victims of human traffickers, violence and lack of protection from official authorities in destination countries;

- Calls on the Government of Myanmar to safeguard the Rohingya people from any form of discrimination and to end impunity for violations against the Rohingya; recalls the long-overdue statement of 18 May 2015 by the spokesperson for Ms Suu Kyi’s party, the NLD, that the Government of Myanmar should grant citizenship to the Rohingya minority; calls on Ms Suu Kyi, a winner of the Sakharov Prize, to use her key positions in the Government of Myanmar to improve the situation of the Rohingya minority.

The Rohingya people

On 9 October 2016 gunmen attacked three police outposts near the Bangladesh border, leaving nine police officers dead and many weapons missing; whereas the Government of Myanmar claimed the gunmen were Rohingya militiamen and, following this, declared Maungdaw district an ‘operation zone’ with curfews and other severe restrictions, including for journalists and outside observers, who are not allowed to access the area.

According to human rights organisations, local sources report serious human rights abuses by government forces in the so-called operation zone. The Government of Myanmar has reported the deaths of 69 alleged militants and 17 members of the security forces, a claim which cannot be independently verified due to access restrictions.

In its resolution of 15 December 2016, the European Parliament:

- Is extremely concerned about the reports of violent clashes in northern Rakhine State and deplores the loss of lives, livelihoods and shelter and the reported disproportionate use of force by the armed forces of Myanmar; confirms that the Myanmar authorities have a duty to investigate the 9 October 2016 attacks and prosecute those responsible, but that this must be done in accordance with human rights standards and obligations;

- Recommends that the governments of the countries that cope with the influx of Rohingya refugees cooperate closely with the UNHCR, which has the technical expertise to screen for refugee status and the mandate to protect refugees and stateless people; urges those countries to respect the principle of non-refoulement and not to push the Rohingya refugees back, at least until a satisfactory and dignified solution for their situation has been found; calls in particular upon Bangladesh to allow the entry of Rohingya refugees, whilst acknowledging the efforts already made by Bangladesh to host several hundred thousand refugees.

NIGERIA

 

 

Victims of Boko Haram

Boko Haram killed at least 8 200 civilians in 2014 and 2015. It is estimated that more than 2,6 million people have been displaced and more than 14,8 million affected by the Boko Haram insurgency.

Around 270 schoolgirls were abducted by Boko Haram on 14-15 April 2014 from a school in Chibok, north-east Nigeria, and whereas the majority are still missing. It is feared that most were forced to either marry insurgents or to become insurgents themselves, subjected to sexual violence or sold into slavery, and non-Muslim girls were forced to convert to Islam. Boko Haram has abducted more than 2 000 women and girls since 2009, including around 400 from Damasak in Borno state on 24 November 2014.

In its resolution of 14 April 2016, the European Parliament:

- Strongly condemns the recent violence and attacks by Boko Haram, and calls on the Federal Government to protect its population and address the root causes of the violence by ensuring equal rights for all citizens, including by addressing the issues of inequality, control of fertile farmlands, unemployment and poverty; rejects any violent retaliation in breach of humanitarian law perpetrated by the Nigerian military; welcomes, however, the Nigerian Army’s ‘Safe Corridor’ programme designed to rehabilitate Boko Haram fighters;

- Calls on the Nigerian Government to develop a comprehensive strategy that addresses the root causes of terrorism, and to investigate, as promised, evidence that the Nigerian military might have committed human rights violations; welcomes the Abuja Security Summit, to take place in May 2016, and calls on all stakeholders to identify concrete, viable solutions to fight terrorism without sacrificing respect for human rights and democracy; further underlines the importance of regional cooperation in addressing the threat posed by Boko Haram;

PAKISTAN

 

 

Asia Bibi

Asia Bibi has been charged with a blasphemy crime and sentenced to death. Her case is embedded in a more general atmosphere of lack of freedom of religion and belief, where Christians and other minorities face not only persecution by extremists, but also legal discrimination, in particular through Pakistan’s blasphemy laws, which are discriminatory and are widely misused by those with personal and political motives.

Certain student unions at the universities and the Khatm-e-Nubuwwat Lawyers’ Forum, are reportedly the driving force behind the rise in prosecutions for blasphemy charges in the Pakistani courts and is against any attempts by legislators to reform the relevant law.

In its resolution of 14 April 2016, the European Parliament:

- Expresses deep concern at the systemic and grave violations of freedom of religion and belief in Pakistan; stresses the importance of respect for the fundamental rights of all religious and ethnic minorities living in Pakistan so that they can continue to live in dignity, equality and safety, and practise their religion in complete freedom without any kind of coercion, discrimination, intimidation or harassment, in accordance with the founding principles of Pakistan;

 

PHILIPPINES (The)

 

 

Victims of the war on drugs

During his election campaign and first days in office, President Duterte repeatedly urged law enforcement agencies and the public to kill suspected drug traffickers who did not surrender, as well as drug users.

Figures released by the Philippine National Police show that from 1 July to 4 September 2016 police killed over a thousand suspected drug pushers and users, and whereas further police statistics attribute the killing of over a thousand alleged drug dealers and users in the past two months to unknown gunmen; whereas, as reported by Al Jazeera, more than 15 000 drug suspects have been arrested, mostly on the basis of hearsay and allegations put forward by fellow citizens, and whereas almost 700 000 have surrendered ‘voluntarily’ to police and registered for treatment under the Tokhang programme in order to avoid being targeted by police or vigilantes.

In its resolution of 15 September 2016, the European Parliament:

- Understands that in the Philippines millions of people are negatively affected by the high level of drug addiction and its consequences; expresses its strongest concerns, however, at the extraordinarily high numbers killed during police operations and by vigilante groups in the context of an intensified anti-crime and anti-drug campaign targeting drug dealers and users, and urges the Government of the Philippines to put an end to the current wave of extrajudicial executions and killings;

- Urges the Philippine Government to condemn the actions of vigilante groups and to investigate their responsibility for the killings; urges the Philippine authorities to conduct an immediate, thorough, effective and impartial investigation in order to identify all those responsible, to bring them before a competent and impartial civil tribunal and to apply the penal sanctions provided for by the law.

RUSSIA

 

 

Ildar Dadin

In early December 2015 the Russian opposition activist Ildar Dadin was sentenced to three years in jail after organising a series of peaceful anti-war protests and assemblies, being the first person in Russia to be convicted under a tough public assembly law adopted in 2014.

Ildar Dadin was sentenced to two years and a half on appeal, and has reporterdly suffered repeated torture, beatings, inhumane treatment and threats of murder at the hands of the Russian authorities.

The number of political prisoners in Russia has significantly increased in recent years, which was in November 2016 of 102, according to the Memorial Human Rights Centre. At the same time, Russia is severely tightening its control and repression over human rights organisations.

In its resolution of 24 November 2016, the European Parliament:

- Urges the Russian authorities to conduct a thorough and transparent investigation of the allegations made by Ildar Dadin of torture and ill-treatment, with the participation of independent human rights experts; calls for an independent investigation into the allegations of torture, abuse and degrading and inhumane treatment on the part of state officials in Russian detention facilities, labour camps and prisons;

- Reminds Russia of the importance of full compliance with its international legal obligations, as a member of the Council of Europe and the Organisation for Security and Cooperation in Europe, and with fundamental human rights and the rule of law as enshrined in various international treaties and agreements that Russia has signed and is party to; underlines that the Russian Federation can be considered a reliable partner in the sphere of international cooperation only if it keeps up its obligations under international law; in this regard, expresses its concern over the presidential decree withdrawing Russia from the Rome Statute of the ICC;

RWANDA

 

 

Victoire Ingabire

On 30 October 2012 Victoire Ingabire, President of the Unified Democratic Forces (UDF), was sentenced to eight years’ imprisonment for conspiracy to harm the authorities using terrorism, and for minimising the 1994 genocide, on the basis of relations with the Democratic Forces for the Liberation of Rwanda (FDLR).

In September 2016 a delegation from the European Parliament was denied access to jailed opposition leader Victoire Ingabire.

Human rights organisations have denounced the first-instance trial of Victoire Ingabire, as serious irregularities were observed and she was treated unfairly. In its report, Amnesty International points to prejudicial public statements made by the Rwandan President in advance of her trial, and a reliance on confessions from detainees in Camp Kami where torture is alleged to be used.

In 2015, Ms Ingabire appealed to the African Court on Human and Peoples’ Rights, accusing the Rwandan Government of violating her rights. In March 2015, Rwanda withdrew from the jurisdiction of the African Court, claiming that Rwanda’s courts were capable of dealing with all local cases. On year later, the Rwandan Government withdrew its declaration allowing individuals to file complaints directly with the African Court on Human and Peoples’ Rights, only days before judges were to hear a case brought against the Rwandan Government by Victoire Ingabire.

In its resolution of 6 October 2016, the European Parliament:

- Strongly condemns politically motivated trials, the prosecution of political opponents and the prejudging of the outcome of the trial; urges the Government of Rwanda to extend economic and social achievements to the field of human rights in order to fully move towards a modern and inclusive democracy; urges the Rwandan authorities to ensure that Victoire Ingabire’s appeal process is fair and meets the standards set under Rwandan and international law; underlines that trials and the charges brought against accused persons cannot be based on vague and imprecise laws, and the misuse thereof, as is occurring in the case of Victoire Ingabire;

- Expresses its deep concerns at the Rwandan Supreme Court’s denial of appeal and judgement sentencing Victoire Ingabire to 15 years’ imprisonment and at the worsening conditions of her detention; believes that the appeal process conducted in Rwanda did not meet international standards, including Ms Ingabire’s right to presumption of innocence;

- Stresses that Rwanda’s withdrawal in March 2016 from the jurisdiction of the African Court on Human and Peoples’ Rights (ACHPR) just a few days prior to the hearing of the appeal case by Ms Ingabire is circumstantial and is aimed at limiting the direct access of individuals and NGOs to the Court;

- Urges the Rwandan authorities to step up their efforts to investigate the cases of Illuminée Iragena, John Ndabarasa, Léonille Gasangayire and other individuals who are feared to have been forcibly disappeared, to reveal their whereabouts and release or try them, if they are in detention, as well as to ensure the fairness of the trials of actual or suspected government opponents or critics, including those of Frank Rusagara, Joel Mutabazi, Kizito Mihigo and their respective co-accused;

Illuminée Iragena and Léonille Gasengayire

FDU-Inkingi, V. Ingabire’s party, is not able to register as a political party and several of its members were threatened, arrested or detained, including Illuminée Iragena and Léonille Gasengayire

SUDAN

 

 

Khalfálah Alafif Muktar, Arwa Ahmed Elrabie, Al-Hassan Kheiry, Imani-Leyla Raye, Abu Hureira Abdelrahman, Al-Baqir Al-Afif Mukhtar, Midhat Afifadeen and Mustafa Adam

On 29 February 2016 the NISS brutally raided the Khartoum Centre for Training and Human Development (TRACKS), a civil society organisation, following which the director Khalfálah Alafif Muktar and activists Arwa Ahmed Elrabie, Al-Hassan Kheiry, Imani-Leyla Raye, Abu Hureira Abdelrahman, Al-Baqir Al-Afif Mukhtar, Midhat Afifadeen and Mustafa Adam were arrested and charged with criminal conspiracy and waging war against the state, charges which carry the death penalty.

In its resolution of 6 October 2016, the European Parliament:

- Condemns the arbitrary arrest and detention of activists and the ongoing detention of human rights defenders and journalists in Sudan; urges the Government of Sudan to guarantee the peaceful exercise of the freedoms of expression, association and assembly; underlines that the National Dialogue will only succeed if carried out in an atmosphere in which the freedoms of expression, media, association and assembly are guaranteed;

- Reaffirms that freedom of religion, conscience or belief is a universal human right that needs to be protected everywhere and for everyone; demands that the Sudanese Government repeal any legal provisions that penalise or discriminate against individuals for their religious beliefs, especially in the case of apostasy and especially concerning Czech Christian aid worker Petr Jašek, Sudanese pastors Hassan Abduraheem Kodi Taour, Kuwa Shamal and Darfuri graduate student Abdulmonem Abdumawla Issa Abdumawla.

Petr Jašek, Hassan Abduraheem Kodi Taour, Kuwa Shamal and Abdulmonem Abdumawla Issa Abdumawla

Petr Jašek, Hassan Abduraheem Kodi Taour, Kuwa Shamal and Abdulmonem Abdumawla Issa Abdumawla were detained and faced trial on charges of highlighting alleged Christian suffering in war-ravaged areas of Sudan.

TAJIKISTAN

 

 

Abubakr Azizkhodzhaev, Zaid Saidov, Umarali Kuvatov and Maksud Ibragimov

Abubakr Azizkhodzhaev was detained in February 2016 after raising critical concerns about corrupt business practices. Zaid Saidov was sentenced to 29 years in prison in prosecutions linked to his having run for office in the November 2013 presidential elections. Umarali Kuvatov was killed in Istanbul in March 2015 and Maksud Ibragimov was stabbed and kidnapped in Russia before being returned to Tajikistan and sentenced in July 2015 to 17 years’ imprisonment.

In its resolution of 9 June 2016, the European Parliament:

- Calls for the release of all those imprisoned on politically motived charges, including Abubakr Azizkhodzhaev, Zaid Saidov, Maksud Ibragimov, IRPT deputy leaders Mahmadali Hayit and Saidumar Hussaini, and 11 other IRPT members;

- Urges the Tajik authorities to quash the convictions of, and to release, attorneys and lawyers, including Buzurgmehr Yorov, Nodira Dodajanova, Nuriddin Mahkamov, Shukhrat Kudratov and Firuz and Daler Tabarov;

- Urges the authorities of Tajikistan to give defence attorneys and political figures fair, open and transparent trials, to provide substantive protections and procedural guarantees in accordance with Tajikistan’s international obligations and to authorise the reinvestigation by international organisations of all reported violations of human rights and dignity; calls for all those imprisoned or detained to be granted access to independent legal services, together with the right to meet their family members regularly; recalls that, for every sentence issued, clear evidence must be presented to justify the criminal charges brought against the defendant.

Mahmadali Hayit, Saidumar Hussaini, Buzurgmehr Yorov, Nodira Dodajanova, Nuriddin Mahkamov, Shukhrat Kudratov and Firuz and Daler Tabarov

Tajikistan’s political opposition have been systematically targeted; In September 2015 the Islamic Renaissance Party of Tajikistan (IRPT) was banned after being linked to a failed coup earlier that month.

On 2 June 2016 the Supreme Court in Dushanbe sentenced Mahmadali Hayit and Saidumar Hussaini, deputy leaders of the banned IRPT, to life imprisonment on charges of having been behind an attempted coup in 2015.

Several lawyers who applied to act as defence attorneys for IRPT defendants have received death threats and have been arrested, detained and imprisoned; whereas the arrests of Buzurgmehr Yorov, Nodira Dodajanova, Nuriddin Mahkamov, Shukhrat Kudratov and Firuz and Daler Tabarov raise major concerns about compliance with international standards relating to the independence of lawyers, closed trials and limited access to legal representation.

THAILAND

 

 

Andy Hall

The workers’ rights defender Mr Andy Hall, an EU citizen, was sentenced on 20 September 2016 to a three-year suspended jail term and fined THB 150 000 after contributing to a report by Finnish NGO Finnwatch exposing labour rights violations in a Thai pineapple processing plant, Natural Fruit Company Ltd.

Andy Hall was formally indicted for criminal defamation and a computer crime relating to the online publication of the report, and whereas Mr Hall’s two criminal cases were allowed to proceed through the Thai judicial system.

On 18 September 2015 the Prakanong Court in Bangkok, ruling in favour of Mr Hall, upheld the dismissal of the other criminal defamation proceedings brought against him, which have been appealed by Natural Fruit Company Ltd and the Thai Attorney General and which are currently before the Supreme Court

In its resolution of 6 October 2016, the European Parliament:

- Calls on the Thai Government to take all necessary measures to ensure that the rights – including the right to a fair trial – of Mr Hall and other human rights defenders are respected and protected, and to create an enabling environment conducive to the enjoyment of human rights and, specifically, to ensure that the promotion and protection of human rights are not criminalised;

- Calls on the Thai authorities to ensure that the country’s defamation laws are compliant with the International Covenant on Civil and Political Rights (ICCPR), to which it is a state party, and also to revise the Computer Crime Act, the current wording of which is too vague.

UKRAINE

 

 

Crimean Tatars

The Russian Federation has illegally annexed Crimea and Sevastopol and therefore violated international law, including the UN Charter, the Helsinki Final Act, the 1994 Budapest Memorandum and the 1997 Treaty of Friendship, Cooperation and Partnership between the Russian Federation and Ukraine.

Targeted abuses have been registered against the Tatar community, the majority of which opposed the Russian takeover and boycotted the so-called referendum on 16 March 2014, particularly through the enforcement of Russia’s vague and overly broad ‘antiextremist’ legislation to intimidate or silence critics; whereas these abuses include abduction, forced disappearance, violence, torture and extrajudicial killings that the de facto authorities have failed to investigate and prosecute

In its resolution of 4 February 2016, the European Parliament:

- Condemns the severe restrictions on the freedoms of expression, association and peaceful assembly, including at traditional commemorative events such as the anniversary of the deportation of the Crimean Tatars by Stalin’s totalitarian Soviet Union regime and cultural gatherings of the Crimean Tatars; stresses that, in line with international law, the Tatars, as an indigenous people of Crimea, have the right to maintain and strengthen their distinct political, legal, economic, social and cultural institutions; calls for respect for the Mejlis as the legitimate representation of the Crimean Tatar community, and for avoidance of any harassment and systematic persecution of its members; expresses concern at the infringement of their property rights and liberties, their intimidation and incarceration, and disrespect of their civic, political and cultural rights; notes with equal concern the restrictive re-registration requirements for media outlets, as well as for civil society organisations;

- Calls on the Russian Federation authorities and the de facto authorities in Crimea, which are bound by international humanitarian law and international human rights law, to grant unimpeded access to Crimea for international institutions and independent experts from the OSCE, the United Nations and the Council of Europe, as well as for any human rights NGOs or news media outlets that wish to visit, assess and report on the situation in Crimea; calls on the Council and the EEAS to put pressure on Russia in this regard; welcomes the decision of the Secretary General of the Council of Europe to send his Special Representative for Human Rights to Crimea, as this was the first visit following the Russian annexation and is expected to provide a fresh assessment of the situation on the ground; looks forward to his findings; stresses that any international presence on the ground should be coordinated with Ukraine;

Crimean Tatars

On 26 April 2016 the so-called Supreme Court of Crimea ruled in favour of a request by the so-called Prosecutor-General of Crimea, Natalia Poklonskaya, accusing the Mejlis, which had been the representative body of the Crimean Tatars since its establishment in 1991 and had enjoyed full legal status since May 1999, of extremism, terrorism, human rights violations, illegal actions and acts of sabotage against the authorities

The Mejlis has now been declared an extremist organisation and included in the Russian Justice Ministry’s list of NGOs whose activities must be suspended. The activities of the Mejlis have consequently been banned in Crimea and in Russia.

The decision of the so-called Prosecutor-General and so-called Supreme Court of Crimea are intrinsic parts of the policy of repression and intimidation on the part of the Russian Federation, which is punishing this minority for its loyalty towards the Ukrainian state during the illegal annexation of the peninsula in 2014.

In its resolution of 12 May 2016, the European Parliament:

- Strongly condemns the decision of the so-called Supreme Court of Crimea to ban the Mejlis of the Crimean Tatar People, and demands its immediate reversal; considers this decision to constitute systemic and targeted persecution of the Crimean Tatars, and to be a politically motivated action aimed at further intimidating the legitimate representatives of the Tatar community; stresses the importance of this democratically elected decision-making body representing the Crimean Tatar people;

- Points out that the ban on the Mejlis of the Crimean Tatar People, which is the legitimate and recognised representative body of the indigenous people of Crimea, will provide fertile ground for stigmatising the Crimean Tatars, further discriminating against them and violating their human rights and basic civil liberties, and is an attempt to expel them from Crimea, which is their historical motherland; is concerned that the branding of the Mejlis as an extremist organisation may lead to additional charges in accordance with provisions of the Criminal Code of the Russian Federation;

- Recalls that the banning of the Mejlis means that it will be prohibited from convening, publishing its views in the mass media, holding public events or using bank accounts; calls for the EU to provide financial support for the activities of the Mejlis while it is in exile; calls for increased financing for human rights organisations working on behalf of Crimea;

 

VIETNAM

 

 

Lê Thu Hà, Nguyễn

Văn Đài, Trần Minh Nhật, Trần Huỳnh Duy Thức, Thích Quảng Độ,

Vietnamese lawyer and human rights activist, Lê Thu Hà, was arrested on 16 December 2015, at the same time as a prominent fellow human rights lawyer, Nguyễn Văn Đài, who was arrested for conducting propaganda against the state.

On 22 February 2016 human rights defender Trần Minh Nhật was attacked by a police officer at his home in Lâm Hà district, Lâm Đồng Province. Trần Huỳnh Duy Thức, who was imprisoned in 2009 after a trial with no meaningful defence, received a sentence of 16 years followed by five years under house arrest. There is serious concern for the deteriorating health of Buddhist dissident Thích Quảng Độ, who was currently under house arrest.

In its resolution of 9 June 2016, the European Parliament:

- Calls on the Government of Vietnam to put an immediate stop to all harassment, intimidation, and persecution of human rights, social and environmental activists; insists that the government respect these activists’ right to peaceful protest and release anyone still wrongfully held; asks for the immediate release of all activists who have been unduly arrested and imprisoned such as Lê Thu Hà, Nguyễn Văn Đài, Trần Minh Nhật, Trần Huỳnh Duy Thức and Thích Quảng Độ;

- Condemns the conviction and harsh sentencing of journalists and bloggers in Vietnam such as Nguyễn Hữu Vinh and his colleague Nguyễn Thị Minh Thúy, and Đặng Xuân Diệu, and calls for their release;

- Deplores the continuing violations of human rights in Vietnam, including political intimidation, harassment, assaults, arbitrary arrests, heavy prison sentences and unfair trials, perpetrated against political activists, journalists, bloggers, dissidents and human rights defenders, both on- and offline, in clear violation of Vietnam’s international human rights obligations;

Kim Quốc Hoa

The former editor-in-chief of the newspaper Người Cao Tuổi, had his journalist’s licence revoked in early 2015 and was later prosecuted under Article 258 of the criminal code for abusing democratic freedoms, after the newspaper exposed a number of corrupt officials.

ZIMBABWE

 

 

Promise Mkwananzi and Linda Masarira

In May 2016 thousands of demonstrators – informal traders, unemployed young people and, now, professional people – have taken to the streets in a number of urban centres across Zimbabwe to protest against job losses, mass unemployment and the government’s failure to meet people’s basic economic expectations, namely a labour market that provides jobs, a public workforce that is paid on time, a trustworthy stable currency and an affordable price regime.

The protest movement led by clergyman Evan Mawarire, using the hashtag #ThisFlag, has drawn support from churches and the middle class, which had hitherto tended to steer clear of street politics.

On 6 July 2016 the opposition movement #ThisFlag called for a national ‘stay-away’ day in protest against the government’s inaction against corruption, impunity and poverty. This resulted in a massive shutdown of most shops and businesses in the capital and led to a severe crackdown by the authorities.

Promise Mkwananzi, the leader of #Tajamuka, a social movement linked to the July stay-away, who was arrested and charged for inciting public violence, has been released on bail. #Tajamuka activist, Linda Masarira, was arrested during the protest in July 2016.

In its resolution of 15 September 2016, the European Parliament:

- Expresses serious concern about the increase in violence against demonstrators in Zimbabwe in recent months; notes with alarm the recently announced one-month ban on demonstrations; calls on the government and all parties in Zimbabwe to respect the right to demonstrate peacefully in order to address genuine concerns, and urges the Zimbabwean authorities to investigate allegations of excessive use of force and other human rights abuses by elements within the Zimbabwe police, and to hold them to account;

- Expresses its continued concern about the abduction of Itai Dzamara; demands that habeas corpus be respected and that those responsible for his abduction be brought to justice;


ANNEX II: LIST OF RESOLUTIONS

List of resolutions adopted by the European Parliament during the year 2016 and relating directly or indirectly to human rights violations in the world

Country

Date of adoption in plenary

Title

Africa

Ethiopia +(1)

21.01.2016

Ethiopia

Libya *(2)

04.02.2016

Situation in Libya

Egypt +

10.03.2016

Egypt, notably the case of Giulio Regeni

DRC +

10.03.2016

The Democratic Republic of the Congo

DRC *

01.12.2016

Situation in the Democratic Republic of the Congo

Nigeria +

14.04.2016

Nigeria

The Gambia +

12.05.2016

The Gambia

Djibouti +

12.05.2016

Djibouti

Malawi +

07.07.2016

Situation of persons with albinism in Africa, notably in Malawi

Somalia (no individual cases or minority) +

15.09.2016

Somalia

Zimbabwe +

15.09.2016

Zimbabwe

Sudan +

06.10.2016

Sudan

Rwanda +

06.10.2016

Rwanda, the case of Victoire Ingabire

Americas

Honduras +

14.04.2016

Honduras: situation of human rights defenders

Brazil +

24.11.2016

Situation of the Guarani-Kaiowá in the Brazilian state of Mato Grosso do Sul

Asia

North Korea (no individual cases or minority) +

21.01.2016

North Korea

India +

21.01.2016

EU citizens under detention in India, notably Estonian and UK seamen

China +

04.02.2016

The case of the missing book publishers in Hong Kong

Kazakhstan +

10.03.2016

Freedom of expression in Kazakhstan

Pakistan +

14.04.2016

Pakistan, in particular the attack in Lahore

Cambodia +

09.06.2016

Cambodia

Tajikistan +

09.06.2016

Tajikistan: situation of prisoners of conscience

Vietnam +

09.06.2016

Vietnam

Myanmar +

07.07.2016

Myanmar, notably the situation of the Rohingya

The Philippines +

15.09.2016

The Philippines

Thailand +

06.10.2016

Thailand, notably the situation of Andy Hall

China +

24.11.2016

The case of Gui Minhai, jailed publisher in China

Myanmar +

15.12.2016

The situation of the Rohingya minority in Myanmar

China +

15.12.2016

The cases of the Larung Gar Tibetan Buddhist Academy and Ilham Tohti

Europe

Ukraine +

04.02.2016

Human rights situation in Crimea, in particular of the Crimean Tatars

Ukraine +

12.05.2016

Crimean Tatars

Turkey *

27.10.2016

Situation of Journalists in Turkey

Russia +

24.11.2016

The case of Ildar Dadin, prisoner of conscience in Russia

Middle East

Bahrain +

04.02.2016

Bahrain: the case of Mohammed Ramadan

Bahrain +

07.07.2016

Bahrain

Syria *

06.10.2016

Situation in Syria

Iraq *

27.10.2016

Situation in Northern Iraq/Mosul

Syria *

26.11.2016

Situation in Syria

Iraq +

15.12.2016

Mass graves in Iraq

Yemen *

25.02.2016

Situation in Yemen

Cross-cutting issues

UNHRC sessions

21.01.2016

EU priorities for the UNHRC sessions in 2016

Persecution of religious minorities

04.02.2016

Systematic mass murder of religious minorities by ISIS

Migration

12.04.2016

The situation in the Mediterranean and the need for a holistic EU approach to migration

International Humanitarian Law

28.04.2016

Attacks on hospitals and schools as violations of international humanitarian law

Women & migration

08.03.2016

The situation of women refugees and asylum seekers in the EU

Trafficking

12.05.2016

Preventing and combating trafficking in human beings

Trafficking

05.07.2016

The fight against trafficking in human beings in the EU’s external relations

Torture

04.10.2016

Trade in certain goods which could be used for capital punishment, torture or other treatment or punishment

Migration

25.10.2016

Human rights in migration in third countries

Women

13.12.2016

Rights of Women in the Eastern Partnership States

Corporate liability and human rights

25.10.2016

Corporate liability for serious human rights abuses in third countries

Social and environmental standards and human rights

05.07.2016

Social and environmental standards, human rights and corporate responsibility

(1)

+ - urgency resolution according to rule 135, EP RoP

(2)

* - resolutions with human rights-related issues


VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (7.11.2017)

a Külügyi Bizottság részére

az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről szóló, 2016. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról

(2017/2122(INI))

A vélemény előadója: Jordi Solé

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja a Külügyi Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel az Unió elkötelezett az iránt, hogy valamennyi fellépésében előmozdítsa a nemek közötti egyenlőséget, és biztosítsa a nemek közötti egyenlőség érvényesítését;

B.  mivel fegyveres konfliktusok idején a nők és a gyermekek, köztük a menekült nők és gyermekek a társadalom legkiszolgáltatottabb csoportjai közé tartoznak;

C.  mivel a szexuális és a reproduktív egészség és jogok az alapvető emberi jogokban gyökereznek, és az emberi méltóság lényeges elemei; mivel továbbá ezek még nincsenek biztosítva a világ minden részén;

D.  mivel a nők és lányok elleni erőszak az emberi jogok megsértésének egyik legelterjedtebb formája a világon, amely kortól, iskolázottságtól, jövedelemtől, társadalmi helyzettől és származási vagy lakhely szerinti országtól függetlenül a társadalom valamennyi rétegét érinti, és a nemek közötti egyenlőség egyik fő akadályát képezi;

E.  mivel az EU nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiája arról rendelkezik, hogy a nemek közötti egyenlőséget integrálni kell kereskedelempolitikájába;

1.  emlékeztet arra, hogy a nők és férfiak közötti egyenlőség az Európai Unió és tagállamai alapvető elve, a nemek közötti egyenlőség érvényesítése pedig az Unió fő célkitűzéseinek egyike, amelyet a Szerződések is rögzítenek; ezért felhívja a Bizottságot, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítését az EU egyik alapelveként építse be valamennyi uniós jogszabályba, iránymutatásba, fellépésbe és finanszírozásba, külön hangsúlyt fektetve az EU külkapcsolati politikájára; kiemeli, hogy erősíteni kell az uniós küldöttségek szerepét, valamint a társadalmi nemek kérdéséért felelős EKSZ-főtanácsadó szerepét is azáltal, hogy külön költségvetést biztosítanak a hatáskörébe tartozó terület számára;

2.  emlékeztet arra, hogy a fejlesztési együttműködés keretében a nemek közötti egyenlőségre és a nők társadalmi szerepvállalásának növelésére vonatkozó uniós cselekvési terv az EU egyik alapvető eszköze a nemek közötti egyenlőség harmadik országokban történő javításához, és ezért úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó második cselekvési tervnek (GAP2) bizottsági közlemény formáját kell öltenie; felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési terv megújításáról szóló parlamenti állásfoglalást;

3.  kéri a Bizottságot, hogy az azon harmadik országokkal kötött szabadkereskedelmi megállapodásokba, ahol a nők jogai korlátozottak vagy nem léteznek, illesszen be olyan záradékokat, amelyek ezen államokat az említett jogok elismerésére irányuló aktív szakpolitikák végrehajtására szólítják fel;

4.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy nyújtsanak további támogatást az emberijog-védők, nőjogi szervezetek és női vezetők mint a nők jogainak előmozdítása, védelmezése és tudatosítása iránt elkötelezett aktív szereplők védelme céljából;

5.  felhívja az EKSZ-t, hogy gondoskodjon róla, hogy az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottsága 61. ülésszakán született eredmények beépüljenek szakpolitikájába, és új lendületet adjanak a nők gazdasági szerepvállalása előmozdításának a munka változó világában a nemek közötti egyenlőtlenségek elleni fellépés során;

6.  rámutat, hogy a nők szerepvállalása pozitív módon járul hozzá az inkluzív, igazságos és békés társadalom megvalósításához és a fenntartható fejlődéshez; kiemeli, hogy a nemek közötti egyenlőséget és a nők szerepvállalását a fenntartható fejlesztési célok mindegyike kifejezetten előtérbe helyezi, és több erőfeszítésre van szükség a nők jogainak teljes körű érvényesítéséhez és a gazdasági és társadalmi szerepvállalásukat, valamint a döntéshozatali folyamatokban való részvételüket előmozdító szakpolitikák hatékony megvalósításához; kiemeli, hogy különös figyelmet kell fordítani az „őslakos nők szerepvállalására”;

7.  rámutat, hogy a nőket ösztönözni kell a szakszervezetekben való részvételre, és nem szabad őket hátrányosan megkülönböztetni, amikor finanszírozást igényelnek vállalkozásaik számára;

8.  nyomatékosan javasolja, hogy az oktatást tegyék az EKSZ szakpolitikáinak egyik központi elemévé azzal a céllal, hogy az oktatás teljes és azonos mértékben legyen hozzáférhető minden gyermek számára, különösen konfliktusok, valamint olyan humanitárius és migrációs válságok idején, amikor a gyermekek nem részesülhetnek alapfokú oktatásban; kiemeli, hogy különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a lányok kockázatmentesen férhessenek hozzá az oktatáshoz;

9.  felhívja az EKSZ-t, hogy mozdítsa elő a nőknek a béke megteremtésében betöltött szerepét, ösztönözze a nőknek a vezetésben és döntéshozatali folyamatban való részvételét, és e feladatokat helyezze az EU globális stratégiájának és politikai párbeszédeinek középpontjába, különösen ami a konfliktusok megelőzését, valamint a konfliktusokat követő újjáépítés során az emberi jogok és a demokratikus reform előmozdítását illeti;

10.  aggódik a migránsok, a menekültek és a menedékkérők, különösen a nők és a gyermekek, illetve a marginalizált csoportok tagjainak kiszolgáltatottsága miatt, és arra szólít fel, hogy sürgősen alakítsák ki a migráció megfelelő, biztonságos és legális csatornáit, és egyúttal hozzanak meg minden szükséges intézkedést e személyek védelme érdekében, beleértve a jogi tanácsadáshoz való hozzáférést, a pszichológiai támogatást, a nők és gyermekek biztonságos elhelyezését, valamint a szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz – többek között a biztonságos terhességmegszakításhoz – és egyéb egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést; hangsúlyozza, hogy a családegyesítési eljárásoknak egyéni jogokat kell biztosítaniuk az EU-ban lévő családjukhoz csatlakozó nők és lányok számára annak érdekében, hogy ne kelljen egy férfi családtaghoz fűződő, adott esetben visszaélésszerű kapcsolattól függeniük az egészségügyhöz, oktatáshoz vagy munkához való hozzáférés érdekében;

11.  felszólítja az EU-t, hogy támogassa mindazokat a női szervezeteket, amelyek napi szinten foglalkoznak a humanitárius válságokat és konfliktusokat elszenvedő nők támogatásával;

12.  elítéli a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak és a nemi alapú erőszak valamennyi formáját, beleértve az emberkereskedelmet, a kényszerházasságot, a becsület védelmében elkövetett bűncselekményeket, a női nemi szervek megcsonkítását, illetve a szexuális erőszak háborús fegyverként történő alkalmazását; felhívja az Uniót és annak tagállamait, hogy ratifikálják az Isztambuli Egyezményt – amely az első, jogilag kötelező erejű nemzetközi eszköz a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem, illetve annak megelőzése tárgyában –, mégpedig annak valamennyi részét, hogy biztosítsák az e területhez kapcsolódó belső és külső uniós fellépések közötti koherenciát; hangsúlyozza, hogy sem vallási, kulturális vagy hagyománybeli különbségek, sem bármiféle egyéb körülmény nem igazolhatja semmilyen módon a megkülönböztetést vagy az erőszak bármilyen formáját; felszólítja az EU-t, hogy fogadjon el aktív és hatékony politikákat a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak, valamint a nemi alapú erőszak valamennyi formája elleni küzdelem és azok megelőzése érdekében;

13.  hangsúlyozza, hogy a nők gazdasági szerepvállalásának egyik akadálya az ellenük irányuló erőszak, különösen a szexuális zaklatás és a szexizmus, amelyet sokuk kénytelen a munkahelyén elszenvedni;

14.  elítéli, hogy egyes harmadik országokban a felnőttek kiskorúakkal való házasságkötése törvényesnek minősül;

15.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ténylegesen és hatékonyan lépjenek fel az emberkereskedelemmel szemben; megállapítja, hogy kutatások kimutatták, hogy az emberkereskedelem áldozatainak túlnyomó többségét a nők képezik, akiket – miután Európába érkeztek – a prostitúciós piacra kényszerítenek;

16.  hangsúlyozza, hogy a hozzáférhető egészségügyi ellátás, valamint a szexuális és reproduktív egészség és jogok egyetemes tiszteletben tartása, illetve az ezekhez való hozzáférés segíti a terhesgondozást és azt, hogy elkerülhetőek legyenek a nagy kockázatú szülések, vagyis csökkenjen a csecsemő- és kisgyermekkori halálozás; rámutat, hogy a családtervezés, valamint a megfelelő női egészségügyi termékekhez és az anya-, terhes- és újszülöttgondozási egészségügyi ellátáshoz és a biztonságos terhességmegszakítási szolgáltatásokhoz való hozzáférés fontos tényezők a nők életének megmentésében, és hozzájárulnak a nagy kockázatú szülések elkerüléséhez, valamint a csecsemő- és kisgyermekkori halálozás csökkentéséhez;

17.  elítél és elutasít minden olyan törvényt, rendeletet és kormányzati nyomást, amelynek célja a véleménynyilvánítás szabadságának indokolatlan korlátozása, különösen a nők és az egyéb diszkriminált nemi kategóriák esetében;

18.  elfogadhatatlannak tartja, hogy a nők és lányok teste, különösen ami a szexuális és reproduktív egészségüket és jogaikat illeti, még mindig ideológiai csatározások tárgyát képezi; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy ismerjék el a nők és lányok testi épséghez és önálló döntéshozatalhoz való elidegeníthetetlen jogát, továbbá elítéli a nők szexuális és reproduktív jogaival szembeni gyakori visszaéléseket, beleértve a családtervezési szolgáltatásokhoz, a fogamzásgátlókhoz, valamint a biztonságos és legális terhességmegszakítási szolgáltatásokhoz való hozzáférésük megtagadását;

19.  határozottan elítéli az USA általános tilalmi szabályának visszaállítását és kiterjesztését, illetve annak a nők és lányok globális egészségügyi ellátására és jogaira gyakorolt hatását, többek között a szexuális nevelést, valamint a biztonságos és legális terhességmegszakítást illetően; megismétli az EU-hoz és tagállamaihoz intézett azon felhívását, hogy hidalják át az USA által teremtett finanszírozási hiányt a szexuális és reproduktív egészség és jogok terén, különösen a kifejezetten a születésszabályozás és a biztonságos és legális terhességmegszakítás hozzáférhetővé tételét célzó finanszírozással, amelyhez nemzeti és uniós fejlesztési forrásokat egyaránt felhasználnak;

20.  elítéli az LMBTI-személyekkel szembeni diszkrimináció és erőszak valamennyi formáját, különösen a homoszexualitás bűncselekménnyé nyilvánítását egyes harmadik országokban; felszólítja az EKSZ-t, hogy az EU külső tevékenységei révén hajtson végre átfogó figyelemfelkeltő és tájékoztató akciókat az LMBTI-személyek jogaival kapcsolatban, az e személyeket naponta érő diszkrimináció felszámolása érdekében;

21.  hangsúlyozza, hogy a nők jogainak megsértése és a nők és férfiak közötti egyenlőtlenség egyik fő okát a nemi alapú sztereotípiák képezik, ezért felszólítja az EU tagállamait, hogy hajtsanak végre új, nyilvános figyelemfelhívó kampányokat a nők elleni erőszak, a szexuális zaklatás, az internetes zaklatás és a nemi alapú sztereotípiák elleni küzdelem érdekében; hangsúlyozza, hogy a férfiakat és a fiúkat fontos bevonni ezekbe a kampányokba mind célközönségként, mind pedig a változás előidézőiként;

22.  rámutat, hogy a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés veszélye által fenyegetett személyek aránya magasabb a nők körében, és arra kéri a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet szolgáló intézkedései terén, fejlesztési politikáinak részeként.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

6.11.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

14

7

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Maria Arena, Malin Björk, Vilija Blinkevičiūtė, Anna Maria Corazza Bildt, Arne Gericke, Mary Honeyball, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Florent Marcellesi, Angelika Niebler, Marijana Petir, Terry Reintke, Michaela Šojdrová, Anna Záborská, Jana Žitňanská

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Kostadinka Kuneva, Edouard Martin, Jordi Solé, Marc Tarabella, Mylène Troszczynski, Julie Ward

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Ulrike Müller, Gabriele Preuß

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

14

+

ALDE

Ulrike Müller

GUE/NGL

Malin Björk, Kostadinka Kuneva

PPE

Anna Maria Corazza Bildt

S&D

Maria Arena, Vilija Blinkevičiūtė, Mary Honeyball, Edouard Martin, Gabriele Preuß, Marc Tarabella, Julie Ward

VERTS/ALE

Florent Marcellesi, Terry Reintke, Jordi Solé

7

-

ECR

Arne Gericke, Jana Žitňanská, Mylène Troszczynski, Angelika Niebler, Marijana Petir, Michaela Šojdrová, Anna Záborská

1

0

PPE

Agnieszka Kozłowska-Rajewicz

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik


INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

13.11.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

43

1

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Michèle Alliot-Marie, Petras Auštrevičius, Victor Boştinaru, Klaus Buchner, James Carver, Lorenzo Cesa, Andi Cristea, Knut Fleckenstein, Eugen Freund, Michael Gahler, Iveta Grigule-Pēterse, Tunne Kelam, Janusz Korwin-Mikke, Eduard Kukan, Barbara Lochbihler, Sabine Lösing, Andrejs Mamikins, Ramona Nicole Mănescu, Alex Mayer, David McAllister, Francisco José Millán Mon, Clare Moody, Javier Nart, Pier Antonio Panzeri, Alojz Peterle, Tonino Picula, Julia Pitera, Jozo Radoš, Michel Reimon, Jordi Solé, Jaromír Štětina, Dubravka Šuica, Charles Tannock, Miguel Urbán Crespo, Ivo Vajgl, Elena Valenciano

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Ana Gomes, Urmas Paet, Soraya Post, Godelieve Quisthoudt-Rowohl, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Traian Ungureanu, Marie-Christine Vergiat, Željana Zovko

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Ignazio Corrao, Liliana Rodrigues, Renate Weber


NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

43

+

ALDE

Petras Auštrevičius, Iveta Grigule-Pēterse, Javier Nart, Urmas Paet, Jozo Radoš, Ivo Vajgl, Renate Weber

ECR

Charles Tannock

EFDD

Ignazio Corrao

GUE/NGL

Marie-Christine Vergiat

PPE

Michèle Alliot-Marie, Lorenzo Cesa, Michael Gahler, Tunne Kelam, Eduard Kukan, David McAllister, Francisco José Millán Mon, Ramona Nicole Mănescu, Alojz Peterle, Julia Pitera, Godelieve Quisthoudt-Rowohl, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Traian Ungureanu, Željana Zovko, Jaromír Štětina, Dubravka Šuica

S&D

Victor Boştinaru, Andi Cristea, Knut Fleckenstein, Eugen Freund, Ana Gomes, Andrejs Mamikins, Alex Mayer, Clare Moody, Pier Antonio Panzeri, Tonino Picula, Soraya Post, Liliana Rodrigues, Elena Valenciano

VERTS/ALE

Klaus Buchner, Barbara Lochbihler, Michel Reimon, Jordi Solé

1

NI

Janusz Korwin-Mikke

3

0

EFDD

James Carver

GUE/NGL

Sabine Lösing, Miguel Urbán Crespo

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat